1896
PARLAMENTI KARCOLATOK

FURCSASÁGOK A T. HÁZBÓL [jan. 14.]

Az eltűntek

[jan. 14.]

Aki a képviselõházba jár, az bízvást esküt mer tenni róla, hogy a Szilágyi Dezsõ elnöki kijelentéseire, amint mondani szokták: »mérget lehet venni«. Ha Szilágyi például így szólna:

- Most a közönség karzatán ülõ Zichy Nándor gróf urat illeti a szó...

Hát akkor Zichy Nándor boldog lenne és senki se tartaná különösnek, ha ott megszólalna. Annál kevésbé, mert az elnöki kijelentések ellen nincs apelláta. Sõt, ha délelõtt 11 órakor kijelentené:

- Az idõ elõrehaladván, az ülést bezárom.

Kukkanni se merne senki, mert ha Szilágyi azt mondja, hogy az idõ elõrehaladt, akkor Szilágyinak igaza van.

E tények tudatában most nagy az öröm, hogy a pontos elnöknek egy olyan kijelentését horgászhatták ki, mely lecáfolta a csalhatatlanságot.

Ennek a fölfedezésnek elõzményei a következõk:

A t. Ház hétfõi ülésének vége felé Szilágyi tudniillik így szólott:

- Következik a számvizsgáló-bizottság jelentése.

Ezzel, re bene gesta, az elnöki szék karjára támaszkodva... a jelentést akarta hallani.

Az elõadói pódium azonban olyan sajátságosan makacs, hogy csak akkor referál, ha valaki áll rajta. Másképpen nem. Még ha Szilágyi akarja, sõt ha az erõszakos kormány, akitõl minden furfang kitelik, de még a csöngettyû parancsára sem beszél, kivéve, hogy ha rajta van az, akit elõadónak hívnak. Ámbátor az ilyen kisebbszerû jelentések elõadóit nemigen hallgatják, Szilágyi Dezsõ mégis észrevette pár perc múlva, hogy nem hall semmit.

Már Madarász bátyánk is hallgatózott:

- Ej, ej - dünnyögött az öreg -, úgy látszik, mintha nem beszélne ott Bausznern.

- Elõadónak kell lenni - követelõdzött Polónyi.

- Úgy van! - felelt Szilágyi. - De ha nincs?

- Elõadót! Bausznern Guidót!

Tûvé tették a Házat, minden bokrot, a fiókokat, a karzatokat, a folyosókat. Papp Géza elég kicsi, mégis megtalálták; Kubik Béla elég nagy, mégsem veszett el, hanem Bausznern Guidó nincs sehol...

- Tehát majd holnap! - biztatta a hasztalan kutatókat Szilágyi. - Remélem, itt lesz az elõadó úr s akkor tárgyaljuk a jelentést.

Valóban, másnap már a kora reggeli órákban megjelent Bausznern Guidó.

Élénk örömmel üdvözölték. Szólott néhány szót és a jelentést elfogadták.

- Igazán derék ember ez a Bausznern - mondták most a jobbpárton -, õ ilyen kicsiségekért megkerül láthatni, hogy becses a jelenléte.

Egyebet senki sem akart konstatálni. Csak azt tessék megjegyezni - vélték hívei -, hogy az elõadó nem olyan, mint egy automata, aki akkor beszél, amikor akarják, még ha senki sem hallgat is rá, hanem akkor beszél, amikor - õ akar.

Kívüle azonban még egy eltûnt került meg: Meszlényi Lajos.

A Kolozsvári-Kiss István megjelenését, amióta képviselõ, nem veszik biztosabbra mindennap, mint az elmaradhatlan Meszlényi Lajosét, kit különösen Kossuthék vártak, minthogy a halasi követ belépése, a Brázay szûzbeszéde és Meszlénynek, mint hivatalosan Kossuth-párti képviselõnek megjelenése, hármas ünnep lett volna a Helfyék oldalán.

Kolozsváry-Kiss István eljött, Brázay beszélt; de Meszlényi még délután egy órakor sem jelent meg és az ülést be kellett zárni anélkül, hogy a Ház naplójában a Meszlényi szellemes közbeszólásai közül csak egyet is jegyezhettek volna.

Annál nagyobb öröm volt, amikor egyszerre három óriási piros szegfû jelent meg. Az olvasó bizonyosan azt hiszi, hogy egy Meszlényi helyett három jött. Nem. Hanem az tény, hogy egy Meszlényi Lajos jött három szegfûvel.

- Hol voltál, Lulu, kedves aranyos Lulu, valami bajod esett tegnap? - így becézgették.

- Nem - felelt Meszlényi mosolyogva -, csak a farsang meg a bálok.

Az olvasó most megint tévedésben leledzik, midõn azt gondolja, hogy Meszlényi Lajos azért hiányzott, mert valamelyik bálban volt.

Hanem a tény az, hogy a farsangi bálokra a virágboltokban mind eladták a piros szegfûket és erre a napra még frissek nem nyíltak. Meszlényi Lajos tehát nem jöhetett a Házba, mert:

1. vagy diszkvalifikációnak gondolta, hogy szegfû nélkül jelenjék meg,

2. vagy pedig eljött, de nem lévén a kabátján piros szegfû, a portás nem bocsátotta be.

Minélfogva igen célszerû lesz a következõ törvényjavaslat elõterjesztése:

A virágkereskedõknek meghagyatik, hogy a legnagyobb kereslet dacára egy piros szegfût mindennap visszatartsanak a Meszlényi Lajos részére.

E törvényjavaslat híján Meszlényi csak a három szegfûvel szerezhetett némi elégtételt a farsang virágpusztító démonjai fölött.

Az eltávozott kaszárnya

Körmendrõl egy tíz tagú deputáció jelent meg a Ház folyosóján. Szép frakkok és fényes ingmellek meg fehér nyakkendõk és kesztyûk csillogtak. Az arcokon lelkesedés és tréma.

Sokat várakoztak a miniszter szoba elõtt.

- Wlassics még nincs itt - mondták.

- Hát várjunk még!

Vártak is türelmesen.

Fél tizenkettõkor végre befelé indultak audienciára.

- Miben járnak, uraim? - kérdezte egy riporter. - Mit kérnek?

- Iskolát és kaszárnyát! - felelték azok önérzetesen.

- Ihun la! - szólt most az egyik -, a kaszárnya már megy.

Valóban, amíg az iskolára lestek, a kaszárnyát elszalasztották, mert Fejérváry Géza báró megunta a várakozást, vette a télikabátját és nyugodtan eltávozott.

Ez okból a frakkokat még egyszer föl kell venni és külön kérni a kaszárnyát, aminthogy a kettõ egy suba alatt nem is fér el.

Az elvek a hadon

Egy tanügyi csinos nénike pedig audienciát kért Wlassicstól.

Papp Géza bevezette.

- Kegyelmes uram - szólt õnagysága -, pártfogásába ajánlom a nõi kézimunkákra vonatkozó elveimet.

- Hol vannak az elvek? - kérdezte nyájasan a miniszter.

- Ebben a díszmûben le vannak mind írva - volt a felelet.

Ekkor vette azonban észre, hogy az elveket tartalmazó díszmûvet künn felejtette a padon.

Roppant zavarodott lett.

A miniszter azonban udvarias:

- Nem baj - szólt -, majd megkapom az elveket késõbb.

- De behozom...

- Ne tessék fáradni, én ráérek.

Az audiencia ezzel véget ért. Papp Géza azonban udvariasan helyrekorrigálta a hibát és késõbb átadta a miniszternek a padon felejtett elveket.

Az olcsó haza áruba bocsátása

Ma már az elemi iskolában is tudják, hogy a haza arra való, hogy eladják. Régebben is elárulták a hazát, késõbben is és a mostani korszak se jobb a többinél. A haza áruba bocsátásával a mohácsi vész elõtt is éppúgy foglalkoztak, sõt már Aba Sámuel, a szelíd, is alkudozott rá a pogányokkal, nem is szólva arról, hogy Ulászlótól kezdve (aki a mészárosnál nehány kiló húsért zálogosította el a haza egyes részeit) Rinder Györgyig milyen sokan foglalkoztak ipari engedély nélkül a szegény magyar haza áruba bocsátásával.

Magyarország legújabb korának történetírói azonban mindenesetre megállapodhatnak abban, hogy 1867-tõl kezdve a közönséges kormány szerzett privilégiumot a magyar haza árulására. Szinte csodálkozni lehetne rajta, hogy az ezer év óta forgalomban lévõ hazából, melyet azóta folyton árusítottak, még maradt valami eladni való.

E csodálkozásának kifejezést is adott ma egy folyosói politikus Polónyi Géza elõtt, aki a passzivitás elvénél fogva csak a folyosón hirdethette, hogy a kvótával a hazát a közösügyes istennyila (ti. a kormány) eladja.

- Azt hiszem - szólt õ Polónyihoz -, hogy az elõrehaladt idény miatt most a kormány mérsékelt áron bocsátja áruba a hazát...

- Talán mint az olcsó marhasót?

- Olyasvalami.

- Nagyon régi, kérem, a haza, és az állott portékának nincs jó ára. Egyáltalában csodálkozom, hogy legkisebb ára is van.

Polónyi megvakarta a fületövét s kevés vártatva kész volt a fölvilágosítással:

- Úgy van - szólott -, a haza már valóban nem kapható. Igen olcsó ára van, de már el van adva. A hazának már csak árfolyama van és már csak szállítják schlussra!...

- Óóóh-óóh - csodálkozott Szõts Pál -, egy kerületre valót sem lehet venni belõle.

- Nem - felelt szigorúan Polónyi -, az utolsó darabot is Ráth Péter vette ki bérbe. Mert, ismétlem, a hazát Bécsben jegyzik...

- És mi az árfolyama?

- Azt majd megmondom a kvótánál, kérem. Addig passzív vagyok.

Mindenki jót nevetett a Polónyi gondoskodásán és mindenki úgy vélte:

- Ez a Polónyi egészen jó vicceket mond, ha nem bent beszél.

Csak az arra haladó Arányi Miksa, a legújabb pénzügyi kapacitás, vette komolyan a haza jegyzésérõl szóló dolgot s hirtelen jelentette Szilágyinak, ki barátságosan üdvözölte.

- A kvótánál - szeretett elnököm -, én ismét beszélni fogok.

Az elnök nem értette teljesen ezt a bejelentést. Arányi azonban rejtélyesen mosolygott, így gondolkozván:

- Majd lenyomom a haza árát és veszek belõle - Amerikának.

FURCSASÁGOK A T. HÁZBÓL [jan.16.]

Dal a fényűzésről

[jan.l6.]

A t. Ház karzatán ragyogó szép selyemruhákra, drága kalapokra, az ékszerekre, melyek fönt is az asszonyok csatjain és a bájos keblek fölött, de lent is a törvényhozók kezén, mellényén, nyakkendõjén csillogtak: rossz nap járt ma. A pompás ruhákkal, pazar költségû divatmunkákkal pirulva húzódtak félre és a sok gyûrûvel ékeskedõ új törvényhozók hirtelen a pad alá rejtették a kezüket, mint mikor az elemi iskolában a tanító bácsi keresi, hogy kinek tentás az ujja. Páder Rezsõ, a néppárti pap se merné most föltartani az ujját se numero ájnszra, se numero cvájra, mint tegnap, és a jobboldalon a kabinet félénkebb hívei ijedten gombolták össze kabátjaikat arany óraláncaik fölött, hogy azok ne látszódjanak. Sõt mintha az operettbeli dallam szállna át suttogva azok között, kik hölgyszeszélynek áldoznak:

- Tilos az asszony, tilos az asszony...

A kártyások közt pedig:

- Tilos a kártya...

A sportsmanek:

- Tilos a ló...

A duhajok:

- Tilos a bor, tilos a tánc...

És tovább:

- Tilos a frakk... tilos a lakk... tilos a klakk...

Mi történt? Mi indította egyszerre a puritánság és krisztusi egyszerûség szellemét a jóban, gazdagságban dúslakodó t. Házra, párt- és rangkülönbség nélkül? Hogy még akik nem is tagjai a törvényhozó testületnek, azok is pirulnak és miként ha böjti prédikációt hallgatnának, bûnbánattal magukba szállanak?

Farsang van, hát ennek a hangulatnak, mely inkább hamvazó szerdára illenék, fontos oka kell hogy legyen.

A fontos ok pedig a Lukács László beszédében rejlik... Halljuk csak! A száraz számokkal bajlódó pénzügyminiszter imhol kiemelkedett a költségvetési számok közül és a magyar társadalom dolgaiba avatkozott.

- Mi az oka, hogy a megélhetés nehézségei miatt panaszkodnak az országban? - kérdi a miniszter.

- Nem a kamatláb, nem a föld, nem az adó - feleli maga -, hanem az az oka, hogy az egyéni igények minden mértéket meghaladólag emelkedtek, hogy a fényûzés oly mértéket öltött, mely sem az egyének társadalmi pozíciójával, sem vagyoni viszonyaival arányban nincs. Ez az, ami az embereket sok esetben elégedetlenné teszi sorsukkal. Ez oly társadalmi baj, melyen a kormány sajnálkozhatik, melyet meg is róhat, de melynek korlátozása vagy megszüntetése nem áll hatalmában.

Ezek a kijelentések homályosították el a t. Ház jókedvû képét és okozták a pénteki hangulatot. Nagy csoda, hogy az álló karzatról szocialista hajlandóságú publikum nem szalad le az eldugdosott drágaságokért, de hogy a báli divatárusok nem szívesen fogják olvasni a pénzügyminiszter beszédét, az bizonyos.

Csak egy ember volt a Házban, akinek föltétlenül igazságot szolgáltatott a pénzügyminiszter. Ez az egy: Polczner Jenõ.

- Lássátok -, szólott - én soha keményített inget, soha hiábavaló nyakkendõt nem viselek, ennélfogva sem gyémánt inggombom, sem drága nyakkendõm nincs. Óraláncom sincs. Egy ugyanazon bõ fekete ruhában járok és a lapok mégis viccelõdnek emiatt...

- Polcznernek igaza van - rebegték a bûnbánók.

- Én - folytatta nekilelkesedve Polczner - holnap már cipõt se húzok!...

- Hó! hó! - zúgott ellene a saját pártja. - Ne tedd ezt, édes Polczner Jenõ!

- Na, miért ne?

- Hát, mert ne feledd, hogy te ellenzéki vagy s nem lehetsz egy nézeten a miniszterrel.

- Persze, persze...

Polczner elgondolkozott. Ilyenformán nem lehetetlen, hogy a miniszter beszéde folytán az egyetlen egyszerû megjelenésû Polczner is, csupa ellenzéki politika miatt, holnap már nyakkendõvel, keményített ingben, ékszerekkel és divatos öltözetben jelenik meg a t. Házban.

A menyasszony rücskei

A jóízû beszédû Mócsy Antal pedig pikáns anekdotát mondott el a cigánylegényrõl és az õ menyasszonyáról. A cigánylegények dolga persze igen kedves téma a Rigó Jancsi szerencséje óta és amikor Mócsy az anekdota textusát bejelentette, a borsos viccek kedvelõi már csettintgettek és biztatták:

- Halljuk! Halljuk!

Mócsy a menyasszonyra nézve rögtön lehûtötte a várakozást, szólván:

- A cigánylegény menyasszonya ripacsos volt...

- Óh, óh! - szörnyûködtek a jobboldalon. - Szegény legény, szegény cigánylegény!...

- Bizony, bizony - folytatta Mócsy -, derék szál legény volt a cigánylegény võlegény, a menyasszony azonban igen himlõhelyes. Így mentek a plébánoshoz.

Páder Rezsõ hirtelen Mócsy mellé ült.

- Hahaha! - kacagtak a jobboldalon. - A plébános!

- Vigyázz, kérlek - súgta Páder -, hogy mit mondasz a plébánosról!

Mócsy rendületlenül folytatta:

- Hallod-e - szólott a cigánylegényhez a plébános -, a házasságot egész életre kell kötni. Szereted te ezt a menyasszonyt, tiszta szívedbõl, igazán?

- Szeretem! - felelt a legény.

- Hát nem látod, mennyi gödör és ripacs ékteleníti az õ orcáját?

- Én nem látom - feleli a legény -, és ha a fõtisztelendõ plébános úr szintén az én szememmel nézné, szintén nem látná.

A rengeteg derültségben így fejezte be Mócsy az anekdotát:

- Arányi t. képviselõtársam is szerelmes szemekkel néz, és egy jól megtermett erõs menyasszonyt lát, és nem látja a gödröket!...

- Hisz erre a plébános úr is azt mondja, hogy jó! - kiáltott át valaki a jobboldalról.

...A közönség karzatán egy úrinõ így szólott leányához:

- Menjünk haza, gyermekem, ezt nem való hallgatni neked!...

- De hiszen - felelt vissza a leányzó - a mama nem érti ezt, hisz az a bácsi nem affélérõl beszél, hanem az 1897-iki költségvetésrõl.

A MAI ÜLÉS [márc. 30.]

- Ez a hét jól kezdõdik! mondta a mai ülés elején egy szélbali képviselõ, akit Rátkay Lászlónak hívnak s úgy látszik, jóslási tehetsége többet ér, mint a színmûírói.

Mert a mai ülés igazán a ritkaságok közé tartozik. Amolyan magyar parlamenti specialitás az új ülésszak új pártjának közremûködése mellett. Koncert a zsoltárok segítségével, a Morzsányi csúf mandátumáról való lemondásának bejelentése, aztán három összeférhetetlenségi eset elhelyezése, közbe pedig egy beszéd. Egy beszéd, kedves olvasó, amilyet te álmodban sem hallasz és amit belépti díjakkal lehetne értékessé tenni: Kálmán Károly szónokolt ma három órányi idõig. Ez a gyönyörûhangú pap, aki minden szót külön hangejtéssel mond ki, és külön testmozdulatokkal és mimikával kísér, ma még rejtély marad a parlamenti elmék vizsgálója elõtt. Miféle agy az, melynek gondolatai úgy szétágaznak, széttöredeznek, hogy egy ép egészet belõlük kihozni képtelenség?

- Tessék elhinni - véleményezi egy jóakarója -, van annak esze, csak tetteti magát.

De három óra hosszant beszélni összefüggés nélkül egy parlamentben, erre bohóc nem képes. Õ a nagyobbik rész véleménye szerint, azt hiszi magáról, hogy roppant okosakat mond és hogy az õ kötelessége lekapacitálni az egész t. Házat és áttéríteni a kereszténykatolikus hitre, részint pedig a néppártra. Szentül hiszi, hogy apostoli küldetése van s õ került a bolondok gyülekezetébe, a feje fölött pedig fényes glória, mely elõtt elõbb-utóbb meghajolnak. Csak szigorúan kell velük bánni és minden szentséget a fejükhöz vágni, mert a szentség nem törik el, hanem a fej igen, különösen pedig a fõfejek.

A karzaton egy sereg virágkalapú és tavaszi divatba öltözködõ kecses nõi alak mosolyog. Egy-egy köztük lehunyja a szemét és úgy hallgatja a pap csengõ-bongó muzsikás édes hangját, amibe belezúg becsmérlõ nevetés, kötekedõ hang:

- Ej, de rosszak itt az emberek - gondolják a kegyes szívûek -, nem engedik nyugton beszélni ama temperamentumos szent lovagot.

Kálmán Károlynak is felvetõdik egyszer (a provízióról kezdett mondata közben) a tekintete a hölgyek sorára. Ezen mondatot tehát rögtön abbahagyja, és szól ekképpen:

- Az álladalom kormány miképp bánik az egyházzal, melynek létét tisztelõ köszönettel kellene, hogy megköszönje? Avagy szóljak a férfi és a nõ közt lévõ viszonyról?

- Szóljon! - bíztatták hamisan.

- Hát a férfi nem azért vesz feleséget, hogy aztán eldobja, mint egy kifacsart citromot használat után. Hanem azért vesz feleséget, hogy vele...

- Éljen! Éljen! - kiáltották feléje a jobboldalról, attól tartva, hogy a szent ajkakat valami csúfszó hagyja el.

- Vele szenvedjen egész életen át! - vágta ki a lemondás bús hangján Kálmán Károly és jobb kezével a levegõben sík vonalakat rajzolt.

Az asszonyi kalapok elégedetlenül rázódtak meg.

- Mást! - intette Mócsy Antal.

- Mást mondhatok! - folytatta. - Ki tud egy miniszterelnökrõl, aki református volt és mégis elment Rómába?

- A nõk szoktak Rómába menni! - szolgált fölvilágosításokkal Zichy Jenõ gróf.

- Azonban mégis elment! - makacskodott a szónok. - Azonban beszélhetek a próféciákról; beszéljek?

- Beszéljen!

- Tehát beszélek.

Ilyen módon csapongott jobbra, balra, erdõkön, mezõkön, hegyeken, völgyeken, zsoltáron és minden nagy szellemeken át fáradhatlanul.

Ezalatt az egész Ház azon érdeklõdött, hogy meddig bírja. Lehetetlen követni a fantáziáját. Egy kijelentése azonban megragadta a figyelmet és általános rémületet keltett.

- A közbeszólásoknak tulajdonítsák, hogyha beszédem hosszúra nyúlik és nem egy-két-három óráig beszélek, hanem tovább... tovább... a Rosenberg Gyula úr politikai életének legvégsõ határáig!

E fenyegetésekre a közbeszólások elhallgattak. Hátha bevégzi?

A félórák azonban egymás után múltak, tizenkét óra is elmúlt, Kálmán Károly azonban még folyton beszélt. Ekkor mentõ gondolat támadt a jobboldalon. Nehányan egy kis táblát készítettek, s rá plakátszerûen e szavakat írták:

ROSENBERG GYULA
e pillanatban lemondott mandátumáról

Ilyenformán akarták figyelmeztetni Kálmán Károlyt ígéretére. Nem használt semmit, õ csak beszélt. A folyosón Lits Gyula fogadott, hogy elhallgattatja. Egy üveg pezsgõ az ára.

Bement aztán s odaült Kálmán elé s minden mondata után a fülébe súgta:

- Zichy Nándor gróf az elfogadó teremben vár!

Ekkor látszott a szónokon az erõlködés, hogy be akarja fejezni a beszédet, de nem képes. Az akaratereje nem tudja megkötni a fantáziája szárnyalását. Végre eszébe jutott, hogy papírjai között le van írva a beszéd vége. Diadalmasan ragadta föl és lelkesen kiáltotta:

- Éljen a keresztény Magyarország! Pusztuljon a kormány vagy vesszen meg!

A jobboldal, jól tessék megérteni, a jobboldal tapsolt. - Bár minden néppárti szónok ilyen volna! Szívesen tapsolnánk!

Jobbat kívánni nem is lehet. Kálmán Károly a megtestesült nevetségesség, mely megöli a néppártot.

Lits Gyula elvesztette az üveg pezsgõt, de a folyosón már nem is beszéltek Kálmán Károly szónoklatáról. A szenzáció vette át itt birodalmát. A Tisza István gróf, Hieronymi Károly és Enyedi Lukács ellen beadott összeférhetlenségi bejelentés, továbbá Tisza István grófnak afférje, mely egy hírlapi támadás következtében keletkezett; az összeférhetlenségi bizottság mai ülése... mind bõ tápot adtak a tereferének, úgyhogy akik a parlamenti szenzációkat kedvelik, bízvást csatlakozhattak Rátkay László meghatározásához

- Ez a hét jól kezdõdik!

A MAI ÜLÉS [?]

A Múzeum körúton egy kávéházba, ahol ellenzéki képviselõk szoktak újságot olvasni, Polczner Jenõ, a szegedi nyakkendõtlen képviselõ, nagy sietséggel vezette be ma délelõtt tizenegy óra elõtt tíz perccel három nõrokonát.

A hölgyek, mint általában, akik a fõváros érdekességeit igen szeretik, kényelemmel helyezkedtek el és nekiestek a kávénak meg csokoládénak. Polcznert pedig biztatták:

- Csak jó helyet, jó helyet keressen! Ha lehet, sárga jegyet.

Ellenben Polczner igen sietett:

- Ne beszéljünk sokat - mondta -, hanem igyekezzünk. Hamar igyátok meg és rögtön, egy minutum alatt, gyertek utánam a Ház elé, én addig kihozom a jegyeket! De gyorsan, egy fél percet se késsetek.

És Polczner Jenõ úgy száguldott át hosszú fekete kabátjának lobogó szárnyaival és keményítetlen fehér ingével, melyet a szél megduzzasztott, mint egy fellegfoszlány, a Múzeum körúton át a Sándor utcába. A háznagy a mai ülésre szóló összes jegyeket készséggel bocsátotta rendelkezésre.

A hölgyek ezalatt a kávéházban tanakodtak az erõs siettetés miatt.

- Vajon miért akarja Jenõ bácsi, hogy pontban tizenegy órakor ott legyünk?

- Hisz még a képviselõk is késnek néha egy egész órát.

- Oh - igyekezett eltalálni a dolgok nyitját a legifjabb -, bizonyosan meg akar lepni bennünket Jenõ bácsi. Beszédet fog mondani mindjárt az ülés elején, s azt akarja, hogy halljuk!

- Ez lesz! Ez az igaz! - vélték most mind a hárman egyszerre s a kávé meg csokoládé legjavát otthagyták és a sietség izgalmával igyekeztek a Ház elé.

A Ház elõtt Polczner várta õket és rohamlépésekben vezette föl a hölgykarzatra.

- Siessünk - mondta -, nagyon siessünk, mert különben mindennek vége!

- Ahán! - tekintgettek rá hamiskásan - neki le kell mennie, hogy beszélhessen.

...Mikor azonban a karzaton voltak, észrevették, hogy magukra vannak. Semmiség. Ilyen ez a Pest, az újságokat tele lármázzák, hogy mennyi elegáns szép toalettet lehet látni a képviselõház karzatán, alant meg mennyi jó viccet és érdekes sikamlósságokat mondanak. Mikor pedig az ember eljön, hát nem lát még egy világos újdivatú selyemruhát sem! Vagy talán korán jöttünk?

Valóban azt hihették, hogy korán jöttek, mert alulról csak halk zsongás hallatszott föl. Az ülésteremben összevissza jártak-keltek, beszélgettek a képviselõk.

- Még nem kezdõdött meg az ülés? - vélték teljes bizonyossággal fönn.

Az elkerülte a figyelmüket, hogy az elnöki emelvényen Szilágyi Dezsõ két percenkint így szólott:

- Tehát elfogadja a Ház? Tehát kimondom a határozatot, hogy a Ház elfogadta.

Ez a kijelentés pedig összesen háromszor történt. Elõször akkor, amikor Esterházy Kálmán gróf jegyzõ a költségvetési törvényjavaslatot harmadszori fölolvasásban terjesztette elõ, másodszor, amikor az állami számvevõszéknek 1896. év III. negyedére vonatkozó jelentését ismertette Mayer Károly elõadó; harmadszor pedig amikor ugyancsak õ a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt az 1894-ik évre eszközölt leszámolásról szóló jelentést ismertette.

Mindez hat percig tartott. A hetedik percben Szilágyi Dezsõ elnök megállapította a holnapi napirendet, melyre fölvették a kvóta-bizottság megválasztását, nehány vicinális vasutat és számvevõszéki jelentést. Ekkor az általános zsongásban az elnök egy nagyot csengetett, hogy ettül rögtön csend is lett. Aztán így szólott igen hangosan:

- A holnapi ülés tíz órakor kezdõdik! Ezt tessék megjegyezni.

- Megjegyezzük! Helyes! - kiáltották alulról. A karzatiak most figyelni kezdtek:

Ez a csöngetés azt jelenti, hogy most kezdõdik az ülés.

- Dehogy a’! - véli a másik. - Hisz most mondja, hogy a holnapi ülés kezdõdik tíz [...]

- T. Ház! Igen röviden, minden kommentár nélkül fogom fölolvasni interpellációmat. Kommentár nélkül azért, mert a t. pénzügyminiszter úrnak múltkori válasza, de az események egész láncolata meggyõzött bennünket arról, hogy olyan visszaélések ellen, amelyek a pártérdek fedezete és védelme alatt történnek, minden kapacitáció hiábavaló kísérlet. A nagyközönségre nézve pedig kommentárra nincs szükség, mert esetrõl esetre és alkalomról alkalomra föl fogjuk hozni és a Ház elé fogjuk terjeszteni a tényeket és azok maguk minden kommentár nélkül elegendõ módon kapacitálni fogják a közvéleményt. Interpellációm a következõ:

Miután rövid idõvel a resicai katasztrófa és az aninai sztrájk után, melyek száznál több emberéletbe kerültek, ugyancsak az osztrák-magyar államvasút társaság Krassó-Szörény megyei vállalataiban, nevezetesen tegnapelõtt Oravicán explozió folytán öt ember életét vesztette, többen életveszélyesen, mások többé-kevésbé súlyosan megsebesültek, kérdem a t. miniszter urat, hajlandó-e a vizsgálat eredményét ezen interpellációra adandó érdemleges válasz alakjában a t. Ház elé terjeszteni? (Helyeslés balfelõl.)

Az elnök ekkor így szólt:

- Az interpelláció közöltetni fog a pénzügyminiszterrel.

Erre aztán mindenki fölkelt és elment.

Polczner Jenõ ugyancsak integet fölfelé a hölgyeknek:

- Na, menjünk már, menjünk!

Mit tehettek mást, fölszedelõztek és elmentek. A szegedi képviselõ büszkén vezette õket a Múzeum körút fölszedegetett kövezetének barikádjain át. Õk azonban nem voltak megelégedve.

- Mi el sem hinnõk - mondogatták -, hogy ma volt ülés az országházban, ha Jenõ bácsi nem mondaná! Mert Asbóth János ugyan szép férfiú, de igen keveset beszélt.

Polczner azonban megnyugtatta a hölgyeket, hogy csakugyan ülésben voltak a t. Házban, és azért is siettette volt õket, mert az ilyen nagyon rövid ülésrõl igen könnyû lekésni.

A kávéház elõtt mégis sóhajtottak:

- Nagy kár volt itthagyni a jó csokoládét!

- A csokoládé - vélte Polczner diplomatikusan - valóban többet ér, mint a t. Ház.

A MAI ÜLÉS [ápril. 2.]

Amikor Szilágyi Dezsõ elnök tegnap erõsen hangsúlyozta, hogy a mai ülés tíz órakor kezdõdik: mindenki tisztában volt azzal, hogy dacára a napirend szûk voltának, ez az ülés fontos lesz. Mára várták tudniillik az összeférhetlenségi bizottságnak a Benke-Tolnay-Neuman-Sámuel ügyekre vonatkozó ítéletének bejelentését.

Megtörtént az is, hogy még jóval tíz óra elõtt telve volt a folyosó érdeklõdõ képviselõkkel, kik erõsen várták, hogy az emeleten ülésezõ összeférhetlenségi bizottság bevégezze munkálatát s azt a képviselõház mai ülésén elõterjeszthesse.

Az elõterjesztés esetére az ellenzéki pártok tudvalévõleg mindenáron zivataros ülést akartak csinálni és kifogásolni a bizottság ítéletét, mely különben a házszabályok szerint tudomásul veendõ. Justh Gyula is, Polónyi Géza is erõsen készülõdött.

A nevezetes csoportozatok, melyek a parlamenti élet izgalmasságát jelzik, föl-föltûntek a folyosókon, ahol különösen a kormányférfiakat vették körül jobbfelõl, míg a balon a néppárti Kálmán Károly és az Ugron-párti Várossy Gyula gesztikulált, valamely újabb összeférhet­lenségi kifogásokat keresgélve.

Eközben az idõ folyton telt. Tíz óra is elérkezett, de az emeleti tanácskozóterem ajtaja még becsukódottan maradt. Szilágyi elnöknek is tanácskozása volt. És az ellenzéki oldalon abban reménykedtek, hogyha az ülés megnyitása húzódik-halasztódik talán megegyezésre juthat a bizottság az elõterjesztés dolgában, és »minden pillanatban« bíztak. Szilágyi elnök azonban nem tanakodott sokáig és fél tizenegy óra tájban maga mellé vette a jegyzõi kart és az ülést megnyitotta.

A jelentések közt csakugyan nem terjesztették elõ az összeférhetlenségi bizottságét. Az elnök Debrecen város kérvényét mutatta be a magyar görögkatolikus püspökség fölállítása dolgában és a függõben levõ interpellációk jegyzékét.

Az elõterjesztés után mégiscsak szó került a Házban összeférhetlenségrõl.

Kálmán Károly tett bejelentést a következõ szavakkal:

- Tisztelt Ház! Gróf Tisza István képviselõ úrnak ama kijelentése érteményében, hogy ha Kálmán összeférhetlenséget lát, lépjen föl nyíltan bejelentésével, tudomásomra jutván utólag Rosenberg Gyula képviselõ úrnak összeférhetlenségi esete, ezennel van szerencsém azt bejelenteni.

A bejelentés nyomán egy kis mozgás és zsibongás keletkezett, miközben az elnök következõleg enunciálta a határozatot:

- Az eset a szabályok értelmében az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíttatik!

Most megválasztották név szerint való szavazással a kvóta-bizottság tíz tagját. A választás (melynek eredményét különben hivatalosan holnap hírdetik ki), a következõkre esett: Apponyi Albert gróf, Falk Miksa, Hegedüs Sándor, Horánszky Nándor, Josipovich Géza, Láng Lajos, Matlekovics Sándor, Pulszky Ágost, Széll Kálmán és Tisza Kálmán.

Thorotzkay Miklós gróf elõadó, a szavazás befejezése után ismertette a szolnok-kiskun­félegy­házai helyiérdekû vasút engedélyezésérõl szóló törvényjavaslatot. A javaslatot általánosságban, majd részleteiben is elfogadták, Holló Lajos félegyházai képviselõnek ama stiláris módosí­tásával, hogy félegyházai helyett a helyi nyelvhasználatnak inkább megfelelõ félegyházi tétessék a szövegbe. Ezen az a betûn különben aligha megbotlott volna a vicinális.

A nagybecskerek-zsombolyai, valamint a tiszalök-büdszentmihályi vasutakról szóló törvény­javaslatokat szintén minden hozzászólás nélkül úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadták, nemkülönben az állami számvevõszék jelentését az 1886-dik évi elõirányzat nélküli kiadások- és hitelátruházásokról.

Ezután az elnök a holnapi ülés napirendjére a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori fölolvasását tûzte ki, az ülést bezárta.

...Éppen elhagyni készült Szilágyi elnök a pódiumot, amikor lihegve érkezett Várossy Gyula, ezzel az értesítéssel:

- Összeférhetlenségi eseteket akarok bejelenteni.

- Az ülés be van zárva! - szólt Szilágyi.

- Tehát holnap! - vigasztalódott Várossy Gyula. Várossy azonban mellesleg már elújságolta, hogy holnap újabb összeférhetlenségi eseteket jelent be Neumann Árminra, Benke Gyulára, Sámuel Lázárra és Tolnai Lajosra nézve, mert a budapesti Takarékpénztár, melynek õk igazgatósági tagjai, 60 évre birtokosa az országban a kézizálogra kölcsönadás jogosultságának s minthogy a kamatlábat a pénzügyminiszter állapítja meg, tehát szerinte ez üzletbõl kifolyó nyereség a kormánytól függ.

Ehhez hozzátéve, hogy az összeférhetlenségi bizottság holnap terjeszti elõ jelentését, nyilván bíznak abban, hogy ez az ülés érdekes lesz.

A MAI ÜLÉS [máj. 4.]

Két miniszterelnök is volt látható ma a képviselõház folyosóján, egy a mienk, a másik az osztráké. Badeni gróf, a szomszéd premier behajtatott a Sándor utcába és mihamar járatos lõn a politikai üvegház útjain. A tanácskozó terembe nem vágyott be, ámbár valószínûleg szívesen cserélne magyar kollégájával, aki oly biztos nagy többséggel kormányoz, aminõt Badeni odaát még álmaiban sem remélhet. Bánffy báró beinvitálta Badenit a miniszteri szobába, ahol aztán ketten huzamosabb ideig elkvótáztak... A kvóta-bizottság is gyûlésezett eközben az elsõ emeleti teremben, s a t. Ház minden pártbeli tagjai sokkal inkább érdeklõdtek ennek a tanácskozása iránt, mint amennyire õket a parlamenti ülés lekötötte.

Szilágyi Dezsõ elnök mindamellett fél tizenegy óra tájban, természetesen megnyitotta az ülést s kérte a határozatképességén mélyen alul levõ Házat, hogy a múlt ülés jegyzõkönyvét hallgassa meg. A zsongásban senki sem vette komolyan ezt a mindennapi kérést, pedig Molnár Antal csakugyan a jegyzõkönyvet olvasta föl.

Következtek a bejelentések, melyek során Nákó Kálmánnak háromheti szabadságot adtak. Baranya megyének a kvóta felemelése ellen beadott kérvényét kiadták a kvóta-bizottságnak, a pesti polgári kereskedelmi testületnek a telefon-törvényjavaslatra vonatkozó memorandumát letették a Ház asztalára, hogy a képviselõk elolvashassák. Nagyon kevesen olvasták.

Dániel Ernõ b. kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a szolnok-kiskunfélegyházai helyi­érdekû vasút engedélyezésérõl szóló jelentést, melynek kinyomatását és szétosztását elrendel­ték.

Következett a gattaja-lugos-marosillyei vasútról szóló javaslat harmadszori fölolvasása. Esterházy Kálmán gróf jegyzõ olvasta a javaslatot.

- Elfogadja-e a Ház harmadszori olvasásban a javaslatot? - kérdi az elnök.

- Nem! - mondja Madarász József.

- A Ház elfogadta! - jelenti ki az elnök.

- Különös! - dünnyög Madarász apó.

Persze nyilvánvaló volt, hogy a többség a javaslatot elfogadta.

Most a Bulgáriával kötendõ kereskedelmi egyezményrõl szóló javaslat harmadszori olvasása következett.

- Elfogadja-e a Ház harmadszori olvasásban?

- Igen! - hangzik jobbfelõl.

- Nem! - szól Madarász József.

- Kívánnak szavazást? - kérdi Szilágyi.

- Ha nem-et mondunk, mindig kívánunk! - veti közbe Madarász József.

- Kívánni kell! - vitázik az elnök.

- Elég, ha azt mondjuk: nem! - így szól Madarász.

- A házszabályok szerint nem elég! - szól Szilágyi.

- A nem elég, ezt mondta Madarász is - játszik a szavakkal egy parlamenti zsonglõr.

Az elnök azonban megelégelte a humort és megszavaztatta a t. Házat, aminek természetesen az lett az eredménye, hogy a javaslatot elfogadták.

- Ez zsarnokság volt! - fordult rezgõ fehér szakállával Madarász az elnök felé, míg a képviselõk jóízûen nevettek. Madarászt mégsem hagyta nyugton a becsületes ellenzéki szellem és elhatározta, hogy ennek a mai ülésen, törik-szakad, kifejezést ad.

Erõsen odaügyelt tehát arra az okos beszédre, mellyel most Hegedûs Sándor a telefonbérlet megváltásáról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta. Csupa realitásokról volt szó. Hogy miképpen fog fejlõdni a telefon s az állam mennyire fedezheti a költségeket, meg efféle.

Mégis Madarász József idõszerûnek látta, hogy az elõadói magyarázat után kitöltse haragját a következõ »beszéddel«:

- T. Ház! Azon véleményben vagyok, hogy addig, míg Magyarország önálló nem lesz és önmaga nem rendelkezik jövedelmeirõl, semmi olyast meg nem szavazhatok, mi - ha nem is mindjárt - de késõbb terhes lehet az országra. S mert én, bármily nagynak mutatkozzék az a bérletmegváltás útján elõálló jövedelem, attól tartok, hogy - mint szokás - a magyart mindig megcsalja a német és utóbb is rá kell fizetni Magyarországnak: ez elvi tekintetek alapján e törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául és ezt visszautasítom.

E nyilatkozat után, melyet Madarász lehetõleg duzzogva és méltatlankodva igyekezett elõadni, a hatás nem maradt el. Ezt a hatást parlamenti nyelven »élénk derültség«-nek hívják.

Más senki sem beszélt s a telefonbérletrõl szóló javaslatot a Ház úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Több dolog nem is volt ma az országgyûlésben. Még a munkarendre nézve tett javaslatot Szilágyi elnök. A holnapi ülésnek, mely déli 12 órakor kezdõdik, napirendjére mindössze a ma elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasását lehetett kitûzni. Szerdán, csütörtökön és pénteken a Ház nem tart ülést; e napokon a bizottságok dolgoznának. Szombaton csak formális ülés lesz.

Azoknak a szerencséseknek tehát, akik nincsenek bizottságokban, ez a hét pótvakációszámba megy.

ORSZÁGGYŰLÉS [?]

A tisztelt Házban megvan a jóakarat és nem akarja ok nélkül a Sándor utcába csalni az embereket. A plakátok beszédesen hirdették, hogy az ülés csak tizenkét órakor kezdõdik, ne törje tehát senki magát jegyekért. De a közönség hitetlen és nem hagyja magát elriasztani. Réges-régen van már neki egy axiómája, hogy az az igazi érdekes ülés, amelyiknek nincsen napirendje. Mert annak a napirendjét a szélsõbal csinálja meg. S mire az óra elüti a delet: zsongó karzat lesi a képviselõk szállingózását.

Egy darabig marasztja még õket a folyosó mindenféle kedves látványossággal.

- Ni az a fránya Hentaller! Hát nem paroláz Simával, pedig az imént hogy támadta még!

Mert hogy a Kossuth-párt katonái csakugyan nagyon megkedvelték a szentesi viharfúvót, amióta olyan szépen összekülönbözött Ugronékkal. Gyere vissza, Ferenc, minden meg van bocsájtva! - kiáltja neki még Olay Lajos is, pedig a választások idején még a pisztolya elé se akarta állítani. De Szegvár óta szeretettel néznek reá és ma ötven kéz nyúlt egyszerre feléje, amikor elhozta magával a kis Mülek Lajost, aki maga is kész látványosság. Olyan, mintha valami sebészeti kötõszer-kereskedés firmájáról ugrott volna a képviselõházba; az egész koponyája összevissza van kötözve fekete szalagokkal. Az ember azt hihetné, hogy nem is jelölt, hanem választó volt a szegvári kerületben, úgy meg kellett foltozni. De azért nagyon vidám és az osztrák rajkszrátért se tudna olyan komoly lenni, mint Ábrányi Kornél, aki nyolc hónap után szintén ma látogatott elõször a parlamentbe.

Csak két ember komolyabb még Ábrányi Kornélnál is: az öreg Madarász meg a fiatal Rátkay. Õk csinálják a mai ülés napirendjét. (Már be is jegyezték az interpellációs könyvbe.)

- Hol a kultuszminiszter? - kutatja Wlassicsot mindenfelé Madarász apó.

- Azt a Wlassicsot se látja az ember soha! - kontráz Rátkay László, mivelhogy mind a ketten megjárták, s éppen azt a minisztert akarják meginterpellálni (nyilvánosan megkérdezni, amint Rátkay mondja), aki nem jött el az ülésbe. De minek is keresték ki maguknak Wlassicsot? Dolga van annak. Nézték volna ki Bánffyt vagy Lukácsot, akik egyenest pihenni jöttek le egy napra a bécsi delegációból; vagy Darányit, aki mára már behozta a régen várt munkásjavaslatot és mindig örül, ha mellékesen egy-két interpellációra is felelhet. De nekik Wlassics kell. Csakhogy Wlassics azalatt talán már el is rendezi azokat az ügyes-bajos dolgokat, amelyek miatt interpellálni akarják. Csak nem vár, amíg Madarász apó figyelmezteti!

A karzaton már a csipkekendõk is elõkerülnek. Nagyon sok leánykát engedtek el az internátusokból ebbe a kicsike ülésbe. S úgy jön a jobboldal valamelyik fiatalja kérni Láng Lajost, hogy nyissa meg már az ülést. Néhány perccel késõbb aztán nyelvelni kezd a villamoscsengõ: a kegyelmes alelnök a formális ülést megnyitotta.

S jönnek sorba a bejelentések.

Ruffy Pál beterjeszti a közigazgatási bizottság jelentését a községi és egyéb helynevekre vonatkozó törvényjavaslatról.

Báró Bánffy Dezsõ miniszterelnök új törvényjavaslatot tesz a Ház asztalára a konzuli illetékek szabályozásáról.

Darányi Ignác földmívelési miniszter a munkaadók és mezõ gazdasági munkások közti jogviszony szabályozásáról szóló törvényt mutatja be s már ekkor az egész vonalon helyeslés hangzott. Mikor pedig tetejébe még azt kéri, hogy a javaslatot sürgõs tárgyalásra adják ki a földmívelésügyi bizottságnak, a szélsõbalról dörög legsûrûbben az éljen!

A parlamenti mezõn megmozdulnak a táblák: a jegyzõ szólítja az öreg Madarászt, utána a fiatal Rátkayt. De egyiknek sincs kedve hosszabb beszédre, hiszen úgysem hallgatja a kultuszminiszter. Csak úgy szûken olvassák fel kérdéseiket: Madarász József a fiumei iskolák tankönyveinek alkotmányellenes tartalma, Rátkay László pedig a magyar liturgia ismeretes zátonyra jutása miatt. A kritikát akkorra tartogatják, mikor majd Wlassicstól feleletet kapnak. Mintha bizonyos volna, hogy a Wlassics felelete után még okuk lesz a kritikára!

...Harminc perc se telt le s az internátusok kipirult leánykái már békén távozhattak az ülésbõl, amely nem akart izgalmakkal szolgálni. Hja, már az ellenzék sem tud jóravaló napirendet csinálni.

ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 7.]

A szászok...

De különben a szászok várhattak is egy kicsit. Mert ki az ördög kíváncsi most a szászokra? Hadd legyen Brassó városa egy nappal tovább Kronstadt vagy Brasova, vagy Corona. (Mert hála az égnek, válogathat az a város a nevekben.)

De elõ azzal a híres szükségjavaslattal.

- Mi lesz már? Lesz-e már? - tapogatózott, ahány szélbali hírmondó közelébe fért a miniszterelnöknek. De egy óra is elmúlt s a históriai pillanat még nem akart mutatkozni. Hogy még az ilyen históriai dáma is úgy kéreti magát, mint valami primadonna! Csak peregtek lefelé a percek, de csupa közönséges perc volt, egy sem a históriai.

Egyszer csak megrázza Szilágyi Dezsõ a csengõt s azt mondja:

- A miniszterelnöknek van valami elõterjesztése.

Csak így. Van valami elõterjesztése. Mintha a tavalyi pénztári esztendõ harmadik negyedében elõfordult túlkiadásokat tennék le a Ház asztalára. S ebbõl értse meg az ember, hogy vissza illik fojtania a lélegzetét, mert íme már jön, közeledik, itt is van a históriai pillanat.

A szélsõbal mégis megérzi.

- Halljuk! Silentium! Csönd! Pszt! - hangzik magyarul, diákul és volapükül, a kíváncsiság és az izgalom százfajta színezetével, mialatt Bánffy a piros bársonyszékre csapja fekete sapkáját és ugyanazzal a kedélyes mosolygással mintha az Eötvös Károly valamelyik csúfondáros gravámenére felelne, fog a beszédjébe. Mosolyog, ahogy beszél, pedig a sok ellenzéki szem (csupa vasvilla) fenyegetve mered feléje. És nem is olvassa a jelentõs szavakat, hanem csak úgy könyv nélkül szövegezte a mondatokat, mintha nagyon kicsi dolgokról volna szó. Ahogy arról beszél, mit is tesz majd a kormány, ha odaát (mármint Ausztriában) nem jöhetne létre a provizórium, még ki is felejt egy-egy szót s a szélsõbal már rajta is akarja kapni. Mit? Hogy Ausztria megcsinálná a provizóriumot? Talán akárhogy?

Tapogatózva, gyanakodva vetik oda:

- De csak alkotmányosan.

- Persze hogy alkotmányosan - pótolja a miniszterelnök a kifelejtett passzust s aztán rövidesen megmondja, hogy május elsejéig méltóztatik nekünk várni, azontúl pedig így lesz és úgy lesz. Punktum.

A vasvillák eltûnnek. Hiszen ez nagyon világos beszéd és magyaros is. Nem tudna ebbe belekapaszkodni még Rátkay László sem, pedig az õ fülét az is bántja, ha interpellációt mondanak nyilvános kérdés helyett. Mi légyen hát azzal a párthatározattal? És ki ellen és mi ellen menjenek késhegyig, amikor senki sem akarja õket bántani? Egy pillanatra meg is hökkennek, hogy nagyítóüveggel sem tudják az ellenséget fölfedezni, de felugrik Holló Lajos. Az újságíró ember, és tudja, hogy a beszéd csak beszéd, de a leírott betû mögé bújjék el valami turpisság, amit õ nem venne észre!

- Tessék a törvényt felolvastatni! - kiáltja diadalmasan.

- Úgy van! Helyes! - zúgja rá a szélsõbal, mintha már ki is ugratta volna azt a rejtezkedõ csalafintaságot, amelynek okvetlenül ott kell lennie valahol a paragrafusok közt, az indoklásban vagy valami betûgóliát mögött.

Molnár Antal felolvassa nekik a javaslatot, azután az indokolást is. A becsületes szélbali kezekbõl pedig tölcsér formálódik, hogy egy hang se menekülhessen, mielõtt alaposan meg nem vizsgálták: nincs-e valami tiltott holmi a batyujában. (Micsoda fináncok vesztek el a szélsõbal derék legényeiben!) És úgy tetszik, hogy a Holló Lajos módszere pompás. Amoda lenn, egészen hátul, észrevesznek egy gyanús szót, csak egyetlenegyet, de az rosszul hangzó a magyar füleknek és a szélsõbal most már kórusban, felháborodva vagy gúnyosan mondja, kiáltja:

- Rendeletileg?!

Lángnyelvek gyújtogatnak a szélsõbalon. Már gomolyog a füst. Kicsap a láng.

Pulszky Ágost megpróbálja az oltást:

- Hiszen éppen ez az egy szó rejti az önálló vámterület lehetõségét.

Az ám. Ennek az embernek igaza lehet. Ez a szó rejti csakugyan az önálló vámterületet. De mért rejti? És mért nincs a javaslatban az önálló vámterület? Úgy látszik, hogy ebben a históriai javaslatban nem az a gyanús, ami benne van, hanem ami hiányzik belõle! És most teljes erõvel tör ki a szélsõbal haragos indulata, mert az önálló vámterület kiszorult a kis javaslatból. Egyszerre felugrál az egész tábor és száz hang sziszegi - ami úgyis kész csataterve volt a testvérpártoknak -, hogy késhegyig kell menni s elõször is az osztályokhoz kell a javaslatot utasítani, nem a bizottsághoz.

Egy csomó lelkes szélbali pedig elkiáltja magát:

- Éljen a független Magyarország!

...De itt álljunk meg egy pillanatra. Mikor ez a lelkes csapat így kiáltotta a független Magyar­országot, az óra háromnegyedet mutatott kettõre. Ez az a mezsgye, amikor a házszabályok szerint a szónok beszélhet is, nem is. Ahogy kedve tartja. A szónok (Kossuth Ferencé lett volna a szó) fölemelkedett, hogy beszéljen. Azt azonban, hogy is akarta volna megakadályozni, hogy a lelkes fiúk a független Magyarországot éltessék. Várt tehát. S ekkor történt, hogy Kossuth Ferenc nem akart hinni a füleinek. Mert két tábor állott mögötte (végzete ez már, hogy mögötte két tábor álljon) s míg az egyik a független Magyarországot éltette, a másik, a háromnegyed kettõre való tekintettel, szokás szerint azt kiáltotta, hogy - holnap.

A kettõs kiáltás pedig - akár csak bizonyos optikai csalódásnál a komikusan összeolvadó képek - így fonódott össze:

- Éljen a független Magyarország - holnap!

(Nini, milyen különös, hogy már a véletlen is programot csinál a függetlenségi pártnak!)

Annyi bizonyos, hogy maguk a kiabáló lelkes táborok vették legkésõbb észre, milyen bolondul vágtak egymás szavába, de már akkor késõ volt, mert a nevezetes december hatodikának históriai dátumához hozzátapasztottak egy csipetnyit a komikumból. S a tisztelt Ház minden históriai érzéke mellett is mosolygó arculattal széledt el.

Ami pedig a szászokat illeti...

De hadd várakozzanak még egy kicsit. Mert az az expozé talán mégiscsak fontosabb, amellyel ma Lukács László a múltba és a jövõbe világított. Hiszen elvégre a szászok úgyis gondos­kod­nak róla, hogy messzire hallassék a szavuk, erõsítsük inkább azt a gyönge, színtelen hangot, amelyen a pénzügyminiszter suttogta el a mi legszûkebb családi örömünket. Hát tavaly óta megint nõtt valami tizenötezer forintocskával a mi kis fölöslegünk - gyarapodik a kicsike. Pedig költekezünk, a külsõre is többet adunk és majdnem egy egész millióval szántunk többet a kultuszbüdzsére. (Boldog Wlassics, mennyi kincset tudott kipréselni attól a szigorú kincs­tárostól!) De azért, hála Istennek, jut is, marad is. Így mondotta el szerényen, minden dicsekedés nélkül az a gyönge hangú, de vaseszû ember, aki most Magyarország financiáit intézi. És örömmel tapsolt neki a nemzet képviselõtestülete.

A szászok pedig...

Nos, a szászok közül csak az egy Schreiber Frigyes mert a magyar községnevek ellen beszélni. Õ is óvatosan. Hogy a többi szász mit gondol, azt majd mindnyájan elolvassuk a Münchener Allgemeinében. Mert abba önti ki keservét minden derék szász atyafi...

ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 8.]

Komjáthy Béla beszél:

- Hogy sikert kívántam nektek a vállalkozáshoz? Persze hogy kívántam. Csak kell valamit kívánni. De mikor kíván az ember sikert valamely vállalkozáshoz? Ha maga sem hisz benne. Miért nem hiszek? Valamiért. Azért. Talán, mert rosszul aludtam. Mit törõdtök vele? Csak menjetek és obstruáljatok, én nem tudlak benneteket meggyõzni. De majd megtanít az idõ...

Az idõ! Az idõ, Béla bátyánk, rosszra tanít. Az idõ is csak a rosszat eszi meg s a jóhoz egy világért sem nyúlna. Hát mit tanulhatna még a szélsõbal az idõtõl? Hogy a jó ne tessék neki - azt már úgyis tudja.

Imhol egészen komolyan készülõdik az obstrukcióra. Kubik Béla kiáll a folyosóra.

- Gyöpre magyar! Hát hol van az a híres ember, aki engem a terembõl kicipeljen.

Egy csomó Dávid kiáll az útból. Régen volt az, amikor õk birokra kelhettek Góliáttal. De azért a szélbali Holubárnak is megjön a párja. Az igaz, hogy párostul. Nagy Mihály már méregeti (õ is erõs ember volna, hiszen Zichy Nándort is legyûrte Kecskeméten), aztán Molnár Antal is sorompóba lép (és õ sem akármilyen legény, hiszen az õ hátára szakad Magyarországon a legtöbb hivatal).

- Majd csak elbánunk veled - mondják kettesben. És Kubik úgy tesz, mintha megijedne.

- Hohó, veletek nem bírok. Nagyon hangos legények vagytok. Már csak csöndesebb szomszédot keresek.

És leült Pulszky Ágost mellé. A folyosó nevet, a folyosó jókedvû. Pedig furcsa hírek röpköd­nek. A szélbaliak új házszabályokat szereztek az irodából. A tintatartók is megszaporodtak arra, balfelül, Hentallernél fütyülõt láttak. Tóth Jánosnak meg van egy gépje, amit csak meg kell nyomni és azt mondja mam-ma! És nagyon sírósan mondja, mint a szopós gyerek. No, ha ezek nem veszedelmes jelek, akkor Sima Ferenc az egyetlen spártai szónok, akit ez az öreg Európa Moltke óta fel tud mutatni.

S az emberek mégsem akarnak megijedni. Hiába mondja Meszlény Lajos, hogy az osztrákok kismiskák és õk az elnököt is kiviszik.

Azt mondja rá Rosenberg Gyula:

- Hatvanhét óta semmit sem tudtatok kivinni s most egyszerre egy elnököt vinnétek ki?

Évõdnek. És nevetnek hozzá. Az embernek az az érzése, hogy ezek itt együtt hamarabb ülnek a tarokkhoz, mint az obstrukció asztalához. Tudja a manó, hiányzik a levegõbõl az a valami, ami nélkül nem lehet obstrukció. A sarkok homályában még nem bújnak meg az összeesküvõk. Justh Gyulának sincsenek sürgõs mondanivalói. És Molnár apát még nem veszett össze Asbóth Jánossal, hogy vajon az adott viszonyok közt az egyházi vagy a világi pártvezér-e az illetékes. Semmi, de semmi, ami a készülõ viharra mutatna. Még csak csönd sincsen. Az emberek inkább olyan fesztelenül beszélgetnek, mintha a teremben a könyvtári bizottság jelentését tárgyalnák. (Azt még sohasem hallgatta meg emberfia.)

Pedig odabenn már javában folyik a tanácskozás. Kossuth Ferenc azt indítványozza, hogy a szükségjavaslatot az osztályokhoz utasítsák, a kis Barta Ödön ad hoc bizottsággal is beérné. Olay Lajos meg éppen csak az igazságügyi bizottságtól is kérne véleményt s a többi szónok (végre is nem lehet mindenkinek saját külön indítványa) a három javaslatból válogatja ki magának, hogy melyiket támogassa. Gyõry Elek mind a hármat is támogatja. S a válogatásban eltelik négy óra - osztrák értékben kifejezve kétezer pengõ forint. Ami eléggé jól megfizetett válogatás. S mégsem jutnak a végére, mert Holló Lajosnak rengeteg a mondanivalója és alig tudja az ilyen kurta ülésbe beleszorítani. Hanem õ aztán igazán mélyére néz a dolgoknak és megtalálja, amit senki sem tudott. Azt az igazságot, hogy a kormány is ajánlaná az önálló vámterületet, de akkor megbuknék. Hát igazán megbuknék? Hiszen akkor megint nem volna önálló vámterület. És ha akkor sem volna önálló vámterület, akkor hát miért bukjék? Ezt az eredményt rövidebb úton is elérheti.

...Összesen kilencen szónokoltak. És még többen is jönnek utánuk. Azért neveztetik ez a tárgyalás obstrukciónak. Pedig nem az. Ellenben unalmasnak nem neveztetik. Pedig az. És a hazának mégis végig kell hallgatnia. Ah, milyen rossz idõben is mondott le Josipovich Imre! Õ, aki az utolsó obstrukciót is olyan mosolygó képpel tudta végighallgatni, s aki a legunalmasabb napokban egymaga képviselte a szónokok egész hallgatóságát: a nemzetet, a kormányt, a többséget, a kisebbséget s olykor még a karzatot is.

Most már ki fogja õket hallgatni?

ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 10.]

Miután pedig a tegnapi napon a kalendárium is beleártotta magát a szélsõbal dolgába s a szent ünnep napját is az obstrukció javára könyvelte. Kossuthék ma hangosan, jó kedvvel köszöntöttek a Házba. A dolog világos. Az égiek kárpótolják a szent ügy lovagjait és ha már a nemzeti párt nem tudta magát rászánni, majd támogatja az obstrukciót a kalendárium. Õ sem utolsó hatalmasság. A havas decemberi hónapban rendelkezik egypár pirosbötûs nappal és odaajándékozza szélbaléknak; nesztek, annyit még én is tehetek az érdeketekben, mint a szentesi követ.

Bántja ez az új konkurrencia Sima Ferencet. Vigye az ördög! Nem volt elég az a huncut Lecher akivel hetekig csipkedték a virtusát? Most még a kalendárium is beleköt.

- Majd megválik, ki bírja jobban? Szalad a vitarendezõkhöz.

- Nem lehetne azt a Marjayt hazaküldeni?

- Már miért?

- Hát csak azért. Nagy kedvem volna megmutatni, hogy milyen kis idõ az a négy óra.

Valahogy csitítani próbálják a fölébredt virtusát. Hogy Marjay Péter nagyon érdemes ember, ámbátor tiszteletes úr. Aztán meg Polónyi Géza is szeretne beszélni, mert holnap már Galgócra utazik és úgyis mindig azt lógják rá, hogy rendesen egy kis dolga akad Galgócon, mikor a haza szólítja. Továbbad Barabás Béla is át szeretne esni a bajon, mivelhogy neki a haza csak a kalácsot adja, de a pecsenyéért Aradra kell fáradnia. És végezetül, mégiscsak eltelt már a hét és tanácsos volna legalább ezt a kis elõjátékot befejezni, nehogy a hazának ott végzõdjék a türelme, ahol az igazi obstrukció még csak kezdõdik.

Haragos árnyék húzódik a szentesi követ arcára. Hát minden ellene esküszik?

Úgy akad az útjába Marjay.

- Délig csak elsétálhatok még? - kérdezi tõle tapogatózva.

- Nono... - hangzik a mélyértelmû felelet.

- De egy órácskára?

- Hát...

A többit csak úgy a feje mozgásával mondja Marjay. A szentesi követnek meg éppen ez kell. Fut a terembe s odajegyzi nevét a fekete táblára, mindjárt a Marjay uramé alá. Hiszen csak egy órácskát lop az idõbõl! Még mindig marad három. S ha egyszer belefoghat a beszédébe, akkor iratkozhatnak a nyomába Polónyi, Barabás. Nem beszél itt ma már ember.

Kip-kop! Halkan kopog a szemes hó az ablakon. (Ugyan kit is akar figyelmeztetni?) Ahogy tülekednek, észre sem veszik, milyen fehér lett odakünn a világ. Piros képpel futkosnak erre-arra, de a legtöbben arra. Már ahol a nemzeti párt próbál értekezni a délutáni értekezlete elõtt. Szélbalékat eszi a kíváncsiság és ott gyûrûznek Apponyi körül, ha megtudhatnának valamit elõre, hogy lesz-e szövetség vagy sem? Úgy látszik, hogy nem. De azért hosszú beszélgetésük van egymással: Apponyinak, Justhnak, ismerõs és ismeretlen pároknak.

Míg egyszer a folyosón végighasít a vékony csengettyûszó. Akkor sietvést ürül ki a folyosó és ömlik be az ember az üvegajtókon. Egy kicsit sötét van a teremben. Az elsõ pillanatra bántó is a szürkeség, de lassankint megszokja a szem és a karzatról már kiválik nehány asszonyi sziluett, aztán a virágos kalapok alól csillogni kezdenek a tüzelõ szemek - és mondjanak akármit, még érdemes ebben a házban beszélni.

Míg a szép asszonyok meg nem unják, talán nem is forog olyan veszedelemben a parlament, mint ahogy Marjay tekintetes úr hiszi.

Mert Marjay úr a bibliából kölcsönöz képeket és próféciákat. És hirdeti, hogy terjed a ragály, és terjedvén, az osztrák katasztrófa átszármazik e hazára is. Nem múlik el tõlünk a keserû pohár. És miként elpusztula az alkotmányosság odaát, megszámlálvák itt is a parlament napjai. Ám - és itt a tiszteletes úr, sajnos, a szélbali követnek engedi át a szót, mondván nem egészen a prédikátor hangján: - a függetlenségi párt õrt fog állani és addig folytatja a harcot a pogányokkal, míg eljövend az az éjszaka, amelyen a kormánypárt nem tud többé dolgozni.