Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| Bunkóval azt a nótát, hogy »jaj, de huncut a német!«, hogy
2 I, 1874| nem törõdnek velök.~Pedig jaj az olyan országnak, ahol
3 I, 1874| reszketve mondja meg~Hogy jaj neki,~Ki a magyart nem tiszteli!~
4 I, 1874| a fény rendben találja. Jaj akkor, ha az igazi arcok
5 I, 1875| ellenben tekintetes úr, s jaj annak, aki a diplomával
6 I, 1875| A tanácsos mosolyog.~- Jaj, barátom... rossz helyen
7 I, 1877| a hírlapírók karzatán:~- Jaj, be szeretném ezt a Ghiczyt
8 I, 1877| pirult el senki... senki.~Jaj az olyan országnak, hol
9 I, 1877| váltig hajtottunk, hogy: »jaj, de huncut a német«, de
10 I, 1877| tûzijáték! Meggyújtja a levegõt, jaj azoknak, akik aztán e tüzet
11 I, 1878| király sem parancsol neki, s jaj annak a földi halandónak,
12 I, 1878| virág, mint bátorszívû hõs.~Jaj azon hideg, esztelen büszke
13 I, 1878| ön még a madame-okat?~- Jaj, hallom bizony... Hogyne
14 I, 1878| neveli föl - a börtönnek. Jaj annak, aki ezt a kenyeret
15 I, 1878| küzdelemben vergõdik. S jaj akkor az intézõknek, ha
16 I, 1878| gyõzni talál a két elsõ, s jaj akkor e nemzetnek, ha megkötni
17 I, 1879| valakinek az elbolondítására.~S jaj akkor nekünk, ha erre használja
18 I, 1879| befejezni.~172. sz. augusztus 2.~JAJ NEKED, SAJTÓ!~Az ellenzéki
19 I, 1880| obligát követelés, melyet, jaj annak, aki le nem róv. Aki
20 I, 1880| tisztelt képviselõház... jaj!! jaj!!«~Sanyi bátyánk nyakához
21 I, 1880| tisztelt képviselõház... jaj!! jaj!!«~Sanyi bátyánk nyakához
22 I, 1880| ami még a polgárok joga. Jaj azon ország polgárainak,
23 I, 1880| szájkosár Krk 56. köt. 89. 1., Jaj neked, sajtó! Krk 57. köt.
24 I, 1880| ördögért küldhették kendet?~- Jaj, húgom, az nagy titok. Az
25 I, 1880| füvek, kövek elmongyák...~Jaj fektessél engem ágyba~Veres
26 I, 1880| eszközökkel érvényt szerezni.~Jaj az olyan országnak, amelyet
27 I, 1880| mikor észrevette.~- Óh, jaj! hát hogy lehet pohárba[
28 I, 1880| rendetlenség történik. Oh jaj, édes fiam! Pedig a finom
29 I, 1880| tisztelt képviselõház... jaj!! jaj!!«~Jó Csíky Sándor
30 I, 1880| tisztelt képviselõház... jaj!! jaj!!«~Jó Csíky Sándor ijedten
31 II, 1903| kíméli a királynõket sem. Jaj annak a szép arcnak, amelyiket
32 II, 1908| kegyeit az embereknek, s jaj azoknak, kikre megharagszik,
33 II, 1908| kikre megharagszik, de jaj azoknak is, kiket megszeret...~
34 II, 1916| viszonya volt egy gróffal.~- Jaj, de csacska maga! Annyi
35 II, 1881| Olyan okos ember az?~- Jaj, uram, nagy ember az!...
36 II, 1881| tanúnak.~- Miféle tanúnak?~- Jaj, bácsi, van ám nekünk eszünk.
37 II, 1881| gyönyöreit lehessen élvezni. Jaj, istenkém, hát sohase lesz
38 II, 1881| irtják szörnyû erõvel... Oh jaj, Thaisz Lexi isteni népe!~
39 II, 1881| zengemény õhozzájuk.~Oh jaj; Thaisz Lexi isteni népe!~*~
40 II, 1881| hályogos szemû galamb pedig... jaj, nem merem megmondani.~-
41 II, 1881| Igazam van-e, vagy nem?~JAJ AZ ERŐSEKNEK!~(Rendõrségünk
42 II, 1881| tüneménybõl az újságíró-had, hogy jaj, vége az országnak, a nemzet
43 II, 1882| Kocsi kocsi után jött. Jaj, csak minél kevesebb nagy
44 II, 1882| akart értük elmozdulni.~- Jaj, hatalmas Gél, nagyon messze
45 II, 1882| Ez a délpont.~Hanem aztán jaj, mikor már itt is elunják.
46 II, 1882| te bûnös vagy, Nelli.~- Jaj, ne olvasd, kérlek, ne olvasd.~-
47 II, 1882| hatalmak fegyverkezésükkel, s jaj nekünk, ha addig mi a kezünket
48 II, 1882| másik, aki megbosszulja! Jaj lesz tinektek ma, kik megfeszítettétek.~
49 II, 1882| beszélni. Hiszen fél egyre már! Jaj, de sokat is kell az embernek
50 II, 1882| Karcolat -~[március l.]~Jaj a polgári gyomroknak ezután!
51 II, 1882| tudja, hogy lesz, mint lesz?~Jaj, hogy inkább évközben nem
52 II, 1882| mamácskának a mutatóujját. Jaj, édes istenem, mikor is
53 II, 1882| önkénytelenül is kiszalasztja:~- Jaj, de szépek vagytok, édes
54 II, 1882| már vége van a vizsgának. Jaj, be kár, - hiszen azt szerették
55 II, 1882| fenyegette meg az országot, hogy jaj lesz annak, aki a törvényt
56 II, 1882| Itt-ott egy schnitzer. Jaj nekünk akkor. Nem ízlik
57 II, 1882| megrozsdásodni sohasem. Oh jaj, idõ, miért szülted õket,
58 II, 1882| még fejét makacskodva:~»Jaj az olyan darabnak - dünnyögi -,
59 II, 1882| olyan verekedhetnékje jön.~Jaj, nem csoda! Hadsereg-szervezés
60 II, 1882| nevében. Deutsch is, Lipót is. Jaj neked Pauler!~Mikor vége
61 II, 1882| Ilka mosolyog a karzaton... Jaj, vagy úgy... te a külsõ
62 II, 1883| szólítgatták. Zenta, erõs Zenta, jaj de földhöz vágtál!...~Berzeviczy
63 II, 1883| hívei szorongva lesték, hogy jaj, csak az istenért, ne lõne
64 II, 1883| te már sohase beszélsz?~- Jaj, barátom, én majd a középtanodai
65 II, 1883| feleli neki valaki: »No, jaj annak, aki megtalálta.«~
66 II, 1883| megüti Irányi füleit.~- Jaj! - szisszen fel Irányi,
67 II, 1883| mit csináltak a görögök? Jaj, jaj!~Megmondjam? Ne mondjam?~
68 II, 1883| csináltak a görögök? Jaj, jaj!~Megmondjam? Ne mondjam?~
69 II, 1883| uram, hogy én anya vagyok. (Jaj, most meg már kegyed teszi
70 II, 1883| tördelve jajveszékelt: »Oh jaj, mit tettünk, mit cselekedtünk!«~
71 II, 1883| bízik csak a saját eszében.~Jaj volna annak, aki a helyére
72 II, 1883| ezek többé? És a kék ég is? Jaj, hiszen az is magyar ég!
73 II, 1883| Hiszen az a »lójavító«. Jaj, kedves öcsém, jól nézze
74 II, 1883| gabonáért? - kérdezi.~- Jaj, ne is kívánja méltóságod -
75 II, 1883| látni a sejtek képzõdését.~- Jaj, istenem - szól egy hölgyecske -,
76 II, 1883| halálfejek mind vigyorogtak.~- Jaj! - hörgé az intendáns! -
77 II, 1883| hörgé az intendáns! - Jaj, jaj!~- Szerzõdtess bennünket! -
78 II, 1883| hörgé az intendáns! - Jaj, jaj!~- Szerzõdtess bennünket! -
79 II, 1883| óvakodtam ettõl a szótól. Jaj nekem! Soha ébren ezt a
80 II, 1883| Tapasztalhatták a balerinák is. Jaj nekik is, ha »nem«-et mondanak.~
81 II, 1884| messzirõl:~»Könyvszagot érzek! Jaj annak, aki ezt cselekedte!«~
82 II, 1884| maga az ember.~Rajzok! Oh, jaj! A középkorban éppen úgy
83 II, 1884| fel ártatlan képpel.~- Óh, jaj! - vigyorgott rá gúnyosan
84 II, 1883| fúródik gyönge testébe.~- Jaj neked, Karcag! - kiáltá,
85 II, 1883| Karcagnak, Jászberénynek... jaj, végünk van...~Miután a
86 II, 1883| elhatározással leereszkedett.~De jaj!... e pillanatban egyszerre
87 II, 1883| emelkednek az ég felé.~Oh jaj! - fut végig a Házon az
88 II, 1883| alatt mondatnak innen-onnan. Jaj a gyorsíróknak, ha valamelyik
89 II, 1883| összerezzent... lélegzete elfúlt.~»Jaj, csak még egy percig ne!«~
90 II, 1884| mondatnak innen-onnan. Jaj a gyorsíróknak, ha valamelyik
91 II, 1884| trémázik Beksics Gusztáv: »Jaj, mi lesz, ha belesülök?
92 II, 1885| nevelõintézeti dalt:~A b c d é...~Jaj be nehéz ez az a b c d é...~
93 II, 1885| odacsapódik eléje a padra.~- Jaj!~Odanéz rémülten, hát egy
94 II, 1885| habaréknál-e vagy a szélsõbalnál?~- Jaj, az nehéz dolog. Nekem is »
95 II, 1885| ösmerem a szenvedélyemet. Jaj nekem, ha én egyszer elkezdek
96 II, 1885| ült ott szûzen: Fejérváry.~Jaj, dehogy! Hiszen már az is
97 II, 1885| Mária, hamar a kérvényeket! Jaj, nincs-e itt valahol a köztörvényhatóságokról
98 II, 1885| alatt mondatnak innen-onnan. Jaj a gyorsírónak, ha valamelyik
99 II, 1885| lát és mindenre kíváncsi. Jaj annak a szegény képviselõnek,
100 III, 1886| szakadt volna meg benne.~- Óh jaj, hát már sohasem lát az
101 III, 1886| pillanatban nyitva be hozzá.~- Jaj kedves öcsém, nagy bajban
102 III, 1886| vagyunk, ülj le nálam.~Hanem jaj volt, ha a fajabeli azt
103 III, 1886| azt mondja, megsértve s jaj annak az állatorvosnak,
104 III, 1886| hánykolódott a legjobban.~- Jaj, de borzasztó lusta ez a
105 III, 1887| rémhír, hogy jön Herman Ottó, jaj azoknak, akik ellene szavaztak.~
106 III, 1887| magában Hunfalvy Pál:~- Haj jaj, a macska féljen, de nem
107 III, 1887| olyan bolond ember ez.~De jaj az okos arcú embernek. Beszélhet
108 III, 1887| A vezér betegen fekszik! Jaj, mi lesz most velünk?~De
109 III, 1888| gúnyolódó pajkossággal. - Jaj, de ne is mondja!~- Hogyan,
110 III, 1888| isten, gondolom Vulkán.~- Jaj, hagyjon kérem. Futok Reményi
111 III, 1888| nem tudja a beszédét.)~De jaj annak, akirõl az ellenzék
112 III, 1889| kellett keresni nyomdát. Jaj lett volna a skriblernek
113 III, 1889| szabadult. Tereli kifelé:~- Jaj, ne beszéljen kérem a képviselõ
114 III, 1890| táncolhat ott mással, s jaj annak, aki tánc közben,
115 III, 1891| kongana-bongana a harangban. Jaj neked Debrecen, ha szüntelen
116 III, 1891| ijedten ütött a szájára: »Jaj, mit tettem, mit tettem?«~
117 III, 1891| mamelukok megijedtek:~- Jaj most a kormánynak!~De Péchy
118 III, 1892| kicsinykét.~- Mamicám, mamicám! Jaj, mindjárt meghalok. Hol
119 III, 1892| hatalmas piros székeket. Oh jaj, nekünk! Hiszen elõre tudhattam
120 III, 1892| szinte szorongva suttogja:~- Jaj, most mindjárt mennydörög
121 III, 1892| suttogták, mikor belépett.~- Jaj nekünk... amilyen pechje
122 III, 1892| motyogta kézdörzsölve.~- Jaj azok az államtitkárok! -
123 III, 1893| többnyire szép szemekbõl.~De jaj is volna a lázongónak. Akire
124 III, 1893| megborzongtunk gyermekkoromban. Jaj, valami halottnak a lelke!~
125 III, 1893| Az az átkozott kökörcsin. Jaj, csak ne láttam volna. Most
126 III, 1893| harangnál, és õ is elrepedt. Jaj nekünk!~Amint ott állottak
127 III, 1893| arccal szokta mondani: »Oh jaj, édeszkéim, mind a kettõben
128 III, 1893| hátrafordulva »elvtársai«-hoz:~- Jaj, mit is mondtam?~- Semmit
129 III, 1893| Tivadarnak s nagyot fújt:~- Jaj, de kutya nehéz munka ez
130 III, 1893| ezt a »házi kísértetet«...~Jaj, sok megfoghatatlan van
131 III, 1894| piktor! Oh, az a piktor! Jaj, már most mit csináljunk!~-
132 III, 1894| csüggedten sóhajtok fel:~- Jaj, így én sohasem fogok tudni
133 III, 1894| ember egyet-mást, felelte. Jaj lelkem uram, úgy nézzen
134 III, 1894| termeket az izgató hír: »Jaj a Taddus, a Taddus oda van!«~
135 III, 1894| prófétaszózat csendül:~- Jaj a kereszténységnek! Jaj,
136 III, 1894| Jaj a kereszténységnek! Jaj, jaj, jaj!~S ha néha összeakad
137 III, 1894| a kereszténységnek! Jaj, jaj, jaj!~S ha néha összeakad
138 III, 1894| kereszténységnek! Jaj, jaj, jaj!~S ha néha összeakad a folyosón
139 III, 1894| volt, szinte szürke. Ah jaj, halottakat melegen elsiratni,
140 III, 1894| a bankettig, illetve a »Jaj, de huncut a német« címû
141 III, 1894| valakinek hirtelen eszébe jut:~- Jaj, a prímásnak nincsen széke!~
142 III, 1895| nyájas, barátságos szemei.~- Jaj lelkecskéim - szólt a leányaimhoz -
143 III, 1895| de eddig nem próbáltam.~- Jaj, szívecském, ha te hallgatni
144 III, 1895| nagykendõbe volt burkolva.~- Ó, jaj! - sikoltott fel. - Ne bolondozzon
145 III, 1895| hozzák, mindenki megijed:~- Jaj, nincs-e leszakítva idõ
146 III, 1895| látszott, hogy felelni fog. Jaj, csak ne beszélne - szepegtek
147 III, 1895| szepegtek a jobboldalon. Jaj, csak beszélne - kívánta
148 III, 1815| elborulhat, sõt eshet is, s jaj akkor sok vitézi ruhának.~
149 III, 1815| szolgál, a magyarokhoz?~Jaj! Mindjárt a föld alá süllyednék
150 III, 1815| süllyednék szégyenletemben; jaj de meg volnék akadva, mert
151 III, 1896| rettenetes lehetõség.~Oh jaj nekem! Jaj mindnyájunknak!
152 III, 1896| lehetõség.~Oh jaj nekem! Jaj mindnyájunknak! Hiszen a
153 III, 1896| egynek-egynek:~- Szervusz, öcsém! Jaj de szép fehér húsa volt
|