1879
SZEGEDI NAPLÓ

TÁRCÁK

WENCKHEIM BÉLA B.

A magyar nemzet a politikai pártoskodás nemzete. Azon terméktelen harcok elfoglalnak mindent, mint a láva hömpölygõ tüze, mely alatt elhal ami él, ami szerves.

A szemközt álló pártok szenvedélye nem kímél senkit és semmit; és míg minden párt saját pártbelijének hibáját is erénynek tünteti föl, ellenben az ellenpárt erénye is hiba lesz elõtte.

Ez a dicséret lesüllyed az udvari poéta iskolaszagú eulogiumának becsére, a szitok nem nyom többet a színházi álpátosznál. Csupa komédia!

Csak néha, midõn az álnagyságok közé lép lefelé fordított fáklyájával a halál angyala, ki karján vezetve egy agyoncsókolt, sápadt óriást, parancsolólag int holdfényû szárnyaival; olykor leborulnak a hatalmas intésre a magukat óriásoknak képzelt törpék, s néma, búbánatos hódolattal térdet hajtanak a valódi nagyság, az átszellemült lény elõtt.

Ily búbánatos hódolata az egész nemzetnek kísérte sírjukba Deák Ferencet és Eötvös Józsefet.

Wenckheim Bélának halála hírére, ha nem is oly hódolat, de hasonló búbánat fogta el a nemzet keblét.

Wenckheim nem volt nagy államférfiú, ha õt a Deákok és Eötvösök mértékével mérjük. Nem fog soha az õ neve után korszak elneveztetni a magyar történelemben. De amíg a magyar nemzet magyar marad, amíg az a valódi lovagiasságot, az igazi „gentleman”-t, amilyen csak Angliában és Magyarországban terem, szereti és becsüli, addig Wenckheim alakja és szelleme emlékében élni fog.

Wenckheimot tisztelte és szerette minden párt. Már ezen körülmény is annak bizonysága, hogy nem volt nagy politikus. Hol van a történelemben az a nagy államférfiú, ki hazájának és nemzetének sorsát új pályára terelte, s ne lett volna gyûlölve? Hol a nagy, korát eszméivel századokkal megelõzõ ember, kit kortársai meg nem köveztek, föl nem feszítettek, meg nem égettek vagy meg nem gyilkoltak? Az új elv hirdetõi gyûlölve múltak ki, s csak haláluk után övezte homlokukat a halhatatlanság dicsfényével a haladó emberiség.

Akit minden ember szeret, abban csak az általánosan az emberek elõtt kedves tulajdonságok vannak fényesen összegezve, de nem áll oly magasan fölöttük, hogy rosszul esnék arcához föltekinteni, hogy lehetetlen legyen hozzá fölemelkedni.

Szerették a lovagias báróban a magyar úr mintaképét, tisztelték a Zichy Viktorok és Várady Gáborok korában már ritkasággá vált, minden gyanú fölött álló becsületességet és jellemtisztaságot.

Fényes volt, de színtelen is mint a gyémánt.

A Deák-párttal került kormányra. A fuzionált minisztériumnak eleinte elnöke, késõbb a királyi udvaron székelõ minisztere volt, egész haláláig. S amint beleillett ezen minisztériumok keretébe, csakúgy ülhetett volna egy Sennyei-Apponyi vagy Simonyi-Szilágyi kabinetben. De sõt a perszonalizmus törvényesítése után bátran állhatott volna egy szélsõbali minisztérium élén is. Mert monarchista volt szívbõl, amíg a monarchia a magyar érdekeknek szolgált. Azonban monarchisztikus érzelmei fölé helyezte a magyar nemzet és haza szeretetét. Arisztokrata volt szokásaiban és születésénél fogva, de demokrata nevelésére, világnézete és európai mûveltségénél fogva.

Ily gondolkodással, ily jellemmel és ily névvel kormányozhatott õ Magyarországon minden törvényes kormányforma alatt.

Ezt tudta minden párt. Ezért szerette õt minden párt. És ezért számított vele, mint tényezõvel, minden párt.

És ezen okoknál fogva nagy csapás és veszteség a magyar nemzetre nézve, midõn õ nincs többé.

Szem szem után foszlik azon láncból, mely összeköté a nemzet jelenét a szabadságharc és az azt megelõzött nagy korszakkal. És hiába keressük azokat, kik betölteni hivatvák a szakított ûrt.

Vagy annyi csalódások után hihetünk azon fogadalmaknak, melyeket nagy nevû családok fiai tettek legújabban nemzet színe elõtt?

Reméljünk.

Három név ragyog a magyar arisztokrácia fényövében, Apponyi Albert, Károlyi István és Zichy Jenõ.

Midõn koszorút rakunk Wenckheim báró koporsójára, tápláljuk keblünkben azon reményt, hogy a példán lelkesülve a magyar nemzet történelmi neveket viselõ fiai méltók lesznek hozzá és a magyar nemzethez.

Az õ kezükben van letéve Magyarország jövõjének varázspálcája.

A FŐVÁROSBÓL

(A «Kaszinó» szó mint varázsige. A núbiaiak az állatkertben. Zichy idõk. Éljen a haza. Sir John Asbóth szerencséje.)

Miután az én tisztelt barátommal, S. királyi biztosi tisztviselõvel utaztam Szegedrõl Buda­pestig, nemigen lehetett alkalmam unatkozni a kupéban. Vígak voltunk, s midõn fáradtan eltörõdve állt meg velünk a vonat a budapesti indóházban, S. szellemesen jegyzé meg:

- A mai délutánt falun töltöttük.

Az igaz is; mert többnyire falvak mellett vitt a gõzló.

Miután õsidõktõl kezdve mindenféle nemzetségem a Tigrisbe szokott szállani, nekem is az volt az elsõ célom. Útitársam udvariasan fölajánlotta a maga kocsiját, mellyel a Kaszinó épületében lakó Wenckheim miniszter szállására sietett, hogy annak hogylétét Tisza Lajosnak meg­sürgönyözhesse.

Habarék-párti érzületem fölháborodott eleinte, hogy királyi biztossági költségen utazzak a Tigrisbe, - de hát megrögzött természetem, a takarékosság, fölülkerekedett a politikai morálon.

Beültem; hanem utól is ért a bûnhõdés emiatt.

S. megállíttatta kocsiját a Tigris mellett, poggyászomat leadatta a kocsihoz ugráló Tigris-beli cseléd­ségnek, azután harsányan kiáltá:

- A Nemzeti Kaszinóba!!

Ez a kiáltása megölt, kifosztott! Bárcsak sohase utaztam volna királyi biztossági költségen!

Egy nagy pazarul bútorozott szalont nyitottak az elsõ emeleten, - ami nagyon természetes is, mert útitársam a «Kaszinóba» hajtatott. Mikor visszatértem, nyolc gyertya égett a szalonban, mert útitársam a Kaszinóba hajtatott. Szobalányok, pincérek örökké nyitva tartották a markukat, mert útitársam a Kaszinóba hajtatott.

Vasárnap délután megnéztük Szanával a núbiaiakat az Állatkertben. Ügyes gyerekek. Hát még a két rézbõrû hercegnõ villogó fekete szemekkel, s apró fürtökbe szedett selyemcérna hajjal! Milyen jól áll nekik kifúrt orrukban a rézkarika!

Aztán legalábbis olyan kacérok, mint a mi vászoncselédeink. Amint ott ültek a teve hátán ringó palankinokban, nem egy kokett pillantást lövelltek jobbra-balra. A körsétánál, amikor impresszá­riójuk bemutogatja, leginkább mi szép fehér hölgyeinket és azok csecsebecséit bámulták meg.

Az állatkertben mintegy 10 holdnyi tér van körülkerítve számukra, s e tíz holdon az egész núbiai élet híven van visszatükrözve. Az egyik szögletben ott áll a díszsátor, mellette nem messze a gazdasági sátor különbözõ núbiai szerszámokkal. Vannak ott tigrisbõrök, strucc­tojások, lándzsák, pajzsok, csodálatos alakú edények, kobakok, amikben a kancatejet tartják, övek rikító színû cafrangokkal, hadi eszközök, teveszerszámok és a háztartáshoz szükséges cikkek.

A tér közepén egy mélabús arcú öreg férfiú ül a földön egy vadbõrön, s lantot penget reggeltõl estig szünetlenül. A férfiak elvégzik lovaglásukat (teve hátán), mely körben történik, s mely fantasztikus, daliás színben tûnteti föl õket, amint félmeztelenül, lengõ hajjal, szédítõ magasban ülnek. Meztelen jobb karjukon egy karperec van, mely mögé tõr van szúrva piros bõr hüvely­ben, a másik karjukon pedig egy módos pirinyó üvegcse van a karperechez erõsítve: ebben tartják a mérget, melybe a tõr hegyét bemártják.

Mondják, hogy az egyik hercegnõ európai öltözetben néha-néha kimegy az állatkertbõl s belevegyül a nagyvárosi vendéglõk publikumába, hol igen szívesen veszi, ha fehér emberek szépet mondanak neki - habár nem érti is.

Én istenem, a szerelem - ha hirtelen ébredõ is - nagyon leleményes, s van egy nemzetközi nyelve, mellyel mindent ki bír fejezni!

A »saison morte« nagyon meglátszik Budapesten: a nevezetességek közül csakis az írók egy része idõzik ott: a fiatal óriások, kik az »írói kör«-nek nevezett oduban gyártják az országos skandalumokat, megbeszélik a napi eseményeket és pikantériákat, vagy pedig vidám adomák­ban morzsolják a leeresztett függönyök mögött a hosszú és forró délutánokat.

A »saison morte« azonban mégse olyan holt, hogy elevenebb ne volna mint máskor.

Valóságos Zichy-idõket élünk!

Alighogy letûnt a horizontról Zichy Jenõ - mindjárt elõ-következik Zichy Viktor, hogy amit a vámon nyert a família, azt a réven nyomban elveszítette.

Zichy Jenõ túlzásait jóízûen nevetik a komolyabb körök. Ürményi Miksa ügyesen tréfálta meg, midõn vendége volt Székesfehérvárott. A gróf két dologra volt büszke a kiállítás idején, a konyhájára és a kiállításra.

Ürményi Miksát végigvezette hát a kiállításon, s szokott enthuziazmusával és hûhóval mutogatta:

- Ezek itt porcelán edények Szegedrõl. Csinálja Ivánkovics Károly - hadará sztereotíp hanglejtéssel. - Igen jutányos edények. Igen szépek uraim. Nézzék meg önök a képeket rajtok. Íme a Deák Ferenc álma. De menjünk tovább. Éljen a haza!

A következõ tárgyaknál ismét megállapodik.

- Ez itt a posztóipar. Hazai posztó! Olyan mint a bõr: Vízhatlan posztó uraim. Érdemes megnézni. Menjünk tovább! Éljen a haza!

És aztán végigvezette a vendégeit az egész kiállításon mint cicerone, harsogó hangon eldeklamálva az egyes tárgyak jótulajdonságait. Kitûnõ cipõk! Pompás nyergek! Fölséges ágytakarók! Éljen a haza! Ürményi Miksa pedig mosolygott mindenkor: de az ebédnél, szellemes ember létére, meg nem állhatta, hogy mindezekért ne csináljon a gróffal egy kis tréfát.

- Ez a kappan - mondá - nem jó, mert már öreg. Azonfelül pedig nagyon ki van sülve. Valami sajátságos rossz íze van. Téged ugyan rosszul táplál a szakácsnéd, Ttyû, de kemény! Éljen a haza!

- Hát akkor kóstold meg az »epigrammot kagylóban« - mondja Jenõ gróf bosszankodva.

- Aha! az tehát valami irodalmi eledel! Olyan a szaga mint a bagaria bõré. Impertinens kinézés! Borzasztó íz! Hamar egy pohár bort, hadd öblítsem. Éljen a haza!

A vendégek mosolyogtak, Jenõ gróf elértette a vágást s attól a naptól kezdve abbahagyta a sablonszerû »Éljen a haza!« fölkiáltást, melyet köszönés formának, egyszóval mindennek annyiszor hangoztatott, mint ahányszor Szegeden a »koty« szót szokták, mely körülbelül szinte mindenre applikálható.

Sokkal nagyobb port vert föl azonban a Zichy Viktor féle ügy, mert az kiállítása a skanda­lumoknak.

A jó John Asbóth tehát ismét nevezetes ember lett. Még peckesebben lépdel mint azelõtt. Arisztokratikus arcáról az önérzet ragyog le, s monokliját ismét azon fontoskodással törülgeti, mint amikor még a »Magyar politiká«-ról írt kedvezõ bírálatokat olvasgatta rajta.

Persze azóta sok víz folyt le a Dunán, s az »álmok álmodója« hiába álmodik hírrõl és dicsõségrõl. Írt egy pár jó dolgot azóta, de a hír észrevétlenül ment el mellettök.

Milyen a végzet!

Csupán egyetlen kemény mondatot kellett kicseppentenie tollából, s íme nyomban elõlépett, mint az Aladin csodagyûrûjének megnyomására a fényes szellem, a hírnév, s Sir John Asbóthot szárnyaira vette.

Majd meglátjuk milyen magasra fog röpülni!

Amilyen alacsonyra Zichy Viktor esik. S ezzel megelégedhet.

Szegény Zichy Viktor! Mikor a »Magyarország« cikkérõl értesült, dühösen szaladt föl a Kaszinóba szekundánsokat keresni.

- Te Viki! - mondja egy öreg roué -, minek tenéked eztet az ügyet szekundánsokkal csinálni - azzal az Asbóth-tal?

- De hát mit csináljak vele?

- Hozásd el neki Kolozsvárról K. Páp Miklóst.

CSÁSZÁR FÜRDŐI LEVÉL

- - július 17-én.

Itt vagyok a hajdan híres platánok között, s élvezem a török fürdõt. A Császár fürdõnek igen sok elõnyei vannak, de az összes nagyobb fürdõk között a legnagyobb hátránya is. Közönséges ivóvize, rossz a fekvése, a szokottnál üdébb levegõ hiánya stb. Egyszóval a Császár fürdõt elöli a fõváros zaja, füstje. Azt, amit egy fürdõn a mulatni vágyó ember keres, a Császár fürdõben nem találja meg. A publikum naponkint metamorfózison megy át, s a fürdõi évad abbeli kellemei, hogy az ember egy sereg, a szélrózsa minden irányából összekerült emberrel egy bizonyos idõ alatt mintegy összeszokik, itt elérhetetlenek.

A Császár fürdõ, mely virágzása zenitjén akkor állott, midõn Pest még kisebb volt, az utolsó években sokat hanyatlott, s legjobban harmadéve, mikor Simonyi úr volt a bérlõje. Egészen veszett híre ment az országban, s csak itt-ott kongott a nyári szezonban egy-egy vendég.

Most, mióta ismét a papi rend kezeli tulajdonát, észrevehetõleg javulni kezd a fürdõ renoméja, a borok is megjárják, s általában tisztaság, rendszer és rend uralkodik mindenben.

Az állandó lakók száma is emelkedett; az összes lakhelyiségek telve vannak, kivévén a közelben fekvõ »kápolnaépületet«, hol van még néhány kiadandó szoba. Az élet - tekintve a fürdõ fõvárosi fekvését - nem mondható drágának, különösen a szobák ára igen tûrhetõ 30-40 frt havonkint.

A szegediek közül csak Taschler fõkapitány urat látom itt. Egészsége szembetûnõen javul, s olyan ruganyos léptekkel jár már föl s alá, mint valamikor fiatal korában.

Mint ahogy Zala vármegyében legszebb Somogy vármegye, úgy a Császár fürdõben is legszebb a margitszigeti fürdõ, ahová a Császár fürdõi vendégek, miután igen közel van, könnyen átmehetnek, sõt ha át sem mennek, már maga a kilátás is a tündér-szigetre, szépíti a Császár fürdõt.

Nagy kár, hogy a Margitszigetre nem lehet leszállított árú jegyeket kapni, s éppen annyit kell fizetni a Császár fürdõtõl oda és vissza, mint aki a Plébánia téren vagy a vámháznál száll a »Fecské«-re. Ezen segíteni kellene a fürdõigazgatóságnak, s megkönnyíteni a Császár fürdõ mellett a margitszigeti fürdõ látogatását. Ami pedig nem lenne konkurencia, hanem „jó üzlet” mindkét fürdõ számára.

Még a közönségrõl írok néhány sort.

Taschler úr, ki gyakran megfordul a Margitszigeten is, hol szokott jó kedélyével mindig csinál valami tréfát, a következõleg jellemezte a két fürdõ közötti különbséget.

A Császár fürdõi vendégek minden két nap egyszer váltanak inget, a Margit fürdõiek ellenben mindennap kétszer váltanak inget.

És ez az összehasonlítás ráillik mindenre; a Császár fürdõben minden két nap meghúz a pincér egy forintig, a Margitszigeten pedig minden nap két forintig sat...

AMIBŐL EGYETLEN SZÓ SEM IGAZ

Csak most utazott el derék vendégünk Pázmándy Dénes, akirõl mindenki tudja, hogy valóságos magyarba oltott francia. Ruhája, modora, mosolya és mindennemû szenvedélye visszavezethetõ - Párizsba.

Az Iskola utcában egy szõke kisasszonyt pillantott meg, igazi franciás (vulgo: pisze) orrocskával.

- Uram - mondá -, ennek a városnak jövõje van!

Aztán Tisza Lajosra tért át a beszéd.

- Ettõl az embertõl sokat várok - szólt s a meggyõzõdés komolysága rezgett hangjában.

Megbotránkozva néztem végig. Egy habarékpárti ember gondolhat ilyet, de kimondania nem szabad. Mert a »verba volant« régi közmondás csak addig volt érvényben, míg az Egyesiek és Maszákok meg nem állapították [!] a gondolat-fogdosó literaturát. (Pedig jobb lenne, ha csak a liter mellett maradnának.)

- Képviselõ úr tehát sokat tart Tisza Lajosról?

- Kétségkívül...nem viheti keresztül sikeresen a rekonstrukciót. Egy ember, aki terv nélkül jött le...

- De hát akkor miért fogott bele?

- Mert azt hiszi, hogy a biztosi tanács majdcsak kigondol valamit?

- Aminthogy talán ki is gondol.

- Nem hiszem: a városi tanácstagok abban a hitben élnek, hogy a képviselõk hoztak le valami tervet, míg ellenben a képviselõk meg vannak gyõzõdve, hogy a városi tanácstagok agyában csírázik a szikra - melybõl az új, fényes Szeged kipattan. Részletesen pedig így áll a dolog: Szemzõ Horváth Gyulától várja az »ihletett eszmét«, Horváth Gyula pedig, mint régibb ember, akképpen okoskodik, hogy »azért van itt Lechner, hogy mindnyájunk helyett õ gondolkozzék«. Mi szegediek Komjáthyban bízunk. Csakhogy Komjáthynak még van annyi esze, hogy kikombinálja: »mire való nekem itten schlágert vágni ki, ha a bankot aztán mégis Tiszáék húzzák be. Okos ellenzéki ember nem növesztgetheti annak a fának az ágait, amelynek árnyékában a mamelukok pihennek; jobb azt csak nyesegetni.«

Pázmándy Dénes elbámult ezen a vad filozófián, s most már õ nézett végig rajtam megbotránkozva:

- Uram! én önt szívem mélyébõl sajnálom. Ön még na-nagyon hátra van! Ön még most is politizál. Ez maholnap már csak a vidéki honleányok ártatlan foglalkozása lesz. Elveket emleget! Elveket! Én édes istenem! Mikor volt az, hogy én...!

- De uram...

- S annyival inkább csodálkozom ön fölött... mert olyan kitûnõ példa van elõtte... Ez a Bakay...

- Ugyan hagyja el. Beszéljünk inkább Tisza Lajosról. Talentumnak tartja?

- Gavallér embernek.

- Én nagyon unom. Sokáig kell rá várnom, míg megérik. Szörnyû lassan válik népszerûtlenné.

- Lassan jár, - hogy tovább érjen.

- Hihetõleg.

- De azért õ mégis nagyszerû ember, mert...

- Tudom, tudom... Ösmerem a menyecske kalandját a »Delejtû«-bõl.

- Annál is inkább bosszantó a Pesti Hírlap az a megjegyzése, hogy a királyi biztosság tehetetlen...

- Az még nem volna baj. A tehetetlenség gyógyítható. Ki kell nevezni biztosnak dr. Handlert...

Ezek azon atyai gondok és államférfiúi vezérfonalak, amelyek beszélgetésünket fûszerezték. Míg a Széchenyi térre értünk, Európa minden nevezetessége meg lett beszélve Végh Auréltól kezdve a Lady Dudley gyémánt ékszeréig.

- Nagy kedvelõje vagyok a drágaköveknek - mondá Pázmándy - ahol csak szerét ejthetem, mindenütt megnézem. Láttam a bécsi Schatzkammert, a párizsi és londoni múzeumokat, hanem azért azt mondom uram, hogy minden csak bliktri az egyiptomi exkhedive drágakövei elõtt...

- Mutatok én annál önnek még különb drágaköveket.

- Hol?

- Itt, Szegeden.

- Talán az alsóvárosi Mátyás korabeli templomban?

- Nem; itt közelebb.

Azzal elvezettem a képviselõ urat a Széchenyi sétány délkeleti végébe, ahol le van rakva és biztatólag mosolyog felénk a kormány kilenc millió téglájának elsõ szállítmánya.

- Ezek az igazi drágakövek!

Pázmándy meghökkent: és azt kérdezte »miért?«

- Hm! Mert nagyon sokba kerültek.

Kegyelettel néztük e két téglarakást. A leendõ Szegedbõl egynehány darab! Áldott kövek. Ti most ékesen szólóbbak lettetek Madarász papánál is.

Jó gondolat volt Tisza Kálmántól, kinek palotáját kövekkel és tégladarabokkal dobálták meg Budapesten, hogy most visszaadja a köveket Szegednek.

Ha kormánypárti újságíró volnék, akkor így kanyarítottam volna ki: »Ime, Tisza Kálmán milyen nagyszerû ember, tudván, hogy amiért a múlt hónapban kenyeret adott, mi azért a biblia szerint vissza fogjuk hajigálni kõvel, - elõre küldi hát a köveket.«

Nem vagyok ugyan kormánypárti újságíró, de hogy Tisza Kálmánon már egyszer az a furcsaság is megtörténjék, hogy ingyen dicséri meg valaki, határozottan kinyilvánítom, hogy õ nagyon elõrelátó ember.

KÁLLAY ÖDÖN MEGHALT

Most, késõ este jött a sürgöny, mely halálát jelenti. Egyike tûnt le vele a régi táblabírói alakoknak a szó legnemesebb értelmében. Jellem mint az acél, nemesség, melyen nincs rozsda. A múlt század az erkölcsökben, a jövõ század a mûveltségben...

Nem játszott nagy szerepet, mert szerény volt. S mégis a történelemé a neve. S ott sem az utolsó.

Amerre végighúzódik az óriások útja e század második felében, mindenütt ott a Kállay nyoma is. S az a nyom tiszta, mocsoktalan.

Már a 40-es években részt vett a pozsonyi diétákon. Oskoláit Lõcsén, Egerben, s jogi tanulmányait Pesten végezte. Aztán Csanád megye szolgabírája lett, majd követe. 1848-ban a Honvédelmi Bizottság tagja, s Székesfehérvárott kormánybiztos, mely állásában nagy erélyt fejtett ki, s valóságos vas kéznek bizonyult. Kossuth elismerõ levelet írt hozzá, mely nem kis büszkesége volt az öreg úrnak. Kossuth különben is nagyon szerette, s nagyon bízott benne. A bécsi forradalom inscenírozásában is tevékeny részt vett ennek megbízásából.

Ludvigh János halála után Szeged II-ik kerülete választá meg képviselõjének, s azóta folyton bírta e kerület osztatlan bizalmát.

Olthatatlan szabadságszeretetébõl kifolyólag a függetlenségi pártnak volt rendületlen híve, s egyik kimagaslóbb alakja. Tisztelettel közeledett hozzá mindenki, s azt a szeretettel megtoldva vált meg tõle. Keveset beszélt, de amit mondott, azt sohasem cáfolhatta meg senki. A szélsõ balpárt Nyáry Pálja volt.

Szegedet nagyon szerette. Mikor elöntötte az ár, könnyeket hullatott az öreg, s megkérte Tiszát, hogy küldje le õt is.

(Nagy dolog volt, hogy õ Tiszát megkérje.) Lejött, s itt a rendõrség fölött parancsnokolt, s megnyerõ tisztes arca, jó modora sok olyan dologgal békített ki minket, ami különben rosszul esett volna.

Mikor végigment csónakján kerületén, az Alsóvároson, hol annyiszor tett már diadalutat, s hol most romokban hevertek a házak, miken valaha zászlói lobogtak, szomorúan mondá:

- Hol van most már az én választó kerületem? Sehol. Nem intés-e ez, hogy már én is fölösleges vagyok itt, hogy már én is menjek? És ne legyek olyan képviselõ, aki túléli a saját választó-kerületét.

És hagyta magát kapacitáltatni - saját magának.

Elment a kerülete után. Por, hamu lett. Oda ment, ahonnan sohse tér vissza. Ahol nincs se közösügy, se kamarilla, se Tisza kormány; ahol a puha hazai rögök közt édesen álmodja ragyogó valóságnak mindazt a fényt, glóriát Hunnia halántékaira, amit itt el nem lehetett érni.

Elment, és most már se kerület, sem képviselõ. Õsei fészkében, Nagykállón adta ki lelkét ma délután. Szélhûdés érte 63 éves korában.

Mint politkai ellenfele írom elhunytát. S mégis úgy érzem, mintha egy egész pártot sirattam volna meg benne. S mintha az én tulajdon pártom volna.

Ha végig vinnék fekete koporsóját széles e hazában, körös-körül városon, falvakon: aki meglátná, amint viszik, azon kell hogy tûnõdjék: vajon nem-e az õ házából temetnek.

TÉLI NAPFÉNY

A tegnapi királyi biztosi ebéd igen jó volt, s a »rekonstrukcionális ebédek« hírét megállapította hosszú idõkre. A sárga bor, amit még a Tisza Lajos nagyanyja szüretelt, igen jól ízlett és vidám hangulatba hozta a társaságot.

Különben, hogy a királyi biztos, mint gazda ellen ne vétsek (mert már azt nem vinném el e lelkemen), ki kell jelentenem, hogy volt biz ott másféle bõr is bõven; csak egyetlenegy hiányzott, ami pedig legjobban ízlett volna a tisztelt vendégkoszorúnak - a szatymazi buckai.

A »kegyelmes úr« maga is folyton jó hangulatban volt, s egész szeretetreméltóságát kifejtette. Nyájasan társalgott vendégeivel és különös szívélyességgel Reiner úrral, kiben nagyon megszerette az iparos elemet.

De legjobban volt elemében az õsz Kremminger prépost, városunk ezen köztiszteletben élõ [!] alakja, s magasan kidomborodó karaktere.

Körülbelül õ vezette a társalgást az asztal fölött örök vidámságú mosolyával, eredetiséggel és szellemmel.

- Amikor a nagyságod gyémánt miséje lesz - mondja Tisza Lajos az öreghez fordulva - ha addig élek is, eljövök akárhonnan.

- Magam is szeretném megélni - mondja az öregúr - és talán meg is élem - dacára, hogy már nagyon lesi a halálomat Kovács Berci.

- Már miért lesné? - kérdi tréfásan a »kegyelmes úr«.

- Hát bizony csak azért, hogy új papot választhasson.

Az élc passzolt Kovács Bercire, mert õ már bebizonyította, hogy szereti a papválasztásokat, hanem azért õ sem engedte magát kardvágás nélkül.

- Alkalmasint azért apprehendál rám nagyságod, mert még eddig nem tehetett szerencsétlenné; nem eskettetett össze senkivel.

- Ami késik nem múlik - riposztíroz vissza vidáman az öreg úr -, ha kissé elkésett is ezzel a dolgával, azért legföljebb föl fogom számítani önnek a késedelmi kamatokat is - a stólában.

...A jelen volt házas emberek pedig mind irigykedve nézének vala derék iskolaszéki elnökünkre, aki még az esketési stóla fizetésen innen van.

A FRANCIÁK SZEGEDEN

Pestről Szegedig

Francia vendégeink elfogadván a szegedi polgárság meghívását, a rendes reggeli személy­vonattal indultak útnak. Laurençon országgyûlési képviselõ, Gouizen és Rops urakhoz csatlakoztak Grandemont lovag budapesti francia konzul, Munkácsy Mihályon és Puas Charles francia hírlapírón kivül Pázmándy Dénes vezetése alatt Káldy és Pállik Béla urak, a fõvárosi Arrogante ünnepély rendezõ bizottságának tagjai.

A fõvárosi indóháznál Blasevics vasúti fõfelügyelõ úr fogadá a küldöttséget, amelynek elegáns szalonkocsit bocsátott rendelkezésére s személyesen intézkedett, hogy utazásuk lehetõleg kényelmes és kellemes legyen.

A küldöttség, dacára annak hogy már nyolc nap óta éjjel-nappal az utazás és az ünnepélyek fáradalmának volt alávetve, a legjobb hangulatban volt s az alföldi vidéket figyelemmel szemlélte. Kecskeméten a küldöttség fogadtatásban részesült. Nagy számú közönség várta az indóháznál, közte Kiss Miklós fõispán, Kiss Mihály polgármester a teljes városi tanáccsal. Kiss Miklós fõispán a következõ francia nyelven elmondott beszéddel fogadá a küldöttséget.

„Kecskemét városa boldog és büszke, hogy üdvözölheti a nagy francia nemzet fiait, kik képviseletében megjelentek a magyar nemzet hálás rokonszenvének kifejezésére rendezett ünnepélyen. Szeged város, melynek látogatására indultak, alig pusztult el a Tisza árja által, mikor a franciák már siettek Magyarország iránti, mélyen érzett rokonszenvüknek kifejezést adni, megadóztatták hazájuk mûvészetét és szellemét, hogy a katasztrófa által okozott nyomor enyhítéséhez járulhassanak.

És most, midõn e szerencsétlen magyar várost meglátogatják, ismételve kifejezést adnak azon rokonszenvnek, mellyel nemzetük, a magyar nemzet iránt viseltetik.

Nemcsak Szeged város, melyért oly sokat tettek, egész Magyarország örök hálára van kötelezve a nagy nemzet iránt, s e nemzet fiainak méltó büszkeséggel nevezhetik önök magukat. Éljen Franciaország!”

Ezen szavak után a közönség lelkes éljenzései közt Kecskemét szép hölgyei díszes virág­csokrot nyújtottak a vendégeknek, míg a hölgyek egyike (sajnálatunkra neve ismeretlen elõttünk) rövid, de talpraesett francia beszédben üdvözölte õket.

Laurençon francia parlamenti tag a fõispán beszédére a következõket válaszolá: »Valóban szívünk mélyében meg vagyunk hatva a rokonszenvnek azon jelei által, amelyekkel elhal­moztatunk a magyar nemzet részérõl. Ezen váratlan fogadtatás is, mellyel Kecskemét város megtisztel, mély hálára kötelez mindnyájunkat. Fõispán azon háláról beszél, melyet egész Magyarország érez Franciaország iránt, nem fogjuk elmulasztani hazatértünkkel ezen érzelmeik tolmácsául szolgálni. De õszinte ragaszkodásuk és barátságuk kifejezéséért inkább mi tartozunk hálával önöknek.

Meglátogatjuk azon szerencsétlen várost, melyet a Tisza elpusztított. Mi csak akkor leszünk boldogok, ha azt ismét romjaiból felépülve látandjuk. Kecskemét város boldogabb sorsú, mert az most is virágzik. Nem kívánhatunk tehát egyebet, mint hogy engedje a gondviselés haladni és fejlõdni ezentúl is.«

A közönség éljenez, a vonatvezetõ megfújja sípját, a mozdony fütyül és a vonat elindul Szeged felé.

Szatymazon a vendégeket a rendezõ bizottság által kiküldött Szabados János tanácsnok és Eisenstädter Lukács urak fogadták.

A fogadtatás

Vasárnap korán reggel ünnepi színt öltött a város. A nép ünneplõ köntösében hullámzott az utcákon, a házakon pedig zászlók lobogtak.

Már déli fél tizenkettõre nagy néptömeg várta a vendégeket az indóházban s a polgármesterrel élén az egész komité, s annak elnöke. Vörös-fehér-kék kokárdák tarkállottak a felöltõkön; számosan voltak jelen a hölgyek közül szinte [!] francia kokárdákkal. Az Alsóvárosi Népkör testületileg jelent meg, magával hozva a piros Kállay-féle zászlót is melyrõl, fájdalom, most gyászfátyol csügg alá.

A vonat megérkezvén, addig is, míg a szónokló polgármester a tolongó nagy néptömegen keresztül azon kupéig bírt a komitéval vergõdni, hol vendégeink kiszálltak [!], egy a nép közül föltalálva magát, meleg szavakban röviden üdvözölte, amik látszólag meghatották a kiszálló vendégeket. Ezalatt odaért a komité is, s a polgármester szokott egyszerû, s éppen emiatt meglepõen szép modorában üdvözölte õket városunk falai közt a [!] Szeged »népe« nevében.

E beszédre Laurençon válaszolt hosszabban és érzékenyen, úgy, hogy szinte érteni látszottak azt a körülállók. - Beszédében, melyet aztán Pázmándy tolmácsolt, Franciaország rokonszen­vét festve élénken, Szeged jövõjébeni bizalmát hangoztatta.

A város, amerre a hosszú kocsisorból álló menet elvonult, mindenütt föl volt lobogózva a magyar trikolórral és francia zászlókkal. Megdöbbentõ hatást tettek vendégeinkre útjokban a ledõlt házak, romok. S Szeged e sírkövei is föl voltak lobogózva. - Egyhelyütt fiatal paraszt suhanc állt föl egy csonkán meredezõ házfalra s onnan lobogtatta a zászlót, míg csak elhaladt a menet, mely pedig úgyszólván lépve ment, hogy az utcán összesereglett lakosság üdvözölhesse és színrõl színre láthassa vendégeit. Az ablakokból, az utcáról virágcsokrokat hajigáltak a kocsikba. S e virágcsokrok magukon viselték a paraszt ízlés nyomait. Egy bazsalikom, egy georgina, s egy rezeda. Ezért voltak e virágcsokrok becsesek a franciák elõtt.

A tolongás az indóházban oly óriási volt (s ez hibája a rendezésnek), hogy egy-két ember elbukva jóformán elgázoltatott. Midõn a menet a város épebb részeihez ért, ott ismét sûrûsödtek a folyamatosan éljenzõ tömegek, mígnem az Iskola utcában ember ember hátán állott. - A franciák meghatva köszöngettek jobbra-balra, különösen a hölgyeknek igen részrehajlón, ami már benne van a franciáknak a vériben.

Vendégeink a Hungáriába szálltak, hol két csoportra oszolva az egyik rész, nevezetesen Laurençon, a pesti francia konzul és Munkácsy, a királyi biztoshoz mentek dezsönére, míg ellenben Gouzien, Rops, Pyat, Pázmándy Dénes, Pállik Béla és a két Káldy a rendezõ bizottság társaságában ebédeltek. Az ebéd egészen magánjellegû volt. Csupán egyetlen tósztot hallottunk Jámbor Páltól a franciák egészségre, s melyre Gouzien válaszolt, áthatva válaszában a lelkes fogadtatástól kijelenté, hogy ha Franciaország mégegyszer nagyobb lenne is, mint aminõ, mégis büszke lehetne a magyar nemzet rokonszenvére, mely íme, oly fényesen nyilvánul.

Körút a városban

A délutánt vendégeink a romváros megtekintésére szentelték. Elsõ látogatásuk a mûszaki osztályt illette. Ott a királyi biztos úr személyesen volt szíves az eddig elkészült tervezési munkálatokat bemutatni. Lechner osztálytanácsos úr a város jelenlegi állapotát ábrázoló tervekkel ajándékozta meg a vendégeket, melyek rendkívüli módon érdekelték.

Onnan a városházára indult a küldöttség Pálfy polgármester úrhoz. Rövid idõzés után az egész társaság, közte a vendégeken kívül Tisza Lajos, Pálfy polgármester, Lechner osztálytanácsos, Szemzõ Gyula, Végh Aurél, Szluha Ágoston, Bakay Nándor biztosi tanácsosok és a rendezõ bizottság tagjai, vagy tizenöt fogaton, elindultak a szádfal szemlélésére, onnan a móravárosi és téli barakk-telkekre, továbbá megtekinté az újszegedi barakkokat és a Népkerten keresztül az esõ által kényszerítve visszatértek vendégeink szállására, a Hungária szállodába.

A francia vendégeket a látott nyomor mélyen meghatotta, s számtalanszor ismételték, hogy mindez messze túlhaladja mindazt, amit elképzeltek. Rops úr, ki szenvedélyes füvész, mindenféle hazájában ritka növényt gyûjtött a körút alkalmával.

A bankett a »Prófétá«-ban

Este 8 órakor kezdõdött a bankett a »Prófétá«-ban, melynél népesebb alig volt valamikor Szegeden. A bankett eredetileg a szabadba volt tervezve, azonban az esõ miatt bent a vendéglõ nagy éttermében tartatott meg. Alig fele fért be a közönségnek. A többiek részint visszamentek, helyet nem kapván, részint pedig az udvaron helyezkedtek el nagy nehezen. A hõség fullasztó volt. A banketten a polgárság volt túlnyomólag képviselve, de részt vettek a királyi biztosság hivatalnokai, a biztosi tanács itthon levõ tagjai s maga Tisza királyi biztos is, ki dicséretre méltóan minden áron részt akart venni a polgárság tüntetésében. Általában ez volt elsõ nem hivatalos megjelenése Szeged közönsége elõtt, s ez kedvezõ benyomást tett a közönségre s azt tehette õreá is fogadtatása. Zene hiányában a dalárda énekelt egyes szünetek közt.

A banketten a szépnem is kellõleg képviselve volt: különösen kell fölemlítenem Kelemen Istvánné úrhölgyet bájos leányával, Ida kisasszonnyal, ki nem kis mértékben tette mindinkább feledhetetlenné a franciák elõtt a szép estét, mert kivált a bankett hivatalos színezete után õ volt központja a társaságnak, élénken társalogva Gouzien, Laurençon és Munkácsyval, kik egészen elragadtatva beszéltek a magyar hölgyekrõl ezután. Ott voltak még Salamon Zsigmondné, Rózenberg Izsóné, Horváth Lajosné, Tóth Péterné, Novák Józsefné úrhölgyek sat.

A toasztok sorát Tisza Lajos nyitotta meg, a franciákat köszöntve föl szabatos stílû francia toasztban, melyrõl Rops Felicien, a »Figaro« fõmunkatársa akként nyilatkozott, hogy »egy francia író sem fejezheti ki magát szabatosabban és választékosabban«.

Tisza toasztjára Laurençon válaszolt hosszú, ömlengõ beszédben a magyar dicsõséget magasztalva s a kölcsönös barátságra ürítve poharát.

Ekkor Kalmár István ügyvéd emelkedett föl, s lelkes hangon, óriási éljenzést elõidézve üdvözlé a francia magyar barátság egyik legbuzgóbb létrehozóját, Pázmándy Dénes országgyûlési képviselõt.

A következõ szónok Tisza Lajosra emelte poharát. A közönség lelkesen megéljenezte, már t. i. nem a jámbor szónokot, hanem Tisza Lajost. Bezzeg rég ideje már, hogy a Tisza nevet nem éljenezték meg Szegeden. Tisza Lajos azon az úton is mehet, hogy visszaszerzi azt, amit Kálmán elvesztett.

Rövid, de szép és magvas toasztot mondott azután Szekerke József Gouzienre, ki látszólag meg volt hatva e kitüntetéstõl, s egész elfogódott hangon válaszolt. Volt még több toaszt is, Eisenstädteré és Horváth Gyuláé kettõ. Ez utóbbi két toaszt volt a legszellemesebb. Az egyik Munkácsyt éltette, a másik bizonyos helytelen (?) »egymásután« hangsúlyozása mellett Grandemont konzulért lett ürítve.

A toasztok végeztével kihurcolkodott a közönség a friss levegõre az udvarba, s ott a késõ éjfélutánig folyt a társalgás és mulatság. Francia vendégeink éjfél táján távoztak, megköszönve a pompásan sikerült bankett-ünnepélyt, melynek rendezésében dr. Lázár György, Koczor János, dr. Nyilassy Pál és Reizner János urak váltak ki.

Laurençon, Grandemont, Pyat, Pállik Béla, Pázmándy Dénes és Káldy urak szívélyes búcsú­vétel után még az éjjel visszautaztak a fõvárosba, míg ellenben Gouzien, Rops és Munkácsy itt maradtak s ma reggel Kelemen István úrnál, a fõpolgármester úrnál és a »Szegedi Napló« szerkesztõségében tettek búcsúlátogatást. A délutáni vonattal aztán azon ígérettel utaztak el, hogy ha Szeged fölépül, újra meglátogatják, számos tárgyat vittek el magokkal emlékül, bicskákat, Kossuth-bankót, szegedi készítményû cserépkorsókat, melyek originalitá­suknál fogva fölötte megnyerték tetszésüket.

A VERESHAJÚ

I. Bakai és Bakay

Volt egyszer egy vereshajú lakótársam, aki úgy született a természettõl, hogy akaratos, makacs ember legyen, hanem a veres haja nem engedte szegénynek.

Ez a vereshajú lakótársam jut eszembe, valahányszor Szeged város érdemes képviselõjérõl, Bakay Ferdinándról gondolkozom. Pedig sokat gondolkozom rajta.

De hát nem is annyira Bakayról van itt szó, mint inkább az én vereshajú lakótársamról.

Ez, mondom, igen makacs ellenzékeskedõ természetû fiú volt, hanem mivelhogy predesztinálva van a közszólamban, hogy »veres ember egy sem jó«, azért is elhatározta, hogy õ jó, szelid, engedelmes lészen.

Ez is egy neme volt az ellenzékeskedésnek. Ellenkezés az anyatermészettel.

Egyszer zimankós téli éjszakán fölvertem meleg párnái közt, hogy igen szomjas vagyok, keljen föl és hozzon nekem a kútról egy pohár vizet.

Szürke szemei dühösen forogtak, hanem azért mégiscsak fölkelt, szó nélkül magára vette a Tisza szûrt (akkor ilyen nevû bolyhos szûröket viseltünk), s kitámolygott az ajtón.

Az ajtóban azonban egyszerre megfordult, kiszakadt belõle a fékvesztett indulat.

- Siess már! - kiáltottam utána.

- Jó van, megyek - hörgé szilaj elkeseredéssel, aztán az öklével fenyegetett meg vadul - »hiszen - ordítá - majd megtanítanálak én téged, ne volnék csak vereshajú«.

De hát nem is annyira vereshajú lakótársamról van itt szó, mint inkább Bakay Ferdinándról.

Nincs ugyan veres haja, habár orra van is. Hanem éppen úgy tesz, mint az én vereshajúm.

A jóravaló mameluk csak mameluk, - Bakay azonfölül még valóságos famulusa is Tisza Lajosnak.

És ez mind csak azért van, mivelhogy õ vereshajú.

Bakay arisztokratának kíván látszani azért, mert demokratának nézik. A bakra ül a kocsis mellé, hogy közelebb lehessen a nagyúrhoz, ki olyan távol áll a canaille-tõl. S ezt õ mind nem tenné, ha nem volna egy a »canaille«-bõl.

Bakay meglapul, összehúzódik a hatalom elõtt mint a sün, azért mert neki kétszeresen kell meghunyászkodnia, miszerint elhiggyék felõle azt, hogy csakugyan meghunyászkodik, mint ahogy a vereshajúnak kétszer kell jobbnak lennie, mint más embernek arra nézve, hogy jónak tartsák.

Ezért lett Bakaiból Bakay...

S erre az annektált »y«-ra bazírozva nem lehetetlen, hogy nagy-bakai és kis-bakai Bakay Nándor urat ott találjuk egyszer »kedves barátja« (mert Bakaynak minden magas állású ember kedves barátja), nagyapponyi Apponyi Albert elõszobájában. Õ ott is éppúgy otthon lesz, mint »kedves barátja«, boros-jenõi Tisza Lajos bakján.

Siessünk hát õt a jelen helyzetében lefotografírozni addig még nem késõ; mert Bakayn az is megeshetik, hogy mialatt a »camera obscurá«-hoz futnék õt a mostani »maszk«-jában levenni, azalatt Bakajnovicsra változik át.

A »maszk« szót pedig azért használom, nehogy valaki azt higgye, hogy az igazi Bakayt fogom neki bemutatni.

Az igazi Bakay láthatatlan.

Mert ha Bakay egészen látható lenne, akkor senki sem nézné meg - mert mindenki elfordulna tõle.

Olyan õ mint a harminchárom féle papírosba csavart mákszem, a zöld boríték már lejött róla, most a vörös boríték hámlik, s ez így megy tovább, tovább... holnap majd elmondom, meddig.

II. Hogyan lett Bakay tigrisből macska?

Egyszer a jó Dáni Ferenc pattantotta ki azon történelmi nevezetességû gondolatot, vagyis inkább óhajtást, midõn egy kényes határozatot kellett volna a miniszterelnökkel írásban közölnie:

»Uram isten, hajíts le nekem valahonnan az égbõl egy olyan koncipistát, aki ezt a határozatot akképpen komponálja meg, hogy odafönn a minisztériumnál pecsovicsnak látszassék, idehaza pedig minden ember revolúciót olvasson ki belõle«.

Amit Dáni óhajtott, azt kitalálta Bakay, õ olyan mint a közönséges kakukk-óra; míg az egyik pondusa le a földre ereszkedik, addig a másik mindig a magasba húzódó.

Tisza csak a magasba húzódó pondust látja belõle, az iparosok csak a földre ereszkedõt...

S míg a derék iparosok a pöröly és gyalu mellett tiszteletteljesen gondolnak a jó és hû Bakayra, ki, mert vér az õ vérükbõl kétszeresen küzd érdekükért, addig Bakay markába nevetve kokettíroz és bujálkodik az elvtelenségben, mert hát mivel az õ választói vér az õ vérébõl, õ kétszeresen élhet vissza a bizalmukkal.

Ilyen furfangos ember Bakay.

Meglett népképviselõ anélkül, hogy népszerû lett volna, írt brosúrát a Szeged rekonstruk­ciójáról, anélkül, hogy írni tudna, gyalázta programbeszédjében az ész-arisztokráciát, (persze attól áll a legtávolabb), és dicsérte Zichy Jenõ gróf ittlétekor a születési arisztokráciát, anélkül, hogy megszûnt volna demokrata lenni.

Tisza Lajos elõtt nagy becsben áll, mert az azt hiszi, hogy a városi közgyûlésekre van nagy befolyása, a város primipulusai elõtt is nagy becsben áll, mert azok meg azt hiszik, hogy Tiszára van nagy befolyása.

Ez a csizmadia politika tartja Bakayban a lelket, s ezzel a csizmadia politikával fõzi le lelketlenül vagy választóit, vagy Tisza Lajost, amelyiket könnyebben lehet.

Hogy mi célja van Tisza Lajosnak Bakayval, azt még csak értem. Mert Tisza úr; minél több a szolgája, annál jobban szereti, s az olyan aktusokra Bakay körülbelül elég alkalmas, hogy a királyi biztos belsõ cselédei számára beszerezze a vörösbort, vagy hogyha a kis Tisza Pista Szegedre jön, megmutogassa neki a várost, de hogy mi célja van Bakaynak Tisza Lajossal, azt már szeretném tudni.

Egész környezetében Bakay az egyetlen ember, aki nem várhat tõle semmit, mert Bakay az egyetlen ember, aki semmi egyébre nem alkalmas, mint arra, ami most.

S éppen azért, mert neki is be kell látnia, hogy itt semmi sem lehet, ha már elmondtam azt is, mint lett Bakay tigrisbõl macska, a Tisza Lajos épülésére elmondom azt is, hogy lesz Bakay ismét macskából tigris.

Egy szép napon, mikor már elfogy a kalász az asztag alul, arra fog ébredni Tisza Lajos, hogy a jó Bakaynak, akinek nem volt semmi más vágya eddig, mint hogy a Tisza kegyes pillantása az õ ábrázatára essék legelõbb ha az elõszobába kilép, akinek nem volt egyéb akarata, mint a Tiszáé, aki csúszott, mászott, hízelgett, bólintott és pukkedlizett, arra ébred, mondom, hogy Bakaynak ismét elvei vannak, s ezek az elvek kollízióba hozzák õvele.

S vajon honnan támadnak elvei ilyen hirtelen?

Keres »ágit« õ maga, hogy kollízióba jöhessen.

Mert hát Bakay demokratává pillésedik. Eszébe jut, hogy õ nem hagyhatja a maga városát. Õ republikánus, õ bátran síkra száll a népjogért, eldobja magától a még hátralevõ »tíz forintokat«...Õ nem marad benn a biztosi tanácsban, õ nem szolgál egy kalap alatt »hazaárulókkal és Szeged ellenségeivel«. Õ lemond.

Ilyen kifogásokat talál ki.

És csakugyan le fog mondani, s ismét tigrissé és népszerû férfiúvá lészen Szeged szabad királyi városában.

A lutheránusról azt mondják, hogy a kulacsában mindég kétféle folyadék van, bor és víz. Bakay is így tesz; az õ kétfelé nyíló kulacsában otkolon és petróleum van.

A lutheránusról azt is mondják, hogy a fürhéces kocsiba mindig ballábbal lép föl. Éppen úgy mint Bakay a Tisza hintajába.

De a lutheránusról még azt is beszélik: hogy mikor a felesége mellett fekszik, a hosszú szárú pipát rajta keresztül lógatja le.

No, Bakay már ennél különb gyerek, mikor õ a kerületéhez simultan fekszik, akkor egyszerre kilyukad oldalt a pipaszára, s ömlik rajta keresztül a füst.

Füst elõtte, füst utána, mindene füst, egész mûködése füst.

Hanem ettõl a füsttõl, félek, a szegediek könnye csordul...

Mert bizony Bakay Ferdinánd majszter uram, amint azt majd holnap mondom el, egészen céltévesztett ember: nagyot vétett ellene a gondviselés, amiért nem úgy teremtette, hogy a nyelve kefe lenne, s hogy nyála suviksz lenne...

Mert akkor a Tisza Lajos cipõje reggel, délben, este mindig fényes lenne.

III. A biztosi tanács és hatásköre

A biztosi tanácsot másképp képzeltük. A tanács, melynek ragjai egyenkint derék, sõt felében kiváló férfiak, egészben véve egészségtelen, életnélküli testület.

Semmiféle vér nem kering az összeerõszakolt intézményben, mely eklatánsan válik el két részre: a firtlikre és a polgártagokra.

A firtliké volna a túlnyomó befolyás Tiszánál; de ezek nem használják föl, mert nemes emberek. S a nemes ember csak odáig lép, ameddig joga van, s ameddig nem lesz indiszkrét.

Igaz, hogy ez a firtli-szellem, mely a biztosi tanácsot áthatja, nem talál talajára Szegeden, üldözött szellem az a sajtóban is - de én sok szépet találok benne.

Ha pusztán arról volna szó, hogy az a négy-öt úr itt lakjon a városban, beleszövõdve az itteni társadalomba, bizony nagy nyereség lenne. Az õ magaviseletük finomítaná az erkölcsöket, kiforrasztaná a jellemeket, és megteremtené az úgynevezett »gavallér modort«.

Mert olyan a jó erkölcs, mint a kékítõ, néhány csöpp kék vér egy egész pohár vizet megszínesít.

Azonban a biztosi tanács magának él, s mintegy kerülni látszik a polgári elemeket.

Mikor egyszer szemrehányásképpen szóba jött ez a tárgy, méltatlankodva mondá az egyik:

- De hát kivel társalkodjunk itt?

Lehet, hogy igaza van. Nem tartozik a dologra. A tény csak az, hogy a biztosi tanács a mondott iránybani befolyását, már az intézmény ideiglenességénél fogva sem tarthatjuk olyannak, amiért érdemes lenne a szót vesztegetni.

A biztosi tanácsot nem szabad kedvezõleg megítélni azért, mert egyénei jobbadán szeretetreméltó emberek: a biztosi tanácsnak a mûködését kell nézni.

Mégpedig nem azt bírálni, amit tett, sokkal fontosabb az, amit nem tett.

Nem bírt magának se hatalmat, se befolyást teremteni. Sakkfiguráknak csinálta õket a törvényhozás. Azok is maradtak.

Igaz, hogy az egyik »pion«, a másik talán »futó«, a harmadik talán »király« - de Tisza Lajos a játszó.

Pedig hogy rendén legyen a dolog, ezekbõl a tényezõkbõl, akik most csak sakkfigurák, szintén ki kellett volna emelkednie egynek - aki a saját figuráival egyrangúan játsszék Tiszával; mert csak akkor lenne az a játék »igazi parthie«.

Ha nincs õrködõ ellenjátékos, Tisza Lajos, nem mondom hogy tesz, de tehet a figurákkal »hamis húzást« is.

Komjáthy Bélát illette volna a vezérszerep. Jeles ész, nyílt karakter; országos népszerûség fekszik a háta mögött. Csakhogy hát Komjáthy Béla rest, kivált még nyáron még gondolkozni is. - Aztán õ olyan jó júrista, hogy okvetlenül rossz vezér lenne.

Mert mint hajdan a jó Ghyczy Kálmán, oly pedantériával és addig keresi mindenben az igazságot, hogy ideje jut az ellenfeleinek eltakarni azt elõle.

Horváth Gyula a Tisza Kálmán embere: õ tetszeleg magának azzal, hogy hû a sírig. Az õ szerelme örök - egész a kiábrándulásig. Tudna járni a maga lábán, de azt tartja, hogy sokkal komótosabb a másén.

Szemzõ lassú és merev. Szabályozott, mint amilyennek a Tisza folyónak kellene lennie. - Õ kiválasztott magának egy alakot a »Kaszinóban«, s azt utánozza mindenütt. Õ olyan a politikában, mint Lacassé herceg, aki, mikor meghallotta, hogy félig zárt ajtónál arról tanácskoznak, hogyan veszítsék el, elfutott onnan, hogy illetlenséget ne kövessen el, és hogy kellemetlen dolgokat ne halljon.

Tallián fiatal ember, s ezért szerény, Végh Aurél kezdõ, Rónay Béla pedig kezdõdõ.

Hát Dobó Miklós? Az pap.

Ily körülmények, ily rossz összeválogatás okozta, hogy a biztosi tanácsból csakis ily liliputi intézmény lett, mint aminõ.

S ily körülmények magyarázzák meg azt, hogy Bakay Nándor vergõdött körülbelül a legnagyobb befolyásra biztosi tanácsban.

Holnap majd elmondom a többit.

IV. Ferdi és Lajos

- Utolsóelõtti cikk -

Ha a mennyei gondviselés a Maszák Hugó ballábát és a Tisza Kálmán jobb de nem jobbik lábát venné alapul, hogy arra egy testet alkosson, olyan forma konstrukció kerekednék ki belõle, mint aminõ a királyi biztosság.

Az egyik láb (Tisza Lajos) nagyon hosszú, a másik láb (a biztosi tanács), nagyon rövid emiatt a test egészben véve szenved, s a sántikálás elkerülhetetlen.

S különösen akkor, ha a hosszabbik lábon még azonfelül olyan tyúkszem is van, mint aminõ - Bakay.

Szándékosan hagytam az igénytelen karikaturát szombat óta bevégzetlen: addig teljesen kiforrták magukat a vélemények.

A közönyösek azt mondják, hogy »kár volt Bakayval ingerkedni, mert még harapósabb lesz«; az ellenségei így szólnak: »vagy jobban kellett volna ütni, vagy sehogy«. Barátjai pedig a következõképp okoskodnak: »mért nem hagyta ön menni a maga útján, hadd járta volna le magát még jobban?«

A királyi biztosság az iránt interpellált meg; hogyhát a városi tanácstagokat meg miért felejtettem ki? Õk azokkal is szeretnének megösmerkedni.

Nem tehetem.

Szluha mindnyájunknak kedvencünk, Rozenberg olyan fogas prókátor, hogy sohasem mutatja a fogát. Pálfy pedig, mint ahogy nemrég kifejezte magát egy értekezleten, nem hederít a skriblerekre.

De különben is a város által választott tanácstagoktól nem lehetett azt várni, hogy õk ragadják magukhoz a vezérszerepet: az õ álláspontjuk passzív, s az õ feladatuk az információ, s nem az ellenzékeskedés; szegedi ember hátul tartsa most azt a kezét, amelyikkel ütni volna kedve.

A »szegedi hármak« ellen nem lehet panasz. Állják a helyüket derekasan. De mert a hírlapíró kötelessége észrevenni a csekélységeket is, amik a szereplõ egyéneket jellemzik, meg kell jegyeznem, hogy Szluha magasodik ki legjobban.

Csak az egy Szluha van régi magyar fából faragva. A légkör, melyet a királyi biztosság teremtett, csupán õt magát nem zavarta meg. Az maradt, aki volt. Katona, aki nem mozdul onnan se jobbra se balra, ahová állították. Aki tudja, hogy amikor a »császárt« szolgálja is, a hátán levõ borjunak otthon bõg az anyja. Szluha nem hajhász nagy szerepet, és nem is visz nagy szerepet. S éppen ez a legszebb szerep.

Általában igen érdekes anyag az elmélkedésre a szegedieknek, hogy most Szluhát említettem Bakay mellett, - kit csak nemrég fölcseréltek Bakayval.

Szluhától elfordult a népszerûség, mert az országgyûlésen nem játszott szerepet, mert nem volt szemtelen, mert nem szólt hozzá az olyan kérdésekhez, amikhez nem értett, s nem blamírozta magát és a várost, mert nem szaladgált a miniszterek után, nem hajhászta a kegymosolyokat, s nem igyekezett svindlírozással államférfiúnak látszani.

Elfordult tõle a népszerûség, amikor át kellett volna melegednie. Mert úgysem nem látunk ma egyebet, mint hogy éretlen fickók humbugizálnak az országgyûlési padokon... a talmi arany csillog még a Dicsõség kirakatában is.

S a szegedi közvélemény, amikor azt állítja, hogy Szluha Ágoston eldobta magától a tolvajkulcsot, amellyel a hírnév templomába belophatná magát, hanem szerényen meghúzza magát a névtelenek között és tanulmányozza a nagyok nyomdokait, ahelyett, hogy kalapot emelne elõtte, elfordul tõle és megválasztja Bakayt.

Ha Szeged olyan politikust akar magának nevelni - aki a szédelgésen kezdi -, akkor jobb nekünk csak megmaradni - a baromfitenyésztésnél. Többet használunk vele az országnak.

Különben bocsánat e kitérésért.

Tovább vitt tollam, mint ameddig akartam.

A közvélemény cikkeim felõli kritikáját volt szándékom megírni »epilógnak«. Említettem, hogy mint vélekedtek azokról Bakay barátjai és ellenfelei, valamint a királyi biztosság.

De mindenesetre legérdekesebb mindenek fölött magának Bakaynak a hozzászólása.

Tegnapelõtt volt szerencsém találkozni Szeged város országos hírû képviselõjével.

- Ütnek, vernek engem! - mondá mágnásos lágysággal, mialatt illatos szivarjával (mely nyilván a Tisza Lajos fiókját vallotta még nemrég otthonnak) a taktust ütötte szavaihoz.

- Remélem, hogy képviselõ úr fölül van emelkedve annyira, hogy az ilyen apró dolgok nem zsenírozzák.

- Oh, én mindenesetre fölül vagyok emelkedve.

- Hiszen, én istenem, nekünk is csak írni kell valamirõl. Mondjon valami jó újságot.

- Írja meg ön, hogy a szilléri töltésen zsilip lesz!

- Ah, valóban?

- Ezt is nekem köszönheti a város - mondá mellét kifeszítve s széles demokrata kalapját hátra tolva a fején.

- Ah, ne mondja! Tehát ön?

- Igenis, az én mûvem. Most, ahogy körülvizsgáltuk a töltést Tiszával, azt mondom neki: »Te Lajos, tudod-e mi hiányzik ide?«

- Nem én Ferdi pajtás, ugyan mi? - kíváncsiskodék Lajos.

- Hát ide bizony egy zsilip köll - szóltam én.

- Az, isten ugyse! - mondá õ, s rögtön hívatta Szeghõt, hogy a megszületett gondolatnak testet adjon.

Íme, ez is egy vonás a Bakay fotográfiájához, melybõl még azonkívül az a tanulság hogy Ferdi tudománya mellett ilyeténképpen lesz Lajos naggyá.

V. Búcsúcsók.

A mi örökké szellemes Taschlerunkkal történt, hogy egyszer egy miniszteri tisztviselõ azon panaszkodott elõtte, hogy az utazási utalványát s különféle napidíjait, bármily lelkiismeretesen számította is föl, csak levonás mellett fizették ki.

- Oh, oh fiatalember, - mondja az öregúr gúnyorosan - ön még túlságosan fiatal ember. Tapasztalatlan... egészen tapasztalatlan.

- Bocsásson meg kérem, de...

- Semmi de. Ha ön azt akarja, hogy az összes számadását helyben hagyják, tegyen ön bele mindég a számlájába valami ostobaságot is a kassza-kontrolór számára, mert annak muszáj törülni.

A zseniális öregúr e mondása korántsem egy fölületes bonmot. Mély filozófia az.

S én ajánlom azt mindazon államférfiak számára, akik nem akarják magukat lejárni: kövessenek el néha napján egy-egy ostobaságot is, amin az ellenzék megbotránkozhassék.

Mert az ellenzéknek olyan szükséges a megbotránkozás, mint a pihenõ embernek a testmozgás; az ellenzék emberhússal él, s piros vércsöppeket iszik.

S ezért tartom én furfangos embernek Bakayt, aki gyakran odadob nekünk egy-egy apróbb hibát, hogy azért szidalmazzuk, s azalatt észre se vegyük, mit csinál, s ezért követ rossz politikát Tisza Lajos, ki oly kevés egyes hibát láttat velünk, hogy egész mûködése ellen vagyunk kénytelenek támadni.

De ha a nyitott szem áthatóan nézi Bakay mûködését, azt kell látnia, hogy az egy galimathiász. Egy kocsi az, melyet az iparosok indítottak meg, s mely most sebesen gurul a lejtõn. Egy kocsi, amelynek ide-oda lötyög a rúdja. Egy kocsi, amelynek a két elsõ kereke az önzés, a hátulsó két kereke pedig az esetlegesség.

S hogy teljes legyen a kép, ott csörömpöl megoldva a kisafán a kerékkötõ lánc.

Nem akarom a múltat bolygatni. Legyen az most pihenõ tó, s nyelje el a benne lavírozó Bakayt a köd. Pedig közel suhannak sötét árnyak, itt táncolnak a tollam hegyén, és integetnek negédesen, mintha arra kérnének, hogy támasszam fel õket.

A megtépett erkölcs görcsösen fogja meg kezemet, s azt sziszegi: »vágd«.

A politikai jellem, penészlepetten, színehagyottan lép elõ egy szerény zugból: »ne kíméld - mondja - én nem ismerem«.