1878
SZEGEDI NAPLÓ VEZÉRCIKKEK ÉS POLITIKAI CIKKEK

8. sz., augusztus 6.

TISZA MEGBUKOTT!

Örömhírt hozott a villanyos drót. A legelső választás híre is egy nagy esemény: Tisza megbukott Debrecenben Simonyi Ernő ellen hetvenkét szavazattal.

A kényúr zászlója rongyokban hever megcsúfolva...

Hova lett az a fényes bandérium, hol van az óriási diadalkapu, mit a bérszolgák keze emelt? Leomlott. Egy lehelet semmivé tette.

De ez a »lehelet« fölér egy viharral, mely meg fogja tisztítani az ország romlott levegőjét. Fullasztó volt már. A félország köhögött megromlott tüdejével.

Azt hittük, nagyobb a baj. Azt hittük, új tüdőre van szükség. Nem: csupán új levegő kellett.

Tisza megbukott. Saját fészkében. Az a föld dobta ki gyökereit, amelyben »naggyá« nőtt. Ilyen büntetésre volt szükség. A fátum leleményes.

A miniszterelnök immár tehetetlenné vált e perctől. Az a fórum mondta ki az ítéletet fölötte, amelyre ő apellált; Debrecen ítélt Tisza fölött.

És ezt az ítéletet aláírja a nemzet is, és alá fogja írni az alkotmányos király is. A fátyol lehullott, meg kell tudnia a nemzetnek és meg kell tudnia a birodalom másik felének is, hogy Tisza Kálmán nem a nemzet nevében sáfárkodott már nagy idő óta. Minden cselekedete az ő fejére száll vissza.

Hát a mameluk-seregből mi lesz most? Szétszélednek-e, mint a kilyukadt hajórul a patkányok, vagy pedig lesz még hozzá elég vastag bőrük, hogy kiállnak a félrevezetett választók elé a háromszínű zászló alá, hogy a bizalmat provokálják, amit a vezértől megtagadott Debrecen?

Amennyire mi ismerjük ezeket az urakat, hát biz’ ezeknek lesz elég vastag bőrük; edzett, furfangos had ez és semmitől sincs meglepetve.

Az első ámulat után magukhoz térnek; elvégre is mit bánják ők Tiszát; gazda majd csak kerül valahonnan, akárki lesz is, s ha gazda lesz, egyéb is lesz.

Azonban ennek nem volna szabad megtörténni. - Leszámítva azt, hogy Tisza debreceni bukása már magában is nagy horderejű esemény, melynek csak örvendetes következményei lehetnek, kétszeresen vált azzá azáltal, hogy a választások első napján történt.

Debrecen választóinak kárhoztató ítélete a kormányelnök fölött, ominózus súllyal bír.

A legmagyarabb város, midőn arculvágta a »gyámoltalanság politikáját«, mintegy felemelte kezét és ujjmutatásul megfenyegette a hamis bálványokat, mintegy intett a nemzetnek, mit kelljen tenni.

Ki akar kisebb lenni Debrecennél?

Négyszázötven választókerület van a hazában. Megannyi régi oltár, melyen a hazafiság, a szabadság lángja most kialvóban pislog, vagy éppen végképp kialudt.

Sötét, kietlen tûzhelyek, hol csak hamu szürkül...

És íme, a legnagyobb oltáron, Debrecenben egyszerre szilaj lángban tör ki az eltemetett tûz... hogy meggyulladjon tõle valamennyi. Egytõl egyig valamennyi.

S ez oltárok vígan lobogó lángja legyen a máglya, melyen Tisza Kálmán elég, hamuvá válik, hogy sohasem legyen belõle fõnix, hogy sohasem legyen föltámadása - mély sírjából.

8. sz., augusztus 6.

VÁLASZTÁSOK NAPJÁN

És most már elkezd beszélni a nép! Eljött a nap, amikor az õ szava is meghallatszik és túlkiált mindent.

A mai nappal kezdõdtek meg a választások.

Az alkotmányosság hatalma kereke megmozdul, s a nagy, nehézkes gépezet egyet fordul. Vajon hová fordul?

Vajon hova fordulna - ha szabadon hagynák; ha nem kapaszkodnék a küllõibe, hogy azoknak tetszés szerinti lökést adjon egy ominózus kéz? Egy fekete balkéz, melyet jól ösmerünk, mert súlyosan nehezedik ránk mint lidércnyomás. Egy rettenetes széles tenyér, mely bemarkolta jogainkból még azt az édeskeveset is, amit még a kapzsiság is meghagyott.

A Tisza keze vezeti a választásokat, alattomosan, rafinériával. Nagyon természetes tehát, hogy nem bízunk abban, miszerint a szavazó urnákból ellenzéki többség kerüljön ki.

A magyar nemzet - fájdalom - különben is megmutatta, hogy akaratának nem bír, nem tud hangot adni. Tíz év óta élvezi úgynevezett alkotmányát... Hosszú idõ!... A piros székekben sok gazdát cseréltek azóta, - de még egyszer sem a nemzet parancsából.

A nemzet egyszer sem buktatta meg még kormányát: az a nemzet, mely még egyszer sem volt megelégedve kormányával.

Szomorú, megdöbbentõ jel, melyhez a jelenlegi választási mozgalmak alatt még rendkívüli közöny is csatlakozott.

Ne kutassuk az okokat; ne kutassuk mi rothad Dániában! Elég azt tudnunk: mitõl rothad.

Ma lép a szavazó urnákhoz a nemzet - vétkezni. Mert vétkezni fog. Semmi kétségünk, hogy Tisza mamelukhada, ha megfogyva is, többségben pattan ki a megvesztegetett torkok és a kormány kenyerét fogyasztó gyomrok öblébõl.

Ez azonban legkevésbé sem csüggeszt el. A nemezis már ott ül a szomorú tekintetû és »körte arcú« lovag bársony nyeregében. A gyûlölet fekete felhõt vont össze a Tisza háta mögé. S abban a felhõben villám van.

Ha a választásoknál keresztülviszi is embereit, szomorú dicsõsége akkor sem tarthat soká. Egy új pártalakulás elodázhatatlan követelménye az eseménynek.

S a történelem ha nem ismétli is magát mindig, sohasem hazudik.

A bûnök nyomában büntetés jár.

Tisza Kálmánnak csúfos vége lesz nemsokára.

16. sz., augusztus 15.

VALASZTÁSOK UTÁN

Be van végezve a teremtés munkája. Tisza kevéssel több, mint hét nap alatt átgyúrta pártját újjá; most megpihenhet.

És különösen megpihenhetnek a fõispánok, akik gyúródeszkává lapítva hivatalos állásukat és tekintélyüket, olyan alakúvá nyomkodták ki azon a közvéleményt, aminõnek Tisza akarta.

A mamelukhad együtt van. - Ugyanazon régi izmos test, a régi pattanásokkal, Móricz Pál, Hegedûs Sándor, Szontágh Pállal, bár egypár szépítõ vimmerli elmaradt, mint Nagy György, Jókai, Csernátony stb. Isten nyugosztalja meg õket!

De bár külsõleg és alkatrészeiben annak kell hogy lássék e párt, mi ezelõtt volt, Sámsonnak, edzett inakkal, hatalmas karokkal, széles vállal, tulajdonképpen mégis úgy áll a dolog, hogy Sámson haja le van nyírva: levágta a debreceni olló.

Potemkin falui és ezen Tisza-féle »összehozott« többség analóg történet... Szomorú és tanulságos.

De mert a Potemkin falui festve voltak, hát bizony csak az optikai csalódás elõidézésére voltak jók; esõ elõl hiába keresett volna ott valaki száraz fedelet.

Ha tehát beállnak az »esõs idõk«, Tisza is szépen künn reked és megázik.

Nem akarunk itt azon körülményekkel foglalkozni, melyek a mai többség jelentõségét a minimumra szállítják le, elég, ha felhozzuk a választási pressziót és erõszakot, mely körülmények halványítják csak a többség jelentõségét, nem akarunk rámutatni - mert nem e cikk keretébe illik - a romlás azon magvára, azon folyton nagyobbodó daganatra, mely a kormány-többség testén fejlõdik; elég konstatálnunk, hogy az valóban létezik, elég hozzátennünk, hogy az gyógyíthatatlan, és akkor már azt is megmondtuk, hogy ennélfogva okvetlenül ki kell fakadnia.

Nem is szerez tehát nagy gondot a kényúr többsége, melynek szétzüllésére választások útján soha nem is számítottunk. A nemezis nem akarhatja azt, hogy Tisza Kálmán a parlamentáris halál legtermészetesebb nemével múljék ki.

Neki nagyobb büntetés kell. Õrá az vár; hogy a saját emberei buktassák meg.

A zsarnokok nem félnek a népforradalomtól: és amikor azt hívják tetteikkel, rendesen egy másik rém jelenik meg, az, akit nem hínak, akitõl megdöbbennek: a palotaforradalom.

De más tekintetben is meg vagyunk elégedve a választásokkal. A mérsékelt ellenzék együtt van mind, mégpedig gyarapodva erõben és önérzetben.

Mandátumával, mellyel elveit és irányát a nemzet megpecsételé, társadalmi összeköttetéseivel, parlamentáris szellemi erejével, kétségkívül e párt van hivatva arra a nagy szerepre, hogy a parlamentben a »nemzet esze és lelkiismerete« legyen.

Oly párt, melyet Simonyi Lajos, Szi1ágyi Dezsõ, gr. Apponyi Albert, Bánhidy, Chorin, Lukács Béla s ezekhez hasonló államférfiak fognak vezetni, már most is homlokán hordja a siker és dicsõségteljes jövendõ bélyegét.

E párt olyan, mint a csikorgó hidegben megindult tiszta fehér, csillogó hógomoly, mely minél tovább gurul, mindig nagyobb lesz, míg egész görgeteggé válik. - A pártonkívüli elemek, egy Lónyay, Bittó s kit elsõ helyen kellett vala említenünk, egy Grünwald stb. bizonyára a legelsõ alkalmas pillanatban az egyesült ellenzékhez fognak csatlakozni.

Mit mondjunk még a derekasan megszaporodott közjogi ellenzékrõl?

Kétségtelen az, hogy a magyar népnek rendesen azon része, mely a politika elemi ismereteivel nincs tisztában, mely a »lehetséges« és »lehetetlen« fölött nemigen szeret gondolkozni, e pártot támogatja lelkesedésével. - S e lelkesedést most még nevelte a Tisza kormányzása fölötti elkeseredés. Az elkeseredés pedig megnevelte a szélsõbaloldalt.

De a szélsõbaloldal, bár még egyszer sem volt erõsebb, egyelõre nem számíthat gyümölcsözõ mûködésre. Egyelõre meddõ elmélet.

Összes mûködése, összes létalapja ez idõ szerint még csak az: a kormányt keseríteni, csipkedni és bosszantani. Közjogi ellenzékeskedése, e népszerû bokréta a választások idején, melynek illata elkábítja a könnyen fellángoló lelkületeket bent a parlamentben ólomnehezékké válik, mely gazdáját lenyomja, elzsibbasztja s képtelenné teszi egészséges mozgásra.

Ha az egyesült ellenzék a »nemzet esze és lelkiismerete«, a szélsõbaloldalra e név illik: »a nemzet szíve«.

Az. Nemesen dobog és magasztos elvekért ég, de a parlamentáris testületben keveset számít.

E párt megszaporodásával a halkabb szívverés erõsebb dobogásba megy át, - s mi e szívdobogást szívesen hallgatjuk itt is, s nem félünk, hogy harmoniátlanul túl fogja verni az ész és lelkiismeret komoly szavát: melynek a mi pártunktól kell jönnie méltóságosan, higgadtan... parancsolólag.

20. sz., augusztus 22.

FÉLRE A TITKOLÓDZÁSSAL!

Nyomasztó hangulat borong az ország felett. A nemzeti öntudat, a szilaj harag és a lojalitás kínos küzdelemben vergõdik. S jaj akkor az intézõknek, ha gyõzni talál a két elsõ, s jaj akkor e nemzetnek, ha megkötni hagyja magát az utóbbi által. Összekötözve rabul maradhat örökkön-örökké.

A természetellenes harcok az istent híjják föl beavatkozásra. S az isten ítélete szigorú és igazságos. Sok vért fogunk tehát veszteni Boszniában; mély és széles sírok nyílnak annak a politikának nyomában, melyet Andrássy inszcenírozott, s melyre Tisza Kálmán is ráüté beleegyezésének pecsétjét. Mit ér nekünk, hogy e pecsét az õ homlokára is kiütõdött lemoshatatlan szégyenbélyegül!

A hódító harc foly gyõzelmek nélkül; szerencsétlenül. Gyõzelmek nélkül ott, hol a gyõzel­mektõl is pirulás szökik az arcba. Ausztria kihúzott kardján átok ül; az éle tompa; pengéje törékeny, markolata izzó. Hogy a magyar fiúknak kell e markolatot fogni!

Mindegy már! Ezúttal nem arról kívánunk szólni, ami az Andrássyék politikai irányából fáj, ezt elítélni lehet már csak, de helyrehozni nem többé. A posványba guruló követ, ha már megindult a hegy tetejérõl, meg nem állítja semmiféle vezércikk a világon. Oda fog az már esni okvetlenül.

Hanem van ennek a végzetes tragédiának még egy más jellemzõ oldala is. Nagyon titkolóznak a részleteivel.

Rémletes hírek járnak szerte az országban szerencsétlen ütközetekrõl, melyekben annyi meg annyi vér folyt el, borzadva suttognak a katonák megtizedelésérõl; szülõk, nõk halottnak álmodják fiukat, férjüket minden éjjel, s ha néhány napig levelet nem kapnak, a rémképzelõdés az igazság színeibe öltözik szemökben.

Izgatottság, kétségbeesés, fájdalom tartja lefogva a szíveket. A bizonytalanság kínja lankasztja, bõszíti a polgárokat.

E titkolózás úgyszólván egy új hadviselés az állampolgárok ellen. S kegyetlenebb annál a másiknál.

Boszniából minden hír mintegy hermetice el van zárva; s ami jõ, annak fele se igaz. A magánlevelekben sem bíznak már, azt hiszik, azok cenzúrán mennek keresztül, s csak olyat szabad bennök megírni, ami vagy nem igaz, vagy nem fontos.

Veszteségeink felõl hamis adatok hozatnak nyilvánosságra, az elesettek közül csak a fõtisztek jegyzéke tétetik közzé szórványosan, mintha a közlegényeket nem is anyák szülték volna, mintha azoknak bánata nem is lehetne olyan sötét felhõ, melyben villámok vannak. Sebesültjeinkkel, kik a kórházban vannak, nem érintkezhetnek szülõik. Ott könyörögnek bebocsáttatásért haszontalanul az õröknek a kórházak kapui elõtt. A haldoklók nyögése kihangzik, a szülõk kétségbeesése belevegyül. Nem láthatják egymást. Vajon kinek jutott eszébe ez átkozott embertelenség? Vagy tán attól félnek az intézõ körök, hogy a haldoklók iszonyú dolgokat fognak beszélni. S ez intézkedés, hogy csukva tartsa a szájakat a »lakat«.

Vigyázzanak, nehogy »bilincs«-nek tekintsék a polgárok. Mert a bilincshez közel van a »lerázás« gondolata.

Ne ingereljék a nemzetet, hanem ha már megcsinálták e nagy szerencsétlenséget, legalább igyekezzenek azt szelidíteni és enyhíteni az itthon maradtak gyámolítása és õszinteség által.

Közöljenek pontos értesítéseket a csatatérrõl, ne titkolják a veszélyeket, mert bármily nagyok is azok, mégis sokkal kisebbek, mint aminõket az ijedt emberek képzelõdése teremt, adják a halottaknak és sebesülteknek pontos lajstromát. Ha már elég gyávák voltak egy olyan tartományra törni, mely nem az övék, legyenek legalább elég bátrak nem titkolni veszteségeiket is.

Mint táviratunk jelzi, Szarajevó nagynehezen bevétetett. Valahára sárga-fekete zászlók lobognak rajta: sok véren keresztül odajutott zászlók, melyekre az a kétfejû sas van odapingálva, melynek két szájat adott rendelkezésére az õsfantázia.

Nem hisszük, hogy a fõváros bevétele - mint a civilizált államokban szokás - végét vetné az ádáz harcnak, s épp azért kérjük az intézõ köröket, hogyha már az a kétfejû sas az egyik szájával fölitta fiaink vérét, ezentúl a másik szájával legalább ne marcangolja nyugalmunkat.

Szabad állam szabad polgárai vagyunk. A mi hadseregünk az, amelyik ott küzd. Mi is »ura« vagyunk annak. S ha már nem tudhatjuk azt, hogy »miért« haltak el a saját fiaink, legalább azt tudhassuk már, hogy »mikor« és »kik« haltak meg!

Ezt kérjük: de tudjuk jól, hogy követelhetjük is.

21. sz., augusztus 23.

AZ ÉBREDÕ ORSZÁG

Az alvó óriás megrázza magát és fölébred.

A nemzet, mely egy idõ óta arccal a földnek fordulva, tompa elfásultságban, akarat nélkül mindig arra az oldalra feküdt, melyet a hatalom mutatott ki neki, fölriadt és elfordult a hatalomtól.

Az ellenzék diadalt ült Budapesten. Debrecen kezdte, Budapest bevégezte.

Két szív dobbanása lett egyforma. - S ez a harmónia nagy ünnep.

Pest hat kerülete közül négy ítélte el a jogfeladások gyalázatos politikáját.

És ez az ítélet annál sújtóbb, mert a gyõzelem reménye nélkül lett kimondva. És annál becsesebb.

Az érdek nem szólhatott így, annak oka volt némának maradni, a nemzeti önérzet felháborodása szólott itt, és annak szava mennydörgés.

Kár, hogy e mennydörgés most már a választások után nem hömpölyöghet végig az országon, hogy villámokat szedjen magába.

Kár, hogy csak egy arculütéssé zsugorodik össze, melyet meg nem éreznek azok, akiknek vastag bõrt rendelt hárítóul a gondviselés.

Mint éji távirataink jelentik, mind a két fõvárosi pótválasztás az ellenzéknek kedvezett.

A belvárosban pártunk jeles tagja, Királyi Pál, a Ferencvárosban pedig Thaly Kálmán aratott fényes gyõzelmet.

Magyarország kétségkívül legintelligensebb kerülete, melyet Deák Ferenc képviselt, pártunk elvei mellett nyilatkozott.

Legyen ez új intés az országnak és legyen az erõsítõ biztatás magának a pártnak a küzdelmekhez.

A Deák Ferenc szelleme szólott »innen« a magyar nemzethez. Ne legyen elhangzó, legyen acélozója a tettvágynak és a honszeretetnek.

Mert bizony sohasem volt arra nagyobb szüksége a szegény hazának, mint éppen most.

Nehéz idõket élünk. Benn zavar, künn veszedelem, lázas forrongás köröskörül.

S e nagy káoszban egyetlen ember kezében van a hatalom.

És milyen ember kezében?

A Tisza Kálmánéban. Az õ kezében, anélkül, hogy mérsékelhetné valaki, míg az országgyûlés össze nem jõ.

Ez aggasztó körülmény ösztönözte pártunkat, hogy ma egyik vezére Ürményi Miksa nyílt homlokkal föllépjen, kérve a miniszterelnököt, hogy e nehéz idõkben hívja össze azonnal az országgyûlést.

Ha nem akar abszolutizmust a miniszterelnök s ha nem tekinti a nemzet vezérét, lételét, jövõjét az önkényére bízott bitang jószágnak, engedelmeskedni fog e rendkívül súlyos körülmények közt Ürményi kívánságának, mely egy ember szava csak, de valamennyi helyett.

A miniszter, sejtjük, nem szívesen fog engedni. Vastag nyaka van. Ha nem hajlítja meg a kérelem, meghajlítja a parancsolat.

Támogassa Ürményit hát Magyarország minden fia, szólaljanak fel rendre a municípiumok... ébredjen föl a nemzeti közszellem impozánsan... ne aludjék el soha többé!

...És akkor Tisza elmehet - aludni.

22. sz., augusztus 24.

KI ELLEN?

Újra jött a parancsolat. Kétszázezer katona fog indulni megint. Magyar fiúk nagyobbrészt, mintha a magyar vér sokkal olcsóbb volna, mintha azt minden lelkiismeret-furdalás nélkül szabad lenne elpotyázni.

Alkotmányunk körülnyirbálva, pénzügyileg tönkre vagyunk téve; még csak a vér volt meg azokból a kényes cikkekbõl, mikre a hatalom vágyakozni szokott: most az is hadd folyjék el. Legyünk egészen semmi!

Kétszázezer katona fog indulni megint!

De hová? Ki ellen?

Szarajevó már be van véve. A bosnyák fölkelõk tönkretétele csupán gyerekjáték lehet ezután, mire való tehát a kétszázezernyi hadsereg? Arra, hogy Boszniába menjen?

Nem, ez lehetetlen; hacsak nem az az eredeti tréfás gondolata támadt a vitéz Philippovichnak, hogy minden bosnyák mellé két szál legényt állíttat gondviselõül; hadd legyen az egyik a »silbakja«, a másik pedig a szárazdajkája.

Ezenkívül csak egy magyarázat bír jogosultsággal. Egy oly magyarázat, mely a csodával lenne határos, mely a lehetetlenséget demonstrálná, hogy a folyam vize fölfelé folyik. Az a magyarázat bír egyedül jogosultsággal, hogy Ausztria - ami elõször esik meg rajta - helyes útra tért.

A kétszázezer mozgósított katonának azt kellene jelentenie, hogy háborúra készülnek, bosszuló, véres háborúra Szerbia ellen.

Bárcsak úgy lenne, bárcsak szót fogadna Ausztria a tekintélyes külföldi és a helyes érzékû magyar sajtónak, mely e diónyi állam meghódítását javasolja.

Sok körülmény támogatja e jó tanácsot.

Nem is említjük azt, hogy Ausztria ékes ábrázatja még mindig vörös attól a csattanós arcul­ütéstõl, mellyel Szerbország a tavalyi »Die Türken sind vernichtet«-féle örömeit megédesíté. Ausztria szelíd, türelmes, jámbor állam s nem törõdik azzal a fatális örökséggel, vagy tán észre sem veszi: mert olyan furcsa tükröt tart eléje egy sötét fekete kéz, melyben sohase az õ alakja jelen meg, hanem a kamarilláé.

A józan észre sem apellálunk. Az osztrák külügyi politika az ilyen mellékes dolgokkal nem számol.

Ausztria egészen más szempontokból szokott kiindulni, nem rajong az ideális dolgokért, az állami fönségért s a tekintélyért, hanem olyan, mint a szenteltvíz-tartó: minden kéz bátran benyúlhat s bepiszkíthatja.

Ausztria cselekedeteinek rugói más indokok kell hogy legyenek.

Az egyszeri pap így argumentált a káromkodás ellen: aki szerelmeteskedik, annak megvan a maga gyönyörûsége, aki lop, annak megvan a maga haszna, de aki káromkodik, annak sem haszna, sem gyönyörûsége.

Hát mi is azt mondjuk, hogy ha már valakinek olyan gusztusa van, miszerint az olyan dolgok után nyúlkál, amik nem az övéi, - legalább legyen meg az anyagi haszna is.

Merthogy valaki gyönyörûségbõl lopjon a maga kárára, az legalábbis hasonlít ahhoz a hamis pénzverõhöz, kinek minden pakfon huszas elkészítése két ezüst forintjába került.

Vajon miféle haszna lesz Ausztriának az elfoglalt Boszniából? - Megátkozza azt a keserves órát, amikor a saját tarisznyájába kötötte, mint a mesebeli zsidó, kinek úgy a batyujába rekedt a sárgaszemû lidérc, hogy csak holtan szabadulhatott meg tõle.

De ha már hódítani akar vitéz monarchiánk, hódítsa meg Szerbiát is. Bosznia undorító púp lesz a testén, de ha Szerbiát hozzácsatolja, kiegyengeti vele a hézagokat, teste megizmosodik és arányossá válik.

Szerbia, Boszniával együtt az osztrák-magyar birodalomhoz csatolva és megfékezve, erõs védgátat fogna képezni a jövõben a szláv áramlatok ellen.

Egy nagyszabású keleti politika alapköve tétetnék le Szerbia meghódításával, mely monarchiánk tekintélyét és erejét, ha jól fejlesztetnék, gyorsan megnevelné, s a kelet kulcsát játszaná kezébe.

Oda tehát azzal a kétszázezer katonával!

S akkor semmi kifogásunk a mozgósítás ellen.

Nem fog kicsordulni egyetlen könnycsepp sem, nem fog hangzani zúgolódás, sem lehangoló panasz. Hanem amerre el fognak vonulni a Szerbia felé induló birodalmi hadsereg zászlói... meghajlanak és vígan fognak integetni feléjük a háromszínû lobogók.

25. sz., augusztus 28.

ÚJ MERÉNYLET AZ ALKOTMÁNY ELLEN

Szomorú árnyát veti elõre a jövendõ.

Tisza Kálmán mindinkább kezd kibontakozni gyalázatos burkolatából, s elõttünk áll egészen az ördögök ördöge a maga valóságában, sziszegõ nyelvével, megpenészedett lelkületével és fenékig rothadt szívével. A nemzetiszínû máz, melyet fölvett a sátán, lemállik, lepattogzik róla lassankint.

Íme, itt áll a skelet; - ösmerjük végre. Semmi kétség többé, hogy kicsoda Tisza Kálmán.

Vége-hossza nem volt a jogfeladásnak, a kétszínûség politikája a közbizalommá kifestett ledérség karjában kéjelgett úgy, hogy elundorodott tõle a becsület; játéktárggyá lett az ember kezében minden, ami szent, ami tiszta, beszennyezte az erkölcsöket, megtörte még a hitet és a reményt is, a gyávaság rongyait aggatá a megvakított nemzetre, s most utoljára még a vérét is megcsapolta.

Ez ember az, aki a hazafiság és a nemzeties irány kalapja alatt jutott a hatalom polcára; s amikor már ott kilyukadt a kalap, a bécsi kamarilla haja dugódott ki alóla.

És ebbõl az undorító hajból mindig több-több látszik.

A nemzet panasza fölhangzott. Nem hallotta. Fenyegetõztünk. Nem értette meg. Kértünk. Kinevetett. Lázas izgatottság meleg vért kergetett a nemzet arcába, szemeink a haragtól villogtak. Ez az ember hátat fordított, s ment hidegen a maga végzetes útján odább...

Ekkor azután eljöttek az anyák könnyei... Ezek is fegyverek, mondják. Nem használt semmit. Majd segítségünkre keltek megölt fiaink véres árnyai.

Tisza Kálmán behunyta a szemeit és nem látott semmit. A sátán nem fél semmitõl - mert szövetségese a pokol.

És mikor semmi sem használt, sem kérés, sem fenyegetés, sem könny... akkor a legutolsó alkotmányos fegyverre kellett szorulnunk, mely végveszély idején, ezer esztendõ óta annyiszor védett meg bitorlók, zsarnokok ellen. Ötvenkét õsi bástya közül torlasznak elõlépett a legerõsebbik.

Pestvármegye alispánja, Földváry Mihály megtagadta a hadügyér azon rendeletének teljesítését, melyben ötszáz elõfogatot kér Boszniába.

Mindenki tudja ez esetet. S akiben még a hazafiságot ki nem oltotta a »Tisza-éra«, mindenki meg van gyõzõdve, hogy Földváry az alkotmány szelleméhez s az ország vezérmegyéjéhez méltólag cselekedett, s hogy eljárása teljesen megfelel az 1870. XLII. t.-cikknek, mely az alispán jogait körülírja.

Az alispán nem mert nyújtani a nemzetellenes boszniai akció számára segédkezet; nem merte bekeverni azt honfivérrel. Ahhoz a törvényben körülírt jogához nyúlt, hogy elõbb megkérdez­hesse a megye közönségét.

De bezzeg, ahol jogfosztogatásról van szó, merész ott, legény ott Tisza Kálmán - s Földváry Mihályt, azt az egyetlen tisztviselõt, aki alkotmányos kötelességét teljesítette, felfüggeszteté jámbor famulusa, Szende által hivatalától a fegyelmi vizsgálat alá helyezte.

És ezzel koronázta be tetteit Tisza Kálmán. Mert az a megyei autonómiai törvény, melynek utolsó maradványát õ õrizte meg, egyetlenegy pontot sem mutat föl, mely eljárását még legtávolabbról is indokolhatná.

E szerencsétlen embernek szörnyû végzete van. Mint Neró hajdan, ki annyira ment a gyújtogatás szenvedélyében, hogy saját házát is felgyújtotta. Tisza Kálmán is annyira ment a jogtiprásban, - hogy mikor már semmi feladni való sem maradt, átkozott lábaival az önmaga által szervezett jogokat tapodta meg.

Vajon hová fogják vinni e lábak?

Mi lehet a sorsa annak a férfiúnak, aki megfordítani igyekszik a morált, mely az államok összetartója? Aki a gazságot szentesíti a ki üldözi azokat, kik kötelességüket teljesítik. És megfordítja az igazság ábrázatját is. Emeli, legyezgeti a bûnösöket, gazembereket s fegyelmi vizsgálat alá fogja a nemeseket és igazakat?

Vajon e megfordított világ mikor szakad már rá s mikor tiporja össze küllõivel ezt az embert?

27. sz., augusztus 30.

HONVÉDEINK A HATÁRON TÚL

A pohár csordultig megtelt. Nem volt elég a közös hadseregbõl az összes magyar ezredeket kiszemelni és azokat vinni Bosznia kietlen sziklasivatagaiba éhezni és elvérezni, nem volt elég éppen ezen nyomorgó országból kivonni a munkaerõt aratás idején, midõn családjának egész esztendõre szokott kenyeret keresni a szegényember. Nem volt elég, még honvédeinkre is szükség van. Az országgyûlés tudta és beleegyezése nélkül szolgálatra rendeltetnek az ország határain túl.

Azon erõ, melyet kímélnünk kell mint e nemzet legdrágább, pótolhatlan kincsét, mely erõt csak akkor véltünk aktív szolgálatra parancsolandónak, ha a Kárpátoktól Adriáig fog harsogni: »A haza veszélyben forog« - azon erõ oly rongyos tartományok megvívására fordíttatik, mely egy fél század lefolyása alatt sem fizetheti meg a nemzetnek a már eddig is hiába ontott drága vért.

A rendelet ugyan csak a határszéleken teljesítendõ szolgálatokról szól. De tudjuk már, hogy Tisza Kálmán szava mennyit ér.

Nem-e a 60 milliót is úgy szavaztatták meg a delegációval, hogy az nem szolgáland Bosznia elfoglalására, nem nemzetellenes célok érvényesítésére? Nem-e proklamálták, hogy Bosznia elfoglalása békés úton fog végrehajtatni, és arra már ki van nyerve a porta beleegyezése? Ámítások és csupa ámítások.

Ki lehetne oly elfogult, hogy hihetne még Tisza Kálmán ígéretének? A honvédek túl fogják lépni a határt, úgy, mint a közös hadsereg kiegészítõ része. Talán éppen azon granicsárok egyikének fõvezérlete alatt, kik a magyar faj esküdt ellenségei.

Folyni fog a magyar vér, eret vágnak a nemzeten, hogy szabadságszeretete és önállóságának büszke érzete ne okozzon többé neki vértódulásokat. Oly olcsó lett a magyar ember élete, mint a lopott jószág tolvaj kezekben.

A reakció könnyû gyõzelmet remél arathatni ezen kiaszott, népességében megfogyott ország fölött.

Csalatkozni fog. Annyi erõ mindig fog e nemzetben maradni, hogy ha másképp nem, dicsõségben meg tudjon halni a reakció elleni harcában. De azon csatában nemcsak a magyar nemzet fog elvérezni, az könnyen lehet egyúttal az Osztrák-Magyar Monarchia végórája.

27. sz., augusztus 30.

A »WEHRZEITUNG« A MAGYAROK ELLEN

A königgrätzi napok óta tûrhetõ hangulat uralkodik a »civil« és »katona« közt. A »kard« komolyan megleckéztetett az »iskolamester-hadsereg« által, minek az lõn az üdvös következménye, hogy beismerték a pléhgallérosok is a tudomány fölényét a nyers erõ fölött. Már-már beleélte magát a közönség azon gondolatba: hátha a hadsereg is egészen bele lesz illeszthetõ az alkotmány keretébe; talán belátták már azok is, hogy õk a nép kedvéért és nem a nép az õ kedvökért lett teremtve.

A soi-disant osztrák-magyar »Wehrzeitung« ez irányban tökéletesen kiábrándíthat bárkit. Hetvenedik számában közöl egy oly cikket, mely csak alkotmányon kívül álló körbõl jöhet. - Azon cikk oly hangon leekézteti Pest- és Somogy megyéket férfias alispánjaikkal együtt, mint amily hangon a hatvanas években beszélt a korporális a »gemeiner«-rel. De ha tõle függne, bizony vasba is veretné a »rebellereket«, rájuk olvastatván az õket illetõ 25 vagy 50 botokat.

A granicsárok szelleme vezérli a Wehrzeitung cikkíróját. Mit tud õ a polgárok jogairól, az alkotmány, az egyéni és tulajdonjog szentségérõl! Nem tud arról semmit, vagy ha tud, azt csak gyûlöletes akadálynak ismeri a militarizmus dicsõ útján.

Elõtte csak egy államérdek van, a militarizmus. Ami azon kívül esik, az fölösleges lom, mely a »történelem szemétdombjára« való. Csak egy törvény legyen: a katonai reglement.

De nem oda Buda! Mi magyarok megmutattuk már azon pléhgalléros uraknak, hogy zubbonyban és rongyosan elvertük a reglementszerû zsoldosokat; megmutattuk, hogy mi itt, ezen hazában nem tûrjük meg a katonai uralom garázdálkodásait. Azért állítottuk föl alkot­mányunkat mint erõs bástyát; azért õriztük meg törvényeink által szentesített szabadságunkat, hogy azon belül kardcsörtetéstõl ne kelljen félnünk.

Nem is azért adjuk lapunkban az említett cikk legvakmerõbb és legjellemzõbb helyeit, mert félelmeseknek tartjuk a kamarilla ezen elõõrseit; csupán azért tesszük, hogy lássa a közönség, mit merészelhetnek már a kardcsörtetõk a Tisza-kormány dicsõ uralkodása alatt. Lássa közönségünk, mit várhatunk, ha ismét hatalomra vergõdnének a »granicsárok«.

Az említett cikk fõbb részei a következõk:

»A törvény fenségét két hencegõ magyar hallatlan módon megsértette. Egy szokás alapján, mely évszázadok óta minden államban fönnáll s oly természetes alapon nyugszik, hogy törvény sem kell szentesítésére: a magyar honvédelmi miniszter a megyéktõl katonai elõfogatokat kért s ezen kérelmet a Pest megyei alispán kereken megtagadta, a Somogy megyei pedig - annak hiányos teljesítése után - megelégedett azzal, hogy a belügyminiszterhez az ismert föliratot intézte. Szigorú katonai szervezettel bíró államban ugyan legcélszerûbb lett volna a két vakmerõ suhanccal a legrövidebben elbánni; a jog és törvény elõtt menthetõ lett volna, ha a két nyakas megyei úrral úgy végeztek volna, mint azon szubjektumokkal, kik saját hadseregük elé akadályokat és nehézségeket gördítenek...«

»Azon percben, midõn a don Quixot-ok, kik magukat vicispánoknak nevezik, elég vakmerõk az államügyek rendes menetét föltartóztatni, és ahelyett, hogy néma megadásban engedelmes­kednének, a fokossal hadonáznak: szent kötelességgé vált ily szemtelen öntúlbecsülést teljes erõvel összezúzni. Ez a lázító brutalitásra legjobb és leghathatósabb ellenszer.«

»Ahol a korona tanácsosai és másodsorban az maga parancsol, ott nem szabad a disznóól diplomatáinak bozontos fejüket tagadólag megrázni. Vad harag ragad meg bennünket, hogy ilyesmit kellett megérnünk, amit még az ismert szomorú magyar közigazgatási viszonyok között sem tarthattunk lehetségesnek.«

»A temesvári katonai parancsnokság, hogy a szükséges fuvarkocsikat megkapja, hirdetményt bocsájtott ki, ahelyett, hogy egyszerûen rendeletileg szerezte volna be a szükséges elõfoga­tokat. Tiszteljük és becsüljük a magyar miniszter urak liberális érzelmeit, de azt hisszük, hogy míg a kard a kezükben van, nem kellett volna visszarettenniök egypár szemtelen bocskoros­nemes összezúzásától. Ha a fölszabadított rabszolga szabadságát nem képes - illedelmesen viselni, ha veszélyes kezd lenni: ismét békókba kell szorítani, éspedig olyanokba, melyeket széttépni képtelen legyen. És a magyar municípiumok részben ily rabszolgák, a régi jó táblabírák vakmerõségét és patriárchális mûveletlenségét egyesítik magukba. Ily hulladék pikáns érdekkel bírhat a régiség-gyûjtõ számára, de az okos ember megvetõleg dobja azt a világtörténelem valamely szemétdombjára.«

»Most már igazán azt kellene kívánjuk, hogy egy új Haynau támadjon, ki a nyomorultakat; akik ilyesmit egy miniszternek írni mernek, véres megfenyítés által kergethetné a megadó engedelmesség alá. Még Angolországban, ahol a kormány a legerõsebb megtámadásoknak van kitéve, Franciaországban, hol a pártok halálos gyûlölködéssel állnak egymással szemben, a parlamenti kormány elõtt ismeretlen az ilyen fölírogatás. Bizony kíváncsiak vagyunk, hogy mily büntetést fognak diktálni a vakmerõ bûnösökre!«

Ha kormányunkból a nemzeti érzelem még nem halt ki egészen, alkotmányos és nemzeti érzületének tartozik azzal kifejezést adni, hogy a granicsár kamarilla céljainak szolgáló ezen lapocskát Magyarország területérõl kitiltsa.

Rendkívüli sz., augusztus 31.

A 46-IK GYALOGEZRED ELESETTEI ÉS SEBESÜLTJEI

Magyarország halottjai, akik nem Magyarországért haltak meg.

Egy hosszú névsor, melybõl mindenik név egy leimádkozandó olvasószem, melybõl mindenik név egy lemoshatatlan vád.

Egy hosszú névsor, megannyi fáklya, mely rémesen világít a két magyar születésû államférfiú útjára.

Nem az a kérdés, melyik az ártatlanabb, hanem melyik a bûnösebb a kettõ közül.

A Sachsen-Meiningen ezred elesett és megsebesült katonáinak a nevei. Sok ismerõs név, sok gyász hozói, sok szörnyû aggodalom megpecsételõi.

Tizenkét szomorú temetés Szegeden egyszerre. S ötven halálos beteg. Orkán a fájdalmas nyögésekbõl.

Tizenkét halott, kik ott maradtak a csatatéren némán, mozdulatlan.

De akik némán is sokat mondanak, nagyon sokat...

Beszélnek hozzánk virág illatában, szilaj szél zúgásában... fölvert s arcunkba vágódó útszéli porszemekben...

Értsük meg azt a beszédet.

Szemeiket nem mi fogtuk be, ravatalukat nem láttuk, - hol sirassuk meg õket?

Legyenek a szívekben temetve: érzõ, emlékezõ szívekbe.

S midõn zokogva leborulunk erre a földre, mely szülte õket, de sírokat nem adhatott nekik, ne a hõs fiúkat sirassuk elõbb, hanem - e földet.

30. sz., szeptember 3.

MEDDIG JÁTSZANAK MÉG A NÉPEKKEL?

Franciaországnak is van Tiszája. A vén Broglié. És az sem pihen most, a furfang nem aluszékony természetû.

Miután nem sikerült a konok bûnösnek elnyomni a nemzeti követelményt, s miután mint akit megriasztottak, elódalgott a hatalomtól, oldalvást ismét visszasompolyodott ahhoz, s Mac-Mahon útján folyton áskálódik a köztársaság ellen.

Ma midõn az egész világ hajba készül egymással kapni, midõn Bosznia földjét több vér áztatja, mint esõ, midõn az enervált olasz is elkezd vickándozni, mint a gyík, ha a napfény nagyon megsüti, midõn a muszka csak lélegzetet vesz azon korty után, melyet a vérbõl lenyelt - de még mindig szomjas, ekkor egyedül Franciaország hirdette a béke diadalait.

Õ, akinek a legtöbb kötözni való sebe volt, elfeledte azokat, õ akinek a hadi dicsõség volt századokon keresztül a vetett ágya, lelépett arról és a munkaasztalhoz ült, õ aki a hatalom bíborpalástját viselte, a munkás-zubbonyt öltötte fel, õ, aki folyton elöljárt mint példa a világnak - most is elöljár.

De míg a béke ünnepét ülte Páris, a »világ szállodája«, addig teljesen megfeledkeztünk róla a nagy nemzetközi marakodás közt, mely semmi egyéb, mint a királyok kártyázása - apró pénzre, a népek vérére.

És a »gloire« hazája akkor volt a legnagyobb, mikor a legelfeledtebb lett.

Ma sajnálatos híreink ismét felé fordítják a politikai világ figyelmét. Nyugalmát megzavarni látszik egy új csíny, - mely elõre veti árnyékát.

Mac-Mahon csak nem fér bõrében, s a két sziszegõ kígyó, Broglié herceg s Buffet, az egyik fülébe az egyik, másikba a másik beszéli bele elvetemedett cselszövényeit. Termékeny talaj a két lelógó reakcionárius fül, megfogamzik benne a gonoszság nyomban. Ami nagyon természetes, mert könnyû Katót táncba vinni, még akkor is, mikor nem neki muzsikálnak.

A nyomorult terv az, hogy az államfõ lefõzi, zavarba hozza a nemzetet azáltal, hogy a szeptenátus telte elõtt hír szerint folyó hó 20-án, idõ elõtt leköszön.

A köztársaságiak az elsõ zavarban nem fognak tudni mit csinálni, s a zavarosban egészen kényelmes lesz halászni a monarchisták- és a bonapartistáknak.

A romlott cinkosok arra számítanak, hogy a Mac-Mahon leköszön, a köztársaságiak vagy az ideiglenes, elnök nélküli állapotot hosszabbítják meg bizonytalan idõre, s e résen könnyû lesz orgyilkos kéznek elejteni a köztársasági kormányformát, vagy pedig oda fognak járulni mély alázattal Mac-Mahonhoz s hivatkozni fognak »hazaszeretetére«, s kérni fogják, hogy viselje tovább hatalmát. És ekkor aztán a marsall fogja megszabni ügyes griffekkel, hogy milyen módon vállalkozik arra.

Mac-Mahonék jól számítottak volna, ha titokban szõtt ármányuk idõ elõtt nem kerül vala napfényre, - mert tény az, hogy a francia köztársasági párt, úgy amint most van, nagyon eltérõ véleménnyel lett volna a választandó elnök személyével szemben, annál is inkább, mivel Gambettát sokkal jobban szeretik némelyek, mintsem a kombinációból kihagyni engedjék, s sokkal inkább ellenszenveznek vele mások, mintsem õt szívesen láthatnák az állam élén; most azonban elkészülhetnek az ügyetlen csínyre, s elõre megegyezhetnek a választandó elnök személye iránt s elhatározhatják, hogy hét évre választják az új elnököt, vagy pedig csak a Mac-Mahon idejének lejártáig.

Résen legyen a köztársasági párt!

A magentai herceg pedig gondolja meg, hogy Franciaországban emelkedett már egy vérpad, melyen egy királyi fej gurult a földre...

Mac-Mahon marsallnak is csak »egy« feje van.

41. sz., szeptember 15.

MI KÉSZÜL?

Sokra vitték a leleményességet a jogfosztogatásban.

Már ezelõtt egy negyedévvel azt hittük, midõn az ország közgazdasági jövõjét besanzsírozta Tisza Kálmán Ausztria éléskamrájába; no most már nem érhet semmi baj többé, most már nincs semmi elvenni valónk többé; nyugodtan alhatunk azon a szalmaágyon, melyrõl a derekaljat elzálogosította új tíz esztendõre nagy hazánkfia, Tisza Kálmán.

No, hanem hát Tisza Kálmán nem az az ember, aki meg nem vigasztalja az õ nemzetét, ha teheti. Bebizonyította nekünk, hogy alaptalanok az aggodalmaink, hogy még van valamink, ami értékkel bír, ami kedves a szívünknek. Igaz, hogy ezt azzal bizonyította be, hogy - elvitte.

Elvitte vagy segítette elvinni véreinket egy csatatérre, mely nem dicsõséges temetõ, hanem gyalázatos vesztõhely.

Egy olyan politika eszközének segítette be a nemzetet, mely végzetes lesz, mert erkölcstelen az indok, mely azt szülte.

Egy puskaporos hordóra ültetett rá, mely felé folyton közeledik az égõ kanóc; õneki látni kell azt sárga-fekete szemüvegen keresztül. De ajka néma és vasmarka reszket, mellyel hidegvérûleg leszorít a pokoli akna felé, hogy minket találjon a fölrobbanás elsõ legdühösebb rohama.

Úgy vagyunk e fatális államférfiúval, mint az egyszeri ember volt az ördöggel. Az ördög arra spekulált, amije otthon van a szegény embernek s amirõl mégsem tud. A szegény ember nem tudott születendõ gyermekérõl semmit, s azt vitte el az ördög.

Régi mese új alakokkal. - Régi rémmesének szárnya kerekedik.

Óvakodjunk Tisza Kálmántól. Ha a pokollal szövetkezett, szövetkezzünk mi egymással. Vonjunk egy bûvkört magunk körül hazafiasságból, és ne engedjük azon belül a pokol szolgáját.

Mert nem tudni, mire spekulál alattomos cselszövényekkel megbélelt lelke.

Mert nem tudni, mit vesz még el tõlünk!

Ne gondolja senki csüggedt arccal, elborult homlokkal, növekvõ szégyenpírral, hogy már nincs semmink. Végtelen a nyomor útja; sokáig dobálja a szél ide-oda a letépett falevelet is, amíg megrohasztja a viszontagság.

Hát még egy nemzetet?

Hány garádicsot kellett meglépnünk, míg eljutottunk arra a magaslatra, amelyen Európa mívelt nemzetei állanak! Egyforma út; ugyanannyi az lefelé is.

Igaz, hogy nagyokat taszított Tisza Kálmán átkozott balkeze rajtunk hátrafelé: hatot is estünk lefelé nemegyszer; de még azért nem vagyunk legalul; még mindig lehetünk lejjebb.

Még mindig óvakodjunk Tisza Kálmántól!

Még mindig spekulál valamire. Minden jel arra mutat. Avagy minek kacérkodik annyira a hatalommal? Minek tartja azt erõnek erejével a kezeiben? - Jogfosztogatástól megfertõzött kezekben rossz helye van annak!

A keleti bonyodalmak Európa összes alkotmányos kormányait arra bírták, hogy szerényeknek érezzék magukat saját nemzetükkel szemben, hogy terhesnek érezzék a felelõsség súlyát; hogy igazságosnak találják átruházni e vajúdó földrész ilyen válságos perceiben az elhatározási hatalmat arra, akié: a nemzetre. Minden országban együtt ül a parlament, és tanácskozik és parancsolatokat osztogat a nép nevében az állam intézõinek.

Csak Magyarországban van minden hatalom egy kézben.

És talán egy óriás keze az?

Nem. Egy törpéé.

Egy törpe játszik a mennykövekkel.

Miért? Hogy visszaéljen azokkal.

Ezért óvakodjunk Tiszától még mindig.

A gonoszság a legleleményesebb szövetséges. - S a komédiás szeret meglepetéseket csinálni, kivált, ha a füttyök belebõszítik.

Ha Tisza úr hamis lelkében ez egyszer nem érlelõdik új árulás, miért nem hívja össze az országgyûlést?

Magyarország határszélén háború dühöng, s a parlament nem ül együtt.

Magyarország fiai ott véreznek a csatatéren, s a parlament nem ül együtt.

Új mozgósítás híre jár szájról-szájra; a honvédség is mozgósíttatik, s a parlament mégsem ül együtt.

A sziszak-novi vaspálya kiépítése által Magyarországnak nemcsak jelene, de a jövõje van érintve: és a parlament mégsem tud errõl semmit.

Hát mi történhetett Magyarországon?

Talán le van rombolva az országháza? Nem. Tán ellenséggel van ellepve a haza földje, s a polgárok nem választhatják meg képviselõiket? Nem, a képviselõk meg vannak választva.

Vagy tán abszolutizmus van Magyarországon?

Nem. Alkotmányos érzelmû király, homlokán ragyog a magyar korona.

De hát mi történik akkor!

Az, hogy a király és nemzet egy szolgája visszahajigálja azokat a köveket a magyar nemzetre, amellyel palotája ablakát beverték.

Veszélyes játék!

Vagy a király, vagy a nemzet kifogy a türelembõl s megbünteti a rakoncátlan szolgát.

47. sz., szeptember 22.

TISZA A VÁDPADON

Közeleg az országgyûlés összejövetele.

Mint mikor a felhõ ereszkedik alá, sötéten, komoran...

Mintha terhes lenne, mintha óriási mennydörgésnek lenne fekete palástja, mintha a nemzetnek elkomorult arca lenne rája nyomva s villámot takarna mélyen belsejében.

Együtt lesz a nemzet; milliók keserve, száz meg száz ütött seb, megnyílt ajakká lesz.

Vagy hacsak füst volna az a sötét felhõ, amit mesterséggel támasztott a hatalom, amelyhez semmi köze a nemzeti akaratnak, amelyet a hatalmasok lehellete fog fújni erre, arra?

Füst, mely ködbe burkolja Tiszát, füst, melyet a nemzet szemébe fúj Tisza, füst, örök fogalma a semminek, füst, hitvány maradványa a kialudt hazafiság tüzének?

Nem; ez a szomorú kép nem lehet az országgyûlés.

Nagy események, nagy átalakulások szülõi; magyar lesz a magyar. A veszedelem az az öblítõ víz, mely lemossa szívérõl, ami szenny azon van s tisztává válik az kívül-belül.

Hisszük, hogy a mameluk parlament otthon marad. A vakondokok nem fognak elõjönni többé. S a Sándor utcai palotában összejön egyszer végre a nemzet!

A nemzet képviselõi, kik pártokra lehetnek szakadva, mikor pártdolgokról van szó, kiknek dereka meggörnyedhet Tisza Kálmán elõtt, midõn hivatalokat osztogat, de amikor arcul üti saját édes hazáját, akkor ezek az emberek nem maradhatnak többé hidegen; meg kell ragadniok azt a bûnös kezet, hogy többé ne tehesse, és meg kell kérdezni: miért tette, ki jogosította föl erre?

Az országgyûlés legelsõ dolga lesz büntetni.

Szomorú kötelesség, de a nemzet akarata diktálja. S az parancs.

Tisza Kálmánt vád alá kell helyezni.

Tudni akarjuk Tisza Kálmántól, van-e hát alkotmányunk vagy nincs.

Ha van -, hogy merte azt megszegni; ha nincs, hogy merte azt feladni?

Meg akarjuk tõle tudni, mi ösztönözte arra, hogy bûnös játékot ûzzön velünk, hogy a mi akaratunkat hamisítsa meg a trón elõtt, s hogy a trón akaratát hazug színekben adja elõ a nemzetnek s meghamisítsa azt is.

Számon akarjuk kérni azon vakmerõséget, hogy egy egész lételünket veszélyeztetõ politika eszközének dobott oda.

És számon akarjuk kérni az egész bûnlajstromot, mely hosszú, mint a szenvedés, mely éget, mint a sajgó seb, mely megtorlást kiált, mint a megtépett becsület.

De mégsem a megtorlásra van annyira szükségünk, mint inkább világosságra azon politikába, melynek következményei minket fognak érinteni elsõsorban, melyért a mi vérünk hull s pirosra festi Bosznia földjét. Bosznia földjén azokat a rögöket, melyek a magyar nemzet koporsójára fognak hullni, meglehet.

Jogunk van - ha megtagadják alkotmányunkat, akkor is jogunk van mint embereknek, ott, ahol életünket kérik, megtudni: mire kérik; jogunk van bepillantást vetni Ausztria politikájának célzataiba; jogunk van fölvilágosítást követelni végcélja felõl azon útnak, melyre bekötött szemmel hurcoltak akaratunkon kívül. Embervesztõ út, véres nyomokkal; fekete tájkép, fekete tervekkel: s még ezeken is árnyék a Tisza Kálmán lelkülete.

Meg kell tudnunk a bizonyosat.

S Tisza nem fogja megmondani. Tisza még tréfából sem mond igazat - ha nem kénytelen.

Kényszeríteni kell tehát.

S ám ne legyen a Tisza vád alá helyezése megtorlás õellene - hanem legyen taktika, mely kiderítse Bosznia okkupálásának valódi történetét és célját.

Ezt kell tudnunk mindenekelõtt.

Tisza vallani fog önvédelembõl - de csak a vádpadon.

52. sz., szeptember 29.

A NÉPGYÛLÉS

A nemzet haragja végre kitör. A türelembõl elfogyott az utolsó szemer is. S mint alaktalan gyurma kóvályog a népakarat, hatalmas tömegekben verõdve össze kolosszálissá.

De még mindig alaktalanul, vagy túlzott arányokban.

Mi voltunk az ország összes sajtójában az elsõ lap, kik a kormány vád alá helyezését sürgettük az új országgy.-tõl,²⁴ s mégis midõn megértük, hogy a fõvárosban megtartandó népgyûlés is ezt akarja, lehetetlen megállanunk, hogy megbeszélés tárgyává ne tegyük az indokot itt és ott.

A népgyûlést elõkészítõ bizottság egyik heves szónoka máris bárd által leguruló fejeket akar látni, s általában az egész népgyûlés olyan iránylatban látszik megindulni, mely máris ítéletet mond a kormány fölött, vádolja és bûnösnek mondja azt ki, s csupán mintegy törvényes hatalom hiányában adja át a kész ítéletet végrehajtás végett az országgyûlésnek.

A népgyûlésnek, mint mi hittük, nincs ehhez joga. Vádló és bíró egyszerre már jogi szem­pontból sem lehet. Alkotmányos szempontból még kevésbé.

A nemzet s következésképp a népgyûlés csak vádolhatja a kormányt, és vád alá helyezését kérheti az országgyûléstõl, a gyanú alapján és a tények nyomán úgy, amint e tények az õ fölfogása szerint bûnösek.

Ha egy lépéssel tovább megy a népgyûlés, - kilép azon vonalból, amelyen belül hatalom. Leveti magáról a komolyság ünnepies köntösét, mely egészen elborítja, mely vádoló szavának tekintélyt adott, - s kilátszik alóla a nép egyenkint, s a nép csak együttvéve nagy, egyenkint törpe... Kiáltása vihar úgy, mely játszva söpri el a szemetet, gyenge szisszenés így, mely a levegõbe rezeg el...

Mi is a nemzet szavát és akaratát tiszteljük a fõvárosi népgyûlésben; hisszük, hogy annak határozatát visszhangozni fogja az egész ország, s nagy horderõt tulajdonítunk annak, de csak úgy, ha át nem lépi hatáskörét.

Az egész nemzet higgadt szava elõtt meg kell hajolnia az országgyûlésnek, s vád alá fogja helyezni a kormányt.

S a kormány is meghökken a bizalmatlanság ily nagy mérvétõl, és elhagyja a megszerzett piros széket, amelyekrõl, oly hatalmas áramlat igyekszik õt eltolni.

De ha maradnának is Tiszáék, egy dolog kétségtelen, ha vád alá helyeztetnek.

S ez az, hogy akkor védelmezniök kell magukat a keleti kérdéssel szemben követett politikáért, mégpedig nem puszta frázisokkal, mint ez, fájdalom, szokásban van a magyar parlamentben; hanem fölvilágosító adatokkal és az iránylat megjelölésével; - mert nem a »helyest« kurjongató mameluk többség fog állni a hátuk mögött, hanem a bírák.

Ha egyebet sem érnénk el a megtartandó népgyûlések által már így is többet érnénk el, mint maga az országgyûlés, mely a nagy európai bonyodalmak közepette anélkül oszlott szét, hogy Ausztria politikája és a kormány machinációi iránt a legkisebb tájékozottsága is legyen.

De el fogunk érni mindenesetre még többet is.

Egy intés lesz ez azoknak a bizonyos köröknek, kik a mai politikát elõkészítették, hogy ha egy-egy magyar minisztériumot az azt támogató párttal együtt meg is lehet nyerni bizonyos iránylatnak, de a nemzetet nem lehet elaltatni sohasem; éber az mindig, örökké nyitott szem, a hazafiság virraszt fölötte.

És intés lesz a Tisza újra összehozott többségének, hogy íme, elfordított arccal állanak a nemzethez. Azok az elfordított arcok, talán elpirulnak e helyzetben. Talán... S e pír, mint az érlelõ nap, kihullasztja az elcsenevészedett kalászból.

De csak akkor várhatunk ily eredményeket a népgyûléstõl, ha az igazán népgyûlés marad, melynek szavát meghallgatni alkotmányos kötelesség, s nem haragvó tömeg, amelynek szavát meg nem hallgatni szintén alkotmányos kötelesség. Mert olyan a nép, mint az õs mitológia bûbájos nõalakjai, akiknek tündér arcuk, hullámzó édes keblük, karcsú derekuk csoda­szörnyben végzõdött.

Jól meg kell fontolni: meddig mutassa magát a nép, hogy hódíthasson és ne keltsen visszataszító érzetet még önmaga ellen is. Kényes határ ez. S ettõl függ minden...

Õszintén kimondjuk, hogy nem helyeselhetjük a népgyûlés programjába fölvett azon fõbenjáró pontot, miszerint a hadsereg egy Törökországgal haladéktalanul kötendõ konvenció alapján Boszniából és Hercegovinából nyomban visszahívassék.

Ez az egész népgyûlés komolyságát veszélyezteti, mert e határozat olyat kíván a kormánytól, aminek végrehajtása elháríthatatlan akadályokba is ütközhetik.

Mert a konvenció megkötése két szerzõdõ féltõl függ. S az egyik ezek közül Törökország. Márpedig, hogy Törökországnak csakugyan nem parancsol a budapesti népgyûlés, az több, mint valószínû.

Kíváncsiak vagyunk tehát, hogy ha - tegyük föl - Ausztriát megszállaná a jó szellem, engedelmeskedni a népgyûléseknek miként húzhatná vissza hadseregét a megkötött konvenció alapján, - ha azt Törökország nem akarná megkötni?

Ezek azon hibás alakiságok, melyek régi idõtõl fogva megölõ betûi a népgyûléseknek, s melyek önkénytelenül ignorálásra késztetik a kormányokat.

Vagy többet kívánnak a népgyûlések, mint amennyit szabad nekik, vagy nagyobbat, mint amennyit a kormányok tehetnek nekik.

Kívánatos lenne, hogy a holnapi népgyûlés ne essék e hibába; legyen komoly, méltóságos és higgadt; ne ítélje el a kormányt már maga, hanem bízza az ítélést arra, akit illet a parlamentre; ne azt kívánja a kormánytól, amit a szíve óhajt, hanem azt, amit a kormánynak megtenni kötelessége. De azt kívánja, követelje folyton, mindenféle eszközzel, elengedhetlenül.

53. sz., szeptember 29.

SZEGED, SZEPT. 28.

A svédeknek van egy szép legendájuk az üdvözítõ hét sebérõl, melyeknek mindegyike megszólalt a keresztfán éjfélkor a tizenkettedik órában különféle nyelven.

Itt is elkondult a tizenkettedik óra!

A haza testén ütött sebek megszólalnak ma.

De ne szólaljanak meg különféle nyelven.

Ne zavarjuk össze mindazt, ami eszünkbe jön ma, ami fáj ma, amint tegnap fájt és holnap is fájni fog.

Ne beszéljenek most a haza testén ütött vérzõ sebek szabadon arról, amit a fájdalom sugall, ne legyen szó most azokról a gyógyfüvekrõl, melyek azokat talán behegesztenék. Hosszú sor az. Évtizedek panasza fogja azokat elõsorolni, s századok enyhítõ, gondos keze fogja csak elsimíthatni.

Rosszakaratú kuruzslók állnak mögöttünk és sarlatánok... Ezeknek ne mutassa ütõerét a nemzet, s ha feléjük nyújtja is kezét - csupán azért tegye, hogy arcul üsse õket vele.

Minden seb panasza egy közös kiáltásba gyûljön: hogy mindenekelõtt vegyék le a nemzet testét a keresztfáról: szüntessék be mindenekelõtt a szerencsétlen boszniai és hercegovinai háborút.

Azután pedig távolítsuk el a kuruzslókat és a sarlatánokat.

S ekkor beszélhetünk majd csak a sebek gyógyításáról.

Ezzel - azok után, amiket tegnapi cikkünkben mondottunk - önkényt ki van jelölve azon fontos föladat, mely a mai fõvárosi népgyûlésre vár.

Megfélemlíteni a bécsi kamarilla kezét.

Hátha megzsibbad!

Megtapintani a kamarillával egy kézre dolgozó államférfi testén azt a helyet, ahol a szív van, mely felénk vonta õt valaha. Hátha átmelegszik ott az az elhidegült, az a megállított húsdarab e tapintástól, s újra elkezd dobogni értünk!

Egyszóval véget kell vetni a keleti politika mai irányának s legrosszabb esetben pressziót kell gyakorolni az országgyûlésre, hogy tegye félre a személyes összeköttetést és a pártállást, s nyilatkoztassa ki, hogy a hadsereg visszahívását követeli.

S ha ezt kimondja az országgyûlés - kettõt mond ki.

Megpecsételi a Tisza-kabinet bukását is.

Jól tudjuk, hogy az országgyûlés nem fogja ezt tenni. Nem azért, mintha nem lenne elég bátorsága opponálni akár a bécsi kamarillának, akár Andrássynak. A mameluknak az a természete, hogy a hatalomtól nem fél, ha messze esik. De igenis nem fog merni semmit tenni az országgyûlés Tiszáék ellen.

Márpedig e tényezõk közül bármelyikkel szembeszállni annyit tesz, mint Tiszát megbuktatni. A kamarilla, Andrássy és Tisza olyan szentháromság, olyan három dogma, melyek közül, ha az egyik rossz, rossz a többi kettõ is.

A mai népgyûlés eredménye tehát elõreláthatólag nem az lesz, hogy Andrássyt, Tiszát és a keleti politikát kompromittálják a fejedelem és a világ elõtt, mint az tervezve van, hanem a többség fogja kompromittálni magát és az országgyûlést a nemzet elõtt.

Ez lesz szerintünk a mai népgyûlés eredménye.

S ez sem utolsó eredmény.