Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| Aki fiatalkori munkáit olvassa, azt megragadja az azokon
2 I, 1873| arra számítana, hogy úgysem olvassa senki. És az igaz, hogy
3 I, 1873| hogy ezt a históriát akkor olvassa mindenki, mikor egyedül
4 I, 1874| de hát fogja látni aki olvassa, hogy a jó öreg mindenütt
5 I, 1874| hogy aki csupán lapunkat olvassa is, bátran megállhat a mai
6 I, 1875| evégbõl Pestre s személyesen olvassa fel a trónbeszédet; de már
7 I, 1875| közelebbről érdeklődnék, olvassa meg a Sanchution töredékeit,
8 I, 1875| csupán a »Magyar Néplap«-ot olvassa is, mindenrõl tájékozva
9 I, 1875| aki csupán ezen egy lapot olvassa is, minden, akár a politika,
10 I, 1878| azon körülmény, hogy nem olvassa.~S hogy miért nem olvassa,
11 I, 1878| olvassa.~S hogy miért nem olvassa, azt éppen Feleky fejti
12 I, 1878| kormányelnökre és pártjára. Olvassa az újságokat; egyet-egyet
13 I, 1878| írót és a lapot mindenki olvassa, az országgyûlési beszédeket
14 I, 1878| megvegye s még tetejébe el is olvassa. Ha a nótárius úr sorba
15 I, 1878| hangzatos humbugot s szívesebben olvassa ennél még az együgyűségeket
16 I, 1878| ahol még nem volt azelőtt, olvassa meg az első éjszakán a gerendákat,
17 I, 1878| gondos szerkesztõ át nem olvassa, tehát beveszi.~Megjelenik.
18 I, 1879| két ország és egy nemzet« olvassa áhítattal a hiteles hírt.~...
19 I, 1880| tökéletlennek és megvetésre méltónak olvassa, s mily visszás és nehéz
20 I, 1880| próza is.~Mindig több ember olvassa az »Athenaeum nagy Naptárát«,
21 I, 1880| mellett. Az egész világ olvassa ma a könyvet és gondolkozik
22 I, 1880| könyvben, jobb, ha azt el sem olvassa, annak pedig, ki csak humort
23 II, 1891| és azt a könyvet sohasem olvassa el senki többé. Mennyi édes
24 II, 1908| övezik; a doktort, ki így olvassa betegének ütérverését: egy...
25 II, 1921| betûkkel: »takarékosság«, hadd olvassa mindennap minden ember,
26 II, 1881| már a király õfelsége is olvassa a verseit és az bizonyosan
27 II, 1881| pápaszemet is az orrára.~Így olvassa komolyan a fürdõn talált
28 II, 1881| mindenütt a saját szidalmazását olvassa.~Ha van valakiben flegma,
29 II, 1881| kedves Paupera úr! Hát nem olvassa ön mindennap a lapokban,
30 II, 1881| jegyzõkönyviben! Hiszen ezerszer olvassa el, az igaz, kiment nyáron
31 II, 1881| hogy mire õfelsége odáig olvassa - el méltóztatik aludni.~
32 II, 1882| tette magát.~- Hadd lássam. Olvassa fel.~- Úgysem érti meg.~-
33 II, 1882| a boltos s bosszankodva olvassa:~És ne vásároljanak a keresztények
34 II, 1882| Nézzen ön a szemeimbe; és olvassa ki belõlük azt az óhajtást,
35 II, 1882| közbe-közbekiáltani.~Jegyzõ olvassa a bejelentett tárgyak között:~...
36 II, 1882| az õ hibája, mert írásból olvassa a beszédét, s ha ott jól
37 II, 1883| s édes önelégültséggel olvassa a Nemzetet. Szent isten!
38 II, 1883| Aki a mi karcolatainkat olvassa, hajlandó volna azt hinni,
39 II, 1883| a tanácsot adom, hogy ne olvassa el, a szószátyárság mestermûvei
40 II, 1883| kenegetnék a hátát, míg olvassa, arca, szemei gyönyört fejeznek
41 II, 1883| nagyon sajnos, hogy nem azt olvassa.~Az elnök is hol a háziszabályokhoz
42 II, 1883| titkárját, hogy menjen és olvassa el.~- No, mi van a plakáton? -
43 II, 1883| Szemle nevû szemle. Aki azt olvassa (nem ajánlom különben, hogy
44 II, 1883| nem ajánlom különben, hogy olvassa), és jártas a hazai viszonyokban,
45 II, 1883| nagy része, aki csak azt olvassa el ki iratkozott fel, egész
46 II, 1883| hogy egész terjedelmében olvassa át.~Falrengetõ hahota fogadta
47 II, 1883| ötlete támad, s felkiált:~- Olvassa el ki-ki a paragrafust külön,
48 II, 1884| valahogy, hogy ha Tisza Kálmán olvassa, akkor kormánypártinak látszassék,
49 II, 1884| Förtelmes esõs idõ volt« - ekkor olvassa el tovább; ott körülbelül
50 II, 1883| Deákynak adja át...~Deáky olvassa figyelmesen pontról pontra,
51 II, 1883| csitt! Fenyvessy Ferenc olvassa a neveket.~Kihúzatott az »
52 II, 1883| Fenyvessy pedig még egyszer olvassa: »Grünwald Béla«, mire a
53 II, 1883| kunszentmártoniakhoz intézett nyílt levelét olvassa fel a kormánypártiaknak:
54 II, 1883| anyaszentegyház tornyán, és olvassa Csanády Sándor a négy vékonyat
55 II, 1884| nemcsak az van vele, aki õt olvassa, hanem az is, aki felõle
56 II, 1884| mindegy, akármelyiket. Úgy sem olvassa azt el a király (én legalább
57 II, 1884| látatlanul Deákynak adja át.~Olvassa, betûzgeti az öreg Deáky
58 II, 1884| levõ padban. Jegyzõ a nevét olvassa, de õ meg sem moccan.~Megrántom
59 II, 1884| megette.~- Bartha Miklós! - olvassa a jegyzõ.~- Nincs jelen! -
60 II, 1885| szentimentális rajongással, mohón olvassa a 30-as évek német literatúráját,
61 II, 1885| korúakat.~Éppen az elnök olvassa szép és sok magvas gondolattal
62 II, 1885| sütötte ki Deák, hogy nem olvassa a saját lapját.~HOGY KÉSZÜLNEK
63 II, 1885| hajdanában...« A többit olvassa el hozzá a t. Ház Petõfiben!~(
64 II, 1885| érzékenyen.~Huszonegy év óta olvassa és fésüli a házbeli beszédeket,
65 II, 1885| berekesztõ királyi leiratot olvassa.~A képviselõk szokás szerint
66 II, 1885| Hírlap« múlt havi számát olvassa:~Szt. István: Hol vetted
67 II, 1885| elhozta az üdvözlõ beszédet.~- Olvassa fel barátom - mondá a gróf -,
68 II, 1885| Herman, a jegyzõ harsányan olvassa: Horváth Mór!~Az ördögbe
69 II, 1885| pártnak van. Ha Apponyi nevét olvassa a jegyzõ, rohan be mindenki
70 II, 1885| A közönség, mely örökké olvassa róluk, hogy beszélni fognak,
71 II, 1885| látatlanul Deákynak adja át.~Olvassa, betûzgeti az öreg Deáky
72 III, 1886| halál maga pedig (ha ugyan olvassa a »Pesti Hírlap«-ot) fölnevetett.~-
73 III, 1886| egy papirost:~- Majd errõl olvassa le, uramöcsém, a mondókáját.
74 III, 1886| egy valakit a sok közül«, olvassa el még egyszer azt a cikket,
75 III, 1886| azonban a bécsi lapokat nem olvassa, az hiába keresné az események
76 III, 1886| komám, ez a veres pénz, olvassa csak meg kend, hány darab.~
77 III, 1886| darab.~A gyanútlan beteg olvassa:~- Egy, kettõ, három, négy,
78 III, 1886| komám uram, hanem már most olvassa el nekem visszafelé.~A beteg
79 III, 1886| belõle s eközben a jegyzõ olvassa síri hangon:~- Margittay
80 III, 1886| Cogolniceanu nyilatkozatait is olvassa. (Ez akkor hát a Vámos Béla
81 III, 1886| valahogy, hogy mikor Tisza olvassa odafent, akkor lojálisnak
82 III, 1886| óriási zaj közt feláll és olvassa az Ernuszt tegnapi beszédjének
83 III, 1886| az irka-firkáitokat el is olvassa?~Laci bácsi úgyis már jobban
84 III, 1886| beleegyezett.~Ha az ember olvassa az ilyesmiket, eltelik undorral,
85 III, 1886| generálisunk«. Szinte hitetlenül olvassa az ember az ellenzéki lapokból,
86 III, 1886| lassú tempójával lát hozzá, olvassa, olvassa, kezdi a Borostyáni
87 III, 1886| tempójával lát hozzá, olvassa, olvassa, kezdi a Borostyáni cikkén,
88 III, 1886| kelt onnan azóta.~Rakovszky olvassa a királyi leiratot, ugyanaz,
89 III, 1887| báró Vay Miklós.~Gyulai Pál olvassa a felirati javaslatot, olyan
90 III, 1887| támad a teremben. Orczy már olvassa a kérdést, s így adja meg
91 III, 1887| annak egyik oldalára, hogy olvassa el az is.~Irányi Dániel
92 III, 1887| hazánkfia mit csinál. Szívesen olvassa azt minden magyar - én is.
93 III, 1888| csak a múlt jegyzõkönyvét olvassa.~Az elnök fölemelkedik.~
94 III, 1888| átnyújtván a kész beszédet:~- Olvassa fel nekik, amice!~Zajos
95 III, 1888| asszony (Árkayné) kezébe olvassa le az összeget, váltig nyálazgatva
96 III, 1888| Tiboré.~Tisza, aki folyton olvassa ezalatt a lapokat Ostendében,
97 III, 1888| Átadja a levelet Szegedy, olvassa, az öreg az ákom-bákomot,
98 III, 1888| de mert a közönség mohón olvassa ezt a rovatot, s egyebet
99 III, 1888| az én szememen keresztül olvassa az események s emberek rajzát,
100 III, 1888| tagadom, hogy az igazat ki ne olvassa a közönség, amelyik tud
101 III, 1888| melybõl minden szász azt olvassa: »Ha én szólhatnék.«~Ahány
102 III, 1888| sötéten színez, hogy aki olvassa, nem tud utána aludni.~Mint
103 III, 1889| A jó Berezik Árpád vagy olvassa a támadásokat, vagy nem
104 III, 1889| a támadásokat, vagy nem olvassa, de azt mindenesetre látja,
105 III, 1889| kerüli õket. Többet el sem olvassa a lapokban a beszédét. Dühös
106 III, 1889| Pressburger Zeitung«-ot olvassa, mire Fejérváry Géza is
107 III, 1889| alispánnak látszott«).~Tovább olvassa egész odáig, mikor a parlamentnek
108 III, 1889| pápaszemét. Nem! Ez lehetetlen! Olvassa a másik szónokot. Az is
109 III, 1890| végén fölébred, akkor azt olvassa a »Pesti Napló«-ban: »Hitelt
110 III, 1890| ráncba szedett homlokkal olvassa a saját életrajzát.~Aztán
111 III, 1890| hogy minden képviselõ azt olvassa ki belõle: »Ébren legyetek,
112 III, 1891| a Gaboriau regényeiben. Olvassa ön Gaboriaut?~- Könyv nélkül
113 III, 1891| mindnek a szemébõl azt olvassa ki: meggyilkoltál... lelked
114 III, 1891| törünk pálcát (mert úgyse olvassa el cikkünket), de a száguldó
115 III, 1891| Szapáry Gyula az újságjait olvassa valakinek a beszéde alatt,
116 III, 1891| Szapáry Gyula az újságjait olvassa - tehát Polónyiból még az
117 III, 1891| kappanhang. Beszédét õ is olvassa - egy vaskos füzetbõl. De
118 III, 1891| felolvasókhoz« hasonlóan õ is olvassa a beszédet. Erõsen megtámadja
119 III, 1892| az neki könnyebb), aztán olvassa fel Szegeden.~De hát jól
120 III, 1892| mert a hosszú tarokkokat olvassa, csak a rövid ér rá az effajta
121 III, 1892| szemekkel a következõket olvassa a papírról:~»Van nemezis...
122 III, 1892| bár lassan, míg a jegyzõ olvassa a jelentéseket s a jó öreg
123 III, 1892| neveket!~Lázár Árpád jegyzõ olvassa:~- Károlyi Gábor, Csanády
124 III, 1892| Wekerle az új koronákat olvassa odahaza. Késõbb érkezik
125 III, 1893| rovatát is csak elvétve olvassa el. Az apró cselszövények,
126 III, 1893| mellény.~Az olvasó el se olvassa ilyenkor a tudósítást. Látja
127 III, 1894| rovatát is csak elvétve olvassa el. Az apró cselszövények,
128 III, 1894| Themze partján, aki azt olvassa a Timesbõl:~»A magyar kormány
129 III, 1894| az indemnityt.«~S azután olvassa tovább:~»A kormány legközelebb
130 III, 1894| érkezett királyi leiratot olvassa föl gróf Esterházy jegyzõ.~
131 III, 1895| kedvelt hívünket«, Khuent olvassa ki, hanem losonci Bánffy
132 III, 1896| megjött az esze, és nem olvassa el a kivonatokat sem.~És
133 III, 1896| távollevõk névjegyzékét olvassa - mely évek alatt éppen
134 III, 1896| mered feléje. És nem is olvassa a jelentõs szavakat, hanem
135 III, 1896| hogy Benyovszky kétszer olvassa fel elülrõl. Sõt a tisztelt
|