TISZA ILONA

Gróf Zrínyi Miklós megénekelte õsét, szigetvári Zrínyi Miklóst, Arany is megénekelte õsét, Toldi Miklóst, Jósika Miklós regényt írt Jósika Istvánról, Tóth Kálmán is a nagyok koszo­rújába szõtte Hedervári Kontot.

Mennyivel önzetlenebb ezeknél a mi nagy regényírónk, Jókai, aki lemond a saját õseirõl s a Tisza familia múltját szépíti meg ragyogó, világhírû tollával.

Hát már nem elegendõ a jelenbõl vett ezer meg ezer frázis, nem gyújtanak már az ötletek, a fényes retorikai floskulusok, el kell már menni a múltba s onnan hozni még egy kis nimbuszt a Tiszáknak?

*

Lesz már tehát »mameluk regény« is.

A kedves Tisza Ilonát, meg hogy garde-de-dame-ja legyen, a tündérszép Szunyoghnét fölássa százados sírjaikból a nagy költõ, s még egyszer élni, tündökölni fognak - õexcellenciája a miniszterelnök úr kedvéért.

Jó Kurucz Thaly Kálmán addig-addig járkált Rákócziék után, hogy rábukkant erre a két szép asszonyra.

Jókai mindjárt beléjük szeretett és pártjukat fogta.

Csakhogy mit szól majd ehhez a tüzes szerelemhez Jókai régi hû szeretõje: a múzsa?

*

De hiszen õ nincs papucskormány alatt. A múzsa neki rabszolgája és nem királynõje, - tetszés szerint bánhat vele, neki minden szabad.

Szegény kis múzsa! Húzd föl aranyos cipõidet, s ha kedved volna tán fürödni a Balaton fodros vizében, hagyd ott a habtermetedet hívó habokat, hagyd ott a gyönyörû parkot, a társaságot, mely nyüzsg, vidáman rajzik és a jelennek él, húzd föl aranyos cipõidet, szorítsd le karcsú derekadat kemény vállfûzõbe, öltsd föl nehéz bársony mentédet s eredj lovagoddal a romok közé.

Hiszen ez neked nem kerül semmi fáradságodba. Jártál te már ott. S hoztál is onnan elég koszorút.

Most még ezenfölül egy kegymosoly is ki fog jutni --õexcellenciájától.

*

Hanem az azért mégis mindegy. Tisza Ilonát és a szép Szunyoghnét nagy érdekkel várja a közönség.

A regény februárban fog megjelenni, tehát a farsangban.

S címe az lesz »Szeretve a vérpadig«, pedig tán az lenne a helyesebb titulusa:

»Szeretve egész az émelygésig.«

Így mindjárt a címrõl megtudná Tisza Kálmán, hogy a nagy író mûve neki szól.