1888
CIKKEK, TÁRCÁK

BETÖRÉS JÓKAINÁL

A fülemile szent, mert annak a fészkét még a legvásottabb kölykek sem rabolják ki.

Hanem a mi betörõink elõtt nincs irgalom, s Jókainál tettek ma virradóra látogatást a svábhegyi villájába.

Persze, vicem pro vica. A világhírû költõ éppen most kezdett meg egy regényt, melyben a rablók kiirtását rajzolja a szegedi Ráday-idõszakból, egy alakká forrasztva két embert: Ráday Gedeont és Lautsikot, a híres »léleklátó«-t.

A rablók nyilván demonstrálni akartak az író lakában, hogy még nincsenek kiirtva. A kõnyomatú értesülése szerint ágynemût vittek el s jelentéktelen tárgyakat. (Nem féltek az akasztófáravalók, hogy a regényíró õket is kiszimatoltatja Lándorival?)

Szegény Jókai, milyen pechje van! Mennyivel jobban ütött volna ki a dolog, ha egypár héttel elõbb törtek volna be a lakására, s ha véletlenül a »Bolondok grófjá«-nak a szüzséjét lopják el tõle.

Jókai is jól járt volna, õk is jól jártak volna.

Jókainak kevesebbje lenne egy rossz darabbal, a tolvajok pedig könnyûszerrel kirabolták volna a népszínház kasszáját.

A »VÖRÖS SAS« ÉS KOLLÉGÁI

Ismét Tisza Kálmán a nap hõse. Mindenféleképpen. Úgy is, hogy unokája született (amihez gratulált neki király és királyné), úgy is, hogy újévkor ismét beszélt a monarchia nevében, úgy is, hogy a beszédjébõl, míg innen Bécsbe ért, elveszett valahol útközben a »nem« szócska (azt is lehetségesnek mondják, hogy eladták a nevezetes szót), s hanyatt-homlok szálltak alá a bécsi börzén az értékpapírok.

Az elveszett »nem« szócska aztán kikerült másnap, de már nem volt benne köszönet.

Mindez igen szomorú dolog a börziánerekre nézve, de kellemetes érzés lehet a szónoknak, hogy annyi millióval lehet egy-egy szava bearanyozva.

S az is tanulságos ebbõl, hogy a béke fehér galambja, milyen Bosco módon változhat át krákogó fekete varjúvá.

S míg a fehér galamb fekete színekben röpült Bécs felé (vagy hogy ott változott át varjúnak, mert azt még csak ezután fogja a vizsgálat kideríteni), addig Berlinbõl a »vörös sas« szállt Tiszához, az öreg német császár kitüntetõ érzelmeinek jelképe gyanánt.

Nem hihetõ, hogy valaki irigyelje Tiszától ezt a rendjelt (a szegény Posner Lajos hat lábnyi mélyben van már a föld alatt), sõt ez az egyetlen rendjel, amelynek úgy örülhet minden magyar ember, mintha õ kapta volna, mert az nem annyira a Tisza kitüntetését jelenti, mint inkább a szövetségnek akar egy szembetûnõ és nem szavakból összerakott kifejezése lenni.

A vörös sasrend elõkelõ rend Németországban, illetõleg Poroszországban. Még 1705-ben alapította bayreuthi György Vilmos »Ordre de la sincérité« név alatt. Jelvénye fehér zománcozott keresztbõl áll, sugarak nélkül; közép pajzsán van a koronás vörös sas, a második oldalán pedig az F. W. monogram. (Egyszóval csinos kis zsuzsu, és igen jól fogja magát kivenni a Tisza Kálmán frakkján.)

A vörös sasrendnél már csak a fekete sasrend elõkelõbb valamivel (amibõl kilátszik, hogy Bismarckék nem nyúltak bele mindjárt a legjobbik fiókba). Hanem hát elég a barátságból ennyi is.

Különben is a rendjelek elõkelõsége relatív dolog.

Az egész világon a legelõkelõbb rendnek az osztrák aranygyapjút tartják (valaha a spanyol aranygyapjú is nagy becsben volt).

Utána az orosz »Szent György-rend« biceg. Ritka halandó kapja: csak a koronás fõk és cárnõk kegyencei. Azonban a »Nevszki-rend« se bolondság, mert azzal egy egész láda mindenféle kisebb-nagyobb csillag és kereszt jár; úgyszólván az összes rendjelek gyûjteményét képezi a »Nevszki-rend«, aki azt megkapja, nyakától egész a térdéig telirakhatja magát különféle csillogó csecsebecsékkel.

A mi jó Posnerünk és Barcsay Ákosunk csak »kicsibe« dolgoztak. Andrássy Gyula gróf söpörte be az európai nagy rendeket, s még spanyol grand is lett, hanem nehány nagy rendet, aminõ az angol »térdszalagrend« vagy az orosz Nevszki, õ is nélkülöz.

A történelem csak az egy Nelsonra emlékszik, aki a világ valamennyi nagy rendjét megszerezte, azazhogy erõvel a nyakába akasztották.

Az öreg nem sokra becsülte õket. Okos emberrõl nem is lehet föltenni. De midõn a porosz sasrendet küldték meg neki, örült, mint a gyerek.

Efelett nagyon csodálkoztak barátjai.

- Hogyan, ön ennyire örül e sasnak?

- Hogyne - mondá -, mikor már csak éppen ez hiányzott. Ez volt az utolsó. Ezentúl már pénzt lesznek kénytelenek adni a királyok.

A »gomblyukbetegség«, mely annyira el van terjedve a világon, nem mondható magyar betegségnek. A mi dolmányaink és mentéink elég csinosak rendjelek nélkül is.

Magyar rendjelnek csak a »Szent István-rend« van, s azelõtt a »sárkány-rend« volt. Ha már belefogtunk, nem kapaszkodtunk holmi apró sasokba, hanem mindjárt a sárkányhoz folya­modtunk: mert annak hét feje volt, a sas pedig csak kettõig vitte eddig »isten kegyelmébõl«.

Ami pedig a »vörös sas«-t illeti, az eddig nem szálldogált a hármas halom országában. A szittya néptörzs csak a »vörös kakas«-t respektálta.

Most aztán itt a »vörös sas« a Tisza mellén. Amilyen erõs ember, hát õ azt is elviseli.

De tartani lehet attól is, hogy csak a kezdet volt nehéz, mert sasokat nemzenek a sasok, s nemsokára jön az olasz »Móric-rend« (mit szól majd ahhoz Móricz Pál?), amire aztán vérszemet kap az ánglius, megküldi neki a térdszalagot. Megbátorodik akkor Milan király, s nyakába találja akasztani a Takovát - és ezt már aztán még õ sem tudja többé kiheverni.

A PAZARLÓ SAJTÓ

A »Pesti Hírlap« mai tárcája a »színészek ököljoga« címén igen ügyes cikket hoz a színészek eldorádói életérõl s e dédelgetett lények elbizakodottságának bizonyos szimptómáiról.

De az egész cikk mégsem vág oda, ahol e fonákság forrása van. »Johanna, ne panaszkodj, mert te nevelted a gyermeket«. A referens urak puha tenyerén nõttek fel ilyen kevély, érzékeny és idegesekké a színész urak.

Az újságírók azt mondják:

- Hja, a közönség akarja, hogy róluk írjunk.

A közönség azt mondja:

- Hja, az újságírók kényszerítenek rá, hogy mindég felõlük olvassunk.

Én (aki egy kicsit közönség is vagyok, egy kicsit újságíró is) az újságírókra vetem a követ - illetõleg a nyomatott betûre, mely képes volt a »Handler Mór« és az »én Rix Vilma« nevet is széthordani, ismeretessé tenni a világban.

Az újságok a gondviselés. Nekik kellene ügyelniök, hogy a fák ne nõhessenek az égig, mert akkor aztán nehéz a gyümölcseikhez hozzáférni. Az arányoktól sok függ. Ha a gondviselés nagyobbnak engedné nõni az egeret, mint a macskát, akkor ki az ördög fogdosná az egereket?

De honnan is származott be Pestre a színészeknek ez a lázas divatja?

Nem nehéz a felelet. Szeretjük fiatalnak nevezni ezt a mi szép Budapestünket. Igaz, annyira fiatal, hogy még nem is »nagykorú«. Van egy nagynénje, akit elõszeretettel utánoz, majmol mindenben. Ez a nagynéne: Bécs.

A kedves tante elég pompával él, de meglehetõsen vékony társaságban mozog. Nincsen nagyobb szabású közélete, nincsenek politikusai, írói - hát teljesen beleszeretett a teatralis­tákba. Komolyabb ambíciók nem bántják. Hiszen ott a »burg«, ott mindent elcsinálnak. A közönség mulat, ehhez pedig két jó kell, egy kis söröcske és egy kis színház. Az osztrák ember nem törõdik egyébbel.

Mi aztán átvettük ezt a divatot egészen, pedig nekünk egyéb dolgunk is van; itt a közönség érdeklõdését más jelentékenyebb, fontosabb dolgok felé is szükséges vonzani, mert mihelyettünk nem gondoskodik a »burg«; azazhogy gondoskodnék az, de mi nem akarjuk - mi magunk csináljuk a magunk dolgát.

Annál félszegebb e pazar virágszórás a festett deszkákra, mert a színészet (mely ma minden más irodalmi és mûvészeti ág rovására portáltatik a lapokban) még akkor sem állt a magyar sajtó becézgetésében oly magasan, mikor sokkal magasabb nemzeti hivatást teljesített.

Ám nem akarom én a mûvészetet kicsinleni ezzel, sem a mûvészeinket. Olyan neveket, mint a Jászai Marié, Prielle Kornéliáé, Márkus Emíliáé, Szigethyé, Vizvárié, Ujházié, mindig reveren­ciával írok le, hanem azt mégis kívánatosnak tartanám, ha a sajtó meg tudná tartani a mértéket.

Amint elolvastam ma reggel a »Pesti Hírlap« cikkét (abban a rovatban, ahol legtöbbnyire én szoktam okvetetlenkedni), teljesen meg voltam hódítva a panaszkodásnak.

- Jól beszél ez az én kollégám, errõl az én szószékemrõl.

S egy megelégedett ember nyugalmával fordítottam a megnyálazott ujjammal a másik lapra, ahol a »színház« rovat van.

- Lássuk most a másik kollégát!

Hát a másik kolléga se volt rest. Kég egész hasáb friss hírt hozott össze.

Egy futó pillantás, s legott megtudom, hogy Perotti úr az ünnepek alatt elutazott a kaméliáihoz Triesztbe, de már hazajött, ámbár késõn, mert elrekedt vele valahol a vasút.

- No, csakhogy már itthon van a derék Perotti - mormogtam magamban. - Ez meglehetõsen meg fogja nyugtatni a háború gondjaiba merült országot.

E tudomásulvétel után átszaladok szememmel a rovat legvégére, ahol Kassai Vidornak egy aktuális kupléja van közölve:

Romantikus világ
Lelkem téged imád,
Bakonynak szép világa
Hogy elfajultál már ma:
Rózsák, Patkók helyett
Hitelszövetkezet.

E gyarló klapanciák éppen nem hangoltak költõi gondolatokra, hanem csak az a szomorú próza jutott eszembe, hogy a Vajda János verseinek nincsenek olvasói.

Hanem hát jól van az mégis, hogy közlik az efféle együgyûséget. Ha már a publikum nem akar tudni a poétáiról, legalább azt tudja meg, hogy kik a nem poéták.

Most már kissé bosszúsan átugrottam a rovat közepére, ahol ritkított betûkkel áll ez a rejtélyes titokzatos cím: »Vajon kirõl lehet szó?« Mohón kezdtem olvasni, s egy régi ismerõsre találok.

Margó Céliáról szól az újdonság, de nem õ az én régi ismerõsöm, hanem az a bonmot, amit az újdonság szerint õ mondott a minap valamelyik kóristanõre. De hogy melyikre - ez az a »vajon kirõl lehet szó?«

Oh igen! Vajon kirõl mondá ezt Margó Célia? Pintyõky Júliára vonatkozik-e vagy Lengeffy Marianne-ra? Az is lehet azonban, hogy a Kukorica Zsuzskát csipkedte meg vele? Ejnye, de nagy selyma ez a mi rovatvezetõnk, hogy most már afelõl kétségbe hagyja az egész országot.

Íme ezeket olvastam ugyanazon a napon ugyanabból a lapból, amely a színészek némely elbizakodási jelenségein feljajdul.

Hja, kérem, vagy-vagy.

Ha a lapok a középszerû színésznõknek is, mint aminõ Margó Célia, az elejtett mondataikat olyan szószban tálalják a publikum elé, mint ahogy az angol királynõ vagy a Bismarck herceg egy-egy megjegyzését, akkor aztán ne panaszkodjanak, hogy a színész túl érzékeny.

Hiszen a színész is csak gyarló lény, s ha hétfõn elhitetik vele, hogy õ nagy, hát elhiszi, de ha szerdán aztán azt mondják róla, hogy csak közepes, hát el nem hiszi.

Én azt természetesnek találom.

Bárcsak az olvasó is természetesnek találná, hogy nekem, aki annyi sok mindenfélét megtámadtam már a »Pesti Hírlap«-ban, ez egyszer magára a »Pesti Hírlap«-ra jött étvágyam: hátha szót fogadva, szûkebb kézzel szórja a reklámot és dicsõséget, addig is, míg a festett világ magamagától igazodik el a közönség ítéletében arra a helyre, ami megilleti.

Mert a színészek divatja is elmúlik lassan, mint minden divat. A tulipánhagymák mesésen kapósak voltak valamikor, a hagymaláz mindenkire ráragadt, törte magát utánuk a közönség; ma már azok is olcsóbban kaphatók.

Pedig a tulipán még most is szép virág.

AZ ELTŰNŐ NAGYURAK

Mailáthtal halt meg az utolsó oligarcha, akinek ereiben még középkori vér lüktetett; Sennyei Pál is kevély, merev ember volt, de a vele való érintkezés nem volt kellemetlen, sõt ellenkezõleg, mindig finom és nyájas tudott lenni a kisebb rangúakkal szemben. A feudális nagyurak típusából már alig maradt valaki. Nem is lehetséges az többé. Akiben valami maradvány volna még ezután a hatalmi érzet e kinövéseibõl, az már csak »különcség« számba fog menni.

Ha most a közvélemény a Sennyei koporsójánál (melyet nagyobb tábor követett, mint annak idején a kibontott zászlóit), kegyetlen szokása szerint, az utód neve után kezdene kutatni, nem talál már a nagyurak közt Mailáth és Sennyei utódjául hasonló zsánerû embert: emlegeti Szlávyt, Tisza Lajos grófot, Szapáry Gyula grófot; akikben már semmi sincs a középkorból. Mindnyájan az újkor nagyurai.

Hogy ez oligarchák kivesztek, talán nem is valami örvendetes, mert a túlcsigázott önbecsülés nagy hibáival nagy erények is párosultak. E nemes arisztokraták végre is sok tekintetben eszményi alapon álltak. Nem szálltak le, az igaz, soha a néphez, de a pénzes zsacskóhoz sem; s nyakuk nem hajlott néha se lefelé, sem fölfelé.

Forgách Pál (ki még egypár évtized elõtt élt), midõn József nádor tudtára adta látogatását, elutazott arra az idõre szécsényi kastélyából: »Sohasem akarok - úgymond - nagyobb urat látni magamnál.« S ezért nem ment sohasem Bécsbe, sem Budára.

Ugyanezen Forgách Pál volt, aki midõn a ts. karok és rendek elhatározták, hogy a megye székhelyét átteszik Szügybõl Szécsénybe, rájok üzent: »Azt én meg nem engedem, mert én nem tûrök itt a városomban állandó rendetlenséget.« Nem is jött aztán oda a megye.

Gõgje nem ismert határt. Kurtán bánt a megyei urakkal. A viceispán, ha odajött, az asztalánál ebédelt, de már a szolgabíró csak a tiszttartójához volt hivatalos, az esküdt úr pedig az ispánnál ebédelt.

Gróf Brunszvik teljesen hasonlított Forgách Pálhoz. Õ elnökölt a megyei közgyûlésen mint fõispán, mikor egy Frater nevû táblabíró, aki Angliára hivatkozván, ottani útjáról referált, amint éneklõ, kenetes hangján éppen e szavakat szavalná: »és láttam õ királyi felségét fejedelmi dísz-ornátusban«, a fõispánt bántá az alázatos hang, bosszankodva ütött kezével a kardjára és közbeszólt: »Volt-e pipa a szájában?« mire a karok és rendek roppant hahotában törtek ki, s egyszerre vége volt az angol királyi nimbusznak.

Ezer meg ezer anekdota maradt fel e dölyfös urakról. Megannyi sírkõ, nevetõ fejfa.

Az öreg báró Balassára még e sorok írója is emlékszik. Úgy élt kékkõi várában, mint egy király vagy még kényelmesebben, kilenc mozsárágyút sütöttek el, ha ebédelni leült. Mindenféle mesterembert tartott otthon, s azok csak neki dolgozhattak. Egész nap ezeket nézegette; reggel bekukkantott a csizmadiájához, és ott szítt el egy pipa dohányt, azután elment a szíjgyártóhoz, az korbácsokat font neki, a kerékgyártó a hintókat csinálta, a szûcs ködmönöket varrt, a kõmûvese vagy épített, vagy bontott, de az valamennyi a holta napjáig volt megfogadva. Ha valahová ment, száztagú banderium lovagolt elõtte - az igaz, hogy nagyon messze nemigen mehetett, mert ez a nagyúr csak tótul tudott beszélni. Ezzel a nyelvvel pedig teljes képtelenség az udvar felé vonzódni.

Jó, hogy az efféle nagyurak eltûntek, de még kellemesebb jelenség, hogy a pazar nagyuraknak is kezd a magjok kiveszni. Szinte a háta borsózik az embernek, ha vidám borozgatás közben társaságban elõhozakodnak amaz oktalan szörnyû pazarlásokkal, mik a »virtus« név alatt voltak dicsõítve az alig elmúlt publikum elõtt.

Komáromy György (ki a forradalom alatt oly nagy szerepet játszott) rengeteg vagyonnak volt az ura, s igazi vetélkedést fejtett ki a pazarlásban Csernovics Péterrel, aki még ma is él.

Egyszer Pozsonyba utazott Komáromy a dietára, kényelmes párizsi hintóban, mely úgy volt elkészítve, hogy fekve pipázgathatott benne. A lábait azonban egyre feszélyezte egy doboz, melyben az ékszereket vitte, a menteláncot, a csatokat, amik a díszruhához kellenek. Bosszankodott ezen Komáromy Gyuri, s kérdé a kocsistól, ha nem férne-e el a tok egyebütt? »Nem, mert minden hely tele van bõröndökkel.« Erre aztán egész flegmával kilökte az ékszertokot lábaival az útra. Éppen a Hortobágyon volt. Egy juhászgyerek megtalálta a tizenötezer forintos ékszereket, megint visszakerültek hát egy idõ múlva Komáromyhoz, aki ez egyszer ilyen olcsón beszéltetett magáról, s megsebezte a Csernovics hiúságát.

Még most is borzongva beszélik szemtanúk a két dúsgazdag pazarló aradi »mérkõzését«. Egész éjjel kártyáztak a vendéglõben kettesben. Reggel felé midõn már felkeltek, azt indítványozza Komáromy, egy csomó aranyat húzva ki a zsebébõl: »No, emeljük még ezt el, Péter.« - »Minek? - mond Csernovics álmosan -, azért már nem fogok kártyák a kezembe ilyenkor, hanem ha tetszik: Szalárd vagy Mácsa!«

- »Nem bánom« - szólt Komáromy. A négy kártyát kiosztották, egy tekintetet vetettek rá: »Vesztettem« - mondá Komáromy.

A két uradalom egy másodperc alatt egy kézre jutott.

Még csak az »imént« történtek az ilyenek. S mégis hóbortos mese számba esnek már. Jele, hogy ezek a pazarló nagyurak soha többé vissza nem térnek. Eltûntek együtt az uradalmaikkal.

MEGHALT CSANÁDY BÁCSI

Vigyázz a kerületedre, hogy hosszú életû légy a földön.

Ennek az alapigének igazságát pecsételte meg halálnak halálával Csanády Sándor. Régi képviselõk, akik a Ház atmoszféráját megszokták, meg nem tudnak élni, mint a délövi növény, egyebütt. Ha kiveszik õket ama üvegbúra alól, mely az ország tanácstermének gömbjét befedi, a külsõ levegõben meg nem élnek, elfonnyadnak, meghalnak. Így halt meg nemrég a kedélyes Németh Albert, és így pusztult el Csanády Sándor bátyánk is e hó 5-én kereki magányában.

Hiszen persze, a képviselõi minõségben is meg lehet halni, mert a halál nem kérdezõsködik a mentelmi bizottságtól, hogy kiadják-e ezt vagy amazt a képviselõ urat, de mandátum nélkül minden bizonnyal meghal az, aki húsz évig megszokta a mandátumot.

Csanády kimaradt az ötéves parlamentbõl. Bizonyos Holló, szélsõbali buktatta meg; a dolog nagy szenzációt csinált: sokan, még kormánypárti körökben is, sajnálták az originális öreget, s zokon vették a függetlenségi párttól, hogy úgyszólván az õ hallgatag beleegyezésével ejtõdött el a »vén sas«, s élete alkonyán szegénységben elhagyatva kellett kereki viskójába vonulnia, mely szemben áll a kereki váraccsal.

Valaha õ volt a váracs ura, hatalmas úr, dúsgazdag ember. Verõfényes idõk voltak ezek. Még akkor nem volt Csanády Sándor »komikus« a saját pártja elõtt. Még akkor »pártunk egyik kiváló oszlopa« volt a neve, mégpedig éppen az az oszlop volt õnagysága, amelyikhez a nervus rerum gerendarum hiányában támaszkodtak.

Sokat költött az öregúr pártcélokra, lapok segélyezésére, pártnyomtatványok terjesztésére. Vagyona nagy része ebben kallódott el.

Mikor elfogyott a »grisli« (így nevezte a pénzt, melyet nem sokra becsült, s melybõl most vége felé nem is sokat látott), elfogyott a nimbusz is. A jó öreg Csanády úgyszólván kolonc volt a párt nyakán, mert akármilyen komoly akciót kezdének a modern kuruc ivadékok a kormány ellen, azt a Csanády beleszólása mindig leszállította derült eseménynek.

Nagy »kirohanásokat« tett és gyakoriakat. Hajdan az öreg Deákot szokta egy-egy felszólalása után »ráncba szedni«; Deák halála óta Tisza lett a vörös posztója. Sok zaftos frázisa éli túl: az »átkos közösügy«, a »szegre akasztott bihari elvek« stb. és a »stélusnak« az a csodálatos titka, hogy »és«-ek nélkül bírt körmondatokat és egész beszédeket kihozni, vele szállt sírba.

Öreg volt már (1813-ban született), de még jó erõben: már parókát is dereset viselt, de azért szíve fiatal lángban égett. Nemhiába, hogy Bocskai Istvántól származtatta magát, örökös hadban állt õ is az »imádott honyhaza« ádáz ellenségeivel. Még király õfelségének is meg­mondogatta az igazat ama nevezetes tizenkét évi szenvedés alatt, ama szintén nevezetes párbeszéd alkalmával, melyet õfelsége egy körút alkalmával vele folytatott, amint ez a Ház nyilvános ülésén szellõztetve lett, de csak olyan sikerrel, hogy mindenki azzal a hittel távozott a terembõl: »Hátha csak álmodta ezt a bácsi?«

Jólelkû, becsületes, naiv ember volt az öreg, aki már sehogy sem illett a mi parlamentünkbe az ódonsága miatt. De azért ellett volna már õ ott holtig. Nem csinált az õ kimaradása örömet senkinek, neki pedig nagy fájdalmat okozott. Kár volt kihagyni.

Tipikus alakunk úgyse sok van. Kezdenek az emberek mind egyformák lenni.

Több Csanádyt nehezen látunk többé - hát hadd láttuk volna még egy darabig.

Az ülés megnyitására kitûzött perc mindig ott találta a helyén ülve; mord arccal, héjaszemekkel tekintett körül, hogy megolvassa a fejeket: van-e bent száz ember?

Meghallgatta a jegyzõkönyvet, s ha volt benne valami kifogásolható, legott megtette a diffikultást, s ilyenkor boldogan, megelégedetten mosolygott. »Jól kell a protokollumot csinálni« - mormogta.

Még mulatságosabbak voltak azok a jelenetek, mikor egyszer-másszor valamely vita kellõ közepén fölemelkedett, s kezeit fölemelve pátosszal mondá: »A t. Ház nem határozatképes! Kérem a katalógust felolvastatni.«

Pörge kalapot, magyar nadrágot és fekete atillát viselt, s nyaka egész füleig fekete selyem­kendõvel volt becsavargatva, a múlt századbeli divat szerint.

Vagyoni elhanyatlását részben az erejét túlhaladó pártcélokra való költekezés, részint neje, Marosi Ida halála okozta, akinek birtokait, minthogy nem maradt örököse, az antik becsületességû ember, ahogy mondani szokás, az utolsó gombig visszaadta a családjának. Neki alig maradt valamije.

Ebben a korban ritka a hasonló idealista, mert õ sokszor bebizonyította önzetlenségét. Örökké a hazát szolgálta, igaz, a saját módja szerint; bár a hazának nem csinált sok hasznot, de önmagának sok kárt.

Mégis sokkal nemesebb pálya ez, mint azoké, akik fontos pozíciókon a hazának okoznak sok kárt és önmaguknak sok hasznot.

Parlamenti pályája szerencsétlen volt és szomorú tanulsággal teljes.

Egész életében napidíjak nélkül szolgálta a népet, mely végre is cserbenhagyta.

Pályája elején, mint gazdag gavallér, azért nem húzott napidíjat a képviselõségért, mert õ maga röstellte fölvenni; élete alkonyán mint szegény ember, azért nem húzott napidíjat, mert a hitelezõk nem engedték fölvenni.

De õ azért mégis ragaszkodott a képviselõséghez, hogy nem termett számára se pénz, se kenyér, se dicsõség.

Ragaszkodott és belehalt a búsulásba, s ez volt talán az egyetlen tette, mely nem okozott »derültséget« sehol, de sehol. Sõt ellenkezõleg, elboruló arccal sajnálják a nemes szívû jó öreget: inkább hadd szidta volna még egypár esztendeig Tiszát. Nem volt az annak alkalmatlan.

S ha már a mindenható idõvel mégis mindenáron beszólította volna a nyakas magyart a mennybeli igazán közösügyes hazába (ahol együtt leszünk nemcsak az osztrákkal, de még a muszkával is), hadd lengett volna azon a Sándor utcai házon az a fekete lobogó.

A nélkül talán vissza is jár a Sándor bácsi szemrehányó lelke kísértetnek a pártjához.

HUMORISZTIKUS HALOTTAK

Halála elõtt senki sem mondhatja magát boldognak, ez a velõs mondat maradt ránk a rómaiaktól.

De hát mikor?

Halála után még kevésbé mondhatja magát boldognak valaki. Legalább a rómaiak korában ez teljes lehetetlenség volt.

Ma már azonban ennek is megvan a módja.

Vannak már halottaink, akik élnek és mozognak, beszélnek, hallanak, és kontemplálhatják, hogy mi lett belõlük a haláluk után.

Ilyenek például azok az érdemes férfiak, akiket nem a doktor, nem a halál és nem a guillotine végez ki, hanem az - újság.

Ezek a halottak egyre szaporodnak. Egy fiatal poéta kezdte meg a sort, aki mindenáron azt akarta, hogy a szerkesztõk kiadják a verseit, s ahhoz a leleményes eszközhöz folyamodott, hogy: meghalt. Megsürgönyözte a saját halálhírét, nosza a szerkesztõk nyomban elõkeresték a papírkosárból a verseit, s megcsillagozva közölték a korán elhunyt nagy tehetségû ifjú hátrahagyott zöngeményeit. Harmadnap föltámadt az ifjú, s húzta tovább az életigát, mint »tehetségtelen kezdõ«.

Edelsheim-Gyulay bárónak is megadatott a sorstól, hogy magát túlélhesse. Egy nagy betegségbõl föllábadozóban olvashatta a nekrológokat saját magáról. Halálának híre elterjedt egy este, s némely lap hozta reggelre a kész életrajzi cikket. Láthatta leplezetlenül, hogy vélekedtek róla kortársai, olvashatta magáról milyen ember és katona volt. Ritka embernek jut osztályrészül, hogy ilyen hamisítatlanul lássa magát.

Még õneki sem sikerült egészen. Mert mint közösügyes német halt meg, és valamikor másodszor mint magyar ember fog meghalni. Nem tudni most már, hova fogják jegyezni az égi protokollumban.

Hasonlóképpen járt Vadnay Andor képviselõ - aki voltaképpen csak most, a halála után kezd élni.

De a legszerencsésebb halál mégis a Csanádyé volt. Éppen azt írtuk róla, hogy ez az egyetlen cselekedete, amellyel nem okozott »derültséget«. Dehogyisnem! Országos nevetés lett ebbõl is, mert a »vén Bocskainak« esze ágában sincs meghalni.

Ma találkoztam egyik pártsorsosával az utcán, aki nagy csomó újságot vitt a hóna alatt.

- Mit viszel? - kérdém.

- A Csanády-féle nekrológokat gyûjtöttem össze.

- Minek az neked?

- Az öreg írt, hogy szedjem össze valamennyit, s küldjem el neki téli olvasmányul Kerekibe, mert mint írja, nagyon kuriózus.

Képzelhetni, milyen jól fog mulatni az öreg, ha majd a meleg kemence mellett betûzgeti a pápaszemén át, hogy õ milyen derék ember volt, s milyen kár, hogy meghalt. S dörmögni fogja egyes helyeknél:

- Nebulók! El akartatok temetni! Ez is a Tisza praktikája. Kellene ugye a halálom? Niksz nuksz! Azért is itt maradok.

Az »újságok halottjainak« végre is nincs valami nagyon rossz dolguk, hanem ezekbõl is két válfaj van:

Az egyik válfaj, akik már meghaltak, de még élnek. (Ezekrõl szólottunk fentebb.)

A másik válfaj, akik még élnek, de már meghaltak. Ezek az »asztalfiók halottjai«. Az utóbbiak kivégeztetése ilyenformán történik:

A szerkesztõ (többnyire pápaszemes csacska ember) benyit a dolgozótársak szobáiba, s bozontos szemöldeivel ráhunyorít a nekrológíróra. Minden lapnál külön funerátor van.

A mi lapunknál például én végzem ezt a szomorú tisztet, s a jelesebb betegek annyira tudják már ezt, hogy nincs rá eset a távollétemben, ha elutazom egy-két hétre, hogy meghaljon valamelyik. Olyan bizonyos ez, hogy akinek az életét húzni akarom, elszököm a nekrológjának írása elõl. Ha pedig teljesen meg akarok valakit menteni, hát megírom a nekrológját elõre.

De hiszen éppen errõl akartam beszélni, hogy a szerkesztõ benyit s ráhunyorít a nekrológíróra:

- Mit tudtok X-rõl vagy Y-ról?

- Mi történt vele?

- Súlyos beteg. Úgy lehet, meghal az éjjel. Állítsd össze, kérlek a nekrológját, hogy készen legyen, s ha késõn éjfél után jön is a halálhír, ki lehessen valamit dobni a lapból, s hirtelen leadni ahelyett a kész halotti cikket.

A cikk elkészül, s beteszik egy szerkesztõségi fiókba, míg a haláleset bekövetkezik. Némelykor kigyógyul a kiváló beteg, de azért a cikk ott marad, s várja a megjelenést néha évekig. Magának a megénekeltnek úgyse sürgõs a dolog, de a cikk se vált hasznavehetetlenné, mert valószínû, hogy az aktualitása elõbb-utóbb mégiscsak bekövetkezik.

Egy egész csomó ilyen nekrológom van már a fiókban (egyedüli kiadatlan mûveim), s megeshetik könnyen, hogy e kiadatlan mûveim élnek túl, nem a kiadottak.

S ha ezek egyszer túlélnek (mert hiába, velem is bír a halál), az lesz csak a különös, mikor majd a szerkesztõségben apródonkint kiadogatják õket adandó esetben, és az idei halottakról egy tavalyi halott fogja a méltatást megírni.

Ilyen bolond világ van az újságírói mûhelyekben. Ilyen kedélyesen komáznak még a halállal is ezek az én kollégáim, nem respektálva senkit és semmit.

Nekik még a halottjaik is mulatságosak.

Avagy nem mulatságosabb-e azóta Csanády Sándor? Az ördögbe is, egy képviselõ-aspiráns, aki már egyszer meg volt halva.

Ezt most okvetlenül megválasztják. Hiszen már »holt választók« is vannak.

Csakhogy a holt választóknak nincs olyan jó dolguk, mint a holt képviselõjelöltnek. Mert ezek igazán ott feküsznek nyirkos sírokban mélyen a föld alatt, s csak éppen szavazni járnak fel (ha Éles Henrik forog veszedelemben), de a holt képviselõjelölt és a redakciók többi halottjai vörös borocskát isznak, és tarokkot játszanak.

BÁL AZ UDVARNÁL

Az udvari bálokat rendesen a Futtaki szemén keresztül ismeri a közönség. Futtaki pedig sokat hagy a fantáziának. Bõkezû e tekintetben.

Az udvari bál voltaképpen csak a mágnásoknak bál, akik nejeikkel, leányaikkal jönnek oda, s ha nõtlenek, hódítanak maguknak a szép hölgykoszorúból.

Az egyszerû képviselõknek (pedig ezek képezik a vendégek zömét) csak ragyogó látványosság az udvari bál, mert õk legfeljebb cukkedlit igyekeznek hódítani.

A képviselõk gyerekei már napokkal elõbb kérdezgetik:

- Aztán csakugyan szabad onnén cukrot hozni?

- Szabad, fiacskám.

- És nem haragszik meg a király?

- Nem.

- De jó ember lehet az a király!

Hogy az Eldorádóba eljuthasson az ember, ahhoz egy nagy cukorhegyen kell magát keresztülenni; az udvari bálra pedig számtalan kocsirekedésen, rendõri gyámoltalanságon kell végigvergõdni, míg az ember végre ott találja magát a fényesen világított táncteremben, hol tündéri pompa tárul a szem elé, amint sûrûn gyülekeznek az elõkelõ vendégek, urak és hölgyek festõi díszruhákban.

Lassankint megtelik a lángözönben fénylõ terem. Az udvari atmoszféra egyre melegebb, végre izzó lesz.

Halk suttogás támad, ha egy-egy nevezetes szépség lép be. Kiss Pálné, Beniczky Ferencné vagy gróf Károlyi Istvánné: szép ékszereinél csak õ maga volt szebb.

- Andrássy Gyula! - hangzék szájról szájra, amint a nevezetes államférfiú megjelen tábornagyi ruhában.

Élénk zsibongás támad a képviselõi csoportokban, midõn Tisza belép. Csak az isten õrzi, hogy egész önkéntelenül nem zúg fel az »éljen« a mamelukok ajkán.

Végre elmúlik a nyolc óra, együtt van már az egész bál, még Luppa Péter is. Most már bátran jöhetnek õfelségeik.

A pálcás urak sürögnek-forognak, utat egyengetnek, a fiatal táncosok levetik mentéiket, leoldják kardjaikat.

Tarka társaság van együtt. Díszmenték mellett mindenféle katonai egyenruhák, különbözõ papi talárok, még egy-két frakk is látható a városi elemeken és a szász képviselõkön.

Végre felhangzik a halk kopogás a terem jobb oldali ajtaján. Síri csönd támad. S mintegy villám­ütésre út nyílik a sûrû embererdõben.

Belép az udvar. Elöl a király a délceg királyasszonnyal. Utánok a trónörökös a bájos fõherceg­asszonnyal, aki igazán a legszebb menyecske volt a bálon.

Mária Valéria királykisasszonyon egy csöppet sem látszik a tegnapi fáradság; pedig tegnap a Csekonics-bálon valóságosan kivirradtig járta a szupécsárdást.

Aztán megharsan a zene, a fiatal párok elkezdik a táncot. A király szóbeszédbe ered a notabilitásokkal, királyasszony a hölgyekkel tart cercle-t. Mindenki kiválasztja a maga érdekes emberét és azzal cseveg. Kóburg Fülöp megkeresi Buriánt, a bulgáriai fõkonzult (ki honvéd hadnagyi ruhában van), behúzza egy fülkébe, s kedélyes mosollyal interjúvolja alkalmasint a »rokon« felõl.

Ezenközben megnyitják a melléktermeket, melyeknek hosszú során van a büfé. Az egyikben az ennivaló, a másikban az innivaló, a harmadikban és negyedikben a nyalánkságok.

Egy tekintélyes homár elõtt látjuk Helfy Ignácot, Orbán Balázs szépen kifent bajuszával éppen most nyelt le egy darab spékelt õzpecsenyét.

- Hát te is udvari koszton vagy már? - szólítja meg valaki.

A derék hazafi éppen nem jön zavarba.

- Hiszen itt van az egész párt - mondja.

S valóban ott gömbölyödik Meszlényi Lajos sujtásos díszmagyarban, Lits Gyula a pezsgõs asztalnál csakhamar uralomra vergõdik a lakájok felett, s élénk jószívûséggel traktálja pártfeleit. Ott van Beniczky Árpád, Justh Gyula, Vadnay Andor. Tóth Ernõ katonaruhában, Szentkirályi Albert, báró Prónay Dezsõ, Liptay Károly, Ugron Ákos. Már csak az öreg Madarász apó van hátra - hogy a király örömének semmi híja ne legyen.

HARMADSZOR

Nézem azt az öreg betûs vidéki levelet, mely tudatja velünk, hogy kesztölczi Keszthölczy Miklós úr, a Keszthölczy család utolsó sarja, volt negyvennyolcas honvéd stb. a múlt héten istenben elszenderült.

Halála váratlanul következett be.

A vastagon szórt fekete porzó, mi minden betût háromszoros szélességûvé kövérít, maguk az öreg görnyedt betûk, a recés, vén mártott papír, sápadt nedves foltjaival, valami olyan különös szomorúsággal tudják elbeszélni a gyászhírt.

Mert Keszthölczy Miklós úr nem most hal meg elõször, hanem most - harmadszor.

Magyarország áldott földje olyan, hogy itt kétszer-háromszor is meghalnak az emberek és még mindig nem bizonyos, vajon véglegesen meghaltak-e.

A sír, mikor már keblébe fogadta a halottat, újra megnyílik s kibocsátja üregeibõl elénekelt, elsiratott rabját. S a sír sápadt lakója ismét megjelenik az utcán, vendéglõkben, sõt néha a tisztelt Ház termeiben is.

De Keszthölczy Miklós úr most már visszavonhatlanul meghalt.

Az első halál

Elõször akkor halt meg, mikor a trikolórok lobogtak és a vérrózsák virultak.

Sokan emlékeznek még abban a vidéki városban, melyben a Keszthölczy család lakott és vezérszerepet vitt, arra a rekviemre, mely az elhunyt Miklós úrért tartatott a székesegyházban.

Azt az egész századot, melynek soraiban Miklós úr harcolt, letiporta egy orosz lovasezred. Nem maradt életben a derék fiúk közül egyetlenegy sem. Ott nyugodtak mindannyian a csöndes csatatéren, sebekkel födve, vérrel áztatott pihenõhelyükön, ki széthasított fõvel, ki átfúrt mellel. Köztük Miklós úr is.

Legendák szállongtak a hõs csapat utolsó perceirõl. Mint álltak mozdulatlanul helyükön, mikor rájuk ömlött a lovasok rettentõ förgetege. Mint néztek farkasszemet a dübörgve közeledõ halállal. Mily sápadt volt arcuk, mint lobogtak szemeik, mint merevült érccé az elszánt ábrázatokon minden vonás, és e hallgatag, halovány hõsök csapatában mint dõlt le egyik a másik után a földre, anélkül, hogy ajkukról egyetlen jajszó lebbent volna el. Egy tapodtat sem hátrálva omlottak egymásra, szépen sorban, mint kaszáláskor a rend, s ott feküdtek egymás hideg tagjain félelmes halmokat képezve. S e halmok egyikének alján Miklós úr.

Legendák szállongtak a hõsök hõseinek vértanúságáról. A dal is ajkaira vette õket, s még most is fölsír itt-ott emlékük szelíd hattyúdalként, még most is kizendül néha a puszták mélyeibõl egy-egy kesergõ ütem dicsõségükrõl, ha oly halkan is, mint mikor a gólya sírása reszket a csillagokat fürdetõ tavak tükrén...

Még sokan emlékszenek abban a vidéki városban a gyászistentiszteletre, mely Keszthölczy Miklós lelke üdvéért tartatott.

A templom hajója fényárban úszott. A ravatal a középen sötéten vált ki a fénynek tengerébõl. A város apraja-nagyja a padokban szorongott. A hölgyek suhogó fekete ruhába voltak öltözve és szemeik kisírva. A férfiak kalapjain gyászfátyol úszott, s meghajtott fõvel álltak a katafalk elõtt.

Majd belépett az anya. Keszthölczy Gáborné, aki a »paraplés forradalom« óta már második fiáért tartat rekviemet.

Minden szem rája szegzõdik. Minden fej feléje fordul. A hõs fiak anyja szilárd léptekkel közelg a gyászba volt padhoz, helyéhez, hervadt arcán büszke fájdalom lebeg... valódi római anya... De minél közelebb ér a katafalkhoz, s amint megzendül az orgona, s amint arcához ér a tömjén és viaszgyertyák illata, megtörik erélye s az az öregasszony, akit karon vezetnek helyére, nem más, mint egy megtört, vérzõ szívû, szenvedõ anya...

Mert nem mint a másik, hanem ilyen igazán a hõsök anyja.

... Két hónappal ezután egy csúnyán összekaszabolt, de már lábadozó sebesült érkezett a városba: Keszthölczy Miklós.

A második halál

Miklós úr másodszor ezelõtt öt évvel halt meg. Én is ott voltam a temetésén. Mint vidéki újságíró, hosszú nekrológot írtam róla, sõt, ha jól emlékszem, néhány szöget én is vertem a koporsójába.

Halála most is egészen tragikus volt.

Szomorú nap volt az... sokkal szomorúbb, mint az, amikor a tetemek halma alatt feküdt s fölötte kozák lovak patái táncoltak... sokkal szomorúbb, mint mikor a székesegyház hajóját az orgona búgása és a sírók zokogása tölté meg.

Az egykori hõs ez idõben a városi árvaszék elnöke volt.

Dicsõséges múlt állt mögötte. A Bach-korszak, a 61-iki hajnalhasadás, az alkotmányos éra gyermeknapjai, az új idõk - mind Miklós úr nevével függtek össze az õ városában. A sebek, melyek bõven keresztezték arcát, testét, szentek voltak a pátriájában. Tisztelettel említé nevét mindenki, apa a fiának, mint az antik jellemek és a hazafiak mintaképét mutogatta.

Azután egy napon váratlanul meghalt. Szomorú õszi este történt. Az emberek seregestõl özönöltek házához, de nem mentek föl az emeletre, ahol lakott, hanem lenn csoportosultak a kapu elõtt és izgatottan beszélték meg az eseményt. Néha egyik-másik dühtõl torzult arccal nézett föl az emeleti ablakokra.

Olyan volt odalenn a kapu elõtt károgó fekete töemg, mint egy nagy csapat varjú, mely a halottszag körül kóvályog.

Én azonban fölmentem a halottas szobába, s megtekintettem az egykori hõs tetemét.

Egy pamlagon hevert, fehér lepellel leborítva. A lepel alatt erõteljes körvonalakban domborodott ki Miklós úr hatalmas alakja, s a fejér gyolcs a fej táján vérben ázott. Úgy feküdt ott, mint egy megölt harcos.

Közelében egy kilõtt pisztoly hevert a földön.

A szobában rendõrségi emberek jártak-keltek, összehányták az irományokat, néha valamelyik lába beleakadt a lepelbe, s lerántotta a véres burkot a Keszthölczy család utolsó ivadékának, a város szeme fényének halottsápadt arcáról, melyet ezüstként körített õszbe vegyült haja, szakálla.

Nyomasztó súly nehezedett lelkemre. Megdöbbentõ volt az ellentét ennek a nagy hõsnek és ennek a gyönge lelkû szerencsétlennek kettõs alakja közt.

Az õszelõi szelíd ég, melyre csoportjával ültek ki a csillagok, belátszott az íves ablakokon. Magasan lebegett az alkonyat homályában a tömérdek aranyszemet nyüzsgetõ hatalmas boltozat, melyrõl egy-két csillag ide nézett a lepellel takart alakra... ezer más pedig oda, arra a térségre, hol egykor, régen, a mesés múltban azok a hullahalmok gömörödtek...

A szomszéd szobában egy öregasszony térdelt a feszület elõtt, keserû, szívet rázó fájdalommal szegezve szemeit az istenember arcára...

Vajon ez a fájdalmas tekintet nem azt kérdezte-e, hogy miért nem engedte a gondviselés elveszni akkor ezt a fiát is, mint a másikat?

...Egyébiránt Keszthölczy Miklós úr, ámbár eleinte az a híre járt, hogy meghalt, fél esztendõ múlva kiépült halálos sebébõl. De bizony azért meg volt halva.

A harmadik halál

Harmadszor... ez a harmadik lassú halál volt.

Vidéki városok régi kávéházaiban, vendéglõiben sokszor lehet látni züllött, toprongyos alakokat, kik napestig a biliárdasztalok körül ácsorognak vagy valami szögletbe húzódva, lapokat olvasnak. Soha nem fogyasztanak semmit, s ha megkérdi az ember a kávést, mért tûri õket helyiségében, vállát vonva dünnyögi:

- Régi polgárok... nem dobhatom ki õket.

A »régi polgárok« (hajdan egytõl-egyig városi nagyságok) iránt különben nemcsak a ven­déglõs, a vendégek is bizonyos kegyelettel viseltetnek. Meghívják õket asztalaikhoz, hozatnak számukra bort, le is itatják õket sokszor, és ilyenkor durva tréfák tárgyaivá teszik õket.

Ilyen »régi polgár« lett Miklós úrból is. A börtönt elkerülte, mert a golyó, melyet koponyájába bocsátott, szörnyen megdézsmálta az eszét. Ami megmaradt, épp elég volt, hogy elmezavar címén kibocsássák a törvény kezei közül.

Azóta legtöbbször egy vendéglõs asztal alatt virradt meg.

Míg végre egy napon nem »virradt meg« neki többé az asztal alatt, hanem úgy szedték ki onnan holtan.

Ekkor halt meg harmadszor és utoljára.

...Nézem az öreg betûkkel írt levelet, mely tudatja, hogy Keszthölczy Miklós úr az Úr kezeibe adta lelkét - ámbár nem valami magasztos helyen cselekedte ezt a boldogult. Le van írva a temetése is.

»A koporsó után haladt az elhunyt megtört édesanyja, az agg matróna, ki alig tudott lábain állni...«

A recés levél öreg betûivel egész kis kortörténetet zár sorai közé.

Az a szegény anya, ki bánatosan kíséri ki dicsõséges és nyomorult múltú fiát a temetõbe, sokszor jelenik meg fájdalmával ilyen szomorú aktuson. Néha úgy tetszik, hogy ezt a szegény földet személyesíti, melynek fiai most igen sûrûn halnak meg kétszer, háromszor...

A KIRÁLYFI ASZTALÁNÁL

Lehetne kezdeni a mese hangján is, »hol volt, hol nem volt«, ha nem éppen annak örülnénk a legjobban, hogy nálunk volt. Éppen nálunk, ahol a legmeseszerûbb.

Sok képünk van királyok dolgairól - de egyik sem érdekesebb ennél, melyet két jelenetben mutatunk be olvasóinknak. Ott a regés múltban a királyfi, kinek a korona és a kard közül kell választania (több szerszám még akkor nem is képzelhetõ a királyfiak számára). Ott van a bátor Imre király, aki egy vesszõvel megy az ellenséges hadsereget meghódítani; még tovább Mátyás király, aki leeresztett sisakrostély alatt legyõzi a cseh Holubárt; s amint átfut az emlékezet a rengeteg királyképeken: az egyik koronás fõ szemlét tart serege felett, másik rohamra vezeti vitézeit, diadallakomát ül tábornokaival a harmadik, sõt még olyan képünk is van, ahol a fejedelem egy órára átadja az uralkodást a feleségének. Hanem ezek mind hideg képek, legyenek bár tárgyukra nézve vidámak vagy szomorúak. A sablonszerû fejedelmi foglalkozások és szeszélyek megörökítései. Ez a középkor galériája.

A mi mostani királyunk alatt kezdõdik a másik ciklus, amelyre átmelegszik a magyar szív. A Deák ravatalánál imádkozó királyné. Megható kép ez magyar szemnek.

Most íme megvan e kép pandantja. A királyfi reggelit ád a »kollégái«-nak.

Ez lehetne a kép aláírása; megfelel a valóságnak, de mégis furcsán hangzik egy kicsit. Hogyan? Kollégáinak? Negyven trónörökös ülne itt együtt? Hiszen annyi trón nincs is Európában!

Nem trónörökösök ezek, hanem csak egyszerû írók, tudósok és piktorok, van köztük egy-egy szegény ördög is, aki tegnap még a »Kis Pipá«-ban ebédelt, és holnap is ott fog ebédelni. Az gyakorta megesik, hogy némelyik regényalakját a képzelete segélyével megjártatja a királyok közt, milyen csodálatos, hogy most ezek a regényalakok õt magát hozták ide a fejedelmi asztalhoz.

A szellemi munka napszámosai ülnek itt, egyszerû fekete ruhában. Imitt-amott csillámlik a frakk gomblyukában egy-egy rendjel, de nem a kevély »Szent Istvánok« vagy »Lipótok«-ból, hanem igénytelen apró rendjelek, a kisvárosi polgármester díszebédjéhez valók. Ismeretlen keresztecskék ezek az udvarnál; bár onnan származnak, oda többé soha vissza nem térnek.

De nem is az udvarnál vannak õk. A trónörökös nem az udvarhoz hítta fel az õ kollégáit, hanem maga ment le közéjök a vendéglõbe. Az Osztrák--Magyar Monarchia leírásának elsõ kötete készült el; erre adta a nagy áldomást a munkatársaknak, mintha egy ütközetet nyert volna meg velük. S talán így is van az.

Asztalfõn ül a gazda, maga a tudós királyfi, vékony, tojásdad arcán fiatal kora dacára a mély gondolkozás barázdáit veti a nagy feladatok tudatának terhe, amelyekre hivatva van. Mennyivel vidorabb, gondmentesebb mellette Kalocsa tudós érseke, Haynald; finom, szellemes ajkain örök mosolygás táncol, szemeiben az ifjúság szikrái pattognak, csak a fejét takarja hó. Balról Jókai ül a trónörökös mellett; komoly méltósággal tartja ma fejét a különben szerény költõ-atyamester: érzi talán, hogy ezt a »szép nap«-ot õ szerezte nekünk. A trónörökös felváltva cseveg majd vele, majd Haynalddal, és csak néha vált ennek a háta mögött meleg tekintetet a »monarchia másik felé«-vel, Weilen lovaggal, akinek külseje a néhai jó Vahot Imrére emlékeztet.

A vizavi szék is lajtántúli terület, gróf Bombelles, a trónörökös udvarmestere ül benne; de a többi aztán, amerre a szem lát, csupa merõ magyarság, s ott virít a tudós Salamon Ferenc gömbölyû feje az apró serét-szemekkel, melyek azonban annál élesebben látnak a múltba vissza. Vekerle (az a ritka ember, aki minden könyvnél jobban szereti az adókönyvet) egy tengeri rákkal viaskodik a tányérján, s élénken diskurál piros arcú szomszédjával, Benczúrral, kinek egy »Pro litteris et artibus« lóg a nyakában. Fraknói egy nagy cukkedli-patkót tart szemmel, mely a trónörökös elõtti csemege-piramisról mosolyog le. Hegedüs Sándor, amilyen vézna, sovány, a szépirodalmat volna hivatva reprezentálni, de az állami pénzügyekre is (amiben fõauktoritás) egészen jó szimbólum. Az asztal bal végén húzódnak meg a szélbalok: a szelíd Törs Kálmán és a csillagkeresõ Hoitsy. Az elvi differenciák, amelyek a korona és a szélsõbal közt vannak, most egyszerre megszûntek, azaz dehogy... most is maradt még ellentét. A trónörökös abban a tudatban van, hogy »reggeli«-t adott, õk pedig abban a tudatban vannak, hogy »ebéd«-et esznek, s mind a kettõnek igaza van.

Itt van az elsõ kötetnek az egész története. Nagy Miklós, aki kifõzi, kivel kell a cikket íratni, s addig nem hagy annak békét, míg meg nem írja. Itt van Király Pál, aki a kéziratokat megfésüli; itt vannak a rajzolók, akik megillusztrálják (Benczúr, Keleti, Vágó, Feszty, Roskovics, stb.); itt van Morelli, aki a képeket kimetszi; itt van Péchy, aki a cikket kinyomatja; s itt van Révai Mór is, aki a könyvet elterjeszti.

Berzeviczy Albert Weilent tartja szóval, Bedõ Albert a borokat dicséri, s kedélyesen vonja meg a párhuzamot a királyfi ebédje és más közönséges lakomák közt. (Azokon a pezsgõhöz adják a legkisebb poharat, ezen meg a legnagyobbat.)

Tarkítva ülnek fiatalok és vének, Hunfalvy mellett Bedõ, nagytiszteletû Baksay Sándor uram balján a fehér hajú Szilágyi Sándor, Mikszáth szomszédja Szabó József, Pauler Gyula Szalay Imrével disputál halkan történelmi dolgokról. A hosszú asztal két ellenkezõ sarkáról farkasszemet néznek egymással õfensége segédtisztje, a nyájas báró Giesel és Bartalus István, a zenetudós. És hogy a boroknak is legyen szaktudósa, amott ül Molnár István, mûértõleg kóstolgatva a behûtött old sherryt és a fölséges burgundit.

A menü csakhamar letárgyaltatik, egyre élénkebb hangulatban; eltûnik az asztalról a fagylaltos krém is, a pincérek behozzák a párolgó mokkát és körülhordozzák a szivardobozokat.

Rágyújtanak. Megelégedés ömlik el az arcokon. »Sohase volt még nekünk ilyen fõszer­kesztõnk!« A királyfi egész otthonosan kezdi magát érezni, bizalmas melegség tüze gyullad meg szelíd kék szemeiben, nyájasan szól át a harmadik, negyedik szomszédhoz.

Jókai azt mondja a trónörökösnek: »Ugyebár ilyen kedélyesen mulató tudósokat csak Magyarországon lehet találni?« S a királyfi azt feleli rá, hogy neki nagyon tetszik ez a fesztelen jókedv az õ magyar munkatársainál.

Kéklõ szivarfüst kavarog a tükrös teremben, s ezen a füstön át mindenki nagynak, boldognak látja a jövõben ezt az országot, mely a mostani királyát fiában még egyszer visszakapja.

A NAGY HABOZÓ

A »Pesti Hírlap«-on esett az meg, hogy egy alarmhír folytán évekkel ezelõtt közölte a Ghyczy Kálmán halálát.

A mi lapunk hasábjain kétszer halt õ meg - noha azok közé tartozik, akik sohasem halnak meg. Igaz, hogy ez már meglehetõs banális frázis a halhatatlanságra, de hisz a temetõi fejfák több­nyire egyforma alakban, egyforma kõbõl vannak faragva.

Nálunk ilyenek a nekrológok. Nincsenek Macaulay-k, akik tolluknak hatalmával nehány vonás­ban elevenekké tegyék a meghalt... vagyis jobban mondva a halál által mûködésükben feltartóztatott nagy embereket.

Nagy ember volt-e vajon Ghyczy Kálmán - vagy csak a viszonyok és konstellációk magyarázói azon nagy szerepnek, melyet vitt - azt majd a történelem deríti ki. Azok, kik a kulisszák mögött álltak, honnan e hazának sorsa intézteték a legközelebbi negyven év alatt, különbözõ­képp ítélnek Ghyczyrõl.

Egy bizonyos, hogy nagymértékben élt a közügyeknek, föl volt ékesítve a legnemesebb polgárerényekkel, s alakja, noha 1833-tól a mai napig (leszámítva a fátyolos esztendõket) a nemzeti napi kérdések ezer harcában õ is ott áll, hófehéren maradt. De a harcokban, bár többnyire elöl volt, sem õt nem ütötték, sem õ nem ütött. Ghyczy nem született a cselekvésre. Hiányzott belõle a nagy emberek bátorsága.

Megvolt-e benne valjon a szellemi erõ, és csak nem érzé?

Vagy azért nem érzé, mert nem volt meg?

Ez a nagy kérdés.

A hízelgõ szavak, melyek koszorú gyanánt hullanak e nagy szerepet vitt, kétségtelenül derék férfiú koporsójára, egypár nap alatt elhervadnak, e szavar mindenkor úgy tekintendõk, mint a friss bánat konvencionális szóvirágai, ezek sohasem döntenek el semmit.

XIV. Lajosról beszélik, hogy határozatlan volt; ha a komornyikja négyféle mellényt tett eléje reggeli öltözködésekor, egész délutánig nem bírt elkészülni toalettjével a habozásban: melyiket húzza fel?

Hasonló volt Ghyczy. Elõtte minden dolog egy-egy ilyen mellény volt. Pénzügyminisztersége is javarészben ezért maradt meddõ.

Az örök tépelõdés borongott érdekes, hosszúkás magyaros arcán, hol a homlokára tolta fel pápaszemét, hol egészen az orra hegyére húzta le, s ezalatt hol erre, hol arra határozta magát.

A habozás és a szkepszis voltak jellemének alapvonásai.

Midõn Deák Ferenc megszerkesztette a »diploma inaugurál«-et, megmutatta többi közt Tiszának és Ghyczynek is: ha meg vannak-e vele elégedve?

Ghyczy kétségbeesett arcot vágott, mint mindig, mikor véleményt kellett mondania, s aztán így szólt:

- Nekem nagy aggályaim vannak. Ez roppant fontos dolog. Ennek nagy következményei lehetnek.

- Természetesen - mondá az öreg Deák -, azért kérem a te véleményedet is.

- Édes barátom, azt így egyszeribe nem lehet. Hanem majd gondolkozom felette.

Egész éjjel nem aludt. Fel s alá járt a szobájában tépelõdve.

Reggeli szürkületkor végre maga fogalmazott meg egy szöveget.

Lefeküdt. De nem bírt aludni. Nehány óra múlva felkelt újra, és egy másik szöveget koncipiált. Sietett vele a Deák lakására.

- Meggondolkoztál? - kérdi az öregúr.

- Édes barátom - kezdé Ghyczy -, az én hazafiúi kételyeim olyan nagyok, hogy nem merem teljesen aláírni a te szövegedet, ne vedd kérlek rossz néven, egy másik szöveget készítettem, amelyik jobban látszik az én saját egyéni nézetemnek megfelelni. Elhoztam, méltóztassál kérlek megtekinteni.

Deák elolvasta, és mosolyogva mondá:

- Hiszen ez egészen jól van. Elfogadom. Legyen hát a te szöveged.

Ghyczy merengve távozott, de egy jó óra múlva újra visszatért.

- Ides barátom, visszajöttem.

- Mit parancsolsz?

Megtört csendes hangon rebegé, mint egy meghasonlott lélek:

- Visszajöttem, kérlek alássan, hogy talán mégis jobb lesz a te szöveged.

Ilyen volt Ghyczy Kálmán! De valjon nem lesz-e kénytelen a jövõ történetírója beismerni, hogy e habozás korántsem nevetséges?

Egy gyengeség volt ugyan, de egy tiszteletreméltó gyengeség, abban a korban, amidõn a felületesség, a könnyelmûség és az elhamarkodás játszották a fõszerepet.

Ghyczy Kálmán fénykora a parlamenti mûködésére esik, midõn Tiszával karöltve oppozíciót csináltak a Deák-pártnak, s oly magasan állottak a nemzet népszerûségében, mint még eddig sem elõttük, sem utánuk senki, amióta parlamentünk van.

MOLNÁR ÉS SÁRKÁNY KERESKEDÉSE

Ne higgye az olvasó, hogy hiba történt, hogy a lap legutolsó oldaláról valami a lap elsõ oldalára tévedt.

Nem esett semmi baj, minden rendben van, öntudatosan hoztuk át ide ezt a két nevet, melyet a hirdetések közt szokott meg már a szem. Ott elõkelõen festenek, itt szokatlanul. Pedig most mégis rászolgáltak, hogy idekerüljenek.

Régi jó firma a »Molnár és Sárkány«, s az üzletvilágban legalábbis hangzik úgy, mint a politikában hangzott egykor »Apponyi és Szilágyi«, vagy mint a balladák világában »Szilágyi és Hagymássy«.

- Mi történt velök? - fogják kérdeni a vevõk, akik járatosak voltak az õ boltjukba, és ismerték a két derék kereskedõt.

Hála istennek, semmi rossz: élnek és uralkodnak, csakhogy elváltak egymástól.

No, az bizony megtörténik férj és feleség között is. Egy darabig kellemetlen a dolog, de aztán az asszony is vigasztalódik, a férj is. Noha én voltaképpen igazságtalannak találom a házastársak elválását, mert nem egyenlõk a sanszok; a férfi könnyen kap másik feleséget, az asszony pedig csak szeretõt kap könnyen.

A kereskedõknél kritikusabb a válás. A házastársaknál visszaadják egymásnak a karikagyûrût, egy terítékkel kevesebb jut az asztalra, s egy ágy üresen marad a szobában; ennyi az egész. De a kereskedõknél kettészakad a címer: a cégtábla, az együvé tartozó névnek fele marad az egyiknél, felét magával viszi a másik.

De a nevekkel még hagyján. A neveken meg lehet még osztozkodni; végre is mindenik emlékszik a magáéra, s azt veszi el. De mi történjék a közösen szerzett üzleti renoméval?