Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| horvát-miniszterré újra Pejacsevics Péter gróf neveztetett ki. Az
2 I, 1875| Krisztusnak helytartója, Szent Péter uralkodott 25 évig, utána
3 I, 1875| annos Petri (Nem látod meg a Péter éveit). És íme, most Pius
4 I, 1875| Akár Pál a miniszter, akár Péter. Mi csak a tetteket fogjuk
5 I, 1877| Datum etc.~Urabátyja~Kutyini Péter de eadem.~Félek, hogy már
6 I, 1877| parlament mostani működését Péter apostolnak a halászokról
7 I, 1877| embernek Karagyorgyevics Péter a neve. Ha ez ott lesz a
8 I, 1877| fogadott s most Karagyorgyevics Péter bejáratos ember a gorni-studeni
9 I, 1877| egyre betegebb.~A Szent Péter kulcsait, mik ott függnek
10 I, 1878| mennyországba, hol Szent Péter megállítá a kapunál.~- Ki
11 I, 1879| híres óriás Csing-Csang Yui Péter.~Az, amilyen ember, ha ránéz
12 I, 1879| aranygyûrûvel, míg ellenben a Péter sógoré valami fehér rongyba
13 I, 1879| ban lehozatta Paleocapa Péter velencei mérnököt, ki mint
14 I, 1879| elsõ költeménye a Vajda Péter által szerkesztett »Almanach«-
15 I, 1880| fundust, melyre idején építhet Péter vagy Pál polgártársunk két-három
16 I, 1880| szomorgós vegyülékben.~Fehér Péter lovat lopott~Az fekete halom
17 I, 1880| kulcsait csörgetve Szent Péter.~- Én József vagyok, a magyarok
18 I, 1880| utasítá el mogorván Szent Péter.~Visszament a nádor, de
19 I, 1880| írta meg a derék Kóródi Péter. Pedig hej, dehogy Kóródi
20 I, 1880| tekintetében közvetlen Tatár Péter és Sréter Kálmán mellett
21 II, 1894| két regényével, a »Páter Péter«-rel éppúgy, mint a »Kik
22 II, 1881| csizma.~Az idén Dobránszky Péter mûegyetemi tanár is egy
23 II, 1881| kõdarab a világon a Nagy Péter szobrának talapzata után,
24 II, 1881| megkopogtatván a menny kapuját, Szent Péter mogorván kérdi:~- Ki az?~-
25 II, 1881| a magyarba járni.~Szent Péter hirtelen szétrántotta a
26 II, 1881| kedélyes mulatság.~BUS-BACH PÉTER~Férfiat énekelek. A nagy
27 II, 1881| bebizonyult, hogy nincs.~Csalóka Péter úr, a városi közgyûléseken
28 II, 1881| Gáll József és Busbach Péter, ez utóbbi budapesti képviselõ,
29 II, 1882| nagy a protekciójuk. Szent Péter határozottan velök tart.~-
30 II, 1882| amint fölállt Dobránszky Péter, hogy megtartsa második
31 II, 1882| bocsásson meg Dobránszky Péter úr is, Fekete Lajos úr is:
32 II, 1882| beszédet mondott. Busbach Péter csak nézett, hogy ha már
33 II, 1882| Baross Gábor, Dobránszky Péter és Hegedüs Sándor. Ezek
34 II, 1882| közbeszólások. Mikor Dobránszky Péter fölállt, hogy õ is beszél,
35 II, 1882| Sándor, Szalay Imre, Busbach Péter szólottak a kérdéshez, künn
36 II, 1882| Jónás Ödön és Dobránszky Péter nyújtottak a Háznak egy
37 II, 1883| elhagyatva, s hogy Matuska Péter gubbaszkodott az elõadói
38 II, 1883| a kapujához, mert Szent Péter sehogy sem akarta beereszteni
39 II, 1883| magyar paraszt, s íme Szent Péter rohan nagy sollemnitassal
40 II, 1883| ruhával ékesítenek fel - Szt. Péter uram átvette tõle a mankót
41 II, 1883| aztán nem ismert rá Szent Péter, s beeresztette.~A diplomata
42 II, 1883| folyosókon, mert Dobránszky Péter beszélt másfél óráig. S
43 II, 1883| HÁZBÓL [márc. 14.]~Dobránszky Péter úr megharagudott a tegnapi
44 II, 1883| köszönetemet.~Dobránszky Péter,~orsz. képviselõ.«~Ha pszichológus
45 II, 1883| apprehendál-e Dobránszky Péter úr, vagy csak kedélyeskedik,
46 II, 1883| minap?~De nem! Dobránszky Péter úr nem kedélyeskedik. A
47 II, 1883| Mi az ördögnek beszélnél, Péter? Mikor látod, úgyse hallgatnak
48 II, 1883| abszolúte nincs...~- Tudod mit, Péter? Adok én neked egy jó tanácsot,
49 II, 1883| eljátszottam játékimat«.~Dobránszky Péter felsóhajtott: »Elmúlt pohár,
50 II, 1883| mennyországba ment, hol Péter kíváncsian kérdezi:~- Ki
51 II, 1883| Plachy szemérmesen.~Szent Péter ráncba szedte a homlokát.~-
52 II, 1883| Kálmánnal?~- Uram, szent Péter. Én ártatlan vagyok. Én
53 II, 1883| Tizenhat évig aludtam.~Szent Péter elnevette magát.~- Mindenesetre
54 II, 1883| ungi viceispán ült, Kende Péter; az is figyelmesen hallgatta.~
55 II, 1883| mozdonyvezetõ szava, s Matuska Péter felül a gõzkazán mellé.~
56 II, 1883| meg a tótok (lásd Matuska Péter elõadó beszédét), hát már
57 II, 1883| Hegedüs Sándor:~- Igaz-e, Péter, hogy Kaifás elé idéztek?~
58 II, 1883| hogy a Csertészrõl kelt, Péter aláírással ellátott levelek
59 II, 1884| Õ is olyan, mint Csalóka Péter, aki nem akart Budán király
60 II, 1884| világíthatott.~Tehát Busbach Péter volt az elsõ szónok, aki
61 II, 1884| az ellenjelölt - Busbach Péter is van, s nem vette többé
62 II, 1884| mindegy, akár Pál, akár Péter, hát akkor gondolá magában,
63 II, 1884| gondolá magában, legyen inkább Péter. És amit Tenczer Pál gondol,
64 II, 1884| gondol, az meg van gondolva.~Péter tehát meglett, s megragadta
65 II, 1884| sistergett és bugyborékolt. Maga Péter állt a habok fölött, mint
66 II, 1885| HÁZBÓL [jan. 14.]~Dobránszky Péter szólásra iratkozott fel
67 II, 1885| barna homlokát, Matuska Péter a karzat szépeit nézegeti,
68 II, 1885| nyikorgott tovább.~Dobránszky Péter emelkedett fel elsõnek a
69 II, 1885| magányt élvezi itt Dobránszky Péter. Törökös nyugalommal morfondírozik
70 III, 1886| majd akkor valami Kánya Péter s be nem bizonyítja két
71 III, 1886| Morzsányi Károly és Busbach Péter s komoly arccal nézték végig
72 III, 1886| stílusban.~Lyka után Dobránszky Péter emelkedett fel beszélni.~-
73 III, 1886| kellemetlen. Dobránszky Péter azonban föl se jajdul, azon
74 III, 1886| mondat-töredék Dobránszky Péter beszédjébõl.~Pedig ki tudja,
75 III, 1886| bõdülhessenek, megkérték Vince Péter uramat, a vendéglõst, hogy
76 III, 1886| legenda az égben)~Szent Péter roppant elunta magát odafent
77 III, 1886| furfangodat. Megöregedtél, Péter és már te se akarsz gyalog
78 III, 1886| ingyen vasúti jegyet kaphass.~Péter átadta a kulcsokat egy aprószentnek,
79 III, 1886| Így felkészülve leszállt Péter a földre, de itt már sehol
80 III, 1886| a pénz, vígan élt addig Péter, utazott, élvezett, barátkozott,
81 III, 1886| kinek sütöm el? - töprengett Péter, mikor ismét elfogyott a
82 III, 1886| Örülök, ha semmit se látok.~Péter itt sem csinált hát vásárt,
83 III, 1886| Elég! - kiáltá szent Péter ijedten kirohanva s minthogy
84 III, 1886| hívatta színe elé.~- Nos, Péter, mit tapasztaltál odalent?~-
85 III, 1886| felgyújtottál, kialvóban van.~- Péter, te túlzol. Az emberiségnek
86 III, 1886| Átkos iga alatt nyög.~- Te Péter, te az »Egyetértés«-nél
87 III, 1886| Valószínûleg - mondá Péter -, legalább részben õk tették
88 III, 1886| még ez nem mind - folytatá Péter -, megismertem egy lángeszû
89 III, 1886| sokáig szó sem fordult elõ a Péter utazásáról. Az Úr nem hozta
90 III, 1886| hozta elõ sohasem, maga Péter meg örült, ha nem feszegetik,
91 III, 1886| intézni az öregnél:~- Nos, Péter, mi van a két herceggel?
92 III, 1886| Ház tarka képén Dobránszky Péter. »Csend, Csend!« - pisszeg
93 III, 1887| Pál üt, Tisza paríroz, Péter rohamot intéz, Tisza visszaveri,
94 III, 1887| unokaöccse«, Dobránszky Péter is. De õt már senki sem
95 III, 1887| tendenciával. Dobránszky Péter leleplezéseket tett a mûegyetemrõl.
96 III, 1888| No, emeljük még ezt el, Péter.« - »Minek? - mond Csernovics
97 III, 1888| az egész bál, még Luppa Péter is. Most már bátran jöhetnek
98 III, 1888| Háború lesz - krákogta Luppa Péter hófehér kesztyûjét lehúzogatva
99 III, 1888| képest, mikor Csernovics Péter a karlovici gyûlésen felállt
100 III, 1888| értelemben beszélt Busbach Péter is.~- A fõváros nem hulla,
101 III, 1888| lesz megjegyezni), Matuska Péter, Eötvös Károly (mit mond
102 III, 1888| ellenben olyan, hogy még Luppa Péter is kétszer magyarázna meg
103 III, 1888| Kõrösi Sándor duzzog, Matuska Péter fülébe is bele van eresztve
104 III, 1888| mindig, mondtam.«~Matuska Péter csalódva indul a terembõl
105 III, 1888| értelmében szellemesen. Detrich Péter kezdte, aki azt tartja,
106 III, 1888| elkezdõdik a tapsolás. Dobránszky Péter lelkesedéstõl nagyra dagadt
107 III, 1889| felszólalásai alkalmával még Matuska Péter is azt mondta: »Derík, okozs
108 III, 1889| Beniczky Árpád és Matuska Péter. »Helyre, helyre!« - zajongott
109 III, 1890| vagyok.~- A nevem Varga Péter. Tudom, nem találja el,
110 III, 1890| hja - sóhajtott fel Varga Péter nagy szomorúan -, az osztó
111 III, 1890| Ivánkovics János, Mihályi Péter, Rezey Szilvius - és Roszival.
112 III, 1892| házasságból született 1810-ben Péter gyerek, e tárca hõse, és
113 III, 1892| ereszkedett szárnyra a Csernovics Péter neve is. Egy nagy vacsorát
114 III, 1892| vájkált, de mint Csernovics Péter maga jegyezi meg (e sorok
115 III, 1892| jött hozzá Kossuth.~- Te Péter - mondá. Én már belefáradtam
116 III, 1892| instruálásra.~Csernovics Péter ránézett csodálkozva:~-
117 III, 1892| emberrel, mint aminõ Csernovics Péter maradt, ki mint Temes fõispánja,
118 III, 1892| év volt az elévülési idõ; Péter atyja halála után váltig
119 III, 1892| ismeretlenek.~- Csernovics Péter mondják az öreg dámák, s
120 III, 1892| Marcsa, Jutka szolgálók, Péter ostoros gyerek kiálltak
121 III, 1892| nagy napok emlékein. Atzél Péter tülke, mellyel a hangokat
122 III, 1892| Nákó Kálmán, jött Luppa Péter, egy-kettõ a mezei hadakból;
123 III, 1892| a pomázi Gül Baba, Luppa Péter pedig ezalatt úgy fölrózsázta
124 III, 1892| szomszéd (ezúttal Luppa Péter) még hátrább súgja egy paddal:~-
125 III, 1893| ellenzéknek.~De fölkelt Busbach Péter s levetkõztette a Zichy
126 III, 1893| következtek rendre:~Busbach Péter~Busbach okos ember - mert
127 III, 1894| szónok-e a tegnapi Matuska Péter, akinek csak a talpa van
128 III, 1894| Bánffy maradt a Schwarze Péter. Sic fata tulerunt. Minden
129 III, 1894| Emögött mindjárt jön Luppa Péter.~Jött is és utána egyenkint
130 III, 1894| Károlyi Gábor mellett, Matuska Péter Molnár Józsiával szincerizálva.
131 III, 1895| kicsoda vagy te?~- Én a Péter István nagymamája vagyok,
132 III, 1895| nagymamája vagyok, özvegy Péter Mihályné, instálom.~- Milliom
133 III, 1895| keres maga itt? És ki az a Péter István, akinek maga a nagymamája?~-
134 III, 1895| meghajolva, mert a szent Péter kulcsait kerestem.~Hisz
135 III, 1895| locsogás volt. Beszélt Pál és Péter, beszéltek a nagyobb beszélõk
136 III, 1895| szentendrei Gül Baba, Luppa Péter: mert most Légrády fogja
137 III, 1896| Temesben, hogy még Csernovich Péter is Tihanyi Ferencrõl veszi
138 III, 1896| az utolsó darabot is Ráth Péter vette ki bérbe. Mert, ismétlem,
139 III, 1896| fölébredt virtusát. Hogy Marjay Péter nagyon érdemes ember, ámbátor
140 III, 1896| 67-es kiegyezést?~Matuska Péter panaszolja, hogy Szilágyi
141 III, 1896| nézetére: »Szamár vagy, Péter!«, mire megelégedetten jegyzi
|