|
NÉVTELEN: A
SZÉLSÕ BALPÁRTRÓL
Nem mindenben
értünk egyet a t. cikkíróval.
Szerk.
TISZA KÁLMÁN
BESZÉDE
A tárgy érdekességénél
fogva ezúttal kivételesen a »Mulattató«-ban közöljük tér szûke miatt Tisza
beszédét, habár annak nagy terjedelme következtében itt is csak kivonatilag.
Szerk.
P-Y J-S: A
»MAGYAR NÉPLAP« SZERKESZTÕJÉHEZ
1.
Csodáljuk t.
laptársunktól, az »Egri Népujság«-tól, hogy meggondolatlanságból e szédelygés
eszközévé engedte magát tenni. Egyáltalában nem helyeselhetõ, ha a szerkesztõ
leszállva azon magaslatról, melyen egyedül a közérdeknek kell tollát vezetnie,
egyesek geschäftjének cégtáblájává lesz, kivált akkor, midõn biztos tudomása sincs a dolog állásáról,
amit ajánl. Hova süllyed akkor a »hatodik nagyhatalom«, ha így kezeljük?
Egyébiránt meg vagyunk gyõzõdve, hogy az E. N. U. csak szánandó áldozata azon
felületességnek, mellyel a mai világban szokás a dolgokat tekinteni. Vannak
ugyan esetek, amikor a szédelgõ vállalatok százakkal sietnek megveszegetni a
hírlapírókat - nekünk is volt már dolgunk ilyennel -, de arra még nem tudunk
esetet, hogy valaha magyar lap elfogadta volna. Ez csak per tangentem legyen
mondva s semmiesetre sem célzásképp Luga úr elõttünk is becsülésben álló
lapjára.
2.
[Báró Baldácsi
Antal] Ominózus név. Õméltósága a szélsõ bal Rotschildje; különben ártatlan,
derék, jó ember, csak egy rossz természete van: a »gründolás«. Emiatt aztán
sokan jégre viszik s visszaélnek nevével.
3.
Lapunk kisebb
elterjedettsége lehetetlenné teszi, hogy e helyen ezúttal a miniszter úrhoz
intézhessünk kérdést ez ügyben. Azonban igyekezni fogunk magánúton szerezni
kellõ tudomást, s ha az ügyben, ami valószínûnek látszik, visszaélés történt,
el nem mulasztjuk emiatt megtenni a kellõ lépéseket a kormánynál is. Amennyire
azonban a hiteles baráti kézbõl vett, de több iróniával mint tárgyilagossággal
írt tudósításból kivesszük a tényálladékot, legcélszerûbb lett volna, ha az
érdeklettek egyike a többiek
perköltségviselési támogatása mellett beperelni engedi magát a nagyrahivatott
bank által; s így a bíróság elõtt kényszeríti azt a szükséges magyarázatra, melynek alapján hozott ítélet, ha nem is
lett volna kedvezõ, de legalább megnyugtató, mert az ember elvégre is szereti
tudni, micsoda betegségben sínylõdik. A losonci ügynökséget pedig nem ártana
egy kicsit hûsre tenni, idõt hagyva neki, hogy az alapszabályok magyarázatában
valamivel szolidabb irányra szokjon s ne csináljon olyan nagy »lapsus
linguae«-t, mely azonkívül, hogy »csalásnak« minõsíthetõ, még
»visszakövetelési« jogot is ad a kárt szenvedettnek, ha írásban létezett s ha
bebizonyítható.
Szerk.
GAJDÁCS PÁL: A
FIATAL MÛVÉSZEK
»A fiatal
mûvészek« címû beszély folytatása tõlünk nem függõ körülmények miatt maradt ki
a »Tárcá«-ból, de nem végképp, mert legközelebb végét is közöljük.
GRÓF LÓNYAY
KÖNYVÉBÕL
Jelen mutatványt
gr. Lónyai Menyhért »Közügyeinkrõl« címû megjelenendõ, nagyérdekû könyvébõl tér
szûke miatt ehelyütt közöljük. Lónyay kétségkívül legtapasztaltabb és legtanultabb
pénzügyi kapacitásunk, nem lehet tehát érdektelen, mint gondolkozik
viszonyainkról õ, kit az események leszorítottak a tettek mezejérõl, s miként
véli õ rendezhetõnek az államháztartást. Lónyai pénzügyi kezelése tagadhatatlan
rossz befolyással volt anyagilag az államra, azóta azonban sokat tanulhatott,
sokat tapasztalhatott, s érdemes, hogy szavát latra vegyük.
Szerk.
|