|
Tisztelt
szerkesztõ úr!
Ma reggel,
minthogy esõs idõ volt, bejöttem a szerkesztõségbe s miután átnéztem a
Göczel-ügyet, mely most legjobban érdekel, a két szegedi lapot vettem elõ s
láttam, hogy önöknél most az a fõ kérdés: jön-e Blaháné Szegedre vagy nem, sõt
erre nézve a két lap ellenmondásban van. Annyira beleéltem magam az önök
helyzetébe, hogy magamat is érdekelni kezdett a dolog - s megnyomtam a
telefon-gombot.
Ezen önök
érdekében tett interjúvolást közlöm hát szóról szóra.
- Kérem báró Splényi Ödönnel összekötni - mondom a
központba.
- Azonnal - feleli az összekötõ kisasszony vékony hangja.
- Halló! - hangzik a Blaháné szállásáról még azon
másodpercben.
- Ki van a telefonnál?
- Én, Blaha Lujza.
- Nagysád
van ott?
- Ki
beszél?
- A Pesti
Hirlap. Tudni szeretném megy-e Szegedre vagy sem? És ha megy, mikor
megy?
- Éppen
most voltak itt a szegediek. Nem adhattam nekik határozott választ. A jövõ heti
repertoártól függ. Ha lemegyek, üzenni fogok magának. De valószínû, hogy nem
fogok üzenni.
Így áll a
szegény mûkedvelõk szénája, akikre elég hiba olyan nagyon haragudni, hol az
egyik, hol a másik újságban.
|