1882
ORSZÁGGYŰLÉSI KARCOLATOK

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL (Jún. 2. és 3-án)

Capacitatio ad saccum.

Az folyt két nap óta, a képviselőházban.

Érdekes vita és tanulságos nagyon. Bepillantást nyer általa az ember az ezernyi érdekszálak ama szuverénjébe, mely a Tisza-kabinet háta mögött a többséget egy hatalmas és egységes falanksszá fûzi össze.

Mirõl van szó? Százhuszonhárom és fél ezer hold eladásáról a legtermékenyebb földbõl, mellyel a gondviselés az országot megáldotta, abból a földbõl, mely Európa éléskamrájává avatta a Bánságot.

A föld az államé. Kétségtelen tulajdona. De megosztott tulajdon, amennyiben a haszonélvezet az ottani községekre van átruházva, melyek a rájok esõ részt ismét részben megtartották községi kezelés alatt, részben fölosztották az egyesek között, sokan bizony a mesebeli oroszlánok prímám toll elve szerint.

Olcsón bírták az államtól s mégis nagyra nõtt a haszonbér hátraléka. Közel egy millióra. A befolyni tartozott jövedelme az államnak is csekély, - csak 80 ezer forint.

Gondoltak tehát valamit; át kell adni ama földeket örök és osztatlan tulajdonába az érdekelteknek, megfelelõ megváltási összegért.

E tárgyban pör is folyt, egyezkedés is folyt, míg végre Szapáry Gyula grófnak, a »szerencsés kezû« pénzügyminiszternek sikerült oly egyezkedésre jutni, melyet õ kielégítõnek talált. Eszerint ama föld holdja 31-57 frtért az érdekeltek valóságos tulajdonába jutna.

Igen ám, de a lakosság egy másik, kevésbé érdekelt része többet ígér érte. Három annyit. Az állam 3 millió helyett kapna 9-10 milliót.

Ebbõl keletkezett a hecc.

*

Krisztinkovich Ede a szélsõbalról, ama régi jó táblabírák egyike, akik még tudnak diákul, s turkálnak a régi okiratokban, - hosszú beszédben fejtette ki, mily bonyolult ez a kérdés, s kisütötte, hogy ezt az alkut a törvényhozás az ország pénztárának nagy megkönnyítése nélkül jóvá nem hagyhatja.

Ezzel váratlanul erõs és heves vita kerekedett a Házban, mely mindenfélét fölkavart, mint a forgószél. Abból a sok szemétbõl is fölkavart valamit, ami a kormánypárt kebelében összegyûlt.

Rohonczy Gedeon fölhozta, hogy a kormánypárt egy hû mamelukja, Gödl Károly százezer frtot kötött ki magának az érdekeltektõl, ha az egyezséget az õ gusztusuk szerint létrehozza. És Gödl Károly ügyvéd úr képviselõ, aki itt ül a Házban, s bizonyára nem azon van, hogy azt a kis honoráriumot meg ne kapja.

Gödl beismerte, hogy csakugyan úgy van a dolog, de még egy kicsit másképp, mert õneki minden hold így megmentett föld után egy forint dukál, ami 23 ezer frttal több, mint amennyit Rohonczy mondott.

*

Ezzel aztán föl volt vetve a képviselõi tisztesség kérdése. Részt vettek benne még a kormánypártiak is, mind kifejezvén, hogy ez esetben Gödlnek e kérdésben szavazni nem enged a tisztesség.

Ma aztán folytatódott a vita hasonló tónusban. Az ellenzék követelte, hogy miután az ú. n. überlandiális földeknek, amelyekrõl itt szó van, jogi természete nincs tisztába hozva: a képviselõház nem határozhat e dologban elõbb, mielõtt saját jogügyi bizottságának véleményét meg nem hallgatta, melyet Szapáry ezúttal mellõzni tartott tanácsosnak.

Fölhozta még azt is, hogy e kérdés alatt politikai momentum is rejlik. E földek szolgáltak 1848-ban ürügyül a magyar zászlók letépésére, s kezdõdött a forradalom. Ha e kérdés most függõben hagyatnék, politikai izgatás anyagául szolgálhatna, jobb lesz hát, ha most egyszerre odaadjuk azt a kis földet azon az áron.

Beszélt Krisztinkovich, Dániel Pál, Orbán Balázs, Unger Alajos, Herman Ottó - igen keményen -, végre az elõadó s újra Krisztinkovich és a miniszter.

A vége a mulatságnak az lett, hogy a többség az eladást jóváhagyta. Gödl és a többi érdekelt azonban - mert vannak ám sokan - tartózkodtak a szavazástól.

De vajon tartózkodtak volna-e, ha elõre föl nem tûnik a dolog? És tartózkodtak-e valamennyien, kiknek a dolog ekképp eldõlése érdekében állt?

Ez a kérdés, melyhez bizony sok kérdõjel fûzhetõ.

Egy bizonyos: az állam rossz vásárt csinált, s ezt a rossz vásárt erõszakosan hajtotta keresztül a többség a törvényhozáson. A rút motívumok egyike lelepleztetvén, veszélytelenné vált.

De hány rút motívum marad leleplezetlenül, mely az ország kárát megszavazza!

Érdekes tudni, hogy a mai név szerinti szavazás alkalmával 252 képviselõ tündökölt távolléte alatt. A többség nem volt jelen.

Éppen mikor a 120 katonatiszti alapítvány megszavazásához fogtak, futott végig a házon, mint a futótûz a szomorú hír, hogy meghalt Garibaldi.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL - június 5.

A százhúsz alapítványi hely volt a mai vita tárgya. Százhúsz alapítványi helyé, mellyel a magyar kormány azon a kedvezõtlen arányon kíván segíteni, melyben a magyarság a közös hadsereg tisztikarában képviselve van. Most már az a kormány pecsovics lelkének is »nagyon tarka dolog« - zu bunt, jól magyarul, - hogy míg a hadseregben minden száz közlegény között negyvenöt a magyarországi, addig a tisztikarban nyolc százalék, a fõtisztikarban pláne öt százalék is alig van a magyar.

Persze hogy legjobb volna, ha e kérdés fölött vitázni nem kellene. Volna egy magyar hadsereg, annak tisztje sem lehetne más, mint magyar; mint ahogy pl. a francia bizony nem bízza a maga várait, katonáit burkus tisztekre. De hát nincs ilyen hadsereg. Pedig kell, szükségképpen kell, hogy legyen. Mert hogy a hadseregre való egyenes befolyás nélkül nincs igazi alkotmány, azt a mi alkotmányunk bizonyítja legjobban.

Apródonkint vélik hát elõkészíteni, hogy egyszer már magyar hadsereg is lehessen. A görbe utaknak azonban, úgy látszik, nem mindegyike visz Rómába. A delegáció megriszkirozta, hogy magyar tisztek képezhetése céljából követeljen egy Magyarországon fölállítandó katonai akadémiát. Nem hangzott el a szó a trónusig, benne rekedt az osztrák delegáció fülében. A közös hadügyminiszter pedig annyit mondott rá, hogy az osztrákok mintájára alapítsunk mi, magyarok is alapítványi helyeket, melyeket csak magyarországi fiúkkal lehessen betölteni, s járassuk õket az osztrák katonaképzõ intézetekbe.

Az ellenzék hát okosan teszi, ha fölveti a kérdést, hogy hát az osztrák katonaiskolákban lehetséges lesz-e majd magyar katonatiszteket nevelni? Avagy ez csak arra lesz jó, hogy ezzel is több magyar fiút forgathassanak át osztrákká?

*

Az e kérdés fölötti vitában ma egy új szónok tûnt fel, akit ez ideig nem hallott a képviselõház.

Báró Prónay Dezsõ szólalt föl, a függetlenségi pártnak Thaly Kálmán után utolsó akviziciója.

Szép, bátor, lelkes arcú fiatal ember, erõsen tipikus magyar vonásokkal. Olyan, mintha egy égi kép rámájából lépett volna elõ. Csak kalpag kell a fejére, kacagány a vállára s odaillik a honfoglalók arcképcsarnokába.

Beszéde is, szûz beszéd e házban, azon szerinti volt. A külön magyar hadsereg mellett emelt szót, de megmutatta, hogy még az 1867: XII. törvénycikk alapján helyezkedve is megingatja a kormány álláspontját. Mert a közösügyi törvény is ismeri a magyar hadsereget, noha csak a közösnek egy részét s nem mint taktikai és stratégiai egészet. Keményen olvasta rá a honvédelmi miniszterre, micsoda törvényszegést követ el a nemzet kárára, mikor azt tagadja. Hivatkozott a fõrendiházban tett ama kérdésére, ha vajon a magyarországi méneskarbeli csapatokat a miniszter a közös hadsereg helyett nem inkább akarja-e venni a honvédségbõl? S a miniszter azt válaszolta, hogy igenis, mert nem tûrhetõ, hogy a magyar állam tulajdona fölött idegenek intézkedjenek. Ugyanez a miniszter, aki a csikókat nem akarja rábízni idegenekre, most a magyar ifjakat bízvást bízza rájuk.

Szép beszédét nagy, sõt feszült figyelemmel hallgatta a Ház. Prónay e beszédével kétségtelen jelét adá annak, hogy a parlament jelentékeny erõt nyert benne, kitõl még sokat várhatunk, s kire indokolt büszkeséggel tekinthet pártja.

*

Thaly Kálmán is ma tartá beköszöntõjét a Házban. Melegen, a hisztorikus meggyõzõdésével beszélt, midõn fölemlíté a helyi körülményeket, melyek között a magyar ifjakat nevelni fogják, Bécsújhelyen, ahol a magyar szabadság mártírjainak vére folyt, s ahol a magyar ember, mintha feje fölött függõ hóhérpallosok alatt járna. A pallos ma is itt van, de most a magyar honfiban nem a testet: a lelket fogja megölni.

*

A vita befejezése holnapra maradt.

Ez ülés legszebb momentuma azonban, dacára a hazafias beszédeknek, melyek benne elmondattak, s melyekhez Herman Ottó is csatlakozott, nem a vitában keresendõ.

Az ülés egy kegyeletes tárggyal nyílott meg. A világszabadság ravatalon fekvõ nagy hõsérõl, Garibaldiról történt hálás megemlékezés. Helfy tette az indítványt, hogy Magyarország képviselõháza fejezze ki részvétét a gyászesemény fölött.

Tisza éppen nem volt a teremben, ami annyit jelent, hogy ilyenkor a többség fejét veszti. Most is elveszté. Trefort kipkedett-kapkodott s másnapra kérte halasztani a határozatot.

Magyarország törvényhozása részérõl nagy botrány lett volna ez. Helfy és Irányi fölszólalása után még habozni afölött, hogy mi itt a kötelességszerû teendõ, örökös folt lett volna a képviselõház naplóiban.

Szerencsére bejött Tisza s kijelenté, hogy igenis, helyes, hogy a képviselõház kifejezze részvétét Olaszország gyászában, amint kifejezte Cavour elhunyta alkalmából s késõbb Viktor Emánuel halálakor.

Még van bennünk egy kis hálaérzet, s a mi elszomorító jelenségekkel oly ijesztõleg gazdag politikai életünkben ez is egy kis vigasztalás.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL - június 7.

Sohase hittük volna, hogy a. szép magyar hölgyek olyan nagyon filoszemiták. Az egész karzat tele volt velök, még a fõrendiház karzatának is jutott, ahol pedig máskor alig ül más, mint rokkant fõispán és rokkant generális.

Szánakozni jöttek a gyönyörû szemek és könnyeket hullajtani. Mert hajh, lészen ma szörnyû dolog. Telerakják a Ház asztalát terhelõ okmányok hasábjaival, leöntik petróleummal, reá helyezik a zsidókat, akik éppen e célból hurcoltattak oly nagy számmal az írói karzat ketrecébe - a máglyát meggyújtják s ott fogják a szegényeket megsütni elevenen.

Erre még a szép Blaháné is kíváncsi volt. A Népszínház nem produkál hasonlót.

Hõség már elõre is akkora volt a Házban, hogy egy úrhölgy hangosan kiáltott föl a legyezõ mögül: „Jessas! drei Grad Wärme!”

*

Türelmetlenül várta a nagyközönség az elõzetes kérdések elintézését. Végre fölmerült az elõadói széken Berzeviczy Albert. De mintha õ is mókázni akart volna, egyebekrõl beszélt a kópé. Csak úgy féltizenkettõ tájra került elõ a szatmári kérvény, az Oroszországból kiûzött zsidóknak Magyarországba telepedése ellen.

Csendes, szenvtelen hangon mondta el, mi vezette a kérvényi bizottságot e kérdés megítélésében. A letelepedés joga megadható-e oly tömegnek, mely nem képes kimutatni, hogy képes magát fönntartani? Tanácsos-e törvényeinket megváltoztatni egy múló kérdés kedvéért? Az elsõ sorba helyezendõ hazai érdekek mellett a humanitás követelményei mennyiben legyenek irányadók? S végre arra az eredményre jutott, hogy kormányzati kérdés az egész, törvényhozási intézkedések szüksége fönn nem forog, a kormány azonban fölhívandó, hogy a rendõri és közegészségügyi teendõkre legyen fígyelemmel.

*

Utána Herman Ottó emelt szót a függetlenségi párt nevében. Szépen indokolt határozati javaslata három pontban foglalható össze. Hogy az oroszországi zsidók letelepedése Magyarországon nem kívánatos, tehát megakadályozandó. Hogy az orosz zsidóüldözés tárgyában Európa diplomáciája emelje föl szavát, s a magyar kormány hasson oda, hogy az megtörténjék. És hogy amennyiben törvényhozási intézkedés szüksége forogna fönn, a kormány tegye meg elõterjesztését.

A higgadt, tapintatos beszédre Tisza Kálmán válaszolt, nem állhatta meg, hogy még ebbe a kérdésbe is ne keverje bele a korteskedést. Elõször is konstatálta, hogy Herman Ottó sértegeti a magyarországi zsidóság ortodox részét, mit a függetlenségi párt hangos tiltakozással fogadott. Törvényhozási intézkedésre nincsen szükség, mert a létezõ törvény elég módot nyújt a baj elhárítására a községeknek.

- Vasvilla! - veté közbe Szalay Imre.

A kordon fölállítása sokba kerülne s azonképp nem volna összeegyeztethetõ a humanitással, hogy ama szerencsétlen üldözötteket puskatussal kergessük vissza. (De nem megy oda, ha tudja, hogy nem szabad, - volt az ellenvetés.) Oroszország belügyeibe avatkozni kényes dolog. (De nem belügy, mikor a mi nyakunkra zúdítja, akik neki nem kellenek.) Elismeri, hogy a magyar függetlenségi párti képviselõk hatalmasabbak, mint az egész európai diplomácia, de nem érti, hogy miért sürgetnek éppen õk preventiv rendszabályokat.

Beszédének magva ez volt: Õ, ha a társadalom hatalma nem volna elég a baj elhárítására, állami közbelépésre is kész. De nyílt kérdésben nem kell megkötni a kormány kezét s nem venni le róla a felelõsséget.

*

Valóságos zsinagógává vált a Ház a miniszterelnök beszéde után, melyet különben is tarkává tettek a sûrû közbeszólások. Mikor Dobránszky Péter fölállt, hogy õ is beszél, hangzott mindenfelõl: »Eláll! Eláll!« »De csak hadd beszéljen, hiszen muszkakérdés.« Nagy nehezen végre elmondhatta beszédét, de hogy mi volt benne? - csak a gyorsiroda annak a megmondhatója. Talán az se.

Most Ónody Géza állott föl, aki elõször hozta a Ház elé a tiszaeszlári esetet. Elkezdte fejtegetni a Talmudot, Rohling nyomán, ki rettenetes dogmákat tulajdonít e könyv nyomán a zsidóknak s ezer tallért ígér annak, aki azokból csak egyet is elvitat.

- Tyhû, Istóczynak elveszik a kenyerét - hangzott innen is onnan is.

Istóczy pedig, hallva tanai visszhangját, örömében ragyogott, mint a Salamon koponyája.

Ónody aztán elkezdte fölhozni a konkrét eseteket, a zsidók által elkövetett irtózatokról. Citálta Bonfint, Béll Mátyást az országos levéltárt és Rosty Miklóst.

Zúgolódtak persze miatta. Az elnök minduntalan megõrizte a magyar parlament jó hírét, - de Ónody csak folytatta, elmondva, hogy mi az a Kagal, meg hogy mit kellene tenni a muszka zsidókkal? Engedni átvonulni s kitelepíteni Palesztinába.

*

Ónody beszéde alatt Csanády Sándor künn sétált a folyosón.

Persze, hogy volt szörnyû csodálkozás. Csanády Sándor, a megtestesült lelkiismeret. Aki pont tíztõl pont kettõig úgy ül a helyén mindig, mint akit odacövekeltek - és most künn elegál a lustálkodó honatyák között.

- Sándor bátyám, mi dolog az, hogy te most nem vagy benn a teremben? Hisz ott beszélnek.

- Eh, barátom - felelt vissza Sándor bácsi kedvetlenül -, ami sok, az mégis csak sok.

*

Mikor Ónody befejezte véres krónikáját, Somssich Pál állott föl. A szeretet vallásának nevében jelenti ki, hogy borzalommal hallotta az elõtte szólónak izgató beszédét. Múlt sötét századok könyveibõl, okmányaiból ítélni el egy egész felekezetet egyértelmû annak bizonyításával, hogy vannak boszorkányok, mert hiszen boszorkány-pörök iratai is vannak a levéltárakban.

Tisza is szükségesnek látta a még egyszeri fölszólalást, sõt midõn Ónody személyes kérdésben felelt, harmadszor is replikázott.

Nehéz volna azonban megítélni, hogy az egész tárgyalás alatt a Ház hangulata derült volt-e inkább, vagy bosszús?

A tárgyalásnak, fájdalom, vége még nincs. Holnap dübörög elõ Istóczy az öreg pattantyúkkal.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL - jún. 9.

(A nappali ülés)

- jún. 9.

Kínos ülése volt ma a képviselõháznak. Jó hazafi nem kívánhat többet ilyet.

Még mindig a zsidókérdés van napirenden. A zsidókérdés, komplikálva a muszka-zsidók beözönlésének aggodalmával és a tiszaeszlári rejtélyes esettel.

Istóczy beszélt elsõnek, az antiszemita próféta.

A maga kenetteljes, patetikus modorában szavalt a paraziták, az isten ostora, a nemzet testét undokító kelevény ellen, ahogy õ a zsidókat nevezi. A Ház kezdetben meglehetõs apatiával hallgatta. Õ pedig annál drasztikusabb szólamokhoz folyamodott, hogy a hatást biztosítsa. Két részre oszlatta a nemzetet, aszerint, amint a zsidók mellett, vagy ellene foglal állást. A megyék szerinte most is a magyar nemzetiség védbástyái, mert peticionálnak a muszka-zsidók beözönlése ellen. A városok ellenben, élükön a fõvárossal, azok a gyorsrevolver, a sajtózsidók terrorizmusa alatt a zsidókat pártolják. Idézte Polybiust, idézte Thüringert. Bizonyítgatta, milyen külön népfaj a zsidó az õ külön nemzeti vallásával. Hódító népfaj ez, mondá, mellyel úgy kell elbánni, ahogy hódítni akaró ellenséggel szokás. Hivatkozott Koránra, Talmudra, az »Alliance israelite universelle«-re, mely geográfiai határok nélküli zsidó birodalmat akar s ott van a hatalmak koncertjében, vagy legalább körülötte s kezében a béke és háború joga, mert nála a nervus rerum. Hosszú beszédében sokszor fordult fenyegetõ taglejtéssel Wahrmann Mór felé, mondván, hogy õ megtanult várni, de hiszi, hogy nem soká kell már várnia, mikor Magyarország is kiveti e veszedelmes fajt kebelébõl. A benyújtott határozatoknak persze egyikével se volt megelégedve, s kijelenté, hogy várakozó helyzetbe teszi magát.

*

Wahrmann szólt utána.

Azzal kezdé, hogy olyan ember, aki nem éri be nehány zsidó lemészárlásával, aki az orosz üldözésre azt mondja, hogy c’est la guerre, nem formálhat jogot arra, hogy õ vele komolyan foglalkozzék. Jelzi álláspontját a szatmári kérvény tárgyában, s kijelenti, hogy ámbár az orosz-zsidók tömeges idetelepedését nem kívánja õ sem: az egyes vagyonos, munkabíró, hasznos emberek megtelepülése ellen nem tehet kifogást. Szükségesnek tartja, hogy a magyarországi zsidók a magyar elemhez csatlakozzanak, annak a szellemét tegyék a magukévá, azt erõsítsék. Védelmezi az ortodox zsidókat, mint akiknél szintén tapasztalható a vagyonosodási hajlam. Aztán idéz ugyanabból a Rohlingból, akibõl Istóczy szokott idézni, hogy mit írt a protestánsok ellen. Végre kifejezi azt a reményét, hogy bízik a kormányban, bízik a magyar nép józan szellemében s nem fél attól, hogy zavarok keletkezhetnek, akármiféle ganéjjal igyekezzenek is egyes izgatók erre fogékonnyá tenni a talajt.

Ez utolsó szavaknál, lehet véletlenül, lehet hogy nem is úgy volt, a mellette ülõ Istóczy felé fordult, aki pedig beszédének legnagyobb részét éppen Wahrmannra mutogatva mondá.

Ezt zokon vette Istóczy, s mialatt benn a Házban Hentaller Lajos, Országh Sándor, Szalay Imre, Busbach Péter szólottak a kérdéshez, künn a képviselõház olvasótermében szomorú jelenet adta elõ magát.

*

Szem- és fültanúk nem egészen összevágólag adják elõ. Egyik verzió így szól:

Már a teremben, Wahrmann beszéde végén ezt kérdezte volna Istóczy Wahrmanntól, hogy azt a trágya-izgatást reá értette-e? Mire W. azt felelte, hogy »nem mutattam senkire, nem értettem személyre, én a Háznak beszéltem«.

Késõbb Wahrmann ott sétált a könyvtárteremben. Egyszerre belép Istóczy, nyomában mások is. Ez odalép Wahrmann elé s azt mondja:

- Az úr eltagadta szavát, az urat én gazembernek nyilatkoztatom.

Erre W. azt felelé:

- Én meg a gazember szót visszaadom.

Istóczy most egy lépést elõre tett, kezét fölemelte s ütést mért Wahrmannra. E pillanatban lépett közbe Rohonczy Gedeon, de már nem elég korán arra, hogy az ütést föltartsa, - az Wahrmannak fölemelt karját érte.

Ekkor Rohonczy Istóczyt, Hegedûs Sándor pedig Wahrmannt különválasztotta és elvezette.

*

A másik verzió így szól:

Istóczy Wahrmann beszéde után azonnal segédeket küldött Wahrmannhoz, kik tõle szavaiért nyilatkozatot kérjenek. Ónody Géza és Szuhányi képviselõk meg is vitték Istóczynak a W. nyilatkozatát, mellyel azonban amaz nem volt megelégedve s maga indult Wahrmannt fölkeresni. Fölhívott barátai is követték, anélkül azonban, hogy a legcsekélyebb sejtelmük is lett volna arról, ami következni fog.

Istóczy megtalálva Wahrmannt a könyvtárteremben, e szavakkal fordult hozzá:

- Az úr megtagadta szavait, én önt ezennel provokálom.

Wahrmann erre úgy nyilatkozott, hogy õ a parlamentben mondott szavaiért kihívást elfogadni nem érzi magát kötelesnek, - mire Istóczy azt mondá:

- Én hát akkor önt huncut gazembernek nyilatkoztatom.

Wahrmann erre azt felelte, hogy õ meg visszaruházza e címeket a szólóra.

Ekkor emelte föl Istóczy a kezét, s Wahrmannt, noha Rohonczy e pillanatban közbelépett, galléron ütötte.

*

Az esetnek rögtön híre futott a Házban. Irányinak igen szép és higgadt beszédét a legnagyobb izgatottság között hallgatták a képviselõk. A beszéd végeztével az elnök kijelenté, hogy több képviselõ egy fölmerült sajnálatos eset alkalmából zárt ülést kíván tartani.

A karzatok kiürültek, s a képviselõk tárgyalás alá vették az esetet, melynek vége az lett, hogy az újra föltárult ajtók mellett tartott nyílt ülésben az elnök a Ház megbízásából kijelenté, hogy tudomására jutott egy eset, mely szerint egy képviselõ egy másikat a Ház helyiségeiben tettleg bántalmazott, ezt a Ház a maga méltósága megsértésének tekinti s az eset fölött rosszallását fejezi ki.

A Ház e kijelentést határozattá emelte.

Természetes, hogy itt egyedül a Ház méltóságának szempontjából hozatván a határozat, a személyi sérelem más úton leendõ orvoslására befolyással egyáltalában nem bír.

*

A zárt ülés két óra elõtt vette kezdetét s teljes egy órát vett igénybe.

Miután az ülésszak holnap mindenesetre berekesztetik, s a szatmári kérvény tárgyában már több képviselõ volt szólásra följegyezve, - a képviselõház a tárgyalás folytatására d. u. 5 órakor ismét összeült.

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL - jún. 10.

Ma tartotta a képviselõház zárülését, mely 12 órára volt összehíva.

Máskor az ily berekesztõ ülésen alig jelent meg annyi képviselõ, hogy a királyi rescriptumot tudomásul vegye.

Ma meglehetõsen tele volt a Ház, még inkább a folyosók.

A szokatlanul nagy frekvencia oka a tegnapi kínos eset volt A tegnap elterjedt hírek szerint ma hajnalban kellett volna végbemenni a párbajnak Wahrmann Mór és Istóczy Gyõzõ között. S a délelõtti órákban utcán, kávéházakban s más nyilvános helyeken széltére beszélték, hogy a párbaj végbe is ment, szigorú föltételek mellett, s eredménye az lõn, hogy Wahrmann súlyos sebet kapott. Még a sebesülést is le tudták írni pontosan. A balváll alatt a mellbe fúródott volna be a golyó.

*

A hír, mint a megélénkült képviselõházi folyosókon kiderült, nem volt való. A párbaj elhalasztatott. Több okát emlegették az elhalasztásnak. Komoly lévén az eset, nem lehet nekimenni hebehurgyán. Szükséges, hogy a felek rendbehozzák elõbb ügyeiket. Melyik fél kívánta az elhalasztást: arra nem lehetett feleletet kapni.

Elég az azon, a párbaj nem ment végbe. Holnapra, mások hétfõre mondják, hogy végbe megy, sõt némelyek szerdát emlegetik.

A kínos helyzet tehát tart tovább s ennek a nyomása alatt tartotta a Ház rövid berekesztõ ülését:

*

Az elnök magyar díszben jelent meg székén, fekete bársony dolmányban, drágaköves gombokkal.

A múlt ülés jegyzõkönyve felolvastatván, Csanády Sándor kifogásolta, hogy az úgy van szerkesztve, mintha a kérvényi bizottság véleményét a Ház egyhangúlag fogadta volna el, s oda kívánta módosítani, hogy azt csak a Ház többsége fogadta el.

Persze az öregúr tévedése hamar kiderült, mert a jegyzõkönyv úgy szól, hogy az elfogadás felállás és ülve maradás által megejtett szavazással történt.

*

E kis prelúdium után Tisza Kálmán miniszterelnök megbízatni kérvén az elnököt, hogy a szünidõk alatt történhetõ képviselõ üresedések iránt elnökileg intézkedjék, - jelenté, hogy az országgyûlés jelen idõszakát berekesztõ királyi leirat leérkezett s azonnal át is szolgáltatá az elnöknek a papírpecsétes királyi levelet, melyet ez ollóval fölnyitván, fölolvastatá a királyi leiratot, mely az országgyûlés jelen idõszakát berekeszti s az újat október hó 5-ére hívja össze.

*

A királyi leirat tudomásul vétetvén, az elnök beterjeszté a lefolyt ülésszak tevékenységérõl szóló statisztikai kimutatását. Rövid beszédében fölemlíté, hogy az országgyûlés tevékenységében a Ház minden tagjának élénk része volt. Amit a Ház, tekintettel azokra, kiket hónapokig sem látni itt s kiknek törvényhozói összes tevékenységük a. napidíjakról szóló nyugták aláírásából áll, - derültséggel fogadott.

*

Rövid, egyszerû, de meleg szavakban búcsúzott el az elnök a tûzhelyeikhez immár visszatérõ képviselõktõl, kívánva nekik boldog üdülést az elvégzett nehéz munka után és boldog viszontlátást a király által kitûzött napon, október 5-én d.e. 11 órakor.

Fölolvastatott végül a jelen zárülés jegyzõkönyve, s azzal a képviselõk annak rendje és módja szerint megéljenezvén az elnököt, szíves kézszorítással vettek egymástól búcsút az õszi viszontlátásig.

*

Az ülésen se Wahrmann, se Istóczy nem voltak jelen.

Ülés után a függetlenségi párt tagjai a Margitszigetre

indultak, hogy ott barátságos lakomával vegyenek búcsút egymástól.

A HÁZBÓL [okt. 5.]

- Karcolat az elsõ ülésrõl -

[okt. 5.]

Ijedõs természetû emberek meg mertek volna esküdni rá, hogy az országgyûlés középsõ ülésszaka legalábbis olyan fortissimo accorddal fog megújulni, mint valami kiállításos Wagner-opera. Már a szerepeket is kiosztották elképzelt partiturájokban s tudták, ki fújja majd a nagy bombardont, ki mennydörög a nagy dobon s ki fogja csattogtatni a réztányérokat, rémületére minden állatoknak, melyek ma még a század elején divatos szerelmes trubadúr nóta szerint alusznak talán.

Voltak, kiket odáig ragadt a fantáziájuk, hogy már elõre látták, mint üt be az országház csak az imént restaurált üvegpadlásába egyszerre négy istennyila, mindjárt a legelsõ gyûlésen. Arra nem is gondoltak egy hirtelen, hogy ahhoz, hogy a mennykõ a toronyba beüthessen, kettõ szükséges: egyik a mennykõ, másik a torony. Mennykõ, az csak akadna imitt-amott; de hol a torony? Ahhoz még csak a téglákat kezdi összefuvarozni a vasút, de csak a közelebbi napok feladata lesz, hogy azokat szépen egymás tetejébe rakják s legfelül tegyék a meglevõ gombot, Péchy Tamást, akinek három esztendeig muszáj kitartani, míg alatta minden esztendõben szétmállik az épület fundamentoma: a ház tisztikara, meg az állandó bizottságok. Köszönöm én az ilyen állandóságot, mikor minden levélhulláskor szurkolnom kell, ha nem pottyantanak-e ki a naplóbíráló bizottsági magas és szépen jövedelmezõ méltóságomból gonosz irigyeim, kik nem gyõznek zúgolódni afölött, hogy mire szónoklataik bekerülnek a naplóba, miért hogy nem homályosítják el azonnal Deák Ferenc beszédeit? A bizottságot okolják miatta, meg Kónyi Manót.

Négy dologról bizonyos volt minden ember, hogy az elsõ ülésen be fog következni.

Haragos kérdés fog intéztetni az igazságügyi miniszterhez, hogy a tiszaeszlári gyilkosság tisztában van-e már, s ha nincs, miért van?

Item számon fog kéretni Tisza Kálmántól, hogy a pozsonyi jámbor poncichterek mitõl lettek dühösek és Kraxelhuber lóg-e már, avagy csak olyan »elvi« az a statárium a kormánybiztos bugyellárisában.

Item, sürgõs kérdés fog intéztetni Wahrmann Mórhoz, mint a magyarországi kagal fejedel­méhez, hogy Ónody Gézát hova tette? Mert íme, jelen van a tény, hogy Ónody Géza nincs jelen. Tehát hova lett, - neki tudni kell.

Item meginterpelláltatik a pénzügyminiszter, hogy az állami rend és hivatalos tekintély érdekében ellátta-e immár adóbehajtó közegeit kellõ számú revolverekkel s azzal az utasítással, hogy szomorú eshetõségek elkerülése végett azt, akit egzekválni mennek, mindenekelõtt puffantsák agyon.

Tessék: ennek a négyféle Damokles-kardnak állott a ma összeült képviselõház - mint Madarász bátyánk mondaná a védpajzsa alatt. És uramfia, - hiúnak bizonyult minden várakozás. Semmi sem történt, ami a tespedõ vért kissé élénkebb keringésbe hozná.

Ez nagy malõr a karcolatíróra, aki kénytelen kijelenteni, hogy mikor nem is egy, de négy botrány van jogos kilátásba helyezve, aztán mind elmarad: az a legnagyobb botrány.

Konstatálhatjuk ezeknek utána, hogy az országgyûlés második ülésszaka óriási botránnyal nyílott meg.

Fölolvasták az összehívó királyi leiratot, mely Schönbrunnban kelt, ami általános megelégedéssel találkozott, az éljenzés stádiumáig azonban nem emelkedett.

Az elnök aztán elõadta az aratási vakáció alatt bekövetkezett változásokat. Nyolc képviselõ­társunkkal, fájdalom, nem fogunk itt találkozni többet. Szende Béla, Náray Imre, Knöpfler Vilmos, gróf Bethlen András, ifj. Szõgyényi László, báró Radványszky Béla, Justh György, Mikó Bálint részint meghaltak, részint fõispánok lettek, mi fölött jegyzõkönyvi részvét fejeztetik ki, illetõleg tudomásul vétetik. Választattak új emberek is, akik alkotmányszerû megrostálás végett kiadatnak az igazoló bizottságnak, mely még nincs. Meczner Gyula negyedszer is lejárt kormánybiztosi váltója további prolongálás végett bejelentetik, s tudomásul vétetik az elnök abbeli tudatása, hogy jegyek vannak az irodában letéve azok számára, kik netán látni akarják azt az embert, aki egyszer azt dalolta az országgyûlésnek:

Dicsőséges nagy urak: hát hogy vagytok?
Nem viszket-e egy kicsit a nyakatok?

Aztán meg nem átallott oly tanácsot adni, hogy: »akasszátok föl a királyokat«. Ezt a veszedelmes rebellist érdemes lesz mai napság megnézni. Ne tessék félni, gondoskodva van róla, hogy ne mozdulhasson. Nem is vasban, - egészen bronzzal körülöntve fogják mutogatni; akár az ujjával érhet hozzá még Fenyvesy Ferkó is.

Az elnöki jelentés alatt idõnk volt körültekinteni a teremben. Szép ház gyûlt össze, de nem teljes. Két változást mi is észrevettünk, amirõl az elnök nem vett tudomást. Egyik, hogy Tisza Kálmán egész megfiatalodott Ostendében. Szakálla sokkal kurtábbra nõtt, mint azelõtt és sokkal elevenebbnek látszik, mióta a társadalmi rendet megmentenie újabb alkalma nyílt. De ennél is nagyobb szenzációt okozott az, hogy b. Kemény Gábor, noha dupla miniszter, csak egyen ült a miniszteri bársonyszékek közül.

Ordódy, a lemondott közlekedési miniszter nem volt jelen az ülésen. Apponyi Albert, kinek visszavonulási szándokairól annyit beszéltek újabban, szintén nem volt látható. És csakugyan Ónody sem, kinek veszett hírét jelentik a lapok.

De ott volt Istóczy, zord mogorva arccal úgy foglalva helyet, hogy ne legyen kénytelen látni a Wahrmann arcképét. És ott volt a jó öreg Somssich Pál, kinek aggasztó betegsége a múlt nyáron alig engedé remélni, hogy még ily friss erõben, küzdelemre készen láthassuk itt viszont.

A TISZTELT HÁZBÓL [okt. 11.]

- Karcolat -

[okt. 11.]

A vallásháború lángjai lobogtak ma fel. Simonyi Iván és Ónody Géza ugyanis alágyújtották a »snellzíder«-t - de a víz nem bírt valami nagyon felforrni.

A mai gyûlés már régóta várt napja azoknak, akik felette unják magukat. A minden rendû és rangú karzatok egészen megteltek, s kivált az írói karzat, hol a »leendõ ház« mond kemény ítéleteket az »ideiglenes ház«-ról.

Az ég felhõsnek látszott. Mindenki várta a villámokat. Pauler összeráncolt homlokkal, szem­lesütve ült székén. Wahrmann fumigativ arcot vágva a világ folyása ellenében, úgy tett, mint akit semmi sem érdekel. Õ rettenetesen közönyös. Kemény Gábor elmerengve motyogta:

»Milyen idõk! Milyen idõk!...

Tisza pislogott és jegyezett. Jókai Móricz Palyával diskurált, Tisza Lajos veres nyakkendõt kötött. Horváth Gyula nagyító üveget tapasztott a szeméhez s azon keresztül nézte nagy figyelemmel Simonyit, mint ahogy a rovart szokás. Ez a superlativus a mamelukságban!

Láng Lajos odahúzódott egészen a miniszterelnök háta mögé, hogy az az imparlamentáris megjegyzéseit neki mondhassa el. Lévén õ olyan, mint a szerkesztõi papír-kosár, mely a kiadhatlan dolgokat fölszedi.

Ki hitte volna mindezen elõjelek mellett, hogy ennek az ülésnek az lesz a legérdekesebb része, amit Szalay Imre fog közbe-közbekiáltani.

Jegyzõ olvassa a bejelentett tárgyak között:

...Hegedûs Sándor interpellációja a honalapítás tárgyában.

- Megszûnt! - kiáltja Szalay Imre.

- Mi? - kérdik. - Az interpelláció?

- Ej dehogy! A »Hon«.

*

Simonyi Iván egyhangú szónok. Csak valamivel beszél sebesebben Szana Tamásnál. Hanem azért ki lehet sejteni, hogy a pozsonyi statárium ellen beszél s a Mocsáryéhoz hasonló inter­pellációt ad be.

Türelmetlenül hallgatják. Csak a fõrendek karzatán ül egypár öreg mágnás azok közül, akik még kalodában tartották a zsidót valamikor, ha megharagudtak rá. Ezek a legháládatosabb publikuma. Önkéntelenül bólint egyik-egyik a fejével.

Mikor Simonyi bevégzé beszédét, néma csend lesz, senki sem hallat sem tetszést, sem nemtetszést.

Szalay felhasználja a nyomott hangulatot s közbeszól:

- Zajos helyeslés!

Nagy taktikával arra számított, hogy valamelyik szórakozott gyorsíró odajegyzi a beszéd után zárjelekbe.

*

Élénk nyüzsgés támad a hölgy-karzaton. Csend lesz lent a házban is. Ónody állott fel. Csinos fiatal ember, eléggé rokonszenves hangorgánummal. Valami paksaméta fehérlik elõtte messzirõl.

Általános a vélemény, hogy magával hozta s be fogja mutatni az Eszter arcképét. (Másképp ki sem magyarázható, miért van itt az ülésen Odescalchy Gyula.)

Nyugodtan beszél, de rosszul. Igazi rituális gyilkosságot követ el a grammatikán és a jogi terminus technikusokon. Ami különben, úgy látszik, nem az õ hibája, mert írásból olvassa a beszédét, s ha ott jól volna, õ is jól mondaná... Egyébiránt okosan van kigondolva a dolog. Kiviláglik belõle, hogy a zsidók be akarják záratni Baryt a vizsgálóbírót, a keresztények pedig be akarják záratni Havast, az ügyészt. Tiszta dolog ez nagyon. (Hanem ki bíráskodnék akkor a vádlottak fölött?) Vádolja bûnrészességgel Kozmát - ki lent jártában kíváncsi volt arra, hogy miért nem ütötték agyon az eszláriak az ottani zsidókat, s ki átnézi, hogy hamis tanúzások kieszközlésére történnek kísérletek. Interpellálja Paulert, mit szándékozik tenni.

Hiszen, ha õ azt tudná...

De bezzeg tud ám Csernátony mindent. Fesztelenül gesztikulál s causerie alakban cseveg. Az »apróságok apjá«-hoz ez a stílus illik legjobban. Nagy elszántsággal dobja magát oda a népszerûtlenség karjaiba s egy-két éles kardcsapást ejtve ellenfelein, leül, mert - azt mondja - nincsen leírva a beszédje.

Most Tisza jön. Hát ki is jönne más? Furfangos praktikával meghömpölygeti a zsidó-kérdést, megeregeti frázisait s aztán ráerõszakolja az egész szélsõ baloldalra, mintha »pártkérdés« lenne.

S ezzel népszerûtleníti ugyan a függetlenségi pártot a zsidók elõtt - de a zsidóügynek a nyakába odavarr egy egész pártot.

S a zsidók mégis azt hiszik, hogy oltja a tüzet, nem azt, hogy neveli.

*

Csernátony mondotta, hogy a zsidókérdést nemsokára el fogja fújni a közvélemény.

- Nagy tüdõ kellene ahhoz - vág közbe Szalay Imre.

Tisza talán ezért beszélt ma halkabban a szokottnál.

Péchy Tamás úr ma nagyon élénk hangulatban volt.

Ónodyt a »garázdálkodás« szónál megrótta. Megtudtuk tehát, hogy az imparlamentár is.

Csernátonyt azonban az »ostobáskodás« szónál meg nem rótta, mibõl csak azt lehet következtetni, hogy az elnök úr vagy nem tud jól magyarul, lévén õ úgyis tót ember, »nás cslovek« - vagy pedig azt, hogy az ostobáskodást a parlamentbe valónak találja.

APRÓSÁGOK A MAI ÜLÉSBŐL

[okt. 11.]

Nem minden végzõdik oly szépen, ahogy kezdõdött.

A parlament elhatározta, hogy koszorút tesz a nemzet nagy költõjének, Petõfinek a szobrára.

Ez hát neki a legnagyobb elégtétel.

S lelkes volt minden ember arca, amikor ezt kimondták. A fényes szellem mintha megjelent volna a teremben. Mintha suhogását hallanók.

Csend lett egy percig. Mindenki érezte, hogy hol van...

Hanem el is felejtette azután mindenki...

*

Ónody kitûnõ piros színben volt. Attól a sok kotlettõl, amit azóta megevett, amióta el volt tûnve.

Istóczy sápadt kissé és izgatott - mint ahogy a vezérek szoktak háború idején.

Sok mindenféle tapasztalással vannak tele - a külföldrõl.

Istóczy egy képet is hozott magával, melyet kedvteléssel s az amatõr szenvedélyességével mutatott a szörnyülközõ honatyáknak.

Egy lány van lepingálva rajta élénk szemekkel, amint hanyatt fekszik, s a sakterek, akik lefogták, nyakát metszik meg, melybõl patakban csurog a vér egy rituális edénybe.

- Jó, hogy elhoztad! - mondják neki. - Okos emberek vagytok. Festményekkel csináljátok a hangu­latot. Ez egy új parlamenti iskola. Aki ezentúl az adóemelés ellen fog szólani, az ellen­zékrõl, megfestet egy megegzekvált családot s kézrõl-kézre adja a ház tagjainak. A Rohonczy pedig lefotografíroztatja Szapáryt, könnyezve az üres kassza elõtt... A sok beszéd fölösleges lesz... A képek fognak kapacitálni, amelyik tudniillik jobban hat...

- Nem kell viccelni - mondja félharaggal Istóczy -, ez nem tréfadolog... A kép egy híres olajfestmény után van csinálva...

- Micsoda? Hát nem természet után? - kérdé Szalay Imre, naivul. Mert ma mindenki interpellált, beszélni csupán Szalay beszélt.

*

Mikor Tisza beszélt, odalép hozzá a teremõr s valamit súg a fülébe, mire Tisza látszólag elsápadt.

- Szeretném tudni - mondja valaki az írói karzaton -, hogy ugyan mit mondhatott neki?

- Semmi különöset - jegyzé meg ott egy irígy poétánk -, alkalmasint azt kérdezte tõle: prenumerált-e már a Komócsy költeményeire?

*

Maholnap minden képviselõnek lesz már egy »saját külön kérdése« is. Rohonczy Gida még mindig a Hieronymi dolgán nyargalászva interpellált, - végül azonban, midõn fölvette a sablon-kérdést, hogy:

...Mindezeknél fogva, kérdem a miniszterelnök úrtól...

Hátulról súgják:

- Hogy hova lett Solymosi Eszter?

Zavarodottan utána mondja:

- Hogy hova lett... azaz, hogy szándékozik-e, stb.

Ha hirtelen észre nem veszi magát, õvele is megtörtént volna véletlenül az a csoda, ami Péchyvel, hogy viccet mond.

A TISZTELT HÁZBÓL [okt. 13.]

- Karcolat -

[okt. 13.]

Történt alkalmasint még a bronzkorszak elõtt, mikor még a madarak is tudtak beszélni, s nem most, mikor már az országgyûlési szónokok se tudnak. Történt, mondom, hogy egy hiszékeny ember fülemilét fogott, mire a fülemile így szólt hozzá érzékeny, kérõ hangon: Ne bánts, jó ember, eressz el; mi hasznod belõlem, ha megölsz? sülve keveset érek - így legalább adok neked két jó tanácsot, ha szabadon engedsz...

- Jól van, tehát mondd el tanácsaidat.

- Hát legelõször is: »Ne higgy a lehetetlenben!« Másodszor pedig: »Ami egyszer elveszett, azt ne kutasd.« Fogadd meg ezt, jó ember, s hidd el, boldogulni fogsz pályádon.

Az ember megígérte, hogy szót fogad s eleresztette a madarat.

Az vígan felszállt s röptében csúfondárosan csipogta:

- De nagy bolond voltál, hogy eleresztettél; egy akkora gyémánt van a gyomromban, mint egy lúdtojás.

Erre a mi emberünk sajnálkozva vakarta meg a fejét s nekiindult lihegve, fuldokolva a repülõ madár után, de az hol elõtte, hol utána járt mindig, azonban úgy, hogy meg ne foghassa.

- Ej, ej - szólalt meg végre. - Hát így fogadtad meg a tanácsomat? Nem mondtam-e én neked, ne higgy a lehetetlenben. Nos, hát nem lehetetlenség-e az, te balgatag, hogy egy akkora gyémánt legyen a gyomromban, mint egy lúdtojás, mikor én magam is kisebb vagyok? Aztán nem mondtam-e azt is, hogy ami egyszer elveszett, azt ne keresd... én már elvesztem, engem már el nem fogsz, s ha kergetsz, legfeljebb valami mocsárba csallak magam után...

Rohonczy valószínûleg sohase hallotta ezt a bronzkorszak elõtti történetet... mert különben nem kergetné a jómadarakat, akik a gyémántot elnyelték s akik lõtávolon kívül vannak már azóta.... kivált nem kergetné az »úgy hallom«, »azt mondják« s több efféle után.

A Ház ma is népesebb volt a szokottnál. A Rohonczy-ügyet ugyan másodrendûvé degradálta a zsidóügy, hanem hiszen akad még meghallgatója... Szép asszonyok a karzaton, nem annyira a Rohonczy-ügy, mint inkább a Rohonczy kedvéért ülik meg az elsõ sor székeit. A Ház tagjai sietnek elfoglalni a legjobb helyeket. A legjobb helyek most a kormányelnök tájékán vannak, mert a mai torna hõsei Tisza és Rohonczy közel ülnek egymáshoz... talán ma utoljára. Ónody tetszeleg magának abban, hogy szinte átül a kormánypártra s Falknak közvetlen szomszéd­ságában foglal helyet. Szalay Imre gyanúsító tekinteteket vet rá helyérõl...

A vízi biztosok: Tisza Lajos, Horváth Gyula zordonan könyökölnek a padban, mialatt Tisza Kálmán monoton hangon felel a múltkori interpellációra.

Úgy tesz a tárggyal, mint a budapesti tûzoltók, - hogy nekiszegezi a vízipuskáját azoknak a helyeknek, amik úgysem éghetnek el. Beszél, hallgatják. Néhány kisebb rakétát is elõszed: ismeretesek ezek már mind. Szólásszabadság, képviselõi jogok. Azokat elhelyezi ügyesen a maguk helyeire, mint az ügyes masamód a máslikat. Megtapsolják.

Hanem iszen nem hagyja ezt annyiban Rohonczy... Látszik, hogy nagy dolgokra készül. Tömérdek jegyzet van elõtte. Az a bûnügy.

Csinos fiú és snájdig ember. Úgy néz ki, mintha éppen csak az imént szállt volna le a lóról. Rosszul beszél, idegenszerû és kellemetlen a kiejtése, amely úgy látszik a magyarok elõtt, hogy tótos, hanem tulajdonképpen csak arisztokratikus.

Behunyjuk szemeinket, mintha a szendergés venne elõ a száraz, szaggatott s tökéletesen rugalmatlan elõadás alatt. Behunyjuk szemeinket s elfelejtjük, hogy a Házban vagyunk. Azt hisszük, a szérûn beszél valaki a cséplõknek, rettenetes visszaélésekrõl unalmas dolgokat, melyekbe mindig az »én« van bekeverve.

Mond sok magvas dolgot is, de ügyetlenül... A komikus forma, amelyben elmondja, elveszi élüket. Látjuk úszni az igazságot a tó tetején, de annyi a fölösleges lé, hogy szinte ki sem lehet venni...

Tisza úgy érzi magát, mintha valaki pávatollal csiklandozna az orra alatt s jóformán kéjes érzés ez neki, kellemesen mélyed bele egy röpirat olvasásába, - hanem erre aztán Rohonczy megfordítja a pávatollat s a vastagabb végével kezdi szurkálni. Tisza mindinkább izgatottabb lesz. Már-már bosszankodni kezd. Dühösen jegyezi fel észrevételeit papírra.

De Rohonczy okosan csinálja, addig beszél, míg a Tisza haragja lelohad, a Ház tagjai megéheznek, s még a karzat egy része is megunja magát. Valóban sokáig kellett várni a csattanós poénre, hogy a parlament méltósága csak akkor lesz megõrizve, ha Tisza Kálmán elhagyja helyét.

Ez már mégis sok. Az ellenzék oda van örömében. Éppen elegendõ ma a Tisza nevenapjára.

Az öreg feláll. Pislog egyet elõbb s azután mint Saturnus megeszi ezt a rossz fiát s kidobja a hajóból - mely a szegedi szádfalban sem akadt fel. A hajó úszni fog az édes vizek felé tovább is... Rohonczy pedig kitétetett a szárazra: hanem iszen méltóbb hely is ez hozzá: mert a maga lábán szeret járni.

A HÁZBÓL [nov. 15.]

- Karcolat -

[nov. 15.]

Félre bokor, erdõ jött helyetted!

Az aluszékony delegációk után szinte égi manna egy képviselõházi ülés. A zsibongás, az élet, s a sok okos ember között a sok bolond ember. Ez az igazi. A bölcsesség is bizony csak a hóborttal szép.

A delegátusoknak is jólesik egy kicsit kiszellõztetni a fejükbõl azt a sok számot. Itt pedig mindég van valami csemege, ha semmi sincs, hát csinálódik. A világ egyetlen parlamentjében sincs annyi komikum, mint itt: de azért találnak annyit, mert annyian keresik...

A szegény Mezei Ernõ arról panaszkodik, hogy a saktereket vízzel kínozták - s eközben maga is folytonosan a vizes pohár után nyulkál, igénybe vett beszélõ organumát megnedvesíteni.

Hát ez is elég ok a Háznak a derültségre. Mert hát sehol sincs a világon annyi kedély, mint minálunk.

S míg kedélyünk van - az ördög bánja a deficitet.

De kezdjük az ülést krónikaszerûen. Legelõl jönnek a csip-csup dolgok, kinevezett fõispánok lemondása s új miniszterek lemondási-játéka. Igazoltatik Mészáros Nándor - amit már csak azért is meg kell említeni itt, mert olyan képviselõrõl van szó, akinek a neve csak ilyenkor jut nyomtatásba. Kegyetlenség volna ettõl az örömtõl megfosztani. Igen, oh igen! Mészáros Nándor igazoltatott. Európa csendes.

A továbbiakban kikéretnek a Háztól az Istóczy--Wahrmann féle duellum szereplõi.

Valaki közbekiált: »szívesen.«

Általában tömérdek baj van a képviselõ urakkal; Pázmándy Dénest meg a szombathelyi sajtóbíróság kéri kiadatni a stílusa végett.

- Ej, Dinkó, Dinkó - szomorítja az öreg Csanády. Hát nem mindig mondom, hogy kár volt neked megtanulni a bötûvetést.

Azután megindul a tisztviselõk minõsítésérõl a vita. Azaz, hogy megindulna, ha az interpellációs könyvbe bele nem volna jegyezve a Mezei Ernõ szándéka, hogy a tiszaeszlári kérdésrõl fog beszélni. Ki az ördög hallgatná hát most a szõke Dárday prókátort, hogy mit beszél a tisztviselõi kvalifikációról. A prókátorok különben is mind száraz emberek, az egy Eötvöst kivéve. De meg aztán akárki mit mond is, az lesz, amit Tisza akar.

A Ház tagjai türelmetlenül hallgattak.

Jó szerencse, hogy elhalasztották a jövõ alkalomra, s szóhoz juthatott végre a kis Mezei Ernõ.

Mert senki sem lehetett olyan szívesen meghallgatva, mint õ ebben a dologban. Beszélt már fanatikus antiszemita, beszélt továbbá már az ügyben Tisza, Csernátony, egyszóval mindenféle árnyalatú ember; Wahrmann a zsidó részrõl higgadtan s az interpelláló szónok: Mezei Ernõ.

Nem nagy ember, hanem ennél a kérdésnél határozottan a legérdekesebb szónok. Hiszen már mindenki beszélt. Amit Tisza el akart mondani, elmondta, amit pedig nem akart elmondani, elmondatta Csernátonyval. Istóczy régen kiadta a mérgét. Wahrmann is eldeklinálta, amit tudott. Ónody pedig azt is elmondta, amit nem tudott.

A legfanatikusabb antiszemiták mind beszéltek.

Most halljuk az érem megfordított oldalát. Eötvös Károly a lapokban megjelent »dadai hullá«-ban az utolsó csepp nedvet is kifacsarta ebbõl a kérdésbõl, amit a logika, kombináció és éles ész összetarlózhatott.

Okosat már nem mondhat senki, de még idegcsiklandoztatót mondhat Mezei.

Nem mondott ilyet. Nagy hévvel beszélt, úgyszólva lázzal. Átérezte, amit mondott. Mi magyarok csak nagy nemzeti kérdésekrõl szólva nagy pillanatokban tudunk ily nemes tûzbe jönni. S tudja isten, mégse lett vele komikus. Egyetlenegy közbeszólás sem zavarta meg a kis emberkét, ki egy fejjel látszott magasabbnak.

Csak egy kormánypárti képviselõ próbálta megbosszantani, felírván egy cédulára a következõ kadenciákat.

Kedves Kis
Mezei! Mis-
Kolcon a csiz-
Madiák is
Igy gondolkoznak?

Bizony szerencséje, hogy már nincsen meg a visszahívási törvény, se az instrukció.

Mert ez a beszéd nagyon meggyûjtené õkigyelmeik baját ilyen rosszkor - éppen a novemberi nagy csizmavásár elõtt.

A HÁZBÓL [nov. 17.]

- Karcolat -

[nov. 17.]

Lex ad praeterita trahi nequit - hanem a tisztesség visszamehet. Úgyis keveset mozog a mai világban. A képviselõház elnöke az Arany János emlékével nyitotta meg a mai ülést, elõterjesztvén a Háznak, hogy a ravatalra küldött koszorút tekintse saját maga által küldöttnek.

Ezután átmentek a napirendre, új fejszecsapással neki annak a fának, mely már annyira meg van vagdalva, hogy csak a tar gallyai vannak már meg, zöld lombot is alig hajt.

Álljunk meg itt egy kicsit.

Kossuth Lajos nemrég csonkán közlött levelének van egy kiadatlan része, mely a magyar dzsentrirõl szól. Szomorúan emlékezik meg ezen osztály pusztulásáról, mely szerinte sok századokon át a magyar nemzet hátgerincét képezte. Pedig még a ráknak is a hátgerince a java.

Nem tudom, miért lett volna tapintatlanság a levél e részét közölni, kivált e pillanatban, mikor megint a dzsentri fejére mér egy nagy csapást a tárgyalás alatt levõ törvényjavaslattal Tisza. Az a Tisza, aki azzal tetszeleg magának, hogy õ az utolsó fény, melyet a magyar dzsentri ravatalára vet az új idõ.

Nemhogy konzerválnánk a pusztuló osztályt, amennyire lehet, hanem ellenkezõleg, magunk tartunk hajtóvadászatot ellene. A megye az utolsó szárazfedél, ahová elvonult az esõ elõl, onnan is kiûzzük, kifüstöljük.

Nem marad neki szegénynek más, mint csak a kataszterség.

Ha már semmivé tettük, ne tegyük legalább nevetségessé.

A szõke elõadó, Dárday, persze, hogy a fejét rázza az ilyenekre. Európai eszmékkel szaturált fej, s valószínû, hogy a vére sem kék, dacára annak, hogy a dárda antik fegyver. Szinte kéjeleg a tudatban, hogy az idõ kerekei dübörögnek s agyontapossák a régi institúciókat s hogy õ is benn ül a kocsiban. Az ugyan egy cseppet sem aggasztja, ha Németh Berci utánuk kiabál, hogy: Hohó! Megálljatok, gyerekek! Nem úgy van ez a dolog! Lassan a testtel, azt mondom! Hagyjatok már legalább bennünket meghalni, meghalni a régi módra.

Szép és okos beszédet mondott Berci bácsi - de a kerekek csak tovább dübörögtek.

Gruber János uram, Grünwald Béla és Irányi Dániel beleszóltak ugyan, de bizony ez sem használt semmit, mert Tisza Kálmán megpattogtatta az ostorát - s megtörtént, odajutottunk, hogy ezentúl nálunk a nemesembernek is tanulni kell - mikor már nincs mibõl.

A miniszter úr azonban mégis fennhagyta magának, hogy egyes esetekben kivételt tehessen: azaz kinevezhesse okosokká az ostoba embereit.

A T. HÁZBÓL [nov. 21.]

(Karcolat)

[nov. 21.]

A szõke elõadó ott ült még ma is az emelvényen - s most már részletenkint akasztották a vármegyét.

A lélekharang egyszer sem kondult közbe, csendben haldokolt. Még sok szót sem vesztegettek rá; mintha nem is lenne prédikációs halott, csak úgy futva sikamlottak át a tisztviselõk minõsítésérõl szóló törvényjavaslat részletein. Csak néha hangzott fel... »felállni!« - s a mamelukok felállottak, mint valami automaták, ha a rugót megnyomják.

Tisza kevélyen nézett végig ilyenkor a gárdáján. Ott vannak egytül-egyig, bokrokat, gruppokat képezve, mint valami ültetményes kertben mûvészi kézzel összehozva a mamelukok.

Tisza háta mögött a nagy Kõrösy szundikál. Nagy öröme telik benne, hogy õ a ház legigénytelenebb tagja s mégis az elsõ padban ülhet. A kegyelmesnek elsõ pillantása õreá esik, ha hátrafordul: olyan õ tehát, mint a hegyorom, mely abban az elõnyben részesül, hogy a nap elsõ sugarai érintik.

Széchenyi Pál gr. az új miniszter elegáns alak s kivált csinos fej; de minden mozdulatán meglátszik a szeminárium. Mikor kezet fog Tiszával, teste szabályos félkörbe görbül, gvárdián­szerû mosoly ül ki az ábrázatára s szinte várjuk a szájából, hogy »et cum spiritu tuo«.

Széchenyi háta mögött Hunyady László ül; nagyszerû magyar arc, míg meg nem szólal - azontúl, ha a szemünket behunyjuk, valóságos német Kammerdiener, - Móricz Paliba oltva.

Jó, hogy eszünkbe jut Móricz. Hol, merre van? Ahon ni, a harmadik padban, a centrumban Jókaival diskurál. Vajon mirõl beszélgethetnek ketten együtt? Jókai élénken kérdezõsködik valamit. Nem csoda! Jövõ regényének, mint halljuk, Kõbánya lesz a színhelye.

A szélsõ jobboldalon Csernátony Lajos könyököl. Rokonszenves arca az oroszlányéhoz hasonlít. Nyugalom ömlik el rajta, s a dér, mely haját megcsípte, csak érdekesebbé tette.

Szeretettel mereng a szélsõbal padjain, mintha kanárimadarai volnának - akik neki énekelnek.

Amikor azonban a saját pártbeliei beszélnek, lassan-lassan morozussá lesz. Jó szerencse, hogy ott van Láng Lajos, aki fölmelengeti - a »Nemzet« ügyeivel.

A folyosón most is többen vannak, mint a Házban. Ha az embernek a magyar képviselõházról alapos ismertetést kellene nyújtania valami külföldi elõtt, azt kellene mondani:

E ház két részbõl áll. Egy terembõl és egy folyosóból.

A teremben beszélnek az emberek pro és kontra, a folyosón aztán komolyan cselekesznek. Azaz tárgyalják e beszélgetések következményeit. Párbajokat intézõ bizottságok székelnek ott cigarett-füst mellett. Segédek lótnak-futnak, hírek kolportáltatnak és lanszíroztatnak.

A képviselõház mellékhelyiségei még: a »Kék macska« és a megyeri erdõ.

Ma a Bartók--Verhovay párbaj-ügy volt a beszélgetés tárgya - mialatt egy másik új párbaj csírájában nõtt. Mert párbajnak lenni kell mindég. Ott öntözgette a gyenge plántát vagy öt ember a könyvtár-szekrények mögött összebújva, s azok között kettõ a született szekundánsok közül.

- Lesz valami az esti lapokban? - kérdi egy hírlapírótól két nagyon kíváncsi honatya. - Remélem nyilatkozni fognak a Bartók segédei is?

- Igenis nyilatkoznak - mondja a zsurnaliszta -, de csak két év múlva fogják hozni a lapok.

De most már térjünk át az ülés részleteire. A legérdekesebb volt az eleje és az utolja.

Az elején egy kérvényt jelentettek be a zsidó emancipáció ellen, az utolján pedig benyújtotta a kormány az írói tulajdonjogról szóló törvényjavaslatot.

Az volt az eleje s a vége - biz a közepe el is maradhatott volna.

A T. HÁZBÓL [nov. 21.]

(Karcolat)

[nov. 21.]

A Ház órája félegyet mutatott, midõn az ülés bevégzõdött, befejeztetvén a tisztviselõk minõsítésérõl szóló törvényjavaslat. Tisza, miután megette most már körmöstül a vármegyét, hazament ebédelni. Ekkora gyomorról még nem tett tanúságot senki.

Hanem a fiskálisokra már nem volt étvágya - ami természetes is, hamar elunja az ember azt, amit nagyon fogyaszt.

A fiskálisoknak nem kell denique gyakorlati vizsgát tenni.

- Mert azoknál - mondja az elnöki székhez támaszkodó Jókai - az az ártalmas, ha minél többet tudnak.

Ügyes dolog volt a Tisza Kálmán tegnapi megjegyzése a községi nótáriusokra, akik az érettségi vizsgát akarják kvalifikációnak. Igen derék dolog ez - úgymond -, hanem van benne egy kis hiúság is! Ha a községi jegyzõk érettségit tesznek, hova legyek én akkor a fõispánjaimmal?

S így maradtak a derék községi jegyzõk a négy eleminél.

A Wahrmann és Istóczy párbaj tetteseit mintegy három nap elõtt kiadatni kérte az illetékes bíróság a képviselõháztól.

A t. Ház furcsa helyzetbe keveredett.

Hogyan adja õ ki - teszem azt - Wahrmann Mórt, mikor maga a »Ház« határozta el zárt ülésében, hogy meg kell verekedni?