1890
CIKKEK, TÁRCÁK

AZ ÚJÉVI TISZTELGÉSEK

A budai palotában

A szabadelvû párt »budai útja« (mely egész sablonná lett már új évek elsõ napjain) ma szokatlan nagy port vert fel. Máskor csak az itt ünneplõ képviselõk jelentek meg a kormány­elnöki palotában, ma messze vidékrõl ideutaztak, hogy a párt impozánsan fejezhesse ki ragaszkodását vezére iránt. A nagyközönség is kíváncsian várta a mai napot, mert Tisza ilyenkor szokott a helyzetrõl nyilatkozni. S az az ellenzéki tollakkal fölkavarva olyan bonyolódottnak, zavarosnak látszott, hogy egy kis világosság ráfér.

A lapok kombinációinak, sötéten színezõ híreinek kevesen ülnek fel. Legkevésbé az ellenzék. Bartók Lajosnak van egy ötlete: Krajtsikot elaltatni mint Ripp van Winklét, húsz évre, persze csak képben, s mikor a végén fölébred, akkor azt olvassa a »Pesti Napló«-ban: »Hitelt érdemlõ forrásból halljuk, hogy Tisza legközelebb beadja lemondását«.

A lemondási hírek ma megint bedugultak, míg a »hitelt érdemlõ forrás« valamely mesterséges érintésre újra felbugyog.

Hosszú kocsisor indult meg a szabadelvû klubból 11 óra felé. A szabadelvû párt tagjaiból több mint százan, köztük fõrendiházi tagok is, néhány fõispán: Szapáry István gróf, Degenfeld József gróf, Bethlen András gróf és Kazy János. A politikai élet minden matadora ott gyûlt össze a nagy piros teremben. Vidám hangulat ömlött el a képviselõ urakon, mintha sohase olvasták volna a Pesti Naplót. Csak az influenza hatása mutatkozott erõsebben. Szûnni nem akaró krákogás, köhécselés vegyült az élénk, kedélyes zsibongásba: »Boldog újévet, kedves bátyám«. »Neked is, kedves öcsém«. Kéz kézbe vándorolt, váll vállra hajlott. Az ellenzék ostroma több melegséget fejtett ki a pártban, mint bármikor ezelõtt.

Végre megnyílt a belsõ szoba, félkarajt képeztek az elülállók, s kilépett Tisza a kabinettel, mint a tyúk az õ csirkéivel vagy hogy kellemesebbek legyünk, mint a fiastyúk a többi csillagaival. (Csak éppen Teleki Géza hiányzott.)

Huszár Károly báró kezdte el beszédét a lecsillapult éljenzés után. A hangja gyenge, tompa, de a beszéd magvas, lendületes és meleg volt. Gyakran szakította meg helyeslés és tetszészaj. A képviselõk elcsodálkozva susogták egymásnak:

- Ejnye, be okosan, be gyönyörûen beszél.

A beszédet láthatólag meghatva hallgatta a miniszterelnök, ki sötét, ünnepies ruhát viselt, aztán õ vette át a szót mélységes csöndnek közepette. (Szinte megrezzent: hol az ellenzék?)

Melegen emlékezett meg a párt veszteségeirõl. Sokan nincsenek itt azokból, akik tizennégy év óta járnak ide!

Csak Urbanovszky veregette a mellét. »Ja szom«. (Õ már tizenegyedszer van itt.)

Tisza, ha kevélykedni akar, végignézve hû pártján, elmondhatta volna Bismarck-szerûen:

»Nem félünk, csak a haláltól.«

Az õ pártjában eddig nem ritkított más, csak a halál. (Pedig minden eszköz annyiszor meg lett próbálva a visszavonás széthintésére.)

Majd áttért a külpolitikai kérdésekre, míg végre a jelen helyzetrõl szólott oly hévvel, az egyszerûség ékesszólásával, erõteljesen, hogy a párt frenetikus tetszésviharban tört ki, mely csak a beszéd végén fokozódott még, midõn kijelenté, hogy addig, míg a törvényhozás két faktora, a korona és a többség támogatja, helyén marad bármily viharok között.

...Alhatik hát még Ripp van Winkle egy darabig!

E beszéd után a képviselõk közé vegyültek a miniszterek, s megindult a triccs-traccs:

- Boldog új évet, kegyelmes uram.

- Az isten éltessen, kedves Péterem.

- Boldog újévet. Ejnye, be jó színben vagy, Gyuri.

- El ne feledkezzél, kegyelmes uram, az új esztendõben arról a postamesterrõl! Hiszen tudod.

- Enyhe telünk van az idén. Tavaly ilyenkor majd elfagyott a lábam a kocsiban!

- Mi baja Telekinek? Reménylem, valami csekélység.

- Nem láttad Tarnóczyt? Annak a kocsiján vagyunk.

- Merre van Nikolics Fedor? Ki látta Nikolicsot?

- De most már menjünk az elnökhöz!

A képviselõk kifelé tódulnak, s elõtérbe lépnek hátulról a város küldöttei (Ráth Károly az elmaradhatlan mentéjével és bajuszával) és az egyletek, kik a távolból már ma hallhatták meg, amit csak holnap kellett volna elolvasniok a lapokban.

A képviselõk arca sugárzik az örömtõl és megelégedéstõl, hogy a »generális« »jól oda­mondo­gatott«, de az öröm is csak akkor hág a tetõpontra, ha a sok száz kabátból mindenki megtalálta már a magáét. Nem közönséges munka ám az.

A FŐÚRI SZALONOKRÓL

(Levél Kiss Józsefhez)

Tisztelt barátom!

Megvallom, nem volt szándékom véleményt mondani azon tervrõl, mely az írók bevitelét célozza a fõúri szalonokba, de te ismételt felszólításoddal mintegy kényszerítesz a feleletre szerkesztõi hatalmaddal.

Jól van, nem bánom; de elõbb én kérdezek egyet, nem minden malícia nélkül, mert most sárgaságban õrzöm a szobát, tele vagyok epével.

Ösmerem az ügyet, a mozgalmat még a prehisztorikus részét is, csak egyet nem bírtam jól megérteni, azt mondd meg kérlek, hogy e fõúri szalonokban való megjelenés miképp van kontemplálva ránk, skriblerekre nézve: úgy-e mint jutalmazás és kegy vagy mint büntetés?

Ettõl függ az én szentenciám.

Mert jutalomnak nem sokat ér, de büntetésnek, elösmerem igen ügyesen van kieszelve - noha túlságosan szigorú: én a magam részérõl legalább szívesebben állok ki két napi várfogságot vasra verve, mintsem egy fél délutánon át érezzem magam megtiszteltetve ez idegen világban.

Köszönet azoknak a nemes úrasszonyoknak, kik kétségtelenül jóakarattal igyekeznének minket magokhoz közelebb emelni - de mi arra egy kicsit nehezek vagyunk. Szerencse, hogy az egész dolog nem sikerülhet ezer és egy okból.

Ám ha sikerülne, hátrány háramolnék ebbõl az irodalomra. Mert a szalonokban elõreláthatólag az úgynevezett ficsúr-írók vinnék a kiválóbb szerepet, azok, akik ügyesebben mozognak a parketten, akiken jobban áll a frakk, s nevök jobban veszi ki magát a szalonokban, mint a könyvek címlapján, dilettánsok, léha causeur-ok, aminõkkel tele van az irodalmi mezõ mindég: bolygói ezek az igazi íróknak, jönnek-mennek lábujjhegyen, elmaradoznak észre nem véve, elõkerülnek vissza nem várva.

Ezeknek lenne melegágya a fõúri szalon.

S a fiatal írói talentumnak, aki idejön pályát törni, sok küzdelem után tüskétõl vérzetten, közönytõl dermedten kiveri magát a homályból, s eddig csak a vaskalaposok táborát (az Akadémia és a Kisfaludy Társaság nagy moguljait) találta szemben, amint a közönség szeme elõl igyekeznek õt eltakarni, most még egy újabb falanx állná útját a Hírnév kapui elõtt: a fõúri szalonok celebritása.

...Nem, nem fiúk! Ne okoskodjatok! Maradjunk mi csak meg örökre a »Kis Pipa« törzs­vendégeinek.

Szemere Attila

Rég ideje annak (talán már tíz éve is), ahogy mi együtt dolgoztunk Szemere Attilával a »Pesti Hírlap« egyik szobájában. Csinos, nyúlánk fiú volt, értelmes, kék szemekkel, barna, tüskés hajjal, mely úgy nézett ki, mint a kartácsoló kefe.

A másik asztalnál Pulszky Károly ült, a harmadikhoz néha éjjel bejárt egy hasonló korú szöszke legényke, ha valami nagy hírt megtudott kószálás közben a városban. Ez volt a reporter, gondolom Molnárnak hítták.

Egyszer azt találtam tõle kérdezni, hogy hol született?

- San Franciscoban - felelé.

- Hát te hol születtél? - kérdem a másikat, Pulszky Károlyt.

- Londonban.

- És te? - tudakolom a harmadikat.

- Párizsban.

Különösen hangzott. Négy újságíró, négy különbözõ ország szülötte, s mindenik azt írja le a papiros »kutyanyelvekre« errõl az országról, »a mi édes szülõhazánk«.

Hát hogy lehet ez?

Ejh, hisz ebbõl egy most fölébredt Ripp van Winkle is kitalálhatná, hogy itt furcsa sorsok lehettek harminc év elõtt; az ország bajosan lehetett oly nagy, hogy egész San-Franciskoig terjedt volna, de miként lehetett viszont olyan szûk, hogy ezeknek a bölcsõik itt el nem fértek?

Ebbe belebolondulhat Ripp van Winkle, míg végre rájön, hogy dacára a feledési fátyolnak, a forra­dalom még mindig folytatódik ezer alakban, sok-sok helyen, még a születési anya­könyvek­ben is.

Ennek már tíz éve, akkor még kezdõ írók voltunk, de, hogy valamikor híres, nevezetes emberek leszünk, meg voltunk róla gyõzõdve mindnyájan, még én is (pedig én csak Szklabonyán születtem). Az élet csakhamar szétszórt bennünket, kiosztogatva a szerepeket.

Szemere Attila legelõbb ment el utazni, messze külsõ országokba: Japánba, Kínába.

Utána a szõke Molnár hagyta itt az asztalát. Õ nem ment olyan messze, csak ide ki, a Kerepesi temetõbe. Vissza sem jön onnan többé.

Azután Pulszky Károlyt vitték el. Komoly hivatalnok lett: képtárigazgató, nagyúr - csak én maradtam itt, és azon a helyen ülõk e percben is, ahol ezelõtt tíz évvel, s innen e csendes zugból figyelem a két forradalmi gyerek pályafutását.

A természet Szemere Attila iránt volt valamennyink közül a legnyájasabb. Ha két tündér osztogatja, mint egy perzsa rege mondja, a születésnél a tulajdonokat, az egyik a külsõket, a másik a belsõket, akkor nem tudom, melyiknek lehetett több a markában, de valami pici kezük, tudom, nem volt. Szép alak jutott osztályrészeül, s ragyogó név. (Szemere Bertalan volt az apja.) Vonzó, kedves modor s valami varázslatos fesztelenség (aminõvel egy francia vicomte bír a Paul de Kock regényeiben), s ahhoz járul kora fölötti okosság és látkör, ötletbõség, elõkelõ, higgadt gondolkodás, mindez megszépítve ismeretekkel és szellemmel.

- Meglássátok - mondogatták a háta mögött -, ez a fiatalember sokra fogja vinni valamikor.

- Könnyû olyan apával - felelték mások, akik a nagy apák nagy folytatásaiban nem hisznek.

Szemere Attilának már elsõ irodalmi szárnypróbálgatásai az akkori »Magyarország«-ban (ez még a Pesti Hírlap elõtt volt) olyanok voltak, hogy méltó feltûnést kelthettek volna bármely nagyobb irodalomban is egy kezdõtül.

De a nagy apa árnyéka megjelent a közönség elõtt - és a közönség közömbösen tette le kezébõl a lapot.

Elkedvetlenedve dobta el Szemere élénken csevegõ tollát, mely elsõ útján se fogott soha zöldet - pedig ebbõl a színbõl indult meg néha a lángész is.

Az már a második roham volt, mikor a Pesti Hírlap munkásai közé állt, hogy abban a szürke zubbonyban induljon meg a dicsõséget megkeresni, melyben a többiek.

Talentuma megizmosodott. Némely csevegése igazi zsuzsu volt, tele amaz isteni nedvvel, melyet a természet könnyedén beleereszt a barackba, s melyet a mûcukrász nem tud összevegyíteni a világ minden rendelkezésére álló ízeibõl a cukorkájába.

A közönség élénken kérdezgette, ki írta ezt vagy azt a tárcát?

- Szemere Attila, a volt belügyminiszter fia.

- Úgy? Ez a Szemere Bertalan fia? - szóltak lehangoltan. - Nem is tudtam, hogy afféle dilettáns!

A nagy apa árnyéka tehát megint megjelent.

A fiú elkeseredetten tette le ismét a tollat:

- Nehéz ilyen apával! Engem sohasem fognak meglátni õmiatta.

Ekkor ment el Japánba utazni; már-már meg voltunk ijedve, hogy Kiszeláknak növi ki magát, mert az bizonyos, hogy amihez hozzákezd, abban õ nem marad hétköznapi.

Visszajött másfél év múlva megférfiasodva. Azzal a sliffel, amit a nagyvilág látása, megismerése ad. Hajlama, tradíciói apja egykori bajtársaihoz vonzották, a politikusokhoz. Ott ragadt meg közöttük a liberális klubban, s itt végre megint összekerültünk, az egykori három munkatárs mint ellenfelek a tarokknál.

Minden azt mutatta, hogy a politikai pályára lép. Kapva kapnak rajta, behozzák a Házba, felösmerik a tehetségeit, dédelgetik, szerepet adnak neki, hiszen annyi kevés a talentum ebben az országban, hogy akkor is ölben kellene hordozni egyet-egyet, ha Papucsek Adolfnak hínák is.

De a nagy apa árnyéka megint megjelent a háta mögött, s a párt korifeusai hidegen vonták be fejeiket a vállapockáik közé.

Hát olyan nagy bûn az, ha valakinek nagy ember volt az apja!

Késõbb azután mégis felléptették, kétszer is, de mindig olyan helyen, ahol csodának kellett volna történnie, hogy megválasszák. Csoda nem történt, nem lett megválasztva, beállították tehát a »majd«-ok közé, az örök várakozás tornácába. »Majd, majd, édes öcsém, hiszen majd csak ürül valami neked való kerület... ne félj, majd!«

Ez a »majd« állapot pedig a legalkalmasabb arra, hogy egy fiatalember rendszeresen beleker­gettessék abba a helyzetbe, hogy igazán ne lehessen belõle semmi.

Szinte szívet facsaró volt a sejtelem, hogy hátha ez a fényes tehetségû ifjú mégse fog soha érvényesülhetni. Hogy ez az ország, amelyben nem volt hely, ahol bölcsõje ringjon, most megint összezsugorodik elõtte, hogy abban el ne férjen...

Mi ez? Fátum ez? Vagy úgy fordult tán az erkölcsi rend, hogy az apák erénye meg lesz büntetve fiaikban...

Egy bizonyos, hogy Szemere Attila ma újra visszatért közénk, a régi írópajtásokhoz a »Hozomány nélkül« címû színmûvel. Ez lesz a harmadik ostrom... az Olymp felé.

Kiáltsatok neki egy barátságos »Hurrá«-t! Öleljük meg, vezessük újra megunk közé a mi szerény asztalunkhoz, tegyetek rá egy kis bokrétát is arra az örömre, hogy újra eljött ...s ültessük ma kivételképp az elsõ helyek egyikére, mert bizonyára ott fog õ ülni mihamar, ha köztünk marad, a szellemi rangjánál fogva is.

[ELŐSZÓ GÁRDONYI GÉZA »FIGURÁK« C. RAJZKÖTETÉHEZ]

A törvényszéki vádlottaknál csak az általános kérdések között szerepel, hogy az illetõ hova való; a lényegre mindegy. A könyvnél, fájdalom, majdnem az a fõkérdés, hogy »hol látott napvilágot«? Egy szegedi illetõségû könyv már elõre fitymáló mosolyt csak a kritikusi ajkakra, s e mosoly alatt lappangva, szinte ott lebeg már a szentencia: »Bûnös és büntetendõ!«

Nekem magamnak is vannak Szegeden született szellemi gyermekein, akiknek sokkal több küzdelmet kellett kiállniok, mint a budapesti kölykeimnek, pedig talán erõteljesebbek, életrevalóbbak ezeknél.

Nagy primitivitás ez, s nincs is meg egyebütt, csak az irodalomban, mert a fülemilének, ha dalol, nem kételkednek azért a nótájában, hogy nem a városligeti fasorban teszi, hanem valahol a szatymazi bokrok között.

Nekem egyrészt örömet okoz, hogy ez a könyv éppen Szegedrõl jön, az én fogadott szülõ­földemrõl. Mert az édesvízû városnak, mely hadi vitézségével, kereskedelmi életrevalóságával, magyar hûségével megszerezte egy ezredév alatt a pelikánt, aztán a bárányt, majd a phönixet (ez került a legtöbbe), még szüksége volt egy állatra: a bagolyra. Arra a bagolyra, mely a szép homlokú Minerva istenasszony lábainál gubbaszkodik.

A paloták kupoláin csillámló napsugár nem veri ragyogását oly messzire, mint a nyomdák fekete betûibõl kilövellõ fény.

Egy városnak nem elég, hogy csak paprikája legyen, jobban mutatja, hogy igazi város, ha egy kis attikai só is terem benne.

Szeged egy rövid évtized óta magasan emelkedik ki az alföldi városok közt mint könyvpiac. Tíz-tizenöt figyelemre méltó mû jelenik meg ott évenkint: s egyszer az a kérdés támadna, miért követel magának a többi városoknál nagyobb rangot, nem a nagy házait kellene fölemlítenie, hanem e köteteket.

Mert vegyük föl azt a képzelt esetet - ami különben világ végeiglen sohase teljesedjék -, hogy Szeged elenyészik a föld színérõl és három adat marad fel róla.

Az egyik adat azt hirdetné, hogy hetvenezer lakosa volt.

- Éppen kétszer annyi, mint Orosházának - mondaná a nyomozó történész.

A másik adat arról szólna, hogy nagy forgalma, élénk kereskedelme volt.

- Kedvezõ helyen feküdt - okoskodnék a történész -, éppen a Tisza mellett.

De amint rábukkan a harmadik adatra, hogy tizenöt könyv jelent meg évenkint a nyomdáiban, a historikus élénken vetné papírra: »Itt egy jelentékeny mûvelt város volt valamikor«.

Ám sok év sok tizenöt kötetjét lapoztam már át, de egyet sem találtam köztük feltûnõbbet, mint fiatal írótársamnak ezt a könyvét, a »Figurák«-at. Tiszta kék ég alatt derült napsugár mosolyog - a frisseség harmatja reszket az alakjain. Sok szín, sok szellem, s még több elmésség. Csak még az ízlésnek kell egy kicsit tisztulnia.

Szinte érzem, mikor õt e nehány sorral bemutatom a közönségnek: »No, most ugyan erõs ellenfelet veszek magamnak«!

De úgy gondolom, nem volt az a becsületes s igazi kertész sohasem, aki azért tapos el üde, illatos virágokat, mert nem õ termesztette.

TAPINTAT

(Karcolat a delegációból)

Az idén a magyar szív élvez. Rajtunk a sor. Kiborotvált képû osztrák delegátusok, sima talpú udvari fõméltóságok a mi aszfaltjainkat tapossák. A két delegáció Pesten igazítja el a dolgokat.

Ejh, szép intézmény ez, akármit mondjon is Móricz Pál! Az osztrák urak a »Hungáriá«-ban üléseznek, mint egyébkor. No iszen, lenne ne mulass, ha a mi delegátusaink ad normam Hungaria, mikor Bécsben vannak, »Germania« nevû szállodában tanyáznának! Sok mérges interpellációnak lenne ez szülõanyja. Ám a német szelídebb, türelmesebb. A derék lajtántúliak nem bokrosodnak meg egy vendéglõnek a címétõl.

De egyelõre semmi közünk a német delegációval, foglalkozzunk a saját népeinkkel.

A magyar delegáció tegnap alakult a Múzeumban. Többnyire a régi emberek. Ugron még nincs bent, Tisza se vállalta az idén, de ott van Nákó Kálmán gróf, s ez elég garancia, hogy a Monarchia egy évi sorsa megint kellõképp nyélbe üttetik.

A tegnapi ülés eredménye a tisztikar megválasztása és a bizottságok alakulása.

Egypár kedélyes mozzanat ezeknél a választásoknál is elõadta magát; pedig ezek a választások abból a forrásból szoktak származni, amelynek a neve »tapintat«.

Ohó! itt vagy, csakhogy már egyszer fülön foglak, derék tapintatunk. Szerencsés gyermeke a kornak! Tebeléd szerelmes minden nagyúr. Királyok, államférfiak rajongnak érted. Pedig némely­kor te vagy a megölõ betûjök. Te vagy a pegazus, aki szárnyas hátadra veszed lova­go­dat, s hosszú karriert csinálsz vele fölfelé, de te vagy a sírásó is; mert a tapintat túltengésében szoktak aztán ezek a nagyurak kimúlni.

Ebbõl a híres, sokat emlegetett, mindenütt felhánytorgatott ideálnak elõfestett tapintatból kifolyólag jelöltetett ki a négy albizottság elnökéül gróf Zichy Ferenc (az ismeretes nagy hazafi).

Természetesen meg is választották. Úgy kívánta a tapintat.

Egy tapintatos delegátus közbeszólt: Miután az ismeretes nagy hazafi már aggastyán, s nem lehet kívánni, hogy drága egészsége rovására mindig õ vezesse a tárgyalásokat, válasszunk helyettest!

- Helyes! Úgy van! Válasszunk helyettest!

Helyettesnek megválasztották Széll Kálmánt.

Egy másik delegátus közbeszólt: Mit? Széll Kálmánt?

Széll Kálmánnak annyi dolga van, hogy sohase lesz itt, válasszunk a helyettesnek is helyettest!

Zajos derültség támadt erre. Pedig nem nevetnivaló dolog ez, hanem egy nagy találmány. Így mindenki kitüntetéshez juthat, s a delegáció is csupa nagy emberbõl fog állni. Lesznek benne igazi és helyettes Széll Kálmánok és Zichy Ferencek.

A külügyi albizottság elnökéül Szécsen Antal gróf volt kiszemelve.

Elõlegesen megbeszélték a nagytehetségû gróffal, hogy vállalja-e? Persze vállalja, de udvari elfoglaltságai miatt csak a jövõ héten jöhet le. Azért hát csak válasszák meg, mire a tanács­kozásokat vezetni kell, elõjön.

Ezzel az intencióval is gyûltek össze a külügyi albizottság tagjai. Elnök hadd legyen Szécsen Antal, mert az ért hozzá, elõadó hadd legyen Falk Miksa, mert az még jobban ért hozzá.

Mondták is Falknak:

- Állj fel és proponáld Szécsent!

- Miféle jogon?

- Te vagy az elõadó. A bizottság szája.

- Igaz, hogy tavaly én voltam az elõadó, de ez nem örökös kenyér; a legöregebb bizottsági tagé a felszólalás joga. Hadd proponálja Csernátony, õ a legöregebb!

De Csernátony se akarta elvállani vakon a legöregebb titulust, s egy nálánál öregebbet kezdett keresgélni monoklijával a tagok közt.

Addig-addig keresgélt, míg egyszer csak benyitott a terembe vidáman, fürgén virággal a gomblyukában Nikolics Fedor báró.

- Szervusz, urak! Jó napot. Elkéstem egy kicsit, nemde? Jó napot, Lajos! Vagy még nem kezdtétek meg? Ah, te is itt vagy Aladár? (Ugyanis Andrássy Aladár grófot pillantotta meg egy sarokban.) Bravó! No ez derék! Nemde, te leszel az elnök? ...Reménylem elvállalod.

Andrássy Aladár gróf mosolyogva vonogatta a vállát, ami politikai nyelven az igen rebegését jelenti.

A tapintat embereiben, akik a távollevõ Szécsent fogták már meg elnöknek, elhûlt a vér. Mein Gott! Milyen szeles ez a Fedor báró! Már most mi az ördögöt csináljunk?

A tapintat azt kívánja, hogy egy jelenlévõt sohase szabad megsérteni egy távollevõ kedvéért.

S így lett meg a külügyi albizottság elnöke gróf Andrássy Aladár, aki ugyan nem ért sem a külügyekhez, sem az elnökséghez - de jelen volt.

SZEGED

Azzal a szöglettel átellenben, melyet a Marosnak a Tiszába szakadása alkot, épült az Alföld egyik elsõ városa, Szeged. Nagyobb, népesebb Debrecennél, s azt kedélyesen »kálvinista Rómá«-nak nevezgetjük, ezt viszont bátran mondhatnók »katolikus Debrecen«-nek.

Nevének eredetét különbözõleg magyarázzák. Némelyek szerint a szeg, szeglet szóból szár­maz­nék, mivel a Tiszába sietõ Maros éppen a várossal átellenben csaknem tiszta derékszögben szegi az anyafolyó medrét, két háromszög alakú területet alkotva alsó folyásával. Mások szerint a Szeged név a »sziget« szóból alakult, mert az elsõ település idején a város mai helye szigetcsoport volt, s ez apró szigetek idõvel (mint az 1879-iki talajfúrásokból kitûnt) részint iszapolódás, részint földhordás, tehát emberi kezek óriási munkája által összenõttek. Az öthalmi, szilléri és röszkei földmunkálatok alkalmával annyi és oly régiségeket találtak, hogy azok tanúsága szerint ez a hely kétségkívül már az õs idõkben küzdõ, telepedõ helye lehetett a vándornépeknek. »Szeged« néven 1199-ben bukkan föl elõször a III. Ince pápa levelében, mint fõesperesi székhely; azontúl egyre sûrûbben emlegetik királyi oklevelek, mindig mint sótári helyet. Nem sokára szó van pénzverdéjérõl is. Halászoknak és pásztoroknak kellett is letele­ped­niök kevéssel a honfoglalás után, mert a dús legelõt és jó vizet nagy elõszeretettel keresték a letelepedõ magyarok.

Nagyobb föllendülése Zsigmond idejére esik. A király sokszor megszorult pénz dolgában, s olykor a szegediek segítették ki. Már ekkor élénk kereskedést folytattak részint iparcikkeikkel, részint terményeikkel országszerte. Pénzök volt, és azt ügyesen használták kiváltságok és mindennemû kedvezmények megszerzésére. Zsigmond sok kiváltságot ad nekik, a többi közt szigorúan meghagyta, hogy a szegedi kereskedõknek bántódásuk sehol az országban ne essék, vámot, révpénzt tõlük ne szedjenek.

A szegediek ügyesek abban, hogy a fejedelmek kegyeibe jussanak. Királyaink általában, de különösen a Hunyadiak föltûnõ ragaszkodást tanúsítanak a város iránt, mely e korban rohamosan emelkedett, s ebben nagy része van a lakosok õsidõktõl ismeretes kereskedõi szellemének, s az azzal járó ügyes körültekintésnek, mellyel sok kellemetlenség és veszedelem alól bújtak ki. Ennek és városuk kedvezõ fekvésének köszönhetik, hogy míg más városok véres csaták színhelyei, õk békén gyarapodhatnak, legföllebb a Széchyekkel, a Garaiakkal, mint szomszéd birtokosokkal s különösen a kunokkal vannak sûrûbben kisebb-nagyobb galibák, pöreik. A szegedi embert már a középkorban is bizonyos helyi hazafiság vezeti. Politikai magatartásuk, nem makacs, könnyen meghajlanak németnek, töröknek aszerint, amelyik felülkerekedik, ha az városuk érdekében van.

Ilyen politikus magatartás és kedvezõ viszonyok közt lett nagy várossá, olyanná, hogy Bertrandon de la Broquier, ki 1433-ban utazott Magyarországon, azt írja naplójában: »Szeged egy nagy, nyílt, s egyetlen utcából álló város, mely nekem mintegy mérföldnyi hosszúnak látszott«. S amilyen nagy kiterjedésû volt a város, épp olyan arányban szélesíti határát, mely ma már 867 négyzetkilométerre terjed. A középkori szegedi polgár közönségesen földszintes, nagy téglakockákból épült házban lakik, végig gombos mellényt és ujjast visel durva aba posztóból, de a feleségét, lányát értékes szövetekben járatja, s fiai közül az egyik »iskolákat jár«. 1519-tõl kezdve majd minden évben találunk szegedi származású tanulókat a bécsi, krakkói és wittembergai egyetemi anyakönyvekben.

Ám az alacsony házak mellett ott emelkedtek az »Alsó Zyget« városrészben, a mai Alsó-városon, fõúri paloták is, mint például a Szilágyi Lászlóé, melynek ablakából lõtte le Vid Sebestyén uram Iván szerb cárt, a »rettenetes fekete embert« 1527-ben; vagy a szegedi grófé, Sárszegi Istváné, melyet ezerötszáz aranyforinton zálogosított el 1511-ben krakkói és budai polgároknak. De a gazdag polgárok is úri módban éltek akkoriban. A régi kor épületei közül ma már csak a Mátyás által épített templom áll az Alsó-városon. E körül volt a piac. Elõttünk áll úgy, amint volt. Ott ülnek a szegedi kofák kopogós sarkú cipõikben, tarka hosszú rokolyáikban; ponyva fedelû sátraik alatt, elejtett darvakkal és vadludakkal tele halmozott talyigák állanak gyümölcsös garabolyaik mellett. A halpiac külön van, följebb a Tisza mellett roppant halgarmadákkal. Háromezer halász foglalkozik a hálóval, s él meg belõle. Pedig a hal végtelen olcsó. Oláh Miklós esztergomi érsek följegyzése szerint »ezer darab rõfös hosszúságú harcsát vegyesen ponttyal egy magyar forinton lehetett venni«. Sõt némelykor annyi volt a hal Szegeden, hogy sertéseket hízlaltak vele.

A halat, mint kereskedelmi cikket, leginkább szárítva és besózva készítik ki. Ilyen alakban küldözgetik a nagyurakhoz ajándékba. Mert a szegedi magisztrátus, melyben hosszú századok alatt a Geges, Zayday, Szegény, Pálfi, Molnos, Harcsás, Zákány, Délczögh, Tsötörtök nevek szerepelnek, örökös deputációkban van kettesével, hármasával. Majd a királynak viszik az adót, a köteles dénárok mellett ajándékul sózott halat és remekbe varrt karmazsin csizmákat királynak, királynénak, királyfiaknak és a királykisasszonyoknak; majd a palatinus elé járulnak, kinek két perzsa szõnyeg jár a kun puszták legeltetési jogáért.

De a lakosság is váltig úton van. Iparosai: szûcsök, takácsok, szabók, kalaposok, vásznasok és szappanosok megrakott szekereken járták be áruikkal Pesten át egész Kassáig, Bártfáig az országot. A szerémi borokkal üzérkedõ kereskedõk még tovább terjedõ piacot teremtenek magoknak. Hajókon, tutajokon bejárták a Tiszát, Marost és késõbben a Dunát is, bort és fát szállítván a vizeken. E mellett roppant állattenyésztést ûznek a lakosok a dús legelõkön, melyeknek szaporítása képezi a városatyák fõ gondját. Jogcímeket keresnek, panaszokkal járnak, pöröket folytatnak egy-egy puszta vagy szállás megszerzéséért.

Kiváltságokat szereznek, kereskedelmük, iparuk nõttön-nõ, vagyonosodnak s rokonságba lépnek az ország fõuraival, a Hédervári, a szekcsõi Herczeg, a Pákosi, a laki Thuz, a más nemzetségekkel, anélkül azonban, hogy emiatt kiveszne köztük ama polgárias és demokratikus szellem, mely a városnak sajátos jellege volt mindenkor. A jómódú lakosság például együtt érez a Dózsa György pórhadával; Dózsa itt gyûjti kereszteseit. S hogy itt erõs gyökerei lehettek, mutatja a Szapolyai eljárása, aki kivégeztetvén Dózsát Temesvárott, Verancsics szavai szerint »fejét véteté neki és Szegeddé küldé ajándékon a szegedi fõbírónak, kinek Pálfy Balázs vala neve«.

Kisebb szerencsétlenségek, mint minden várost, a mohácsi vész elõtt is érték Szegedet. 1444-ben, Szent Domokos napján megrázkódék a föld, percekig tartó zúgás-morgással meghimbálta Szeged házait. Történt pedig ez ugyanaz nap, amikor a Szegeden idõzõ Ulászló király a híres békeszegõ oklevelet adta ki. És a rossz elõjel nem is csalt ez egyszer.

De Szeged gyorsan kiheverte e csapásokat, s a Hunyadi-ház idejében újra fölvirágzott. Hunyadi János kormányzó, akinek törökverõ seregében a szegediek kiváló számmal vettek részt, s még inkább fia, Mátyás király szabadalomleveleikben a városnak a török elleni harcokban, így Nándorfehérvárnál, Jajcánál, stb. tett nagy szolgálatai fölötti elismerésüknek adtak meleg kifejezést. Mátyás király kétszer tartott itt országgyûlést, és különös kegyeltjévé fogadta Szegedet, pazarul gazdagítva azt javakkal, mert - úgymond egyik oklevelében a bölcs király - »az országok dísze és ereje a városok gazdagságából és bõségébõl áll«. A »nagy protektor« halála határkõ Szeged történetében. A delelõ ponton állt szerencséjének napja. Immár lefelé hajlik onnan. A tizenhét szegedi templom tornyában (mert tizenhetet mond a szájhagyomány) búsan szólhattak a harangok, melyeket a király temetése napján négy óra hosszáig húzatott a magisztrátus.

A két következõ gyönge király alatt rohamosan lazult az állami rend; pedig iparnak, kereskedelemnek ez a melegágya. Hatalmas oligarchák támadtak, jogokat, törvényeket lábbal tapodók. Mátyás porzója még le sem pergett a szegedi adománylevelekrõl, s már kezdték azokat nem venni figyelembe. A város egyik kiváltságát a másik után szedték el a túlkapásaikban hivalkodó nagyurak. A hatalmaskodás és jogtalanság úgy szólván ragályos divattá lett. Dobzse László királynak, akirõl azt írja a pápai követ, hogy csizmája sem volt, honnan lett volna ereje megzabolázni õket?... Dózsának jönnie kellett, s Mohács el nem maradhatott!

A mohácsi vésszel befejezõdék a város fényes szerepe. Különben is nehéz idõk következtek, kivált a városokra. Amelyek Szapolyaival tartottak, azokat Ferdinánd pusztította el, viszont Szapolyai a Ferdinánd hûségén levõket. Szeged ide-oda ingadozott több mint egy évtizedig. Szapolyaihoz szított, de azért Ferdinánd elõtt is kellette magát. Szegedre (melyrõl az a rege élt, hogy itt volt Attila székhelye egykor) mindenik fél áhítozott, de a legjobban Szapolyai halála után a Budán székelõ Mehmed pasa. Talán, mint Jászay történetírónk véli, az fúrta a fejét, hogy Ibrahim pasának, mikor a mohácsi csata után Szegedre elkalandozott, az ott talált számtalan juhnyájakból 50 ezer, Iszikender Cselebi defterdarnak pedig húsz ezer darab jutott, s alig várta, hogy õ is kivegye onnan a maga részét.

Szeged tudomást vett a pasa beütési szándékáról s látva, hogy az ellenállásra nem elég erõs, a »város képében« elküldé a pasához Tsötörtök László, Zákány István, Somlyai Pál és Budai István uramékat meghódolni. Ezzel a város hosszú idõkre török iga alá került.

Történetében még elõfordulnak érdekes lapok: Tóth Mihály híres kalandja, melyet Tinódy Sebestyén megénekelt; II. Rákóczi Ferenc kurucai is megvillogtatták kardjaikat falainál, de az elnéptelenedett, elpusztult romváros sorsára mindez nem volt befolyással; viszonyai nem fordultak se jobbra, se balra. A török uralom óta lankasztó zsibbadás nehezedik a lakosságra, melynek sokat kell tûrnie a várban székelõ töröktõl. A kereskedelem egyes ágai pangásnak indulnak, mert a járó-kelõ kereskedõk útja nem bátorságos többé; s kinek is volna kedve vagyont szerezni, ha azt úgyis kiszipolyozza kénye-kedve szerint a hódító? A kereskedelmet hovatovább mind jobban kirekesztik kezükbõl a törzslakók, s a beköltözködõ rácok veszik át.

A gazdagabb lakosok, kik fényét adták a régi Szegednek, elköltözködtek a felvidékre, s a város pusztulásnak indult. Egy közönséges nagy falu vált belõle. A fõbíró, e hajdan méltóságos perszóna, ki mikor Szeged utcáin megjelent, elõl-hátul két-két fölemelt pálcájú esküdt kísérte, mint a római consulokat a lictorok: most ott üldögélt a pasa udvarán és a parancsait leste. A lakosság önérzete is kihalt. Tökéletesen elveszté a város fejlõdésének föltételei iránt ama finomabb érzéket, melyben századok óta kivált. S ezt vissza nem nyeri soká, Szegednek 1868-ki visszavétele s a törökök kitakarodása után sem. Az egykor hatalmas városi tanács egyszerû kupaktanáccsá lett s egészen e század elejéig nem bírta megállítani a várost a hanyatlás útján; adókat szed, rablókat üldöz, s az ügyes-bajosok napi dolgait igazítja; egyébre alig terjedhet ki a figyelme. S eközben még gyakori árvizek is pusztítják a szerencsétlen várost, mely apródonként minden privilégiumát elveszti úgy, hogy már a legprimitívebb szabadalmai is veszélyben forognak; mikor azzal a furganggal segít magán, hogy egy ócska 1200-ból való pecsétet halász ki a Tiszából, melyen az elmosódott címerbõl épek maradtak a »Sigillum Regiae... egediensis« szók, a Tiszát és a Marost ábrázoló két pólya, meg a sassá átváltozott pelikán, a jus gladii jelvényeivel. Ezzel a pecséttel, mint bizonyítékkal, jár-kél fûhöz-fához régi jogainak elismertetését szorgalmazva, s nem is egészen siker nélkül.

A város régi fénye, hatalma csak mint rege él. Nincs már palota sehol, a csinosabb kõház is nagy ritkaság. Szegedi diákok nem járnak többé külföldi egyetemekre; a boltok ablakaiban nem ragyognak többé kincsek és drágaságok. A csapások nagy sorozata teljesen lenyomta, eltompította õket. A város történetében ott sötétlik a katasztrófák minden neme. Mind a négy elem föllázadt ellene. A tûz elpusztította, a föld megrázkódott alatta, a levegõ megmérgezte, az 1710 és 1738-40-ki dühöngõ dögvész roppant megritkítá lakosait, de a legmakacsabb üldözõje folyton a víz volt. Nem csoda, ha ereje meg-meglankadt. Tengõdött s várta a szebb napokat szelíden, türelmesen, mint a címerében lévõ bárány. Csak egy maradt meg e népben minden idõkön keresztül, minden csapások dacára: a hangyaszorgalom és a szülötte föld rögeihez való ragaszkodás. Egyebekben folytonos a süllyedés, s egyre szûkebb a látkör, úgyhogy egészen meghódol az ama korban Európa nagy részében uralkodott babonás tévelygésnek, s még a múlt század elején is boszorkányokat vállalt és éget a magisztrátus, asszonyokat, kik Dromo ördöggel szerelmeteskednek, s pemetén, lapáton lovagolnak a Gellért hegyre gyûlésezni, s férfiakat, kik a tehenek tejét megrontják és a boszorkányok céhét vezetik.

De e tespedés is csak ideiglenes lehetett. A viszontagságok egész sorát el kellett elõbb-utóbb simítania az anyaföldnek. Mert Szeged nagyon jó helyen fekszik. Egyik oldalról a dús legelõjû kun puszták környezik, másikról az ország búzás kamrája: a Bácska, de tõszomszédságában van Torontál is, híres fekete földjével. A török el nem vehetett, az elemi csapások sem pusztíthatták el annyit, hogy a jó anyaföld vissza nem pótolja. Saját határa is kitûnõ, bár egy része homokos és imitt-amott szikes vizek borítják. A távolban mint óriási ezüst tallér megcsillan egy-egy tó. A véghetetlenül egyforma, szürke lapnak kellemesen vetnek véget a szatymazi kertek. Határáról egyébiránt fölösleges külön beszélni. Az alföldi nagyobb magyar városok külsõleg többé-kevésbé egyformák. Határaik hasonlítanak egymáshoz, mint az egyik rõf posztó a másikhoz. A délibábos róna, melynek csak a mennybolt lehajlása vet véget, a tompa szürke talaj, a beláthatatlan kalásztenger - mindenütt ugyanaz. Imitt-amott fölbukkan egy-egy magányos tanya, fehér házikó s kútgém. Ugyanolyan Szegednél, minõ Kecskemétnél. A városok végein a szélmalmok s bent a városokban sok egymással közös vonás. Mindenik városnak van egy olyan dolga, amivel dicsekszik. Debrecen a kollégiumával, Szeged a Mátyás templomával. Van néhány hírre vergõdött iparcikke vagy terménye: Szegeden a bicska, szappan, paprika, tarhonya, Kecskeméten az alma, barack, Debrecenben a pipa, kolbász, szalonna. És egy nagy embere is van minden városnak, amelyik mutassa, hogy ész dolgában mi telik; Debrecené Csokonai Vitéz Mihály, Kecskemété Katona József, Szegedé Dugonics András. Ehhez járul még, hogy az emberek is hasonlók nemcsak kinézés, de észjárás tekintetében is.

A szegedi ember, a férfi nemen levõ, közönségesen zömök, alacsony, értelmes arccal, élénk szemekkel, hatalmas kifejlett koponyával, melyben van bizonyos tatár szögletesség. Kicifrázott, tempós beszédjükön, méltóságos járásukon meglátszik a keleti faj. Az asszonyok között itt tán kevesebb a magyaros szépség, mint távolabb Makón vagy Szentesen, aminek talán az az oka, hogy a faj itt éppen nem vegyül. De azért a szegedi férfi nép mégis nagy csoportokba verõdik össze õsidõktõl fönmaradt szokás szerint vasárnap dél tájban a templomok elõtt, hogy szemlét tartson a kijövõ hajadonok és menyecskék fölött, s gyönyörködve legelteti rajtok szemeit. Hanem hiszen van is rajtok elég nézni való; pompával, gazdagon öltözködnek. Száz ráncú virágos selyem szoknya suhog a többi tizenkettõ fölött. Mert tizenhárom szoknyából áll egy rangos menyecske öltözéke; a hajadoné kilencbõl, mivelhogy annak vékonyabbnak illik lenni; a derék drága, negyven-ötven forintos nagy selyemkendõvel van átkötve, melynek két, rojtos vége egész a bokáig csügg le. A menyecskék kurta, többnyire egyszínû selyem ujjast viselnek, melynek kacabáj vagy a szabás változatai szerint leves a neve. E népviseletben nincs semmi magyar motívum, sem a színekben, sem a formában; a szoknya túlságosan hosszú és csak a bokától kezdve engedi láttatni a fehér harisnyát a lábszáron, de az igaz, hogy egészen végig, még a sarkat is, mert a lábnak csak a hegye van benne a hátul nyitott, fehér falu, aranycsipkés papucsban, amelyben csak a szegedi nõ tud olyan ügyesen járni, hogy le nem csúszik a lábáról, ha fut, sõt ha táncraperdül is.

A férfiak viselete magyaros. A fõképp földet mívelõ alsóvárosié: sötétkék ujjas, egy sor ezüst gombú mellény, csizmába húzott nadrág és kerek kalap. A felsõ-városiaké változatos, amint foglalkozásuk változatos. A »super« (hajóács) barna színû kurta ujjasa, lefelé hajló gallérral s a csizmaszárra lehúzott pantallóval, váltakozik a »fisér« (nagy halász) zsinóros viseletével és a molnárnak szinte fehérben játszó világoskék mandlijával.

Mint a legtöbb síkon lakó népnél, itt is kevesebb a poézis, mint a hegyek között. Még a szere­lemben is kevesebb a lendület. Dalaik nem csengnek olyan mélabúsan, fájón, epedõ rezgéssel; vagy a virágos jókedv, a heje-huja színes buborékjai, vagy a szilaj érzés kifakadásai.

A szegedi legény rendesen olyan jövendõbelit keres - ha felsõ-városi, akkor a Felsõ-városon (mert nem szívesen mennek más városrészbe menyasszonyért) -, aki vagyonilag hozzá való; vagy ha nem, akkor olyan erõset, aki játszva emeli föl a zsákot, akibõl munkás, jó gazd­asszonyt remélhet; így gondolkodik a »gügyû« is, aki összeboronálja a házasságokat. A kiszemelt leány, ha elfogadja a széptevést, mely a szombat esti beszélgetésekbõl áll, egészen a legény hatalmába jut. Vasárnap délután tánc van az újszegedi népkertben, de csak a legény engedelmével táncolhat ott mással, s jaj annak, aki tánc közben, mikor a párok külön válva járják a frisset, elkapja: életre, halálra szóló verekedés támadhat abból.

A népkert egyetlen kirándulási helye a hetvenezer léleknek. Ott találkozik vasárnaponként az egyes városrészek népe: Palánk ragyogó úri lakossága, a Felsõ-város hetyke délceg ifjai, az Alsó-város õsi famíliái, a Rókus-város kackiás menyecskéi. Itt mulat együtt úr és földmívelõ, szegény és gazdag. Más hely, hol az izzó nyári napokon egy kis árnyékhoz jutnának, alig van.

A Makkos erdõ, a másik kiránduló hely, elpusztult az 1879-diki árvízben, s ma már magánosok szántóföldje. Szatymaz pedig, hol szõlõs kertjeik és gyümölcsöseik vannak, messze van a várostól. Itt terem a jóízû könnyû karcos, az úgynevezett buckai, mely a szegedi nép konyhájának kiegészítõ része.

Pedig a szegedi konyha olyan, hogy hálátlanság lenne mellette könnyedén átsiklani. Egész sor különlegessége van. A világhírû halpaprikás, melyet a bennszülött bölcsõjétõl a koporsóig meg nem un, melyet itt oly kitûnõen tudnak elkészíteni a halbeli nagy bõségben, vegyesen aprítva a bográcsba különbözõ halfajokat s melyhez öreg, még latin oskolákat járt halászok deákul mormogják a receptet: »habeat colorem, odorem et saporem«. A káposztának is (alföldi néven a töltött káposzta: szárma) itt tudják legjobban megadni a módját. »egy sor füle, egy sor orrja, egy sor kövérje, egy sor töltelék«. Hát a fölséges tarhonya, a finom almáspite, az omlós csõröge, a »hosszú« lére eresztett, csipetkés csirkepaprikás, melynek titka a szegedi paprika csodálatos ízében van!

A szegedi polgár ügyes gazda és kitûnõ munkás. Földjét még a hírhedt bolgár kertésznél is jobban míveli. Egy hold paprika-földbõl néhány száz forintot húz ki évenkint. A paprika­termesztés évi jövedelmét félmillióra becsülik. Takarékosságukra jellemzõ adat, hogy pusztán az alsó-városi népnek (mely a város õsnépe és sok apró vonásban elüt a felsõ-várositól) másfél-két millió forintnyi betéte van a »szeged-csongrádi takarékpénztár«ban. Ehhez csak akkor nyúlnak, ha valahol eladó föld akad. A roppant határ is kevés már nekik; gyorsan terjeszkednek kifelé a kun pusztákra. Annyira takarékosak, hogy a szegedi polgár elõtt a fényûzés majdnem erkölcstelennek tetszik. (»Elpusztul az a ház - tartja egy közmondásuk -, melynek pávája és jegenyefája van.«) De azért jól él, vasárnap télen színházba viszi a családját, ahol nem ritkán parasztleányok ülnek a páholyokban, egy sorban a város elõkelõivel. Ezalatt õ maga künn a sógorral vagy a komával egy kis borozgatásnak ered, fordulván ilyenkor elméjével a torony alá, ti. a közügyekre, melyeket a tornyos városházán intéz a magisztrátus. A közügyek iránti érdeklõdés hagyományos. A város meglehetõsen szövevényes gazdasági ügyei mindenkinek a száján vannak, mert roppant fekvõségeit részint házilag kezeli a hatóság, részint bérbe adja. Régente egy-egy beavatott tisztviselõjét azzal az indoklással választá meg újra és újra, habár különben ingrata persona volt is, hogy »lehetetlen elcsapni, mert csak õkelme tudja, mink van«.

A szegedi ember jelleme általában nemes: nem egészen nyílt, de egészen nagylelkû. Jó szívû, igazságos. Szívós, de nem makacs. Erõs, nyers, de nem durva. A magyar cívisek érdesebb voná­sai itt csak bágyadtan, szelídített alakban lépnek föl. Demokráciája õszinte, valódi magyar­sága természetes, ment az affektált cafrangoktól s ezért hódítóbb. A város magyarságában és demokratikus levegõjében minden idegenszerû elem fölolvad. A bevándorló magyarrá válik; a címerére kevély nemes átidomul köztük polgári gondolkodásúvá. A negyvenes évekbõl több példát lehetne fölsorolni, hogy a beköltözött nemes családok néhány évi itt tartózkodás után a polgári kötelékbe vetették föl magokat. Míg Szeged bent magyarosít, kifelé rajokat bocsát. Különösen Torontált magyarosítja. Évenként négy-ötszáz sváb tanuló jár Szeged iskoláiba többnyire cserébe, kik nemcsak a magyar nyelvet tanulják meg, hanem a nemzeties szellemet is beszívják.

A szegedi nyelvjárás általában az alföldivel egyezõ. A közép é helyett itt is az ö járja; a szóvégi û, ú helyett sok szóban e, a hallható: keserû helyett kesere, savanyú helyett savanya.

A vidékbeli magyarságnál ahány falu, annyiféle árnyalatú a nyelvjárás, de minden lényeges különbség nélkül. Másképp beszél Makó, másképp Dorozsma, másképp Horgos. Jellemzõ egy régi krónikás eset, a szegedi furfangnak a nyelv járási különbségre épített remeke.

A hajdani hajóhídon ugyanis mindenkinek vámot kellett fizetnie a városi statutum szerint, csak a szegedinek nem. Persze tömérdek volt a visszaélés. Az átjáró közönség mind azt vallotta, hogy Szegedre való s vám nem sok folyt be a város ládájába. Váltig töprenkedett rajta a magisztrátus, miképp lehetne e visszaélésnek gátat vetni. S amin se szigorúság, se ellenõrzés, se statutum nem tudott segíteni hosszú évekig, azt sikeresen eligazította egy furfangos ötlet. Nem azt kell immár megkérdezni a vámszedõnek a hídon menõtõl, mind eddig, hogy hová való, hanem az lett ezentúl a hivatalos kérdés: »Mivel eszik kenteknél a levest?« »Kalánnal« - felelte a Makó-vidéki, »kanoávâ« - mondá a dorozsmai, mire rájok zúdítá a szentenciát a vámszedõ: »Fizetik kendtek a vámot, punktum; mert a szegedi ember kanállal eszi a levest«.

Az élelmes ötletek sok hasznot hajtottak Szegednek; átvitte ezeket kereskedelmébe is a nép, s ezen a téren mindig elõl járt az Alföld. »Soc gazdag aros nep giöle az varasban.« Vásárai híresek voltak, kisipara uralkodott, egyes apró iparcikkei, paprikája, szappana, tarhonyája az egész országban nevezetesek lettek, sõt a külföldre is utat vertek maguknak. De ez csak a kenyeret adta a szegedieknek, a kalácsot a halászat, a hajózás és a fakereskedés szerezte: Szeged jólétének három fõforrása, melyekhez negyedikül szegõdött a vasút, amikor a gazdag országrész termékei mind erre mentek keresztül. A külterületen a mostani huszonkét kapitányságban hatalmas marhatenyésztés vált emeltyûjévé a földmíveléssel foglalkozók jólétének, kiknek magyarsága közmondásos volt.

Csodálatos, hogy dacára az élelmességnek és kereskedelmi szellemnek, mely Szeged õslakosságát jellemezte, a kereskedés egyes ágazatait mégis kiadta a kezébõl az 1687-ben beözönlõ szerbeknek, akik a város palánkjai közt települtek meg.

A Palánk városrész volt a vegyes származású elemek fészke; német iparosok, görög boltosok is forrták ki magukat magyarokká, lassan-lassan fölvevén a szegedi cívis tipikus tulajdonait.

Reggelenként õsidõk óta a városház elõtti térre gyûl össze a férfilakosságnak az a része, amely ad és vesz. Több száz ember zsibong ott, superek, fisérek és kereskedõk. Nagy csoportba verõdve, csöndes pipaszó mellett, pusztán dangubázni látszanak, mert zaj, kiabálás nincs a börzéken, de voltaképpen erõsen folyik az üzlet. Nagy János uram gabonára csinál kötést Kis István urammal, Kis István ezer darab lécet rendel a jelen levõ Szabó Ferencnél, akinek viszont száz kubikusra van szüksége, azok elõállítására nézve egyezkedik Kovács Pál urammal. S amennyi fajtája van a kereskedelmi ügyeknek, azt mind itt intézik el egy óra alatt, míg a »kaszinózás« tart. A szegedi paraszt-börze régibb talán az igazi börzéknél, csakhogy a magyar temperamentumhoz van szabva.

Az üzleti szellem kinövései, a csalás és szédelgés, itt soha se vertek gyökeret; még ma is emberségre kérnek kölcsön pénzt a nép fiai, s az adott szó a kötelezvény. Erkölcseiben megbízható a szegedi nép s lelkületében a jóra hajlik. Egész véletlenség, hogy a világhírû haramia, Rózsa Sándor, ide való. A rabló-romantikának e túlságosan megaranyozott hõse itt és a környéken ûzte hajmeresztõ csínyeit s lázító rémtetteit; késõbb azután itt szenvedte büntetését egyik tömlöcében a várnak, melyrõl az a jóslat élt századokon át, hogy fog még abban király lakni... Íme, lakott is benne a betyárok királya!

A nemzeti ébredés, a reform eszmék a negyvenes években Szegedet is átmelegítették.

Szeged másodszori emelkedését jelzi ez idõpont azon silány helyzetbõl, melybe a török hódoltság s az utána következõ megdermedés juttatta. Nem virágzott ott már más, csak tava­szonkint a rakoncátlan Tisza folyam, mikor az egynapi életû kérész-rajok özöne ring, úszkál, csapkod a hullámain. A kultúrának elmosódott a nyoma. A várost is csak a beláthatatlan területen fekvõ házikók jelzik (több mint fele bogárhátú). Csinosabb épület ritkaság; a Kárász-ház és a város széképülete képezik a város büszkeségét, de egy-egy szebb falusi kastély mértékét ezek is alig ütik meg. Bent a házakban néhány almáriom tetején tán ott lehetne találni Dugonics András munkáit, vagy a Vedresét, akik a város szülöttei. A festészetet az odavaló kontár festõk mázolásaiból ismerik. A mûtárgyakból egy Mátyás király által ajándékozott palástot mutogatnak az alsó-városi templomban, melyet hatvanezer-tallérra becsültek. Legföllebb még a város határában, az Öthalmon talált értékes régiségek hányódnak imitt-amott a fiókokban.

A pesti egyetemrõl hazaérkezõ ifjak terjesztették az új eszméket, az 1843-iki országgyûlés szabadelvû légáramát, Széchenyi István reformterveit. Ezek hatása alatt ébred a város öntudatra s lázas tevékenységgel lát századok mulasztásainak pótlásához. Csodálatos gyorsasággal indul a város fejlõdésnek: kaszinók, egyletek alakulnak, kórház épül, az elhanyagolt közoktatásügyet fölkarolják, a nemzeti szellem friss lehelete átjárja az idegeket, az idegen eredetû polgárok magyar neveket vesznek fel s az új légáramlatban vígabban csattog a pöröly, jobban fog a vésõ, még tán a hálóba is nagyobb harcsa akad.

Az 1848/9-i viharok már úgy találják Szegedet, mint az Alföldnek legelevenebb városát. A nemzeti harcban oly tevékeny részt vesz, mint a Dózsa-lázadás óta egyszer sem. Látszik, hogy fölhevíteni csak a liberális, egyenlõségi eszmék tudják. Új-Szegednél, Szent-Tamásnál derekasan viselik magokat a szegedi fiúk. S a város összes népe, mely meglehetõsen langyos és ingadozó maradt Bocskay, Bethlen, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc alatt, teljes odaadással áll a hol diadalmas, hol megtépett, elhanyatló forradalmi zászlók alatt egész addig, míg a szõregi csatában az utolsó honvéd puskalövése is elhangzik.

Az 50-es években, az elnyomatás alatt bár lassabban, de azután az alkotmányos fordulattal kedvezõ szélben megdagadt vitorlákkal sebesen halad a város, mindinkább kezdi fölvenni egy jelentékeny kereskedelmi pont jellemvonásait s a nyugati városok csillámló külalakját, régi jóhírû gimnáziuma mellé fölépíti derék reáliskoláját, ipara, kereskedelme tágul, s fölveszi magába a mai követelményeket; künn a tanyákon fákat ültetnek, talajt javítanak, népiskolákat emelnek, benn pedig takarékpénztárak, bankok keletkeznek, a házak födele fölé kevélyen nyúlik föl egypár gyár kéménye, hajói serényen szelik a Tiszát, pedig erejének több mint felét olyan dolgokra kell fordítania, aminõktõl a legtöbb város mentve van. Szeged örökös háborút visel.

A szelíd folyású Tisza, mely bõkezûen árasztja áldásait reá, tavaszkor, midõn a hóolvadás kezdõdik a hegyeken, gyakorta áll meg zúgva, háborogva kapuinál. Ez ellen kell védekeznie örökké. A töltések, gátak nagy összegeket és sok embererõt emésztenek el a mûveltségbeli haladás elõl. A lakosságnak jelentékeny része a földmunkára szánja és képezi magát. Ezek a kubikusok. A Tisza ellen szervezett hadsereg, melynek nagy gyakorlata van a gátak építésében, a víz megfogásában, ti. a támadt réseknek zsákokkal való betömésében. S dacára a sok elvont erõnek, Szeged mégis a nagy városok közé küzdötte föl magát, melynek fényes jövõt jósolnak, noha él a legenda a népajkon, hogy régi nagyságát akkor éri el a város, ha az õsapák visszajönnek. - Ím megtörtént ez a lehetetlenség is.

1879. március 12-ével a Tisza árja betört s elsöpré, romba dönté az országnak népességre nézve második városát. A szürke, piszkos ár, mely a város nyugati oldaláról ömlött be, gyorsan betölté a mélyedéseket és fölhágott a magaslatokra is. Elnyelte az apró házakat, csak imitt-amott látszott ki a vízbõl a fedél egy része, vagy a kürtõ, néhol az sem. Az emeletes épületeknek a legfelsõbb ablakait nyaldosta az ár. Az egyik templomnak csak a tornya látszott. E zivataros éjszakán, melynek szomorú története egész Európa szívén végig rezgett, kigyúlt egy helyütt a város s a rémes láng bevilágítá a megdöbbentõ katasztrófát, a diadalmas elem borzasztón fönséges bevonulását; pernyék röpködtek az üvöltõ szélben, úsztak a dagadozó habokon s elboríták a csónakokat, melyeken a menekülõk eveztek. Félpercenként tompa cuppanás, reccsenés jelezte közelebb-távolabb egy-egy épület összeomlását. S ugyanekkor, midõn több mint száz élet veszett el, a víz fölszaggatta a felsõvárosi temetõben a sírokat és a kitépett koporsókban az õsök hazaúsztak egykori portáikra.

Mindössze néhány száz lépésnyi tér maradt szárazon, az »Iskola utca« egy szöglete. A legsajátságosabb képet nyújtotta a szomorú város, melynek voltak halottjai, de temetõje nem. A halottakat Szõregen temették el. Az újszülötteket a vasúti kocsiban keresztelték, mely e feliratot viselte: »lelkészi hivatal«. A közlekedés csónakokon történt. Csak néhol állt egy kõház. Közbül csak a zsindelyes födelek guggoltak a hullámokon hosszú sorban. A házfölde­ken ott ült a macska, az egyetlen házõrzõ, a legszívósabb állat. Az özönvízben különféle házi eszközök úsztak, bölcsõ, szekrény, szekér, egész torlaszokká gyûlve némely kõfalnál. A csolnakok serényen szállították a menekülõket, akik közül némelyek egy egész éjszakát fákra felkapaszkodva töltöttek. A mentés munkája napokig folyt, borzalmat keltõ részletekben gazdagon. Késõbb deszka-járdákat kezdtek verni a megmaradt házak falaihoz. Az elmenekült polgárok visszaszállingóztak apródonként, s a szárazföldön s »Hungária« vendégfogadóban tartották az elsõ közgyûlést, tanácskozván tanácstalanul, mitévõk legyenek, lesz-e még itt valaha élet vagy nem lesz többé? Az õsrégi város elsõ gyûlése egy füstös kártyaszobában folyt le. Valóban a város sorsa is úgyszólván egy kártyán függött. De ez a kártya, hogy egy banális kifejezéssel éljünk, jó szerencse, éppen a király volt. Ferenc József õfelsége elérzékenyülve a roppant csapás által, sietve ott termett a »hajléktalan« városban, csónakon evezett be a düledék falak közé, csónakon jöttek eléje a küldöttségek, csónakról üdvözölte a pompa nélküli bevonu­lásnál a város szónoka. Ez alkalommal mondá a nemes szívû király megindulástól remegõ hangon az emlékezetes megnyugtató szavakat: »Szeged szebb lesz, mint volt«.

E szavak reményt öntöttek a csüggedõ lakosokba s szerencsétlenségük megnyitá mindenfelé a nagylelkûség zsilipjeit. Magánosok és testületek, idegen országok, népek özönlöttek adományaikkal, az országgyûlés jelentékeny összeget szavazott meg a város újjáteremtésére. A közvélemény az államhatalom által kívánta látni manifesztálva, hogy mikor egy erõs nemzeti érzésû város rászorul a nemzetre, a nemzet ott meg is jelenik segítõ kezével.

Ez összeforrt királyi és nemzeti akarat megtestesítésével bízta meg a Felség Tisza Lajost, mint teljhatalmú királyi biztost, ki még ez év nyarán megkezdé föladatát tizenkét tanácsosával és hivatalnoki személyzetével.

Államférfiúi látókör és vas erély kellett e kényes és szokatlan mûnél; két út állt a királyi biztos elõtt: vagy a nemzet által nyújtott erõt egyszerûen a lakosok anyagi erejének nevelésére fordítani s úgy hagyni õket - vagy pedig a lakosok megmaradt erejét is egyesítve az államéval, megalkotni tervszerûen ama nagyszerû új várost, amelynek ragyogó képe elbûvölõen tárul elénk ma a Tisza-parton.

A körutak rendszerében épült. Három gyûrû egymásba rakva. Az elsõ a paloták gyûrûje, ebben van belefoglalva a régi Palánk a kereskedelmileg élénk »Iskola utcával« (egy darabka a régi Szegedbõl), a Dugonics tér a szép reáliskolával, ahol Somogyi kanonok nagyszerû ajándéka, az 50 ezer kötetbõl álló gazdag közkönyvtár van elhelyezve. Itt áll Dugonics András szép szobra is. Ebbe a gyûrûbe esnek bele a kényelmes fogadók, itt van a Klauzál tér fényes kirakataival, az üzleti élet zsivalyával, innen nyílik (kiskockából nagykocka) a Széchenyi tér gyönyörû palotáival, apró parkjaival, itt áll a régi mintára kiépített városház, a phönix madárt láttatva homlokzatán. A hajdani vár helyén (melyet a király a városnak ajándékozott) pompás két­emeletes házak emelkednek tornyokkal, kupolákkal, köztük a törvényszéki palota, az állandó színház, melynek nemes homlokzata méltóságosan tükrözõdik vissza a Tisza rezgõ tükrében. Kissé odább a hatalmas, bár karcsú vas híd hajlik át könnyedén a folyó fölött. A híd újszegedi végétõl igazán tündéri látványt nyújt a város e pontja, mely elõtt hímes szõnyeg gyanánt terül el a kies Stefánia sétatér elmésen kigondolt kioszkjával, amibe a régi várból beleépítettek dekorációnak egy vasrostélyos alakú cellát.