1888
CIKKEK, TÁRCÁK

VÉDŐK ÉS VÁDLOTTAK

(Karcolat)

Mindenesetre szép és nemes hivatás a védõügyvédé. Egy nyomorult féreg, kitõl elfordul az egész társadalom, kit szégyenkezve említ szüle, testvér - az utolsó percben, mikor már össze van félig tiporva, egy embert talál az oldala mellett, ki hévvel, a tudomány és szónoklat minden fegyverét felhasználva, az õ veszendõ lelkéért küzd egy társadalom ellen.

Ebben bizonnyal sok eszményiség van.

Úgy van, a védõügyvéd az emberi jószívûség vendégszereplõ képviselõje. E riasztó szóval szemben: »feszítsd meg! « - õ képviseli az ellentétet: »szánd meg!« S valóban õbennük annyira kifejlõdött már a jó szív, hogy édesebb érzet önti el keblüket, minél nagyobb imposztorságot követett el a boldogtalan védenc.

Ámde érvek, paragrafusok, lendületes frázisok és következetes okoskodások nem mindig elegendõk arra, hogy a védõügyvéd diadallal álljon meg helyén, hogy az õ fellépése teljes sikert arasson. Hanem szükséges kiváltképp a külsõ hatás.

Ez nem megvetendõ oldala a védelemnek. Mert a védõnek érteni kell azt a mûvészetet, miképp kell beszélni a bírák vagy esküdtek szívéhez szótlanul. Ez már nehéz dolog. Ehhez ember­ismeret, filozófia, humor, és nagy adag rafinéria kell.

Okos, tapasztalt ügyvéd ért a külsõ hatás fokozásához. Éspedig nem azt a külsõ hatást értem, amit az ügyvéd gyakorol a bírákra, hanem azt, amit a vádlott kelt maga iránt.

Nem kell hinni, hogy ez nem tartozik a védelemhez.

*

Volt egy ügyvéd ismerõsöm, akinek egyszer egy szép színésznõt kelle védelmeznie az esküdtszék elõtt. (Fõképp az esküdtek nagyon érzékenyek a külsõ hatás iránt.)

Már nem tudom, mi volt a pör tárgya. A kimenetelétõl függött a színésznõ becsülete, jövõje, egzisztenciája.

A pör napján a védõ fölkeresi lakásán a színésznõt, hogy a tárgyalási terembe kísérje.

A szépasszony már felöltözve várta. A védõ egy agyonvetkezett bacchánsnõt lát maga elõtt. Almazöld atlaszruha, a derék oly mélyen kivágva, hogy a kebel misztériuma megszûnt misztérium lenni, a karok csupaszok, bizonyára arra számítva, hogy az esküdtek szobrászati tanulmányokat tesznek a tökély fokán álló gömbölyûségek fölött. Igazi Heléna. A haja kacéran föl volt sütögetve, homlokán figurákba rendezve.

A szépasszony mosolyogva, a gyõzelem biztos tudatában mosolyogva nézett az ügyvédre, kacéran rágva fogai közt egy cigarettát.

- Nos, hogy tetszem? - kérdé, s közelebb hajtotta fejét az ügyvédhez, hogy az õ cigarettáján gyújtson rá a magáéra, mivel megkínálta.

Az ügyvéd udvarias ember volt, kétszer nem sikerült rágyújtania a cigarettára, hogy ugyan­annyiszor közelrõl bámulhassa a primadonna összeszorított gyöngysorfogát s piros ajkát, s csak elharapott szavakkal válaszolt.

- Gyönyörûen néz ki. Ördöngõsen. Most már bizonyos... egészen bizonyos... hogy elveszti a pört.

A színésznõ nagy szemeket meresztett rá.

- S ezt csak oly közönyösen mondja! - tört ki, s majdnem sírva fakadt.

- Kívánja, hogy megnyerjük?

- Hogy kérdezheti ezt?

- Jó. Hát akkor intézkedem.

Az ügyvéd csengetett a szobalánynak, aki belépett.

- Vetkeztesse le asszonyát - szólt az ügyvéd a pamlagra telepedve.

- Mit akar Ön? - riadt föl a szép védenc.

- Kérem, most én intézkedem. Készítse ki asszonya fekete ruháját, szalmakalapját, amelyiken a barna muszlin van. Azután hozza rendbe a haját. Simítsa agyon azt a hókuszpókuszt a homlokán, s tûzze föl a fonatokat egyszerûen. Mit bámul? Kezdje, mert elkésünk. Asszonya siet.

S a bérkocsiba nemsokára egy szende hölgy lépett az ügyvéd oldalán, nyakig födött ruhában, barna muszlinnal körülfolyt kalapban, mi szép, szomorú arcát (ilyet parancsolt a fiskális) igen elõnyösen emelte ki. Maga volt a szendeség.

Persze hogy (tekintve miszerint reggeltõl estig szendén lesütött szemmel az esküdtekkel szemben ült), egyhangú verdikt hozatott. Gyõzött.

*

Más esetben revolver-zsurnaliszta került a vádlottak padjára.

Pökhendi, szemtelen fráter volt. Monoklit hordott, s ezzel akart a vádlottak padjára ülni. Típusa egy csalónak.

A védõügyvéd, mielõtt a tárgyalásra eresztené, a következõ receptet adta ki neki:

1. Elmegyen a gõzfürdõbe.

2. Megborotválkozik.

3. Otthon hagyja a monoklit.

4. Különben keressen magának más védõt.

*

Egy ízben meglátogattam egy ügyvédet.

Az anarchisták dolgával bíbelõdött. Hol a bûnfenyítõ törvényszék, hol a sajtóbíróság elõtt védte õket.

Az egyik védence, aki sajtóvétséget követett el, arra kérte, beszélje rá édesanyját arra, hogy ne menjen a tárgyalásra.

A védõ fölhívatta az öregasszonyt. Éppen arra léptem be hozzá. A szegény anya könnyezve hallgatta az ügyvédet, szomorú panaszos tekintetet vetve néha rá. Õ ne legyen ott? Õ! Hát ki legyen akkor a szegény fiú közelében, ha nem õ.

Egyszerre szaggatottan zokogni kezdett, eleinte csöndesen, de csakhamar elfogta egészen a sírás és úgy zokogott, oly kétségbeesetten, mintha egyszeribe kiadná a lelkét.

Az ügyvéd szemei felcsillantak.

- Jól van, öreganyó - mondá csillapítóan. - Eljöhet a tárgyalásra. Majd én kocsit is küldök.

Mikor az öregasszony távozott, ragyogó arccal fordul hozzám az ügyvéd.

- Hallottad?

- Mit?

- Ezt az öregasszonyt. Hisz ez egy virtuóz! Föl van mentve a vádlott.

- Virtuóz?

- Úgy van. Virtuóz a sírásban. Sohasem hallottam ilyen gyönyörû sírást. Odaültetem az elsõ padba, az esküdtek közelébe. Az lesz a hatás, mikor ez a védbeszédem alatt megereszti a sírást! Tüneményes hatás lesz az!

*

Még egy szép, költõi kis esetet beszéltek el nekem, méltót egy Bret Harte tollára. Egy cigányleányról szól.

Gyönyörû, nyalka teremtés volt, égõ szemekkel, piros orcával, kifejlett, csinos alakján Kelet szenvedélye ömlött el. Sötét haja, melyet gyöngysorkapocs tartott össze, göndör, buja hullámokban omlott vállára, nyakán háromsoros piros gyöngy volt, s festõi, szép ruházat födte tagjait.

A szép cigányleány lopás vádja alatt került a budapesti Fortunába.

A végtárgyaláson fölmentették.

Mikor a cigányleány a börtönt elhagyta, alig lehetett ráismerni. Egy elzüllött csavargó oláh cigányleány volt ez, rongyos ruhában, szakadozott ümögben, félig mezítlenül. Kondor haja szétbomolva, kuszáltan omlott alá vállán, s nem volt se haján, se nyakán gyöngy.

A börtönmester úgy adta okát e metamorfózisnak, hogy a tárgyalásra menõ vizsgálati fogoly nõket a börtönben levõ rabasszonyok mindig felöltöztetik.

Mindegyik ráadja séta közben a maga ruhájából a legszebb darabot, elrejtett gyöngyeikbõl, ékszereikbõl a javát.

Tudják tapasztalatból, hogy így kicsípve, kicsinosítva, könnyebben boldogul a bírák elõtt a vádlott ha asszonyi állat.

Amiben lehet is valami.

A KIS SÁNDOR

Ezek a gonosz újságok! Oh, be romlottak, be részrehajlók. Hogy letiporják a sárga földig azt a szegény, szerencsétlen Natália királynét. Éppen olyan kegyetlenek, mint a politika. Nem kérdezik ezek, kinek van igaza, kinek van a szíve jobban összetörve, hanem annak állnak a pártjára, akitõl még valami hasznot lehet húzni.

Úgy gyúrják át telegramjaik, közléseik az eseményeket, ahogy nekik tetszik, amint a napi politika kívánja.

Ha orosz lapot vesz kezébe az olvasó, elérzékenyül a szép királyné sorsán és a kis trónörökösén, ki fuldokló zokogással szakadt le anyja keblérõl.

Ha magyar lapot vesz kezébe, ott nagy megnyugvás érzete fogja el az olvasót, hogy a szegény apa végre hazajutott a fiához, aki vidáman sietett Protics tábornokkal haza Szerbiába.

Melyik verzió lesz az igaz? Valószínûleg az orosz lapoké, mert a kis Sándor nagyon jó fiú. E sorok írója a múlt esztendõben elég közelrõl ismerkedett meg vele Tátrafüreden, s látta, hogy a fiúnak egész lénye nemes, s valóságos modern király lesz belõle. Lelke fogékony minden szubtilis benyomás iránt. Lehetetlen, hogy édesanyját ne szeresse. Sóvárgó szívvel beszélt róla mindig.

Egy ízben hosszabb séta alkalmával valami lepke után szaladva, eltûnt elõlem, nehány sûrû fa által elfedetten, s ijedve kiáltottam utána:

- Herceg! Herceg!

Mire kisvártatva elõtûnt gyermekded szelíd arcával egy tisztáson, s duzzogva jött felém:

- Ej, hát nincs nekem becsületes nevem, mint más embernek? Miért nem kiáltja ön: »Sándor«?

- Az lehetetlen, kedves herceg. Önnek állása...

- Ugyan hagyja el, kérem. Nincs nevetségesebb állás e világon, mint az úgynevezett »kis királyoké«.

- Hogy beszélhet így, herceg?

- Tán nem tudom, hogy a magyar urak nem sokra veszik a papát!

Milán király meglehetõs polgáriasan élt Tátrafüreden; a kis herceg szabadon megfordult mindenfelé, a gyermekies kedvteléseiben éppen nem hagyta magát feszélyezni leendõ koronája által. Vígan futkározott a füvön, szabadon tett megjegyzéseket, s szóba ereszkedett a vidék tót lakóival; örülve, ha az õ szerb szavait azok megértették, vagy ha õ értett meg beszédjükbõl valami keveset.

Pompás megfigyelõ tehetsége van; sokat észrevett, de sokat is tudakozódott. Némelykor egészen elfárasztott a kérdéseivel, melyeknek a tanulni vágyás volt forrása: az ország alkotmánya felõl, az alföldi néprõl, egész értekezéseket kellett neki elmondanom.

Roppant tiszteletben tartotta Radvánszkyt, a zólyomi fõispánt, ki gyakran fordult meg a királynál, s bizonyos félénk elfogultság látszott rajta:

- Te egészen kisgyerek módra viseled magad a fõispán elõtt - panaszlá egy ízben a király -, zavart vagy, és nem tudod magad kellõen kifejezni. Pedig milyen jó, nyájas ember. Nem értem, mi zavar meg?

- Az, hogy nagyúr.

A király elmosolyodott.

- És hogy veje annak a hatalmas Tisza Kálmánnak.

Általában a magyar urak pompája (különösen az Andrássy Manó gróf által kifejtett fény) nagy benyomással volt rá.

Egyszer azt kérdé tõlem:

- Van-e még az Eszterházy hercegeknek valamijök?

- Van bizony. De már nem annyi, mint volt.

- Azt gondolom én is, mert sok adomát beszélnek Szerbiában is a költekezéseikrõl. Hanem annyi még remélem van, hogy a háromezer forintnyi adó-cenzus kitelik.

- Hát annyi van még, hercegem - feleltem bizonyos effektusra számítva -, hogyha Eszterházy hercegnek kilencvenkilenc fia volna, és ha megosztoznának, az mind bent ülne a fõrendiházban a cenzus alapján.

- Lehetetlen! - kiáltott fel Sándor herceg elcsodálkozva.

- És ha a századik gyereke egy leány lenne, az egyike volna a leggazdagabb partiknak Európában a »maradékból«.

- Igen - szólt a kis herceg elmeéllel -, de ez csak teória. Mert a száz gyerekhez igen sok feleségének is kellene lennie. S ezek jócskán megcsappantanák a vagyont.

- Persze, hogy csak én állítottam fel így, meglehet, mindössze egy gyermek van.

- Mondjuk, a századik, a leány.

- Azt óhajtaná a herceg?

- Mi hasznom lenne belõle? Azt úgysem adnák oda egy balkáni királynak.

A legszebb és legbiztatóbb tulajdonság a kis hercegben az a szerénység, amellyel a maga helyzetét mérlegeli.

Harcok, katonásdik, hadi kalandok nem érdeklik annyira, ahogy azt egy trónörökösnél megszoktuk, lelke inkább a tudomány és a mûvészetek felé vonzza, s a népek jellemének egyes nagy kidomborodása hallatára kezd csillogni barna, eleven szeme.

- Kit tart ön a világ legnagyobb emberének? - kérdé tõlem.

- Én I. Napóleont, és ön herceg?

- Én Washingtont, és azt hiszem, igazam is van. Napóleont én nem tartom valami különös nagy embernek.

- No, ezt ugyan nem tudná indokolni.

A herceg gondolkozott egy darabig, s aztán felelt:

- Lássa, azért nem tartom nagy embernek, mert igen szigorú törvényt hozott az elválásra és...

- És?

- És õ maga sem tartotta meg. Mert aztán elvált a feleségétõl, a szegény Jozefintõl.

Ha ez a nézete a hercegnek, akkor most a papát sem tarthatja valami különös nagy embernek.

AZ ÚJ SEPRŐ

A színházak ugyan zárva vannak, a színház udvarán is csak a nagy fák susognak, ha a rekkenõ forróságban egy kis szél meglengeti õket, de mindegy, azért a levegõ miazmáiban ott az érdekfeszítõ kérdés: mi lesz Káldyval, a szegény derék Káldyval? Aki olyan ártatlan áldozat, mint az Aesopus báránya. Thália népe szétszéledt a szélrózsa minden irányában, de az egymással váltott levelekben még folyvást ott szerepel a postscriptum: »Apropó! Hát a Káldy-ügyben mi újság?«

Minden más ügy be lett csomózva. Az elhalt császárok csöndesen pihennek... Az ébredezõ Mars a nagy forróságban újra pajzsára hajtja fejét és behunyja szempilláit, a találkozó császárok elbúcsúznak és hazafelé tartanak, a váló királyasszony fürdõn keres enyhülést fájó szívének, még Zichy Jenõrõl sincs semmi hír, minden lecsendesült, elaludt, csak egy maradt függõben uborka-témának, hogy mi lesz a szegény Káldyval?

Hát mi lesz?

Mindenekelõtt tudni kell az elõzményeket. Nemrégen a Káldy-katasztrófa elõtt, és jóval elõbb a császártalálkozás elõtt, három intendáns találkozott egymással a kaszinóban. Három élõ intendáns, Podmaniczky Frigyes báró, Keglevich István gróf és Beniczky Ferenc.

A két volt intendáns részvétteljes tekintetet vetett Beniczkyre.

- Szegény ember! - sóhajtott fel Podmaniczky.

- Te sem leszel olyan kövér három év múlva - fenyegette meg Keglevich.

- Minek vállaltad el, szerencsétlen?

- Mert rendet akarok csinálni - szólt Beniczky komolyan.

- Rendet, hahaha? Rendet, hehehe? - kacagott fel Keglevich.

- Nem has kell oda, barátom, de vasidegzet - nyögte keserûen Podmaniczky.

- Pedig látod, eddig minden jól megy, minden könnyen megy - dicsekedett Beniczky. - Szavamra mondom, minden a legsimábban megy. A sajtó szelíd, a mûvészek és mûvésznõk engedelmesek.

- Igen, mert az elején vagy: az eleje ennek mindig könnyû. Várd meg a végét.

- Én azt hiszem, hogy intézkedéseim méltányossága és célszerûsége szüli a megelégedést.

Erre megint elõvette a két exintendánst a kacaj.

- Ó, te csirke. Ó, te jó naiv lélek.

Keglevich Istvánnak egy ötlete támadt.

- Tudod mit, Feri, ajánlok neked egy fogadást.

- Elõre is állom.

- Egy fogadást, hogy kövess el ma egy nagy igazságtalanságot, valamely óriási botrányt, és senki nem fog haragba jönni, az egész elcsúszik csodálatosan.

- Nono, nem hiszem.

- És kövess el három év múlva (de három évet sem adok) valami üdvös, teljesen igazságos dolgot, és minden ember ellened bõszül, kígyó, béka tör rád, viharos felhõkbõl villámok potyognak a fejedre. Ez a különbség a kezdet és a vég közt.

- Lehetetlen.

- Hát próbáld meg, és ha nem így lesz, én vagyok akkor a vesztes. Fölteszem konyakgyáramat egy pityke ellen.

- Áll a fogadás; csak azért, hogy meggyõzzelek tévedésedrõl.

S így lõn aztán, hogy Beniczky Ferenc elcsapatta a szegény Káldyt ok nélkül: hogy legyen hát egy nagy igazságtalanság.

És valóban, a sajtó szelíden tárgyalta az egészet, a közvélemény belenyugodott csendesen, s Beniczky büszkén elgondolhatta magában:

- Egy embert eltapostam, de nem veszik rossz néven, mert szeretnek.

És igen valószínû, hogy ennyivel meg is elégedett, s azt fogja késõbb mondani:

- Csak a saját népszerûségemet akartam megmérni. Elég. Jöjjön vissza, kedves Káldy úr, és segítsen továbbra is az intézetnek a fölösleges tagok elédesgetésében.

A fogadás elsõ részét hát elvesztette - de még megnyerheti a másikat.

Az egy igazságtalan dolog el van követve, de még jóvá lehet tenni, hogy enyhítõ körülmény legyen akkor, midõn a Beniczky úr üdvös és igazságos dolgaira kerül majd a sor.

*

Hogy e kis cikk témáját honnan vettem, igaz-e az abban rajzolt párbeszéd, s így történt-e valóban, erre nekem voltaképpen nincsenek forrásaim.

De amilyen gentlemannek én ösmerem Beniczky Ferencet, éppen nem volt nehéz kikombinálni, hogy a Káldy-esetnek ez lehetett a genezise.

Ilyesmit csakis fogadásból tesz meg az ember.

A PÉK MINT ORVOS

(Bohókás történet)

Az elménckedési viszketeg minden valószínûség szerint olyan régi, mint a világ. Elmés emberek mindig voltak, és csak a témák változtak az idõk folyamában.

Pedig éppen azt volna érdemes tudni, hogy példának okáért ki vagy mi volt az antidiluvianus stichblatt?

Mert az özönvíz utániakat körülbelül tudjuk.

A legrégibb magyar elbeszélõ írók (a negyvenes években) az omnibusz-kocsik és kocsisok ellen csillogtatták gondolataik rakétáit. Nem is volt igazi talentum, aki egy sziporkát nem bírt megereszteni az omnibuszlovak lassúságára.

Az ötvenes években merész tehetségek kitaposatlan útra csaptak át: a szerencsétlen pékeket kezdték ki. (Ez volt a magyar Boulangerizmus.)

Még most is találni garmadaszámra, részint írásban, részint képekben gúnyolva e derék céh tagjait; mikor a kifli nagy és a pék sovány, mikor a pék kövér, a kifli sovány, hozzá lévén rajzolva mindjárt a nagyító üveg is a kiflihez. Akinek a fejében egy pékellenes ötlet megfogamzik, az már lángelme.

Ugyan ez évtized felé véget ér a szerencsétlen pékek üldözése, s minden attikai só az anyósok szemébe freccsen. Irtó hajsza indul meg e többnyire jóravaló, ártatlan asszonyságokra.

Pedig ez elég rosszul volt cselekedve: mert ha meggondolták volna a tárcaírók, hogy az imádott leánykából is (kihez bús, méla akkordból epedõ versezet cseng-bong a lap elején) egyszer, valamikor anyós lesz, bizony elnyelhették volna a röppentyûiket.

Szerencsére elmúlt ez a divat is (bár az én barátom, Quintus, még megpróbálta ideig-óráig exhumálni). Hasztalan, nagyot fordult a világ; az akció ebben is reakciót szült.

Mit mondana a múlt évtizedek humoristája, ha hallaná, hogy Dalmady Gyõzõ verset zeng az anyóshoz, hogy Herman Ottó apológiát ír az omnibusz-ló mellett, akit csikó korában annyira kényeztettünk, gebe korában annyit bántalmazunk?

Sõt, a kor kiengesztelõ mániája még a pékek lábából is kihúzta a tüskét - pedig ebben már csakugyan nincs logika: kegyelem az anyósoknak, mert valamikor õk is deli menyecskék voltak, s a mostani deli menyecskék is anyósok lesznek, és kegyelem az omnibusz-lovaknak, mert azok is prüszkölõ paripák lehettek, de a pékek legfeljebb pékinasok voltak azelõtt, s ezek által sincs az emberiség valami nagyon elragadtatva.

A pékek nemcsak megmenekültek a fullánközön alól, de - s ez a hallatlan elváltozása az emberi szellemnek - ha fölbukkan is még egy elmés történet a pékek ellen, maga a szerzõ, aki mint vádló szerepel a történet elsõ részében, mintegy megsajnálva õket, a történet végén a bonyodalomban siet kivágni õket.

Íme, vegyünk egy modern péktörténetet.

I. A vád

Kezdjük a hajdani novellák stílusában.

Verõfényes nap sütött egy júliusi délután. Árkay István gazdag magánzó behúzódott családjával a vadszõlõvel sûrûn benõtt verendára.

Most az Árkay úr leírása következik (szikár, magas ember, fanyar, beteges arccal). Aztán a ruházat leírása jön (szürke blúz, fehér mellény, kockás nadrág).

Ezt a ház deskripciója váltja fel.

A ház földszintes, sárga és L-re van építve. Természetesen az Árkay úr tulajdona, de az utcai részét Mucker Teodor pékmester bérli, kinek boltajtaján két óriási sósperec van lefestve.

E részletek után áttérhetünk a cselekvényre. Nézzük, mi történik a verandán.

Árkay úr tarokkot játszik: partnerei a törvényszéki elnök, a városi fõkapitány és az esperes-plébános. Távolabb újságot olvasgatnak az Árkay kisasszonyok. (Itt megint leírás következnék, de elengedem a kisasszonyoknak.)

Balról Mucker Teodor köpcös alakja látható, ki éppen házbért jött fizetni, s a nagyságos asszony (Árkayné) kezébe olvassa le az összeget, váltig nyálazgatva az ujját, mellyel nemsokára tésztát fog gyúrni, úgy lehet.

Közbül a nevelõ úr oktatja az Árkayék csemetéjét, Palit.

- Mondjon valami egytagú szót.

- Tagló - feleli a gyerek.

- Nem jól van, fiacskám - fordul hátra a tarokkozó apa -, a »tagló« két szótag.

Palika bambán sandít nevelõjére.

- Egytagú szót kívántam - mond ez -, olyat, mint ház, fa, fû, fej. Egyszóval, amire csak egyszer kell az embernek a száját kinyitni.

A kis Pali nagy szorultságban, szétnéz a jelenlevõkön, majd hirtelen megcsillan a pék termetére tévedt szeme, s mohón kiált fel, mint aki hirtelen eltalálta:

- A Mucker kiflije.

Micsoda? A Mucker kiflije. Hahaha, hehehe! A törvényszéki elnök lecsapja kártyáit és elkezd hahotázni, Árkay úr élénken pattan fel: »Lángész ez a kölyök, ha mondom. « Csak a rendõrkapitány bosszús, mert éppen »szólót« akart mondani, mikor a kártyát elcsapták, s menthetlenül összekeverõdzött; dühösen kiált a fülig vörösödött pékmesterre:

- Mucker! Miért nem süt maga nagyobb kifliket, he? Micsoda dolog az, he?

Mucker lesújtva állt ott. Egy darabig nem jön szó ajkaira. A város fõemberei: a törvényszéki elnök és a fõkapitány elõtt éri ilyen szégyen. Irtóztató. Nem, ezt nem szabad ennyibe hagyni. Megrázza fejét és így szól:

- Nagyságos elnök úr, fõtisztelendõ esperes úr és tekintetes kapitány úr, én ezt a szégyent nem hagyhatom a polgári becsületemen. A fiúcskának ez a mondása elterjed a városban, szájról-szájra fog járni s engem tönkretesz.

- Hát mit szándékozik ellene tenni? - kérdik az urak nevetve.

- Én ártatlan vagyok. Tisztára mosom magamat. Hallgassák meg a védelmemet.

II. A védelem

- Halljuk! Halljuk! - kiálták az urak.

- Mindenekelõtt arra kell kérnem Árkay urat, hogy távozzék. Az õ jelenlétében nem beszélhetek.

- Teringette! Kezd bonyolódni a dolog - szólt mosolyogva a törvényszéki elnök. - Eredj hát be, Pista, a szobába.

- Én? - riad fel a háziúr csodálkozva. - Éppen nekem nem volna szabad hallanom? Egy tapodtat sem megyek.

- Kérlek a védelem érdekében - vág közbe az elnök. Ámbár nem látom be, miért ne beszélhetne Mucker úr kedves házigazdánk elõtt.

- Tudom én, mi a gyöngédség - szabódott a pék.

Árkay végre is kénytelen volt távozni roppant izgatottságban, hogy mit akarhat Mucker mondani. Különben is beteges ember volt, s hajlandó a képzelõdésekre.

Ezalatt a fõkapitány az uzsonnás asztalon álló kosárkából fejcsóválva vett ki egy kiflit, s gúnyos arcfintorokkal latolgatta a tenyerén.

- Mondhatom, könnyû, mint a pehely. Ön valóságos póni-kifliket süt, Mucker!

- Ah, tudják meg, uraim - kezdé most a pék nagy prozopopeával -, hogy ezek a kiflik voltaképpen nem kiflik.

- Hanem?

- Hanem medicina. Igenis, medicina - ismétlé Mucker úr. - Ne is tessék kérem nevetni, mert így van.

- Meg van Ön bolondulva?

- Mindjárt kimagyarázom magamat. Egy nap, van annak már vagy másfél esztendeje, azon panaszkodott elõttem Árkayné õnagysága, hogy a férje hipochondrikus és rettenetesen szívére veszi, hogy egy idõ óta a reggeli kávéjánál alig bírja a kiflijét megenni. Gyakran a fele is megmarad, s emiatt kedvetlen és emészti magát. »Közeledik a végem, elpusztulok«, s tényleg fogy, sorvad.

- »Ezen még lehetne segíteni« - mondtam a nagyságos asszonynak.

- »Hogyan?«

- »Kisebb kifliket sütök a nagyságtok asztalára.«

- »Ugyan próbálja meg.«·

- Ettõl a naptól kezdve külön sütöm nagyságáéknak az apró kifliket. Árkay úr azóta két kiflit eszik meg a reggelihez, megjött az életkedve s vígan mondogatja reggelenkint a nejének: »Asszony, épülök, gyógyulok, nincs már nekem semmi bajom. «

- Valóban így van - szólt közbe a háziasszony -, teljesen Mucker úrnak köszönhetjük férjem javulását. Az orvosok nem bírtak semmit tenni, Mucker úr meggyógyította.

Így végzõdött ez az egyetlen rossz élc is, mely az újabb idõben szülemlett a pékek ellen, a pék diadalával, akit azóta dr. Muckernek neveznek abban a vidéki városkában.

ZÓLYOM NON BIBIT

Ugocsa non coronat, Zólyom non bibit.

Hihetetlen, de mégis igaz. Zólyom vármegye közgyûlést tartott e napokban, s megindította a hadjáratot a nemzeti »eszem-iszom« ellen. Bizony csoda, hogy már valahára észrevette valaki ezt a nyavalyát.

A nemes vármegye megtiltja, vagy legalább korlátozza területén a keresztelési, menyegzõi lakomákat és a halotti torokat. Hát okosan teszi, ha kivihetõ lesz. Mert marad még elég »dínomdánom« a népnek. Ott vannak a disznótorok, a szüretek (már ti. ahol szõlõ van és filoxera nincs), a farsang utolsó három napja és a környékbeli »búcsúk«. Minden falunak van ugyanis egy védszentje, égi képviselõje (örökös mandátum ez a szenteknek), kinek nehezen várják megjelenését - a kalendáriumban. Ilyenkor aztán faluszerte minden házban sütnek-fõznek (azaz már napokkal elõtte), s kitárt kapuszárnyakkal várják a vendéget, hívottat, hívatlant. Az a legkülönb ház, ahol a legtöbb van.

Ha mármost azt vesszük, hogy valakinek a »környéke« legalábbis tíz falura terjed, éppen tíz napot mulathat a búcsúk révén, másik tíz nap esik az öt koma és öt sógor s egyéb atyafi disznótoraira, három a szüretre, három az utolsó farsangra, egyszóval úgy áll a dolog, hogyha nemes Zólyom vármegye csakugyan ura lesz a szavának s drákói szigorral betiltja a három sarkalatos causa bibendit, kisül, hogy még a megrendszabályozott jámbor zólyomi ember is éppen az esztendõ egytizenketted részét dorbézolhatja át.

A tilalmazott alkalmak, az igaz, úgyszólván összeforrtak a népélettel, nehéz lesz õket kigyomlálni, de a merész kísérlet mégis dicséretre méltó. Mert ha a megszületett kis polgár keresztelõjén és az összekelt pár lakodalmán a kitörõ vidámság s hejehuja helyén is van, legalább esztétikai szempontból, a halotti torokat mint ízléstelen, undok népszokást mindig el lehetett ítélni. Nem ritkán hazajönnek a temetõbõl a gyászoló testvérek, rokonok, a torban koccintgatnak, leisszák magukat, s akik egy órával ezelõtt a fájdalomtól megtörve kullogtak a szomorú koporsó után, vidám, pajkos dalra gyújtanak rá, kurjongatnak, tombolnak, sõt még táncra is perdülnek.

Mikor a magyar ember a világra jön, akkor is isznak, mikor a világból kimegy, akkor is isznak; hát miért legyen õ aztán közbül józan?

Egy jómódú parasztgazdát ösmertem, akit nyolc év múlva viszontlátva, nagy szegénységben találtam.

- Miben pusztult el? - kérdém. - Hiszen nem voltak rossz termések.

- Meglehetõsen jó termések voltak.

- Talán elégett valamije?

- Nem, hála istennek.

- Hát akkor mi az oka?

- Hat gyerekem született azóta, kérem alássan, az hat keresztelõ.

- Hogyan? Hiszen csak egy gyermeket látok.

- Igen, mert öt meg elhalt. Az öt temetés és öt tor. Ezt már nem bírtam kiállni. A hatodik gyereknek semmije se maradt.

Egy-egy ilyen »muri« átlag ötven-hatvan forintba kerül a parasztoknál is. Tizenegy muri éppen elegendõ teljesen tönkretenni egy félházhelyes gazdát.

De ebben még nincsenek benne az összes költségek, mert akinek hat gyereke van, azzal hat keresztkoma és ugyanannyi komaasszony is jár. Természetes, hogy ezeknek is vannak gyerekeik s oda viszont el kell menni komának, süttetni, fõzetni, ajándékot adni. Mert, aki módos, attól sokat várnak. A fösvénykedés ebben visszataszító illetlenség. Szinte úgy fogja fel a nép, mintha ez még a vallásnak volna kiegészítõ része. A legszegényebb is összeszedi minden erejét, hogy mint koma kitehessen magáért.

Ma már faluhelyen is számításból választják a keresztszülõket. Hát még a városokban a félproletár elem.

Csak nehány napja volt nálam egy hivatalt keresõ családapa, akinek õszre állást ígértek egy vállalatnál.

- Igen - szólt sopánkodva -, de mi az ördögnek nõ már akkor a fû, ha a bárányok kivesztek? Õszig még nagy idõ van, nem bírom ki odáig.

- Meg kell próbálni.

- De mibõl, uram? - fakadt ki keserûen. - A lakásom fizetetlen, az értéktárgyaim zálogban vannak, készpénzem pedig nincs több tíz forintnál.

Aztán csillapodottan folytatta:

- Tíz forint... lássuk csak. Ez elég lesz tíz napra. Aztán van még egy arany óraláncom, arra adnak húsz forintot.

- No, az is húsz nap. Már kivan harminc nap.

- Aztán van még vagy harminc forint künnlevõségem.

- Ez megint másik harminc nap. Csak keresgélni kell. Gondolkozzék csak. Hátha kihúzhatja.

- Igen, igen, kihúzom a három hónapot valahogy - mondá egészen nekivigasztalódva -, mert van még egy megkereszteletlen gyerekem is.

- Gyereke? Milyen idõs?

- A tizenötödik hónapban jár.

- És még most sincs megkeresztelve?

- Nem akartam, kérem alássan, hozzányúlni még a legnagyobb anyagi zavaraim közepett sem. A végszükségre hagytam ezt a gyereket.

- Hogyan gondolja Ön ezt - vágtam közbe mosolyogva -, ha jól értem, Ön a gyereket mint vagyoni alapos veszi?

- Természetesen - felelte õ komolyan, szinte csodálkozva nehézfejûségemen. - Mert úgy áll a dolog, hogy Tisza Kálmánt és József fõherceget akarom felkérni keresztkomáknak, s ez egyenkint legalábbis ötven forint. Ön nem gondolja?

Nem szóltam semmit, de mikor utána elolvastam a Zólyom megyei közgyûlés határozatát, eszembe jutottak e különféle hagyományos ceremóniák és szokások, melyeknek egyedüli mentségük a tisztességük és ódonságuk volt.

De most a modern nemzedék ezekbõl is kivetkõztette. Ha elmúlnak, nem sok sajnálnivaló lesz rajtok.

MEGHALT LELKEK

(Csevegés Lonkay bátyánkról)

A pápa táviratilag küldte számára áldását, mégis meghalt. A halál elvitte a szegény öreget, és nem fog többé gorombáskodni velünk, a »Pesti Hírlap«-pal, mely szabadelvûségénél fogva természetes ellensége volt, és nagy szálka a szemeiben, melyek most be vannak húnyva örökre.

Itt hagyta »házacskáit« (mert noha két- és háromemeletesek, az apostoli szegénység látszatának okáért szerette azokat kicsinyíteni), itt hagyta balatonfüredi villácskáját, és amit elöl kellett volna említeni, az összes alsó papságot, mert ez volt az õ igazi domíniuma, mely kitûnõen megmûvelve, szépecskén jövedelmezett az öregnek, aki bizonyos kedélyességgel csinálta a dolgait.

Az ultramontanizmus tollharcosai egy idõben sem voltak egészen kellemetlen emberek, noha voltaképpen egész életcéljok az volt, minél több kellemetlenséget csinálni.

Lonkay elõdje, a néhai jó magyar ruhás Török János a szó szoros értelmében eszes és karakteres ember volt, de a komikum, mintha a zászlóhoz lenne szegõdve, elmaradhatlan kísérõje lett neki is.

Az osztrák-porosz háború idején például erõs dinasztikus érzéseinél fogva így szólt Török János:

- Ha bajban van õfelsége, bizony én is megsegítem valamivel.

S egy eleven huszárt állított ki s szerelt fel a saját költségén, lovastól, kardostól, tarsolyostól.

Képzelem, megmosolyoghatta õfelsége a különös ajándékot, de azért a huszár el lett fogadva kegyelmesen. El is ment a háborúba, s vissza sem tért Szadova alól soha többé.

Persze sok maró gúnyolódás érte emiatt az akkori »Pesti Hírnök« originális szerkesztõjét; még az utcán is utána kiabáltak a gyerekek, bosszantó röhejjel:

- Hollá, János bácsi! Hova lett az az egy huszár?

A »Pesti Hírnök« 1870-ben beleolvadt az »Idõk Tanú«-jába, s a két egyforma szellemû lapból lett a »Magyar Állam«, melynek szerkesztése Lonkay Antal kezébe került, áthozván abba régi lapja, az »Idõk Tanú«-jának, a Törökénél túlzottabb és gyûlölködõbb hangját és a IX-ik Pius levelét, mely 1867 óta minden áldott este megjelent a lap élén: »Gaudemus peculiariter gratulari tibi stb.«

Ha az olvasó jól ösmeri a lapokat, de azoknak a munkásait is, többnyire arra a tapasztalatra jut:

- Ezek az emberek sokkal okosabbak nyomtatásban, mint amilyenek valóban.

És igazán ez a zsurnalizmus mûvészete.

Lonkaynál megfordítva állt a dolog. Aki õt is ismerte, a »Magyar Állam«-ot is, az ekképp vélekedhetett:

- Ej no, Lonkay bácsi sokkal okosabb ember, mint amilyennek magát mutatja.

Hát persze! Ez meg az õ saját mûvészete volt. A bigotizmus észjárását, a fanatizmus hangját, a vallási elfogultság naivitását úgy eltalálni hellyel-hellyel, ahogy boldogult bátyánk értette, arra nem közönséges tehetség kellett.

Az a szívósság, mellyel a liberálisokat üldözte, kiket »bujoncok«-nak, »szabadoncok«-nak titulált, az az ügyesség, mellyel minden kérdést úgy tudott forgatni a saját zsírjában, vagy olyan lében ereszteni fel, hogy annak felekezeti kiszögellései kilátszassanak, lapját mindenkor érdekes olvasmánnyá tette azon körökben, amelyeknek írva volt.

Voltaképpen a lap nem volt ártalmas, s a komoly magyar sajtó mosolyogva nézte s enyelegve szólott vele. Lonkay bácsi egy cseppet sem törõdött ezzel, õ egy ezer ellenséggel vagdalkozó bajnok szellemi attitûdjeivel szórta a mennyköveket a »sötétség ördögei« ellen, miközben ájtatos szemei örökösen az ég, és az egyház felé voltak meresztve.

De nem is volt sok hiánya az ég áldásában, földi javakban és világi tisztességekben. A kétemeletes házacska szülte a háromemeleteset, s ezek közösen szülték a b.-füredi villácskát. A pápa kinevezte aranysarkantyús vitézzé, a szent Gergely-rend lovagjává és a szent Szilveszter-rend kommandõrjévé.

Lapja is folyton nyert elõfizetõkben, s mióta az antiszemitizmus felburjánzott, azóta hézagot kezdett pótolni. Mert ha valami felvirágzóban van, hát csak kell, hogy azt valaki öntözze is.

Bizony kár az öregért, kinek koporsójánál, bár ellenségünk volt, mi sem állunk meg õszinte részvét nélkül. Hiányozni fog õ nekünk ezentúl. Szinte jólesett estenkint, ha a »Magyar Állam« megjött, megkeresni benne a mindennapi »dorgatóriumot« és »anatémát«.

S ha Kenedi vagy Borostyáni t. barátom készülõ vezércikke fölé hajolva s tovább szántogatva a betûbarázdákat a »kutyanyelveken« egy-egy vakmerõ liberális mondást csöppentett el, szinte éldelegve gondolta magában: »Hm, de mit mond majd ehhez holnap Lonkay bácsi?«

Mondott is aztán olyan gömbölyût, paprikásat, hogy öröm volt megolvasni; mert szó ami szó, az írásmesterség titkát jól ismerte az öregúr, s pennájából zamatos magyarsággal csurgott a szófia... Bár sokan tudnának írni úgy, mint õ, de bár egyik se írjon olyanokat, mint õ.

Amilyen torzsalkodó volt egyébiránt a lapjában, épp olyan jó, tisztességes és szeretetreméltó volt a magánéletben, aki szívesen pártolt jó embert és jó ügyet. Ezért aztán nem is haragudott rá senki.

És a lap is! Ha jobban meggondoljuk, hát miért ne legyen ilyen lap is? A plébánosoknak végre is nem lehet Renan-féle dolgokat írni. Ha az õ lapjuk, fejezze ki az õ gondolkozásukat. Minden gyártmány jó, amelynek »kereslete« van.

Ámbár az ellen erõsen tiltakozik szegény megboldogult bátyánk szelleme, hogy az õ »Magyar Állam«-a mint üzleti vállalat tárgyaltassék.

Persze, persze. Milyen igazságtalan vagyok! Hiszen gyakran misékért kapták a falusi plébánosok. Elõfizetési ár:

Egész évre ötven mise.

Félévre huszonöt mise.

Negyedévre tizenhárom mise.

Lonkay bátyánk akárhányszor egyezkedett így jószívûen a szegény falusi plébánosokkal.

Óh, igen eredeti dolog ez. Méltó hogy valami költõ megírja azokat az elhalt lelkeket, akik az õ fiókjában voltak, in effigie, voltaképpen azonban a purgatóriumban veszteglének.

Nagy búcsújáró helyeken, kivált a külföldön, az óriási zarándok seregek, hogy a vezeklésnek foganatja légyen, miséket rendelnek elhalt szeretteikért, némelyik húszat-harmincat, s így aztán egy-egy búcsúnapon ötezer megrendelés is történik, aminek az odavaló plébánosok évtizedekig sem tudnának megfelelni. Márpedig azt mégis kellemetlen volna bevárni a lelkeknek a purgatóriumban. Nagyon unalmas hely az.

A felszaporodott miséket tehát kiadják szanaszét a világba: isten háta mögött lakó falusi papok majd elmorogják azokat olcsó pénzért. A halottaknak úgyis mindegy, akárhol: mert az egyházi akusztika olyan jó, hogy a mise akárhonnan elhallszik a mennyországba.

Így jutottak a Lonkay bátyánk közvetítésébe néha roppant nagy számmal a megtisztítatlan lelkek, valamint az értök járó honorárium. A lelkeket aztán Lonkay bátyánk kiosztotta a plébánosok közt, a honorárium fejében pedig küldte nekik a »Magyar Állam«-ot!

Ezért volt a »Magyar Állam« a legolcsóbb napilap. S ezért volt Lonkay bácsi félig szent.

Szinte csoda, hogy meghalt. Mert az ember úgyszólván azt tartotta róla, hogy elevenen fog a mennyországba menni.

De ennél jobban szerettük volna, ha még egy kis ideig köztünk marad vala, s nyesegeti le rólunk a bujonc és szabadonc erkölcsök fattyúhajtásait.

EGY ZSENIÁLIS MINISZTER

(Hogyan kell kormányozni?)

A minap Bécsben járván, fölkerestem ott jeles hazánkfiát, Kállay Bénit, e tehetséges fiatalembert, akire még szép »jövõ« vár. Pedig már olyan csinos »jelen«-je van, hogy bátran el lehetne fogadni múltnak is.

Valaha »kollégák« voltunk Kállay Bénivel. Fájdalom, nem úgy, hogy én lettem volna miniszter, hanem õexcellenciája volt újságíró.

Még abból az idõbõl datálódik ismeretségünk, mikor egy redakcióban dolgoztunk, ama híres szatinírozott papirosra.

Azóta sok víz elfolyt a Dunán, de õ még mindig olyan szívélyesen fogadott engem, mintha most sem volna más válaszfal köztünk, mint éppen az a keskeny vonal, mely a tárcát a vezércikktõl különzi el.

- Üljön le, kedves barátom, és gyújtson rá. Reménylem, megbocsát régi barátságunknál fogva, ha az ön jelenlétében tovább végzem a dolgaimat. Azért közbe-közbe fecseghetünk is egyet. Hogy ízlik önnek ez a bosnyák dohány? Jó aromája van, nem igaz? No, hát csak üljön nyugodtan és nézzen bele a lapokba, ha únja magát. Ámbár hiszen nem lesz éppen érdektelen, ha egy kis bepillantást vet a miniszter boszorkánykonyhájába. Talán megtanulja abból, amit már úgyis régen tud, hogy parva sapientia regitur mundus. Most éppen Bosznia dolgai jönnek.

Ez a Bosznia órája. Már többen várakoznak odakünn; kezdõdik az elõadás. Legelõbb is a Noé szerepében fogom magamat bemutatni.

- Hogyan a Noé szerepében?

- Majd mindjárt meglátja.

Alig egy pillanat múlva belépett Molnár, a budapesti vincellér-képezde igazgatója.

Nagy szívélyességgel fogadta, s hosszasan terveltek, beszélgettek együtt, hogyan kell a szõlõt bevinni Boszniába s amellé nehány magyar vincellért. Molnár van megbízva a feladattal, hogy a kedélyderítõ plántát bevigye.

- Micsoda boldogság lesz - szólt a miniszter, midõn elbocsátá Molnárt -, ha majd egypár év múlva megjelennek az európai étlapokon a bosnyák borok. Milyen fölségesen fog hangzani a »banyalyukai aszú«, szarajevói carbenet.

És a miniszter szemei lázas fényben csillogtak erre a gondolatra.

Azután felém fordult.

- A szõlõt csak bevisszük, de hogy rekesztjük künn a filoxérát? Pedig a két feladat együtt jár. No de majd segítünk ezen is.

Majd a bejelentõ szolgának mondá:

- Bocsássa be Werner urat.

- Igen, Werner urat. Nos, éppen jókor jött ön - szólt ismét hozzám. - Az imént a Noé szerepét vittem, most újra a régi »skribler« leszek.

Werner úr belépett. Közepes korú, kiborotvált állú úriember.

- Kedvesem - mondá neki a miniszter -, egy népszerûen írott cikkre volna szükségem, miként kell a szilvát termeszteni, feldolgozni és értékesíteni: mert meg vagyok gyõzõdve, hogy az én bosnyákjaim a szilvából, melyet óriási mennyiségben termesztenek, kétszer akkora jövedelmet csinálhatnánk, ha a módját tudnák. Hisz elmondtam már önnek más alkalommal a módozatokat.

- Igenis, kegyelmes uram.

- Tehát írja meg ön a cikket ma este nyolc óráig, én még az éjjel lefordítom bosnyák nyelvre, s aztán reggel megy a kalendáriumba. Legyen minél egyszerûbb és világosabb, kedves Werner. Én nagy eredményeket várok ettõl a cikktõl.

- Hogyan? - szóltam közbe kétkedõ hangon. - Egy kalendáriumbeli értekezés olyan hatással lehetne egy országban, ahol nincsenek olvasók? Hiszen nálunk, ahol már ezerszerte fejlettebb az olvasási hajlam, mégis nyomtalanul enyészik el az efféle.

- Hja, az én országom egészen más - felelte mosolyogva a miniszter. - Ott nem jelenik meg egyéb nyomtatvány, csak ez a naptár, s azt minden ember, mikor fizetni jön az adóját, ingyen kapja az adóhivatalban s egész esztendõn át turkál, betûzget benne...

- Nem rossz idea. Adóhivatal, mely naptárokkal kedveskedik az adófizetõknek.

- Higgye meg, bizonyos dolgokat csak némi furfanggal lehet a tömeg közé bevinni. Majd mindjárt meg fogja ön hallani, mi történt a vasekéinkkel!

- Miféle vasekékkel?

- Hát a vasekéket akartam behozni, de egyetlen bosnyák sem volt rávehetõ, hogy ilyet rendeljen. Akkor aztán azt tettem, hogy minden községnek adattam egy állami vasekét, mely bizonyos hivatalos helyen tartva, bárki által kölcsön kérhetõ. Éppen künn van az elõszobában Stancsevics, aki referálni fog az ekék sorsáról.

Stancsevics megjelent.

- Nos, mi van az ekéinkkel? - kérdé a miniszter mohón.

- Fiadzanak, kegyelmes uram.

- Hogyhogy?

- Hát eleinte bizony lassan ment. Az ekék ott rozsdásodtak a községházán, de biz azokhoz az ördög se nyúlt. Egyszer-kétszer megesett, hogy egy-egy ravasz bosnyák hospodár kedvébe akart járni a hivatalnok uraknak, s hogy behízelegje magát, elkérte kölcsön az ekét. Szántott vele. S csodálkozva látta, hogy a vaseke után szebb vetése lett, mint a szomszédjának. Lehet, hogy véletlen; de a másik évben kisült, hogy egy másik ember is jól járt a vasekével. Kezdték apródonkint belátni, hogy a vaseke mégsem bolondság; könnyebben megy és mélyebben szánt. Nosza megindult a vaseke kölcsönkérése. Néha hatan is kérték egyszerre, de mert csak egy kaphatta, kezdték magukat nekidurálni s most már egyre-másra veszik a vasekéket. Aki nem ilyenen szánt, ma már nevetséges »maradi« embernek tartják.

A miniszter kezeit dörzsölte örömében.

- Bravó, Stancsevics! Ön jó híreket hozott. De most már elbocsátom, mert még sok eligazítanivalóm van délig a szegény bosnyákjaim dolgában. Olyan országot faragunk mi ebbõl, Stancsevics, hogy gyönyörûség lesz megnézni.

Én pedig nagyot sóhajtottam magamban: hogy éppen azt az emberünket adtuk oda kölcsön másoknak, akire a legnagyobb szükségünk volna odahaza.

MINISZTER KERESTETIK

Üres a klub. Álmosan üldögélnek az elõszobában a szolgák: a Móricz Pál híres aggastyán gyûjteménye. A fogasokon egyetlen kalap fehérlik: a Dániel Mártoné. Ezer szerencse, ha négyre szaporodnak alkonyatig a kalapok. Akkor legalább kivan a parti. Az újságok felvágatlanul hevernek a biliárd zöld posztóján. A távirdagépet ujjnyi por födi, a posta be van zárva. Minden pihen, s kísérteties csönd uralkodik itt, hol a politikai élet pezsgõ elevenséggel zajlik télen át.

Hol vannak a hatalom faktorai? Szanaszét. Nehány miniszteri államtitkár ugyan Budapesten van, de azok a maguk reszortját csinálják s örülnek, ha heteken át nem látják a téli arcokat. Némely nevesebb politikus is itt õgyeleg, meglehet, de feléje sem megy a klubnak. Ott minden ki van halva. A nyári forróság kipusztít minden hûséget az emberekbõl: a párt, a zászló, a generális iránt. Csak a legerõsebb hûség él meg a legnagyobb forróságban is: a partnereké egymás iránt.

Klub nincs, tehát politika sincs. Az a négy-öt ember, aki ott összejön, az utcáról hozza a híreket, nemhogy innen vigyen ki valamit az utcára.

S ha egy-egy elbúsult miniszter vetõdik is fel estenden, bizony az is csak Dániel Mártontól kérdezi:

- Nem tudsz valamit?

És Dániel Márton ilyenkor Ostende felé fordítván ájtatos szemeit, vállát vonogatva feleli:

- Hát hogy tudnék én valamit?

Senki nem tud semmit. Pedig két érdekes dolog is függ a levegõben.

Egyik az: ki lesz a közoktatásügyi miniszter; másik az: ki lesz a szabadelvû párt jelöltje a Belvárosban?

Még a Hangl-kioszk »kerek asztala« is tájékozatlan. Mi lesz? Hogy lesz? Mindenki azt feleli:

- Azt csak Tisza tudhatja és az isten, ha igazán mindentudó.

Tiszától pedig semmi hír. Szellõ se fúj Ostende felõl, ki nem fecsegi, hogy a generális kire gondol.

Kármán Lajos, aki nyáron át szintén az államférfiak közé tartozik, minden jól öltözött embernek köszön az utcákon: mert hát ki tudja, melyik a leendõ miniszter köztük?

E kínos bizonytalanságból csak egy kivezetõ út lenne: Kõrösi Sándor, aki hónapokkal elõbb megérzi valakin, sajátságos mameluk ösztönbõl, hogy az miniszter lesz. Megérezte Kállay Bénin. Megérezte Fabinyn, és megérezné ama ismeretlenen is. De Kõrösi sincsen itthon.

Természetesen akadtak vállalkozók, akik magánál a forrásnál fürkésztek.

Mindjárt Trefort halála után nem egy bizalmas magánlevél ment Ostendébe, amelyben az volt a port scriptum: »Hát az új miniszter ki lesz?«

Tisza egy ilyen levele, hír szerint, azt felelte odavetõleg:

»Még nem határoztam. Hadd legyen egy ideig a közvélemény a gazda.«

Aha! Tehát a közvélemény! Igazán ilyenkor õ a gazda.

Tehát javasolhat, kombinálhat. Megúnt minisztereket meneszthet, kedvenc derék embereit nagy állásokba rakhatja be. Senki bele nem szólhat, hogy »nem így lesz«.

Õ a korlátlan úr ilyenkor.

S használja is ezt az uraságát. Hozza fel Zágrábból belügyminiszteri székbe Héderváry Khuent, s küldi horvát bánnak a jó öreg Bedekovicsot. Házasítja a királykisasszonyt, s agyonlöveti a derék Zichy Jenõt, egyszóval folytonos munkában van.

Hát már most lássuk, kiket akar az »ideiglenes gazda« a közoktatásügyi bársonyszékbe ültetni?

Gróf Csáky Albin. Ez az elsõ gondolata.

Egy kombináció csak egy napig tart. Mert a közvélemény lázas sietséggel emel fel, s vet el neveket.

Gróf Csáky Albin máris fõpohárnok. Elõkelõ megjelenése, finom arca és modora van. Ez imponálni fog a prímásnak. A második nap: a gróf Szapáry Gézáé. A volt fiumei kormányzó már kipihenhette magát. Aztán egy Szapárynak mindig lenni kellene a kormányban.

A harmadik nap gróf Zichy Ágosté. Egy gróf, aki már Kínában is volt. Õ lesz. Neki kell lennie.

A negyedik nap a gróf Zichy Józsefé. Annak a szép szõke szakálla csak nem akar kimenni a publikum eszébõl.

Az ötödik nap a gróf Károlyi Tiboré.

Tisza, aki folyton olvassa ezalatt a lapokat Ostendében, türelmetlenül várja, mikor veti már fel a közvélemény az igazi nevet.

De az utolsó kombinációnál egyszerre makacsul megáll a hírharang, s hasábjain, mint a ringelspielen, egyre csak ezek a nevek keringnek: gróf Szapáry Géza, gróf Zichy Ágost, gróf Zichy József, gróf Károlyi Tibor, gróf Csáky Albin. Hol az egyik van elöl, hol a másik van hátul.

Hogy ki lesz ezekbõl az új kultuszminiszter, majd kisül a királyi kéziratból.

De ezzel egyidejûleg helyén lenne egy másik királyi kézirat is a következõ tartalommal:

»Magyar miniszterelnököm elõterjesztésére a magyar közvéleménynek a grófi címet díjmentesen adományozom. Kelt Ischlben stb.«

Egyelõre hát várjuk e kéziratot, s mert mi is egy húron akarunk pendülni a közvélemény õméltóságával, nem bocsátkozunk semmi további találgatásokba, minthogy a grófi nevek teljesen elfogytak, s bárókra pedig restellünk leszállni.

Zichy Antalt is említette volt valaki. De arról kisült, hogy nem gróf, és rögtön elhallgattak vele.

Berzeviczyt pedig nem is említette senki.

Pedig ha arról most az sülne ki, hogy gróf, rögtön neki lenne a legtöbb sánsza, mert már hosszú idõ óta õ vezeti a minisztériumot közmegelégedésre.

Dehát nem gróf!

»KORONA« VAGY »ÍRÁS«

A korona alatt értjük a kilenc vagy a hétágút, ... az írás alatt értjük az írást.

Ekörül folyt ma a harc a belvárosban.

A választók egyrésze megbosszankodott azokra, akik az elsõ lélegzetre Orczy báróhoz rohantak, a második lélegzetre gróf Zichy Józsefhez csörtettek el, és mikor az sem fogadta el a jelöltséget, mondván azt, amit egykor Grill Richard, hogy »még most nincs itt az ideje«, szétnéztek epedõ szemekkel:

- Könyörülõ isten, hol lehetne még kiásni egy grófot?

Egy grófot, akinek még ne legyen mandátuma, egy grófot, akinek még ráfér fejére a polgári koszorú.

Ettõl a grófomániától megcsömörlött a választók másik része a keresgélés hetedik napján, s most támadt egy párt, mely mindenáron egy »nem grófot« keres.

- Válasszunk meg egy nagypolgárt!

- De ha nincs. A nagypolgárok ritkábbak a grófoknál. Pedig a grófok is ritkák.

- Még Bobula János is jobb, mint egy gróf!

- De Bobulát csak nem választhatjuk meg.

- Akkor válasszunk meg egy tudóst.

S megindul a tudósok kutatása. Ma egy bizalmas értekezleten összejöttek azok, akik gróf-iszonyban szenvednek, és felolvastatták maguknak az összes egyetemi tanárok és akadémiai tagok névsorát.

Síri csöndben peregtek a nevek:

...Sághy Gyula.

- Tovább!

Herczeg Mihály.

- Hm. De mégis tovább!

Lenhossék József.

- Ejha!

Wenzel Gusztáv.

- Persze!

Kováts Gyula.

- Tovább, tovább!

Vámbéry Ármin.

- Hopp! Álljunk meg!

A Vámbéry nevénél egy kis vita keletkezett. Némelyek azon a nézetben voltak, hogy ez elég jó jelölt volna, Vámbérynek mekkora tekintélye van Angliában

- Hát mért válasszunk mi Anglia gusztusára? - szólt közbe valaki.

- Igaz! Igaz

Egy másik polgár azt hozta fel Vámbéry ellen, hogy õ ugyan elösmeri Vámbéry tudományát, nagy eszét és európai hírét, de hiába, megválasztását mégsem tartja helyesnek, mert az a gyanú van elterjedve ellene, hogy sohasem járt Bokharában.

- Hiszen Deák Ferenc sem járt ott, azért mégis megválasztottuk.

- Az is igaz.

- Ne hamarkodjuk el a dolgot, uraim - szólt egy óvatos hazafi. - Hátha jobb jelöltre is akadunk az Akadémia lajstromában. Lássuk elõbb az egész lajstromot.

Következett az Akadémia lajstroma.

Lepotyogott végig, a Hunfalvytól kezdve egész Fejér-pataky Lászlóig.

Sehol egy fülbemászó név. A városi atyák szomorúan csóválták fejeiket.

- Amice - szóltak oda a jegyzõnek -, nézze meg csak jól azt a lajstromot. Nincs-e valami tévedés a dologban?

- Ezek, kérem, a Tudományos Akadémia tagjai.

- Lehetetlen. De mindegy. Mégis ezekbõl kell választanunk nekünk, akik grófot nem akarunk.

- Úgy van! Vagy egy nagypolgárt, vagy egy nagy tudóst! Nekünk »írás« kell, nem »korona«.

- De uraim - szólalt meg most egy, az értekezletre belopózott gróf-párti -, mit akarnak Önök, demokrácia, éppen az akadémiai tagokkal?

- Meg akarjuk mutatni, hogy egy tudós több, mint egy gróf.

Erre a belopózott gróf-párti választó elkezdett kacagni, mint egy zuhatag.

- Hiszen, uraim, maguk az akadémiai tagok is mindenáron egy grófot keresnek az Akadémia elnökének.

Ez aztán olyan tromf volt, hogy rögtön elejtették a kombinációt, hogy egy nagy tudóst kell keresni jelöltnek.

S legott oda módosult a jövendõbeli kvalifikációja:

»Ne legyen gróf, és ne legyen tudós.«

Most már hát remélhetõ, hogy akad a belvárosba jelölt. Az ügy egészen jó vágányba zökkent, mert olyan emberben, aki se nem tudós, se nem gróf, elég nagy választék van az országban.

A FLOTTA TÁMOGATÓJA

(Belvárosi csevegés)

A minap álmodtam, hogy az Olympon járok, hol a következõ szcenának voltam tanúja.

A hírnév istenasszonya sietõ léptekkel rohant az olympi berkek sûrûjébe.

- Hova fut, asszonyom? - kérdé egy ott ácsorgó isten, gondolom Vulkán.

- Jaj, hagyjon kérem. Futok Reményi Antal elõl.

- Micsoda? Kegyedet még mindig kergeti ez az ember?

- Még mindig - mondá a szép istennõ gúnyos, de mégis kacér mosollyal visszafordulva -, de...

S ezzel a rózsás ujja körmét beleakasztotta pajkosan a hófehér egyik fogába s egyet csettentett, mintha mondaná:

- De majd ha fagy.

Olyan elevenen állott elõttem az álombeli kép, hogy szinte hallani vélem még most is a Vulkán incselkedõ kacagását.

- No, no, no, vigyázzon, szép asszony!

Ezóta figyelemmel kezdtem kísérni Reményi Antalt. Kérdezõsködtem utána, mert mégis sajátságos, hogy Morpheus egy ilyen jelenetet tár elém. Babonás vagyok. Ki tudja, mit jelenthet ez?

Éppen egy delegacionális ebéden voltam, szemben egy csomó hírlapíró-képviselõ ült, följebb az asztalnál miniszterek, nagyméltóságok s közöttük Sterneck báró.

- Nem tudjátok, urak, ki az a Reményi Antal? - kérdém az újságíró kollégáktól.

- Mi bajod vele?

- Álmodtam róla.

Irigykedve néztek rám.

- Boldog ember, te még nem ismered õt ébren?

- Nincs szerencsém.

- Istenek kedvence vagy. Hisz ez a redakciók réme.

- De ugyan miért?

- Mikor a leglázasabban dolgozol, akkor kinyílik az ajtó, s a hátad mögé áll egy ember s így szól élénken, vidáman: »Jó napot, jó napot, feljöttem egy kis triccs-traccsra.« Ezzel megindul, s két-három óránál hamarább abba nem hagyja a politikai események megbeszélését.

- Legalább témákat kaptok tõle. Megtrágyázza az elméteket.

- Bah! Reményi úr nagy politikus, de offé nem tud lenni; mindig sántít egy kicsit az események mögött. Reményi úr megveti az új témákat s még tegnap is azzal jött be hozzám: »Nos, mit szól ön, kedves barátom, a Tolnay-Baross-féle konfliktushoz?

E beszélgetésbe egyszerre beleszól Sterneck báró.

- Önök Reményi Antalról beszélnek?

- Igen.

- Azt az urat ne bántsák. Mert az nekem az egyetlen jó emberem.

- Hogyhogy! - kiáltottunk fel valamennyien.

- Õ az egyetlen jó politikus.

- Hogy érti ezt a báró?

A báró rágyújtott egy cigarettre és a következõket beszélte:

- Pesten és Bécsben, ha delegáció van, mikor az én büdzsémet tárgyalják, évek hosszú sora óta észrevettem a karzaton egy embert, aki olyan pontosan megjelenik, mint a parancsolat, s izgatottan figyel, haragos arcot vág azok beszédje alatt, akik ellenzik a büdzsét vagy le akarnak abból faragni. Minden ember örül, ha valamit lenyesnek a költségekbõl, csak õneki fáj az. Halántéka lüktet ilyenkor, szemei elhomályosulnak, s indulatosan rázza a fejét, de ha egy nagy tétel simán megy keresztül, nagyot látszik lélegzeni, s örömragyogás önti el arcát. »Bravo«, suttogja önkéntelenül.