1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4380
bold = Main text
Rész, Esztendo/Fejezet grey = Comment text
1 I, 1869 | grófné, X. herceget, kinek én igen sokkal tartozom.~Azután
2 I, 1869 | kulcs a nõi szívekhez.« Én csak azt teszem hozzá: de
3 I, 1870 | annyira méltányosan tör ki, én is csatlakozom, egyszersmind
4 I, 1870 | intézkedések által hitelre kapjon.~Én legcélszerűbbnek találnám
5 I, 1870 | be:~»Ezt a telket, amit én bírok most, s mit apám is
6 I, 1870 | gally letört alattam, s én a földre zuhanva lábamat
7 I, 1870 | felettem a fű növését...«~Én ugyan nem tartok egészen
8 I, 1870 | az újkor, a - sajtót; s én mind szeretném odább tolni
9 I, 1870 | mondja egy híres író, én meg azt mondom, hogy a jellem
10 I, 1870 | nemzeti jellemet is, de én csak az utóbbira fordítom
11 I, 1873 | nak - s bizony nem tudom én hogy végzõdnék most mindjárt
12 I, 1873 | nagy különbség.~Azután - én istenem! - csak kell az
13 I, 1873 | örömest unatkozik senki, én természetesen megint meg
14 I, 1873 | folytonosan a nyakán s most már én kérdezgetem nagy felsõbbség-érzettel,
15 I, 1873 | Mindent teremteni kell.~- Én a kolerának bíztam, hogy
16 I, 1873 | Oh, az borzasztó érzés! Én nem tartozom a szerény emberek
17 I, 1873 | Úgy vagyunk vele, mint én a Marcsámmal, hogy még a
18 I, 1873 | meg ennél jobb szám is. Én inkább gyengének találom.~
19 I, 1873 | Már bocsánatot kérek! Az én véleményem szerint ez a
20 I, 1873 | múltról, miért ne tudnék én szintén minden alap nélkül
21 I, 1873 | az embert:~- No, öcsém, én kiábrándultam...~Ez az õ
22 I, 1873 | ot, természetesen, hogy én meg abból tanuljam meg az
23 I, 1873 | találkozó dáma arculatját, én pedig odahajoltam a fiatal
24 I, 1873 | tûrhetõ fizonómiát mutatsz.~Az én barátom fanyar arcot vágott,
25 I, 1873 | igazságod van, bátyám!~(Jóllehet én vagyok a fiatalabb, mindig
26 I, 1873 | nevezni. Talán azért amiért én jobb-, õ pedig baloldali.)~
27 I, 1873 | Bécs felé. Hát az volna az én kérésem, hogy ott azt kell
28 I, 1873 | ponttá emelte. Tulajdonképpen én is azért mentem fel, hogy
29 I, 1873 | lett volna, már annak az én emberemnek a hangversenybe
30 I, 1873 | hogy nem volt velem az én vitéz cimborám, a magyar
31 I, 1873 | vagdalkoztam ellenök. Hol én gyõztem, hol engem gyõztek
32 I, 1873 | mindig neki van igaza. De én azért mégis felvettem a
33 I, 1873 | olthatta el. Valószínû, hogy én is a Harmos ünnepére utazom.
34 I, 1873 | hogy ugyan mit válaszolnék én Garaboncásnak, ha lenne
35 I, 1873 | kedves »Garaboncás« úr, én csak olyan tárgyakról szoktam
36 I, 1873 | amilyenek magukat érdeklik. Mert én õszintén megvallom, hogy
37 I, 1873 | hogy amikor maguknak írok, én akkor igazán maguknak írok;
38 I, 1873 | közvélemény puskaporába; sõt én még a minisztertõl is félek -,
39 I, 1873 | mint pl. most önrõl. Ez az én kötelességem.~Eszerint köztünk
40 I, 1873 | az a különbség, hogy míg én olyan tárgyakról írok jól,
41 I, 1873 | Ami pedig azt illeti, hogy én a gyarmati famíliák nyugalmát
42 I, 1873 | nyugalmú famíliát, akkor én ünnepélyesen beismerem,
43 I, 1873 | megint az a tanúság, hogy ha én mások szava után indulok,
44 I, 1873 | tükröm, mely megmutatja az én arcomat jól, híven, igazán:
45 I, 1873 | arcomat jól, híven, igazán: én tudom ön nélkül is, mit
46 I, 1873 | excellenciásokat? Önöktõl függ! Én részemrõl nem nyugodnék
47 I, 1873 | összesített mûködése ront. Én személyesen is tanúja voltam
48 I, 1873 | szerelmes volt belém, s én elég ügyetlen vagy lelketlen
49 I, 1873 | Ha ez büntetése leend az én tréfáimnak, örömmel viselem,
50 I, 1873 | hálátlan térrõl. Teszem azt, én is elhagytam a múltkor a
51 I, 1873 | olvasóközönség úgy van velök, mint én a rossz tulajdonságaimmal,
52 I, 1873 | beszélni mint íróról, akkor az én feladatom az, hogy hallgassak
53 I, 1873 | tessék másüve menni: adok én kontóra is.~- Elkésett,
54 I, 1873 | borulva éneklik a hozsannát. Én erre csak azt mondtam, mikor
55 I, 1873 | és sajátságos ízlés, és én semmiféleképpen nem tehetek
56 I, 1873 | l’état c’est moi.«~No, én magam legjobban megbámultam
57 I, 1873 | szerencsétlen fejedelem életrajzát.~Én elmélyedve álltam ott, míg
58 I, 1873 | a látogatókat kivezesse.~Én pedig még egy pillantást
59 I, 1873 | kis uras életre. De hát, én istenem, ha az öreg Alfonzo
60 I, 1873 | császárok talpig jó emberek. Én tudok a holtakkal beszélni.
61 I, 1873 | tudok a holtakkal beszélni. Én ismerem õket. Õk is engem.
62 I, 1873 | Lássa, világi uram, ez az én legkedvesebb jószágom; és
63 I, 1873 | szolgálnak fel magyar ételekkel.~Én a terem félreesõ részében
64 I, 1873 | cikkeket ír az »Ipoly«-ba. No, én nem teszem fel felõle.~Hanem
65 I, 1873 | hazánkat!~A múlt hetekben én is azt az attentátumot követtem
66 I, 1873 | nem is érdemes). Csakhogy én furfangos ember vagyok ám.
67 I, 1873 | ember vagyok ám. Majd fogok én balekot, ha törik-szakad
68 I, 1873 | sorokhoz:~»Urramöcsém! Miután én ön szerint a 48-iki pártállást
69 I, 1873 | Kossuth pénzét - hát elfogadom én. Még keresztapja lehet érte
70 I, 1874 | vagyunk legalább erkölcsileg.~Én nem vitatom, le kell-e szállítani
71 I, 1874 | gondolta magában: »Úgysem az én pénzem; hadd menjen!«; pedig
72 I, 1874 | egyetlen fül és szív. S én lennék az a hang, mely e
73 I, 1874 | lopódzik, gyökeret ver; akkor én azt a tanácsot adnám: Itt
74 I, 1874 | szorulnia mindennek. Ez az én véleményem. Polgári házasság,
75 I, 1874 | belügyminiszter nem tudom biz én már hányadszor feltámasztott
76 I, 1874 | mennyei jámborság! hiszen én jóllehet sohasem láttam
77 I, 1874 | A miniszterelnök e hó 10-én kerül haza s ekkor megkezdõdnek
78 I, 1874 | erõsen reménylik ugyan, de én nehezen hiszem, hogy ezen
79 I, 1874 | erõs medicinát igényel. »Én nem tehetek róla - úgymond -,
80 I, 1874 | hazájának.~A középpárt nov. 9-én értekezletet tartott s elhatározta
81 I, 1874 | kísérjük együtt figyelemmel, én és olvasóim, hazánk politikai
82 I, 1874 | fogtad fel... hanem azért én megmaradok állításomnál
83 I, 1874 | jót vagy semmit«, s ezt én is helyeslem, de mikor az
84 I, 1874 | sajtó a hatodik nagyhatalom: én még csak azt teszem hozzá,
85 I, 1874 | miniszternek s a t.~- No, én sohasem törõdtem a címekkel -
86 I, 1874 | feketéje: s jótállok érte, hogy én lutheránus létemre is jobb
87 I, 1874 | állam zilált viszonyai - én mégis azt mondom és szentül
88 I, 1874 | eredeti bennök, ami rossz. De én azt azért mégsem tartom
89 I, 1874 | hogy nincs rá eset, hogy én kimennék valakivel. - Barátunk
90 I, 1874 | Köszönöm a jóakaratot, de én magam nem látom szükségét
91 I, 1874 | magad is a védelmezésben. Én le tudom a kellõ mértékre
92 I, 1874 | fel: »Szegény néma!« Hanem én mindjárt eltaláltam, hogy
93 I, 1874 | irodalmi nevezetesség -; én ösmerem azt a Csalomjait,
94 I, 1874 | midõn közbevágtam, hogy: »De én igazán ösmerem ám Csalomjait.
95 I, 1874 | meglásd!~Azt hittem, az én szerkesztõ barátom megbolondult,
96 I, 1874 | sárgulnak.~- Az ám...~- No, én csak azt mondom az idõ jeleibõl -
97 I, 1874 | te...~- Nehezen hiszem; én azért jöttem ide át, hogy
98 I, 1874 | Szórakozni akarok.~- Eh bien, én is. Gyerünk hát valahova.
99 I, 1874 | Az 1837. évi június 11-én kelt törvény a szerző kimúlta
100 I, 1874 | Ferdinánd az 1846. évi okt. 19-én az auszt. ált. törvénykönyvhöz
101 I, 1874 | kívánatnak az 1793. évi nov. 19-én a helytartótanácshoz leküldött
102 I, 1874 | szabad legyen, 1794. január 9-én rendelet érkezett a helytartótanácshoz,
103 I, 1874 | készült jelentés 1846. okt. 19-én azon meghagyással érkezett
104 I, 1874 | ez azt az 1846. okt. 19-én az örökös tartományokban
105 I, 1874 | Ámbátor az 1874. júl 27-én meg is történt, és ámbátor
106 I, 1874 | Az 1852. évi november 29-én kibocsátott császári pátens
107 I, 1875 | január 1.~BUDAPEST JAN. 1-ÉN 1875~Mondják, hogy a pokol
108 I, 1875 | Soha ennél bolondabbat! Én mérget vettem volna rá ezelõtt
109 I, 1875 | pedig, mint egy január 9-én kelt proklamációban mondja, »
110 I, 1875 | BUDAPEST 1875. JAN. 22-ÉN~Az új adójavaslatokról akarunk
111 I, 1875 | 12.~BUDAPEST, MÁRCIUS 12-ÉN~Az új kormány »mézesheteit«
112 I, 1875 | 19.~BUDAPEST, MÁRCIUS 19-ÉN~A kormány napról napra erõsödik;
113 I, 1875 | május 15.~BUDAPEST, MÁJUS 14-ÉN~A választások, mint biztos
114 I, 1875 | szemben a kormánnyal. Május 5-én azonban a méltsás fõrendek
115 I, 1875 | lett fogadva, a f. hó 5-én tartott ülésökben elvetették.~
116 I, 1875 | A képviselõház f. hó 10-én tartott ülésében Perczel
117 I, 1875 | május 22.~BUDAPEST, MÁJUS 21-ÉN~A múlt számban megígértem,
118 I, 1875 | elõsorolom az okokat, amiért én a Sennyey-politikát kárhoztatom.~
119 I, 1875 | június 4.~BUDAPEST, JÚNIUS 4-ÉN~Az országgyûlés eloszlatása
120 I, 1875 | 11.~BUDAPEST, JÚNIUS 11-ÉN~Rongált pénzügyi helyeztünk
121 I, 1875 | 25.~BUDAPEST, JÚNIUS 25-ÉN~A levegõ tele van választási
122 I, 1875 | 30.~BUDAPEST, JÚLIUS 31-ÉN~E szegény országot gyakran
123 I, 1875 | BUDAPEST, AUGUSZTUS 14-ÉN~E napokban véghezmentek
124 I, 1875 | országgyûlés augusztus 31-én nyittatik meg; õfelsége
125 I, 1875 | kötelezõ. Nem tehetek róla, én az elsõ a csak engedélyezett
126 I, 1875 | hozzám, majd összeadlak én.” (Tetszés.) Ellenben a
127 I, 1875 | alapja a successiónak sat., én tehát, mint állam, megkívánom,
128 I, 1875 | végleges megkötése december 5-én este történt meg, ekkor
129 I, 1875 | tenni, bekövetkezett.~E hó 7-én tette meg az erre vonatkozó
130 I, 1875 | is tartott ülést dec. 12-én, melyben azonban csak pár
131 I, 1875 | képviselőház december 22-én tartotta utolsó ülését az
132 I, 1875 | legfelül van), és aztán: »Én, ki mindig azon meggyõzõdésben
133 I, 1875 | adóképesség és adófizetõi kedv. - Én azt most valónak elismerem
134 I, 1875 | Mert magában abban, hogy én a mai napon ötvenesztendõs
135 I, 1875 | huszonötesztendõs ember. Hanem én egyúttal a mai napon negyvenéves
136 I, 1875 | nem tanúskodnék róla, hogy én tízesztendõs gyermek arccal
137 I, 1875 | szenvedéseinek hosszú esztendei: s én együtt éreztem át ezt vele;
138 I, 1875 | amilyen gyönyörrel tettem én meg az én utamat. Ah, az
139 I, 1875 | gyönyörrel tettem én meg az én utamat. Ah, az íróasztal
140 I, 1875 | otthon«, az íróasztal az »Én«. - Se ne dicsérjenek, se
141 I, 1875 | de nem tehetünk róla, s én cserélni semmi más hazával
142 I, 1875 | vágyaidat, hanem ha netán én is elraboltam néhány pillanatodat
143 I, 1875 | kis Lulu különben e hó 22-én fogja letenni utolsó vizsgáját
144 I, 1875 | rossz helyen jársz... hisz én magam is oda folyamodtam.~
145 I, 1875 | kérelem hallatára.~- Hogy én nevezzem ki?... Hja, édes
146 I, 1875 | szívérõl a nagy követ:~- Én azt tanácsolom, hadd beszéljen
147 I, 1875 | Ugyan, ne izéljen az úr. Én otthon Szögeden olyan órát
148 I, 1875 | Ilyen földnek tekintem én a 67-es alapot, melyhez
149 I, 1877 | mennyivel kevésbé tehetem én, ki sem hajótörést nem szenvedtem,
150 I, 1877 | jövõbe-látáson. Hallgassuk...~- Én csak azt mondom, hogy nem
151 I, 1877 | mint a török politika. Én már tudom, hova visz. Hallotta
152 I, 1877 | minden hasonlat sántít.~Én még csak azt teszem hozzák:
153 I, 1877 | államférfiakéi mellett sat.~Én a múlt heti tárcában, még
154 I, 1877 | elhibázott regényét? (Ha én... én dolgozhattam volna
155 I, 1877 | elhibázott regényét? (Ha én... én dolgozhattam volna fel e
156 I, 1877 | satnyul és szegényedik.~Én legalább az elsõt nem hiszem,
157 I, 1877 | hegynek mondják a Parnassust; én ugyan nem jártam rajta,
158 I, 1877 | közöljük:~Tovább nem állom én se! Vagy potyára~Tanultam
159 I, 1877 | istentelen újságíró azonnal: én magam megírtam apróságnak
160 I, 1877 | lásson.~Minthogy azonban én sem »szerkesztői papírkosár«
161 I, 1877 | hibás valaki, az egyedül én lehetek - amiért kiadtam
162 I, 1877 | végzett, arra kevés egy élet.~Én ezúttal ez igénytelen helyen
163 I, 1877 | Billien! Ezer ördög! Ön az én frakkomat viszi? Nos, uram,
164 I, 1877 | menjen a bálba a frakkomban. Én majd csak itthon maradok.~*~
165 I, 1877 | szóra az, hogy amint az én tekintetem a kabáton akadt,
166 I, 1877 | önök és nézzék: mi lett az én szegény kabátomból?~Több
167 I, 1877 | egyetlenegy felelete van:~- Én nem tehettem másképp.~Úgy
168 I, 1877 | Redif ezeket mondja:~- Én a stratégiai dolgokba nem
169 I, 1877 | aztán azt mondta a király: »én már láttam önt valahol,
170 I, 1877 | mondta volna: »csinálok én nektek különb komédiát is
171 I, 1877 | programjában kijelenté máj. 29-én, hogy a jelen körülmények
172 I, 1877 | ilyenformán gondolkozhatik:~»Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem
173 I, 1877 | mondva az enyimet. Ez az én szerelmes fiam, aki még
174 I, 1877 | és nem vették észre, hogy én már megtanultam oroszul
175 I, 1877 | volna Lord Byronnak:~»Vagy én vagyok a legjobb shakespeare-i
176 I, 1877 | engem Budapest, vagy nem én vagyok, és akkor én nem
177 I, 1877 | nem én vagyok, és akkor én nem érdemlem meg Budapestet.«~
178 I, 1877 | számára.)~Ne irigyelj engem, én sem irigyellek... (A »Röpkeívek«-
179 I, 1877 | mulatságukra és épülésükre.~Biz én most egyszeribe el sem tudom
180 I, 1877 | kutyabaja sem esik, míg ellenben én a magamét, ha már belefogtam,
181 I, 1877 | kérdés tétetett hozzánk.~Én csak azt állítom, hogy az
182 I, 1877 | igazi, az a hiteles, amit én írtam.~A Kakas Márton történetének
183 I, 1877 | hé?!~- Azért, uram, mert én is bonapartista vagyok.
184 I, 1877 | Cassagnac! Önnek kell lennie.~- Én? Cassagnac? Azt mondom,
185 I, 1877 | ne avatkozzatok semmibe!~Én mondom nektek, hogy egy
186 I, 1877 | hajatok szála sem görbül meg.~Én, Kállay Benjamin!~Mind nagyon
187 I, 1877 | Falu rosszá«-ból dúdolja: »Én vagyok a falu rossza - engem
188 I, 1877 | az ön politikájáról.~- Az én politikámról? - dörmögi
189 I, 1877 | Tudja mit, uram, még eddig én sem. Hanem csak legyen nyugton.
190 I, 1877 | akkor is tetszett. Most én közlöm - és most is tetszik
191 I, 1877 | angyallal végezzünk legelõbb! én õt szárnyainak levágására
192 I, 1877 | hatalmat, melyet bírok, én az elítélttõl kaptam, s
193 I, 1877 | a liliom -; a trónus az én virágcserepem: abban nyíltam
194 I, 1877 | úgynevezett osztrák császárság; én pedig istenúgyse még úgyse
195 I, 1877 | elõnyben levõvel. Ennyit én is tudok a haditudományból.~
196 I, 1877 | jegyezte meg:~- Mindig mondtam én, hogy a törökök minden dolgukat
197 I, 1877 | mondják, hogy ez is politika.~Én el is hiszem, hogy az, de
198 I, 1877 | egy elefánt?~- Azt hiszem, én vagyok sire.~- Ön az én
199 I, 1877 | én vagyok sire.~- Ön az én emberem, doktor. Ön van
200 I, 1877 | szólott: »Tisztelt Ház! Ez az én saját közvélekedésem«.~E
201 I, 1877 | sajnál. (Talán szégyell.)~Én beösmerem, hogy õ méltán
202 I, 1877 | nagyon könnyû dolog. Láttam én már olyan részeg embert
203 I, 1877 | odaírni a nevét, mint ahogy én teszem, hadd lássuk, kicsoda
204 I, 1877 | azt mondja a nagy cárnak: »Én is élek.«~Ez az egyedüli
205 I, 1877 | is.~És bizony csak az az én véleményem erre, hogy sose
206 I, 1877 | hárman-négyen együtt lesztek, ott én is köztetek vagyok.«~Thiers
207 I, 1877 | megtetszett, kívánj valamit és azt én bizonyára teljesíteni fogom.~
208 I, 1877 | Midõn még szeptember 7-én megmutogatta fölséges cárjának
209 I, 1877 | ekképpen nyilatkozik:~»Én nemcsak hogy el nem rendeltem
210 I, 1877 | bemegyek a sipkai szorosba,~Én utánam senki se járjon sírva...~
211 I, 1877 | járjon sírva...~Ha beverik az én árva fejemet« stb.~Bizony
212 I, 1877 | Pétervárra: »A törökök 22-én ismételték a támadást s
213 I, 1877 | gyõzelmüket«:~»E hó 21-én Tetolmin ezredes, miután
214 I, 1877 | hazát veszély fenyegeti, én és fiam is ott leszünk,
215 I, 1877 | aggodalmakat itt Budapesten.~- Én azt találom, mondja egy
216 I, 1877 | Mint szekundáns... az én felemet ölték meg.~Ezen
217 I, 1877 | értesíteni? - kérdék az én távozó gyanús emberemtõl.~-
218 I, 1877 | ingerültek a magyarok?«~Én nem tudom - szól a nemes
219 I, 1877 | Hohenzollernhez:~Kedves testvérem! Én most elmegyek innen, hazavisz
220 I, 1877 | ország képviselete elõtt: »én nem; Thaisz sem.«~Thaisz
221 I, 1877 | Helfynél s szinte kijelenti: »én nem.«~És mégis Tisza és
222 I, 1877 | küldték vissza folyó hó 5-én a fõpolgármesternek.~A boríték
223 I, 1877 | kettõ között a különbség, én mégis azt hiszem, a muszkák
224 I, 1877 | Miért ne lehetnék egyszer én magam is diplomata, hogy
225 I, 1877 | nem ösmernek.~- Igaz a. De én meg azon kulcs szerint magyarázom,
226 I, 1877 | már a faluban lesznek, s én is, és valamennyien valószínûleg
227 I, 1877 | Ki mondta azt? Lemondani, én? Soha, soha...~-th.~október
228 I, 1877 | megtudja onnan a világ, hogy én is éltem.~(Ebben a költeményben
229 I, 1877 | ítélõtehetségre vall ezen állítás. Én ugyan még nem éltem abban
230 I, 1877 | tikárom.~- Az ördögbe is, én a miniszterelnöknek néztem.~-
231 I, 1877 | Értem, aminthogy majd az én pénzkészletem sem lesz elég
232 I, 1877 | az üzenet.~- Mennék már én szívesen, de hitelezõim
233 I, 1877 | Aztán siess!~- Mennék már én, felséges cár, de azon okoskodom,
234 I, 1877 | mibõl él addig itthon az én kis feleségem és a felséged
235 I, 1877 | nélkül? És azon esetre is, ha én el találnék esni, csak illenék
236 I, 1877 | Mozogj, gyorsan!~- Mennék én, - de a seregem nem akar
237 I, 1877 | van fundálva, nem bírom én azt úgy az én kurta eszemmel
238 I, 1877 | nem bírom én azt úgy az én kurta eszemmel kicifrázni.
239 I, 1877 | Le fog jönni õrölni az én malmomba, s amilyen jó ember,
240 I, 1877 | Hová indultál?~- Nagy az én bánatom - mondja a kis eb -;
241 I, 1877 | sóhajtott fel a csacsi. - Én sem bírok megélni...~- Hogyan?
242 I, 1877 | uraim, hol állnának önök és én, ha nem sajátítottuk volna
243 I, 1877 | tudományt.~Bizony nem tudom én, hol állnának a derék urak
244 I, 1877 | szemem elõl... Nem ültem én kalodában, mint kend!...~
245 I, 1877 | hadmíveleti célokra szállítatnak:~Én ekkor felszólaltam, hogy
246 I, 1877 | köszönetet Tiszának.~Dehát én istenem! Hiszen azért rutének!~
247 I, 1877 | annyi latin idézetet rak az én számba a »Fény- és árnyképek«-
248 I, 1877 | Kijelentem tehát, hogy én a »hajtogatáson« kívül,
249 I, 1877 | segíteni. No iszen, csak az én szövetségesem legyen õ, -
250 I, 1877 | osztozástól! Azt hiszik, én kaparom ki nekik a sült
251 I, 1877 | Aki nem emlékszik, annak én ugyan nem mondom el, nem
252 I, 1877 | Pepinek ott kell lenni. Én nem tudom, mi lesz, ha majd
253 I, 1877 | adassék Asbóth Jánosnak. Én »másoknak« írtam belõle,
254 I, 1877 | No, tudod... izé... pedig én... tudom, ösmerem... jó
255 I, 1877 | kaszinónak.~Ezt nevezem én következetes jellemességnek.~
256 I, 1877 | választva a király.~Mondok hát én ahhoz a tízezer indítványhoz,
257 I, 1877 | Andrássy politikáját, mint én, még erélyesebben helyeselné
258 I, 1877 | elõadásain gyönyörködjenek.~Én istenem, mi minden nem kellene
259 I, 1878 | védelmezésébe.~- Micsoda? Hogy én, én ne ösmertem volna Petõfit?
260 I, 1878 | védelmezésébe.~- Micsoda? Hogy én, én ne ösmertem volna Petõfit?
261 I, 1878 | a saját tulajdon fiamat. Én neveltem fel a nemzetnek.
262 I, 1878 | neveltem fel a nemzetnek. Az én érdemem az.~Büszkén üt mellére,
263 I, 1878 | Olyan szép legény lett az én Sándoromból, mintha csak
264 I, 1878 | szárazon beszélt mindenkivel.~- Én tudok egy módot. Megveszem
265 I, 1878 | fog nõni. Mert felösmerem én a talentumot, akármilyen
266 I, 1878 | Azt hittem, inni szeret, s én a mértékletlen embereknek
267 I, 1878 | legjobban, bátyám. Higgyék meg, én mondom, hogy nagy ember
268 I, 1878 | forintot kiálték fel, s én õt gyanúsítottam! Oh, a
269 I, 1878 | itt, Aldzsi, valamikor?~- Én nem; hanem van egy ismerõsöm,
270 I, 1878 | odiosa Õ csak azért hasonlít én szerintem Sámsonhoz, mert...~-
271 I, 1878 | Azt álmodtam, hogy az én hû Thaisz Elekem díszmagyar
272 I, 1878 | Eredj bolond hisz az én vagyok.~*~IV. A folyosón.~
273 I, 1878 | lapunk olvasói más rovatban. Én csak azon apróbb jellemzõ
274 I, 1878 | igénylõt.~- Uram, a nyulat én lõttem, - kiáltá a király.~-
275 I, 1878 | rikácsolá a polgár.~- Én nem engedem - szólt a király -,
276 I, 1878 | igyál az egészségemre. Én a király vagyok.~*~Egyik
277 I, 1878 | ha így jobban szereti. Én is felteszem a magamét.~
278 I, 1878 | épp ahogy a Szigligetiét.~Én magam szinte sírhatnám bele,
279 I, 1878 | égjen le tövestől.~Kivált ha én olyan tisztességes hivatalt
280 I, 1878 | tapsban törtek ki.~Ezt nevezem én aztán politikai sikk-nek.~
281 I, 1878 | szomorúan -, épp olyanná, mint én voltam.~37. sz., február
282 I, 1878 | nem lehet, csak utánozni.~Én pedig még csak nem is utánozhatom
283 I, 1878 | megválasztásában is.~Mit tehetek én arról, hogy publikumunk
284 I, 1878 | alakban feltálalva.~Hát én bizony itt olyan alakban
285 I, 1878 | kívánok nyilatkozni, hogy én részemről nem tartom egészen
286 I, 1878 | több választópolgár és én (t. i. én Kákay Aranyos),
287 I, 1878 | választópolgár és én (t. i. én Kákay Aranyos), mint deputáció
288 I, 1878 | Tiszta bolondság, uraim! Én nem adok rá egy fikarcnyit
289 I, 1878 | rossz politikus: de hát én istenem, hol akadna már
290 I, 1878 | mûvedbõl az utókor, hogy én is éltem.~*~Jókai maga beszéli
291 I, 1878 | ott így szokott szólani: Én neveltem fel nektek Csávolszkyt.~
292 I, 1878 | mulasztja megjegyezni, hogy: én neveltem nektek Hegedüst.~
293 I, 1878 | Jókai így szól:~- Igaz, hogy én neveltem Csávolszkyt és
294 I, 1878 | beszél.~És ezért irigylem én Jókait, mint politikust,
295 I, 1878 | kérdé a világ tûnõdve.~Én pedig azt mondom, hogy már
296 I, 1878 | megítélni; s ez esetben én egész tisztelettel visszavonom
297 I, 1878 | cipõ lett volna a lábán. Az én mamám nem szereti, azt mondja,
298 I, 1878 | felejtettem mondani, hogy az én mamám nagyon, de nagyon
299 I, 1878 | Pulszkyról többé semmit, mert az én papám azt mondta, hogy a
300 I, 1878 | az újságoktól.~Aztán az én papám azt is mondta, hogy
301 I, 1878 | bácsik szidják és emlegessék.~Én nem tudom, mi jó van abban,
302 I, 1878 | tudom, mi jó van abban, mert én bizony nem szeretem, ha
303 I, 1878 | valaki más megszid, de hát én nem is vagyok professzor.
304 I, 1878 | vagyok professzor. Tudja, én csak olyan kis fecsegõ lányka
305 I, 1878 | bizony nem küld. Majd küldök én, gondoltam magamban, s amit
306 I, 1878 | gyöngédtelenséget követek el, mikor az én egyetlen kedvenc színésznõmet
307 I, 1878 | nevezetest, hol vegyek én e kötetbe az osztrák ármádiából?~*~
308 I, 1878 | lesz halálos ellenségem, s én minden este a halálos ellenségemben
309 I, 1878 | olyan fényes csizmában.~Én pedig azt mondom, hogy a
310 I, 1878 | Még táviratokat is!~*~De én istenem, ha ma már olyan
311 I, 1878 | bevezetésébe ilyen passzust: én egyenes gerinccel járok
312 I, 1878 | aki a kormányt pártolja?~Én bizony nem is tudom, miért
313 I, 1878 | hamleti tünõdés.~Báró úr, én konzervativ képviselõjelölt
314 I, 1878 | programbeszédet kell tartanom. Én áttanulmányoztam mindazt,
315 I, 1878 | nyájasság, sem megvetés.~Én felvilágosítást jöttem kérni
316 I, 1878 | Ugyan mit?~- Azt, hogy én nem vagyok otthon.~- Vagy
317 I, 1878 | rebegi:~- Igaza van önnek. Én nem érdemlek kíméletet.
318 I, 1878 | mint Muzslay?~Minek vagyon én itt?~Nem jobb lenne nekem
319 I, 1878 | oldala melletti miniszter én katona sem vagyok, mégsem
320 I, 1878 | Szegény miniszterek!~*~Én is megtámadtam õket; itt-ott
321 I, 1878 | jóravalóbb pályán is.~s én üthetem a mandátumom nyomát
322 I, 1878 | egyéniségénél fogva tesz rosszat.~Én úgy fogom fel Tiszát, mint
323 I, 1878 | erõs meggyõzõdésem, hogy én, aki ismerem a magyar embert
324 I, 1878 | egyénisége ma már a történelemé. Én halhatatlan érdemeibõl nem
325 I, 1878 | jelben elbukol.~*~Nem írok én védelmet a Tisza ellen intézett
326 I, 1878 | elmondott dolgok már ezek. Én csakis azért hoztam föl,
327 I, 1878 | utóljára ezt is elhiszik.~*~Én nem hiszem sem az egyiket,
328 I, 1878 | haza sorsa és a te érdeked, én édes nemzetem.~Elfogyasztottál
329 I, 1878 | szedi a szavazatokat!~- Én nem adtam neki névjegyet!~
330 I, 1878 | úgymond ez a névjegy az én személyemnek szól, akkor
331 I, 1878 | ellenzéki politikád bibliája én édes nemzetem!~IV. AZ 1866-
332 I, 1878 | kevesen írtak még, s amit én csak futólagosan és csak
333 I, 1878 | Bécsbõl idáig fáradni.~- De én meg akartam kérni Excellenciádat,
334 I, 1878 | azzal nem szolgálhatok; én legfölebb Sárkányhoz vagy
335 I, 1878 | remélhetek-e?~- Ha ön az én arcképemet jutalom reményében
336 I, 1878 | mert nehezek a viszonyok és én nehéz viszonyok közt akarok
337 I, 1878 | eljárását fogja méltányolni.~Én nem akarok személyeskedések
338 I, 1878 | volt, hanem lesz.~*~Ez az én egyéni nézetem. És mert
339 I, 1878 | erejének magvát hinti el.~De ha én tán csalódom, amit különben
340 I, 1878 | megválasztja.~És ennek dacára én nem hiszem, hogy Senyei
341 I, 1878 | kerületeket és mit tudom én, miféle támogatást.~Akik
342 I, 1878 | õszinte nyilatkozattal.~Én ezelõtt ellenzéket csináltam
343 I, 1878 | nemzeti politikát, amelyet én hazámra nézve szükségesnek
344 I, 1878 | gyûlölködéssel Tisza ellen, s én, aki lelkemben nemzetem
345 I, 1878 | tévesztve.~Ami engem illet, én oldal-örökösödés útján tartok
346 I, 1878 | ifjabb-at.~Tehettem volna, hogy én is számozzam magam, de akkor
347 I, 1878 | ragyogás lõn észlelhetõ.) Én tehát jó magaviseleted és
348 I, 1878 | szívesen elmondja: Õ az én uram, bár mosolya azt látszik
349 I, 1878 | mosolya azt látszik jelenteni: én meg vagyok az õ úrnõje.
350 I, 1878 | EZEN KÖNYVEMET AJÁNLOM AZ ~ÉN SZELÍD, CSENDES FALUMNAK~
351 I, 1878 | ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülõfalumnak, hogy
352 I, 1878 | a neve után, ha teheti: Én Csúz Ferenc, hat neveletlen
353 I, 1878 | ilyenforma sorozatban:~Május 10-én, Ilonka leányomnak születésnapja.~ " "
354 I, 1878 | becsukatom.~Ugyancsak Máj. 10-én: lejár a Krubis-féle váltóm.~
355 I, 1878 | szét a szárnyad,~Vidd el az én szeretlek szóm,~Vidd el
356 I, 1878 | Semmi de... Itt és most én rendelkezem; ön engedelmeskedni
357 I, 1878 | következõleg biztatott meg:~Ha én önt megcsalhatnám két forintig,
358 I, 1878 | vissza nem veszik. Tehetek én akármit. Vegyük föl, hogy
359 I, 1878 | szolgájának mondod magad, én akkor az isten ostora vagyok.~
360 I, 1878 | Itt pihen Kutlik Pál, az én kedves férjem.~Honnan foglak
361 I, 1878 | sírirattal:~Itt nyugszon én, olvasod te,~Olvasnám én,
362 I, 1878 | én, olvasod te,~Olvasnám én, nyugodnál te.~Ami variálva
363 I, 1878 | cimborák - szólott az angol -, én azt mondom, vegyük meg a
364 I, 1878 | senki sem oly szívesen, mint én.~Úgy érzem magam, mielõtt
365 I, 1878 | ekkora bőbeszédűség sem; én magam is most olyan helyi
366 I, 1878 | hagyna innen elmenni!~De az én emberem éppen nem mutatta
367 I, 1878 | ide, hát csak azt mondom én osztég, hogy amit magunk
368 I, 1878 | tõlünk, ha meglátná õket.~S én íme most azzal kezdem, hogy
369 I, 1878 | tán nem is lesz szükség az én szavazatomra; ha lesz, odaviszem
370 I, 1878 | Taktika kell ehhez, domine. Én megtaláltam a modust...~
371 I, 1878 | azonnal a plébánost, hogy én múlt héten elmúlt születésnapom
372 I, 1878 | odalátszó gyönyörû tájképe.~Én is azt mondhatnám, ha olyan
373 I, 1878 | Torontál vármegyébe.~Amit én viszont úgy értek, hogy
374 I, 1878 | van, ami szép Szegeden.~Én, aki teljes életemben konzervatív
375 I, 1878 | rózsák hullását... Dehát én istenem, arra való a patika,
376 I, 1878 | is megvan a maga módja.~Én rájöttem erre.~Odaálltam
377 I, 1878 | azt akarom mondani, hogy én nem bírtam végighallgatni,
378 I, 1878 | egyéni ízlésemet illeti; az én ideálom vékony legyen, karcsú
379 I, 1878 | úgyhogy 1849-ben április 14-én, midõn a kultuszminiszteri
380 I, 1878 | el belõle, annál nagyobb.~Én, aki már olvastam a »vörös
381 I, 1878 | van az alapszabályaikban.~Én sejtem, hogyan.~Úgy, hogy
382 I, 1878 | látnivaló van Szegeden.~- Én magam is idegen vagyok itt -
383 I, 1878 | sajátságos körülményen. Én is bámultam eleinte. De
384 I, 1878 | célszerûségbõl. Lássa ön, az én tollamnak az inspiráció
385 I, 1878 | csak tanulmányfejek. Mert én nem kutatom, mint ön, a
386 I, 1878 | nem kutatom a hegyeket, én azt a nagy rejtélyt szeretem
387 I, 1878 | az ember asszony, ugye?~- Én nem szeretek utazni és nem
388 I, 1878 | Franciaországot.~- Eh bien! Én azt megtehetem önnek, ha
389 I, 1878 | elhatároztuk, hogy midõn 4-én visszatér Temesvárról, hova
390 I, 1878 | Népkertbe.~Úgy is lett - s én is beválthattam szavamat. -
391 I, 1878 | egyéni kényelmét zavarja.~Még én magam is attól halványodnám
392 I, 1878 | elfogatott, így szólott hozzá:~- Én önt a köztársaság elnökének
393 I, 1878 | legzseniálisabb költõje.~Én ugyan magam jobban szeretem
394 I, 1878 | színeket használja, melyeket én vetettem föl imitt-amott.
395 I, 1878 | kisasszonyok, a szolgabíró meg én, midõn nagy szerényen ott
396 I, 1878 | hajlongások közt Tóth Ede.~- Én Tóth Ede színész vagyok.
397 I, 1878 | fordítá. Így maradt meg az én emlékemben is.~Azontúl elveszett
398 I, 1878 | griffekkel.~»Milyen ember voltam én valaha. El sem képzelheti
399 I, 1878 | ilyen romnak lát, mi voltam én egykor! Látott volna csak
400 I, 1878 | mondá nemegyszer - ha én azokat most mind együvé
401 I, 1878 | Miért nem teszi?~- Tenném én nagyon szívesen, egy olyan
402 I, 1878 | minden sor egy darab az én életembõl. Nem engedem én
403 I, 1878 | én életembõl. Nem engedem én azokat a kerek világért
404 I, 1878 | volt a puska, hé?«23 amiért én akkori idõben igen nagy
405 I, 1878 | csipkét - vagy mit tudom én, mit - kérnek, elutasíttatnak
406 I, 1878 | Fájdalmasan mosolygott.~- Az én darabomban? Elviszem én
407 I, 1878 | én darabomban? Elviszem én azt a másvilágra. De a nótája
408 I, 1878 | mulattatja az embert. Láttam már én udvari színielõadást is,
409 I, 1878 | taplót sem; aztán láttam már én színi elõadást otthon, csendes
410 I, 1878 | Gáspár bácsi vezetett haza, s én addig a kapunál vártam dobogó
411 I, 1878 | hangulat vett rajta erõt.~Én is megszoktam már a színházat.~
412 I, 1878 | puszta szemmel. Hova lennék én csak egy nap is enélkül?
413 I, 1878 | vissza nem térnek többé.~Én ezt a temetõt járom ma,
414 I, 1878 | sem bírtam elhitetni, hogy én nem vagyok »doktor«. Hiába
415 I, 1878 | méltóságunkon alul esik tanulni, s én talán a föld alá bújnék
416 I, 1878 | megéljük) doktorrá promoveálna.~Én csak prókátor szeretek maradni,
417 I, 1878 | Pulszky-szavazóval állna itt több.~Én a világért sem szóltam ellene
418 I, 1878 | Nos öcsém, a furfangnak én is barátja vagyok. Csakhogy
419 I, 1878 | barátja vagyok. Csakhogy nem én magam szeretem kigondolni,
420 I, 1878 | annyira Amerikának, mint én ötletemnek; pedig nagyon
421 I, 1878 | aztán valami! Ezt nevezem én magas politikának! Hüm,
422 I, 1878 | korteskedõ fináncokat.~- Én azt hiszem, ez a legutolsó
423 I, 1878 | kelljen befolyni. Soha, uram. Én az embereim közül egyetlenegyet
424 I, 1878 | köszönöm; embert majd keresek én beléjök jó pénzért.~Össze
425 I, 1878 | dicsérni fogják Bakayt.~Az én embereim összenéztek. Egyik
426 I, 1878 | emberei tanácskoztak: »Uraim! Én becsületemmel jótállok önöknek
427 I, 1878 | november 28.~SZEGED, NOV. 27-ÉN~De iszen derék gyerekek
428 I, 1878 | napon, mint hogy Szeged, az én új otthonom, azon az úton
429 I, 1878 | veszi ölébe.~Hiszem, hogy az én első álmom igaz.~S hiszem,
430 I, 1878 | igaz.~S hiszem, hogy amint én teljesen otthon érzem magam
431 I, 1878 | egyik ember a három közül én vagyok. S én tudom, ki az
432 I, 1878 | három közül én vagyok. S én tudom, ki az a »Figyelõ«.~
433 I, 1878 | nehezen tudja, hogy kicsoda õ.~Én pedig nem mondom meg neki.~
434 I, 1878 | a hasznos gyümölcs - az én helyem itt van a magasban,
435 I, 1878 | vagyunk! - kiáltá a tök. - Én birkózni akarok veled.«~»
436 I, 1878 | belügyminiszter volt.~Márpedig, én istenem, valamihez mégis
437 I, 1878 | hogy a kardhoz nyúljon.~Én is megsúghatnám Pulszkynak,
438 I, 1878 | szimpátiák idejében még az én hangom is megvolt s az »
439 I, 1878 | tanácskozások alkalmával én is elkezdtem kiabálni, hogy
440 I, 1878 | ahhoz! Mit szólana ehhez az én kedves barátom, Andrássy
441 I, 1878 | hörgi félálomban:~- Tudom is én. Majd megkérdezem Bécsben.~
442 I, 1878 | mondom. Szükség van rá. Én tudom, hogy elnézéssel kell
443 I, 1878 | kérdi Pulszky Guszti.~- Én! - kiáltja Beöthy Algernon.~
444 I, 1879 | következõ panaszra fakadt.~»Én Istenem! mit vétettem, hogy
445 I, 1879 | vagyok mint egy nagy bûnös! Én senkinek sem tettem semmi
446 I, 1879 | bocsátott rendelkezésemre, én tehát írni akarok önnek.~
447 I, 1879 | megszabadításomra, nemde barátom?~Én fázom.~A Megváltó nevében
448 I, 1879 | Esküszöm önnek Károly, az én helyzetem iszonyú. Kövessen
449 I, 1879 | kíséretében Bécsbe.~Április 7-én érkezett az osztrák fõvárosba.
450 I, 1879 | engem ily iszonyú módon, én Istenem!~Óh, ezen nõk!~Ha
451 I, 1879 | megszabadulás órája. Május hó 11-én az esküdtszék fölmenté.~
452 I, 1879 | nem szeretjük a pénzt.~- Én bizony szeretem...~- Szereti,
453 I, 1879 | Most már hadd halljam én az ön tervét...~- El kellene
454 I, 1879 | Most mög hadd gyüjjön az én nótám!«~Minden szegedi mûértõ
455 I, 1879 | rám, szinte megcsodálta, én vagyok-e vajon, aki eltaszítottam;
456 I, 1879 | mogorva lett azóta ez az én hajdani pajtásom, nem beszél
457 I, 1879 | akkor hallgass el... hadd, én beszélek neked a bálokról:~
458 I, 1879 | festetted azt hegynek!~Most már én mondom el neked, mi a bál.~
459 I, 1879 | botránkozni, hogy minek rontom én a fiatalság örömeit, aztán
460 I, 1879 | örömeit, aztán mit beszélem én itt a magam dolgát, minek
461 I, 1879 | Pedig nem azért tettem.~Én igazán gyûlölöm a nõket
462 I, 1879 | változtatnak mindent.~De hát, én istenem, elvégre is szellemes
463 I, 1879 | akarnám tudtára adni, hogy én még nem csináltam mésaliance-ot,
464 I, 1879 | leány sohasem látta önt. Én embert akarok önbõl faragni,
465 I, 1879 | Nos, érti ön már?~- Nem én.~- Országos balek ön! Az
466 I, 1879 | Ez igazán nagy baj, mert én nem megyek Angliába a herkópáternek
467 I, 1879 | most veszem észre, hogy én igen könnyen föl is sülhetek
468 I, 1879 | abban a kalandban. Hátha az én feleségem... apropó, szõke
469 I, 1879 | országos blamázs, ha mikor én már elveszem, és az árenda
470 I, 1879 | a mazurt táncolni?~- Nem én.~A gróf fölkelt, egy-kettõt
471 I, 1879 | szobából s igen sajnáltam, hogy én nem tudom a mazurt.~»BÁRCSAK
472 I, 1879 | melyik volt a társaságból az én kapukulcsom, mert a valóságosat
473 I, 1879 | nincsenek rangomon alul; de én se vagyok kisebb perszóna,
474 I, 1879 | kedvök szeirnt inni, s az én szemeim is habozva tekintettek
475 I, 1879 | Sajnálkozva mosolygott rám, én szinte sajnálkozva õrá.~
476 I, 1879 | jellemezte a mai bált az én szempontomból.~Hanem hát...
477 I, 1879 | Hanem hát... hohó... ha én még ilyen okosat tudok mondani,
478 I, 1879 | táncosnõre szert tenni, én is megkívántam; egy szõke
479 I, 1879 | mosolygó palackok rejtõznek.~Az én kedves vármegyémben, melybe
480 I, 1879 | módra? Hiszen ezeket még én sohasem láttam!~Eredjünk
481 I, 1879 | találkozhatnak vele. Az én múzsám csak félig istennõ,
482 I, 1879 | jellemzi, s megkönnyíti az én föladatomat.~A báli meghívókon
483 I, 1879 | asszonyokért halni meg.~Én csak néhány hónapja vagyok
484 I, 1879 | tapasztalatom után állíthatnék, mert én reggel tíz órakor jöttem
485 I, 1879 | kevésbé volt elõkelõ.~De én mindezekrõl nem írok; mert
486 I, 1879 | mell-betéttel (vagy mit tudom én, minek híják?), azután ott
487 I, 1879 | jó ismerõsöm mondja, mert én nem merem állítani) kék
488 I, 1879 | állítani) kék ruhát viselt (én csak egy ismertetõ jelt
489 I, 1879 | az az asztal, ahol ültek! Én föl is szóltam e centralizáció
490 I, 1879 | mire való is lenne az?~Az én véleményem és az én ízlésem
491 I, 1879 | Az én véleményem és az én ízlésem úgyis csak egy ember
492 I, 1879 | füst.~VIDÉKI ÁLARCOSBÁL~Az én tisztelt barátom, Solymossy
493 I, 1879 | egyikének is.~- Lehetetlen. Én nem hiszem.~- Bizonyosan
494 I, 1879 | édes imádottam... legyek én a te »picikéd« örökké!~Egy
495 I, 1879 | ugyanazon arcokat sokszor látja. Én legalább sohasem emlékszem
496 I, 1879 | senki sincsen tõle távol.~Én részemrõl nem állanám ki
497 I, 1879 | Aradit, mint más embert. De én nem ezt teszem. Mindig jószívû
498 I, 1879 | olyan nagy tökfilkó, mint az én férjem...~A darab végeztével
499 I, 1879 | Guszti bátyám, Vahot Imre és én. Egész írói kolónia volt
500 I, 1879 | Nógrád« nevû lovát, melyet én neveztem el »Gumi-guminak«,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4380 |