1881
PESTI HIRLAP

MEHÁDIAI LEVÉL

Herkulesfürdõ, aug. 14.

A magyar kincstár fürdõje, hova a »takarékos miniszterek« (Trefort és Szende) járnak mulatni, vidám napokat él most az idény utolsó felében is.

Még Magyarországon vagyunk - de már nem látszik meg egyébrõl, csak a sárga-fekete ablak­táb­lákról a katonai kórházon: egyebekben oláh és szerb légáramlat van az ország egyik legszebb fekvésû, legnagyobb komforttal berendezett fürdõjében.

Ámbár e legnagyobb komfort is még igen gyarló a külföldi fürdõkben élvezhetõ kényelmi eszközökhöz képest.

Szobák alig kaphatók, a vendégek ötösével, hatosával kénytelenek lakni. Az ágyak szembe­tûnõen mutatják, hogy ez már a »porta orientalis«. A tisztaságnak semmi nyomai sehol.

És ez is kényelmes helyzet - a poloskáknak.

*

Hogy a fürdõ magyar állami jószág, mutatja a túlságos gondoskodás a közös hadsereg érde­kében. Van itt vagy háromféle asylum, beteg katonák, beteg tisztek számára gyógyító ház és lakások. És mutatja az, hogy tele van olyan elemekkel, kik a magyar állameszme ellen izgatnak minduntalan, még a társadalmi téren is.

Ezek közt a legharapósabb valami Popoviciu nevezetû doktor, kinél egész politikai gyülde van, mert házat is épített ide.

E derék ember nyíltan hirdeti a gyûlöletet fajunk ellen ha részeg, ha józan, de ha részeg, akkor még irtó hadjárattal is fenyegetõzik.

A múltkor e tárgyban, beszélik, összeszólalkozása volt az éppen ott idõzõ Jekelfalussyval is, de a dolog valahogy kiegyenlíttetett.

Lehetséges úgy, hogy kapacitálta Jekelfalussyt a magyarok ellen!

*

A vendégek száma még most is megközelíti az ezerkilencszázat, kik igen jól érzik itt magukat, mert mulatság akad bõven: kóbor komédiás-truppok, oláh koncertírozók, szerencsét próbáló hegedûvirtuózok egymásnak adják a kilincset, mely többnyire arannyal van befuttatva: minthogy az idegeneknek van pénzük, - mert nincs Tisza Kálmánjuk.

Azonfelül is majd mindennap van kirándulás a környék érdekes pontjaihoz, a »Kurszalon«-ban pedig napjában kétszer is táncmulatság. Délelõtt az apró gyerekek kerekednek neki a valcereknek, este aztán a fölserdült kétnembeli fiatalság próbálja.

A csárdás persze éppoly ritka, mint a magyar szó, de kivált ez utóbbi nem is igen ajánlatos, mert azt nyeri vele az ember, hogy rosszul szolgálja ki a cselédség s nehezebben jut az idegenek ismeretségéhez, azaz unatkozhatik.

Ösztönszerûleg is érzik a magyar családok az oláh preponderanciát s nem jönnek ide. Az 1900 vendég között nincs több harminc magyarnál.

*

De hát ki ennek az oka?

Nos, éppen a magyar családok, kik a külföldre viszik a pénzüket, ami igazán megrovásra méltó lenne, azon esetben, ha a fürdõ tulajdonosa, a kormány, jobb rendbe hozná a szállodákat s több rendet hozna be az igazgatásba, - így azonban nem lehet föltétlenül elítélni a vagyonosabbakat, ha többet igényelve, messzebb mennek üdülni és itthon az oláhokat hagyják grasszálni.

Egy millióval a Herkulesfürdõbõl világhírû üdülõhelyet lehetne alkotni, hol nyarankint fényével a magyar arisztokrácia odavonzana a civilizált európai társaságokból is sokakat.

Így azonban a Herkulesfürdõ »csak érdekes« hely, de minden természet-nyújtotta elõnyei mellett sem való úri embernek egyébre, mint megbámulni egy kissé originális életét, az oláh asszonyok szép szemeit, különös toalettjeit és aztán odábbmenni - ha egyebüvé nem futja, hát legalább Palicsra.

*

A nevezetesebb vendégek közül Bismarck gróf még mindig itt idõzik. Mondják, hogy az idén unta magát.

Hiába, több szezon, mint ahány Erdélyi Marietta!

Pálmai Ilka még régebben ment el, a nõi fürdõvendégek nagy örömére, kiknek mindenike nyert ezáltal egy-két udvarlót.

Most Makart, a híres festõ van divatban - mert divatban mindig lenni kell valakinek. Bárhol jelenik is meg az igénytelen barna emberke, szürke turista-öltönyében élénk bámulat tárgya.

Ma a lugosi dalárda jött el koncertet adni s tiszteletére délelõtt néhány dalt énekelt el, köztük magyar nótákat is.

A festõ lejött közéjük s hálásan köszönte meg a figyelmet, említve a rokonszenvet is, amit a nemes magyar nemzet iránt érez.

Délben bankett és toasztok Makartra - és a többi meg a többi.

*

Szent István-napját és a király nevenapját nagyban készülnek minél fényesebben megülni. Az ünnepélyt Dr. Csatabáry, a fürdõ magyar érzelmû derék orvosa rendezi.

Lugosról, Kikindáról számos szép leány várja a fényes bált, mely az ünnepélyeket követni fogja.

Van néhány megnézésre méltó bojár menyecske is, kik azonban a mi hölgyeink tündöklõ szépsége mellett csak festõi nemzeti öltözetükkel tûnnek ki.

MOLNÁR ALADÁR

Oly férfiú halálhírét vesszük Gleichenbergbõl, kit nem hordozott tenyerén az országos népszerûség nagy mértékben, mert élete, munkás tevékenysége nem volt számítva színpadi külsõ hatásokra, de akiben tízszer többet vesztettünk, mint a napok hõseinek némelyikével vesztenénk.

A név után, mely a gleichenbergi magyar koporsón áll, nem hangzottak frenetikus tapsok, sem dörgedelmes éljenek. Az áldásos munka embere volt az elhunyt, azon kevesek egyike, kik ledér közéletünkben a súlyt, a komolyságot képviselik.

Molnár Aladár a Széchényiek, Wesselényiek anyagából volt gyúrva; azon minta után kicsiben. Nem hiúság vezette, hogy emelkedjék nagy szerepléssel, hanem az ösztön, hogy emeljen, hogy tegyen, hogy mindazt, amit az õ esze kigondol és a lelke megszeret, megszeresse más is s érvényesítse másoknál is.

Férfikorának delén sem volt még, s mégis egy gazdag múlt van mögötte.

Nevét már Eötvös báró minisztersége alatt tisztelettel emlegették szûkebb körökben. A fiatal osztálytanácsosnak nagy részt tulajdonítottak a magyar népoktatási törvény megalkotásában, mely kétségkívül egyik legérdekesebb reformmûve a 67-iki érának.

S valóban Molnáré az érdem nagy része, õ szövegezte, õ állította össze a nagyfontosságú javaslatot, sok eszmével járult ahhoz, annak gyakorlati végrehajtásában is nagy tevékenységet fejtve ki, hivatalos idején kívül is hivatalának élve.

Már Eötvös halála után mindjárt figyelmeztették õt is, hogy az ülõ hivatal árt egészségének. Talán ezen okhoz hozzájárult még más is, s kilépett állásából - de az e téreni tevékenysége emiatt nem hogy apadt volna, inkább még fokozódott.

1872-ben a nagyvázsonyi kerület megválasztotta képviselõnek, s azóta három országgyûlésen át egyik legtiszteltebb, nagy reményekre jogosító tagja volt a törvényhozásnak s fõleg a tanügyi dolgokban legnagyobb kapacitása. Mint politikus Deákhoz csatlakozott, míg a fúzió óta a szabad­elvû párt híve volt, bár akut politikai kérdésekben mindennemû szerepviteltõl tartóz­kodott s szerényen vonta ki magát ott is, ahol a párt kitüntetés gyanánt tisztelte meg valamely feladattal. A jegyzõi tollat is sokáig vitte, s mindig közakarattal lett megválasztva.

De ha kivonta magát a szorosan vett politikából, egyszer sem mulasztá el fölemelni szavát ott, hol kedvenc törekvését, a tanügy javítását elérhetni remélte. A közoktatási dolgok tárgyalásánál úgy ment el mindig a parlamentbe, akár a fiatal asszony a házhoz - mint tréfásan mondták neki -; tele volt esze minden fiókja hasznos dolgokkal, amik nem vásárra valók, mert nem mindig népszerûek és kelendõk, de megbecsülhetlenek, mert kiegészítõ részei a jó háztartásnak.

Egyébiránt mindig a józan haladási eszmék vezették, higgadtság, mérséklet voltak jellemzõ tulajdonai. S erõs hazafiúság idomítá át tanulmányait. E tekintetben felülmúlta Eötvöst, ki nagyobb reformer volt, de nem magyar reformer.

Az irodalomban már régebben mûködött Molnár és oly fényes sikerrel, hogy nehány év elõtt a Magyar Tudományos Akadémia õt bízta meg a múlt századbeli közoktatás történetének megírásával. Egy egész csomó szakmûve jó ajánlólevél volt e kitüntetéshez, melyre méltónak bizonyítá a mû elsõ, nemrég megjelent kötete.

Nagy kár, hogy a többi a tollban maradt örökre. Ott hever a halott hagyatékában tömérdek adathalmaz is, melyet nagy fáradsággal gyûjtött össze a levéltárakban, de vajon akad-e kéz, mely ezek között oly biztosan eligazodjék, mint az övé?

De ha akadna is, ki fogja õt pótolni egyebütt? Mert ott volt mindenütt, ahol használhatott. S ahol õ volt, ott alig maradt meg másvalaki.

Már kora tavaszkor rosszul lett. Rokonszenves arcán ott ült a halál vizitkártyája: a sárga viasz-szín.

Le nem törülte azt onnan semmi gyógyír, semmi küzdelem. Mintha érezte volna, hogy sietnie kell, lázas mohósággal írta nagy mûvét, de mégsem végezhette be, mert emiatt a halál is sietett.

A választások alatt már nem léphetett fel, illetõleg nem mehetett el programbeszédet tartani, s Nagyvázsony nem választotta meg, pedig bizony megtehette volna programbeszéd nélkül is, mert az õ programja, azon a téren, ahol mûködött, mindnyájunk közös öröksége.

A stájer fürdõbe, Gleichenbergbe ment. De gyógyulást nem találhatott, mert szomorú állapota csak legfeljebb hosszabbítható volt még, de nem elodázható.

Ma reggel félötkor következett be halála, mely véget vetett hosszas szenvedéseinek, s mely fájdalmas gyászba borította az ország intelligens köreit, melyek fölfogják, mit vesztettünk e munkással, ki a munkások dísze volt.

Az édes hazai földre csak holtteste kerül vissza, mert Balatonfüredre fogják hozni kívánsága szerint.

Ott fog pihenni a szeretetház közelében, melynek megalapításán annyit fáradozott.

A szeretetnek emelt házat, a szeretet fog virrasztani az õ sírján is, mert az a föld is az õ háza lett, ahol a leghumánusabb szív porladozik.

A PICIKE KIRÁLYKISASSZONY

Hát csakugyan? Lám a gödöllõi kis hercegnõt milyen hamar kerülgeti a szerencse!

Még csak az imént volt egészen gyermek! Még csak az imént láttuk játszadozni a fehér báránnyal a budai várkertben. Még a hosszú ruha sem illeti meg és már a võlegényérõl beszélnek a lapok...

Legalább így csacsogja azt ki a berlini kávénénike: a »Tageblatt.«

Lesz mit beszélni, lesz mit suttogni a fejedelmi rezidenciákban...

*

Lajos bajor király volna a võlegény. Õ szakítaná le a legszebb rózsabimbót, mely valaha termett Magyarországon...

Egy kicsit koros võlegény lenne a tizenhárom éves hercegnõhöz... de hiszen a királyok közt nem megy ez olyan strikte.

Aztán többet is ér egy idõsebb király, mint egy »kis herceg«.

De meg az uralkodók gyorsabban öregszenek.

S ahol olyan szép a királyné, mint a bajor lenne - ha az egész hír véletlenül nem kacsa -, ott a királyné az uralkodó.

*

Különben a fejedelmek utazása mindig pletykával jár. Lehet, sõt valószínû, hogy királyunk jelenlegi utazásának csupán a szokásos járuléka ez a hír.

De ha úgy áll is, örvendetes, hogy a mende-mondagyártók nem tudtak az idén politikai vagy háborús kombinációkat fûzni a király útjához.

A béke fehér galambja röpköd felette...

Szorultságból egy karikagyûrût illesztettek a csõrébe...

A kis királykisasszony pedig ezalatt játszik odahaza a bábuival.

A MALŐRÖS NAP

I. A főkapitányi szobában

Beütött a pech tegnap éjjel a kávésoknak és a kártyajátékosoknak.

Thaisz Elek véletlenül ballábbal kelt fel s elkezdte mindennek az ellenkezõjét tenni, amit eddig tett.

Kiadta a rendeletet:

- Fel kell kutatni az összes városi kisebb... jól értsék meg: kisebb... kártyabarlangokat, le kell foglalni a bankokat és a nasi-bankárok neveit fel kell írni.

- Igenis, kérem - mondja a parancsot átvevõ hivatalnok.

- Tennünk kell valamit, urak... Sajtói dicséretekre szomjúhozom... Megkóstoltam most, amióta az éji lepkék eltávolítása miatt kedvemre írnak.

- Pedig, oh kegyelmes pasa, ez a rendszabály se ért semmit,... most öregasszonyoknak maszkirozva járnak az utcákon ugyanazok a hölgyek.

- Nos, az elõre látható volt. Ez se fog érni semmit, de azért...

- Nem értem, mire való a névsor...

- Hogy meglegyen. Ki tudja, mire lesz jó. Ha Széll valaha hivatalnoki kart tudott szervezni a »végzett földesurakból«, miért ne jöhetne egy miniszter, aki a végzett nasi-bankárokat ülteti be a bürókba... Az ördög nem alszik... Ki tudja, hátha még nemzeti bankunk is lesz, ahol pompás hivatalnoki kar lesz belõlük.

II. A rendőrszobában

Egy civil rendõr halk hangon beszél:

- Fiúk, estére nagy razzia a kártya-bankok ellen.

- Lehetetlen!...

- De istenúgy se igaz... tartsátok titokban.

- Hüm!

- Hanem azért kiki oltsa a saját házát.

- Persze. Ahhoz emberi joga van mindenkinek.

A rendõrök szétszélednek különféle városrészekbe.

III. A razzia

(Saját tudósítónktól)

Éjjel egy rendõri fogalmazó két kapitányi biztos kíséretében felkereste a kártya-bankokat s egypár helyen sikerült a bankot lefoglalni s az erõsen szervezett kártya-bandák fejeit összeírni.

A legtöbb helyen elõörsök voltak felállítva, akik beszaladtak: »Valahára! Jönnek már!«

Némely helyeken nem találtak semmit.

Voltak pedig a szénatéri »Két oroszlán«-ban, az Aranykéz utcai »Hétválasztó«-ban, a Nagy­diófa utcai Friedmann-féle kávémérésben, hol szerencsésen lefoglalták a bankot, mert javában kártyázva találták a kompániát.

- Nekem az a gyanúm van - mondá egy rendõr -, hogy ez a kávés nem volt értesítve e razziáról.

- Az roppant valószínû föltevés - felelte a másik rendõr, mialatt a Király utcai »Jó pásztor«-hoz értek.

Ez körülbelül a legveszedelmesebb barlang, hol szemtelenül ûzik a legnagyobb gazságokat.

Különben ezen éji út alkalmából a következõ urak tettek szert névre:

Klein, Suppé, Leicht, Steinicz, Breinde, Ellinger, Grünfeld sat.

Érdemes volna hexameterbe szedni e derék nasisták neveit, ha nem lenne sok egy rókáról két bõrt húzni - mert a királyi ügyész úgyis ráncba szedi õket.

Különben ez csak a kisebb része, mert ezek is úgy vannak, mint az Andrássy verebei, hogy: ha lelövünk hetet a százból, hány marad még?

Mind a száz - mert az elröpültek azonnal kiegészítik magukat.

Minthogy ennek a cikknek »Malõrös nap« a címe, a nyájas olvasó bizonyára azon kérdést fogja megkockáztatni a végén:

»Kire volt hát malõrös ez a nap? A rendõrségre, vagy a kártyásokra?«

Mind a kettõre.

A HITELES BIZONYÍTVÁNY

(Egy érdekes pörirat)

Tudósítónk érdekes esetrõl értesít Csanád megyébõl.

Van ott egy kis mezõvároska abban a választókerületben, melyet hajdan Szontagh Pál képviselt. Hogy senki se ösmerhessen rá (mert nem akarjuk Göcsej és Rátót sorsára juttatni) változtassuk meg nevét - belügyminiszteri engedély nélkül - Mogyoróvárra.

Tehát Mogyoróvárott lakik egy jóravaló ügyvéd, névleg Szabó Elemér, aki egy jelentékenyebb rendes pört azért vesztett el a törvényszéknél, mert az alperes egy községi bizonyítványt csatolt a védiratokhoz.

Ide írhatnók a pört is, az összes, különféle »vesszõk« alatt csatolt mellékletével, de ez túlsá­gosan unalmas lenne; a fõdolog az, hogy a bírói serpenyõben a végzetes községi bizonyítvány nyomta alá a mérleget az alperes javára, mely bizonyítványt a rendezetlen tanácsú városka elöljárósága írt alá.

Az ügyvéd miután elõtte az ítélet a marasztalási indokkal együtt fölolvastatott, megapellálta azt, éspedig ilyenformán argumentálva az ellen:

»Hogy mennyit ér azon bizonyítvány, melynek alapján elutasíttattam keresetemmel, annak bizonyítékául a tekintetes királyi táblához a következõ ugyanazon elöljáróság által aláírt s a város pecsétjével ellátott hiteles bizonyítványt csatolom:«

Szólt pedig a hiteles bizonyítvány ekképpen:

»Mi alólírott, Mogyoróvár elöljárósága, hitelesen bizonyítjuk, hogy egytõl egyig ostoba tudatlan fráterek vagyunk, akik sohase nézzük meg, ki mit írat alá velünk, azért is kérünk magunknak a tekintetes királyi tábla által egyenkint huszonöt botot kiutalványoztatni.«

...Mogyoróvárról szóltam - de a menyem is értsem belõle a hiteles községi bizonyítványok tekintetében.

KIRÁLY-LÁTOGATÁSI APRÓSÁGOK

A fölséges úr most már sokkal többet jár Magyarországon, mintsem nagy dolog lenne többé, ha õ közénk jõ.

Hiszen ha a gödöllõi paraszt kaszálás közben nagy port lát kavarogni az országúton s vágtató lovas csapatot, egész egykedvûen mondja:

- Nini! A királyék megint itthon vannak.

Természetes, hogy a gyakori látogatások következtében megritkultak az adomák, melyek õfelsége egy-egy látogatását csapatosan kísérték azelõtt - de azért egy-kettõ mindig terem most is.

Nincs is már egyéb óhajtásunk ez idõre, csakhogy mindig köztünk lakjék, s az osztrák sógorok csináljanak adomakört, ha néha átlátogat majd hozzájuk unalomból.

Ha itt laknék, még tán unszolnók is, hogy menjen néha át a németek közé is, mert azokon szeretne meg bennünket mindig jobban-jobban.

Így azonban azt kell óhajtanunk, hogy addig is minél többet forogjon köztünk, hogy elõször megismerjen egészen.

*

Alig van már hely az országban, ahol a király nem volt, hol passzióból, hol valamely adott incidens következtében.

Majd minden évben szétnéz az egyes vidékekre a hadgyakorlatokra. Hanem az idei miskolci hadgyakorlatnál aligha igyekezett egy is érdekesebbnek.

Nagy fénnyel készülnek fogadni õfelségét és igaz magyar szivélyességgel, amint annak mindig több-több híre szivárog be a lapokba.

A borsodi bandérium már erõsen szervezkedik. - Élén Szathmáry Király Pál fog lovagolni »borsodmegyei buzogányt« tartva kezében.

Errõl a buzogányról a következõ történetet olvassuk:

»Gróf Vay Ábrahám Borsodnak ezerháromszáz fejbõl álló nemes lovagaival és így eddig soha nem látott ily számos tisztelkedõ Bandériummal jobbjában Szittya Törzsök Atyáinak szokása szerint, ez inneplésre csináltatott drágakövekkel kirakott ezüst buzogányt tartva, Miskolcról Csaba helységen tul az ohajtva várt és közelitõ uj Fõ-Ispán (királyi magyar fõudvarnok és udvari fõkancellár Revisnyei Reviczky Ádám, Õ Exclja.) eléje kilovagolván s ezt a nemes Ezred homloksorai elõtt, tüzes ménjérõl magyar tûzzel és Athenei kellemmel üdvözölvén, annak az érintett buzogányt az azon örömpillanatok szép emlékére szentelt, Melyet Õ Exclja a vele született nyájassággal elfogada, de azonnal Borsodnak ajándékozá ily meghagyás mellett, hogy az ezen vármegye nemes hadnépének Hadvezérei ezeket minden elõforduló alkalmatos­sággal vezéreljék.«

*

Számos apróság maradt fenn a királynak különösen az ötvenes években tett utazásáról, melyen rajta van az akkori idõk kinyomata.

Gömörben, Rimaszombatban, egy Szentmiklósy, víg betyár fiú volt, és egy kicsit jó kedvû is, kiszakítván magát barátjai kezébõl, odalépett bátran a kocsiba szálló fölséghez.

- Jó reggelt, fölség! - mondá és odanyújtá kezét a királynak.

A király zavarral fogadta el, de hogy ezt palástolhassa, kegyesen kérdé:

- Nos, mi hír, hívem, a felvidéken?

Szentmiklósy vállat vont s ímmel-ámmal veté oda:

- Szedik az adót mindenfelé, felséges uram!

*

Gróf Grünne volt vele, nagyon gyûlölt ember ezekben az idõkben.

Mikor a klenóciak híres produktumukat, az ostyepkát hozták ajándékba a királynak, az megtekintvén a remekbe készült nagyszerû sajtokat, németül kérdé:

- A zöldje is jó?

- Nicht, Majestät! Grüne muss man weck! - mondá egy rossz németségû szittya-magyar.

*

Somogyban, hol a megyeház udvarán népünnepélyt rendeztek, egy veres pruszlikos szép parasztnõ odakiáltott vakmerõen az erkélyre a királynak:

- Jöjjön velem táncolni, felség!

- Már én házasember vagyok - mondá a fiatal császár mosolyogva.

- Annál jobb! Éppen összeillünk. Mert én is menyecske vagyok ám.

*

Midõn Debrecenbe ment a király, a város kocsisa vitte pompás ekvipázson a város híres lovain.

Közibe vágott az öreg kocsis az öt szilaj lónak s úgy röpült a hintó, a nyíl se különben.

- Lassan hajtson - inté a király -, nehogy feldõljünk.

- Ne búsuljon fölséged - szólt hetykén a kocsis, félarccal hátrafordulva s egyet sodorintva bajuszán. - Vittem én már nagyobb urat is!... Kossuth Lajost 48-ban... mégsem dõtöttem fel!

*

A kassaiak tragoediáját már megírtam egyszer valahol, de ez fölmelegítve sem fog ártani.

Õvelök ugyanis az történt, hogy a polgármester a dekorációkért a 450 frtos kontót éppen már akkor kapta az illetõ mesteremberektõl, midõn a felség fogadására indult.

Szórakozottságból odatette a folyamodványok közé, melyekbõl egy nyaláb volt a hóna alatt, a fejedelem színe elé juttatandó.

Át is nyújtotta, azon módon - semmi rosszat nem gyanítva.

Bezzeg elhûlt nagyon, midõn egy fél év múlva egyszer csak leérkezett a kabinetirodából a négyszázötven forint azon hozzáadással: hogy ha még egyszer Kassára találna jönni õfelsége, többé ne fogadják parádéval.

*

Mindezek az adomák pedig csak a lomtárba valók már.

Más egészen a levegõ.

Valaha szájról szájra jártak az illetõ vidékeken s hittek bennök, mintha szentírás lenne.

Ma már adomáknak sem igazak. Valaha búsultunk. Most nevetünk rajtok.

- De bolond ember volt - mondjuk -, aki ezeket valaha is kikomponálta.

PUSZTAI ÉLET

- A lókultusz -

(Képpel)

Mikor Tissot Viktor itt járt, bemutattak neki az Alföldön egy fiatalembert.

- Tóth Pál! - mondák -, aki arról nevezetes ebben a városban, hogy egyszer leesett a lórul.

Tissot-nak nagyon tetszett ez a mondás s feljegyezte jellemzõ vonásnak, hogy a magyarok közt olyan rendkívüli dolog leesni a lórul, miszerint elhíresül az ember általa.

Persze a par excellence lovas nemzetnél így megy ez, a lovakat a poézis veszi itt körül, száz meg száz népdal dicsõíti a »Madár«-t és a »Fácány«-t.

Mikor az 1824-iki nagy ínség volt, a szomorgó népköltészet nem az emberek, de a lovak sorsát siratta. Mélabúsan fájón:

Nincsen széna, nincsen abrak,
Édes lovam, agyoncsaplak.

De visszafelel a ló igazi ragaszkodással:

Ne csapj agyon, édes gazdám,
Kitelelek a zsúpszalmán.

És ezt a nótát énekelte akkor az egész ország! Könnyezett, búsult rajta, cigánnyal húzatta.

Az 1860-iki nagy alföldi szárazság sanyarúsága mérveit is egy lóadoma jellemzi:

A gazda, mikor már nem bírta eltartani a lovát, nehogy elsoványodjék nála, csupa merõ szere­tetbõl kivitte két pej lovát a határ közepire s egy karóhoz kötötte, a lábára pedig madzaggal odabiggyesztette a pakszust is: hadd vigye el becsülettel valaki, akinek szénája van.

Másnap akaratlanul is arra a helyre vitte a kíváncsisága, no, meg a szíve... s meglepetésére nemcsak hogy ott találta a két lovát: hanem egy másik szegény ember még két másik lovat kötött hozzá.

Mindenütt mindenben nyilatkozik a lókultusz.

A gyermek, alighogy fölcseperedik, csikót kap az apjától. Megmutatják neki.

- Ezen mégy el a német ellen, fiam!

És amint a csikó növekszik a gyermek szeme elõtt, amelyiken a német ellen megy, úgy nõ a gyûlölete is a német ellen.

A huszár és a lova, hogy »két test, egy személy« régi dolog.

A paraszt, a dzsentri és a mágnás ebben az egy pontban találkoznak. Mind imádja a lovat.

Hét esztendeig beszélik hetedhét vármegyében, ha valakinek szép »cúg«-ja volt, mikor házasodott; még az unokákra is fényt vet ez a tulajdonjoga az õsnek.

Aztán minden meg van aranyozva, ami a ló körül szükséges, nemhogy maga a ló nem lenne.

Ha a párizsi anya csecsebecsézi a gyermekét, ráhalmoz mindent, ami csak tõle telik; bezzeg a magyar ember még a csillagokat is leszedné, hogy a »Madár« vagy a »Fácány« kantárjára biggyessze. A csótárok, bojtok, sallangok, karikák mind a lovak számára kigondolt pipere­cikkek, melyeknek nagy a kelete...

Képünk a pusztai lóvilágba vezet be. Ott látjuk a tanyát, a csikóst egy másik részleten, amint lovaival elbánik, elénk tárul a pusztai katasztrófa is, amint megfeneklik a szekér, ott legel a végtelen puszta közepén a ménes, melyrõl azt írta a külföldi utazó, hogy vadlovak, amelyekbõl a magyar fuvaros ott, ahol esetleg lovat akar váltani, összefog magának ab invisis négyet, a fáradtakat pedig a világnak ereszti.

Ez a vélemény el is terjedt, mert gyakran látunk külföldi képes lapokban (nemrégiben egy jóhírû angol lapban) ménesképeket ezen aláírással: »A vadlovak Magyarországon.«

Ezt a tapasztalatot pedig nyilván úgy szerezhette a külföldi tudós-utazó, hogy fuvarost fogadván, mikor már négy óra hosszat utaztak a homokbuckák között, Nagy János uram, a fuvaros (tegyük fel, hogy így hítták õkigyelmét) tudván a falubeli ménes delelõ helyét, ottan megállapodék s a másik négy lovat kötötte ki a ménesbõl.

Ez pedig igen sajátszerû látvány lehetett a tudományos férfiúra.

Ideje megörökíteni e képeket, mert fájdalom, idestova elvész már a puszta költészete is.

A csikós faj elenyészik, a betyár is gyalog fog lopni, mint a városi csirkefogó rongyos ruhában, és nem lesz róla hetyke dal, hogy: »Láttál-e már egy lovon hét patkót? Négy a fakóm lábán, s kettõ a rámás csizmámon... s a hetedik patkó? én is Patkó vagyok.«

A szerelmes legény sem fogja énekelni, midõn kedveséhez siet:

»Röpülj fakó... szikrázik a patkó...« sat. Gyalog fog kuncsorogni az is a szeretõje ablaka elõtt.

De hát a lovak hová lesznek?

Mindenben fogyunk. A lovakból gebék lesznek.

LÁZÁR MIHÁLY

- Ó székely ballada -

A jó Lázár Mihály mit gondolt magában, mutató ujját a homlokára nyomva...

Egy fiákert váltott, vagy hogy komfortáblit s beállít Budára miniszterelnöki fényes palotába.

Az elõszobában ott kuncsorog Aldzsi, ott feszeleg Végh Aurél, híres Móricz Pali a körmét tisztogatja, Boér, Ivánka a tükör elõtt próbát tartanak a hajlongásból, Nagy Gyuri a jegyzõ­könyvébe belekomponált bókokat magolja.

S mind feszülten várják a belsõ ajtó nyílását, ahonnan a fényes arcú nap fog felkelni, s illetõleg ahonnan Tisza Kálmán fog belépni mamelukjai közé.

Borzalmat gerjesztõ kép!

Mert nem a szelíd, kezes bárányok õk többé, akik csupa odaadás, csupa engedelmesség.

A mamelukok éhesek. S eljöttek követelni vagy kerületet, vagy hivatalt.

A választások elõtt vagyunk. S a széna rosszul áll otthon, a kerületekben.

Ezek valának tehát a cirkumstanciák, midõn jó Lázár Mihály belépett!

*

- Egy habaréki! - sziszegék. - Én uram istenem, vajh ez mit akarhat?

Lázár belépett - Sámsonhoz.

- Kegyelmes úr! - mondá. - Eljöttem tõled búcsúzni, mert most már, midõn semmi érdekem, megvallhatom, hogy semmi kedvem ezzel a pocsék habarékokkal lennem. Hozzád vonzódtam mindig, csak a tisztesség okáért fityegtem köztük.

Tisza mosolygott.

- Te mindig okos ember voltál, Miska, és karakteres ember.

- Igen, én az voltam. De most, ha még egyszer feljönnék a parlamentbe (amitõl különben isten mentsen meg, nem vágyom reá), szívvel-lélekkel zászlód alá állanék. Ha valahogy bolondjában el kell fogadnom otthon a mandátumot, elõre is jegyezz be a szabadelvû párt közé.

- Azonnal is bejegyezlek, kedves Misim. Neked nem is szabad kimaradnod. A hazának szüksége van Lázár Mihályra.

*

Beült ismét a komfortábliba jó Lázár Mihály és elhajtatott a függetlenségi párt végrehajtó bizottságához.

- No, gyerekek, csakhogy most már köztetek vagyok... idehúzott szûm érzelme mindétig igaz lelkes hazafiak közé... Hiába, fiúk, öregszünk s ilyenkor megszólal az emberben már a lelkiismeret...

- Bizony ideje már, Miska...

- Nos, ha megleszek még képviselõ... köztetek leszek: jegyezzétek fel a nevemet a listára...

- Hát föllépsz?

- No no... majd meglássuk... nemigen töröm magam utána, aztán pihenni is szeretnék a nyáron, egy kis útra készülök Olaszországba: nem akarnék meghalni addig, míg Kossuthot nem látom: akkor aztán nyugodtan hunyom be szemeimet...

A függetlenek könnyes szemekkel elérzékenyülve jegyzik be jelöltjeik közé Lázár Mihályt.

———————————————————

Így lõn, hogy a jó Lázár Mihálynak nem vala semminemû veszõdsége az õ kerületében: minden párt megrespektálta.

S így lõn, hogy mikor képviselõ lett, minden párt lapjában a saját édes elvtársuknak figurált õnagysága a kimutatási lajstromokban.

...Aztán vesse még valaki, Kemény Gáborra gondolva, azt az alaptalan vádat Erdély szemére, hogy nem teremnek benne okos emberek!

A KÖPÖNYEGEK

»Hallani már a kopogást... a kopogást...
Ez csak darabont kopogása lehet.«

Így rohannak õk, a hõsök a rablók ellen, s irtják szörnyû erõvel... Oh jaj, Thaisz Lexi isteni népe!

Múzsa, segíts megénekelni õket, önts tüzet belém és lelkesültséget, hogy méltó legyen e himnuszi zengemény õhozzájuk.

Oh jaj; Thaisz Lexi isteni népe!

*

A rendõrökrõl az az állítás van legújabban elterjedve, hogy talán nincsenek is, hanem csak mint fogalom egzisztálnak s rendeltetésük célja nem egyéb, mint az, hogy az újságlapoknak legyen mindig kit szidni.

Ezen vélemény mellett szól az, hogy sehol se láthatók, verekedéseknél, tolvajlásoknál elõ nem fordulnak.

Vagy ha elõfordulnak - saját magukat el nem fogják.

Van ugyan egyetlenegy ismerõsünk, aki azt állítja, hogy õ már látott valóságos eleven rendõrt.

De ez az egyetlenegy ismerõsünk sem szavahihetõ ember.

*

Belenyugodtunk már egészen, hogy rendõrök nincsenek. Spiegelfechterei az egész. Kiki vigyázzon a saját bõrére és a vagyonára. A szegény államok vízzel fõznek. De azért úgy kell mutatni, hogy zsírral csinálják.

Nos, nincs rendõr, csak szégyelljük bevallani a külföld miatt, mint ahogy a restorációs nemes­emberek tették, kik ketten ülvén be egy fürhéces kocsiba az egyetlen pár kordován csizmát ketten húzták fel arra a lábukra, amelyik kilátszott a kocsiból, a belsõ lábak bizony meztelenül voltak egészen.

S íme, most utólagosan kisül, hogy nem volt igazunk. Kellemesen csalódtunk.

Most már bizonyossággá lett, hogy mégis vannak rendõreink.

Múlt éjjel a józsefvárosi õrtanyán valami akasztófáravaló gazemberek, mint biztos forrásból értesülünk, ellopták az õrszobából a rendõrök köpenyeit.

No, már ez csak világos bizonyíték mellettök.

Mert ha rendõrök nem lennének, rendõr-köpönyegek sem volnának.

S ha rendõr-köpönyegek nem volnának, akkor rendõrköpönyegeket nem is lehetett volna lopni.

Márpedig hogy a rendõr-köpönyegeket ellopták, tény.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Alapos remény van azonban, hogy ha megtudják a tolvajok, milyen gyámoltalan népet loptak meg, önként visszahozzák a nevezett köpönyegeket.

A MI GYULÁNK

Igen, a mi Gyulánk, a kedves Gyula... Megint szerepel. Megint beszélnek róla a telegramok.

Megrázta magát, mint a mesebeli táltos s újra mindjárt a nap hõse lett a kontinensen.

Csodálatos dolgok történnek a nap alatt. De kezdjük az elején.

Az eleje pedig nem ott van, hogy Gyula úr Sinaiába megy. Az eleje ott kezdõdik a dolognak, hogy Tisza Lajos Terebesre ment.

Amibõl tökéletesen kilátszik, hogy Andrássy Gyulának nem illik otthon lenni.

*

Mert valahányszor Tisza Lajos Terebesre megy, Andrássy Gyula akkor soha sincs otthon.

Nem akarjuk azt mondani, hogy azért nincs otthon, mert Tisza Lajos oda megy.

De azt sem akarjuk mondani, hogy Tisza Lajos éppen azért megy, mert Andrássy Gyula nincs otthon.

Hadd maradjon valami kitalálni való a pletykának is...

*

Politika-e vagy csak magánlátogatás?

Valószínû, hogy mind a kettõ, vagyis egyik sem a szó szoros értelmében.

Sajnáljuk, hogy le kell hámoznunk a misztikus ködöt, amellyel a közvélemény körülveszi e violaszínû eseményt. Csupa szín, csupa koloritból van összerakva az egész.

Egy vadászó magyar mágnás, akit egy koronás fõ hí meg vendégének, akit külön udvari vonat visz, akit levett föveggel üdvözöl a pályaudvarban az eléje utazott Ghica herceg.

A királyság minden részébõl a központba utazik a közönség, hogy Andrássy Gyulát láthassa.

Az indóházból udvari négyes fogat szállítja lakására. Onnan megy a királyhoz, ki egész udvarát összetartja, míg vendége itt lesz.

Felharsan a tüzes Rákóczi-mars a román királyi palotában, s »éljen«-tõl visszhangoznak a falak.

Ez mind annyira hasonlít Andrássy Gyulához... s annyira hasonlít ahhoz, ami minket, magyarokat elragad s hiúságunknak hízeleg, mintha csak maga Andrássy csinálta volna.

*

A román király denique okos ember. Van sikkje.

Az embert is jól megválasztotta, akivel a magyar nemzetnek leginkább hízeleghet, s az eszközöket is.

Nekünk csak a külsõségek imponálnak.

Andrássy ismét a dicsõségben úszik, s ott õ annyira otthon van, mint a macska a tûzhelynél.

- Csupán egyetlenegyszer volt pechem életemben - beszélte egy ízben Andrássy Gyula, ki határozottan Európa egyik legszerencsésebb államférfia.

Mikor Gorovéval Londonban voltunk, mint számûzöttek, a francia követ meghítt bennünket estélyre.

- Milyen nyakkendõt kössünk fel? - kérdé tõlem Gorove.

Zavarba jöttem. Mert ezt csakugyan jó volna tudni. Miután igen különösen veszi ki magát az ember, ha egy fekete frakkos társaságban valami által különbözik a többiektõl.

- Bizony nem tudom én, barátom, milyenben lesz a szocietás, feketét visel-e vagy fehéret?

Gorove arcán a kétségbeesés rajzolódott le. De nem sokáig. Ötletem jött. Az nekem akad mindig.

- Tudod, hogy tegyünk, Pista! Kössünk fehér nyakkendõt, de vigyünk a zsebünkben feketét is; ha esetleg feketében van a társaság, visszavonulunk az öltözõbe és felkötjük.

- Helyes! - mondá Gorove. (A szegény Pista szája már ráállt a »helyes«-re; mamelukom volt már akkor is.)

Tehát fehér nyakkendõvel mentünk az estélyre. A francia követ tüntetõleg akart fogadni s elénk jött egész az elõszobába.

Megdöbbenve láttuk (különösen Gorove adott az ilyenekre sokat), hogy a házigazda fekete kendõt visel.

A szokott udvarias pár szó után tehát azonnal visszavonultunk egy kabinetbe s felkötöttük mi is a fekete nyakkendõinket.

De amint az elfogadó terembe lépünk, egészen anständig, újra szembe jön ránk a házigazda, de most már neki volt fehér nyakkendõje.

Az udvarias francia azt kötött fel hirtelen. Elpirultam. Ez volt az egyetlen malõröm életemben.

Azóta mindig helyesen kötöm fel a nyakkendõt s eltalálom hozzá a színeket.

*

Miután majdnem evidens dolog, hogy Andrássy nem a romániai határkérdés ügyében ment Sinaiába, hanem csak magánlátogatást tett, de olyat, mely a király részérõl egy magyar--román barátság árnyékát veti elõre, s Andrássy Gyula eszerint - bár csak passziv szereplõ -, mégis õneki esik az érdem, ha a szövetség esetleg létrejönne.

A szerencse szárnyaira veszi mindenütt.

Romániai Erzsébet mellette ül az asztalnál, s egy király hízeleg neki. Aranyruhás bojárnõk tüzes szeme csiklandozza.

Mikor már azt hinné mindenki, hogy egészen lecsúszott a nyakkendõje, megmutatta a világnak, hogy az még mindig jól van megkötve.

Asszonyok szemei, palota-termek tükrei még mindig azt mondják neki:

»Gyula, te nagy ember vagy!«

Miért ne hinné el? Hiszen mindenki hiszi, hogy õ nagy ember.

Neki hát nem marad fenn egyebe, mint vagy lenézni az embereket, kik ostobák, hogy nem ösmerik meg rajta a parva sapientiát, - vagy együtt hinni velök a saját nagyságát? Tertium non datur.

S õ sokkal udvariasabb mások iránt, hogysem haboznia lehetne... Csatlakozik a többiek véleményéhez, s ha a gyomrát nem terhelik meg túlságosan az udvari lakmározások, úgy jõ haza a kaszinóba, mint aki megint megreperálta egy kicsit a világot: most már egy darabig magátul is menni fog.

Pedig nem a világot reperálta meg - hanem saját magát.

A RÓZSALEÁNYOK

Van már megint »Karácsonyi-díj«.

Az elõbbi abszolút drámai mûvekre, az utóbbi abszolút nõi erényre.

Mind a kettõ ritka dolog.

Eddig mindig csak ilyesmit lehetett olvasni széltiben:

»Száz aranyat egy poloskáért.«

Most már ilyen is lesz.

Száz aranyat egy erényes leányért.

Poloska volt, dacára a nagy díjnak. Leány is akad - talán a nagy díj végett.

*

Sokan nevetik a grófot.

Vizet prédikál s teljes életében bort ivott.

Pedig nincs igazatok, urak. A gróf egészen logice jár el.

Az ültessen rózsát, aki letépni szereti...

*

Csupán az az egyetlen különbség van az alapítványban, hogy õ, ki mindig álmos, erõszakkal ébren akarja tartani az erényt.

A kaszinóban kétségenkívül nagy megbotránkozást fog okozni a bizarr ötlet.

- A Guido!... Ki hitte volna? No lám, a selyma!

- Ellenünk tör...

- Nem! Úgy tesz, mint Blick a csontokkal, mikor már maga jóllakott; morog és azon mesterkedik, hogy a többiek se ehessenek.

- Ki tudja? Hátha magának tartogatja.

- Fidonc! Annyira mégse fösvény!

*

Három falut tett boldogtalanná. Szentivánt, Vörösvárt, Solymárt.

A szép csipkés ingváll alatt érintetlen keblek fognak pihegni, szendeség fog ragyogni a szemekben és ártatlanság honol majd a homlokokon.

És Guido úr mindezekben gyönyörködni fog.

De meglehet, hogy nem. Hátha ennek az új Karácsonyi-díjnak is lesz egy kibúvó paragrafusa, mint a Teleki-díjnak.

Ott arra, hogy a díj ne lehessen kikapható, itt meg arra, hogy a leány kikapi lehessen.

*

Az az egy azonban bizonyos, hogy ezentúl kapósak lesznek ám a szentiváni, vörösvári és solymári leányok. Elbújhat Kõrös és a kõrösi lány.

Elbújhat Kecskemét is.

Vörösvárt, Szentivánt foglalja be koszorúba a nóta:

Aki legény, onnan hozzon menyecskét.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ejnye, most jut eszembe, hogy nagy politikussal van dolgunk. Guido úr ravasz is egy kicsit. Míg mi itt dicséneket zengünk neki, addig õ már régen úgy kombinálhatta ki ezt a gavalléros jótékonyságot: hogy azzal alaposan vissza lesz hozva a »jus primae noctis«.

BALDÁCSI REGIMENTJE

A jó öreg Baldácsi bácsi régen pihen. Egy egész országgyûlést átaludott már.

A pörök is megkevesbedtek azóta, Bosznia is nyugodt lehet, nem kell rettegnie, hogy õt nevezik ki oda gubernátornak; amilyen nyugtalan volt idefenn, olyan csendes, békés halott odalenn.

Neve is kezd kimenni az emlékezetekbõl; legfeljebb a lutheránusok emlegetik még s a pörtári aktákban fordul még elõ...

Pedig nem úgy van; Baldácsi bácsi gondoskodott róla, hogy a holta után se legyen nyugtunk miatta. Hadd pöröljünk vele mindig. Hiszen a pört szerette a legjobban.

Ezért vállalta el a »veteránusok« egyletének patronátusát.

Ez az egylet pedig arra való, hogy az osztrák szellem, melyet magába szednek azok, kik a közös hadseregben szolgálnak, a katona élet megszûntével el ne halaványodjék valahogy, hanem ébren tartassék a polgárok közt örökkön-örökké...

És arra való ez az egylet, hogy midõn mi azt sürgetjük szívvel-lélekkel minduntalan, ne viseljenek béke idején, szolgálaton kívül fegyvert a katonák, ugyanazon idõben meg egy csomó iparos, kiskereskedõ stb. is felkösse a kardot, hogy parádézzon vele.

*

Komikus látvány az egész. A vén gyerekek katonásdit játszanak. Ezüstzsinóros uniformist öltenek magukra, hõsi vadászkalapokat, s az egész úgy áll rajtuk, mintha a macska lábára rojtos kamáslit húzna valaki...

Trombitásaik is vannak. Megfújják erõsen a marsokat s úgy feszítenek az utcákon végig, mint a thermopilei hõsök...

A szolgálók mind kiszaladnak a kapuk elé a csalogatós trombitaszóra.

De csalódva húzódnak vissza csakhamar egy gúnymosollyal:

- Hisz ezek csak a fakfon katonák!

A talmi katonák pedig tovább masíroznak és azt hiszik magokról, hogy az egész világ szeme irigykedve nézi spíszbürgeri dicsõségüket.

*

Szomorú érzés fogja el az ember szívét, ha a Baldácsi regimentjét látja.

Összeomlik a sok humánus álomkép... szétfolyik köddé a bölcsek teóriája, hogy a világ halad s az emberek folyvást tökéletesbülnek.

Komikummá lesz a frázis, hogy magyarosodunk. Mert ez egy osztrákosító egylet itt, a magyar fõváros kellõ közepén.

Nincs ennek semmi kigondolható dicséretes célja.

Csak a huszárok vannak vele megelégedve, s jószívûleg rnondogatják:

- Szegény bakák! Elkellett az istenadtáknak: hogy immár õk is lenézhetnek valakit.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

De a telivér bakanép azt tartja: hogy inkább voltak utolsók õnélkülök, mint utolsó elõttiek - õvelük.

Hiába no... kevélység még a bakában is vagyon.

A »GYOPÁROS«

A fürdõévad vége felé, mikor már mindenki megírta a maga fürdõtárcáját, ki Tátrafüredrõl, ki Mehádiáról, ki Marienbadból és Ischlbõl, ahol a királyi család tagjai idõztek az idén, midõn leírtak és észrevettek mindent a legapróbb részletekig, hogy milyen alázatos, hajlékony és nevetséges volt a szinte ott idézõ Milán fejedelem, milyen feltûnõ szép volt Nathalie, miért van vérpiros bélés az Erzsébet királynõ napernyõin, szabad legyen nekem most, mikor már senkinek sincs semmi mondanivalója, elõjönni a magam fürdõjével, a »Gyopáros«-sal, amelyhez fogható eredeti fürdõ nincs több a civilizált világrészekben.

A bizony, a Gyopáros! Nincs ám ott sem liget, sem erdõ, sem fényes rezidenciák. A »kurszalonban«, mely maga a szép természet, a szöcskék ugrándoznak nagy kedvteléssel, mindennemû muzsika nélkül.

Nyári kóborlásaim alkalmával elõször életemben vetõdtem Orosházára, ahol én egy lelket sem ismerek, kivévén az orosházi kovácsot, a népdalból, akire a patkó felveretését bízza rá a szerelmes legény.

No, de magyar helyen könnyen ismerõs lesz a magyar ember. Egy délután már otthon éreztem magam az úgyis csekély számú intelligencia közt. Mely bármily csekély is, nem hagy fenn semmi kívánni valót. Vagy tíz gyönyörû úrilány volt a társaságban, hol a délutáni feketekávémat ittam.

Mondták, hogy mind itt van; mindössze még a doktornak van otthon egy beteges kisasszonya. De biz én már nem voltam kíváncsi többre. Úgy tetszett, hogy ezeken kívül már talán nincs is több leány a világon.

Valaki azt indítványozta este felé, hogy menjünk fürödni.

- De hova? - kérdém mosolyogva.

- Hova? Hát a Gyopárosba.

- Micsoda az a Gyopáros?

- A mi fürdõnk!

- Az önök fürdõje? No, arra kíváncsi vagyok.

Kocsikra, hintókra ültünk (akinek hogy telt), s az egész társaság denique a Gyopáros felé tartott.

- És fürödni fogunk ott? - kérdém a lelkésztõl, akivel egy kocsiban ültünk.

- Természetesen. Mindennap fürdünk. A hölgyek már délben úgy csinálnak toalettet.

- Hogyan, a hölgyek is fürödni fognak?

- Mindenesetre.

- De hiszen könnyebb volna nekik ott venni fel az úszóruhát.

- Hol?

- Hát az öltözõ kabinetekben!

- Vannak is ott öltözõ kabinetek!

- Hát hol vetkõznek le és hol öltöznek fel?

- Ej, édes istenem... hát a gyepen, uram... a gyepen.

- Lehetetlen! A szemünk láttára?

- Igen, a szemünk láttára.

- Tiszteletes uram, ön tréfál...

- Szavamra mondom... hiszen meg fog ön gyõzõdni róla!

- Majdnem hihetetlen. És ezek a gyönyörû teremtések, ezek az angyalok fognak ott levetkõzni? Az a junói alak, az Ilonka... vagy az Erzsike. Nem, uram, ilyesmi nem lehetséges!...

Útitársam mosolygott, én pedig alig vártam, hogy a Gyopároshoz érjünk. Egy jókora tó az, körülbelül kétszer olyan, mint a városligeti. Kietlen homoksivatagnak zavaros kék szeme.

De az óriás ez az egyetlen szeme is rút, mintha szemöldje hiányzanék, hogy nincs körüle egyetlen bokor sem.

De azért nem kell lebecsmérelni, mert huszonötezer lakosnak a fürdõje az, talán a legnépesebb fürdõ Európában. Kultúrának, emberi kéz dirigálásának semmi nyoma, azonmódon van, mint ahogy az isten odacseppentette.

A partokon nagy néptömeg hullámzik, ki öltözik, ki vetkõzik, benn pedig a tóban rajként sürögnek, úszkálnak, evickélnek az emberek, nõk, férfiak vegyesen, az elõkelõ úrnõ a béna koldus mellett, a sugár szép leány derékig meztelen imádójával diskurál, s kergetik egymást dévajul, pajkosan, szelíden kétfelé hasadnak elõttük a habok.

- Soha még ilyen világot! - mondám önkénytelenül.

- Hja, a szegény emberek vízzel fõznek - felelte a tiszteletes úr -, nekünk ez a fürdõ is áldás.

- De az erkölcstelenség!...

- Az egészség fenntartása az elsõ kötelesség, uram.

(Mért nincs ez Budapesten? - gondolám magamban -, mekkora cikkeket lehetne penderíteni Thaisz Lexi ellen, hogy megengedi!)

De e pillanatban még a gondolatom is megállt. Két bájos ismerõsném leszállván a kocsiról, a tó északi részén egy-egy gyepes helyen lekuporodtak s elkezdték cipõcskéiket kifûzögetni. Megszûntem lélegzeni is. Alig volt idõm az egyik szememmel (pedig kertbenézõ vagyok) egy tekintetet vetni a közönségre, ha vajon így nézi-e az is? Nem a! Észre sem látszottak venni a tündéri jelenetet.

A legnagyobb keccsel húzták le a cipõket, a kalap már elõbb le volt téve a pázsitra. Most a fûzõderekat gombolták ki; azután a sugár derék körül mozogtak azok a tündérujjacskák: nyilván a szoknyákat eresztik meg rendre...

Szemem elhomályosult egy pillanatra és mire ismét oda tekintettem: már csak a kék selyemszoknyácskák virítottak a gyepen - üresen; a két vízi tündér már akkor ott úszkált a habok között. Neptun kacérkodott velük.

Csak néha-néha láttam õket, amint felálltak az övig érõ vízben, vékony úszó ingeik oda­tapad­tak a gyönyörû idomokhoz. Szemkápráztató látvány volt. Aphrodite nézhetett ki úgy, mikor a hullámokból kikelt!

Hüm! ezek tehát még otthon vették fel az úszóöltönyt?

Persze, persze! Így aztán nemigen láthat az ember nagyon sokat. Hanem csak türelem, majd ha kijönnek a vízbõl, akkor csak le kell vetniök ezt a vizes ruhát is. Az lesz még csak a spektákulum.

De bizony csalódtam; mert mikor a vízbõl kiszálltak egyenkint, még féllábuk a parton se volt, egy öregasszony burnuszt vetett rájuk, s ugyane percben mint varázsütésre lehullott a nedves lepel - a burnusz alatt.

Soha még ilyen gyorsaságot és mûvészetet, mint aminõt a vetkõzésben és öltözésben kifejtenek! Az ügyesség jobban megvédi õket a kandi szemek elõl, mint a négy fal, mert ott mégis van legalább - kulcslyuk.

Hiába, a kénytelenség a legnagyobb mester és a legjobb tanító.

Sokáig elmélkedtem e dolgok fölött, még este benn a vacsoránál. Sõt midõn az indóháznál elbúcsúztam a lelkésztõl, meg nem állhattam, hogy egy kérdést ne intézzek hozzá:

- Ugyan mondja meg, tiszteletes uram, - de lélekre: hány törvénytelen gyerek van itt aztán évenkint?

- Az nálunk nagy ritkaság! Minden két évben egy eset ha elõfordul...

- A közös fürdés dacára is?

- Sõt néha három év is elmúlik...

- Aláz’ szolgája! Akkor nem ér hát egy ütet taplót sem az emberi kombináció!

A LEGDRÁGÁBB KŐ

Eddig is voltak nevezetes köveink, mint például azok, amelyekkel a Tisza Kálmán ablakait behajigálták.

Drága köveink is voltak, amiket a Tisza-töltésekre szállítottak a vállalkozók.

Nehéz kõben sem volt hiány; mert nehéz kõ ez a közösügy s úgy lenyom mindnyájunkat, hogy szuszogni sem bírunk alatta.

Hanem azért ez mind csak bliktri.

A kövek köve még csak most jön. Most van útban a »Kálvin tér« felé, ahol a monumentális szökõkút medencéjeül és díszeül fog szolgálni.

*

De azért a kövek köve nem a bölcsek köve.

Mert nem valának bölcsek, akiknek ilyesmi jutott eszükbe, midõn a várost ismét egy mûtárggyal akarták gazdagítani.

Az igen helyén van, hogy a város szépítésére költsenek, sõt dicséretes is, s még sokkal dicséretesebb, ha mûvészibb és ritkább tárggyal gazdagítják, amiben Budapest úgyis szegény.

De akkor nem Békásmegyer mellõl kellett volna szállítani az óriási kõdarabot, mert az útban levõ kõ, mint értesülünk, törmelékes, lyukacsos és egyenlõtlen, úgyhogy szobormûvekre nemigen lesz alkalmas.

Ha farag is valami alakokat belõle drága pénzen a szobrász, azok is úgy járnak, mint a szegény Nagy Kristóf a Kristóf téren.

Az pedig úgy járt a boldogtalan, hogy minduntalan be kell festeni vagy amputálni, hogy szégyenében odább ne álljon.

*

Istvánnapkor egy csomó paraszt atyafi nézte a Széchenyi-szobortalapzat figuráit.

- Osztég mikor építették ide ezeket?

- Tavaly - magyarázta a községi jegyzõ.

- Ejnye, de komisz kõ - milyen hamar levedlett ezekrõl az asszonyokról az ümög!

...Amit itt naivitásból mondott õkegyelme, az könnyen igazán rá fog illeni amaz óriás-kõre is.

*

Ha már ilyen monumentális mû van tervben, megérdemelte volna a finomabb követ.

De az illetõk - hihetõleg - arról nem akarnak lemondani, hogy egy darabból legyen minden, s ez legyen a legnagyobb kõdarab a világon a Nagy Péter szobrának talapzata után, mely három millió fontot nyom.

Pedig ez csak másod-kérdés a mûvészi becshez képest, amit a védõ ad meg neki.

Aztán alig is kivihetõ.

Egy hétig szállították nagy nehezen a hegyrõl az országútig az egyenesen e célra mesterségesen összecsinált kocsin. Ott azután elakadt az országnak útján. Most ott kell lefaragni belõle, amit csak lehet, a szabad ég alatt. S a Margithídon még így sem merik átereszteni a kolosszális jármûvet.

De még itt is attól a veszedelemtõl tartanak, hogy a városba behozva, annyira le fogja nyomni a talajt, hogy tönkreteszi a gáz- és vízvezetéket.

Azon eshetõség elõtt állunk tehát, hogy a legdrágább követ nem fogjuk mégsem láthatni Budapesten.

AKI A CSEH SZÍNHÁZAT FELGYÚJTOTTA

Midõn istenben megboldogult József nádor meghalt, az õ halálát követõ napon égett le a budapesti német színház.

Mintha fáklyafény lenne az égõ épület, a ravatalához. És a gyújtogatót sehogy sem lehetett felfedezni.

E két incidens összeesése alkalmából a következõ jóízû mennyei történetet komponálták ki az elmés táblabírói agyvelõk, s cirkulált is egy darabig a tekintetes urak közt - persze csak úgy élõszóval.

József nádor lelke - úgymond - elválván porhüvelyétõl, az égbe röpült s megkopogtatván a menny kapuját, Szent Péter mogorván kérdi:

- Ki az?

- Én vagyok.

- Miféle én?

- Én József, Magyarország nádora.

- Mit parancsol fenséged?

- Be akarok jutni a mennyországba.

- Igen? Hát tett-e valami jót a magyarokkal?

Soká gondolkozott a nádor, törte a fejét, de végre is kénytelen volt azt felelni:

- Bizony semmire sem emlékszem, kedves barátom.

- Akkor sajnálom, de nem ereszthetem be.

Másnap megint kopog a kapun József nádor.

- Ki vagy?

- József, Magyarország nádora.

- Tett-e valami jót fenséged a magyarokkal?

- Tettem bizony, kedves barátom. Felgyújtottam ma a német színházat, hogy a németek is kénytelenek legyenek a magyarba járni.

Szent Péter hirtelen szétrántotta a mennyei kapu mind a két szárnyát:

- Tessék besétálni, fenséges uram.

Így jutott be József nádor a mennyországba.

*

Hanem az a Janowszki Vendel, aki a cseh nemzeti színházat felgyújtotta; az nagy bolond.

Mert ha már felgyújtotta a cseh színházat, minek vallotta ki?

Vagy ha már kivallotta, minek vallotta ki Pilsenben?

Mert ha el bír jutni titkárával Magyarországig s itt vallja be - hát még bekerülhetett volna a pótválasztásoknál négy kerületbõl is a képviselõházba.

Szegény Wendel! Meg volt rá a jogcíme, hogy népszerû lehessen, - s íme, »rab« lesz és el fogják ítélni.

Hanem hát azzal hibázta el, hogy »cseh«-nek született és mint cseh gyújtotta meg a »Cseszko Dvadló«-t.

Fogadja részvétünket!

A PESTI HIRLAP KÜLÖN RENDŐRSÉGE

Elõre is kijelentjük, hogy a cím »humbug«. Csak akkor nem jelentenõk ki, hogy »nagyzolni« szeretnénk, mert amit tréfából írunk ki »cím«-nek, az valójában létezik - már t. i. nem a szó egészen szoros értelmében.

Öt-hat különtudósítónk van, akik hírekre vadásznak éjjel-nappal a fõvárosban.

Nem követünk el indiszkréciót azon misztikus homály ellen, mely a lapkészítés titka körül gomolyog, ha eláruljuk, hogy a tudósítók soronkint fizettetnek, amennyiben tudósításuk beválik.

Ezért hát érdekes hírekre vadásznak, csupán olyanokra, amikrõl fel lehet tenni, hogy az »újdondász úr« (ki megközelíthetetlen magaslatban áll elõttük) használhatóknak találja.

Minthogy azonban politikai és másnemû híreket korlátolt állásuknál fogva alig tudhatnak meg, terük szegényeknek egyedül az alsóbb néposztályokra szorítkozik.

Az alsóbb néposztálybeli emberrel pedig ismét csak akkor történik nevezetes (újságban említésre méltó) dolog, ha vagy lop, vagy agyonüt valakit, vagy pedig õt üti agyon valaki.

A reportereknek ez tökéletesen mindegy - szabad választékot engednek.

Õket csak az interesszálja, hogy lopás, rablás és gyilkolás történjék s ezt õk kifürkészhessék.

S ennyiben valóságos rendõrök.

De amennyiben a valóságos rendõröket nemigen interesszálják a rablások és gyilkolások és nincsenek is utána, hogy kifürkészhessék - annyiban mégsem mondhatók hát valóságos rendõrök­nek a mi privát tudósítóink.

De a foglalkozás, mondom, azonos - ami igen kellemes néha a rendõrökre -, mert ha csak­ugyan úgy esik, hogy valamit jó volna kikutatni, olyankor bezzeg jól esik tudakozódni a tudósító uraktól. Azoknak az öt ujjában van minden bûneset - még olyan is néha, ami csak másnap fog megtörténni - a lapokban.