1887
CIKKEK, TÁRCÁK

KISASSZONY FELESÉG

Tegnap érdekes válóperi békéltetés folyt a budapesti törvényszéknél.

A férj egy elõkelõ helybeli kereskedõ, a neje hasonlóan egy nagykereskedõ leánya.

Mikor a haragos felek megjelentek a törvényszék elõtt, szinte önkéntelenül fakadt ki a csodálkozás:

- Oh, be szép, összeillõ pár!

Valóban az asszony ritka szépség a fiatalság üdeségével és az elõkelõség bájával. Ilyen fiatal és már válik. Csak négy hónapja élnek együtt, azazhogy nem élnek.

No de sorjában menjünk. A békéltetõ bíró kellõ óvatossággal fogott hozzá a megszakadt kapocs összeforrasztásához, s mindenekelõtt az okát kezdte kifürkészni:

- Talán engesztelhetetlen gyûlölség? (Ez a csúf frázis, mely sokszor egyebet fed.)

- Nem, nem - motyogta a kis menyecske, s megrázza a fejecskéjét tagadólag, kecsesen. - Én szeretem a férjemet, különben is õ válik.

- Imádom a feleségemet - hebegte a férj, s szeme részeg mámorban révedezik a szép asszonyka sugár termetén.

- De hát akkor mi az oka? Talán megtudott ön valamit?...

- Inkább megfordítva, semmit sem tudtam meg.

- Talán valami sértés történt kettõjük közt?

- A világért sem, bíró úr.

- Talán a felesége hozományában csalódott ön?

- Éppen nem. Õ gazdagabb nálamnál.

- De hát akkor mit akar?

- Õt!

- Ön félrebeszél. Hisz bírja õt...

- Dehogy bírom, dehogy - mondá szomorú mosollyal a férj. - Õ még... hogy is mondjam azt... kisasszony.

- Lehetetlen! - csodálkoznak a bírák.

A szép asszonyka vérvörös lett, mint a bíbor.

- Igaz ez, amit a férje mondott? - faggatják a gonosz bírák.

A gyermekasszony hümmögve bólint a szép fejével, hogy bizony igaz.

- De hát mért teszi ezt, nagysád, az isten szerelméért?!

- Azért, mert nekem ez elvem - felelte a menyecske olyan határozott hangon, amelybõl mindenki kivehette, hogy ez az utolsó szava volt.

Mégiscsak csodálatos portékák ezek az asszonyok!

Az ember azt hinné bánkódással, hogy már-már kivesztek az elvek, s íme hol bukkan rá az »elvekre«: olyan különös helyen találja meg, ahol legkevésbé se keresné.

TARKA KÉPEK

[júl. 21.]

Még adós vagyok egy-két esettel a választások tarkaságaiból, hát elmondom azokat is szép sorjában.

A gyalui kerületben erõsen állott Bartha Miklós, akit méltán neveznek Erdélyben »aranyszájú«-nak.

Csinos, daliás alak, nemesen élezett rokonszenves arc, lelkes szemek, hát még az a kellemesen csengõ hangja, s mellé az a nyugodt, ízléses plasztika, mely az Apponyiéval vetekszik. És mennyire a hatalmában a magyar nyelv minden bûbája s a szólási mesterség összes csínja-bínja. Egyszóval Bartha a legjobb szónok Erdélyben, akivel nem lehet megmérkõzni a nép elõtt.

Egyszer azonban fogta magát gróf Esterházy Kálmán, a volt színházi intendáns, és föllépett Bartha ellen.

Kinevették.

- Hiszen nem is akarok én pénzzel gyõzni, mert az nekem nincs - felelte Esterházy.

- De hát akkor mivel akarsz gyõzni?

- Valami olyannal, amim nincsen.

Ez bizony úgy hangzott, mintha a Delphi-beli orákulum mondaná. Gyõzni valami olyannal, ami nincsen, mikor még eddig mindig olyannal gyõztek, ami van!

Találgatták is, mi lehet az, kérdezgették, faggatták, de Esterházy el nem mondta a maga titkát, hanem csak mosolygott, és még homályosabbá tette a terveit azzal a kijelentéssel:

- Ha magam nem lennék elég, majd hozok segítséget.

- Hm, az akkor más. Akkor annak a másiknak lesz valamije. Vagy pénze, vagy elokvenciája.

- No, ez ugyan nem áll. Mert nekem annál a másiknál is az kell, amije nincs.

- Értse meg, aki tudja.

- Pedig elég világos lesz az, majd meglássátok. A két »nincsen«-t összetesszük, és leverjük Bartha Miklóst bizonyosra.

Így fenyegetõzék Esterházy, de a szavát be is váltotta.

Egypár nappal a választások elõtt kocsira ült egy barátjával, Bánffy szolgabíróval, s bejárták ketten a gyalui kerületet. Beszéltek a néphez, és meghódították teljesen.

Nagy szótöbbséggel került ki az urnából.

- Hogyan történhetett ez? - tûnõdtek az emberek, mikor a távíró szétvitte a gyõzelmi hírt. S mikor a két jóbaráttal találkoztak: - Mivel vettétek be annyira a nép szívét?

- Azzal, amink nincs - mondá ismét Esterházy, s mosolygva fityegtette meg a kabátja ujját, melybõl hiányzik az egyik kar.

Majd rámutatott a Bánffy szolgabíró fityegõ kabátja ujjára, amelybõl szintén hiányzik az egyik kar.

A két csonka honvéd keveset beszélt, keveset ígért, de a két hiányzó kezük annál többet mondott, s messze elhomályosította Bartha ragyogó ékesszólását.

...A derék gyalui népet azzal a két hiányzó kézzel el lehetett vezetni akárhová.

NYÁRI ÉLET

Éppen azt az idõszakot kezdjük élni Pesten, amikor már nemcsak izzad az ember, hanem pirul is. Tudniillik a szégyentõl és nem a melegtõl, mert immár minden kellner bizonyos fumigáló tekintettel méri végig, mintha mondaná:

- Micsoda? Hát az úr még mindig itt van? Hát az úrnak sehol sincs valami mezei birtoka?

Könnyû szerénységgel elviselni a nagyságos titulust télen át, de a kánikulában az is kellemetlenné válik. Az összes budapesti élet (értvén az úgynevezett »második jó társaság«-ot) a Hangl-kioszk törpe akácfái közé szorult, a locsogó hattyúkút tájékára.

A szép asszonyok, a társaság kedvencei, most oda vannak a fürdõk árnyas ligeteiben, csak egy-két itthon szorult menyecske szépíti a kioszk fakó asztalait. Hanem bezzeg itt vannak a bûnös szalmaözvegyek, a férjek, s ha nappal lefogják õket teendõik, este nekiszilajodva, éhesen látnak kalandhajhászat után.

Micsoda csodálatos a házasélet!

Emlékezzenek csak önök vissza, kedves férjuraimék, tisztelt kollégáim, az elsõ három-négy hétre, amit a feleségükkel töltöttek; a memento »mézes hetek«-re.

Azt hinné az ember, hogy ezek vissza nem kerülhetnek többé.

Pedig semmi sincs elveszve a természetben, még ez a »méz« sem - csak az alakja változott meg.

Az akkori hetek azért voltak mézesek, mert együtt töltötték az asszonykával.

A mostani hetek azért mézesek, mert az asszonyka nélkül tölthetik azokat. Szabadon, függetlenül, teljes tüdejükbõl szíva a balzsamos levegõt, melyre azt mondja a kiélt roué: »Pfü, megfulladok«.

Általában kevés rafinériára vall a hölgyek részérõl, hogy ilyenkor hagyják oda a fõvárost, amikor legnagyobb volna a becsük. Azazhogy mégsem jól beszélek, mert hiszen ha mindenki itthon volna, akkor honnan vennék magukat a láncaikról elszabadult férjek, kik nagy rajokban ülik körül a Hangl asztalait, s fürkészõ szemmel, dagadozó szívvel tartanak szemlét a hûselõ hölgyecskéken. Ha valahol megvillan egy-egy csinos szempár vagy ingerlékenyebb nõi termet, milyen hullámzás, nyüzsgés támad a férfisorokban!

- Ah nini, hogy megszépült ez a kis boltosné! - kiált fel az egyik.

- De bizony ebbõl az ügyvédnébõl milyen helyrevaló menyecske lett!

- Teringette, de fölséges asszony az amott a kékfátyolos kalappal.

Dehogy, dehogy. Mind ilyenek voltak ezek az asszonyok, sõt szebbek is voltak valamikor, csakhogy akkor a téli szemeikkel nézték õket a feleséges emberek.

Leszállnak az igények a minimumra. Ha valaki egy jó új vacsoráló helyet fedez föl, ahol zöld udvar van, az legalábbis olyan nagy képeket vág ahhoz, mint Stanley a kongói folyamokhoz.

Valóságos esemény, ha valaki ilyenkor »berukkol«. Ismét egy új férj, aki az õ komoly sedatus barátaiban, akikkel estélyeken, ebédeken találkozott télen át, elvadult, rakoncátlan szoknya­lesõ, pajkos fickókat talál. Egy darabig megijeszti, undort és fitymáló gondolatot ébreszt benne ez a csodálatos metamorfózis, de másnap, harmadnap már õ is olyan, mint a többi.

De néha aztán vannak jó estéi is a kioszknak. Ilyen volt például a tegnapi, amikor villámként híre megy, hogy egy indus ember van itt.

Egy indus ember! Lehetetlen! Hol van? Csodálatos! Idáig el tudott jönni. Teringette. Ez ugyan hamar elolvasta az Atzél Béla reklámjait Budapestnek világvárossá tételére nézve, és szépen szót fogadott.

Valóban egy indus ült az asztalnál szépen kötött színes turbánban, s a kisvárosivá aszalt közönség tolongott az indus asztala körül, ki rokonszenves keleti nyugalommal jártatta szemeit a közönségen és a szép kilátáson.

Minden asztalnál kiütött a forradalom, minden téma a lomtárba dobatott, az indus volt az egyedüli téma. Csak egyetlen asztal nem mozdult, mely még a szezon elejérõl élvezi elõkelõ pozícióját. Ez a politikusok asztala. Néhány új és ócska képviselõ és egy államtitkár teng ilyenkor mellette.

Ez az asztal még nem mozdult, de témájukat - az európai béke megoldásának nagy kérdését - már ezeknek is kivette a szájukból az indus.

- Ha igazi indus, hát akkor ki kell küldeni Krajtsikot, beszéljen vele tótul.

- De honnan jött volna ide?

- Mit keresne itt?

- Mégsem lehet az igazi indus.

- De ha az is. Azért kár volna fölállni. Hagyjunk másnapra is valamit. Majd mutogatja magát az állatkertben.

- Igen ám - hozza hírül egy galopin -, de az indus elmegy holnap az Orient Expresszel, egy magyar utas vette rá, hogy éjszakára kiszálljon.

- Hát csakugyan indus, és miféle?

- Megyei fõispán ott az indusok közt.

Ohó, fõispán! De már erre tetszelegve mozogni kezdenek a fiatal képviselõk.

- Nono - magyarázza Beöthy Algernon -, nem kell azért mindjárt Majthényit képzelni; voltaképpen tigris-csõsz.

De már egy fõispánt mégiscsak érdemes megnézni, még ha indus is: ki tudja, mikor szorul az ember a protekciójára.

- Ugyan tud-e tarokkozni?

Egyszeribe fölkerekednek a képviselõ urak, s egypár perc múlva már egész udvara van az indus fõispánnak, aki flegmával eregeti a szivar füstjét, s nagy érdeklõdéssel dugdossa zsebre az átadott névjegyeket.

Fõispán úr õméltósága meglehetõs közlékeny ember, elmondja, hogy Nazredinnek hívják, s több mint egymillió lélek fölött parancsol. Most Londonban volt a királynõ jubileumán, s mutatta is Salisburynek egy hozzá intézett levelét; Londonból keletnek megy, egy kis varga­betût tévén, hogy Konstantinápolyt s majd a szent sírt, Mekkát bejárja s úgy térjen haza még hónapok elõtt elhagyott megyéjébe. (Képzelhetni, mennyi sikkasztás lesz ott azalatt!)

Nazredin úr kitûnõen beszél angolul, s úti tapasztalatairól naplót vezet; kivált a névjegyeket mohón gyûjtötte.

Beöthy Algernonnál véletlenül éppen nem volt névjegy, de azért adni akart neki egyet, s keresgélt a tárcájában. Meg is találta éppen a Zichy Jenõét.

- No, ezt adom neki. Ennek õ is megörül, Zichy Jenõ is.

- Nem, nem - ellenkezének a Nazredin úr kísérõi -, gentleman ember, nem szabad bolonddá tenni.

- Ejh mit - vág vissza örökké fürge eszével Aldzsi. - Én abból a szempontból indulok ki, hogy Domahidy Ferit is okvetlenül bolonddá tennék az indusok, ha odamenne.

Az indus elragadtatva beszélt a magyar fõvárosról és asszonyai szépségérõl.

- Tehát nem bánta meg, Sir, hogy kiszállott? - kérdék.

- Nem. Annyival is kevésbé, mert soha életemben nem hallottam, hogy egy ilyen nevû ország és város léteznék a világon.

Így élénkíté meg a Hangl-kioszk egyhangúságát az indus fõnök. Folyt a triccs-traccs szavakkal, jelekkel egész éjfélig. Végre oltogatni kezdték a gázakat... lassankint szétszéledtek a vendégek, az indus hazament a vendéglõbe lefeküdni, de még azután is sokan az utcákon, ahol két ember találkozott, okvetlenül azzal szólította meg egymást:

- Nos? Látta ön az indus fõispánt?

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy az emberséges Nazredin nincs olyan messze e pillanatban az õ megyéjétõl, mint amilyen messze vagyon Pest a világvárosiasságtól.

AZ ÉGBEN

A leggazdagabb ember mondott csõdöt. Ha Mackay vagy Rothschild öngyilkosokká lesznek »rendezetlen anyagi viszonyok« miatt, nem lett volna olyan meglepõ és csodálatos, mint az, hogy Balázs Sándor unta meg az életét és méreggel ölte el magát. Hát elfogyott kedélyessége? Lehetetlen az! Hiszen neki volt ebbõl a portékából a legtöbb talán az egész országban.

S mégis elfogyott.

Mi volt az a gyógyíthatlan baj, amiért el akart menni innen? A pénz? Nem; hiszen ez neki sohasem volt. Ilyen idült baj nem vihette a sírba. Fittyet hányt õ annak.

Hiszen annyi biztos terve volt pénzhez jutni, hogy mire az egyik dugába dõlt, már akkorra hat új ötlete támadt: még a jó barátjait is milliomosokká tette velük, hol az egyiknek, hol a másiknak ajándékozva el eszméit.

És ha e tervek nem lettek volna is, melyek mint csalóka lidércfény elõtte világítanak a kalandos lelkeknek egész a sír széleig, itt volt a kis lutri: az örökös reményforrás. S ha nem sikerülnek a »nyári számok« (mert más számokat rakott nyáron, mint télen), majd megjön a tél, és bevágnak a »téli számok«.

Nem, nem a pénzbaj volt az a gyógyíthatlan betegség, mely õt arra a szomorú útra vitte, s mely teljesen megfelel azon romantikus iskolának, amelybõl nõtt az ötvenes években. Reá borult évek elõtt elhalt leánykájának a sírjára, és ott itta meg a méregitalt. Éppen egy ötvenes évekbeli érzékeny novellának a vége.

Mi volt az oka? Ki tud olvasni a szívek redõiben? Mit tudjátok ti azt, hogy ez a víg ember, aki folyton nevetett és nevettetett, mit érzett belõl? Mi volt annak a szívnek a fenekén, ahonnan örökké csak a jókedv buborékai fakadtak fel?

Utolsó üzenete némi világot látszik vetni az indokra. Utolsó üzenete elvált nejéhez szól, akire szerelemmel gondol a megdöbbentõ elhatározás percében is. Hiszen a kis sír is, az utolsó vánkos, ahova a szegény író a haldokló fejet letette, arra mutat, hogy a szétdúlt családi fészek játssza a fõszerepet ebben a drámában. Az egyedüliség keserû érzete, a sivár elhagyatottság érlelte meg benne a megdöbbentõ elhatározást, itthagyni a világot, melynek tarka-barkaságát senki sem volt fogékonyabb a legvígabb oldaláról fogni fel, mint éppen õ.

Nevelhette természetesen kedélyvilágának komorságát anyagi helyzete is, mert noha már ötvenhét éves volt, még mindig ott állott, amint mondogatni szokta:

- Kezdeni kellene valamihez. Mert bizony-bizony kifogyok az idõbõl.

Még mindig »forrt«, s amint évrõl-évre jöttek a fiatal írók s elhelyezkedtek, hogy úgy mondjam, konszolidálódtak a társadalomban a régiek, õ mindig a fiatalok közt maradt, akik forrnak.

Sajátságos vonásokból volt összeállítva egész lénye. Nem szeretett semmi pozitívumot, mindig csak olyat, ami lesz, és semmi olyat, ami van. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, mely elbeszélõi érdemeiért mintegy évtized elõtt választotta be, mikor Balázs in floribus volt, de õ e Társaságot, mihelyt tagja lett, azonnal elunta s egy másiknak az alapításán fáradozott. Sikerült neki összehozni a Petõfi Társaságot, de mihelyt megvolt, azt is nyomban elunta és egy harmadik társaság alapításán törte fejét. Az is megalakult harmadéve »Aurora« név alatt.

Igazi fékezhetetlen írói temperamentum volt, akinek a »pegazusa« nem ismert se kantárt, se nyerget s rendszeres munkára szorítani nem lehetett. A redakciókban, ahol a munka mégis bizonyos órákhoz van kötve, sohasem bírt hosszabb ideig megmaradni.

Csak inspirációinak engedett, de a kötelességet nem ismerte. Jól jegyezte meg róla egy ízben a megboldogult Tóth Kálmán:

- Ha a Sándornak tízezer forintot fizetne valaki évenkint azon szigorú kötelezettséggel, hogy minden héten egyszer végigsétáljon a Váci utcán, évekig nem látnátok a Váci utcában.

Pedig nem lehetne mondani, hogy improduktív volt. Eleget írt s ezek közt érdemes, sõt maradandó becsû dolgokat. Az »Égben« címû darabja még soká marad a játékrenden, a »Strike« részeges takácsa a legzseniálisabb népszínmûi alakunk, novellái közt egypár az õ költõi felfogásának, meleg szívének s egészséges humorának becses alkotása. Mint írónak csak az az egy baja, hogy túlságosan utánozta Dickenst és Thackeray-t.

Társaságban vidám poharazás közt nem volt párja. Õvele vacsorálni fejedelmi mulatság volt. Ötlet ötletet ért. Játszi elméje szikrázott és pattogtatta az elmésségeket. Többnyire a szeretetreméltó naivság köntösében ûzte bohókás pajzánkodásait papucshõsnek, együgyûnek, fösvénynek és tõkepénzesnek játszva magát. Ezek voltak a kedvenc témái.

De amint nem volt igaz, hogy õ együgyû papucshõs és tõkepénzes, úgy nem volt igaz semmi sem. Mindennel figurázott.

Még a víg kedélye sem volt igaz. Az is talán csak fölvett szerep volt, amivel elámította a cimborákat és az uzsorásokat: mert csak ezzel a kétféle emberfajjal volt összeköttetése, és a Múzsával, akit szintén rászedett, mert a víg Múzsának udvarolt, pedig titokban talán a szomorúval ölelkezett.

Most már az égben van szegény. Nyugton, csöndesen, békességben a kis Rózával. Mert van még egy mecénás, akihez bizalommal fordulhat a magyar író - s aki megszabadítja nyomasztó gondjaitól.

A halál.

JÓ ÓMEN

(Külpolitikai csevegés)

A Nándorok nagyon szerencsés emberek. Itt van például Szederkényi Nándor, aki megbuktatta Jókait, itt van Sir Nándor, aki megnyerte a sorsjegyet és itt van Koburg Gotha S z á s z Nándor, aki elnyerte a bolgár koronát. Azért írom a »Szász« nevet ritkítva, mert elõre tudnivaló, hogyha valami üresedés van, azt okvetlenül egy Szász nyeri el. (Ha mindjárt nem is Károly vagy Domokos.)

Mondom, lehet, hogy a Nándorok szerencsés emberek, de mondhatnám azt is, hogy szerencsétlen emberek. Mert Szederkényi Nándor egy olyan nyilatkozatot írt a választás után Jókai ellen, amivel tökéletesen tönkretette magát, mert Sir Nándor olyan bajokba bonyolódott a nyereménye miatt, hogy egész élete meg van keserítve, és mert Koburg Nándor olyan koronát kapott, hogy nem tudom, miképp teszi fel a fejére.

Vagy talán nem is teszi fel semmiképp. Elvesz korona. A feje nélkül. Lehet, hogy a fejére teszi és akkor elvész a feje is a koronával együtt. Denique semmi sem bizonyos.

Csak egy bizonyos, az, hogy immár elutazott.

Elõször a pakktáskái mentek el. Maga a herceg anyja intézkedett a csomagolásnál.

- Ötven inget tegyetek - rendelte az ebenthali frajjoknak -, hogy ne kelljen a fiamnak Bulgáriában mosatni. Nem, nem, tegyetek mégis hatvan inget - hátha két hónapig is eltart az uralkodása.

Azután a szakácsot látták elutazni a szemfüles reporterek.

De még akkor sem volt bizonyos. Hátha a szakács csak arra való, hogy még egy hétig tartsa féken a bolgár közvéleményt.

Bizonyos a dolog akkor lett, mikor végre megjelent a »Budapesti Közlöny«-ben a herceg leköszönése a fõhadnagyi állásáról.

No, ha már Salamon Ferenc bátyánk is kioldozza a honvédségi kötelékbõl, akkor okvetlenül lesz valami.

Jól okoskodtunk, a herceg ma végre elment. Az ebenthali kastély megint csöndes lesz és szomorú. Senki sem fog beleskelõdni többé a rácsokon.

A mama könnyezve búcsúzott el fiától, s még az utolsó percben is marasztalta:

- Ne menj el. Majd meglátod, nem jó vége lesz. Rossz álmaim voltak.

- Megyek anyám. Mennem kell.

- Hasztalan lesz az utad, édes fiam.

- Én bízom, anyám. Ámbár az mellékes, mert nem annyira a bolgár trón miatt megyek én, hanem az élclapok miatt.

- Nem félsz a muszka cártól?

- Félek, de az élclapoktól még jobban félek.

- Legalább eredj be Bécsbe Kálnokyhoz és konferálj vele még egyszer: kérdezd meg, fürkészd ki, vannak-e kilátások. S ha nincsenek, fordulj vissza, fiam! Megígéred?

- Jól van, megígérem.

S aztán csakugyan találkozott a herceg egypár percre Kálnokyval, ki titkon, álruhában a vonathoz érkezett, és a kupéjába osont.

- Hogy állunk? Mit gondol ön?

- Én semmit sem gondolok - mondá Kálnoky. - Tehát ön megy, hercegem?

- Igen, megyek. S mit mond ön ehhez?

- Hm.

- És a hatalmaknál állott-e be valami változás?

- Nem gondolnám.

- Mindegy, én megyek.

- Elmenni könnyû, hercegem, de visszajönni.

- Nos, visszajönni?

- Visszajönni is könnyû - jegyzé meg a nagy külügyér -, de ...

- De?

- De ott maradni...

- Nos, ott maradni?

- Ott maradni is könnyû.

- Ön szerint tehát minden könnyû. De legkönnyebb, úgy látszik, külügyi politikát vinni.

- Nem éppen. Egy külügyérnek sajátságos ösztönének kell lennie. Ezt szerezze meg a herceg. Én egész külügyminiszterségem óta kabalákkal dolgozom.

- Mik azok a kabalák?

- Megmagyarázom önnek.

- De siessen ön, mert már csengetnek.

- Nos lehet, idehallgasson. Vegyük például a fenséged dolgát. Biz az meglehetõsen bizony­talan. Hanem hát mégis megvan a módja megtudni a titkos jövendõt: lesz-e ön bolgár fejedelem vagy nem?

- Hogyan?

- Ön keresztül fog utazni Pesten.

- Nos, igen.

- Pesten a bolgár fejedelmeknek van egy permanens barátja. A fejedelmek változnak, de az õ barátsága nem változik a fejedelmek iránt.

- Ki ez a derék ember?

- Ez gróf Zichy Jenõ.

- Ah.

- Ha tehát fenséged Pestre ér ma, nézze meg az indóháznál, hogy ott van-e Zichy jenõ vagy nem. Ha nincs ott, forduljon vissza. Akkor önbõl sohasem lesz fejedelem. Zichy ezt nem tudja, de megérzi. Ez az én kabalám.

- Köszönöm, gróf.

Mikor a vonat ma délután berobogott a pesti indóházba, a herceg izgatottan szólította be Dobnert:

- Hajoljon ön ki, nézze meg - szólt a fejedelem lázas hangon. - Itt van-e gróf Zichy Jenõ?

- Itt van, fenség. Velünk fog utazni.

- Hála Istennek! - kiáltá Nándor herceg. - Most már remélek.

- És itt van Futtaki is.

- No, ez derék.

- Sõt Pálmai Ilka is velünk jött.

A herceg kacagva, vidáman dõlt hátra a vörös bársony kupé-pamlagon.

- Teringette. Hiszen ilyen fölséges szimatoló! Hiszen akkor egészen bizonyos a dolgunk, kedves Dobner. Gyújtsunk szivarra és menjünk tovább.

A »MAGYAR KONGÓ«

Nagy riadalom van most Háromszéken a szép Sepsiszentgyörgyön, ahol ma tartja közgyûlését a kultúregylet, és ahol a tömérdek vendég közt ott van az írói és mûvészi kör.

Igazán sajnálom, hogy egészségi állapotom miatt nem lehetek most ott, ámbár ha ott volnék is, édeskeveset lendíthetnék, mindössze talán megnézném az egylet évi mûködésének eredménye gyanánt azt az egy megmagyarosított oláhot, akit tavaly még elõ nem bírtak mutatni.

Mikor aztán kibámulnám magam azon a jámbor oláhon (ha ugyan megvan már), elõvenném az én Málik barátom redakciójában a kalamust, és megírnám a »Pesti Hírlap«-nak a tudósítást Szentgyörgyrõl, Elõpatakáról, a bankettrõl, a toasztokról - úgy amint azt a többiek teszik.

Nos, hát a tudósítást meg lehet írni itthon is.

Mernék rá mérget venni, tisztelt olvasók, hogy sehol sem fogadták az írókat olyan szívesen, senki sem örült a mostani odajövetelüknek jobban, mint a székelyek.

Csak én örültem még náluknál is jobban, hogy most mennek oda - és nem ezelõtt három hónappal. Mert ha ezelõtt három hónappal lett volna Háromszéken az írói kör, semmi esetre sem választottak volna képviselõnek írókat. S ezt én bizonyos okokból nem nagyon szerettem volna!

Hogy azonban áttérjek tudósítói tisztemhez - leírom, milyen város az a Szentgyörgy.

Igen, igen, mert azt mind meg fog kelleni írni apróra. Hiszen éppen abban van a legnagyobb humor, hogyha a magyar ember kimegy a Salzkammergutba s onnan ír, nem kell kommentárt adnia a színhelyrõl, de ha Erdélybe utazik, hát ismertetni szükséges a vidéket, a helyeket, ahol megfordult.

A derék Horváth Gyula, mikor a »Partikularizmus« címû gyönyörû könyvet megírta Erdélyrõl, erõvel azt a címet akarta neki adni: »A magyar Kongó«. Én beszéltem le róla, azon alaptételbõl indulva ki, hogy nagy igazságokat sohasem kell egyszerre kimondani.

De menjünk tovább. Szentgyörgyrõl van szó. Hát igen - Szentgyörgy a második fõvárosa Székely­országnak, azonban mégis oly szûk anyagi viszonyok közt él, mint egy huszadrangú magyar mezõvároska. Ha egy toronyórát akarnak csináltatni, évekkel elõre tervezgeti ki Császár Bálint, mint a szegény ember, ha tehenet készül venni: milyen lesz, tarka lesz, a szarva kajla lesz.

Pedig külsejére csinos város, nehány szép emeletes házzal. A vidéke pláne gyönyörû, míg ott közte csörög el a Debren patak, jobbról az Õrkõ mereng le, s onnan kezdõdik a gyönyörû fennsík, a »szép mezõ«, egy a havasoktól körülvett róna, melyen nyár közepén pajkos délibáb játszadozik. Ez az egyik tündér, a kedves, az enyelgõ. A másik tündér a gonoszabbik, a híres Nemere, amelyik hét bundán keresztül is kifújja az utasból a lelket, s felfordítja a székely fuvaros szekerét.

Ez a székelyek klasszikus földje, véres csatákról beszélõ vidék, hol ezer emlék hullámoztatja meg a szívet. Erdély szép történelme végigcsillámlik... Ott van Köröspatak, a régi harangjaival és a Kálnokyak kastélyával, emitt Uzon Béldi Pál házának romjaival, amott a havasnál Oltszem a festõi Mikó-kastéllyal, melynek homlokzatán oda van vésve a vers:

Zordon vadság végeztébe
A nyíltságnak kezdetébe
Övéinek emelte,
Barátságnak szentelte
Hidvégi gróf Mikó Miklós
Ezer nyolcszáz huszonhatban.

(Biz ez nem valami szellemes versezet. De a leutazott íróknak elég jó. Olyan »Útilapu«-féle nívón áll.)

A vendégek nagyobb része az elõpataki fürdõbe van elszállásolva. Hát ez a fürdõ is egy élõ szemrehányás - a magyaroknak, kik kimennek csavarogni mindenfelé, de a sajátjukat nem tudják megbecsülni.

Elõpatakot, mely Szentgyörgytõl egy órányira, a földvári vasútállomástól pedig alig másfél órányira fekszik, a múlt században kezdték kiépíteni, s utóbb oly lendületet vett, hogy ma már több mint száz villa van a kies völgyben, némelyik európai komforttal berendezve. De mire a villák megszaporodtak, a vendégek fogytak el. A becsületes oláh bojárok, akik hajdan nyaranta ellepték Elõpatakot, itt költvén aranyaikat, apródonkint észre tértek és otthon mosakodnak hazai fürdõikben, míg ellenben a magyarok apródonkint sem tértek észre, és még most is a külföldre járnak. Így hanyatlik és pusztul évrõl-évre a jobb sorsa érdemes Elõpatak.

S ez a szomorú hanyatlás mindenütt látszik a falvakban. Kidûlt-bedûlt úri kúriák búslakodnak a szegényes, de tiszta székely házikók között. Elhanyagolt úri parkok gyomja és tövise kiáltoz rád: »Itt baj van!«

S künn a mezõk is mintha ezt beszélnék. A sûrûn következõ határbarázdák olyanná teszik a székely mezõket, mintha egy csíkos nadrágszövet lenne. Csupa csík. A csíkok évrõl-évre sûrûbben jönnek. A népesség egyre több, a brázda is egyre több, de a föld nem több, csak annyi, s minden új osztálynál keskenyebbé válik, ami egyre-egyre jut. Néha olyan kis darab, hogy nem érdemes az ekét beleállítani.

A földet persze nem lehet kitágítani (pedig csak ez segítene gyökeresen a székelyeken), hanem a mezõgazdaságra mégis jó befolyással lehetne, ha minél elõbb keresztülvinnék a tagosítást.

Noha, mint minden újításnak, ennek is nagy ellensége a székely. Zöld Ferenc õ uram kegyelme nem átallotta elém állani a választás után:

- Már most csak egyet mondok instálom - így szólt -, de az aztán nagy szó lesz.

- Csak ki vele, Zöld Ferenc uram.

- Tessék megmondani odafönn a tekintetes Tisza Kálmány úrnak, hogy én mit üzentem.

- Ha valami okosat üzenne kegyelmed.

- Azt üzenem neki instálom, hogy eddig még minden jól van, ahogy van, és jól is lesz, úgy, ahogy lesz, de már azt az egyet meg ne tegye, hogy a matyikuszt ideállítsa a földjeinkre, mert embere vagyok a szavamnak, de belevágom a vasvillámat.

- Nem úgy van az, Zöld Ferenc uram - mondom neki. - Elhamarkodja kegyelmed a dolgot.

- Mármint én?

- Kegyelmed bizony. Mert azt olvastam a régi iratokban, hogy Mária Terézia alatt a székelyek nem akartak krumplit ültetni.

- Hát aztán?

- Hát aztán a királyné megharagudott emiatt és megparancsolta, hogy erõszakkal is rá kell a jóra a népet vinni. Huszonöt botot vágtak arra a székelyre, aki a krumpliültetést megtagadta.

Zöld Ferenc uram szörnyülködve csóválta a fejét.

- Erre természetesen nekifogtak a krumplitermesztésnek, és ma már igen sok krumplis földet láttam az ilyefalvi határban.

- Az ám.

- Pedig nincs is meg már a hajdú, aki a huszonöt botot kiszolgáltassa.

- Uhm, hum. Mond a képviselõ úr valamit.

- De nem úgy van az, Zöld Ferenc uram. Most már csak okoskodjunk tovább. Mit szólna ahhoz kegyelmed, ha most Tisza Kálmán egyszerre betiltaná a krumplitermesztést?

- No, azt szeretném én látni.

- De hát arról jót áll-e nekem kegyelmed, hogyha majd száz év múlva valaki ilyen apróra akarná széthasogatni a tagosított földjeiket, amilyenek most, nem akadna-e arra is egy Zöld Ferenc, aki közbekiáltson: »No, azt szeretném én látni«.

Zöld Ferenc megütõdék egy percre, de csak mégis azt nyögte ki végre nagy fejrázással:

- Nem lehet az. Lehetetlen az, hogy olyan Zöld Ferenc legyen valamikor.

- Gondolja meg jól.

- Meggondoltam, instálom. Csak tessék mégis megmondani a tekintetes Tisza Kálmány úrnak.

A ragaszkodás a régihez szép költõi jellemvonás a magyarban, de már nagyon sok kárát vallotta.

Jó, hogy a kultúregylet éppen azon a vidéken tartja ezidén a közgyûlését, ahol legégetõbb alakban jelentkeznek az erdélyi bajok. Egy kis megfigyeléssel és valamivel szélesebb látókörrel innen szabhatja meg mûködése irányát. Nem az oláhokat kell szorítani, hanem a magyarokat kell megtartani.

De a kultúregyletnek is ki kell még magát elõbb forrnia. Tisztába jönnie a célokkal és az eszközökkel.

És ez lassan és nehezen megy, mert ott is vannak Zöld Ferencnek.

AZ ALMA MATER

(Hiábavaló csevegés)

Ma nyílt meg az egyetemi tanév. Megélénkülnek a fõváros utcái nemsokára. Az alma mater gyermekei összejönnek anyai áldással, atyai tanácsokkal és flóresekkel s egy rózsás jövõnek a reményével.

Az anyai áldás sokat ér, és talán nem fogy el sohasem, az atyai tanácsok azonban hamar kiröpülnek az amice fejébõl, de azért mégis sokkal késõbben, mint a flóresek. Ami a legállandóbb az egyetemi kurzusban: az a remény, hogy a jogász olyan nagy semmi, amibõl minden lehet.

Nem is szándékozunk most mi belekötni sem az atyai tanácsokba, sem a flóresekbe (majd beleköt azokba az új »Központi«-nak a fizetõpincére), hanem megvalljuk õszintén a reményt, azt a bohókás atyai-anyai képzelõdéssel hízlalt reményt szeretnõk egy kicsit megcsappantani.

Mert nem úgy van ám az már, mint régen volt, mikor még az egyik kedélyes jogi professzor így szólította meg a tanítványokat:

- »Excellenciás, méltóságos, nagyságos és tekintetes uraim! Mert tibelõletek mindez lehet.«

Azelõtt jó gondos anya volt az »alma mater«. Aki õhozzá dörzsölõdött nehány éven át és testimoniumot kapott arról, hogy a kötényével volt valamikor betakarva, az »úr« lett ebben az országban. Legalábbis tekintetes úr.

De az alma mater gyermekei annyira felszaporodtak, hogy ma már az egykori professzor úr, ha még élne, bízvást kitoldhatná a titulust: »Kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes uraim, proletárok, koldusok, páriák, szerencsétlen flótások« stb. (Nem is merem folytatni, mi minden lehet a »haza virágjaiból«.)

Egyszóval meg kellene már egyszer értetni a magyar középosztállyal, ne nevelje mindenáron fiait az úgynevezett lateiner pályákra, melyeken már ma megdöbbentõ arányokban mutatkozik a túltömöttség.

A magyar embernek egyáltalán nincs érzéke a pályák becsének felösmerésében. Egy része a dzsentrinek belepenészedett abba a felfogásba, hogy az õ csemetéihez minden más foglalkozás méltatlan, csak a hivataloskodás bent a »vármegye urai« vagy az »állam szolgái« közt. Tertium non datur. És hogy csak egy könyv van a világon és az a »Corpus juris«. Minden más könyv adhat kenyeret, de kalácsot csak ez az egy. A módos dzsentri minden gyermekében fõispánt vél lappangani.

A szerényebb anyagi sorsú dzsentri már kezdi magát megadni annyiban, hogy egy kicsit körültekintget, vajon a megváltozott, ocsmány világban mégis melyik volna a legkevésbé bizonytalan pálya, de persze csak az úri pályák közt. Hátha mérnöknek adná a fiút vagy doktornak? Ezek már a modern apák, de ezek sem találják el soha a pályákat, rendesen elkésnek. Az én szülõvármegyémben például a velem egyivású fiúk, akkoriban folyván a határtagosítások, többnyire a mérnöki pályára léptek. S mi történt? Az, hogy mire kitanultak, már akkor az a pálya nem ért semmit. Ma már csupa végzett mérnökökbõl telnek ki nálunk odahaza a díjnokok.

Még jobban megtört a vagyontalan dzsentri, és ez a nagyobb rész: megtört, semmije sincs, de annyira mégse tört meg, hogy a külszínt feladja. Pedig ebben van a társadalomnak minden átka. Csak egyetlen jelszó kellene, hogy vérré váljék, s le volna gyõzve ennek a nemzetnek a legnagyobb ellensége.

»Le a külszínnel!«

De térjünk vissza a legszegényebb dzsentri osztályhoz. Nos igen, ezek már lemondtak arról, hogy a fiaikból »kastélyos« urak legyenek, nem ábrándoznak fiaik karrierjérõl és arról, hogy az elkopott címer új fényre derüljön, hogy a szaladó hétszilvafát a gyerekek megállítsák, de megnyugszik abban, hogy a fiai »írnokságokat« kapjanak, egész életükben küszködvén görnyedten a keserves kenyérért.

És ezeket hiába kapacitálja az ember:

- De kedves bátyám, hát nem jobbat tenne ezekkel a szegény gyerekekkel, ha mesterségre adná õket? Hiszen jobb pálya az. Az írnok a legutolsó ember a világon. Milyen gondolat írnokká nevelni a gyereket. Hisz az annyi, mintha szándékosan koldussá nevelne valakit. Írnokká lehet az ember leesõben, mert az egy szerencsétlenség, mintha a lába törik el valakinek, de hogy egy egészséges gyereknek maga az apja készakarva törje el a lábát, ez borzasztó lelketlenség.

- Hüm, hm - ümget ilyenkor a tönkrement bocskoros kedvetlenül.

- Ami pedig az iparost, a kézmûvest illeti, az, ha jól érti a mesterségét, úr a maga nemében. Az írnoknak még elõbb állást kell kapnia, protekciót keresnie, de a kézmûvesnek a két kezében van a protekciója, mindig magával hordja.

- Igaz, igaz, de mikor az írnok mégis az úrféléhez tartozik, szalonkabátban jár és nincs a famíliának szégyenére. A kézbesítõ tekintetes úrnak szólítja, sõt a levélcíme is az.

- Hanem azért, urambátyám, mégsem látott soha meggazdagodott írnokot, de meggazdagodott lakatost eleget.

- Igaz, igaz - ötöl-hatol az öreg -, magam is belátom, hogy így van, de nem lehet, nem tehetem, tetszik tudni, a világ miatt. A feleségem, az anyjuk talán meg is õrülne, ha bõrkötõbe látná a gyerekeit, s kiugrana dühében a bõrébõl, ha mesterember kérné meg a leányait.

Ez a felfogás meg van már csontosodva. S lesznek a fiúk írnokok, díjnokok, sikkasztók és váltóhamisítók, a leányok pedig tanítónõ diplomát szereznek, amellyel megszerzik a boldog­talanságot, és egész életükben elcsavaroghatnak egyik küszöbrõl a másikhoz, míg helyhez jutnak.

A legközelebbi napokban a magyar sajtó jól kimérgelõdte magát az orosz ukázon, mely a szegényebb sorsú emberek fiai elõtt elzárja a fõiskolák ajtaját: hogy micsoda gyalázatos intézkedés az a XIX-ik században?

Pedig talán nem is olyan egészen bolond ukáz az. A muszkának mindig volt magához való esze.

Csak a minap panaszkodott elõttem is egy miniszterünk, hogy amikor egy írnoki állomás megüresedik, százával lepik el a miniszteriumot a folyamodók, javarészben diplomás emberek. A hivatalokért folyamodó s elutasított kérvények száma évenkint ezerekre megy egy miniszteriumban.

Ezek mind az állam kenyerébõl akarnának enni.

- Boldog isten - sóhajtott fel az illetõ miniszter -, mekkorának kellene e kenyérnek lennie, hogy mindenkinek jusson.

Így áll a helyzet. Elég szomorú. S miután a kenyér nem igen lehet már nagyobb, szükség, hogy az éhesek száma fogyjon meg. Ide vág az orosz ukáz.

S ki tudja, ha így megy, nálunk is nem fog-e kelleni bedugni a tölcséreket, melyeken át a tudományokat eregetik a fiatal szittya koponyákba?

Azért hát, kedves urambátyáim és asszony nénéim, fogadjanak nekem szót, s ha már az öregebb gyereket fel is pakkolták vagy már le is helyezték az alma mater ölébe, ne sokat teketóriázzanak azzal a többi cseperedõvel - rá kell adni azt az ördögadta bõrkötõt. Nem hal bele abba a gyerek, hanem megél általa: mégpedig talán sokkal jobban, mint a bátyja.

Ami pedig azokat az úgynevezett »lélekemelõ példákat« illeti, hogy itt is, ott is egy-egy szegény ember gyereke nagyra vitte a lateiner pályán - pedig abban sem volt különb talentum stb. - az önöket éppen ne alterálja, mert az egészen a vakszerencse dolga.

Éppen most ül a nyakamon egy exképviselõ barátom, aki õszinte bonhomiával panaszolja:

- Jó program, rossz program, sok ész, kevés ész, mind bolondság, mind nem ér semmit. Nekem nagyon megtetszett Széll Kálmán idei programbeszéde, megtanultam és elmondtam otthon a kerületemben. Hát mi történt? Valóságos nevetség. Õ meglett, én pedig mebuktam vele. Pedig szórul szóra szakasztott az a program volt.

Hohó! Bocsánat, nyájas olvasó, hogy e komolyan kezdett cikkben úgyszólván akaratlanul a humor terére csavarodom...

Ámbár hiszen jeleztem kissé a címben, hogy »hiábavaló csevegés«.

Igenis az. Ösmerlek, kedves magyarom, és nem is merlek hibáztatni, mert mikor az én fiam felnõ, hát félek... mert hiszen végre is közületek való vagyok, félek, hogy én is odaviszem az agyontömött alma materhez.

Könnyû fecsegni, prédikálni, de hova vigyem egyebüvé?

MOSOLYGÓ EMLÉKKÖVEK

(A kisebbség és a többség. A vacsora és az uzsonna)

Valamelyik pécsi püspök csinálta meg azt a tréfát: egy máriás tallért hordott a zsebében azzal az eltökéléssel, hogy mindjárt odaadja a koldusnak, ha valahol olyan férfitársaságba vetõdik, ahol frivol dolgokat nem emlegetnek.

Az érdemes püspök örökké megtartotta a tallérját, vele is temették el.

Nem azért hozom ezt fel, mintha azt akarnám demonstrálni, hogy a többi püspököknél is vannak ilyen tallérok. Ámbár némelyiknek valamennyi tallérja ilyennek látszik.

De semmi közöm a püspökök tallérjához, csak a szituáció kedvéért említettem, mert nekem magamnak is lehetne egy ilyen örökké tartó tallérom, ha ahhoz kötném a tõle való elválást, hogy egy óráig kerüljek olyan politikusok közé, akik az öreg Deák Ferencet ne emlegetnék.

Éspedig nem a beszédjei azok, amik az õ alakját minduntalan életre hívják (azokat kevesen olvassák), se az alkotásai, a kiegyezés (annak nem sokan örülnek), hanem az ötletei, melyeket mindenki szeret. Még a Olayak szája is mosolyra szelídül azoktól.

Mindennap fölszínre csillan egyik-egyik az öregek emlékezõtehetségének homokjából. Hogy ült ott az öreg a folyosón, vagy a klubban akkor és akkor és mit mondott. Mítosz már ennek a fele. Az adomáknak is a fele bízvást succrescentia. A világba szétszaladt Deák-ötletek összeházasodtak más idegen emberek ötleteivel, s a Deák-cég alatt floreskálnak.

De azért a valódi szakértõ legott felösmeri a Deák igazi mondását a hamisítottól, s bizony halálos vétek, ha össze nem fogdossa a sok vándorló humort és bölcsességet.

Az öregúr szobra nemsokára készen lesz. Bizony gyenge monumentum; az egyedüli eszme benne, hogy háttal van fordulva a liberális klub felé.

De ha szobra se volna, mondásai, képei és hasonlatai örökké üdén tartanák emlékét.

Beszédjei csak amíg élt, addig védték a kiegyezést, politikai bonmot-jaival azonban, minõ a Madarásznak mondott argumentum az ágyúkról, Csengerynek a kamarilláról, melyek szájról-szájra mennek, unokáról-unokára szállnak, még a holta után is békíti a nemzetet a királlyal.

Ámbár hiszen ma már fölösleges munka. Ma már olyan nálunk õfelsége, hogyha titkos plebiszcitummal szavaztatnák meg a lakosságot, ki legyen a király, õ-e, vagy Kossuth Lajos - föltenném azt az egy tallért, amirõl a tárca elején szólottam egy rézkrajcár ellen, hogy õfelségének lenne majoritása.

De addig-addig fecsegek itt minden másról, hogy voltaképpen el is felejtettem a célomat: Deák egypár mondását följegyezni az életírója számára.

Egyrészt a közönség sem hallotta még, de másrészt ha a jövõ kor valamelyik Deák Farkasa rájok bukkan, az nagyon megörül nekik.

Hát miért ne okozzak a szegény jövendõ Deák Farkasnak egy kis örömet?

Élete utolsó éveiben történt, hogy már beleesett pártjába a szétzüllés férge; különbözõ alkatelemekre kezdtek szétbontódni, az elhúzó emberek napról-napra szaporodván.

Deákon meglátszott, bántja a közeledõ szomorú processzus. Hiába vigasztalta és nógatta egyik bizalmas barátja:

- Az onnan van, mert kevesebbet érintkezel az emberekkel, sohasem mondod, mit akarsz, hanem csak duzzogsz utólagosan.

- Nem érintkezem - morogta az öregúr -, mert rosszak az emberek. Akivel én szóba állok, arra én veszedelmet hozok, mert mindjárt azt hiszik róla, hogy abból õ valami nagy hasznot fog húzni és irígykednek rá.

Máskor Bónis Samu interpellálta meg:

- Mert nem tesz úgy, urambátyám, az elégedetlen, fészkelõdõ párttagokkal, mint tisza Kálmán tette Ugronékkal, kiket kiugrasztott a pártból?

Deák nagy, szapora füstöt eresztett a kabanoszából, s nyájasan, atyáskodón cirógatta meg Bónist:

- Nem úgy van az, fiam. Nem érted te azt, Samu. Mert lásd, ha a kisebbségbõl akármennyi ember megy is el, azért az még mindig megmarad kisebbségnek. Igaz-e, Samu? De ha a többségbõl el találnak maradni némelyek, az aztán nem mindig marad ám többség, Samu.

Erre természetesen megadta magát Samu.

Deákot késõbb elhagyta a pártja, de humora sohasem hagyta el, még úgyszólván a halálos ágyán sem.

Már akkor nagyon beteg volt, mikor a »Pesti Napló« a jubileumát tartotta, s õhozzá is egy küldöttség ment, mely a családias ünnepélyre meghívja.

- Elmennék - mondá az öregúr, karosszékében fekve begöngyölgetett lábakkal -, ha lehetne. Mindig szerettem a Naplót és Kemény Zsigát. Ej, az a Zsiga! Élhetne az még most is, ha a gyomra nem viszi a másvilágra. A nagyétûség volt a megölõ betûje. Egyszer eltiltották az orvosok a vacsorától. Éppen ebben az idõszakban vetõdöm hozzá egy estefelé valami ügyben. Hát amint benyitok, látom, hogy egy font rostélyos, egy óriási büfstök, egy halom szalámi, két lerágott sonkacsont van elõtte, s a farkas mohó éhségével falatozik.

»Mit csinálsz Zsiga? - förmedek rá.«

»Hát, barátom - szuszogta siránkozó hangon -, az orvosok eltiltottak a vacsorálástól, hát uzsonnálok.«

Ilyen pompás üde humora volt annak, akit hamrinc éven át a »haza bölcsének« neveztek.

Õ maga túlélte pártját, de a közösügyek szerencsésen túlélték õt magát, ötletei és velõs mondásai pedig túl fogják élni a közösügyeket is.

A LOJÁLIS SZÍNMŰ

(Rebellis tárca)

Megjelent és lapunkhoz beküldetett Jókai »Keresd a szíved« címû drámája; a kiadó Révai testvérek igen csinosan adták ki a négy felvonásos mûvet, melyet szerzõ »A kõszívû ember fiai« címû, az 1848-iki idõkbõl merített regényébõl dolgozott át, de amelyet a közönség most már nem fog a színpadon látni, mert noha Woraffka, Kropacsek, Tocsek és Mocsek stb. Bach-korszakbeli cenzorok nehéz örök álmukat pihenik már, az új idõk kitoltak egy másik cenzort, gróf Keglevich Istvánt, aki a darab elõadását, mint azt tegnapi tárcánkban már jelentettük, meg nem engedte. Éspedig miért nem?

Mert a darab a lojalitás ellen vét.

Mikor én (ti. én az irodalmi rovatvezetõ) ezt a dolgot reggel a »Pesti Hírlap«-ból megolvastam, elkezdtem a homlokomat, szemeimet dörzsölni, aztán kikiáltottam a szobalányra:

- Náni, hozzon be egy kancsó vizet és locsoljon meg, mert én álmodom.

- Dehogy álmodik a tekintetes úr; hisz olvas.

Hogyne álmodnám, hisz az csak teljes lehetetlenség, hogy a valóságban akadjon ember, aki Jókai Mórt nem találja elég lojálisnak.

És mégis úgy van.

Ez a kolosszális gondolat a Keglevich István ötleteinek raktárából került ki.

Elkezdtem kacagni. Majd újra megnéztem a »Pesti Hírlap«-ot, különösen az évszámot rajta. Hátha átaludtam, mint Ripp, vagy harminc esztendõt?...

Mert harminc esztendõ múlva már lehetséges, ha így haladunk, hogy Jókai nem lesz elég lojális, ha így marad.

De mégsem aludhattam át harminc esztendõt. Mert harminc esztendõt csak tán ki nem tölthetett Keglevich az intendánsi széken. Hiszen lefekvésemkor már harminc hetet sem adhattam volna neki józan ésszel.

Úgy van, 1887. év áll a lapon. Idõ tehát a jelenkor.

Nosza hamar beszólítom a legöregebb fiamat nagy fejcsóválások közt:

- Hozd ki csak gyerek a könyvtárból a Jókai új színmûvét, a »Keresd a szíved«-et. Hadd lássam, mit ír az öreg lázadó.

Nekiestem nagy mohósággal és elolvastam egy huzomra. Érdekes dolog. Nem akarok Gyulai Pállal veszekedni, hát nem állítom, hogy mint színmû valami remek lenne, de több ötlet, több poézis, több szépség van benne, mint ötven más színdarabban. Biz ebbe nagy gyönyörûsége lett volna a közönségnek. Sok szín, sok tarkaság, hatásos, sõt megrázó jelenetek egész sora. Teringette, hogy tudnak ezek az emberek szeretni, lelkesedni. Ejnye, de sok rendkívüli kitûnõ perszóna jött itt össze!

De nini... öntudatlanul magával ragadott az édes meseszövevény, észre sem vettem útközben, hol van hát az a rebellisség.

Újra elölrõl kezdtem olvasni, már akkor csász. kir. szemekkel, s végre megtaláltam a második felvonásban a corpus delictit.

- Ide zsandárok! Megvan! Megfogtam. Ez az öregasszony csinálta a botrányt. Hapták! Szuronyt szegezz! Fogjátok meg!

Ez az öregasszony Baranghyné, a színmû egyik hõsének, Baranghy Richárdnak az édesanyja, aki Richárdot a császári királyi kapitányt (kit nyilván a Lenkey-reminiszcenciák hatása alatt rajzolt Jókai) igyekszik a fölkelõ magyarokhoz elcsábítani.

Baranghyné megjelenik a császári táborban, s ilyenformán szurkálja Keglevichet, akarom mondani kapacitálja Richárdot:

BARANGHYNÉ

Lélekcserélõ idõk járnak, fiam! Mindnyájan más emberek lettünk. Még a kõnek is szíve van most és fáj. Azt akarták, hogy annak, aki fegyvert hord, ne legyen. Hisz az örök anya, a haza néma, nem kiálthat: fiam segíts! De nem gondoltak arra, hogy minden egyes kardviselõnek van egy édesanyja otthon, és ha kétszázezer anya elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja a nagy gyermek. Mi kiáltottunk. És a fiak meghallották szavunkat. - Csak te, csak te egyedül nem hallottál meg minket.

RICHARD

Hallgatlak, anyám.

BARANGHYNÉ

Nézd. Itt van egy fiatal leány: gyermek még. Ez meghallja, midõn titkosan elbeszélnek egy pokoli tervet, hogyan veszítsék el kedvesét. Akár tesz, akár nem tesz. Már ki van adva a parancs, hogy elfogják, ha mozdul, és töltve van ellene az orgyilkos fegyvere, ha helyt marad. És a fiatal leány nem gondolkozik, mit tegyen? Nem sír, nem esik kétségbe. Vígságot tettet, bort iszik, ittasságot színlel s amint magára hagyják, nekifut a sötét éjszakának, hgoy felkeresse kedvesének anyját; annak lábaihoz veti magát s így szól: asszony! Fiadat meg akarják ölni! Rettenetes, gyalázatos halállal! Siess! Keresd fel. Válassz számára szebb halált.

RICHARD

Óh, Edith!

BARANGHYNÉ

Én választottam, fiam. - Van még mezõ, hol az ilyen fiak, ha feláldozták magukat, anyjuk nem sír utánuk, csak édes könnyeket.

RICHARD

Mit tegyek?

BARANGHYNÉ

Tanuld meg közkatonáidtól. A teáltalad kiadott jelszón kívül egy másik is van: »Nyergelj, indulj.«

RICHARD

Én hûtlen legyek zászlómhoz, mely alá esküdtem? Ki soha egy bajtársnak adott szavamat meg nem szegtem, most törjem meg a hûséget, mellyel a kisálynak tartozom; ki rendjelét mellemre tûzte.

BARANGHYNÉ

Nagy fájdalom, hogy a hûség kétfelé szakadt; de a címeres rész a hazáé maradt. A haza parancsol.

RICHARD

Nem értem én azt! Mit tudom én, miért keltek fel otthon. »Alkotmány, szabadság« nevek, amiknek viselõjét nem ismerem. Mi ösztönzi a békés polgárnépet, hogy fegyvert fogjon? Nem tudom, nekem az olyan magas tudomány, amit nem érek el. Lehet, hogy õk jobban tudják. Lehet, hogy szent hitük, meggyõzõdésük, ami harcba vezeti õket. Elhiszem. De hát harcoljanak az igazságuk mellett fegyverrel emberül. Vágjanak bennünket karddal, vagy kaszával, ami kezükbe akad; de ne tántorítsák meg a hûséget közöttünk. Én nem értek az államtudományhoz. De egyet tudok, azt, hogy a katonai eskü, hûség, parola szentsége a fundamentuma minden országnak. Ha azt megtörjük, minden utána dûl.

BARANGHYNÉ

Elhiheted fiam, hogy amiért annyi százezer szívet meglepett az a láz, melynek gyógyszere »vér«, az nem hiú ábránd. Bátyád, Ödön, egyik vezéralakja táborunknak. Pedig neki ifjú nõje van; két szép gyermeke: az egyik most kezd gagyogni. És õ elhagyta õket; s ment oda, ahol nem egy alakban vár rá a halál.

RICHARD

Õ nagyeszû, magas szellemû férfi. Õ tudja, mit cselekszik. Nekem nem jutott az eszébõl. Én csak egyszerû katona vagyok.

BARANGHYNÉ

Ha mint ellenség jösz hazádba, bátyádat ott fogod találni talán az elsõ ütközetben, veled szemtõl szembe.

RICHARD

Azt megteszem, hogy honfitársamnak sebeket nem osztok; de ami sebet õk fognak nekem adni, azt fogadom hallgatag.

BARANGHYNÉ

Ez utolsó szavad?

RICHARD

Nem tudok mást mondani. A hûség ösztön, nem kényszer. Amit királyom, vezérem iránt érzek, olyan, mint az az érzés, ami apámhoz kötött; aki ha parancsolt: nem bíráltam, engedelmeskedtem; ha megfenyített: nem panaszkodtam, elviseltem. Nem tehetek másként.

BARANGHYNÉ

Akkor minket egy világ fog egymástól elválasztani. A te világod boldogabb lesz, mint a mienk. Te ott szeretsz, ahol boldogságot, hírt, nevet ígérnek. Az, amit nekünk ígér a sors, az mind sötét és keserû. Nem kényszerítelek, hogy vedd ki belõle a részed. Ahogy te a magasba emelkedni fogsz, úgy süllyedünk mi a mélységbe le. Hûségednek fényes jutalma meglesz. Hogy minket, hazádat, bátyádat, engemet hogyan temet el a balvégzet, azzal ne fájdítsd meg a szíved. De egyet mégis ígérj meg, fiam. Bátyád, Ödön mindent kockára tett: életét, vagyonát. Ha elbukunk, az az egy vígasztal, hogy a Baranghy-címert, melyet mi porba ejtünk, te újra felemeled s az õsi birtokot hûségedért mind magad elnyered.

RICHARD (Zavarodottan)

Anyám!

BARANGHYNÉ

Majd akkor, édes jó fiam, midõn hatalmas úr lészesz, midõn boldogságod fényében úszni fogsz; emlékezzél ez órára: anyád könyörgõ szavára! Fiam! Bátyád ártatlan két kis gyermekét koldulni ne engedd!

RICHARD (Arcára teszi kezét, egy zokogó hangot fojt el.)

Gyõztél, anyám! Eltaláltad az egyetlen fájó részt szívemben. Hogy én tegyem koldussá bátyám két gyermekét! Nem, arra nem gondoltam én soha: hogy a hûségnek még jutalma is van: - és ilyen jutalma! Törjön hát össze régi jellemem. Váljak hát porrá s te, aki szültél, alkoss belõlem új embert megint; aki a múlt órára nem emlékszik. Eskü, kézcsapás, becsületszó legyen füst és pára, forogjanak a csillagok visszafelé: s Baranghy Richard akkor hordozza a fejét legmagasabban, amikor legjobban szidalmazzák! Pál! Add ki a jelszót: »Nyergelj, indulj.«

Ebbõl a mutatványból kilátszik, hogy voltaképpen maga Richárd is egy minta lojális ember volt, aki bátran lehetne ma belsõ titkos tanácsos, a nyilatkozatai nyomán. A grófné, az igaz, »rosszra« csábítja a gyereket a dienst-reglement ellen - de ilyen »rossz« asszonyok csakugyan voltak.

Én nem hiszem, hogy abból valami nagy veszedelem származott volna a Monarchiára, ha ezt Felekyné elszavalja. Nem olyan veszedelmes már Felekyné.

Ami pedig Jókait illeti, hogyan csináljon õ háborút a színpadon, ha az ellenséget nem szabad akként rajzolnia, hogy az a másik félre haragudjék?

Mindezekre a kérdésekre feleljen meg Keglevich István, aki teljesen nevetségessé tette magát ezzel az intézkedésével.

Mert ha az idézett jelenet miatt (mely a legrebellisebb) tagadta meg a darab elõadását, akkor abban roppant komikum van.

De ha nem politikai vonatkozásai miatt vette le a mûsorról, hanem azért, mert talán gyenge darabnak tartja, abban meg aztán kolosszális komikum van.

Bátran nyugodt lehetett volna a tisztelt intendáns úr.

Ha Jókai akár politikai tapintatlanságot követ el, akár rossz darabot ír, megvan még õ akkora nagy ember, hogy a hiba súlya egészen ráessék. Higgye meg, senki sem fogna így szólani:

- Hogyan engedhette a nagy tapintatú Keglevich István, hogy ez a lázító darab elõadassék?

Sem azt nem mondaná senki, ha a darab nagyon gyenge lenne:

- Hogy adathatta elõ Keglevich, a kitûnõ mûértõ, ezt a fércmunkát?