Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| akadna rá, ha magát találná valahogy megtapogatni, már ti. ha
2 I, 1873| az istennek ajánlva, ha valahogy útközben vagy Vácon vagy
3 I, 1874| míg az isten jóvoltából valahogy meg nem erõsödik - olyan,
4 I, 1874| ezúttal rajta voltak, hogy valahogy ne üres kézzel menjenek
5 I, 1877| rettenetesen vigyáz, hogy valahogy el ne süljön.~Mert arról
6 I, 1877| némileg szepegett, hogy ott valahogy Liszttel találkozhatik.~
7 I, 1878| nem magyarul ír (merthogy valahogy mindenik ír, az már elkerülhetlen),
8 I, 1878| ha ki tudnának is egyezni valahogy tán elveiknek félig fenntartásával,
9 I, 1878| is látta.~Hanem ha majd valahogy mégis kisül a dolog mibenléte,
10 I, 1878| fejszével utána iramodva, valahogy szerencsésen mégis csak
11 I, 1878| per sundám-bundám jutott valahogy, jobban tud azzal élni,
12 I, 1878| Mi majd csak kiheverjük valahogy - a hiányát.~*~Sámsonnak
13 I, 1879| éjjel kerülnöm kellett, hogy valahogy olyan helyzetbe ne jöjjek,
14 I, 1879| Csak ne tudnák meg, hogy valahogy létezik, s hogy õ a legveszedelmesebb
15 I, 1879| hogy a finánc úr »accissal« valahogy nyakára menjen, mert ezekre
16 I, 1879| csak meghúzódhatott a nép valahogy a barakkokban, azonban a
17 I, 1879| fölösleges milliókat, hogy valahogy bajunk ne legyen velük.
18 I, 1880| Ugyan hallgattasd el kérlek valahogy.~Jankovich bement erre a
19 I, 1880| elõtte.~De õ mégis megtudta valahogy. Egy nagy tintás folt volt
20 I, 1880| Hohó! jámbor olvasó, valahogy azt ne hidd e bevezetésbõl,
21 I, 1880| aggódni kezdtem, hogy hátha valahogy elfelejt megállni Szabadkán?....
22 I, 1880| Hát a szõlõ mutatkozik-e valahogy?~- Úgy, hogy sehogy se mutatkozzon,
23 I, 1880| helyezett eredményeket kéne valahogy számon adni a tõlük nyert
24 I, 1880| veszõdségben telik el, hogy hátha valahogy ki bírná magát ismerni.~
25 I, 1880| hallgattasd el, kérlek, valahogy.~Jankovich bemegy erre a
26 I, 1880| a rászedett ország, hogy valahogy ne legyen többé béka benne.~
27 II, 1886| szinte kerüli, hogy neve valahogy a nyomdafestékkel jöjjön
28 II, 1901| találjunk arról feledkezni valahogy egy óráig.~Irányadóbb körökben
29 II, 1881| Ezzel majd csak kihúzzuk már valahogy a telet. Csakhogy sok kínlódásba
30 II, 1881| Jekelfalussyval is, de a dolog valahogy kiegyenlíttetett.~Lehetséges
31 II, 1881| zászlód alá állanék. Ha valahogy bolondjában el kell fogadnom
32 II, 1881| megszûntével el ne halaványodjék valahogy, hanem ébren tartassék a
33 II, 1881| vagy pedig javítsa meg valahogy, mert egy tisztességes ember
34 II, 1881| szó: nyugdíj. Õ csak megél valahogy: a többi emberhez pedig
35 II, 1881| sített - még csak elvárnók valahogy; de így ki követelhetné
36 II, 1882| koncepciókat, azaz úgy akarták valahogy Szegedet újjáteremteni,
37 II, 1882| senki!~Ha az éj csak eltelt valahogy, semmi rendkívüli nem történt,
38 II, 1882| tartott, s hogy ezt meg kell valahogy ünnepelni.~Nosza, bizottság!
39 II, 1882| fülembe súgta:~- El ne rontsd valahogy ezt a jó tréfát!~Ekkor aztán
40 II, 1882| pszt... ki ne fecsegjük valahogy, amit mondott.~AZ ORSZÁGHÁZBÓL [
41 II, 1882| Elmondom most a folytatását, de valahogy ki ne írja.~- Isten ments -
42 II, 1882| Andrássy - úgy szeretném valahogy, hogy mikor Bécsben olvassák,
43 II, 1882| csak el kell takarítani valahogy azokat, akik nem életképesek?~
44 II, 1882| csak úgy bírnék bemutatni valahogy az olvasóknak, ha az iskolai
45 II, 1882| neki Tisza Kálmán, hogy valahogy bele ne szeressenek a vidékbe.~-
46 II, 1883| itt) s végül Szapáry Géza (valahogy bevetõdött).~A fõpapokra
47 II, 1883| kell-e maradni, s így aztán valahogy mégiscsak forog az államgépezet.~
48 II, 1883| maradni.~8. § Ne engedd valahogy, míg én odaleszek, szóhoz
49 II, 1883| úgy forma nélkül verik el valahogy az emberen a port.~De nem,
50 II, 1883| azt június 29-én, ki kell valahogy húzni július 2-ikáig, mert
51 II, 1883| kinyújtott nyakkal.~Meg kellene valahogy menteni a földszint becsületét!
52 II, 1883| vádoltatik, kifelejtette valahogy a vén Scharfot, mire az
53 II, 1883| elejére szõtte volna be valahogy a vád elejtését, mindenki
54 II, 1883| gondoltam rá, hogy elhibáztam valahogy, úgy lesz, bizonyosan úgy
55 II, 1883| a két bajusza ne álljon valahogy csurgóra.~Mert hiába akkor
56 II, 1883| urak«.~Egyszóval, megélhet valahogy. Felelõssége nincs, de érdeme
57 II, 1882| tiszteletes Tonka Károly uram, valahogy szégyent ne valljon velök,
58 II, 1883| mi hatóságunkkal ne essék valahogy komoly baja...~Egy bécsi
59 II, 1883| Végre is Andrássynak kellett valahogy elsimítani a kis disszonanciát,
60 II, 1883| mesterkedett, hogy a király valahogy meg ne szólítsa. Míg a nagyobb
61 II, 1883| ülésszak alatt, hát annak azt valahogy rekompenzálni dukál. Legyen
62 II, 1883| Kedves komám! Egyezzünk ki valahogy ebben a dologban: én egészen
63 II, 1883| trémával ügyeltek, nehogy valahogy itt érje õket a szavazás.~
64 II, 1884| fõjegyzõt:~- Úgy csinálja meg valahogy, hogy ha Tisza Kálmán olvassa,
65 II, 1883| csak meg ne rendeljétek valahogy a téglát és meszet, mert
66 II, 1883| settenkedõ Rakovszky meg nem ütné valahogy véletlenül a kardját.~S
67 II, 1884| de te nem félsz! Hiszen valahogy majd csak elmondod. Katonadolog
68 II, 1884| lehetetlen többé semmi.) Mindegy! Valahogy meg kell akadályozni! Nem
69 II, 1885| politika.~Ezt akartam elmondani valahogy. Hanem aztán lebeszéltek
70 II, 1885| készíti) mégiscsak mozog valahogy.~Az igaz, hogy itt van az
71 II, 1885| tanulmányozására. (Csak valahogy kõszénbányát ne nyissanak
72 II, 1885| tegnapi beszédjére, »hogy valahogy le ne menjen a nap, s meg
73 II, 1885| fõrendiháznak.~S nehogy valahogy el ne értsék, mit gondol,
74 II, 1885| azzal a föltétellel, hogy valahogy »ki ne írjam«.~Meg is ígértem
75 II, 1885| miniszter van most a kezedben. Valahogy ki ne ereszd.~Olay Szilárd
76 III, 1886| mert én még csak megvagyok valahogy az irkafirkáimmal, ámbár
77 III, 1886| szeretném, kedves uram öcsém, valahogy, hogy mikor Tisza olvassa
78 III, 1886| megkér, hogy ne írjam meg valahogy azt amit mondott.~A korridor
79 III, 1886| ezzel õ is megkér, hogy valahogy tovább ne adjam, amit mondott.~
80 III, 1886| jegyet is kiszaladgáltam valahogy, s isten nevében elindultam
81 III, 1886| ezt mindig tavaszkor, hogy valahogy meg ne válasszanak.)~Beöthy
82 III, 1886| majd csak kivágjuk megunkat valahogy.~Megvallom, mégis szepegtem
83 III, 1886| Utoljára is csak tizet bírt valahogy nagynehezen összeterelni
84 III, 1886| hátha mégis megcsinálhatná valahogy, tekintetes uram. Mert nagy
85 III, 1887| múlva a mandátumot, ne írja valahogy rá a borítékra a levélhordó,
86 III, 1887| vagyunk itt együtt, hogy valahogy elkerüljük a tizenhármas
87 III, 1887| ingeddel kiszabadulhattál valahogy az utcára.~Nem is akadt
88 III, 1887| Summa summarum a Ház meglesz valahogy. A pártok csakhamar hozzátörõdnek
89 III, 1887| Egy ilyen levelet elfogott valahogy az ellenjelölt, minélfogva
90 III, 1888| megválasztást is kiheveri valahogy, mint ahogy Kossuth és Petõfi
91 III, 1888| Egypár napig csak megélek valahogy. Míg megjön a galamb a zöld
92 III, 1888| gazdálkodom, hogy kifizessem valahogy - feleli fejedelmi mosollyal.~
93 III, 1888| beléptem a terembe, nehogy valahogy elszalasszam Tisza Istvánt.~
94 III, 1888| meghívóját:~- Kérlek, tudasd valahogy kíméletesen õfelségével,
95 III, 1888| csengettyût magától, hogy valahogy szórakozottságból meg ne
96 III, 1888| manifesztumát az ég szerelmére valahogy el ne küldjék Párizsba,
97 III, 1888| még holnap nem érvényesül valahogy az Apponyiék különös taktikája,
98 III, 1888| madár fog jönni a vasúton, valahogy ne essék semmi bántódása,
99 III, 1888| kihúzom a három hónapot valahogy - mondá egészen nekivigasztalódva -,
100 III, 1888| emberben.~Ha ezalatt üt ki valahogy az özönvíz, bizony mind
101 III, 1888| néhai Patay István jött valahogy szóba. Arról is volt egy
102 III, 1889| hátha még össze lehetne valahogy ragasztani. Szilágyi Dezsõ
103 III, 1889| balról.~Az öt perc elmúlik valahogy, da capo kezdõdik a lárma,
104 III, 1889| Pszt! Csend! (Magában.) Valahogy el ne szalasszam a helyeket,
105 III, 1890| magamban hozzátettem: »csak valahogy aztán be ne találják ismét
106 III, 1891| boldogulni. Eleinte még csak ment valahogy a hangulatcsinálás, de minél
107 III, 1892| komponál, hogy azt ne higyjék valahogy kegyelmetek. Hanem olyan
108 III, 1892| a csöngettyût, míg végre valahogy magától beleakadt a bal
109 III, 1892| kieszelték, megtalálták valahogy mind a nyolcvankettõt. Nyolcvankét
110 III, 1892| vigyázzon, nehogy északra nézzen valahogy. Mert északon ül az öreg
111 III, 1893| szültek!~Ami csak összefüggött valahogy Tiszával, arra mindre esett
112 III, 1893| annyian vannak, hogy meg lehet valahogy az ülést nyitni, miután
113 III, 1893| betekint, hogy nincsen oda valahogy bebújva Pap Géza.~Délfelé
114 III, 1893| Asbóth arra találna járni, valahogy be ne mehessen.~A MAI SZÓNOKOK~
115 III, 1893| bolond szerencse. Ez tán még valahogy húsvét elõttrõl maradt itt!~
116 III, 1893| felkiáltottam: »helyes, helyes«. (De valahogy el ne mondd, kérlek, a plébánosnak.)~
117 III, 1893| mindent, de mondhatta volna valahogy másképp. Mondhatta volna
118 III, 1893| szebbek. Ezen segíteni kellene valahogy. Mit gondolsz, fiam? Talán
119 III, 1893| a két szemefényét, hogy valahogy ki ne menjenek a szabadelvû
120 III, 1893| ördögbe is, nem lehetne ezen valahogy segíteni? Az öreg gróf Nákó
121 III, 1893| gondolkozik, nem lehetne-e valahogy eltörni a fazekat, mert
122 III, 1894| futtában is elfognád az egeret valahogy, de egy kéthetes macska
123 III, 1894| rázta, hát csak átrázódott valahogy belõle egy ropogós tíz forintos
124 III, 1894| csak történik valami, hogy valahogy kimenekülsz.~Az õ felséges
125 III, 1895| azon törte a fejét, hogy valahogy helyre kellene hozni a kudarcot.~
126 III, 1895| elõkeresi, s akkor azt valahogy ügyesen a konyhába kell
127 III, 1895| ellátott csomagoló kosár) valahogy kicserélõdött. Alkalmasint
128 III, 1895| senki - össze vannak azok valahogy nõve az agyvelejével. Deáknak
129 III, 1895| napok óta, hogyha Andrássy valahogy nem találna eljönni, õneki
130 III, 1815| leveleket a partnerekhez, hogy valahogy el ne maradjon valamelyik.
131 III, 1896| kocsijára?~Végre eligazodnak valahogy, s megindul a hosszú menet.
132 III, 1896| forintért, ha úgy alakul valahogy az öregúr életsorsa, hogy
133 III, 1896| milyen kis idõ az a négy óra.~Valahogy csitítani próbálják a fölébredt
134 III, 1896| szomszédságából még csak festett volna valahogy. De a néppárti mezõrõl utasította
135 III, 1896| tódulnak a ruhatárba, hogy valahogy le ne késsék a vonatot,
|