Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| Jókainak:~- Téged is behozlak, Móric embert a »Romhányimba«.~-
2 I, 1877| jeles francia nemzetgazdász Móric...~- Pál? - kiált közbe
3 I, 1877| közbe Simonyi Ernõ.~- Nem, Móric Bloch... - igazítja helyre
4 I, 1877| lehessen fújni...«~- És mégis Móric Pálról idéz - dörmögi Simonyi
5 I, 1878| nem lesz a hátad mögött Móric Pali és Szontagh, akik helyest
6 I, 1878| is),~Bittót a kulccsal,~Móric Pált a lándzsával; és végül...~
7 I, 1878| a leendõ bankgubernátor Móric Pál részére-e, vagy az összeülendõ
8 I, 1878| így szólott hozzá:~- No Móric, téged is megírlak a Romhányimban.~-
9 I, 1878| legalább három ember szükséges.~Móric Pál türelmetlen a bankdirektroság
10 I, 1879| A mozsika?~- Ej, dehogy, Móric, dehogy! Hanem a szerszám,
11 I, 1880| a »király költõje« vagy, Móric - mondá oda kevélyen -,
12 II, 1881| száradtak a göröngyök Lukács Móric sírján, alighogy eltemették
13 II, 1882| javaslatát, még Wahrmann Móric is rá szavaz. Már bizonyos
14 II, 1882| gabonaügynökkel.~- Régen láttalak, Móric! - mondá a gabonaügynök
15 II, 1882| hitelrészvényt! - indítványozá Móric.~- Andungod ez?~- Olyan
16 II, 1882| azonnal száz hitelrészvényt.~Móric szánakozólag csóválta fejét,
17 II, 1883| harsányan kiáltá: »Szervusz, Móric!«, s odanyújtotta, amint
18 II, 1883| felé.~- Hova olyan sietve, Móric? - kérdezé Wodianer, mint
19 II, 1883| hozott magával, a Jókai Móric öcsémnek is az van, hallom.
20 II, 1883| Nem jól nézted te azt meg, Móric!~- Hogyisne! Mit tudtok
21 II, 1883| Hiába inti Szontagh Pali:~- Móric, vigyázz! Ha még sokáig
22 II, 1883| kedvezõket. Talán, hogy a kis Móric gyerek visszavonja vádjait.
23 II, 1883| vádjait. De ez nem valószínû. Móric ma is nagy tanújelét adta
24 II, 1883| Legizgatóbb volt Scharf Móric szembesítése a vádlottakkal;
25 II, 1883| akarom kihozni, hogyha a kis Móric ellen az a kifogás, hogy
26 II, 1883| lélegzik a panaszosnõ pártja. Móric azt a benyomást tette, hogy
27 II, 1883| kérdezõsködéssel: az, hogy Móric egyetlen színezõ részletre
28 II, 1883| vélik azt érvényesíthetni.~A Móric elleni tegnapelõtti merényletrõl
29 II, 1883| Julián voltak tudakozódni Móric tanítójától annak neveltetése
30 II, 1883| meg van ígérve nekik a kis Móric.~A kis Móric~Mert Móric
31 II, 1883| nekik a kis Móric.~A kis Móric~Mert Móric volt a nap hõse.
32 II, 1883| Móric.~A kis Móric~Mert Móric volt a nap hõse. Mindenki
33 II, 1883| putarem abból fog állni, hogy Móric gyerek, ha megmagyarázzák
34 II, 1883| helyezték bizodalmukat.~Maga Móric ezalatt szinte nyugtalanul
35 II, 1883| közeledése.~A vérvádban Móric vallomása az egyedüli támpont.~
36 II, 1883| jelentékenységgel. Egyszóval Móric körül forgott az eszlári
37 II, 1883| fogadások történtek, hogy Móric vissza fogja vonni a vádat
38 II, 1883| legérdekesebb pontja elõtt, mely a Móric szembesítése.~A gyermek
39 II, 1883| padjaikra.~Az elnök intett. S Móric belépett.~Majdnem futva
40 II, 1883| Egy valóságos kis úrfi ez.~Móric megállt a sorompó elõtt.
41 II, 1883| jelenlevõ« figurák (hogy a Móric stílusában beszéljek) csak
42 II, 1883| hogy õk sakkozhassanak.~Móric leckézõ vallomása jelentékenyen
43 II, 1883| a negyedik parancsolat?~Móric nem tudja.~- Ejnye, akasztófára
44 II, 1883| s pironkodva kiált rá:~- Móric, ne dülj úgy oda a korlátokra
45 II, 1883| szörnyeteg!~Mert szörnyeteg a kis Móric, akárhogy vesszük is a dolgot.~
46 II, 1883| látok.~Ezzel ki van mondva Móric felett az ítélet. Aláírja
47 II, 1883| töltött el, csak õt nem: Móric sokkal nyugodtabb, mint
48 II, 1883| a nagyobbik része), mert Móric nem szólta el magát. Nem
49 II, 1883| kellett õt rángatni.~De Móric se félt. S bizonyos hányavetiséggel
50 II, 1883| kulcslyukhoz, mit látott ott. Móric mindig ki tudott bújni,
51 II, 1883| ilyen gyerekek!~De a kis Móric minden tûzpróbát kiállott.~
52 II, 1883| Milyen nagy csúfságot hozott Móric a zsidóságra!~Mikor már
53 II, 1883| nyaka körül, s hurokká lesz.~Móric felel, egyre felel, gyorsan,
54 II, 1883| Milyen tantárgyakat tanulsz?~Móric ránéz, s rögtön lepergeti,
55 II, 1883| könyvét egyhuzomra.~- Jól van, Móric. Bevégezted. Elmehetsz -
56 II, 1883| leverõ hír.~- Megbuktunk. Móric nem tágított. Nem anya szülte
57 II, 1883| túlsó szögletébõl, hol a Móric gondviselõjének, Henternek (
58 II, 1883| hogy kínzás miatt vallott-e Móric vagy önként.~Mély csend
59 II, 1883| ami lesz! - Kisült, hogy Móric önként vallott.~Az öröm
60 II, 1883| is mindenféleképpen, de Móric hajthatatlan maradt. Mindössze
61 II, 1883| gyengítették a szembesített Móric, Recsky, Péczely és egy
62 II, 1883| elmondta, mint idegenedett el Móric a vallásától, s mélyedt
63 II, 1883| pokolba« - mondogatá, és mikor Móric megjegyzé, hogy mesterségre
64 II, 1883| kócoshajú, rongyos emberke, a Móric volt tanítója; nem tett
65 II, 1883| a védelem is: nem tud a Móric kínzatásáról, de szorgalmasan
66 II, 1883| kínzatásáról, de szorgalmasan látta Móric körül forgolódni Péczelyt,
67 II, 1883| összefont.~A szakértõk, kik Móric színvaksága iránt lesznek
68 II, 1883| abban ugyan nem hisz senki.~Móric éleslátása holnap dõl el.
69 II, 1883| részének »omlatag alapja« a Móric vallomása, ebben a vallomásban
70 II, 1883| ameddig Solymosi Eszter volt.~Móric szemeit ma délután három
71 II, 1883| vizsgálták meg a szakértõk.~ ~A Móric szemei~Nyíregyháza, júl.
72 II, 1883| tudósítójának távirata.) Scharf Móric szemeit a szakértõk ma délután
73 II, 1883| esett vele, mikor a kis Móric vallomása volt napirenden.~-
74 II, 1883| egyszer.~A pör elsõ részét Móric tartotta a vállán Atlaszként,
75 II, 1883| vár, kártyávárrá olvadt.~Móric és Matej voltak az oszlopok;
76 II, 1883| kendõt (melyet sárgának mond Móric) és a szinte barna nagykendõt.~
77 II, 1883| A bûnügy hallgatóságát a Móric gyerek érdekli legjobban.
78 II, 1883| gyöngéden) Ne ess zavarba, Móric! Ha olyat kérdeznek tõled,
79 II, 1883| bõ aratásuk volt az idén.~Móric a vérpadra vinné apját a
80 II, 1883| alá vette a »rokonszenves Móric fiút«.~De hát iszen a szegény
81 II, 1883| De hát iszen a szegény Móric gyereknek is csak kellett
82 II, 1883| megyünk. Velünk jön nemcsak Móric és a végzetes ajtó, hanem
83 II, 1883| dr. Friedmann, aki Scharf Móric vallomásait boncolja; dr.
84 II, 1883| egyidejûleg érkeztek meg Eszlárra. Móric, ki korábban érkezett meg,
85 II, 1883| mindenütt jelen lehetnek. Móric ki ezen idõ alatt Henterrel
86 II, 1883| Matejjel kezdõdött. Tegnap Móric, ma Matej. Mind a kettõ
87 II, 1883| Móriccal mindenben: tegnapelõtt Móric játszogatott a saját vallomásával,
88 II, 1883| tartana.~ ~[TÁVIRAT]~Scharf Móric a közigazgatás kezén~[júl.
89 II, 1883| ismeretes leirata õt tette Móric gyámjává, s õ mint ilyen
90 II, 1883| az imádságos szíjakkal? S Móric kergeti-e a kutyát... A
91 II, 1883| rideg hivatalszobák. A Móric napjai itt folynak, öreg,
92 II, 1883| álmodik akkor a szegény Móric gyerek? Ugyan mirõl?~Sokszor
93 II, 1883| szörnyûnek, akkor ma volt a Móric »napszállta«, mint ezen
94 II, 1883| Henter tudtára adta reggel:~- Móric, ma megint meg fogsz jelenni
95 II, 1883| gurul. De ezentúli útján Móric nem lesz rajta.~Kár, hogy
96 II, 1883| Szeyfferthez:~- Indítványt kérek Móric megesketésére nézve.~Ez
97 II, 1883| erõsebb hangon mondta el, hogy Móric lelkében minden vallásos
98 II, 1883| Neki nincs istene.~Szegény Móric! Most már igazán semmije
99 II, 1883| momentuma a mai, midõn Scharf Móric meghiteltetésének kérdésében
100 II, 1883| hogy tegyen indítványt Móric megesketésére vonatkozólag.
101 II, 1883| bocsátani olyan témát, mint Móric, de itt elõre mit sem lehetett
102 II, 1883| Eleinte azt bizonyította, hogy Móric igenis esküre volna bocsátható
103 II, 1883| bíróság legjobb esetben is Móric korát adva okul nem bocsátja
104 II, 1883| tekintetben a »fõvádlót«.~Móric a végzést némán, közönnyel
105 II, 1883| szent meggyõzõdésemet, hogy Móric nem látta, nem láthatta
106 II, 1883| Székely Miksa mondja.~A Móric meséjére, ha nem adunk is
107 II, 1883| városszerte beszélték, hogy midõn Móric tegnap az általam korábbi
108 II, 1883| az ügy elsõ részénél, a Móric vallomásánál idõzött hosszan,
109 II, 1883| Eötvös belemelegedett, s a Móric gyerek dolgait kezdte festeni,
110 II, 1883| Bizonyos továbbá, hogy Móric szándékosan hallgatta el
111 II, 1883| után is hallgattak errõl. Móric most már mindent elmond,
112 II, 1883| kedvezõtlen ítélet esetén Móric megesketésének elrendelését
113 II, 1883| semmi ebbõl a pörbõl.~A Móric gyereket hazaviszi az apja,
114 II, 1883| foglyokat nejeikkel együtt.~Móric nem akart a szülői házba
115 II, 1883| megbocsátok neked; gyere haza!«~Móric azonban kijelentette, hogy
116 II, 1883| kötötték ajánlatukat, hogy Móric elõbb térjen vissza szülõihez,
117 II, 1883| türelemre intette az apát. Móric tehát egyelõre Henternél
118 II, 1883| belügyminiszterhez Scharf Móric kiadása ügyében. A belügy
119 II, 1883| alispán azt felelte, hogy Móric újabban határozottan kijelentette,
120 II, 1883| is kért arra nézve, vajon Móric vonakodása esetében karhatalom
121 II, 1883| lehet mondani, hogy mint Móric az eszlári eseményt, õ a
122 II, 1883| Mert a várnagy úr vára a Móric gyerek. (Így módosulnak
123 II, 1883| csináljuk ezt a törvényt, Móric. Szólj közbe, ha nem vagy
124 II, 1883| s így szól hozzá:~- Te, Móric! Olvastam én tõled egyszer
125 II, 1883| Szépen megírtad te azt, Móric! Apropó, rászavazol erre
126 II, 1884| ijeszgeti: »Belekerülsz Móric a „Romhányi”-ba« - szelíden
127 III, 1886| fejében.~- Min tûnõdöl, Móric?~- Azon gondolkozom, hogy
128 III, 1886| Te rossz politikus vagy, Móric.~Jókait még ez se hozta
129 III, 1887| tudja azt bizonyítani?~- De Móric, Móric, az isten szerelméért...
130 III, 1887| bizonyítani?~- De Móric, Móric, az isten szerelméért...
131 III, 1887| Horváth Móricot...~A Horváth Móric dolgán kívül egyébbel most
132 III, 1888| bemagolta vitézül Szász Móric szerepét Lecouvreur Adrienne-bõl.~
133 III, 1888| megjelenik a daliás Szász Móric a színen.~Viharos taps zúg
134 III, 1888| színfalak mögött a feleség, Móric gróf úgy állt ott a színpad
135 III, 1888| húzódott, anélkül, hogy Móric csak meg is mukkant volna.~
136 III, 1888| tökéletesen megfagyott hõsbe. Móric úr ugyan ezután se volt
137 III, 1888| nemsokára távoznia kellett. Móric ismét egyedül maradt. Móric
138 III, 1888| Móric ismét egyedül maradt. Móric ismét a kétség martaléka
139 III, 1888| szemrehányón: »Hát maga Móric bátyám így imádkozik Tiszáért?«~
140 III, 1889| nyilvános téren«. Szentkirályi Móric »egy római a köztársaság
141 III, 1892| megállították.~- Ej, ej Móric, mért nem zárod el jobban
142 III, 1893| némelykor.~- Ha én neked volnék, Móric bácsi - kötõdnek vele -,
143 III, 1893| elõttem többé, hanem Kohn Móric!~A bankár, aki szintén a
144 III, 1893| akkor az udvar lesz a Kohn Móric - felelte mosolyogva.~-
145 III, 1894| kezében.~- Mit csinálsz, Móric bácsi?~- Pénzt felelte kurtán.~-
146 III, 1894| Taníts meg engem is, Móric bácsi.~- No, azt ugyan ne
147 III, 1894| volna a városnak. Nem igaz, Móric bácsi?~- Olyan fiacskám
148 III, 1894| némelykor.~- Ha én neked volnék, Móric bácsi - kötõdnek vele -,
149 III, 1894| teszi gr. Esterházy Miklós Móric is.~Hát mit is akar holnap
150 III, 1895| hosszú, szikár alakja Pálffy Móric grófnak, akinek félszemét
151 III, 1895| fedi el; Esterházy Miklós Móric gróf, hóna alatt egy csomó
|