1880
SZEGEDI NAPLÓ

A »SZÍNHÁZ« ROVATBÓL

84. sz. ápr. 11.

AZ ÚJ TÁRSULAT I.

Tavaly vettük szokásba, hogy koronkint egy-egy cikket írtunk a társulatról, elõször megbíráltuk õket úgy, amint vannak, azután pedig bemutattuk idõközökben a fejlõdésüket. Ez azonban nem bizonyult be olyan hasznosnak, hogy fáradságunkat indokolhatta volna. A vidéki társulatok megcsontosodott elemei nem igen haladnak: õk az örök változatlanság jelképei, mint a malomkövek, leõrlik a nekik kiosztott szerepet, s aztán megint megállanak, míg a molnár el nem indítja.

Beösmerjük, hogy Magyarországon eddig a vidék szolgáltatta a Nemzeti-, sõt most már mondhatjuk a Népszínháznak is a legjelesebb erõket. Nálunk a színészek a vidéken támadnak, és nem a konzervatóriumból, mely csak vékonyan termel tehetségeket, de a vidék is immár egészen kimerült e tekintetben, s a nagy nemzedék után igazi pangás állott be.

Mikor nemrég a »Szegedi Hiradó« prücsköt bogarat hozott föl kínjában Aradi mentségére, csak egyet elfelejtett elmondani Aradi társulata mellett, ami pedig többet ért volna egy véka Hiradó féle argumentumnál, hogy t. i. rossz ugyan az Aradi társulata, de nem is lehet jobb, azon egyszerû okból, mert nincs is sokkal jobb társulat, ha arannyal fizetik sem.

Szomorú argumentum, de igaz, hisz ott van a Népszínház, hogy a jobb vidéki színpadokat ne említsük, ahol középszerû színészek játsszák a vezérszerepet, mint Solymossy, Tihanyi, Eõry, Együd stb., hol a külsõ csillogásnak s a nemzet kedvencének, Blahánénak kell elfedni az abszolút mûvészet hiányait.

Mert hol áll Solymosi, Tihanyi, Eõry vagy Együd a tökélytõl? Bizonyára még nagyon messze. Õk csak eltalálnak néha-néha egy-egy szerepet, s nevezetességük alapja az, hogy kartársaik még gyöngébbek.

Rákosi, mióta a Népszínház vagyonilag megerõsödött, mindent elkövetett, hogy a legnagyobb erõket hozza a vidékrõl, semmi áldozatot nem kímélt, s össze is hozta talán a legjobb erõket, de mégsem bírt összehozni jó társulatot, csak legfeljebb tûrhetõt.

Valóban, ha körültekintünk a vidéki jobb színpadokon, oly kevés válogatni való van, hogy Aradit nem lehet egészen okolni az ebbõl önként folyó enyhítõ körülmény folytán.

De elég is ennyi a bevezetésbõl: térjünk át Aradi úr új társulatára. - Azonban mielõtt ezt tennõk, szabad legyen egy-két megjegyzést elõrebocsátani, hogy miért tesszük.

A színházat azon föltétel mellett adta át a városi tanács Aradinak, ha társulata tagjait április tizenötödikéig a színiválasztmány kívánataihoz képest szervezi s bemutatja.

Ez okadatolja azt, hogy a társulatról hosszabb ismertetést közöljünk. Vegyük betûrendben, legelõször Abonyit. Abonyi jó akvizíció. Somogyit képes pótolni. Valami könnyedén nem mozog a színpadon, s robusztus alakja sem válik elõnyére a szalonban, de értelmes színész, poénírozva játszik, elég ügyes, meg lehetünk vele elégedve.

Sajnos, a Berki párról az ellenkezõt kell mondanunk.

Mindkettõ jó alak, de egyik sem termett a színészi pályára, s különösen a szegedi közönséget kielégíteni nem képesek. Berkiné asszony csupán népszínmûvekben tud lenni - középszerû. Berki úr pedig még másodrendû epizódszerepekben is rosszabb Megyerinél, akit a lefolyt szezonban a pályatévesztett emberek eleven példányképének tartottunk.

A Bodrogi párral úgy vagyunk, mint a cigány a hideggel, ha a meleg kályha mellett ül, »mindegy, ha fagy, ha nem fagy«.

Bodrogi gyengeségeért némileg kárpótol Bodroginé. Bár meg kell itt jegyeznünk Aradi úr okulására legalább a jövõre nézve, hogy a vidéki színpadokon, ahol nemcsak mûvészek, kikre soha sem unhat rá az ember, a ruhatár és az emberek gyarlóságáért csupán a személyváltozások idéznek elõ némi ingert. - Hiszen a fõvárosban is, a nemzeti színpadon, hol kitûnõ mûvészek játszanak, ott is szükségesek az új díszletek és a szerepváltozások.

Aradi úr, ha már azt nem teheti, hogy jó elõadások legyenek, s hogy új ruhákat szerezzen be esetrõl-esetre, legalább már azt az egyet tegye meg, hogy a szereplõket lehetõleg változtassa.

Enyváry Saroltát megkedvelte a közönség, még mikor elõször volt szerzõdtetve és kétségkívül most is szívesen látja, mivel a kisasszony sokat haladt egy év óta, leginkább játékában, - úgy, hogy ha Aradinak még egy hasonló kaliberû énekesnõt sikerül szerzõdtetni, kielégítõ operett-elõadásokra számíthatunk, még Várady gyenge játéka mellett is.

Makót szereti a közönség: õ »a karzat embere« s bár nem pótolja e tekintetben Rónaszékyt, csak örülhetünk, hogy itt maradt. Makónak nincsenek ambíciói, s hasonlít a pamfletírókhoz, kik nem a kritikának, hanem a rosszabb ízlésû közönségnek írnak.

Õ már olyan erõsen lépett rá erre a lejtõre, hogy nem lehet többé megállítani; a mûvészet számára el van veszve, - de mindenkor kedveltje lesz a vidék publikumának bizonyos része elõtt, s ilyenekre nagy szükség van. Mert ez a közvetítés a paprika-jancsiságtól az igazi mûvészethez. A Makó-féle színészek a hidak, s éppen azért sok dicséretes van bennük. Hogy Makót ostoroztuk egy ideig, annak oka fõleg abban rejlik, mert eleinte azt hittük, mûvésszé válhatik, s ez esetben kötelességünk volt õt a hibás irányra figyelmeztetni, sokszor kíméletlenül is.

A többiekrõl a legközelebbi alkalommal fogunk szólni.

84. sz. ápr. 11.

AZ ÚJ TÁRSULAT I.

Elõzõ tárcacikkünkben megígértük, hogy szólunk a társulat többi tagjairól, és ami a színügyi választmány tegnapi ülése után, ha nem is vált éppen fölöslegessé, de egyik célját mindenesetre vesztette.

Megyeri következik betûrendben a napirendre. Megyerit, mint többször is mondtuk, pályatévesztett embernek hisszük, mindamellett lehetetlen eltagadni, hogy az utóbbi idõkben oly haladást tett, mely valóban meglephette a közönséget. A legutóbbi idõkben »Az elsõ foglalás«-ban, a »Nõk az alkotmányban« s egyebütt oly sokoldalú játékot tanúsított, hogy reményeket ébresztett arra nézve, miszerint jó színész is válhat még belõle. Hiszen a »gyõri eset« óta semmi sem lehetetlen már.

Peterdi tetszetõs alak a színpadon, s ez nagy elõnyére van, mert sok gyengeségét megbocsátja emiatt a közönség. Mindenben meglátszik még rajta, hogy kezdõ, a színpadon nem otthonias, de modoros. Hogy tehetsége van, bebizonyította Timót szerepében a »Proletárok«-ban, a »Piros bugyelláris«-ban, stb. Hasznavehetõ tag, szívesen látjuk jövõre. Azonban nem ajánlhatjuk neki eléggé, hogy tanuljon, s igyekezzék szerepeibe életet önteni.

Síposné, Dobozi Lina határozottan a legjobb akvizíciója Aradinak az új tagok közt. Játékán bizonyos kellem és báj ömlik el, szerepét majd mindig kidomborítja, s még a részleteket is kiemeli, ami vidéken igen ritka dolog a mi viszonyaink közt, mikor a Nemzeti Színház egy elsõrangú szalon-színésznõje, Felekyné asszony sem képes uralkodni a részleteken, hanem csak általánosságban színez.

Még a két operett-énekesrõl kell szólanunk. Gálosi úrral meg vagyunk elégedve, mert tenoristák dolgában nem lehet válogatós a vidék, midõn a fõváros is annyira szegény. Gálosi úr, ha nem énekel is valami különösen, de tud játszani is, s ez szükséges, nagyon szükséges, mert a fatuskó tenoristák, akikkel eddigelé dolgunk volt, képesek voltak szép énekük mellett is egészen tönkretenni a darabokat, miután az operettekben a nagy szerepek mind nekik vannak írva. Gálosi úr játékában nem ártana valamivel több mérséklet.

Váradi úr van hivatva betölteni az egyik legfontosabb szerepkört Szegeden, t. i. az operetteken kívül õ népszínmû énekes is, de fájdalom, Váradi úr gyönyörû hangja dicsérve sem lesz képes távolról sem megfelelni e fontos szerepkörnek. Tavaly Berényinek meg tudtuk bocsátani, hogy gyengén énekelt és jól játszott, de a megfordított viszony nem áll: mert Váradi úr éppenséggel nem tud játszani, s deguttans dolog õt csak látni is a színpadon, mihelyt az éneket elhagyja. A szegedi nép fõleg a népszínmû hõsének ügyes ábrázolását kívánja elsõsorban, s mert zeneileg nem képzett, az ebbeli tehetség hiányait neki nem pótolhatja semmi sem.

Nagyon hasznavehetõ tag lesz még a társulatnál a kis Aradi Emilia, aki valóban föltûnt az »Aszalay uram leányá«-ban. Csak ne bízza el magát és szorgalmasan képezze magát.

Legvégül hagytuk Vécsei Annát, akiben van tehetség, de játéka nélkülözi a közvetlenséget, úgy hogy õt még nem lehet élvezni. - Értelmes, szorgalmas, de mit ér, ha nincs benne szikra! Igazi ellentéte õ a kis Tóth Ilkának, kiben éppen az hiányzott, ami Vécsei Annában van meg, a kiben éppen az van meg, amire - Vécsei Anna képtelen. Tóth Ilka (valóban kár volt engedni távozni) megnyerte valóban, hiányai dacára is, a közönséget, Vécsei Anna nem.

Ezek röviden ama észrevételek, melyeket a társulatról elmondani szándékoztunk, nehány jelentéktelenebb tagra nem is reflektálva, bár nem foghatjuk föl, hogy a szép hangja által föltûnt Ferenczyné asszonynak mért nem engedett az igazgató és a rendezõ nagyobb tért. Ahelyett azonban a férjét, Ferenczyt kiabáltatták minden áldott nap, nagy megpróbáltatásnak téve ki a közönség idegesebb részét.

Summa-summárum kitûnik, hogy ebben a társulatban akadnak ugyan jobb és használható elemek, de igen sok benne a hézag, kell egy jó népszínmû énekes, egy jó, legalább Enyváry Saroltához hasonló operett- és népszínmû-énekesnõ, kell egy komikus, mert Makó egyénisége inkább az intrikus szerepekhez való és az operettek burleszk-alakjaihoz. Okvetlenül szükséges még vagy két szalon-színész, akit meg lehessen nézni, s fõleg a nõi szalon-szerepek betöltésére kell Siposné mellé még egy fiatalabb jó színésznõ, például Békesi Irmával lennénk megelégedve.

Ha a társulatában mutatkozó hézagokat ekként tölti be Aradi úr, akkor a Szegedi Napló is örömmel fogja õt üdvözölni az új szezonban, mert nem a személyek vagyunk mi ellenségei, hanem a hiányok ostorozói kívántunk lenni.

Búcsúzóul azonban még egyet.

E rövid ismertetésben korántsem voltak fölemlítve a társulat összes tagjai, mert ki tudná az összes tagok szerét-számát. Aradi úrnak ugyanis megvan az a rossz szokása, hogy az ország minden részébõl összeszed mindenféle népet, kiknek egy része még megállni sem tud a színpadon; vannak ezek közt szánandó alakok, akikbõl elég hogy egyet állítson oda a legnagyobb mûvészek mellé - s nem ér az elõadás semmit. Neki egész garnizonja van ez »esetlen trupp«-ból. Föl nem foghatom, hogy ilyen embereknek még fizet is. Bocsássa el ezeket irgalmatlanul, s könnyítsen ezzel büdzséjén, hogy megbírhassa azon égetõ és okvetlenül szükséges kiadásokat, melyeket a szegedi közönség ízlése megkíván, s áldozatkészsége megkövetel.

2. sz., január 3.

[RÓNASZÉKYNÉ - MAKÓ]

Ami Rónaszékynénk igazi virág...

Amikor a kritika ütötte, mint a fonnyasztó dércsípés behatása alatt a virág, mindig összébb-összébb zsugorodott. Majdnem egészen élvezhetlen lett.

Minthogy nehány szerepében mindinkább méltányolni kezdé a »Szegedi Napló« és a közönség is, mintha ez lenne az üdítõ harmatja, színében élénkül, s szemlátomást üdébb, virulóbb, szebb és élvezetesb. Mint »Hercegasszony« legalább olyan jó volt, hogy még az ellenségei is meg voltak vele elégedve. A barátjai pedig majdnem megvoltak.

Hanem azért mégis olyan virág õ, hogy csak akkor tesz hatást, ha a virágcserép, amelybe ültetik, harmóniában van vele.

A Madame l’Archiduc szerepe neki való volt.

*

Az est dicsõsége azonban a Makóé. Bravúrral játszotta egy kiélt uralkodó herceg tipikus formáját, oly találóan, annyi zsenialitással állította elénk, hogy egy festõ is megirigyelte volna.

Nem habozunk megírni, hogy Makó kiváló tehetség, kit a Nemzeti- vagy a Népszínházban is díszes hely illet meg.

Általában sajnálni lehet, hogy a Népszínház, mely elvégre is az ország pénzén épült, egy olyan lelkiismeretlen bérlõ kezében van, ki komédiázó rokonaival rakja meg azt, ahelyett, hogy a vidék kitûnõbb színészeit gyûjtené össze oly kompakt személyzetté, mellyel imponálni lehetne a külföld elõtt is.

Ahelyett ezek a jó erõk elpusztulnak Vásárhelyen, Makón, Piripócson s egyebütt, s mire a jó hír lassú szárnya Rákosi uramig viszi az õ tehetséges voltukat, addiglan már vagy megromlottak a vidéken, vagy elérték már azt a kort, amikor a színész már csak hanyatlani tud.

A darabról nem szólunk semmit, csupán azt említjük meg, hogy az »A-b-c« tetszett legjobban. Rónaszékyné sok tapsot kapott, s ismételnie is kellett.

A segédszereplõk közül Tóthfalusi volt jó - míg ellenben Munkácsi nagyon diszgusztálta a közönséget. - Valódi Nagy Pista õ, a Nagy Pista hangja nélkül.

*

A pénteki elõadás Dobsa »V-ik László«-ja, s újév ünnepe óriási közönséget hozott a színházba.

Aradi bölcsen tenné, ha vasárnap, mikor úgyis a nép a közönsége, többször adatna történelmi drámákat, amit sokkal szívesebben nézik[!], mint a mindenféle gyarló népszínmûveket, s azonfölül még kulturális célt is mozdít elõ, ha történelmünk egyes kiemelkedõ pontjait ösmerteti meg a néppel.

Beczkóiné, Somogyiné, Somogyi és Bodrogi tetszettek leginkább.

4. sz., január 6.

[SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK I.]

Aradi szerencsés ember; gyönge társulatának dacára is mindig tele van a színház. A legutóbbi két estén nagy volt a közönség, s kivált ami fölötte örvendetes, a karzat publikuma, a köznép mutat tömeges érdeklõdést. Tiszteletre méltó vonása a magyar fajnak, mely fölülemeli a ringelspielezõ német plebsen.

A »Hercegasszony«-t szombaton ismételték. Az »A-b-c« ismét meghozta Rónaszékyné asszonynak a tapsokat. De különösen Makónak volt fényes estéje: többször fogadta tapsvihar. A »szép kapitány«-t Peterdiné asszony személyesítette kielégítõen. Az operett határozottan jobban ment, mint annakelõtte, mert fõleg a zenekar is megerõsödött a múlt héten érkezett zenészekkel. Páczi bandája, mint halljuk, ezentúl nem játszik a színháznál, s jeles játéka, mely fölvonások közben is sokszor szerzett gyönyört a közönségnek, félünk, hiányozni fog a népszínmûveknél.

*

Tegnap a »Peleskei nótárius«-t láttuk gyönge elõadásban. A vasasnémeteken és Bodroginén kívül, ki a boszorkány volt, egyetlen sikerült alakot sem láttunk, a józamatú régi bohózaton mindamellett pompásan mulatott a közönség.

*

Szerdán a Makó jutalomjátéka lesz, a korán elhunyt Toldy Pista egyik jeles darabjával, az »Új emberek«-kel. - Makó rövid idõ alatt vívott ki közkedveltséget. A legnagyobb mértékben megérdemli a pártolást, a buzdítást és a sikert.

5. sz., január 8.

[SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK II.]

Tegnapelőtt az »Óh, azok a férfiak!« című jóízű bohózat került színre. Vécsei Anna, Bodroginé, Makó jól játszottak. A színházban bár kicsi, de válogatott közönség volt, mely kitűnően mulatott a darabon. A darabról magáról nem írunk, mert nem szokásunk éretlenkedni, mint a legtöbb vidéki újság teszi, mely még egyszer szuperrevidiálja az európai sajtót, s Hugo Viktor, Feuillet s több mások nagyszabású műveiről Piripócson és Szegeden még egyszer eldönti, ha vajon érdemes volt-e előadásra, vagy pedig összefércelt silányság.

*

Tegnap ünnepnap lévén, (dicséret illeti ezért Aradit) ismét történeti darab jött színre, a Szigligeti »II. Rákóczi Ferenc fogsága«. A nagyszámú karzati s lent is fölötte vegyes közönség megelégedve távozott, dacára a silány előadásnak, mert az egy Somogyit kivéve, ki a törvényszék előtti jelenetben pompás volt, a többi szereplőt alig lehet kielégítőnek mondani.

6. sz., január 9.

[SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK III.]

Tegnap a Makó jutalomjátéka színig megtölté a színházat, - még a páholyokat is. A jutalmazottat nagy tapssal fogadták kiléptekor, s hálás szerepében (Csipkeyt adta), csak fokozta a játéka iránti vonzalmat a közönségnél, bár megint túlzott, amitől Makó sosem bír menekülni, s aligha is le nem kell arról az egyről már mondanunk, hogy ő valaha szalon darabban jól játszhassék. Az est legnagyobb sikere a Rónaszékyé volt, ki sohse játszott oly diszkrét, mint éppen ma. Egészséges s finoman árnyalt humora egyszer sem csapott ki medréből, a burleszkbe. Az egész előadás jó volt. Bodrogit kivéve, ki nem termett mágnásnak s elejtette Muki gróf szerepét egészen.

*

LEVÉL A KRITIKUSHOZ!

Ecsém! Aszondom, nyomd meg azt a kalamust máma, mert majd én találok közétek csördíteni.

Ordíjj kapu! kiálts város! e hallatlan merészség fölött, hogy engem egy komégyiás deszkákra vigyen.

Pedig ott voltam. Csakhogy Darlaynak adott ki tulajdon édös magamat az a csúfondáros Rónaszéky.

Gyönyörködtem is elejénte a saját úri személyömben, de osztég, hogy ott megkosaraz az egész világ színe előtt az a Jeruzsálemi Kata menyecske, dühbe jöttem s hogy még tetejibe az a zsidó lurkó is legyőzött a duellumban, elfutott a fekete míreg s legalább három litör epe van bennöm.

Aszondom, ecsém, hogy ha én azt kiöntöm a színészekre, még a súgó is belefullad.

Pedig anélkül ez a színtársulat egy mukk nem sok, de annyit sem bír nyekenni.

János

7. sz., január 10.

[ERDÉLYI MARIETTÁRÓL]

- Érdekes vendége lesz színházunknak e napokban. A szép Erdélyi Marietta kisasszonyt, a kolozsvári Nemzeti Színház kedvencét sikerült Aradinak néhány vendégjátékra megnyerni. Marietta kisasszony úgyszólván korának egyik legszebb hölgye, ki délceg termetével, elegáns modorával, szép arcával annyit hódított már, bizonyosan Szegeden is rokonszenvvel fog találkozni. Mint színésznő is az első rangúak közé tartozik, s fényes toalettjei, melyek még a Blahánéét is messze elhomályosították, különösen az operettekben, közbeszéd tárgyai voltak a fővárosi szalonokban. Mint halljuk, Angot, Faust, a Szép Galathea és a Ninissben fog föllépni. Ez lesz oszt az igazi szép Niniske.

8. sz., január 11.

[»SZÉP ASSZONY KOCSISA«]

Erdélyi Marietta kisasszony, mint értesülünk, holnap megérkezik s hétfõn »Angot«-ban lép föl. Ange kisasszonyt fogja benne énekelni.

*

Ma, vasárnap, eredeti újdonság kerül színre, Deréki »Szép asszony kocsisa« címû népszín­mûvével. Ez a második premier az idén, kívánjuk, hogy jobban sikerüljön az elsõnél. A darab meséje összevonva ez: Trézsi asszony korán özvegységre jut, s vagyona és szépsége által is szerelmet ébreszt a legényekben, ezek között a falu kántora, Farkas uram is ráveti szemét. De Trézsi asszony hideg marad, szíve csak Palkó iránt vonzódik, ki nehány hóval ezelõtt vetõdött a szomszéd faluból Szántódra, hol Trézsi mint kocsist fölfogadja. Palkó és Trézsi csakhamar megszerették egymást, mit sanda szemmel néz a kertek alatt kullogó Farkas és hogy elhintse a konkolyt, elmondja Trézsinek, hogy Palkót ismeri már régebben, tudja, hogy Kõröshegyen volt szeretõje, az özvegy Korógyiné leánya, kinek e viszonyból gyermeke is született. Trézsi errõl meggyõzõdést akarván szerezni magának, áthajtat Kõröshegyre, hol csakugyan találkozik, Palkó elhagyott kedvesével. - Trézsi szenvedélyes asszony létére, meg akarja vele beszélni Palkó hazudságát, sértve találja magát érzelmeiben, és midõn a Balatonon vihar van kitörõben, halért küldi Palkót a túlparton levõ halászhoz, azon vétkes szándékkal, hogy a Balaton hullámai közt találja sírját. Amely hirtelen fogamzott e bûnös eszme a szenvedélyes menyecskében, oly hirtelen jön a megbánás: kétségbeesetten nézi a partról, mint hánykolódik a piciny csolnak, mint küzd a torlódó hullámokkal, és midõn azt fölborulni látja, kétségbeejtõ sikoltással hanyatlik az odaérkezett Balog tanító karjába. Midõn föleszmél, Palit - ki az árral küzdve, szerencsésen partra úszott - meglátja, és elmondja neki, hogy mindent tud, és hogy Palinak ezért az õ házát kerülni kell.

A vihar alatt leégett Korógyiék kis viskója is, és a Palkótól elhagyott szegény Böske útnak indul. Trézsit kéri, hogy ha a szeretõjét elszerette tõle, fogadja magához annak ártatlan gyermekét is, kirõl õ most - szolgálatba kényteleníttetvén menni; - úgysem tudna gondoskodni. Trézsi ezt - jóvá akarván tenni hibáját - magára vállalja, sõt a búcsúzni jött Palinak szívét is visszatereli régi kedveséhez, maga pedig - a hoppon maradt kántor nagy bosszúságára - Balog tanítóhoz megy feleségül, kit mint igaz barátját és tanácsadóját már régebben tiszteletben tartott.

9. sz., január 13.

EGY VIRÁGNAK A - TÖVISEI

A három legszebb szegedi kisasszony közül körülbelül a legszebb szórul szóra a következõ kritikával lepett meg a »Citromok«-ról.

»Ej ej, uram! - Ön nagyon el volt foglalva a »Citromok« alatt egy alsó-páhollyal a túlsó oldalon. Ön nem figyelt, s ismét kénytelen lenne helytelenségeket követni el a kritikában. Íme, uram, én kisegítem önt.

A darab igen mulattató volt, Bodroginé túlzott, valamint Makó is, ki õrnagy helyett igazi anyámasszonyt adott. Ellenben Somogyi jó játékával élvezetet szerzett a közönségnek. Somogyi pompás színész és szép ember. (Ej-ej, kisasszony!) Föl nem foghatom, hogy õt a „Szegedi Napló” mintegy mellõzi, mert tüzetesen sohasem foglalkozik vele. De térjünk ismét át az elõadásra. Tóth Ilka igen szeretetre-méltóan fojtogatta a „4-ik” számú „citromot”, játéka teljesen átgondoltnak látszott nekem, dacára, hogy Tóth Ilkáról azt kezdik rebesgetni egy idõ óta, hogy öntudatlanul sikerül neki egy-egy szerepbõl egy-egy részlet, már t. i. amikor sikerül.

Hanem mit mondjak Megyerirõl? Ah uram, mire jutott ez a Megyeri név? Megyeri nem is annyira citrom, mint citromhéj: eldobni való.

Fogadja sat...

Kelt Szegeden, jan. 10. 1880.

U. i. El ne árulja kérem a nevemet, hanem tegyen helyibe egy csillagot soraim alá.«

Bár nem értek vele egyet, kiadtam szórul szóra e csipkedõ kritikát annak tanúságaul, hogy egy virágnak is vannak tövisei, s hogy ha szelíd galamb is valaki, mihelyt kritikába fog, nyomban vérszomjas lesz.

*

A SZÉPASSZONY KOCSISA

A darab, melynek meséjét a múlt számban közöltük, ma nagyszámú közönség elõtt került színre. Szerzõtül nem lehet megtagadni a tehetséget, bár darabja nem életképes, meseszövése ügyetlen, dialógjai pedig naivok, mégis ki-kicsillan mindenütt, hogy van érzéke a népies iránt, sõt a humor iránt is, a színpadi hatás titkait pedig annyira ösmeri, miszerint nem látszik elõttünk valószínûtlennek, hogy valamikor sikerült darabokat fog írhatni. A darabban van nehány sikerült alak is.

A szereplõk közül Rónaszéky azzal hatott, hogy a lajbijának nem volt hátul bélése, Makó meg azzal, hogy Rónaszékyt maszkírozta, hogy C-nek görbülve tipegett-tapogott a színpadon, s folyton mókázott, hogy: »kutya kutyánszki, lába lábánszki.«

Hogy csepût is ettek volna - azt nem láttam.

*

Erdélyi Marietta tényleges és a Halmi, Prielle Kornélia, Blaháné kilátásba helyezett vendégszereplése némileg kibékít Aradi úr gyenge társulatával, de akkor ne tegye azt, hogy bérletszünetben lépteti föl vendégeit, mint ahogy azt már Erdélyi Mariettával is teszi, mert akkor nem csoda, ha a bérlõk lassankint el fognak maradozni, s amit haszonnak számított be Aradi úr, éppen az válik megölõ betûjévé.

10. sz., január 14.

ERDÉLYI MARIETTA

Erdélyi Marietta a színpad fényûzése. Egy igazi szépség a festett világban - míg az igazi világban annyi festett szépség van.

Nekem régóta kedvencem.

S azt hiszem, ez az egyedüli hátránya, hogy régóta.

*

Kétségkívül áll, hogy sem nem olyan ügyes, mint Blaháné, sem olyan hangja nincs, sem annyi kedvessége, de szebb és elegánsabb alak.

S ez mindent pótol.

Erdélyi Mariettát csak dicsérni lehet. Én megpróbálom szidni.

*

Erdélyi Mariettának már a lényében van valami hódító. Úgyhogy vele szemben mindnyájan mamelukok vagyunk.

Játékát is úgy vesszük, mint a mamelukok egy törvényjavaslatot.

Elfogadjuk õérte. Elfogadjuk en bloc.

S ha már elfogadjuk általánosságban - lelkesülünk a rossz részletek iránt is.

S éppen azért sohasem lehet kitudni, ha vajon rosszul játszik-e vagy pedig fölségesen.

Ajkát ferdén rángatja, hanem hát ezek mind kedves grimaszok, kiejtésének valami olyan negédes sajátszerû jellege van, de ha az neki mégis jól áll - úgy, hogy ha egy másik Erdélyi Marietta támadna e hibák közül [nélkül?] bizony nem lenne olyan tökéletes.

Egyet azonban meg kell vallani, hogy van egy közös hibája Blahánéval (s ez minden szép mûvésznõnek hátránya), hogy mindig maga magát játssza.

De míg Blaháné az operettekben is csak a népszínmûvek csalogánya, addig Marietta egészen az operetteké. A »sikk« vele született, - az elegáns rutint pedig megszerezte.

E rutin vele ment a színpadra is, mert - ez a kísérõ árnyéka.

*

Ami a kisasszony tegnapi elsõ vendégjátékát illeti az »Angot«-ban, a lehetõ legteljesebb diadalt lehet konstatálni.

Közönség szorongásig volt, s valódi tapsviharokat éltünk át.

Mikor L’Ange kisasszony fölkelt a balzacról, a 2-ik fölvonásban, egyszerre mindenki el volt bájolva.

»Valóságos nimfa« - mondá a közönség közül az egyik.

»Barras szeretnék lenni« - szólott a másik.

És nem volt igaza egyiknek se.

Legtöbb igaza volt odakünn a színházi pénztárnoknõnek, hogy »igazi tõke«.

*

Tegnap megmondtam a kisasszonynak, minek választotta ezt a jelentéktelen szerepet. Megnyugtatott, hogy majd csinál õ abból jó szerepet.

És csinált.

Érezte, hogy neki minden lehet.

Olyan szépen tudott civakodni, olyan kecsesen vágta kalapját Rónaszékynéhez, hogy az embernek szinte kedve lenne összeveszni Erdélyi Mariettával.

Ezért hát ki is írom, hogy a tegnapi fényes siker után kár volt ma a Ninissbe[n] föllépnie.

Mert ez a darab, mely õnélküle Szegeden visszatetszett, hátha õvele sem fog tetszeni?

Hiába, mi férfiak nagyon erényesek vagyunk! S a nõk megteszik kedvünkért, hogy szintén azoknak mutatkoznak.

*

Pedig Erdélyi Marietta tudhatná ezt.

Tegnap megnézte a várost, ahol most van elõször életében, s így szólt.

- Mégis nagyobb város, mint ahogy hittem.

Elõadás után ellenben így nyilatkozott.

- Mégis kisebb város, mint ahogy hittem.

- Honnan ez a nézetváltozás?

- Mert egy csomó kopasz embert láttam az alsó páholyokban.

- Ah, tehát látta õket?

- Láttam az ügyetleneket, kik még eddig nem jöttek rá, hogy ha a felsõ páholyokban ülnek, nem láttam volna a kopaszságukat.

Tudnia kellett volna Erdélyi Mariettának, hogy akik a kopaszságot nem szégyenlik - az olyan emberek szégyenlik a Ninisst végig nézni.

*

No, de vagyunk itt még néhányan hajjal, s hogy Erdélyi Marietta, ha ugyan igaz, (mert nekem egy szavamat sem lehet elhinni) ilyen apróságról vont szellemes következtetést kisváro­sias­ságunkra, akkor õ csalódott.

S ez legyen az egyetlen csalódása vendégszereplése tartama alatt.

11. sz., január 16.

[A »NINISS«]

- A »Niniss«-ben lépett föl Erdélyi Marietta tegnap. Dacára, hogy az már lejárt darab Szegeden, zsúfolásig megtelt a színház, azonban mint ahogy megjósoltuk, a mûvésznõ ma nem idézett elõ frenetikus tapsokat s nagyon csökkenté a tegnapi jó hatást, mert valljuk meg õszintén, Erdélyi kisasszony egyénisége nem alkalmas a »Niniss« szerephez. Holnap a »Kapitány kisasszony«-ban hihetõleg megint excellálni fog, mert ez egyik legjobb szerepe.

13. sz., január 17.

[»KAPITÁNY KISASSZONY«]

Nagyon kapitányos idõ jár. Még csak a »Kapitány kisasszony« kellett hozzá.

Megláttuk tegnap éspedig Erdélyi Mariettával a címszerepben, ki ismét zsúfolt házat vonzott össze.

Ma azonban nem volt egészen hangjánál, s a legszebb áriák elmosódtak.

De azért mégis tetszett s néhányszor kitapsolták. Portugália királynõje (Peterdiné) ellenben ma csodálatos módon hangjánál vala s õfelsége egész korrekt lett volna, ha egy kis maliciózus lapsus linguae-t nem tesz, ami sokat levont királynõi méltóságából.

*

Megyerit, kinek Mungó a legjobb szerepe, (úgy, hogy azt a »Tableau« kivételével tökéletesen jól adta) most nagyon elõtérbe hozzák a politikai dolgok.

E jeles színész egészen a napi események színvonalán áll. S nagy dicséret illeti.

Õrajta utáljuk meg a szegedi színpadon az arisztokratákat.

*

Rónaszéky alkalmi kupléi Verhovayról és a jour-fix betiltásáról igen ízetlenek voltak. S ha ízetlenek nem lettek volna is, még akkor is nagyon primitívek maradnak.

De a publikumnak tetszettek.

S - Mirabeau szerint - ha az egész világ téved, akkor az egész világnak... akarom mondani, akkor Rónyszékynek igaza van...

Különben, az egész szereprõl szólva, õ egy kis tévedésbe esett. Neki ugyanis mint ceremónia­mesternek egyetlen testi hibát, a rövidlátóságot kellett volna reprodukálnia, s õ ehelyett összes hibáit mutatta be.

Ez több, mint amennyit kívántunk.

*

A »Szép Galathea« holnapra kilátásba helyezett elõadása valószínûleg elmarad, mert Erdélyi Marietta betegeskedik.

Vagy legalább játssza a beteget, hogy látogatói ebben a szerepében is gyönyörködhessenek.

Mert lehet-e költõibb dolog, mint egy paplan alul kikandikáló szép nõi fõ?

S lehet e szebb kosztûm, mint egy paplan?

Jelentéktelen gyöngélkedése inkább csak kimerültség, s annyiban kellemetlen ránk nézve, mert a kisasszony csak péntekig maradhat itt ezúttal, minélfogva egy fölléptétõl végképpen el kell esnünk.

14. sz., január 18.

[SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK IV.]

-Új népszínmû kerül holnap színre a »Nótás Kata«, mely a fõvárosban szép sikerrel adatott elõ. Hétfõn Erdélyi Marietta kisasszony, szeretetreméltó vendégünk lép föl a »Szép Galatheá«-ban. Szerdán pedig Tóth Ilka jutalomjátékául a »Hamupipõke« címû színmû adatik. Tóth Ilka k. a. színtársulatunk egyik szép tehetségû és szorgalmas tagja, aki megérdemli, hogy jutalomjátéka alkalmával a közönség pártfogásában részesüljön. Ajánljuk színházlátogatóink figyelmébe.

17. sz., január 22.

[A »SZÉP GALATHEA«]

Post tot discrimina rerum - megint föllépett Erdélyi Marietta. De hogy odáig juthassunk, keresztül kellett gázolni elõbb még a »Becsületszó«-n, melyben Erdélyi Marietta nõvére, Gizella adta Rózsát.

Gyula bácsi a megmondhatója, hogy milyen kellemes kis leány Rózsa kisasszony a színdarabban, mi azonban csak azt jegyezhetjük meg, hogy Gizella k. a. kissé nehézkes e szerepben, bár nem lehet tõle elvitatni, hogy értelmesen, poénírozva és hatással játszott. A közönség élénken megtapsolta.

Ma Somogyi is szokatlanul jó volt. Sõt, akár hiszed, nyájas olvasó, akár nem hiszed, még Megyeri is.

*

Most pedig áttérhetünk a »Szép Galatheá«-ra. Olyan gyönyörû volt szobornak, hogy az ember sajnálta, mikor nõvé változott át, s oly igézõ volt nõnek, hogy kétségbeejtõ volt látni átidomítását kõszoborrá.

Erdélyi Marietta kosztümje ebben a szerepben mesteri volt. A redõzet, a köpeny és a szoknya igazi párizsi remek.

Egész végig szépen énekelt s többször ragadta tapsra a közönséget. A kisasszony vendég­szereplése az élvezeten kívül amit nyújt, még azonfölül is nagy nyereség. Betanítja a zenekart, mert tegnap is, mikor egyet-egyet dobbantott lábacskáival, õ vezette azt és nem a karmester.

*

Mellette, de már alantabb meg kell említenünk Tóth Ilkát, ki kellemes Ganyméd volt, s a »klasszis«-couplet-t megújráztatták vele. Mert hiába, Madách szerint: »az ember gyenge... gyenge«, s Erdélyi Marietta szilfid termete és költõi lénye mellett jól esik egy kis próza is.

Mindig több ember olvassa az »Athenaeum nagy Naptárát«, mint Byron dalait.

S ezért tetszett sokaknak Tóth Ilka. Az éneke (bocsánat e szóért) szintén tetszett.

De csak a szemek által megvesztegetett füleknek.

*

Ha már elkövettem azt a hibát, hogy könyvekhez hasonlítottam a tegnapi szereplõket, vajon miféle könyv lehet akkor Makó ebben a bibliotékában?

Akkor Makó a »Borsszem Jankó aranyköpései«.

Ízetlen, durva, szellemtelen volt, s egészen a trágár bécsi Volkssängereiok mókázóihoz süllyedt. Elrontotta az egész szerepet, s rikító színeket kevert e szép gondolaton alapuló operettbe.

Ezért is nem volt meg annak a hatása, amit megérdemelne.

*

Végül még meg kell említenem Aradi legfelsõbb kéziratát, amit állítólag a súgóhoz intézett:

Kedves Beregi! Ezennel kinevezem önt statisztáim mellé, összes színtársulatommá.

Datum stb.

Aradi Gerõ.

21. sz., január 27.

[»GIROFLÉ - GIROFLA« ]

»Giroflé-Girofla« címû régi operett került színre szombaton zsúfolt ház elõtt, mint mindég azóta, hogy Erdélyi Marietta vendégszerepel.

Az operett ezúttal tetszett a közönségnek, talán azért, mert Erdélyi Marietta két példányban volt meg.

Egyik jobb volt, mint a másik. Pezsgõ elevenséggel játszott, szépen énekelt, s mintegy megaranyozta e penészes szerepet, mely régóta a színházi könyvtárak lomjai közt hever.

S mikor legördült tapsok közt a függöny, önként tolult föl a gondolat, hogy vajon miért választja Erdélyi Marietta szándékosan a legrosszabb operetteket, mikor itt vannak a babértermõ darabok, a hálás »Kornevillei harangok« s az elbájoló »Kisasszony feleségem«?

De hát a primadonnák cselekedeteinek - isten a megmondhatója. Vagy talán az sem.

*

Holnap utoljára látjuk Erdélyi Marietta kisasszonyt a »Kis menyecske« címû operettben.

Szerdán már visszautazik Kolozsvárra. A legszebb emléket viszi magával: egész kis diadal volt a szereplése. Mintegy fölrázta a szegedi közönséget s újra visszaadta azt a színháznak.

Mi is szívesen fogunk rá emlékezni s vissza kívánjuk minél gyakrabban.

22. sz., január 28.

[»A FALU ROSSZA«]

Erdélyi Marietta jutalomjátékául a »Falu rossza« ment. A szó szoros értelmében elfogyott minden jegy: boldog ember volt még az is, aki a karzatra juthatott.

S még boldogabb, aki nem juthatott be sehova, hanem csak innen, az újságból fogja olvasni holnap reggel, hogy bizony rossz elõadás volt.

Ha szegény barátom, Tóth Ede, föltámadott volna, bizony megint visszafekszik vala ifjonti sírjába - ha ugyan megösmeri a darabját.

A »Finum Rózsi« csak megvolt, kedves, hamis, amilyen lenni szokott, dalai gyújtottak s kilenc ízben ragadták viharos tapsokra a közönséget.

De hova lett a falusi politikus, a furfangos Gonosz Pista?

Makó lett volna az? Oh, dehogy! Makó egy kopott zsidó handlé volt. Ízléstelen maszk, úgyszólván undorító, amihez hozzájárult a túlzás.

Rosszul fogta föl a szerepét, rosszul is vitte ki; kevesebbet a legkezdetlegesebb színész sem csinálhatott volna e szerepbõl, s bizonyára kevésbé rontotta volna a harmóniát, ha a Makó baktere helyett valahányszor ennek valamit mondania kell, elõállott volna fekete szalon öltönyben a rendezõ, s fölolvasta volna közben az illetõ mondókát.

Dehát nem csoda, ha hülye falunak hülye a baktere is. Csendbiztos, bíró, menyecske, lány, mind faragatlan, ügyet[len] volt. Maga Göndör Sándor pedig nem tudott énekelni.

Az igazság kedvéért azonban meg kell említeni, hogy Peterdi, bár e szerepnek nem felelhetett meg, éneklés nélkül sikeresen játszott s bebizonyította, hogy szép alakja nem mindennapi tehetséggel párosul.

Erdélyi Gizella [!] Boriska szerepében kifogástalan volt.

A jutalmazott mûvésznõt kilépése alkalmával csokrokkal és koszorúval tüntették ki.

23. sz., január 29.

[»KIS MENYECSKE«]

Tegnap volt az Erdélyi Marietta búcsúföllépte a »Kis menyecské«-ben.

A derék mûvésznõ egy darabban sem brillírozott annyira elõnyeivel, mint éppen ma. A csalogány duettot, a darab fénypontját oly bájosan énekelte, amint azt még tõle sem vártuk.

Elõadás végén számtalanszor megújuló tapsviharokban fejezte ki búcsúját a közönség a megkedvelt énekesnõnek - ki, mint halljuk, megígérte Aradinak, hogy tavasz felé ismét föllép nehány új operettben (mint pl. A »Kis doktor«-, »Boccaccio« és »Kis herceg«-ben), ha azok be lesznek már tanulva. - Ugyanakkor egyszer ingyen is föllép az árvízkárosultak javára - amit ezúttal: is fölajánlott s nem rajta múlt, hogy nem lett belõle semmi.

*

A szilaj Lukréciát Rónaszékyné személyesíté. Rónaszékyné olyan az operettben, mint a hal a szárazon, S ezzel mindent megmondtunk.

Makó rossz Montefiesco volt. Nomen et omen. Csak a... fiaskó lett osztályrésze a nevébõl.

Tóthfalusi eddig ismeretlen elõnyöket mutatott be, operai pátoszát levetkõzve játszott: Munkácsi ellenben ismeretes hibáknak felét mára odakölcsönözte Tóth Ilkának. Hogy mire való e csere-bere, nem értem.

*

Elõadás után az Erdélyi Marietta ismerõsei kedélyes búcsúvacsorát adtak a távozó vendég tiszteletére a Hungáriában.

A színitársaság elõkelõbb tagjai is mind részt vettek a vacsoránál, mely belenyúlt az éjfélutánba.

A vendég mûvésznõ a legkedvesebb emlékekkel távozott a mai déli vonattal.

S amikor azt mondta, hogy »Isten önökkel« hozzátette azt is »a viszontlátásig«!

*

Most pedig beszéljünk komolyan.

Valaki azt mondta nemrég, hogy Aradi szerencsés plánéta alatt született.

Hát bizony egészen igaz, s éppen azért senki se restellje, ha én meg kinyomoztam, hogy csakis a »Rák« jegy alatt születhetett.

Igen, az õ jegye, címere és példányképe a rák.

Nem azért mondom, hogy a rák ollójával példálózzam (újságíró nem örömest viccel az ollóra) hanem, hogy a hátramenetelre vonjak célzást. Még hagyján, hogy rosszabb társulatot hozott, mint tavaly - de míg tavaly azokat a darabokat adatta, amelyek 1875-ben divatoztak, ez idén már azokat adatja, melyek 1874 és 1873-ban voltak a jóravaló színházak repertoárjain.

Ha így halad és ha annyi sokáig engedi élni a végzet, hogy a színi irodalom ellen elkövetett összes bûneit levezekelje, akkor meg fogja élni a nemzet, hogy Aradi úr az I. Lipót korabeli magyar színi termékeket veszi elõ, ami pedig nagy haszon lenne a nyomozó irodalomtörténetre nézve, amely még ezeket a színmûveket nem is ismeri.

Minthogy azonban Aradi úrnak legalább Szegeden nem jósolhatunk hosszabb életet, sokkal jobb lesz neki tehát elõre haladni, s a legújabb termékekre fordítani figyelmét.

Oly nagymérvû pártolás mellett, s oly rossz színtársulattal szemben annyit legalább megkívánhatunk, hogy ha nem képes a megviselt termékeket jó elõadással újra meg újra élvezetesekké tenni, legalább ösmertessen meg az új irodalmi mûvekkel.

Ha tán nem tudná, milyen új darabok vannak, figyelmeztetjük a Boccaccióra, a Favartnéra, »A nagyralátóra«, »A legszebb«-re és mindenek fölött a »Proletárok«-ra.

Olyan sikerrel szemben, minõt a Proletárok arattak [!], egy olyan színháznak, minõ a szegedi, egy napot sem szabad késni, hogy az elõadási jogot megszerezze.

Avagy Aradi úrnak nem képezi ambícióját, hogy egy darabot gyorsan adasson a Nemzeti Színház után?

Avagy neki elég az, ha »Senki lánya«-féle sületlenségekkel szekírozza társulatát és a közönséget?

Nem jó pedig, ha valaki csak a pénztárszoba ablakából nézi a világot.

Mert ha van is kilátás onnan, bizony nem messzire nyúló az a köd miatt. S az önérdek köde többnyire a csalódásnak takarója.

*

Tóth Ilka jutalomjátéka, mely a múlt hétrõl elhalasztatott, holnap lesz. Ez alkalommal Benedix regényes színmûvét, a »Hamupipõkét« fogjuk látni.

25. sz., január 31.

[A SZÍNIKRITIKÁRÓL]

Mióta már a klavirmajszterek is kritizálnak, azóta én abbahagytam nemcsak a kritikát, de a referádát is, s mindössze beszélgetek némelykor a színházról.

A kritika süllyedését legjobban az mutatja, hogy a közönség tüntet ellene.

Valahányszor helyi laptársunk kritikusa kiírja szakavatottan, hogy Rónaszékyné rosszul énekelt, »mert nem vett szabályszerû lélegzetet s mert hangja a felsõbb régiók padlásában lengedezõ pókhálózatba beleütközvén, zavarodásba esett s nem találván meg a kijövetelre a nyílást, a szájt, meggondolta magát s fülzúgássá változott. Valahányszor, mondom, a Hiradó tudós referense ilyenforma galimathiászt ereszt meg, biztos, hogy utána való fölléptekor Rónaszékyné megtapsoltatik.

Ennyire oda van a kritika.

S most már én is odajutottam a Hiradó révén, hogy lassanként az én véleményemmel is úgy fog bánni a közönség.

S akkor én éppen úgy fogok tenni, mint gróf Sándor.

*

Gróf Sándornak ugyanis egyszer a márciusi bécsi forradalom alatt macskazenét adott az ablaka alatt a nép. A gróf kinyitotta az ablakot s harsányan kiáltott le a nyávogó, ugató és ordítozó kompániának:

- Mondják meg az urak, nekem szól ez a macskazene vagy a feleségemnek?

(A felesége herceg Metternich leány volt.)

- Igenis önnek szól - kiálták alulról.

- Az már más. Mert ha a feleségemnek szólna, akkor én is lementem volna önök közé.

...................

Hát bizony nem messze vagyok már - attól, hogy magam is odavegyüljek a közönség közé tüntetni a szegedi kritika ellen.

*

Nem az a kritika, hogy ócska német zenekönyvekbõl egy csomó mondatot odaírjunk a papirosra, akár passzol valakire, akár nem, hanem az, hogy a szeretõ házakbani délutáni estélyek ne szerepeljenek mint intenciók az egyes színész megítélésénél. Mert szép dolog az a kornyikálás, s ha már az úristen olyan csodabogarakat is teremtett, kik a lencsés fazék rotyogását is schuberti dallamok kottájára szednék, ne kínozzák erõtlen kinövéseikkel a publikumot.

Ha annyira nem jutottak, hogy föl bírnák fogni, miszerint a kritika arra való, hogy míg egyrészt tájékoztassa a közönséget a színházban történtekrõl, másrészt figyelmeztesse a színészeket hibáikra, miért nem látnak más foglalkozás után?

Hiszen annyi különb érdemes foglalkozás van a világon!

*

Különben is helytelen szót használok, midõn kritikának nevezem azt, amit egy vidéki lap és vidéki társulat igényel. A kritika már magában véve komikus egy vidéki lapban, azért, mert vidéki lap elõször nem ért hozzá, s mert ha értene is, a vidéki társulatok nem állnak azon a nívón, hogy a kritikát megbírják. Amint nem áll azon a nívón a pesti Népszínház sem, melyrõl a fõvárosi sajtó sohasem írt kritikát, hanem csak referádákat közöl.

De a »Hiradó« kritikusának az mindegy, õ azért csak elmondja a maga bolondériáit olyan komoly ábrázattal, mintha ettõl függne az emberiség sorsa.

Õ miatta fordulhat a világ így, fordulhat a világ úgy, neki örökké szabályszerû lélegzetek kellenek.

S éppen úgy tesz, mint az ország hivatalos lapja, a »Budapesti Közlöny«, mely midõn Szegeden, »bömbölve zúgott« az ár, s mikor följajdult az Alföld veszedelme fölött nemzet és sajtó napokon át, egy szóval sem emlékezvén meg a csapásról, örök egyhangúsággal hozta napról-napra a sztereotip közleményt: »Fiume mellett a tenger csöndes.«

...................

Õ is olyan sztereotíp s nolens-volens, mindennap meg kell tudnunk, mekkora kapacitás õ a klavírozás és ének terén.

Vajon ki ne irigyelné?

*

Tegnap különben a »Hamupipõkét« adták Tóth Ilka jutalomjátékául. A színház meglehetõsen megtelt, csak az alsó páholyok voltak üresen. Tóth Ilka koszorút is kapott, s a darab folyamán többször tapsolták.

Holnap »Pry Pál« angol bohózat megy. Kitûnõ darab, s ha csak egy kicsit összevágóan adják, megérdemli, hogy mindenki megnézze.

27. sz., február 4.

[VITA A SZEGEDI HIRADÓVAL]

»Pry Pál«, a Budapesten nagy tetszést aratott bohózat nálunk is tetszett múlt szombaton. Az angol humor mindig nagyobb-nagyobb tért hódít minden vaskossága mellett is. A címszerepet Makó játszotta, s ezúttal eltalálta a helyes utat: jóízû játéka, ügyes alakítása elismerésünket érdemli. A két következõ ünnepi este a népszínmûnek volt szánva. Aradi ismét fölhajszolt egy férc népszínmûvet (amelyért nem kell tantiémet fizetni), s sületlen otrombaságokkal gyötörte (ki tudná megmondani, már hanyadszor) a jó, türelmes publikumot, mely megtöltötte a színházat.

Tegnap, hétfõn is megtelt a színház, amikor Csige Lajosban új népszínmûénekest mutatott be Aradi úr a »Sárga csikó«-ban. Minthogy Csige úr - mint halljuk - már úgy is szerzõdtetve van, szívesen megadjuk rá az »ament«, mert elég szépen, érzéssel énekel, s a játéka megállhat bármely tisztességes színpadon.

*

Most pedig néhány megjegyzést kívánok tenni a »Sz. Hiradó« ellenem megindított hadjáratára.

Azok a »Többen«, akik a hangos beszélgetés tárgyában szólalnak föl, nagyon gyáva fráterek. Azoknak azt üzenem, hogy a csõcselékkel soha sem álltam ismeretségben, de soha sem is ijedtem meg a csõcseléktõl. Tisztességes ember ha támad, nyílt homlokkal áll ki. Hiszen úgy is »többen« vannak »egy« ellen, miért nem írták alá a nevüket? Valami nevük csak õnekik is van talán.

Ez az egyik dolog. A másik a »színház« rovatábani támadás, amelyben elmondatik, hogy ész és tudomány kell ám az írni tudáshoz, hogy soha sem is tudtam írni és nem fogok soha tudni, csakis az az illetõ úr tud írni, s több efféle.

Az illetõ úr azonban nem nevezi meg magát, pedig nagyon érdekes volna tudni, ki dörög oly fönnen, hogy »ész kell ám ahhoz«.

Én ugyan szívesen beösmerem, hogy vannak olyan emberek, akik nálamnál szebben, jobban írnak, vannak nagy írók, akik lángelméjük fényétõl minket, egyszerûbb embereket, csak azért látnak meg, hogy megbotránkozzanak rajtunk, s megengedem, hogy azon úr is ilyen nagyság, de az nem jogosítja föl még arra, hogy egészen mûveletlen hangot használjon, mert »ahhoz nem kell ám ész«.

Azonban azt az urat nem lehet megtudni, kicsoda. A szerkesztõ nem, mert az nem nagy író, de különben is ki van jelentve, hogy távollétében írattatik e válasz, szerencsémre. (Persze ha a szerkesztõ itthon van, legalább is fölakasztatott volna.) A rovatvezetõ nem, mert az már nagy író ugyan, de illetékes helyen, úgy hallom, kijelentette, miszerint nem õ írta a polemikus sorokat: Jókai ezidõszerint Budapesten van, Hugó Victor Párisban, Daudet Alphonz versailles-i magányában dolgozik új regényén, Bret Harte pedig az Egyesült Államok valamelyik vendéglõjében tivornyázik, ahelyett, hogy itt engem a Szegedi Hiradó hasábjain lenézzen.

Így állván a dolgok, miután a nagy ismeretlen elfelejtette a közlemény alá írni a nevét, pedig ismétlem, minden tisztességes ember nyitott sisakkal támad. (Énrajtam is megesik hébe-hóba: hogy valaki ellen írok, hanem aztán oda is teszem a nevemet, számoljon le velem, ha akar.) Ennélfogva én teljességgel nem tudhatom, ki írta ama közleményt.

S mert ezt nem tudom, megeshetnék, soha sem is tudhatnám meg, s esetleg senkitõl sem kaphatnék elégtételt, miért is egyenlõtlen polémiába nem bocsátkozhatom.

*

Különben ennyi szó is kár volt a sületlenségre, melyet éretlen suhancok csinálnak a szerkesztõ távollétében, s mely sokkal bornírtabb, mintsem tekintetbe jöhetne.

Ennyit is csak a publikum mulattatására írtam belõle, azon intencióból indulva ki, hogy e rovatban, hol annyi színészt ölünk és fojtogatunk, hadd lásson már egyszer kritikusi vért is folyni.

S hogy elõkészítsem a színházlátogatókat a Montague- és Capuletek közötti villongásokra.

Ugyanis holnapután lesz a Vécsei Anna, e fiatal tehetséges színésznõ jutalomjátéka a »Rómeó és Júliá«-ban.

A kisasszony a színi-konzervatóriumban tanulta még be szerepét, s annak idejében a fõvárosi lapok dicsérték is játékát a vizsgán. Mi is szívesen megnézzük a szerelem ez örökszépségû költeményét, mert Shakespeare még pongyolában, rossz elõadásban is többet ér, mint akármelyik modern dráma díszkiállítással.

29. sz., február 6.

A RÓNASZÉKYNÉ SZÉGYENFOLTJA

Ne ijedjenek meg önök, ez a »szégyenfolt« egy darab címe, melyet Rónaszékyné jutalom­játékául választott.

Én igazán nem tudom, miért választotta éppen a »Szégyenfolt«-ot, mikor egyebet is választ­hatott volna.

Igaz, hogy a »Szégyenfolt«-ban akadtak figyelemre méltó helyek, s azokat a népszínmû pályá­zaton ki is emelték a bírálók, de azért a »Szégyenfolt« nem méltó az elõadásra. Kísérletekkel nem szabad a publikumot kínozni.

A »Szégyenfolt« írója, Deréki úr, tehetséges kezdõ ember. A »Szegedi Napló«-ba is írt egy pár jóízû közleményt. Nekünk jól esnék, ha darabjának kis reklámot csinálhatnánk. De az igazság nem engedi, hogy annyiszor kimondott nézetünket most elhallgassuk: a szegedi közönséget nem szabad irodalmi színvonalon alul álló dolgokkal traktálni. Elég volt már abból a »Senki leánya«, »Szép asszony kocsisa« a »Pletykapad« stb.

*

Rónaszékyné asszony sok elõnyei nagyon feledtetik az õ sok hátrányait.

Kétségkívül õ a legnagyobb kedvence a szegedieknek, s meg is érdemli, hogy az legyen.

Maga is õszinte rajongással csügg a színészeten. Pedig neki kétszerte olyan nehéz ez a pálya, mint amilyen nehéz a többinek.

Illõ, hogy a közönség észrevegye ezt: és kétszeresen úgy szeresse, mint a többit.

*

Hanem azért ezzel a választással hibát követett el.

S mivel jutalomjátéka csak a jövõ héten (körülbelül hétfõn vagy kedden) lesz, még addig helyre is hozhatja, s elõvehet valamely más jó darabot, minõ a »Kincskeresõk« Kazár Emiltõl, vagy a »Székelyföldön« Berczik Árpádtól. Többé-kevésbé ismeretlen, vagy legalább régen látott mûvek, melyeket ha megnéz a közönség, nem hoz áldozatot a jutalmazott kedvéért.

Mert, hogy a legrosszabb darabra is elmegyünk a Rónaszékyné kedvéért, az bizonyos.

S éppen azért kell õ neki jobb darabot választani anélkül, hogy hangzatos címekre legyen tekintettel, mert õ maga is elég érdekes arra nézve, hogy megtöltse a színházat.

*

A BECZKÓINÉ BOTRÁNYA

Ha már a Rónaszékyné szégyenfoltját megírtam, nem hallgathatom el a Beczkóiné »Legújabb botrány«-át sem.

A »Legújabb botrány«, melyrõl annyi sokat beszéltek egy idõben, jó színben tünteti föl a Beczkóiné ízlését.

Mindezeket pedig azért írom meg ilyen körülményesen, nehogy amikor a »Legújabb botrány« színre kerül, Nagy Gyurira vagy Pauszra gondoljon a közönség.

A legújabb botrányt Feuillet Oktáv írta: óriás tetszést aratott a maga idejében Párisban, s késõbb a magyar fõvárosban is. Itt Szegeden még nem láttuk.

Beczkóiné jól tette, hogy ilyen jeles darabot kotorászott ki a színházi könyvtárból.

Aradi úr révén bizony sohse láttuk volna meg.

Talán azért, mert nem szereti a »botrányokat« eszébe juttatni a közönségnek.

A derék, szorgalmas színésznõ jutalomjátéka csütörtökön lesz.

*

30. sz., február 7.

[VÉCSEI ANNA, ERDÉLYI MARIETTA]

Tegnap Vécsei Anna jutalomjátéka volt a »Rómeó és Júliá«-ban. A nagy és nehéz szerepet igen szépen vitte keresztül a közönség zajos tetszésnyilvánításai mellett. Díszes koszorúval tüntették ki tisztelõi és minden fölvonás után ismételve kihítták. Kár, hogy Aradi oly ritkán és akkor is szerencsétlen, pityergõs szerepekben lépteti föl Vécsei Annát, ki szép képzettségérõl és tehetségérõl tegnap meggyõzte a publikumot és rokonszenvét meghódította.

Somogyi mint Rómeó a kellõnél többet szorult a súgóra, de különben meglehetõsen szavalt. Megyeri ügyes Mercutio, Bodroginé igen mulattató dajka volt, a többiek legalább nem rontották.

A legnagyobb dicséret a közönséget illeti, mely meglehetõs szép számmal gyûlt össze. Még a karzaton a nép is könnyezve hallgatta Shakespearet, nem úgy, mint a nagy városok enervált alsó osztályai, kiket csak a possék és a Paprika Jancsik képesek elmulattatni.

*

Erdélyi Mariettáról ki - mint biztos forrásból értesülünk - e szezon alatt még egyszer lejön Szegedre s föllép, mégpedig a már akkorára itt is betanult »Boccacció«-ban, a következõket írja a »Kelet« éppen a »Boccacció«-ban való föllépésére vonatkozólag:

Erdélyi Marietta k. a. diadalmas szegedi vendégszereplése után hétfõn lépett föl elõször a kolozs­vári színpadon Boccaccio címszerepében, mely Erdélyi M. kisasszonynak egyik valóban legszebb, legmûvészibb alakítása. Megjelenése maga az elegancia, játéka tele sikkel és könnyed élénkséggel, énekpartijában pedig olyan bravúrt fejtett ki ezúttal is, hogy a kolozsvári színpadról az opera számûzetése óta ilyen koloratúrát nem hallott a közönség. Tán fölösleges is külön regisztrálnunk, hogy a közönség zsúfolásig megtöltötte a házat s hazatért kedvencét zajos tapssal fogadta, mely majd minden kupléja után újra meg újra fölzajlott. Csaknem minden kupléját megismételték, az utolsó fölvonás szép septettjét pedig ezúttal éppen ötször kellett ismételni.

Holnap itt elõször megy »A szegény arszlánnõ« Augier ötfelvonásos, igen érdekes színmûve.

33. sz., február 11.

[SZATHMÁRY KÁROLYRÓL]

Szathmáry Károly jeles színész, ki harminc év elõtt Szegeden kezdte mint 15 éves fiú színészi mûködését, holnap (szerdán) tartja ugyancsak a szegedi színpadon harminc éves jubileumát. Hosszú idõ e nehéz pályán. Hát még akkor milyen nehéz volt, midõn õ lépett arra! Az elõadások a városháza nagytermében voltak s minden elõadandó darabot az itt uralkodó Bonyhády nézett át elõbb, s ha valamely gyanús vonatkozás volt benne, elõadatását betiltotta. Egyszer például midõn a »Gott erhalte« dallam alatt (minden darab ezzel kezdõdött) egyik fiatal színésznõ elnevette magát, a színpadról vitette börtönbe a boldogemlékû Bonyhády... isten nyugosztalja meg! De éljenek tovább is azok, kik nehéz napokban is városról-városra hurcolták a nemzet nyelvét, történelmét és litteratúráját.

34. sz., február 21.

[HALMY FERENCRÕL]

Halmy Ferenc kitûnõ színmûvészünk szombaton érkezik és hétfõn lép föl elõször. Ittléte alatt, mint a »Fõvárosi Lapok« írja, derültség és vidámság költözik a városba. S igaz is, Halmy a fiatal nemzedék határozottan legtehetségesebb tagja, bevégzett mûvész, kivel szemben már a kritika nem egyéb, mint folytonos kalapemelés.

A farsang utolsó napjai kiválóan kedveztek a színháznak. Taschler kegyelmébõl, mert a tánc-tilalom, noha nem is eredményezte azt, hogy bálok ne tartassanak, mert bál volt elég, de mégis kevesebb, mint rendesen, s így a színháznak nagy közönség jutott.