Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| ügyes kenyeret« együtt eheti velünk, aki zabkenyérhez volt szokva
2 I, 1874| beolvadva együtt vesz részt velünk mindenben. Nemrég vizitelt
3 I, 1875| szerencsétlenség közt, megeshetik még velünk ez is. A Sennyei és Tisza
4 I, 1875| találgatni, mit akarnak velünk, mi fog történni?~Az államháztartás
5 I, 1875| elfogultságtól, melybe ama meseszerû, velünk született szeretet ejti,
6 I, 1877| Svábhegyre: Klobucsek úr persze velünk jött szinte. Egyszer csak
7 I, 1877| Madách mondja.~Mi azonban s velünk mindenki tudja, hogy Verhovay
8 I, 1877| tanácskozásaiba: ámbár hiszen mi és velünk az egész világ (nem számítva
9 I, 1877| vezettetnek félre általa.~Így velünk is megtörtént, hogy a Petõfi
10 I, 1877| hogy szóba nem állt volna velünk, azt már is megszegte, midõn
11 I, 1877| megbocsáthatatlan bújósdit játszani velünk?~Vagy talán arra számítottak,
12 I, 1877| mert csak akkor lesz velünk a hadiszerencse, ha a Dusán
13 I, 1877| Mily extrême? Zsedényi is velünk van. Neki sem magyaros a
14 I, 1877| de testestül-lelkestül velünk tárrt. Aztán egy olyan ember,
15 I, 1877| egy labdával, úgy játsszék velünk.~Mert nem-e játék mindez?
16 I, 1878| ilyenkor, midõn enyeleg velünk.~De bezzeg megértjük, ha
17 I, 1878| joggal?~Mindenki egyetért velünk arra nézve, hogy: nem.~A
18 I, 1878| annyi bizonyos, hogy mi, s velünk együtt bizonyára jószívû
19 I, 1878| tág tere nyílik tehát a velünk született eredetiségnek
20 I, 1878| is benne valami atyafiság velünk!~Mint született lovasok,
21 I, 1878| Nem egy igazi költõ áll velünk szemben, hanem egy csinos
22 I, 1878| hogy bûnös játékot ûzzön velünk, hogy a mi akaratunkat hamisítsa
23 I, 1878| hozzánk. - Kossuth örökké velünk foglalkozik; levelei, melyeket
24 I, 1878| lélekemelõ látvány.~Mi és velünk sokan mertek kételkedni
25 I, 1879| végzet is gúnyolódni akarna velünk, most, mikor két kézzel
26 I, 1879| legelszomorítóbb. Mi fog velünk történni? Mit akar még Andrássy
27 I, 1879| fáradtan eltörõdve állt meg velünk a vonat a budapesti indóházban,
28 I, 1879| kevés egyes hibát láttat velünk, hogy egész mûködése ellen
29 I, 1879| urak, akik rendelkeznek velünk életre, halálra.~Ismét új
30 I, 1879| hogy mi is elhisszük, amit velünk elhitetnek, az olcsó hódítást.~
31 I, 1879| a velõket, s elfelejteté velünk, hogy kisebbek vagyunk,
32 I, 1879| találnánk kérdezni, hogy hát velünk vajon meg vannak-e elégedve?~
33 I, 1879| hogy megbámultatták õket velünk is, de amikor kizárólag
34 I, 1879| megtörténhetik, lévén õ is velünk együtt egyszerû »árvízkárosult«,
35 I, 1880| által.~Azóta visszavonult velünk együtt. S a Korolya-Egylet
36 I, 1880| vendégének, s rendelkezzék velünk mindnyájunkkal.~- De uram -
37 I, 1880| hatalmasak valójában. Legalább velünk szemközt nem. A magyar közönségnek
38 I, 1880| végett mûködjenek közre velünk együtt a megbuktatásán.~
39 I, 1880| Az osztrák csak játszik velünk, mint a labdával és mi félénken
40 I, 1880| eddig mindig rokonszenveztek velünk, hogy ott is valóságos hecc
41 I, 1880| nem veszít semmit, hanem velünk együtt csak nyerhet.~A csendõrségi
42 I, 1880| jobban, mert különben meggyûl velünk a bajod!«~Hogy nem nagyítunk:
43 I, 1880| éppen a verkli untatta el velünk!~A »Piros bugyelláris« elõadása
44 I, 1880| kevés egyes hibát láttat velünk, hogy egész mûködése ellen
45 I, 1880| Tisza Kálmán is jól járt velünk, mert csak így adhatott
46 I, 1880| És mindig elfelejtetik velünk, hogy a mi hasznunk az,
47 II, 1891| akik egy korban vannak velünk, kicsinyeljük, szerelmünket
48 II, 1891| hogy mint gyermekkel bánik velünk, sóhajtásainkat és olvadó
49 II, 1881| magunkhoz vettük õtet. Õ velünk jött... Igaz, hogy a szabadelvû
50 II, 1881| mint biztos forrás tudatja velünk -, hogy Bakai Ferdinánd,
51 II, 1881| nézzük meg, ki mit írat alá velünk, azért is kérünk magunknak
52 II, 1882| almába beleharap, s azután velünk kóstoltatja meg.~- Engem
53 II, 1882| hóna alatt két leányka jött velünk szembe.~- Hát ez a kettõ?~-
54 II, 1882| gyermek, kelletlenül jött velünk, minduntalan sóvárgó pillantásokat
55 II, 1882| persze folyton éreztetve velünk, hogy mi milyen kicsinyek
56 II, 1882| mindig azzal kacérkodik velünk, most egyszerre valóságos
57 II, 1882| Még csak néhány évtized s velünk érzett ez az egész nép.
58 II, 1882| leányok, kiknek az apáik még velünk csinálták negyvennyolcban
59 II, 1882| libbenések bánatták meg velünk a »tengerre magyart!« Ebbõl
60 II, 1882| ez a fõ, együtt küzdött velünk.~- Még más kérdésekben is -
61 II, 1882| elnyomás ellen sose harcolt velünk, de cimborált ellenséggel
62 II, 1882| éreznek, nem gondolkoznak velünk, s nem sokkal különbek,
63 II, 1882| megfogózkodtunk, az ördög sem bírt velünk, amelyben ott volt az egész
64 II, 1882| után s míg nagy darabon velünk futott, hol közeledve, hol
65 II, 1882| voltunk, ha nem tudtuk is, s velünk van itt, habár ott is maradt.~
66 II, 1882| olyan stílust használnak velünk szemben, mikor enyelegni
67 II, 1882| tiszteletes uram, meggondolandó... Velünk akarják megfogatni a Dunát.«~
68 II, 1883| minek jössz te ide, ha nem velünk szavazol? Hát mi az ördögnek
69 II, 1883| Persze könnyû neked mármost velünk szavaznod... mikor tegnap
70 II, 1883| hogy nem kellett volna velünk elõzõleg annyi keserû levest
71 II, 1883| Boszniát.~Így pedig csak velünk veteti be minden nap a mérget.
72 II, 1883| Holnap Eszlárra megyünk. Velünk jön nemcsak Móric és a végzetes
73 II, 1883| a horvátok vannak bajba velünk.~Megjött az öreg Türr Pista
74 II, 1883| Nemcsak az élet útain járnak velünk, nemcsak örömeinket, szenvedéseinket
75 II, 1883| Két esztendeig rendesen velünk szavaz tüskön-bokron, a
76 II, 1884| ment.~Azóta aztán béke van velünk. S a béke más színekkel
77 II, 1883| Treforthoz deputációba. Gyere be velünk te is.~- Oláh templom vagytok?
78 II, 1884| megcsalt bennünket. Elhitette velünk, hogy fél. Most meg kitûnt,
79 II, 1884| azon sopánkodnak:~»Mi lesz velünk, ha ezek a szûzbeszédek
80 II, 1885| ahhoz értõ ember.~Úgy tettek velünk az áldást osztó égi hatalmak,
81 II, 1885| tanultuk mi. Nem születtek ezek velünk; rá vagyunk utalva, hogy
82 II, 1885| szavazott.~- Bravó, tehát, velünk van az Andrássy-család.~
83 II, 1885| nagyobbacskák. Irányi, Grünwald velünk röpülnek, de akadozó tüdõvel,
84 II, 1885| fiákeros is olyan modorban fog velünk érintkezni, mint Nopcsa
85 II, 1885| beszélgetésbe ereszkedett velünk. Mondtuk, hogy a »Kisfaludy
86 II, 1885| elkeserednek, és meglehet, velünk szavaznak.~- Nem ér semmit,
87 III, 1886| a kiadóval)~Hogy mi lesz velünk amíg élünk, arról fölösleges
88 III, 1886| van: hanem hogy mi lesz velünk a halálunk után, arról még
89 III, 1886| hangoztatni, hogy »Anglia velünk barátságos lábon álló hatalom«.~
90 III, 1886| ha véletlenül nincs ott velünk Keökényesy István úr de
91 III, 1886| volna csak mi minden történt velünk, mikor az orosz cárt fotografíroztam
92 III, 1886| négy másik rendõr beült velünk egy kupéba s így utaztunk
93 III, 1886| vendégeinkkel, most meg már velünk bánik rosszul a legújabb
94 III, 1887| gyenge nemnek nem szabad velünk, a teremtés urával versenyre
95 III, 1887| akkori boltokba, bekopogtat velünk a szabókhoz, keresztülvezet
96 III, 1887| szavazatunk. Mindenki azt ígérte, velünk szavaz.~- Igaz, úgy volt.~-
97 III, 1887| Jenõ?~- Itt van, fenség. Velünk fog utazni.~- Hála Istennek! -
98 III, 1887| derék.~- Sõt Pálmai Ilka is velünk jött.~A herceg kacagva,
99 III, 1887| idegenek, mert a Kalendárium is velünk van!«~Ez volt a kiadó ötlete.~
100 III, 1887| urak! Mit akarnak az urak velünk, becsületes állampolgárokkal?
101 III, 1887| szelelni.~- Mit akarnak az urak velünk, becsületes állampolgárokkal?
102 III, 1887| fekszik! Jaj, mi lesz most velünk?~De Wekerle még mindig csak
103 III, 1888| vidéki levelet, mely tudatja velünk, hogy kesztölczi Keszthölczy
104 III, 1888| tántorognak, hát jó lábon állnak velünk. Az orosz papok közt is
105 III, 1888| eljött az írói karzathoz, s velünk elbeszélgetve hallgatta
106 III, 1888| Szilviuszról gondolkozni. Jó fiú. Velünk érez. Talán mindenben? Nem.
107 III, 1888| megint »utoljára« tarokkoznék velünk, beállít oda egy kék mándlis,
108 III, 1888| fog többé gorombáskodni velünk, a »Pesti Hírlap«-pal, mely
109 III, 1888| elsápadva a törzsvendégek. - Hát velünk mi lesz?~A sajnálatos esemény
110 III, 1888| ellenségeivel, s akkor alkudozzék velünk, mikor abban a helyzetben
111 III, 1888| katedráról, ha polemizálni akar velünk.~- Joga van felelik viharosan
112 III, 1889| lakókat. Ezek ritkán zajongnak velünk. Annyira messze esnek, hogy
113 III, 1890| összeérõk. Szilágyi megáll velünk, s az unalomig hosszan kell
114 III, 1890| napfénynél pajkos játékot ûz velünk, de Apponyi komolyan, méltóságteljesen,
115 III, 1890| olvasható a tûnõdés: »Hát velünk mi lesz?«~*~Egyébiránt a
116 III, 1891| Venedig-hotelnél szembe jött velünk Vucsetics István, zömök,
117 III, 1891| bennünket és gorombáskodott velünk. Ez volt tõle a diurnumunk.~
118 III, 1891| rossz szellem incselkedik velünk és Kaassal - suttogja.~De
119 III, 1892| magyarokra hárul a kötelesség.~Velünk voltak ezer év óta békességgel,
120 III, 1892| táborában, ott dideregtek velünk negyvennyolcban »szénás
121 III, 1892| szalmás lábbal«. Mindig velünk voltak és sohasem ellenünk
122 III, 1892| a középnél már »Polónyi velünk van ebben a kérdésben«.
123 III, 1893| Végre is mi lesz hát velünk?~Mi lesz? Ez a titokzatos
124 III, 1893| A párt hüledez: »Mi lesz velünk?«~Üzennek telefonon Eötvös
125 III, 1893| kérdéseken kívül »minden egyébben velünk szolidáris«, mintegy testámentumszerûleg
126 III, 1893| kérték a jelvényt, hogy velünk össze ne tévesztessenek.~
127 III, 1893| urunk maholnap úgy lesz velünk, mint én teveled, hogy szóhoz
128 III, 1893| hihetõleg a nemzeti párt is velünk fog szavazni, persze olyanformán,
129 III, 1893| szereti is a tejfölt, szeretne velünk együtt inni, de még elõbb
130 III, 1894| fél, amíg Károlyi István velünk van!~Beszéltek meglepetésekrõl.
131 III, 1894| Széchenyi Gyula szavaztak velünk azonkívül. A többiek távol
132 III, 1894| künn az ország négy ötöde velünk érez, ha itt bent a parlamentben
133 III, 1894| gonosz démon incselkedik ma velünk, nagyságos képviselõ urakkal!~
134 III, 1895| végett, az ott névnapozott velünk.)~Szivar nem lévén, a házigazda
135 III, 1895| szepegve; Istenem, mi lesz velünk?~A folyosón se beszéltek
136 III, 1815| hazaszabadulni, rendesen összevesz velünk, a végén megszid és azzal
137 III, 1815| elején csakugyan nem törõdik velünk, partnereivel, mintha nem
138 III, 1896| szét minket, mikor már tud velünk birkózni.~Még két interpelláció
139 III, 1896| senkire. Nem tudjuk, ki van velünk - mert senki se mer ellenünk
|