1874
MAGYAR NÉPLAP ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁSOK

12. sz., március 20.

TISZTELT OLVASÓINKHOZ

Az új évnegyed küszöbén, midőn olvasóinkat előfizetéseik megújítására felkérnénk, szükségtelen felemlíteni, hogy - mint eddig, úgy ezután is - hívek maradunk azon irányhoz, mely az igazság politikája. Meglehet rossz politika, de becsületes. Nem állunk semmi párt szolgálatában mereven, s ez a legnagyobb zálog arra, hogy igazat fogunk mondani s nem vezetjük félre a népet. Irányunk a hazaszeretet, de az okos hazaszeretet, mely nem hajt lehetetlen túlságok után, törekvésünk a szabadság, de a célszerű szabadság, mely a viszonyok korlátai között csak addig terjeszkedik, ameddig takarója ér.

Szerkesztőség.

13. sz., március 27.

Lapunk az elváltoztatások ezen kolerikus járványában is a régi irányú marad. A »Néplap«-ban ezután is híven értesítjük az olvasót minden nevezetesebb eseményről, ami akár e hazában, akár a nagyvilágban történik. A »Mulattató« pedig nemcsak megtartja eddigi élénk tartalmát, hanem még élénkebb lesz. A »Tárcá«-ban adni fogunk beszélyt, vadászkalandokat, és közbe-közbe tarkítva az »Apró történetek«-et a szerkesztő tollából.

25. sz., június 19.

OLVASÓINKHOZ

A félév küszöbén, úgy gondolom, fölösleges a »Magyar Néplap« irányára visszapillantást vetni. Nem volt az egyik pártnak sem vak eszköze, megmondta az igazat mindig, megdicsérte a baloldalban is, ami dicséretet érdemel, s megrótta a Deák-pártot is, ha - véleménye szerint - tévedett. Ezentúl is az igazság és hazaszeretet lesz a mi politikánk és irányunk: az igazságtól tágítani sem nem fogunk, sem azt agyon nem hallgatjuk, mert elvész azon ország, melynek polgárai nem keresik az igazságot, hanem a közönyösség köpenyébe burkolódznak előle. Lapunk beosztása, alakja, és előfizetési ára is marad a régi.

38. sz., szeptember 19.

OLVASÓINKHOZ!

A harmadik negyedév is íme már lejár, s olvasóinkat régi szokás szerint figyelmeztetnünk kellene előfizetéseik, illetve azon viszony megújítására, mely köztünk fennáll.

Visszapillantást vetve a lefolyt évre, azt hiszem, eléggé bebizonyította a »Magyar Néplap«, hogy a maga szerény körében és hangjával a magyar érdekek becsületes szolgája, a közönség őszinte tanácsadója, az események hű, igaz tüköre volt. Pártot nem ösmert, s amit írt, azt mindig függetlenül írta. Megróttuk a rosszat fent és alant, s tenni fogjuk az ezentúl is.

A nagyobb politikai eseményeket, úgy mint a kisebbeket, röviden említettük, s ritkán szóltunk bele. Mert az olvasóközönséget - véleményem szerint - nem az érdekli, hogy mint gondolkozik erről vagy amarról a tárgyról X vagy Y hírlapíró, hanem érdekli maga az esemény, mely a maga valóságában, el nem ferdítve és homályosítva gyarló megjegyzések és okoskodások tömkelege által, mintegy szűzi eredetiségében lép az olvasó értelmi tehetsége elé. Az ilyen émelygős hírlapi cikkekről mindig eszembe jut az az adoma, mikor egyszer valamelyik hercegünk látogatást tett jobbágyánál, ki éppen disznóhúsos babcuspájzt ebédelvén, a herceget is megkínálta, s nagyobb tisztesség okáért, hogy őkegyelmességének azzal se legyen baja, ő nyalta le előbb a sertés lábát - s úgy nyújtotta oda.

A túlhajtott jóakarat mindenütt nevetséges. Maradjunk mindig a középszerűség mellett.

Az országgyűlésről ezentúl is pontos értesítést hozunk; az »Apróságok« rendes rovat lesz, hol a kiválóbb politikusok gyengéit, a társadalom kinövéseit fogjuk ostorozni. Egyszóval a politikai részben a világ minden eseményéről adunk a térhez mért tájékoztatást. A »Mulattató« pedig ezentúl is telve lesz közhasznú ismereteket terjesztő és érdekesen mulattató cikkekkel, mik oly változatosságban karolnak fel mindent, hogy aki csupán lapunkat olvassa is, bátran megállhat a mai mindig haladó míveltség és tudomány színvonalán. Lapunk beosztása és ára marad a régi.

50. sz., december 11.

OLVASÓINKHOZ

Még nehány nap a folyó évből - és itt az újév. Nem tudjuk, mit hoz, mi rejlik feltakarhatlan fátyola alatt - de éppen mert nem tudjuk, sokat várunk tőle. Bár kipótolná amit elmulasztott a folyó év, melyet nem fogunk felírni abba a lajstromba emlékezetünk lapján, hol boldog éveink vannak feljegyezve. Rossz, szerencsétlenségekben gazdag év olt. De miért a visszapillantás? Feledjük el és nézzünk hidegvérrel, férfias nyugalommal a jövő felé. Akármit mutatnak is a száraz statisztikai adatok, a rideg számok, a nép szegénysége, az állam zilált viszonyai - én mégis azt mondom és szentül hiszem, hogy e nemzetnek elpusztulni nem lehet. Nagyobb megpróbáltatásokon is ment már keresztül, és nemcsak hogy életben maradt, hanem, hogy Deák Ferenc hajdani hasonlatával fejezzem ki magam, minta földhöz ütött Anteus, kétszeres erővel kelt fel mindig a földről. Anteusnak a föld, melyhez hozzáütötték, adta az erőt - miért ne várjuk azt mi is a földtől? A földtől, - attól a földtől, mely e szép országban elterül, mely az erőt kölcsönzi - dús kalászaival rendezve - az államviszonyokat.

Az újév biztat. A követválasztás megteremti az új pártokat és új országgyűlést: miknek feladata megteremteni aztán a kormányt, mely egy új alapon megkezdje a nagy munkát, melyhez minden állampolgárnak hazafiúi szent kötelessége önzetlen segélyt nyújtani.

Lapunk tizedik évfolyamába lép az új évvel, s mint eddig, ezután is lelkiismeretes tanácsadója lesz a népnek: elítélve minden pártnál azt, ami a nép érdekeire rossznak mutatkozik, s elfogadva még az ellenségtől is azt, mi anyagi és szellemi jólétünk, nemzeti önállóságunk emelendő épületéhez hasznos anyagul beválik.

A most uralkodó pártok élete - úgy látszik - már csak ideiglenes. Kik eddig a Deák-párt vagy a baloldal elvei mellett harcoltak, ki tudja: milyen zászló alatt találjuk őket az új pártalakulásnál?

De történjék bármi, szüljenek a válságos idők bármely különböző pártokat, mi mindig ott leszünk, ahol legtöbb a komoly valószínűség, hazánk önállóságát és jólétét lehetőleg biztosítani.

Reméljük, hogy a »Magyar Néplap« olvasóival egytől egyig találkozunk az új évben is.

                                                                                  Szerkesztő.