1875
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁSOK

a Magyar Néplap és a Mulattató 1875-i évfolyamában

Magyar Néplap

1. sz., január 1.

OLVASÓINKHOZ

A »Magyar Néplap« tizedik évfolyamába lép e számmal. Sanyarú viszonyaink között a tíz évi életkor is ritka egy hetilapnál, s ha többet nem is, annyit mindenesetre bizonyít a közönség ragaszkodása, hogy van benne életerõ, becsületes szándék, s hogy e lap megállta helyét, egy évtizeden át szolgálván a haza érdekeit.

A haza érdekei! Ez a mi jelszavunk. Nem törõdünk vele, melyik párttól ered az, mit kárhoztatni, vagy melyiktõl az, mit támogatni sugall lelkiismeretünk és meggyõzõdésünk: - még az ellenség kezébõl is jószívvel fogadjuk, mi hazánkra nézve üdvösnek mutatkozik.

Különben is lejárt már a pártoskodás kora. Komoly, megdöbbentõ napokat élünk, s a haza érdeke sürgetõn követeli, hogy hagyjunk fel az eddigi könnyelmûsködéssel, mely már-már sírját ásni készül minden eddigi »úgynevezett« vívmánynak.

Lángba borult házuk felett nem vesznek össze a pörös testvérek, hanem oltják közösen. A pártéletnek is el kell némulnia az alkotmány roskadozó épületével szemben. Össze kell tenni vállainkat és megtámasztani közösen minden erõnkkel.

Az ma mellékes dolog már, hogy jobboldali, baloldali vagy konzervatív országgyûlési többségünk lesz-e: az körülbelül mindegy! A fõdolog az, hogy hasznavehetõ, erõs, becsületes, független és mívelt többségünk legyen. Csak erõs, becsületes és független többség alkothat erõs kormányt, s csak erõs kormány segíthet bajainkon: ha ugyan lehet még segíteni.

De mi hisszük, hogy lehet. Csüggedni sohase jó. Ki már reményét is elveszté - mindenét vesztette.

A küszöbön levõ követválasztások döntik el Magyarország jövendõ sorsát. Az élet és halál kérdése az, miként még sohasem volt. Minden honpolgár tekintse a saját szavazatát úgy, mintha az döntené el egymaga hazája sorsát, s ha így fogja tekinteni - meg vagyunk róla gyõzõdve, hogy nem dobja el könnyelmûségbõl, apró érdekbõl vagy a zavarosban halászni szeretõk által bûnösen felszított pártszenvedélybõl, - hanem »megválogatja« emberét saját meggyõzõdésének sugallatával.

Adja isten, hogy ilyen »válogatott« emberekbõl álló országgyûlést hozzon az új esztendõ, melyben minden jót kíván olvasóinak a »Magyar Néplap« is.

Mulattató

1. sz., január 1.

[A MAGYAR NÉPLAP ÉS A MULATTATÓ OLVASÓIHOZ]

Lapunk tárcájában még e hónap folytán megkezdjük a nagyhírû Poe Edgar egy rendkívül érdekfeszítõ és borzalmas beszélyének közlését. Címe a »Két alakú«. Rovataink mind úgy maradnak, mint a múlt évben. A politikai rész figyelemmel fog kísérni mindent, ami akár bel-, akár külföldön nevezetes történik. A választások alatt különösen is gondoskodni fogunk, hogy olvasóink pontosan értesülve legyenek minden mozzanatról. A »Mutattató« pedig tárháza lesz ezután is eleven tárcacikkeknek, hasznos, tudományos és gazdákat érdeklõ közleményeknek, érdekes olvasmányoknak sat. Egyszóval iparkodásunk oda van irányozva, hogy aki csupán a »Magyar Néplap«-ot olvassa is, mindenrõl tájékozva s a kor színvonalán legyen.

Magyar Néplap

12. sz., március 19.

AZ OLVASÓKHOZ

Az új évnegyed közeledtével és a megváltozott helyzettel, valamint a közelgõ követválasztással szemben a »Magyar Néplap« is érzi annak szükségét, hogy irányáról számot adjon olvasóinak.

Eddig Deák-pártiak voltunk, de csak annyiban mindig, amennyiben elfogadtuk kiindulási pontul a 67-es egyezményt; nem azért fogadtuk pedig el, mintha azt tökéletesnek s hazánk önállóságának biztosítására elegendõnek, elért »ne tovább«-nak tartottuk volna, hanem elfogadtuk, mert beláttuk, hogy mi kicsiny, rokontalan nemzet vagyunk, ezernyi ellenséggel véve körül nemcsak kívülrõl, hanem itt benn saját kebelünkben is; nekünk nem lehet hencegni, hanem meg kell elégednünk olyan pokróccal, amekkora telik. A józan gondolkozás követeli ezt.

Hogy a Deák-párti kormányok nagy hibákat követtek el és szomorú helyzetbe juttatták az államot, azt elvitatni nem lehet. Ki tehet róla? Ki annak az oka, hogy nincsenek lángeszû államférfiaink, kik a kormány rúdját bölcsebb és szerencsésebb kezekkel kormányozzák! A gazdálkodás saját magunkra volt bízva, önállóságunk volt, s ha mégis mindenünket elgazdálkodtuk, kit okozzunk? A 67-es egyezményt semmi esetre sem.

A 67-es egyezmény alapján állottunk ezelõtt, és azt fogjuk pártolni ezután is. Ha valakinek igazságosan kiosztanak jussába egy darab földet, de úgy míveli, hogy bogáncs, kóró, maszlag és szerbtövis burjánzik fel rajta áldásos búza helyett, nem ok, hogy azért pokolnak hagyja azt a földet. A föld jó lehet azért, csak a megmívelés volt hanyag.

Ilyen földnek tekintem én a 67-es alapot, melyhez hozzá kell szokni; »édes miénknek« tartom, mert ha kieresztjük a markunkból, éppen »semmink« sem lesz.

A 67-es alapot ma már elfogadta a Tisza-párt is és csatlakozott a Deák-párttal. Mind a kettõ megszûnt névleg, és lett belõlük a »szabadelvû párt «.

Természetes, hogy a »Magyar Néplap« is ezen párttal tart. Ahhoz van kapcsolva tíz éves múltja által. Azt akarja, amit ez tûzött zászlójára: a szabadelvûséget, az önállóságot, önálló magyar bankot, jogegyenlõséget, gyors és olcsó igazságszolgáltatást, jobb közigazgatást, vagyon- és személy-biztonságot, takarékosságot minden ágban, - kivévén ott szeretne látni bõkezûséget, ahol az legkevésbé van s ahol legtöbbet kamatozna idõvel a hazának - a népoktatásban.

Ezeket akarja a szabadelvû párt. Lehet-e oly magyar a föld hátán, aki szinte nem ezt akarja? Ha keresztül fogják-e vinni a kormányférfiak mindezeket, ez már más kérdés? Mi azt akarjuk, hogy keresztülvigyék, s ha látjuk, hogy törekvéseik ez irányban indulnak meg és sikerrel haladnak, kötelességünk csekély szavunkat is latba vetni támogatásukra, míg ellenben fõfeladatunk megóvni ott s ellenkezõ állást foglalni velök, hol ezen elveket mellõzve látjuk.

Nekünk semmi közünk a személyekkel. Akár Pál a miniszter, akár Péter. Mi csak a tetteket fogjuk látni és azok után ítélni.

Ez a »Magyar Néplap« álláspontja és programja a jövõre nézve. S minél több embernek válik ez programjává, annál közelebb áll megvalósításához, mert az egyetértõ nemzet csodákat képes mívelni, az egyet nem értõ pedig széjjelhull, elmállik, mint a megoldott kéve.

Sorakozzunk egy zászló alá; a tréfák és a könnyelmûsködések ideje lejárt, ellenzékeskedni csak a német ellen volt virtus; ma nagyot fordult a világ, s az legyen a virtus, hogy ki-ki folytassa becsületesen azt, amit polgári állása kijelölt: a tanító tanítson, az iparos vezesse üzletét, az ügyvéd védelmezze a jogokat, a bíró ossza az igazságot és ne avatkozzék senki a másik hatáskörébe.

Eddig mindenki kormányozni akart, azért nem kormányozott senki. - Ezentúl teljesítsük ugyan polgári kötelességeinket is, ott és úgy, ahol és amint megilletnek, de ne avatkozzunk a kormányzásba mindnyájan, mert a kormányzó kéz is, ha ide-oda rángatják, inogni fog és nem viheti a terhet olyan biztosan, mintha nyugodtan hagyva örökös gáncsvetés helyett biztató tekintettel kísérjük.

Lapunk elõfizetési ára a régi marad, beosztása szinte. Változatos tartalomról, mulatságos és lélekemelõ olvasmányról folytonosan gondoskodunk, s mindent elkövetünk arra nézve, hogy aki csupán ezen egy lapot olvassa is, minden, akár a politika, akár a tudomány mezején felmerült mozzanatról értesülve legyen.

Magyar Néplap

26. sz., június 25.

AZ OLVASÓKHOZ

Magyarország semmiben sem volt jobb helyzetben, midõn a jelenlegi kormány sorsát kezeibe vette, mint a tatárpusztítás után. Most is, mint akkor, egy új honalkotás mûvének kell követ­kezni. Válponton állunk, a helyzetnek el kell dõlnie rövid idõ alatt. Vagy sikerül kibontakoz­nunk az ezer bajból, mely útunkat állja s haladásunkat gátolja, vagy pedig helyben maradunk régi tétlenségünkben, ferde, céltalan ide-oda kapkodással, még inkább nehezítve a kibonyo­ló­dást, s a hátunk mögött sötétedõ végveszély csakhamar utoléri jobb sorsra érdemes hazánkat. A Wenckheim-Tisza-kormány azonban elegendõ biztosítékot látszik nyújtani arra, hogy az elõbbi történik és nem az utóbbi. Ez egyszer embereinkre akadtunk. Ha õk sem vezetnek ki az ígéret földére (melyet azért nem sikerült elérni az elõbbi kormányok alatt, mert nem nézve a helyes, alkalmas ösvényt, toronyirányában nyargalva akartak odajuttatni) - akkor senki.

A jósolgatásnak különben nem vagyunk emberei. Történjék bármi is, a »Magyar Népl.« mindig ragaszkodni fog elveihez, figyelemmel fogja kísérni a munkálkodást, melyet a kormánytól vár, s meg fogja tenni a maga szerény észrevételeit, nem azért, hogy azokkal akadékoskodjék, hanem hogy a nép iránti ragaszkodásából kifolyólag a nép érdekeit - melyek a hazáéi is - összehasonlítsa a kormány mûködésével, s amennyiben azok nem volnának összefüggésben, azt kiemelje, s ezáltal a kormányok bírája, a közvélemény ítélete elé juttassa.

A folyamatban levõ választási mozgalmakról s az új félévben megkezdõdõ választásokról, melyek hazánk újjáalakulására nagy befolyással bírnak, pontos, kimerítõ tudósításokat hoz, s egyáltalában oda fog iparkodni ezután is, hogy a »Magyar Néplap«-ban mindaz meglegyen röviden, ami akár bent a hazában, akár a külföldön nevezetes elõadja magát. A sok frázisnak és üres, csillogó beszédnek nem vagyunk barátai, még a szabadságot is csak úgy szeretjük, ha az a maga komoly medrében halad, nem csapongva szerte, mint a háborgó folyam, melynek hullámai merészen és felségesen hömpölyögnek ugyan, de minden pillanatban széttéphetik a gátat. Az igazán eszélyes politika nemzedékek mûve; minden nap egy lépést tenni a cél felé, nem pedig egy perc alatt akarni odaugrani.

Magyar Néplap

39. sz., szeptember 25.

AZ OLVASÓKHOZ

A »Magyar Néplap« minden évnegyedben programot ad, azaz jelezi a viszonyokkal szemben a maga helyzetét, jelezi azon irányt, amelyben haladni akar. Ezúttal is az új évnegyedben szükségesnek látja álláspontját kifejteni, mert az uralkodó helyzet annyira megváltozott, hogy ugyan ember legyen, aki magára ismer, ha a tavali kinézésével hasonlítja össze mostani politikai ábrázatát. A nagy közjogi harc, melyben évekig egymás üstökét húzogatta a két nagy országos párt, a bal- és jobboldal, megszûnt. A közjogi egyezséget, melynek a »Magyar Néplap« is egyik szerény támogatója volt a maga körében, ma már nem bántja senki. A két párt egyesült, s ahelyett hogy egymást piszkálná, vállvetve lát a munkához, melynek sikerétõl függ életünk vagy halálunk. Úgy voltunk eddig, mint mikor a halálos beteg mellett a két gyógyító orvos, kik közül az egyik erõvel homeopatice, a másik alleopatice akarja gyógyítani, hajba kap s hagyja a beteget meghalni. Az idõ észretérítette az orvosokat, s most már a disputálás helyett komolyan látnak a gyógyításhoz.

A »Néplap«-nak nem lehet célja ezentúl a szabadelvû párt politikáját dicsérni, a »Népl.« nem a párt, nem a kormány lapja, nem annak érdekeit képviseli, mint címünk is mutatja; mi a »nép« lapja vagyunk s a nép érdekeit képviseljük; nyíltan kijelentjük ugyan, hogy a szabadelvû párthoz tartoztunk, azon elveknek hódolunk, miknek e párt, miknek a nemzet többsége, de álláspontunk független, s célunk figyelemmel kísérni úgy a szabadelvû párt, mint az annak kebelébõl keletkezett kormány munkálkodását; de annak szószólói csak akkor leszünk, midõn látjuk, hogy e munkálkodás igazán a nép javára szolgál; ellenkezõ esetben mindannyiszor felemeljük szavunkat, mert a rossz, ha a legkedvesebb barátainktól ered is, mégis rossz marad. Az olyan lap pedig, mely borúra-derûre látatlanban is magasztal mindent, akár helyes, akár helytelen, mihelyt pártjától ered, lehet, hogy megérdemli a szubvenciót, de nem érdemli meg a szabadelvû nevet és a közönség pártolását.

Az óriási szabadelvû párt két szélén két rendbeli hazafias ellenzék áll, mintegy harminc ember balról és mintegy húsz jobbról. Nem tartozunk sem az egyik, sem a másik ellenzékhez, de azért el nem ítéljük õket; az õ szándékuk is tiszta és becsületes, õk is a haza és nemzet boldogítására törekszenek. Az is lehet, hogy az az út jobb, melyen õk akarnának vezetni - a mindent elõre tudó isten a megmondhatója! -, de most az egyszer induljunk el a többséggel, hol vezéreink Ghyczy, Deák, Tisza viszik a lobogót. Induljunk el, de ne vakon, vigyázzuk az utat s figyelmeztessük, ha itt-ott félre lép egyik vagy másik.

A »M. Néplap« ára ezután is a régi marad:

Negyedévre     1 frt 50 kr.

Félévre            3 frt - kr.

Elõfizetéseknél legjobb az 5 kr-os postai utalványokat használni. Kérjük az elõfizetõket lakásuk és az ahhoz legközelebbi postaállomás pontos olvasható kiírását, s az elõfizetés mielõbbi megújítását, nehogy a lap szétküldése akadályt szenvedjen.

Aki a »Magyar Néplap«-ra maga mellett még egy új elõfizetõt szerez és azt beküldi a maga elõfizetésével együtt, annak a lap kiadóhivatala azonnal két kötet hasznos és becses olvasmánnyal kedveskedik: úgy azonban, ha ezen körülményt az elõfizetést tartalmazó levélben megemlíti s címét és lakhelyét, hová a könyv küldendõ, pontosan megjelöli.

Az elõfizetések és mindenféle reklamációk ezen cím alatt küldendõk be: »A Magyar Néplap kiadóhivatalának« Budapesten, Megyeház tér 9. sz.

Mulattató

39. sz., szeptember 25.

EZEN SZÁM AZ UTOLSÓ EZ ÉVNEGYEDBEN

Midõn olvasóinkat az elõfizetés megújítására felkérjük, egyszersmind biztosítjuk, hogy a »Mulattató« ezentúl is tárháza lesz a mulattató és imeretterjesztõ cikkeknek. A tárcában pedig az új évnegyedben egy rendkívül érdekes és borzalmas elbeszélést közlünk: »Egy titokteljes történet« címmel.

Magyar Néplap

52. sz., december 24.

NYILATKOZAT

Midõn a jelen számmal másnemû elfoglaltságom miatt a »Magyar Néplap« szerkesztésétõl visszalépek, s olvasóimtól õszinte búcsút veszek, - ajánlom utódom alatt is szíves pártfogásukba ezen, a nép érdekeit éber figyelemmel kísérõ és támogató lapot.

Budapest, dec. 24. 1875.

Mikszáth Kálmán