Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| magyar arca volt. Mindig mosolygott, mikor beszélt.~- Lássák
2 I, 1873| hír és dicsõség sohasem mosolygott rá érdeme szerint, mert
3 I, 1873| eltemetni.~Az öreg szomorúan mosolygott:~- Nagyon sajnálom - de
4 I, 1877| az isten parancsol.~A cár mosolygott ez együgyûségen.~- Nos,
5 I, 1877| nevét s eközben kegyteljesen mosolygott a vésnökre.~Tegnap aztán
6 I, 1877| miniszter?~Õexcellenciája mosolygott... Egynehány pillanatig
7 I, 1877| való költség.~*~Õfelsége mosolygott e válaszon, mely ha akarom
8 I, 1877| Most már az öreg Zsedényi mosolygott, hogy milyen takarékos õfelsége
9 I, 1878| nem pottyantani.~A bácsi mosolygott ilyenkor és este ahova egy
10 I, 1878| is tettek azelõtt?~Tisza mosolygott s kevés vártatva így felelt:~-
11 I, 1878| rejtélyesen, olyan elegánsan mosolygott a Katinka név, mintha mondaná:~
12 I, 1878| lesznek nálad.~Dezsõ ravaszul mosolygott:~- Sõt talán éppen azontúl.~
13 I, 1878| irodalomnak, - ha nem ír.~Tissot mosolygott. Nem tudom, a szavaimon-e,
14 I, 1878| érdekli a szentencia. Csak mosolygott rajta, mikor a királyi ügyész
15 I, 1878| Szontaghtól.~Fájdalmasan mosolygott.~- Az én darabomban? Elviszem
16 I, 1878| végig: azután furfangosan mosolygott vastag, tömött bajusza alul,
17 I, 1879| a »szebbik«.~Sajnálkozva mosolygott rám, én szinte sajnálkozva
18 I, 1879| tükörbe nézett, édesdeden mosolygott ott a saját énjének másolatára,
19 I, 1879| hullámverés enyhítésére.~Verhovay mosolygott, Herrich pedig, mint akinek
20 I, 1879| haza! Ürményi Miksa pedig mosolygott mindenkor: de az ebédnél,
21 I, 1879| státusférfiú ravaszkásan mosolygott:~- Minek vettem volna részt? -
22 I, 1880| akkor tréfa volt. Mindenki mosolygott rajta. Hanem azért tréfából
23 I, 1880| rónák ragyogó népköltészete mosolygott ki belõlök, ha hegedült,
24 I, 1880| Amerikába?«~Õ ilyenkor csendesen mosolygott és türelmesen hajtotta meg
25 I, 1880| utazó vagyok.~Mr. Clark csak mosolygott ezekhez a szavakhoz, és
26 I, 1880| szemét pedig, amely talán mosolygott volna, behunyta az isten,
27 I, 1880| költõje« vagyok.«~Jókai mosolygott. S Imre bácsi boldogan jött
28 II, 1900| ember.~A herceg cinikusan mosolygott s kitérõleg felelt:~- Nem,
29 II, 1881| A kedves német újságíró mosolygott s tetette magát, hogy nem
30 II, 1881| helyezte.~Az alvó megint mosolygott, s ajkai megnyíltak.~- Köszönöm! -
31 II, 1881| fityegtem köztük.~Tisza mosolygott.~- Te mindig okos ember
32 II, 1881| lehetséges!...~Útitársam mosolygott, én pedig alig vártam, hogy
33 II, 1881| és édesdeden, boldogan mosolygott, mint egy gyermek, akinek
34 II, 1881| kergetett.~Tisza Kálmán úr mosolygott Herman Ottó úrra, Herman
35 II, 1881| úrra, Herman Ottó úr pedig mosolygott Tisza Kálmán úrra.~Ma különben
36 II, 1882| Megnézte a vén koldus s mosolygott.~- Ez az igazi Pakas - mondá,
37 II, 1882| Ráday, a honvédminiszter mosolygott a téglaszín bajusza alatt,
38 II, 1882| vért jársz ontani?~S õ még mosolygott hozzá, a bõsz szörnyeteg.~*~
39 II, 1883| neki az ügyet, az fanyarul mosolygott rá, szidta a zsidókat, de
40 II, 1883| iránt.~Õfelsége kegyesen mosolygott:~- Oh, igen - szólt a bárót
41 II, 1883| száma. Ott volt. Szelíden mosolygott. Azután megint elszenderedett.~
42 II, 1883| mondá Lázár s ravaszkásan mosolygott hozzá, hogy mint teszi õ
43 II, 1883| háború...~Eötvös szerényen mosolygott, mert legjobb mosolyogni
44 II, 1883| volt.~Az alispán szánakozón mosolygott.~- Látszik, uram, hogy ön
45 II, 1883| jellegét vette fel.~Az elnök mosolygott.~- Jól van, jól. Menjünk
46 II, 1883| magamviseletjével.~Mindenki mosolygott az útkaparó észjárásán,
47 II, 1883| kedélyes ravaszkodással mosolygott:~- Aki urát várja, az nem
48 II, 1883| mögé, Pitély pedig fanyarul mosolygott. Berecz tagadta, hogy õ
49 II, 1883| magában (mert kedélyesen mosolygott) arra az esetre, ha kiszabadul...~
50 II, 1883| ezen az epigrammán. A Ház mosolygott. A karzat nem értette. Hanem
51 II, 1883| székeikben. Csak Pauler mosolygott.~Az elnök kérõ arccal fordult
52 II, 1883| a miniszterelnök is oda mosolygott.~Hiszen olyan szép, poétikus
53 II, 1884| vánkosára (cseresznyeszín selyem mosolygott ki a csipke paszomántján
54 II, 1884| ahhoz sem ért!~Tisza csak mosolygott erre, de már ennek a mosolynak
55 II, 1884| Az ég kitisztult. Napfény mosolygott a terem üvegkockáin át,
56 II, 1885| sültet!~A lakáj fájdalmasan mosolygott, hogy nem érti.~- Hiszen
57 II, 1885| merész ötlet.~Eleinte csak mosolygott erre, de midõn a szobor-bizottság
58 II, 1885| é...~Janka néni kedvesen mosolygott rájok, ezért a pajkos õszinteségért. (
59 II, 1885| bizonyos elõkelõséggel mosolygott.~Tekintete elkalandozott
60 II, 1885| Olyan szépen, ártatlanul mosolygott, hogy Trefort azt is megígérte.~
61 II, 1885| De így csak a karzaton mosolygott egy pár vízi nimfa.~Igen
62 II, 1885| gondolta.)~- Nem bánom - mosolygott ravaszul Tisza -, de többet
63 III, 1886| medvebocsot?~Szemérmetesen mosolygott.~- Nem eladó a gyerek -
64 III, 1886| sohasem viheti sokra. Hiába mosolygott reá a természet, hiába áldotta
65 III, 1886| Prileszky.~A pénzügyminiszter mosolygott.~De a csengettyû csakhamar
66 III, 1886| Tisza nem akarja.~Mindenki mosolygott.~Pedig hiába mosolyognak,
67 III, 1886| kikerestetni?~Õnagyméltósága mosolygott, a méltóságos fõrendek pedig
68 III, 1886| feleletet.~Mindenki édesdeden mosolygott az öreg körmönfont stélusán,
69 III, 1886| szavú ember, vállat vont és mosolygott:~- Látod, hogy itt vagyok
70 III, 1887| Még a Hatalom is nyájasan mosolygott rá az asztalfõrõl. Ha beszélt,
71 III, 1887| karzaton száz meg száz nõi fej mosolygott; a fõrendiek karzatán ott
72 III, 1887| Fényes jövõnek nyájas képe mosolygott rá, akár behunyta a szemét,
73 III, 1887| maga titkát, hanem csak mosolygott, és még homályosabbá tette
74 III, 1887| képviselõje is fagyos gúnnyal mosolygott.~Sokkal inkább megfelelt
75 III, 1887| A pohos úr barátságosan mosolygott.~- Ne is tessék folytatni.
76 III, 1887| Wekerle még mindig csak mosolygott.~Az ádáz támadás marólúgja
77 III, 1888| boldogan, megelégedetten mosolygott. »Jól kell a protokollumot
78 III, 1888| parlament. Péchy boldogan mosolygott: »Íme, megint egy jó barát.«~
79 III, 1888| Egyszerre lecsendesült Thaly, mosolygott Wekerle, és helybenhagyólag
80 III, 1888| tartott.~A jobboldal gúnyosan mosolygott a pompás jeleneten.~Csatárt
81 III, 1888| húsvéti bárány. Sõt néha mosolygott is. Meglehet, jól esett
82 III, 1888| vízi tündér, nimfa és najád mosolygott le felülrõl.~Hallottuk susogni
83 III, 1888| negédesen, Helfy fitymálólag mosolygott, mintha mondaná:~- Elég
84 III, 1888| Károlyi Pista zsebébõl is ez mosolygott ki.~A könyvben e sorok írója
85 III, 1888| kiaknázni.~Az egész Ház mosolygott és bámult, mert Polónyinak,
86 III, 1888| felajánlott a hazának. Tisza mosolygott, és azt gondolhatta magában: »
87 III, 1888| jegyezett, Jókai édesdeden mosolygott. Szinte kedvem lett volna
88 III, 1889| Mihelyt belepillantottam, rám mosolygott, rövid mondataival, ritkítva
89 III, 1889| megint éhes voltam.~Barkóczy mosolygott a sajátságos panaszon, a
90 III, 1889| lesz.~Fejérváry hitetlenül mosolygott az öregúr jóslatának. És
91 III, 1889| NAP~Szép tavaszi napfény mosolygott ezen a »gyásznapon«. Csak
92 III, 1889| szintén berukkoltak. Ott mosolygott Fest Lajos, aki azzal lett
93 III, 1889| van bukva!« A kormánypárt mosolygott jóízûen. Tisza csodálkozott,
94 III, 1889| csodálkozott, Apponyi szintén mosolygott, de nem jóízûen.~Éles Henrik
95 III, 1890| hát az övé!~Az öreg gróf mosolygott, és azt felelte:~- Derék
96 III, 1890| fenyegetett és bíztatott, mosolygott, de mosolya fanyar volt,
97 III, 1890| büdzsé hibáit...~Az egész Ház mosolygott. Aranyos derû öntötte el
98 III, 1890| kormánypárti önkéntesnek. A Ház mosolygott, Apponyi lesütötte a fejét
99 III, 1890| vállapockái közé és szomorúan mosolygott.~Áttérvén Szapáry az elkeresztelési
100 III, 1891| elûzik az álmot.~Vucsetics mosolygott, azután az orvosommal váltott
101 III, 1891| úgynevezett jó téma után és szinte mosolygott a kínálkozó élvezet miatt,
102 III, 1891| derültséget kelt, még az elnök is mosolygott. Az ártatlan Csatár ott
103 III, 1892| boldogan, megelégedetten mosolygott. »Jól kell a protokollumot
104 III, 1892| Mennyi szín ragyogott, mosolygott a napfényben, az égõ haragos
105 III, 1892| minden kacagott, minden mosolygott. Nevettek a padok, a falak.
106 III, 1892| részét. A nagy államférfiú mosolygott. Mint mikor valaki valami
107 III, 1893| kezeimet és jóakaratúlag mosolygott.~- Nos, fölmentetett.~-
108 III, 1893| kép megjelent, mindenki mosolygott. Tagadhatatlanul jó ötlet.
109 III, 1893| miniszterelnök csak egyre mosolygott: » Ej, ej szegény Jankó!«
110 III, 1893| elmúltán az elnök csendesen mosolygott, tigrisszerû arca jóllakottságot
111 III, 1893| mert megfordult és rám mosolygott.~A Ház éljenzett, a tenyerek
112 III, 1893| élvezettel hallgatta, és boldogan mosolygott közbe:~- Úgy van, Ottókám.
113 III, 1893| Horváth Gyula is szelíden mosolygott a miniszterekre. Az öreg
114 III, 1893| gyermektelen!~De a tábornok csak mosolygott, s gyöngéden szorongatta
115 III, 1893| megütne az istennyila.~Darányi mosolygott, s a mutatóujjával félig
116 III, 1893| õ jobban tudja.~Mindenki mosolygott, csak Katánghy mondá komolyan:~-
117 III, 1894| gyermekded ártatlansággal mosolygott e megjegyzéséhez.~Az ellenzék
118 III, 1894| csak még egyetlen egy ember mosolygott és bízott, mondogatván:~-
119 III, 1894| hellyel-hellyel ravaszul mosolygott. Hol vette e kis könyvet
120 III, 1894| Horánszky nagyon savanyúan mosolygott.~És még az ötven millió
121 III, 1895| grófnak nyújtottam.~A gróf mosolygott, édesdeden mosolygott, aztán
122 III, 1895| gróf mosolygott, édesdeden mosolygott, aztán leharapta a szivar
123 III, 1895| végét, és még egyszer rám mosolygott.~A szivar pompásan szelelt.
124 III, 1895| arcot vágott, és baljóslatún mosolygott, a másik a füle tövét vakarta
125 III, 1895| bizonytalanul.~Szilágyi gúnyosan mosolygott:~- De külön diurnum mellett
126 III, 1815| kézbesítõnek.~Lenézõleg mosolygott rám, mint az olyan szamár
127 III, 1815| megjelenésû fiatalember hitetlenül mosolygott erre a kijelentésre.~- Mennyi
128 III, 1896| becses táskát a térde közé és mosolygott. És bár hideg, zimankós
129 III, 1896| ellenzékkel szemben!~Az aga mosolygott a paragrafusos bajusz alatt,
130 III, 1896| Bánffy csak még jobban mosolygott:~- A képviselõ úr sincsen
131 III, 1896| úrhoz fordulva.)~Az öregúr mosolygott, és rázta a fejét, hogy
132 III, 1896| hivatalnokai itt vannak.~Gúnyosan mosolygott.~- Hja, azokat nem olyan
133 III, 1896| voltak. Börner professzor mosolygott. »Pompás irkák - dohogta -,
134 III, 1896| Arányi azonban rejtélyesen mosolygott, így gondolkozván:~- Majd
135 III, 1896| szálkát a lábából!~Apponyi mosolygott.~- A kormány lábában ott
|