1891
CIKKEK, TÁRCÁK

TISZA-KLIKK, KEDDI VACSORÁK

(Egy kormánypárti képviselő tréfás töprengései)

Cogito, ergo sum. Non cogito, tamen sum... Tizenöt esztendõ óta (ahogy a mandátumot vise­lem) sohase gondolkoztam, leszoktam teljesen errõl a bolondságról, s mégis vagyok. Vagyok, mert azt olvasom magamról, hogy intrikálok. Azt olvasom a legbizalmasabb pajtásaimról, hogy ravaszok. (Úgy bizony Ucsukám, még te is ravasz vagy!)

Ejh, hát hogy lehet az? Hiszen ezek a jó fiúk egy csöppet se változtak azóta, ahogy azt olvastam róluk nyolc év elõtt, hogy valóságos kezes bárányok. Képtelenség, amit az ellenzéki sajtó ír, hogy töredezünk, szakadozunk. Hogy frígiai sapkában járnak az embereink, vagy paphiai fátyollal. Hiszen persze sok mindenfélét össze lehet írni a kulisszák mögül; hiszen a legtisztább pohár vízben is a legõrültebb nyüzsgést, mozgást fedezheti fel a szem az ázalagok közt, nagyítóüveg és a fantázia segélyével - de azért az a víz mégis tiszta lehet, iható s üdülést okoz.

Ázalagok minden vízben vannak. Ez nem is kérdés. De hogy van-e hát Tisza-klikk?

Ezt kell mindenekelõtt eldönteni. Én azt hiszem, hogy van Tisza-klikk, hiszen Roszner- és Láng-klikk is van. Horváth Gyulának is van klikkje, én magam is ahhoz tartozom, de tartozom a Tisza-klikkhez is, sõt némileg tagja vagyok a Láng-klikknek és alapító a Roszner-klikkben.

Hogy én mért tartozom annyi klikkhez - az nem az én sokoldalúságomban rejlik, hanem abban a körülményben, hogy a hétnek hét napja van és hogy mind a hét napon a vendéglõben szoktam vacsorálni. Tehát éppen hét klikkre való idõm jut. Kedden vacsorálok Lángékkal, szerdán Rosznerékkal, csütörtökön Horváthékkal. Tagja volnék még a Tibád-klikknek, legalább szeretnék az lenni, mert Tibád okos, szellemes ember, nappal mogorva, este kedélyes, de a Szikszayban oly rosszul fõznek, hogy ehhez a klikkhez nem tartozhatom.

Ami a Tisza-klikket illeti, ennek az egzisztenciája rejtélyes és sajátszerû. Kétségtelenül hozzá tartozom - tehát én is összeesküvõ vagyok. Ebbe bele is nyugodtam, csak egyet szeretnék kifürkészni: hogy mire vagyok összeesküdve?

Vagy legalább azt a mellékkörülményt volna jó tudni, hogy kik a klikktársaim. Mert még ezt se bírtam kieszelni.

Gyanítok valamit. Azt, hogy ez a klikk nem vacsorál. Mert, hogy az ember valami klikkhez tartozzék, anélkül, hogy tudna róla, az lehetséges; de hogy vacsoráljon az ember anélkül, hogy tudna róla, ez valószínûtlen. Erre példát még az ellenzéki lapokban sem olvastam. Tehát a Tisza-klikk nem vacsorál, s ezzel nagy hátrányban van a többi klikkek mellett.

Mindamellett létezik. De hol? Alkalmasint a folyosón, hol Tisza körül nyüzsög egy csomó ember. De kik? Hát éppen az a csomó. Könnyû õket megismerni. A Tisza-klikkbeli ember jó reggelt kíván Tisza Kálmánnak, s ha Tisza Kálmán és Sprincer János véletlenül egyszerre nyújtanak kezet az érkezõnek, hát akkor a Tisza-klikkbeli ember azonnal felismerhetõ abból, hogy elõbb a Tisza keze után nyúl. A klikkbeli ember, ha valami találó megjegyzése van, siet azt Tiszával közölni, ha ellenben Tisza mond valami jó megjegyzést (s én istenem, erre még a lelépett miniszterek is képesek), a klikkbeli ember nagy elõszeretettel lanszírozza. Ha Tisza mellett üres hely van a nádfonatú folyosói padon, oda rögtön leül valaki, s aki oda leül, az rögtön klikkbelivé lesz, mint ahogy egykor a császáré lett minden legény, akinek fejét a katonacsákó érte.

A klikk tehát rohamosan nõ és gyarapszik, csak azt szeretném kifürkészni, hogy mibõl állanak a fondorlatai. Pedig már egy párszor közel véltem járni a nyitjához.

Egy nap a közlegényi köntösbe bújt vezér titokzatosan mondá Csernátonynak:

- Még nem érkezett meg az ideje!

Megütötte fülemet ez a hang: »Még nincs itt az ideje«, s faggatóra vettem Csernátonyt:

- Mirõl beszéltetek Tiszával, Lajos bácsi?

- Ebédelni híttam.

Azt is észrevettem az õsszel, hogy pont harangszókor (Zách Felicián is ilyenkor követte el csínyjét) köd elõtte, köd utána, elõterem valahonnan Hegedüs Sándor (ez néhányszor történt hetenkint), s valami titkos szabadkõmívesi jelre mindannyiszor felcihelõdik Tisza Kálmán, és óvatosan kiosonnak a Ház helyiségeibõl.

Édes istenem, miféle intrika lehet ez! Hova mennek és mit forralnak? Ha fel bírnám fedezni, mindjárt megkapnám érte a vaskoronarendet. Kutattam, fürkésztem, szaglálóztam s kisült, hogy Hegedüs Sándor egy vívóterembe vezetgeti Tisza Kálmánt.

Vívóterembe! Tisza Kálmánt! Mit jelenthet ez? Talán ki akarja híni Szapáryt egy szál kardra, s ha Szapáry elesik, sorba lekaszabolja Szilágyit, Csákyt és újra beül a piros székbe.

Közöltem is megfigyeléseimet a párttagokkal.

- Ejh bolondság! - mondá Darányi Ignác. - A kis Tisza Lajoska vívni tanul s a »generális« eljár a vívási leckékre.

Még egyetlen egyszer igyekeztem behatolni a klikk rejtelmeibe. Tisza ravaszul jegyzé meg Ivánkának egy négyszemközt folytatott párbeszéd töredékeül:

- Csak rajtam múlt, hogy meg nem bukott.

Aha! Hegyezni kezdtem a füleimet. Pszt! Kirõl, mirõl van szó?

- Ez egyszer sajnálom, elügyetlenkedtem a dolgot - folytatá Tisza.

- Hát mit tehettél volna?

- Ha véletlenül a királyt hívom a coeur dáma helyett.

Vagy egyszerûen a Nedeczky Pista megbuktatásáról volt hát szó - vagy pedig magasabb, mélyebb és messzehatóbb intrikák folynak, melybe a király fölséges személye is bele van vonva, sõt egy hölgy is bejátszik a nagyszabású politikai játékba. Mert Tiszának minden eszköz jó céljai kivitelére.

Annyi bizonyos, hogy a Tisza-klikk intencióit mélységes homály födi: a legélesebb szem is csak úgy lát abba, mintha a legsûrûbb szitán át nézné. Csak az ellenzéki szemek látják ritka rostán körösztül. Én részemrõl még abban se bírtam teljesen kiigazodni, hogyha csakugyan van Tisza-klikk, tagja-e vajon Tisza Kálmán?

Jól teszi az ellenzék, ha az átláthatatlan fátyolt föllebbenti, legalább mi klikkbeliek is lássunk valamit. Mert már azt hittük volt, hogy a villacosai torony legendáját ide fújta a szél a magyar elmékbe. Villacosa tornyára egyetlen galambot tett a kõmûves, de azt mondják, hogy aki az õ apjának természetes fia, az két galambot lát. Úgy gondoltuk tehát, hogy a Tisza-klikk az a másik galamb, akit mindenkinek látnia kell, ha »éles eszû politikus« hírére vágyik. De, ha az ellenzéki zsurnalisztika már a képzeletbeli galamb turbékolásait is hallja, nem tehetünk egyebet, mint bámulni a finom hallást és megadni magunkat, hogy csakugyan két galambunk van. Az egyik a torony tetején, a másik a kalamárisban.

Nem tudom, van-e a geszti határban valami patak, de akkora fantáziával, mint az ellenzéké, oda lehet vinni a Rodostó melletti tengert is; a tenger partjára, hallgatni annak bús mormo­gását, át lehet szállítani Csernátonyt s magát Tiszát odaültetni egy geszti fa alá - mint ahogy szegény öreg Bismarck ült a fa alatt, mikor egy ellenzéki úr látta - képzeljük el, hogy Tisza már nincs a parlamentben, mi többi összeesküvõk is eltûntünk, szétszéledtünk, ki ide, ki oda (persze legjobb lett volna, ha a Tisza-klikket egyszerûen kiviszik a Szent György-terére, mint Kont és társait, s rövidesen végeznek velük: errõl legalább balladát is írhatna Illyés Bálint). Tegyük fel, mondom, hogy a Naplóék már szétszórták a Tisza-klikket - vajon eltûnne-e ezzel az a másik galamb a kalamárisból?

Nem az addig, míg a habarékpárti tintát össze nem öntik a szabadelvûpárti tintával. Akkor elszáll a galamb örökre s más madarak röpülnek ki az újságpapirosok betûerdejébõl. Egyelõre maradna a galamb; Tisza-klikk helyett lenne Szilágyi-klikk. És ha Szilágyink nem volna (ami pedig nem jó volna), akkor Csáky-klikket komponálnának ki.

Mert világos a cél.

Gazdátlan fazekakról van szó, t. olvasó, akik el szeretnék hitetni Szapáry Gyula gróffal, hogy az õ fazekai repedeznek.

Hátha elhiszi a miniszterelnök és végre-valahára így szól:

- Új fazekakra van szükségem.

*

Ügyetlen ármány. Pókháló, amire csak rá kell fújni, hogy tovaszálljon. Nem is pókháló - mert a pókháló megcsinálásához is legalább pók kell. Egyszerû bikanyál. A világ folyásán nem változtat. Napok, hetek múlnak-mennek, mint az örökké tovasietõ folyamok. Kedd után hetednapra rendesen új kedd jön s a keddi vacsorákon hol jobb, hol rosszabb a rostélyos és bifsztek, csak a Kubinyi György elméncségei és a Münnich politikai tûnõdései mindig egyformák, hogy: »Ugyan mi lesz már ezzel a habarékpárttal?«

Ott ül Láng Lajos és a legfõbb öröme, ha valaki azt mondja: »Ma jó volt a menü«. (Csakhogy ezt senki se mondja.) Nem hiányzik innen Gajári se, e nyílt, nemes modorú fiatal tagja a Háznak, »a párt esõköpönyegje« (mert minden viharból õ ázik meg a legelõbb) és legfeljebb a fullánkos nyelvû Dániel Gábor ellen intrikál, hogy végre valahára beleugrassa egy szûzbeszédbe. Ott van Lukács Béla, bizonyosan a minisztere engedelmével, és László Mihály bizonyosan a felesége engedelme nélkül. Lászlón rajta lévén az oláhfalusi ködmön - cselszövés nélkül nem lehet, de intrikái nem terjednek messzebb, mint hogy Hagarát valami költött kulisszahírrel felültesse. Hát a szelíd lelkû Teleszky ugyan ki ellen áskálódik? Mi titkos céljai lehetnek Hieronymi Károlynak? Miben fõ vajon az Almássy Géza rózsaszínû homloka?

Aki még soha nem volt komoly összeesküvõk között és csak a színpadi operettekben látott összeesküvõket énekelve, hosszú fekete talárokban, nagy hegyes süvegekkel: az sehogy se hiszi el, hogy összeesküvõk között van.

Pedig tényleg a keddi vacsorán vagyunk.

Ím ott ül Tisza István is; erõs vitába elegyedve a valutáról. (Aha, most már a pénzügy­miniszterségre aspirál.) A múlt kedden a mezõgazdaságról diskurált (akkor természetesen a Bethlen András széke ingott). Hogy a jövõ kedden mi lesz, azt csak az Isten és Linder György tudja.

Tisza István ittléte csakugyan gyanút keltõ. Neki voltaképpen nem is volna szabad léteznie, ha teljesen az ellenzék kedvében akarna járni. De õ nem eléggé udvarias.

A gyanút enyhíti kissé, hogy néha megfordul itt Horváth Gyula, az ellenzék szerint Szilágyinak az intimusa, kitõl nem lehet rossz néven venni, ha ide is bekukkan, mert hiszen (éppen azon forrás szerint) hetenkint egy napi böjttel szigorított életet kell folytatnia, Szapáry által letiltatván a csütörtöki vacsorázástól. Persze el nem maradhat Krajtsik, de már õérte nem lehet jótállni, mert Krajtsik elalszik az asztalnál s a legcsodálatosabb rázkódásokat és csapásokat álmodhatja össze a Szapáry-kabinetre. Krajtsik megbízható ember, ha ébren van. De mit ér, ha soha sincs ébren!

S ezzel, tisztelt olvasók és tisztelt kormány, kiszolgáltattam a bûnösök lajstromát. Tessék kiadni a rendeletet, hogy »a guillotine jöhet«.

A magam fejének azonban kegyelem; mert ez a fej sohase gondolkozott se így, se úgy.

Ott ülök ugyan a keddi vacsorákon, egyik héten úgy, mint a másik héten, tûröm az anekdotákat (némelyikhez hozzá nem nyúlna Harkányi Frigyes se), nevetem Beöthy Aldzsit (de már õ is öregszik), iszom a hordószagú rossz bort, hallgatom az elkeseredett disputákat, hogy van-e léghuzam, vagy nincs s ha van, honnan van, de én abból a pártütésbõl még eddig nem láttam semmit.

Nem mozog ott más, csak az állkapcák, meg kések és a villák. Sõt ezek az utóbbiak csörömpölnek is, mert ezek a vendéglõs tulajdonai. Az állkapcák a mieink, hát azok nem csörömpölnek.

A keddi vacsoráktól ne reméljen hát az ellenzék semmit. Nincs ott semmi afféle anyag, amin rágódni lehetne. Csak a csontok a tányérokon.

De azokat is rögtön kiviszik a pincérek. Mert a kiszolgálat elég jó.

TISZA KÁLMÁNNÉ ÉS GRÓF ZICHY NÁNDOR

Egy fiatal író járt a minap szerkesztõségünkben, aki azon panaszkodott, hogy nincs témája egy humorisztikus beszélyre.

- Mondok én önnek! - ajánlkoztam.

Rám nézett csodálkozva: hogy ki lehet az: gazdag ember, akinek elajándékozni való témái vannak?

Bemutattam magam.

- X. vagyok. A Petõfi Társaság rendes tagja. Vannak eszmecsíráim.

- Nagyon örülök. És szívesen elfogadom öntõl a témát, ha jó. Halljuk tehát.

- Írjon meg ön egy gazdatisztet - kezdem -, akit az uraság kicsap a szolgálatból, mert protestáns nõt vett el.

- Ez a kezdet. Eddig helyesen van. A gondolat kitûnõ, a szenzáció elmaradhatatlan, mert mindenki Zichy Nándorra fog gondolni. Bravó, uram! De hát aztán? Hol lesz a bonyodalom?

- A gazdatiszt nagy nyomorban él protestáns életpárjával. Átkozza az »isten tetszése után« szaladgáló grófot és boldogtalan. A gróf jár a misékre és boldog, hogy a XIX-ik század bizonytalan színû posztójára rácsöppenthette ezt a zsírfoltot.

- Nem rossz a gondolat. De mit csináljak vele tovább?

- Nagyon egyszerû. Ön valóságos regényhõst csinál a grófból, aki eközben elindul keresni azokat az apácákat, akiket egy másik protestáns grófné elcsapatott Nagyváradon, az árva­leányok intézetébõl; elindul megkeresésükre, hogy segítse õket.

- Ühüm! Nagyon jó lesz. Mindenki Tiszánéra fog gondolni.

- Ha aztán felette leleményes akar lenni, a grófné szívének is meg kell esnie a kicsapott gazdatiszten, s õ is elindul annak a nyomorát enyhíteni.

- Természetesen.

- A gróf megérkezik Nagyváradra, de az egyik apácát nem találja. Azt mondják: egy éjjel eltûnt, nyoma veszett. Megy hát kutatni mindenfelé a szerencsétlen teremtmény után. Bágyadt nyomok vannak csak, de ezek folyton szaporodnak, folyton érdekfeszítõbbekké lesznek épp, mint a Gaboriau regényeiben. Olvassa ön Gaboriaut?

- Könyv nélkül tudom.

- Akkor hát ön ki is találhatná már a többit. A gróf megy a nyomokon, míg végre a regény utolsó fejezetében odaér a szegény gazdatiszt házába, ahol kitárul az olvasó szeme elé a kioldott csomó. Az elcsapott gazdatiszt az elcsapott apácát szöktette meg, aki áttért a protestáns vallásra és neje lett. A protestáns grófné, ki pártfogoltját keresi, egy idõben akad rá áldozatára is, éppúgy mint a gróf. Itt találkoznak mindketten. A mese most már lázasan lüktet, hogy végre nagyot csattanjon. A gróf gazdagon ajándékozza meg a maga apácáját, a grófné pedig a gazdatisztet, mindketten belátják az elkövetett hibát, mely azonban a gondviselés különös kegyelmébõl jóra fordult. Ami pediglen a jámbor párt illeti, õk ezentúl természetesen boldogok és ma is élnek, ha meg nem haltak...

Az én fiatal íróm ahelyett, hogy örült volna a pompás aktuális beszély-témának, elkezdte az orrát vakarni, ami írói nyelven annyit jelent, hogy megakadt valamiben.

- Hiszen mind jó volna az, kérem, gyönyörû volna ez, de nem lehet megírni.

- Miért?

- Mert egy nagy nehézség van, hogy a nagyváradi apácák, akiket Tiszáné leszavaztatott, mát letették volt a fogadalmakat, következésképp át nem térhetett egyikük a protestáns egyházba.

- Biztos ön abban, hogy fogadalmat letett apácák voltak?

- Hogyne! Ott voltam az ülésen. Hiszen csak éppen azért tett kifogást Tiszáné a felekezetnélküli intézet általok való vezetése ellen, mert a fogadalmat letett apácáknak a térítés is kötelességük.

- De hisz akkor Tiszánénak igaza van!

- Egészen. Mert az árvák közt, hol szülõi befolyás nem akadályozhatja a hittérítõi magvetést, jó aratást tehettek volna az apácák. Nem volt igazuk a lapoknak, amikor mint vallási türelmetlenséget közölték az esetet egy lélegzetre a Zichy Nándoréval.

- Igen, ferdén voltak informálva!

- De milyen ferdén! Tiszánéval kapcsolatban vallási türelmetlenségrõl beszélni nevetséges. Én ismerem a viszonyokat közelrõl. Hiszen alkalmazottjainak nagyobb része katolikus. Négy belsõ inasa közül három pápista, kulcsárnéja, a komornája szintén az, pedig ez már harminc év óta van nála s helyzeténél fogva gyermekei körében is...

- Nono! Még kisül, hogy Tisza István is katolikus nevelésben részesült, mint Apponyi! Kezd érdekes lenni a dolog.

- A lapok felületesen közölték.

- Hogy van ön olyan jól informálva?

- Nagyváradi vagyok, s eleitõl láttam a dolgok fejlõdését.

- Úgy? Hát miképpen történt?

- Rég mutatkoztak már efféle hittérítési hajlamok az intézetben. A növendékek például vallásra való tekintet nélkül az »Üdvözlégy Máriát« használták imául. Tiszáné a »Miatyánk«-ot kívánta. De ezt sem bírta keresztülvinni. Akkor azután nemsokára beállt a második sérelem: az összes növendékek a katolikus templomba jártak. Tiszáné ezt se találta helyesnek. »A vallási türe­lem­re szoktatják õket« - felelék. »Járjanak hát az összes növendékek a protestáns templomokba is« - sürgette Tiszáné. »Hja, ez nem megy!« - válaszolták a vallásos türelem szoktatói.

- Hja, ez akkor egészen más színt kölcsönöz a nagyváradi szavazásnak.

- Kétségtelenül. Tiszánét nem a vallási türelmetlenség vezette; az õ akciója, éppen megfordítva, a vallási türelmetlenség ellen volt irányozva. Nemes és szabadelvû küzdelem volt. Azért hát a beszély tárgya, amit ön mondott nekem, igazságtalan szatíra volna ellene. Zichy Nándorral együtt említeni õt valóságos sértés lenne. Pedig sajnálom a leleményes, érdekes tárgyat.

- Nem tesz semmit - feleltem. - A beszély elmarad örökre. De hogy a mi konferálásunk a születendõ beszély tárgyában mégse vesszen egészen kárba, leírom szórul-szóra és kiadom a lapban. Ha nem lehetett elbeszéléssé, legyen belõle helyreigazítás.

A HARANG ÉS A KALAPÁCS

(Levél Kiss Józsefhez)

Kedves Barátom!

Nem volnék igazi újságíró, ha már azóta ki nem szimatoltam volna, miféle merénylet készül ellenem lapodban, »A Hét«-ben. Kiszivárgott a híre, hogy az arcképemet hozod és a kiadóim­mal íratod hozzá a kritikát felõlem. Pokoli gondolat, barátom! Mintha a macskákat tennéd meg bíráknak az egér felett.

Tegnap a Ház folyosójára hozták meg hírét, ahol nagy nyüzsgés-mozgás észlelhetõ most a megürült Napló szerkesztõi állása körül. Arra vagyon kíváncsi, ha a Kozarek helye megürül, lesz-e valjon a Házban akkor is észlelhetõ mozgás? Hogyne! Akkor is lesz!

De ez most már nekem mindegy; amint meghallottam, hogy te miféle dolgot forraltál ki ezekkel az én kiadóimmal ellenem, egyszerre elborult velem a világ, s különféle visszatorlási eszközökön kezdtem a fejemet törni.

De már ezt nem hagyhatom annyiba! Erre írni kell valamit. Ezt okvetlenül ki kell parírozni.

De mivel?

Hát amint javában keresgélnék az ideáim közt, egyszer csak megáll elõttem Kõrösi Sándor t. képviselõtársam, és így szól:

- Hoztam neked egy történetet.

- Add ide! Hogy néz ki?

- A harang és a kalapácsról szól.

- No, hát mondd el.

- Van Debrecenben egy Kavics József nevû lelketlen uzsorás, aki nagy vagyont harácsolt össze, istentelenül. Most öreg korára azonban javulni akarna. Megjelent az egyházi gyûlésen és felajánlotta, hogy egy drága harangot vesz a toronyba. A tanács tagjai összenéztek, többen morogni kezdtek: »Nem kell a harangja«. Köpczös István uram õkegyelme pláne felállott, s ilyeténképp szólott:

»Isten szent kegyelme fordítsa el e nagy csapást Debrecen felõl, mert az árvák és özvegyek siralma kongana-bongana a harangban. Jaj neked Debrecen, ha szüntelen ezt hallanád: Bim-bam! Bim-bam! Én vagyok a Tóth Józsefné derékalja. Bim-bam! Én vagyok a Szabó árvák garasa. Nem, ezt a harangot nem szabad a toronyba föltenni, mert ide harangozza a felhõket, a jégesõt, a mennyköveket.«

De a tanács egy része elõtt nem volt közömbös az ingyen harang.

»Szavazzunk az ajánlat felett!« - mondták.

A szavazás megtörtént, s egy szótöbbséggel elfogadták a Kavics József uram ajánlatát, mire felugrott újból Köpczös István:

»No, ha ez a harang meglesz, hallják kegyelmetek, hát én mégsem hagyom a dolgot annyiba, s ezennel felajánlom, hogy a toronyba egy órát csináltatok, az órára egy kalapácsot, hogy az a kalapács idõk végezetéig minden negyedórában üsse-verje azt a harangot.«

És hát ezt is köszönettel fogadták presbiter és kurátor uraimék. Megvan a harang is, megvan a kalapács is, s veri-üti azzal Köpczös István uram a toronyban Kavics József uramat.

Eddig a történet, kedves barátom. Kõrösi Sándor legalább nem mondja tovább. A világért se akarom az én tiszteletre méltó kiadóimat Kavics József uramhoz hasonlítani. Derék úri emberek egytõl-egyig, de a rólam szerzett adataik és élményeik sok keserûséggel lehetnek vegyítve. Rosszul honorált novellák sírása, zokogása hallik ki a sorokból. Egy hosszú életpálya apró súrlódásai nyikorognak ki a betûkbõl.

De a hasonlatosság fõleg téged érint, csakhogy még rosszabb vagy a debreceni presbitereknél, mert te magad fundáltad ki ezt a harangot, amely lehetõleg felém hozza a jégesõt és mennyköveket.

Hát jól van, de Köpczös uramnál én se maradok kisebb s ehhez a haranghoz én is küldök a legközelebbi számba egy kalapácsot, mely azt jól megütögesse.

Címe lesz: »Az én kiadóim«. Küldd el a szedõgyereket egypár nap múlva.

Budapest, 1891. jan. 21.

Szeretõ barátod
Mikszáth Kálmán

A PRENUMERÁCIÓ

A szegény Beöthy Laci megtette egyszer azt a tréfát, hogy lerajzoltatta magát koporsóban, amint a temetõbe viszik s a hitelezõi részvétkönnyeket hullatva vonulnak utána.

De a torkára forrt a tréfa, mert a hitelezõk e violenciára mind felmondták a barátságot egy magyar varga kivételével, ki mindössze ennyi szemrehányást tett a szorongatott írónak: »Böjti úr, nem célarányos a becsületes embereket kicsúfolni«.

Bizony, bizony, jobban tenném én is, ha saját kasztunk érdekében, nem évõdném könyveink elõfizetõivel, inkább magamba szállanék s nem keverném föl az emberek epéjét még jobban.

Mert úgyis nagyon lejárt az elõfizetõ-fogdosás aranykora! Letûntek azok az idõk, mikor Tiszaháton ábrándos kisasszonykák kérlelhetetlenül megadóztattak minden lelket a szénfekete hajú, sápadtarcú költõ számára, s azok is, mikor a haza szent nevében hívhatták elõfizetésre a trubadúrok a bús magyart.

De azért csak rá-rászorul a mai generáció is az elõfizetési felhívásra, bár igaz, hogy most egészen más érzelmek közt bocsátjuk ki, mint boldogabb elõdeink.

Tehát a könyv-prenumerációról írok, melyet manapság bátran elnevezhetünk »egy bûn történetének«, mely feloszlik három korszakra: az elsõ az eszme fogamzásának korszaka, a második a lelkiismeret furdalásának korszaka s a harmadik a kétségbeesés kora.

Én is beleestem a »bûnbe«, de hogy miképp, máig sem vagyok tisztában, mint azt hiszem, egyetlen becsületes gonosztevõ sincs tisztában azzal, miképp fejlõdik ki benne a rossz szándék. Meglepi az embert, mint a szerelem, vagy mint a népszínmûírási viszketeg. A fejben valami kamara fölpattan, belerepül egy darázs és ott éjnap szüntelenül duruzsol: hirdess prenume­rációt! Ha az utcán megyünk, a darázs odabenn egyre azt döngi: látod ezt a sok sétáló felebarátodat, mind boldog és megelégedett, csak te vagy köztük elégedetlen, rontsd el kicsit a kedvüket. Mikor pedig a kávéházban a tea rózsaszín habja mosolyog ránk s a szivarunk füstje bodorodik a légben, eszünkbe jutnak novella-hõseink, akik szintén ábrándosan hallgatják a szamovár zizegését s nézik szivarjaik füstjének szállongó karikáit, de az ördög se tud róla semmit. Megszánjuk szegényeket s megszületik a prenumeráció eszméje.

Az eszme születését követi a tett. Kinyomatjuk az elõfizetési felhívást... de ez sem megy olyan könnyen.

A felhívásnak csábítónak, érzékenynek és sokatmondónak kell lenni. A t. publikum hazafias­ságból már csak bajuszpedrõt vesz. Ma már csábítóbb eszközökhöz kell nyúlni. Eszünkbe jutnak a Kakas Márton recipéi, melyek szerint minden elõfizetõnek ingyen kosztot, ajándék nyulat kell ígérni s ha jelentkeznek ingyen kosztra, adassunk nekik egy nap spenótot, másnap sárga­répát, harmadnap spenótot, negyednap sárgarépát, ötödnap már maguk fognak könyö­rögni, hogy engedjük el az ingyenkosztot; ha pedig a nyúlért jönnek, vágjunk jámbor pofát és világosítsuk föl a jelentkezõt, hogy mi elküldtük a nyulat, hát nem ment el a nyomorult, no de csak tessék kimenni a mezõre, ott bizonyosan találkozik vele és meglõheti bátran. Hah, mily csábító eszmék ezek! Ámbár az igazi prenumeráns-vadászt a Bernát Gazsi eszméje melegíti föl a szíve mélyéig, aki prenumerációt hirdetett - soha meg nem jelenendõ költeményeire.

Végre nyélbe van ütve az elõfizetési fölhívás s ekkor veszi kezdetét azon honfiak és honleányok kiszimatolása, kiket ívvel boldogíthatunk.

Felfordítjuk emlékezeteink tárházát és lázas hévvel halásszuk ki belõle a biztató neveket.

Eszünkbe jut egy régi ideálunk, akinek gimnazista korunkban szerelmet vallottunk: fájó szívvel postára adunk számára egy gyûjtõívet. Majd egy barátunk neve ötlik fel, akinek ma is tartozunk tíz forinttal: jogcím a gyûjtõívre. Azután egy poéta szülõföldünk szent földjén, aki hajdan agyonkínzott a verseivel: méltó bosszú ezért egy gyûjtõív. E módon lassankint Magyarország megtelik gyûjtõ hazafiakkal.

Végül jönnek a helybeliek. Magamhoz veszek egy ívet, elrejtem mélyen kabátom gyomrába (ne sejtse senki, miféle szörnyeteget hordok magammal), s úgy megyek a kávéházba, hogy meglepjem vele a legjobb barátomat.

Éppen vasárnap volt. A fiú gyanútlanul ült a kávéház egyik ablakában, nem sejtve a merény­letet, amit ellene terveztem.

Leültem vele szemben s amint néztem vidám, széles arcát, gondtalan homlokát, ünnepiesen borotvált állát, egyszerre megfájdult a szívem, s részvéttel mormolám:

- Nem...Nincs lelkem elrontani szegénynek a vasárnapjárt. Majd máskor.

Nem adtam át az ívet (oly nyugodtnak éreztem magamat az nap, mint aki valami jótettet mívelt), a legközelebbi alkalomra halasztottam.

Ez az alkalom a népszínházban kínálkozott. Mellé ültem, eltökélve, hogy most ki nem bocsátom karmaimból. Fájdalom, éppen egy új népszínmûvet adtak, unatkozott az egész színház, az én barátom akkorákat ásított, mint egy kapu. Epedve lestem a színpadról egy vidám ötletet, mely megnevettesse barátomat: ez lett volna a halála, mert folyton a markomban szorongattam a gyûjtõívet. Felvonás felvonás után múlt el anélkül, hogy felvidulásra ok lett volna. Még a színészek se nevették el a jeleneteket. Kétségbeesetten sóhajtottam föl:

- Nem adom át! Csak egy kannibálnak lenne ily körülmények közt szíve gyûjtõívet nyomni valaki kezébe.

Máig sem adtam át neki. A többit is kerülõ utakon csempésztem be felebarátaim házi szentélyeibe.

Ezután következett a lelkiismeret furdalásának korszaka.

Nem valami kellemes állapot tudni az embernek, hogy az adó mellett immár õ is számbavehetõ csapást képez az ország fölött. Hogy valahány ismerõsével találkozik, mindnek a szemébõl azt olvassa ki: meggyilkoltál... lelked rajta! Hogy ahol legjobb barátai laknak, az ablakokat merev sápadt arcokkal lássa megrakva, melyek szemrehányóan néznek le rá és üldözik úton-útfélen rémes látományként.

Majd következett a harmadik korszak. Az az idõ, mikor a gyûjtõívek megérkeznek.

Az ember minden bûntudat dacára is bizonyos kellemes izgékonyságot érez. Jólesõ izgatottságot, miközben képzeletében folyton pénzes levélhordók szaladoznak elõtte s egyik a másik sarkát tiporva ront feléje.

A nap ragyogóbban kel föl. Tele van a levegõ aranyos sugárzással, remegõ fénnyel. Lágy, üde illat hullámzik körülöttem, mintha a fenyõerdõk lehe fogna körül. Ez egy darab tavasz. A közönség méltánylatának elõhírnöke.

Kopogás hallatszik, s belép a levélhordó. Két levelet is hoz egyszerre.

Az egyiken otthoni postabélyeg. Ah, ez a szülõföldrõl jõ. Üdvözlégy, kedves szülõföldem, honnan elsõnek érkezik számomra a galambposta a remény ágával. Meghatottságom leírhatatlan. Erdõk, völgyek, csalitok, patakok egyszerre elém lebegnek s megtöltnek hálás emlékezettel. Hiába, mégiscsak a szülõföld!

Felbontom a levelet, s megilletõdötten fogok olvasásához. A poéta ír, mégpedig versekben. Gyalázatos rímekben szatirizálja ki avas világnézetemet, mely elhitette velem, hogy az emberek a tizenkilencedik század végén még prenumerálnak. Fránya poétája! Felbontom a másik levelet. Ebben egy ismerõsöm szintén igen alaposan megmossa a fejemet, amiért neki ívet merészkedtem küldeni, holott õ önzetlen jellegû tiszteletpéldányt vár. Igenis, vár. A címe: Kukutyin, u. p. itt meg itt. - Hát hiszen jól van. Ez legalább nem versben írta.

Úgy látszik, a vidéki gyûjtõkben csalódtam. No, de itt vannak még a helybeliek. Egész nap a szobámban maradtam várva reájuk. Az órák lustán, nehézkesen másztak, de senki se billentette meg a kilincset.

Végre, úgy estefelé biztató kopogás hangzott az ajtón. Odarohantam s mint a zsákmányt vonszoltam be a szobába egy piros-pozsgás, de nagyon komoly hazafit. No, ez prenumeráns, akárhogy komolykodik.

- Üdvözlöm uram - szóltam mély meghatottsággal és fogva a kabátja szárnyát.

- Jó napot - felelte õ mogorván.

- Mivel szolgálhatok?

- Adjon nekem egy gyûjtõívet.

A nem várt óhaj óriási szenzációt keltett bennem. Hiszen ez egy pompás ember. Egyszerre feledtem a verset, a tiszteletpéldányt, a szomorú napi eredményt. Egy ember, aki önszántából akar gyûjteni, valóban nem közönséges szerencse.

- Mélyen le vagyok kötelezve - szóltam átadva az ívet. - Tehát ön még nem prenumerált?

Vendégem lesújtó tekintetet vetett rám.

- De igenis, engem már aláírattak.

- Tehát ez az ív?

- Ezt azért kértem, hogy ha én szenvedtem, az ismerõseim is szenvedjenek.

...Melegen megszorítottam vendégem kezét. Hogyne. Ez az ember egy új gyûjtõ-faj elsõ fecskéje. Nincs többé gyûjtõ rajongásból, hazafiságból - de íme van bosszúból. Okosan kijátszva õket, szebb eredményt érhet el velük az irodalom, mint a hajdaniakkal.

EGY ÚJSÁGÍRÓ, EGY MÉSZÁROS ÉS EGY MINISZTERELNÖK

Anno Domini 1884. azt írta a »Nemzet«-ben de. Heltai Ferenc írótársunk, hogy a »mészáros mesterséghez kevésbé kívántatik szakértelem, mint némely más mesterséghez«. Elolvasván ezt Kertész uram, ipolysági mészáros, elkeseredék vala a mesterség ilyetén dehonesztálásán. Mit, hogy szakértelem nem kívántatik! (Már csak maradjunk a »tetik«, »tatik« mellett, mert az újságírás mesterségéhez sem kívántatik különösebb szakértelem.) Fránya újságírója, mit beszél! Hát nem remeklés az, ha az ember egyetlen ütéssel teríti le a legbõszebb tulkot? (Míg az újságíró csak a ködben szurkál a lepogonyítandó áldozat felé.)

Aesopus meséiben, ily esetben a mészáros felcihelõdvén megy Jupiterhez panaszra. Kertész uram azonképp egyenesen Tisza Kálmánhoz fordult egy instanciával, de olyan argumentumot csatolva ahhoz, mely egyszerre agyonsújtsa az újságíró könnyedén odavetett mondását. Volt pedig ez egy kosból való dohányzacskó. Csakhogy milyen zacskó! Hogy van az kivágva! Kilenc sallangja lelóg rangosan minden szem gyönyörûségére. S bár egy darabból van az egész, rajta barnállik a kosnak minden körme.

...No, hát ilyet vágjon ki dr. Heltai Ferenc, ha nem kell a mészárossághoz szakértelem!

Így küldte fel azt Budára az ipolysági derék mester: »Adassék e levél nagyméltóságú Tisza Kálmánnak«. S hozzá elképzelte, hogy ez a szép jószág csak az ország hatalmas miniszterelnökét illetheti meg; hadd növekedjék meg a tekintélye még jobban, hogy mikor az udvarhoz fölmégyen s beteszi a zacskót a zsebébe, bokáit verdessék a hetyke cafrangok. Még tán maga a király is megkérdi, ha látja: »Ejnye, kedves Tisza, de szép zacskója van; ugyan hol szerezte?« Mindezek megvillanhattak a fejében, mikor a levelet, okos mûvelt hangon, tisztességtudással ekképpen komponálta meg:

A legmelegebb tisztelettel vagyok bátor nagyméltóságodat csekély személyemtõl mint mészáros­mestertõl kitelhetõ emlékkel megtisztelni, melynek kiállítása mesterségemmel összevág s miután borsod-miskolci születésû vagyok, tudvalevõ dolog elõttem, hogy a magyar embernek igen kedves tárgya szokott lenni egy kilencágú dohányzacskó éspedig egész terjedel­mében, egy darabban, a kosnak körmeivel együtt; azért tehát miután nagyméltóságodban ösmertem fel a legnagyobb magyart, ki az ország ügyeinek élén áll és álláspontját leghívebben tölti be, mely cselekményének hála és elismeréseül fogadja nagyméltóságod ezen csekély emléket szívesen egy magyar mészárosmestertõl, ki is mesterségét tanulta és cáfolja a dr. Heltai Ferenc úr azon állítását, melyet még, ha jól emlékszem, 1884. évben a »Nemzet« lapban egy cikkében elõhozott, hogy a mészárosnak nem kell szakképzettnek lennie, mert azt bárki is, némi gyakorlat után, folytatni képes lehet. Ha ez állítása igaz, vágjon ki a fentnevezett dr. úr ily kostököt, ha több évekig fogja gyakorolni a mészáros mesterséget.

Ne vegye rossz néven nagyméltóságod e megjegyzésemet, de mégis némán el nem tûrhettem azt.

Ismételten felkérem nagyméltóságodat, fogadja ezen csekélységet, mint szívembõl eredõ emléket.

Legalázatosabb szolgája

Kertész mészáros mester
Hont megye ipolysági lakos.

E levél óta sok idõ múlt el már, de Kertész uram nem hallott róla semmit. Sok százezer levél elkallódott azóta a papírkosarakban. Sok híres akta, mely országos port vert fel, ma közönséges lim-lom; nagy változások estek. Ki tudja, mi lett hát azóta a zacskóból! Maga az ország miniszterelnöke is, kit »magyar Bismarck« gyanánt szerettünk emlegetni, elhagyta piros bársony székét.

De míg az igazi Bismarckot a szereplési láz gyötri és a fecsegési vágy (fog az még küldeni Ábrányiért!), addig a mi Tiszánk csendesen, megelégedetten ül a nádfonatú képviselõi padban vagy a folyosón. Vidám, boldog és érdekkel szemléli a lázas, áldásos napi munkát, melyet az új vezér dirigál; de a lezajlott tizenöt évi hatalom emlékei nem kísértenek fejében. Nem menti, nem szépíti, nem emlegeti a tetteit (pedig valamennyire õ csak részt vett az eseményekben). Nem dicsekszik a föld potentátjainak kegyeivel, bizalmával (pedig abból is eleget kóstolgatott).

Hanem egyetlen egy dicsekedésen már többször rajtakaptuk:

- Küldött nekem egyszer egy ipolysági mészáros egy gyönyörû dohányzacskót...

S itt következik a fent elmondott történet elõadása; amit olyan arccal mond el, olyan megelégedetten, majdnem felvillanyozva, mintha sohasem érte volna ehhez fogható kitüntetés.

- Van-e aztán a zacskóban szûzdohány, kegyelmes uram? - kérdik ilyenkor a képviselõk.

- Ne gyanúsítsatok! Hol venném? Nincs abban egyéb, mint a Kertész uram levele, amit benne õrzök. Elhozom nektek egyszer, mert érdemes elolvasni.

S valóban közzétenni is érdemes volt. Mert az egész történet sok tekintetben igen kellemes. Egy história, amiben az összes szereplõk jól járnak úgy, hogy a vég mindenkit kielégít.

Heltai Ferenc jól járt, mert a cikkének messzemenõ hatása volt (s az íróra ez a fõ). A miniszterelnök szintén nem járt rosszul, mert egy nevezetes dohányzacskót kapott. Kertész uram meg lehet elégedve, mert rehabilitálta a mesterségét. Én sem panaszkodom, mert egy témát kaptam benne. Sõt még a megcáfolt »Nemzet« sem lehet elkeseredve, mert az 1844-iki cikke egy kis közleményt szült számára hat év után. Némi rövidséget csupán az a bizonyos kos szenvedett - de az is csak a halála után.

ÁLARC NÉLKÜL

- Nem mese -

Méltóztassanak elhinni, hogy a kegyelmes úr roppant demokrata hírében állott. Egyik öreg számtanácsos, ki egész életében reszelõ érdességû republikánus volt, maga is azt poszmogta róla a miniszterium fiatal gólyáinak, hogy a kegyelmes úr valóságos vértanúja annak a kristálytiszta demokráciának, amelynek férfias önérzettel, nyíltan, szabadon, mindenféle politikai szójárás és vitorlaforgás között is kifejezést ád. S az haj! nagy dolog ám... Mindenki tudja, hogy a kegyelmes úr például csak azért nem leve eddig valóságos belsõ titkos tanácsos, mert nem ajánlatos illatos pillangós szõnyegre állítani azt, akinek patkó van a sarkán...

A fiatal gólyák megilletõdve hallották az öreg szittya poszmogásait, s ettõl az idõtõl kezdve valóságos áhítattal bámulták a kegyelmes urat.

Volt köztük egy impertinens szõke, sápadt arcú fiatal segédfogalmazó, aki arról nevezetes, hogy kitûnõ diplomákkal rendelkezett, rengeteg sokat tudott, s a szó komoly értelmében való zseniális tehetségei voltak. Könnyû felfogás, gyors ítélet, sok humor, biztos mennykõfogó a feléje röpített viccek ellen és kiélesített fullánk a rosszakaratú (kollégiális) támadások hathatós - visszleszámítolására stb. stb. Szóval, olyan ifjú ember, akibõl diktátor éppúgy lehet, mint alkalomadtán - hordár.

Ha most már elgondolja az ember, hogy ez az igazán derék fiú immár a negyedik esztendeje aspirál egy olyan fogalmazói állásra, amelyet a vele egyszerre hivatalba lépõ Niki báró már egy éve elért, pedig isten bizony nem értett hozzá - s hozzá gondolja ugyanegy füst alatt azt is, hogy édesanyja volt otthon, akinek õ vala minden reménysége ezen a földön, s ketten az õ szerényke keresetébõl éltek -, nem fogja bizony csodálni senki, hogy midõn a kegyelmes úr átvette a minisztérium vezetését, õbelé vetette minden reménységét.

Egy demokrata miniszter túlteszi magát a hagyományos protekció rendszerén (ezen a ruganyos húsú polipon, amelyen sem szúró, sem vágószerszám nem fog), s következetes lészen bizonyára azokhoz az ideális elvekhez is, amelyekrõl nemcsak szóval, hanem - ottan-ottan írásban is, mindig rendkívül korrekt modorban nyilatkozott. Be kellene tehát kéredzkedni a kegyelmes úrhoz és megkérdezni tõle, hogy hajlandó-e õt egyáltalában akceptálni, vagy nem?

Niki báró házasodni készül. Földhöz fogja csapni a fogalmazóságot és menyasszonya pénzén jónevû istállót fog berendezni. Helye üresen marad. Jó volna tehát, ha már most aspirálna erre a helyre. A miniszter ugyan igen figyelmes memóriájú ember hírében is áll, de nem lehet tudni, hogy mi kerülhet hirtelen a levegõbe, amitõl meginog a kegyelmes úr fundamentuma, s a várható kilátásokat ismét elviszi valamiképpen az ördög.

Annyi az egész, hogy rövid habozás után férfias cselekvésre szánta el magát a derék fiú, elhatározván szentül azt is, hogy alkalmazkodni fog a demokrata miniszter elveihez és »emberi méltóságához illõ önérzettel« - amint a kegyelmes út hatásosan mondani szokta - fogja neki elõadni, hogy miért járul ím kopottaska frakkjában a színe elé.

S hát úgy is történt.

Egy szép napon audenciára jelentkezett, s ott aztán bátran, emelt fõvel, »emberi méltóságához illõ önérzettel« lépett a puritán római erényekkel ékes nagyúr elé, ki - da capo saját hatásos kifejezése szerint - nem tûri a csúszásmászást, hízelgést, megalázkodást és több rendbeli hasonló nyomorult paréjját a »férfiatlan társadalmi morál« dudvás mezejének, amelyrõl bõven arat manapság minden okosan számító stréber.

A kegyelmes úr - csodák-csodája - roppant hideg nyugalommal mérte végig a méltóságos emberi önérzettel fellépõ ifjút.

- Mit akar?

- Kegyelmes uram...

- Csak röviden!

- Bocsánatot kérek - felelte magabízó önérzettel az ifjú -, nagyméltóságod beláthatja, hogy négy esztendei várakozás után, azzal a kvalifikációval, amellyel én rendelkezem, joggal reflektálhatok egy olyan állásra az állam szolgálatában, amelyben érvényesülhetek, s amely után legalábbis meg tudok élni.

A hang merész; ugyanilyen a tekintet is. A kegyelmes úr arcán pedig viharba repül össze az állandóan ott tanyázó felhõ massza.

- Mit fecseg ön?

- Bocsánatot kérek...

- Micsoda pöffeszkedés ez?

- Kérni...

- Elég! Menjen!

- Kegyelmes uram...

- Elmehet!

- Könyörgök alázattal...

A nagy demokrata megvillanó tekintettel sújtja le a szegény, sápadt fiút és rákiált, hogy cseng:

- Takarodjék!

*

Tudni kell egyébképpen azt is, hogy tíz perc múlva aztán egy igen magasrangú, gõgös fõurat jelentettek be. A kegyelmes úr jelt adott a beléphetésre s közben futólag a tükörbe nézett.

Nincs semmi baj. Az álarc ismét rendben.

Jöhet, aki akar.

A SCHNEIDER SZÜRKÉI PÁRIZSBAN

A vademberek még jó emberek, mert azok megeszik a fehér embert... És ebben van ráció, mert éhesek és éppen a fehér emberre éhesek. De a saját embereiket nem bántják.

Olyan törzsrõl is van tudomásunk, amelyik megeszi a saját embereit is - a nagyon öregeket. Ez a kímélet egy neme és a halhatatlanság bizonyos módja. Így élnek tovább az unokáikban.

De a fehér emberek emberevése visszataszítóbb ennél. És ostobább is. Mert amazok az éhség csillapítására dolgoznak, emezek a hasznavehetetlen aggoktól szabadulnak meg jó étvággyal, míg a fehérek a legderekabb embereiket falják fel.

Párizsból ver a hír, hogy Jules Ferryt, Franciaország ez idõ szerint legnagyobb emberét, ki egy ünnepélyen beszédet tartott, künn az utcákon a tömegek, csúfondáros üvöltésekkel, rakoncátlan szitkokkal támadták meg, úgyhogy kénytelen volt bérkocsin menekülni.

Jelentéktelen eset. Csak úgy mellesleg foglal helyet a nap krónikájában. Jules Ferry különben is népszerûtlen. Azon szerencsétlen nagy ország, mely a világnak szemefénye olykor, nem bír annyi belátással néha, hogy a rókát össze ne tévessze az oroszlánnal.

De nem akarunk Franciaország belügyeibe avatkozni (nehogy rendreutasítson Péchy Tamás), a »ligue des patriotes« csínyjei felett se törünk pálcát (mert úgyse olvassa el cikkünket), de a száguldó bérkocsi, mely tova rohan Franciaország legjobb fiával Párizs boulevardjain, eszünkbe juttat egy másik bérkocsit, mely évek elõtt éppúgy rohant a Múzeum körúton, a fenyegetõzõ sokaság szitkaitól kísérve. Ebben a bérkocsiban akkor Tisza Kálmán ült.

De ez nem az elsõ és nem az utolsó bérkocsi. Ez egy állandó fiáker a parlamenti rendszer mellett. Egyszer egy, máskor másik nagy emberünk lesz kénytelen beleülni. Folyik az óriási lakmározás, csámcsogás, fogpiszkálgatás, aztán szájmosogatás. Néha az sem. Egyszer Tiszát esszük, máskor Apponyit, sõt Kossuthba is beleharapunk. Majd jönnek aztán apródonkint a többiek. Rákerül a sor Szapáryra, Barossra. Egy mindig készül, puhul a nemzeti étvágy számára a borító kosár alatt. A sajtó spékeli apródonkint...

Talán nem egészen jól van ez így. Az angol nép portást állít kiváló embereinek, a francia s a magyar egy bérkocsiba kergeti.

Mi tanultuk-e ezt a franciáktól vagy azok mi tõlünk? Mindegy, az emberevés kínzó étvágya kétségkívül rajtunk van, s hogy ím a Schneider szürkéi Párizsban is elõtûntek, ez igen melankolikus gondolatokat ébreszt fel, mégpedig nem a népképviseleti rendszer dicsõségére.

A fejedelmek eddig is igen sok nagy embert emésztettek fel, egy-egy szeszélybõl beletaszítva a semmiségbe (még Bismarck is elnyeletett; még õ is kisebb volt, mint egy császár torka), de ha a népek is ugyanezt a mulatságot kezdik, akkor az anyákon akad meg a dolog, mert azok nem tudnak velük konkurrálni, annyi nagy embert produkálva, amennyi a fogyasztásnak megfelel. Elfogyván a jelesek, Boulangerek kezébe kerül a vezetés.

S ezeket aztán nem a parlamentárizmus eszi meg, hanem õk eszik meg a parlamentárizmust.

HÚSVÉT A SZÍNHÁZBAN

A következõ sorok közzétételére kértek föl bennünket:

»Tisztelt Szerkesztõ úr! Azok közé az európai rabszolgák közé tartozom, akik este is dolgoznak. Az éjfél majdnem mindig a munkaasztalnál talál. És így, ámbátor bolondja vagyok az összes mûvészeteknek, színházba nem igen járhatok, évenkint csak három olyan napom van, mikor kielégíthetem Thália iránti szenvedélyemet: a három sátoros ünnep. Természetesen egyet se mulasztok el e ritka alkalmak közül, s a nagy ünnepek elsõ napján sietek jegyet szerezni valamelyik színházba, hogy ellássam magamat a kellõ szellemi táplálékkal, legalább is egy fertály esztendõre.

Azt gondolná az ember, hogy évek hosszú során át így is meg lehet ismerni a repertoár egy nem jelentéktelen részét.

Ez tévedés. Én már több mint egy évtizede vagyok ilyen ünnepi színház-látogató, de fájdalom eddig még csak két darabot láttam: az Ember tragédiájá-t és a Piros bugyelláris-t.

A nemzeti színházban minden nagy ünnepen a Madách ismeretes remekmûvét adják, a népszínházban pedig Krisztus urunk születését, föltámadását és a Szent-Lélek eljövetelét egyképpen a Piros bugyelláris elõadásával ünneplik.

A tíz év alatt, mióta fölváltva hol az egyik, hol a másik darabot tanulmányoztam, bõséges alkalmam volt az összehasonlításra, melyik színész játssza jobban s melyik rosszabbul ezt vagy azt a szerepet; megértem, hogy új színészek jöttek a régiek örökébe, túléltem egy egész színészgenerációt; láttam egy tucat Nyeglét, s egy egész sereg Kósza Gyurkát; lassankint minden megváltozott a színpadon, csak a két darab maradt örök. Az esztendõk során nagy változáson ment át az én esztétikai meggyõzõdésem is; az Ember tragédiájá-nak lelkes bámulójából Madách profán kritikusává lettem, s a Piros bugyelláris, melyet eleinte kedveltem, valósággal gyûlöletesnek tûnt föl elõttem. S még mindig csak e két darab járta a sátoros ünnepeken. Belétörõdtem ebbe is; rossz kedvvel bár, tovább élveztem az én két darabomat; s azonképpen tovább változott az én esztétikai meggyõzõdésem is. Oly szépen változott, fejlõdött, hogy ma már megint ott vagyok, ahol legelõször voltam. Jelenleg ismét lelkesülök az Ember tragédiájá-ért, s ismét gyönyörködöm a Piros bugyelláris-ban. De ezt a nézetemet már szeretném megõrizni. Melegen óhajtom, hogy visszanyert hitem ne kerüljön többé veszedelembe soha, soha. Aztán meg szeretnék már végre néhány más darabot is látni.

Azért tehát ünnepi színházlátogató társaim nevében is arra szeretném kérni a színházak tisztelt igazgatóit, hogy a toujours perdrix elvét ne érvényesítsék oly kérlelhetetlen szigorúsággal. Remélem, a tisztelt szerk. úr nem tagadja meg e kérés illedelmes kifejezésétõl b. lapjának publicitását.

M. K. hétköznapi munkás, sátoros ünnepeken színházba járó.«

A KIRÁLY SZEMÜVEGE

Alkotmányos országokban két faktor oszthat kitüntetéseket: az uralkodó címekkel, rendjelekkel rendelkezik, a nép fáklyásmenetet adhat, díszpolgárrá teheti kedvencét, szobrot emelhet neki, utcát nevezhet el róla. Középütt lebeg a sajtó. Ez hangzatos szóvirágokkal ékesíti föl tenyerén hordott embereit. Mindeniknek megvan a maga jogosultsága, minden kitüntetés becses lehet, ha attól jön, aki arra illetékes, és ha úgy nyilatkozik, hogy természe­tességének ízét másnemû aroma el nem veszi.

Egy szobor, amit a hatalom állít föl, kevesebbet ér, mint amit polgárok emelnek polgár­társuknak; a sajtó lelkesült zengése fülsértõ hangzavarrá válik, ha a reklám nagy dobja van megütve benne, a nép koszorúja undorító, ha virágait a hízelgés keze fonja.

Innen van az, hogy a különféle helyekrõl származó különféle kitüntetéseknek különféle formákban kell mozogniok. A király rendjeltára élõ alattvalóira szól (az élõk támogatják a trónust). A nép fáklyásmenetei, díszpolgári oklevelei szinte az élõk számára vannak, de a nagyobb szabású kitüntetések a szobor, az utcanév a halottaké (mert a megbecsült halottak nevelik a népnek a becsülést szomjúhozó élõket).

A királyi kitüntetések is bizonyos szabályokba vannak szorítva. Váradi Antal nem kaphatja meg az aranygyapjút, hanem csak a »pro litteris et artibus«-t. A királynak külön szemüvege van az emberi nagyságra nézve. És az helyes is. Arany János csak a Szent István-rend kiskeresztjéig való ember volt, de a kaszinó vén gibicei közt akárhány Szent István-nagykeresztes van - akik nullák a nép elõtt. Király csak egy van, s mégis megköti a saját kezét szabályokkal, nehogy egyes esetekben a nagyobb rendjelek fiókjába nyúljon, miáltal a kitüntetések értékét leszállítsa. Vagy ha nem éppen a saját kezeinek megkötésére céloznak a rendjel szabályai, legenyhébb fölfogás szerint céloznak az utódokra, hogy az utódok ne bánhassanak könnyelmûen a rendjelekkel.

S a nép? A millió fejbõl álló nép (s minden koponya másképp alkotva) hogy tartson mértéket az õ kitüntetéseiben, ha azokat nem szorítja formák és szabályok közé? Az elsõ száj elkiálthatja az elsõ föllendülésnél: »szobrot neki!« S a többi száj utána ordít. S ez az ordítás mindjárt orkán, mert népakarat. A szobrot azonban szerencsére faragni, önteni kellene s amíg kifaragnák, megöntenék, a nép elfelejti a buborékszerû fölpezsdülését és akkori bálványa nevét.

A napi áramlatoknak elég a fáklya. Egy negyedóráig ég és kialszik. A füstje eloszlik a levegõben. Mint ahogy eloszlik némely nimbusz.

A népszerûség nagy vonzerõ; aranylevelû pálma, melynek árnyéka tündöklõkké teszi az alatta levõket. Édes bér a népszerûség, melyért szeretnek sorompóba szállni a halandók. A nép kincs­tárában az egyetlen becses gyémánt, melynek fényével fönntartja saját presztízsét, azt elvesz­tegetni, annak értékét nullifikálni a legnagyobb ostobaság, amit a nép tehet. A népszerûségnek vannak skálái, de egyetlen skálájában se derogál senkinek, s ennyivel többet ér a rendjeleknél. Egy koronás arany-érdemkereszt fölbosszantaná Széll Ákost, de egy csipetnyi a népszerû­ségbõl jól esnék gróf Szécsen Antalnak is. Maga a most dicsõségesen uralkodó magyar király is, tudom, összes címei közt legtöbbre becsüli azt a nevet, amellyel Európa-szerte emlegetik: a »legszeretettebb király«-nak.

A népnek százszor inkább korlátoznia kell kitüntetéseinek mértékét, módját, mint az uralkodóknak, mert százszor inkább tévedhet elágazó észjárásával és szeszélyeivel. Hát még a kitüntetendõk személyét mennyire meg kellene válogatnia. Kinek mit adjon? Mert az õ vonzalmával sokkal inkább visszaélnek az emberek, mint a királyéval. Minthogy e vonzalom annyira becses, hogy még a látszata is imponáló.

S mindenekelõtt saját szemüvege legyen a népnek. Ha a koronának nem elég nagy Arany János, a népnek viszont nem elég nagy Radetzky generális, vagy nem tudom én ki, habár a trón legelsõ lépcsõjén állna. Ez a király külön dolga az õ vitézeivel. Nekünk is vannak hõseink. A mi szemünknek azokat kell meglátni. Ez meg a mi külön dolgunk.

De sajnos a mostani népszerûség rossz hírbe keverte magát. Nagyon gyanús holmi az egy idõ óta. A nép megtalálta valahol a király pápaszemét s azon át nézi az országot. A megbecsülését abban a fokozatban osztogatja, ahogy a királyi kegy süt az illetõre. Az államtitkár bankettet kap, ha valahova megy, a miniszter fáklyászenét, a miniszterelnök fehér ruhás leányokat. (Hogy a palatinus mit kapna, ha volna, szinte lehetetlen elképzelni.) Tereit, utcáit is a miniszterek nevére keresztelik a városok. Díszpolgárokat is a miniszterek közül választanak. Mandátu­mokat a minisztereknek ajánlanak föl. Ha az egyik miniszter nem vállalja, a másiknál kilincsel a deputáció, s ha végre a nyolcból egy sem akad, az államtitkárokra fanyalodik. S még szerencsés népszerûség, ha államtitkári fõ körül fonhat glóriát, mert államtitkár is csak nyolc van. Igyekszik a nép fürge és szemes lenni, hogy legalább egy excellenciás urat foghasson. És ha ezek is le vannak már foglalva, nemes rezignációval száll alá a dietenklasszis lajtorjáján, s mikor már az adófölügyelõ (s kir. tanácsos) se vállalja a mandátumot, csak akkor küldi föl szorultságból valamelyik polgártársát, aki még semmi, csak esetleg lángeszû férfi és nemes, tiszta jellem.

Ezek a hiperlojalitás kinövései. A tetszelgés a király szemüvegével. Nagyon lehangoló szimptómák. Nem kicsiségek ezek, mert egy nép szellemére lehet belõlük következtetni. Aki egy osztrák városban megfordul s látja, hogy a fõtér »Erzherzog Johann-platz«, a szomszédos utca »Erzherzogin Dorothea-gasse«, az átellenes vendéglõ »Zum Erzherzog Karl«, az rögtön rájöhet, hogy itt sört isznak és nem gondolkoznak többé, hogy itt a közszellem meg van bénulva s túltengésében a lojalitás már csak oda mehet ki, ha bálványait, vonzalma tárgyait is az elõljáróságtól kapja, hogy azzal állítanak be a polgárok a föllebbvalókhoz egy napon, jelöljék ki nekik a leányokat is, akiket õk ezentúl szeretni fognak és feleségül vesznek.

E keserûen komikus gondolatokat, minek is tagadnám, a »Baross utca« affér idézte fel e sorok írójában. De nem a Baross személye. Mert Baross érdemei nem képezhetik vita tárgyát. Csak eszmetársulás útján kerülnek e helyen megbeszélés alá a lojalitás túlhajtásai, a miniszterek adorálása stb.

Mert nincs abban semmi, hogy egy miniszter népszerû legyen, hogy a nép szeresse és bálványozza. Hiszen a miniszterek a legjava emberekbõl vannak. Hát bizonyosan találhat köztük a nép is egy-egy megszeretni méltó alakot.

Csakhogy mikor mind a nyolc miniszter nagy, bölcs, szeretetreméltó, amíg miniszter, akkor lehetetlen nem gyanakodni a népben.

Gyermekszobákban látni apró emberkéket a nyakukban egy-egy »bártlival«, amelyikre rá van hímezve »apa kedvence«, a másikéra »mama kedvence«, a harmadikéra »nagybácsi kedvence«. És ezek a kis bohók jól veszik ki magokat a megkülönböztetésekkel. De a mi minisztereink nyakában három ilyen bártli is lóg: Az egyik bártlin »a korona kedvence«, a másikon a »nép kedvence«, a harmadikon a »sajtó kedvence«. Mind a háromnak »kedvence« egy személyben.

Hát ezek a bártlik igen kellemesek lehetnek a minisztereknek, mert fölköthetik akár mind a hármat egyszerre, akár csak az egyiket, amelyikre éppen szükségük van - de a magyar közszellemre sajnos, nagyon rossz világot vetnek.

A közmunkatanács eljárása igen helyes volt, nézetünk szerint, ha a szabályhoz ragaszkodott, hogy élõ emberekrõl utcákat nem nevez el. S igen helyes a szabály is. Mert a lojalitás olyan különös túltengései közt, aminõk mutatkoznak, jó az emberek nagyságát egy kis idõre eltenni, hogy ne fogja a rozsda; mert ha az élõ hatalmasok imádása minden korlátok nélkül folyna, kivált gyorsan változó kormányok alatt, nem maradna elég utca és tér az aktuális nagyok számára - úgyhogy apródonként a halottaktól kellene elvenni az utcákat. Mert a meghalt excellenciásoknál többet érnek az élõ excellenciások. Ezen elkonfiskálások alá hihetõleg legelõbb jutna Arany János, Toldy Ferenc és Vörösmarty, akik csak tekintetes urak voltak, de megeshetnék, hogy Baross Gábort is letörülnék a Stáció utcai pléhtáblácskákról - ha majd leendõ minisztereknek kellene a hely.

Azért tán jobb ez így, vigasztalódjék a miniszter, hogy a közmunkatanács a halálát akarja elõbb bevárni. Nincsen abban semmi udvariatlanság. Én hiszem, hogy az õ érdemei kiállják azt az idõt. S végre a Stáció utca is várhat.