1882
PESTI HÍRLAP

A TISZTELT HÁZBÓL [nov. 29.]

Láttuk az elnököt. S kiállíthatjuk a visum repertumot, hogy egy darabban láttuk. Ádáz ellen­fele, Hoitsy Pál is teljes testi épségben ebédelt a Holzwarthnál. Nem tapasztaltatott mecha­ni­kai úton eszközölt lyuk a testében. A nagy robogással megindult belháború tehát elsimítottnak látszik.

- Elõre tudtam, hogy így lesz - mondá Németh Berci bátyánk nagy sóhajtva. - Mert hát hogy áll a dolog? Úgy áll, hogy az egyik táborban van Péchy Tamás, Ivánka Imre és báró Podmaniczky Frigyes; a másik táborban van Hoitsy Pál, Herman Ottó és báró Prónay Gábor. Mind a hat darab egytõl egyig igazhitû, lutheránus. Egy sincsen köztük más hitû. Hát lehetett-e gondolni, hogy ezek még kárt is tehetnének egymásban?

Az elülepedett vihar meglátszott a mai tanácskozáson. Szörnyû csendes volt a megelõzõ napok alatt még oly viharos gyülekezet. A tenger sima tükrét nem háborították szemita-antiszemita szellõk. Csak a vége felé fodorodott föl a víz színe egy kicsikét, mikor Mezei Ernõ beszélt személyes kérdésben.

Nagy nyugalommal fogott a Ház a parlamenti tanácskozások legfontosabb tárgya, a költségvetés tárgyalásához. Ott volt egynémelyiknek a kezében a pénzügyi bizottság jelentése a pénzügyminiszter által elõterjesztett költségvetésrõl. Két három lapnyi igénytelen papiros, amin nagy óvatossággal van kerülve minden, ami izgató. Csak a stílus, meg az interpunkció, no, az infámisan bosszantó valami. Falnak megy az ember tõle, mikor elolvassa. Meglátszik rajta, hogy úgy rázta ki a kabátja ujjából a pénzügyi bizottság elõadója egy félóra alatt. El kellene rendelni, hogy ne csak a beszédeket, de az irományokat is korrigálja ki Kónyi Manó, mielõtt a Ház elé kerülnének, s adjon nekik akceptábilis emberi ábrázatot.

Hegedüs Sándor persze megdicsérte, hogy az elõterjesztés milyen kitûnõ, s hogy a pénzügyi bizottságnak milyen nagy megerõltetésébe került egy-két ezer forintot egyik rovatból a másikba áthelyezni. A pénzügyminiszter költségvetése olyan tökéletes, hogy nincsen ebbõl se elvenni, se hozzátenni való. Hogy mégis tessék-lássék, miszerint a pénzügyi bizottság is dolgo­zott, hát lefaragtak a deficitbõl vagy tízezer forintot, ami annyi, mint semmi negyedfélszáz millióhoz közeledõ kiadási tétel mellett.

A deficit lesz 21,3 millió. De az nem tesz semmit. A pénzügyminiszter úrnak már papíron vannak azok az ideái, amelyekkel azt a hézagot betömni »kontemplálja« (fölkapott parlamenti szólam, mióta Széll Kálmán kiröpítette). Egy kis adóemelés, egy kis »haza-árulás en detail« (vulgo államjószágok eladása), a telepítvényesek hosszú éveken keresztül teljesítendõ tartozásainak kifizettetése valami bank által egyszerre, mely bank aztán ám lássa, hogy az évi rátákat a telepítvényesektõl hogy szedi be, és fedezve lesz a deficit fele. A másik fele? No bizony! Aki az adósságainak ki tudja fizetni a felét, az még nem ruinált gazda, annak még van hitele. Csinálunk hát a másik felére adósságot.

Igaz, hogy a fedezeti része a büdzsének még ismeretlen. Hanem azért tessék azt az egész büdzsét elfogadni látatlanban. Megérdemli Szapáry Gyulának az a szépen alákunkorodó szõke bajusza.

A jobboldal ez ajánlás után szinte rossz néven látszott venni, hogy Helfy föláll. Ni, bizony még belekotyog! Nem volna szebb, ha mindjárt megszavaznók az egész kontót? Az volna még csak a bizodalom jele, általános vita nélkül fogadni el a költségvetést! Ilyet még nem látott Európa. És ez most megfoszt bennünket attól a dicsõségtõl, hogy ebben mi legyünk Európában az elsõk, a követendõ példa.

Helfy bizony pedig nekiment, s ugyancsak széjjelszedte úgy a költségvetés számadatait, mint a kormány egész politikáját. Nem hitte el, hogy 21 millió lesz a deficit. Mindig több volt még, mint amennyit a pénzügyminiszter preliminált, sõt több, mint amennyit õ maga Helfy preliminált. 1880-ra õ azt mondta, hogy 40 millió lesz a deficit, és lett 48. Most azt mondja, hogy nem 21, de 43 millió lesz a deficit, s inkább több, mint kevesebb. Végezte beszédét Leon Say szavával, hogy csak azon államban mondható a kincstár gazdagnak, melynek a népe is gazdag. Más gazdagság csak szemfényvesztés.

Szilágyi Dezsõ, úgy tetszett nekünk, ma igenis szakszerû volt. (Ne tessék hinni, hogy ez csak körülírása annak, hogy unalmas.) Másfél óra hosszáig kalkulált, figyelmeztetett, oktatott és csodálkozott. Aztán beadott egy határozati javaslatot, mely áll ennyibõl: »Mondja ki a Ház, hogy a költségvetést általánosságban nem fogadja el.« Punktum, semmi több. Kicsi, de erõs.

Az ülés végén Mezei Ernõ szólalt föl Verhovay tegnapi személyes támadásaira. Hát biz õ, úgymond, elismeri, hogy gyenge hírlapíró, ha a hírlapírásnak azt az ágát vesszük melynek fõ feltétele a tolakodás. Hatást keltett rövid felszólalásának az a része, melyben elmondá, hogy egész életében soha nem éreztették vele, hogy zsidó, ide kellett jönnie a parlamentbe, hogy itt erre is figyelmeztessék.

A T. HÁZAK [dec. 1.]

Az összes képviselõházi helyiségek a zsúfolásig teltek meg, boldog volt, aki helyet kaphatott a nagyszámú tömeg közül, mely a Sándor utcai palota elõtt ácsorgott, könyökével szorítva utat magának, ha jegye volt, s irigykedve nézve a bemenõket, ha jegye nem volt.

Hanem iszen künn se volt éppen nagyon unalmas. A magyarokat még mindig gyönyörködteti, ha a robogó kocsiból egy-egy »történelmi fizionómia« száll ki, s kivált ha még színes, magyar dísz van rajta. A kócsagos kalpagoknak, aranyos mentéknek megvan a publikuma, hanem a reális törekvéseknek még mindig nincs.

Bent a Házban a karzatokon fej fej mellett, ember ember hátán ült, s a fórum a lehetõ legtarkább képet nyújtotta, melyhez hasonlót igen kevés alkalommal láthatnak azok, akiknek az ilyesmi tetszik.

Zagyva tarkaságban kerültek össze s néztek egymással farkasszemet, fõrend, szélsõbali képviselõk, Mokány Bercik és Vöröshegyi Dávidok a díszbe öltözött püspökökkel. Az érsekek is mind ott voltak, nemcsak Simor, de Haynald és Samassa is.

Mind a kettõvel történt valami figyelemreméltó. Ami Samassával történt, az tulajdonképpen Szilágyival történt. Szilágyival pedig az történt, hogy míg minden fõpap és jóformán minden fõrend kikereste magának a legkonokabb jobboldali helyeket, addig Samassa egyet perdült, s odaült a háta mögé a habarékpártra.

Hajdan képviselõ korában éppen azon a helyen üldögélt. Hanem akkor még vékonyabb ember volt minden tekintetben. Ma már, ha szólni kezdene, nem írná róla istenben boldogult Tóth Kálmánunk:

Vigyázzon Páter Samassa.
Hogy a Házat meg ne szalassza!

Ma már legfelebb csak Trefortot szalasztaná meg. Azért meg nem volna kár!

De most már lássuk, hol ül hát Haynald? Mert ma nem a beszélés, hanem az ülés képezte a politikai kombinációk anyagát.

Haynald bíbor ruhában a Deák hajdani helyére ült, s tiszteletbõl üresen hagyták meg körülötte a helyeket, pedig helyszûke volt azon az oldalon. Õ képviselte a legnagyobb méltóságot.

Háta mögött ültek Pejacsevich, Horvátország bánja, Cziráky János, Szõgyény László és Zichy Ferenc mint zászlósurak.

Tisza háta mögött is dignitáriusok könyököltek, Szlávy József, a nap hõse, Fratricsevics gyönyörû testõr ruhában, magas, daliás alak, minden szem rajta függött; Andrássy Gyulából sokat levont, mert az mellette ült, huszártábornoki egyenruhában s távolabb gr. Szapáry Géza fiumei kormányzó.

Furcsán nézett ki az elnöki emelvény is. Vörös posztóval vonták be ma. A jó Péchy Tamás jobbján ott piroslott Mailáth György kevély arca, s mindenik mellett a saját külön jegyzõje; kopasz Baross Gábor itt, Rudnyánszky báró jobbról, mindnyájan díszruhában, s felosztván az elnöki és jegyzõi teendõket atyafiságosan, hogy senki se panaszkodhassék mellõzésrõl. Valóban szép és hangulatos volt e középkori ceremónia, habár némileg komikus is.

Természetes, hogy mivel a kormánypárti helyek olyan felette kapósak valának (különösen a fõispánok elõtt), a vérmes mamelukok közül is vagy húsz-harminc ember a szélsõ padokba szorult.

- Fojtó szagot érzek - mondogatta váltig Németh Berci. - Több levegõt!

A képviselõház papjai is dísz egyházi ruhában jelentek meg, de ezek között a legszebben nézett ki a mi jó Göndöcs Benedekünk, kin hosszú fekete bársony, magyar felöltõ lógott.

- Szervusz, Kapisztrán! - üdvözlé valaki, s valóban a régi magyar papokat juttatta eszünkbe.

A képviselõk közül csak kevesen jelentek meg díszben a délelõtti ülésre; hanem délután aztán annál többen, úgyhogy valóban festõi látványt nyújtott a keleti pompa. Némelyek, mint Meszlényi Lajos, Sárközy Aurél szélsõbaloldali létükre is nem sajnálták fölvenni a mentét nagy bosszúságára Csanády bátyánknak, ki azt mondta, hogy:

- Ugyan, ugyan kinek a kedvéért öltözködtetek így ki? A Szlávy Szepi kedvéért? Hanem ha a király maga is eljött volna, akkor bezzeg én is magamra szedem a szebbik gúnyámat.

Kell-e ennél nagyobb lojalitás s nagyobb bók a királynak? Ej, ej Csanády bácsi!

Még egy érdekes dolgot kell felemlítenünk. Az ülésre megjelent báró Edelsheim-Gyulay is ezredének egyenruhájában.

Õ a legújabb magyar mágnás, s ma gyakorolta jogát elõször. Sokan gratuláltak neki, s egyik legszívesebben látott alakja volt az elegyes gyûlésnek, hol egész élénken és otthonosan viselte magát; fürkészõ szeme talán azt kereste, hol ül vajon Falk Miksa? S nem-e, játszik már többé ajka körül a tavalyi gúnymosoly:

Machen Sie lieb’ Hemeter!

Nem, a báró »jó akvizíció«, s ha így halad, ilyen szépen simul hozzánk, mint eddig, ki tudja mire viheti?

Ülhet még õ valamikor Mocsáry Lajos mellett is.

A T. HÁZBÓL [dec. 2.]

Ma szinte visszatetszett hétköznapi köntösében a tisztelt Ház, s lassan, nehézkesen melegedett bele annak a tudatába, hogy õk a parlament.

Olyannak tûnt fel, mint egy bálterem a bál után, csak az emlékek lebegnek ott szerte... s úgyszólván, bántók a megszokott arcok.

A jó öreg Péchy, mintha csak amolyan fél elnök volna Mailáth nélkül.

No, de az ünnepiességet erõsen pótolja a humor. S humoros dolog akad azonnal. Gyõr és Nyitra megye görög püspököt akar Szatmár megyének. No, hogy mi öröme és haszna lesz ebbõl Gyõrnek és Nyitrának?

Különben pedig Gruber János kezdte meg a büdzsé vitát. Azazhogy be is végezte, mert õ volt az utolsó szónok, minélfogva a szélsõbaloldalé lett az utolsó szó.

S már-már lefolyik az egész mai ülés unalmasan, ha a derék Hegedüs nincs jókedvében, s nem mond viccet, persze a »Szentivánéji álom«-ból. De tõle az is sok!

Különben pedig az egész vitából az a tanulság vonható le, amit a híres római konzul vésett fel a palotája kapujára, mikor a hivatalából elcsapták:

»A birodalomnak nincsen pénze, mert a tolvajnak becsülete van«
»Éjjé lett a nap; nincs hát biztos út«.

Ezek után egy kis kakas-harc kerekedik. Helfy Náci kirántotta a gyepre Lánczy Gyulát.

Lánczy Gyula ugyanis a legújabb aposztata. Sehogy se bírta elérni, hogy beszéljenek róla - pedig okos embernek tartja magát, s mivelhogy erdélyi kerületet ül, nagyon sietõs neki - hogy emlegessék.

Egy szép reggelen áthurcolkodott... azazhogy csak átsétált (mert nemsok vinni való podgyásza volt) a pártonkívüliek közé. Miért? A pártonkívüliség nálunk olyan, mint a purgatórium: hogy onnan valahova jut az ember. S miután õ oda nem juthat, ahonnan kiment, valószínû, hogy a kormánypárt fog vele nemsokára meggyengülni.

Mivel péntek, bõjt nap vala, Helfy nem feledkezett meg a szegény éhezõ papokról sem, elmondván, hogy a kalocsai érseket és a szatmári püspököt a lángeszükért és lánglelkükért tiszteli, míg ellenben az egri érseket a tudományáért. Most még megszerzi ezt az utóbbi dicséretet, s kimondja, hogy de iszen Samassa uram nemcsak tudós ember ám (az elég van a németnek is), hanem egyszersmind bátorlelkû és nagy hazafi. Amire ráadta az áment éljenekben a baloldal.

Lánczy természetesen nem hagyta szó nélkül a Helfy csipkelõdését, pedig neki csakugyan legjobb már most hallgatni, s idomítani ajkait az »igen«-hez.

Mikor szavait elvégezte, Madarász apó azt dünnyögte magában:

»No, szép öcsém! Te is az ágy alá vágtad immár a képviselõi süveget! Beszélhetsz már.«

Felemelkedik Szilágyi Dezsõ. Jupiter a békák között. A folyosóból mind tódulnak be a képviselõk. Mi se fecsegjünk hát tovább, hanem hallgassuk egész terjedelmében.

Pedig Szilágyi tulajdonképpen a legunalmasabb szónok: mert sokat beszél, de sohase mond bolondot.

A TISZTELT HÁZBÓL [dec. 3.]

Ami a Házban Tisza, az a színházban Csiky. Csiky miatt már darabokat sem írhatnak mások. Mindennek Csiky az oka. Miért nem kegyeskedik meghalni? Botrány, hogy még él, s hogy jó darabokat ír! Természetesen, mert ha márvány nem volna, békasóból csinálnák a szobrokat.

Sokszor elgondolkozom Csikyrõl, ha Tiszát látom, miután Tiszát mindennap látom, mindennap eszembe van a szegény Csiky, aki annak is oka, ha mások darabjait nem kívánja annyiszor látni a közönség.

Éppen így van a derék Tisza, sohasem abból a pozícióból támadják a habarékok, hogy õk jobban csinálnák meg a dolgot, hanem mindig abból, hogy miért nem õk vannak a hatalomban.

Szilágyi minden felszólalásánál kirí, hogy a veres szék csiklandozza, s jeles beszédjei, pompás rögtönzései elvesztik erejüket, mint a jamaicai rum, ha nincs bedugva. Szilágyi is egy kicsit jobban bedughatná a szíve vágyát.

Szapáry Gyuláé volt egyébiránt a mai nap. Õ tett ma egzament a gazdálkodásából. Nincsen a Házban egyetlen lélek sem, aki annyira naiv lenne még hinni, hogy a pénzügyminiszteri expozé igazat beszél. Kevesen tudják, hogy hol a szemfényvesztés, de azt tudják hogy benne van, éppúgy, mint mikor az escamoteur csepût eszik, s pántlikát ereszt a szájából.

...Vagy a pántlika nem igazi, vagy a csepûevés volt a látszat...

Különben az egész beszédnek az volt a vége, hogy hat meg hat harminchat, meg nyolc... ötvennyolc - ennélfogva lehetõvé van téve a valószínûség abbeli majdnem biztos reménye, hogy a kormány jelen pénzügyi politikája mellett ki fogunk bontakozhatni...

De mibõl?...

Ki fogunk bontakozhatni az utolsó kabátunkból. Máris a kigombolásával foglalkoznak a fináncok!

A jó Szilágyi Dezsõ Tiszára is haragszik ugyan, de még sokkal jobban Szapáryra.

Mert Tisza már egy inventárium szerint átvett miniszterelnök, akit generációk örökölnek generációk után, de Szapáry egy cseperedõ miniszterelnök. S ha amaz elzárja a jelent, ez a jövõ reményeit perzseli le. Mivelhogy meg van prófétálva, Tisza Kálmán után Szapáry fog következni

S azonfelül Szapáry csinos ember lévén, ezüstszín fürtjeivel, merengõs szemeivel s ruganyos imbolygó járásával Szilágyinak veszélyes konkurrense az asszonyok elõtt is.

Hát ezt már mégsem lehet úgy hagyni. Ki kell keresni a leggyengébb oldalát. És Szilágyi megtalálja, amit keres. Elhangzottak az ominózus szavak: »hogy Szapáryt az ajtón taszította ki Tisza Kálmán s aztán mégis volt benne elég simulékonyság bejönni az ablakon«, azaz helyet foglalni abban a kabinetben Tisza alatt, amelybõl éppen Tisza miatt szorult ki.

Éles nyíl volt, de csontig hatott. A pénzügyminiszter sápadt arca belevörösödött, s szemei sem voltak olyan karzatiasan szelídek, mint egyébkor.

Péchy Manó szörnyülközve dobolt kezeivel a padon:

- Hát már a professzorok is így beszélnek!

- Hamar, gyorsan elõ kell keresni a miniszterelnököt, hadd feleljen.

- Hallatlan!

- Merre lehet?

- Kicsoda?

- A miniszterelnök.

- De hiszen nem õ van megsértve!

- Mindegy! Õ tartozik bennünket védelmezni, ha kellünk neki. Benne van a konvencióban!

A miniszterelnököt megtalálták, s az ülés végén eljött lecsendesíteni a tengert, mint egy Jupiter. Lobogtatván az ajtó-ablak vádat a kezében, melyet a gyorsírók már papírra leheltek.

Védelmébõl két magvas mondás emelkedik ki:

Az egyik, Szapárynak az az érdeme, hogy azt mondja, nem állt be vakondoknak.

A »vakondok« szó felette megtetszett a mamelukoknak, édes zsibongást éreztek tagjaikban, hogy íme van már náluk is rosszabb válfaj a Házban. Lélekemelõ volt azt elgondolni, hogy még a mameluk is lenézhet valakit, akit úgy hínak, hogy vakondok.

A másik magvas ötlet az, hogy: »Szilágyi t. képviselõ úr bizonyára sosem fog a Szapáryéhoz hasonló simulékonyságot tanúsítani.«

A Ház jobboldala nagyon megnevette ezt a mondást. Tehát majdnem valószínû, hogy valami mélyen elrejtett vicc van benne, amit a hívek észrevettek.

S ez a mondás nagy szöget ütött Szilágyi fejébe, hosszasan tûnõdött rajta:

Vajon hogy értette? Mit akart ezzel jelezni? Mert azt mondja, hogy én nem tudnék lenni simulékony irányában, pedig alkalmasint úgy értette, hogy õ nem tud lenni simulékony énirántam. S ezek a bolondok mégis nevettek rajta!

APRÓSÁGOK A HÁZBÓL dec. 5. [dec. 6.]

Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán... meg kell adni, hogy a Kálmánok szolgáltatták eddigelé a legbõségesebb kontingenst újabb alkotmányos éránk minisztereinek létszámához. János, Miska, Ferkó s ilyen közönséges nevek elõ sem fordulnak a kabinetek lajstromában. Gyuri csak egy volt (Festetich), Menyhért (Lónyay), Tivadar (Pauler), Károly (Kerkápoly), Tamás (Péchy), Imre (Mikó), Ágoston (Trefort) is csak egy-egy, Gyula már kettõ (Andrássy és Szapáry), István (Bittó, Gorove), Lajos (Tisza és Simonyi) szintén kettõ, József (Eötvös, Szlávy és ifj. gr. Zichy), Pál (Rajner, Ordódy, Széchenyi) már három, Béla, no Béla, az már négy volt (Wenckheim, Perczel, Szende, Orczy), s szinte több, mint Kálmán, ha eszünkbe nem jutna, hogy nini, hiszen Bedekovich Kálmán is Kálmán, már a micsodás.

Ez a negyedik Kálmán druszája annak a királyunknak, aki Horvátországot a magyar koronához csatolta. Talán ez a druszaság hozza magával, hogy ma Bedekovich a látható kapocs a két ország között.

Csendes, nyugodt, hallgatag miniszter, aki a légynek se vét - az igaz, hogy az sem neki - szorgalmasan eljár az ülésekre, figyelmesen hallgat a beszédekre, legföllebb Szilágyi Dezsõ alatt merül bele néha az »Obzorba«, mindenki iránt nyájas, udvarias s talán õ az egyetlen miniszter, aki el mondhatja magáról, hogy ellensége nincs. Mikor piros bársonyszékében meglapul, akár ott se lenne.

Ma aztán rendkívül kellemetesen látszott meglepettnek, hogy õt is észrevette valaki.

*

Thaly Kálmán volt iránta e rendkívüli figyelemmel. Elõre bocsátotta, hogy távol van tõle, mintha akár a horvát nemzetet, akár kormányát, akár országgyûlési többségét akarná felelõssé tenni, de kénytelen konstatálni azt a testvéri jóindulatot, melynek az országgyûlésen Sztarcsevich úrék adnak irántunk kifejezést, elnevezvén bennünket sarkantyús haramiáknak, embernyúzó fenevadaknak, állatbõrben járó vérszopóknak, s melyet a mob és a tanulóifjúság nyilvánít, mikor a magyar vasúti ablakokat betöri, a vagon kereke alá követ rak, s a magyar országgyûlési deputációban kvalifikálhatatlan anyagokkal dobálja meg magát Hegedüs Sándort is. Elmondják a horvát tankönyvekben, hogy õseik Könyves Kálmánnal szövetséget kötöttek, aki ezen a jogon megkoronáztatta magát horvát királynak is, és hogy kral Mathias, horvát fejedelem, foglalta el Bécset. Tudja õ jól, hogy Bedekovich Kálmán ennek nem oka, mert õ zerinvári gróf Zrínyi Miklós, a költõ, vezér és államférfi jelszavához tartja magát, aki azt mondta, hogy épp oly jó magyar, amilyen jó horvát, s egyaránt szereti mind a két hazáját; de nem gondolja-e, hogy azon a hangulaton, melynek szellõje minduntalan átcsap hozzánk túl a Száváról, valamit enyhíteni lehetne?

Bedekovich kissé igazságtalannak találja egyesek tetteit az összességnek tudni be. Ó biztosíthat minden embert, hogy ami magyarellenes tüntetés történt, azért vizsgálat indíttatott, s a bûnösök el is vették érte jutalmukat. A kormány mindent elkövet a törvények és szerzõdések szigorú megtartására s a testvéri érzület fenntartására.

Vuchetich, a horvát képviselõk vezérszónoka is szívére vette a Thaly beszédét. S van is benne valami igaz, hogy nem járja azok ellen intézni támadást, akik leginkább vannak kitéve az ultrák támadásainak. Egyébiránt ott, úgymond, a testvérnemzet ellen izgatókkal szemben szigorúbban járnak el, mint Magyarországon, mert ott még az egyetemi tanárokat is fegyelmi eljárás alá fogják. De már amit a magyarok erõszakoskodására a Muraközben fölhozott, s azt a szemre­hányást, hogy az új horvát ortográfiát nem tudjuk, talán mégse érdemeltük meg. Hiszen a horvátok se tudják mind a magyar ortográfiát, s olyan stílust használnak velünk szemben, mikor enyelegni akarnak, hogy azt hisszük: gorombaság.

*

Az apró-cseprõ büdzsétételeken, minõ pl. a civillista és az apró-cseprõ minisztériumokon, minõ az õfelsége körüli és a horvát, ma keresztülvergõdött a Ház szerencsésen, s belefogott a nagyobb falatokba.

Elsõnek a belügyi tárcát kezdte ki.

Mocsáry volt az elsõ támadó. Kérdi, hogy mi dolog az, hogy csupa kebelbelieket neveznek ki a központi kormányzathoz, s alig van rá eset hogy bevennének egy-egy vicispánt vagy polgármestert, aki legalább tudja, hogy néz ki a rendelet, mikor végrehajtódik.

Tisza Kálmán úgy találja, hogy úgy van az jól, ahogy van. Be lévén hozva a szamárlajtorja rendszere, azon kell végighaladni, sic itur ad astra. Az eltérés csak kivételes esetben engedhetõ meg, mert különben azt mondhatnák, hogy a kormány kortes érdemeket jutalmaz. Amit pedig dehogy is tesz, a kis ártatlan.

*

Legérdekesebb volt az ülésnek az a része, amely a Nemzeti Színház tételénél fejlett ki. Irányi Dániel, mint a múlt költségvetésnél, úgy ez alkalommal is felszólalt némely színházak trágár és erkölcsrontó iránya ellen. Erõs vágásokat intézett a ledér sajtó ellen is, melynek termékeit a tisztességes családapa kénytelen elrejteni gyermekei elõl, mint ahogy a töltött fegyvert vagy mérget szokás. Szerinte e bajban a társadalom nem segít, hatósági közbelépés szükséges, mint a szabad Angliában, ahol az erkölcstelenség szabadsága nem tartozik az aktákkal és billekkel biztosított szabadságok közé, s a színházak elõadásai hatósági felügyelet alá vannak helyezve. A trágár elõadások megszokása elröpíti a szemérmet, amely pedig olyan, mint a kard hüvelye; ha elvész, magát a kardot is bajos megóvni a rozsdától.

Vigyázzon a kormány, nehogy azt jegyezze föl róla a história, hogy alatta harapódzott el nemcsak a politikai, de a magánerkölcsök megromlása is.

Úgy látszik, sem a kormány, sem a Ház nem éri föl azt a mély aggodalmat, mely Irányit e fölszólalásokra ösztönzi. Tisza Kálmán, akinek sohase volt érzéke sem a mûvészeti, sem a szépirodalmi dolgok iránt, ismét csak szofizmákhoz folyamodott Irányival szemben. Ha, úgymond, a sajtó is részes ama bûnben, mely miatt Irányi némely színpad ellen hatósági közbe­lépést sürget: miért nem sürgeti a sajtó ellen ugyanazt? Bájos alakokban festik le a kormány tagjait az élclapok. A kormány tûri, mert tudja, hogy 24 óra elfújja a méltatlan támadást. Ha Irányi törvényt sürget az erkölcstelen elõadások ellen, terjessze ki a sajtóra is.

*

Nagy helyeslés zúgott föl a miniszterelnök beszédére a Ház minden oldaláról. Még Herman Ottó is felköté a fringiát Irányi ellen, s azt mondá, hogy ha Irányinak kifogása van az emberi testnek a színpadokon árult nuditásai ellen: miért nem indítványozza, hogy a múzeumok antik szobrára is, melyek ugyancsak ruhátlanok, valami lepel boríttassék. Néhány rossz darab miatt kár megsérteni a szabadságot.

Irányi komolyan felelt. A közerkölcs nem szabad préda, oltalmazzák azt a mi törvényeink, csak alkalmazni tessék. Ez iránt ne hozzá intézzen a miniszter felszólítást, hanem az államügyészhez. A jövõ kor és jövõ nemzedékek iránti felelõsségére kéri a törvényhozást, hogy ne hunyjon szemet a közerkölcsöknek kapzsi, haszonlesõ vállalkozók általi megrontására.

Tisza még egyszer felelt. Ha, úgymond betiltott volna valamely rossz hírû darabot, megtámadták volna, mint a szabad szellem ellenségét. Leteremti egyúttal az esküdtszéket is, s annak verdiktjét, s midõn Szederkényi figyelmeztette, hogy az esküdtszéki intézményt így sértegetni nem szabad, egészen megharagudott, s azt mondta, hogy már az az õ véleménye, amit õ kimond, akár tetszik, akár nem.

Feltûnõ volt az ülés alkalmával Tisza Kálmán szent borzalma a megtámadtatásoktól. Kétszer ismételte, hogy ezt meg amazt azért nem tette, mert megtámadták volna.

Milyen félénk lett egyszerre, õ, a bátor támadó és a támadásoknak egykor oly hõs visszaverõje.

Vajon ezt az argumentációt Angliában elfogadnák-e?

A TISZTELT HÁZBÓL [dec. 10.]

Nem tudjuk, meddig írhatjuk még e rovat fölé, hogy a »Tisztelt Házból«. Mert ha így megy, mint ahogy ma ment, megérhetjük még azt az idõt, hogy a csapláros azzal utasítja rendre az ivóban duhajkodó legényt: »Csihaj, te! Azt hiszed, a képviselõházban vagy?«

Fura egy quodlibet ülés volt az a mai. Azok közé tartozó, melyekre egész lustrumok után is hivatkozni szokás, mint »emlékezetesekre«. Csakhogy a mai ülésre sohasem az önérzetes büszkeség, de a fájdalom és szégyenkezés érzetével fog utalni az emlékezés.

Tegyük meg a hírlapíró sokszor bizony minden inkább, mint kellemetes kötelességét, és referáljunk a történtekrõl.

Napirenden mint fõtárgy a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium 1883-iki költségveté­sének részletes tárgyalása lett volna. Amint kiderülend, az ülés éppen fõtárgyával foglalkozott a legkevesebbet.

Mint napirend elõtti tárgy Baross Gábor indítványa vettetett föl a házszabályok revíziója tárgyában.

Aki tudja, hogy a képviselõházban mindig a házszabályok körüli viták szoktak lenni a legvehemensebbek, elképzelheti, az érzelmeknek micsoda viharát kavarhatta föl az, midõn a Ház szabályainak nem egyes, hanem valamennyi paragrafusairól van szó egész összességükben. A hangulatot annál izgatottabbá tette az, mert mindenki tudta, hogy ez indítványra az elnök és Hoitsy Pál képviselõ között felmerült kellemetlenségek szolgáltattak alkalmat, melyeknek kapcsán mindjárt sokan kezdték emlegetni »krudélis« házszabályok szükségét.

A szélsõbal nem is mulasztotta el, hogy az indítványnak mindjárt napirendre tûzése ellen is tiltakozzék. Helfy és Mocsáry indokolták pártjuk e kérdéssel szemben elfoglalt álláspontját, hivatkozva a törvényre, mely a házszabályoknak bárminemû módosítását csak az országgyûlés utolsó ülésszakában engedi meg, vezettetve attól az intenciótól, hogy a bizonyos alapon és szervezet mellett megválasztott országgyûlés azt az alapot, amelyen megválasztatott, a maga számára meg ne változtathassa kénye-kedve szerint.

Tisza Kálmán ezzel szemben hivatkozott maguk a házszabályok határozatára, melyek minden képviselõnek megadják a jogot, hogy indítványát kifejthesse, indokolhassa. Ettõl még messze van, vajon a Ház az indítványt napirendre kitûzze-e, s ha kitûzte és megvitatta, elfogadja-e, és ha elfogadta, úgy történik-e az elfogadás, hogy a hozott határozat azonnal vagy csak bizonyos idõ múlva lépjen érvénybe.

Erre azután a nagy többség szavazással megadta a jogot, hogy Baross kifejtse indítványát, amit ez, meg kell adni neki, meglehetõs higgadtsággal és tárgyilagossággal teljesített, kivéve azt a passzusát, ahol a szélsõbaloldalra célozva »rossz lelkiismeretet« emlegetett, mely a szólásszabadsággal való »visszaélés« szabályozásában is a szabad szó korlátozását rejti, és klotürt emleget.

Midõn Baross befejezte beszédét, Mocsáry fölállt, s kérte a Házat, hogy miután most már hát tudjuk, mi a szándék, a házszabálynak elég van téve: a Ház vegye le a tárgyat a napirendrõl, mert annak tárgyalás alá vétele már a törvénysértés kezdete, amiben sem õ, sem pártja részes lenni nem akar, s a szavazástól tartózkodni fog.

S amidõn a Ház e kérésnek helyet nem adott, az egész függetlenségi párt, Irányi s még néhánynak kivételével, fölkerekedett ülõhelyébõl, s kivonult a terembõl.

Csak ezután került a sor a közlekedésügyi minisztérium költségvetésére.

Itt Somssich Pál felszólalása provokált egy oly jelenetet, mely fölötte gazdag pikáns és izgató elemekben, nem nélkülözi a tartalmat sem, mely komoly elmélkedésre szolgáltatott alkalmas anyagot az elvhûség, a politikai magaviselet tisztessége, a pártelhagyás s több effélék fölött.

Somssich ugyanis idézve a mérsékelt ellenzék pártja volt tagjának, a közlekedésügyi tárca ez idõ szerinti elõadójának, Lukács Bélának a tegnapelõtti ülésben elmondott szavait, melyek szerint õ azért hagyta el elõbbeni pártját, mert ama kérdések, melyekben õ a kormánynak opponált, a közgazdasági kiegyezés és a bosnyák okkupáció kérdése, rosszul ugyan, de megoldattak, s így ellenzéki állás elfoglalására elvi alap nincs; igen ügyes dialektikával mutatta ki ez okoskodás tarthatatlanságát, logikailag abszurd voltát, sõt politikai falzum becsempészését.

Lukács Béla személyes kérdésben felelt, s válasza a leleplezések jellegével bírt a mérsékelt ellenzéki párt kebli titkaiból. A párt nagy tudományú kapacitásai, úgymond, többször ültek össze tanácskozásra, hogy megállapítsák egyfelõl ama pontokat, melyekre nézve egyetértenek, másfelõl azokat, melyek õket a kormánypárttól elválasztják, hogy így létjogosultságukat mint külön párt programszerû manifesztumban dokumentálhassák a választók elõtt: és denique sohase tudtak megegyezni. Õ úgymond, így úgyszólván a levegõben lógni nem akart, azért lépett ki a párt kötelékébõl.

Erre fölkelt Szilágyi Dezsõ. Kemény gúnnyal támadt Lukács Bélára, s azzal vádolta, hogy kilépésének nem az igazi indokait adta elõ, mert azokat talán maga se tartja olyanoknak, melyekkel elõállani e helyen lehetne (Lukács közbeszól: Adja tehát elõ ön, de ne gyanúsítson). Ha a kilépés oka az volt, hogy a gazdasági alku megkötése s Bosznia elfoglalása ténnyé vált, miért nem lépett ki azonnal, amikor ténnyé vált, miért maradt a pártban még e tényé válás után évekig.

Lukács elismeri, hogy vitatkozás dolgában Szilágyival nem mérkõzhetik. Egyébiránt, ha Szilágyi más okokat kutat, hát megmondja neki, hogy az ok igen egyszerû: megelégelte Szilágyi képviselõ úrral egy párton lenni.

Tartós derültség követte e szavakat, s Szilágyit kellemetlenül érinté, hogy a nevetõk ellenfele pártján vannak, azért hát még egyszer szólt személyes kérdésben, elmondván, hogy hiszen õ Lukács Bélának, mikor egy párton voltak, soha sem volt elég éles, elég határozott a kormány elleni támadásaiban, melyrõl Lukács többször kifejté a Házban, hogy a nemzet bizalmát nem érdemli meg. Mi történhetett, hogy egyszerre oly nagy lett a bizalma ugyanazon kormány iránt?

Erre ismét fölkelt Lukács, elmondva, hogy míg õ a mérsékelt párt tagja volt, e párt a költségvetést általánosságban sohasem tagadta meg, ez csak azóta lõn divat, mióta Szilágyi a párt pénzügyi tekintélye.

Szilágyi Dezsõ most se engedte, hogy másé legyen az utolsó szó. Hivatkozott Lukácsnak ellenzéki korában elmondott beszédeire, a »Közvélemény« címû lapjában megjelent cikkeire, melyek a legélesebb támadásokkal illetik a kormányt, s melyek ékesen szóló illusztrációi annak, hogy minõ farkast fogadott be a kormánypárt kebelébe báránybõrben, s gratulál neki hozzá.

A politikai kaméleonkodásnak sohase voltunk szószólói, s mindig megelégedésünkre szolgált, ha megkapta kellõ jutalmát. E háromszori szóváltás azonban mégis több volt a kellõnél, s úgy nem különbözött a közönséges feleseléstõl, mint egy tojás nem a másiktól.

A legkínosabb jelenet azonban az ülés végére volt fönntartva. A költségvetés »beruházások« címû tételénél Rohonczy Gedeon szólalt föl, ki utolsó beszéde óta - mikor Tisza figyel­meztetésére beszédébõl a szükséges konzekvenciákat levonta -, a kormánypártból kilépett s a baloldalra, a függetlenségi és mérsékelt ellenzéki párt közé ült.

Ismert modorában tartott hosszú beszédet, melyben a visszaéléseket újra emlegette, melyeket a közlekedésügyi kormányközegek különösen a kotrási költségek körül elkövettek. Hieronymi világosan és mindenki által érthetõleg derítette föl a vádak alaptalanságát, mire Rohonczy még egyszer felkelt, s röviden reflektálva az államtitkár egyes tételeire, minden átmenet és összefüggés nélkül így végzé beszédét: Én tudom, hogy most is Juvenciust fogják meg bûnbaknak, azt fogják elítélni, pedig nem az a bûnös, hanem »a minisztériumban van egy gaz banda, melynek feje ön, államtitkár úr!«

Általános konsternáció fogadta a magyar parlamentben azelõtt soha nem hallott e szavakat. Mozgás támadt az egész Házban, még a legszélsõbb bali padokon is, az elnök megrótta a szólót, mire ez így szólt:

Bocsánatot kérek a Háztól, de tõle bocsánatot kérni nem fogok soha.

Hieronymi államtitkár állt most föl. Arcán nem látszott meg a vihar, mely lelkében a durva vádra dúlhatott, s hangja nem reszketett. Hidegen, határozottan mondá, hogy miután Rohonczy egy általános vádaktól hemzsegõ beszédben támadta meg õt és a minisztérium szakközegeit, s vádjaira csak utóbb keresett megerõsítõ adatokat, melyek alapján a vizsgálat elrendeltetvén, a miniszterelnök a Ház elõtt kijelenté, hogy e vizsgálatból sem õrá, sem a vádolt szakközegekre a gyanúnak még csak árnyéka sem esett, õ Rohonczy képviselõ ezek dacára megújított támadását gaz eljárásnak jelenti ki.

Az elnök e kifejezést is megrová. A Ház a legnagyobb izgatottságba jött a kínos jelenet után, amit egyáltalán nem enyhített a miniszterelnök ama lágymeleg kijelentése, hogy tiltakozzék az ellen, mintha a kormányban rablóbanda lenne.

Hogy az ügy ezzel nem lesz befejezve, az elõre volt látható.

A folyosói humor persze e sajnálatos jelenetbõl is viccet csinált. Odagyûltek egynéhányan Baross köré:

- Nagy mester vagy te, Gabi.

- Már miért?

- Eredj már no, mintha nem tudná minden ember, hogy azt a dolgot te csináltad. Így akartál szerezni prozelitákat a klotürnek.

A TISZTELT HÁZBÓL dec. 11. [dec. 12.]

Úgy vagyunk azzal a Tisza szabályozással is, mint a fogfájással: minden ember tud róla valamit. Akinek Bergengóciában egy rongyos fûrészmalma hegedül valami hegyi patakon, amibõl ha egy borjú eloltaná a szomját, megállana a malom, aki valaha a városligeti tavon egy szandolén­nal fölborult vagy ott horgászott egy félórát az újpesti szigeten: mind azt hiszi, hogy õ már született vízszabályozó s tart épületes oktatásokat a hidraulikából. Soha annyi boldogítót, mint amennyi ennek a mi szegény Alföldünknek kijutott.

Ma a képviselõházban az árvíz kulminált, hogy Fekete Zsigmond szakértõ úr kifejezésével éljünk, aki igen érdekes munkácskát írt közelebb Magyarország vizeirõl, melyekbõl õseleink, a hunok és avarok kultúráját így ügyesen sikerült kihalásznia. E könyvében érdekesen mutogatja, milyen jó vízszabályozók voltak a mi ezer év elõtt õsapáink, tegnapelõtti beszédében pedig bebizonyítá, hogy milyen kontárok az utódok, mióta ezer évet haladt mindenféle technikai tudomány. »Legyek rossz próféta - mondá -, de félek, hogy a Tiszánál most követett szabályozási rendszer nem egy katasztrófának, de a katasztrófák egész sorozatának lesz a szülõanyja.«

Ma aztán egy hosszú, szikár úriember merült fel a kormánypárt tengerébõl, s bemutatván magát mint szintén szakértõt, nagyban erõsíté, hogy szakértõ kollégája a Tiszánál alkalmazott szabályozási rendszert nem ítélte el, s fogadkozott, hogy õ az ország nyugtalankodó közvéleményét most mindjárt megnyugtatja. (Amire Németh Berci nem engedheté el a megjegyzést: »Vastag fa ez, komám, ily cingár fejszének!«)

És aztán megindult a diszkusszió a völgyzárlati, a medence, a kettõs mederrendszer fölött. Csináljunk ott a mármarosi hegyek között a Tiszának vagy tizenöt Lago Maggiore-t, ahová olvadáskor meggyülemlik a vize, völgyek torkolatát a kifolyásnál építsük be várfalakkal, hogy azokkal áradáskor megfoghassuk a vizet, azután úgy ereszgessük alá messzelyenkint; építsünk a Tisza mellett, ott ahol már lomhán hömpölyög, óriási rezervoárokat; vagy - az lesz a legjobb - Vásárosnaménytól ássunk le egy medret, amely a Tisza vizét megossza a Kõrösökig, azoktól a Marosig, ettõl a Dunáig, s a Tisza megoszlott vizét, az egész Kõröst és a Marost eresszük le extra úton, mely Debrecen mellett vezetne a Dunába.

Így aztán elérjük azt a kettõs célt, hogy nem leszen árvíz, de lesz két paralel futó hajózható Tiszánk, ami igen szép fiziognómiát fog kölcsönözni az országnak a mappákon, s nagyon hasznos is lesz, ha ugyan nem szalad a nyakunkba egyszer egy akkora özönvíz, hogy egy Tisza meder helyett ezentúl kettõ telik meg vele, Szeged után Debrecen is elúszik, száraz nyáron pedig mind a kettõnek szántunk-vetünk a fenekén.

E tervekkel egyidejûleg azonban tegyünk eleget a berlini mandátumnak is, tegyük szabaddá a Dunát, és robbantsuk már szét egyszer azt a kellemetlen Vaskaput.

Mind e tervek keresztülvitelére alig lesz több szükségünk két-három nyomorult milliárdnál, amit pedig beszerezhetünk könnyûszerrel, ha mint mindenben, úgy ebben is a német példa után indulunk, s kivetjük a szükséges összeget az ellenségünkre.

Persze ehhez, az szükséges, hogy megverjük elõbb. Ebben azonban semmi kétség. Persze hogy megverjük. De hogy megverhessük, ahhoz szükséges, hogy megtámadjuk elõbb.

Ergo a Tisza sikeres szabályozásának egyetlen helyes és elengedhetetlen föltétele hadat üzenni a muszkának. Szamár, aki be nem látja, ily világos logikai demonstráció után. Az a kormány pedig, mely ezt belátja, s az elsõ lépést megtenni mégis elmulasztja, nyomorult, gaz és buta.

Ennélfogva indítványoztatik, hogy

tekintve a hazánk alsóbb vidékein gyakorta elõforduló veszedelmeket,

tekintve, hogy azok sok kárt, bajt és kellemetlenséget okoznak,

tekintve, hogy elhárításuk kívánatos, de

tekintve, hogy elhárításuk drága is, és

tekintve, hogy nekünk pénzünk nincsen, s ami kevés van, az a boszniai hasznos beruházásokra, fiaink német katonákká neveltetésére, kék hátú vén trotty generálisok illendõ úri nyugdíjba helyezésére és szíves hitelerõink rossz szájának bedugására szükséges, mondja ki a képviselõház, hogy

az uralkodó utasíttatik, hogy egy huszonnégy óra lefolyása alatt - mert az árvíz nem vár -, üzenje meg a muszka cárnak a háborút.

Tisza Kálmán, persze, erre is azt fogja mondani, hogy ez a terv kalandos. Ellenezni fogja. De a többség nem fogja elzárhatni magát annak plauzibilis volta elõl. Leszavazza. S megtörténik, amit legmerészebb álmainkban is alig mertünk reményleni: az ország egy csapással mind a két Tiszájátul megszabadul.

Ecce! Ajánljuk a határozati javaslatot a tisztelt Ház figyelmébe, ha ugyan komoly szándéka alaposan szabályozni a Tiszákat.

Ni, bizony el is felejtjük jelenteni a világhistóriai eseményt, hogy Tisza Kálmán ma ismételve megmentette Magyarország hivatalnoki karát. Annyira elérzékenyedett megtámadtatásuk fölött, hogy már arra is apellált, ami szerinte éppúgy nem létezik, amint egy druszájának, valami Könyves Kálmánnak nem léteztek a boszorkányok. A közhangulatra. Az tegye lehetetlenné a méltatlan támadásokat.

Sose hittük volna, hogy a miniszterelnök úr ennyire megerõltesse a derekát.

Rohonczy Gida persze válaszolt, hogy õ nem az egész hivatalnoki kart támadta meg. Õ megengedi, hogy vannak kivételek. Majd kisül a végin, hogy kik ellen használta õ azt az inparlamentáris kifejezést, melyért a Háztól bocsánatot kér.

*

Ezzel tehát az afférnek vége szakadt. Azonban meglehet, hogy csak pihen, majd újra kezdi, mint a kifáradt gyerek a vívást, ha megjön a szusza.

*

Eleven kis vita fejlett ki a »vasutak« rovatnál. Pázmándy indítványozta, hogy a magyar vasúti és gõzhajó vállalatok külsõ és belsõ szolgálatukban más nyelvet ne használjanak, csak a magyart.

Ivánka Imre opponált ez ellen. Hogy tanulja meg az a szegény német, hogy Fünfkirchen, Eisenstadt, Neuhäusel micsoda? Lám, õ a legmagyarabb vasút direktora, s mégse tudja, hogy Breslau magyarul Boroszló, Leipzig meg Lipcse.

Az õ meggyõzõ érvelése kapacitálta is a Házat, mely az indítványt szótöbbséggel elvetette. Pedig amellett szavazott még a habarék is, sõt, ami sohasem történt azelõtt, Horvátországnak is a kétharmada.

Göndöcs nem szavazott az indítványra, amire Thaly Kálmán biztosítá is, hogy Árpád apánk megfordul a sírjában, ha ezt meghallja.

Mondott is aztán Göndöcs a mezõgazdaság, ipar és kereskedelem miniszterének olyan szép kis dikciót, hogy Árpád apánk bizonyosan még egyet fordult, ha meghallotta. És így megint csak rendbe van hozva a dolog.

A MAI ÜLÉS [dec. 13.]

Aki a mai ülést végighallgatta, bízvást hihette, hogy a tisztelt Házon valami boszorkányság ment végbe tegnap óta. Mintha csak kicserélték volna, egy haja szála se hasonlított ahhoz a fizionómiához, amit a múlt napokban mutatott. Mokány Berci õkigyelmének mintha csak magva szakadt volna, nem hallottuk a jóízû frázis kiszólamlásait, ékes mondásait, amiktõl úgy megviszket az embernek a tenyere. A Ház szolid volt és komoly, mintha Irányi Dánielnek lett volna teremtve a képére.

Komoly, higgadt, szakszerû diszkusszió engedett a múlt napok káromkodásának helyet, mintha ki akarná köszörülni a szenvedett csorbát, s meg akarnák mutatni a honatyák, hogy nálunk is lehet parlament, ha igazán akarjuk.

A közgazdasági tárca volt napirenden, az, amelyet legújabban Széchenyi vezet. Pál tudniillik.

Ama vehemens támadás után, melyben Somssich és Szilágyi Dezsõ Lukács Bélát részesíté a minap, hogy odahagyta õket, tekintve, hogy e párt vezérei mily szigorú logikusok, azt hihette volna az ember, hogy no, most mindjárt az új miniszterre kerül a sor, mégpedig sokkal dörgedelmesebb alakban. Mert Lukács Béla több mint egy éve, hogy kilépett a habarékból, több mint egy esztendeig volt a Mahomed koporsója, s csak azután szánta rá magát, hogy legyen õ is szerény mameluk. Pál azonban sokkal megvetõbb módon hagyta oda az oláhokat. A miniszteri tárca ott volt már a zsebében, s mégsem jutott eszébe, hogy talán el is illenék búcsúzni eddigi híveitõl. Még a klubból se lépett ki, mintha azt, hogy a mérsékelt ellenzéknek tagja is lehet valaki, meg miniszter is, egész természetesnek találná. Úgy kellett õt extra figyelmeztetni, hogy ez a két méltóság egy kicsit inkompatibilis, amire aztán megadta pártjának az abfertigungot.

Ha tehát a pártvezérek érdemesnek látták oly nagy fúriába jönni azért, hogy egy párthívök lassankint átmegy a túloldalra, azt vártuk mint következetes emberektõl, hogy ma legalábbis felgyújtják a házat annak az embernek a feje fölött, akiben nekik annyi hitük vala, s aki közvetlenül a kebelükbõl egy hirtelen ugrással ott termett abban a miniszteri székben, melyet õk oly hiába ostromolnak évek óta.

Nem, nem történt semmi veszedelem; a cirkumspectus urak jónak látták gyöngéd figyelemmel lenni a grófi miniszter iránt, akit pártelhagyási lépésében bizonyára nem vezetett egyéb érdek, mint használni a hazának.

*

Mikor a piros bársonyszékben új alakot pillant meg a publikum, az elsõ dolog, amit tõle vár, az, tartson egy dikciót, s mondja meg, új állásában mit kíván csinálni? Mi is azt hittük, hogy gr. Széchenyi Páltól nem kívánhatunk kevesebbet, mint azt, hogy most, midõn elõször nyílik alkalma nyilatkozni, ki fogja fejteni programját.

Annál is inkább vártuk õtõle azt, mert õ volt a gazdakörbõl kiindult agrárius mozgalom fejének elismerve, s méltán gondolhattuk, hogy nagy ideákkal van tele, amelyeket most íme kifejt, s elõadja hazamentõ terveit, melyek megvalósítása kedveért ellenzéki állását odahagyá.

És õ fölállt. Megszólalt, és beszélt hat és fél percig, mely idõ alatt mindig csak azt fejtegeté, hogy az õ tisztelt hivatali elõde, báró Kemény Gábor is derék ember, meg hogy õ is derék ember.

Ebbõl aztán legyen okos, aki tud.

Gaál Jenõnek, Herman Ottónak és gróf Apponyi Albertnek kellett elvállalni, hogy mondjanak a miniszter helyett valamit. Hát azt a három dikciót aztán meg is lehetett hallgatni. Olyan volt mind a három, hogy a legfényesebbek egyikévé tették a mai ülést, s a régi, eszmékben gazdag reformátorokat láttuk föltámadni bennök. Igazi lelki gyönyörrel hallgathatá, aki a tartalmas parlamenti vitatkozásokban örömét találja, s gondolatot, eszmét, tervet keres a szavak alatt.

Gaál Jenõ nagy szorgalommal kisütött beszédét méltán nevezhette államférfiúinak, tartalmára úgy, mint koncepciójára kitûnõnek Herman Ottó. De az õ beszéde is megérdemlé mind amaz elismerést, mellyel Apponyi adózott neki. Ez utóbbinak beszédét pedig a legnagyobb figyelemmel és méltánylással hallgatta az egész Ház pártkülönbség nélkül. Mindenesetre egyik legemlékezetesebb beszéde lesz az idei büdzsévitának. Különösen élénk visszhangra talált a beszéd azon része, melyben a magasabb állásúak hazafiúi föladatát és nagyobb kötelességeit vázolá. Ama szavai, hogy akit születés, rang, vagyon, összeköttetés magasabb állásba helyezett, tartsa szeme elõtt, úgymond, hogy mindenki tolvaj, aki a társadalomtól többet vesz, mint amennyi érõt érte tesz, egy gróf Széchenyi István szájába is méltók lettek volna.

A feszült figyelemmel hallgatott beszédek között Jónás Ödön és Dobránszky Péter nyújtottak a Háznak egy kis jótékony pihenõt, amikor ki lehetett egy kissé menekülni a folyosóra.

- Jónást még a cethal is kiadta, amikor elnyelte mondá - Szathmáry Laci bácsi, és elmenekült az elõbbeni beszéde elõl.

- Menjünk pipázni - mondá ismét, mikor a második kezdett beszélni.

*

Úgynevezett pikáns epizódja nem is volt ez ülésnek. Csak midõn Apponyi, a szocializmusról szólva, Bismarck szavait idézé, hogy az államgépezet kerekeit nem árt megkenni egy kis szocialisztikus olajjal, akkor szólt közbe Németh Berci:

- Ahá! Petroleum!

Apponyi, mint petroleur!

A MAI ÜLÉS [dec. 15.]

- Phû, csakhogy letettem!

- Mit?

- Hát az érettségi vizsgát.

A szellemes olvasó talán nem szorult a mi felvilágosításunkra, hogy a fönnebbi párbeszéd egyik históriai személye nem vala más, mint a nagy Széchenyi kis unokaöccse, akitõl ma múlt el az a keserû pohár, melyet miniszteri mûnyelven tárcatárgyalásnak neveznek.

A földmívelés, ipar és kereskedelem tárcáját intézte el a Ház. De nem múlhatott el minden vihar nélkül, még ajtózárás elõtt érte az a fergeteg, amelyik hajókat pusztított el a fiumei kikötõ elõtt a múlt hónap végén.

Halász Géza bácsi evezett neki a miniszternek azzal a jelszóval, hogy c’est la mer qui donne l’empire, s ebbõl kiindulva követelte Fiumét. Aztán biztosítá a minisztert, hogy hiába haragszik, de biz az többször is meg fog még történni, hogy Széchenyi Istvánt Pál úrnak szemére vetik. Aztán a miniszterelnököt lepte meg a kérdéssel, hogy mi dolog az, az ellenségtõl szerezni kereskedelmi minisztert? Hát már nincs arra való ember a saját táborában? Mit sértegeti pl. Wahrmann Mórt? Hát megérdemelte az az ilyen bánást? Avagy a miniszterelnök úr is antiszemita már? Ilyen bevezetés után vitorlázott ki aztán a nyílt tengerre, csinálva ott olyan galibát, hogy a kormánynak minden tekintélyét össze kellett szedni, hogy lecsillapítsa a háborgó hullámokat.

Elõször is maga a miniszter vállalkozott Neptun szerepére. Nem ért az semmit. Utána kirukkolt az államtitkárja. De szegény Matlekovics csak a szárazságának köszönheti, hogy nem nyelte el valami cápa. Utána egy révkapitány vonult elõ egy fregatton, aki már a delegációban is volt tengeri elõadó. De hiába hasonlított õkelme Umberto olasz királyhoz szõke kiadásban, a bóra csak dühöngött az Adrián. Végre is Jókainak kellett elõrukkolni, aki a legjobban értesített forrásból - bizonyosan a Castaliaiból - biztosítá Halászt, hogy Fiuméban száz év alatt egyszer ha esik olyan vihar, mint volt a minapi, s ha azért külön hadihajót tartanának a kikötõ elõtt, amelyik a veszni induló hajókat kimentse: ötvenszer annyiba kerülne ennek ott tartása, mint az a kár, amit egy ilyen ritka vihar okoz.

Halász Géza erre is csak a fejét csóválta, s kijelenté, hogy õ arra, amit Jókainak holmi tengeri »Waldmajorok« mondanak, mind nem ad semmit. Végre is agyon kellett szavazni az öreget. De azt se engedte csak úgy könnyen: határozati javaslatának õmaga fojtotta meg az egyik felét. A másikat aztán odaadta, hogy verjék hát agyon.

Beszéltek még aztán egy kicsit a filoxéráról, a fogarasi mintatelepek címénél a petroleumforrásokról s egyebekrõl, és csak aztán következett be az a boldog pillanat, hogy a szorongattatásaiból kiszabadult miniszter végre megkönnyebbülve fölsóhajthatott, amint ez a sorok elején ékesen elõadatik.

S ezzel új nap virradt föl Széphalomra. Zordon Wahrmann leszállt az elõadói székrõl, és fölvonult rá gr. Zichy Ágost, a hajnalarcú, kinél nem találkozik szebb szakáll a háznak sem az egyik, sem a másik hemiszféráján. De hang se ám. Kemény Gábor lírai tenornak adja ki magát, de ehhez képest még õ is kontrabasszus. Ágost gróf oly magasan trillázik, hogy szinte a fülemilét véljük hallani, mikor nincs egészen jól diszponálva. Aztán hogy pereg ajkáról a szó. Mint a hegyi csermely. Két perc alatt készen volt az egész kultusz- és közoktatásügyi büdzsével. Nem is csoda, õ, aki a mongolok Góbi-pusztáján - ami nagyobb Európánál - hat hét alatt végigfutott, mint ölné az idõt ilyen kisebbrendû sivatagon?

Trefort miniszternek az a tulajdonsága van, hogy amely pillanatban az õ büdzséje elõkerül, a szemöldöke azonnal fölszalad a homloka közepire, és ott marad egész addig a pillanatig, amikor az utolsó tételt is megszavazták neki. Ez idõ alatt folyton izeg-mozog, mintha szurkálnák a vörös széken keresztül, s nagyszerû dikciókat hallgat el magában minden megjegyzésre, amik a közoktatásügy nagy kárára, fájdalom, nem juthatnak bele a naplóba.

Ecclesia praecedit, s ennélfogva Jánossy János plébános úr szólt elõször a kultuszhoz, megdicsérve a 67-ki kiegyezést - amin ez a szegény kiegyezés csodálkozhatott legjobban -, és a filozófusokat mind a pogány Platóntól egész Herman Ottóig, csak azt nem tudjuk, Voltaire-t és Rousseau-t is oda értette-e? Oda lyukadt ki, hogy keresztény alapon kell nevelni a zsidókat.

Aztán Urváry Lajos, szintén hajnalarcú hódította vissza Muraközét a szent koronának, ami bizony nem ment minden testvérharc nélkül. Mert Vuchetich fölállt, s rendkívül érdekes elõadást tartott a muraközi nevelésrõl, ahol ilyen ortográfia szerint tanítják a nyelvet: Latiatuc feleym zumtukhel mic Vogmuc - csakhogy horvátul -, meg a talián szokásról, amikor egy sipkába hányja mind a szenteket, s úgy tapossa meg, de biztosítja szent Antalt, hogy õt kiveszi.

Legérdekesebb volt az ülés befejezése. Tisza jelentette ki, hogy mához egy hétig tart a diligencia, aztán mehet haza isten nevében Wahrmann Mór is, Jókai Mór is, mert minden mór megtette akkorára már a maga kötelességét, megszavazván ami tõle csak kívánatott.

A T. HÁZBÓL [dec. 16.]

Korán reggel jöttem haza a »Kék macská«-ból, s alig aludtam két órát, mikor reggel megzörögteti valaki az ablakomat.

Ki az? Ki az? Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló. Nem a! Egy képviselõtársam zörgetett be az ablakon. Félálmosan is megláttam a függönyön keresztül bozontos fejét, s felösmertem, hogy a Pali.

- No, mit akarsz?

- Jössz a házba? - kérdé.

- Miféle házba?

- Hát a képviselõházba!

- Már hogy mennék? Nem szoktam én oda járni. Mit keresnék én ottan.

- Pedig itt vannak a választóid, egész nap kerestek tegnap.

- Tyhû, ördögadta! Hol a ruhám? Megyek azonnal.

Csengettem az inasomnak, de az még mélyen aludt. Magamnak kellett õt fölkölteni, hogy tisztítsa ki a cipõimet, mert sietek a Házba.

- Lehetetlen! - mekegte ásítozva, és a másik oldalára feküdt.

Alig bírtam eszméletre hozni a gazembert s jóformán dél volt már, mire a Sándor utcai palotáig vergõdtem, s leülhettem a helyemre a jobboldalon Kõrösi bátyám háta mögé.

Az éjjeli mámortól még ködös volt a fejem, s amint szemeimet kitörülgettem, olyan csodálatosnak látszott nekem ez az egész környezet. Ez a tömérdek józan ember így együtt egy rakáson. Ejnye, de furcsa is a világ délelõtt!

Az ismerõsök vígan és félig-meddig nevetgélve üdvözöltek, s azután összesúgtak a hátam mögött. Verhovay Gyula fölvette a cvikkerjét és figyelmesen rámnézett. Mit akar velem ez az ember? Egészen idegessé tett a nézésével, s többé nem mertem tekintetemet a szélsõbaloldalra vetni, kivált midõn észrevettem, hogy a Polónyi széles arca is felém van fordulva, mint a nap tányérja, s hogy a rettenthetetlen daliának fekete kendõvel van megint felkötve az egyik karja. Miféle párbaj lehetett már azóta megint? Mégiscsak baj az, ha az ember ritkán jár ide! Egészen kiöregszik a tudományos ismeretekbõl! De vajon mirõl suttognak az emberek, ha rám néznek.

Talán tudtomom kívül valami tapintatlanságot követtem el?

Szemeimet kellemetesebb tájékra, a mieink felé indítám el. Szegény Péchy, de megöregedett, amióta nem láttam.

De nini, micsoda dolog az, Szász Károly, P. Szathmáry Károly is köztünk ül! Hát ezek mikor lettek képviselõkké?

Jézus Mária! Hiszen ez már egészen új »Ház«! Ez már új ciklus! Átaludtam vagy négy esztendõt, s elfelejtettem magamat megválasztatni! Persze, azért nevetgélnek, azért suttognak, mert illetéktelenül ülök itt.

Tûkön ültem, s ideges lettem valahányszor a teremõr felém jött, nem-e akar kivezetni? Csak már azt tudnám, hányadik évet írjuk Krisztus után, akkor ki lehetne számítani! Mert én 1881-ben lettem megválasztva három évre. De restelltem megkérdeni.

Midõn éppen ezen tûnõdném, s hallgatám a Hegedüs László beszédjét, mely alatt Trefort táncra perdült a széke elõtt, hozzám jön gróf Apponyi Albert, s gyöngéden oldalba döf.

- Mirõl fog beszélni? - kérdi tõlem.

- Kicsoda? Én?

- Nem. Õ.

Zavarba jöttem, nem tudtam mit felelni, amit látván Apponyi, hátat fordított nekem, s otthagyott.