1887
CIKKEK, TÁRCÁK

HIVATALOSZTOGATÁS

(Szilveszteri mese)

Szilveszter estéjén: mit beszéljek én el önöknek?

Téma nincs. Az egyik miniszter már megjött, a másik még el nem ment. Jó hírt nem mondhatok.

Mondok hát egy mesét.

Egy esztendõnek az utolsó napján, nem mondom el, melyik esztendõ volt, de kitalálni szabad, összejöttek az emberiséget mozgató rugók: a legegyszerûbb emberi tulajdonságok, és egy nagy lakomát csaptak az öreg esztendõ torára.

A Pénznél jöttek össze, õ volt a házigazda. Nagy vacsorát tálaltak. Felül a Hatalom ült bíbor köntösben, és minden tálból kivette a legjobb falatot. Mellette jobbról egy szelíd külsejû, bamba képû öregúr foglalt helyet, akinek kopasz fején az egyik oldalról a másikra volt a haj átfésülve.

Fogai nem voltak, nem tudott harapni és kellemetlenül csámcsogott. A lé kifolyt a szája szélein s a hús kipotyogott a szájából. Ez az öregúr a Gyámoltalanság volt.

Balról egy hórihorgas kamasz ült a Hatalom mellett, aki minduntalan leejtette vagy a villáját, vagy a kését, felborította a sótartót, leöntötte mártással az asztalt. Gubó legyek, ha ez a nyegle úr nem maga az Ügyetlenség.

Csakugyan õkelme volt és sugárzó arccal diskurálgatott az alább ülõ durva kinézésû, vad arckifejezésû úrral s nem egyszer mondta neki:

- Kedves Akarat, ön a legszeretetreméltóbb, legbehízelgõbb fickó a világon.

Hm, ez tehát az »Akarat« volt. Az egész kompániának a kedvence. Még a Hatalom is nyájasan mosolygott rá az asztalfõrõl. Ha beszélt, édesdeden hallgatták valamennyien.

Túlról az Akarattal vizaví egy nemes arcú, fehér hajú aggastyán merengett az asztali gyertyák fényében. Szemöldjei szigorúan össze voltak ráncolva, de ajkai egy-egy bánatos vonással a széleken és kék szemei biztató jóságot fejeztek ki. Az öregúr nemhiába került az asztal végére, igen rosszul volt öltözve. Tépett ruhái és sebhelyei az arcán olyanul tüntették fel, mintha valahol összeverték, megszaggatták volna. Különben nem sok becsülete volt a társaságban. Nem kedveskedett neki senki és nem kínálták semmivel. Csak a koccintásoknál figyelmeztették néha:

- No, ne légy olyan szomorú, Igazság pajtás! Igyál te is!

Az asztal legvégén dölyfösen ült maga a házigazda, a Pénz. Pöffeszkedésébõl látszott, bár telhetõleg udvarias akart lenni, hogy õ érzi magát itt a legnagyobb úrnak.

Ebbõl látható, hogy igen érdekes társaság jött össze. Beszélgettek mindenfélérõl, még politikáról is.

Az Akarat vitte a szót.

- Urak - így szólt az ötödik pezsgõspohárnál -, mi tulajdonképp nagy bolondok vagyunk.

- Miért? - kérdik egyszerre hárman is.

- Hagyjuk az emberiség fölött elsuhanni az egyik évet a másik után, anélkül, hogy már egyszer mi magunk ragadnánk kezünkbe a világ folyását.

- Hiszen mi uralkodunk - vágott közbe a Pénz.

- Uralkodunk, de csak közvetve, az emberek útján.

- Hát nem elég az?

- Elég vagy nem elég, de miért nem foglaljuk el magunk az egyes zsíros hivatalokat?

- Nem jó vége lenne - nyafogta a Gyámoltalanság.

- Én nem tartom az Akarat eszméjét bolondságnak - szólt a Hatalom. - Ám próbáljuk meg, válasszunk egy országot és abban az országban válasszunk magunknak hivatalokat. Lássuk, mivé lesz az az ország.

- Hurrá! Helyes! Válasszunk.

És legott megválasztották az országot: a legszebbet. Meglehet, hogy éppen azt, amelyet bokrétának szánt a költõ az isten kalapjára.

- No, hát most már rendezkedjünk, urak!

- Én leszek a kodifikátor - szólt a Hatalom -, én csinálom a törvényeket.

- Én leszek a bíró! - kiáltá a Pénz.

- Helyes, helyes!

- Én a külügyeket viszem - hörgé nagy köhécselve a Gyámoltalanság.

- Én a hadsereget fogom vezetni - selypíté a hórihorgas kamasz, az Ügyetlenség.

Az Akarat is közbeszólt szerényen:

- Nekem nem kell nagy állás. Én egyszerûen tanácsadótok leszek.

- Pompás! Pompás!

Csak az Igazság hallgatott szomorúan.

- Hát te semmi sem akarsz lenni? - kérdé nagy sokára, úgy félvállról a Hatalom.

Az Igazság a fejét rázta egy darabig.

- Mi legyek? - szólt aztán kedvetlenül. - Hisz akkor abban az országban már csak egy szükséges állás marad: a sírásóé.

Az Igazság tehát nem kapott semmi hivatalt. És ezzel az én mesémnek is vége van.

Mert hát olyan furcsa mese ez, hogy talán nem is mese.

SZEGED ÍRÓI

Alig múlik el évnegyed és a halászok városából, ahol azelõtt csak paprika termett és szappan, rendesen egy-egy költõi vagy tudományos mûvet is liferálnak a könyvpiacra, amely itt akceptáltatik és sikert arat. Ott él, csakhogy ritkán ír a költõi lelkû Szabados. Ott írja nagybecsû történelmi munkáját Reizner János, onnan jönnek és ott teremnek a Pósa Lajos szeretetreméltó, bájos gyermekversei, majd Palotás Fausztin ügyes tollából penderül egy munka, és most is onnan veszünk egy érdekes, becses könyvet a Sebõk Zsigmond »Alakok« címû elbeszéléskötetét.

Ez már nem egészen véletlen, mert egy kitûnõ munka Félegyházán vagy Dorozsmán is megjelenhetik, de ahol állandóan egy egész csoport dolgozik, melyet újabb és újabb csoportok váltanak föl, ott már a talaj, a város is részt kérhet magának a dicsõségbõl. Mert ez már a magasabb kultúrát jelenti.

Nem akarom én Szegedet nagyzolva elnevezni »A Dorozsma melletti Athéné«-nek, hanem úgy áll, hogy Szegeden nemcsak a talajt emelte fel a rekonstrukció, hanem a szellemi nívót is. S ezzel jobban veri le Debrecent, mint a magas palotáival.

Ha úgy visszaemlékezem a rekonstrukció elõtti idõkre, milyen világ volt ott. Milyen tisztikar, milyen primitív állapotok!

A színházban csak a népszínmûre volt nagy közönség, a szenátorok komikus alakok voltak a XVII-ik századból. A közgyûlésen Börcsök és Szekerke uraimék vitték a vezérszerepet, akik derék emberek és igen ügyes publikus férfiak lehettek volna a tudásukkal - Hunyadi János idejében. (De ez a Dáni Ferenc ideje volt már.)

Egyszer egy tisztviselõnek valamely okból nekirugaszkodott a közvélemény: olyat tett, hogy okvetlenül el kellett volna mozdítani; el is akarták, de nem lehetett.

- Nem nélkülözhetjük - így szólottak -, mert csak õ tudja a város jószágait, földjeit, jövedelmeit. Ha elcsapjuk, meg sem tudunk mozdulni, azt sem tudjuk, mink van.

- De hátha meg talál halni.

- Hja, isten tudja, mi lesz akkor a városból.

Ma már bátran halhat meg akármelyik, mert minden tisztviselõ offé van a város összes ügyeiben és bonyodalmaiban, vagy ha nincs is, kiokoskodhatik a protokollumokból és kontraktusokból. Olyan tisztikara van Szegednek, hogy megirigyelhetné Budapest is.

Hát a rendõrség milyen volt!

Egy alkalommal szép virágcsokrot pillantottam meg egy magas földszintes ablakban, hol két szép leány lakott a rekonstrukció elõtt. Az egyik leány menyasszony volt, a szép csokrot a võlegénye küldte Pestrõl.

Az ablak ki volt nyitva a hûvös nyári estén. Ejnye, mondom magamban, el kellene lopni azt a csokrot.

Éppen egy rendõr közeleg a reáliskola felõl:

- Hej, rendõr - szólítom meg -, mennyiért szerezné meg nékem azt a csokrot.

A rendõr odanézett, hogy milyen magasan van, aztán bizalmasan hunyorított a szemeivel:

- Legyen kerek számban egy forint.

(A rendõr úr elég jutányosan dolgozott.)

Egy félóra múlva hozta nagy titkolózva a köpönyeg alatt a Prófétába, ahol vacsoráltam.

Kifizettem neki az egy forintot és nyomban küldtem az értékes csokrot nevemben hordár által a másik lánynak, amelyik még nem volt menyasszony.

Hogy aztán milyen konfliktus támadhatott ebbõl a lányok között, ez egy beszélyírónak a dolga, én csak odáig megyek, hogy ilyen volt a rendõrség. Majd minden héten elõfordult köztük valami botrány. Különösen a lopásban excelláltak. Ügy, hogy a publikum rettegett a rendõröktõl.

(Ma már olyan kitûnõen szervezett rendõrsége van Szegednek, hogy a tolvajok abszolute meg nem élhetnek Szegeden - és bizonyosan szidják a rekonstrukciót.)

Hát még a törvényszék milyen volt - de hagyjuk -, nem akarom a múlt idõket szidni, amelyek mindig szebbeknek látszanak a jelennél a publikum elõtt. E fallácia ellen úgyszólván lehetetlen küzdeni.

Egyszerûen csak ki akarom emelni, hogy mióta Szeged európai burokba öltözött, éspedig olyan jól, hogy egy csöppet sem rí le róla, nagy dicséretére válik az õ virágos kertje, az õ fülemüléivel.

Értem az õ poétai csoportját - mert hiába, ezeknek a fülemüléknek is árnyékos hely kell.

Ez az árnyék megvan Szegeden. Az ott megjelent könyvek többnyire ott el is fogynak. Ez pedig nagy szó. A helybeli közönség szereti és pártolja íróit, noha átlag tíz-tizenöt könyv jelenik meg Szegeden évenkint.

Az »Alakok« írója, kinek új könyve elõttünk fekszik, oly tehetség, hogy számára a fõvárosi írók közt is kiválóbb hely jut. Szegeden már régóta ismerik és szeretik, ezentúl az ország is megismeri és szeretni fogja, mert az úgynevezett »rokonszenves tehetségek« közé tartozik.

Nem pesszimista; nem keresi és nem kavarja fel a társadalom szemetjét, nem vezeti el olvasóit sem a kloakákba, sem az élet kínos, sötét jelenetei közé, hanem a költõi és a gyöngéd felé hajlik, még most néha az egészséges realizmus rovására is.

Sebõk gazdag lírai kedély; éles szemû, jó megfigyelõ, humora nem játszi, inkább szelíd, fájó. Irályán bizonyos frisseség, kellem ömlik el. Alakjai élnek s a legjellemzõbb vonásaikkal domborodnak ki.

Az elbeszélések, melyeket az »Alakok« címû kötet tartalmaz, nem ismeretlenek olvasóink elõtt. A »Veteránok«, »Cigáró«, »Menyhárt király«, »Statárium« stb. mind a »Pesti Hírlap« tárcájában jelentek meg, mert még nemrég a »Pesti Hírlap« munkatársa volt: itt fejlõdött, itt izmosodott ki tehetsége.

Sebõk a harmincas évek felé halad most, mintegy nyolc év óta dolgozik a redakciók füstös petróleumlámpásainál, figyelmet már eddig is keltett, de csak a kollégák közt, kik nagy várakozással nézték fejlõdését.

Az elsõ gyümölcsét íme meghozta most. Amit vártunk, beváltotta. Szép, becses könyvet írt. Olyan szépet, hogy bizonyosan ír õ majd még szebbeket is.

MAGYAR NAGYURAK

A nemzeteket többnyire a nagyuraik nyomán ítélik meg. Valószínûleg néha igen rosszul. A grand gõgje adja meg a színt a spanyolhoz, a lord flegmája az angliushoz, a márki finomsága a franciához. S egyrészt helyesen is, mert majd minden nemzet tulajdonságai arisztokráciájában csucsorodnak ki legjobban.

A mi nagyuraink ezelõtt ötven évvel csak a parádéban jártak elöl. »Magyar gróf«, ez a szó annyit jelentett, hogy egy õrülten gazdag, civilizálatlan ember, aki jukszokat csinál a rengeteg pénzével. Az indiai nábob és az oláh bojár közt állott a magyar fõúr fogalma.

Ma finomodott kissé a magyar arisztokrácia, s virtuskodásai nem annyira a pénzszórásban kulminálnak, mint inkább disztingvált grand seigneuri felfogásban a pénzzel szemben.

A közelmúltból két esetet is tudok fölemlíteni, mely méltó, hogy megörökíttessék a krónikák számára.

Gy. B. úrnak összes birtokai elúsztak. Nem maradt egyebe, csak egy kastélya a parkkal s a kastélyban tömérdek mûkincse. Egész vagyont érõ ritkaságok és mûdarabok.

A végén ezt a kastélyt is eladatta a hitelezõje, illetõleg megvette mindenestõl potom áron.

A fiatal nagyúr aláírta az eladási okmányt, mely éppen fedezte a terheket s így szólt egy mosollyal:

- Most hát már semmi sem az enyim. Isten önnel!

- Vigyen valamit el, nagyságod, legalább emlékül - mondá az új tulajdonos.

A régi úr szétnézett a szobákban, mintha keresgélne, mit vigyen el s aztán odament egy drága porcelán virágcseréphez és leszakított a rózsatõrül egy picinyke feslõ bimbót.

Azt tûzte a gomblyukába, azt vitte el. Az õsök dús örökségébõl egy rózsabimbót.

Ez az egyik történet.

Gróf Z. egy gazdag angol nõt vett el. Ügyvédje, aki külföldi szokás szerint házassági szerzõdést csinált, kikötötte, hogyha a gróf halna meg elõbb, annak a vagyona a nõé legyen, ha pedig az asszony halna meg elõbb, akkor az asszony családja fizet a grófnak három milliót.

A gróf nem volt túlságosan gazdag, egy félmilliónyi vagyona lehetett, ti. annyit ért a dunántúli uradalma. Abból is fénnyel, tisztességesen éltek, azazhogy tisztességesen nem sokáig.

A grófné elhajlott az urától. Szerette a változatosságot. Hiába, ilyenek az asszonyok.

Egy nap elhagyta a kastélyt és a szeretõjéhez költözködött. A keserûen csalódott gróf panasz­talanul, búskomoran viselte a csapást.

Elhatározta, hogy megindítja a válópört, de a sors nem akarta ezt a válást a magyar bíróságokra bízni, amik lassúk, elválasztotta az asszonyt rövid úton. Tífuszba esett, meghalt. Legalább nem kellett a válópörrel piszkolódni.

Egy nap két idegen úr állított be a gróf kastélyába, Mr. Johnson és Mr. Topp, londoni ügyvédek.

- Mit parancsolnak az urak? - kérdé a gróf.

- Egyezkedni jöttünk a gróffal.

- Énvelem? Nincs énnekem az urakkal semmi dolgom.

- Dehogyis nincs. Hát a hárommillió forint?

- Miféle három millió?

- Amit a grófnak kell kapni a megboldogult grófné után.

- Nekem?

- Hiszen szerzõdése van róla a grófnak.

A gróf elkezdett gondolkozni.

- Az ám, az ám... meglehet. Várjanak az urak, majd megkérdezem az ügyvédemtõl.

Csengetett és hívatta az ügyvédjét:

- Fiskális úr - kérdé -, van nekünk szerzõdésünk valami hárommillióról?

- Igenis, méltóságos uram, van. Ott lesz a házassági iratok közt egy csomagba kötve. Tessék csak megkeresni.

A gróf csakhamar ráakadt.

- Itt van - szólt -, de ez se legyen.

S ezzel összeszakította a szerzõdést az angol ügyvédek elõtt.

- Az asszony hûtelen volt, uraim - mondá az ásításig közömbösen. - Beláthatják önök, hogy semmi közöm hozzá. Nem kell semmije. Sajnálom, hogy a gentlemanek hasztalanul fáradtak hozzám.

Pedig dehogy fáradtak hasztalanul. Jó honorárium ütötte azoknak a markát, mikor otthon a famíliának elbeszélték a dolgok mibenlétét.

AZ ÉN KIS VILÁGOM

Ez már a negyedik vagy ötödik elõszó, melyet rövid idõ óta fiatal írók könyve elé írok.

Hát biz ez már így fog menni, mert Magyarországon annyira vagyunk, hogyha valaki könyvet mer írni, mindenekelõtt megkér egy öregebb írót, hogy az kérjen azért bocsánatot a t. c. közönségtõl. Attól a közönségtõl, amely nincs.

A nemzeti literatúra hanyatlik: a nõvilág idegen mintákon indul, az olvasóvilág ellenben nem indul meg semmire. A közöny jégkérge borítja a különben is tövises mezõt.

Valaha még legalább azt mondtuk: az írónak nem jut kenyér, babért kell a homlokára tenni.

De a babérerdõket azóta kiirtották a lovarnõk és balerinák számára.

Késõbb azután úgy szólottak: »Az íróké az aranyélet, szabadon röpülhetnek a felhõkben.« A felhõket nekik tagosították.

Ma azonban már a felhõket is elvették tõlük a politikusok.

Nem maradt többé semmijök - még az a bátorság sem, hogy megjelenhessenek. Egy elõszóval kell a létezést megvédelmezni. De ki védelmezi majd meg az elõszót?

Mindegy. Fogjunk hozzá.

Íme uraim és hölgyeim, egy vádlott, egy új könyv és egy új név!

Ah, de minek is mondom, hogy új név, hiszen önök elõtt minden írói név új, s önök minden íróval szemben a régiek.

Maradjunk a vádlott bemutatása mellett.

A vádlott elõélete: feddhetetlen. (Így már jobban megértik, hogy még eddig nem adott ki önálló kötetet.)

Életkora: Úgy vagy négy-öt év óta írogat tárcákat, rajzokat a lapokban.

Neve: Bogdanovics György. Hanem itt már hamisítás forog fenn, mert Bogdanovics György tulajdon­képpen Bogdanovics Krisztina, Beksicsnek, a kitûnõ publicistának és képviselõnek neje.

Talán nem is elég tapintatos eljárás tõlem, hogy elárulom, kit fed ezúttal a férfiruha.

Vádlott bizonyosan azért választotta a férfi nevet, hogy könyve jobbnak láttassék: mert csodálatos az, hogy a hölgyeket szívesebben hallgatjuk a férfiaknál, ha a szalonban csevegnek, nyomtatott betûkben pedig a férfiakat hallgatjuk szívesebben. Nem látom be, miért van így - de így van.

Én ellenkezõleg azért árulom el inkognitóját, mert ez a könyv kétszerte jobban megkapja az olvasót, ha tudja, hogy egy nõ írta.

Mert ebben a könyvben, az író nevét kivéve, minden igaz az utolsó szóig. Igazak az alakok és végre az élet, amit fest. Nincs benne semmi a nõírók hibáiból és bizonyos fokig benne van minden a férfiírók erényeibõl. Élénken, érzéssel ír és kolorittal, de sehol sem csap át a beteges szentimentalizmusba.

Védencem, tisztelt közönség, több mint közönséges mûkedvelõ, kit a hiúság kicsinyes láza vitt e veszedelmes és bizonytalan útra, õ határozott tehetség, akinek könyvét élvezettel olvashatja el mindenki.

Elösmerem ugyan, hogy bûnös (mert nálunk még a gyenge nemnek nem szabad velünk, a teremtés urával versenyre szállni), de isten neki, ha már megtörtént, olvassák el a könyvét és ítéljék el, amint megérdemli, egy sikeres írói pálya elszenvedésére.

A PODMANICZKY KÖNYVE

Podmaniczky Frigyes azon ritka fõurak közé tartozik, akik örökké népszerûek tudnak maradni. Amit csinált, mindig egész odaadással csinálta. Éppen olyan buzgó volt fiatal korában rebellisnek, mint amilyen buzgó most mameluknak. Egy kicsit különc volt mindig, de éppen a különcködése a legszeretetreméltóbb.

Pályája olyan tarka, mint ruhái; mindig azt tette, amit kellett; mikor verekedni kellett, verekedett; mikor csak írni lehetett, író lett s itt is tiszteségesen állta meg a sarat; mikor ellenzékeskedni kellett, az oraciókra adta magát és a balközép vezérei közé emelkedett. Most, mikor csak szavazni kell, szavaz.

Amit csinált, mindenben kiváló helyet tudott magának tehetségével és ügybuzgalmával szorítani. Csak egyetlenegyszer volt közkatona, amikor a szabadságharc után büntetésül besorozták furvézernek, hanem itt is glaszékesztyûben kente a kocsitengelyeket.

Azért is maradt az õ keze mindig hófehér, akármibe avatkozott és sodortatott is. Ha valakinek, neki van oka kedvteléssel pillantania vissza múltjába s kiadni memoárjait, melyeknek elsõ kötete »Naplótöredékek« cím alatt fekszik elõttünk.

Jeles férfiaink múltja meglehetõsen egyforma ebben az emberöltõben.

Nézzük csak, mi szokott velük történni. Valóságos sablon. Negyvennyolcban részt vesznek a forra­dalomban, negyvennyolc után tíz évi várfogságot szenvednek el Olmützben vagy Kufsteinben, hatvanegyben kiszabadulnak és azután megválasztják õket a parlamentbe ahol egy darabig hánykolódnak, opponálnak, míg végre fokról-fokra nekilágyulva eljutnak az excellenciás címig vagy legalább a fõrendiházba, amely most valóságosan a temetõ elõszobája.

Podmaniczky biográfiájából csak az olmützi fogság hiányzik; de nem volt-e õ a helyett vagy tíz esztendeig intendáns, ami legalábbis fölér azzal, mintha tizenöt esztendeig a szibériai ólombányákban ült volna. Neki ez sem ártott. Közéletünk e nemes tisztaságú férfia még az intendánsságból is népszerûséggel került ki.

Õ hát bátran írhat memoárokat, sehol sem jut olyan helyre, ami kellemetlen volna neki. Szép út az, amit befutott és ha nem is virágos mindenütt, kedves lehet neki s példaadás nekünk, mert egyszer sem botlott meg rajta.

De nem is annyira az õ életével van most dolgunk, mint inkább az õ könyvével, melynek elsõ kötete voltaképp el sem jut Podmaniczky Frigyesig; az elsõ kötetbõl még csak a »Frici« látszik, a kis báró úrfi, akinek napjai az iskola, a falusi kastély és az akkori Pest között oszlanak fel, de aki fogékony lelkében máris érdeklõdéssel fordul a mûvészetek és a nemzeti nyelv fejlõdése felé. Szereti a zenét, táncot, irodalmat és telenkint a befagyott Dunán átjár Budára a várszínházba magyar elõadásokat hallgatni.

A Grillnél megjelent munka elsõ kötete 1824-tõl, a Podmaniczky Frigyes születésévétõl kezdve csupán 1844-ig terjed, tehát legalábbis két ilyen, ha ugyan nem vaskosabb kötet lehet még hátra.

A »Naplótöredékek« elevenen vannak írva, hiányzik belõlük a Pulszky csevegéseinek sziporkázó elméssége, a Fiáth fontoskodása, hiányzik az eseményeknek, ha csak rövid megjegyzésekben adott kritikája, nincs bennök annyi közvetlenség, kedély, mint a Déryné naplójában: de sok érdekes és becses anyag van összehordva e mûben is, ami azt felette érdekes olvasmánnyá teszi.

Podmaniczkynek roppant mûveltsége mellett van szelleme és megfigyelõ tehetsége, ügyesen tudta összeállítani ahhoz, ami neki kedves emlék, azt is, ami az olvasót érdekelheti. Szubjektivitása mellett objektív tudott maradni. Érdekes vonásokban állítja elénk a régi falusi úri életet az aszódi kastélyban és a Cukor utcai házban. Pompásan domborodik ki a negyven-ötven év elõtti Pest, szokásaival, embereivel, a maga kisszerû elmaradottságában. Egy valóságos megfordított mese. Ti. ez a mostani Pest lett volna mese a régi pestiek elõtt.

Melegség rezegteti meg tollát, ha édesanyjáról ír, egyebekben a gentleman felfogás nyilvánul minden ítéletében. Nagy tarkaságban és élénkségben futnak el elõttünk e 352 lapon a táblabírói Magyarország jellemzõ képei. Ott vagyunk egy elõkelõ pesti bálon, ahol Széchenyi István biztatására elõször táncolják a csárdást, a szerzõ elvisz bennünket a színházakba, a vendéglõkbe, az akkori boltokba, bekopogtat velünk a szabókhoz, keresztülvezet az utcán, látjuk a nõi és férfitoaletteket, azt is megmondja a szerzõ, mibe kerültek, mintha csak egy Macaulay volna, akinek a figyelmét semmi sem kerüli el azokból, amik a mi kíváncsiságunkat fölkelthetik; elvezet egy restorációra is, persze csak Szepes megyébe (mert biz azt megyéje válogatja), sõt, hogy semmi se maradjon hátra, eljutunk vele az 1843-iki pozsonyi dietára.

Száz szónak is egy a vége, a Podmaniczky könyve úgyis szegény memoárirodalmunkban nemcsak számot tesz, hanem egyike a legjobbaknak, legérdekesebbeknek, csak az a kár, hogy már megírta. Mert az ember hagyja a memoárjait utoljára. Elég sok dolga van még Podmaniczky Frigyesnek itt miköztünk - mit zárogatja az ajtót maga után...

Éljen még elõbb vagy két kötetrevalót!

A »TÖBB MINT BIZONYOS«

Mindenki tudja, mi az. Az a választási diadal. Több mint bizonyos. A bulletinek örök stílusa.

Bezzeg megindultak már, tele van velök a sajtó. A garmond és borgisz betûk közt ott mosolyognak a tarka-barka nevek, a »bizonyosak«.

A választási idõ még nincs kitûzve, sõt az országgyûlés feloszlatásáról sincs még semmi hír, és mégis harsog országszerte a »vivát«. Milyen különös kiáltások! Nem a torokból jönnek, de a hasból. Megindult a lavina. A kalapok megbokrétásodnak apródonkint, s lobogó díszt öltenek a szerény zsupfedeles falusi házak. Fölzeng a kortes nóta:

Éljen Gebernyeczy Ákos
Kinek esze nem túlságos.

A bevezetés még száraz, de már nemsokára jön a nedves idõszak, csapra ütik a hordókat. Mert hiába olyan az alkotmány, hogy azt néha vérrel kell öntözni, néha borral.

Milyen szûzi idõk voltak azok 1861-ben, mikor még ingyen jutott mandátumhoz mindenki. A választók valóságosan válogatták a követeket, a jelesek közül a legjobbakat. A zászlókra írt név varázsa hódított a kerületekben.

S hogy ment az fokról-fokra. 1867-ben már pénz is kellett. De milyen összeg! Egész Erdélyre tizenkétezer forintot adott a Deák-párt, abból is visszaküldtek ötezeret, hogy az már el nem fogyott, »annak már nem volt helye« (ipsissima verba).

Boldog isten, mekkora »hely« támadt azóta!

A hetvenes években elõrement a választási mesterség. A méltóságos nép kitalálta a fuvardíjakat. Hiszen közelfekvõ idea volt! Szép dolog az alkotmányos jogok gyakorlása, de még sokkal szebb, ha azokat nem gyalog végzi az ember. Szekereken kellett õket a választási helyre bevinni. De még akkor hatan-heten ültek egy szekéren, ma már csak kettesével ülnek és külön kocsis kell, aki a lovakat hajtsa.

A következõ restoráción bejöttek a »napidíj«-ak. Ez aztán olyan ötlet volt, hogy meg lehet vele maradni akár ezer esztendeig, nem kell újat kigondolni, mert a napidíjak szabadon nõhetnek az idõk végtelenségében. A választók elméje ennél az alkotásnál megállt: »tovább nem megyünk«. A napidíjak az utolsó tromf. A napidíjakat még srófoljuk, de a választási költségek jogcímeit többé nem.

Hanem hát bölcs az isteni gondviselés és a jelöltek esze se pihen. Õk maguk kezdték kitanítani a választókat:

- Csak bátran fogadjátok el a pénzt az ellenféltõl is, de szavazzatok ránk!

És lõn, hogy a választók bevételi rubrikájába belekerült az a tétel is, amit az ellenféltõl kapnak.

Ez a mai helyzet szignatúrája. Hogy kimerült-e már e téren a leleményesség, ez a jövõ titka. Én már kétkedem. Azt hiszem, új és új változatok jönnek még mindig...

Lám a jelöltekkel is miképpen volt. Elõször csak a balközépi ember lehetett meg ingyen, azután csak a szélsõbali. Végre csak a kormánypártnak voltak ingyen kerületei, már nem az anti­szemita párt keletkezett, mely pénz nélkül jutott a mandatumokhoz. De soha ennél tarkább országot - az idén már az történt meg, hogy a vágújhelyi kerületbe zsidó jelöltet kértek a keresztény választók a függetlenségiektõl, mert »az vihetõ ott keresztül a legkönnyebben«. Hát nem tiszta jele-e ez annak, hogy semmi sem lehetetlen többé?

S ha nem lehetetlen többé semmi, éppen olyan joggal lehet mondani, hogy több mint bizonyos minden.

Kár, hogy még eddig senkinek sem jutott eszébe totalizatõrt csinálni a választásokra. Egyrészt jövedelmezõ dolog lenne, másrészt kitûnnék, milyen furcsa osztalékok esnek a »több mint bizonyosok«-ra rakott tétekbõl. Egyébiránt a választási mezõ ma már egészen áttekinthetõ. A paktumokból nem lett semmi. Csak éppen a legharapósabb megye, Hont kötötte meg a békét. Éppen csak ez nem volt valószínû. Egyebütt, leszámítván nehány erdélyi kerületet, dúló csatákra van kilátás. Az egyhangú választásokra semmi inklináció nincs. Még tán a jó szelíd Abrudbányán is mérkõzés lesz. De viszont megeshetik, hogy Szentendrén simán megy keresztül a jelölt. Mert a választás többnyire a meglepetések fészke. Az ötéves mandátum méze és a fõrendiházból kimaradt mágnások kétségkívül élénkíteni fogják a versenyt, de nagy változások és non putaremek csak a részletekben lesznek.

Elõre látom a jövõ képviselõházat, megjelenik lelki szemeim elõtt. Péchy ül az elnöki katedrán, Szontagh Pál cseveg Kemény Jánossal a jobboldali folyosón. Az öreg Pulszky és fiai nincsenek bent. A baloldali folyosón csupa antiszemiták tanyáznak. Biz ezek megszaporodtak derekasan. Hanem ahelyett a habaréki vonal centrumbeli széle teljesen eltûnt és a függetlenségi párt kockája is keskenyebb lett a terem baloldalán.

A terem egyébiránt gyéren van benépesedve. De nem tesz semmit. Nincs itt már, akitõl félni lehetne, a jó Csanády Sándor, nem olvastathatja meg a képviselõket.

Könnyû azonban kitalálni, miért jöttek össze a mai érdekes ülésre annyi kevesen. A belvárosi templomban valami díszmise van, s a papság mind odament. Annyi papot küldtek fel a kerületek, hogy azoknak a hiányát nagyon is meg lehet érezni.

Künn a folyosón Gajári jár karonfogva a józsefvárosi követtel, Visivel, Busbach Morzsányival cseveg egy fülkében, Zalay István Krajtsikra csinál tót verseket, Molnár Viktor azon panaszkodik Szathmáry Györgynek, hogy nem érdemes »Wip«-nek lenni, mert a párt olyan rettenetes nagy, hogy fölösleges összetartani.

E pillanatban jelenik meg Kármán felsõkabátban a folyosón s megáll a beszélgetõ csoportoktól tudakozódva:

- Nem láttátok kérlek, Éles Henriket?

- De igen - felelik neki -, ott fenn ül a karzaton, Bittó mellett.

OKTALAN BORBÉLYOK

(Szerkesztõi üzenet)

- B. L. Osgyán. Ön arra buzdítja a szerkesztõséget, hogy lelkes cikkekben intse meg a dzsentrit, melyet a választások pusztítottak ki, s mely mint a légy a mérges papírra, most is nyakra-fõre tolong vesztébe a kerületekbe.

Késõn van az már. Higgye meg, hiába küzdenénk az ellen; hanem hogy az ön kedvét meg se szegjük, egy mesét mégis elmondunk az új jelölteknek. Vonják ki belõle a morált.

Volt ugyanis egy király valahol, aki egy öreg kereskedõ boltjába lépett s kérdé, van-e valami számára való portékája?

- Van.

- Mi az?

- Egy jó tanács.

- Hadd hallom.

- Ezer forint az ára, azt fizesd ki elõbb.

A király kifizette az ezer forintot.

- Igazad lehet emberséges kereskedõ, egy jó tanács megérhet ezer forintot. De vigyázz, hogy meg is érje.

- Az én tanácsom az, hogy »minden dolognak nézd meg a végét«.

A király méregbe jött.

- Ostoba fickó. Hiszen ezt nélküled is tudtam, anélkül is mindent meggondoltam, mielõtt megcselekedtem volna. Felültettél, gazember.

A kereskedõ mentegette magát, hogy õ nem tehet róla, minek állt rá a király az alkura, utoljára is egyet morgott õfelsége s hazament, gondolván magában, hogy majd nyomat õ otthon ahelyett az ezres bankó helyett egy egész mázsát; de ha már pénzébe van a dolog, kiadta rende­letben, hogy a névjegyeire, zsebkendõire, ágynemûire s egyszóval mindennemû fehérnemûjére írják rá: »Minden dolognak nézd meg a végét.«

Lõn, hogy abban az országban, ahol a mi királyunk regnált, nem lévén még divatban a dinamit, õsi módon fondorkodának élete ellen.

Megvesztegették az udvari borbélyát, hogy a legközelebbi borotváláskor messe el õfelsége nyakát.

Hugli rá is állt. Hogyisne, õ lesz az elsõ borbély, akirõl a történelem szólani fog. S azonfelül rengeteg kincset ígértek neki az összeesküvõk.

Egy nap hívatják a palotába. No, most jön az eldöntõ pillanat. Megfente derekasan a borotváját s felment a király szobájába.

Megcsinálja a szükséges szappanhabot s immár hozzálátna a rettenetes aktushoz, mikor egyszerre megpillantja a törülközõkendõ sarkán a feliratot: »minden dolognak nézd meg a végét«.

E végzetes betûk rámeredtek és ugráltak a szeme elõtt. Keze reszketni kezdett, arca meghalványodott. Azt hitte, neki szól ez az intés. Inai megrogytak, fogai összevacogtak.

- Kegyelem fölség! - rebegte.

Leborult s mindent bevallott, hogyan akarta a királyt megölni, de a felirat miként ejtette gondolkozóba jövendõ sorsa felett.

Lássa kedves B. L. úr, ez a borbély okos ember volt... de nem is lépett volna az fel képviselõnek soha, elhiheti.

Ezt a jelszót ajánlanám én a dzsentrinek is, az új jelölteknek is:

»Minden dolognak nézzék meg a végét.«

Csakhogy könnyû tanácsot adni, de nehéz megfogadni - kivált ha már az ember élesre fente a beretváját és megkavarta a szappanhabot.

A HARAPÓS ÖREGEK

A hivatalos lap tegnapi száma hozta az új kolozsvári törvényszéki elnök kinevezését, s ezzel nyugalomba vonul a régi elnök, Bíró Pál.

Nagy tekintélyû öregúr Bíró Pál, még a régi úri életbõl való, akik már kezdenek kihalni, helyet engedve a teljesen beamter elnököknek. Végre is nem lehetetlen, hogy így lesz az jobb.

De az ember mégis megsajnálja, eltûnni látván egy ilyen régi fából való tisztes alakot.

Bíró Pál 1872 óta törvényszéki elnök, s vitte tisztét nagy eréllyel és példás buzgalommal, de azért a szíve titkosan mindig a nemes vármegyéhez húzta. Egész életében rosszul esett, hogy a törvénykezés az államnál van.

Vele történt eleinte az az eset, hogy a törvényszék évi büdzséjébõl, takarékos ember lévén, meggazdálkodott egy csomó pénzt és ezt jelentette az akkori igazságügy-miniszternek. A miniszter megdicsérte ezért Bíró Pált, s utasította, hogy a fennmaradt fölösleg hova fordítása iránt tegyen javaslatot.

- Odaajándékoztam én azt már a vármegyének - hangzott röviden a felelet.

No, lett nagy konsternáció Budapesten. Odaajándékozta? És pláne a vármegyének? Az állam pénzét? Hát mit gondol a saját hatáskörérõl Bíró Pál?

Természetes, hogy a miniszter nem hagyta helyben, mire viszont Bíró Pál konsternálódott. »Mi köze ahhoz a miniszternek, hogy õ hova, kinek adja takarékosságának gyümölcseit?«

Késõbb aztán látván a kormány, milyen tapintatos, bölcs és igazságos vezetõt bír benne a törvényszék, megbocsájtotta váltig nyilatkozó elõszeretetét a megye iránt.

Legújabban »maga kérte« elbocsáttatását Fabinytõl.

- Talán nyugalomba kíván menni? - kérdé a miniszter.- Lássuk csak, mennyi szolgálati éve van már nagyságodnak?

- A legtöbb, amennyi lehet. Van vagy húsz.

- Ön azt a legtöbbnek tartja - mond a miniszter mosolyogva. - Lássa, én fiatalabb vagyok, de mégis...

- Bocsánat, kegyelmes uram, de én azelõtt nem szolgálhattam.

- Hát hol volt azelõtt?

- A birtokaimon nyomorogtam - felelte szerényen.

- És mért nem szolgálhatott ön azelõtt?

-- Mert én Bíró Pál vagyok.

A miniszter kedvetlenül csóválta a fejét.

Bizony felfordított világ az, hogy itt nálunk az aggastyánok kezdenek meggondolatlanul beszélni, és a fiatalság a higgadt, tapintatos.

TISZÁNÉ SZEGEDEN

Az egész város fellobogózva várta szombaton délben a pesti vonatot, amelyen Tisza Kálmánné jött a szegedi nõipar-kiállítást megnyitni, mint annak védasszonya. Vele jött Tisza Lajos gróf is. Valamint elkísérték Jékelfalussy Lajos, Stesser József, akik mind igen szívesen látott vendégek Szegeden. Ugyancsak erre az alkalomra lejött Lechner Lajos és Mikszáth Kálmán, mert mindazok, akik részt vettek egykor Szeged bánatában, majd mindig eljönnek osztozni örömeiben is.

A fogadtatás impozáns volt. Több mint száz fogat kísérte be a grófnõt, ki mindjárt megjelenésével, kellemes szerénységével megnyerte a szíveket. Mindenki érezte, hogy Tisza Kálmánnak a felesége csak ilyen lehet.

Sehol kedvesebben, tapintatosabban vendéget fogadni nem tudnak, mint Szegeden. A kicsiségeken látszik ez meg. A grófnõt a figyelem és hódolat nem egy finom jele lepte meg. Ilyen volt például, mikor a Tisza-szállóban, hol fényesen berendezett termek várták, beírva nevét a vendégkönyvbe, a könyv ugyanazon lapján egy nevet beragasztva talált. A grófnõ mosoly­gott, mert nyomban kitalálta, hogy az a »Degenfeld« név lehet ott, melyet egy szélhámos csavargó bitorolt Szegeden nehány nap elõtt.

Mindent irigylek a nagyuraktól, csak egyet nem. Azt, hogy némelykor száz meg száz embert kell megszólítaniok, azokkal a bizonyos kérdésekkel, melyek a legnagyobb eszû embernek is végtelen fáradtságot okoznak. Még a zseniális Mac-Mahonnal is megtörtént, hogy egy cercle alkalmával azt kérdezte egy fekete arcszínû embertõl:

- Ön nemde szerecsen?

- Igen, elnök úr.

- Nagyon helyesen. Folytassa! - végzé a tábornok és egy másik idegenhez fordult, hogy a sok hétköznapi szólam közt talán megint egy ilyen ügyetlenségbe bonyolódjék.

Ezektõl a kérdésektõl való félelmemben nem vállalnám én a nagyuraságot, ha valaki megkínálna vele. (Meglehet azonban, hogy gondolkozási idõt mégis kérnék.) Ezeket bámulom én a nagyuraknál, de senkinél annyira, mint Tisza Lajos grófnál, aki ezekben nagy. (Bölcsen megosztotta azt a gondviselés a család közt, mert Tisza Kálmán meg a válaszokban excellál.)

Természetesen ezekkel telt ki a nap, küldöttségek fogadtatása, a város megnézése, a jótékony intézetek látogatása, »a fejedelmeknek ebbõl a keserû kenyerébõl« bõven kijutott az ünnepelt vendégnek, ki annyi szívélyességgel, oly szeretetreméltó nyíltsággal társalgott mindenkivel, mintha örökké köztünk élt volna. Valami figyelemre méltó eset nem történt, csak a betegápoldában, hol egy hetvenéves beteg nõt szólított meg a grófnõ:

- Hogy érzi magát?

A vénasszony, aki már egy éve tehetetlenül fekszik kórágyán, nyájasan felelt a szelíd kérdésre:

- Hát csak megvagyok, galambom.

(Ide kell jönni tanulni, urak, megelégedést!)

Este nagy hangverseny volt; a pompás színház olyan fényes képet nyújtott báliasan öltözött közönségével, gyönyörû asszonyaival és leányaival (mert több megye elõkelõ hölgye sereglett össze), akár egy udvari elõadás. A hangverseny már gyengébb volt a közönségnél, de csak egyes részeiben. Valaki szavalt (egy csinos költeményt Pósától), másvalaki hegedült (többet produkált mint vártunk), egy harmadik valaki... de az aztán igazi valaki volt. Találják ki no, ki lehetett? Ejh, hát valamennyi valaki közt a legkedvesebb valaki: a Blaháné. Eljátszta nekünk a »Paraszt kisasszony« egy felvonását, melyben Bercziknek azt a bájos ötletét, a Póli néni feletti bánkódást oly mûvészettel állította elénk, hogy én egész éjszaka nem tudtam elaludni afeletti bánatomban, hogy »istenem, istenem, még ez a páratlan asszony is megöregszik valamikor, sõt tán meg is hal«.

Elõadás után nagy bankett volt a Tisza-szállóban, hol száz asszony és száz férfi ült együtt, s hol Fehér Ipoly mondott szép tósztot Tisza Kálmánnéra, ki helyett Tisza Lajos gróf válaszolt a bankett végén, akinek mindig van valami pompás ötlete, valami lekötelezõ megjegyzése, amivel felvillanyozza a szegedieket.

Közben, majd elfelejtettem mondani, volt egy kis politika is (persze politika nélkül nem lehet el a magyar ember, ahol száz van együtt).

A szegedi választók tisztelegtek még a bankett elõtt Tisza grófnál, megkérve õt, hogy a jelöltséget újból fogadja el, azazhogy mikor majd egy recepiszes levélben el fogják neki küldeni nehány hét múlva a mandátumot, ne írja valahogy rá a borítékra a levélhordó, hogy »címzett nem fogadja el«, mire a gróf körülbelül ezt mondta:

- Nemcsak elfogadom Szegedtõl a mandátumot, de csakis innen fogadom azt el. Csak addig leszek képviselõ, amíg Szeged megválaszt.

(Megvallom, szeretnék ilyenforma bizonytalanságokat, mint a grófé.)

No, de térjünk át az ünnepély legkomolyabb részére, keljünk fel a bankettasztaltól, hagyjuk ott a hirtelen széthordott asztalok helyén víg táncra kerekedni a közönséget és ugorjuk át az éjszakát. (Mert az ember, fájdalom, úgysem tud tárcaírás közben aludni. Olvasás közben hamarább.)

Ugorjuk át az éjszakát és nézzünk be a nõipar-kiállításba, melyet a fõvédasszony vasárnap tíz órakor nyitott meg az egybegyûlt fényes közönség elõtt. Hogy hát milyen is az a kiállítás, fogják kérdezni. Nos, elég csinos és igen ügyesen van rendezve a városház nagytermében. Többnyire olyan, mint az efféle kiállítások szoktak lenni. Kisebb, mint a kolozsvári volt, de csinosabb és ízlésesebb. Gyönyörû torontáli szõnyegek, pompás hímzések lepik be a falakat, kellemes tarkaságban. Ott vannak, természetesen, hogy ott vannak a Gyarmathi Zsigmondné kalotaszegi varrottasai és ott van, természetes, hogy ott van gróf Zichy Jenõ is, de nem mint kiállított tárgy, hanem mint nézõ és mint vevõ. Éppen most alkuszik a Zrínyi Ilona sáfrányszínû aranyhímzetû vánkosaira, s éppen most ajándékoz egy újmódi szövõgépet a nõegyletnek. De az Olay Lászlóné porcelánfestései sem tréfadolog. Hát még az a szép két függönyszárny finom apró hímzett virágaival.

Egyébiránt ki gyõzné azt mind elszámlálni, és minek is bajlódjam én azzal. Aki már látott ilyet, az úgyis tudja, hogy néz az ki, aki pedig nem látott, nézze meg Szegeden.

Csatlakozzunk inkább Zichy Jenõhöz, aki a déjeuner-re indul és alighogy megvette a Zrínyi Ilona egykori vánkosait, ez értékes antikvitásokat, mindjárt azon töpreng, hogy kinek ajándékozza:

- Odaadom a múzeumnak - morogja gondterhelt homlokkal.

- A múzeumnak? Hogy az öreg Pulszky háljon rajtok?

- Igaz, igaz. Nem a múzeumnak adom. Odaajándékozom Jékelfalussynak.

- Igen, de majd célzásnak veszi, hogy a rendõrség alszik.

- Igaz, igaz... de hát kinek adjam?

Azalatt, míg ezt Zichy kifundálja, egész kényelmesen odaérünk a Tisza-szálló kistermében rendezett villásreggelire, melyre csak egy szûkebb kör volt hivatalos. Itt Szabados emelt poharat, egy igazán költõi hangon tartott meleg tósztban emelve ki, mi nekünk az a hölgy, aki Magyarország miniszterelnökének az otthonát vezeti, azt az otthont, amelybõl erejét meríti a küzdelmekhez.

Bizonyos pietással tekintettem oda magam is »a mi vendégünk« rokonszenves, nemes arcába, a barna szemekbe, melyekbõl a nyájasság és a jóság néz ki szelíden. »Ez hát az az asszony, aki a mi generálisunknak is parancsol.«

A déjeuner vidám hangulatban folyt le: Tisza Lajos gróf Wõber Györgynét, a nõegylet derék elnökét köszöntötte fel, aki ma kapta az érdemkeresztet a fejedelemtõl; Zsótér Andor tekin­télyes polgár pedig egyszerû, de õszinte meghatottságtól rezgõ hangon köszönte meg a grófnõ látogatását és kérte, jöjjön el megint mielõbb.

Ezzel a grófnõ visszavonult útiruhát váltani, s egy fél óra múlva már ismét száz fogat kígyózott végig az indóházhoz vezetõ fellobogózott hosszú úton, a sokaság búcsúéljenei közt.

Alighogy eltávoztak a vendégek, még tán el sem oszlott a fölvert por az utakon, midõn megindult az a bizonyos csendes májusi esõ, amely az Alföldön többet ér Bécs összes kincseinél.

Ezt pedig csak azért hozom fel, mert a múltkor, midõn a miniszterelnök volt nálunk látogatóba, alighogy elment, kiütött a kolera.

Az ellenzék persze legott sietett kötekedni: »No, azt Tisza hozta.«

Most pedig beütött a forrón epedve várt esõ: »No, ezt meg hát Tiszáné hozta.«

ERDÉLY MAGYARORSZÁGON

Sokat cikkeznek Erdély és kivált a székelység anyagi bajairól. Különösen Horváth Gyula és Beksics éleszti és elaludni nem hagyja ezt a kérdést. Azzal ébrednek, azt feszegetik napközben és rajta alusznak.

Pedig nem is valami komplikált a diagnózis megállapíthatása. Hiszen mindjárt elsõ pillanatban rá lehet jönni, kivált a székelyeknél, mi a baj.

A tavasz elején utaztam egy székely faluban; kérdem az útitársamtól, aki odavaló lakos volt:

- Hány lélek van a községben?

- Ezer.

- Hány hold a község határja?

- Az is van vagy ezer.

No, hát itt a baj. Másfél holdon kell megélni egy léleknek, az pedig teljes lehetetlenség, mert közbe nyolcvan és száz holdas birtokosok is vannak. Itt nincs egyéb segítség, mint kereseti forrásokat teremteni, mert földet hozni nem lehet (nem fér el oda), el kell hát hozni az ipart. Különösen a nagyipar még talpra állíthatná a székelységet, mely most saját földjén nem élhetvén, kénytelen rajokat ereszteni vagy Oláhország, vagy Magyarország felé.

Egészen eltalálták, mi a teendõ, az »erdélyi bazár« megnyitásával, mely arra van hivatva, hogy az erdélyi iparcikkeknek nagy Magyarországon hírt és keletet biztosítson.

Ma délután 2 órakor nyílt meg a bazár a városligeti Iparcsarnokban, elõkelõ közönség jelenlétében, Dessewffy Aurél beszéde mellett. Szép és biztató kép tárul ki a nézõ elé: Erdély ipara és szorgalma.

A szem nem tudja, hová tekintsen elõbb. A nagy iparcsarnok teliden tele van a kies haza kincseivel, azok közt sok érdekes specialitással. »Mégsem olyan nagyon szegény ország ez - kiált fel az ember megelégedetten -, és semmi esetre sem hátramaradott, mert ami itt van, az valóságosan erdélyi dolog, nem úgy mint a mi kiállításunkon volt két év elõtt.«

A rendezés is kiválóan sikerült, ízlés, csín nyilatkozik benne, ami fõleg Binder Lajos erdélyi ipari felügyelõ érdeme (ki azonban mégsem tette ki emiatt a saját mellszobrát a tárgyak közé).

A bazárban különösen a szõnyegipar foglalja el a fõhelyet és a kalotaszegi varrottas, gyö­nyörûek a selyki arany és ezüst hímzések. Hát még az özvegy Csereyné régi hímzései! Pompás asztalnemûeket mutat be a sepsiszentgyörgyi szövõgyár (s emellett milyen bámula­tosan olcsó minden). Disznód hatalmas pokrócokat produkál, Fogaras ízléses szíjgyártó munkát, Bánfi­hunyad és Gyergyószentmiklós a legpraktikusabb iparral áll ki, a legleleményesebb gyermek­játékokkal. Azért nevezem ezt a legpraktikusabb iparnak, mert minden kijöhet a divatból, még a kalotaszegi varrottas is, de a gyermekeknél örökké kelendõ lesz a játékszer. Van itt minden de minden, amibõl pénzt lehet csinálni. Torda és Kolozsvár a fazekasmunkáival excellál, Brassó a posztójával, Zsobok a márvány dísztárgyaival.

De nemcsak ruházkodik az ember, hanem a test belsõ része is megkívánja a magáét. No, ebben is elég a válogatni való. A szegény embernek ott van a csikszeredai fenyõvíz, az ínyencnek a tordai pogácsa, a gyergyószentmiklósi sajt, a Székely Miklós-féle kolozsvári konyak, mely messze leveri a Keglevichét.

De lehetetlenség az, amiben én fáradok, hogy ti. csak halovány képét is nyújthassam a rendkívüli érdekes kiállításnak. Uraim és hölgyeim, nézzék meg önök magok s egy-két óra alatt éppen annyi, mintha a szép Erdélyországot egészen beutazták volna.

S hogy semmi se hiányozzék belõle egyéb a falvakon, városokon és mezõkön kívül, még egypár fiatal erdélyi hölgyet is láthatni a bazárban, akik kalotaszegi varrottasba öltözve sürögnek-forognak ott, nagy elragadtatására a férfinemû fiatalságnak, pedig hátha úgy gondol­koznak a kedves erdélyi leányok is, mint az erdélyi kerületek: »hogy nem kell magyar­országi ember«.

A bazár azon tíz nap alatt, amíg látható lesz, rendkívül olcsó belépõdíj (20 kr) mellett nemcsak élvezetes szórakozást fog szerezni a közönségnek, hanem egyszersmind megállapítja az erdélyi ipar hírét. Kivált a kereskedelmi körökben a nagyobb megrendelõk közt, kik egy olcsó forrásra bukkantak most, melyrõl nem is álmodtak... Hiszen Erdély eddig olyan messze feküdt, hogy isten csodája, ha valahára, miután már a Kongó államokról írt kimerítõ ismertetéseket is végigolvastuk, nagy kegyesen rátalálunk.

PÁRBESZÉD EGY »ÁNGLIUSSAL«

Az egyedüli nemzetközi hely nálunk az Opera és a Hangl kioszk. Csakhogy a Hangl kioszk élvezetesebb. Hanem ez persze nem tartozik ide, mert az olvasóra nézve mindegy, akár a Hangl-ban, akár az Operában találkoztam is Mr. Mubleyvel, aki azért jött ide a szokott turistai szezon elõtt olyan korán, hogy magyar képviselõválasztásokat lásson, amelyekrõl sokat hallott odahaza. Mr. Mubley maga is tagja az angol parlamentnek s mint ilyen, Gladstone-nak »a nagy öreg ember«-nek szívós párthíve.

Mr. Mubleyvel a Hangl kioszkban találkoztunk a reggelinél. Mohón kapott rajtam, hogy angolul tudok, s legott a kérdéseknek egész özöne alá vett.

- Nos, mikor lesznek a választások?

- Körülbelül június 15-én kezdõdnek és tartanak tíz napig.

- És az itatás, korteskedés mikor kezdõdik?

- Máris folyik.

- Hogyan? A jelöltek már fel vannak állítva?

- Mindenütt.

- És a régi országgyûlés még tart?

- Igen. Még nem is tudjuk, mikor oszlatják szét.

- No, ez elég furcsa. És mit gondol ön, milyenek lesznek a pártarányok?

- Olyanok, mint most.

- Mibõl gondolja?

- Mibõl? Tudom is én mibõl? De tudom, megint így lesz.

- Miért, miért? Az indokot, uram...

- Miért? Mert mindig így volt, hát mindig így lesz.

- Ejh, de hát akkor mi az ördögnek tartanak maguk választásokat?

Vállat vontam:

- Tudom is én minek.

- De most már térjünk át a személyi dolgokra. Tisza hol lép fel?

- Biharban, Nagyváradon.

- Hát Mr. Vámbéry? A mi nemes barátunk?

- Hol lépne fel Vámbéry. Azt itt nem ismeri a közönség.

- No, ez csodálatos. Hát Mr. Eötvös, az a nagyeszû védõ, akit az eszlári pörbõl ismerünk.

- Azt éppen most próbálja elhelyezni a szélsõbal párt valamelyik vidéki kerületbe, de aligha sikerül. Sehol sem akarják.

- Teringette - kiáltott fel az ánglius. - Önöknek ugyancsak hatalmas parlamentjük lehet, ha két ilyen hatalmas egyén kiesik még a jelölési rostán is, aki nálunk a jelesebbek közt lenne.

- Bizony van - mondám, a mellemet kifeszítve.

- Ismertessen meg, kérem, fõbb vonásokban a fõváros jelöltjeivel. Most már türelmetlenül kíváncsi vagyok a fõvárosi jelöltekre. Szinte képzelem, mekkora nagy emberek lehetnek azok!

- No, tudja, hát a belvárosban van Trefort, az Akadémia elnöke, a legrégibb miniszter és igazi széles látókörû ember.

- Ismerem Trefort urat a hírébõl.

- A Józsefvárosban is tisztességesen állunk, ott két kiváló újságíró áll szemben egymással. Visi és Kaas Ivor. Mind a kettõ derék ember.

- No, az elég dicséretes. Lám, ez már ausztriai újságírókkal nem történhetnék meg. De hát a többi kerületek?

- Ami a többi kerületeket illeti - mondám lehangoltan -, az egyikben Busbach a jelölt, a mostani képviselõ, egy jóravaló polgár, ellenjelöltje pedig egy Bobula nevû építész.

- Melyik a kormánypárt jelöltje?

- Mind a kettõ.

- Hogyan? Két kormánypárti? A Bobula hihetõleg valami lángeszû mûépítész lesz.

- Nem az, eddig csak bérházakat épített.

- Hát hogy lehet akkor szemben Busbachhal?

- Az is középszerû tehetség.

- Megfoghatatlan. Hát a fõváros ennyire elhagyja magát, ahelyett, hogy elvi harcokat vívna meg, példát adva az országnak, személyi csatákat küzd?

- A másik kerületben is éppen úgy van. Matlekovits kormánypártival egy Morzsányi nevû kormánypárti áll szemben.

- Skandalum. Ki az a Morzsányi?

- Tudja az isten.

Az ánglius a fejét csóválta. Hadd csóválja még jobban - gondoltam magamban, s megtoldtam még egy esettel:

- A harmadik kerületben, a ferencvárosiban is az az ügyállás, hogy Tolnay kormánypárti ellen egy másik kormánypártit, Prückler nevû pezsgõgyárost, akarnak fölléptetni.

- Ej, ej, hát az önök országában nem az elvekért lelkesednek az emberek?

- De igen. Künn a vidéken - a mûveletlenebb elemek.

- És a nagy embereket hol választják meg?

- Szanaszét a »hivatalos« kerületekben.

Ilyen elszomorító külseje van a mi választási harcainknak a fõvárosból tekintve, melyet külsejében olyan fényesre emelt fel a nemzet szakadatlan áldozatkészsége.

AZ ÚGYNEVEZETT TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

(Nyájas enyelgés)

Egy francia író sírkövére ezt írták:

»Nem volt semmi, még akadémikus sem.«

Nálunk pedig sok akadémikus sírkövére lehet majd ráírni:

»Nem volt semmi, még jó író sem.«

(De igen, valaminek mégis lennie kellett, legalább kálvinistának.)

Az Akadémia veszedelmes úton jár; azon hogy teljesen eljátssza a tekintélyét és hitelét. Úgy is van: pénze mindig több-több, nimbusza egyre kevesebb.

Maholnap nem is lesz egyéb, mint egy holt tõkének a kezelõ személyzete. De ezt aztán egészen jól kezeli. Ért a seftekhez. S offé van a világeseményekkel. Mikor nehány hó elõtt az orosz háború veszélye fenyegette a monarchiát s abban leginkább a mi édes hazánkat, az Akadémia volt az elsõ, aki a magyar aranyjáradék-papírjain sietett túladni. Õ volt az elsõ, aki ezzel bizalmatlanságot árult el a nemzet egzisztenciája iránt. Szegény Széchenyi hiába hagyta hátra a jóslatot, hogy Magyarország nem volt, de lesz - az Akadémia hitte el legelõbb, hogy hátha nem lesz.

(Hej pedig, urak, mi az ördögnek maradjon meg az az Akadémia, ha a magyar nemzet nem marad meg.)

De mindegy, az Akadémia elseftelte a magyar papírokat, a kálvinista zsidók eszélyesek és hamar kibékülnek egy, a nemzeténél hosszabb élet eszméjével. Ez hihetõleg egy magasabb szempont, mint amit mi prózai emberek megértünk. E nagy szellemek azokból a könyvekbõl meríthették a bölcs elõrelátást, melyeket mi nem olvastunk, mert õk elfelejtették megírni.

Lám a Kisfaludy Társaság másképp járt el. Ez éppen e nehéz bizalmatlansági napokban fektette be tõkéje egy nagy részét magyar rentébe. Hanem hát ezek hóbortos fejû poéták. Mit értenek ezek a »savoir vivre«-hez.

Még ezt meg lehetne bocsátani az úgynevezett tudományos Akadémiának, mert az efféle dolgok csak a közönyt vagy hidegséget terjesztik iránta s annyi most már a pénze, hogy anélkül is megélhet - ha többé senki sem hal meg a javára. Mert divatba jött egy ideig az Akadémiára testálni.

A közöny már meg nem öli a derék pénzintézetet, sõt semmi kétség, floreszkálni fog a jövõben is; kivált ha egyet gondol és az uzsorára adja magát... hanem más veszély fenyegeti az életét: a nevetségessé válás, ami tudvalevõleg öl.

Ugyanis a tagválasztásokhoz akarunk szólni egypár sorban. Nem azt akarjuk ezúttal felpana­szol­ni, hogy a szépirodalmi írókat, akik egyedül tesznek valamit, szándékosan mellõzi, úgy­hogy már hosszú évek óta, noha egy egész sor szépíró elhalt, egyetlen egyet sem választottak be azok helyére. Úgy látszik, derogál nekik a szépirodalom, amelyben gyakran terem pedig olyan munka, amely a külföldi irodalmi termékekkel is kiállja a versenyt. Tudományos munka ugyan vajmi kevés terem, de ami terem, az éppen nem állja ki a versenyt a külföldiekkel, noha elég közel áll azokhoz: lévén az többnyire azoknak a kompilációja.

Néha ugyan cseppen egy-egy okos derék könyv, de ezt nem az akadémikusok írják.

Lukács Béla írt egy nagyobb munkát, amelynek az Akadémia kiadta a nagyjutalmat.

Mi történt?

Az, hogy tagnak ajánlották Lukács Bélát és meg nem választatott.

Azután Marczali Henrik írt egy kitûnõ mûvet. Mi történt vele?

Az, hogy tagnak ajánlották, és meg nem választatott.

Alexander Bernát is írt egy nagy munkát, amelyet az Akadémia megkoszorúzott.

Mi történt Alexander Bernáttal?

Az, hogy tagnak volt ajánlva és meg nem választották. Volt aztán még néhány ajánlott, akik még semmit sem írtak.

Hát azokkal mi történt?

Az, hogy megválasztották õket.

Hát nem komikus állapotok ezek, uraim, akadémikusok? Önökrõl eddig azt hitték, hogy a vaskalap illeti meg önöket. Milyen csalódás! Önöket a csörgõ sapka illeti meg.