1881
FÜGGELÉK

AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KARCOLATOK KEZDETEI

AZ ELSŐ ÜLÉS

(Karcolat)

Az »új ház« hát együtt van. Olyan ez már, mint a hetedik gyerek, senki sem kíváncsi valami nagyon a kinézésére. Apja (Tisza Kálmán) vonásait fogja magán viselni, mint a többiek, az anyjából (a nemzetbõl) igen kevés lesz benne.

Hanem azért, mert meddõk a napok eseményekben s mert már a Renz-cirkusz is elvesztette lázas vonzerejét - némi érdekeltséget költ fel a másik cirkusz: az új ház.

A régi clownok... de ki is maradt néhány. Csupa fiatalok jöttek helyükbe.

Az elsõ sorokban ülnek a régiek, az öregek. Ezeket már mind ismerjük, tehát fölösleges róluk szólani. Utánuk egész erdeje a fiatal generációnak: ezeket még abszolúte nem ismerjük, tehát lehetetlen róluk szólani.

A Sándor utca denique fölvette régi jellegét. Az ideiglenes országház elõtt már tíz óra elõtt álldogálni kezdtek a kíváncsiak és a bús hazafiak, kik mindannyiszor eljönnek megbámulni a »honatyákat«, kik közt most nagyon sok »uramöcsém« van.

Ütött-kopott alakok járnak ide minden új háztól boldogabb napokat várva - magukra. Nagy fantaszták, tervkovácsok, sorsüldözöttek... tehát nagy bolondok.

Bent a folyosókon, hol méla csend uralkodott több hónapon át, fölhangzik a zsivaj, a nagy élénkség.

Az öregek hazajöttek ide s mégis idegenül érzik még magukat, mert sok ismeretlen arcra találnak, a fiatalok idegenül léptek be s mégis otthon látszanak lenni, mert néhány ismerõsre bukkantak.

Iskolatársak találkoznak össze. Nevetnek, élcelnek afölött, hogy:

- Ki hitte volna? Nemrég még együtt ültünk a szamárpadban.

...Biz az pedig megeshetik rajtuk még ezután is...

A tradiciók uralkodnak ma. A múlt országgyûlés tagjai mint igazi arisztokraták fumigative nézik a fiatalokat.

- Szervusz, gyerek! Téged is felküldtek? No, hát csak aztán jó viseld magadat!

De egy hely mégis van, ahol a balek képviselõ is helyén van: az a büfé.

A »ház angyalkái« ezek fölött tartanak szemlét, s mindjárt kinézik az elsõ két-három pohár likõr után, melyikbõl milyen kapacitás lesz.

Amint ott sürögnek-forognak és alakulnak, kiki sötét ünnepies színekbe öltözve, inkább estély-társaságnak látszik a tisztelt ház, mint politikai testületnek: nem is beszélnek még politikáról. A Lendl-ügy már elaludt, új napi-kérdés még nincs. Ha Zichy Jenõ gróf »Figaro« módjára nem jelenne meg egyszerre mindenütt (sajátságos ember, talán tíz példányban is megvan), kirõl aztán eszébe jut mindenkinek a »haza« - bizony tán el is felejtenék, hogy miért jöttek itt össze.

De végigrezeg a csengettyû hangja, s mind betódulnak a folyosókról.

Az öreg, õsz Boér, az örökös korelnök ül az emelvényen, a jegyzõi székeken a legfiatalabb képviselõk fészkelõdnek: a »szélsõbal szépe« Hentaller, Fenyvessy Ferenc világos szõke hajával, b. Prónay Gábor gyermekded arcú fiú, Grecsák, Biasini, s e virító fiatalság közt, mintha az egész kor fiatalságát képviselné, egy kopasz fej - melynek tulajdonosát nem nevezzük meg. Egy kopasz fej - körjegyzõnek!

A miniszterek jelen vannak valamennyien. Tisza sötét kabátban és szokatlan gonddal öltözve, Szende Béla pedig most elõször - német pantallonban.

A »miniszter úr pantallonja« képezi a közbeszéd tárgyát.

- Rossz ómen! - mondják a szélbaliak.

- Bevezetés a trónbeszédhez.

Csanády Sándor megbotránkozva szorít kezet Szendével és aztán odamegy Irányihoz, hogy ha netalán az idén is követelné a »sárga-fekete« zászló levételét a várpalotáról, hát követelje azt is, hogy Szende vesse le alkotmányellenes nadrágját: mert õ pusztán a magyar nadrágja miatt jutott be a kabinetbe, sõt Szegeden is azért választották meg.

S valahányszor ilyen pajkos gondolata támadt jó Csanádynak, mindig nagy szívfájdalommal tekint egy üres hely felé, hol a szegény Németh Berci csinálta már ilyenkor a vicceket.

No, de túlnan is van hézag elegendõ. Sok »rossz szem« is kiesett a rostán - hála istennek.

Csak a papok ne volnának olyan túlságban. Az ember úgy érzi magát, mintha valami nagy temetés készülõdnék.

Sötét színt kölcsönöznek a háznak, amit nem élénkít egyéb veres szín, csak az Antonescu rõt szakálla: mintha a nemzetiségek vörös politikáját jelképezné.

A PARLAMENTI NYITÁNY

Karcolat

Megnyílt tehát az 1881-iki országgyûlés, melynek már a praeludiuma is olyan mérges volt.

A bevezetés után ítélve, ez lesz a legharapósabb parlament.

Még az öreg Boér bácsi is tûzbe jött s ugyancsak lepirongatta Csanádyt.

Ezek a tüzes szikrák, amik az õsgyûlésen csillogtak a korelnök szemeiben, azóta ott lebegnek a ház atmoszférájában mint gyúanyag.

Sõt azon módon kihatoltak a folyosóra.

Mint némely asszony, a »tisztelt ház« is csak pongyolában érdekes.

A »tisztelt ház« pongyolája pedig a »mélyen tisztelt folyosó«.

*

De hogy ennek a Komjáthynak mindenütt ott kell lenni!

Ha Verhovayt lövik le, az õ testének kell azt fedezni.

Ha Váradynak van baja, azt is az õ teste óvja.

Hiszen az igaz, hogy elég terjedelmes a teste, de hogyan terjedhet mégis - a pólusokig?

*

Ha Sir John Falstaffot valaki lerajzolná szekundánsnak, hát azt mondanák, hogy mûvészi komikum.

S Komjáthy Bélára mégsem mondanak semmit ebben a minõségben.

Igaz, hogy ha másrészt Váradyt rajzolnák le vívófélnek - az is valószínûtlen lenne a mûvészetben.

Az életben megeshetik mind a kettõ.

De hát jól van az így. Mundus se expediet.

Ha az eljárás tán nem egészen egyenes, legyen hát legalább az egyik szekundáns túlgömbölyû.

*

De csitt a párbajokról.

Mert párbajokat vívni ha nem is - de róluk fecsegni tilos, tilos, tilos...

(Az embert nem veszik be kaszinó-tagnak.)

A párbajok végre is kedélyes dolgok ma már s többé-kevésbé hasonlítanak a Kecskeméthy Aurél és a Kemény Zsigmond egykori párbajához, mikor a jó öreg Kemény sehogy sem bírta, amint ellenfelével mordul szembenállott, elsütni a rozsdás karabély-pisztolyt.

- Vigyázz, te Zsiga - figyelmezteti ijedten a kakassal erõlködõ ellenfelét Kecskeméthy. - Vigyázz, az istenért... mert még meg találsz lõni.

*

Különben az események fája is olyan, mint az igazi fa: az egyik kéreg benövi a másikat.

A »folyosó-beszédet« elnyomja a trónbeszéd. A lapok szája, miként a Moloch torka, idegesen van kitátva erre a csemegére.

Huh! A trónbeszéd!

Nagy fontosságú esemény a nemzet életében.

Igen. Nagy fontosságú, mert kétszáz vezércikknek a szülõanyja s millió rizsma papiros befeketítõje.

Már négy nap óta öltögeti nyelvét az éhes Moloch, de eddig még egy morzsa sem hullt belõle a szájába.

*

A muszka azt mondja a karácsonyról, hogy az a nap, amikor úgy jól lakik az ember, hogy sem ülni, sem állni, sem enni nem tud.

No, hát ez a mi napunk. A lapok ünnepnapja, amikor egy olyan nagy darab hull a torkukba, hogy két hétig kell megemészteni.

Az újságírók szeme csillog, a »névtelen félistenek« tele tarisznyával lépnek az íróasztalokhoz. Mennykövekkel tele tarisznyával.

De ma nem hajigálják még ki, mert nagyon sok van (azt csak akkor esik jól mutogatni, ha nincs), hanem csak megperzselik velük a közel esõ tárgyakat.

*

Ha a trónbeszédhez nem is esik közel a Füzesséry sarkantyúja és a gróf Andrássy Tivadar huszáruniformisa, mégis mindenesetre ezek voltak a mai ülés legszebb tárgyai.

Gyula gróf »katona-fiát« nagyon sokan megnéztük, igyekezvén arcvonásaiból kiolvasni a nagy tulajdonokat.

Füzesséryn meg azt bámulták meg, hogy ugyan mire hiú ez az ember, hogy úgy kiöltözik mindig.

Különben volt egypár mente is és egypár kard!

A képviselõház éppen azt a karaktert viselte magán, mint mikor a jogászok tartanak valami politikát, aztán kiírják a plakátra, hogy »találkozás a Szabadi kávéházban«.

Hát egy ilyen találkozás volt a képviselõházban, ahol mindenki elmondta a napi élményeit, s több közhasznú kérdezõsködés merült fel.

- Mikor varrattad ezt a mentét?

- Ugyan hagyd abba, még ki sincsen fizetve.

- Megszólított-e a király?

- Mit szólasz a trónbeszédhez?

- Nagyon lanyha.

- Hát te?

- Szörnyen sötét.

- Au contraire. Túlvilágos.

- Ugyan eredj, hiszen nem kell annak olyannak lenni, mint a kapucinernek.

De mit toldjuk-foldjuk? Hogy milyen hatása volt a trónbeszédnek a parlamentre, azt nem a parlament dönti el úgyis - hanem a lapok.

De hogy milyen hatása volt a parlamentnek õfelségére, arra nézve van egy vékonyka selyemszál a kezünkben.

Az, hogy õfelsége az ünnepélyes megnyitás után szükségesnek látta nyomban megnézni a nõkiállítást.

Talán azért, mert a saját termeiben már elõzõleg megtekintette a gyermekkiállítást.

A »TISZTELT HÁZ«-BÓL

- Karcolat -

Majdnem teljes számban volt a ház. Legalább azok, akik Pesten vannak, mind eljöttek - csemegézni. Mert ma nem a büfében volt a csemege, hanem a folyosókon.

A folyosókon keresték tudniillik, de megtalálták a »ház«-ban is.

A Rohonczy-párbaj kimenetele, melynek reggel kellett történnie, mindenkit érdekelt. Megteltek a folyosók, már jóval az ülés kezdete elõtt csoportokra alakultak a képviselõk, s izgatott disputák folytak pro és kontra, mert mint minden dologban Magyarországon, itt is kétfelé szakadtak a nézetek.

Ha már a dolog érdemére nem is - de a modorra nézve sokan hibáztatták Rohonczy eljárását, míg mások dicsérték, hogy kitette magát a - Tisza neheztelésének.

A párbaj felõl különféle hírek szállingóztak. Bizonyos csak a lényeg volt, az, hogy senkinek sem lett semmi baja. De ez most mellékes volt.

A párbaj lefolyásának hírét az tette érdekessé, hogy Rohonczy állítólag földhöz vágta a pisztolyt. E részletek körül merült fel legkülönfélébb verzió.

Itt a sportsmanoknak jutott tág tér az elmélkedésre, ha vajon fordult-e már elõ ilyen eset? A párbajok krónikájában legalább semmi nyoma.

Egy újságíró, ki a folyosóra jött, elbeszélte, hogy éjjel valami nyilatkozatot hordoztak valami emberek a redakciókba, amelyben négy eleven ember bizonyítja, hogy Rohonczy Gidát Szegeden arcul ütötték.

E kaotikus hírek tûz gyanánt terjedtek el...

- Hahó! Hahó! Egy olyan valaki jött, aki már beszélt is Váradyval az eset óta.

Körülvették, mit szól Várady, hogy van Várady?

- Egy egész paddal is kész megverekedni a szegény öreg...

- Egy egész paddal - adták odább.

Majd olyan képviselõ érkezett, aki Rohonczyval találkozott.

- Rohonczy beszélni fog ma... Nagy dolgok lesznek.

- Lehetetlen, hogy beszélhessen - mondta mindenki, de azért mégis mindenki várta, hogy beszélni fog.

Végre megjelent maga Rohonczy is, de csak nehány boldogabb bírt hozzájutni a nevezetes férfiúhoz. Valóságos tolongás támadt körüle.

Még ilyen nagy dolog sohase történt Rohonczyval, pedig már egyszer az is megesett rajta, hogy négy királya volt négy hetes ellenében, ámbátor nem vehette semmi különös hasznát a királyoknak, mert Beöthy Aldzsinál volt a négy hetes - néha pedig a hetesek is meggyöngítik a királyok erejét.

A fõcsoportból csak egyes töredezett szavak hallatszottak ki a távolabb állókhoz, de még azok is mennyi értékkel bírtak! Mint a mozaikkövekbõl, össze lehetett rakni belõlük, hogy Rohonczy csakugyan beszélni akar, de hogy némelyek lebeszélni igyekeznek, míg mások fel-felkiáltanak koronkint.

»Ármány! Titokban mûködõ kéz!«

Titokban mûködõ kéz! Tyû! Ezt már csakugyan jó volna tudni, mirõl van szó?

S hozzá még a düh villámai, melyek a Rohonczy szemeiben szikráznak.

Vajon mért haragszik? Mi történhetett?

Bent az elnöki csengettyû éles hangja sivít. Az öreg Boér már benn ül az elnöki székben, de »ház« még nincs; azt még elõbb be kell csengetni.

Az pedig nagyon nehezen megy, sõt ha Rohonczy akarná, nem is sikerülne; csak neki kellene végig ott maradni a folyosón.

Jobb is volna tán, ha ott maradna, - de megindul, s mint anyaméh után a többiek, ömlik be a sok képviselõ most már minden ajtón.

Idegesen, türelmetlenül hallgatják a jegyzõkönyvet. Nagy penitencia az most. Mintha a világot akasztaná meg haladásában.

De pszt... halotti csend támad, feláll Rohonczy, elkezd beszélni, izgatottan, szenvedélyesen, s szavai nyomán ki-kitör a zaj, úgyhogy alig hallani a szónok hangját.

Az öreg Boér nyugtalanul fészkelõdik székében. Nem tudja, mit csináljon.

Majd mereven függeszti szemeit a miniszterelnökre, mintha annak arcából akarná leolvasni jó tanácsát.

Az az arc pedig most sötét és komor.

Nyakát vállai közé húzza a »taktika nagy mestere« és hallgat. Csak ujjainak ideges rángása mutatja, hogy izgatott.

Az egészen bedresszírozott mamelukok ebbõl is észreveszik, hogy nem szereti ezt a dolgot, s bár õk magok imádják a botrányokat, meg-megszakítják a szónokot: »Nem ide való! Napirendre!« - kiáltásaikkal.

Herman Ottó, ki nagy figyelemmel hallgat oda, nem tudván mirõl van szó, odaszól Láng Lajoshoz:

- Mit tartasz, kérlek, a trónbeszédrõl?

- Én? Ki beszélne most az ilyen csekélységrõl?

AHOL UNATKOZNAK

(Karcolat a »tisztelt ház«-ból)

Hja, több nap mint botrány... Ma aztán igazán nem történt semmi.

Néma álmodozásokba merültek az emberek. Csanády két könyökére dûlt és szundikált, Verhovay az üvegtetõt nézte merengõ szemekkel s azon töprengett, hogy mégis komisz világot élünk: abból a Széll Kálmán-dologból sem lett semmi.

A világ kereke lassan forog: meg kellene kenni valamivel. A »kozák képviselõk« el sem jöttek. Azok olyanok már, mint a köszvényes láb, megérzik az esõt, tehát tudják, mikor lesz szárazság.

Ki az ördög hallgatná meg az elõadók száraz, rideg jelentéseit? Míg lepereg az a négyszáz és néhány név! Ha valami »non pubarem« esnék, majd hírét hozzák úgyis, ha elõbb nem, este, a »Kék macská«-hoz, mert hiába, szép nyugodalmas a kétfejû sas árnyékában is pihenni, de azért az összes emlõs állatok között mégis legtöbbet ér a »Kék macska«.

De bezzeg nem így vannak a fiatal balekok, kivált az olyan szimplexebbek, mint Csejtey Antal vagy Fenyvessy Ferenc.

Ezekben még tart az örömláz. Mint a fiatal bakfis, ha bálba viszik, örömremegéssel nézi a csillárokat is és a pompás tükröket. Nem kellenek neki pikáns részletek, udvarló sereg tömjénzése, nagy fény, sok táncos, meg van elégedve egyszerûen azzal is, hogy ott lehet.

Én istenem, mekkora boldogság lehet az, olyan embernek, ki még sohasem látta nyomtatásban a nevét, hallani, amint ragyogó s ismert nevek sorába fûzik, s olvasni másnap kompakt betûkkel: »Csejtey Antal elõadó.«

Az éj, melyet átvirraszt a süldõ képviselõ, ekkor sokban hasonlít a menyegzõi éjek gyönyörûségeihez, nem tud aludni, hánykolódik; nem tud aludni, de nem is mer, nehogy azt találja álmodni, hogy nem képviselõ. A süldõ képviselõ csak »ébren« boldog, a régi képviselõ csak alva, vagy hogy enyhébb kifejezéssel éljünk: öntudatlanul.

Az igazolások elõtti éj édes, de rémletes is. Mert hátha valami mégis rosszul van abban a valentin jegyzõkönyviben! Hiszen ezerszer olvassa el, az igaz, kiment nyáron a patak partjára és ott elkiabálta a szövegét számtalanszor a folyamnak, a fáknak, a rögöknek, amikor már az emberek ráuntak, nem lehet abban semmi hiba - és mégis... ki tudja.

Felriad... gyertyát gyújt, még egyszer átolvassa. Korrekt benne minden szó, minden betû.

Reggel hajnalban ébred, már korán reggel ott reggelizik a Szidonban... mert az új képviselõk a Szidonba járnak, ami igen szép kegyelet a hely iránt, mely szülte õket.

Azután bemegy a házba s még erre az unalmas ülésre is, s izzadva drukkol, míg végre ki nem jelentik az A-ba tartozónak, azaz igazolják.

De még ekkor sem hisz a saját füleinek (pedig többnyire jó füle van az új generációnak az egy Mezeit kivéve).

Nagy kõ esik le ugyan szívérõl, és bizonyos képpel nézi fent a királyi páholyt, a túloldalon a karzat szépeit, akik jelenleg állnak egy vén dámából és annak a nagynénjébõl. De a hely, a parlamenti terem még ezeket is megszépíti s bizonyos méltóságot kölcsönöz arcuknak.

- Te! - löki meg szomszédját. - Az bizonyosan valami hõsnek az özvegye.

- Nem biz a. A Schlesinger szabóné a Borz utcából.

- Tyû! A férjénél csináltattam ruhát jogász koromban.

- Harmadéve?

- Nem! Tavaly.

De a fiatal képviselõ is korán érik. Olyanok, mint a tündérmesék fáinak gyümölcsei: egy óra alatt lesznek a rügybõl érettekké.

Már az ülés felén így szól az új parlamenti tag:

- Te Muki! Ez a honatyaság is unalmas egy órán túl.

- Az ám! Legalább addig, míg be nem hozzák, hogy a jegyzõkönyv felolvasása és a nagyobb beszédek tartama alatt Rácz Pali muzsikáljon az írói karzatról.

- Ha nem is... de legalább mindig Gida adná a bankot.

- Gyerünk haza! Ami történik, úgyis benne lesz az esti lapokban.

S csak mikor erre a tudatra jön rá a süldõ képviselõ, abban a pillanatban válik igazi magyar parlamenti férfiúvá.

APRÓSÁGOK AZ ORSZÁG HÁZÁBÓL

Az új honatyák közül azok, akik tán sohase látták volna az országházat belülrõl, ha a kerület nyakukba nem akasztja a mandátumot, - ma nem gyõztek eléggé csodálkozni, hogy ez a Jókai, aki olyan szépen tud írni, ni milyen szépen tud beszélni is. Pedig beteg. Hát még minõ lehet, mikor semmi baja sincs.

Tisztelt honatyák, ugye önök nem ismerik Gyulai Pált? Lássák, ez a Gyulai Pál, mikor még Jókai ellenzéki volt, azt mondta róla, hogy rossz regényíró s politikusnak is csak afféle, hogy okosabban tenné, ha pártjával egyetemben Hevesbe menne dinnyét termeszteni. De mint szónokot akkor is elismerte kitûnõnek. De még ezt az érdemét se hagyta meg neki magának. Azt mondta rá: »Könnyû neki, mikor a felesége tanítja rá.«

Most, hogy egy párton vannak, Jókai nemcsak hogy megmaradt jó szónoknak a Gyulai szemében, de jó politikus is lett belõle s kitûnõ regényíróvá változott.

Az igazán szép egy tájkép volt, amit Jókai Fiuméról pingált beszédében. Látszik, hogy festõnek is beválik. Tetszett is mindenkinek. Kivéve talán az egy Csernátonyt.

Mint Fiume képviselõjének, ezt a képet õneki illett volna festeni. Most megeshetik, hogy Jókai három év múlva kibuktatja Fiuméból.

Különben Jókai szobrász is. Gyönyörû ruhátlan figurákat tud faragni elefántcsontból. Azonfelül nagy szakács is. Mikor egy magyar konyhát leír, - be kell ismerni, hogy úgy fõzni a legjobb szakácsnõ se tud, mint õ tollal. Persze, hogy ebbõl az õ fõztjébõl egy szúnyog se laknék jól.

Tollával õ mindenható.

S ezért bízták - a fáma szerint - a válaszfölirat megírását is éppen õreá.

Ha a többségnek lett volna valami mondanivalója, hát azt elmondhatta volna akár a savószín bajuszú Porubszky is, vagy Láng Lajos. Most az nem vicc. De semmit úgy mondani, hogy lássék valaminek, ahhoz mester kell.

Ezért pottyant ki a válaszfölirat megírásából annyi hivatott mameluk. Azért lett szükség Jókaira, a legkitûnõbb íróra és legjobb szónokra valamennyiök között.

Úgy volt vele a többség, mint a beteggel a hozzátartozói. Ha a betegség kicsi, végez vele a falubeli javasasszony is, vagy a csömör-kenegetõ bába; ha nagyobb, akkor küldenek csak a felcserért. Ha azután az sem tud segíteni, elszaladnak a legközelebbi tilógusért. Mikor az is lemond a betegrõl, akkor kerül rá a sor a városi doktorra. - S ha az állapot már kétségbeejtõ: elhozatják Pestrõl Lumniczert, Bécsbõl Bambergert, Párizsból Nélatont.

Úgy látszik, a, többség kétségbeejtõnek ismerte föl a kórtünetet.

Jókai különben igen meg volt elégedve, hogy egy ellenzéki lap a mostani minisztériumot a »folyó ügyek« minisztériumának nevezte.

Pedig Tisza Kálmán aligha nem vette kegyetlen célzásnak: somlyóit és ménesit sejtvén a »folyó ügyek« alatt.

A »szerb császár« nagyon megfehéredett, mióta Vácon is túlesett. Ha így halad, nincs biztonságban az élete. Mert ha III. Sándor meg találja látni az arcképét, a veszedelmes versenytársat azonnal fölismeri benne. Világos lesz elõtte, hogy Miletics az igazi »fehér cár.«

- Jobb, ha piacokat, mint ha várakat foglalunk - mondá Jókai.

- Hát azért adjátok Boszniát nekünk - mondá Miletics.

Talál-e erre Jókai kádenciát?

Egyet azonban Jókainak rektifikálni kell. Ugyanis azt mondta, hogy »Fiume népe testestõl-lelkestõl kereskedõ«.

Ha ezt a horvátok meghallják, fogadni lehet rá, hogy úgy fordítják le, mintha Jókai azt mondta volna az országgyûlés színe elõtt, hogy Fiume népe testét-lelkét - eladja.

Egy kormánypárti képviselõ a folyosón:

- Nem ér a Helfy Náci fölirati javaslata semmit: nincsen benne semmi - muzsika. Az Apponyiénak a végén erõs dolgok vannak; szerencsére azonban olyan hosszú, hogy mire õfelsége odáig olvassa - el méltóztatik aludni.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 14)

Puhul a szélsõbal, puhul és hanyatlik!

Nemhiába kürtölte a fáma, hogy volnának köztök feles számmal olyanok is, akik, hahogy nem restellnék, készek volnának bemenni - uram bocsá! - még a delegációba is elismerni az átkos közösügyet.

Mi lesz a hazából, hogyha így haladunk!

Haj, hol vagy jó Csatár, bömbölõ szavaddal, hogy megragadnád a miniszteri székek lábait, Sámsonkint megráznád sorra valamennyit, hogy csak úgy recsegne székláb, miniszteri oldalborda, s vernéd agyon hatalmas állkapcsoddal az egész mamelukhadat, miközben egyéni szíveddel imádnád az hazát!

Haraszti, Haraszti, téged otthon maraszti, és most a szélbal, mely hûtlenül elejtett, beláthatja nélküled való tehetetlenségét, - haj, de késõn, késõn! Utólagos bánat téged föl nem támaszti.

És te Józsep, jó Madarász Józsep, nem látod-é, hogy vergõdik pártod? Miért nem ocsúdsz fel, hogy - mint Dávid király Saulba - lelket vernél bele zengõ szózatoddal, és gyújtanád lángra a vizenyõs kebleket enközvéleményed zsarátnoktüzével?

Nem jó dolog lesz ebbõl, meglássátok, ha már a szélsõbal is elalszik.

Második napja virradt föl ma a válaszfölirati vitának. És a honatyák még kevesebb számban jelentek meg, mint a tegnapi napon. Pedig maholnap kifüggesztik a folyosó falán lógó jól ismert táblára, hogy a képviselõ urak szeptember-csonka, de október-teljes hónapjára fölvehetik a napidíjakat és az elsõ félesztendei házbért, kerekszám 599 frt 50 krajcárokat, mert a gazdasági bizottság már megjavasolta és a t. Ház már meg is szavazta.

Hát már ez sem elég csáberõ, hogy behúzzon a törvényhozásba? Mi lesz így a világból?

Szûzbeszédet is lehet hallani. Krisztinkovich Ede követte el a szélsõ baloldal legszélérõl. Szép magyaros alak, magyar atillában, egészséges arccal és olyan termettel, mint a régi jó táblabíráké.

Beszéde is azonszerinti volt. Nagy szép igazságok, nagy körvonalakban, amiket élvezni kevés ember tud már a finom disztinkciók, szuppozitumok és konklúziók elnyavigásodott korsza­kában. Osszákat halmozott Pelionra, mint hajdan a titánok; de mit ér, nem ártott vele a közösügyes szirtek hasadékaiba magokat bevett egereknek. Nagyon is nagy volt hozzájuk képest a támadó fegyver. Macska kell azoknak, nem tigris.

Polit szólt utána, egészen megsemmisítvén - Mileticset.

Ez a Polit különben nem mindennapi ész. Egészséges agyvelõ rejtõzik a mögött a rézkeretû binokli mögött. S ha szíve oly rendben van, mint az agyveleje, lehet még az a mi emberünk.

Kiürítését hangsúlyozta Boszniának s azt mondá, hogy azt joggal követelheti minden signatarius hatalom, mert monarchiánk a föltételt, mely alatt az okkupáció neki megenged­tetett, nem teljesíti. A bosnyák adminisztrációnál nincsen kerek e világon infámisabb, egy veréb sincs megelégedve vele egész Boszniában s óhajtja vissza a törököt.

Beszélt nemzetiségekrõl, beszélt az 1848 elõtti boldog világról szép Magyarországon, beszélt Fiuméról, - iván vizeket számos poharakkal.

Érdekes volt, mikor leleplezte, hogy Bedekovich Kálmán, a magyar kormány tagja, a horvát miniszter, egy zágrábi országgyûlésen tûzzel erõsíté, hogy »Fiume a horvátoké«.

Igaz, hogy még akkor nem volt miniszter.

A legérdekesebb volt beszédének az a része, ahol fölvetette a kérdést, hogy hát kit is képvisel tulajdonképpen az országgyûlési többség? - Az tény, hogy nemzetiségi kerületekbõl regrutázza magát, mert a tiszta magyar kerületek mamelukot nem, de tiszta szívû szélsõbaliakat válasz­ta­nak. Igen, de a nemzetiségi kerületekbõl került kormánypártiak a nemzetiségieket nem képvi­selik, mert azt mondják, hogy õk a magyarokat képviselik; a magyarokat ismét nem képviselik, mert azokat az általuk választott szélsõbaliak képviselik. Kit képvisel tehát a kormánypárti többség? - Senkit.

És ebben, bizony no, igaza van.

Polit beszéde alatt Miletics több ízben tûzbe jött s bozontos fejével, kinyújtott kezével csinálta Polit szavaihoz az akciót. Mikor pedig Polit az utolsó pohár vizet is megitta és leült: elismerõ taps hangzott föl háta mögül.

A Miletics két tenyere volt.

Ez aztán az önzetlenség: nem törõdni vele, hogy egészen elhomályosították, megsemmisítették.

Szalay Imre szólt Polit Mihály után.

- No, a szélsõ balnak ma szerencsétlen napja lesz - jegyzé meg egy habarék.

Felsült azonban.

Szalay Imre ma kivételesen - nem múlta felül magát.

Mondott nehány jó dolgot is. Nevezetesen mikor Politnak válaszolt, aki panaszkodott, hogy a fajgyûlölet mily tûrhetetlenné tette az életet, mely azelõtt Magyarországon oly paradicsomi volt, mióta 48-ban lángra gyúlt s elhamvasztott falvakat, városokat, úgyhogy õneki is menekülni kellett innen - Bécsbe.

- Hát miért nem ragadtak fegyvert - mondá Szalay - 48-ban a szerbek is, mint mi? Nem volt szükség menekülni Bécsbe, fölkelhettek volna, mihozzánk hasonlóan, annak az alkotmánynak védelmére, mely szabadságot, testvériséget s olyan paradicsomi életet biztosított nekünk is, nekik is, hogy Polit még ma is érzékeny szívvel gondol reá?

- Ez jól volt mondva, Imrus!

Tisza Kálmánnak rendesen szerencsés napja van, ha nemzetiségi képviselõ után beszél. Ma is nagy triumfusokat nyert Polit fölött, kapott is helyeslést, és roppant elégedett volt önmagával, mint aki jól végezte dolgát s megalapította Magyarország jövõjét egy másik ezredévre.

Úgy tesz, mint a gyermekek abban a játékban, melynek neve: »add tovább!«

Elpáholják Bécsben, hogy csak úgy puffog. Kapja magát, hazajön s õ maga részérõl elpáholja Politot vagy Mileticset, büszkén tekint körül, mintha õ most már nem lett volna megverve.

Ahelyett, hogy annak adná vissza az ütleget, akitõl kapta.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 15)

Irtóztató népség az az újságíró. Mindenben gáncsot keres, semmi nem tetszik neki. Olyan, mint az a találós mese a láncról, ha fölveszem is sír, ha leteszem is sír.

No, például: régi dolog, hogy »interdum magnus dormitat Homerus«. De hát nem malicia-e ebbõl azt következtetni, hogy az öreg Homér rossz poéta, nincs benne költõi véna?

Hát hogy a mi jó képviselõházunk egy kicsikét elszundikált - az igaz, hogy mindjárt az elsõ üléseken; hát nem azt sütötte-e ki ebbõl a tüneménybõl az újságíró-had, hogy jaj, vége az országnak, a nemzet képviselõiben semmi vér, efelõl akár kihúzza alólunk a pokrócot a német, mint valami pokrócot. Szerencsére itt vagyunk mi tollasok, hogy másodízben is megmentsük a Capitoliumot.

Ma aztán kiderült, hogy rágalom volt, amit a képviselõház elernyedésérõl, unottságáról, blazirtságáról összefirkáltunk, rút rágalom. Van itt vér, van itt tûz, akár egy fia-vulkánban. A régi »tigrisek« nem nagy számmal vannak ugyan már meg, de az új succrescentia se nyúl ám!

Azzal indult neki az ülés, hogy fölolvasták a gazdasági bizottság jelentését. Már ez is jó vért szült. Mint ahogy tapasztalt hadvezérek tanúsága szerint mindig jó vért szül csata elõtt a dupla-lénung kiosztása

Következett Szeniczey Ödön fölesküvése mentelmi bizottsági tagnak, a ház ünnepélyes felállása között. És nem akadt Lendl, aki az eskünek érvényét kétségbe merte volna vonni. Úgy látszik, hogy ez csak a királyi eskük privilégiuma.

Aztán jött a szavazójegyek beadása még egy igazoló bizottsági tagra, elkésett utójátéka a ház alakulási szertartásainak. Bizony unalmas mulatság, mikor jobb is akad. Mint mikor a maródikat pakolják szekérre és indítják útnak a már elvonult regiment után.

Csak most indult meg a válaszfelirati vita.

Elsõnek hajnalarcú Urváry rontott neki, Csáktornyának a Pesti Napló szerény beismerése szerint is nagy lelkesedéssel megválasztott képviselõje, ki valami másfélezer szavazattöbb­séggel verte agyon Frici bárót, úgyhogy alig tudták annyira összeragasztani szétmállott tagjait valahol Bács megyében, hogy mégis kikerüljön belõle egy hosszú derekú mameluk.

Tehát Urváry volt az elsõ szónok. Szelíd, mosolygó ártatlanság, kit ugyan a Pesti Napló rebellisei rabszolgakereskedõnek rágalmaznak, de akinek szép piros arcára, szende szakállára elég egy pillantást vetni, hogy felismerjük benne a hamisítatlan jámborságot, mely a légynek is fél véteni.

Hogy kerülhetett ez az ellenzéki padokra?

Furcsa! Hát a Pesti Napló útján. Az vitte bele. A rossz világ legalább azt beszéli. Addig olvasta a lapját - mert hát tudnivaló, hogy õ a szerkesztõje -, míg egy szép hajnalon csak arra ébredt föl, hogy nini, hisz õ ellenzéki. S annyira megtetszett magának ebben az új kiadásban, hogy kapta magát, - Kossuthhoz is elment s minden Iratait megvásárolta az Athenaeumnak.

És most ott ül az ellenzéki sorban. Az igaz, hogy még most csak egy »mérsékelt« pad szélén - mert egyszerre csak ki nem fordulhat az ember a bõrébõl -, de azon a szélén, mely nem a kormánypárt, de a szélsõbal felé néz. Csak egy kis utca választja el tõle, ami Rubikonnak nagyon is - keskeny árok.

De azért, mikor fölállt; minden ember azzal a gondolattal fordítá rá szemét, hogy ez ugyan nem nagy kárt fog tenni Tisza Kálmánban.

Nem-e? De csak hallottátok volna!

Úgy megpergett az a máskor bizony néha akadozó nyelve, mint a jégesõ. Csakúgy pattogott a miniszteri asztalon.

Micsoda? Még hogy megfogyott a közjogi ellenzék? Ez elõször is nem áll. Igenis, megfogyott akkor, mikor Tisza Kálmán beadta a derekát, átvándorolván az egész táborával. De ha ez érdem: akkor ez az érdem a Deák-párté, aki befogadta, nem a Tiszáé, akinek megadta magát kényre-kegyre, ami bizony sehol, soha nem volt nagy vitézség.

Sohase hittük volna, hogy ez a szelídség úgy oda tud valakit teremteni.

Beszéde alatt két nem érdektelen közbeszólás történt.

A szélsõ pad soraira mutatva, kérdé:

- Hát ez fogyott volna meg? Nézze a miniszterelnök úr ezt a nagy - fekete sereget!

Amire a szélsõbalról belemordult egy agg szakáll:

- Az a hiba, hogy nagyobb a - sárga-fekete.

Mondott bókot néhány volt Deák-párti miniszternek. A többi közt Trefortra azt mondá, hogy érdemeit, amelyeket a kultúra emelése körül szerzett, a mai kornál több elismeréssel fogják emlegetni a mai kor utódai.

- Az ám a Kégli Gyuri utódai - szólt közbe egy szélsõbali.

Szûzbeszéd következett az Urváryéra. Éspedig a jobboldalról. A Dobránszky Péteré.

Huj, de perfekt mameluk mindjárt prima intrádára is! Hová fog ez jutni, ha még - fejlik!

Illojális hanggal vádolta a mérsékelt ellenzék fölirati javaslatát! Hallott már ilyet valaha a világ?

Még hogy illojális hang, annál a pártnál, mely oly ritka sikerrel versenyez a kormánypárttal a trón elõtti derékhajlongásban.

És mit vetett a szemére?

Azt a passzust, mely azt mondja, hogy a király jóindulata a nemzet bizalmát a trón iránt még fokozhatja.

Hát csak olyan bizodalommal van az ellenzék a trón iránt, hogy az még fokozható? Ez illojalitás.

- E’meg bolond beszéd - mondá Szalay, s Imrusnak megint igaza volt.

De mégis kezet sietett szorítani vele - Tibád Antal.

Most rukkolt elõ Verhovay.

A katonai brutalitásokról beszélt s a sajtó hangjáról, melyet Jókai megrovólag említett beszédében.

Tûzzel, hévvel, indulatosan beszélt, amit még fokozott a sok közbeszólás. Láttuk Verhovayt, az igazi Verhovayt, aki a maga valójában ma mutatta be magát: elõször a tisztelt házban.

Volt is rá fölháborodás, zajgás. Kezdett a ház tûzbe jönni.

- Ez aztán jól odamondogat - jegyzé meg valaki az elnöki szék alatt.

- Könnyû neki - viszonzá a másik -, mikor tudja, hogy õt még agyonlõni se sikerül.

Utána Madarász Jenõ, ezután Mocsáry szólt, s ezzel övé lett a mai nap.

Hatásosabb beszédet még nem mondtak az országgyûlésen, de még õ se mondott parlamenti egész pályája alatt. Átgondolta jól s rámutatott oly momentumokra, melyek fölött õnélküle alkalmasint elsiklottak volna a pártok. Pedig bizony veszedelem lett volna. - Mert, hogy mint az a Határõrvidékkel történt, országrészek bekebelezésérõl, kikerekítésérõl, rendezésérõl a törvényhozás megkerülésével, annak háta mögött, pátensekkel rendelkezzenek, az mégse férhet össze az alkotmánnyal, melynek õrködni kell az ország érdekei fölött, amelyek között pedig az ország területi integritásának kérdése mindenekfölött áll. És rendelkezzék ne is a magyar király, hanem az osztrák császár, kinek ebbeli minõségében Magyarország területeihez, országrészeihez semmi köze.

Felhozta a közigazgatási reform kérdését, rámutatván, hogy a kormány által tervezett experimentálás nem más viviszekciónál; fölemlítette a nemzetiségi kérdést, abszurdumnak mondván, hogy mi Ausztria egységesítési törekvéseivel szemben sikeresen csinálhassunk frontot hadi lábra állva saját nemzetiségeinkkel, s élesen illusztrálta viszonyunkat a közös hadsereggel szemben.

Péchy Tamás elnök nem is állhatta meg, hogy bele ne szóljon. Nem járja, úgymond, egy törvény által elismert intézményt, mint a közöshadsereg, a »nemzet nyakán hurok«-nak nevezni.

- Hisz ez a Tisza Kálmán frázisa a 75 elõtti idõkbõl - harsogá Csanády.

Tisza Kálmán felelt végül, ami azt jelenti, hogy az elõtte szólók »mondtak valamit«.

De bizony õexcellenciája ezúttal gyenge volt. Hacsak azt nem vesszük beszédében erõsnek, hogy »boszorkányok nincsenek«.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 16)

Vége felé jár a válaszfelirati vita. A tisztelt házból kifogyott a lehelet. A szónok urak részint elmondtak mindent, ami a négy válaszföliratra elmondanivaló eszökbe jutott, részint, ha ezen fölül is jutott még valami eszükbe, olyannak találták, amit nem tartottak érdemesnek elmondani.

Ha még Irányi Dániel neve nem állna ott a jegyzõi kis fekete táblán, hogy a hétfõi ülésben elmondja õ is amit elõadni még szükségesnek ítélt, a mai nappal kimerült volna a szent buzgalom.

Négy szónok beszélt s ezek közt csak egy volt olyan, amelynek hangja ismeretes a ház elõtt. A másik három egytõl egyig szûzbeszéd. Három újonc esett át a krízisen egy ajtónyitásra.

Érdekes volna egyszer úgy leírni annak a fiatal embernek a lelki állapotát, aki épp elmondani készül elsõ beszédét egy olyan publikum elõtt, melynek véleményére sokat kell adnia, mely imponál neki s melyrõl tudja, hogy attól, hogyan fogadja e közönség elsõ felszólalását, mennyi sok függ jövõ pályájára.

Hát biz az izgatottság ily körülmények között nagyon megfogható, kivált nálunk, a mi parlamentünkben, ahol oly sokan vannak, akik gyönyörködni szeretnek a kezdõ szónok kínos gyötrelmeiben. Odaállnak eléje, szemébe nevetnek s mindenféle arcfintorral, elvetõ taglejtéssel, olykor hangos nevetéssel hozzák szegénynek tudomására magas kritikájukat.

Biz ez valamivel más állapot, mint Melanchtonként - káposztafejeknek predikálni, noha a mi parlamentünkben is annyi a »Kohlkopf«, hogy még tán a »Kahlkopf« se több. Pedig ez ugyan szép numerus.

Hát ha még a szónok úgy az ülés végére marad, amikor aztán azon az egész hosszú idõn keresztül nyúlik halálos kínszenvedése. Hogy rezdül meg minden neszre, hogyan néz körül kérdõ tekintettel, nem szólította-e még a jegyzõ. Hányszor jut eszébe ilyenkor a csizmadiainas felsóhajtása: »Istenem, bár csak már meg volnék verve!« Pedig még nem is bizonyos, hogy el fogja törni a bögrét. Hátha nem?

Ilyen halálos kínt állhattak ki ma a szûzszónokok. Mielõtt még rájok került volna a sor, a ház a horvát testvéreket osztotta be a bizottságokba cédulaszavazással.

Hosszadalmas munka pedig. Négyszáznegyven képviselõ névsorát kétszer végighallgatni s elnézni, hogyan masiroz revue-t a tisztelt ház az ember elõtt, mint a generális elõtt egy sereg egzercírozni még nem tudó katona.

Ilyenkor nyílik a legjobb alkalom megismerkedni a ház tagjaival. Akinek a nevét felolvassák, megjelen a ház asztalánál s beadja céduláját, mintha csak bemutatná magát a nemes kompániának.

Nem lehet mondani, hogy ez az átvonulás olyan minden érdek nélkül való. Hisz ilyenkor történik meg, hogy a jegyzõ elkiáltja, hogy: Móricz Károly.

Móricz Károly pedig éppen diskurál a szomszédjával; hirtelen összerezzen neve hallására, nem tudja magát egyszerre tájékozni, miért hívják, s a legjobb lélekkel mondja, hogy »Igen«!

Azt hitte szavazni kell. S ha szavazni kell, hogy szavazna mással, mint »igen«-nel, aki Móricz.

Mert tudni kell, hogy õ Móricz Pál gazdának az édes testvére. Jó, hogy olyan hiteles személy, mint a ház jegyzõje tanúskodik ezen minémûsége mellett; mert bizony nehéz elhinni. Palya olyan, mint O, Kari meg olyan, mint az I.

Pali bátyó, ez a testvéri osztály aligha volt igazságos.

Göndöcs Benedeket is érdekes látni, mikor cédulával szavazni elégördül a hátulsó padokból.

Mintha az Úrasztalához járulna, olyan áhítattal járul a ház asztalához s szép illedelmes pukkedlit csinál Regele papírskatulyájának, mialatt szavazatával áldoz, mintha az volna az oltáriszentség.

Nemhiába újonc még a szent atyus.

No, de végre a szavazó is elfogy, akármennyi legyen, s jön a napirend után másik tárgya: a szûzbeszédek.

Nem történt semmi baj. Sõt inkább!

Hiszen mind a három legény a szélsõ baloldalról került ki, ahol egyik fõdogma az, hogy megijedni nem szabad. Aki fél, menjen oda, ahol többedmagával lehet.

Ónody Géza vágta ki elsõnek a rezet. Csinos fiatal ember, aki bizony korjegyzõ is lehetett volna tán, ha van egy kis protekciója odaát.

Elég folyékonyan és elfogulatlanul beszélt, s amit elmondott is, tisztességgel megjárta elsõ beszédnek.

Utána Zay szólt, kit úgy mondanak, akik kedveskedni akarnak neki, hogy Czáj. Levén õ bakszász, akinek a magyar ortografiát németül ejteni politikai hitágazat, nehogy csonkulást szenvedjen a nagy németbirodalmi egység.

S amikor ennyit mondunk, azt hisszük, hû kivonatát adtuk beszédének, mely hosszú volt, mint a Nibelung-ének és száraz, mint a Pumpernickel.

Polónyi Géza, Szolnok képviselõje mennydörgött ezután. Hatalmas orgánum, statura is hozzá s kitûnõen érti pártjának már-már feledésbe ment õseredeti dialektusát. Tiszának arra a passzusára, hogy »hiszi Istent, hogy a közjogi ellenzék sohase nõ akkorára, mint a fúzió elõtt volt« - azzal felelt be, hogy melyik Istent gondolja Tisza? Mert ha a magyarok Istenét: akkor az a felfohászkodása nem ér föl odáig. Valószínû hát, hogy a szélsõbal növekedésének megakadályozására az »osztrák--magyar Istent« kell majd lehúznia a lábánál fogva.

Mezei Ernõ fejezte be ma a vitát egy igazán szépen átgondolt, tartalmas beszéddel. Sikerült lekötnie vele az ellentábort is, melynek arcáról mindinkább eltûnt a gúnyos mosoly, mellyel kezdetben fogadta. Ez egy komoly, méltóságteljes, eszmékben és érvekben egyaránt gazdag parlamenti beszéd volt, mely megalapította a szélsõbal ez évek óta egyik legjobb publicistájának hitelét a szónoklat terén is.

A függetlenségi párt gratulálhat magának, hogy e szép tehetséget a parlamentbe behoznia sikerült.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 18)

- okt. 17.

A mai nappal berekesztõdött a válaszfelirati vita. Szólásra a múlt szombati ülésen már csak az egy Irányi volt följegyezve, s azt hittük, hogy rajta kívül nem szólván senki, a zárbeszédeknek is ma lesz vége.

Azonban nem úgy lett.

Közvetlen ajtózárás elõtt meggondolták magukat még néhányan s felmerülének az ismeretlenség habjaiból, hogy megörökítsék nevüket a diáriumban. Kapocsányi és Berzeviczy voltak a bátor férfiak, kik a kormánypárt néma hallgatását megtörék s vitézül sorakoztak Dobránszky mellé, így válván valóvá, hogy tres faciunt collegium, máskülönben Tisza Kálmán és a bizottsági elõadó bizony még magukra maradtak volna az elsõ nagy vitában.

Szilágyi Dezsõ volt az utolsó szónok az ellenzéki táborból, de azért az utolsó szó nem az övé volt, hanem Tisza Kálmáné, ki egymaga három ízben sütötte el a nagy ágyút az egy hétig tartó ütközetben.

De hát tartsunk rendet, mert nemcsak Pösner Károly Lajos tartja ám, hogy a rerum anima - az ordo.

Tehát Irányi beszélt.

Az õ fölszólalása a házban mindig esemény. Figyelemmel, sõt azzal a bizonyos tisztelettel hallgatják azok is, akik tudják, hogy rájuk nézve nem kellemes dolgokat fognak hallani, melyet nem szokás megtagadnunk attól, akirõl tudjuk, hogy mély meggyõzõdésbõl, nagy igazság­szeretettel s ahhoz még szépen is beszél.

Mai beszéde is az õ saját képére vala megteremtve. Hallottuk a magyar Catót, ki a respublika süllyedõ erkölcse fölött megtépi kebelét; láttuk Dániel prófétát, aki az oroszlánok barlangjában is ostorozója marad a gonoszságnak.

Nem vette õ sorba a trónbeszéd és a többségi válaszfelirat pontjait. Azt elvégezték helyette mások. Másról beszélt, arról az erkölcsrõl, mely ha megvész, Róma ledõl s rabigába görbed.

Bizony, napirenden inkább levõ tárgyat alig találhatott volna. Mindenki érzi, mindenki látja, hallja, tapasztalja a régi jó patriarchális erények eltünedezését, a világi hiúság beharapódzását, s a tántorgó társadalmat, mely a régi alapot kirúgva maga alól, újat, szilárdat nem találva már-már bukni készül.

A választási visszaélések festésével kezdte beszédét, melyeket a kormány ha tán el el nem követett is, de nem is ellenzett komolyan, s midõn megtörténtek, büntetésükrõl nem gondoskodott. Midõn felemlíté, hogy egy esetben, midõn az evidens visszaélések megtorlására vizsgálat indíttatott, azt királyi kegyelem útján beszüntette, - felzúgott a baloldalról e név: »Wodianer«.

És itt legyen szabad egy már-már feledésbe ment epizódot fölemlítenünk, mely valóban megérdemli, hogy a választások krónikájában megmaradjon.

A kis Tornában volt a választás. Két ember állott szemben egymással, Lükõ Géza, aki csak a közélet terén szerzett érdemeiben, és Wodianer Béla báró, aki pénzben volt gazdag.

Nagy érdeklõdéssel kísértük e választás lefolyását, nem levén közönyös, hogy a két érdem közül melyik hát az, mely a másikon diadalmaskodni van hivatva elõször csak ebben a kerületben, de lehet, hogy majd a többiben is.

Tudtuk, hogy a pénz hatalmas mozgásba hozatott. Duzzadt tárcákkal jártak faluról falura a Wodianer megbízottjai. És vásárolták a lelkeket, ki amennyire taksálta magát.

Így jutottak el Almás községébe. Ott már várták. Erõs ellenzéki község volt, annál nagyobb volt hát a meglepetésük, mikor oly hangulatban találták, mély - üzleti nyelven szólva - szerfölött kulánsnak mutatkozott.

De szerfölött drágák voltak a szavazatok. A bíró 100, a többi 50 forint. Borsos biz ez, de ha már benne vagyunk! Azután akinek olyan gazdag papája van!

Meg lõn az alku. Nem is volt titok, s a szegény embereket még megróni is nehéz volt érte, hiszen 50 frt-ot mikor lát az a szegény nép egy csomóban. Aztán bedobják neki az ablakon s nem kívánnak érte egyebet, mint azt, hogy ha szavazni megy »Wodianer«-t mondjon a megszokott »Lükõ« helyett. Ha ily csekély szolgálatért valaki egy ötvenest kaphat, miért ne fogadná el? Családjának tartozik vele, mert azon a pénzen egy tehenet vehet, amirõl pedig a szegény ember azt mondja, hogy olyan kenyér, melybõl mindennap eszünk, mégis egész.

Jött a választási nap. Következett Almás községe. Odajárultak a szavazóasztalhoz, legelöl a bíró. No, most mi lesz?

A bíró, amint elõszólítják, odalép az elnök elé és ott motoszkálván a mándlija zsebében, elõhúz belõle egy zsíros bugyellárist, kivesz belõle egy százast s odateszi az elnök elé.

- Mit akar kend ezzel? - kérdi az elnök.

- Hát könyörgöm, ezt az izét nekem a Wodianer zsidaja adta, hogy szavazzak az urára. Elfogadtam, mint ahogy elfogadták a többi atyafiak is, csak hogy szabaduljunk tõle; most meg aztán idehoztuk, mert mi tûrés-tagadás, nem tiszta dolog ez, és mi csak azt mondjuk, hogy éljen Lükõ Géza!

És aztán sorra lerakta a bankóját valamennyi s mindenik azt mondta, hogy éljen Lükõ.

Ha a nép erkölcsét kísértetbe hozni bûn, akkor az ilyen népet kísérteni meg kétszeresen az.

Amit Irányi a választási visszaélésekrõl s általában a korrupcióról mondott, nagyon megszívlelendõ dolog, ott kivált, ahonnan a nép a példát veszi.

Fogott-e rajtok az igaz szó? Annyi bizonyos, hogy a beszéd hatása alatt mintha komoly megilletõdést, magábaszállást vagy ahhoz hasonlót vettünk volna észre az arcokon.

No, nem tartott sokáig, az is igaz.

Kapocsányi Mór szólalt meg Irányi után, a jobboldal legutolsó padjából. Keveset beszélt és mondott is. Polittal polemizált s azt hitte, ez elég elhitetni, hogy politizált.

Sokkal figyelemreméltóbb volt a Berzeviczy beszéde. Értelmes, kifejezõ arc, rokonszenves megjelenés. Szépen, folyékonyan s nem minden dialektus nélkül beszélt. Máris gyakorlott szónoknak s gondolkozó politikusnak mutatta be magát. Sorra vette az ellenzéki föliratokat, majd meg az elõtte szólók egyes állítására tette meg észrevételeit, ami legkönnyebb módja ugyan a szónoklatnak, de szoktatónak elég is, ha sikerül. Az elsõ fellépésébõl következtetve a kormánypárton nemcsak numerálni foghat, kivált, ha még idõnek elõtte el nem oszlatják azt a jóhiszemûségét, mellyel beszédét berekeszté: »mi keveset ígérünk, de azt meg tudjuk tartani.«

No, meglássuk.

Szilágyi Dezsõnek nem volt nehéz az elõtte szóló állításait cáfolgatni. Szépen beszélt, azzal a rutinnal és szóbõséggel, melynek nem találni párját a mai parlamentben. A trónbeszéd semmitmondó voltát illusztrálta éles dialektikával s legalább általánosságban határozott irányokat és vezéreszméket jelzõ programot követelt a kormánytól.

A hosszú beszédet figyelemmel s az ellenzék többszörös helyesléssel kísérte. Kivált, ahol a trónbeszédben helyreállottnak mondott államháztartási rendrõl beszélt, kombinálva a miniszterelnök azon emlékeztetésével, hogy volt ám idõ, mikor nem tudtuk, egy 24 óra múlva tudjuk-e az államhivatalnokokat fizetni? Eszerint hát, a »helyreállott rend« alatt azt akarja értetni a kormány, hogy ma már tudjuk fizetni. De ez még messze van attól, amit a nemzet vár, a bevételek és kiadások egyensúlyba hozatalától.

A közigazgatási reformok terén ígért experimentumokra is szerencsés megjegyzése volt. Aki bevallja, úgymond, hogy kísérletet akar tenni, bevallja vele azt, hogy a követendõ útra meggyõzõdése nincs.

Tisza az erõs támadásokkal szemben, melyek ma ellene intéztettek, nem veszté el fejét. Pedig nehéz helyzete volt. Visszavágott és négyszer talált.

Hiába, Tisza Kálmánról régi dolog, hogy elmondhatni, amit Arany János mond a »Jóka ördögé«-ben, hogy: »Érti a hat-vágást Judit asszony, nyelvvel.«

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (okt. 19)

- okt. 18.

Az elsõ nagy ütközet tehát megesett a pártok között.

Az utolsó nagy összecsapás elõzte meg, egy felõl Jókai Mór és Tisza Kálmán, másfelõl Helfy Ignác és Apponyi Albert között.

Jókai Mór, mint a válaszfelirati bizottsági javaslat elõadója, kit a vita folyamában gyengél­kedése visszatartott a megjelenéstõl, ma berukkolt s oly támadást intézett a két ellenzék ellen, akárcsak egy - egészséges ember.

Beszéde, mellyel a vitát bevezette, szelíd volt, sõt szentimentális. Igyekezett nagyon csendesen bánni el az ellenféllel, úgyhogy simogatásnak vegye még ami benne ütleg is.

Pedig hát taktika volt az egész. Arra volt szánva, hogy hasonló szelídségre hangolja az ellenzéket. Ami sikerült is.

Most azonban, mikor már csak az indítványtevõknek lehetett szólni, s nem kellett félni, hogy ellene indulhat az egész ellentábor, - elõvette legmérgesebb nyilait és lövöldözött velök, mint a haragvó Apollo. Nem hiába istene a poetáknak, de jó mintául is szolgált.

Hogyne szeretné, úgymond, a magyar ember az osztrák katonát, mikor egy város sem folya­modott, hogy vigyék el belõle a garnizont. Aztán milyen szép egyetértésben táboroz együtt a nagy hadgyakorlatokon a katonai és a fegyverben szolgáló polgár: a honvéd-tisztikar.

Amire aztán valaki azt jegyezte meg, hogy hiszen fegyverszünet idején a muszka tisztek is átjártak a honvédekhez egy-egy barátságos kvaterkára. Ami pedig a garnizont illeti, hát annak elviteleért nem azért nem folyamodnak a városok, mert szeretik az osztrák katonát, de mert a katona pénzt hoz a városba.

Aztán a hadügyminiszter is kijelentette, hogy óhajtja a jó egyetértést polgár és katona közt. Hát azt el is hisszük; mert ugyan mi lenne, ha egyszer a polgárok egy szép este fölkereked­nének mindenütt, hogy megfojtsák a katonát, mielõtt tömegekbe sorakozhatik. Bizony meg bírnák tenni puszta kézzel is, ha egyéb is nem tartaná vissza, mint a félelem.

Elmondta, hogy Sennyeynek nem kell a külön vámterület; hogy a szélsõbal a nép érdekeivel nem törõdik: lám, most sem törõdik vele, elönti-e a Tiszavölgyet az árvíz (holott ismerünk szélsõbali képviselõt, aki a legnagyobb veszély idején a gáton hált s a minisztert is levitte magával, hogy az is lássa, mirõl van szó), hogy a nõiparegylet tárlata norinbergi áruk kiállítása volt és hogy a véderõ törvény tíz évre szól, - ami mind azt mutatja, hogy koszorús költõnk mily alaposan informáltatta magát azokról a dolgokról, amikrõl ítéletet mondott.

- Mindent megtettem a választás körül, amit megtehettem - mondá Jókai.

- Háromszor buktam - tevé hozzá Géza bátyó a szélbalon, ki sokatmondó észrevételeirõl nevezetes.

Õ is kikelt az etetés-itatás ellen, õ is kárhoztatja azt.

- Hát Szarvas? - hangzott a közbeszólás.

- Ugyan hagyjátok el - mondá Jókai csendesen, hogy meg ne hallják a gyorsírók -, ti is csak úgy ettetek-ittatok, mint mi.

Aztán fogadást ajánlt Irányinak, hogy írjanak törvényjavaslatot a választási visszaélések ellen, s amelyiké szigorúbb lesz, azt írják alá mind a ketten.

Irányi elvetõ mozdulattal mondá:

- A törvény jó, de nem hajtják végre.

Nagy vádat emelt Jókai az erdélyi szélbaliak ellen: azt, hogy az intranzigens románokkal cimboráltak.

- Rágalom, hazugság! - hangzott föl a baloldalról. S Helfy késõbb betelelt neki azzal a ténnyel, hogy egyetlen intranzigens román lépett föl a választások alatt, azt is megbuktatta, nem ám a kormánypárt, de a szélsõbal.

Így paktált a szélbal a románokkal.

Arra a logikára, amit Jókai a mérsékelt ellenzéknek imputált, hogy a kormánypárt ismerteti köz­igazgatási rendszerét, ott tehát nincs, a mérsékelt ellenzék meg nem ismerteti, ott tehát van rendszer. Még az öreg Somssich Pál is azt mondta:

- No, ez már aztán igazán bolond beszéd.

Jókai beszéde különben ragyogó volt, és szikrázó az élctõl, mint mindig, de minden mértéken fölül igazságtalan, úgyhogy olykor még maga Tisza Kálmán is összerezzent tõle, gondolva magában: Ments meg Isten túlbuzgó jóbarátaimtól.

Helfy mindenekelõtt visszautasítá a Jókai vádjait az árvíz és a románokkal cimborálás tár­gyá­ban, s arra, hogy Tisza Kálmán hat évi mûködése program, azt mondta, hogy meglehet, hogy az, de ennél rosszabb programot Tisza ugyan nem adhatott.

Ha a gazdasági kiegyezés eredményét, ha a bosnyák okkupációt - kormányzata e gyönyörû­séges eredményeit - programként hangsúlyozta volna mindjárt kezdetben, még a jobboldalon se találta volna meg a többséget az ily program pártolására. Úgy vitte bele pártját alattomosan.

Érzékenyen érintette Tiszát annak felemlítése, hogy mindig megragadja az alkalmat bántani elõdeit. Így most bántja Kerkápolyt, akinek a jobboldal tapsolt akkor, mikor a szélsõbal meg­támadta, s most ugyanaz a jobboldal tapsolja Tiszát, amiért azt bántja, akit õk akkor szintén így tapsoltak. Bizonyosan tapsolni fognak ezek a jó urak akkor is, ha majd Tisza Kálmánt bántja az utódja.

Fölhozott Helfy - az ifjú Berzeviczyre vonatkoztatva - egy Deák-adomát is, arról a fáklyászenérõl, amit az ifjúság az öregúrnak adott, mely alkalommal az ifjúság szónoka biztosítá, hogy õk mind Deák-pártiak. »Hej, mi lesz belõletek, ha majd megvénültök, ha már ily ifjan Deák-pártiak vagytok!« - mondá a jó öreg. Mi lesz az ifjú Berzeviczybõl is, ha már most is olyan jó mameluk, vén korára?

Furcsa, hát k. k. Hofrat.

Jókainak arra a vádjára, hogy a szélsõbal helyi érdekek legyezgetésével korteskedik, emlékeztette Jókait, hogy neki tán nem kellene szellõztetni azt a pontot. Vagy tán elfeledte, mit mondott a szarvasiaknak? Azt, hogy »válasszanak az urak: vagy Móricz Pál árvíz nélkül, vagy Herman Ottó dupla árvízzel«.