1885
A TISZTELT HÁZ

BEVEZETÉS⁵³

Tisztelt képviselőház!

Enyhítő körülménynek hozom fel magam mellett, hogy nem vezetett eleitől fogva eltökélt gonosz szándék e könyv megírására.

Igaz, hogy már két országgyûlésen át írom a karcolatokat az önök beszédeirõl, de mindig el voltam készülve arra, hogy e karcolatok is napról napra egy közös sírba temettessenek az önök beszédeivel.

Megmondjam-e, ki és mi költötte fel bennem mégis ez ellenkezõ törekvést? (Halljuk!) Csernátony Lajos. Õ ajándékozott nekem a fõrendiházi reform-vita után emlékül egy könyvet, mely a francia parlament karzatáról közöl szellemes megfigyeléseket.

Én akkor a könyvet, mely pedig nagy örömet okozott, meg sem köszöntem, mert mindjárt elhatároztam, hogy viszszaadom magyarul - a mi parlamentünkrõl. (Nyugtalanság minden oldalon.)

S még jobban megerõsített e szándékomban az, amit, ha jól emlékszem, õ mondott éppen akkor:

»Milyen érdekes olvasmány lenne most, ha valaki az 1848/49-iki országgyûlésrõl írt volna ilyen karcolatokat. A száraz beszédekbõl és a Ház Naplóiból bajos az utókornak egy parlamentet mindenestõl meglátni. Macaulay sohasem írta volna meg nagy történelmét, ha nem lettek volna abból a korból mindenféle pamfletek s memoárok.« (Madarász József közbeszól: Igaz, úgy van!)

Én azonban megvallom, még a memoároknál és pamfleteknél is igénytelenebb dolgot írok. Nem rajzolom a pártok aprólékos súrlódásait, a stréberek kapaszkodását, a frondeurök intrikáit, a mamelukok kapzsiságát, a pozõrök színmutatásait, a szikofantok fürgeségét, még kevésbé vehettem itt apróra az egyes üléseket (hiszen eleget teszem azt egyebütt), én egyszerûen, minden tendencia nélkül, az önök otthon hagyott feleségeinek írok egy fecsegést a Ház külsõ képérõl - aminõnek az a karzatról látszik.

Helyesen mondá egy ízben Pulszky Ferenc: sok dolog optikai kérdés a Házban. Én még azt toldom hozzá, hogy maga a Ház is optikai kérdés, még magában a Házban is. Hát még a Házon kívül?

Sok embert tartanak nagynak a Házban, ki semmit sem ér. És sok embert tartanak kicsinynek a Házon kívül, aki sokat ér. Sem azok nem látnak egészen tisztán, akik bent vannak, sem azok, akik künn vannak. A leghelyesebb látpont, amely nincs se kint, se bent - a karzat. De ezt nem szabad kimondani, mert azt, aki kimondja, örökre a karzaton hagyják.

Hiába rázza fejét a t. miniszterelnök úr. (Zaj, ellentmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha nem jól látom.

Beismerem különben, hogy vannak a könyvben csípõs megjegyzések és vágások minden oldalra, de egyik sem származik ellenszenvbõl. Nem a képviselõket üldözöm én t. Ház, és nem a korrupciót (élénk helyeslés), hanem csak az unalmat...

Dicsérni általában kellemesebb, mint csipkelõdni, de határozottan érdekem ellen van. Kipróbáltam már a két metódust a képviselõ urakon.

Egy ideig gúnyolódva tehetségteleneknek rajzoltam egyeseket s én magam látszottam ekkor tehetségesnek.

Máskor csupa bölcseket faragtam a képviselõ urakból, s ekkor mindenki engem nézett bolondnak.

Egyszóval nehéz megélni a t. Házzal úgy, hogy a Ház is egészen okos maradjon, én pedig ne maradjak egészen unalmas.

Van szerencsém tehát a körülményekre való tekintettel a következõ határozati javaslatot benyújtani:

Mondja ki a Ház, hogy senkinek sem szabad megharagudni.

A KÁOSZ

Ha a legelején akarom kezdeni, onnan kell kiindulnom, miképp keletkezik a tisztelt Ház.

Körülbelül olyanformán, mint ahogy a világ keletkezett.

Legelõször van a káosz. (Csakhogy ez igen kellemes atmoszféra.)

A szürke, alaktalan gomolyból nem látszik ki semmi, csak a zászlók és a roppant zavaros szóözön. Ez áradatban eveznek a különbözõ színû sajkák a jelöltekkel.

Jelöltnek lenni tudvalevõ a legszánalomraméltóbb állapot, de azért mindig akadtak és mindég fognak akadni mártírok, kivált a középosztályból, a jobb módú nemesekbõl, az otthon unatkozó papokból, a sportkedvelõ mágnásokból, nagyravágyó prókátorokból, s még azonfelül léha szerencsevadászok egész tömege lepi el a választókerületeket: kicsapott hivatalnokok, tévesztett egzisztenciák, professzionátus népbolondítók rajokban bukkannak fel a követjelölések idején.

Ami fõleg azért baj, mert a polgárerények iránti érzék kezd a népbõl kiveszni. Nemcsak nem nézi már, melyik a különb ember, de nem is bírja felösmerni, mint azelõtt. A kormánypárt végrehajtó bizottságához rendesen azzal a kéréssel fordulnak »helyi nagyságok«-at nélkülözõ kerületek, hogyha van még miniszter, küldjenek minisztert, ha pedig a miniszterek elfogytak volna, úgy legalább államtitkárt, és ha államtitkár sem lenne, akkor - akárkit.

A függetlenségi párt végrehajtó bizottságával is megesett, hogy néhányszor gróf-jelöltet kértek tõle. (Még azt is hozzátették: »ha lehet szõke legyen«.) Hát a habarékpárton? Azokra nem mondhatok semmi gúnyolódót, mert azoktól semmilyen jelöltet sem kérnek.

Jókainak jól mondta meg Ilyefalván egy góbé:

- No, az úr az elsõ eleven ember, akire én ingyen szavazok.

- Hogyhogy? - kérdé Jókai.

- Mert eddigelé mindég két úridinnyét tettek elejbem, hát én csak azt néztem, hogy ha meglékeljük, melyikbõl potyog ki több.

Az egy hangú választások kezdenek kimenni a divatból. Mara Lõrinchez azzal állított be a hátszegi küldöttség:

- Szívvel-lélekkel választjuk meg ismét a nagyságos urat, hanem azt az egyet kikötjük, ellenjelöltrõl is gondoskodjék, hogy formája legyen a dolognak.

Sõt ha van is egyhangú választás imitt-amott, az sem olcsó. Sváb Károly egyhangú választásairól azt beszélik, hogy néha negyven-, néha változatosságból ötvenezer forintba szoktak kerülni.

Az apródonként elrontott választók mindenféle zsírral meg vannak már kenekezve, elannyira, hogy mikor Bicskey Kálmán elõhozta programbeszédjében az ötéves mandátum lehetõségét, a választók közbekiáltottak:

- Helyes, helyes, de majd mi is ahhoz tartjuk magunkat!

Az ingyenkerület ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Csak tán a városokban van még néhány világtól elmaradt hely, hol költség nélkül válnak némelyek honatyákká.

A vesztegetés elleni törvény, mely szerint itatni nem szabad, semmit sem ért. A szentendrei eset óta felmerült tekintélyes körökben annak a módosításnak szüksége, hogy inni ne legyen szabad; hogy nem a képviselõtõl kell elvenni a kerületet, ha a képviselõ itat, hanem a kerülettõl kell elvenni a képviselõt (vagyis a választási jogot felfüggeszteni egy-két országgyûlés tartamára), ha a kerület iszik.

Mindössze más vignette jut a borospalackokra.

Használni nem fog ez sem, elõrelátható. Ha a képviselõk nem tartották meg a törvényt, miért tartsák meg a képviseltek?

Különben az »alkotmányos költség«-bõl édeskevés jut a »lelkek«-nek. A lelkek olcsók, de a kufárok drágák. A kortesek zsebelnek ilyenkor. Õk preparálják már jóval elõbb a kerületeket, szervezik s vívják a választási kampány alatt a döntõ csatákat. Nem az ólompitykés, régi fokosos alakok; begyepesedett sírban alusznak ezek már, de a nemes vármegye azért mégsem szabadult meg tõlük, mert minden órán oda várják maguk mellé.

Az új kortesek valóságos diplomaták, akik az emberismeret fegyvereivel tudnak bánni. Ahol ravaszság kell, ott ravaszok, mesterileg megbillegtetik a választók szíve húrját, egész mélyen benyúlnak az apró helyi érdekek közé; bölcsek, ha a bölcsesség hat, bolondok, mikor a hóborttól várnak effektust. Mert a hóbort sem megvetendõ eszköz némelykor. Gyulai Pál ellen elég volt kitalálni Kolozsvárott: »Gyulai nem kell követnek; elvesztette Solferinónál az ütközetet«.

Gróf Hunyady Lászlót azzal igyekeztek diadalra segíteni:

- Íme, atyafiak, ez az a Hunyady László, akit a németek lefejeztek Budán a Szent György terén.

Kármán Lajos hosszú idõkön át állandó kerületét úgy tántorították el, hogy ráijesztettek a választókra: »Ha még egyszer megválasztják kendtek, meglesznek a szolgálati évei, penziót fizetnek neki kendtek.«

Egy ügyes fogás többet ér tíz beszédnél. Azazhogy a beszéd egy idõ óta már éppen semmit sem ér. Talán ebben a véleményben volt Emich is, amikor egyszerûen így szólt leendõ választóihoz.

- Én emõkei Emich vagyok. A többit majd elmondja tisztelt barátom, Országh Sándor.

Tömérdek mulatságos és igen sok kellemetlen esemény közt (értem az utóbbi alatt a választók bevert fejeit) bontakozik ki végre a Ház a közvélemény káoszából. Nagy meglepetések a pártarányokra nézve Magyarországon, úgy látszik, lehetetlenek.

Ugyanaz a szituáció nálunk a választás, mint mikor Tisza Kálmán (beszédje közben) friss pápaszemet vált.⁵⁴

Más pápaszem, de csak épp az a helyzet és kilátás. Új parlament, azaz új fejelés, de majdnem csak az, ami a régi volt. Felsõ-Magyarországról, Erdélybõl s a nemzetiségi vidékekrõl bejön a mamelukok zöme, az Alföld küldi a függetlenségi pártot. A Dunántúl termeli az antiszemitákat. (A habarékoknak nincs helyrajzi fekvésök, de nekik meg pénzök van.)

Erdély viszi ilyenkor a legérdekesebb szerepet, a szegény jó Erdély, melyet azzal csúfolnak három évig: »Erdélynek legbecsesebb az az országútja, mely Magyarországra vezet.« Igaz is, hogy ide járnak szerencsét csinálni az erdélyiek. De a választásokon megfordul a kocka! Földönfutó magyarországi jelöltek ott hajtják le fejüket a bizalom vánkosaira, vagy legalább megkísértik lehajtani. A »hivatalos kerületek« is ott, a kies hazában fekszenek.

Mesterségük szerint felosztva, legtöbb jut be a Házba azokból, akik semmi mesterséget sem tanultak. Azután a prókátorok következnek, ezekbõl mindég van vagy negyven az újságírókból körülbelül húsz szokott bejutni, a papokból huszonöt, a mágnásokból negyven-ötven, a legnagyobb rész még mindig a dzsentri.

Egyes meglepõ bukások majd mindig történnek, de ezeken mindig segít a kormány; egyes meglepõ skandalumok is mindig esnek, de ezeket fel sem veszik az igazoló bizottságok.

Róth Pál azzal tette magát híressé, hogy mandátum helyett tévedésbõl egy háromezer forintos kontót nyújtott be a Ház elé.

Az egész ország kacagott ezen, de azért Róth Pált mégis igazolták. Majd a szentendrei botrányos lélekvásárlás került sorra. Az egész ország dühösködött azon, de azért Krausz Lajost is igazolták.

De ha mindezért szidják és becsmérlõleg hasonlítgatják össze képviselõházunkat az idegen parlamentekkel, mindég eszembe jutnak az itt járt singhaliak, akik így szóltak:

- A bécsi nõknél szebbek a pestiek, de hiába, még ezek sem olyanok, mint a mi singhali menyecskéink.

A Ház amilyen, olyan, a mienk. Elég jó az nekünk, mert hisz a mi ízlésünk.

A SZÍNHELY

Az új Tömõ téri gót palota, melyrõl azt híresztelik azok, akik megszavazták, hogy a legszebb épülete lesz a fõvárosnak, csak tíz év múlva épül fel, ha ugyan közbe nem jönnek holmi bazilikai fátumok.

Egy évtized parlamenti története tehát még a Sándor utcai országházban játszódik le, melyhez két évtized emlékei tapadnak, s melyet már megszoktak a honatyák, kiknek nehéz érzés lesz onnan elhurcolkodni.

Mert a megszokás sehol sem olyan nagy úr, mint a mi keleti fajunknál. Ott van rá érdekes esetnek az Urbanovszkyé, aki a fúzió alkalmával, mikor arról volt szó, hogy klubhelyiséget változtat a két fuzionáló párt, s a régit esetleg egy harmadik párt bérli ki, nagy aggodalmakat állott ki, míg végre sok lelki tusa után abban állapodott meg:

- Én nem mozdulok egy tapodtat sem. Ahhoz a párthoz állok, amelyik ide jön.

Jellemzõ vonás nálunk e makacs ragaszkodás a régihez. (Ebbõl magyarázható meg, mért törik magukat, még ebbe a régi házba olyanok, kiknek nem ártana bevárni az újat, míg fölépül).

Nem csoda, hogy mindjárt ideiglenesnek szánták, mert bizony vékony dongájú épület, mely közönséges bérháznak néz ki kívülrõl. Ha nem volna ott a homlokzatán az országcímer, senki sem gondolná, hogy itt lakik a legnagyobb úr, a nemzet.

Ámbár eleget hirdeti az országcímeres botú, medvebõrsüveges kapus is, aki a bejáratnál ácsorog. Nehéz hivatal az övé. Ha a nagyságos urak már azért is panaszkodnak, mert ülnek a hazáért, mit szóljon õ, ki állva szolgálja az országot?

Pedig nem tartja magát kisebb perszónának náluknál, mert szó, ami szó, képviselõ van vagy négyszáz, de portás csak egy van az országházban. Süvegét legfeljebb a nagy kapacitások elõtt billenti meg, mikor a lépcsõzeten jobbról-balról felsétálnak mellette, mint köpûbe a gyülekezõ méhek. (Here a nagyobb részük.) Érkezõ kocsinak, mielõtt kinyitná, jól megnézi elõbb az ajtaját; hozzá sem nyúl, ha csupán szõlõtõke ⁵⁵ van rajta, s nem koronás címer.

Kerüljünk beljebb. Ami a belsõ berendezést illeti, az meglehetõs. Kicsiben megvan minden, ami szükséges. Távírda posta, büfé, elnöki, háznagyi és gyorsirodai helyiségek, csak a könyvtár szorult ki árván szanaszét; nemcsak a jobb és keresztfolyosóra jutottak üveges könyv­szekré­nyek, de a büfébe is. Jó gondolat különben együvé tenni a könyveket a borospalackokkal. Így legalább sokat vannak együtt a képviselõk is a könyvekkel.

Azonkívül meglehetõs közömbös viszony van köztük. Sem a könyvek nem háborgatják a képviselõket, sem a képviselõk a könyveket.

A könyvtárnok (kivált a néhai Bassó) sokszor csörgette a folyosókon ingerkedve a kulcsokat, hogy olvasót fogjon, de sikertelenül. Nem akadt horogra más, csak Pulszky Ágost, Szilágyi Dezsõ, Berzeviczy Albert, Láng Lajos, Grünwald Béla és Lánczy Gyula. De ezek közül is az utóbbi abban a gyanúban állott, hogy csak azért vesz ki könyveket, hogy a könyvtárnoknak örömöt okozzon, s tudományos voltát szemlélhetõvé tegye: a hóna alatt hordja a folyosókon, s azután visszaadja érintetlenül.

Ha valamelyik sokáig nem jött új könyvekért, aggódni kezdett miattuk. »Talán betegek, talán valami rossz munkán utálták meg az olvasást? Ej, ej, mi történt ezekkel?«

Annak is örülni tudott, ha valamelyik képviselõ elhozta vagy hazaküldte a kölcsönvett könyveket. Olyan érzés volt az neki, mint akinek a gyermekei térnek vissza a nevelõbõl; megsimogatta õket, leverte róluk a port, beléjük kacsintott, s csak azután tette vissza gyöngéden a helyükre.

Szíve repesett örömében, ha néha Tisza Kálmánnak kellett valamely mû.

- Nagy dolog készülõdik - szólt hunyorgatva pajkosan, bizonyos titokzatossággal. - A »generális« az ágyúit tömi... erõsen tömi.

A legnagyobb dicséret az volt tõle, hogy valaki »olvasott ember«, Bismarckra is csak annyit tudott mondani, ha róla beszélt.

De ne foglalkozzunk az olvasottsággal, mert az itt nem numerál, és nemhogy használna a illetõknek, inkább árt. A praktikus politikusok, mint például Tisza Kálmán is, úgyszólván eltitkolják, vagy legalább óvatosan kerülik az auktorokban való jártasság látszatát. Tiszánál csak véleményének érettségébõl érzik, hogy tanulmánynak kell lennie mögötte.

Csapjuk be hát mi is a könyvtárajtót, s nézzünk be a többi helyiségekbe. Mégpedig kezdjük a tanácstermen, melyet három hosszú, rovátkos ablak világít meg felülrõl. Puritán egyszerûségû, de annál több a cikornya a beszédekben. Ha elmondjuk, hogy a képviselõk tölgyfából faragott, zöld bõrrel bevont padokban ülnek a kör alakú teremben, s ha hozzátesszük, hogy az elnök zöld mennyezet alatt unatkozik, feje fölött a magyar címer és egy rossz karikaóra, mely mindig késik egy negyedórával, elõtte a pulpituson hatalmának jelvényei, a szerencsétlen csengettyû, továbbá egy látcsõ, a féllábon álló elnöki kalamáris és egy fehér zsebkendõ (az elnöki könnyek letörlésére), akkor éppen semmi sem lett elhallgatva.

De nem az elnöki szék a legirigyeltebb, noha az van a legmagasabban, hanem lent a piros bársony karszékek szurkálják a magyar embert legjobban. Ezek a célpontok. Ezek felé mosolyognak jobbról, ezek felé fenyegetõznek balról, s ezekre veti aranyozó sugarait a nap felülrõl.

Közepütt a tisztáson, a gyorsírók rekesztéke mellett áll a sokat emlegetett »Ház asztala«. Ezen fordul meg a legtöbb limlom az ország valamennyi asztalai közül. (Ebbõl még Hatvani professzor sem csapolhatna tiszta bort.)

A körben futó padoknak, melyek szekciókra vannak felosztva, csupán egyetlen említésre méltó specialitásuk van, hogy a Deák Ferenc hajdani helye ki van vágva kegyeletbõl.

Noha a babona már nem járja, mégis feljegyezzük az Éber Nándor esetét, aki 1883-ban szóra­kozottságból Deák helyére ereszkedett, és abban a pillanatban a Ház nagy ijedelme közt kétrét hajolva, lábait a magasba meresztve bukott a földre. Mintha Deák Ferenc szelleme taszította volna le: »Eredj innen a helyemrõl«.

(Kár, hogy a miniszteri párnákban nincsenek olyan dzsinnek, akik eltaszítanák a nem odavalókat.)

Mit szóljak még a tisztelt színhelyrõl? Elmondjam-e, hogy esõs idõben nehol beszivárog a mennyei áldás. Szidjam az akusztikát? Hangot adjak a gyenge hangúak és a köszvényesek panaszainak? Hisz ezek mindenütt találnak kifogásolnivalót! Akik a folyosón vannak, azon panaszkodnak, hogy fullasztó gõz gomolyog ki a terembõl a folyosókra, a terembeliek pedig azon sopánkodnak, hogy tûrhetetlen szivarfüst szivárog be a folyosókról a terembe.

Elöl a korridor baloldalán a ruhatár van, hová háznagyi szabályrendelet szerint csak a képviselõk akaszthatják felöltõiket és kalapjukat.

Azért mondható sikerültnek egy fiatal hírlapíró ötlete, midõn a miniszterelnök - bizonyos teljesített szolgálatok után - megkérdezte tõle, mit kíván a maga számára.

- Magamnak semmit, kegyelmes uram, hanem a kabátomnak kérek egy szöget a Házban.

Meg is lett a szög (amihez kabátról is nyilván a miniszterelnök gondoskodott).

Künn az épület elõtt, ha ülés van, négy-öt fiáker áll. Csak a beavatottak tudják, hogy a leszerszámozott, lelógó fülekkel szundikáló gebék még a törvényhozási apparátushoz tartoznak.

Ezek szállítják szavazás esetén a távollevõket. Az élelmes »hajcsárok« és fürge galoppinok ismerik a barlangokat és búvhelyeket, hogy a nyáj egyes tagjait hol lehet a nap bármely órájában megtalálni.

Ha veszély van odabent, a négy fiáker egy óra alatt beliferálja voksokban, ami hiányzik - a többséghez.

A FOLYOSÓ

Víg élet volt itt valaha régen. Mikor még nem fáradtak bele az emberek annyira az alkotmányba, mikor egyformábbak is voltak: nem tarkította annyi kapaszkodó és felkapaszkodott úr a csoportokat.

Kevesebb hiúság volt és több kedély. Derült világa volt a parlamentnek.

Mindenki azon törte magát, miképp lehetne kellemesebb a többinek; most azon igyekszik mindenki, hogyan elõzhesse meg a többit.

Szontagh Pál, aki már akkor köztiszteletben állt, verseket faragott kulináris latinsággal az egyes szónokokra:

Si loquitur Babes, nihil inde solatii habes
Quae loquitur Borlea, mortificant te ea
Dum loquitur Hilibi, praestat esse alibi.

(A versek elpusztultak; a Borleák, Hilibiek, bár más néven, megmaradtak.)

Unalmas szónoklatok alatt ott künn adomázott Deák Ferenc, ott bent pedig még maga Horvát Boldizsár is azzal mulatta magát, hogy komoly német költeményeket áttravesztált magyarra elmésen, de úgy, hogy aki azokat azután valaha komolyan hallotta németül, fölkacagott rajtok. Nevetségessé tette a német poézist. (Úgy ártott a németnek, ahogy lehetett.)

Ma már mind ennek semmi nyoma. Elsavanyodott arccal járnak-kelnek ott egymásra bámulva a követek. Bizonyos száraz, rideg hangulat ömlik el az egész képen. Valóságos téli tájék.

Ha valaki felnyitja a száját: az bizonyára a sztenografusoknak szól.

Akinek valami ideája van, az azt kuporgatja, titkolja, nehogy más ember kitalálja, és az csináljon vele furorét; akinek pedig nincs ideája, az azt úgy el tudja palástolni, hogy egy egész életben találgatni kell, hogy ugyan mirõl gondolkozik?

Az emberek nem tudnak sem haragudni, sem örülni annyira, mint régen, sem nem melegek, sem nem hidegek, hanem - kivált a mamelukokon az látszik - mintha élni is csak azért élnének, mert Tiszának okoznak vele örömet.

(A habarékokkal még rosszabbul áll a dolog, mert azoknak még az a hitök sincs meg, hogy egzisztálásukkal valakinek örömet okoznak.)

Hanem a napok mégis fogynak, múlnak, s a törvény hozási gépezet forog rendesen, elkényszeredett, unalmas zakatolással.

Mundus se expediet. Amikor a tanácsterem unalmas, akkor a folyosó bizonyosan mulatságos és viszont.

Ah, jó folyosó! Még így kesernyésen is te vagy a legcsábítóbb, a legnagyobb vonzerõ! Hány tarka jelenet képe tolul az emlékezet elé. Szóváltások, párbajkihívások, összeesküvések. (És a folyosó-forradalmak sokkal veszedelmesebbek a klubforradalmaknál.)

A tanácskozóterem csak a színpad, ott játszanak; hanem a folyosók a kulisszák, itt festik ki magukat a szerepükhöz.

Valaha (mikor még csak »tekintetes urak« voltak a képviselõk, a Szentiványi elnöksége idejében) nagy volt a különbség a bal és jobb folyosórész között. »Tigris« a világért sem ment volna át a túlsó oldali folyosóra, mert azt mindjárt gyanú alá vették, hogy disszidenskedik, s a mameluk is nagy ritkán vetõdék a baltájékra, csak ha kénytelen volt a »piros szoba« miatt.⁵⁶

Ma e tekintetben sokkal szelídebbek az erkölcsök. A régi feszesség megszûnt. A közösügy öregebb lett. Az egyik párt hozzátörõdött apródonkint.

A másik pártban pedig sokan vannak már, akik vállat vonnak: »Hiszen nem mi csináltuk!«

A bal folyosó elveszté vad jellegét. Szabadon járnak-kelnek a legkülönbözõbb természetek. Istóczy akárhányszor tér ki a pokrócon Wahrmannak. Az öreg Prileszky ellenzékiekkel karonfogva végzi rendes sétáit, miután otthon megitta a rendes marienbadi vizét. Helfy kezet fog a miniszterekkel, s igen nyájasan mosolyognak egymásnak a szeme közé. Szalay Imre nem átall szóba állni Tisza Kálmánnal sem, ha úri kedve tartja.

A jobb folyosónak azóta vége van. Csak a podagrás öregurak ülnek ki oda andalogni, s órákig nem szólnak egymáshoz egy szót sem.

Némi életet ide csak Szontagh Pál önt, aki maga mellé vévén »János fejedelmet«,⁵⁷ itt tartja néha udvarát, s akkor folyik az adomázás, hogy hossza-vége nincsen. A képviselõk mind kicsõdülnek. Péchy Tamás aggódva nézi, hogy: »No, most mindjárt nem lesz a Ház határozatképes.«

A túlsó folyosón sok grupp van. A középsõ ajtónál az antiszemiták székelnek. Többnyire Andreánszky Gábor viszi a szót vagy Szalay Imre, akinek a nadrágja rendesen tarka, de a kedve rózsaszínû. Egyik sem olyan rettenetes, mint aminõnek a Lipótvárosban képzelik.

Bizonyosan itt künn ül valahol Pulszky papa is, panaszkodva, hogy a fiai leszavazták, vagy dicsekedve, hogy a fiai ellen szavazott. Gazdag szellemének sziporkáit, dús tapasztalatainak poénokba szûrt extraktumát pazarul szórja a hallgatók közé.

Valóságos lexikonnak használják az öregurat. Ha valaki valamit elfelejtett, vagy még meg sem tanult, õtõle kérdezi; memóriája majdnem olyan mesés, mint a Szontaghé, aki húsz év elõtti tarokkpartikat tud elmondani hiteles bizonyossággal.

Az öregúr azelõtt vagy tudta a dolgot, vagy nem, de mindenre megfelelt, egy idõ óta azonban, mióta a fiai (kik mind különbözõ párton ülnek) megnõttek, felosztotta köztük a tudományok országát, s ha valami jogi dolgot kérdeznek, mogorván förmed fel:

- Azt a Guszti tudja!

Ha ellenben mûvészeti kérdésben kérik tanácsát, bosszúsan int a kezével:

- Ej no, hisz az a Károly szakmája.

S magának önzetlenül csak a politika egy részét tartotta meg (azt a részét, hogy a szivarja hamuját szereti az oltárokra leverni) és a régészetet.

Pázmándy Dénes különös régiséget, egy botot hozott a folyosóra, tele csodálatos ákombákom faragásokkal.

Pulszky megnézi mûértõ arccal.

- Ez bambusz!

- Nem, ez sáfrányfa - válaszolja a tulajdonos.

- Igen, igen, valóban sáfrányfa - hagyja rá Pulszky. - Ez azonban rajta indus faragás.

- Nem. Ezek kínai betûk!

Eközben odalép Hoitsy Pál, s kérdi:

- Mit csinál, Feri bácsi?

- Ezt a botot határoztam meg ezeknek - mondja fölénnyel az öreg.

Még a hatalmas Tisza is, ha valahol elkeserítik, itt gyógyul meg a folyosókon, a saját talaján, a saját levegõjétõl, vizétõl. Az ismerõs zigzugok, kedves fülkék hívólag integetnek feléje... a hívek és leghívebbek amint ott jönnek-mennek nyugodtan, zavartalanul: finom szatirikus mosolyával Csernátony Lajos, aki keveset beszél, de minden megjegyzése a »Revás«-ba való; hatalmas vaskos lépteivel Vizsolyi, a párt elnöke, finom, örökké derült arcával, huszárosan kifent bajusszal, fürgén, gondtalanul Horváth Gyula (akirõl megvan írva, hogy olyan ügyesen tudja gruppírozni a semmittevést, mintha folyton lázas tevékenységben volna). Gróf Bánffy Béla meg-megáll néha, és gondterhelten vakarja meg õszülõ fejét, örök felhõ borong a homlokán, mintha folyton-folyvást azon töprengene: »Mit szól majd ehhez a generális?« (Bánffy Béla szereti az akciót; olyan, mint a vekker-óra, mely mindig ébreszt, de mindig vagy nagyon késõn, vagy nagyon korán.) Az öreg Boér otthonosan, pamutból kötött házisapkában tipeg-topog; Széll Kálmánnak a leginfámisabb szárazság idején is fel van gyûrve a nadrágja.

Tisza ami híveket elveszít a tanácsteremben, visszaszerzi a folyosón, ahol ügyesen tud az emberekkel szincerizálni. Hol egyiket, hol a másikat szólítja meg, s félreinti valami fülkébe, beszélget velök, meglehet, hogy csak az idõjárásról, de az azoknak mégis jólesik.

Mondják, minden nagy ember veszít közelrõl, Tisza hát nem nagy ember, mert õ nyer közelrõl. Akik jól ismerik, azok ragaszkodnak hozzá a legjobban.

Tisza olyanforma lehet, mint a róna Petõfinek: csak jó ismerõsei elõtt veti le fátyolát. De ha leveti, akkor ez az arc nem hideg többé, vonzó melegség derûje önti el a széles homlokot, s nagy szív sugárzik ki az üveggel fedett szemekbõl.

A mamelukoktól sokszor lehet hallani bizalmasan:

- Engem csak a Tisza személyéhez való ragaszkodás tart a pártban.

(Pedig sokkal szebben hangzanék megfordítva, ha az elvek tartanák ott õket.)

A hajdani kormányelnökök alatt közvetlen közelükbõl terjedt a hidegség kifelé. Rendesen az intimusok kezdtek legelõbb foszladozni, de a messzebb esõ gyûrûzet visszanyomta õket. Tisza alatt meg van fordítva, s innen hatalmának állandósága. Tisza legbensõbb környezetébõl a ragaszkodás melege árad kifelé; a tovább esõ rétegekben természetesen mindég lanyhább, de ahol már a hidegebb szél fúj, az oly messze van, hogy a »generális«-nak nem árthat.

Külsõ modora szögletes és ügyetlen, úgyhogy ha valami idegent visznek hozzá, a jóakarók rendesen figyelmeztetik: »De meg ne ítélje egyszeri látásból, mert Tiszát sokáig kell ösmerni, hogy élvezhesse. « Kár, hogy hozzá nem teszik: »Nekünk magunknak is tíz évi mamelukos­kodásba került.«

Hanem az igaz, nagyon megszerették, kivált még a tíz évnél is régebbiek. Pedig miért? Hogy jó bánásmódja van? Hiszen a többi miniszterek majd elolvadnak a nyájasságtól. Bedekovics elõre köszön a kapusnak is; Kemény Gábor két kiterjesztett karral hatol be a folyosón át a miniszteri szobáig, s a két kiterjesztett kar arra való, hogy útközben, mint két gép, a mamelukok kezeit szorongassa; Szapáry arca csupa cukor; a Széchenyi szeme édes méz - és mégiscsak Tisza tud bánni a mamelukokkal.

Ennek nem lehet más nyitja, minthogy van egy erénye: keveset ígér, és abból sokat tart meg, a többi miniszterek sokat ígérnek, és abból keveset tartanak meg.

És hogy van egy hibája: a fúzió után el tudta felejteni, kik voltak az ellenfelei, de nem tudta elfelejteni, kik voltak a barátai.

Ez kapcsolja hozzá táborát, de sok fogyatkozása is innen ered.

Különben nem való a folyosón komoly dolgokról beszélni. A napfény széles sávokban szûrõdik be a nagy üveglemezeken át, kivált déltájban pajkosan táncol a vastag szürke szõnyegen, egy-egy arany pántlikával keresztülszeli a magasban koválygó füstfelhõt is több helyen. Vidám kacaj csendül meg innen-onnan. Viháncolás zaja hallatszik a büfébõl. Az vagy Odescalchy Gyula lesz, vagy a jámbor Rónay János. Ni, itt gurul Göndöcs apó is. Nosza, meg kell a kezét nézni, ha rajta van a nagy gyémántgyûrû, akkor az annak jele, hogy ma beszélni fog.

Amott a Ház gyufatartójának tájékán Jókai Mór évelõdik az ellenzékiekkel.

- Könnyû nektek, nyugodt lelkiismerettel feküsztök le mindig; ha jót indítványoztok, azért, mert jót találtatok ki, ha rosszat, azért, mert úgysem lesz belõle semmi.

A homályos keresztúton, hol a könyvszekrények között vezet az út az egyik folyosóról a másikra, örökös gáz ég piszkos, vörhönyes lánggal. Innen nyílik a többnyire néptelen olvasó­szoba. A homályos sikátor a suttogóknak jó. Ha ugyan itt meg nem zavarják õket közelgõ léptek, »tip-top, tip-top«. A derék Kõrösi sántikál nagy elõszeretettel ezen a tájon.

A folyosó nemcsak a bent unatkozó képviselõk menhelye, hanem a kimaradt képviselõk leshelye is. Itt a legcélszerûbb bevárni a haláleseteket. A folyosó halálmadarai meghallják, hogy hol, mikor ürül kerület. Hogy vannak az otthon fekvõ betegek. Itt a szemük elõtt sorvadnak el a fennjáró hektikus képviselõk, akik görnyedten és köhécselve futnak át a folyosón a terembe, hogy a füst ne fojtogassa õket. Az exképviselõk összenéznek ilyenkor: »Ejh, ez sem húzza már sokáig!« Tagadhatatlan, ez is egy neme az élvezetnek.

Ezalatt belülrõl az elnöki csöngettyû és a villany drót gyakran zizeg, riadozik, sikongat, csakhogy a folyosót nem olyan könnyû már most becsalogatni, mióta megvan ott künn a beszéd-mérce, mely új találmány, megmutatja ki beszél, és ki fog ezután beszélni.

Az élénkebb érdeklõdés a tárgytól és a szónoktól függ. Olyan tárgy nálunk, mely váratlan fordulatokat nem hozhat, s melyet pártcélokra kizsákmányolni nem lehet, senkit sem érdekel, s az olyan szónok, aki nem személyeskedik (hacsak nem a nagy szónokokból valamelyik), hallgatókra nem számíthat.

Még a kiváló szónokok közt is nagyon szigorú az osztályzat.

Garasos cigarettát el lehet dobni Horánszkyért is, Istóczy megér egy kabanost, Grünwald egy kubát. Szilágyiért akárhányszor láttam félig szítt brittanikákat eldobva, Apponyiért, Tiszáért, Jókaiért elhajítanak pompásan szelelõ regalitásokat, de egy bock erejéig terjedõ orátort nem szült a mostoha kor.

Hogyisne! Rossz csere volna egy szónokért száz csevegõt hagyni itt! Ott bent a jó barátok is ellenségek, ha különbözõ párton vannak, s közbeszólásokkal ingerlik egymást, künn az ellenségek is jó barátok; sõt itt, a barátságos füstfelhõk között, a nyájas zsibongásban, még az újságírók is összebújnak meghitt bizalmas suttogásra. Mondja is nekik az arra menõ Csernátony:

- Úgy, úgy! Szeressétek egymást fiúk, mert más úgysem szeret benneteket!

Nézzünk szét még egyszer. Mert a folyosó, éppúgy, mint a terem, minden percben más-más. A tanácsterem ajtai minduntalan nyílnak és záródnak a kijövõk és a bemenõk után. Egyenkint szállingóznak ki és be a beszédek alatt. Egy-egy beszéd után valóságos népvándorlás van, s igen gyakran megesik, hogy akik a Vámos beszéde alatt »folyosó« voltak, azok válnak a következõ szónok alatt »teremmé«, s a Vámos volt hallgatói folyosóvá. (De azt már nem árulom el, hányan vannak ilyenkor a folyosón.)

Hát mondom, nézzünk szét még egyszer. Mennyi érdekes tipikus alak! S majd mindenikhez fûzõdik valamely tréfa vagy esemény.

Az a magas, nyúlánk fiatalember Szereday Aladár. Ezt egyszer fajd helyett lõtték meg Erdélyben. Akivel beszélget, az Damokos, volt képviselõ. Ezzel meg az történt, hogy mikor a király cercle alkalmával, miután elõbb a körülállókkal a vadászatokról beszélt, hirtelen hozzá fordult azzal a kérdéssel: »házas ön?«, õ abban a hitben, hogy azt kérdezi, ha vadász-e, hirtelen odafelelt: »néha-néha felség«.

Aki most szegõdik hozzájuk harmadikul, az a közbülsõ Pulszky. Természetesen õhozzá is tapad elég sok vidám ötlet. Tõle kérdezte csipõsen Gablentz, miután már egy óra hosszat tanácsokkal tömte hadászati dolgokban: »Ugyan kérem delegátus úr, milyen csatákat vezényelt már?«

Hosszú korom bajuszát pödörgetve ott õdöng a »csontbáró« Orbán Balázs, Thaly Kálmánnal karonfogva, aki talán éppen most közli vele azt a történelmi fölfedezését, hogy a kurucok olyan derék legények voltak, mikor karóba húzták õket, még ott a karón is pipáztak.

A büfé felé húz Bánffy György, az operettszerzõ, akit azzal haragítanak, hogy a zene elsõsorban úgy érdemel figyelmet, mint »hajnövesztõ szer«. (Innen van a zongoravirtuózoknak a nagy hajuk.)

Csak említeni kellett a nagy hajat, s már elénkbe lógázza magát Herman Ottó, akit a nagy haj és a pókok tettek híressé, de nagyon lassan, mert nálunk még az ilyenfajta tudományt hiábavaló szõrszálhasogatásnak tartják. Mikor az erdélyi ember elõtt dicsekedett, hogy tizenkét pókfajt talált a környékükön, az kételkedve rázta fejét:

- Ugyan, ugyan, hiszen az egész világon csak háromféle pókfaj van, a közönséges pók, a keresztes és a kaszáspók.

- Már a szeme is más mindeniknek, - bizonykodott Herman.

- Ugyan, ugyan, hiszen a póknak nincs is szeme.

Egyszóval ahány ember, annyi típus és annyi adoma. Ki gyõzné azokat elsorolni? Méltán mondják, hogy Magyarország az adomák és tréfák hazája. De hát még a folyosó? Az akkor valóságos puskaporraktár. Igaz, hogy ez elmésségekben sok olyan puskapor van, amelyikkel már lõttek egyszer.

Az elmésségek és ötletek mellett itt virágzik legjobban a pletyka is. Ez a piaca. A képviselõk olyanok, mint a kulcscsomag: szépen összecsengnek egy csomóban, de elválasztva mindenik más zárba tartozik. A társadalom sok osztálya van képviselve. Tehát sokat látnak, hallanak. S amit látnak, hallanak saját körükben, azt mind ide hozzák a folyosóra.

Aki ide leül teljesen tájékoztalanul, egy óra múlva offé lesz mindenben, ami a színházakban, a bürókban, a klubokban, budoárokban és a »Kék macská«-ban történt.

De amellett a tanácsterem mûködése is figyelemmel kísérhetõ, mert galoppinok és nyugtalan vérû képviselõk folyton jönnek-mennek, s hirdetik, mi folyik bent, ki beszél, mit beszél.

De ezzel nagyon kevesen törõdnek - mígnem végre megjelenik Podmaniczky Frigyes. Lihegve jön otthonról útiruhában. Biztos jel ez arra, hogy nemsokára megrezdül az elnöki telegram s valamelyik jegyzõ kikiált a folyosóra:

- Szavazás van!

Egy pillanat alatt betódulnak a teremajtókon, és halotti csend terül el a folyosó vidékein.

...Csak a teremõrök lépte cuppog a szõnyegeken, amint a hirtelen elhajigált füstölgõ szivarvégeket szedegetik.

A GENERÁLIS

Így nevezik egymás közt a miniszterelnököt a mamelukok, mintegy ki akarván fejezni a vak katonai engedelmességet: hogy követik éjjel-nappal, szárazon-vízen (de nem vízen és kenyéren).

Tíz éve uralkodik már fölöttük. Feje a piros széken fehéredett meg. Tíz éve uralkodik már fölöttük. Feje a piros széken fehéredett meg. Tíz éve eszi a legédesebb kenyeret, melynek a neve hatalom, és sem a kenyér nem lett kisebb, sem az õ étvágya nem lett rosszabb.

E tíz év alatt sok mindenen ment keresztül, járt Szküllák és Kharübdiszek között, hajója zátonyon akadt, sziklához csapódék, ellenkezõ szelek szaggatták vitorláit, de mindent kihevert. Az történt vele, ami minden kormányelnökkel: hogy a hatalmi széken népszerûtlen lett, végre pedig az történt vele, ami soha egy kormányelnökkel sem: hogy a saját népszerûtlenségét a hatalmi széken élte túl.

A nemzet ráunt oppozíciót csinálni ellene, a sajtó belefáradt üldözésébe, mert nem ártott neki semmi. Utoljára belenyugodott mindenki abba a gondolatba, hogy ez már mindig így tart, isten neki, még leányágon is Tisza fog itt uralkodni.

Hanem azalatt a tíz év alatt meglehetõsen megöregedett.

Lássuk csak, milyen! Nem lehet mondani, hogy szép ember (ámbár, ha szavazásra kerülne a sor, arra is többsége lenne), de azt sem lehet mondani, hogy rút ember. Nincs rajta semmi különös, de az is igaz, hogy nincs rajta semmi közönséges sem.

Hosszú, sovány alak, hosszúkás körtearccal, kissé bicegve jár, igen egyszerûen öltözik. Sárgásfehér szakálla legyezõ alakban környezi állát, õsz haját fölösleges hosszúra növeszti, és e fölösleggel takarja el a deficitet.

Tegyük hozzá még e képhez azt, hogy szemeit többnyire sötétszínû szemüveg födi, s ez ad csontos, szögletes arcának némi fagyasztó ridegséget; meglehet taktikából viseli, mert szemeinek õszinte, majdnem szelíd fényével nem bírna tábora felett uralkodni. De így azt sejthetik, hogy barna szemüveg alatt villámok laknak. Ha végül megemlítjük még históriai nevezetességû pislogását, teljesen készen vagyunk az arcképével.

*

Gróf Andrássy Gyula idejében két udvar volt Magyarországon. Az egyik a bécsi Burg, a másik az »Angol királyné«. Ha a miniszterelnök ki akart vinni valamit, elõbb el kellett utaznia Bécsbe, s ott kérni rá a jóváhagyást, mikor pedig Bécsben készen volt, még hátra volt a másik hatalom, az öreg Deák Ferenc az »Angol királyné«-ban; ha az is beleegyezett, akkor miniszteri tanácsban kezdõdött el a csata a többi hatalmas hét miniszterrel, kik mind a maguk esze szerint szerették volna igazgatni az országot.

Roppant mulatságos dolog volt az így.

Deák, aki elõre belátta, hogy ebbõl nagy kollíziók támadhatnak, Kandó Kálmánt a következõ hatáskörrel neveztette ki miniszteri tanácsosnak:

- Te pedig arra fogsz ügyelni, hogy mi Andrássyval össze ne vesszünk. Ha gorombaságot üzen, vagy én üzenek valami erõset, annak te útközben szép formát találsz.

Úgy is lett. Ha az öregúr azt mondá valamire mérgesen: »ez ostobaság, ebbe én soha bele nem egyezem, mond meg Andrássynak, ezt ne próbálja tenni«, azt Kandó már úgy adta elõ a miniszterelnöknek:

- Kegyelmes uram, beszéltem Deákkal, alapjában helyesli propozíciódat, de ez idõ szerint, úgy vettem ki, még némi aggályai vannak.

Tisza mint ellenzéki vezér, figyelmes szemlélõje volt e kormányzási mizériáknak, s mihelyt a hatalomra került, elsõ dolgának vette, megszabadítani magát a kapacitásoktól.

És ez igazán fényesen sikerült neki.

Megalakította, apródonként összeenyvezte a »néma minisztérium«-ot, megannyi clercet, a legkényelmesebb, legszürkébb apparátust, mely valaha létezett. Tisza proponál, s õk bólintanak rá egyet, vagy pedig õk proponálnak, de Tisza elõleges beleegyzésével. Megszokták, hogy Tisza cselekszik mindent, Tisza oltalmaz mindenkit. Ha valamelyik miniszternek a torka fáj, nem a patikába szalajtja a lakájt, hanem Tiszához... alkalmasint õ rendel neki még vizikátort is... Hát a párt?

A pártból kiveszett lassanként minden önállóság, sokkal jobban mint Tisza szeretné. E nagy ember lapító súllyal nehezedik rájuk szellemével és egyéni tulajdonaival. Nekik azt kellett volna látniok ebbõl, hogy nagy ereje van, de õk csak azt nézték ki, hogy õnekik semmi erejök sincs.

Mindenki kicsinek kezdte magát érezni és kicsi maradt. A régi nagyságok szemlátomást apadának; s elkedvetlenedve maradoztak el, vagy pedig lustán hagyták maguk fölött röpülni a devalváló idõt.

Mindinkább megszokták õk is, hogy Tisza gondolkozzék, s tegyen mindent. Gondolták magukban ázsiai nyugalommal:

- Hiszen az õ dolga, egészen. Ha rosszat csinál, magának csinálja., ha jót csinál, nekünk csinálja. Minek ütnénk bele az orrunkat?

Tisza még egy darab ideig közlé terveit egyikkel vagy másikkal, de mikor észrevette, hogy azok, mielõtt nyilatkoznának, az õ véleményét fürkészik, hogy azt adhassák tanácsképpen, abbahagyta ezt a fölösleges formalitást is s azóta lett a szó szoros értelmében »generális«.

A generális nem konferál, csak határoz.

A párt nem disputál, csak szavaz.

Gróf Bánffy Béla, mikor egy ízben a kormány plánumát kérdezték tõle, rezignáló humorral fejté ki a párt helyzetét.

- Tisza nem szól, kérem, soha semmit, s ebbõl két jó dolog következik. Egy az, kérem, hogy mi semmit sem árulhatunk el, és más az, kérem, hogy mi mindnyájan mindent tudunk, mert többet semmit sem tudhatunk.

Így lett, hogy Tisza ugyan most is növeszti a pártját, de csak azért, amiért a hajat, hogy imitt-amott a kopaszságot fedezze vele.

S így lett, hogy Szontagh Pál a »skíz«-t nevezte el finom gúnnyal »pártunk kimagasló alakjá«-nak.

A KARZAT

Össze sem bírom számítani, annyiféle karzat van. Hölgykarzat, képviselõk karzata, fõrendiek karzata, írói karzat, idegenek karzata és ifjúsági karzat. Ez kivált téli idõben van tömve, mikor a szegény emberek melegedni jönnek oda, de nem úgy értem, hogy a beszédektõl.

Természetesen legszebb ezek közt a hölgykarzat. Még pedig legszebb olyankor, ha az országház kapuján ki van téve a tábla: »A karzati jegyek mind elfogytak«. A zsúfolt karzat biztosan jelenti a zsúfolt Házat is, mert akkor valami érdekes esemény vagy érdekes szónok van napirenden.

Nem akarom vitatni, hogy azokban a rekesztékekben is lehet sok följegyzésre méltót találni, ahol a férfiak ülnek, ámbár egy-egy Haluska János, köhécselõ fõispán vagy gróf még nem olyan látnivaló, amiért érdemes volna a gukkert elõvenni a fiókból.

Néha ugyan vetõdik hozzánk valami idegen nevezetesség, máskor torzonborz vidéki deputáció költi fel a figyelmet. Közönséges napokon azonban ki ül ott? Nehány ismeretlen ember és nehány megszokott ösmerõs. Majoros István vagy Farkas Károly. Ha fekete zászló lóg odakünn, akkor feltûnik egy-két gangos bajusz, és pirospozsgás ábrázat is a láthatáron: eladó kortesek fiziognómiája.

De a legállandóbb alak, a legfigyelmesebb hallgató Ivánka Zsigmond, akinek a helyére majd emléktáblát fog kelleni csináltatni:

Itt üldögélt sok esztendeig
Ivánka Zsigmond

Olyan szenzációs esemény a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, mint aminõ tavaly történt, hogy a karzatról egy egzaltált asztalos lekiáltott:

- Pusztuljatok innen hazaárulók, akik az országot eladtátok a zsidóknak!

A teremõrök gyorsan eltuszkolták.

- Szörnyûség - sopánkodék Péchy -, hogy ilyesmit mer, pláne a karzaton! Idelent föl sem venném.⁵⁸ Hanem az ilyen szcénákért bõven kárpótol az örök tavasz, mely a hölgyek karzatán virít. Szép feslõ rózsabimbók, kinyílt rózsák, kevély liliomok s szerény ibolyák egy csokorban. Valóban kéjes illat terjed felülrõl. Szép szemek mosolyognak szelíden, ha Hoitsy beszél vagy Fenyvessy. Rohonczyt és Andrássy Tivadart is szívesen hallgatnák, de õk nem beszélnek szívesen.

Kíváncsian hajlanak alá a kis fejecskék, mikor Szilágyi Dezsõ emelkedik fel, nehogy elveszítsenek, ha egyet is, apollói gesztusaiból. Apponyi Albert is kedvencük. A nõk, hiába, mind ellenzékiek.

Gyönyörû kép az így néha-néha. A gazdag színpompa, vidorság, elevenség, a beszédes legyezõk, melyek örökös mozgásban vannak, s mozgásukra egész kis szélvihar kerekedik.

Azonkívül, hogy Odescalechy Gyula és pártja nagy gyönyörûségét találja a hölgykarzatban, megvan a praktikus haszna is. Egy-egy hosszú beszéd alatt meg lehet bátran házasodni.

A fiatal képviselõk felhurcolkodnak a magasba, s míg lent az öregek gorombaságokat mondanak egymásnak, addig õk csupán szépeket suttognak a lelkes honleányok füleibe. A csevegés zsivaja harmonikusan szûrõdik le szelíd zsongássá, melyben oly jólesik az öregeknek lent szundikálni, mintha a méhesben volnának.

De nemcsak az úgynevezett obligát honleányok ülnek a karzaton, nemcsak a piknikek és bálok divatos királynõi a mamáikkal, elvetõdik oda sokszor egy-egy agg kisasszony, összetöpörödött anyóka az ország valamelyik szélérõl. Nyolcvan év hava fedi ráncos arcát. Egész a múlt század. Hosszú virágos wikler van a nagymamán, tenyér nagyságú ezüst csattal, Apafi Mihály korabeli fõkötõ barnállik feje búbján, s az arany foglalatú okuláré hozza neki közel a törvényalkotó urakat. Szeretné is megkérdezni a környezetétõl, ha nem röstellné: melyik vajon közülük a palatinus?

Sokszor megesik, tavaly is megtörtént, hogy egy idõsb nõ elmerülve Tisza beszédének hallgatásában, miután az egy percre megállott a jegyzeteiben nézegetve, kihajlott a karzati sorompón, s a Ház nagy derültsége által követve, türelmetlenül kiáltott fel: »Halljuk hát, no!«

Évtizedek óta egy gyönyörû menyecske járt rendesen a karzatra. Szép, magas, délceg asszony volt, méltóságteljes nemes arccal. Pajkos képviselõk elnevezték »Hungáriá«-nak.

Húsz év óta természetesen megöregedett a szép asszony, s sokat veszített bájaiból, de a karzaton még most is ott van rendesen. Még pajkosabb képviselõk most már hozzáteszik a nevéhez: »Hungária, de a tatárjárás után«.

A karzatnak ez a része igen fontos tényezõ. Sokan beszélnek csupán a karzatnak, és sokan léptek a törvényhozói pályára, csupán a karzat kedvéért.

Mert Magyarországon két dologra jó a képviselõség. A jobbik esetben valami zsíros hivatalba jut ki belõle az ember, a rosszabbik esetben gazdagon megházasodik benne.

Nos igen, mondjuk ki nyíltan. Magyarországon senki sem azért lép valamely pozícióra, hogy ott megmaradjon. A járásbíró nem azért lesz járásbíróvá, mert tetszik neki ez a pálya, s mert a legszebb élet-feladatnak tartaná a szegény embernek szolgáltatni igazságot. Óh dehogy, õ septemvir akar lenni, vagy talán fõügyész... ez neki csak átmenet. A képviselõ sem azért jön be a Házba, mert erõt és ambíciót érez magában a törvények alkotásában résztvenni. Neki ez csak átmenet... a hely, ahonnan lesben várja a szerencsét. Az ügyvédség is átmenet, az alispánság is... Itt minden ember kénytelenségbõl van a maga helyén (de meg is látszik!), s csak átutazóban érzi magát. Örökösen kezeügyében van az útitáska, amely többnyire üres.

A karzatok közül a hírlaptudósítóké van a legjobban hozzáforrva a Házhoz. Kócos, torzonborz alakok ülnek itt, akik állítólag a közvéleményt szolgálják innen.

A bécsi elõkelõbb lapok nehány tudósítója, egy csomó fiatal reporter (akik mindent jobban tudnak a lent ülõ öregeknél, s minden tisztelet nélkül bíráskodnak fölöttük), s végre a molyette újságírók, a karzat habituéi.

A reporter csupa szem, mindent észrevesz, s pótolja a lent ülõ sztenografok fogyatkozását. (Mert a gyorsíró olyan, mint a vak, mindent hall, de semmit sem lát.)

Hanem tagadhatatlanul legérdekesebbek e karzat ama régi alakjai, akik ott töltötték életük javát.

Némelyik itt õszült meg a beszédek hallgatásában. Mások már rég elhagyták a hírlapírói pályát, de a tudósítói karzatról nem bírtak leszokni. Megfoghatlan varázs van abban: aki ezt a levegõt megszokta, meghal, ha nem szívhatja tovább. Veterán képviselõknél tapasztaljuk, ha hosszan tartó képviselõsködés után kimaradnak a Házból, hazamennek és meghalnak.

A Ház a nap, s e csökönyös hírlaptudósítók a bolygói. A gibicek. Megvannak a rokonszenves alakjaik, azoknak a sorsát, sikereit s az antipatikusok bukását lesik ott, minden fordulat izgatja õket, minden esély mulatságot okoz nekik.

A játék õnélkülök folyik, de õk annyira beleélték magukat, hogy azt hiszik, részök van benne. Hiszen csak egy kicsinyke korlát a válaszfal! Hányszor álmodják magokat oda...

S az álom néha beteljesedik. A tudósítói karzat alakjai közül nem egy bukkan fel a földszinten. Azt mondják, »kiülte a mandátumot«. De az álom csak álom marad. Aki a tudósítói karzatról jut be, megint csak visszakerül az oda. Por volt, por lesz megint.

A KÉT TÖRZSFŐNÖK

Mikor a két mérsékelt ellenzéki frakció egyesült két fej alatt, így okoskodtak köztük a tudákosabbak.

- Majd meglássátok, hogy gyümölcsözõ viszony lesz. Apponyival fölfelé hódítunk híveket, Szilágyival lefelé.

Hiszen nem volt az rosszul kieszelve, hogy úgy legyen, mint a régi faliórákon: ha az egyik pondus fent jár, akkor a másik pondus lefelé ereszkedik.

Hanem a valóságban megfordítva ütött ki: Apponyi azért vesztett fölfelé híveket, mert Szilágyival van karonfogva, Szilágyi pedig Apponyi miatt vált kevésbé kedveltté lent.

A két vezér a szó szoros értelmében egymást koptatja. De mindkettõ oly kiváló alak, hogy még mindig marad belõlük jobb idõkre.

Tagadhatlan, az õ pártjukon vannak a nagy vagyon, nagy nevek és nagy hiúságok. Oligarchák és liberálisok, elégedetlenek és várakozók egy són és egy kenyéren.

Nehéz ilyen helyütt a vezényletnek mozogni s összetartani õket.

Jellemzõ megjegyzése volt valakinek, midõn Szilágyi Dezsõ egyik kitûnõ beszédét mondotta az üzenet-vitánál:

- Szilágyi ma fényesen gyõzött.

- Hol? Kin?

- Itt a Házban - a saját pártja fölött. Ugyanezt teszi Apponyi is.

Beszédjeik az egész országban nagy hatást tesznek, de politikájuk nem tesz semmi hatást.

Megesik tehát, hogy mikor sokáig hallgatnak, Tisza, az örök birkózó, szinte feledtetni képes õket. Magok az ellenzékiek, mihelyt sokáig nem hallják fegyvereiket csörömpölni, csüggedten suttogják egymás között:

- Hiába, csak egy ember van itt ma: Tisza Kálmán.

A két törzsfõnök azonban rajta van, hogy ez ne igen gyakran történjék. Inkább õk ketten osztoznak meg a dicsõségen. (Tiszáé a hatalom, övék a dicsõség.)

S hogy soha össze nem zörrennek az osztozkodásnál, az a kormánypárti sajtó érdeme. Mert amikor Szilágyi van in floribus, a kormánypárti újságok kezdik kürtölni, hogy »Apponyi a nagyobb talentum«.

Ez akkor, úgy olvasd, a Szilágyi verõfényes hete. (Mert semmi oly erõs, ami itt egy hétig el nem kopik.)

S egy hét alatt Szilágyi után okvetlenül felszólal Apponyi. A dicsõség ekkor rögtön az õ alakját önti el sugarakkal, s a kormánypárti újságok lélekszakadva írják: »Szilágyi a nagyobb talentum«.

A kormánypárti taktika manõverez arra, hogy a két összeenyvezett vezér el ne szakadjon, s egymást paralizáló súlyát el ne veszítse.

A KÉPVISELŐHÁZ MADARA

Nyári idõben elégszer megtörténik, hogy a t. Ház helyiségeinek nyitott ablakain át egy csíz röpül be és a büfé vagy a könyvtárszobán át, csattogó szárnyaival egyenesen a folyosóra száll. A szegény kis csíz leül a magasan fekvõ ablakok valamelyikének párkányára, s búbját igazgatva, kedves, bronzszínû csõrével, apró szemeivel értelmesen pislog, mintha a fel- s alásétálgató képviselõk frondeurködését vagy vidám adomáit vigyázná.

- No, svindler, itt vagy? - mondják a képviselõk a madárnak és a kalapjaikkal hessegetik.

De az föl sem veszi, legfeljebb szemecskéit hunyja be, mintha apró ónszínû hólyagokat húzna rájuk.

- Svindler! Svindler!

Ösmeri mindenki, vidáman szólítgatják.

A svindler föl sem veszi ezt a nagy, országos népszerûséget, egykedvûen kopogtatja az ablaküveget, s vájkál a ripacsos falban, ha pedig megunja magát, odább repül a bal folyosóról a mameluk-folyosóra. Emitt a napfény több, ott a szivarfüst kevesebb. A büfébõl kivezetõ csíkos pokrócon gyakran találhatni tortamorzsákat. A csíz már azt is tudja. Leereszkedik a magasból a kenyérkeresés e közmondásos talajára, s ugrálva keresi a morzsákat az agyonpuhított szõnyeg megereszkedett szálai közt.

Sõt megtette azt a vakmerõséget egyszer, hogy betolakodott magába a Házba, s leült az elnöki szék mennyezetére, fölül. A menny zöld szövetbõl van. Azt hitte a bohó, valami fán biggyeszkedik, s elkezdett csicseregni. Péchy Tamás kétségbe volt esve, miképp vonja meg tõle a szót, mert erõszakos rendszabályokat nem engednek a házszabályok. A jegyzõkönyvi megrovás az egyedüli ostor.

A csintalan csíz nem respektál semmit: mandátum nélkül jár-kél itt, ahol még a mandátumnak is harminc napig kell érnie, mint a vadkörtének. S dacára, hogy nincs mandátuma, mégis védi az immunitás. A kis svindlerhez a világért sem nyúlna senki. Az öregebb képviselõk pláne bizonyos pietással nézik, s még cukrot is adnak neki a bonbon-stanicliból. Az indusok szent madara is megirigyelhetné parlamentünk kis madarát.

Pedig ez csak közönséges csíz. Mondják, a nagyapja valóságos kanári volt még. Úgy viszi és úgy fogyatkozik, mint a dzsentri. Az unokái bizonyosan már csak közönséges verebek lesznek.

De hát miért áll olyan nagy tiszteletben a svindler; itt, ahol semmit sem tisztelnek nagyon, ami nem miniszter, és miért nevezik svindlernek, annak külön kis története van.

A nevezetes madár tulajdonképpen nem a maga ura, hanem a képviselõházi házmester tulajdonát képezi, s valaha igen szépen jövedelmezett a gazdájának. Igen, igen, múltja van a kicsinek, s e múltja miatt tartják tisztességben a Ház urai, kiket emlékeztet valakire, aki itt ült, járt egykor közöttük, s e múltja miatt dédelgeti a házmester is a szép drótkalitkában melynek az ajtaja nappal mindig szabadon van hagyva. Ritka bizodalom egy madárhoz a XIX-ik században!

De kezdjük az elején.

Valamikor Lisznyai Kálmánt nevezték a »madarak pajtásá«-nak. De õ csak pajtáskodott, s versenyt énekelt velök; õ inkább konkurrensök volt. A madarak igazi jóltevõje báró Kemény István.

Az pedig nagy szó ebben az országban, amelynek népe egyebet sem tett vagy tizenkét esztendeig, mint hogy egy madarat üldözött és szidott folytonosan.

Kemény István azonban nemcsak a madarakat szerette, hanem az embereket is. Ami sokkal nehezebb. Hogy rendkívüli ember volt, ezt képviselõtársai tudhatják a legjobban abból, hogy rendesen eljárt az ülésekre. Sõt a néhai Kemény István nemcsak kötelességbõl, de mulatságból is minden üres idejét a Házban töltötte, akár volt ülés, akár nem. Bement a háznagyi hivatalba, ha ott nem talált senkit, benyitott az irodába, s ha ott sem volt ember, elvégezte rendes sétáját a folyosókon úgy, mint üléses napokon szokta, vagy lement a szûk, sötét udvarkába, elbeszélgetni a házmesterrel, vígan lógázva kezében hírhedt esernyõjét, melynek nyelére ezt a keserû humorral komponált feliratot vésette: »óh, demokrata, ha tán eltulajdonítanád ezt az esernyõt, gondold meg, hogy az a szegény báró Kemény Istváné volt«.

Ilyenkor látott meg egy csízt a házmester kalitkájában.

- Mennyiért adja nekem ezt a madarat? - kérdé a házmestertõl.