|
A fõvárosban a három holt hónapban is mindig találunk
csontokat, amiken rágódjanak a hírlapírók.
Miután összevissza harapdálták szegény Szegedet azért, hogy
a színházát nem engedi „fusser” által építtetni, hanem egy olyan mûépítészt
keres föl, aki már elismert jó színházakat épített (lám, maga a nemzet is, ha
monumentális dolgot emel, mint a Lánc-híd vagy egyéb, bizony külföldi
szakemberhez fordul), most a legújabban a népszínmû sorsát nyaggatják.
Hanem ehhez semmi közünk.
Merült föl azonban a holt szezon alatt egy olyan tárgy is,
mely minket is közelebb érdekel - habár hála istennek még nem jutottunk oda,
ahova a budapestiek.
De minthogy a társadalmi testen terjedõ seb s már némi
nyomai itt is észlelhetõk, fecsegjünk mi is egy kicsit az árverések hiénáiról.
*
Balázs Sándor fejében született meg a terv (hiába, õ a
legleleményesebb az írók között), megalapítani az »Adósok lapját.«
Csakis ily lap képviselhetné a nemzet zömének érdekeit.
De Balázs csak
egy ügyes tervelõ. A végrehajtáshoz nincs
kedve.
Az igaz, hogy az
elõfizetõknek sincs.
*
Valaha csak akkor citálta meg magához a magyar nemesembert a
szolgabíró, ha ebédet adott. Végrehajtók ugyancsak nem garázdálkodtak két
hatosos meghívásokkal.
Ma azonban úgy van már, hogy a gyerek, amint megszületik, átadatik
a bábának, hogy az fürössze meg, azután átadatik a szoptatós dajkának egy évre,
innen oszt átadatik egész életére nézve a különbözõ hatósági közegeknek és
különösen a bírósági végrehajtóknak, hogy azok viseljenek rá gondot,
serkentsék, idomítsák.
*
Micsoda viszonyok ezek?
Az emberiség két részbõl áll: a hitelezõkbõl és az
adósokból.
Mi lenne, ha az Isten úgy teremtette volna a világot, hogy
az csupa nyulakból és csupa jágerekbõl álljon?
Azóta egyetlen nyúl se lenne, - és egyetlen jáger sem.
Mi a világért sem akarjuk tehát, hogy a hitelezõk
elpusztuljanak, mert elõbb el kellene pusztulniok az adósoknak, vagy legalább
egyszerre, mert olyan szerves összefüggésben állnak egymással, mint a sziámi
ikrek.
*
Világos dolog tehát, ha se a kecske, se a káposzta, neki
kell menni a harasztnak.
A hitelezõket nem szabad bántani, mert ezeknek lenni kell,
az adósokat sem szabad segíteni, mert az a hitelezõk külön sportja, hogy velük
mi történjék. Az árverezõ klikkek, az az archimedesi pont, ahonnan lendíteni
lehet a bajaikon.
Igazán jellemzõ, hogy egy hírlapírónak, Frey Gyulának jutott
eszébe az ötlet védegyletet alakítani e rongyos, igazán hiénaszerû alakok
ellen, kik megszagolják elõre, hol lesz a dobpergés.
Hiába erõlködik Wagner modern zenét teremteni, meg van már
az, ez a dobpergés az.
Az árverezõ bandák teljesen szervezve vannak s nagy
haszonnal dolgoznak.
Az a dobpergés vidám muzsika nekik, - mert összebeszélve úgy
veszik meg az elárverezett tárgyakat, amilyen áron akarják.
*
Az emberek azt hiszik, ez ellen nincs orvosság. Olyan ez
már, mint a halál.
Frey Gyula terve egészen meglepte a publikumot s mindenki
így szólt:
- Liga az
árverezõk ellen! De hát lehetséges ez?
- Liga a banda ellen! Oh, oh! Hova gondolnak, hiszen ezeknek
talán a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályaik vannak!
És szétment a fölhívás, megjelent az összes lapokban s
begyûlt summa-summárom két embertõl kétszáz
osztrák értékû forint.
Most már láthatja Balázs Sándor, mennyi elõfizetõje lett
volna az »Adósok Lapjá«-nak!
Mert hát ide nem való az ilyesmi... Magyarországon nincsenek
komoly adósok.
*
Nos, igen. Magyarországon könnyelmû adósok vannak csak. Azaz a legtöbb ilyen.
Emberek, akik adósságot csinálnak, mert hitelük van, s a
rendezésre éppen nem gondolnak.
Itt a pisztoly szokta rendezni a legtöbb adósságot. Az
árverés hiénáival senki sem törõdik.
Hadd szaglásszák a vért, hadd üvöltsenek a hullák fölött. A
szerencsétlen áldozatok már érzéketlenek.
S ha az ember humorizálni akar a nálunk (t. i. nálunk
Magyarországon, mert Szeged hálaistennek tisztes polgárváros s ezekben a
nemesi hibákban nem leledzik) uralkodó könyelmû
fölfogás fölött, elmondhatja, hogy az árverezõ bandák üzelme - fájdalom,
inkább már a hitelezõk baja.
Amibõl az következik, hogy mélyebben nyúlnak le itt a bajok.
Drasztikusabb legyen a gyógyszer. Nem segít, akár hozzá se nyúljunk a cukros vízhez.
|