1815-1895

Ha az ezredéves ünnepen, hol bemutatjuk a világnak ezer év haladását, eredményeit, kultú­ránkat, intézményeinket, össze tudnánk gyûjteni egy történelmi arcképcsarnokba mindazokat, kik ebben közremûködtek, vagy akik erre befolyással voltak, ugyancsak csodálkozva kiálthatna fel egy francia:

- Hol vannak innen az asszonyok?

Hja, biz ott nemigen volna asszony. Talán ott függne a falon a szép Zrínyi Ilona, de csak azért, mert olyan volt, mint egy férfi. Nem lehetetlen, hogy ott találnók Apafinét, Bornemisza Annát, mert egy kedélyes órája van az ezer évbõl. Szép, kackiás asszony hisz elég volt olyan is, aki nehéz kardot kötött karcsú derekára, Széchy Mária vagy Dobó Krisztina; ha úgy hozta a balszerencse, olyan is, akinek puha szíve kemény tudott lenni, mint az acél, Hunyadiné, Pókané - oroszlánoknak nemcsak a hímje bátor -, de a nemzet eszményeiért, haladásáért, kultúrára emelkedéséért küzdõ alakok közt alig találni asszonyt. Azok az asszonyok, aminõkrõl Sainte-Beuve írt esszéket, akik tollukkal a kezökben vagy csevegéssel a szalonjaikban, levelezéseikkel a nagy szellemekkel, sõt némelykor szerelmükkel is, egy szívükbe oltott kényszer behatása alatt hazájuk nagyságának emeltyûivé lettek, azok a holt asszonyok, akik Franciaország múltját úgy megszépítik, nálunk nincsenek: nekünk csak élõ asszonyaink vannak, akik támadnak bimbókból, mint a rózsák nyílnak, s elmúlnak, mint a rózsák. A holt asszonyok beillatozzák Franciaország kultúrtörténelmét, és szinte érezni, hogy a nemzet ragyogó múltja milyen tökéletlen volna nélkülök és milyen üres a Pantheon.

A magyar nõ szép, deli, eleven, kívánatos, jól süt, jól fõz, férjét meggyámolítja, gyerekeit fölneveli, jár mulatságokba, míg fiatal, a templomba, mikor öreg, s összes földi munkálkodása rendszerint ezekben találja határát is. A kivételek annyira ritkák, hogy szinte csodálatosaknak, különöseknek látszanak e lankasztó hazai levegõben, hol még ma is kicsinylõ hangon bölcselkednek arról, hogy az asszony kezébe a fõzõkanál való. Oly ritkaság egy-egy Veres Pálné, mintha egy pálma nõne fel a mi délceg jegenyéink és egyszerû fûzfáink között. Hogyan nõtt fel ebben a levegõben így?

Itt még senki se érzi szükségét Geoffrin asszony vagy a Scudéry kisasszony szellemének - itt õk még gúnyolt »kékharisnyák« volnának, Du Duffand marquise vagy a D’Epinay asszony emlékiratai senkit sem ejtenének bámulatba, Récamier vagy De Lambert asszonyok szalonjai üresen maradnának a szerdai és pénteki délutánokon. Itt még csak addig számít az asszony, míg szép és kívánatos - azontúl tartsa rendben a családbeliek fehérnemûjét, s ezzel betölti rendeltetését. Azok a nõk, akik húszéves koruktól hetvenéves korukig folyton frissek a szellemükkel, folyton érdekesek és lebilincselõk az egyéniségükkel, azok itt nincsenek, s nem is igen érzi a hiányukat senki. Szóval, az a szellemi erõ, melyet más fejlettebb társadalmakban a nõk képviselnek, az még embrióban alszik, s nem is igen ébresztgetik. Ha akad is egy-egy merész kezdeményezés, mint a Wlassicsé, aki kihámozni igyekszik ezeket a szunnyadó erõket - ez még mindig afféle korai mozdulatnak látszik.

De hogy a magyar asszonyban is megvan a nemes érc, melybõl a nagy társadalmak nagy asszonyai vannak gyúrva, annak egyik bizonyítéka Veres Pálné, a nõképzõ egyesület elnöke, kinek arcképét nem most elõször mutatjuk be a »Vasárnapi Újság«-ban. Úgy jelent õ meg a magyar társadalomban, mióta az újjászületett, mint az elsõ fecskék egyike - kit okvetlenül követni fognak mások. Elõtte köd, mögötte köd. A tudósai körében fonogató Lorántffy Zsuzsanna óta csak egypár jótékonyságáról ismeretes gazdag úrasszony képe csillogott elõ a múltak homályából, de valamely komolyabb nõi akcióra éppenséggel nem volt példa.

Veres Pálné az elsõ, aki mert s akinek sikerült, amit akart. Aki mint elsõ lépett ki a küzdelemre a magyar nõk magasabb kiképzésének kérdésében.

Hogy jutott eszébe, még akkor, mikor a nemzet legkiválóbb szellemei is ötödrendû dolognak tartották az ilyet? Sõt, ha felmerült a kérdés akademice, még amellett is disputáltak, hogy talán jó se lenne, ha a nõk többet tudnának, mint amennyit tudnak. Maga b. Eötvös József is azt tartotta: inkább a népet kell emelni bizonyos értelmi nívóra, a parasztasszony tudjon inkább harisnyát kötni, mint az úriasszony - filozofálni.

Ilyen viszonyok közt vetette fel Veres Pálné egy nõképzõ egyesület alapításának eszméjét. Nem volt már akkor fiatal - életének java része a táblabírói világba esett vissza, 1815-ben született. Szinte gondviselésszerû, hogy e Beniczky kisasszony lett a magyar nõnevelésnek elsõ reformátora, ki otthonában, a lázi kastélyban anya nélkül nõtt fel, s csak hézagos nevelésben részesült, olyanban, mint az akkori jobb módú kisasszonyok, ti. németben.

Beniczky Hermin apját és anyját elveszítvén, nagyatyjához, Sturman Mártonhoz került, Tót-Györkre. Itt fejlõdött ki érett hajadonná. Élénksége, szelleme, tudnivágya és vitatkozni képessége már ekkor is feltûnt a vidék úri lányai között. De a sok csapás által sújtott öregúr mogorva, apatikus volt, társaság igen ritkán jött a házhoz, még ritkábban ment s vitte unokáját valahova a gazda, a csinos, életerõs leányt így nevelte a magány (a legnagyobb tanítómester), gondolataival saját belsõ világa felé fordult. Valami kis könyvtárféle volt Tót-Györkön, nehány német könyv, részint filozofikus, részint szépirodalmi Zschokke: »Stunden der Andacht«, talán egypár Kotzebue színmû s effélék. A tudásért lángoló lélek falánkan nyelte e hézagos szellemi ismereteket, sokat meditált, gondolkozott egy-egy kifejezésen, amit az alapismeretek hiánya folytán nem értett, s ezeket apródonként valóságosan kitalálta. Így fejlõdött lassan-lassan a nyolcvanéves aggastyán közömbös hallgatagsága mellett a jelenkor egyik legkiválóbb magyar hölgye, s lelke a tót-györki olvasmányok hatása alatt bölcselkedõ; elemzõ irányt vett.

Ha udvarlókkal, enyelgõ, tréfálkozó fiatalokkal tölti meg házát az öreg Sturman, talán Veres Pálné is csak olyan lesz, mint a többi asszony, ha egypár könnyed regényt talál a polcokon, meglehet, szintén nem ez az eredmény. De a gondviselés, úgy tetszik nekünk, gondoskodik a maga kiválasztottjairól, s úgy intézi a mellékkörülményeket életükben, ahogy az õ céljainak kedvez, ahogy az általa szánt szerephez kell. Vagy csak véletlen minden, ami történik, és csak mi konstatáljuk utólagosan, hogy egy végzetszerû erõ lökte elõre a kiszemeltet?

Sokan nem hisznek a gondviselés ilyetén rendszeres segédkezésében. Vannak szerzõk, akik Róma õstörténetét mesének tartják, mert éppen úgy ugranak ki a Caesarok egymás után, amint Róma nagysága kívánja: a hódító után jön a békeszeretõ, azután a törvényhozó, stb. Pedig bolondság tõlük! A tényt, hogy Róma végtelen nagy lett, el kell fogadniok, s ha már ez megvan, szinte lehetetlen tagadni, hogy ehhez a körülmények és az uralkodók temperamen­tuma is hozzájárult. Ha az elõidézett fõ tény maga nem mese, milyen logikával vétessenek meséknek az elõidézõ körülmények, csak azért, mert kedvezõk voltak ama csodás tény bekövetkezésére?

Nagyból szõve példát a kisebbre - szükséges volt, hogy Beniczky Hermin épp egy olyan nagy mûveltségû, derék, csöndes, finom lelkû úrhoz menjen férjhez, mint Veres Pál, aki maga nem vágyik szerepre, de minden köztevékenységre van buzdító szava, aki megérti nejében a nemes tüzet, és nem siet azt eloltani, hanem ápolja. Egy maradi táblabírónál megtört volna a fiatal asszonyka szárnya - itt kibontódott a szép vanyarci kastélyban, hol a környék kiváló emberei sûrûn megfordulnak a kristálytiszta jellemû gazdánál. Odajár Szontagh Pál, nagy jövõjû fiatalember, minden szépért, nemesért buzduló, néha megjelenik Madách Imre is, s nagy irodalmi, politikai és társadalmi viták folynak, melyekben részt vesz a háziasszony, sõt hovatovább kezd azoknak központja lenni. Sûrû levelezés folyik éveken át Sztregova, Horpács és Vanyarc között. Olvasmányaikat kicserélik egymással. Madách aláhúzgálja a szebb helyeket, Veres Pálné is rábukkan ilyenekre a maga könyveiben, s figyelmezteti rájok barátait a margón. A mûveltség lassan döcögve jár még ebben az országban, csak úgy, ha tolják. Veres Pálné sok bámulatosat tud meg apródonként, egyik-másik fölemleget egy-egy érdekes mûvet Kisfaludytól, Kölcseytõl. Hogyan? Hát magyar könyvek is vannak? Szép magyar könyvek! Hát lehetséges ez?

Veres Pálné szeretné õket olvasni, de nem bírja annyira a nyelvet. Ekkor jelennek meg Kölcsey sorai, hogy »idegen nyelveket szép tudni, de a magyar nyelvet tudni kötelesség«. A fenkölt lelkû nõt erõs szégyenérzet fogja el, s lázasan lát hozzá a magyar nyelv teljes elsajátításához. Ilyen ereje volt akkor még egy nyomtatott szemrehányásnak!

A megmozdulás ideje volt ez már, Pozsony felõl friss, üde áram csapott be az országba. A diétáról nagy viták és beszédek híre szivárgott ki. Egy-egy buzgó hazafi lemásolta, hordta a zsebében és felolvasgatta másoknak is, azok szinte leírták és megint felolvasták másoknak. A francia forradalom eszméi ideértek, késõre, fáradtan, de ideértek, mint a távoli harangszó zúgása. Nem volt az csoda. A Notre-Dame tornya ugyan messze esik a nógrádi nemesi kúriáktól. Mindegy, ideért és a férfiak szívét áthatotta valami háborgó pezsgés. De mi köze ehhez az asszonyoknak? Ha a tyúkjaikat megültetik, a befõttjeiket megcsinálják, legfeljebb a pásztói, sziráki bálokra gondolnak még. Egy-egy nagyeszû asszony ugyan eltanulta a diák nyelvet is csupa tréfából, talán hogy megértse, ha a férfiak azt mondják róla »pulchra persona«, egy másik a szép termetével tónust ad a divatban, egy harmadik a tekintélyével valódi asszony-vicispán, s összeveszett házasfelekre ráparancsolja, hogy béküljenek ki, nõtlen fiatalokat összeboronál, pipogya férfiakat ráncba szed, de a szellemi mozgalmak, nemzeti aspirációk, akármilyen akkurátus legyen is - hogy azon korabeli kifejezést használjak - nem interesszálják. Tudákos asszony a neve már az olyannak, aki a »Honderû«-t járatja, és az Auróra köteteit ott tartja sorba állítva a klavíron. Inkább élcelõdés tárgya, mint az elismerésé. A csípõs közmondás: »hosszú haj, rövid ész«, mint dogma, kényelmesen terpeszkedik el a férfiak üres koponyájában.

Ekkor tanulja Veres Pálné a magyar nyelvet, s kezd mindent olvasni, amit a magyar irodalom napszámosai termelnek. Berzsenyit, Vörösmartyt könyv nélkül betanulja, a Széchenyi könyvei bõ anyagul szolgálnak Madáchcsali vitáihoz. Férje nem vonja el a könyvektõl, hanem engedi õt szellemileg emelkedni, mint az oszlop, mely támaszul szolgál a repkénynek, és nem bánja, hogy föléje nõ.

S jó szerencse, egy hosszadalmas betegség támadja meg. Jó szerencse, mert ez volt talán a fordulópont életében, ekkor vetette el talán azoknak a koszorúknak a magvát, melyek tavaly, midõn szépséges életpályája véget ért, elborították koporsóját.

Ágyához szegezve évekig, hol a gyógyszertárba nyargalt el a lovas ember, hol a könyvkereskedésbe, míg végre annyira kimûvelte lelkét, hogy mélyen sajnálkozni kezdett önsorsán, ismeretek nélkül eltöltött fiatal évein, s mint Guellin a világhírû kertész, legelõbb a saját muskátliján kezdte kipróbálni a gondozás eredményeit, saját serdülõ lánykája neveléséhez fogott nagy kedvteléssel.

Akkor a leánynevelés kicsibõl telt, kivált a protestánsoknál. A katolikus családok még beadhatták valami zárdába a leányaikat, de a protestánsok részére alig volt egy-két leányintézet, az is messze nehány nagyvárosban, s az is minõ! Többnyire a helybeli kántortól tanultak írni, olvasni, számolni, tetejébe egy kis zongorázást, mely azonban alig ment messzebb valamivel a Szeretnék szántani-n; a varrást, fõzést a mama tanította meg, a vallási dolgokat a pap az elsõ úrvacsoránál, a táncra beadták egy télre a városba valami rokonhoz, s ezzel be volt a nevelés fejezve, jöhet a jó parti, ha akar! A tehetõsebb úgynevezett kastélyos uraknál sem küldték a leányt szívesen idegenbe Kassára vagy Pestre, hanem oda is a falusi tanítójárt, s mikor már annak a tudománya kifogyott, valami ellenszenves vén német frajla vette át a nevelést, aki belecsepegtette az idegen szellemet és a beteges német szentimentalizmust a kisasszonyokba.

A »legjobb« képzettségû leány ismerte Schillert, Goethét, hallott, tudott egyet-mást mindenrõl, csak a saját hazájáról s irodalmáról, magyar nõi kötelességekrõl, nemzeti érzelmekrõl nem tudott semmit. Kálmán király eltörülte a boszorkányokat, de hasztalan. Ezek az idegen boszorkányok idejártak (egy akkori följegyzés szerint tízezer német gouvernante nyert Magyarországon elhelyezést), és megmételyezték leányainkat... Éppen így gondolta ezt ki valaha a ravasz Kaunitz, hogy az asszonyokat, a jövendõ generációk anyáit kell elõbb németekké tenni, a többi aztán csak forma.

*

Mindezt én írom most így, de negyven év elõtt csak talán a Veres Pálné szívét szorongatták ez állapotok, s az õ eszében forrtak, gomolyogtak alaktalan tervek és merész gondolatok: magyarrá nevelni a magyar úrilányokat; s beavatni õket a magasabb ismeretekbe is, s ezt próbálta ki törhetetlen gonddal, soha nem lankadó kedvvel a saját lányán, maga adván elõ neki a tudományokat, mindazt átöntötte szívébe és eszébe, ami nemes tartalom õbenne volt.

Ez évekig tartó házi tanfolyam alatt annyira szenvedélyévé vált a nevelés, hogy mikor egyszer csak kiröpült a leány a hajlékból, az anya meg volt semmisülve: Hát már most én mit csináljak? Miért éljek? Mivel foglalkozzam?

E töprengésekbõl hasadt ki az Országos Nõképzõ Egylet terve. Az elsõ megfogamzott gondolat. De hol volt az még a megvalósulástól! Meddig kellett öntöznie a szegény Belliot Magdolnának a seprûnyelet, hogy azon rügyek fakadjanak!

Merész, ábrándos terv volt az - egy egész kötetet érdemelne a hosszas küzdelem ezer és ezer akadályon keresztül. Hogy indult meg a nagyratörõ asszony kicsiny tót falujából a fõvárosba, hogy fölrázza a férfiakat. Õ, a gyenge asszony! Azok a vállukat vonogatták, a bajuszukat pödörték és mosolyogtak.

Némelyik korifeus megmondta magyarán:

- Kanállal akarja a tengert kimerni?

De Veres Pálné nem pihent, amit egy asszony föltett magában, száz férfi el nem rontja, írt a lapokba a nõnevelés mellett, izgatott, bejárta a nagy lapok szerkesztõit, az országgyûlés nagyfejû politikusait, kit kapacitált, kit kifárasztott; majd nyakába vette az országot, elindult szövetségeseket keresni a tekintélyesebb úrhölgyek közt, míg végre annyira vitte, hogy összejött (1867-ben május 24-én) Pesten az elsõ értekezlet, mely kimondta égetõ kérdésnek egy nõképzõegylet alakítását. Csak huszonkét úriasszony vett részt ezen az értekezleten. Huszonkét hang mondta ki a határozatot. Mindenki visszariadt volna e közönyben a további kísérletektõl, csak Veres Pálné nem.

Lassan, egyenként ostromolták meg az akkori tényezõfaktorokat, szóval, írásban, hízelgéssel, könyörgéssel, sokszor ravaszsággal.

Elmentek fûhöz-fához, újságíróhoz, miniszterhez, Deák Ferenchez. Az ország bölcse maga is kedvetlenül csóválta a fejét:

- Ezek az asszonyok folyton nyugtalankodnak!

(Folyton? Hiszen a magyarok bejövetele óta ez volt az elsõ mozgalmuk.)

Mindamellett megígérte Deák a támogatását, bár az igen lehangolta, amint azt Bónis Samunak mondotta a hölgyek fogadtatása után, hogy az egyik küldöttségi tagnak a múlt héten kiesett a gyereke a bölcsõbõl.

Ekkor jelent meg Veres Pálné röpirata: »Nézetek a nõi ügy érdekében«. Deák átolvasta figyelmesen, s azontúl teljesen meg volt az ügynek nyerve, kérvényüket õ nyújtotta be az országgyûlésnek s Eötvösnek is mondá:

»Az asszonyok jót akarnak. Az elszegényedett úrileány még most meghúzódik a rokonoknál, de idestova már nem lesznek rokonok, elõ kell készíteni az asszonyok számára is a kenyér-pályákat, s a kenyér-pályák számára az asszonyokat.«

De ki gyõzné, sorba elmondani az ezer és ezer legyõzött akadályt.

A Nõképzõ Egylet megalakult (1868-ban) 100 taggal, Veres Pálné lett az elnöke; bizony szerény kezdet volt; tizenkét tanítvány jelentkezett az elsõ évben, kivettek bérbe két szobácskát, s hozzáfogtak a nevelésükhöz.

Ha mint a regényekben szokás, átugrunk 28 esztendõt, nagy csoda tárul elénk. Dörzsölhetjük a szemeinket, ha nem álmodunk-e?

A nõképzõ egyesület a saját palotájában székel a Zöldfa utcában. Kapuja ki van tárva. A növendék leányok éppen most indulnak sétára a nevelõnõkkel. Jönnek ki hosszú sorban, csinos kalapjaikban, takaros szoknyácskáikban, szebbnél szebb rózsabimbók, és a nevelõnõk is immár többen vannak, mint amennyi tanítványt reménylett Veres Pálné huszonnyolc év elõtt...

*

Sok bajjal járt, de sok örömmel is. Amint lassan nõtt, nõtt ilyen hatalmassá az intézet. Istenem mennyi boldogság! Mikor az elsõ gyûjteményt megszerezték, mikor a könyvtárt meg­állapították, hát még mikor a házat fölépítették, hát még mikor kibútorozták, hát még mikor a ház másik felét hozzáépítették!

Hogy dagadhatott a Veres Pálné szíve! Bizony sokat ért meg. Megérte, hogy abban a szép nagy tanácsteremben odafüggesszék a mûvészkéz által festett képét, megérte, hogy egy szép napon odajáruljanak az ország összes kultúrális egyletei, leróni tiszteletüket az õ érdemeik és eredményeik elõtt. Eljött a királyi kegy is - feltûzték mellére a koronás aranykeresztet. Azt is látta ez a nagy terem. És végre megérte, hogy ahhoz a zöld tanácskozó asztalhoz, hol az õ szava dirigált több mint egy negyedszázadon át, egy szép napon csak odaültek az õ unokái is, a »kis bárónék«, az intézet volt növendékei, tanácskozó hölgyeknek, az intézet patrónusainak.

Hát mit kellett volna még megérnie?

Hiszen többet a legleleményesebb regényíró se gondolhatott volna ki, hogy életútját szebbé és teljesebbé tegye.

Dicsteljes pályáján végigrohanva tollammal (pedig úgy csábít valami a détail festésre), lehetetlen legalább meg nem említeni, az õ nagy és nemes munkatársait, gróf Teleki Sándornét, Gönczy Pálnét, Rudnay Józsefnét s Gönczy Pálné méltó folytatását, leányát Csiky Kálmánnét, az egylet Apponyiját, aki olyan beszédeket mond, hogy nem egy országgyûlési képviselõ irigyelné meg.

Igen tévedne azonban, aki azt hinné, hogy Veres Pálné egyebet se csinált, csak ezt az egyletet, ámbár ez a »csak« se volna csak. Tevékenysége mindenre kiterjedt és semmit se csinált mellékesen, mindent nagy verve-vel és egész akarattal. Férje halála után maga kezelte vanyarci birtokát, és sarkában volt minden mezei munkának, akár egy szenvedélyes ispán. Hajnalban kelt és sokszor felköltötte a cselédeket, meg akarta mutatni, hogy az özvegyasszony jószága se Csáky szalmája; amilyen elõkelõ dáma tudott lenni ott, ahol kellett, a szalonjában, éppúgy a sarkára is tudott állni, hol a meglazult fegyelem helyreállítása mutatkozott szükségesnek. S ha látta õt az ember vanyarci asztagjai mellett felügyelni a cséplõkre, egyszerû falusi ruhájában ez asszony Cincinnatust, szinte nehéz volt elhinni, hogy egy nagy szellemi forradalomnak a hõsnõje.

De ha a magyar asszonyok virtusaiban is túltett azokon akár mint gazda a kardosságával, akár mint vendéglátó a kedvességével (mindig volt a vanyarci kúrián négy-öt idegen hintó), télen azután egészen egy francia elõkelõ hölgy modorában élt. Leánya, Rudnayné, Borz utcai szalonjában, mint a Madame Adaméban, a magyar közélet jelesei gyûltek össze; államférfiak, írók, tudósok. Gyakorta megfordult ott Jókai, aki rendesen elfogult hölgyek elõtt. Szilágyi Dezsõ, aki még jobban tudja õket szóval tartani, mint a férfiakat, Szász Károly, aki szavalt valamit, Gyulai Pál, aki disputált valakivel, Vámbéry, aki az utazásait mesélte, suhogó bíboros palástjában Haynald érsek, utolérhetlen csecsebecse egy ilyen abbé-arcú bíbornok egy nõi szalonban, még ha a nõk protestánsok is, kivált ha oly szellemes a bíbornok, mint Haynald volt.

Szontagh Pál a klubban már elhasznált jóízû adomáit itt még mindig elmondhatta hatással, a páratlanul kedves Gyõry Vilmost itt is nagyon szerették, s természetesen el nem maradhatott Vadnai Károly, aki annyi ideig szerkesztette a nõk lapját, hogy esze, okossága bizonyos asszonyi fifikával vegyítve, e körben érvényesült legjobban. E szép, feledhetetlen estéken Rudnayné végezte a háziasszonyi teendõket, de Veres Pálné vezette a társalgást. Ott ült mindig fekete ruhában, melynek egyedüli ékessége fekete gyöngybõl állott; alig-alig szürkülõ haja egyszerûen lesimítva tapadt a halántékaira, szabadon hagyva nagy homlokát, melyen alig volt észrevehetõ ránc. Szép, formás arcú öregasszony volt, rendes, takaros, testtartásában egyenes, élete utolsó éveiben is. Villogó barna szemeinek átható tekintete mindent észrevett. Az esze meg sebesebben járt a vitatkozásban, élénk taglejtésekkel beszélt, s kissé lármásan szeretett vitatkozni (ami aztán egész boldoggá tette Gyulai Pált). Szédítõ gyorsan formulázta gondolatait, s õszinte nyíltsággal mondott ki igazságokat. Volt az elõadásában, észjárásában valami tetszetõs erõ, valami sajátságos csillámlás, s ezért volt élvezet hallgatni.

Erõs, hatalmas akarata, csodálatra méltó szívóssága sohasem hagyta el. Még a halálos ágyán is dolgozott. Onnan diktálta utolsó mûvét, »a lélektan«-t, a nõképzõ egyesület növendékei számára. A halál már fogta az egyik kezét - de az agyveleje még forrt, gondolkozott és alkotott.

Halála tavaly nyáron következett be...

De meghalt-e? Hiszen csak a teste porladozik a vanyarci kriptában a férjeé mellett, s az már úgyis erõtlen és gyenge volt. Ami benne értékes és becses volt, azt felosztotta Magyarország mûvelt hölgyei közt - s bár ezer meg ezer részre oszlott, mégis mindenki bírhatja egészen.

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A MINISZTERELNÖK ESTÉLYÉRŐL

Ha vesszük azokat az alapmotívumokat, melyek ez estélyt elõidézték, csak méltányolni lehet Bánffy büszke bátorságát, hogy ilyen módon gyûjtötte neje köré amaz úri hölgyeket, kik ragaszkodást és tiszteletet fejeztek ki egy rossz órában a kedves és szép miniszterelnökné iránt. Úgy hisszük legalább, hogy ez volt a motívum. De akármi volt is, egy bizonyos, hogy a miniszterelnöki palota áll még és le nem dõlt, pedig egy csomó polgári születésû hölgyvendége volt a kevély gobelines termeknek, s az arisztokrácia hölgyei közül csak kevesen voltak hivatalosak. Ah, lesz mit beszélni a városban a hét és kilenc pontos címerû kávéscsészék mellett! Hallatlan. Noch nie da gewesen! Milyen világ! Mon dieu, milyen világ!

De mindegy, a palota mégse dõlt le, s méltóságteljes kevély oldalfalának nagy fekete árnyéka ott reng most is csöndesen a napfényben csillámló Dunán - ellenben az országnak se történt semmi baja ezen borzasztó este óta (más lenne, ha fagyott volna ezen a hûvös estén), sõt merjük mondani, hogy ama pompás miniszterelnöki termek se néztek ki rosszabbul, mint egyébkor, mikor a haute-crème ott mozgott. Egy-két ismeretes családi gyémánt hiányzott - azokat olcsóbb és kisebb kövek pótolták -, de az asszonyok szemei csak olyan kékek, feketék és fényesek voltak, mint egyébkor, és senki a világon nem bírta volna kitalálni, aki mind a kettõt látta, de nem ösmerte, hogy mi különbség lehet a kettõ között - már ti. az ékszerek kövein kívül -, de aki csak az ékszereket akarja, annak kár a Lánchídon áthajtatni, az egyszerûen álljon a Bachruch kirakata elé.

Aki azonban már azelõtt látta itt az arisztokrácia nemes hölgyeit és a mostani társaságot, és tudja a különbséget a kettõ között, annak, ha egészséges észjárású ember, nem az motoszkált a fejében, hogy »nini, hisz itt máskor egy elõkelõbb társaság volt« - hanem sokkal inkább az, hogy nini, hiszen máskor is ilyen társaságot kellett volna ide gyûjteni -, mert hiszen a miniszterelnök voltaképpen Magyarországnak az elsõ tisztviselõje, s ha õ egyszer estélyt ad (amire az évi büdzsé egyik számtétele is ösztönzi), ezen az estélyen ki kell fejezve lennie annak, hogy õ Magyarország miniszterelnöke, amely országban ugyanis találtatnak a mûvelt lakosság között nem grófok és nem grófnõk is.

Egyszer megtörtént, hogy egy francia író részt vett egy fõvárosi banketten, ahol bemutatták Ráth Károlynak.

- Mi ez a nagybajuszú úr? - kérdé.

- Polgármester.

Azután bemutatták Kamermayer Károlynak.

- Hát ez a Károly úr?

- Ez is polgármester.

Végre bemutatták Gerlóczy Károlynak.

- De már ez a Károly?

- Ez is polgármester.

Az utazó író bejegyezte a naplójába, hogy egy nagy várost talált kelet felé, mely csupa Károlyokból és polgármesterekbõl áll. Nos, ama régebbi miniszterelnöki estélyekrõl följegyez­hette volna egy kis deduktív logikával, hogy talált egy országot, ahol csupa grófok és grófnõk laknak.

Ám, ha Bánffy Dezsõ, aki végre is származásra nézve arisztokrata (éspedig sokkal régibb a legtöbbjénél), elvonulva a miniszterelnöki polcról, estélyt ad, meghívja oda a maga osztálybelieit, ez rendben van, ahhoz senkinek semmi köze; azt is értjük, hogy az udvar spanyol etikettjén nem lehet rést ütni - ki tudja, mire jó az a spanyol etikett -, de hogy a népképviseleti gyökérbõl sarjadzott miniszterelnök kizárja a miniszterelnöki palota estélyeirõl a középosztály mûvelt hölgyeit, azon osztályét, mely Magyarországnak majdnem az egyetlen fönntartó oszlopa, ez igazán egy inzultus volt, amivel senki sem törõdött, mert senki azelõtt észre sem vette (minden egyéb más bajunk között). Bánffy végre ebben is egy korrekt lépést tett elõre. Minden bátorsága közt ez volt a legnagyobb bátorsága, mert még a vakmerõ emberek is, akik az ágyúgolyótól nem félnek, hátrahökkennek a kilátásban levõ gúnynyilaktól! Ah! Ezek az átkozott mérges szavú kis nyilak! Mennyivel sebesebben haladna a világ, ha az egyes nem félne a világtól!

De még más szempontból is nagy dicsérettel kell kiemelni ezt a szombati estélyt. Az elsõ példát, mely a magyar társas élet fejlesztésére jótékonyan kell, hogy hasson. Kétségen kívül oly magas helyrõl kellett annak indulnia, aminõ a miniszterelnök szalonja, hogy akceptáltassék, s ha lassan-lassan is, de követõkre találjon. Ti. arról az egyszerûségrõl van szó, melynek ellentéte egyik megölõ betûje a magyar társas összejöveteleknek. A miniszterelnöknél nem folyt a pezsgõ, nem álltak nagy garmadában a tengeri rákok és vadpecsenyék, egy kis teát hordtak szét a szolgák s valami kevés süteményt, ez volt az egész. De mindent pótolt a háziasszony szeretetreméltósága, ki ízléses fekete ruhájában igazán kedves és elõkelõ jelenség volt, s minden vendégével úgy tudott foglalkozni, hogy szinte azt kellett hinnie mindenkinek, kivált ha egy kis képzelõtehetség van benne (s az többnyire van), hogy õ az estély egyik központja. Ezért aztán mindenki jól érezte magát, jól mulatott, a pompás hangulattól megkapatva beleringatózott, és csak a Várból visszafelé hajtatva vette észre, hogy a feje nem kóvályog a pezsgõtõl, és hogy a gyomrát nem nyomja a homár, ami a magyar estélyek rendes következménye.

Hát igen, félreismerhetlen a célzatosság e nagy egyszerûséggel (kivált, ha azt Bánffy teszi, kinek szinte szenvedélye folyton-folyvást adni a nagy ebédeket), hogy példát kívánt adni a magyar társadalomnak, ennek a szerencsétlen magyar vendégszeretetnek, mely úgy néz ki, mintha a karlsbadi fürdõigazgatósággal állana albérleti viszonyban (ámbár nem akarok gyanúsítani), hol ha három vendéget várnak, tíz vendég számára sütnek-fõznek három nap, három éjjel, hol megtörténik - példák rá a gróf Vigyázó hajdani estélyei, hogy huszonhét ételt tálaltak föl elébünk, az ötödikig élvezett az ember, a tizedikig bámult, a tizediken túl kezdte lenézni az öreg Lucullust, de a huszadik ételnél már dühbe jött a vendég a szakácsmûvészetre és elhatározta, hogy holnap egy kis bablevest fõzet otthon.

Valóban a társas érintkezés csak úgy lehetõ, ha olcsóvá lesz, s ezt csak azok tehetik, akik elég kiválóak arra, hogy divatba hozzák. A társadalmi érintkezés hiánya már eddig is érezhetõ volt; egyik nagy faktora a mûvelõdésnek. Minden párizsi ember elmegy ebéd után csevegni valami szalonba, nemcsak az arisztokrata, hanem a legegyszerûbb polgár is. Négy-öt szalonba is elmehet, ahol jól érzi magát s mûveli lelkét a finomabb társalgás a gyöngédebb nemmel. Nálunk nincsenek ilyen szalonok. Itt mindenki elmegy kártyázni, s ha valahová vacsorára hívják, magával viszi a szódabikarbónát is, s mikor hazajön éjfél után szalasztja az inast a masszírozó doktorért.

Ez csak az egyik rossz oldala a mi társasági érintkezésünknek.

A másik az, hogy a nemzeti erkölcs annyi költekezést provokál, amennyit a szegényebb sorsú ember nem bírhat meg. Ha egy közepes hivatalnok néha-néha meg akarja hívni az ismerõseit (s ha lányos apa, kénytelen vele), mindenekelõtt kölcsönt kell fölvennie.

Ezért emeltük ki a miniszterelnök estélyének ezt az oldalát, s ezért írtuk meg az újságba - mert ha ezentúl a számtanácsos estélyt ad és nem akarja különbnek, mint a magyar miniszterelnöké volt - az bizony a tanácsosné asszony rendes konyhapénzébõl is kifutja.

A T. HÁZ A SZABAD ÉG ALATT

Akár szellemes vele kezdeni, akár nem, mégiscsak fontos szerepe volt ma az idõnek, s azt illik legelõbb említeni.

Az idõ szép volt, nem olyan õszintén szép, hogy az ember meg van bizonyosodva benne, hanem olyan kacéran mosolygó, hogy a következõ percben már elborulhat, sõt eshet is, s jaj akkor sok vitézi ruhának.

Ez esetben nem a szabad ég alatt folyik le a megnyitás, hanem a mulatságok csarnokában, s akkor meg se jelennek e sorok, mert akkor nem is látom a megnyitást, minthogy se gróf, se báró nem lappang a cikkecske alá írt »Ipszilon«-ban, hanem csak egy egyszerû népképviselõ, s a képviselõknek adott meghívókra az volt odajegyezve, hogy »ez a jegy a mulatságok csarnokába való belépésre nem jogosít«.

Jeles egy koponya lehet, akárkié legyen is, amelyikben ez a terv megfogamzott. Állami ünnepélyt csinálni s abból kizárni akarni a képviselõket. Érdemes volna ezt a rendezõi koponyát elõkeresni és egy barackot nyomni a búbjára.

De mondom, szép napfényes idõ volt, s hogy ez a sérelem csak a papíron maradt, ellenben a koponya így se biztos. Ámbátor hiszen már több sérelem is esett rajtunk az innensõ évezredben.

A királyi sátor a nagy iparcsarnokkal szemben volt fölállítva, és körülte gyülekeztek már kilenc óra óta a rengeteg számban meghívott nagy és kis urak, bennszülöttek és idegenek, mozgalmas és festõi képet nyújtva a szemnek s dacára, hogy egyre telt, hatalmasan telt a nagy kiállítási tér, a kocsik beláthatatlan sora kígyózott az Andrássy úton, roppant megtorlódásban imitt-amott. »Ma teszi le a vizsgát Rudnay fõkapitány« mondogatták az emberek, vetvén tekintetüket a sehol véget nem érõ kocsikra, melyek mint valami apró, fekete cserebogarak látszottak mászni a messze távolban.

Bent eleinte a megérkezettek közt egy-egy újabb, eredetibb szabású ruha is lekötötte az érdeklõdést. Jött Kossuth Ferenc zöld levelibéka kosztümben. Egymást döfködték a honatyák: »Nini, nézd csak!« Eleinte ez is elég látványosság volt. A kis Papp Géza pompásan nézett ki cseresznyepiros mentéjében mint magyar vitézke. De mindnyáját lefõzte Fenyvessy Ferenc, aki az inszurrekciós nemesek Mária Terézia korabeli ruhájában jelent meg, körbe elvágott, hátul elálló hosszú bekecs, nagy leffentyûs báránybõr kalpag, csak a copf hiányzott.

Meszlényi Lajoson aranyszínû atilla csillogott, általában a rikító színek voltak többségben, s teljesen megfordult az eddigi szokás; azelõtt a mágnásokon voltak pompás szövetek és gazdag ékszerek, s hova lejjebb eltûnt a ruhák pompája, élénksége; most a mágnások egyszerû, polgárias fekete ruhákat viseltek, s hova lejjebb nõtt a ruhák pompája, úgyhogy egypár lipótvárosi kereskedõ úgy nézett ki, mint a húszas években a híres Esterházy herceg, aki gombok helyett gyémánt foglalatú apró órákat rakott a mentéjére. Bánffy ízléses fekete ruhában jelent meg, a polgár miniszterek ragyogó színekben. A képviselõk csoportjában Apponyi volt a legegyszerûbb, igénytelen szabású, egészen dísz nélküli fekete posztó palástjában.

De hát annyi díszruha volt s annyi féle, hogy csakhamar megunta az ember és egyet se nézett meg többet. Bizonyos csömör fogta el. Az a képzelõdés kezdte fölverni, hogy valami papagájkiállításon van, s ha valakin meglátott egy-egy frakkot vagy polgári übercíhert, szinte a lelke örült meg, mint valami régen látott megszokott kedves ismerõsnek.

De jó szerencse, a honatyák szeme a ruhákról, mikor már éppen elunták, az érkezõ királyi családbeliekre fordulhatott. Minden perc hozott valami látnivalót. Most jött meg Koburg Lujza hercegnõ. Az amott a szép Izabella fõhercegnõ! Mi volt az most? Kinek szólnak az akaratlanul elröppent éljenek? Ki jön? Mintha friss szellõ lebbenne, nõi ruhasuhogás támad, Stefánia, az özvegy trónörökösné délceg alakja bontakozik ki.

Közben a nagykövetek páholya is megtelik. Itt van aztán sok mindenféle egyenruha, amit a földkerekség összes szabótalentumai kigondoltak. Hát igen, itt vannak a nagykövetek, mind itt vannak, s ez sokat ér, de mégis legtöbbet ér az, aki itt nincs. Agliardi nem jött el (szûk lett neki Macedónia), Locatelli helyettesíti. Ellenben a legboldogabb, bár a legutolsóbb lenne másképp e fényes társaságban, a perzsa konzul, a mi derék Schosbergerünk. Képzeljenek uraim olyan szerencsét. A kiállítás reggelére merénylet történt a sah ellen, persze otthon Teheránban, s most már mindenki a perzsa konzult keresi, megrohanják, kézrõl kézre adják, nagyurak, grófok, hercegek utat vernek maguknak az öklükkel, hogy eljussanak õhozzá, Schosbergerhez, tudakozódni, részvétet kifejezni, és Schosberger arca ragyog a mosolygástól, az örömtõl, és Schosberger azt feleli a tudakozódóknak:

- Kósza hír lesz az egész. Ostobaság az egész. Mert hiszen nekem tudnom kellene róla.

Ezt mondja és csak egyre ragyog az arca és fénylenek a kék, apró szemei.

- Nem igaz, nem igaz. Hogy volna igaz, ha én nem tudom?

És szájról szájra jár a hír e fényes gyülekezetben, melynek nagyjában az ocsúja is excellenciás urakból áll, hogy Schosberger mit mond.

- Schosberger így, Schosberger úgy. Schosberger semmit se tud. Schosberger nyugodt. Schosberger nevetgél. Schosberger azt mondja, hogy õneki nincsenek hírei.

Ami kevés érdeklõdést Schosberger meghagyott, azt a japán követ fiatal felesége emésztette föl, egy csinos mongol úrnõ. Igazán jó ötlet volt a japáni követ õexcellenciájától, hogy kedves nejét elhozta, akit Rohonczy legott észrevett, mire aztán, mintha csak a Ház karzatán volna, egyszerre feléje fordult a honatyai érdeklõdés.

Kicsiny, törékeny, graciózus alak; ferde vágású bársonyfekete szemeiben valami sajátszerû, bûvös ábrándosság ég.

De már türelmetlenül kezdik elõkeresni az atillák hátulsó zsebeibõl az óráikat a honatyák:

- A királynak már itt kellene lenni.

- Pont fél tizenegy!

- A király mégse jön. Hogy van az?

Perczel Béni gépiesen szól közbe, megcsörömpöltetve a fringiáját:

- Ne menjetek haza!

De jön is már a király. Távoli morajt hömpölyget a levegõ valahonnan a Fürdõ utcából. Jön a moraj, jön, jön, mindig közelebb. Dübörögni látszik már a föld is. Nem a négy fehér arab paripa lábdobajától, mely a király hintóját röpíti, hanem a tömeg örömmámorától.

Jön már a király! Jön már a királyné!

Megmozdul az egész mezõ. Új elhelyezkedés. Ki-ki igyekszik közelebb a bíbordrapériás sátorhoz, melynek barokk kupoláján a korona másolata fürdik a napsugarak özönében.

Megharsan a trombita. Itt van a király! Lázas hullámzás támad, és csakhamar nagy éljenzsivaj­ban feltûnik a király alakja az emelvényes sátor elõrészében: jobbról a király, balról a királyné. Mögöttük jó távol a kíséret, a fõhercegek és fõhercegnõk rangsorban. A király huszár­tábor­noki egyenruhában áll meg daliásan, katonásan, a királyné is a régi délceg, sugár királyasszony, de arcán látszik a bánat, szemének fénye megtört, fekete ruhája nagy, mély, soha le nem vethetõ gyászt hirdet, fekete legyezõjét váltig az arca elé tartja... el se veszi onnan, hacsak nem egy szempillanatra. Még szép is... Még ott van a régi kellem e finom, szelíd vonásokon, de ott van az örök felhõ is...

Közeledünk végre a történeti mozzanathoz. Most mindjárt vége lesz... mindjárt megnyílik a kiállítás.

Dániel Ernõ beszélni kezd. Beszédét, ahol a király neve elõfordul, orkánszerû éljenzés szakítja meg. Hát még ahol a királyné neve fordul elõ! Kecsesen bólint a fejével a fölséges asszony; egy mosoly jelenik meg az arcán, bágyadt, elillanó, s megint csak visszajön szomorúsága, az elûzhetetlen.

Egy kicsit hosszúra nyúlt a miniszter beszéde, s mire a király felelt, be sem végezhette, már megszólalnak a kiállítási harangok. Sehogy se klappolt össze a dolog. De a király megnyitója gyönyörû volt, dicséret illeti érte Bánffyt.

Éljenzett mindenki lelkesen, meghatva még Kossuth Ferenc is éljenzett, csak Ugron Gábor kritizált itt is:

- Különb beszédet tudtam volna én a király szájába adni ennél.

- Vajon?

- Csak rövidet, egypár szóból állót. Azt, hogy: »Ide jöttem hazámba, és sohase megyek innen vissza többé. Amen.« Akkor lenne itt még csak éljenzés.

Persze, persze. De már ettõl a beszédtõl is, melyet értelmes csengõ hangon, eléggé magyaros kiejtéssel mondott el a király, el volt mindenki ragadtatva. Ezer szerencse, hogy ezúttal messze állott a királyi sátortól, fringiájára támaszkodva, gr. Széchenyi Pál.

NÉMELY ÉSZREVÉTELEK A BANDÉRIUMRÓL

Boszorkányság volt-e mind az a látvány, amely a szempilla egyetlen mozdulatára elfut, vagy igazán lefolyt tény? Én láttam-e csak vagy mindenki? Mert álom és valóság közt csak ekkora a különbség. Egy ember álmodik-e vagy egész ország egyszerre lát egy álmot.

S ha álom az egész (az ezerkettedik éjszaka), vajon az incselkedõ dzsinn elõre taszított-e a jövendõ századokba, vagy hátra lökött a ragyogó múlt idõkbe?

Nagy porfelleg támad. Megdübörög a föld. Heroldok vágtatnak elõre riadó harsonaszóval, tajtékos lovakon. Lázas hullámzás támad a türelmetlen sokaságban.

- Jönnek! Jönnek!

Fehér kócsagtollerdõ rezeg a levegõben. Arany, ezüst csótáros paripák hányják-vetik a fejüket, nagy kényesen hordván a hátukon brokátba, bársonyba öltözött leventéket, mintha ezer király érkeznék nagy pompával. Messzirõl tündökölnek a kalpagok, csalmák forgóin a drágakövek.

...Hallgass el Seherezáde, én mesélek.

*

Ott várakoztak már kora reggel óta az országgyûlés gyalogos tagjai az új országház lépcsõin, hol két hatalmas árbócon lengett a magyar és horvát zászló. Minden új volt itt, a szép palota egy kõvé vált tündérmese, újak, szokatlanok voltak magok az emberek is. Nagy kardcsörtetve járt-kelt Perczel Béni fekete panyókájában, s éppen nem csodálkozott rajta, hogy már 9 órakor érkeznek a délre hirdetett ülésre. S micsoda marcona kemény alakok jöttek, mintha az õsök képei, régi magyar vitézek keltek volna életre rámáikból. Az ördög hinné el, hogy ezek hétköznap csöndes, báránytermészetû mamelukok. Pap Samu maga olyan daliásan néz ki és zordonan, mintha legalább tíz embert ölt volna meg (persze karddal és nem recepttel). Ucsu kucsmáján is kényesen fürdik a napfényben a kócsagtoll. Mintha az öreg Szvatopluk volna, ki Árpád elé hódolni jövén, magyar díszbe öltözik vala. Fenyvessy Ferenc a jó Gvadányi generálist jelképezi, de persze még hadnagy korából. Horánszky Nándor a büfében ül egy hosszú asztalnál, kezét búsan nyugtatva kardmarkolatján, mint a tépelõdõ Petur bán. Általában az egész asztal, mely körül csupa középkori daliák ülnek medvebõrös kucsmákban vagy hetyke fiatalos kalpagokban, úgy néz ki, mint a borozási jelenet a Bánk bánban. A bájos Melinda (a büfé leány) pogácsát, »kanapé«-t hord és pezsgõt. Az asztal különben is görnyed mindenféle finom hideg ételektõl, s ad libitum ehet-ihat mindenki két forintért akár fõrend, akár népképviselõ. Minden gyomor egyforma. (Drexler szerint) mindenik két forint terjedelmû. Ezzel is többet tudunk most már. Ezer év kellett ennek is a konstatálásához.

Gazdag színpompájában elkápráztató látványt nyújt a részint délceg, részint potrohos alakok nyüzsgése, zsongása, melybe sarkantyúpöngés és kardcsörgés vegyül vagy pedig a mentelánc zördül meg. Hadias, festõi kép ez. Csak egyetlen középkori vitézen csillanik meg egy modern szerszám. A vitéz orrán ugyanis egy rézbe foglalt pápaszem fénylik zordonan.

Nini, nini, ez biz a kis Sturm vagy mint Jókai nevezte el a Futtaky utódját: Csoszogi úr.

Még õ is szemrevaló és félelmetes.

*

Denique mégis a ruha teszi az embert.

De már megszólaltak a harsonák...

Rohan mindenki le az új országház udvarára, s megtelik a mezõ száz és száz bíborba-bársonyba öltözött középkori fõurakkal.

*

Betûrendben jönnek a városok és megyék. Elõl a zászlóvivõ. A törvényhozók lova mellett csatlósok lépkednek, akik a lovat átveszik, míg a törvényhozó leszáll, hogy részt vehessen a két Ház együttes ülésén. Így lehetett ez valamikor a rákosi országgyûléseken.

A bandérium már szögrül-végrõl le volt írva mai lapunkban, e ragyogó kép festésébe most nem bocsátkozunk (nem, mert idejét múlta, sokáig fognak arról még beszélni), de mert igazán lehetetlen leírni, csak némely általános észrevételekre szorítkozunk - hasznos tanulságul, ha majd a koronázás negyvenéves jubileumát üljük.

Az effektus kétségkívül így is rendkívüli volt. A külföldi diplomácia el volt kápráztatva.

Goluchowski így nyilatkozott:

- Ilyen pompáról nem volt még fogalmam se.

Noha Goluchowski lengyel - azt pedig Türr Pista mondta, végignézvén tegnap a hódoló menetet:

- Ilyet a világ egy nemzete se produkál, csak az orosz bírna, ha kedve volna hozzá, s csak a lengyelnek volna hozzá kedve, ha pénzzel bírná.

Igen, a bandérium csodaszép volt, sokkal különb, mint az 1867-iki koronázási bandérium, a korábbi királyok alatti bandériumokat nem is említve.

Már mikor a budapesti bandérium feltûnt, az volt a nézet: »Denique nem a ruha teszi az embert, hanem a ló.« De amint azután feltûnt az Abaúj megyei remek bandérium, egy csapat szürke dolmányos, hajporozott Mária Terézia korabeli lovag, kitört a meglepetés és tetszés moraja a tömegekben. S még tán ennél is nagyobb szenzációt keltett a brassói szászok nemes ízlésû Apafy korabeli ószász kosztümje, végtelen egyszerû fekete kapcsos menték, s nagy lefityegõ fehér csipke nyakkendõk.

Szóval, a szem hamar betelt a bár fényes, de semmitmondó úgynevezett mágnás ruhák nézésében. Az ember Grünbaum és Weinert érezte ki bennük, mígnem a többiekben a kor és a különbözõ régen eltûnt osztályok idéztek elõ fenséges hangulatot. Általában csak azok a bandériumok hatottak, melyek egyöntetû s valamely idõszakot vagy osztályt jellemzõ ruhába öltözködtek. A torontáli perzekútorok olcsó jelmeze százszor több hatást tett, mint az úgynevezett úrlovasok szeszélyesen összeválogatott ezerszínû s néha egész vagyonokat érõ ruhái.

A fõvárosi szabók maguk ízlésére hagyatva megmérhetetlen sablont vittek be a magyar díszöltözetbe. Az akadémia elõtt álló Széchenyi ruháit varrták meg különbözõ színû szövetekbõl.

Hogy a bandérium olyan világraszóló hatást tett, azt az egyöntetûen öltözött csapatoknak lehet köszönni, a szepesi lándzsásoknak, a liptói páncélos vitézeknek és az egri bandériumnak, melybõl egyszerre egy sereg Dobó István ugratott elõ. Volt is taps és éljenzés, amerre mentek.

Felejthetetlen benyomást keltett a Fehér megyeiek bandériuma fehér, aranyos zsinórú dolmányokban párducbõrrel (a párducot persze nem otthon lõtték).

Mondani sem kell, hogy ahány ember, annyiféle szemüvegen bámult, ámult a bandériumon. Én egy konok pénzügy bizottsági tag és egy nagy vadásznak ösmert gróf között állottam, elõttünk két szép asszony nézte az országház ablakából a már tikkasztó pompát.

A pénzügyi bizottsági tag váltig azt hajtogatta:

- Mennyi pénz lett itt pocsékká! Mennyi tömérdek pénz! Pedig voltaképpen ez se egyéb, mint egy nagyobb szabású veteránoskodás.

A vadász mindannyiszor felförmedt, amikor egy-egy farkas kacagányos lovas jött.

- Teringette! Hol lõtték azt a sok farkast? (Egyre nyugtalanabb lett.) Ezer ördög, ezek minden farkast kilövöldöztek.

A szõkébbik hölgyecske minduntalan megcsípte a társnõje szép fehér vállát:

- Nézd csak, Ilona, milyen termet, milyen vállak! Ugyan nézd már, édesem.

A nem egyöntetû úrlovasokból csak a tizenegy zászlóvivõ keltett nagyobb figyelmet. - Mintha megannyi fejedelem hozná tartomány zászlaját. Magyarország zászlaját, melyet báró Vay Béla vitt, széltében éljenezték az útvonalakon. Nagy érdeklõdés tárgya volt a régi Rácország zászlaja is, melyet a derék gróf Keglevich István lobogtatott, s melyért annyiszor harc folyt nemrég a parlamentben. Az érdekes zászló pórul járt. Keglevich leesett vele a lórul, és a zászló nyele kettétört.

Mikor késõbb a zászlókat a kupolaterem márványfalához támasztották, a törvényhozók sorba odamentek a zászló összekötözött nyelét veregetni.

- Rossz ómen - mondák.

- Persze, hogy rossz ómen - felelték az öregebb országnagyok -, de Szerbiára nézve.

Amire összerezzent Darányi miniszter. Mert ha Szerbiára valami nagy csapást akar a mennyei gondviselés mérni, mi lehetne az egyéb, mint egy jóravaló sertésvész.

KIRÁLYNÉ A TRÓNON

Hármat koppantottak a pálcás urak, s belépett a királyné, elpusztíthatatlanul nyúlánk termetével. Leült a trónon ura mellé balról Magyarország patrónája. Ezer szem szegzõdött a trónra, melyre újonnan hímezték Magyarország címerét ibolyavörös mezõre, s melynek mennyezetét két nagy hófehér strucctoll-bokor díszíti a hajdani nemzetiszín strucctollak helyett. De még több szem nézte a királynét.

Ott ült fekete csipkével áttört magyar ruhában, minden fekete volt rajta, minden, minden: haja átkötve gyászfátyollal magyarosan, a hajtûk és gyöngyök mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelenül szomorú... Egy mater dolorosa.

Ah, a régi arc ez még. Az, amelyet a bûbájos képekrõl ismerünk, a vékony, nemes vonások, az elõl lenyírt kicsi haj mint selyemrojt húzódik a homlokra, s fönt a dús hajfonat minden koronánál szebb korona. Õ az, õ. De a bánat már rajta hagyta a nyomait ez arcon, sokat pusztított - a kép még ugyanaz, csakhogy úgy tetszik, mintha ködben volna.

Nagy szempillái le vannak eresztve, élénk, kedves szemébõl nem látszik semmi, ott ül csöndesen, majdnem érzéketlenül, mintha nem látna senkit, nem hallana semmit. A lelke, oh a lelke másutt lehet. Egyetlen mozdulat, egyetlen tekintet nem jelzi érdeklõdését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. Viszi, viszi a nagy bánatot mindenüvé és hiába koppantanak háromszor a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed attól, vele jön ide is.

És aztán elkezd beszélni Szilágyi, szép lassan, ahogy a trónnál illik. A király hovatovább figyelni kezd. Egy szó, egy gondolat megkapja és szeme ott csügg a nagy nemzeti szónok ajkán - de a királyné arcára semmi sincs írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan.

Hát egyszer csak belevegyíti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje se rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak.

De a királyné nevének hallatára egyszerre csak fölzúg az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szívekbõl szakadna ki egy érzelmi zivatar. Megremegnek a trónterem sárgás márványfalai. Valami csoda hang volt az, amit nem lehet leírni vagy megmagyarázni. Volt ebben az éljenben zsolozsma, harangzúgás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés, még talán virágillat is.

S az érzéketlen felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetet. Valami csodálatos kecs volt abban.

S az éljen fölharsant még erõsebben és nem akart megszûnni percekig, szállt, szállt föl a boltozatokig és megrengette a boltozatokat. A fehér strucctollak reszketni látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai és törvényhozói nem elégedtek meg a mámoros kiáltásokkal, kalpagjaikat, csalmáikat lengették, s egy sûrû erdõ támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból, kócsagokból, hûs szellõt támasztva a fojtó meleg levegõben. Ilyen legyezõje is kevés királynõnek volt még.

A szónok abbahagyja beszédét és várja, míg a féktelen lelkesedés lecsillapul. Hasztalan, nincs határa.

A királyné lesüti fejét... és az a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni... mindig jobban jobban. Elõször csak nem olyan fehér többé, aztán olyan, mint a frissen szûrt tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, aztán piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros.

Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné.

Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, s a régi ragyogás kicsillant belõlök.

S a szemekbõl, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. Százan és százan látták ezt a drága csöppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.

De csak egy percig tartott.

A felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendõjét, letörölte vele a könnyet. Az éljenzés megszûnt, a szónok folytatta a beszédet, s a királyné arcáról kezdett lassan-lassan lefogyni a pirosság, mint ahogy a kés pengéjérõl szemlátomást illan a ráfújt lehellet.

Egy perc és a király mellett újra ott ült a gyászba borult királyné, a Mater Dolorosa, halványan, csöndesen, érzéketlenül, mint egy fehér mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet.

KITÜNTETÉSEK

- Egy kis polémia -

Egy fõvárosi laptársunkat, széles unalmában a millenáris kitüntetésekrõl elmélkedvén, kétféle bosszúság fogja el. Az egyik amiatt, hogy kiket tüntettek ki rendjellel, s ezek közt persze a derék Tiller szabómester a legvörösebb posztó. A másik bosszúsága az, hogy kiket nem tüntettek ki rendjellel, s ezek közt van az én nevem is, három kiváló íróé mellett. Ez adja meg nekem a jogcímet a következõ kedélyes sorokra.

Mindenesetre köszönöm a jóakaratot (mi újságírók segítsük egymást), de nem osztom t. laptársunk kedvetlenségét, csak részben. Ti. abban a részben, hogy az csakugyan nem felel meg az igazságnak, hogyha a Klobusitzky, Morzsányi és Melczer képviselõtársaink szabója, Tiller úr, megkapta a rendjelet, miért nem kapta meg a mi szabónk, Grünbaum és Weiner is a rendjelet? Ez engem is bánt. Képviselõk közt még lehet különbséget tenni, de a képviselõk szabói közt különbségeket tenni nem helyes. Mert mit fog most már Grünbaum és Weiner gondolni felõlünk, akik nála varrattuk a ruháinkat? Bizonyára így fog töprengeni: »Micsoda pipogya képviselõk kerültek hozzám!«

De ami az írók kitüntetését illeti, bár a három fölhozott íróbul az egyik (Jókai) már többször részesült királyi kitüntetésben, ebbeli nézeteit tisztelt laptársunknak egyenesen kifogásolom. Szerintem az írók számára a rendjellel való kitüntetés már a foglalkozás sajátos természeténél fogva céltévesztett vagy legalábbis fölösleges.

Mert a miniszternek sokszor lehet szüksége a rendjelekre, mint manifesztációjára a változatlan vagy fokozódó fejedelmi kegynek, melybõl erejét meríti a sikeres kormányzásra. Sõt más állami hivatalnok is, kit fölülrõl a fõnöke nyom, alulról a felek molesztálnak, bizony rászorul lankadó munkakedvében egy kis élesztésre az államfõ részérõl. Mi egyéb fokozhatná a katona buzgalmát, hûségét, ha nem a legfõbb hadúrnak egy, a gomblyukon látható megelégedése? És mit szóljak a magas arisztokráciáról? Szegény nagyurak! Nekik olyan üres a világ, õk oly keveset érhetnek el - mert már születésükkor mindenük van: rangjuk, fényes nevük, nagy vagyonuk. Mi az ördög izgassa õket, kik elõtt minden nyitva áll, és csak egy bezárt hely van: a király rendjelkazettje. Ó, ez a kazett! Ebben még vannak kívánatos, elérhetetlen holmik!

A végére hagytam a filisztert. A filiszter éppen azért filiszter, hogy mindig azt nézze, amit a sablonemberek csinálnak. Ha azok faggyúgyertyát esznek, akkor a filiszter is azt eszik. Ennél még csak egy rosszabb faj van, a stréber; mert a stréber licitál; ha azt látja, hogy az elõkelõbbek faggyúgyertyát esznek, fogja magát, nemcsak azt eszi õ is, hanem folyadékká olvasztva issza is. Hisz azért stréber. Ezek persze törekszenek a rendjelre. Ezeknek ér is az valamit, néha sokat is.

De mit tegyen a rendjellel az író? Mitõl jó az neki? Többet érnének-e azért a Petõfi munkái, ha oda volna írva a címlapjukra: »Írta Petõfi Sándor, kir. tanácsos«?

Az íróság az egyetlen foglalkozás, melynek fénye, sikere a sokaság véleményére van alapítva. Ha tetszenek az író munkái, mindennap, minden lépten-nyomon megkapja az õ nemes hiúsága a maga táplálékát - nem szükséges azért a királyi kazettnek kinyílnia. Az õ illetékes faktora, aki biztassa, buzdítsa, kitüntesse, a közönség, ahonnan frissen, közvetlenül kapja a lelket üdítõ nektárt, és nem vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elõterjesztésére.

Hiszen a rendjeleknek is ez a céljuk azokra, akik másnemû funkciókban a hatalom legelsõ forrásától kell, hogy várják az elismerés jelét. De egy íróval szemben a leghatalmasabb király se egyéb, csak egy olvasó - aki két olvasó ellenkezõ véleményét már le nem bírja verni.

Hozzá tehetném még azt is, hogy egy író könnyebben tehet híressé egy királyt, mint egy király egy írót. De én azt nem mondom, mert örülök rajta, hogy olyan nagy király idejében élek, aki alatt a legnemzetibb író is álszemérem nélkül lehet lojális.

De a rendjeleibõl, megvallom, nem kívánok sem a magam, sem az írótársaim részére. Vagy ér valamit egyikünk-másikunk, és akkor megadja a nagyközönség elismerése, ami kijár, a kor divatjaihoz képest egyszer nagyobb, másszor kisebb mértékkel; vagy pedig nem ér egyikünk-másikunk semmit, s ezen a rendjel sem segítene. A király rendjelei sokkal hasznosabban s helyesebb fokozatban használhatók õfelsége egyéb hû alattvalóinál.

Mert ahol Arany János és Jókai, akik századokra szóló dicsõségére dolgoztak nemzetüknek, kisebb rendjeleket kaptak, a fönnálló rendjeladományozási rendszer szerint, mint egy nagyhasú fõispán, aki tizenöt évig csibukozik, és köpköd csempészett dohányból a megyeházán (a még magasabb rendjelek tulajdonosairól nem is szólok) - ott, aki az írók kitüntetését sürgeti, voltaképpen azok deklasszifikálását akarja.