Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| alatt. A türelmes jobboldal mosolyogva nézi abban a tudatban, hogy
2 I, 1875| Huszonnégy órát, uram - felelt az mosolyogva.~- Aztán mi az ára? - kérdé
3 I, 1877| kérdi kíváncsian, félig mosolyogva, félig megbotránkozva.~Mert
4 I, 1877| mondá a beteg aggastyán mosolyogva. - Míg Broglie áll... addig
5 I, 1878| megszólítható ismerõsöket, akik mosolyogva ismernek reá a jó Mohácsi
6 I, 1878| azt lekapni, mire a király mosolyogva jegyzi meg:~- Csak hagyja
7 I, 1878| csordult ki semmi.~A kalifa mosolyogva értette el a szellemes célzást.~-
8 I, 1878| ismeretes befolyású képviselõ mosolyogva kérdezte tõlük:~- Mit ad
9 I, 1878| leszavazott a kormány jelöltjére, mosolyogva jegyzé meg egy: »Erõs bizodalmam
10 I, 1878| szõke fiatalemberre, aztán mosolyogva mondá:~- Mente lesz, - hanem
11 I, 1878| holnapra - viszonzá Tóth Ede mosolyogva.~- No, sebaj, - holnap este
12 I, 1879| mondja az ország bölcse mosolyogva -, hanem a frakkodat.~Az
13 I, 1879| felkérendõ, hogy hamisan mosolyogva tekintsen egyszer-kétszer
14 I, 1879| az álldogálásban.~Jókai mosolyogva veté ellen:~- Még majd azt
15 I, 1880| legjobb nyomdászától, s mosolyogva biztosítá, hogy ha valamikor
16 I, 1880| al-elölülõ«; mire az angol mosolyogva jegyzé meg: »Báró úr, valóban
17 I, 1880| egy kalap alá.~Tisza Lajos mosolyogva jegyzé meg:~- Megindító
18 I, 1880| hajlékok romjain nõttek, üdén mosolyogva alá, kinyitották a fejeiket,
19 I, 1880| jegyzi meg a pártvezér mosolyogva. Mert itt mindenki Szeged
20 I, 1880| semmit s Tisza Kálmán mindig mosolyogva ment be a múzeumi palotába
21 I, 1880| ezentúl, lássalak fényben, mosolyogva, ragyogónak, erõsnek, aminõnek
22 I, 1880| ha találkoznak az utcán, mosolyogva néznek össze, s mint hajdan
23 I, 1880| fiatalabbik útitárs felé, ki mosolyogva vett elõ egy sárga kártyát
24 I, 1880| egy kalap alá.~Tisza Lajos mosolyogva jegyzé meg:~- Megindító
25 II, 1902| fenségeket.~A trónörökös mosolyogva lépett ki, Stefánia félénken
26 II, 1919| üvegházban élünk - mondja mosolyogva -, az embert éppen nem bosszanthatja
27 II, 1881| mondá a fiatal császár mosolyogva.~- Annál jobb! Éppen összeillünk.
28 II, 1881| fürödni.~- De hova? - kérdém mosolyogva.~- Hova? Hát a Gyopárosba.~-
29 II, 1881| Miska! - vágott bele Deák mosolyogva. - Hanem mondd meg nekem
30 II, 1882| szemeimet, ott láttam ülni mosolyogva Tiszát. Arcára mintha griflivel
31 II, 1882| A király meghallgatta s mosolyogva mondá:~- De iszen az õ pénzén
32 II, 1882| várom a legnagyobb hatást.~Mosolyogva mondtam ezt, de Blaháné
33 II, 1882| Persze... - jegyzém meg mosolyogva. - Kendtek a káposztával
34 II, 1882| asszonynépnek való õszerintük. S mosolyogva tûrik, hogy azok is hadd
35 II, 1883| képviselõt mutattatván be magának mosolyogva így szólt azután Szapáryhoz:~-
36 II, 1883| Ahova valók - jegyzém meg mosolyogva, s beláttam, hogy a derék
37 II, 1883| bennünket gyõzni - hajtja mosolyogva a vén Madarász.~- Egyszerû
38 II, 1883| megvigasztalódott Hegedüs László nagy mosolyogva.~A tegnapi gyûlés után is
39 II, 1883| odament hozzá Miehl Jakab mosolyogva, örömmel, mintha egy bárányt
40 II, 1883| mondja a gróf ravaszkásan mosolyogva. - Mert odatenném a föltételek
41 II, 1882| környezve élvezett át, majd mosolyogva, majd könnyezve, de boldogan,
42 II, 1883| semmit, kedves rokon - mondá mosolyogva János úr -, mert kaparj
43 II, 1883| Ühüm! - gondoltam magamban mosolyogva. - Ebbõl még a százados
44 II, 1883| a bemutatásoknál.~Eddig mosolyogva hagyta rá minden ember.
45 II, 1883| csinálta volna! - szól Tisza mosolyogva. - Mikor nagy fagy van.
46 II, 1883| Úgy áll ott hajlongva, mosolyogva, mintha azt kérdezte volna
47 II, 1883| elszomorodva.~A pártja »mosolyogva zúgott«, a túlsó oldal pedig
48 II, 1884| ott jár idegenül, nyájasan mosolyogva, mintha cukorból lenne.~
49 II, 1884| Kedves uram - mondá I. Pál mosolyogva -, egy púpot levehetek önrõl,
50 II, 1884| elragadott.~*~A derék úriember mosolyogva hallgatta tanácsomat, s
51 II, 1883| mint bíró. Fõispán bemegy mosolyogva, kijön savanyú ábrázattal.
52 II, 1883| Kínos, de kinek? Hiszen mosolyogva hallgatta mindenki.~S az
53 II, 1883| levelek és vizitkártyák.~Mosolyogva babrált közöttük, mint a
54 II, 1884| beírta nevét a vendégkönyvbe, mosolyogva jegyzé meg:~- Sok jobb írást
55 II, 1884| azt a képet - mondá Jókai mosolyogva, fogta a szöveget, s hirtelen
56 II, 1884| megvannak - jegyzé meg a király mosolyogva -, az a kérdés, ha dolgoznak-e?~
57 II, 1884| mindnyájunk kedves Kónyija) mosolyogva, fürgén futkos a folyosón,
58 II, 1884| Az meglehet - szólt az mosolyogva -, de én báró Huszár vagyok.~
59 II, 1885| konzervatívek egyebütt. Mosolyogva adja meg magát a kis köztársaság
60 II, 1885| ujján:~Felállt a jó öreg mosolyogva, de az idõ már nagyon késõre
61 II, 1885| volt egyszer - mondá Jókai mosolyogva.~- Hogyan, ez az eset?~-
62 II, 1885| vagyok itt - jegyzé meg mosolyogva.~Amire válaszul majd minden
63 II, 1885| csendre intõ »pszt«-jét, s mosolyogva fordult felém :~- Bocsánat,
64 II, 1885| descendi.«~Péchy Tamás maga is mosolyogva hallgatta a ferbli-interpellációt,
65 III, 1886| látom a pénzügyi bizottságot mosolyogva. Minélfogva elmondom a történetemet
66 III, 1886| párbaj-matériákat. Az angolok mosolyogva világosították fel õket:~-
67 III, 1886| szakadva a megyeház udvarán. Mosolyogva szólt le a várnagyhoz:~-
68 III, 1886| De bizony az - mondja mosolyogva az új szolga - csakhogy
69 III, 1886| kérdezték, mit csinált Bécsben, mosolyogva jegyezte meg:~- Hagyjátok
70 III, 1886| kerül a könyv - jegyzém meg mosolyogva, s elváltam tõle abban a
71 III, 1886| egy-egy csöppje.~Hermannak mosolyogva mondja Jókai:~- No, Ottó,
72 III, 1886| csináltuk, kedves Keökényesy úr.~Mosolyogva adta meg magát, de csakhamar
73 III, 1886| sziszegte a kancellár mosolyogva, s a borzasztó állat leugrott
74 III, 1886| koplaltatnak halálra?~Mire mosolyogva jegyzi meg a szomszédom,
75 III, 1886| Ámult-bámult az ügynök s mosolyogva jegyzé meg:~- Én bizony
76 III, 1887| tartja - mond a miniszter mosolyogva. - Lássa, én fiatalabb vagyok,
77 III, 1887| innen is, onnan is.~Eitner mosolyogva bevárta, míg lecsillapodnak.~-
78 III, 1887| meg. Leült nyugodtan és mosolyogva fordult Apponyi felé, mintha
79 III, 1887| szólalt fel Jelentsik úr mosolyogva. - Önök a Házban képzelik
80 III, 1887| tanítvány, a miniszterelnök, mosolyogva hallgatta. Az újságírói
81 III, 1887| mulatságos ember.~Széchenyi (mosolyogva): Mit gondol, kedves Deák,
82 III, 1887| ekkorra már magához tér, és mosolyogva mentegetõzik:~- Semmi, semmi...
83 III, 1887| Maga a király õfelsége mosolyogva kérdé:~- Nono! Talán kissé
84 III, 1887| fogy el a folyosókon, hol mosolyogva nézegetik a szerencsétlenül
85 III, 1888| megtekinteni.~Deák elolvasta, és mosolyogva mondá:~- Hiszen ez egészen
86 III, 1888| Kõbányán?~A rejtély hõse pedig mosolyogva csörteti zsebében a két
87 III, 1888| egy-egy sikerült ételideára, mosolyogva. - Valde bene. Ember vagy!~
88 III, 1888| ugyan mi? - kérdé a kapitány mosolyogva.~- Ejh, hát nem emlékszik?
89 III, 1888| saktervédõ?~- Én volnék - feleli mosolyogva.~- Látni akartam kegyelmedet,
90 III, 1888| kegyelmeddel elégedve.~A »szóga« mosolyogva fogadta a legfelsõbb elismerést
91 III, 1888| rendezve.~A szépasszony mosolyogva, a gyõzelem biztos tudatában
92 III, 1888| gyõzelem biztos tudatában mosolyogva nézett az ügyvédre, kacéran
93 III, 1888| bonyolódni a dolog - szólt mosolyogva a törvényszéki elnök. -
94 III, 1888| gondolja Ön ezt - vágtam közbe mosolyogva -, ha jól értem, Ön a gyereket
95 III, 1888| s a komoly magyar sajtó mosolyogva nézte s enyelegve szólott
96 III, 1888| országom egészen más - felelte mosolyogva a miniszter. - Ott nem jelenik
97 III, 1888| sikerült.~Õk maguk, ha kérdik, mosolyogva hallgatnak róla. A mosolyban
98 III, 1889| gyomrokba, elnézõn, némelykor mosolyogva tekint el hibáik felett,
99 III, 1889| folyosón a határozatot s mosolyogva citálta az ócska mondást:~-
100 III, 1889| kérdem elcsodálkozva. Mosolyogva felelte: »Hja, öcsém, a
101 III, 1889| a jogászok, megfordult mosolyogva a kedélyes honatya, s így
102 III, 1889| a burnótszelencéjébõl.)~Mosolyogva kutatgat és jegyezget tovább: »
103 III, 1890| elvállalod.~Andrássy Aladár gróf mosolyogva vonogatta a vállát, ami
104 III, 1890| egészséges ábrázatján, mosolyogva mondá:~- Most már menjen
105 III, 1890| 26 krajcár - mondom neki mosolyogva. - Ezzel az összeggel...~-
106 III, 1890| Jó, jó - feleltem vissza mosolyogva, s aztán magamban hozzátettem: »
107 III, 1890| emlékeztette Tiszára, s mosolyogva figyelmeztették egymást
108 III, 1890| félig csodálkozva, félig mosolyogva nézte az idegenszerû alakot.~-
109 III, 1890| az egyik tisztelendõ atya mosolyogva -, mert azok Bismarck szerint,
110 III, 1891| akkor - végzé be Andrássy, mosolyogva a reminiszcenciákon.~Ámbár
111 III, 1892| megösmertetlek eggyel szólt mosolyogva Komjáthy. Van szerencsém
112 III, 1892| Az ifjabb képviselõ pedig mosolyogva felel:~- Az bizony meglehet,
113 III, 1892| Szólni akart.~Az elnök mosolyogva vonogatta a vállait.~- Az
114 III, 1892| szólt az államtitkár, mosolyogva azon, hogy az egyszerû legény
115 III, 1893| döfitek le, mi szelíden és mosolyogva mossuk meg a kezeinket.
116 III, 1893| bámult, a Ház is bámult. Mosolyogva vette nagy bõrtáskáját hóna
117 III, 1893| lesz a Kohn Móric - felelte mosolyogva.~- Semmi az. Hisz egynek
118 III, 1893| Ejh, semmit - feleltem mosolyogva. - Hogy cikket ír holnap
119 III, 1893| A dámák és a comtesse-ok mosolyogva kandikáltak le legyezõik
120 III, 1893| nyájas üdvözletet, amit mosolyogva viszonoz Darányi.~Úgy látszott,
121 III, 1893| ördög érti!~Egyik mameluk mosolyogva jegyzé meg:~- A honvédelmi
122 III, 1893| miatt.~A miniszterelnök mosolyogva, ragyogó szemekkel felelte,
123 III, 1893| Dehogy - szólt a kormányelnök mosolyogva - hanem valami bogár vagy
124 III, 1893| szétnézett idegenül, de mégis mosolyogva. Még látta az utolsó kivonulók
125 III, 1893| zárjelbe tették Hieronymiról: (mosolyogva).~Ez a mosoly volt az egyetlen
126 III, 1893| Sajnos - felelte Futtaki mosolyogva -, õ nem gróf. Hiszen ha
127 III, 1894| Menyhért«, aztán hozzátette mosolyogva: »van-e már szállásod?«
128 III, 1894| fennszóval (a járó-kelõk mosolyogva nézegettek utánam). Kutya
129 III, 1894| akkoriban sokat beszéltek mosolyogva a diplomaták, örök bizonysága
130 III, 1894| szürkébbé tettek.~Szilágyi mosolyogva fordítá feléje nagy fejét.
131 III, 1894| mákszínû generális ruha mosolyogva vált ki a sötét kabátok
132 III, 1895| szintén be van kötve, gúnyosan mosolyogva hallgatja Wlassics minisztert,
133 III, 1895| interpellálók és interpelláltak mosolyogva nézték a csodálatos szörnyeteget,
134 III, 1896| ült a Janicsáry helyén, és mosolyogva szemlélte az öreget, ki
135 III, 1896| deszkákról. Vidáman, kedvesen mosolyogva, mint a téli napfény, és
136 III, 1896| Nem - felelt Meszlényi mosolyogva -, csak a farsang meg a
137 III, 1896| gyûrõdik ráncokba, hanem mosolyogva szól és csak a házszabályokkal
138 III, 1896| órakor, midõn Szilágyi Dezsõ mosolyogva tért vissza a tanácsterembe,
139 III, 1896| kicsit pirosabban, de most is mosolyogva sietett át Bánffy a folyosón.
|