Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| különösen azért, mert az orosz cár külön egyén által fogja
2 I, 1875| részesül. Az esküvõ az orosz cár küldöttjének meg nem érkezése
3 I, 1875| befolyással volt. Az orosz cár képviselõjének (ki mint
4 I, 1877| immár elöl-hátul a fehér cár bundájába, hogy elvégre
5 I, 1877| a rokonszenvet sem.~*~A cár Romániában van. Plojestiben
6 I, 1877| Szatmárnak.~No, a »fehér cár« a sót millió sóba áztatott
7 I, 1877| gyáváknak« bélyegzett meg a cár, már elõre félnek a háborútól,
8 I, 1877| õ egyik esetén okulna a cár.~Mert hát sok mindenféle
9 I, 1877| visszafordult.~Lehet, hogy a cár is utána csinálja!~június
10 I, 1877| markába nevetve a felséges cár is és azt kérdhette szomorú
11 I, 1877| szó ugyanis, hogy az orosz cár és az »istenfélõ« Vilmos
12 I, 1877| azonban, akik hallottuk a cár és a doktor közti párbeszédet,
13 I, 1877| párbeszédet, mindent tudunk.~A cár nem mutatta meg sem a nyelvét,
14 I, 1877| Ellenkezõleg... õ van a cár gyomrában.~Ez magyarázza
15 I, 1877| érte. Tudniillik a fehér cár által az egyik oldalról,
16 I, 1877| ütet taplót sem.«~Mire a cár ekként válaszolt a diplomáciai
17 I, 1877| oláh seregnek: õfelsége a cár óhajtja közremûködésüket
18 I, 1877| bizonyult orosz ellen.~A cár máris fázik ettől, s múltkor
19 I, 1877| Pohárcsengés.~Az orosz cár koccintani méltóztatott
20 I, 1877| fennáll a barátság.~Õfelsége a cár felette udvarias. A jelenlevõ
21 I, 1877| kalendáriumban, sõt még az orosz cár szavaiban is.~Olyanok, mint
22 I, 1877| Budapest lakosai.~Az orosz cár egészségéért ürített pohártól
23 I, 1877| beteg lett a fél ország.~»A cár a mi szövetségesünk!« mondták
24 I, 1877| miért nem bír elbánni a cár a törökökkel?~Végre is abban
25 I, 1877| állapodik meg (t.i. nem a cár, de a Hon), hogy bizony
26 I, 1877| hadiszerencse, mert maga a cár is a táborban van s befolyásolja
27 I, 1877| ezt helyesnek. Pedig hát a cár valóban ott a táborban van
28 I, 1877| szövetségesünk« (már t.i. izé, a cár) egyébiránt nem lesz egészségesebb
29 I, 1877| megakasztja azokat...~A felséges cár olyan jól érzi magát, hogy
30 I, 1877| az erkölcsi halott maga a cár.~A »halhatatlan« hadsereg
31 I, 1877| fejedelemnek érdemrendet küldött a cár.~A cárnak érdemrendet küldött
32 I, 1877| sz.,~(Képek a jövõbõl)~A cár már régen volt otthon Livádiában -
33 I, 1877| neked való a verekedés.~A cár meg, mintha szinte hallanám,
34 I, 1877| családi jelenet lesz az! - A cár úgy fog tenni, mintha eszeágában
35 I, 1877| hogy minden csendes, a cár hajthatatlan, a hadseregnél
36 I, 1877| folytatásai lesznek... A cár arcára állandó lakóul költözik
37 I, 1877| hinni semmi ostobaságot.~*~A cár tökéletesen elült.~Szegény
38 I, 1877| csakugyan bekövetkezett, a cár köté magát, mint az elkényeztetett
39 I, 1877| szövetsége a - cárral.~A cár, a nagy Moloch a következõ
40 I, 1877| Nem lehet. Nincs!«~Mire a cár a következõket sürgönyzé:~»
41 I, 1877| közlünk:~Midõn II. Sándor cár 1862-ben birodalmában utazott,
42 I, 1877| az egy szent, egy jós.~A cár beszédbe ereszkedett vele,
43 I, 1877| amit az isten parancsol.~A cár mosolygott ez együgyûségen.~-
44 I, 1877| boldogtalan.«~»Tovább!« - mondá a cár nevetve.~»Egy év alatt lángba
45 I, 1877| ellen felingereljen.«~A cár ott hagyá a jóst, s alig
46 I, 1877| nyomozások folyamatban vannak.~A cár megrendült, - s parancsolá,
47 I, 1877| bár annál boldogabban a cár - minél elõbb; vagy ha már
48 I, 1877| árvaleányhaj volt a Sándor cár hetyke kalapjának bokrétája...
49 I, 1877| kis akasztófáravaló!...~A cár azonban nem így fogja fel
50 I, 1877| szebben beszél az arany.~És a cár aranyat is küld, csak jöjjön
51 I, 1877| minden adósságodat - így a cár -, küldöm hozzá a szükséges
52 I, 1877| Mennék már én, felséges cár, de azon okoskodom, mibõl
53 I, 1877| nevettetõ komédia ez!~A cár, úgy mondják, nagy haragra
54 I, 1877| tábornok tagjain végig; a cár küldötte majd mindig szomorú
55 I, 1877| útja.~A küldött elõadja a cár parancsát. Ignatieff megtörli
56 I, 1877| nagy Milos utódjának. A cár kerestesse meg ezt az embert
57 I, 1877| a neve. Ha ez ott lesz a cár közelében, Milánnal egeret
58 I, 1877| fogatni.~A küldött elment, a cár szót fogadott s most Karagyorgyevics
59 I, 1877| elülnek kendtek.«~*~[......]~A cár, mint Gorni-Studenen átutazott
60 I, 1877| halottaké.~Ma alkalmasint a cár õfelsége is ünnepel. Neki
61 I, 1877| november 13.~314. sz.,~A cár naplójából~Egy orosz bagariabõrbe
62 I, 1877| segélyével meghallani a cár tollának percegését, midõn
63 I, 1877| Ellenõr«-ben. Õfelsége a cár azon gondolatai, melyeket
64 I, 1877| szokta itt-ott mondani a cár naplójából megfigyelt részleteket.
65 I, 1877| cárék?~Kigondolták, hogy a cár elkéri kölcsön a mi királyunktól
66 I, 1877| már, azt mondják, Budán a cár követe, de a mi királyunk
67 I, 1877| mondja - annyit ér meg.~A cár sokallja. Bizony nem lehet
68 I, 1877| a testben, mely az orosz cár rabságába került: elköltözött
69 I, 1877| rózsaszál, amit az orosz cár kebelére tűznek.~Ilyen virág
70 I, 1878| másik fölséges urunk, a cár, meg Bismarck barátom Hm!
71 I, 1878| Még nagyobbat.~- A muszka cár detronizálását?~- Még nagyobbat!~*~
72 I, 1878| legnagyobb darabot, a muszka cár detronizáltatik, s mire
73 I, 1879| csillogtassa.~Egy év elõtt a cár nevenapján tervezték Plevna
74 I, 1879| számára, mely úgy jó, hogy a cár nevenapját körítse nimbusszal.~
75 I, 1879| respektálni tartozik a mindenható cár névünnepét, s újra egy nagy
76 I, 1879| omnipotenciája között.~A cár nevenapjának elõestéjén
77 I, 1879| ahogy felülrõl a hatalmas cár keze rángatja õket, és amit
78 I, 1879| meg rajtuk, hogy a fehér cár és a németek császára csak
79 I, 1879| megszabaduljanak. Sándor cár már kétszer menekült a meggyilkoltatás
80 I, 1879| Csak annyi híja volt egy cár rettentõ végének, hogy a
81 I, 1879| sértetlenül hazaérkezett cár, ha vajon háromszor megtalált
82 I, 1879| szövetségüket. Hiába találkozott a cár a német császárral, hiába
83 I, 1880| folyton gyöngítik a »fehér cár« erejét, addig a mi Lengyelországunkban
84 I, 1880| s mint hajdan az orosz cár, kedvtelen mondogatják: »
85 II, 1893| Vasárnap. Hétfõ. Kedd.~Az orosz cár halála nem csinált olyan
86 II, 1893| kíséret sem ért semmit«, a cár mégis áldozatul esett a
87 II, 1893| percekben nagy befolyású volt a cár meggyilkoltatása, s hogy
88 II, 1893| történt, mert a gyenge, beteg cár helyett most egy erõs ember
89 II, 1893| journalist, minthogy az ebéd a cár gyilkosságát követõ napon
90 II, 1893| díszebédet rendeztek a cár meggyilkoltatása örömére.
91 II, 1881| nagyon sokáig.~A muszka cár meggyilkolását említsem-e,
92 II, 1881| Miletics az igazi »fehér cár.«~- Jobb, ha piacokat, mint
93 II, 1882| protekciója van, mint a cár.~- Hja, barátom, ma már
94 II, 1882| hogy mihelyt hazaért, a cár azonnal elfogatta. Egy másik
95 II, 1882| Egy másik forrás szerint a cár nem fogatta el, hanem reggelire
96 II, 1882| megivott öt pohár snapszot a cár egészségére, tizenötöt pedig
97 II, 1882| minden oroszok cárjához.~A cár õfelsége az »Ellenõr« egyik
98 II, 1882| mondtam csak elõbb? - szólt a cár kevés vártatva. - Azt, hogy
99 II, 1882| reggelire volt terítve.~A cár elõtte állott és egy szegedi
100 II, 1882| pohár snapszot ivott meg a cár egészségére, ötöt a magáéra.~-
101 II, 1882| keresztelõre hítta meg a cár.~A világ töri rajta a fejét...
102 II, 1884| mit szól ehhez a felséges cár, ha megtudja, hogy az õ
103 II, 1884| Zweibuckelig uram, hogy felment a cár elé panaszra, hogy õ túl
104 III, 1886| kellemetlen.«~- Nos és a cár?~»Levettük uram õt is, a
105 III, 1886| sikerültek a képek. Oh, a cár egy nagy mûveltségû férfiú
106 III, 1886| csupa gyöngédségbõl áll.~A cár pedig hihetõleg azt fogja
107 III, 1886| hogy »mit gondol most a cár?«~De hiszen a cinkotai kántor
108 III, 1887| csoportnak, hogy mikor a cár elolvasta a »Nemzet«-bál
109 III, 1887| beszélt volna.~És azt, hogy a cár vagy legalább Katkov, ott
110 III, 1887| népies rege, hogy a muszka cár egy zsák mákot küldött a
111 III, 1887| elvált a feleségétõl.~A CÁR BESZÉLGETÉSE BISMARCKKAL~(
112 III, 1887| phonofont állított fel a cár szobájában, a lemez fölvette
113 III, 1887| szobájában, a lemez fölvette a cár hangját, egy másik az öreg
114 III, 1887| diskurzust, és itt közöljük:~A cár (a belépõ Bismarckhoz):
115 III, 1887| bátor tiszteletemet tenni.~A cár: Üljön le, kedves Bismarck.~
116 III, 1887| nem fáradtam még el.~A cár: Én pedig azt hallottam,
117 III, 1887| ellenkezõrõl meggyõzõdnie.~A cár: Ej, ej, öregúr, ön túlságosan
118 III, 1887| Én már tisztába hoztam.~A cár: Ördöngõs ember, hát mit
119 III, 1887| A békét. És felséged?~A cár: Én is azt. De Bulgáriában
120 III, 1887| gondolkoztam még a tárgyról.~A cár: Egészen felingerelt Koburg
121 III, 1887| sok!~Bismarck: Bízik.~A cár: Miben?~Bismarck: A konstellációkban.~
122 III, 1887| Bismarck: A konstellációkban.~A cár: Mit törõdöm én a konstellációkkal.~
123 III, 1887| semmi beavatkozást...~A cár: Nem enged? Hát lehetséges
124 III, 1887| gyõzõdve, hogy nagyon erõs.~A cár: Mibõl gondolja?~Bismarck:
125 III, 1887| Andrássy Gyula vállait.~A cár: És most?~Bismarck: Ez idén
126 III, 1887| mondattak neki nehány bókot.~A cár (elgondolkozva): Ez rossz
127 III, 1887| Parancsoljon, felség.~A cár: Azt az egyet szeretném
128 III, 1888| mondja, hogy a közlés a cár kívánságára is történhetett,
129 III, 1889| értekezésbõl, hogy az orosz cár igen tekintélyes úriember,
130 III, 1889| Mondjátok el népmeséiteket a cár nevében!~A kis Gyulai büszkén
131 III, 1894| CSERESZNYEFA-SZEKRÉNYE~»Mikor a cár atyácska valamit megkíván,
132 III, 1894| elõbbi ember többé.~Ha orosz cár lenne, rögtön megadná az
133 III, 1894| egészen sima nem lesz.~A HOLT CÁR A HÁZBAN~Nyugodalmas jó
134 III, 1894| volna ülés, ha az orosz cár meg nem hal.~De meghalt
135 III, 1894| mindenféle részvétek között, ama cár ravatala mellett, kire csak
136 III, 1894| úgy, hogy nem annyira a cár halála döbbentette meg a
137 III, 1894| ember? Megfoghatatlan. A cár halála tette volna azzá?
138 III, 1894| mit várhat õ és Apponyi a cár halálából?~Egyszóval, a
139 III, 1894| mintegy megmelegítette a cár iránt. A mamelukok azon
140 III, 1894| hátha neki is barátja volt a cár.~A MAI ÜLÉSBŐL nov. 13.~
|