1883
TÁRCÁK, CIKKEK, TÁVIRATOK
A NYÍREGYHÁZI TÁRGYALÁSRÓL

A TÁRGYALÁSOK ELŐTT Nyíregyháza, jún. 18. [jún. 21.]

Nem olyan kis város ez a Nyíregyháza, amilyennek gondoltam. Van itt minden, csak a bora rossz, mintha az is rabvallató lenne. A kerti vinkóról sohasem tettem föl, hogy ilyen makacs meggyõzõdéseket nevel. (Mind azt kellene itatni a politikusainkkal államköltségen.)

Mert itt minden embernek meggyõzõdése van. Az egyiknek az a meggyõzõdése, hogy Scharfék teljesen ártatlanok, a másiknak az, hogy határozottan bûnösök. A kétely ki van zárva ott is, itt is. Itt mindenki bizonyosan tudja, amit tud.

A hangulat különben egészen nyugodt. Semmi sem mutatja, hogy itt egy nagy háború kezdõdik holnap reggel, legfeljebb a sok idegen fiziognómia: a hetedik nagyhatalom képviselõinek az ábrázatai. Ezek csinálták a háborút, és ezek most már csak nézik.

Sokkal kevesebb ember jött össze, mint amennyit vártak. A hírlapírókon kívül alig van itt valaki, de azért a tárgyalási terem mégis zsúfolva lesz holnap (hihetõleg reggel jönnek be sokan a vidékrõl), mert a jegyek igen keresettek. A külföldi sajtó még eddig nincs képviselve, csupán egyetlen berlini antiszemita lap kereste meg a törvényszéki elnököt jegyért, de képviselõt még az sem küldött ekkoráig.

A törvényszéki palota úgy néz ki, mint a Nemzeti Színház udvara - egy nagy elõadás elõtt! Sürgés-forgás. Az utolsó hajdútól fel a várnagyig érzi mindenki, hogy õk most London. S szinte bosszantja egy kicsit a büszkeségüket, hogy Bismarck még eddig nem kért jegyet õ maga és gyerekei számára.

Különben nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Nincs itt semmi abból az izgalomból, amit egy ilyen esemény mögé úgyszólván mint elmaradhatlan következményt képzel az ember. A törvényszék emberei egykedvûen ülnek a cukrászda elõtt, vagy kugliznak, s az egész ügyet majdnem úgy veszik, hogy azzal is több lesz egy számmal elintézve az évi kimutatásban. Abból a veszett zsidóüldözésbõl kevés lehet igaz. Korniss Ferenc, a törvényszéki elnök, humánus ember, akinek hosszúkás barna arcában van valami keménység (de az is inkább a bajuszának a formájában rejlik), másképp olyan lágyszívû ember, hogy az ugyan egy légynek sem ártana, az igazság mellõl tágítva. Igazi antik alak, még a Gyürky elõtti világból. Az meglehet, hogy az igazságot fel nem ismeri, hogy a szemét nem bírja jól kinyitni, az is meglehet, de nem lehet, hogy szándékosan behunyja, ha fölismerte.

Annyira meg van gyõzõdve arról, hogy minden embernek azt a benyomást kell merítenie az ügybõl, amit õ, hogy abban a sorrendben fogja tárgyaltatni, amint az megindult. Alfától omegáig. Legelõször a pletykát fogja hallani a hallgatóság, azután kronologice, amint folyton nõ, nõ a végzetes ügy, míg a hullacsempészettel kinövi magát világhírûvé. Az ügy hasonló »szemléltetõ metódusa« nemcsak hogy jó gondolat, hanem ebben az egy esetben, midõn a kérdésnek nemcsak igazságügyi, de társadalmi érdeke is van, s az is éppoly fontos, amit mi hallani fogunk, vagy talán még bizonyos tekintetben fontosabb is, mint amit õk ítélni fognak, nem lehetett közönyös, hogy miképp történjék a tárgyalás. »A feltálalástól sok függ!« Ezt tartják most Nyíregyházán.

A köznép nem is látszik tudni, hogy milyen nagy napnak néz elé Nyíregyháza holnap. El van foglalva a mezei munkával.

Az a rozsda, mely az igazság pallosára ülepszik le, ha ugyan leülepszik, nem bántja õt annyira, mint az a másik rozsda, mely már leülepedett a búzákra.

A dolog természeténél fogva legjobban érdeklõdik a tárgyalás lefolyása iránt a zsidóság. De nem annyira a nyíregyházai, mely meglehetõs egyetértésben él az itteni lakossággal, hanem a vidékbeli zsidók, kik a Nyíregyháza felé jövõ vonatokat ellepték tegnap, tegnapelõtt; de az a sajátságos, hogy nem jöttek be a városba, ott maradtak a szomszéd állomásokon. Majdnem minden fa mögül útközben elõtûnt egy-egy ilyen tincses alak. Ezek leginkább Zemplénbõl jönnek.

Valaki jelentette az alispánnak estefelé, hogy imákat tartanak a szomszéd helységekben, Jehova szabadítsa ki ártatlanul szenvedõ hitsorsosaikat. Mondják, hogy ezek éjjelre mind be fognak jönni Nyíregyházára tanácskozni, tudakozódni, s mire újra megvirrad, szétoszlanak.

A zsidók imputaremeket várnak a tárgyalástól. Nekik kedvezõket. Talán, hogy a kis Móric gyerek visszavonja vádjait. De ez nem valószínû. Móric ma is nagy tanújelét adta antiszemitaságának, azt mondván, hogy fel kellene akasztani a saktereket. Amiben különben némi álpátosz látszik.

A védõk is megérkeztek. Itt van Eötvös. Kézzel-lábbal elõkészíti védencét a holnapi premierre, mint a mama, a nyilvánosságra lépõ leányait. A nagy Funták is megérkezett. De õ nem csinál semmit, csak kvaterkázik. A Pupák nem fog most beszélni. A Pupák most csak arra való, hogyha Eötvös hirtelen megnémulna, hát legyen aki megsiketüljön helyette.

A lapoknak az a híre, mintha kilátás volna rá, hogy a törvényszék Eszlárra is kimegy a védõk azon tegnapi új felfödözése folytán, hogy az eszlári zsinagóga kulcslyukán nem lehetett belátni, egészen alaptalan, mert mint minden egyéb bûnjelek, úgy a zsinagóga-ajtó is itt van, s esetleg bele lehet nézni a kulcslyukba itt helyben is. De azért a tárgyalások, a tömérdek tanú után ítélve, mely ebben a bûnügyben szerepel, eltarthatnak három hétig is.

Itt általában nem úgy gondolkodnak, mint a budapesti szakkörök. Nem tartják lehetetlennek az elmarasztaló ítéletet sem. A keresztény körök el vannak keseredve a sajtó ellen. Több oldalról hallottam ma, természetesen mismás formában, de mindig egyet fájlalva: »No, iszen volt mért felszabadítanunk a magyar sajtót a cenzúra járma alól, hogy most meg már, mikor szabad lett, zsidó járom alá kerüljön«.

És az a csodálatos, hogy a zsidó körök is a sajtót szidják, hogy az fújta fel az egész ügyet elõfizetési célok végett.

Egyszóval nem vagyunk grata personák. - Csak az az egy vigasztal, hogy itt van Futtaki is. Hátha - mivel itt megfordított világ van -, õrajta megint belénk szeretnek.

[TÁVIRAT ]

[jún. 19.]

Nyíregyháza, jún. 18. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A tiszaeszlári bûnügy holnap kezdõdõ végtárgyalása Budapesten bizonyára nagyobb izgalmakat okoz, mint itt; legalább eddig a hangulat teljesen nyugodt. A városban azonban ma már sokkal nagyobb élénkség volt tapasztalható, mint tegnap. Okozza ezt a sok hírlaptudósító, vidéki érdeklõdõ és a beidézett tanúk egy részének megérkezése.

Ma falragaszok jelentek meg, melyekben a polgármester nyugalomra inti a lakosságot, ami szinte fölöslegesnek látszik. A városi lakosság intelligens része keresztény és zsidó egyaránt - a legnagyobb vendégszeretetet tanúsítja a szállodákból már kiszorult idegenek iránt.

Ma már itt vannak a holnapra beidézett tanúk közül a t[isza] dadai szolgabíró Jármy, a segédszolgabíró Zoltán, továbbá Recsky Bandi, Vay György csendbiztosok, Péczely Kálmán írnok, Karancsay József fogházõr, Horváth Géza orvos, Juhász és Fürst csendõrök, Iványi tiszalöki gyógyszerész s több eszlári parasztasszony.

[TÁVIRAT]

[jún. 20.]

Nyíregyháza június 19. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A tárgyalás elsõ napja impozáns volt s hatásában inkább gyengítette, mintsem erõsítette a vádat. A terem zsúfolásig megtelt; a hölgyek egy szomszéd szobából nézték a vádlottakkal szemben a tárgyalást; a nagy termet hírlapírók, valamint helybeli érdeklõdõk töltötték be, kik tetszészajjal fogadták az elnök tapintatos, ügyes kisiklásait, valahányszor a védõk zavarba akarták hozni.

A vádlottak mind ki lettek hallgatva. Solymosiné nem tette az igazi anya benyomását, valamint antipatikusok voltak a sakterek is nyugalmukkal. Schwarz Salamon, aki a gyilkossággal van vádolva, még ásított is. Braun pedig úgy beszélt, mint egy betanított színész, kezeit szüntelenül hátracsapva vagy elül keresztbe vágva.

Legizgatóbb volt Scharf Móric szembesítése a vádlottakkal; szemébe mondta a vádat, de olyan hivatalos stílusban és sebesen, hogy sokakra azt a benyomást tette, mintha betanulta volna, s most leckét mondana. Legtermészetesebb volt Scharf, az apa. A fiú félénken állott a sorompóknál, s nem mert ránézni azokra, akiket vádolt. Scharf dühösen, türelmetlenül fenyegette meg néhányszor. A vádlottak közül Braun volt egyedüli, ki ellentmondásokba keveredett. A jelenet a fiúval mindenkit megindított.

A védõk azt hiszik, hogy holnap, midõn õk tesznek hozzá kérdéseket, sikerülni fog õt összezavarni. Ettõl várják a kedvezõbb fordulatot, erre készülnek nagy furfanggal.

A közönség még a Huri Andrásné vallomására és viseletére is kíváncsi. A tárgyalás nem fog tartani hat napnál tovább. Nem lehetetlen, hogy váratlan fordulatok történnek. Múlt éjjel a zsidók kísérletet tettek Mórichoz beférni.

A TEKINTETES TÖRVÉNYSZÉK ELÕTT Nyíregyháza, jún. 19. [jún. 21.]

Azon kezdõdik a dolog, hogy az ember kéri az elnöktõl a jegyét, mert boldog az, akinek jegye van.

A jegyen ez áll: a 37-ik szék. No, ez bizonyosan elöl lesz!

Bemegyek a kicsi terembe (nem nagyobb, mint a Redout kistermének fele), szétnézek a padok közt, hát látom, hogy az elsõ szék a 178-dik, s az én 37-ik székem valahol a padsor legutolján van.

Ez a kis eset is jellemzõ. Itt Nyíregyházán nem jól számolnak az emberek.

Hanem iszen csekélység az egész. Úgy lehetett, hogy a kisebb rangú emberek kapták az elsõ számokat (mert a szegény ember elõbb mozog), a nagyurak késõbb jelentkeztek, õk kapták a nagyobb számokat, s miért ne lehetne változtatni a nyomorult hitvány arabs számokon, hadd legyenek az utolsók elsõkké. Ezt a biblia is így ígérte.

Nyíregyházán a törvényszék és a megye is csak vendég abban a csinos épületben, ahol a sakter-dráma elsõ »bemutatója« volt ma. Az épület a városé, de igen csinos, kivált kívülrõl.

A nagyobbik terembõl jobbra-balra egy-egy kisebb terem nyílik: az egyikben a tanúk vannak százon felül, a másik terem (hogy egészen olyan legyen a benyomás, mint az országgyûlésen) amolyan büféféle, hol a gavallér törvényszéki elnök vendégli meg azokat frissítõkkel, akiket nagyon elcsigázott már a nagy hõség és fáradtságos izgalommal járó hallgatás.

Ugyanennek a büfének az ajtaján kedves nõi fejecskék kandikálnak ki, szõkék, barnák vegyesen. A kedves fejecskék tulajdonosai mind kíváncsiak a sakterekre, s noha kivétel nélkül antiszemiták, õnagyságaik még talán meg is sajnálják vallatás közben a lányos arcú Buxbaum Hermant. Sõt érdekes fej a Wollner koldusé is.

A hölgyeknek van a legjobb kilátásuk, õk szembe láthatják az eszlári dráma személyeit. Frissen szakíthatják a benyomásokat. Láthatják a közönséget, csak éppen a bírákat és védõket nem, mert ezekkel mi közönség vagyunk szembe.

A tekintetes törvényszék tagjai közt az elnök a nap. Magas délceg férfi, nagy bajusszal, mely szüntelenül mozog nyugtalan ajkain. Hasonlít Krajcsik Ferenchez, aminõ az még négy év múlva lesz. Méltóságosan és mégis fesztelenül ül ott a széken. Igazi nagyúrnak látszik. Minden porcikája arra emlékeztet, hogy õ itt egy hatalom.

De ezzel a hatalommal nem él vissza. Aztán az esze is helyén van. Gyorsan riposztíroz, s éppen nem lehet megzavarni. Pedig rajta vannak a fiskálisok. Éjjel-nappal azon törik a fejüket.

Az elnök tesz fel minden kérdést, õ felel, õ intézkedik, õ figyel és gondolkozik. Az ember egészen otthon érzi magát: hogy ím itt is megvan Tisza Kálmán.

A csengettyû ott áll elõtte, de az egész tárgyalás alatt csak kétszer kellett hozzányúlnia, mikor egyszer õt éljenezték, s mikor egyszer Eötvöst pisszegték a közönségbõl. Vajon melyikért haragudott jobban?

A másik fõalak Eötvös. Balról ül egészen meghúzódva kissé hátrább, mint a többi védõk. Eleinte halvány volt egy kicsit, de azután belemelegedett lassan-lassan. (Lehetett is neki, szörnyû meleg volt a teremben.)

A terem zsúfolásig tele van hallgatókkal. Különösen a dzsentri van jelen nagy számban. A vidék majdnem egészen bejött. Ott ül a kedves arcú, rokonszenves alispán, Zoltán János is, aki egyike a legnépszerûbb embereknek a megyében. Jelen van a fõispán. Egy padban Elek Gusztávot pillantom meg. Az én »fehér szerecsen«-em, Kállay János is megérkezett. A hallgatóság, leszámítva az újságírókat, majdnem kivétel nélkül keresztényekbõl áll. A köznép éppen nem érdeklõdik a dolog iránt. Igaz, hogy a megyeház elõtt nagy tömeg ácsorog, de ezek inkább a város proletárius része, csõcselék és napszámosok, akik azért ácsorognak künn, hogy talán valami megbízást kapnak a nagyszámú idegenektõl, kik óriási futkosásban élnek a távírda hivatal és a megyeház között.

De térjünk vissza a hallgatóságra. Ott ül egy pad-szélén (mint egy antiszemita újságíró megjegyzé: éppen útjában az érkezõ és távozó tanúknak) Bary József is. Beteges kinézésû, erõsen barna, testileg vézna, finom arcú fiatalember, de bizonyos határozottság látszik összevont szemöldjei felett. Néha ki is megy a tanúk közé a mellékszobába, meg visszajõ. Nyugtalanság látszik egész lényén. Hogyne! Olyan õ most, mint a poéta, amikor elsõ nagy mûvét elõször teszik ki az auslagba. Kapós munka, annyi bizonyos. Az ügy notabilitásai közül Ónodyt láttam egy szögletben s Verhovayt egy másikban. Még csak Istóczy hiányzik, mert Szalay Imre, úgy, mint hajdan Deák Antal, az öccsét küldte maga helyett. Pedig ide eljöhetett volna õ maga is: itt senki sem szidta volna a borát, mert az itteni még rosszabb.

A teremben mély csend van és semmi izgatottság. Nyugodtan hallgatják a szereplõ alakokat. Abból a komor, fenyegetõ hangulatból, melyet a lapok jeleztek, egy szó sem igaz.

Csak egy bizonyos, hogy az »intelligencia« meg van gyõzõdve a sakterek bûnösségérõl.

Hát a nép? Az nem okoskodik. Ma megkérdeztem egy jó kinézésû parasztot a Kossuth utcán.

- Hát kend, mit gondol errõl az eszlári dologról?

- Nem gondolok én, uram, semmit.

- De csak mégis van valami észrevétele.

Õkigyelme vállat vont kelletlenül.

- Nincs az nekünk kiszólítva, teens uram. Az urak majd csak megigazítják a maguk eszivel.

*

A csengettyû megszólalt, az elnök elfoglalta helyét, s elvégezvén a szokásos formalitásokat, és a közvádló is eldünnyögvén a maga dolgát, felgördült a függöny, akarom mondani, beszólították a vádlottakat.

Minden szem odanézett, amint sorba jöttek ezek az érdekes alakok. Mindenike egy-egy tanulmány lehetne.

De mindenikét be se lehet mutatni egyszerre.

Kezdjük az elején.

Az elsõ volt Solymosiné. Feketébe volt öltözve, mint ahogy illik egy gyászoló anyához. Kis fekete kendõ a fején, ugyanolyan vizitke, csak a szoknyája babos. Hosszúkás, intelligens arcú asszony, apró kékes szemekkel, melyek megtört fényükkel szomorú jelleget kölcsönöznek a napsütött arcnak.

Halkan beszélt, némi fájdalom vibrált át szavain. Ámbár nem csoda, hogy nem tettek mélyebb benyomást, mert az igazi érzés melege már lekophatott azokról, hiszen mióta s hányszor kellett már neki mindezt elbeszélnie. Az emberrel el lehet untatni még a búbánatot is.

Solymosiné eleinte mintha lámpalázt érezne, annyi nagyúri nép elõtt, de aztán belejött, s mindinkább emeltebb hangon adta elé panaszát.

Az elnök valóságos mûvész a kérdések föltevésében, oly értelmesen markol bele az elõadási fonalakba, hogy éppen a velejét véteti ki velök annak, amit mondani akarnak, el tudván hagyatni a fölösleges cafrangokat..

De azért mégis elõadja magát egy-egy mulatságosabb intermezzo; s fõleg maga Solymosiné igen naiv, igen együgyû asszony.

- Írja le a leányát, hogy nézett ki - szólt közbe az elnök.

- Nem tudok írni, kérem alássan.

- Nem is úgy értem, hanem hogy rajzolja le.

- De rajzolni se tudok, kérem alássan.

Késõbb azt a kérdést intézte hozzá Korniss, milyen volt Eszter testalkatra nézve.

- Olyan volt, mint Zsófi.

- Hát Zsófi milyen?

- Zsófi is »nyif-nyaf«, kérem alássan. - Ami nyilván azt jelenti, hogy vézna.

Mindebbõl pedig csak azt akarom kihozni, hogyha a kis Móric ellen az a kifogás, hogy nagyon is hivatalos stílusban beszélt, a szegény Solymosiné éppen az ellenkezõjében leledzik.

Félénken jött, s szomorúan távozott a terembõl, fejét szelíden lecsüggesztve.

*

Amilyen szelíd a vádló, olyan kemény szemtelen fickók a vádlottak.

Amint ott ültek a padokon a hevenyészett sorompó elõtt, amely a bíróságot elkülönítette, olyan nyugodtan ülének ott az órára tekintgetvén, mintha csak valami indóházban lógatnák a lábukat, várván, mikor érkezik már a vonat.

Wollner, a fekete koldus, néma álmodozásba merült, Schwarz Salamon lekonyította a fejét, mint egy haldokló veréb, de szemeiben bizonyos kajánság ragyogott derült fényben. Még fiatalember, de már aggastyánnak néz ki. A tutajos Smilovics bután nézegette a plafont, a vén Scharf pedig az ujjaival játszadozott.

- Ezek most is azon gondolkoznak bizonyosan - mondá valaki a hátam mögött -, hogy ugyan milyen most a piacon a búza ára.

A vén Scharf csinálta az elsõ kedélyességet.

Az elnök ugyanis mikor elõsorolta, ki mivel vádoltatik, kifelejtette valahogy a vén Scharfot, mire az sértõdve ugrott fel helyérõl:

- Hát én eszerint haza is mehetek? - mondá kihívó gúnnyal.

De hogy csak egy csöppet is képet adhassak a vádlottakról, foglalkoznom kell kissé a fõbbekkel, kik ma szerepeltek. Lássák õket önök is egyenkint.

Válasszuk ki a legvisszataszítóbbat. E tekintetben különben nehéz a választás.

*

De mégis Schwarz Salamon érdemli meg az elsõséget.

Valóságos madárképe van. Felül széles koponya, mely alul hegyes csúcsban végzõdik. Különben az egész ember ilyen csúcsokból áll. A benõtt fekete szemöldöke is egy hegyes éket képez az orránál. Sõt a sûrû hajzata is hegyes ékben nõtte be a homloka közepét. Fekete hosszú köntös van rajta, s lengyel tincsek lógnak le nagy vörös füleire. Ravaszság látszik ki belõle.

Õ van vádolva a gyilkosság elkövetésével.

A tárgyalás alatt két ízben ásított.

Unta magát. A világ egyetlen bûnügyi krónikája sem mutathat fel olyan esetet, hogy a fõgyilkos unná magát a saját tárgyalásán.

Az ördögbe is, ha már ez se érdekli!...

Talán azért is volt olyan kíváncsi az elnök, hogy azon általános kérdés után: mi a foglalkozása: (»sakter«), még azt is megkérdezte fölöslegesen: mi a vallása?

Hátha azt felelte volna, hogy angol unitárius.

Mert ilyen ember ilyen flegma után megérdemli, hogy fel ne akasszák, hanem kinevezzék tiszteletbeli angolnak.

*

Originális gyerek a maga nemében Buxbaum Herman.

Lengyel zsidócska, gyermeteg, inkább nõies arccal, csinos legény lehet - otthon Galíciában. Szép fekete szemei vannak, igazi kökény szemek s hegyes veres szakálla. A bajusza még csak most kezd serkedni.

Különben zseni. A börtönben tanult meg magyarul. Nyíregyházán a börtön is magyarizál.

De mint minden zseni, õ is naiv. Sok ostobaságot csevegett össze-vissza, s mert a »köpködõk«-hõz tartozik, száját minduntalan a könyökével törülgette.

Élete folyását elbeszélvén, nagy derültséget támasztott, midõn egy lengyel falucskát említ, hogy »dort hab ich studiert«. Olyan kevélyen mondta ezt, mintha csak a cambridge-i egyetemet említené.

- Ön is sakter? - kérdé az elnök.

- Mii! Hogy volnék én sakter? Visszautasítom azt, hogy én sakter vagyok.

S a nyála szétfreccsent a levegõben nagy sugarakban mindannyiszor, ha valami bosszantotta.

Ez pedig nagyon bosszantotta. Még mikor leült is, mérgesen csóválta fejét, göndör tincsei csak úgy röpködtek feje körül, hogy micsoda skandalum, õt itt sakternek nézik, õt, aki annyit studírozott..

[TÁVIRAT]

[jún. 21.]

Nyíregyháza, jún. 20. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A mai tárgyalás iránt rendkívüli érdeklõdés nyilvánult és méltán. A védelem ma készült elsütni a legerõsebb lövegét: Móricot venni kereszttûzbe a kérdezõsködéseikkel; feleleteibõl kellett kiderülni, hogy szajkó módjára van-e betanítva?

Harmad fél óráig állt a fiú a sorompók elõtt az ingerült sakterekkel, s a fogas kérdezõs­ködésre elkészült ügyvédekkel szemben nem ingott meg, szemükbe mondta a vádakat, s oly leleményesen vallott, vagy olyan ügyesen kisiklott a kérdések kereszttüzébõl, hogy a nagyszámú, majdnem kizárólag antiszemita közönség sokszor adta tetszésének jeleit.

Tegnap már határozott antiszemiták is ingadoztak: nem-e csak hazug mesét mond a gyerek; ma azonban újra szabadabban lélegzik a panaszosnõ pártja. Móric azt a benyomást tette, hogy egy rendkívüli kivételes példánnyal állunk szemben, aki éles elméjével a hozzá intézett kérdések intencióját is hirtelen felfogja; sõt az is kitûnt, hogy leckézve hadarása pusztán modor, úgy, mint a hivatalos stílus is.

A védelem mai rohama nem aratta hát azt a sikert, amit vártak tõle, hanem egy mégis kitûnt a kicsinyes kérdezõsködéssel: az, hogy Móric egyetlen színezõ részletre sem emlékezik a végignézett gyilkosságból.

A közönség indignációval fogadta Szeyffert vádló ügyész magatartását, s midõn az új tanúk beidézését követelte, a teremben ily kiáltások hangzottak: »Tudjuk már, azok a hamis tanúk!«

[TÁVIRAT]

[jún. 22. ]

Nyíregyháza, jún. 21. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A mai tanúvallomások után a bûnügy sorsát jogász-felfogás szerint eldöntöttnek tekintik. Solymosi Zsófi és Kohlmayer vallomásai lényegesen ellenkeznek a fõpontra nézve Móricéval. A zsidóság és a védõügyvédek, kiknek mai, sok érdekes momentumot nyújtó keresztkérdései idézték elõ ez eredményt, döntõleg vélik azt érvényesíthetni.

A Móric elleni tegnapelõtti merényletrõl keringõ hírek csúfos véget értek; kisült, hogy két hírlapíró: Tóth Béla és Weisz Julián voltak tudakozódni Móric tanítójától annak neveltetése s egyéb körülményei iránt, de otthon nem találván õt, névjegyeiket hagyták ott. Ebbõl kelet­kezett a rémhír, mely most sok derültséget okoz, kivált a zsidóság közt. A mai tárgyalás sok tekintetben megnyugtató, mert bebizonyult ama gyanú alaptalansága, mintha az eszlári tanúk preparálva volnának. A semmi befolyás által meg nem zavart közvetlenség látszott rajtok. Huriné vallomása is õszintének látszott, s eloszlatta némileg a rávonatkozó különbözõ kombinációkat.

A TEKINTETES TÖRVÉNYSZÉK ELÕTT Nyíregyháza, jún. 19. [jún. 22.]

Wollner, a koldus

Nyíregyháza, jún. 19. [jún. 22.]

Ennek van az a sokat emlegetett bibliai feje.

Wollner koldus, de ép, erõteljes férfi. Koldus, de neje van, és családját neveli. Furcsa koldusok az ilyenek. Nálunk a kisebb hivatalnokok se nõsülhetnek.

Határozottan érdekes alak. Bár alattomosság látszik belõle, sötét olajbarna arca, nagy fehér karikájú szemei s orrán egy kékes folt, mely olyan kicsiben, mint a lovak fején a »lámpás«, sajátszerû antik zsidó jelleget kölcsönöz neki. Inkább rokonszenves, mint antipatikus. Persze õ sem tud semmirõl semmit, éppen mint a többiek, bár zavart feleleteket ad.

Munkácsy képére lett volna való ez a zsidó. Egyébiránt valami melankólia borong a homlokán, valami mély borulat az egész lényén.

Soha olyan fekete hajat, mint ez, akár csak a bársony.

Wollner az egyetlen a vádlottak közt, aki nem kihívó és szemtelen, hanem bizonyos tiszteletet tanúsít a törvényszék iránt.

Hanem annyi tiszteletet mégsem, hogy kivallaná, hova tûnt el az eszlári nap óta, s miért bujdosott, mikor hírét vette, hogy nyomozzák?

*

Amit azon a néven nevezünk, hogy »kekk fráter«, annak a megtestesülése Braun Lipót. Hasonlít kissé Buxbaumhoz. Csakhogy nem olyan csinos fiú, hanem a veressége, az megvan belõle.

Egy Lenhossék-féle boncoló köpenyegbe van bele adjusztírozva. A tincsei ennek is göndörek. A kezeit, hol hátracsapja, hol elöl keresztbe teszi, s fesztelenül sétál fel s alá, olyan hangon felelgetve a tekintetes törvényszéknek, mintha az Orczy kávéházban tartana cercle-t.

- Sohase láttam még ilyen szemtelen embert! - mondja megbotránkozva Futtaki a hátam mögött.

Amíg beszél, folytonosan pózban van. Apró szemei pedig, melyek körül sárgák, mint a libáé, nyugtalanul fürkészik a hatást, melyet szavai elõidéznek.

Õ volt az egyetlen, aki némi ellentmondásba keveredett.

Már-már úgy látszott, ki sem mászik belõle, midõn Heumann, a híres nyíregyházai prókátor jött segítségére, s egy eleven ötlettel visszazökkentette az ártatlanság kerékvágásába.

*

Legvégire hagytam az öreg Scharfot a vádlottak között.

Az öreg az egyedüli, aki természetes apa volt. A többi

vádlottakból mind kilátszott, melyikbõl beszél ki Funták vagy Eötvös; meg lehetett ösmerni a stílusokat. Az Eötvösé sokkal jobb.

A vén Scharf hallgatagon ült a pad szélén csíkos blúzában. Neki nincsenek hajtincsei: meg­látszik rajta, hogy a császárt szolgálta. Erõs, vállas ember. Arcán nincs semmi rosszaság.

Hallgatagon ült, de mégis türelmetlenül, gyakran fordulva felénk, jönnek-e már a tanúk. Azokat várta nagy nehezen. Majd meglátja õ, hogy fog-e merni szólni valamit õelõtte az a fattyú! No iszen csak azt próbálja meg!

Eközben delet mutatott szemben a toronyóra. Az elnök felfüggeszté az ülést egy félórára.

A fáradt férfipublikum rohant, ki a sörházba, ki a cukrászdába, csak az asszonyok maradtak.

Ebbõl láttam, hogy bizonyosan meg van ígérve nekik a kis Móric.

A kis Móric

Mert Móric volt a nap hõse. Mindenki csak õrá kíváncsi. Akik a saktereknek drukkolnak szerencsét, egy »non putarem«-rõl ábrándoznak már egy hét óta, s az a non putarem abból fog állni, hogy Móric gyerek, ha megmagyarázzák neki, hogy ezentúl szabadon eresztik, az övéinek szeme láttára eláll a vádtól.

Akik pedig a sakterek ellen drukkolnak, azok is Móricba helyezték bizodalmukat.

Maga Móric ezalatt szinte nyugtalanul várta szobájában a pillanatot.

Sajátságos lélektani jelenség ez a fiú.

Napok elõtt örült neki, s alig várta a percet, amikor õ beszélni fog abban a fényes teremben sok száz ember elõtt. Valami nagy diadalnak tetszett az elõtte. Ki tudja milyennek színezi azt ki az õ fiatal egzaltált lelke!

Tegnap színházba hívta valaki:

- Nem lehet ma - így szólt -, majd holnap, holnapután talán, mert most már az én szerepem kezdõdik.

De ma már félénk volt és ideges reggel. Erõt vett rajta a megdöbbentõ pillanat közeledése.

A vérvádban Móric vallomása az egyedüli támpont.

A fiú viseletétõl nemcsak sok függött, de majdnem minden attól függött. Mert az asszonyok vallomásai, kik a kiáltásokat hallották a zsinagóga tájékán, csak ezzel együtt bírnak jelentékenységgel. Egyszóval Móric körül forgott az eszlári ügy elsõ része.

A dzsentri közt fogadások történtek, hogy Móric vissza fogja vonni a vádat vagy sem.

Mindenki lázban volt, a mai látványosság legérdekesebb pontja elõtt, mely a Móric szembesítése.

A gyermek megjelenik, és szemükbe fogja mondani, amit vallott.

De hátha nem fogja? Hátha az apai szemek ereje megállítja?

Korán reggel hírek szivárogtak ki, hogy az éjjel újra megkísérlették a zsidók Mórichoz jutni. Az elnök megerõsítette e hírt.

Tehát legalább mégsem jutottak hozzá. Az alispán nagy gonddal vigyáztatott rá, s óvta mindenféle külbefolyástól. Ha amott felhasználtak mindenféle furfangot ennek kijátszására, itt se ijedtek vissza az ilyentõl. Egész adomakör van a kis Móricról.

Funták tegnapelõtt addig-addig kérte a várnagyot, hogy legalább hát mutassa meg neki a fiút, hogy miképp néz ki, õ ugyan hozzá se fog szólni, sat., egyszóval addig kérte, míg a várnagy egy jó percében megígérte, hogy isten neki, hát jöjjön el délután, majd megmutatja. Itt a parolája, hogy megteszi.

Funták el is ment délután.

A várnagy szívesen fogadta, leültette, kikiáltott a cselédjére:

- Hozzon be valamelyitek egy kis bort.

A bort behozta egy csinos úri fiú, azután szivart kívánt a gazda, azt is behozta, ott sürgött-forgott, felszolgált. Mikor aztán elvégezte, egy jó óra múlva így szólt Funták:

- No, most küldje ki ezt a fiút.

A várnagy ráparancsolt.

- Eredj a szobádba, fiam, és ne mutasd többé magadat.

Mihelyt magúkra maradtak, persze hogy megsürgette Funták.

- Egyedül vagyunk: hol az a fiú? Most már meg lehet mutatni, senki sem tudja meg.

A várnagy elnevette magát:

- Amit ígértem, megtörtént. Hiszen egy óra óta mindig õt látta, ügyvéd úr.

Így látta Funták a kis Móricot, de nem beszélhetett vele.

*

A tárgyalás félegyre ismét megnyílt. A vádlottak leültek padjaikra.

Az elnök intett. S Móric belépett.

Majdnem futva jött, sehova se nézett a világért, szemeit merõn a földre szegzé.

Fehér vitorlavászon ruha volt rajta, csinos cipõ, hófehér gallér, nyakkendõtûvel. Egy valóságos kis úrfi ez.

Móric megállt a sorompó elõtt. Szorosan odalapult a korláthoz, s kezeivel görcsösen bele­kapasz­kodott alul a sorompólécekbe.

Mély, idegbántó csend keletkezett a teremben. Mindenki a csodálatos gyermekre szegezte szemeit, annak mozdulatait fürkészte. Mert õ a szfinx. A megdöbbentõ rejtély kulcsát benne keresi mindenki.

Kínos jelenetek következtek. Poéták fantáziája ilyet ki nem gondol. Ez még a színpadon se igaz! S itt mégis megtörténik szemünk láttára, fülünk hallatára.

A fiú tagjait mintha csendes reszketegség fogná el, még szorosabban simult oda, ahol a bírák ültek, egy félóráig kellett ott állnia, mikor szóhoz jutott, egyetlen mozdulatot sem tett.

A sakterek arcán nem látszott semmi gyûlölet, nyugodtak voltak és mosolyogtak. A görnyedt Schwarz Salamon egyet köhintett. Mert õ mindenre köhintett. Arra is, hogy »Ön azzal van vádolva, hogy megmetszette Solymosi Eszter nyakát«, õ csak köhintett. Legokosabb is. A köhintést nem lehet belevenni a jegyzõkönyvbe.

Az apa is egykedvûen nézte a fiát.

Kínos várakozásban telt el néhány perc. Az elnök egypár szép szót intézett hozzá, hogy a fiú nem köteles vallani szülei

ellen, de mások ellen igen. Azért hát szüleit kihagyhatja., anélkül beszélje el az eszlári véres tettet.

És a fiú most belekezdett.

Még a lélegzete is eláll az embereknek. A légy röpülését is meg lehetett volna hallani.

Öregembereket, egészen közömböseket láttam elsápadni, oly rendkívüli, oly természetellenes volt ez a szcéna.

A fiú elmondta, amit tudott. A zsidó újságírók arcára kiült az aggodalom felhõje, de csakhamar gúnyos mosollyá változott.

A kisfiú olyan leckeszerûen ledarálva mondta el a vádat, hogy önkéntelen azt a gyanút keltette fel a hallgatóság nagy részében, mintha betanulta volna.

A vén Scharf dühösen tombolt a lábával, halántékai lüktettek, öklét fölemelte, fel akart ugrani, az elnök nem gyõzte rendreutasítani.

Eötvös is felkelt, s kiadta a legerõsebb, legmaróbb tromfját, mert tromfra tromf ment már reggel óta... az elnök és Eötvös közt.

Úgy tûnt fel az egész dolog, mintha két nagy játékos sakkozna, s az ott »jelenlevõ« figurák (hogy a Móric stílusában beszéljek) csak arra valók lennének, hogy õk sakkozhassanak.

Móric leckézõ vallomása jelentékenyen gyengítette az elítélés esélyeit. Hanem Eötvöstõl mégis erõs dolog volt kissé, megkérni az elnököt, hogy mondassa el a fiúval a vallomást versben is, talán úgy is tudja.

Az elnök nagy erélyt és nagy tapintatot tanúsított a tárgyalásnál s oly rendkívüli éberséget, mint aminõt még sohasem tapasztaltam. Nem közönséges ember. Oly sima, ügyes, mint a gyík és oly gyors, mint az evet. Csakis ennek köszönhetõ, hogy a sok nagy fogású ügyvéd nem csinálhatott nagyobb galyibát.

Az majd holnap lesz, mikor a kis Móricot próbálják ellentmondásokba keverni.

A TEKINTETES TÖRVÉNYSZÉK ELÕTT Nyíregyháza, jún. 21. [jún. 23.]

Ma még nagyobb hallgatóság volt, mint tegnap. A nagyterem zsúfolva, s ugyanazok a szép nõi fejek a mellékterem ajtajában, melyet zöld drapéria körít felül a Ferenc József király arcképével.

A nõi fejecskék nagyon is nyugtalanok, s éppen nem titkolják el, amit éreznek.

Midõn Friedmann felállt, hogy arra kérje a törvényszéket, adja át a kis Móricot az õ éles, boncoló bicskájuk alá, de úgy, hogy az elmezuhanyból ki ne vegyék addig semmi esetre, míg õnekik tetszik õt dörzsölni, az asszonyok voltak az elsõk, akik dacosan rázták a fejeiket: »Abból ugyan nem lesz semmi«.

Hanem az elnök beleegyezett, s délben elkezdõdött a tegnapi kínos jelenet folytatása.

I. Az apa

Hanem délig is még sok történt, amit nem lehet elhagyni.

A derék Scharffal most ösmerkedtünk meg voltaképpen.

Õ a legkulturáltabb a zsidók között, és azonfelül is sok »muttervicce« van. Csíkos rövid blúza van, és tincset se hord.

Hol ingerült volt, hol kedélyes. Néhol a vádlott szólt belõle, ki indulatosan emeli fel öklét, s nagy szemeit dühvel fordítja fia felé, amiért az vádat emelt ellene. Össze akarná morzsolni mérgében. Felszökik meg leül az elnök egy szigorú pillantására. Majd a fejét csóválja, és egy keserû sóhajtás tör ki mellébõl. Összecsikorgatja fogait, belemarkol a hajába. A bosszankodás valamennyi fázisán keresztülmegy minden órában.

- Te, gazember - sziszeg ki belõle a vádlott -, mondd meg nekem, hogy szól a negyedik parancsolat?

Móric nem tudja.

- Ejnye, akasztófára való - tör ki belõle az atya -, hát azért fizettem én érted negyven forintot az iskolában?

És így megy ez több változatban.

- Hazudsz! - ordítja a vén darázs késõbb egy pontnál, s megvetõleg fordul el fiától.

De azért mégiscsak odanéz a gyerekre lopvást, s hirtelen elfelejti, hogy õ a vádlott, s éppen õmiatta vádlott, az apa kerekedik benne újra meg újra felül, s pironkodva kiált rá:

- Móric, ne dülj úgy oda a korlátokra a nagyságos urak elé. Nem látod be, te kölyök, hogy az nagy illetlenség!

A fiú pedig csak mindig jobban-jobban odalapul azokhoz a korlátokhoz, mintha szeretné átfúrni magát, hogy egy sorompó válassza el legalább ezektõl... akiket gyûlöl, akiktõl el van szakadva örökre.

Nincs õneki senkije, mindenkitõl megrezzen... csak egyetlen egyben hisz már õ is, mint akár Móricz Palya, a magyar királyi minisztériumban.

Ezeket az embereket, akik itt állnak, mind õ hajtotta a veszedelembe, fél rájok nézni, nem csoda; e rettenetes szemek tekintetei összetörnének erõsebb embert is, nem egy gyereket.

Csupán egyetlen embertõl hall nyájas szót, szelíd beszédet: az elnöktõl, ki amíg e kínos vallatásokkal rogyásig engedi kitanulmányozni, addig lelkében bizonyosan megsiratja a szerencsétlen gyermeket.

Mert átkozott az õ élete örökre. Átkozott, ha nem beszél igazat, és átkozott, ha igazat beszél. Az õ szerepe a legszomorúbb. Hol veszi hozzá vajon az erõt vagy a gyengeséget? Hol van ezeknek a csodálatos forrása? Jó volna tudni, hogy be lehetne hányatni örökre, soha senki se meríthessen ebbõl a forrásból ilyen erõt vagy ilyen gyengeséget.

Nagy bûnök mindig voltak, melyek megdöbbentették az érzékeny lelkeket. Ember megölt embert gyakorta. De hogy a természet megöli önmagát valakiben, annak most itt az élõ példája.

A vén Scharfnak durvaságában is élénken nyilatkozik az apa. Sokszor úgy látszik, mintha az fájna neki ebben a dologban a legjobban, hogy fia kolbászt eszik macesz helyett. Kétszer is szemére vetette már két nap óta, s ilyenkor elborultak nagy szürke szemei, s erõsen fújt, mintha a nagy fölháborodását siettetné kihûlni.

Nehéz napja volt ez a mai. Szemben állani a gyerekkel, s nem merni õt mégsem ráncba szedni.

Ha egy-kettõt üthetne rajta izmos ökleivel, könnyebben szívlelné a nagy veszedelmet, amibe került, s még neki is hamarabb megbocsátana a szívében.

II. A fiú

A kis szörnyeteg!

Mert szörnyeteg a kis Móric, akárhogy vesszük is a dolgot.

Egy anya ült mellettünk, az így szólt Ónody Gézához:

- Hallom, amit beszél, és látom õt, de mégsem hiszem, hogy az igaz, amit hallok és látok.

Ezzel ki van mondva Móric felett az ítélet. Aláírja minden ember. Borzasztó volna a fenevadnál is az az idegenkedés, az a vérfagyasztó érzéketlenség, mellyel szülõje irányában viseltetik.

A feleletek, melyeket már azóta megolvastak a lapokból, meg fogják fagyasztani az emberekben a vért, hogy »milyen ez a fiú?« Hol kell megkeresni ennek a pszichológiáját?

Ott állt készen a nagy examenre, mely mindenkit félelemmel töltött el, csak õt nem: Móric sokkal nyugodtabb, mint tegnap. Sõt bátrabb is.

Szeyffert kezdte el a zaklatást, ezer aprólékos kérdéssel, melyek finom rafinériával közelítették meg.

Okvetlenül labirintusba viszi. Még Ónody is e szavakkal fordult hozzánk aggodalomteljesen: »Félek, ez a fiú nem kóser, már-már arról kezdek gondolkozni tegnap óta, hogy hátha csak­ugyan hazudott eddig«.

Ha hazudott, meg fogja fogni ez a sok okos ember, az kétségtelen.

De csalódtak. Móricnál csak modor volt az a tegnapi darálás, ilyen gyorsan darálja õ le a válaszokat azokra a kérdésekre is, amelyeket a védõk tesznek. S mindig slágfertig. Egyszerre kész a felelettel. Roppant csalódott a közönség (persze kellemesen a nagyobbik része), mert Móric nem szólta el magát. Nem beszélt mindig nyomon, de jelentékeny lapszust alig tett.

Annyira eszes, hogy a legkapciózusabb kérdéseknél is már elõre kitalálta, hova vág, s mindjárt úgy felelt, hogy a következõ kérdéseket szinte lehetetlenné tette.

Eleinte halovány volt, de azután átmelegedett, s könnyû pír borítá el jól táplált arcát, mely egyébként a legkevésbé sem kellemetlen. Egészen felbátorodott. Még polemizált is Eötvössel.

Egyike a legidegbántóbb jeleneteknek volt az apjával szembesítés.

Az öreg türelmetlensége nem ismert most határt. Nekiugrott, mint a hörcsög. Az õröknek minduntalan hátra kellett õt rángatni.

De Móric se félt. S bizonyos hányavetiséggel felelgetett neki. Ez a nonchalance bántotta legjobban a vén Scharfot.

Ej, hazugság! - kiáltott fel Scharf mindannyiszor, s leült. De csak tövises volt neki az a pad, megint csak felugrott, megint csak szóba állt a fiúval.

Az pedig egészen belejött, olyan elevenen riposztírozott, hogy csupa gyönyörûség volt hallgatni - már persze nem a saktereknek.

Hiába keltek fel egymásután a fiskálisok száz meg száz kérdéssel, hogy lépett a kulcslyukhoz, mit látott ott. Móric mindig ki tudott bújni, s olyan elegáns megyei stílusban, hogy vicispán lehetne vele valamelyik kisebb vármegyében.

Ellentmondásokat lobbantottak szemére, õ azokból is kimászott, igyekeztek szívére hatni, hogy tudja-e, mit tett az apjával és annak ismerõseivel? Miért tette azt? Érzékenységére apelláltak, minden áron meg akarták indítani. Elõhozakodtak neki a Samukával, a kis öccsével, akivel együtt játszogatott; az se használt. Akkor elõvették az ijesztgetést, a kis Samu azt vallotta, hogy õ is részt vett volna a gyilkosságban. Még csak egy arcizma se rándult meg, bánja is õ a kis Samukát. Mikor az ijesztgetés sem ért semmit, még egy kísérletet tettek az ellenkezõvel, felbátorították.

Neked most már szabad kimondanod mindent, amit akarsz. Mert neked nem urad többé a vármegye, mikor elmondod a dolgodat, nem mégy vissza többé a börtönbe, hanem szabad leszel, mehetsz ahova akarsz, játszhatsz te is, labdázhatol te is, mint a többi ilyen gyerekek!

De a kis Móric minden tûzpróbát kiállott.

Bánja is õ a többi gyerekeket, bánja is õ a játékot! Ki tudja; micsoda gondolattal van tele a feje, amint dacosan lehorgasztja?

- Majd megtanítalak, ha hazakerülsz... hiszen majd - fenyegetõzik a vén Scharf.

Oda se néz. Mintha nem is hallaná. Nem készül õ vissz többé a piszkos eszlári házba.

A vallását hozzák fel? A vallását is eldobta. Remegõ ajkakkal beszélik róla az öreg zsidók a városban, hogy az imádságos szíjakat, melyeket magával vitt, most játékszernek használja.

Egy kutyája van Henternek: annak a nyakára szokta tekergetni, s a bolond eb ezekkel a szent szíjakkal szaladozik szanaszét az udvaron.

Milyen nagy csúfságot hozott Móric a zsidóságra!

Mikor már jó másfélóráig kínozták a kérelmekkel, azalatt folyton állt, mint a cövek, csak néha-néha törülte meg izzadó homlokát. A közönség minden új kérdésnél visszatetszés moraját hallatta.

- Ez már kínzás, ez már sok... lehetetlen, hogy kiállja, összerogy, elájul. Hallatlan! Egy tanút nem szabad ennyire elcsigázni. Ilyenkor vallottak a Spangáék is.

De a védelemnek éppen az volt a célja, hogy elõször kifárasszák testileg, azután szellemileg. Ha majd kimerül figyelme, megzsibbad akaratereje, megzavarodik. Lehetetlen, hogy bele ne zavarodjék.

Az elnök mégis megsajnálta.

- Nem vagy fáradt, fiam?

- Nem.

- No, hát akkor felelj az uraknak tovább.

Megint újra kezdõdött az attak. Nincs a prókátorságban szebb, mint e leleményes játék, ez a »fogdosócska«, messzirõl jövõ, de biztosan markoló kéz, mely látszólag közönyös szálakat rángat meg. Az, akit kérdez, megfelel rá meggondolatlanul, hiszen egy közönyös, semmit­mondó kérdés, a közönség még mosolyog is rajta, hogy miképp lehet ilyen naivságra kíváncsi, mikor aztán egyszerre közeledik a kérdés veszélyesen, alakot öltve ... majd kidomborodva, s többé ki nem ereszti a megfogott áldozatot, hanem magával ragadja, míg egész össze nem ér a nyaka körül, s hurokká lesz.

Móric felel, egyre felel, gyorsan, mintha nem is gondolkoznék, de már erõsen látszik rajta a kimerültség, féloldalt dõl a sorompóknak, egyenesen állva összeroskadna.

- No, most már tönkre van téve az ébersége - gondolja Eötvös. - Most már én veszlek elõ, fiam.

- Milyen tantárgyakat tanulsz?

Móric ránéz, s rögtön lepergeti, olyan sebesen, mint egy darálógép.

Eötvös megcsóválja fejét, s leül.

- Több kérdésem nincs. Ilyen gyereket még nem láttam. Szerencse, hogy nem kérdeztem, mi van könyveiben, mert elfújta volna szóról szóra valamennyi könyvét egyhuzomra.

- Jól van, Móric. Bevégezted. Elmehetsz - mondá az elnök. - A tárgyalást bezárom.

Az antiszemiták szabadabban lélegzenek fel. A zsidók között pedig, akik odalenn a törvényszéki épület elõtt ácsorogva várják a kimenetelt, hirtelen terjed a leverõ hír.

- Megbuktunk. Móric nem tágított. Nem anya szülte azt a gyereket.

[TÁVIRAT] [jún. 23.]

Nyíregyháza, jún. 22. (Saját tudósítónktól.)

Ma többé-kevésbé jelentékeny tanúvallomások történtek részben terhelõ, részben vádoszlató irányban. A kihallgatott tanúk mind eszláriak; köztük Varga Kati, Ónody szolgálatában álló cseléd, ki Buxbaum alibijét igazolta.

Fontos vallomást tett Lengyel Istvánné is; hallotta ugyan, hogy valaki nevét kiáltotta, de hogy ki volt az, nem tudhatja; Esztert nem is ismerte. S míg a vizsgálóbíró elõtt azt vallotta, hogy a kiáltás tompán hangzott, most azt mondja, hogy tisztán kivehette azt, de délután három óra tájban hallotta a kiáltást.

Egy másik tanú, Fekete Jánosné, déltájban hallott sírást a zsidótemplom felõl, látott is ott két felnõtt zsidót, de gyereket nem.

Terhelõ vallomást tett Solymosi János, aki este látta a zsidókat a templomba menni, s a templomban még éjfél után is világosságot észlelt.

A bizonyítási eljárás leginkább az idõpont körüli differenciák tisztázására törekedett.

A tanúk alig fogytak meg jobban, mint amennyire szaporodtak.

A gyilkosság tárgyalása holnap hihetõleg befejeztetik, s hétfõn következik a hullacsempészet.

A tárgyalás befejeztével, midõn a törvényszék visszavonult, hogy a tanúk meghiteltetése fölött határozzon, mulatságos eset történt. Az ott maradt vádlottak közül Braun egy most lejárt váltóját prolongáltatta ügyvédje által.

Friedmann védõügyvéd, mint hallom, a jövõ hét napirendjére nézve helyszíni szemlét fog kérni Eszláron.

A közvádló pedig Barynak mint tanúnak megidézte tését van elhatározva indítványozni.

A hullacsempészet vádjában a védõk a szakértõk vitájától remélik úgy a mellék, mint a fõ bûnvád tisztázását.

A közönség ma is elég nyugtalan volt, noha a tárgyalás elején az elnök rendreutasította.

A közvádló, mint mondják, naponta fenyegetõ leveleket kap.

A TEKINTETES TÖRVÉNYSZÉK ELÕTT Nyíregyháza, jún. 23. [jún. 24.]

Tarkabarka alakok vonultak el a tek. törvényszék ábrázata elõtt festõi változatosságban. Egy-két zsidó leányzó, aminõket Tóth Ede »Tolonc«-ából ismerünk; Lichtmann Jakab stereotip zsidó gavallér, kesztyûsen; Lichtmann Mórné beteges öreg dáma, ki minden kérdésre azt feleli, gyengélkedése miatt most is ülve: »Kérem, nem emlékszem, mert émelygésem volt«.

Lassan, vékonyan ingott ide-oda az igazság mérlege, melyet más szemekkel néz itt mindenki; az apró-cseprõ vallomások alatt alig került ide-oda egy szemnyi is, ami megnehezítené a serpenyõk valamelyikét; nem súly volt az, ami aláereszkedett, hanem csak köd...

A közönség aluszékonyan vette ma a zavaros víz csendes folydogálását. Uralom terült el a teremben; az ügyvédeket is spleen fogta el, úgyhogy kénytelenek voltak õk csinálni egy kísérletet.

Eötvös odanézett unalmában Güntherre, Günther visszanézett Eötvösre, Eötvös felállt, kifogásolta a lapok hézagos tudósításait, tiltakozva az ellen, hogy ilyen legyen a jegyzõkönyv.

De hát hiszen nem lesz az ilyen, Eötvös tudhatja legjobban: a gyorsiroda két teljes példányt is készít, egyet pláne egyenesen Eötvös számára, melyet kétszáz forintban alkudott ki; ez lesz a legdrágább könyv Magyarországon!

Azután Bary ellen fordult a szél: csipkedték, mint a darazsak; aminthogy tény is, hogy szabálytalanságok vannak jegyzõkönyveiben: az írni nem tudók keresztjét névíró helyett maga rajzolgatta oda.

A védõk erõs fulánkja a türelmes bárányokat hirtelen átgyúrta sziszegõ kígyókká: a közönség minden oldalon mozogni kezdett, pisszegéseket hallatva; de csakhamar lecsendesült kívülrõl behallatszó kedélyes intermezzó segítségével.

Egy dörgõ hang tulajdonosa be akart jönni a nyitott ajtajú terembe. »Nem lehet« - mondá az õr. - »Azt szeretném én látni« - hangzott a dörgõ szózat. - »Ne illetlenkedjék az úr - figyel­mezteti a másik -, majd csak akkor lehet, ha már benn lesz a tárgyalási teremben«.

Erre aztán elcsendesült a publikum, pironkodva. Az ügyvédek pedig elégedetten ültek székeikben, mintha csak azt mondanák: »Nesztek, egyetek mérget«.

Hanem erre a túloldalon is volt készen in petto egy kemény tromf: egy új fordulat, mely határtalan izgatottságot okozott.

A vádló ügyész olvasni kezdi, hogy Tiszaeszláron egy nõ fontos vallomásokat jelentett be a község bírájánál, Bary pedig jelenti, hogy elutazik a helyszínére, fölvenni a vallomásokat.

Lett erre izgatottság!

Hárman-négyen is fölugrottak egyszerre a vádlottak közül, kik között általános mozgás és aggodalom támad. Az öreg Scharf odahajlik a háta mögött ülõ Schwarzhoz: »hogy már micsoda komédia ez megint?«

Az antíszemíták még a lélegzetüket is elfojtják. Mindenki azon gondolkozik, mi fog ebbõl kisülni. Vak lármának vagy komoly, döntõ bizonyítéknak fog-e mutatkozni az Eszlárról jelzett hír?

Mély, temetõi csendben föláll Szeyffert, a »vádló-védõ« (ahogy gyûlöletteljesen nevezik), s tiltakozik Bary kiküldetése ellen. Majd Eötvös is szót emel. Megcsillogtatva remek hangjának meggyõzõ erejét, õ is tiltakozik Barynak ezen újabb szereplése ellen, aki - úgymond - a kimutatott szabálytalanságoknál fogva nem képes ily vizsgálóbírói föladatra.

- Azt már nagyobb fórum dönté el, hogy képes rá - jegyzé meg az elnök, mire éljenek hangzottak fel a terem túlsó szögletébõl, hol a Móric gondviselõjének, Henternek (kit elmésen neveztek el »nyelvmesternek«) antiszemita hangulata uralkodik.

Majd Friedmann ugrott fel, ugyancsak tiltakozva Bary kiküldetése ellen, azután Heumann, s így sorban valamennyien a védõk közül, Funtákot kivéve, aki csendesen ül és hallgat. Õ még csak egyszer szólt, de akkor olyan okosat mondott, hogy megél belõle egy hétig.

Végre is a törvényszék akképp intézkedett, hogy õ maga fogja kihallgatni az új nagyérdekû tanút, Cseres Andrásnét.

A rendkívül szenzációs eset, melybõl új vérlüktetés támadhat a már vérszegénységben haldokló ügyben, a következõ:

Cseres Andrásné, tiszaeszlári lakos, megjelent a községi bírónál, Farkas Gábornál, s elõadta neki, hogy az õ lelkiismeretét súlyos teher nyomja, vallomást akar tenni. A bíró röviden kihallgatta az asszonyt, ki azt állítja, hogy néki tudomása van arról, hogy Groszberg Leóné adta oda Eszter ruháit azoknak, akik késõbb a dadai hullát azokba felöltöztették. Vallo­másában elõfordul egy romantikus éji jelenet is azon éjszakán, mikor Eszter eltûnése tény lett a faluban. Cseres Andrásné kihallgatta Groszberg és nejének beszélgetését; Groszberg ásóért, kapáért kiabált kétségbeesve, Groszbergné pedig kezeit tördelve jajveszékelt: »Oh jaj, mit tettünk, mit cselekedtünk!«

A bíró rögtön értesítette lovasember által az alispánt. A hatalmas erélyû Zoltán János ugyanily gyorsasággal kiküldé Jármy szolgabírót négy csendõrrel a helyszínére, hogy haladéktalanul ejtse meg közigazgatásilag a rendõri vizsgálatot, s hogy úgy a vádlottakat, mint a váratlanul támadt új tanúkat óvja meg esetleges külbefolyásoktól. Egyidejûleg jelentést tett az alispán a törvényszéki elnöknek is, ki Baryt küldte ki rögtön.

Ónody, ki délig még a vizsgálati teremben ült, délben szintén hazautazott a »jó hír« folytán.

Ez az eset, mely a kedélyeket ismét fölzavarta, s mely a letaposott nyomot megint fölfrissíté, az elsõ non putarem. A beavatottak, de fecsegõk hozzáteszik, hogy nem az utolsó.

[TÁVIRATOK] [jún. 24.]

Nyíregyháza, jún. 23. (A Pesti Hírlap eredeti távirata.) A mai tárgyalás iránt az eddiginél csekélyebb érdeklõdés mutatkozott. Folytatták a tanúkihallgatást, melynek legérdekesebb része akörül forgott, hogy Wollner koldus szombaton Lichtmannál ebédelt-e. Lichtmann és cselédjei ez iránt ellenkezõleg vallanak, mint a vizsgálat alkalmával; általában feltûnõ összhang uralkodik a mentõ tanúk vallomásaiban, különösen azon pontokra nézve, melyekben korábbi vallomásaiktól eltérnek.

Érdekes, hogy Klein tanú nem mert vallomására hitet tenni, azért újabban is kihallgatják.

Megütközést kelt Szeyffert ügyész magatartása, aki a mentõ tanúkkal szemben egészen passzív marad, ha még oly ellentmondók is vallomásaik; ellenben a terhelõ tanúknak minden szavába belekapaszkodik, jobban mint maguk a védõk.

Nagy szenzációt keltett Szeyffert elõterjesztése az Eszláron legújabban fölmerült bûnnyomok tárgyában. Az elnök határozott fellépését, mellyel erélyesen visszautasította az ügyészség beavatkozását a bíróság ügyvitelébe, a közönség zajosan megéljenezte. Bary idõközben már kiment Eszlárra; tehát az elnök lovas embert küldött utána, hogy visszahívja.

Nyíregyháza, június 23. (A P. H. eredeti távirata.) Az új bonyodalom rendkívül felzavarta a kedélyeket városszerte.

Még a következõket hallom jó forrásból:

Cseresné egy liba miatt veszett össze Grossbergnével, akivel jó viszonyban élt eddig. Más verziók szerint szerelmi bosszú törte meg hallgatagságát.

Feszült izgalommal néznek az eset elé minden körben.

Az elnök visszavonta a vádló és a védõ ügyvédek felszólalása folytán a Baryhoz intézett rendeletet.

A városban beszélik, hogy a vett zavaros hírek után két zsidó is rögtön Eszlárra utazott.

A védõk nem tulajdonítanak nagyobb fontosságot az »eseménynek«.

IDEIGLENES CELEBRITÁSOK Nyíregyháza, jún, 22. [jún.24.]

I. A jókedvű vádlott

Nyíregyháza, jún, 22. [jún.24.]

Ez Lusztig úr.

Lusztig úr sajátságos alak. Vörös sátán arc, kiborotvált áll, keresztbe nézõ szemek.

Különben igen vicces ember és nagy orátor, aki túltett minden védõjén.

Olyan dikciót vágott ki, hogy a gyorsírók csodálva csodálták azon tûnõdve, nem jó volna-e elkérni a beszédje eredeti szövegét.

Móricka magatartásának is pszichológiai képét adta. Persze modoros egy kicsit.

Lusztig úrnak már saját külön helye van a vádlottak padján. Mindennap oda ül balra a haute-crème padja elé, a bagoly szemû Taub Emanuel mellé, akinél már csak egy rondább alak van, a vén proletár Hersko, ki most is szabadlábon jár.

Lusztig úr a világ legmozgékonyabb teremtése. Ezerszer is felugrik a padról, minden megjegyzés mélyen érinti, hol a fejét kapja hátra, hol a karjait emeli fel, majd a lábát nyújtja ki, meg lekapja a pad alá, s ez nála mind a megbotránkozás vagy az elégedetlenség jele.

Az még szerencse, ha közbe nem szól. Mert majd mindenbe belebeszél.

És Lusztig úr mindig szellemes igyekszik lenni.

S amellé zsarnok is egy kicsit. Nagy kordában tartja társait. Ha szólni akarnak, visszarángatja õket. Fél, hogy valami bolondot fognak mondani. Lusztig úr nem bízik csak a saját eszében.