1880
SZEGEDI NAPLÓ

A »SZÍNHÁZ« ROVATBÓL

215. sz., szeptember 17.

[BEKÖSZÖNTÕ]

Innen-onnan már beköszön Aradi uram, s mint a múltkor mondottuk, a sok rekonstruktori ábrázatba vidám borotvált arcok vegyülnek. Megjönnek a szélrózsa minden irányából a Lear királyok, Ronow Agnesek, a színpad grandjai és hercegnõi, küzdõ hõsök és szenvedõ királynék.

Október 2-án elkezdõdik a színi szezon a »Boccacció« címû operettel - a régi rozzant színházban. E zordon, nyirkos, gyenge épületben, mely dacol az idõk hatalmával, és még több jövõ század is itt találja, nem nagy dicséretére egy hetvenezer lakossal bíró magyar városnak, melyben minden megújul, csak éppen a színház nem.

Értjük természetesen az épületet, melynek körülbelül annyi ura van, mint ahány gerendája, s mely mégis olyan silányul néz ki, mint az uratlan jószág. A telek ugyanis a kisdedóvó tulajdona a Nõegylet rendelkezése alatt, az épület a Hoffer építészé, használatra Aradi bírja, de ezzel meg a színi választmány parancsol - nemes Szeged városának fölügyelete alatt.

E sajátos viszonyok bénítólag hatnak a színészetre. De hogy is ne! A Nõegylet 500 frt-nyi bért kap évenkint és egy jutalomjátékot, a színigazgató meg idényenkint körülbelül 2400 frtot fizet. S mindez egy pajtáért!

Hogy milyen karban kell tartani az épületet, ezt nem szabályozza semmi a világon, sem a tulajdonosnak adott hatósági engedély, sem a színigazgató bérszerzõdése, ezért van annyira elhagyatva, kívül rongyosan, belül dísztelenül. A színpadon keresztül süvít a szél, az öltözõ szobák valóságos vermek, díszlettárnak nincs hely, - bent a nézõtéren a padló besüllyedve, a székek elrongyosodva.

Mi azt hisszük, hogy a hatóság, mely elvégre fõfelügyeletet gyakorol az egész színügy fölött, joggal avatkozhatnék be ez irányban is, - mert a színügy végre is nem az Aradi és Hoffer magándolga, hanem közügy, mely a közönség hozott áldozataihoz képest, kell, hogy arányban legyen kényelemben és díszben egyiránt.

Mint értesülünk, Hoffer tulajdonos megígérte a szükséges javításokat s az épület belseje újonnan festetik be, sõt a székek is kijavíttatnak - de mi ez még a tenger sima tükréhez?... mint mondani szokták.

Ami a színügy szellemi részét illeti, úgy látszik, Aradi úr okult tavalyi fölszólalásunkon s egész új ruha- és díszlettárt szerzett be, társulata is a vidék legjobb erõibõl van szervezve - ha ugyan nem csal a hír, mint az már oly számtalanszor megesett.

232. sz., október 7.

AZ ELSÕ ELÕADÁS

A színházmegnyitás, ha nem is annyira, mint tavaly - az árvíz után, de mindig bizonyos ünnepies színezettel bír Szegeden. Az érdeklõdõk nagy száma elõtt fontos este ez, mert az eseménydús téli esték kezdete gyanánt tûnik föl. Ez a maroknyi vándortrupp olyan jó kedvet, annyi vidorságot hoz e nagy városba, hogy úgyszólván kicseréli.

Múlt évben jóval késõbb nyílt meg a színház. Prielle Kornélia vendégszereplése mellett, nagy aggodalmak között, hogy a társulat fönt nem fogja magát tarthatni, a tönkretett lakosság nem fog a színházba járni. - Kellemesen csalódtunk. A legjobb színidények egyike következett. Ténnyé vált, hogy Szegeden a színház nem luxus, mint sok más helyen, hol ha véletlenül jó termés volt, áldoznak a komédiára is, hanem hogy életszükséglet, amit nem lehet nélkülözni, amelynek okvetlenül meg kell lenni s következésképp pénz is van rá mindég.

Ez indokolja nagyban azon törekvéseket, melyek az állandó színház fölépíthetésére irányulnak minden oldalról. Azért mondom, minden oldalról, mert nemcsak a jobb érzékû polgárok, hanem egy idõ óta a lakosság minden rétege igyekszik módját ejteni, illetve tõkét teremteni az épülethez, melynek telke a város legszebb helyén jelöltetett meg.

De térjünk át a jelenre s addig is úgy takarózzunk, ahogy lehet.

Aradi jelenlegi társulatáról sok elõleges jó hír jött. Az elsõ elõadás tegnap nem rontott ez elõleges híreken semmit, sõt csak igazolta azokat.

A rozzant épület úgy-ahogy ki van javítva, a kapitányság intézkedett, hogy az odavezetõ járdák kijavíttassanak. S így nem is lesz életveszéllyel összekötve a színházba járás, sõt ha minden genre-ben ilyen a társulat, mint aminõ az operettben látszik lenni a »Boccacció« elõadásáról ítélve, - még unalommal sem.

A társulatról természetesen nem szólhatunk még, csupán a szereplõkrõl néhány szót a közönség tájékozása végett. Annyi azonban bizonyos, hogy még két ilyen primadonnája nem volt a szegedi színháznak, mint aminõ Enyváry Sarolta k. a. és Halmayné asszony.

Enyváry kisasszonyról alaptalan volt a hír, hogy hangját vesztette volna, hatással énekelt, s jól játszott. Õt különben elég jól és elég elõnyösen ösmeri közönségünk.

Halmayné asszony is tömérdek tapsot aratott Fiametta szerepében. - Hangja szép, bár nem nagy terjedelmû. A felsõ hangok tiszták, csak az alsók fátyolozottak és tompák kissé. Tisztán intonál. Mindenbõl az látszik, hogy helyes zene-érzéke van, ami azonban inkább vele született, mint tanulmány és képzés eredménye. Ha hogy nincs egyesítve a kettõ. A templom elõtti kettõs különösen gyönyörûen sikerült, s kiemelkedõ pontja volt a mai elõadásnak.

Nagy Pista régi ismerõsünk. Szép hangját visszasóvárogták a múlt évben is: az nem is változott, olyan jó, mint azelõtt, bár a herceget õ a Boccaccióban nem énekelheti kedve szerint, mert az inkább bass-buffó, mint tenor szerep. Kár, hogy Nagy Pistának a játéka sem változott. Azzal ma is lerontotta a kedvezõ hatást, különösen a nyelvbotlása még derültséget is okozott. Jó lesz, ha õ is úgy tesz, mint Demosztenész, s kavicsokat rak a nyelve alá.

A régiek közül még a jó öreg Bodrogi és Makó komédiázott jókedvûen, az elõbbi a fecsegõ borbélyt, az utóbbi pedig egy szerencsétlen férjet személyesítve.

Általában az elõadás fölülmúlta a várakozást. A színház újonnan festett plafonja, s az egyebütt is meglátszó csinosítás a szépen betanult zenekar, s az ensemble, minden jó volt! A közönség, mely zsúfolásig tölté meg a színházat, (több új arc volt aránylag a nézõtéren, mint a színpadon), egészen jól mulatott és sokszor megtapsolta az egyes szereplõket. Enyváry kisasszonyt kiléptekor virágokkal halmozták el, mintegy »istenhozottnak«, tisztelõi.

Az elõadást a királyi biztos is majdnem végignézte, s õ is megelégedését fejezte ki környezete elõtt.

*

Holnap, csütörtökön páros számú bérletben ismét a Boccacció adatik.

234. sz., október 9.

[BOCCACCIÓ]

A tegnapi »Boccacciónak« megint nagy közönsége volt, az elõadás még jobban, még simábban ment, mint azelõtt. A két primadonnát pedig tüntetõleg tapsolták, Enyváry kisasszonynak virág­csokrokat is dobtak. Legtöbb zajt, legtöbb élénkséget azonban a Makó kupléi idéztek elõ, különösen nagy derültséggel s viharos tapsokkal találkozott a következõ:

Reményben bízik az ember,
S mégis hányszor csal meg az,
Lakást olcsón véltünk kapni,
A legdrágább lett biz az.
Mit bent kapni, hittem, ötön,
Azt kint kaptam huszonötön.
Jó egek! mit tegyek?
Kimegyek, fizetek?
Jó egek! fizetek.

236. sz., október 12.

A »CSÓK«

Szombaton a »Csók«-ot láttuk, s azt helyesen is teszi Aradi, ha a legjobb napot, a szombatot, amikor t. i. magától is van publikum, klasszikusabb darabokkal tölti be, s a publikum-csalogató operetteket adja a legrosszabb napokon: hétfõn és szerdán, mert miként a lutri-rakóknak vannak nyári, téli és õszi numerusaik, úgy az igazgatóknak is peches, ómenes napjaik.

A »Csók« elõadása nagyobb sikerrel ment, mint aminõt vártunk.

Igaz, hogy nagyon keveset vártunk - mert a verses darabokat mindenekelõtt jól kell betanulni, azután szavalni tudni és csak akkor következik az elõadás.

Ami a betanulást illeti, nem lehet panasz. Dóczy szép jambusai gördülékenyen peregtek is, s a meglehetõs számmal összejött közönség azzal a meggyõzõdéssel távozott, hogy látott már õ (éspedig sok évig látott) gyengébb társulatokat is Szegeden.

Abonyi a királyt személyesíté meglehetõsen, Makó Sombrinust találóan és némi humorral, Dobozi Lina a királynét kifogás nélkül, Zilahy a pórfiút nem éppen ügyetlenül.

Az est kiváló érdekét Kutasi Janka kisasszony képezte, illetõleg a kíváncsiság játéka iránt.

Kutasi kisasszony értelmes színésznõnek mutatta be magát, elevenség van a játékában, és a poénokat ki tudja emelni, ami nagy elõny. Orgánuma rokonszenves, bár nem eléggé lágy, gesztikulációja sok kívánni valót hagy fönn, szavalata néhol monoton, másutt azonban keresztülcsillog rajta az érzés. - Maritta szerepét mindamellett nem jól játszotta, mert nagyon sok vidékies fogást használt, a hatásvadászat pedig sehol sem olyan ízléstelen, mint az ilyen genre-û darabban. A csók-monológ, mely az egész darab fénypontja, jóformán el lett ejtve emiatt, mert a kisasszony hirtelen fölugrása, midõn a monológ végén elkiáltja magát: »Nem édes a csók, hidd meg, hogyha tiltva nincs«, inkább komikus volt, mint esztétikus szép.

De különben is e monológ nem a szenvedélyek és szerelem áradó kitörése, aminek a kisasszony idomította, hanem pusztán pajzán magyarázat a csókról, melyhez a dévaj kacérság ingerkedõ hangja illik jobban árnyalatnak.

Egyébiránt Kutasi Jankában minden jel oda mutat, van elég tehetség s lesznek szerepek bizonyára, amelyeket õ korrekt fog tudni eljátszani.

Még a derék Somogyi Nellirõl szóljunk valamit. Tagadhatatlanul õ a színház legszebb alakja - amíg meg nem szólal.

De egyszersmind valóságos Rontó Pál. A jó Dóczy szép jambusait úgy össze-vissza hajigálta, némelyeknek a nyakát tekerve ki, másiknak a fejét harapva el, hogy bízvást szemére lehet vetni a Bernárd Dániel szavait: »A szépséghez nem illik a kegyetlenség.«

»A SÁRGA CSIKÓ«

Megint ez a boldogtalan csöndes állat, mely nem is annyira paripa már, mint öszvér és mely nem is annyira a sárréti uraság csikója, mint az Aradi pénzes zacskója. Három esztendõ óta minden második vasárnap kipányvázzák, vickándoztatják és megnyergelik vele a publikumot, mert az a sok becsali nóta beédesgeti a vasárnapi embört, aki meg van ahhoz szokva, hogy a káposztát is minél többször melegítsék föl neki.

Ezúttal úri közönség is volt a nézõtéren, de sok, mert az új népszínmû énekes Szabó Bandi és Halmayné elsõ föllépte volt.

Nem is vallott velök szégyent a direktor.

Halmayné gyönyörûen énekelt, sikkel és érzéssel játszott, majd minden dalát megtapsolták zajosan.

Szabó Bandi szintén jól játszott, s bár hangja sok kívánni valót hagy fönn, a népdalokat oly zamatosan, olyan jóízû betyár akcentussal énekelte, hogy maga nemében páratlan ez az eredetiség.

Tapsolták õt is, különösen egyik nótáját, melyet a csárdajelenethez beszõtt:

Bujdosik az árva madár,
Minden erdő szélén megszáll!...
Hát egy olyan árva mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény!
Ides anyám is volt nekem,
Hej de keservesen nevelt engem!
Éjszaka font, nappal mosott,
Hej, de keservesen tartott!

A többi szerep többé-kevésbé, inkább kevésbé sikerült. Még a csárdás gazda szerepe volt meglehetõs kezekben Bodroginál, azonban a Csorba Márton egyike a darab legjobb alakjainak, teljesen elejtetett Szeles által, kit pedig jó színésznek mond a fáma. Ne sutor ultra crepidam. Úgy látszik, nem való Szeles parasztnak.

Örömtõl dobogó szívvel konstatáljuk, hogy a darabban négy igazi szûr fordult elõ a betyár urakon.

Tavaly, a könyöradományok kiosztása elõtt még nem voltak ilyen jól öltözött szegénylegények Szegeden!

Úgy látszik, annak az egyetlen tavalyi szûrnek használt a csúfondáros szép szó részünkrõl s jól megfiadzott tavaly óta, - három kölyök-szûrnek adván halhatatlan életet a világot jelentõ pádimentumon.

242. sz., október 15.

[PARLAGI JANCSI]

Tegnap »Parlagi Jancsi«-t, a jó öreg Szentpétery jóízû énekes vígjátékát láttuk olyan jó elõadásban, aminõ jót csak képzelni lehet vidéken. Siposné oly természetesen adta szerepét, mint egy igazi mûvésznõ. Õ az is, csak jobban tudna öltözködni s némi modorosságról szoknék le.

Szabó Bandi elemében volt, s bár nem énekelt szépen, de kitûnõen játszott, leszámítva azt, hogy sokkal több parlagiságot engedett meg magának a második fölvonásban, mint amennyit a szerzõ óhajtott. Az asztalra való ülések, s több efféle extemporizáció teljesen fölösleges volt.

Somogyi Nellin is meglátszott ma az igyekezet. Kis szerepét jól tudta betölteni. Alakjánál fogva megérdemli, hogy koronkint nagyobb szerepet is bízzanak rá, s lehetõleg népszínmûvek­ben. Ha némi természetességet sajátít el, hasznavehetõ tagja lehet a társulatnak.

Halmayné jó volt, Bodrogi néhol kizökkent a kedélyes nagyatyus szerepébõl, s kiállhatatlan, siránkozó vénember lett.

Legtöbb derültséget azonban Kövesi keltett, egy siralmasan elfújt nótával:

Mikor én még ifjú voltam
Hej de másra gazdálkodtam,
Serre, borra, pálinkára
Leányoknak pántlikára.

A közönség pompásan mulatott az egészséges alapeszméjû, régi vígjátékon mindvégig.

*

A színlapok stílusa csak nem akar megváltozni. Mára is úgy van hirdetve a »Proletárok«, hogy »jeles eredeti, új színmû«, majd alább »Hírneves új színmû«.

Szombatra pedig a »közkedvességû« Boccaccio.

Ez pedig nagyon primitív eljárás, s még ha nem volna is ízléstelen - már az igazság szempontjából is csak úgy állhatná meg helyét, ha Aradi úr aztán, mikor majd a »Pletyka pad« és a »Két árva« féle darabokat adatja, szinte odaírná a színlapra: »Régi rossz dráma«, vagy »Ostoba népszínmû«».

243. sz., október 16.

[A PROLETÁROK I.]

A »Proletárok« tegnapi elõadása nem elégített ki bennünket. Ennél sokkal, de sokkal jobb volt a tavalyi.

K. Nagy Marinak fogalma sincs a »dicsõ özvegyrõl«, a »részegségi jelenetet« kivéve elejtette e jeles szerep minden részét, hadarva szavalva, pátosszal, vagy anélkül, minden poénírozás nélkül, úgy, hogy azt kell hinnünk, miszerint tán nem is érti azt, amit beszél.

Szelesnél tízszer jobb Timót Pál volt Peterdi, - Bankó Béni, a szakácsné, a hülye inas, mind nem is hasonlítható a tavalyihoz.

Ami azonban Kutasi Janka kisasszonyt és Siposné asszonyt és Halmay urat illeti, õk betöltötték helyüket. Mind a három verve-vel játszott.

Abonyi gyenge Darvas Károly volt. Azt a sztereotip, hosszú szalonrokkot, mely harmadéve volt egy ideig divatban Berlinben, s melyben úgy néz ki, mint egy kálvinista togátus, otthon is hagyhatná. Játékában abszolúte semmi melegséget nem bírt önteni.

Makó, ki szintén jól játszott, most is fehér, fótos kabátban járkált ott a szalonokban. Ízlése pedig megsúghatná, hogy az még ebben a körben sem lehetséges.

A »Proletárok« még bizonyosan meg fogja egyszer-kétszer tölteni a színházat, de csak más szereposztás mellett. Ha tán a Szederváry Kamilla szerepét Siposné vállalná el?

248. sz., október 22.

»A NAGYZÁS HÓBORTJA«

Megváltozott az idõk viharos járása. Tavaly a páratlan szám volt az uralkodó planéta, most a páros számú bérlet. Erre jön a szép publikum.

Vagy hogy csak véletlen volt, amiért a »Nagyzás hóbortját« adták: s a szép nõk szeretik magukat megnézni a tükörben.

Láthatta magát a darabban nem egy.

De azért ez a darab mégsem velencei tükör, hanem csak cseh üveg: metszette Rosen.

A derék Rosen, aki a bécsi burgereket olyan pompásan tudja mulattatni a tagadhatatlanul elég ügyesen szõtt epizódokkal és fordulatokkal, melyek nem elegendõk ugyan arra, hogy darabjainak irodalmi értéket kölcsönözzenek, de igenis elegendõk arra, hogy elevenekké tegyék azokat.

Ez a becsületes német darab is elég eleven, (ami, tekintve hogy német, nem csuda). Minden ember tisztára bolond benne, s minden helyzet erõltetett.

Azonban de gustibus non est disputandum, azért a publikumnak mégis tetszetõs, mert eleget lehet rajta nevetni. Nevettek neki itt Szegeden is, s mert, mint mondottuk, szép nõi publikum volt, folytonosan lehet látni szép fogsorokat villogni, s egyes drasztikusabb kifejezésnél gyenge tejarcokat elpirosodni.

S ez volt az igazi színjáték.

Fönn a színpadon is jól játszottak, különösen Makó, ki Ringheim bankárt adta (mert bankár Rosen minden darabjában van) és Halmayné asszony, ki fiú-szerepében oly kedves és kitûnõ volt, hogy a derék színésznõ igazán megérdemli azt a gyors hódítást, melyet Szegeden tett, kiküzdvén magának Siposné asszony mellett az elsõ helyet, mert Siposné asszony, mondanunk sem kell, ma is több volt, mint jó.

Az õ játéka néha bájos, sõt némely vonásában néha mûvészi is. Kár, hogy nem elég fiatal már arra, hogy a tökélyig vihesse. Mert amire oda ér szerepkörében - már akkor a mamákat »kell« adnia.

Miért is nem született valamivel késõbben?

Azok közül, akik nem játszottak jól, Danter nyugalmazott õrnagy magaslik ki (mert nyugalmazott õrnagy is van minden német darabban, akinek az a force-a, hogy rettenetesen hadonász és kiabál), ezt Szeles ábrázolta, továbbá, kimagaslik Eugenia született Almond grófné, Nagyné K. Mari, aki jobban hasonlított egy trafik-üzlet érdemes tulajdonosnõjéhez, mint született Almond grófnéhoz. Vétek volna azonban kihagynom Abonyit is, aki még mai napig sem vágatta el a szalonfrakkját, hanem halálra üldözi vele a jó szegedieket, a berlini kabátokat, s ezzel keserves gyásznapjaikat juttatván eszükbe. Ez a nagy kabát lehetetlenné teszi rá nézve a maszkírozást és a sikert. Mert bizony úgy áll a dolog, hogy mint Sámsonnak a hajában volt az ereje, neki a hosszú szalonrokkban van a gyengesége. Eddig még mindég megbukott benne. Az egyetlen blúzos szerepe pedig az »Aszalai uram leányai«-ban teljesen bevált. Már én babonás vagyok az ilyenekre!

Epizódszerepnek derekasan sikerült még a Kövesié és kifogástalan játéka volt Zilahynak, de roppant kifogásolható macskaszínû nadrágja, melyre helyesen jegyezte meg egy szomszédom, hogy »no ezt a nadrágot alighanem könyvkötõ csinálta«.

S ha csakugyan az csinálta, visszaveszem szavamat, mert mint könyvkötõi ipari, remekmû.

Hát Kutasi Jankáról mit mondjak?

Õróla hallgatni annyi, mint nem akarni õt észrevenni, s ez neveletlenség.

Õróla szólni pedig annyi ebben a darabban, mint háttérbe helyezni õt. S ez gyöngédtelenség.

Kutasi Janka egy csinos, ügyes fiatal színésznõ, akinek nagy pechje van.

Ha valamit jól csinál a darabban, biztos, hogy abban a szent percben összetörik valaki alatt a páholyban Aradi izmos székei közül egyik, s a reccsenés oda fordítja a közfigyelmet.

Ha valaki kezdeményezõleg meg akarja indítani egy-egy sikerültebb jelenete után a tapsvihart, pozitíve lehet venni, hogy hirtelen belejön a kezébe a görcs.

A kisasszonynak határozott malõrje van, igyekezetét nem méltatják annyira, mint ahogy megérdemelné, pedig látszik, hogy minden szerepét átgondolja, s szerepei is elejétõl fogva olyan szerencsétlenek, hogy fényoldalait nem bírja bennük érvényesíteni, mert e szerepek (a Proletárokbanit kivéve) mind úgy vannak beillesztve a keretbe, hogy nem imponálhatnak. A hatás titka kifürkészhetetlen, de annyi bizonyos, hogy többször rejlik az mások gyöngeségében, mint az embernek önnön erejében. Másrészt pedig a külsõ körülményektõl is nagyban függ.

Kutasi Janka pedig a saját szakmakörében mint drámaszende, egyike a legjobb vidéki erõknek; ami leginkább hiányzik játékában, az a melegség, az érzés közvetlensége, de talán éppen ezért ment sok más kiállhatatlan hibáktól, amikben az érdemes drámai szendék rendesen excellálnak, az álpátosztól és azon keserves siránkozástól, mely jóízlésû embert már mainapság kikerget a színházból.

Mert nagyot változott a világ.

Õsapáink és õsanyáink (isten nyugasztalja õket!) még azért jártak a gyialtrumba, hogy ott kedvükre kisírhassák magukat, s némelyik nénémasszony két-három zsebkendõt is vitt magával, s ha csuromvizesen nem hozta vissza, bizony nem is ért akkor az a darab egy szál petrezselyem gyökeret sem: de ma már szórakozni megy a színházba a publikum s akárhogy sír-rí is odafönn a deszkákon Báthori Mária, bizony nem hiszi el az ember. Peleskén is okosabb ember ma már a nótárius, hogysem fölszaladjon a színpadra gyilkosságokat megakadályozni.

Amivel pedig azt akarom mondani, hogy az ízlés változott, az érzelmeket nem szabad többé a maguk pongyolaságában mutatni a színpadon, hanem csak maszkírozni, s illetve esztétikailag fejezni ki.

No de térjünk vissza az esztétikáról - Kutasi Jankához. Mert neki kerítettem ezt a nagy feneket, figyelmeztetni akarva õt, hogy helyes úton van, s bizonyára még az is hasznára lesz, hogy olcsó sikerhez nem bírt jutni. Az rontja meg legjobban a tehetségeket.

Õbenne pedig az van: használja föl jó irányban. Az õ tere nem az operettek világa, hol buján terem a taps, nehéz út az övé, de annál értékesebb a siker. Többször vettem észre, hogy fogásokhoz folyamodik, a tetszés kiforszírozására. Errõl szokjék le. Mondjon le arról, hogy tetszik, azért hogy igazán tetszhessen.

Ma meglehetõsen játszott - de hát pechje volt, senki sem vette észre, még talán a võlegénye sem.

Különben vigasztalja a kisasszonyt az a példabeszéd, hogy aki szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben.

Ez szól Somogyi Nellinek is, a szobaleánynak, aki egészen csinos volt ma, úgy hogy a közönség váltig leste, mikor csengeti már be megint Ringheim bankár.

Be is csengette sokszor, hanem (mit is várhatni egy ostoba bankártól) alig-alig váltott vele egy-két szót.

249. sz., október 23.

XI. LAJOS

Delevigne Kázmér darabja bár szorosan nem felel meg a tragédia elméletének, kétségkívül egyike a világirodalom nagy érzékkel írt drámáinak: remekmû a maga nemében, igen örülünk, hogy láthattuk, s hisszük, hogy a közönség szívesen megnézi még egyszer.

Szelesre nézve, ki a címszerepet játszotta, szívesen konstatáljuk, hogy kitûnõ volt, s nemcsak minden ízében kiaknázta szerepét, hanem a szó szoros értelmében bevégzett jellemet rajzolt. Tetszett is a közönségnek nagyon.

Õvele úgy jártunk, ahogy a mesékben szokás a hamupipõkékkel, az ördög sem nézne ki belõlük semmit, mígnem egyszerre csak a lábaikra illik az aranyos cipõ.

Szelest mindig szidtuk eddig, mert minden szerepében gyarló volt, míg most egyszerre úgy áll elénk, mint aki minden színészt messze maga mögött hagyott.

De ez nem azt bizonyítja, hogy mi tévedtünk, hanem csak azt, hogy aki a nagyobb dolgot meg bírja oldani, nem következés, hogy meg bírja oldani a kisebbet is, más szóval, nem kell a hátas paripát eke elé fogni, mert az rosszul húz ott a legtöbbször.

A többi szereplõk valóságos liliputiak voltak mellette, de azért nem érdemelnek megrovást, mert nem tréfadolog a tragédia, s bizony a Nemzeti Színházban is vékonyan megy mainapság. - Kutasi Janka kisasszony egészen korrekt Dauphin herceg volt. Abonyi nemkülönben jó Nemours. (Ma nem a hosszú szalonkabát, hanem egy még hosszabb virágos vikler volt rajta.)

Ezeken fölül még Siposné (ki igazán otthon csak a szalonszerepekben van mégis), Halmay, Makó és Bodrogi feleltek meg szerepüknek. Megjegyezzük Bodrogiról szólva, hogy lehetetlennek látszik elõttünk, miszerint a francia udvarnál, XI. Lajos alatt szerzetes, pláne a király gyóntatója, megfordulhatott volna olyan gyarló öltönyben: t. i. egy Lenhossék féle színehagyott, ízléstelen boncoló öltöny volt a derék Bodrogin.

251. sz., október 26.

[SZÍNI BESZÁMOLÓ I.]

I. »A BÕREGÉR«

Ez a kedélyes operett, amelyrõl minden eleven ember tudja, hogy abban mindenki becsíp: férfiak, asszonyok, lányok, csak a közönség marad józan.

Hát úgy volt most is, Makó, Szabó Bandi pompás korhelyek voltak, Frank fogházigazgató azonban nagyon sokat talált bevenni a jóbul, s ki-kizökkent a szerepbõl. Erõs gyanú alatt áll a súgó is, hogy szintén részt vett a lengyel herceg muriján és bepezsgõzött, mert túlságosan hangos volt.

Halmayné igen jól játszott egész végig és igen szépen énekelte a »hahaha« áriát, úgy hogy percekig tartott az ismétlést kérõ tapsvihar. Enyváry szép dalait szintén megtapsolták és megújráztatták. Az utóbbi gyönyörû toalettjét most is, mint mindég, ki kell emelni. Az operetteknek lényeges része az öltözék és ennek csak Enyváry k. a. tud megfelelni. A magyar fõúri nõi viseletet eszményítve mutatta be.

Nagy Pista játékán mintha némi csiszolást vettem volna észre. Igaz, hogy nagyító üvegen át néztem.

II. SZABÓ BANDI RÖGTÖNZÉSEI

Szabó Bandi derék színész, meg is nyerte a rokonszenvet Szegeden, meg is érdemli, mert meglehetõsen énekel, s igen kitûnõen játszik, s azonfölül is sok elõnyei vannak.

Hanem mindez arra ne vezesse õt, hogy rögtönözzön. Elégedjék õ meg azzal a sok okos dologgal, ami a világ összes színdarabjaiban meg van írva, s ne igyekezzék azokba a saját fejébõl belegondolni okosabbakat.

A »Bõregér«-ben a szobalányhoz így szól:

»Eredj a Prófétába és mondd meg a Gyurkának, hogy küldjön jó vacsorát.«

No, ha ez nem ízetlen tréfa és komázás a közönséggel, akkor semmi sem az.

De ha ez még el is csúszhatna azzal, hogy hiszen az operettben úgyis minden bolondság megjárja - komoly megrovás alá esik az olyan, hogy tegnap a »Piros bugyelláris«-ban Gyenge Sándorról emlékezve, mindenütt »Gyenge Sandrit« emleget.

De még ez nem elég. Hanem elhagyja Gyenge Sándor gyönyörû balladáját, a darab fénypontját, illetõleg valami vad kádenciákba veszíti bele mindjárt a negyedik-ötödik sornál.

Ez nem járja! Szeged nem Bugyszent-Mihályfalva! Itt azt akarjuk hallani, amit Csepreghy Ferenc írt, s úgy, ahogy õ írta, meghamisítlanul, s abból akár elvenni, vagy ahhoz hozzáadni senkinek sem szabad.

Ha Szabó Bandinak sok a mondanivalója, írjon belõle külön darabot, szívesen meghallgatjuk, de ne korrigálja a színmû-irodalmat.

...Lányomnak szóltam, de menyem - Makó - is értsen belõle.

III. »A PIROS BUGYELLÁRIS«

Ez is az Aradi színes darabjainak egyike, ikertestvére a »Vereshajú«-nak és a »Sárga csikó«-nak. Kétségkívül igen jó darabok, de a publikum már úgy van velök Aradi úr kegyelmébõl, mint ahogy egy fiatal író, kin, aminthogy ez egészen köztudomású, az esett meg, hogy száztizenegyszer tálaltak eléje sertéskarajt vörös káposztával. Akkor vette elõször észre: »Ejnye, hiszen én tegnap is azt ettem!«

Mi is most kezdjük már észrevenni ezeknek a daraboknak a gyakoriságát. Mert hát hiába, azok a nóták is kellemesek voltak valaha a fülnek, amiket a verkli recitál, s bizonyára még sokáig kedvesek lehettek volna, de éppen a verkli untatta el velünk!

A »Piros bugyelláris« elõadása megint olyan volt, mely nem ütötte meg a tavalyinak mértékét.

Szeles (ki, hogy a Szabó Bandi stílusával éljünk, kitûnõ »XI. Lajcsi« volt), peturbáni dörgedel­mekkel játszotta Török bíró uramat. Halmayné asszony pedig egyéniségénél fogva volt képtelen megfelelni a tûzrõl pattant menyecske szerepének úgy, ahogy csak Rónaszékyné is.

Nagy Pista bevált paraszt legénynek.

Ellenben Bodroginé és Somogyi Nelli kis szerepeikben dicséretet érdemelnek, az elsõ a hû alakításért, a másik a haladásért, mely szembetûnõ.

Szabó Bandiról mondanunk sem kell, hogy jól játszott, õ tartotta a darabban a lelket. Jóízû és természetes a játéka, s azért is van és lesz a közönségre hatással mindég. Általában Szabó Bandi igen sokat haladott azóta, midõn õt utoljára a Népszínház deszkáin láttuk.

IV. A FÖLVONÁS KÖZÖTT

Nagy a panasz, hogy hosszúk a darabok, azaz hogy hosszan tartanak. A jámbor keresztény ember, aki befizetett pénzét végig akarja értékesíteni, beszoríttatik hét órakor a zártszékébe, ahonnan nincsen szabadulás néha egész tizenegyig.

Márpedig a sok a jóbul is megárt. Egy darabnak sem volna szabad tovább tartania harmadfél óránál. Amelyik pedig hosszabb, azt siettetni kell gyors, gördülékeny elõadás által, mert nincs tapintatlanabb dolog, mint a közönségnek alkalmat nyújtani arra, hogy az alaposan megunja magát.

Az unalom nagyon rossz tanácsadó. Mondják, a forradalmat is az csinálja. De azt nem mondják, hogy a tele kasszákat is. Borzadályosan hosszúak fõképp a fölvonásközök. Annyi ideig szuszognak odabenn a függöny mögött a díszletek átváltoztatásával, hogy sokszor azt kell hinni, hogy Bánk bán, vagy a portugáli király, akinek a következõ fölvonásban jelenése van, talán betévedt a Pörös-Durbincsba, vagy hazaszaladt a kapukulcsáért, s nem lehet folytatni a darabot, míg vissza nem jõ.

Az emberek bosszankodnak, az idegesebbek a padlót dobogtatják. De az sem használ semmit.

Az elsõ fölvonásban még csak hagyján. Az ember fölveszi a látcsõt, végignézi a páholy-közönséget (az övék az elsõség), azután végignézi a földszintet egy arisztokratikus tekintetet vet a karzatra, s ezzel lemorzsolódik az idõ.

A második fölvonás után az ideálját (már akinek van) kukkerozza az ember. Gyenge mulatság, de mégis valaminõ.

A »kis ártatlan« vagy észreveszi, vagy észre nem veszi. »Tertium non datur.« Ha észreveszi, zavarba jön, elpirul, legyezi magát, elfordítja a fejét és ez érdekes. De ha észre nem veszi, el vagy veszve... fáradtan, lemondással teszed le a kukkert és - ásítasz. Állkapcáid kinyújtóz­kodnak, többé nincs irgalom, nincs kegyelem.

Mert az elsõ ásítás olyan, mint a szétvágott érbõl az elsõ vércsöpp: zuhog nyomában a többi.

Jöhet aztán a cornevillei márki, Serpolette és minden, ami érdekes e földi életben, az ásítozást már nem képes többé megállítani semmi. Az hatalom.

Azt tanácsolom hát Aradinak, hogy a sajtóval vagy a színi bizottmánnyal még kiköthet, hanem ettõl a hatalomtól óvakodjék.

Budapesten ugyanazok a darabok, melyek itt negyedfél órát vesznek igénybe, harmadfél órában érnek véget.

S ott diskurálni, társalogni lehet mindvégig. A közönség kitûnõen érzi magát. De itt a darab vége felé már minden az 1863-i nagy éhség szomorú képét tárja elénk. A cukkerlit ropogtatva eszik a hölgyek. A sóskiflis gyerek körül igazi tolongás van a foyerben.

S ha a hõs fönn a színpadon búsan szavalja:

Hogy szöktessem meg Mariannát,
E rostélyos ablakon át?«

Valóságos sóhaj lebben el a rostélyos szóra a nézõtér minden zugában.

Az arcokon kimerülés, sehol egy mosolygás, sehol sem látszik figyelem, hanem mindenki szórakozott, a fejek nyugtalanul mozognak ide-oda...

S a szerelmes leányka, kinek szíve megdagadt és föllelkesült a darabbeli szerelmesek küzdelmén és szerencsétlenségén, majd boldogságán, kimerülten suttogja imádottjának - hogy õ már éhes.

Ezt az egy mindent uraló érzést viszi haza arról a helyrõl, hol az írók halhatatlan eszméivel kellett vala táplálkoznia.

252. sz., október 27.

[SZÍNI BESZÁMOLÓ II.]

I. »AZ UTOLSÓ LEVÉL«

Az »utolsó levél« kivált a szerelmeseknél sok bajt szokott okozni, s többnyire keserű vissza­emlékezések forrása. Victorien Sardou vígjátékot írt ebből a drámai elementumból, amelyet már mi jobb előadásokból is ösmerünk - Sardou szerencséjére.

De a tegnapi előadás sem mondható abszolúte rossznak. Siposné, Dobozi Lina asszony és Halmai, kiknél a főszerepek voltak, derekasan játszottak, különösen jó szalon-színésznek mutatta be magát Halmay, ügyesen mozgott, hangja rokonszenves, nem túloz s nem halványít.

Az első és második fölvonás között nem tudni, mennyi idő folyik el, mert a színlapon nincs fölírva, annyi azonban bizonyos, hogy vagy sok idő folyik el, vagy igen kevés, talán egy félnap, ami valószínűbb azért, mert a szobrocska alul kivett levelet okvetlenül mindjárt kutatja Siposné és Kutasi Janka.

Ha sok idő folyik el a két fölvonás között, hogyan lehet az, hogy mind Siposné, mind Kutasi Janka az első fölvonásbeli toalettben jönnek a színpadra a második fölvonásban? Ha pedig kevés idő folyik el, akkor az a különösség áll be, hogy Halmay úr, ki az imént porcelán öltözetben vizitelt, tehát forró nyári időben, már rövid idő múlva zimankós téli időben a kandalló tüzénél didereg téli rokkban. Franciaországban sok csuda esik meg, de ilyen hamar mégsem következik talán a nyár után a tél.

A tanúság [!] ebből az, hogy jobban kell az öltözködésre vigyázni: mert az sokat árt vagy használ az illúziónál.

*

Kutasi Janka egészen szép Clarisse volt, s ma is csak az tûnt ki, hogy tehetséges színésznõ, akihez sok jó reményt köthetünk. Se modorosság nincs benne, sem álpátosz, hanem mérséklet vonul át játékán, ami a lehetõ legjobb jel, csak a hangjának lenne több hajlékonysága, mint ahogy a Siposnéénak van, ki mestere a modulációknak. A társalgási szerepekben fõleg ez az az eszköz, amivel hódítani lehet. Olyannak kell lenni a hangnak, mint a zongorának, mely minden érzés kifejezésére külön billentyûbõl rezdül.

Makó a megtestesülése ennek a - hiánynak. Õbenne minden ingrediencia megvan, ami a mûvészethez kell, még alakítani is tud, csak a hangja szerencsétlen, mindig ugyanaz.

Ma is kitûnõen volt maszkírozva. Úgy nézett ki õ maga is, mint egy cserebogár.

Mit szóljunk Szelesrõl?

Petúr bán közepütt kiborotváltatta a szakállát, s beleöltözött a Monsieur Vanhove ruháiba.

II. ZILAHY HASON FEKVE

Mióta egy Salvini és egy Rossi támadt, azóta egy Zilahynak is sok van megengedve - de mégse minden. Temple Pál úr egy éretlen úrigyerek, legalább ilyennek gondolta ki Sardou. Temple Pál úr egy neveletlen hóbortos suhanc. Legalább ilyennek adta Zilahy.

Sardou azt írta darabjáról, hogy történik: »Chinonban és környékén«, de ha Zilahyt látta volna, akkor lehet, azon tûnõdik, nem-e a Lipótmezõn történik mindez?

Pál úr borzasztó grimaszokat vág folyton, a szalonokba föltett kalappal jár be, s minden jel arra mutat, hogy a boldogtalan fiú hülye.

Azonban midõn a színpadon, idegen házban hason fekszik, s úgy írja meg a szerelmes levelet, az ember már kijön a flegmából, s föl nem foghatja, miként adhatja oda Vanhové Titus ilyen embernek Aradi Emiliát, vagyis jobban mondva Cronsoles Mártát?

Ha már legalább hanyatt fekve írta volna a levelet, abban lett volna valami akrobataság.

A dolog úgy áll, hogy a tetszeni vágyás ragadja ilyen ízléstelenségekre a színészeket. Pedig a rendezõség ügyelhetne, hogy legalább a szalondarabokat ilyenektõl mentve láthassuk.

Zilahy úr pedig várjon addig a griffjeivel, míg a Legouvé Ernõ új darabja »A medve« kerül színre. Abban talán lesz, a címrõl ítélve, neki való hempergõ szerep.

*

Meg kell még említenem, hogy a zsámoly-jelenet sikerült epizódja volt a darabnak. Aradi Emilia, ki napról-napra nagyobb haladást tanúsít, és Bodroginé igen ügyesen adták.

Lehetetlen elhallgatni azt a rendkívüli eseményt is, hogy Bodrogi ma nem játszott.

Annyira hozzá vagyunk már szokva a jó öreghez minden este, hogy dacára annak, miszerint a színlap nem jelezte, önkénytelenül is mindig vártuk valahonnan, s sehogy sem lehetett elhinni a függöny legördültével, hogy a darabnak vége van õnélküle.

*

Holnap szerdán, a Siposné jutalomjátékára »Lecouvreur Adrienne« francia »fényes« dráma adatik.

Hogy miért adatik, azt értjük, mert igen kitûnõ mû.

Hogy miért adatik a Siposné jutalomjátékára, azt is értjük, hiszen Siposnénak nem lehet a darabok megválasztásában csak jó ízlése.

Hogy miért adatik szerdán, azt is értjük, mert a szerdai nap a legrosszabb, azért engedi azt Aradi jutalomnapnak a legszívesebben.

De hogy miért fényes dráma ez a Lecuovreur Adrienne, azt már csakugyan nem értjük.

Az a színlap és a jövõ titka.

253. sz., október 28.

A PROLETÁROK II.

A »Mukányi« írója egyre nő, izmosodik a közönség rokonszenvében.

Pusztán jöttének híre elég volt, hogy a színházat megtöltse tegnap.

Ugyanis az a híre járt, hogy maga Csiky Gergely is részt vesz az előadáson.

A jószerencse megmentette ettől a keserű pohártól. Nem jött el Szegedre, - tehát nem lehetett jelen a »Proletárok«-on.

De a közönség éhes volt Csikyre. Neki okvetlenül Csiky kellett ma.

S mivelhogy a XIV-ik század óta soha nem volt még aránylag annyi pap színházban, mint ma itt, kiválasztott magának egyet a sok közül, s nézte Csiky Gergelynek.

A derék fõtisztelendõ úr, ki alkalmasint lehetõ észrevétlenül akarta végignézni koszorús paptársa vígjátékát, roppant zavarba jöhetett a sok feléje irányzott kukker és kíváncsi tekintet súlya alatt.

A dicsõség szúró fénye elõl, mely nem illette jogosan, be-behúzódott a páholy mélyébe.

Szép vonás az Alföld hazafias klérusától, hogy amiért Csikyt a középkorban talán meg is égették volna, ma már mindnyájok szemében meggyúlt a máglya, de a büszkeség fénye égett ott. És méltán. A katolikus klérus mindig helyén volt.

A XVI. században a tudomány mécsét élesztgette. - Mert akkor az volt a legnagyobb föladat.

A XVII-ik században harcot hirdetett lóháton. - Mert akkor az kellett.

A XVIII-ik században a hazai nyelvet ápolta. - Az volt a legértékesebb.

Ma pedig irodalmi babérokkal övezi halántékait.

A papság ilyen tömeges jelenléte a tegnapi elõadáson még annak is fényes bizonysága, hogy a Csiky Gergely irodalmi mûködését rossz szemmel nézõ egy-két bigott fõpap eljárása nem képviseli a magyar klérus vélekedését.

*

De tán elég is errõl a tárgyról, vagy tán sok is, e helyen. Mondjunk valamit az elõadásról.

Nem volt az jó most sem, de sokkal jobb a múltkorinál.

Különösen öltözködés dolgában volt észlelhetõ lényeges javulás.

Makó szót fogadott és levette könyökérõl a fehér foltokat, Abonyi pedig otthon hagyta a nevezetessé vált hosszú szalonkabátot.

Képzelem, hogy csodálkozott az otthon a fogason ezen mellõzés miatt.

Nagyné és Kutasi Janka ízletes toalettben jelentek meg a második fölvonásban, melynek végén Kutasi Jankát szép játékáért viharos tapsokkal kétszer hítta ki a közönség.

A pech megfordult.

A játékosok mind babonások. Most már csak igyekezni kell - färbliben nincs rossz kártya... akarom mondani: a tehetségnek nincs rossz szerep!

257. sz., »november 3.

[SZÍNI BESZÁMOLÓ III.]

Szombaton »Egy huszárkáplár Bécsben« adatott meglehetős közönség előtt. De mind a színpadon, mind a nézőtéren bizonyos nyomasztó unalom hatalmasodott el, úgyhogy e bohóság, mely máskor folytonosan nevettet, mindössze nehány »röhejt« támasztott a karzaton.

Az ilyen országos unalom pedig úgy keletkezik, hogy valaki egy nagyot ásít a parteren. Ezt az ásítást megkívánja tőle valamelyik páholyos ember. Kinyílnak önkénytelenül állkapcái s az ásítás-fuvallat köröskörül repül a termen és hódít olyan gyorsan, mint az unalom.

A szereplők közül Szabó Bandi volt körülbelül a legkorrektebb, mert Halmaynénak egyénisége nem engedte, hogy érvényre emelkedjék: nem volt benne a konok önfejűségből és a dacból semmi, ami pedig Terézt leginkább jellemzi.

Sőt, úgylátszik, nem is gondolta át szerepét, mert a második fölvonásban, midőn a cigány­asszonynak össze kell őt tévesztenie a szakácsnéval, egyszerű karton ruha helyett csipkés reggeli pongyolában jelenik meg s még ostobábbá teszi a darabot, mint aminőnek azt szerző kigondolta.

*

Almási Tihamér darabja vasárnap került elõször színre Szegeden, s mert ünnepnap volt, megtöltötte a színház minden zugát.

De a nagyszámú közönség egyszer sem melegedett át a darab sovány meséjén, melynek tárgya egy vidéki színésztársaság s annak viselt dolgai. Egyetlen fölvonás keretébe is betért [!] volna a kevés cselekmény. A népdalok nem jók s a szerzõ tolla vastagon fog néha a szövegben is, mert nem irtózik a draszticizmustól sem, mint például azon visszataszító jelenetben, midõn Marcsát lerészegítik.

Legmulatságosabb és a legéletrevalóbb alak az egész darabban Pavelka tót földbirtokos, ki Marcsának udvarol, de aki felette ügyetlenül volt személyesítve.

Szeles a Pétery direktor szerepében bevált, mert elmaradhatatlan pátosza javára szolgált ez esetben.

Halmayné asszony igen kedves és rokonszenves jelenség volt, a »kakadu« dalt gyönyörûen énekelte el, de a megérdemelt taps beleveszett a darab gyengeségébe.

Almási mûvérõl általában el lehet mondani, hogy nem népszínmû, mert a népéletbõl nincsen benne semmi, hanem inkább bohózat, de az igaz, hogy rossz bohózat. Akár sohase lássuk többé!

*

Halottak napján a szokásos »Molnár és gyermeke« helyett okos dolog volt a »Bíbor és gyász«‑t hozni színre: Mert nincs kívánatosabb, mint hogy a népnek (mely fõleg Szegeden ünnepnapokon túlnyomóan van képviselve a színházban) a történelem eseményeit tárják fel.

Mintsem örökké a »Sárga csikó«-t és a »Piros bugyelláris«-t szedegessék elõ, jobb ha más vasárnapon is történeti drámát vagy ami még jobb, vígjátékot adnak, »Dobó Katica«, »A király házasodik« s több effélét a magyar történelembõl.

Szeles, ki II. Istvánt ábrázolta, megint XI. Lajos volt. Az agg, meggörnyedt, ingatag és indulatos XI. Lajos. Ez a vas következetesség a Szeles megölõ betûje.

Abonyi Vak Béla szerepében érzéssel játszott és szépen szavalt nem egy helyütt, úgyszintén Siposné asszony is, a koronázási néma képlet kitûnõen sikerült s meg is tapsolta a nagyszámú közönség lelkesen.

Szívesen konstatáljuk, hogy Aradi úr ruhatára is jobb és csinosabb, mint tavaly volt. Egészen tisztességesen néztek ki a fõrendek. Ízléstelen csak a király csuhája volt - ama bizonyos Lenhossék-féle boncoló köpenyeg.

259. sz., november 5.

[NAGY PISTA JUTALOMJÁTÉKA]

Tegnap a Nagy Pista jutalomjátékára az alsó páholyokat kivéve, meglehetõsen megtelt a nézõtér. Csábító quodlibetet hirdetett a színlap. Operettet, népszínmûvet és ami különös ritkaság, operát, vagyis operarészletet.

A »Szerelmi varázsital« volt az elsõ. Enyváry énekével sok tapsot aratott, Makó pedig mint borbélylegény, folytonos derültségben tartotta a közönséget, maga a jutalmazott is szépen énekelt, s több ízben részesült tapsokban, amik kizárólag szép hangját illették.

Különösen kitûnt szép hangja »A leánykérõ« címû képben, hol igazi bravúrral vágott ki néhány népdalt. Maga a »Leánykérõ« címû életkép azonban, mert népszínmûnek nem nevezhetõ, nem képes elég érdeket költeni. S csakis egyetlen alkalomra volt jó, akkor ugyanis, midõn Rákosi Jenõ a Népszínházat nyitotta meg, s midõn társulatát minden genre-ben egyetlen este volt alkalomszerû bemutatni.

A »Luciá«-ban már egészen ki volt fáradva a jutalmazott, úgy hogy ezt észre is lehetett hangján venni.

A közönség azonban szívesen megbocsátotta a gixereket, mert hiszen korrekt operai elõadásra nincs olyan vérmes reményû ember, aki számíthatott volna.

*

Szombaton a »Lowoodi árva« megy, hol Kutasi Jankának van nagy szerepe.

A jövõ héten »Titilla hadnagy«-ot fogjuk látni egészen új és csinos jelmezekkel.

260. sz., november 6.

[SZÍNI BESZÁMOLÓ IV.]

I. A NEMES ÉS A POLGÁR

E téma, mely a mi társas életünkben is ezerféle alakban variálódik, különösen van földolgozva a jeles francia vígjátékban, melyet tegnap mutatott be elég kerekdeden az itteni társulat.

A megtestesült élet az! A nemes, ki eladja nevét szerelem nélkül, nagy hozományú polgárleányt véve el, hogy amellett tovább ûzhesse a megszokott fényûzést, s a nõ, ki elõkelõ nevével is polgárszármazása átkát viseli. Az életerõs komikum, mely a polgári és nemesi család külsõ életében mint ellentétesség nyilvánul, diszkrécióval és mégis kellõ arányokban van föltüntetve.

Makó és Ferenczi átkozottul túloztak, de Halmay ma elemében volt. Nálánál jobb szalon-színész még nehezen fordult meg Szegeden. Eleganciával személyesíté a büszke fõurat, amit Abonyira nem lehet mondani: õrajta nagyon meglátszott, hogy nem a Marsallnál, hanem a »Prófétában« szokott ebédelni.

Ellenben pompás volt Siposné asszony, ki mint egy igazi mûvésznõ, napról-napra nagyobb érdeket költ, míg többi pályatársai egy-két föllépés után unottakká válnak. A páratlan hajlékonyság Siposné hangjában, az érzés, a melegség és közvetlenség játékában rövidlátóvá teszi a kritikát, fogyatkozásai fölött.

II. A JÓ SZOMSZÉDSÁG

Egy jó van, mi fölött a sorsnak nincs semmi hatalma, s ez sem a primadonnai hang, melyet egy nátha is megöl, sem az összelõadás, melyet a súgó is elronthat, hanem a szép szomszédság.

Sokszor többet ér ez a darabnál... de hát mi haszna, ha mégis vannak jámbor nyárspolgári lelkek, kik a darabért fizették be az 50 krajcárt és semmi egyébért.

Ezeknek a kedvéért ajánlatos lenne, ha valamivel lassúbb diskurzus zengedezne némelyek ajkain, annál is inkább, mert a szerelem elég ékesen szóló némaságában is.

A tegnapi elõadás alatt bizonyos páholyokban annyira elhatalmasodott az eszmecsere, hogy a becsületes francia szerzõ - alig-alig hogy meg bírta magát értetni a színpadról.

III. NINCS TÖBBÉ MELEGSÉG

Errõl a meleg társalgásról eszembe jut, hogy egy cukrász Budapesten forró kánikula idején hirdette aranyos betûkkel: »Nincs többé melegség«», mint ahogy Török patikárius szokta: hogy nincs többé köszvény, fogfájás vagy kopasz fej.

A jó Aradinál is kezd bizonyulni, hogy nincs többé melegség a világon.

Nem a játékról beszélek, hanem azon mérsékelt éghajlatról, melyet átélvez az ember három órán keresztül.

Szibériai levegõ uralkodik odabenn. Az orrok viola színben játszanak. A fehér kezek a muffokban hemperegnek.

A szél besurran a páholyfolyosókba s ott az ajtócsapkodás valóságos orkánná növeli meg. Fölszakítja a páholyok ajtaját, s köröskörül sivít a teátrumon s játszik a nézõk szögfürtjeivel.

Ha valahol üresen marad egy páholy, az a páholynyitogatónõ családjai, kegyencei és ismerõsei használatára bocsáttatik akképpen, hogy azok a folyosóról nézik a darabot, egy akkora nyílást hagyva a csikorgó ajtón, amelyen át befelé láthassanak.

Innen jönnek a hideg fuvallatok.

S ezek úgy rezegnek és hömpölyögnek az atomok között, mint valami bús sóhajtások.

Mintha a szerzõk lelkei jönnének szellemruhában, hogy megsirassák darabjaikat.

Egyszóval fûteni kellene már, mert ki az ördögnek volna kedve dideregni járni valahová?

Ne sajnálja Aradi a fát - nehogy utolérje a fátum!

262. sz., november 9.

[SZÍNI BESZÁMOLÓ V.]

I. A SZÍNHÁZ KÖRNYÉKE

Amerikában a »Fehér ház« lett nevezetes arról, hogy az államfõ lakik benne. Szegeden a »fekete ház« vált híressé az által »is«, hogy közvetlen mellette fekszik a színház.

Ezen külsõ ismertetõ jel nélkül nincs ember, aki ismeretlen lévén Szegeden, ráakadna abban a pajtában a mûvészet csarnokára.

Már maga az oda vezetõ kifli alakú utca is olyan, mint a granadai cigány város, nemcsak azért, mert tele van sárral, piszokkal, gödrökkel. Hatalmas szemétbuckák domborodnak ki itt-ott. Éjjel a lámpák nem égnek, nappal pedig lehetetlen arra közlekedni, mert ezt az utcát mindenki a maga udvarának tekinti. Keresztülfektetik a fûrészelõk a gerendát, a színházi szertárból kihordják az utca közepére a tárgyakat. A Fourchambault család bútorait itt porolja két színházi szolga. Röpülni tudjon, aki itt baj nélkül akar keresztülmenni.

De hát ha mégis ott van a színház, úgyszólván összes mulatságaink központja, minden ember ötször-hatszor fordul meg hetenkint, lábficamodási katasztrófának téve ki magát.

Lassankint úgy lesz az már, hogy az ember ha színházi bilétet vált, a testamentumát is elkészíti s letéteményezheti a rendõrségi hivatalnál.

A rendõrség külön ilyen végrendeleti osztályt állít majd föl - de a kifli alakú utcát ki nem igazíttatja a Herkó páternek sem.

II. A LOWOODI ÁRVA

De hagyjuk a rendõrséget, és eszmetársítás útján mondjunk valamit a Lowoodi árváról. Hisz ennél már nem árvább a rendõrség sem!

Régi darab. Szegény jó nagyanyám is sírt már rajta, illõ, hogy az unoka is végigszenvedje.

Az ilyen érzékeny darabok kora lejárt ugyan már, amelyekben muzsikaszó mellett gyullad meg a kastély, s vagy a szerelmes ifjú menti meg hölgyét, vagy a hölgy ifját.

De mint gyermekkori emlék jól esett a penészes darab, s nevezetessé lett a szombati elõadás egy irányban. Itt kitûnt igazán, mekkora erõs színházi publikumunk van.

Ha a »Lowoodi árvá«-t Budapesten hirdetné a színi cédula, legföljebb a lutri-rakó öreg asszonyok vennének meg öt-hat jegyet, itt pedig egészen megtelt a nézõtér. Még azért is nevezetes este ez, mert ez volt a

III. KUTASI JANKA DIADALNAPJA

A kisasszony személyesíté a címszerepet, ami pedig olyan fontos dolog, mint az ország­gyûlésen az elõadói tiszt. A közhangulat kedvezett a kisasszonynak, s a részvétnek egy nagy részét, melyet a szegény árva sorsa iránt érzett a publikum, odatette a színésznõ sikeréhez. Azért lett belõle olyan nagy rakás, hogy ami még nem történt az idén, háromszor tapsolták ki viharosan a lámpák elé a második fölvonás végén s dörgõ éljenekkel jutalmazták.

Ilyen az, ha valakinek a pechje megfordul!...

Különben meglehetõs jól játszott, közvetlenség, melegség volt alakításában, szerepét jól fogta föl, jól tudta és jól vitte keresztül, igazi karaktert adott a kisleányban.

Hanem egy kis mérséklet nem ártott volna a kitörésekben, több természetesség a közönséges párbeszédekben, mert ha a kisasszony nagyon benne van a pátoszban, - akkor aztán nem lehet megállítani.

A csuklások, melyek szavalatának hatását nagyban csökkentik, valóságosan mutatják, hogy orgánuma nagy indulatkitörésekre nem alkalmas. De ez nem is szükséges! Mert a saját erejéhez könnyû átidomítani a szerepeket, helyesen osztva be az egyes mozzanatok tekintetbe vétele mellett az arányokat.

IV. A »SZÍNHÁZ GYERMEKE«

Persze, hogy ez a kis Bodrogi Károly, a derék Senki Gáspár a »Proletárok«-ból.

Meg kell adni, hogy ügyes gyerek. Szülõhelye a színpad, országa, birodalma a színpad.

Bölcsõje mellett nem együgyû népdalokat dalolt a dajka, hanem pajkos kuplék, shakespearei átkok és hugoviktori mennydörgések zsonganak föléje, lágyan, ködösen.

Elsõ játékszere a paróka volt és a festék.

És az is lesz már véges végig - míg csak a halál be nem festi a maga színével kékre. De hát az is csak festék.

Õ mindjárt beleszületett a hivatalába - mint ahogy az osztrák koronahercegek az ezredességbe.

Megvan a maga szerepköre már most is, éppen mint az apjának, csakhogy hálásabb szerepköre ez apjáénál és jobban is betölti, mint az apja a magáét.

Boldog gyermek, akit talán a múzsa csókolt meg, s akinek nem lehet azt mondani, amit nekünk elmondtak annak idején az öregebbek: »Játsszatok, úgy sem játszhattok sokáig!« Õ egész életén át játszani fog...

Övé a festett élet. A többi gyermekeké az igazi. Neki az igazi életet kell mutogatni a festettben. A többieknek be kell magukat festeni az igaziban. S ez az utóbbi festék már csak igazán.

De nini, majd elérzékenyít a kis gazember, s a kis Senki Gáspár, akit nem elõször sorozok be a számbavehetõ mûvészek közé, rendes bírálatot mondva róla.

Mert õ már valódi férfi - midõn olyan jól eljátszotta a Lowoodi árvában a kis négy éves leányt.

Még alakítani is tudott a kis selyma, mikor a Somogyi Nelli cipõcsokrát nem akarta megkötni, igazi dac volt az arcára írva, s mély szomorúság egyébkor, vagy öröm, amint a helyzet követelte.

Egyszóval, a kis Károlyka tehetséges gyerek s ha jól fog tanulni, ember válhat belõle. Nem csoda, ha harmad- vagy negyedéve, szopós gyermek korában a Hamlet királyfi köpenyegével takaródzott.

Most is megérdemlett volna egy nagy skatulya cukrot.

De jöhet idõ, amikor egy nyaláb koszorú is kevés lesz.

V. A TÖBBIEK ÉS - A BETYÁR KENDŐJE

Abonyi nem elég ügyesen ábrázolta lord Rochestert, Somogyi Nellin ellenben szembetûnõ a haladás. Csak helyeselhetjük, hogy az igazgató immár nagyobb szerepeket is bíz rá.

Tegnap »A betyár kendõjé«-t adták, Abonyinak, Halmayné és Siposné asszonynak jutván benne a fõszerep. Mondanunk sem kell, hogy Siposné a népszínmûben is magasan kivált, de a másik kettõ is derekasan megfelel a föladatnak, különösen Halmayné a csárdajelenetben.

Halmay, sõt még Nagyné K. Mari asszony is jó volt a kis epizód szerepben, de különösen Bodroginé ábrázolta élethíven a betyár anyját.

Dacára a vasárnapi idõnek, nemcsak az egész nézõtér

volt zsúfolva, de az alsó páholyok is megteltek. Sõt néhány elõkelõ nézõ is volt. Ott láttuk az egyik páholyban Szende minisztert, a másikban Végh Aurélt és nejét.

VI. MADAME »ARCHIDUCHT«

Nem tudom, miféle hivatkozásból csinálja: aki a színlapokat összeszerkeszti, hogy az egyes darabok eredeti francia címét is aláírja a magyar címnek. Például a »Kisasszony feleségem«-nél »Les Marjolainé«, most pedig legújabban a »Herceg asszony«-nál »Madame Archiducht«.

Hát igen szép dolog lenne az, - ha jó volna. Hanem így nincs az a tudós akadémiai tag e kerek Európában, aki megmondaná, miféle nyelven van.