1880
SZEGEDI NAPLÓ

VEZÉRCIKKEK ÉS EGYÉB POLITIKAI CIKKEK

7. sz., január 10.

BETEG A TÁRSADALOM

Beteg a társadalom és nem is fog fölgyógyulni egykönnyen. Ez a szomorú való. A nagy rothadás rettentő tragédiája, mint késpengén a lehelet, gyorsan terjed. Mindig újabb és mindig veszedelmesebb szimptómák mutatkoznak. Csalás, hazugság, kétszínűség, hitszegés, elvtagadás vannak napirenden.

És nem tudjuk megfejteni, a politika volt-e oly erkölcstelen s fekélyesítette el a társadalmat vagy megfordítva.

Mik voltunk valaha, még csak egy évtized előtt is? A világ legbecsületesebb népe, melyről azt írta egy angol, ki sokáig tartózkodott itt; hogy »mindenik egy nagy karakter«.

S mik vagyunk ma? Milyen képek húzódnak át csak a legközelebbi napokból is emlékeze­tünkben.

Egy magas hivatalnok, egy magyar mágnás, ki magas állásból kifolyólag seftel és befonja az embereket.

Egy nagy jellemnek hitt államférfiú, ki a rendjeleket bocsájtja áruba.

Egy miniszter, ki a hivatali titkokat saját hasznára fordítja.

Egy kompánia, melyben jeleseink közül nem egy név van, egy kompánia, mely egy pénzintézet élén, midõn gyanú sem érheti õket, fosztogatja a részvényeseket.

Milyen rettenetes kiábrándulás ez. Mindig újabb, mindig nagy.[!) - Iszonyú sebek! Hol fognak ezek végzõdni!

A kötelesség nálunk csupán zavart fogalom, melyet ki-ki másképp magyaráz és másképp követ. A legtöbb elhanyagolja, vagy ellenkezõjét teszi, hisz szabad akarata van! Ez a leg­nagyobb visszaélés a szabadsággal.

Önvádat miatta senki sem érez, más pedig vagy nem veszi észre, vagy nem vádolja, vagy keresztülnéz a szitán, viszonzás reményében. Ez a jellemtelenség iskolája, mely az ifjúságot gyalázatos aggkorra véníti meg.

A család körében mindenütt csupa kötelességmulasztás példájára akadunk. A férjek és nõk egymás esküjét szegik meg, s a házasság nem a kölcsönös tartozások lerovó intézménye, mely egész életre szól, de csupán vagyonközösségi szerzõdés - bár ezt sem tartják meg.

Az atya elfelejti, mivel tartozik övéinek. Korával múlik szeretete, s szeretetével kötelesség­érzete is. Az anya aztán követi férje példáját; ragály ragad. Az eredmény: földúlt otthon, zilált anyagi helyzet, rosszul nevelt gyerekek, egy egész nemzedék jellemtelensége, korrupciója, a munka nem célok elérésére, de csakis pénzszerzésül szolgál.

Nézzünk szét szerte a hazában. Mennyi visszaélés, méltatlanság, mennyi pör a törvény elõtt, mennyi bûn a törvény háta mögött! S mind a kötelességérzet hiánya okozza.

A törvény írott malaszt, s az elv ismeretlen fogalom. Aki adót nem fizet, s a fináncot megveri, az nagy hazafi, - aki ellenkezõjét hirdeti annak, amit tegnap vallott, abból miniszterelnök lesz.

Fõ cél az élvezet, s jó hozzá minden út, minden eszköz, csak sikerre vigyen. A munka elavult dolog, ártani másnak a haszonért, okos és igen célszerû.

Mennyi visszaélés! Az adós nem fizet, a munkás nem dolgozik, a polgár nem szavaz, a honatya otthon marad, vagy botrányokat csinál, a választó jövõre azért mégis megválasztja, az iparos politizál, az orvos hírlapot ír, a tanár uzsoráskodik...

A kötelességérzet hiánya: az a korrupció.

Ez pusztít nálunk a családban, utcán, üzletben, hivatalban, törvényhozásban, politikában.

S ez ellen csak egy orvosság van, egyetlenegy. Teljesítse ki-ki a kötelességét.

11. sz., január 15.

A FÕKAPITÁNY HATALMASKODÁSA

A kapitányság fölfogása a farsangi mulatságok körül éles kritika tárgyát képezi néhány nap óta. Az árvíznek sajnos, városunk társas életére is nyomasztó utóhatása maradt, úgyhogy neszét sem hallottuk még, hogy akár a jótékony nõegyletek, akár egyéb társulatok szokásos báljaikat az idén megtartani akarnák.

Mi ezt, a szegedi lakosság mostani kedélyállapotát tekintve, természetesnek találjuk, - ámbár megjegyezzük, hogy a királyi biztos 3-4 hét elõtt ez irányban interjúvoltatván, a polgármester és többek jelenlétében oda nyilatkozott, hogy szerinte nem lehetnek elvi tekintetek aziránt, hogy bálak tartassanak az idén is, - sõt a szegedi nép bizalma az új rend és állapotok iránt csak növekednék, ha a társas élet ezirányban is visszamenne a régi kerékvágásba.

Különös azonban, hogy fõispánunk másnap véletlenül épp a föntebb említett interjúvoló úrral társalogván a jégpályán, többi között fölkérte ezt, hogy hasson közre, hogy az idén nyilvános bálak ne legyenek, állítván, mintha ez lenne a királybiztos kívánsága is.

No, de akármint áll is e tekintetben a dolog, elég az hozzá, hogy, mint már föntebb is említettük, nyilvános bálak iránt különben sem volt se kedv, se kezdeményezés tapasztalható, s nincs is.

S e körülménynek volt következtetése aztán, hogy a közönség kisebb, bizalmas jellegû összejövetelben keresett kárpótlást, amint egy kis társaság már az õsztõl fogva jour-fixet tartott minden pénteken a »Hétválasztó« vendéglõ éttermében, mely azonban táncra szûknek mutatkozván, múlt pénteken a »Hungária« vendéglõ emeleti éttermében tartotta meg vacsoráját.

Másnap azonban a fõkapitány bírság terhe alatt megtiltotta a vendéglõsnek, hogy éttermét jövõre ilyen célra átengedje.

Nem tudjuk, hogy mivel indokolta a fõkapitány ezen muszka-szagú intézkedését, de nem is vagyunk arra kíváncsiak, nemcsak mert tudtunkra az megföllebbeztetvén, ennek eredménye kétségtelen, - hanem mert minden elfogulatlan ember elõtt világos, hogy itt a fõkapitány kicsinyes apprehenziók eszköze volt, részint a kaszinóbeli viták, részint a meghívások alkalmából.

És nincs is elvi tekintet, mi a fõkapitány eljárását szépíthetné, mert föltéve, hogy nyilvános bálak tartása az idén nem volna is városunk helyzetéhez illõ, ki fogja Magyarországon a személyes szabadságot annyira korlátolni merni, hogy egy kisebb bizalmas társaság a járókelõktõl félre, egy tisztességes vendéglõ udvari helyiségében vacsorálhasson, s ha tetszik neki, táncolhasson is egy órát, vagy kettõt?

Hisz ezt nemcsak nálunk, hanem másutt is teszik, hacsak a a szomszédok nem panaszkodnak a zaj miatt, még ha nem jour-fixet tart is a mulató társaság, - és biztos értesülésünk szerint az itt említett társaság a fõkapitány tilalma dacára ezentúl is meg fogja tartani még a fellebbezvény elintézése elõtt is szokott összejöveteleit, s táncolni is fog, ha kedve tartja, mert mosollyal nézi a fõkapitány hivatalos túlkapását, aki már régóta komikussá tette a szegedi rendõrségi viszonyokat, mert ahol tesz valamit, a föllebbezvények után ítélve, túlkapásaival számtalan baklövéseket csinál, s a feleknek kárt okoz, - másrészt ahol kellene valamit tenni, isten tudja, mi indokból, szemet hunyva tûri a bordélyok táncát és orgiáit s a részegek kurjongatását.

Ily körülmények között nem vagyunk tisztában, hogy népszerûség-hajhászat lebegett a fõkapitány elõtt, avagy azt hitte, hogy tán a királybiztos meg fogja dicsérni azért, hogy baklövését eggyel tetézte ismét.

Cactus.

Teljesen méltányoljuk tisztelt barátunk fentebbi beküldött cikkét. Hanem hát persze szegény Taschlernek nincs egyéb dolga, csak a jour-fixeket betiltani. Jól megy minden, rend jó lábon, közbátorság megingathatatlan, és semmi sem hiányzik már egyéb a rendõri igazságszolgáltatás tökéletességébõl csak az, hogy »jour fixek« ne legyenek.

Valami kicsinyes apprehenzió volt tán oka a fõkapitány úr e jogtalan hatalmaskodásának? Meglehet. De valószínûbb, hogy õ nagyszabású dolgokat vélt elkövetni, mert lehet-e valami hatalmasabb, mint egy úri társaságot szétrebbenteni? Oh, nagy élvezet ez egy fõkapitányi kebelnek, mely a Bach-szisztém alatt is melegen dobogott már.

Bús gerlice madár nem örül úgy a párjának, mint Tasehler úr e fiók-verébnek, melyet kalapja alul kieresztett. Mert, hogy a Taschler úr fejébõl származott volna e nagy gondolat, nem hihetõ. Az õ fejébõl semmi sem származik. Az õ feje arra való, hogy mások gondolkozzanak vele.

Mert Taschler úr gyenge öreg ember, aki szeretne alázatos is lenni, szeretne büszke is lenni, de meg hatalmas is - kapkod hát ide-oda, hol a hatalmi kegy, hol a népszerûség után... Õ egy örökös összeesküvõ. Összeesküvõ a nép ellen, a hatalom ellen és önmaga ellen. S mind a három ellen egyszerre.

Nem is lehet az öregurat komolyan venni.

De mivel a fõkapitányi hivatal nem juxcsinálásra való, hát beszéljünk legújabb stiklijérõl mégis komolyan.

Mik voltak azok a jour fixek? Egy mintegy negyven tagból álló magántársaság vacsorái. Összejöttek, vacsoráltak, nõk, férfiak vegyesen, vacsora után társas-játék folyt, s mikor már arra is ráuntak, a gyújtó muzsikaszó mellett, megeredt egy kis csárdás is befejezésnek.

A fõkapitány azzal indokolta a tánc betiltását, hogy nyilvános bálakat nem szándéka engedélyezni az idén, s mert már be is tiltott egy ilyet, ha A-t mondott, B-t is kell mondania.

De hát nyilvános bál volt-e ez? Joga volt-e Taschlernek ez igénytelen vacsorákat, amelyeknek tagjai Szeged legtisztesebb társadalmi elemeibõl állanak, e jogcímen tiltani be?

Õ, aki alatt halomra föl van forgatva rend és bátorság, nem talál magának egyéb tennivalót, mint a jour-fixeket betiltani?

Azt mondja, mert nyilvános helyen tartatnak e vacsorák, tehát nyilvánosak. Ez éppen olyan okoskodás, mint ha egy hölgyre, aki hotelben lakik, azt mondaná, hogy az nyilvános személy.

Engedje meg ön, fõkapitány úr, hogy megmagyarázzuk, mi a nyilvános bál. A nyilvános bál olyan bál, melyet elõlegesen be kell jelenteni a kapitányságnál, s mely mint a nyilvános társadalmi élet lüktetése, a nyilvánosság közegei: a sajtó által is tárgyalható. A nyilvános bál belépti jegyek miatt tartatik, s rendezni szokták. Kizárólagos célja a tánc s nem a vacsora.

Ha tehát ön e vacsorákat nyilvános bálaknak nézte, miért nem büntette meg a rendezõséget (ami nincs is), mert az a bált be nem jelentette. Hiszen meghívó önnek is ment, tudomása volt hát.

Nem kutatjuk az okot. Egyet azonban még Taschler úrnak megmondunk, hogy tanulja meg, miként kell intézkednie olyankor, ha nincs tisztában a részletekkel, egy általános elv mellett. Õ tudniillik hallott valamit harangozni, hallotta, hogy a nagy gyász idején tiltja a külsõ illem a világ iránt, hogy itt mulassunk.

Igaz, mi is említettük azt, s e tekintetben a fönnebbi cikkel szemben is megtartjuk állás­pontunkat.

Úgy van, Szeged gyászol, s nyilvánosan csak gyászruhában mutatkozhatik, de ki hordana egy egész évig gyászruhát odahaza is? Ezt már nem parancsolhatja a külsõ illem, mert az már a belsõ élet falai közt van.

Ha tehát Taschler úrnak nincs érzéke a finomabb distinkció iránt, rendelkezéseinél tartsa mindig szem elõtt, hogy valamely általános intézkedés milyen intencióból meríti létalapját, s akkor nem fog nagy tévedésekbe eshetni.

A nyilvános bálak eltiltása nem azon indokkal jogos, hogy a publikum egy része jogaiban korlá­toltassék, hanem egyedül azon indokból, mert e bálak híre hírlapokba kerülhet, s visszatetszést szül az ország elõtt.

E szempontból kellett volna megítélnie Taschler úrnak e jour-fixeket. És ez az egyedül helyes szempont.

Végül még megjegyezzük, hogy - mint biztos forrásból halljuk - a legközelebbi pénteki társasvacsora mindamellett meg fog tartatni, mert a társaság néhány tagja megapellálta a fõkapitányi rendeletet, s reméli, hogy kedvezõ határozatot kap, ellenesetben csakis a vacsorázásra szorítkoznának a pénteki jour-fixek,mint azelõtt a »Hétválasztóban«.

De máris tovább terjeszkedtünk megjegyzéseinkkel, mint kellett volna e jelentéktelen tárgyban, melyben legjobb lett volna afölötti csodálkozásunkat kifejezni, hogy éppen Taschler úr legyen ilyen nagy ellensége a táncnak.

Az a Taschler úr, aki arról híres, hogy mindig táncolt, s hogy mindig a mások füttye szerint táncolt.

Mikszáth Kálmán.

13. sz., január 17.

ZAVARGÁSOK A FÕVÁROSBAN

Verhovay életéhez remény van. Billroth tanár állapotát megnyugtatónak találta. A tüntetés is szelídebb medret vett, s hisszük a legjobbat, hogy már nem fog elfolyni több vér e szomorú ügyben.

A lázító erõszak, melyet a mágnás kaszinó emberei elkövettek, ha nincs is megbosszulva, de a gavalléroskodó klikk láthatta a nép hatalmas kezét arculcsapásra fölemelve, s hihetõleg hasznára lesz az erõs lecke.

A sajtó is elégtételt szerzett magának: megmutatta, hogy kezét a nemzet szívén tartja, s amint azt a kezet megüti valaki, egyszerre megdobban az a szív is.

Az »Igazság« istennõje is meg lehet elégedve. Mihelyt fölemelte bûbájos, fényes arcát, minden férfi ökle mozdult.

Csak a szegény beteg sebe fog még sokáig fájni nekünk.

Messze hallatszó nyögései a villámokat fogják híni még ezentúl is.

De miként Verhovay életét, mely benne van, az életerõ fogja megmenteni; mi is a lelki erõhöz forduljunk, mely megmentsen a meggondolatlan tettektõl.

M-th K-n.

A tüntetések tegnap este, bár sokkal kisebb mérvben, mint az elõzõ napon, ismétlõdtek. A fõváros valóságos ostromállapotban van, esti 6 órakor már megszállta a rendõrség azon utcákat, melyeken a polgárság azelõtt csoportosult, az üzletek, kávéházak bezáratnak, - szóval egész muszka állapot van Budapesten.

A tegnap történteket, a Közvélemény után az alábbiakban adjuk: [...)

15. sz., január 20.

A NÉPZAVARGÁSOK

Budapest is kezd már nagyváros lenni. Akár egy Párizs. Fölpezsdül benne a vér, a szíve sebesebben kezd dobogni. Nem az a lassú, gondolatszegény város, ami Prága vagy Berlin, hanem az érzelmek városa, mellyel a napi sajtó játszik kénye-kedve szerint.

Savoyai Eugen mondta egykor, hogy a magyar nemzetben nincs forradalmi anyag, s valóban nincs, még ma sincs.

A magyar elem lobbanékony is, mindenekfölött szeret a maga esze szerint járni, s emiatt ritkán van egy véleményen, sõt az ezerfelé ágazik el. Kis dolgokban nincs tehát egyetértés s ha véletlenül van is, nem alterálják a kis dolgok. Nálunk a forradalmat csak nagy injúriák szülhetik. S ez okból igen ritkák a zavargások.

Nem is volt 1861 óta ily nagyobb mérvû utcai demonstráció.

S ily szomorú kimenetelû még talán nem is volt.

Csakhogy milyen különbség az idõ között! Akkor az alkotmány volt veszélyeztetve, s a demonstráció közjogi sérelmekbõl meríté alapját, most pedig egy magyar köznemes, az ellenzék volt vezére kormányoz Budán, s a demonstráció egy sajnálatos incidensbõl keletkezett egy kaszt ellen, a mágnások ellen.

Álljunk meg itt és gondolkozzunk kissé, tegyük kezünket a nemzet ütõerére, s pillantsunk vissza a legközelebbi múltakba.

Hányszor vétettek már kormányok nagyobbakat, mint a Nemzeti Kaszinó. S mégis tûrte a nép. Szurony között kísértette Tisza a ceglédi deputációt. Kassai toasztot mondott a király, s egyszer sem nyilvánult a fölháborodás tényekben, de valahányszor a mágnás-kaszinó tesz valamit, mindig borzasztó hullámokat ver föl egyik-másik stiklije, legyen az bármily jelentéktelen. Emlékezzünk csak vissza a Nikó Lina ügyre, amikor ezernyi tömegekben tódult a nép demonstrálni a Népszínházba, s lázas izgatottságban tartották a fõvárost a tömeges párbajok.

Mi egyéb az a hirtelen föllobbanó gyûlölet, mint az, hogy a nép érzi, miszerint van egy kaszt, mely összetart, mely bele nem olvad a nemzet-testbe, s mégis uralkodik a nemzet fölött, egy kaszt, mely büntetlenül tesz mindent, mely mikor õsi javait eltékozolta, zsíros hivatalokban és nagyszabású gsäftekkel szipolyozza a nemzetet. Egy kaszt, mely minden kormányt támogat, s melyet minden kormány támogat.

E népzavargásokban, melyek annyi gyûlölettel fordultak az úgynevezett »kaszinó« felé, a demokratikus törekvéseket lehetetlen észre nem venni, melyek mindinkább nagyobb tért hódítanak a magyar nép szívében.

De térjünk át ezen odiózus ügy processzusára - s illetve genezisére. Kisülnek a kisbirtokosok intézetének árnyékában gazdálkodó úri kompánia kriminális viselt dolgai. Tarnóczy Gusztáv igazmondása pattantja. A frakkos bandát legelõbb Tisza Kálmán veszi pártfogásába, majd egyre világosabb lesz az elkövetett sikkasztási láncolat. Végh Ignácot nem tudják elfogni. A közvélemény csakhamar meggyõzõdik róla, hogy nem akarják. Mégpedig azért nem akarják elfogni, hogy rá ne vallhasson az »urak«-ra.

Ily nagy mértékû korrupcióban támad egy lap, mely kíméletlenül ostorozza a bûnösöket, mind nagyobb-nagyobb fényt derít a rablóbarlang hõseire, kiknek egy része Kaszinó-tag is.

S ekkor ebbõl a Kaszinóból elõáll egy ügyes, kipróbált lövõ, kinek semmi köze ehhez az ügyhöz, ki egy betûvel sem volt érintve és meglövi a hírlapírót, - amiért az igazat mondott.

Hát nem vérlázító igazságszolgáltatás ez? Hát lehet-e még mélyebben süllyedni a társadalomnak, mely eleget eltûr?

Hiszen gróf Zichy Viktort sem azért golyózták ki, mert nem viselte magát a becsülethez méltólag, hanem azért, mert nem lõtte le Asbóthot.

Ismerjük a kaszinóbeli urak gondolkozását.

Néhány éve csak, hogy grófot kirekesztettek a Fõrendiházból és a Kaszinóból.

Ekkor azt kérdezte e sorok írója egy kaszinó tagtól, miért rekesztették ki F[orgách] Sándor grófot?

- Hát tudja - így szólt a kaszinói tag -, F. 48-ban muszkavezetõ volt, mégpedig nemhogy aláírta az okmányt, hanem tényleg is vezette a muszkákat...

- Tehát ezért?

- Oh dehogy! Hanem ebben a minõségben egy csata után egy honvédtiszt holttestét a lábaival rúgta meg...

- Tehát ezért?

- Oh dehogy! Egy babonás orosz tiszt, nem tûrhetvén a holttestben [!] történt e bántalmazást, arculütötte F. grófot. S õ ennek dacára sem kért az orosz tiszttõl elégtételt. Emiatt rekesztették ki.

E jellemzõ eset eléggé illusztrálja a kaszinói gondolkozást. Hazafiatlan az és erkölcstelen. S nem csoda, hogy mindannyiszor fölháborodást okoz, valahányszor kicsap a société medrébõl s a polgári életbe nyúlik be. Mert mulassanak a méltsás urak en famille, amint akarnak. Hanem a mi cirkulusainkat ne bántsák, mert a sarkukra talál tapodni a canaille.

Az elõadottakból ítélve, az a kérdés, indokolt volt-e az utcai tüntetés vagy sem.

Indokolt volt, mert a rend legfõbb õre, a kormányelnök támogatta a frakkos bandát Tarnóczy leleplezésével szemben, mert a rendõrség támogatta Véghet és kompániáját az igazság­szolgál­tatással szemben, s mert a Kaszinó még a közvéleményt is el akarta hallgattatni pisztollyal.

Ily körülmények közt kitõl várt volna orvoslást a nagyközönség? Kormány, rendõrség a gazemberek részén látszott lenni, s az elhagyatottság fölháborító érzete mintegy ösztönözte arra, hogy önmaga vegyen elégtételt.

De mégsem vett. A nép mérsékelt, higgadt maradt, mindössze is tüntetett, hogy fülébe zúgja bizonyos köröknek akaratát.

S valószínûleg le is csendesült volna az elsõ tüntetés után minden, mert elég volt abból annyi, ha Tisza Kálmánéknak eközben egy ötletük nem támad.

Az az ötletük, hogy itt az idõ Tisza Kálmán régi tervét, a sajtószabadság megszorítását kivinni.

Agent provocateuröket állítottak föl, s a rendõrség tovább inszcenírozta a tüntetést. Folytatódott a hajsza, omlott a vér, s Tisza Kálmán úr célt ért.

Ma már ott áll, hogy egész könnyedén megbarátkoztathatja pártját és a koronát is a sajtó­szabadság megszorításának eszméjével.

Hozzá is fogott. A lapok, még a félhivatalosak is, máris nyíltan beszélik, hogy most sajtópö­röket indíttat a kormány, s ezek kimenetelétõl teszi függõvé a sajtóra vonatkozó rendszabályok hozatalát.

Igen! Meg fog történni. El fog némulni az igazság végképpen, s még betûk alakjában sem fogja merni mutatni többé magát. A gazság pedig fölemelt fõvel, a becsület fehér ruhájában fog járni ezentúl.

Így akarja ezt Magyarország miniszterelnöke: Tisza Kálmán.

16. sz., január 21.

A NÉPZAVARGÁSOK II.

De ha Tisza Kálmán ravaszsága ki bírta aknázni a népzavargások sajnálatos incidensét is arra, hogy egy lépéssel ismét közeledjék tervéhez, a sajtószabadság megszorításához, ami uralmát egy időre megállapíthatja [!], voltak a népzavargásoknak következményei is.

Végh elfogatása egyenesen az okból történt. Az általános fölzúdulás lehetetlenné tette a frakkos banda további oltalmazását. Föl kellett adni az urakat a nyílt zendüléssel szemben, s miként egy színdarabban kicsinálva következnek a jelenetek, úgy rántották elő Végh elfogatását.

Semmi kétség, hogy most már bűnhődni fog a frakkos banda, s Tisza Kálmán éppen úgy fölsült most »úri pártfeleivel«, mint ahogy nemrégen fölsült Zichy Viktor barátjával, kit szintén meg akart tartani az államtitkári széken, s mint ahogy föl fog sülni Várady Gábor barátjával is, ki ismét a mameluk-padokba szándékozik ülni.

Nagyon értjük, hogy a miniszterelnök úr dühös most, mert hiszen őt magát is közelről érdeklik ezek a kisbirtokosok-féle dolgok. Testvére, Tisza László is benne van a zavarosban.

Dühe azonban, mely most fenyegetõen fordul a sajtó felé, mint amely közvetlen oka volt a fölháborodás elõidézésének, hihetõleg lecsillapodik, ha egy kissé gondolkozni kezd.

Láthatta Tisza Kálmán úr, hogy mi az a sajtó Magyarországon, s aki ahhoz nyúlni mer, álljon bármily magasan, meg fogja égetni a kezét. Rossz számítás lenne tehát tõle, ha azt hinné, hogy a sajtó elhallgattatásával saját hatalma szakadozó fonalát nyújthatja. Elszámítaná magát. Mert a közvélemény pressziója alatt, mihelyt Tisza ez új merényletbe komolyan belekezdene, fölfordulna miniszteri széke, s roncsai fölött még erõteljesebben állana ott a szabad sajtó.

Nem, Tisza Kálmán nem lesz annyira ügyetlen, hogy a sajtónak ilyen nagy diadalt szerezzen - a saját rovására.

Tisza Kálmán más, egészen más tanulságot kell, hogy merített légyen a legközelebbi eseményekbõl. Kell, hogy megálljon egy percig és gondolkozzék. Mit hall odakünn? Zúg a nép.

Mit lát odabenn saját környezetében? Látja a messzenyúló rothadás jeleit körülötte. Minden nap új meg új bûnökrõl esik le a lepel. Látja, hogy egy bûnbarlangban van, s anélkül jutott ide, hogy akarta volna. A múlt kormányok hibái szülték-e vajon e nagymérvû korrupciót, s örökbe hagyták a következõknek, vagy pedig a Tisza-éra hibái - nem tudni. Annyi bizonyos, hogy a fekély Tisza Kálmán kormányzásának idejében fakadt ki, s a történelem arra a lapra fogja följegyezni - melyrõl mi balgák, egykor úgy ábrándoztunk, hogy Magyarország fénykora lesz ráírva.

Tisza Kálmán Bécsben volt akkor, midõn Budapest utcáin a nép fölháborodása kitört, mint a közelgõ orkán elõszele, Bécsben volt, mikor végigrobogott a Hatvani-utcán a katonaság, hogy a polgárok esetleges akciójának ellenálljon, ott volt, mikor az ágyúk kidugták fejüket a citadellán, de a híreket megvitte a drót oda is, s lehetetlen, hogy el ne sápadt volna, s lehetetlen, hogy föl ne kiáltott volna magában, mint valamikor Wenckheim báró Debrecenben, hogy »ki hitte volna ezt«?

Bizony, ki hitte volna?

S még hihetetlenebb dolgok is lehetségesek, tisztelt miniszterelnök úr! Azért hát jó lesz nem hozzányúlni a sajtószabadsághoz, s jó lesz egy kicsit megrántani azt a gyeplõt, és megkötni a kereket, mert mi tûrés-tagadás, nagy lejtõre tetszett jutni. Mert míg ön a népet tartotta féken az ön mamelukjaival, azalatt az ön mamelukjai alatt lyukadt ki a talaj.

S amint azok egyenként potyognak le az erkölcstelenség posványába, az ön széke kezd ingadozni, s mintha ön lenne a hétfejû sárkány, mihelyt egy-egy fejét levágják, a nép mindég annyival lesz erõsebb, amennyivel ön gyengébb, s annyival mindég erkölcsösebb, amennyivel az ön környezete erkölcstelenebb.

Igen, bátran ki merjük mondani, hogy Tisza Kálmán nem fogja merni megszorítani a sajtószabadságot. Ha eddig nem merte, még kevésbé lesz bátorsága ahhoz ezután.

Sokkal ügyesebb, tapasztaltabb ember, mintsem ezt be ne lássa.

De ha mégis elragadná az erõszakoskodás azon szenvedélye, mely minden tettét karakterizálja, mert hiába, a pille is szeret gyertya lángjába röpülni, hol megperzselõdik, ha, mondom, önkényes hajlamai mégis erre a térre vinnék a miniszterelnököt, akkor bukása bevégzett tény.

30. sz., február 7.

BUDAPEST, FEBR. 5-ÉN

Grünwald kilépése, mely bizonyára megtette hatását a vidéken is, kormánykörökben nagy levertséget okozott, mert érzik, hogy a kormánypárt nagy része Grünwald-féle eszmékkel van szaturálva, s hogy lõporos akna fölött élvezi ideig-óráig tartó nyugalmát a Tisza-kabinet.

Grünwald kilépése nagy csapás volt a kormányra, mert ez csak az elsõ kalász a megoldott kévébõl. Gyors egymásutánban fog jönni a többi is.

Az egymást gyorsan követõ botrányok (Zichy-ügy, Várady-ügy, Szapáry-ügy, Kisbirtokosok ügye, Pausz-ügy), melyek többnyire többé-kevésbé összeköttetésben állanak a geszti nagyúrral vagy politikájával, végképp meggyöngítik erkölcsi erejében a kormányt, s a leghívebb emberei is készek frontot csinálni ellene.

Nem lehet tudni, ha Tisza Kálmánban van-e olyan jó elõérzet, mely megsúgja közeli kimúlását, vagy pedig olyan õ is, mint a sorvadásos beteg, ki közeledõ halála elõtt érzi magát a legkönnyebben.

Úgy látszik, olyan, mert még most is úgy tervez a jövõbe, mintha örök idõkre volna kimérve az életpályája.

A sajtó megszorítása képezi legkedvencebb tervét, s ez irányban kívánja nevét megörökíteni. Vannak is már tervek, esetlenebbnél esetlenebbek: csak válogatni kell közülük.

Az egyik szerint a sajtószabadság megszorítása csak arra terjedne, hogy a magánbecsület ellen a sajtó útján elkövetett vétségek, vagy amik erre a kaptafára lesznek üthetõk, kivétetnek az esküdtszéki bíráskodás alul, s a büntetõ törvényszék által lesznek elbírálandók.

A másik terv pedig valóságos bolondgomba, s Tiszában a kiváltságos osztály tagja bukkan ki. - Ugyanis szerkesztõi kvalifikációról van szó. Fõvárosi lapot csak politikai, irodalmi és tudományos testületek tagjai jegyezhetnek alá mint szerkesztõk. Tudniillik képviselõk, fõrendiházi tagok, akadémikusok és a Kisfaludy-Társaság tagjai. Kivihetetlen monstrum gondolat, mely azzal indokoltatnék, hogy a sajtó kivétessék az úgynevezett »canaille-szerkesztõk« kezébõl. S hogy kecsegtetõ háttérre is rámutatna az indoklás: a német zugsajtó ily módoni megsemmisülésére.

Valószínû azonban, hogy ebbõl a tervbõl, valamint Tisza Kálmán sok más egyéb terveibõl, melyek közt legnevezetesebb a közigazgatási tisztviselõk kinevezése (az utolsó jó eszköz uralmának meghosszabbítására a saját embereit a népre közvetlenül befolyásos hivatalokra rakni), nem lesz semmi, mert Tisza uram nem ér rá.

Ennek az elkésésnek köszönhetõ, hogy nem lesznek »paragrafusos szerkesztõk«, és nem lesznek Tisza-huszárok a municípiumokban. Tisza Kálmán bukása bevégzett tény s maga Bittó is úgy nyilatkozott egy körben, hogy csak hetek választják el az országot a kormányválságtól.

A toldási-foldási hírek nem igazak, s azok nem is vezethetnének célra, mert a kabinetnek annyira romlott már a vére, hogy azt nem lehet fölfrissíteni semmivel. Ezt Tisza is igen jól tudja. S még jobban Wahrmann Mór, akinek esze ágába sem juthat ilyen körülmények között vállalni tárcát.

Tény, hogy Tisza Kálmán fejében támadt már egyszer ilyen gondolat, de nem a saját mamelukjai közül akart hódítani, hanem az egyesült ellenzékbõl. Bánhidy Béla azonban kereken kiadta neki az utat, de azóta be is láthatta, hogy e nemû kísérletek fölöslegesek.

Legtöbb valószínûséggel az bír, hogy Tisza bukása után Bittó fog alakítani egy kabinetet, amelyben, jól értesült körök suttogásai szerint, nógrádi Szontágh Pál és Grünwald Béla is benne lesznek.

Elõbb azonban Széll Kálmán fog Bécsbe hívatni, kinek magatartásától sok függ a pártviszonyok alakulására nézve.

37. sz., február 15.

SZEGED, FEBRUÁR 14.

Furcsa egy intézmény az a delegáció! két külön ország képviselõháza megválaszt egy-egy bizottságot, hogy határozzon e két külön ország közös ügyei fölött. Ez országok mindenikének megvannak saját érdekei, saját életföltételei, saját kereskedelmi és gazdasági kérdései, s az ellentétes érdekek képviselõi: a delegáltak, összeülnek külön-külön tanácskozni, közös kiadások, közös kérdések fölött.

Amit elhatároz az egyik ország delegációja, azt megmásítja a másiké és viszont.

Így történt ez most is több kérdéssel, mely a delegáltak elé került s melyek közül csak a minket közelrõl érdeklõ szegedi kaszárnyaügyet említjük föl, a közösügyes szomszéd delegáltjai irántunk való lojális érzelmeiknek eklatáns bizonyítéka gyanánt.

Táviratilag értesültünk tegnap az osztrák testvérek nemesszívûségérõl, mellyel siettek a hadügyminiszter budget-jében elõirányzott, s szegedi kaszárnya-építésre kért 100 ezer forintot törülni, - törülni annyira, hogy még az üzeneti bizottságok együttes ülésének idevágó tanács­kozásai sem vezettek a megoldásra, úgy, hogy alighanem ismét a magyar delegáció lesz az, mely engedni lesz kénytelen, s Szeged - marad kaszárnya nélkül, vagy ráróják annak építését is az anélkül is súlyos terhet viselõ város nyakába.

Bezzeg nem úgy van ez máskor, mikor a magyar delegáció törül valamely tételt a közös költségvetésben, melyet az osztrákok, saját érdekeik megóvása szempontjából, megszavaznak! - Azaz hogy, bizony akkor is csak így van, akkor is csak a magyar delegáció enged, mint most, csakhogy míg most engedékenysége folytán apad, addig az ellenkezõ esetben nõ a budget, és vele együtt nõ a deficit is.

Voltak a két delegáció határozatai közt egyéb differenciák is; ezek mindig kiegyenlíttettek barátságos úton a közös értekezleten, s hogy éppen a szegedi kaszárnya ügyében mutatkoztak az osztrákok olyan csökönyöseknek és hajthatatlanoknak: csak ama kiváló rokonszenvrõl tesz bizonyságot, mellyel túl a Lajtán minden, a magyarságot illetõ ügy iránt mindenha viselkedtek.

Hogy mi módon fog a szegedi kaszárnya fölépíttetni? Honnan, mibõl fedezik majd az építési költségeket s találnak-e egy modus vivendit, melynél a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad - ezt még most sem tudjuk. Tény az, hogy Szeged városa, mai helyzetében, mikor reá, mint erkölcsi testületre annyi s oly sokoldalú kiadás vár, ez újabb terhet képtelen elvállalni, bár a kaszárnyaépítésbe esetleg befektetett pénz megtérül részletenként az új katona­elszállásolási törvény értelmében.

Lehet - s ez mindenesetre a leghelyesebb volna -, hogy a magyar delegáció szigorúan ragasz­kodik továbbra is határozatához, s végre megesik az a csoda, hogy az osztrák enged. De ezt alig merjük remélni, mert hiszen rég ismerjük a mi delegáltjaink lojalitását, mellyel mindazt, mit tõlük a közös kormány kér, készséggel megadni készek, s ott van Bécsben most Tisza Kálmán is, ki bizonnyal kellõleg fogja instruálni hûséges gárdistáit.

Így aztán ez is a mi bõrünkre megy, s mi húzzuk itt is a rövidebbet.

38. sz., február 17.

KÉTSZER KETTÕ = HÁROM

A se szó, se félhivatalos bötû által hívõkké nem lett kételkedõknek legnyugodtabb életük van Szegeden mainapság. Megmondjuk, miért. Õk eleve elszánták magukat a könnyûhit föladására és ez idõ szerint már legtávolabbról sem számítanak rá, hogy ebben az esztendõben tényleg kezdetét vegye Szeged újjáalkotása. Õk, nem szívesen ugyan, de megbarátkoznak ezzel a gondolattal, hogy e romváros fölépítésénél csak jövõ esztendõben kezdõdik egyes emberek dolga, mivelhogy a királyi biztosság az elõkészítõ munkálatokat nyár utolja elõtt nem fejezi be.

E kételkedõknek alighanem igazuk van. Most még május elejére van téve az a terminus, melyen magánfelek építési engedélyért folyamodhatnak. Eddigi tapasztalások szerint nem éppen valószínûtlen, hogy ezt a határidõt megnyújtják elõbb két héttel, azután újabb két héttel, és végre egy hónappal. A megnyújtott terminust sarkon követheti esõs nyárutó, alkalmatlan idõjárású õsz, s végre egy újabb nyomorúságos tél. Hát nem jobb-e belenyugodni abba a valószínûségbe, hogy majd csak 1881 tavaszán kezdõdik valóságosan a rekonstrukció?

A »hívõ« közönség arról kezd meggyõzõdni, hogy az bizony sokkal jobb. Akik a romoktól megtisztított telkeiket napról napra nézegetik, ha vajon nem határolta-e ki azokat valami hivatalos közeg, azok sincsenek elõbb a bölcs kételkedõknél. Legföljebb az izgalommal és várakozással. Várják, hogy még idejekorán szabadítják õket bele a saját telkeikbe, lesik, hogy mikor lehet fundamentumot ásni.

Fogadjuk el hittel és türelemmel a királyi biztosság május elejére tett terminusát. Vagyis más szóval: tegyük föl, hogy az idõben minden egyes ember tisztában lesz már azzal is, minõ telekre lehet építenie. Ezen egy körülmény ismerése nagyon messze jár még az építkezés tény­leges megkezdésétõl. A terv elkészítése, a vállalati szerzõdés megkötése, anyagok beszerzése, munkások fogadása, mindez idõbe kerül. Kétszeres idõbe akkor, mikor a legtöbb szegedi polgárnak mindezek elõtt segélyösszeget kell folyóvá tétetni és kölcsönügyleteket kötni.

Ezért mondjuk és ismételjük mi mindétig, hogy a királyi biztosság, fõképp pedig annak mûszaki osztálya, elkésett az elõkészítõ munkálatokkal. És azért állítjuk, hogy a csalhatatlan rendszer is megbomlott, hogy kétszer kettõ = három. Az ingatlanokra kivetett segély voltaképpen elvesz azokra nézve, akik az idén nagy sietséggel építeni akarnak. Az építõ anyag drága lesz, a behordás, a munkaerõ azonképpen. S bizonnyal nem alaptalan a károsult polgárok azon aggodalma, hogy a nyerendõ segély arra kallódik el, mivel az építkezés így többe kerül, mintha idejében lehetett volna ahhoz készülõdni.

Korántsem rekrimináció volt a célunk mindezek elsorolásával. Arra az egyre nagyon megtanított bennünket éppen a királyi biztosság, hogy elmúlt esõ ellen mit sem használ a köpönyeg. Hát már ne tanítson ennél keserûbb igazságokra is. Ne tanítson arra, hogy az érdekeltek szava elhangzó szó, melyet a méltóságos és nagyságos címek magaslatán meg sem hallanak.

Még nincsen éppen késõ. Március közepéig egy teljes hónap áll elõttünk, ennyi idõ alatt sok mindenfélét el lehet végezni. A mûszaki osztály munkáit tehát a lehetõség legvégsõ határáig kell forszírozni. Ha egy héttel, egy nappal hamarabb kezdhet munkához a szegedi közönség, az is nagy nyereség a rekonstrukció gyorsítására nézve.

Csakis a mindnyájunkra nézve fontos ügy érdekében hangsúlyozzuk ismét és ismét, hogy mindegyik, e város újjáalkotásában közremûködõ közeg sokszoros erélyt fejtsen ki a saját hatáskörében, hogy a legsürgõsebb elõmunkálatok kivitelével megbízott egyének, ha kell, éjt nappallá téve buzgólkodjanak föladataik gyors megoldásában. Mert nem arról van itt szó tulajdonképpen, hogy napokat vagy heteket nyerjünk, hanem kérdésben forog egy egész hosszú esztendõ, mellyel hamarabb vagy késõbb foghatunk Szeged újraépítésének nagy és úgy is elég hosszadalmas munkájához. Kívánjuk, hogy ily értelemben figyelje meg szavainkat a királyi biztosság. Kívánjuk ezt a város polgárainak nevében, akik tényezõi, de a biztosság mikénti mûködésétõl minden tekintetben függõ tényezõi Szeged fölépülésének.

39. sz., február 18.

A SÜLLYEDÕ HAJÓ

»Mažuraniæ horvát bán lemondott, utódja még nincs kiszemelve.« Néhány napja kísért már e hír a fõvárosi politikai napilapok hasábjain, míg végre valóra vált; a bán lemondott és lemon­dását legfelsõbb helyen elfogadták. A fölkorbácsolt tengeren hányódó, árbocától, iránytûjétõl megfosztott hajó meséje jut eszünkbe e hír hallatára, melyet süllyedése elõtt otthagynak a patkányok.

»Rossz elõjel, gonosz omen« - mondják ilyenkor a matrózok s a kapitány is, s még viharedzett szívüket is remegés fogja el ily jelenség láttára, könnytõl elszokott szemeik is megnedvesülnek, ha a hajó födélzetén processzióban végigugráló patkányokon végigtekintenek.

És valóban, nincs biztosabb hévmérõje a hajó veszedelmének, mint ez a patkányvándorlás, mert ez állatok ösztönszerûen érzik meg a közeledõ veszedelmet, s sietnek menekülni a süllyedõ romok közül.

Mažuraniæ bán lemondott, a hajó tehát süllyedõben van. És ez nem is lehet másként! Régóta iránytû, árboc nélkül tévelyeg már ez a kormányhajó, melynek Tisza Kálmán a vezénylõ kapitánya, a viharok által fölzaklatott államtengeren.

Iránytûjét elvesztette még akkor, mikor a bihari ember fölfüggesztette a lomtárba azokat a híres pontokat, árboca, melyen büszkén lengett a balközépi lobogó, aláhullott abban a pillanatban, mikor Tisza Kálmán beléült a miniszterelnöki piros bársonyszékbe. Sok vihar vonult el azóta a hajó fölött, mely iránytûjétõl, lobogós árbocától megfosztva, azóta minden politikai irány, politikai elv nélkül csak éppen hogy megóvta magát a végveszedelemtõl. Bordái meg-megremegtek a vész behatása alatt, a födélzetére dobott hullámok védõinek legjobbjait söpörték el részben, a megmaradt jobbak pedig önként mondtak le a védelemrõl és hagyták oda a megbízhatatlan alkotmányt, félve, hogy süllyedésében õket is lerántja magával a feneketlen mélységbe.

Majd meg zátonyra akadtak a hajóroncsok: a korrupció, a bûn zátonyára. A megmaradt védõk közt kiütött a társadalmi korrupció, s volt ki elmerült közülük végképp a bûn fertõjébe. Pedig ezek voltak a leghûbbek, ezek ragaszkodtak legjobban a hajó kapitányához: Tisza Kálmánhoz, és õ hálás volt ezért irántuk; dédelgette õket, takargatta hibáikat s elnézõ volt bûneik iránt, s csak akkor szolgáltatta ki õket a közvélemény megvetésének, mikor a bûnt tovább takargatni nem lehetett s félõ volt, hogy nem a hajó õket, hanem õk a hajót fogják magukkal levonni a bûn tengerébe.

S még ez a zátonyra jutás sem bírta rá Tisza Kálmánt, hogy lemondjon a hajó vezényletérõl; a mindennapivá váló leleplezések dacára sem engedi az õ csökönyössége, hogy lelépjen a kormányról, s otthagyja az alatta megrendülõ miniszteri széket, sõt elvakultságában azt hiszi, hogy az eresztékeiben megtágult alkotmányt még kitataroztathatja, megszilárdíthatja és így biztos révbe vezérelheti.

Pedig csalódik e föltevésében. Annyira alá van már aknázva az a miniszteri szék, melyen ül, annyira szétmállásnak indult már az a kormányhajó, melynek õ az elvakult vezérlõje, hogy azt õ ki nem tatarozza, meg nem szilárdítja többé soha. S fõleg nem azon eszközökkel, melyekhez, mint utolsó szalmaszálhoz kapadozik; a sajtó megrendszabályozása és a közigazgatási reformok életbeléptetésével. Utolsó eszköze ez rendesen a hatalom embereinek, bár a történelem bizonyítja, hogy ez eszköz rendesen alkalmazója ellen fordul, õt teszi lehetetlenné, visszahatásában.

E visszahatás mutatkozik már, a patkányok is kezdik otthagyni a hajót, biztos jeléül annak, hogy az a végelsüllyedés küszöbén áll. Mažuraniæ bán kezdte meg az eltakarodást a süllyedõ hajóról, s bizonnyal követni fogják mások is.

Megmarad-e Tisza Kálmán tovább is a kormányrúd mellett s eltemeti-e magát a süllyedõ hajó romjai alá, a feneketlen mélybe, hogy soha többé fölszínre ne kerüljön?

46. sz., február 26.

KÁLMÁN NAPJA

Az volt tegnapelõtt. Nem a kalendáriumban, ha az országházban. Két Kálmán volt a nap hõse más-más értelemben. Széll Kálmán és Tisza Kálmán, a volt pénzügyminiszter és a jelenlegi miniszterelnök.

Az elsõnek beszédje méltán keltett nagy hatást, fõleg Lukács Béla képviselõ nagy szorgalommal gyûjtött és hazánk anyagi helyzete fölött mélyen elszomorító adatai után. Tisza Kálmánnak negyedfél éven át volt pénzügyminisztere Széll Kálmán, kit a ránk nézve lehetetlen kiadások rémítettek el a pénzügyi tárca továbbvezetésétõl, mindenesetre hivatott arra, hogy ítéletet mondjon a kilépése óta folytatott államgazdálkodásról. Mondott is ítéletet, el is ítélte az esztelenül ûzött háztartást, melyen ismét csak hosszú évek bölcs, önmegtagadó takarékossága segíthet némiképpen.

Amit hírlapok és közönség napról-napra ismételnek, ugyanezt mondja az ország volt pénzügyminisztere, ki annál megbízhatóbb szavú, mert tényleg is próbát tett róla, hogy efféle gazdálkodáshoz segédkezet semmi szín alatt nem hajlandó nyújtani. Ugyanazt mondja lényegileg a képviselõház színe elõtt, mely a bizalmi kérdés fölvetése elõtt áll, ha igaz.

Nincs argumentum elég erõs a kérlelhetlen számadatok sikeres megcáfolására. Ahol bevételek folytonos emelése, jövedelmi források végsõ kiaknázása mellett apaszthatlanul, rémségesen nõ a deficit, ahol az általános pénzviszonyok javulása nem természetes eredményt, de folytonos rosszabbulást szül, ott csak egyféle vélemény lehet igaz, az, hogy rosszul, kárhozatosan gazdálkodnak az ország vagyonával, meggondolás és lelkiismeret nélkül.

Óh, Tisza Kálmánnak, a nap másik hõsének van érve erre is! Megint fölemelkedett egyszer a szónoklás bizonyos magaslatára. Õ, ki évek óta még nagy beszédekben sem igen fárasztotta magát amúgy is hajlandó pártja kedvéért, az egyszer újra erõs volt álokoskodásokban és hangzatos szavakban.

Elõször is ismételte sokszor elmondott erényes szándokait. Azután fejtegette, hogy bosnyák okkupáció és országos ínség ellen neki sincs hatalma. Hiszen éppen az az egyik nagy baj, hogy ezt tudva, látva, mégis hatalmas, mégis miniszterelnök marad. Könnyû a beállott viszonyok megváltozhatlanságával védekezni. De nem elegendõ. Egy kormány fejének az az elsõ tiszte, hogy az ország képességeivel számolva tegye meg minden lépését. Ha ez lehetetlen, ha van olyan hatalom, mely az országtól többet kíván a lehetõségnél, ám vagy rezignáljon a kormány, vagy legyen ura az áldozatnak, melyet egy nemzet bõrére elfogadott. Ha Tisza Kálmán ura akarna ennek lenni, pillanatig sem lehetne úr tovább.

És így? - A képviselõház többsége megdöbbenve hallotta Lukács Béla gyászos adatait, szomorú érdeklõdéssel kísérte Széll Kálmán vésztjósló diagnózisát. Vajon mi ennek a két tapasztalásnak gyakorlati hatása? Az, hogy ugyanaz a többség máról holnapra, ugyanazon az egy napon - megtapsolta a miniszterelnök tartalmilag, vigasztalásban gyönge szónoklatát. Az a hatása, hogy a kormány feje megnyugtatásban fölötte szerény beszédje végén egész diadallal mondott köszönetet, amért a bizalmi kérdést fölvetették.

Kétségkívül beláthatók, kézenfekvõk az egész meztelenségében föltárt állami pénzügyi helyzet következményei. De kevésbé látható be a fölvetett, vagy voltaképpen föl sem vetett bizalmi kérdés eldõlte. Nem tudni, hogy a »Kálmán napja« melyiknek hoz diadalt a két Kálmán közül.

Annak-e, aki igazán, õszintén föltárta az elõttünk tátongó mélységet egész nagyságában? Annak-e, aki imígy-amúgy, mint a csatározásnál dívik katonai fogásként, tévedésbe ejtõ, tehát annál veszedelmesebb gazzal szórta be azon mélységet, hogy annál bizonyosabban beleessünk?

Mindenesetre jó lesz arra a mélységre éber szemet vetni.

47. sz., február 27.

MINISZTEREK CÉHE

A költségvetési vita foglalja el most az egész sajtót és közvéleményt egyaránt. Ami igen természetes. Mindig nagyfontosságú az állam életében a gazdasági, az anyagi helyzet. Kétszeresen fontos most nálunk, hol a régi bajokat új bajok tetézik, ahol régi, elviselhetetlen terhekhez újakat és még elviselhetetlenebbeket szabnak ránk, mint ahogy az kétségtelen bizonyossággal be fog következni, mire véget ér a heves budgetvita.

Kormánylapok sajátságos hangot ütnek meg ezzel az alkalommal. Azt elismerik, mert el kell ismerniök, hogy Magyarország szénája körül nincs minden rendén. Az anyagi helyzet rosszasága sokkal szembeszökõbb, semhogy egészen agyon lehetne azt hallgatni, vagy pláne szépíteni. Hát kapják magukat a kormánylapok és szidnák a láthatatlan rossz szellemeket. Tisza Kálmán nagy beszédjével foglalkozva mintegy rehabilitáltnak állítják oda a kopott miniszterelnököt és csak új erõket, új nagyságokat kívánnak melléje társakul a munkában. A szavazandó bizalom - úgy mondják - csak Tisza Kálmánt fogja illetni és nem társait is.

Igazán eredeti! Annak a Tisza Kálmánnak akarnak társai kizárásával bizalmat szavazni, aki egymaga voltaképpen az egész minisztérium. Annak a Tiszának, kinek leghûbb emberei is hibául róják föl, hogy a saját kezébe fog minden gyeplõt, azt is, amely éppen nem való a kezébe.

S ha már ez a gondolat magában is eredeti, sokkal különösebbek lesznek a következményei. A ‘Tisza Kálmán társai csak addig lesznek méltatlanok mesterükhöz, míg õk is egyenként egy-egy »nagy« szónoklatban ki nem vágják a becsületet. Az pedig megjön a maga sorján szépen.

Íme, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter már megtette a hatvágást, kész kedvére a kormány sajtójának. Legalább úgy olvassuk. Azok a lapok, melyek a minisztertársakat kisemmizni készültek a bizalmi szavazatból, nyíltan elismerik ugyan, hogy a rendes állami bevételek fokozásában már elmentünk a lehetõ legvégsõ határig, hogy az ország gazdasági viszonyai éppen nem engedik a közel jövõben bevételeink emelését, hogy az Ausztriával kötött egyezségek az õ mértékük szerint kiszámított pénzügyi elõnyei régen elmentek a szaporított kiadások révén, azt is elismerik e lapok, hogy mindennek dacára a deficit természetes apadás helyett folyton-folyvást nõ, de azért Szapáry Gyula gróf magaslatán áll a pénzügyminiszterség így százszor nehezebb föladatának. Õ is méltó részese Tisza Kálmánnak a kiérdemlett bizalomban.

Tán csak ez az egy miniszter? Oh, dehogy! Mire véget ér a költségvetési vita, mire az egyes tárcák vezetõinek alkalma nyílik a könnyen hajló laptársakat holmi Tisza nagymester által súgott programmal meghódítgatni, akkorra »általános« lesz a most megosztani akart bizalom, s ki nem záratik abból de egy sem a mi boldogságunk kovácsai közül.

Mi hát az értéke annak, hogy különben tekintélyes lapok Tisza Kálmán társaitól, az egyes szakminiszterektõl most még megvonják az elismerést és bizalmat? Semmi. Ezek az újságok úgy tesznek, mint az egyszeri szentesi pap tett hajdanában. Sok bajt okozván ugyanis nekie a presbitériumban és hitközségben néhány csizmadia-mester, nagy haragjában egy szép vasárnapon emberül leszólta a csizmadiákat a szószékrõl, azt mondván róluk, hogy mind valamennyi bolond ember. S lett a nemes céhben erõs háború, a csizmakészítés mesterei, egyik a másik után kopogtattak be a tisztelendõhöz nagy haraggal és »hatalmas szónoklattal« tiltakozva a sértõ prédikáció ellen. A tisztelendõ pedig (kinek érdekében állott, hogy a leghatalmasabb céhvel jó viszonyban éljen), egytõl egyig kiengesztelte a majszter urakat, megsúgván mindegyiknek, hogy õt magát kivéve a többi csiszlik mind bolond. És váltig hitte magáról valamennyi csizmadia, hogy õ a kivétel.

A kormánylapok pedig (melyeknek érdeke, hogy a miniszterek e leghatalmasabb céhével jó viszonyban éljenek) szintén ki fogják engesztelni a sértett minisztereket egytõl egyig. Mindegyik kivétel lesz, ha rá kerül a sor.

Hiszen már eleve kivételnek tették meg Tisza Kálmánt, az atyamestert. Az nem bolond, az teljes bizalmat érdemel. Igen, a saját leibzsurnáljaitól. De nem az ország népétõl, mely kérdezve, kész örömmel tenné nyugalomba a mostani egész minisztercéhet atyamesterestõl, mindenestõl.

54. sz., március 6.

SZEGED, MÁRCIUS 5.

A sajtószabadság korlátozása egyelõre nem sikerült Tisza Kálmán miniszterelnöknek. A képviselõház jogügyi bizottsága egyhangúlag elvetette Dárdai Sándor azon indítványát, mely a magánbecsület sértési esetek fölötti bíráskodást az esküdtszék hatáskörébõl kivenni, s a rendes bírósághoz, a királyi törvényszékhez utasítani szándékozta.

Kétségkívül jól esik konstatálnunk a jogügyi bizottság e tényét. Örvendetes jelenség, hogy e bizottság körében sok õszinte szó hangzott a nagy horderejû kérdés tárgyalása alkalmával. Az, amit Tisza Kálmán akar, bárhogy tiltakozzék is ellene a szavakkal merészen hajigálódzó miniszterelnök, nem egyéb a reakció föllépésénél.

Persze, takargatják a dolgot, amennyire lehet. Elmondatik többször az elégnél, hogy az esküdtszékek tapasztalás szerint igen gyakran fölmentik a sajtóvétséggel vádlottat oly esetek­ben is, midõn a sértés ténye megállapíttatik. Igaz. De nincs ilyenkor megállapítva a rágalom ténye. És ez a lényeges különbség. Abban tehát mindenki egyetért, hogy a sajtótörvényt módosítani kell. Már csak azért is, mert a magánfelek elleni támadások esetén a bizonyítást helytelenül kizárja. De nincs értelme azért még a rendszabályozásnak, nincs értelme annak, hogy a sajtó munkásai fölött kinevezett bírók ítéljenek úgy, mint közönséges gonosztevõk fölött szokás.

Különben pedig nagyon elasztikus fogalom az a magánfelek sértése. Lehet nyújtani erre is, amarra is, amint éppen tetszik. De ne nyújtsuk, hanem maradjunk a valóságnál. A valóság az, hogy a hírlapok magánemberek dolgaival csak a legritkább esetekben foglalkoznak. Hírlapi támadásnak rendszerint a közérdek megkárosítása képezi alapját. S nehéz ily esetekben szigorú határt vonni aközött, hogy mint magánembert, avagy a közügyek emberét illette e valakit a megtámadás. Ha a kormány által kinevezett bírák kezébe adjuk e határ megvonásának fontos jogát, föladtuk a szabad, nyílt szókimondás legszebb jogát, melyre Tisza Kálmánék uralkodása alatt nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Ezeket látta-e be a képviselõház jogügyi bizottsága, azt bajos volna megmondani. Az az egy bizonyos, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök e bizottság tárgyalásának folyamán a képzelhetõ legerõsebb érvekkel fegyverkezett föl és a lehetõ legélesebben hangsúlyozta a megrend­szabályozás okvetlen szükséges voltát. Még holmi drasztikus hasonlattól sem riadt vissza. A rablás - rablás - úgymond - akár pisztollyal követik el az erdõben, akár tollal, névtelenül egy írószobában.

Ha mi az efféle hasonlítgatásban útján követni akarnók a kormányelnököt, nem egy dolgát sorozhatnók az erõszakoskodások közé. Hogy messzebb ne menjünk, itt van mindjárt tegnap, éppen a jogügyi bizottságban tett azon nyilatkozata, hogy határozzon ez a bizottság, ahogy jónak látja, de ha elutasítja az indítványt: a kormány más úton fogja behozni.

Íme, ez a nyilatkozat egészen méltó Tisza Kálmánhoz. Õ nem hagyja magát egykönnyen. Ha most a jogügyi bizottság el is vetette Dárdai Sándornak a miniszterelnök szája íze szerint készített indítványát, az korántsem hozza zavarba Tisza Kálmánt. Majd talál õ módot és eszközt, hogy szándokait, tán még erõsebb alakban keresztülvihesse. Õk nem a maga érdekében, õ - saját szavai szerint - éppen nem érzékeny, nem érzi magát sértett félnek, mert hiszen különben mindennap sajtópert kellene indítania. Amit tehát tesz, a közjó érdekében teszi.

Sokszor, számtalanszor mondotta már el Tisza Kálmán ugyanezt. Jogunk van hozzá, hogy ma már ne higgyünk neki. Látjuk, hogy nem érdemel hitelt. Legyenek tehát résen a hírlapok mind, mert Tisza Kálmán a sajtó megrendszabályozásának tervét nem adta föl, csak rövid idõre elhalasztotta. Ezt is csupán kénytelenségbõl.

56. sz., március 8.

SZEGED 1880. MÁRCIUS 8-ÁN

Megtörtént! Két heti vita után, melyben a bölcs honatyák agyonbeszélték egymást: tartva ékesnél-ékesebb szónoklatokat a téma fölött: bizalmat vagy bizalmatlanságot érdemel-e Tisza Kálmán és kormánya, megejtetett végre a szavazás és az urnából fõnix madárként került ki a rehabilitált miniszterelnök, kiben kész-köteles mamelukjai - õk tudják miért - vakon meg­bíznak, s ki az eredmény kihirdetése után, hahogy a »szerénysége« nem tiltja vala a szavazás alatt, a Házban való jelenlétét, büszkén tekinthetett volna szét a tisztelt ház azon részén, ahol a megvert ellenfél sorai foglalnak helyet, búnak eresztve fejüket az esemény megtudása után, mondván: »íme, ez az én mûvem!«

És lõn nagy riadalom a fejbólintó Bálintok közt, fölharsant az éljen, kipirultak az arcok a diadalmámorban és megvolt mentve - a haza? - nem! - Tisza Kálmán és kormánya! - Óh, nem volt az olyan csekély munka, mint amilyennek elsõ tekintetre látszik: komoly, tréfás és komolyan tréfás jelenetek egész sora játszotta le magát a diadal kivívásáig a Sándor utcai palotában: az ellenfél ostroma heves és kitartó volt, mindkét ellenzék legjobb szónokait küldte a sorompókba, - mind hasztalan! A mameluk-sereg ki nem fáradt a védelemben, s valóban jobb ügyhöz méltó buzgalommal sietett megmenteni a zászlót, mely már-már aláhanyatlott vezére kezében: a jogfölfüggesztés és erõszak zászlóját.

Meg is mentették azt, Tisza Kálmán meg lehet elégedve az õ teremtményeinek hûséges ragaszkodásával, s meg is van elégedve. Kegyesen hunyorgat szemeivel alázatosan fejet hajtó, engedelmes hívei felé, s a most nyert gyõzelemre gondolva, eszébe jut a két csibe meséje, melyek egy prédán összeveszve mentek egymásra, észre sem véve azt, hogy a civódásuk alatt lecsapott közéjük az ölyv és elragadta prédájukat. - S ha Tisza Kálmánnak, e mese gondolatánál gúnyos mosoly ül ajkára - igaza van, mert hiszen ismétlõdött most a mese az országházban, hol két ellenzéki párt, ahelyett, hogy a közös veszedelem kibékítené õket, egymás ellen tör, biztosítva azáltal a sikert annak a kormánynak, melyet az ország józan többsége elítél, melyet õk is kárhozatosnak, a nemzetre romlást, pusztulást hozónak vallanak.

Így - ilyen meddõ vitában eltöltött két hét után - végre is diadalmaskodik a kormánypárt, egyenként legyõzi az ellenfeleket, kiknek erején, ha egyesülnének, hatalma megtörne. A bizalom megszavaztatik a kormánynak, s vele együtt el lesz fogadva az 1880-ik évi költségvetés is általánosságban.

És ez történik két heti huzavona után: ennyit csak az általános vita vett igénybe, mibõl egy kis matematikai ismerettel kiszámíthatjuk, hogy a különbözõ ünnepi szünnapokat is beleértve - az 1880-ik évi költségvetés részleteiben körülbelül 1882 tavaszán meg lesz szavazva. Mert hiszen ennek a sok dikciónak úgyis csak az a vége, hogy a kormány a két egymásra törõ párt vitatkozásai közt megszavaztatja az õ egységes pártja által mindazt, amit akar.

És ez a végtelenbe nyúló harc, ott az országház küzdterén, most mindég és mindég csak a mi rovásunkra megy. A bölcs urak kifárasztják, agyonbeszélik egymást - hasztalanul - rõfös dikciókkal, nap nap után telik e meddõ harcban, melynek végkimenete az ellenzéki pártok egymás elleni viselkedése következtében, úgyis elõre és biztosan megmondható: s az alatt beállanak a húsvéti szünnapok, még mindig függõben hagyva az 1880-ik évi költségvetés részletes tételeit, de függõben tartva ezekkel együtt a szegedi javaslatokat is.

Ily módon aztán elhúzódik a költségvetési részletes tárgyalás akár pünkösdig, vagy azon túl is és Szeged sorsa még mindig nem lesz eldöntve. Mit bánja a kormány! - Õ most újabb terminust kér április végéig, s ha a vita akkor sem lesz befejezve, kér ismét meghosszabbítást, s ha kér, tudja, hogy megkapja.

Mi meg, itt Szegeden olvashatjuk a hírlapokból az ékes beszédeket, a szónoklat remekeit, s keblünk örömtõl dagadhat a gondolatnál, hogy nemzetünknek ily híres szónokai vannak, kik tündökölnek a parlamenti vitákban és fényt árasztanak azáltal nemcsak választókerületükre, hanem az egész országra is, mert hiszen a szép szónoklatok híre kijut messze külföldre.

Keblünk tehát örömtõl dagadhat, hahogy szemünk könnybe nem lábad, s a dicsõség gondolatát el nem öli bennünk az: hogy e remek szónoklatok mind - a mi rovásunkra mondatnak.

58. sz., március 11.

SZEGED, 1880. MÁRCIUS 10.