|
Alaptalan hír az, amit a lapok írnak, hogy Ghyczy Kálmán egy
nagyobb munkálatot készít, melyben kifejté azon módokat, mikkel az országot a
hinárból ki lehetne rántani. Ghyczy Kálmán legfeljebb élőszóval fogja
elmondani nézeteit a 21-es bizottságban, melynek működéséről
annakidején tudósítani fogjuk olvasóinkat. Kár, hogy a bizottság ülései nem
nyilvánosak, hanem titok homályába vannak burkolva. Alkalmasint valami
bankóprést rejtegetnek ott a honatyák, amin persze titokban és rohamosan
gyártják a haza állapotát jobbá. Így aztán van értelme a zárt ajtóknak.
*
Mint aki az
első gombot gombolja be rosszul kabátján - gombolhatja az aztán a többit
jól, mégsem fog összepasszolni a gúnyája.
Most egészen úgy
vagyunk.
Még bölcs és
célszerű intézkedéseink is annyira rosszul ütnek ki, mintha átok nehezedne
rajtok.
A megyék
kikerekítésére irányzott terv, melyet terjedelmesen ismertetünk lapunkban, s
mely különben akár politikai, akár közigazgatási, akár takarékossági
szempontból nagyon jóravaló törvény lesz, most véletlenül olyan rossz
időben jön, hogy igazi csapásává válik az országnak, s éppen az
ellenkezőjét érjük el vele annak, amit akarunk - legalább eleinte, mivel
nemcsak javul, hanem végképpen elromlik a közigazgatás a beállandó zavarokban,
a megyék költsége és dolga pedig nemhogy kevesbednék, de inkább megszaporodik a
periratok és telekkönyvek kicserélése alkalmával.
Egyszóval úgy vagyunk
biz azzal, mint mikor valaki épen akkor hurcolkodik más szállásra, mikor
tömérdek egyéb dolga van, és egy garasa sincsen.
Edelsheim-Gyulay,
az új katonai főparancsnok, egészen eltért hajdani elődeitől, kik
Magyarországon mindig ellenségeknek tekintették magukat. Ő az első
főparancsnok, ki nem fumigálja hazánkat, s fővárosunk társasköreibe
beolvadva együtt vesz részt velünk mindenben. Nemrég vizitelt a városházán a
polgármestereknél. Legközelebb pedig az »írói kör« tagjai közé lépett.
*
A »Hon« azon
állítása ellenében, mintha Csalomjai dicséretet nyert meséje, melyet a
»Vasárnapi Ujság« után mi is közöltünk, plágium lenne: meg kell jegyeznünk,
hogy ilyenforma eszme van ugyan Aesopusban; de ahhoz csak úgy hasonlít, mint
például a Dóczy »Csók«-ja a Schauffert »Sakk a királynak« című
művéhez. Akkor a »Csók« is plágium lenne. De még mennél nagyobb plágium a
»Hon« H. S. úr tollából származó pénzügyi vezércikkei, melyeket bizonyos,
bármikor megnevezhető könyvekben már 50 év előtt olvastak
őseink, sőt a »Hon« valamennyi cikkei is, mert csak az eredeti
bennök, ami rossz. De én azt azért mégsem tartom plágiumnak. A plágium egészen
más, s azt jelenti, hogy valaki valakinek szellemi tulajdonát »egészen«
elidegeníti, azaz, ha szabad e szót használni, ellopja; míg ellenben valakinek
eszméjét új alakban más nyelven átdolgozni nemcsak nem plágium, hanem érdem.
|