1879
SZEGEDI NAPLÓ TÁRCÁK

(KARCOLATOK, NEKROLÓGOK, RIPORTOK STB.)

VAN DER MEERE GRÓFNÉ

Van der Meere grófné jelenleg Szegeden van, s kedden a színházban a »Linda de Chamonnin«-ból, a »Rigolettó«- és a »La Manolá«-ból fog énekelni egy-két áriát.

A grófné ritka jó énekesnő és ritka szép asszony, kiről igen szívesen fecsegnek egész Európában a szalonokban, de sohasem beszéltek róla annyit, mint 1875-ben, mikor még a szép grófné egyszerűen csak »Bogdani Vanda kisasszony« volt.

Bogdani Vanda kisasszonyt már a természet is grófnõnek alkotta: értett az adósságcsináláshoz.

Midõn a bécsi színpad királynõje volt, egy csomó adósságot csinált s oly könnyelmû adósságot, hogy midõn jónak látta a hitelezõk elõl Lembergbe utazni, a fenyítõ bíróság által letartóztattatott.

S szegény szép Vanda kilenc hónapig szenvedett a vizsgálati fogságban. Oh, csúf vizsgálati fogság!

Van der Meere gróf, e szép szõke arisztokrata, ki jelenleg Szegeden át kíséri európai kör­útjában, már ekkor halálosan szerelmes volt Vandába, s egy brosúrát írt arája szenvedéseirõl, melynek címe: »Wanda de Bogdani ou Quatre Mois de Prevention en Autriche« par le Comte van d. Meere.

Van der Meere épp oly érdekes, mint neje. A gróf túlságosan fiatal, szõke, mint Gretchen és lágy, mint a heilbronni Ktchen. Az egész férfi nem egyéb, mint egy könny, egy sóhaj, ahol pedig keserûvé lesz, ott sír.

Pelser bécsi államügyész lefoglaltatá e könyvet, mert gondolta, hogyha a férfiak sírnak, az sokkal veszedelmesebb a szitkozódásuknál.

A könyvnek két része van, elseje Lembergben, a második Bécsben játszik. Bogdani kisasszony épp vendégszerepelt Lembergben, midõn 1875. január 8-án az elfogatási parancs megérkezett.

Az elfogatási parancsban az elfogatás oka megnevezve nem volt. A lembergi hatóság, miután nem ismerte az elfogatás okát, a lakonikus táviratból azt vélte kiolvasni, hogy itt egy súlyos bûntényrõl van szó, és Bogdani kisasszonyt, úgy mint volt, utcai toalettben börtönbe zárta, anélkül, hogy bármi csekély kedvezményben részesítette volna. Az elfogatás, mint tudvalevõ, óriási feltûnést keltett és általánosan azon hit volt elterjedve, hogy a szép szõke énekesnõ legalábbis gyermekgyilkosságot vagy más valamely ocsmány bûntényt követett el.

V. d. Meere gróf olvasnunk engedé azon jegyzeteket, melyeket menyasszonya lembergi és késõbbi bécsi fogságában tett. Mindezek természetesen a võlegényhez intézvék. A lembergi fogdában a következõ panaszra fakadt.

»Én Istenem! mit vétettem, hogy oly keservesen büntetsz? Fogoly vagyok mint egy nagy bûnös! Én senkinek sem tettem semmi rosszat és mégis oly szerencsétlenné legyek!

Minõ borzasztó fogház! Semmi sincs benne, mint egy faágy, és a világosság is csak egy rácsozott üregen tör magának utat.

A bíró gyertyát bocsátott rendelkezésemre, én tehát írni akarok önnek.

Aludni nem bírok!

Iparkodom nyugodt lenni, azonban minõ éjet kell töltenem, megõrülök! Elmém tévelyeg. Lázam van oh, miért hagytam el Franciaországot?

Ön mindent el fog követni megszabadításomra, nemde barátom?

Én fázom.

A Megváltó nevében esdek önhöz, intézze, hogy a szállodában helyezzenek el, csak itt ne!

Tizenegy óra. Nem bírok aludni! Ah, mint forog körülöttem minden! Nem, nem, arra nem kényszeríthetnek, hogy itt maradjak!

Két óra éjfél után. Menjen ön M... úrral az államügyészhez. Azt csak megengedhetik, hogy a szállodában legyek. Ezen borzasztó börtönben nem lehetek. Telve van ez patkányok- és egerekkel. Nincs joguk engem itt tartani. Oh, mit kell szenvednem! Istenem, légy irgalommal irántam!... Minõ éjszaka!

Hat óra van reggel. Minõ zsivaj! Az egész folyosó nõszemélyekkel van tele, kik minden lehetõ vétséggel terheltek. Hogy lehetett engem ezen asszonyok közé zárni? Miért?

Kérem önt, sürgönyözzön és tudakozódjék, mivel vagyok vádolva, és kövessen el mindent, nehogy itt kelljen maradnom.

Esküszöm önnek Károly, az én helyzetem iszonyú. Kövessen el mindent, hogy a szállodába jöhessek. Hisz’ ajtóm elé rendõrt állíthatnak.

Istenem, mily beteg vagyok«.

Azonban Bécsbõl nem jött fölvilágosítás, a lembergi hatóság pedig az ideiglenes szabadlábra helyezésért 8000 forint biztosítékot kívánt. Ezen összeg azonban nem volt elõteremthetõ. Van der Meere gróf ezután így folytatja elbeszélését.

Két nap múlva sorsa megkönnyebbült.

Börtönbõl kivétetvén egy irodában helyeztetett el, hol hat héten át, legalább egy kis pamlagon aludhatott. Ezen irodában naponkint esti 8 óráig három-négy tisztviselõ dolgozott.

Kora reggel föl kellett Bogdani kisasszonynak kelni, hogy ezen urak munkájukhoz láthassanak. S így kellett hat héten át ezen rossz dohány füstjében bûzhödt helyiségben élnie. Torka ilyképp megtámadva, nyaka pedig földagadva és gyulladtan, azt kellett hinnie, hogy hangját veszti.

Végre, mikor már súlyos beteg volt, megengedték neki, hogy kórházba menjen.

Itt legalább nem volt kénytelen látni a nyomor legborzasztóbb képeit, melyeket a mindennapi élet föltárt elõtte. Elképzelhetõk morális szenvedései egy fiatal nõnek, ki a jobb társaság élményeihez van szokva és most hat héten át volt kénytelen tanúja lenni oly jeleneteknek, melyek egy jólnevelt hölgy gyengéd kedélyére borzasztóan hathattak. Tolvajok, részegek, gyilkosok és a társadalom legalsóbb osztályából származó nõk kihallgatásának lenni napról-napra kényszerített tanúja.

Végre két hónap elmúlt. Bogdani kisasszony egészsége helyreállott annyira, miszerint útra kelhetett egy rendõrtisztviselõ kíséretében Bécsbe.

Április 7-én érkezett az osztrák fõvárosba. A pályaudvarban dr. Hönigsmann ügyvéd és országgyûlési képviselõ várta, ki mint földije és gyámja a legszeretetreméltóbb modorban ajánlá föl jogi szolgálatait neki.

Dr. Hönigsmann úr egyáltalán egy par exellence jótevõ, ki egy leves- és teaosztó intézet alapításánál sem szokott hiányozni.

A pályaudvarból az állami törvényszékhez vitetett. Itt azt remélte, hogy kihallgatása után azonnal szabadlábra fog helyeztetni. Azonban nem így történt. Továbbra is fogságban tartatott.

Ismét írt võlegényének. Azonban még sokkal keserûbben és kétségbeesettebb hangon, mint Lembergben.

»Barátom!

Itt még borzasztóbbakat kell eddigi szenvedéseimnél eltûrnöm. Ez iszonyú!...

Egy cellába zártak, hol még tizenöt más nõ van a társadalom minden rétegébõl (des plus grossières). Borzasztó bûz tölti be a helyiséget.

Megfúlok!

Fekhelyemül egy priccs szolgál undok szalmazsákkal, telve mindenféle rovarokkal.

A lembergi fogház ehhez képest paradicsom volt.

Könyörüljetek rajtam, miért kell így szenvednem!

Nem, engem ilyképp szenvedni hagyni nem emberi dolog és végre is, mi lesz belõlem.

Az éj beköszöntött.

A padon ülve fogom tölteni.

Úti bõröndömet is elvették tõlem, még egy zsebkendõm sincs, amivel könnyeimet fölfoghatnám.

Mentsen meg ezen börtönbõl. Mi bûntényt követtem el, hiszen tudniok kell, hogy ártatlan vagyok!

Miért büntetsz engem ily iszonyú módon, én Istenem!

Óh, ezen nõk!

Ha ön engem egy társaságban látna velük, véres könnyeket sírna fájdalmában!«

De iszonyú társasága is volt ez a nõknek, kikkel egybe csukták.

A szegény énekesnõ ismét beteg lett és a vizsgálati fogda kórházába vitetett.

Ezen kórházból a következõket írja:

»Egek, minõ lealacsonyítást kell vala eltûrnöm!

Megfosztottak ruházatomtól és rabköntöst kelle fölvennem.

Ezzel vége reményemnek. Most már elítélnek.

Ha elítélnek, megölöm magam. Mérget veszek, mert megbecstelenítve nem szabad élni!

Ma az orvos ezeket mondá:

Ha önnek hosszabb idõt kellene itt töltenie, elveszti egészségét és hangját, mert torka a legnagyobb mérvben van megtámadva. Önnek üde légre van szüksége!

Láthatja mindezekbõl, szeretett barátom, hogy el vagyok veszve!«

Május hó 10-ét, vagyis azon napot, melyen Bogdani kisasszony az esküdtek elé lépett, három héttel megelõzõleg a vádlott ügyvédjének azon ajánlat tétetett, hogy védence biztosíték mellett szabadlábra helyezhetõ és midõn Bogdani sírva hivatkozott megrongált egészségére és összetett kezekkel esdett könyörületért, egyike az uraknak (van d. Meere gróf nem nevezi õt mûvében meg, de mint beszélik, Pelser államügyész lett volna) azt felelte neki: »Kisasszony, kegyed már tizenhárom hét óta tûri e sorsot, még ezen három hét sem fogja megölni!«

Végre ütött a megszabadulás órája. Május hó 11-én az esküdtszék fölmenté.

Van der Meere így végzi könyvét:

Bogdani Vandának minden lehetõ lealacsonyítást kellett eltûrnie, társnõi egy hónapon át bukott nõk és fegyencek voltak; kénytelen volt a borzalmas fegyenc öltönyt viselni; elviselte õreinek és börtönmesterének minden zsarnokoskodását; több könnyet hullatott e négy hó alatt, mint egész életében, és miután mindezt elszenvedte, kitárult börtönének ajtaja és õt azzal bocsátják el: »Távozzék, ön ártatlan!«

Nincs-e Bogdani kisasszonynak joga kérdeni:

»Hogyan, önök engem elzártak akkor, midõn oly szerzõdésem volt, mely lehetõvé teszi vala nekem adósságaim egy részét kifizetni.

Négy hónapon át tartottak fogva, miáltal nekem hatezer forintnyi kárt okoztak.

Önök az elfogatás által kényszerítettek ügyvédet fogadni, kinek 500 forintot kellett fizetnem.

Önök kényszerítének kiadásokra, akadályoztak pénzt szerezni, és mindezen morális és anyagi szenvedések után megelégesznek azzal, hogy nekem azt mondják: SYMBOL 187 \f "Times New Roman CE" \s 10Távozzék, ön ártatlan!? Nem kötelesek önök engem kártalanítani?...«

Ezen kérdésre a felelet nem soká késett: a munka elkoboztatott.

Bogdani Vanda férjhez ment, s boldogul él férjével, Meere gróffal, ki meghasonlott inkább atyjával s mégis elvette Vandáját; apja többszörös milliomos, s mégis inkább választá a szegénységet.

A HÉT »NAGY ESEMÉNYE«

Hogy végre már megvirradt a füleknek is! Ez a hét a füleké volt. S fül az bõven van Szegeden. Öröm volt látni, e lenézett testrészek uralomra jutának annyi idõ után, s nagy tekintélyükben, fontosságuk öntudatában, mintegy kipirulva mosolygón hirdették az emberi ábrázatokon, hogy »ma mi vagyunk az urak«.

Aki nem kóstolta Bogdani Wandát, az okvetlenül meghallgatta Joachimot. Oh, de édes volt mind a kettõ!

Mikor nemrég itt Szegeden volt Szalay Imre képviselõ, ki most a »sárga-fekete republikánus« címét viseli, egy felsõemeleti páholyból néztük a színielõadást.

Szalaynak az a szokása, hogy a »ház«-ban szeret sok egyébrõl beszélni, de nem a politikáról, míg ellenben a házon kívül örökké a politikáról elmélkedik.

- Lássa ön - mondja halkan -, minket magyarokat az fog tönkre tenni, hogy nem szeretjük a pénzt.

- Én bizony szeretem...

- Szereti, de csak azért, hogy mielõbb túladhasson rajta. Addig hiába beszélünk mi a miniszteri gazdálkodás ellen, míg magunk is takarékosakká nem válunk. Nekem erre nézve van egy tervem...

- Nekem is vágtam közbe hirtelen.

- Halljuk elõször az önét.

- Az igen egyszerû. Az aranyokra és a bankjegyekre a király képe helyett a Borcsáét kell veretni.

- Ki az a Borcsa? Aztán mi lenne akkor, ha az õ képe jönne a pénzeken?

- Hát az lenne, hogy a férfi ember a világért sem adná ki kezébõl a fotográfiáját... fösvénnyé lenne mindenik...

- De hát a nõk?

- Azok pedig úgy eltennék a bankót, hogy sohasem lásson napvilágot, nehogy még inkább forgalomba hozassék a férfivilág elõtt páratlan vetélytársnõjük.

- No, az ön terve elég bolond -, mondja Szalay Imre megnyugodva, mert már szörnyen meg volt ijedve, hogy a jövendõ idõk pénzügyminiszterével diskurál.

- Most már hadd halljam én az ön tervét...

- El kellene törülni a gondviselésnek az öt érzék közül egyet, éspedig a hallást. A magyar embernek ez kerül a legtöbb pénzébe.

- Nem a látás?

- Nem. A látásnál még a tapintás is költségesebb.

A fejemet ráztam, s nem hittem el egész tegnapelõttig.

Hiszem már, mióta a Joachim hegedûje megszólalt a Lloyd-teremben mélabúsan, mint a fájó szerelmi ábránd, szilajan, mint a csapkodó láng, viharosan, mint a háborgó tengerár, halkan, lágyan, mint a kifáradt fájdalom elhalóban...

Hogy érti az az igénytelen fekete ember játszani a szívekkel! Kimuzsikálná az, ha akarná, még az egyiptomi alkirály utolsó forintját is a zsebébõl.

Az édes hangok mint a szikrák röpködtek szanaszét a hosszú, közönséggel zsúfolt teremben, és meggyújtották a szemeket és a szíveket mindenfelé...

Mindenki jobb lett, mint mikor belépett. A zene templommá tette a termet, és közel hozta az istent.

Egyik ismerõsöm hozzám fordult s így szólott:

- Nem értem, milyen csoda esett ma. Itt vannak teljes számmal a hitelezõim, s mind oly barátságos képpel néznek rám szegények, mintha õk tartoznának nekem.

- Hát ezeket bizony a zene jobbította meg.

Szent Dávidot úgy ismerjük, mint a legjobb muzsikust (mi magyarok pláne nagyon ismerjük szent Dávidot, mert sok mindenünket elhegedülte már), de hát micsoda még szent Dávid Joachimhoz képest!

Ez nem hegedül a mennyországban, hanem lehegedüli a földre a mennyországot.

Kár, hogy ez a mennyország csak vagy másfél óráig tartott. Joachim punktumot csinált, bepakolta a hegedûjét, az angyalsereg kivonult a garderobe-ba, s ott bundákba és nagykendõk­be temetkezve szétszéledt hazafelé...

Izgékony természetemnél fogva, mivel a mennyországban sem tudnék békén ülni egy helyen, elvetõdtem a hangverseny alatt a különbözõ rétegek közé.

- No Kukac! - mondom a »próféták« az ajtóban szájtátva álló udvari muzsikusához -, mit szól kend ehhez a Joachimhoz?

- Az a mondásom van csak kérem alásan,... hogy akárhogy vesszük is, a hegedû az oka, ...abba van benne a mestersége, ...de hát mit ér az? mikor õ mégiscsak nímet.

Erdélyi Náci leverten járt-kelt a közönség között, magasodó homlokán kidagadtak az erek, s õ is, aki olyan jól csinálja, szinte szégyenkezve süté le szemeit a tarka-barka közönség elõtt, melyet ha meglát vala itt egy csoportban Napóleon herceg, ki Budapestet »szép nagy falu«-nak nevezte, bizony-bizony eltéveszti, hogy valahol Párizsban van, ha nem is a Saint-Germainben, hanem legalább a Quartier-Latinben.

Hanem azért valami mégis emelhette az Erdélyi Náci szívét is, mert nagyokat bólintgatott közbe, aztán úgy odatapadtak szemei a Joachim vonójára, hogy tán le is pörzsölték volna a lószõrt róla, hahogy nem úgy állna a dolog, amint Gilagó mondja, hogy az óperenciákon túli boszorkánykirály legkisebbik lányának patyolat-selyem hajából van az a vonó kifundálva: s fülemilék aranytepsiben kisütött zsírja a kenõgyantája.

Könnyû azzal aztán a bolondnak is muzsikálni!

A »próféták« is kirukkoltak teljes számmal: az aranyifjúság nem hiányozhat sehonnan. Domború mellét ott feszegeti Pál, János kacér bajusza szinte kétfelé látszik szelni a termet. A fiúk kebliben azonban nagy az elégedetlenség amiatt, hogy bele nem szólhatnak a muzsikába. Látszik rajtuk a türtõztetés és a kényelmetlen önmegfékezés, amint erõszakkal kapaszkodnék belõlük kifelé a hetyke szó:

»Most mög hadd gyüjjön az én nótám!«

Minden szegedi mûértõ jelen van, még az is, ki valamely mellékes oknál fogva mûértõ, mint például Kamaczy Ferkó, akinek a nagybátyja volt zeneértõ; a Czeklesz-kisasszonyoknak egy ócska zongorájuk maradt egy szabadkai nagynénjük után, ennek a révén vágnak okos, bíráló ábrázatokat a Joachim mûvészi futamaihoz. Özvegy Kubik-Pirinyó Borbála egyik fiatalkori kedvesének volt egy zenevirtuóz barátja, minélfogva õ is hivatva van arra, hogy véleményének nyomatéka légyen.

Nagy Pista, a színház tenoristája egy oszlopnak dõl, onnan hallgatja a száraz fa tündérrívását, s teljes meggyõzõdéssel mondja a szomszédjának:

- Mégsincsen az világon semmi szebb, mint az embernek az hangja.

Az ajtónál egy kereskedõ kiált föl lázasan:

- Djönörû!

- Micsoda, Kóbikám? A mozsika?

- Ej, dehogy, Móric, dehogy! Hanem a szerszám, a hegedõ, aki echt von Cremona és megéri 30 ezer florin.

Végre elhangzanak a ropogós magyar csárdás utolsó akkordjai is. Fölriad a taps, s utána egy nagy káosszá gomolyodik a tömeg, lármával, zajjal tódulva le a sötét lépcsõkön.

- Egészen megfiatalított ez a zene, súgja egy õszülni kezdõ férj, felesége muffba sülyesztett karját a magáéba öltve... Másodszor szerettelek meg ma e bûvös hangok hatása alatt, kedves pipikém...

- Ah! sóhajt a nõ szánakozólag nézve végig a hozzásímuló alakon, mintha mondaná:

»Szegény bolond! Teneked fog hát legtöbbe kerülni a Joachim hangversenye.«

FARSANGI GONDOLATOK

Mikor réges-régen búcsút vettem ifjúságomtól örökre, bizony nem hittem, hogy még egyszer valaha összekerülünk Szegeden. Fölkeresett, rám akadt ez a régi jó barátom, s megint megvagyunk együtt. Az igaz, hogy átkozottul néz ki; négylovas hintón járt, mostan gyalog lépked, s a tarisznyájában, mely tele volt színig virággal, most csak a virágok csutkája zörög még.

Régi jó barátom csak lassan ismert rám, szinte megcsodálta, én vagyok-e vajon, aki eltaszítottam; arcának aranyos mosolya elbágyadt, amint felé nyújtám reszketõ kezemet... vonakodva ölté a magáéba.

Hát csak megint karöltve járjuk végig a farsangot, a bálokat.

Csakhogy milyen mogorva lett azóta ez az én hajdani pajtásom, nem beszél már édes suttogva titkos, homályos gyönyörökrõl, a báli éjek tündérbirodalmáról, angyalok röpülését nem festi elém élénk képzelete, hókeblek pihegését nem hallom többé, lelkem nem fürdik bûvös mosolyok aranyos sugaraiban, szemem nem ittasul meg elandalító nõi képeken, arcom nem lesz pirosabb, homlokom nem lesz forróbb, szívem nem dobog sebesebben...

Minek kerültünk már mi össze?...

De ha már összejöttünk, s te nem bírsz szólani többé, a régi hévvel a régi hangon, ha ostobán unalmas lettél, hát akkor hallgass el... hadd, én beszélek neked a bálokról:

Hiszen te végtelenül megcsaltál engem. Azóta már megjártam az életet, s rájöttem, hogy hazudtál.

Milyennek mutattad be nekem a bált azelõtt? Szivárványszínnek, virágillatnak, pillangó­szárnyak hímporának hittem, ami nem volt csak szemkápráztatás, aranyvárakat építettem arra, ami nem volt egyéb csak levegõ, hegyrõl-hegyre vágytam, s amint odaléptem, a hegy nem volt más, mint füst. Te festetted azt hegynek!

Most már én mondom el neked, mi a bál.

Hetven font piros festék, nyolcvan font fehér festék (vulgo rizspor), tizenkét mázsa csipke és tüll, kétszáz mázsa emberi hús, egy lat szellem.

Mintegy öt év elõtt nagy álarcos bálra készültünk Balassagyarmaton; éppen azon törtem a fejemet, milyen kosztümben menjek, hogy rám ne ismerjenek, mikor Dessewffy Elek azzal a tanáccsal szabadít ki emésztõ töprengésembõl:

- Tisztíttasd ki pajtás két forintért a fogadat, s az ördög sem fog rádösmerni.

Ez a jó tréfa, mint hírhedt fekete fogaim hiteles attestátuma, akkoriban még a Borsszem Jankóba is bekerült, s engem igen elkeserített, mert meg voltam gyõzõdve, hogy most már nem kapok széles e hazában feleséget ezekre a fekete fogakra.

Hogy változnak az idõk! Még csak öt rövid év fordulója, s most azon töprenkedem, hol vegyek a farsanghoz olyan kosztümöt, hogy rámismerjenek. Hol vegyem a pezsgõ jókedvet, a benyomásokra fogékony kedélyt?

Ki tisztítja le szívemrõl azt a rozsdát, melyet öt hosszú év reája hullatott?

Mire a nyájas olvasó idáig jut e sorok olvasásában, bizonyosan meg fog botránkozni, hogy minek rontom én a fiatalság örömeit, aztán mit beszélem én itt a magam dolgát, minek szólom agyon a mamák reményét, s diszgusztálom a házasulandókat. Hagyjam a világot a maga útján... semmi közöm hozzá, ha kivettem a magam részét.

Önöknek egészen igazuk van, ha fölületesen nézik a dolgot, ámde ha meggondolják azt, hogy:

1-ször egy újságíró még tréfából sem beszél igazat soha;

2-szor, ha netalántán mégis igaz szó vetné ki magát a tolla alól, nyomban úgy elcsavarja, hogy nagyító üveggel kell benne az igazi célzatot keresni...

akkor önök rájönnek, hogy talán azért is festettem olyan sivárnak kedélyállapotomat, hogy elrettentõ példának beleugrasszam az ifjúságot a házasság szent aktusába.

Pedig nem azért tettem.

Én igazán gyûlölöm a nõket és bálokat, s be is tudnám bizonyítani mindazt a rosszat, amit csak elképzelek róluk, ha nem volna ez az átkozott fekete fogam.

Sokan kérdezték már tõlem, kik jobban ösmernek, s kik tudják e két-három év óta folyton erõsbülõ ellenszenvet, hogy hát miért dicsõítem mégis irkafirkámban a nõket.

Hja, mert fekete fogam van.

Ha nem volna fekete fogam, akkor nem kellene attól félnem, hogy a nõk ki nem állhatnak.

S ha attól nem kellene félnem, hogy a nõk ki nem állhatnak, akkor szabadon el merném mondani felõlük a véleményemet.

El merném pedig mondani azért, mert senki sem vethetné szememre, hogy »ebbõl is a fekete fog beszél«.

***

...És most már vedd úgy nyájas olvasó, hogy végigolvastad a tárca cikkét, s mikor a föntebbi három csillaghoz érsz, állj meg, s gondolkozzál, hogy milyen célzatot értettél hát ki belõle.

Kitaláltad-e, hogy azért írtam mindezt, hogy a »haza hálájának« visszautasításáért ekszkuzáljam magam.

Kitalálod-e, hogy 77 piripócsi, 19 szilasbalhási, 26 pitymándi és 46 baglyaslajtai »zártkörû« bálban lettem beválasztva rendezõnek. 100 ezer embert kellene megsértenem, ha egyszerûen azt hajtom: nem fogadom el.

S ahelyett mind a százezer meghajlik a hatalmas argumentum elõtt, hogy: »Nagyon sajnálom... nem tehetem... hanem ne volna csak fekete fogam!...«

És mégsem találtad ki, nyájas olvasó!

Mondunk mi újságírók olyan okos dolgot néha, hogy saját magunk is csak harmadszorra találjuk meg benne a nagy okosságot.

Semmi sem igaz, amit mondtam.

Amire legkevésbé számított az olvasó, erkölcsi irányú cikk akar ez lenni a fiatal lányoknak, kik ma mennek elõször a bálba, s kiken a nyájas bók, a behízelgõ szó olyan hirtelen fog, mint a lehelet a késpengén.

Hallgassanak hát ide, tisztelt kisasszonyok. Legelõször is engedjék meg, hogy per tu legyünk. Így hamarabb beveszik a jó tanácsot.

Tehát...

Mikor ott fogtok táncolni a színházban, jusson eszetekbe, hogy a színházban vagytok, s mikor nem a színházban, hanem valahol egyebütt lesz a bál, akkor is jusson eszetekbe, hogy a színházban vagytok, s mikor imádótok édes, csábító szavakat suttog a fületekbe, jól megvigyázzátok, nincs-e fekete foga.

Mert fekete az néha, ha fehérnek látszik is.

SZERELEM A LÁBAKKAL KIFEJEZVE

A XVI. században Coligny és a hugenották nagy gyûlölettel viseltettek a tánc iránt, tiltották s becsmérelték.

Mire aztán egy katolikus barát (servus bruder!) azt az argumentumot hozta föl a tánc mellett, hogy »az általa elõidézett mozgás elõnyösen hat a testre és a táncnál a párok észrevehetik, hogy egészségesek-e, hibátlan testûek-e, mi a házasulandóknál fölötte fontos dolog (lám a selyma!) és végre egymásnak vérmérsekletét is kitanulhatják«.

Helyes gyerek volt ez a barát, jól is okoskodott, de csupán akkorra, mert most már éppen ellenkezõ dolog a bál; itt ismered meg tulajdonképpen a nõknek azon tulajdonságát, hogy teljességgel kiismerhetlenek, az ipar udvariasan kipótolja mindazokat a hiányokat, amiket a teremtés ottfelejtett. Ami pedig a vérmérsékletet illeti, e szende szûzek ártatlanok itt, mint a liliom, gyöngédek, hajlékonyak, mint a kúszó folyondár, szerények, mint az ibolya, tökéletesek, mint az ideál.

De hát azért mégsem ítélem el a táncot.

A diplomata nyelve mondják arra való, hogy gondolatait leplezze vele; a tánc arra való, hogy a szellemtelenség palástja legyen. Minden élvezetek között a legnagyobb a társalgás, értem a szellemes társalgást. Tág mezõ, a végtelenségig érhet benne a gyönyör, királyok sem kóstolhatják fenékig, õk is csak sejtik magaslatát, mely sehol sem végzõdik.

A kincsek csillogása, mik az emberi szellemben vannak elrejtve, vakító fényû, mely arcul vágja a képzeletet, megkápráztatja a butaságot, és megfinomítja a lelket; a napfény ez, melynek sugarai megaranyoznak... nem, igazi arannyá változtatnak mindent.

De hát, én istenem, elvégre is szellemes társaságot összehozni nehéz. Az egész országban lehet vagy kétszáz szellemes ember, és feleannyi egészen szellemes nõ. Ki az ördög keresné azokat össze! S hol jöhetnének azok együvé, mikor az egyik herceg, a másik tán író, a harmadik meg talán valami prókátor valahol.

Az emberiség nem lehet különb, mint amilyen, annak ezért ismerkedni és szaporodni kell; és a tánc erre a közvetítõ. Mint ilyenre, szükség van az államban.

Aztán, ha az egész világ valami bolondot csinál, az akkor egészen okos dolog; márpedig az egész világ csinálja a bolondságot, hogy táncol: a komoly angolnak ott van a nemzeti tánca a »contredance«, a könnyûvérû franciának kettõ is jutott, a »menüett« és a »gavotte«, Skótországnak az »ecossaise«, a németnek a »Walzer« és a »Lndler«, a muszkáknak a »goluber«, a románnak a »hora«.

Adja isten, ne éljem meg, hogy a szegedi teátrumban, például valaha a »golubert« táncolják de, ha mégis megesik, milyen jó lesz az akkor a hölgyeknek, ha a muszka tisztekkel diskurálhatni foghatnak a lábak útján mikor mi jámbor politikusok, akik végig tanultuk a világ minden bölcsességét, egy mukkot sem fogunk nekik mondhatni muszkául.

Az ember sohasem tudhatja, mi mire jó, s hol vesszük hasznát valamelyik tulajdonságunknak, hol melyikkel nyerjük meg a kört, amelyben mozgunk.

A tiszteletreméltó Rohan bíbornok, hogy a XVI. Lajos neje, a szép Maria Antoinette kegyét megnyerje, egy udvari bálon félretéve mindennemû dekórumot, egyszer nekiindult, és úgy eljárta a királyné kedvenc táncát, a »sarabande«-ot, hogy egy muskétás hadnagy sem nagyobb animóval.

De különben is, a tánc nem kis szerepet játszott a világon, vagyis más szóval, a világ mindig bolond volt. Ott van a »térdszalag rendje«. Ha a kis köpcös Salisbury grófné nem táncol Eduárd királlyal azon a bizonyos estén, s ha kék harisnyakötõje le nem csúszik a titokzatos lábikrákról, melyekre Eduárd király õfölsége is kíváncsi volt, és ha Eduárd király mintegy önkénytelenül föl nem emeli egy kissé, lehajlás közben, midõn a harisnya-szalag után nyúlt, a grófné gránátpiros szoknyáját, sohasem hangzott volna el a »Honny soit qui mal y pense« és sohasem lett volna Angliának olyan kevély rendjele.

Magammal is történt már egy csodálatos esemény megyei aljegyzõ koromban, amely egy »táncon« fordult meg. Fõispánunk bátyja, gr. F... A., aki azelõtt kancellára volt Magyar­országnak, s ki jelenleg képviselõ, behívatott egyszer a fõispán szobájába.

- Be van-e minden ajtó csukva süvíté szokott érdes hangján . Üljön le. Akar-e úr lenni?

A gróf örökké röviden beszélt, de ilyen kurtán egyszer sem. Epés, szatirikus mosollyal néztem rá, mintha azt akarnám tudtára adni, hogy én még nem csináltam mésaliance-ot, mint õ. Elértette.

- Úgy értem, akar-e gazdag ember lenni? Nagyon gazdag!

- Azt hiszem, kegyelmes úr, hogy akarok.

- Ön holnapután már házas ember lesz.

- Kit veszek el?

- Egy lengyel haszonbérlõ leányát, Z. kiasszonyt. Még ma elutazik ön Bécsbe.

A szájam nyitva maradt.

- Engedelmet kérek kegyelmes úr, de sehogysem bírom megérteni, mikor, hol szeretett belém az a bizonyos kiasszony.

- Oh, oh nevetett a gróf -, milyen naiv ön! Az ön pofája nem jött itt számításba. Ez egy magasabb üzleti dolog. Az a leány sohasem látta önt. Én embert akarok önbõl faragni, s elõször megteszem gazdag emberré; de jól értse meg, nem az ön kedvéért, hanem a saját érdekemben.

- Igazán lekötelez kegyelmességed, ha világosabb lesz.

- Jól van hát, nyílt leszek, De számítok arra, hogy ön nemes ember.

A gróf csak arra nem számított, hogy valaha újságíró lesz belõlem.

- A dolog azon alapszik - mondá -, hogy Z. haszonbérlõ egy üzletet akar kötni az állammal, a pályázat holnapután este lejár, s aki pályázni akar, magyar honpolgárnak kell lennie. Nos, érti ön már?

- Nem én.

- Országos balek ön! Az üzlet több millió forint körül forog, tehát nem lehet elszalasztani; holnapután délig meg kell az esküvõnek történni, ha törik, ha szakad. Ha az a leány az ön neje lesz, azonnal magyar honpolgárrá válik, s az köt üzletet az állammal, annak a nevében megy az ajánlat.

- A dolog elég kalandos volt. Azt mondtam a grófnak:

- Itt a kezem. Hánykor utazom?

- Hohó! Még valami föltétel is van.

- A vallás?

- Nem: a nyelv. Tud ön angolul?

- Nem.

A gróf összeráncolá homlokát.

- Ez nagy baj. Az ön leendõ ipjának az a kívánata, hogy fõleg angolul tudjon, mert Angliában kívánja vejét foglalkoztatni.

- Ez igazán nagy baj, mert én nem megyek Angliába a herkópáternek sem.

- Nos, ezen még segíthetünk. Az öreget lebeszélem; lehetõleg engedni fog, mert égetõ szüksége van egy magyar családtagra.

- Az ördögbe is, kegyelmes úr, most veszem észre, hogy én igen könnyen föl is sülhetek abban a kalandban. Hátha az én feleségem... apropó, szõke vagy barna?

- Quelle question! Ön igazán gyerekes... hát nem mindegy az, akármilyen?

- Igaz, mindegy... hát mondom, az lesz az országos blamázs, ha mikor én már elveszem, és az árenda meg lesz kötve, akkor fogja magát az a lengyel família és válópört indít ellenem.

- Az bizony meglehet. De mit árt az? Önnek akkor megmarad még egy elegáns juksz emléke, egy kellemes kis stikli.

- Helyesen. Elfogadom.

- Ohó! Még hátra van a leány föltétele. Tudja ön a mazurt táncolni?

- Nem én.

A gróf fölkelt, egy-kettõt ásított, végigment a szobán vagy háromszor. Azután megállott elõttem.

- Igazán nem tudja ön a mazurt?

- Igazán.

- Ez esetben, legyen ön szíves, kérem, beküldeni a másodaljegyzõt: az talán tudja.

Fölkeltem, kimentem a szobából s igen sajnáltam, hogy én nem tudom a mazurt.

»BÁRCSAK MINDIG SZOMBAT ESTE VOLNA...«

(A jelmezbál stb.)

Agyon ne üss, tiszteletreméltó anya és fõleg apa, amiért azt kívánom, hogy mindig szombat este legyen, nem a te károdat szorgalmazom óhajtásommal, mert énmiattam alsószoknyában is küldheted leányaidat, ami engem az egész bálból mulattat, az nem a leányaid kosztümje, hanem a »görbe este« és azon édes tudat, hogy ma az emberek le nem feküsznek, azon boldogító érzés, hogy nem kell örökké attól félnem, hogy a kompánia föloszlik, s magam maradok a Jánossal.

Lapunk báli referense egész rideg szárazsággal mondja el a »Karnevál« rovatban, hogy a jelmezbál várakozáson fölül sikerült.

No, hallja az úr, ha kend csak ennyit tud mondani errõl a bálról, akkor kendnek nincs szíve.

Nem látta kend az »Ámor«-t, a szebbik »Zsoké«-t, a pillangót, az ördögöt az õ arany szarvaival, meg a »Kisasszony feleségünk«-et Fanchette-nek.

Báró Eötvös József azt mondja a bálokról, hogy azoknak a társasága olyan, mint egy halomnyi kulcs-csomag: mindenik más-más zárba illik be otthon, míg itt harmóniában zörög össze valamennyi.

Meglehet, hogy Eötvösnek igaza van, s ez esetben nagyon szeretném tudni, hogy melyik volt a társaságból az én kapukulcsom, mert a valóságosat szépen otthon hagytam, hogy még ha akarnám se jöhessek haza az éjjel.

No, de nem is akartam, mert igazán mulatságos kis bál volt. Nem említem a csinosan földíszített termet, melyre még a saját édesapja, Aradi sem ösmert rá, kinek homlokáról váltig csurgott az izzadtság, mikor elgondolta, hogy ez az óriás közönség, ha most innen egyszer hazamegy, sosem jön vissza többé így: szerette is volna valami csodakészülék segélyével eltenni mindennapi használatra.

Nem említem a szebbnél szebb kosztümöket sem, merthát bizony pénzért lehet venni még szebbeket is, hanem amiért nagy dicséret illeti a bál háziasszonyait (az izraelita nõegylet vezérhölgyeit), az azon szellem megteremtése, mely a bált átlengte; az igazi szívélyesség, a fesztelenség verõfénye sütött keresztül a gázsugarakon, sokkal fényesebben azoknál. Mintha egy családi estélyen lett volna ez óriási közönség, hol még az idegenre is ismerõsen mosolyognak, hol rangban az az elsõ, aki az akar lenni.

Ez a demokratikus érett szellem még engem is fölbátorított, aki eleinte, egyszerû nemesember létemre, alig mertem mozogni a fényes thüringiai Ritterek, a spanyol grandok és francia hercegek között. Attól féltem, hogy lenéznek.

Csak mikor elgondoltam, hogy ennek a »kék vér«-nek nincs ám nyoma a »Gothai Almanach«-ban, de még a »Nagy Iván«-ban sem, bátorodtam föl annyira, hogy bevonuljak az étterembe.

Ott aztán igazi nemesemberek közé jutottam, akik tán szinte nincsenek benne a »Nagy Iván«-ban, de akikkel egész reggelig iván, be kellett ösmernem, hogy az ivodalom terén nincsenek rangomon alul; de én se vagyok kisebb perszóna, dacára annak, hogy ez estén jelmezbál iránti kötelességérzetbõl »németnek« voltam átöltözve.

Folyt a bor, gyûltek a palackok az asztalon... valamennyi ideáljaim közül Luhi Margit hiány­zott, t. i. a Luhi Margit vízforrás savanyú vize, de hát becsületes ember olyat iszik, amilyen van... s mi ott mindnyájan becsületes emberek voltunk, még azon értelemben is, hogy mindenkinek felesége is volt kivévén engem.

De éppen ebben a körülményben rejlett a veszedelem.

Már t. i. nem abban, hogy nekem nincs feleségem, hanem abban, hogy a többinek van.

Három vagy négy csinos nõ folyton ott settenkedett a férje körül, vigyázó és mégis hódító szemekkel. Aki tudja, hogy milyen jámbor jószág a férfinép, az elképzelheti, mennyire lankasztotta e körülmény a kompániát. A férjek zsenírozva voltak, az asztal, mihelyt a szépnem is körülülte, ha nyert is szépségben, de vesztett fényben, amennyiben a férjek nem mertek kedvök szeirnt inni, s az én szemeim is habozva tekintettek hol a palackokra, hol a három szép asszonyra, mintha azon gondolkoznám, mi nyújt nagyobb élvezetet, nézni a másét, vagy élvezni a magamét.

Végre is gyõzött bennem a józan gondolkodás, s elhatároztam, hogy föláldozom az ital és a kompánia érdekében jó hírnevemet, s szétrebbentem a szépnemet.

Nem tudom, hogy szándékozik-e nekem valamikor Szeged városa szobrot emelni, de annyi bizonyos, hogy ezek a férjek buzgó gyûjtõim lesznek mert sokat tettem értök.

Elkezdtem tettetni, hogy be vagyok marva. Sikerült. Nem vagyok dilettáns ebben a szerepben. Félrevágtam fejemen a klakkot, betyárosan fölkaptam egy boros üveget s úgy tettem, mint aki nagyon haragszik valamiért erre az egész világra, s elkeseredésemben mintha véletlenül esnék odavágtam az üveget az asztal közepére. Csörömpölve zúzódott össze ezer darabra, s üvegforgácsai a világ négy vége felé pattogtak szét.

Az asszonyok még csak a szemüket sem hunyorították.

Nem volt szabad csüggednem. Megint egy poharat adtam át a mulandóságnak olyanféle mozdulatokkal, mintha dulakodó kedvemben a falhoz akartam volna vágni, de útközben kifordult kezembõl.

De már erre csakugyan megijedtek, s egy szempillantás alatt üres volt tõlük az asztal. Nem is láttam azután egyiket sem; kivévén a bálteremben a bál vége felé, hol nagyon különös szempillantásokkal tiszteltek meg.

Ezalatt János²⁵ mint valami eleven billet correspondence, folyton beszaladgált egy kis szíverõsítõre, s elmondta a legújabban történteket a bálból.

- Nagy baj van kiáltja lelkendezve, amint berohan.

- Mi történt? Meggyulladt a színház?

- Több. Hazament Rónaszékyné.

- Igaz kérdem áthajolva a szomszéd asztalnál ülõ Pistához.

- Igaz, mondja szomorúan.

Majd a »Próféták« közül, kik Enyvári Sarolta udvarát képezték, jött be valaki.

- Mi újság odabenn? Ki a legszebb?

- Nekem az ördög tetszik legjobban...

- Pedig szarvai vannak...

- Bagatelle, azok csak ideiglenesek.

- Vigyázz, hogy ne a te homlokodra kerüljenek véglegesen.

- Ne félts engem, vigyázok rá... hogy ne szorítsák nagyon.

Új alak jõ egy kvaterkára: szemei villognak, a nyakkendõje le van csúszva.

- Hát önnek mi baja?

- Hüh! szörnyû melegem van. Egy délolaszországi nõvel táncoltam. Uram, milyen lábak! Milyen lábak!

- Nem mutatott önnek fügét?

- Oh, nem, nem! Mindjárt megfúlok a nagy melegtõl!

- Meneküljön ön valami hidegebb svájci nõhöz.

Nemsokára elõcsörtet László is, gondosan fésült feje az órát mutatja: hogy még fiatal az idõ.

- Dili! kiáltjuk neki messzirõl.

A »dili« annyit tesz cigánynyelven, hogy valakinek a fejét nagyon megzavarta valami szép arc, minélfogva hûtlen lett az ivókompániához.

- Mi újság a bálban?

- El vagyok ragadtatva, ki vagyok vetkõztetve magamból.

- Ez csak elõnyére válhatik.

- A szép zsoké...

Tehát a zsoké zavarta meg... De melyik?... mert kettõ van.

- Hát a szebbik.

- Vigyázzon, hogy ne tegyék lóvá.

- Úgyis ott van a nevem utolsó szillabájában.

- Meg aztán együtt jár ez a sporttal.

Különben nem kívánom itt visszaadni a párbeszédeket, melyek Szegeden nem lehetnek bizonyos nagyon fontos okokból túlságosan szellemesek, s melyekkel be lehetne tölteni egy egész kötet könyvet is, csupán azt akarom megjegyezni, hogy engem is visszacsábítottak a bálterembe az élénk leírások.

Itt folyton a jókedv pezsgett. Páczi is derekasan csinálta. A »dilit« is ott találtam éppen egy zsoké oldalánál.

Bosszankodva intettem félre:

- Hát maga miért bolondítja az embert?

- Mivel?

- Hát ‘iszen nem ez a »szebbik« zsoké.

- De bizony ez a szebbik.

- No már nekem a másik a »szebbik«.

Sajnálkozva mosolygott rám, én szinte sajnálkozva õrá.

Sokáig nem bírtam a nõk közt megmaradni. Udvarias kalauzokkal tudományos fölfedezésekre indultam el szomjtól (már t. i. tudomány-szomjtól) vezetve, az öltözõ helyiségekbe.

Ott föl is fedeztem két elrejtett ivóbarlangot, hol vidám pezsõ-durrogás vegyült bele az átszûrõdve belopódzó zenébe. A pezsgõ nem volt jó, s csakhamar elálmosított. Elhatároztuk, hogy hazamegyünk.

A ruhatárban valaki megszólított.

- Hogy mulatott?

- Félig jól mondtam neki.

- Hogy tetszik a bál?

- Egészen jól.

- Nincs rá semmi megjegyzése?

- Az, hogy egy személlyel »több« volt jelen, mint kellett volna, s egy személlyel »kevesebb«, mint kellett volna.

*

És ez egészen jellemezte a mai bált az én szempontomból.

Hanem hát... hohó... ha én még ilyen okosat tudok mondani, akkor még nem megyek haza. Menjünk a fölsõvárosi kaszinó-bálra.

Körülbelül négykor értünk oda; ott már a vége felé járták. Jánosnak úgy kellett küzdeni, mint valami oroszlánnak, hogy táncosnét kerítsen a távozókból.

S mivel igazi kincs volt itt táncosnõre szert tenni, én is megkívántam; egy szõke hölgyecske jutott osztályrészemül, aki táncközben megkérdezte nevemet.

- Engedje meg nagysád, de nem mondhatom meg.

Faggatott, miért.

- Nagysádnak bevallom; odaát Erdélyben egy kicsit agyon találtam ütni egy embert - mondom neki súgva -, most itt a rendõrség elõl rejtõzöm, nevemet mélyen eltitkolva.

A kis gerlice sápadt lett, mint a fal, s midõn a helyére vezettem, alig egy szempillantás alatt híre-hamva sem volt.

Szétnéztünk. Üres volt a terem. Magunk maradtunk négyen és Kukac.

Az ott állt a banda élén, mint a cövek s angol flegmával kérdezte.

- Tartsuk-e még, kérem alásan, a bált tovább is?

A MI URAINK, A PINCÉREK

Báli-referáda-féle

Újra a felsõvárosi kaszinó sarokszobájában virradt rám a péntek. Valaha a jó Letorieres márki a könyvtáblákban boros palackokat rejtegetett. Mindig ezt a benyomást teszi reám a felsõvárosi kaszinó könyvtára, mely a sarokszobában van fölállítva, szemeim keresik a pajzán márkit, s nyájasan pihennek meg a mogorva könyvtáblákon, mert tudom, hogy azok csak hamis külszín, s unalmas lapok helyén mosolygó palackok rejtõznek.

Az én kedves vármegyémben, melybe bárhonnan is visszaszáll a szívem, s gondolatom viszi... volt egy mogorva, hatalmas fõispán, akitõl az egész vármegye reszketett. De a derék fõnemes­ben mégis volt egy szeretetreméltó vonás minden keménysége mellett, mindig arra vigyázott, valami baja ne essék a két vicenótáriusnak, mikor éjfél után berugva hazakerült.

Egyszer egy tégladarab hevert a vármegyeház udvarán. Rákiált kemény, pattogó hangján a várnagyra:

- Szedesse föl onnan azt a téglát, barátom, mert meg talál benne valamelyik nótáriusom botlani!

Hálás pillantást vetettem a grófra; azóta sokszor csendülnek meg szavai fülemben, és még többször jut eszembe, hogy bár mindig lenne valaki, aki félrerakassa elõlem a tégladarabokat, amikben meg lehet botlani.

S bizony nem rakja félre senki.

A mi uraink, a pincérek is annyi mindent összehoztak erre a bálra, hogy az embernek a lelke bizony nagy kedvet érzett megbotlani. Eddig már vagy négy bált láttam Szegeden, de hiába, mégis csak a pincérek bálja volt a legvígabb.

Ezek az emberek, akik egész áldott esztendõben minden nap látnak bennünket mulatni, annyira eltanulják azt hogy mikor aztán rájuk kerül a sor, háromszázhatvanöt nap visszatartott széles jókedvét teszik egyrakásra és olyan urasan vágják ki, hogy az szinte több már, mint a polgári elit-bálak: úgyszólván mágnásos íze van egy kicsit.

Urasabb a légkör, bár szögletesebb a modor: mert a polgári elem megtanulja utánozni külsõségekben az urakat, kiket csak külsejük után ismer, de azokra, akik oly közel állnak az urakhoz, hogy közvetlen szolgálják, ráragad valami a belsõ tulajdonokból is.

Szapáry Gyula, a mostani belügyminiszter szokta mondogatni: »Wenckheim Bélánál csak egy gavalérabb embert ismerek Európában, s ez a komornyikja.«

No, a pincér-bál sem engedett gavallériában egy hajszálat sem a többi bálnak. Sõt volt egy karakterisztikus úri vonása is, amit eddig még itt Szegeden nem láttam. Majd minden belépõ vendég odajárult a lady-patronesse-hez, hogy megérkezését nála bejelentse, s esetleg bemutassa magát.

Azonfölül a kotilionnak volt egy szépen poénírozott figurája, ami még XIV. Lajos fényes udvarából került ki, s ami magán hordta a francia esprit bélyegét; a táncosné két eléje járuló táncos közül az egyikkel egy-két tourt tett, s a másikat, akinek kosarat adott, megkínálta egy pohár pezsgõvel.

De különben nem is lehet valami szebb harmóniát elképzelni, mintha egyforma emberek mulatnak együtt, kiket nem választ el a rang- és foglalkozási különbség, kik meg vannak magukkal elégedve és nem utánoznak senkit, hanem a saját bõrükben mutatják magukat.

Ágai Adolf azt a jó viccet csinálta egy budapesti pincérbálra, hogy mikor a »kredencben« valami vendég erõsen talált csengetni, a négyest táncoló pincér-sereg mintegy önkénytelenül egyszerre eleresztette a táncosnéját, s eszeveszetten rohant be.

Ez a jó tréfa azonban csak tréfa marad; most a pincérek voltak az urak, s oda sem hederítettek a csengetésnek. Sõt inkább mi jártuk az õ vezényszavuk szerint, s a kis »Fridolin«, kit még csak tegnapelõtt szidtam össze cudarul, amiért hidegen hozta be a rostélyost, most szigorún rendreutasított, amiért ott mászkálok nem táncoló létemre a sleppek között, s egyáltalán alkalmatlanságára vagyok mindkét nembeli ifjúságnak.

Bámulatos az, hogy a pincérkedés nem elõkelõ foglalkozás az európai társadalomban. Pedig hát ezekbõl az emberekbõl lesznek a szállodatulajdonosok és a vendéglõk bérlõi. Ezeknek az embereknek (és nem a királyoknak) kezében fekszik jövõnk és összes boldogságunk. Az úr és pincér együttvéve érnek valamit. Olyanok, mint az érem, írás az egyik, kép a másik oldala. Mi lenne az úrból, ha nem volna, aki engedelmeskedik neki, s mi volna a pincérbõl, ha nem lenne senki, ki parancsoljon vele? Az úr és a pincér fogalmát nem lehet egymástól elválasztani. Egyik a másiktól kölcsönzi fényét.

A megboldogult Kákay Aranyostól (aki különb ember volt ezeknél a mostaniaknál) azt kérdezte egyszer az egri érsek, hogy ugyan milyennek képzeli õ a mennyországot.

- Igen szép szobalány, igen jó konyha és nagyon pontos szolgálat.

Az ország legszellemdúsabb emberének e nyilatkozata már magában véve nagy súly a társadalmi állások mérlegelõ serpenyõjében, de ha hozzávesszük azon sok apró szekatúrát és zsarnokoskodást, melynek a pincérek részérõl ki vagyunk téve, igazán el lehet mondani, hogy azok a mi uraink, akiknek kezébõl csak a halál szabadít meg vagy a házasság, ami körülbelül egyre megy.

De mit beszélünk mi itt a halálról! mikor az innen most olyan messze van, míg a házasság olyan nagyon-nagyon közel!

Hetven csinosabbnál csinosabb pár járja benn a kotiliont. Hány lehet ezekbõl tavaszra boldog menyasszony s võlegény?

De hát honnan támad ez a sok szép leány gomba módra? Hiszen ezeket még én sohasem láttam!

Eredjünk kissé szóba a háziasszonnyal, aki talán tudni fog adni fölvilágosítást némelyikrõl. Nem nehéz a háziasszonyra ráösmerni. A rendezõk az õ arcképét hordozzák jelvényeiken, s a terem az õ ruhájának színei szerint van díszítve. (Kellemes figyelem és udvariasság a rendezõ bizottságtól.)

- Ön nem táncol? mondja a háziasszony szemrehányólag.

- Gyászom van, nagysád.

- Mióta?

- A mohácsi vész óta... De hagyjuk ezt, kérem... Inkább mutassa meg nagysád, melyik a legszebb kisasszony.

- Az ördög ismeri a maga gusztusát.

- Nohát akkor kérdezzük meg magát az ördögöt.

Az ördög, kirõl minden bálra járó becsületes ember tudja, hogy a kedves háziasszonynak a húga, éppen akkor hódítgat ismét sebes tánc közben egy veszendõ lelket, minélfogva egy olyan halandó bolond emberrel, akit már meghódított, szóba sem áll, s utoljára is a háziasszonyomon marad a kellemetlen tisztség, hogy mint lapreferensnek bemutatgassa a szépeket.

- Ott van az a szép szõke lány. Látja?

- Látom. Gyönyörû! Ki az?

- Az a Ninuska a Hungáriából.

- Hát az a barna, piros ruhában?

- Az a Katica.

- Engedje meg, hogy följegyezhessem, mert elfelejtem holnapig.

Mintegy harminc nevet diktált föl jegyzõkönyvembe.

Fájdalom azonban, ma reggel valahol kirántottam a zsebembõl a cédulát; most, hogy le kellene írnom a bálkirálynékat, egyetlen leány sincs meg a harmincból.

No, ne is maradjon esztendõ-ilyenkorig a harmincból egyetlen egy sem, már t. i. leány.

MÉG NÉHÁNY PIPATÜLL

A korcsolya-bálról

Irigylem azokat az írótársaimat, kiknek a múzsája fönn az Olimpuszon lakik, mert sohasem találkozhatnak vele. Az én múzsám csak félig istennõ, félig meg földi lény, aki például most a korcsolya-bálban is jelen volt, abban a rózsaszín ruhában, amelyikben a legszebb, s egész éjjel kerülnöm kellett, hogy valahogy olyan helyzetbe ne jöjjek, hogy hacsak egyszer is, hacsak egy quadrille figurája képpen is a kezét kelljen megfogni, mert mint a nibelungi köd, szét fog foszlani belõle az istennõ, s marad csupán belõle a földi.

Pedig nem szeretném elveszíteni azáltal, hogy megtalálom.

De mert ott volt a múzsám... az õ szép mosolygása bearanyozott mindent, megszépített mindenkit.

A bálteremben forró délövi nyár volt... az ódon padozatból tán mert hamisan odanézett virág­bokrok nõttek, s hûsítõ vízsugár szökött föl. S amerre járt, valami olyan zsongásszerû zene támadt körülte, mintha a levegõ atomjai rezdülnének össze édes, elolvadó harmóniába... A csillárok halaványabbak lettek, mikor az õ délceg alakja suhant el alattuk, s az éj, amint tolakodón benézett a leeresztett ablakredõnyök hasadékain s meglátta, nem tudott többé sötét lenni.

Ohó ni! Kölcseyvel kell fölkiáltanom: »Hevem elragadott!«

Elcseppentem hát tollamról azt a nemes nedvet, melyet az író önön szívébõl hoz föl, mert íme, most jut eszembe, hogy ezúttal alárendelt helyzetben nyúltam tollamhoz, csak báli referádát írok vele.

Ide pedig jó a közönséges tinta is.

Mint bálreferensnek tudnom kell, hogy a délövi virágokat a lady patronesse gondos keze varázsolta oda, azonképpen a szökõkutat is, mely tán csak azért nem volt szökõkút, mert nem jutott esze ágába sem, hogy azon a kedélyes bálon szökni is lehessen.

Nem is szökött el senki. Ha Makónak megvolt az a privilégiuma addig, hogy õhozzá közel esik Jeruzsálem, Szeged ezen az estén, ahelyett hogy fölment volna a mennyországba, lehozta magának a mennyországot a felsõvárosi kaszinó termébe.

Ott volt, s szebb volt az igazi mennyországnál is, csakhogy egy nagy hátránya volt. Míg ott fönn a népek fantasztikus hite szerint »egyetlen szem« õrködik némán, fönségesen, addig itt hetvenhét gardedám szúró tekintete szelte szét a boldogság kenyérmorzsáit még apróbbakká.

Hanem azért mégiscsak ez volt a legszebb bál az idén. Elegánsabb volt a torna-bálnál, vígabb volt akármelyiknél, hosszabb volt valamennyinél, s mégis olyan rövid, hogy az ember mégegyszer akkorának óhajtotta.

A vidámság korlátlanul csapkodott ide-oda a táncoló párok fejei fölött. Morpheus úr odakint dörömbölt a kaszinói terem vaskos tölgyfaajtóin, de nem juthatott be; a rendezõségben volt annyi taktika, hogy nem küldött neki meghívójegyet.

Különben ha már a meghívójegyekrõl van szó, elmondok itt egy jellemzõ esetet, amely látszólag a korcsolya-bál gyengén stilizált meghívó-bilétjeire vonatkozik, de amely tulajdon­képpen mégis a bált jellemzi, s megkönnyíti az én föladatomat.

A báli meghívókon ugyanis azt láttam, hogy egy úr a rendezõk közül megtétetett nemes­embernek. Miután a nemesség-adományozás joga tudtommal a fejedelmet illeti, kíváncsian kerestem a rendezõ bizottság névsora közt õfelségét a királyt.

Nem volt ott. (Mert Salamon, mint tudjuk, elvesztette trónját még 1110-ben.) Csodálkozva csóváltam fejemet egész a bál estéjéig, amikor a rendezõ bizottság közt nem leltem meg ugyan a királyt, hanem találtam helyette egy egész csomó királynét, a valódi királyné színeivel, a bajor kék és fehérrel díszítve.

Most már világos lett elõttem, hogy ennyi királynõnek több hatalma kell legyen, mint egyetlen királynak. Egyszerre royalista lettem nyakig: IV. Lászlónak emléke járt által. Jó király, Kun László, ha te föltámadnál, s ha te mot itt volnál, mégegyszer meg hagynád magad öletni az asszonyokért.

Azt mondja Virgil vagy Horác, hogy »dulce est pro patria mori«. Lehet; de jótállok arról is, hogy Virgil és Horác urak sohasem voltak Szegeden bálon, mert ám mennyivel szebb az asszonyokért halni meg.

Én csak néhány hónapja vagyok itt, s már e rövid idõ is állandó hidat állított szívem és Szeged közt. (Íme, kisül hát, hogy mégis lesz Szegednek állandó hídja.)

Mint báli referensnek az volna kötelességem, hogy leírjam, milyen szépen muzsikált Páczi, milyen ízletesen volt díszítve a bálterem, milyen impozánsan nézett ki összevissza kúszó liliomaival a bál háziasszonya, (egyike a föntebb érintett királynõknek, nyilván a Bourbon-házból). Le kellene írnom továbbá egyik rendezõ bemondása szerint, hogy a harmadik négyest száztíz pár táncolta, hogy a mulatság reggel hétig tartott, amit pedig saját tapasztalatom után állíthatnék, mert én reggel tíz órakor jöttem haza, még akkor is hagyva ott nálamnál különb embereket. Konstatálnom illenék, hogy a kotilion ha nem volt is valami elmésen rendezve, megfelelt az igényeknek, hogy a rendezõi jelvények míg egyrészt ügyesen jelképezték a korcsolyázást, másrészt élénken ijesztgették a nemes ifjúságot a házasságtól, amennyiben memento morinak a korcsolyáknak alapul szolgáló papucsok kandikáltak kifelé a kék-fehér csokorból.

(Milyen ügyesek ezek a nõk! A papucskormány rémideálját szegezik a férfiak elé. Persze tudják, hogy a lepkék éppen a gyertya lángjába szeretnek beleröpülni.)

Le kellene rajzolnom a jókedvet, a fesztelenséget, ki kellene emelnem, hogy a korcsolya-bál az idén emelkedett ki a többi bálak közül a legelsõvé, ami fõképp a háziasszony érdeme, ki némileg az elõkelõség zománcát kölcsönözte ugyanannak a közönségnek, mely más bálokon, hol nem volt háziasszony, vele együtt kevésbé volt elõkelõ.

De én mindezekrõl nem írok; mert restellem a báli referádákat, melyek csak sztereotíp jellegûek lehetnek, mert melyik bál nem hasonlít az elõtte való és az utána következõ bálhoz? S fõképp Szegeden? Hol csak egy közönség van mindenütt, mindössze legföljebb más ruhában.

Még a bál szépeit kellene elõsorolni.

De hát azok is nem mindig ugyanazok-e?

A szõke Mariska (egy idõ óta a legpikánsabb társalgó), ki most rózsaszín ruhát viselt, a másik menyecske -Mariska -, ki szinte rózsaszín ruhába volt öltözve hímzett mell-betéttel (vagy mit tudom én, minek híják?), azután ott volt most is a jövõ év egyeduralkodó bálkirálynõje, a klasszikus szépségû barna kisleány (kit mint a tornabál tudósítója mondta csak egy alsó színházi páholyból ösmertünk eddig), és ki (mint egy jó ismerõsöm mondja, mert én nem merem állítani) kék ruhát viselt (én csak egy ismertetõ jelt toldok még e homályos körülíráshoz, azt, hogy a mamája is még szép asszony és sokat táncolt).