1883
PARLAMENTI KARCOLATOK

A FŐRENDIHÁZBÓL

[jan. 11.]

Legelõbb a folyó ügyeket, kérvényeket stb. beszélték meg. Felolvasták a múlt ülés jegyzõ­könyvét, s aztán átnyújtogatták sorban az ország különbözõ részeibõl érkezett üdvözlõ és bizalmi iratokat és aláírásokat.

Nagy vastag nyalábok voltak ezek. Egyenkint mutogatták fel az illetõk, s csak azt jegyezték meg, hány ezer lélek.

S ez ódon, most az élettõl pezsgõ teremben, oly furcsa, hogy a nép mit keres. Sohase járt még itt a nép. Járt utat járatlanért mért hagy oda?

A fõurak kevélyen hallgatták: a népszerûség párája mintha füstalakban fejükre ülepednék, s ott összevegyülne a ködmönszag, a bodorított méltóságos hajzatok parfûmjével.

Úgy tûntek fel különben e bizalmi szavazatok, mint az Apafi Mihály uram mulatozásai, midõn ugyanazokat a pénzeszacskókat egymásután kétszer-háromszor is eleibe vitték: »Legyen víg, nagyságos uram, mikor úgyis annyi a pénze«.

Hát ezeknek a bizalmi zacskóknak nagy része is itthon készült a »Magyar Állam«-nál.

Eközben harangoztak délre, s beméne Rakovszky István, a képviselõház jegyzõje, fekete bársonyatillában kardosan, s a rettenetes, újra a fõrendekhez küldött javaslat vala a kezében.

Rakovszky kardja megcsörrent a mediumon meghajlása közben, s ekkor egy félénk tekintetet vetett köröskörül pápaszemén keresztül.

Száz meg száz szem szegzõdött reá. Felfordult világ ez itt egészen.

Az ellenzék a legerõsebb a jobboldalon. Elöl a két bíbornok üresen hagyva a hármas piros szék legközepét. Õeminenciája, az esztergomi érsek náthában szenved, s gyakran húzza ki zsebkendõjét, éppen olyan kartont, aminõt idõs parasztasszonyok szoktak viselni a fejükön. A kalocsai érsek álmodozón tekint maga elé, zseniális hanyagsággal rendezett õsz fürtjeivel, bíbor köpenyébe burkolózva. Mögöttük a lila barettes tábor nyüzsög impozáns látványt nyújtva.

Balról a régi veteránok ülnek, Vay csiga alakúra fésült fejjel, Cziráky János, a fõrendiház Tallérosy Zebulonja, atillában, fekete zománcos karddal az oldalán.

A fõispánok szekcióját Andrássy Gyula nyitja meg. Tisza gyakran tekint oda, mint a jó gazda a saját vetésére. Bejöttek mind, itt vannak még a székely székek is. Bethlen Andrást talán a hófúvások akadályozzák. A fõispánok grófi része röstelkedve húzódik össze egy csomóba, csak a nemesember fõispánok, Tabajdy, Rónay Lajos néznek merészen szembe a föltámadt lidérccel, mely olyan, mint a sárkány, akinek hét feje van, csakhogy mind a hét fej csak úgy oda van enyvezve.

A középen, illetõleg az ajtó mögött ül és áll összezsúfolva a méltóságos népség és katonaság, tanácstermekben soha nem látott arcok, kik idegenszerûen nézik a termet, amelyben vannak. Igazi arisztokrata típusok, zsoké kinézéssel, angolos szakállakkal, némelyek bajusztalanul. Azután tömzsi, piros arcok, pisze orrok, ezek a falvakról importált szavazatok.

De mindez együttvéve oly pompás látvány, hogy Rakovszky István beleszédül, s lábait lassú reszketegség fogja el.

- Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos fõrendek! Van szerencsém átnyújtani...

Megakad, lélegzete eláll.

- Nagyméltóságú elnök úr! - dadogja elölrõl.

Haynald, az esztergomi érsekhez hajol, s élénken mondja:

- Rossz ómen rájok.

- Van szerencsém átnyújtani az... az izé... a képviselõház által ismét elfogadott... van szerencsém igenis... azaz.

A karzatokon, hol ott ült majdnem az egész »tisztelt Ház«, igazi indignációt kelt, hogy Rakovszky megakadt: ott is rossz jelnek veszik azt.

- Ugyan ne babonáskodjatok - veti oda Bánffy Béla. - Ne legyetek olyanok, mint a nyitraiak, akik mióta az égen az a pirosság látszik, nem akarnak adót fizetni: mivel ugyis a világ vége lesz.

A karzatok képviselõ papjai együttéreznek a fõrendek papjaival.

- Mindennek van határa. Csúnya világ lenne ebbõl. Ki akarja azt, hogy fiaink ne születhessenek a polgármester tudta nélkül?

- És a gabonánk megnõjön ima nélkül... - mondja egy másik fõtisztelendõ képviselõ.

- Csitt. Aki így beszél itt az emeleten, sohase jut fel a földszintre.

Míg a képviselõi karzaton megerednek a különféle észrevételek (hogy mégiscsak szép dolog ez a magyar alkotmány), addig lent lassan-lassan megmozdul a rozsdás gépezet csikorogva, hogy mitevõk legyenek a visszaküldött javaslattal.

Utasítsák-e elõbb a hármas bizottsághoz, mely már egyszer elfogadta tárgyalásra (mint egy lap írta: nagy szavazattöbbséggel), vagy pedig csak úgy meghámozatlanul üssék-e el rajta a port?

Az ellenzék, melynek vezérévé Zichy Nándor növi ki magát szemlátomást, a hármas bizottság mellõzésével akarja tárgyalni a javaslatot. A legokosabb státusférfiúnak is nehéz kitalálni, hogy miért? Hacsak nem a kiéheztetéstõl féltik a faluról felcsõdült szalma-mágnásokat, ha a végszavazás nagyon elhúzódik. Egyszer már volt ilyen politika a rákosi országgyûlésen. A tarisznyákból elfogyott a kolláció, hát hazaszéledt az ellenzék.

A fõispánok, Majthényi, Gyürky, az alapszabályokra támaszkodva kívánták a hármas bizott­sághoz való utasítást, de jó Cziráky János öblös hangján és Apponyi György fölöslegesnek találták ezt, s az ajtó mögül viharos helyeslés zúgott fel szavaikra.

Szívszomorító volt hallgatni azokat a különféle hangsúlyozásokat, melyekkel az édes hazai nyelv nyomorgattatott.

Nagy figyelem nem uralkodott lenn. Sokan nem jutottak ülõhelyhez sem, azok a falak mellé csoportokba gyûlve diskurálgattak németül. Vagy kimentek az elõterembe, hol az egri érsek hevesen vitatkozott Radó fõispánnal, Haynald pedig büszkén mutogatta sokaknak a prágai fõrabbi köszönõlevelét magatartásáért. Az egyik Zichy abban találta kevélységét, hogy három erõs pad van tele Zichyekkel, s mind nemmel fognak szavazni.

- Csak Zichy Gézáért kár - veté oda egy õsz fõispán -, aki ami polgári érdemeket szerez az egyik kezével, elrontja a szájával.

A karzatok nõi publikuma (többnyire mágnás hölgyek a német csevegésük után ítélve) és a képviselõk leginkább érdeklõdtek a Bécsbõl érkezett indigenák iránt. Hol vannak? Merre ülnek?

Hanem a képviselõket aztán megnyugtatta Andrássy Manó:

- Nem lesz itt azokból egy lélek se, csak Windischgraetz. De annak is birtoka van itt.

- Hát a többiek? - kérdezi Kármán.

- Azok is eljöttek volna, hítták õket ezek a fiatalok. Hanem a mi Gyulánk aztán levelet írt nekik, hogy ne bolondozzanak. Egy se jön el.

Lent ezalatt szavazásra kellett bocsátani, hogy elmenjen-e a javaslat a hármas bizottsághoz vagy ne. Akik az elmenetelt akarják, álljanak fel. A jegyzõk elkezdték õket olvasni, de olyan nagyúri felületességgel, hogy az egyik azt sütötte ki, azok vannak többen, akik felálltak, a másik pedig azt sütötte ki, azok vannak többen, akik ülnek.

Hogy ebbõl csak az egyik eset lehetett igaz, némi gondolkozás után rájött a fõrendiház, s a jámbor elnök (jó borízû hangja van) elrendelte a név szerinti szavazást. A fényes történeti nevek kezdtek lassankint leperegni, s dûltek makacsul a »nem«-ek (Peitler püspök pláne Császka helyett is leszavazott), úgyhogy az »igen«-ek sohase bírták õket elnyomni szaporodásukban.

Nagy izgatottság közt hirdette ki végül az eredményt az elnök. Az ellenzék gyõzött. Hogy hány szavazattal, az örök titok marad, mert a méltsás nótáriusok jegyzetei megint nem egyeztek össze.

- Nem tudnak ezek százon túl olvasni - mondá egy régi képviselõházi jegyzõ.

- Ki tudja, hátha csak politika, hogy Tisza ne tudja biztosan, hány voksot kell elõteremteni.

Most aztán az volt a kérdés, hogy mikor tárgyalják a javaslatot.

Zichy azt mondta: »Mindjárt holnap«. A kormány halasztást kívánt. Az eddig csendes tenger hullámozni kezdett. Az ellenzék nem akart hallani se az elhalasztásról, s rakoncátlan közbeszólásokkal, türelmetlen zajjal tette idegessé a kormánypártot. A miniszterek leverten ültek székeikben. Csak Pauler mosolygott.

Az elnök kérõ arccal fordult az eminenciák felé, hogy az istenért szólaljanak fel, hiszen nem ül hátunkon a tatár, hogy úgy siessünk.

De Haynald csak a vállait vonogatta szeretetre méltóan.

Végre aztán Szögyény emberelte meg magát, kimondván, hogy szombaton lesz a tárgyalás.

Hanem ez mind nem használ semmit: hiába kerülte ki a kormány a holnapi szerencsétlen napot; ez egyszer szombatra is péntek esik majd.

EGY SÉTA AZ UTCÁN

Mikor még azon panaszkodtunk, hogy mágnásaink a külföldhöz pártolnak, ki hitte volna, egykor úgy térnek vissza, hogy még a külföldi mágnásokat is elhozzák. Hogy azoknak is úgy megtetszik a magyar alkotmány...

Mert annyi tény, hogy itt vannak. Eljönnek-e holnap a múzeumi piros terembe is, még kétes, vagy pedig csak a karzatról fogják nézni a »sujtások« vitézkedését, hogy aztán elmesélhessék otthon mint szemtanúk, hogy a »gyerekek« itt milyen meleg napot csináltak a »sovány úr«-nak.

Egy séta az utcán mindjárt meggyõz arról, hogy itt vannak. Valóságos ismerkedési gruppok alakulnak a kirakatok elõtt és az utcák szögletein. Erdély hegyi levegõn nõtt mágnás ifjai, akik egy kicsit feszesen mozognak a talpig új ruhákban, amiket a marosvásárhelyi szabó varrt ez alkalomra, találkoznak Bécs kékvérû arisztokratáival, kik halálos unalommal nézdelõdnek szerteszét. Lakk topánkáik, szépen vasalt pepita nadrágjaik valóságos bámulat tárgyát képezik a pesti dandyknek. Gromon Dezsõ tanulmányutat tesz a Váci utcán.

A Nagy Kristófnál a fiatal Cziráky terel egy csomó fiatal urat maga elõtt: rettentõen vigyázva, nehogy eltévedjen valamelyik vagy elmaradjon mellõle.

Az egész utca összeköttetéssel látszik lenni a holnapi szavazással.

Itt egy fõispán döcög búsan a földre szögzett fejjel. Majd feltûnik egy-egy fekete reverenda, arany kereszt a nyakban, tarsolyos huszárral a háta mögött.

Egy kormánypárti képviselõ, az intimusokból való, sietve rohan a klub felé. Egy másik pedig a klubból rohan ki. Ezek a galopinok. Híreket visznek, hoznak. A lázas készülõdés sürgés-forgása élénkíti meg az egész hadivonalat az »Európa« és »Angol királynõ« között közepütt a fõhadiszállással, a klubbal, ahol ma a délelõtti tarokk (tizenöt esztendõ óta elõször) nem volt megtartható. Mindenki ideges, mindenkinek dolga van, mindenki siet. Hiszen a legfõbb pagátot akarják most elfogni a patzerek.

A szállodákban is nagy az élénkség. A vasút halommal hozza a fõúri vendégeket címeres böröndeikkel. A kapus csöngettyûje egyre süvít. A kapuk alatt már várják õket az itteni »intézõk«, éppen úgy, mint az a Hogarth képén látható.

Az ellenzék hadiereje úgyszólván együtt van már. Csak szép szóval kell tudni õket tartani. A Cziráky- és Károlyi-palotákban vannak a szervezkedések. Fiáker fiákert ér elõttük, mert a címeres fogatokat ma a hölgyek foglalják el, kik szinte benne vannak a korteskedés izgalmaiban, s látogatást tesznek mindenfelé, hogy kedves ajkaikkal még egyszer szívükre kössék a férfiakat: »Vagy a paizzsal, vagy a paizson«.

A FŐRENDIHÁZBÓL

[jan. 13.]

Már jóval tíz óra elõtt rajzott a közönség a Múzeum környékén. Nagy tömegek nézték a méltóságos urakat, de csak azokat vették észre, akik kocsikból szálltak ki, azokra nem volt gondjuk, akik észrevétlenül suhantak be a Múzeumkertbe vedlett ruhákban, s felsompolyogván a lépcsõkön, bámulatba ejtették a nyalka teremõröket, hogy õk is törvényt fognak itt hozni.

Csodálatos, hogy a fõrendiházról nem akkor tûnt ki, milyen avult, mikor tehetetlenül szundi­kált, hanem most, mikor hatalmasan birkózik!

Pont tíz órára zsúfolásig telik meg a terem, most volna jó ide a híres Hatvani professzor, aki aszerint szélesítette ki bûvészetével a szobáját, ahogy a vendégei érkeztek. Fej fej mellett volt. S milyen fejek! A szép patrícius arcok mellett igazi mágnás típusok, majd zsokészerû alakok. Kiélt rouék, elzüllött speciesek, kataszteri hivatalnokok, díjnokok, fináncok és zsandárok. Egypár hadnagykán nagyon is meglátszik, hogy a tiszti atillájuk nagyon új keletû. Nehány deranzsírozott külsejû ember is szembeötlik, szégyenkezve lapulnak a hideg márványoszlopokhoz. Ezek most fogják elkiáltani a legutolsó vagyonukat egy »nem« vagy »igen« szóban, mely innen vagy onnan protekciót szerez nekik.

A sárga szép terembe három nagy ablakban át szûrõdik be bájosan a téli napfény felülrõl, meg­aranyozva az izgatottságtól megélénkült arcokat: a türelmetlen, nevetgélõ fiatalságot, a kopasz fejeket s a méltóságos õsz szakállakat, aminõ a Török Napóleoné és Szmrecsányi Dáriusé.

Ülést jóformán csak az excellenciák kaptak, meg a papok. Itt már az ember nem kezdõdik a bárón, hanem végzõdik.

Egypár pufók mágnásocska a királyi páholy alatt felült a falpárkányzatra s úgy odatapadt, hogy késsel fog kelleni lefeszegetni az ülés után.

A karzatok is zsúfolásig teltek meg. A képviselõkarzat elsõ sorában a legelõkelõbb nõi közönség: a liberális mágnásnõk. Andrássy Gyuláné még mindig bájosan, üdén, mellette fehérlik fehérebben a márványoszlopánál is, amelynél ül, Tisza Paula, barnában szépségre mása, gr. Andrássy Ilona, s anyósa Batthyányné, tisztes magyar matróna, mintha maga Lorántffy Zsuzsánna lenne. A szomszéd rekesztékben a fiatal Andrássy comtessek, kik mintha aratásra jöttek volna, magokkal hozták a reggelijöket is. Ki is tudhatná azt, hogy mikor lesz ennek vége?

A szemközti oldalon a »misehallgató hölgyvilág« ült, keresztekkel és olvasókkal a nyakukban. Ez a »psütt« most az oppozicionális mágnásnõknél.

De pszt... Csend lesz egy percre, jön az elnök, s föllép az emelvényére, messze eltolva magától a csöngettyût... elég neki a nagy szemöldöke is. (Tudom irigyli tõle Péchy Tamás.)

Utána kisvártatva belép Coburg Fülöp herceg, s egyenesen leül Andrássy mellé, miután néhány szót váltott az osztrák fõurakkal, a hatalmas, szálas Schwarczenbergekkel, az eleven, vidor Windischgraetzekkel és az elõkelõ kinézésû Lichtensteinokkal, kik olyan komolyan viselik magukat, mintha igazán komolyan vennék a dolgot, hogy õk most ide jöttek megmenteni a magyar alkotmányt.

Az ellenzéken rossz hangulatot csinál, hogy Coburg eljött, s Andrássy mellé ült.

- Ez hát az egyik sláger! - mormogják.

De legott emelkedik a hangulat, amint megérkezik suhogó bíboros köntösében Mihalovics, a zágrábi érsek is, s együtt egymás mellett lesz láthatóvá a három papi fejedelem a tegnapelõtt óta is megszaporodott püspöki karral.

A miniszterek is elfoglalják helyeiket, Tisza, ki elkésve érkezik bicegve, kezet fog Coburggal, Andrássyval, majd a saját tájékán az öreg Czirákyval is, s leül farkasszemet nézni a prímással, ki éppen most emelkedett fel helyérõl, s rövid csengõ szavakban jelenté ki, hogy õ és püspök társai ma is ragaszkodnak elõbbi meggyõzõdésükhöz, s nem fogadják el a javaslatot.

Õsz szempilláit buzgón lecsukja, s ceruzáját, mellyel gesztikulált, nyugodtan leteszi Esztergom érseke és leül, a püspökök félig felemelkedve helyükbõl... mintha varjúsereg akarna fölszállni, valahányszor mozdulnak... élénken éljenzik; a kis oppozicionális nõi tenyerek a karzaton halkan összecsapódnak...

A prímás feltûnõen rövid beszédében meg van adva a mai napra való üdvös taktika, hogy semmit se kell beszélni: mert meglehet, a kormány beszédekkel akarja kihúzni a tárgyalást hétfõre. De bizony csak elmondja azért Szécsen Antal, amit tud, de máris kezdik türelmetlenül hallgatni az oszlopokhoz támaszkodó báró urak. »Szavazzunk«, kiáltja egy nagy bajusz tulajdonosa, utána innen-onnan többen.

- Lassabban legyenek azok az »oszlopok« - recseg bele az öreg Cziráky, cvikkerjét vészjóslóan taszítva le orráról.

Szécsen ellenzéki beszéde után most már okvetlenül kellett egy kormánypárti hang. A baranyai fõispán, Perczel Miklós állt fel, nyulánk, magas öregúr, ómódira a nyaka körül csavart fekete kendõvel. Magyarosan beszél, de unalmasan. Az ideges Haynald kimegy a büfébe, s utána többen egy kis diskurzusra, s Tisza is gyakran kél fel és távozik vagy az elõcsarnokba, vagy Coburg herceghez. Általában eleven sürgés-forgás vehetõ észre, élénk közlekedésnek jelei a külsõ világgal. Gróf Bánffy Béla gyakran megjelenik az elõcsarnokban, majd újra távozik.

Tiszát a konzervatívek látván hogy ideges, elkezdték még jobban haragítani odakünn:

- Adok én neked egy jó tanácsot, kegyelmes uram.

- Hadd hallom, mert sürgõs.

- Nem éppen, mert már csak a javaslat harmadszori idejövetelére szól. De mondhatom, biztos arkánum.

- Ha hasznos volna, nem mondanátok meg.

- Egészen kétségkívüli. Van vagy negyven mágnás képviselõd a Házban. Azok megtehetnék a kedvedért, hogy lemondanának. Oda könnyen kapsz mamelukokat, ide pedig megvan velök a többséged.

- Köszönöm. Nem megyek segítségért a szomszédba. Messzebb van az nékem, mint nektek Bécs.

Odabenn Gyürky Ábrahám gróf kezd szólalni. Még mindig meglátszik rajta, hogy katona volt valaha. Hetykén veti hátra kopasz fejét, mintha glédába állna, s hosszú szakálla úgy reng, mint egy fekete zászló. Feszesen, gavallérosan áll rajta a fekete ruha, a vakító fehér mellény és a kikandikáló dandys zsebkendõ a néhai Batthyány Lajoshoz hasonló férfias arc. Kezdi pedig az eszlári dolgokon, s kiemeli a magyar nép józanságát, dícsérve Graeffl fõispánt, akinek köszönhetõ, hogy a szabolcsi nép higgadt maradt.

Viharos hahota tör fel az ellenzéki padokról, hogy az egyik fõispán a másikat dicséri. Gyürky kifejti továbbá, hogy a bizalmi feliratokban nemigen lehet elbizakodni, mert még több bizalmi feliratot lehetne gyûjteni, ha a papi javak elvételérõl volna szó...

-Hohó, hahó, hehe, haha! - zúg fel ismét az orkán.

- Ha a papi javak elvételérõl volna szó... ismétli Gyürky.

- Eláll. Hó! Hahó! Az nem lehet. Eláll!

Rengeni látszott a terem. Percekig sûvített, dörgött a kiáltás, a tiltakozás moraja a termen véges-végig. Mintha »tallyhó«-t kiáltanának az erdõkön át, s a szirtek visszhangoznák.

De Gyürky még jobban feszítette ki mellét, úgy áll ott, mint egy márványszobor, s újra ott kezdte, ahol elhagyta.

- Ha a papi javak...

- Ugyan hagyjátok abba. Mert Gyürky kigyõzi estig.

Gyürky után igen csinosan és okosan beszélt báró Pongrácz Vince. Nemcsak új ember, de csinos ember is. Kár, hogy háttal volt fordulva a hölgykarzatnak. Rozner Ervin beszéde alatt már unatkozni kezdtek az ellenzékiek, s orációját, melyet összecsucsorított ajakkal egy kissé nyeglén mondott el, többször szakították félbe.

Különben is már tûrhetetlen lett a levegõ a teremben. A pára ködként gomolygott a fejek fölött, olyan sûrû, nehéz, hogy az öreg podagrás urakat fojtogatni kezdte. A köhögéstõl alig lehetett valamit hallani, s a gõztõl alig lehetett látni. A napfény se bírta magát keresztültörni, s zordon félhomály lett a teremben.

Csakis olyan rokonszenves alak számíthat még meghallgatásra, mint gróf Csáky Albin. Fiatal körte képû ember serte hajjal, hanem a hangorgánuma nagyon szép, s elõadása folyékony.

- Eláll - zúgott az elõbbi vörös bajusz.

- Hagyjuk kibeszélni - kiáltotta közbe egy paprikajancsi kinézésû fõrend -, hiszen be kell bizonyítania, hogy mért volt kandidálva miniszternek.

Hanem ezalatt Szögyény is elunta az ülést a kényelmes elnöki székben (hát még mi a zsúfolt írói karzaton, mely szintén tele volt indigenákkal!), s odaadta helyét Czirákynak, szívére kötve, nehogy valami manõvert csináljon, míg õ odajár.

S valóban éppen Cziráky uralkodása alatt történt meg, hogy mindnyájan kifogytak a szóból, s féktelen türelmetlenséggel kezdték követelni a szavazást.

- Várjuk be az elnök urat - mondá Cziráky nagy zavarban.

S míg az elnököt várták, azon néhány perc alatt még összesúghattak a pártok, klikkek, még válthattak egypár egyetértõ szót... itt egy biztatás... ott egy ígéret. Mert csodálatosan formálódtak ezek a szavazatok! Pálffy János például azért szavazott igennel, mert a többi Pálffyak szavaztak nemmel.

- Én sohase szoktam - úgymond - a családommal egy véleményen lenni.

Az osztrák fõnemesek mellé felvigyázók adattak, akik vigyázzanak rájuk, s megsúgják nekik a »nem«-et, ha eltalálnák a döntõ pillanatban feledni. A süket öregurakhoz mentorok húzódtak, akik megrántsák a kabátjukat, ha szavazni kell.

Egyszóval elérkezett a nagy pillanat...

Nem, még nem. Szögyény megérkezése után még Tisza szólott, tapintatosan, de röviden fejtegetve a javaslat célját.

Most aztán csakugyan a szavazás jött. Az izgatottság a tetõpontra hágott.

A méltóságos ház órája délután egyre járt. Zichy Ferraris Lajos megfogta a lajstromot s olvasni kezdte a neveket. A fõrendieknél is voltak ilyen kiosztott lajstromok, mindenki maga elé teríté, s lázasan jegyezgette az eredményt.

Jegyzett Simor és az izgatott Haynald, csak Mihalovics ült köztük közömbösen. Jegyezett Tisza, jegyezett Szapáry és Orczy, csak Pauler várta az eredményt nyugodt keresztényi érzelmekkel, mint a Magyar Állam mondaná.

S amint a névjegyzéken minden következõ lapnál fordítani kellett, kétszáz röpke papírnak csattogó suhogása ugyanazon szempillanatban, mintha egy óriási madárnak szárnyrebbenése lenne...

Csupa »nem«-ek peregtek. Az ellenzéknek már harminchat szavazata volt, mikor az elsõ igen elhangzott, a Bánffy Miklósé. Azontúl nõttön-nõni kezdett a kormány listája a fõispánokkal, kikbõl azonban Lonovics, Eszterházy, a fiatal Mailáth, s többen hiányoztak (jele, hogy Tisza nem fejtett ki oly kétségbeejtõ erõlködést, mint az ellenzék), Szapáry István pedig nemmel szavazott, kit, valamint Szapáry Gézát éppoly lelkesen éljeneztek meg ezért, mint a túloldalon Coburg herceget és Andrássyt.

A fõispánok szavazatai mohón ették a differenciát, sõt az elsõ grófi neveknél oly rosszul kezdett menni, hogy a kormánypárt számai lettek kövérebbek. Az ellenzék türelmetlenül zúgott le egyeseket, ha igennel szavaztak. Egy Széchenyi gróf igenjénél éles fütty hallatszott. Jó Szögyény mérgesen nézett fel a karzatokra. Haynald a barettjét igazgatta. Batthyány Elemér dühösen tépdelte a rózsáját a gomblyukában... Az ellenzék szénája rosszul állott. Hanem hát ezen még korán búsulni. Hiszen ezt a fõispánok cselekedték.

Igaz is, a grófi nevek hatalmasan beütöttek. Mikor ostorhegynek leszavazott a Zichy-had, közel ötven többsége lett az ellenzéknek. Ezt már lehetetlen utolérni.

Természetesen történtek közbe mulatságos epizódok, egy-egy éneklõ hang, minõ a Vancsáé, vagy egy-egy tévedés, mint a Pallavicini Hyppolité, ki »igen«-t mondott, s ijedten kapta hátra a fejét, mert »nem«-et akart mondani. Egy erdélyi mágnás a testvére helyett is leszavazott nemmel, amikor észrevették a turpisságot. Õméltósága hasbeszélõ, s jól tudta utánozni az otthon maradt törvényhozó hangját is. Miskére (aki úgy néz ki, mint egy kis megõszült cickány) éppen akkor jött rá a csuklás, mikor szavaznia kellett volna.

Az ötven többség után minden arc Tisza felé fordult. Mit csinál Tisza? Ugye ni, milyen sápadt! De az csak képzelõdés volt. Tisza még bízott a sikerben, mert a báróknál kezdett csak igazán nagy érdeklõdéssel jegyezni. A bárókra volt állapítva a kormány reménysége.

S valóban a bárók megtették a magukét. A P betûnél már úgy leolvadt az ötven többség, hogy alig maradt belõle négy. A leglázasabb percek következtek. A szívek hangosan dobogtak. A serpenyõ folyton ingadozott. Minden új »igen« vagy »nem« keresztülnyargalt az idegeken. A szemek csillogtak, az arcok sápadoztak, olyan síri csend volt, mintha ez a temetõ volna, csak a papírok suhogtak, és a ceruzák monoton karcolása hallatszott.

Minden voks életbe vágó lett, külön-külön örömet és bánatot okozott. Hanem föl is rúgott a voksok értéke. Most már a személyeket nem lehetett elhódítani, igyekeztek tehát elhódítani a hangot. A halkan kimondott igenekre disputáltak, hogy azok nemek és viszont. Vécsey Lajosra, mikor a »nem«-et elzengte, ráfogták, hogy nincs ott, s személyesen kellett megjelennie a mediumra, hogy õ ott van, de akkor se akart ráismerni senki.

Végre elfogytak a nevek, a lajstromok fölé hajolt fejek élénken fölvágódtak. Az ellenzékiek felugrottak székeikrõl, a papok kézszorítással gratuláltak egymásnak. A hölgyek nyájasan integettek legyezõikkel ismerõseiknek. Tisza idegesen lecsapta a lajstromot, a fõispánok leverten siettek az ajtók felé.

Az ellenzék gyõzött nyolc szavazattal.

- Van-e még valaki, akinek a nevét nem olvastuk a lajstromban? - kérdé az elnök kelletlenül.

- Van még - mondák nehányan, egy fõurat tuszkolva elõ.

- Az én nevemet nem olvasták? Gróf Dessewffy Miklós.

- Tessék szavazni. Elfogadja a javaslatot vagy nem.

- Nem - mondá az elkésett gróf.

S ez volt az utolsó »nem«, amely a teremben elhangzott.

- Ezt már legalább elengedhették volna - mondá Tisza keserû humorral.

A T. HÁZBÓL [jan. 15.]

Úgy van most Tisza, mint mikor az embernek nagyon kisebesedik az egyik lába, sokkal jobban örül, mint azelõtt, a másik ép lábának, még hogyha van is rajta egy kis tyúkszem.

Ott volt az alsóházban kedves mamelukjai között, akik igyekeztek vidám arcot vágni a tegnap­elõtti vereséghez, s valami okosat kigondolni a számára, hogy mi történjék azzal a megdagadt lábbal.

- Borogatni kell olajjal és ecettel - tanácsolja az egyik, kinek lelke elõtt a 38. §. módosítása kóvályog.

- Hagyni kell, pihentetni kell, begyógyul magától is - hajtja a másik.

- Ejh mit! Egyszerûen amputáltassuk!

Itt új lélegzetet szí be a hatalmas miniszter, ki ellen erõs csapást mértek a Múzeumban. A láza szûnik a saját talaján a saját levegõjétõl, a saját vizétõl. Anteus is bizonyosan csak azért lett erõsebb, ha földhöz vágták, mert talán nem a saját földjéhez vágták.

Az ismerõs folyosók érdekes zigzugjaikkal, kedves fülkéikkel, a hívek és a leghívebbek, amint ott jönnek-mennek nyugodtan, zavartalanul, finom szatirikus mosolyával Csernátony, hatalmas, vaskos lépteivel Prónay József, fürgén, gondtalanul Horváth Gyula, akirõl meg van írva, hogy olyan ügyesen tudja gruppírozni a semmittevést, mintha örök lázas tevékenységben volna; ott sétál fel s alá Bánffy Béla nagy panaszkodásokkal: hogy õ lévén a fõrendi szavazásnál a rendezõ, elszámította magát a kabátokkal. Tudván ugyanis, hogy a kormánynak biztos százkilencvenegy szavazata van, s nem találván a ruhatárban csak háromszáznyolcvankilenc téli felöltõt, biztosan konstatálta a két szótöbbséget. Ki gondolhatott volna arra, hogy tizenegy olyan fõrend is van bent, akiknek január közepén nincs téli kabátjuk?

De félre e bús reminiszcenciákkal... a folyosó, mondom, visszaadta Tisza erejét, intimusait látván elvonulni sorba maga elõtt, érezte, hogy még nincs egyedül.

Itt jön Széll Kálmán is a felgyûrt nadrágjában... nini, Andrássy Tivadar fehér gallért vett föl egy vöröscsíkos ingre. (Nosza, hívjátok hamar Fenyvessy Ferencet, hadd lássa az új divatot.)

Majd feltûnt Horvát Boldizsár rokonszenves alakja... az öreg Pulszky átjött egy kis triccs-traccsra. Minden oly házias volt és kedélyes...

Csak az antiszemiták rontották a hatást, akik kifeszített mellel gratulálgattak egymásnak.

- Hát ugye, mégis csináltunk valamit? - mondogatta Széll György a kezét dörzsölgetve.

Általában a föléledés, forrongás színezetét viselte magán a folyosó. Nehány fõispán komoran elszántan defilírozott a miniszteri szoba elõtt. Az ellenzéki politikusok fejei sugdostak, tervezgettek. Szövetségek bontatnak és köttetnek.

Egypár feudális fõrend eljött vizitbe, s Simonyiékkal diskurálgatott.

- Hej, Géza bátyám, pompás szónok ez a Szécsen - jegyzé meg egy fiatal képviselõ.

- Az bizony, öcsém. Sokat pisszegtem már neki életemben.

Ad vocem pisszegés!... Hiszen nekem a pisszegésen kellett volna kezdenem a mai ülés leírását.

Mikor Tisza beléptével fölhangzott az éljenzés a Házban, egypár pisszegés hallatszott elenyészõen ugyan, de elég érthetõen. Egyik, a legélesebb a nõkarzatról. (Már bizonyos, hogy egy fõrendi tagnak kell ott lappangnia valahol.)

Más érdekes mozzanat alig is volt, kivéve a fõrendi jegyzõ fogadtatását.

A legdaliásabb levente jött, a szép szõke, kis bajuszú gróf Cziráky Béla, az hozta a fatális üzenetet.

Még sose volt itt, eddig mindig Rudnyánszky s Nyáry járt át. De már ehhez mégiscsak a legszebb jegyzõt kellett küldeni.

A fõispánok és a mágnások külön rekesztékei zsúfolásig megteltek, meglátni a tegnapelõtti ülés utolsó aktusát. A pohár legfenekérõl kiinni az ürmöt azok, s az édes nektárt ezek.

Mihelyt Hegedüs elvégezte elõadói beszédjét, fölkelt Cziráky Kovách László mellõl, s odalépett büszkén az elnöki emelvény elé, selyem brokát atillában magyar csizmásan.

Mély csend lett a teremben. Csak a Cziráky kardja zörrent meg egyszer, mikor a kezével gesztust csinált a bátor, ropogó hangon elmondott rövid üzenethez, hogy a fõrendek »nem járulhatván hozzá« stb.

A szélsõbalról tompa éljen morajlott fel, mely gyorsan végighömpölyögve a padsorokon, növekedõben zajossá s a habaréki padokon lelkessé izmosodván, újra visszakerült, megújult kétszer, háromszor, s még folyton hangzott azután is, ahogy a jegyzõ rég eltûnt a mediumról.

Vele hirtelen eltûnt a mágnás rekeszték is a karzaton.

Törõdnek is õk a büdzsével, az országgal, õk csak a magok jegyzõjének látványos fölléptét strázsálták.

Ez a kétszeri éljenzés volt aztán a mai délelõtt témája. Egypár habaréki ember Tiszát is megéljenezte, mire egy hang felkiáltott a szélsõbalról: »Látszik, hogy honnan fog kiegészíttetni a kabinet«.

Ezt a felkiáltást mintegy illusztrálta Tisza, midõn késõbb odament ülni Szilágyi Dezsõ mellé, s hosszasan társalgott vele.

Hanem a fõrendi üzenet után a »Ház« kedve is megcsappant a költségvetési vitát hallgatni. A képviselõk zsúfolásig megtölték a folyosókat. Mocsáry s Gruber János beszélhetett kedvére odabenn, csak Hegedüs és Szapáry Gyula hallgatta õket illedelembõl.

Grubert orációja végeztével sokan interpellálták: hogy beszélhetett olyan antiszemita szellem­ben?

- Kénytelen voltam vele. Azt a hírt veszem otthonról, hogy antiszemita jelöltet akarnak ellenem felállítani. Hát mondom magamban, hiszen vagyok én olyan okos ember, hogy el tudom magam is játszani a bolondot.

A vitával senki sem törõdött a folyosó népe közül (hiszen folyik az szépen magától is odabenn), míg egyszer csak délután egy óra táján az elnöki csengettyû reszelõs hangja riadozik, s a betóduló követek és a kormány szincerizáló tagjai elbámulva hallják, hogy már vége van.

...Olyan volt ez, mint mikor az embernek a fájós fogát húzzák ki tudtán kívül.

A T. HÁZBÓL [jan. 18.]

A büdzsé vita részletei óta a folyosó dominál. Nálunk senkit sem érdekel olyan ügy, mely fordulatokat nem hoz, s melyet pártcélokra kizsákmányolni nem lehet. Még a miniszterek se érdeklõdnek a büdzsé iránt: hiszen arra való a többség, hogy megszavazza. A piros székeken álmosan ül Szapáry, Széchenyi türelemmel, Tisza töprengve. Elõtte kormányzatának összes látható eszközei, a kis fekete diákos kalamáris kinyitva, az egyik pápaszem letéve (mert minden beszéd után tiszta pápaszemet vesz a miniszterelnök), s a plajbász és a toll egymáson keresztbe fektetve.

A karzatokra nehány szegény ember feljár melegedni. A fõrendiek helyén ott ül a »tizen­kilencedik Zichy«, a fiumei kormányzó, szép szõke szakállával, szelíd gyermekded arcával.

Odalent minden padba egy ember jut. S fagyos, ízetlen hangulat van. Néha megindul az ásítozás valamelyik oldalon, s fut, terjed, mint a ragály, pártkülönbség nélkül. Somssich nyújtózkodik, Tischler ujjával dobol a padon, Boér szundikál, az öreg Plachy pedig farag, egyre farag... Csak Prileszky kiáltja közbe néha: »Halljuk, halljuk!«

S erre a jóízû hangra felnyílnak egy percre a becsukódott szempillák, az elnök felemeli fejét, az elõadó megillegeti a derekát.

A beszédek lassan, vontatottan peregnek a feledés tengerébe. Csak a gyorsírók asztalán hallatszik monoton álmos percegés.

Ami kevés élet van, az mind a folyosóra gyûl, hol a fõrendi szavazás okozta láz már elmúlt, s mióta a legközelebbi hadi taktikáról is értesülve vannak a bizalmasok, hogy ti. egy határozati javaslattal leveszik ugyan a szegrõl a zsidók és keresztények közti házasságról szóló javaslatot, de nem úgy, mint ahogy a rossz ruhadarabot szokták elvetni (hanem csak azért veszik le, hogy elküldjék a szûcsnek, hadd zsinórozza ki még jobban), azóta helyre állott a nyugalom, legfeljebb egy-egy élc vagy elkésett adoma vetõdik még fel a »kataszter mágnások« inváziójából. Azokat is csak azért kell meghallgatni, mert Németh Albert még csak tegnap jött otthonról, õ hát nem mondhatta el elõbb a véleményét.

Annyi bizonyos, hogy a fõrendiház éles megjegyzéseknek van kitéve. Elõkerülnek most még a régi bûneik is.

Valaki elbeszéli, hogy mért zárták ki 67-ben a fõrendek F. S. grófot.

- Hát azért, mert muszkavezetõ volt.

- Dehogy azért. Hanem egy csata után, midõn orosz tisztekkel járt a holtak között, megrúgta a lábával egy magyar tisztnek a hulláját.

- Tehát azért? Igazuk volt!

- Dehogy azért. Az egyik orosz tiszt felháborodott ezen, s a grófot arcul ütötte...

- Azért?

- Dehogy azért. A gróf emiatt nem kért a katonatiszttõl elégtételt, hát azért.

Tisza Lajos is sok tréfás megjegyzésnek van kitéve, amiért olyan rosszkor lett gróf.

Jókai megáll egy antiszemita grupp elõtt, és magyarázza nekik, hogyan lett õ filoszemita. Prileszky a klubbeli magatartásával dicsekedik:

- Ha Urunk akkor rám hallgat, ma vígan fütyölhetne. Megmondtam én, hogy ne boldogítsuk mi a népet olyan törvénnyel, ami nem okoz neki örömet.

Mocsáry megütközve szalad ki a folyosóra:

- Baj van. A miniszterek udvarolni kezdenek. Széchenyi odajött Csanádyhoz, s már egy félórája kapacitálja valamire.

No, már ezt csakugyan érdemes megnézni. A fél folyosó tódul be meglátni a csodát. A nagy magyar édesen mosolyog, és ügyetlenül hajlíthatja a nyakát ide-oda, amire tréfásan megjegyzi Szilágyi Dezsõ: »Úgy látszik, hogy a kálvinista nyak is csak olyan, mint a lutheránus nyak: biztos, hogy görbe, csakhogy nem lehet róla tudni, merre görbe«.

S míg ott benn évõdnek Csanádyval szemöldök intésekkel, vállrángatásokkal magyarázva neki a »honárulás«-t, azalatt künn gróf Hunyadi László szorongatja egy fülkében Pulszky Ágostot, hogy hát lesz-e fusio coalicio?

- Mert hát itt az ideje, hogy csináljunk valamit. Nekem, tudod, bajos dolog az ilyen, mert két udvartól is függök. Ha a bécsi burg miatt tehetem, nem tehetem a belgrádi konak miatt. Ez azonban egészen kedvezõ perc. Most szabad vagyok.

A büfében a Ház legvidámabb és legfiatalabb elemei szürcsölik a sherryt. A mamelukok jelentõségteljesen összesúgnak:

- Hát mi lesz, hm? Leszünk ellenzék, hm? - S hamisan hunyorítanak a szemeikkel.

Horváth Gyula arisztokratikus, összeredõzött homlokáról igyekszik mindenki leolvasni az államtitkokat. Újságírók lesik mozdulatait, s öreg politikusok kézrõl kézre kapják, mint valami kedvenc babát a gyermekek. Mert Csarnátony is sokat tudhat, csakhogy nem szól. Bánffy gróf is be van avatva mindenbe, és õ beszél is, csakhogy úgy tudja elõadni a kormány plánumait, hogy aki azt meghallgatja, még kevesebbet tud, mint azelõtt.

- Tisza nem szól, kérem, soha semmit. S ebbõl két jó dolog következik, kérem. Egy az, kérem, hogy mi semmit se fecseghetünk ki, és más az, hogy mi mindnyájan mindent tudunk, mert semmi többet nem tudhatunk.

Ha azonban nagyon kínoz valakit a kíváncsiság, annak megsúgják nagy titok pecsétje alatt, hogy a kormány még a február folyama alatt hatvannyolc grófot és száztíz bárót fog kinevezni. Orczy már csinálja is a lajstromot éjjel-nappal.

Persze, hogy ez legcélszerûbb mód a felsõházi ellenzéket tönkretenni.

Galopinok jönnek futva e percben...

- Érdekes kérdés a Házban.

- Lehetetlen! Kit akasztanak?

- Thaisz Eleket!

- Ki beszél?

- Pázmándy.

Csakhamar megnépesülnek a padok. Pázmándy erõs festékkel dolgozik, s még a mankója is robajt csinál, amint hevesen gesztikulál. Népszerû tárgy ez. S ha igaz, hogy a rendõrség fölfelé csak hatalmi eszköznek használtatik, az is igaz, hogy lefelé meg az a rendelkezése, hogy ha már minden téma szakad, legyen a publikumnak kit szidni.

Tisza erre elkezdi dicsérni a csendõrséget, melyrõl azt mondta a megboldogult Ráday legutolsó beszédjében, hogy nagyon üdvös hatása van: azokon a vidékeken, ahol életbeléptették, máris zsúfolásig tele van minden börtön rablókkal, tolvajokkal. Tisza is valami ilyet mond, s átadja a szót Busbachnak.

Busbach lándzsát tör a rendõrségért. Mind olyan ember, aki együtt szokott vacsorálni Thaiszszal, csak nem hagyhatja a pajtását tönkretétetni. Hanem egészen tökéletesnek õ se találja a rendõrséget, s különösen azokon a hölgyeken botránkozik meg, akik, midõn Phaetón a maga szekerével elhajt az égen, a csillogó gázvilág fényében megjelennek, s magas sarkú cipõikkel s szemvakító harisnyáikban kacéran lejtenek nagy tömegekben az utcákon.

Az öreg Boér fölébred a padban:

- Mi az, mi?

- Semmi az. Csak aludj... aludj, bátyám.

Irányi Dániel elhagyja a termet. A fiatalabb képviselõk közelebb húzódnak a szónokhoz.

A nagy Busbach pedig egy kanyarulattal átszalad a hölgyektõl a fiatalurakhoz, akik nemhogy emelnék a közerkölcsiséget állásuknál fogva, hanem legelõl ülnek a Terézváros spelunkáiban.

Egymást döfködik ott nehányan.

- No, szóljatok már, valamelyitek, személyes kérdésben.

De néma az mind, s a Busbach szavaira sûrûen potyognak a kitörõ »helyesek« minden oldalról.

Ez keserû lecke volt, s egyszersmind bezárta a belügyi tárca költségvetését.

Az elõadó leszállt székérõl, Tisza felvette télikabátját és eltávozott.

Utána aztán oszlani kezdtek a többiek is, de a miniszterelnök még hallhatta a beszélgetést az elõcsarnokban, míg kocsija jött:

- Hol találkozunk estére? - kérdé egy tompa hang.

- A »Kék macská«-ban - felelte egy rekedt hang.

A FOLYOSÓRÓL

Nedves, ködös idõ van. Az acélszürke levegõ, mikor a Sándor utcába lépünk, egészen elnyeli a tisztelt épületet. Csak akkor veszi észre az ember, hogy már ott van, mikor kigomolyodik elõtte a nagy botú, mord arcú kapus, ki önméltóságának tudatában csupán a belépõ minisztereknek billenti meg a kalpagját, még azt se mindeniknek, mert a horvát miniszter például neki köszön elõbb.

A fertelmes köd nekidûl a folyosó ablakainak is: félhomály terjeng a korridoron, s a gázak piszkos lánggal lobognak a szögleteken, táncoló árnyékvirágokat vetve a futószõnyegekre.

Nincs itt künn egyetlen lélek sem. Mély csend uralkodik mindenfelé, csak a büfébõl hallik ki, mint a csöngettyû, a bájos Irma nevetése. Ebbõl lehet kiokoskodni, hogy mégis ülés van.

Mégpedig rendkívül érdekes ülés lehet, hogy mindenkit ott bent tart lebilincselve a tárgy. Én istenem, hát van még ilyen tárgy is? Hallatlan botrány lehet az! Vajon ki beszélhet odabent?

- Simonyi Iván kezd szólni - felelt egy hang a hátam mögött.

- Simonyi? Azt hittem legalább is Tisza!

De e pillanatban félreugrott a teremõr az ajtó mellõl, s kifelé kezdtek özönleni a képviselõ urak.

- Ki beszél?

- Simonyi.

- Azért jönnek önök ki?

- Dehogy, azért mentünk be.

- Akkor hát nem értem...

- Egyszerû a dolog. Simonyi elszólta magát. Hogy szívesebben hallgassuk, kijelentette, hogy ma említeni se fogja a zsidókat. Amire aztán kijöttünk valamennyien... Nincs ott benn más csak Péchy, Wahrmann, az elõadó, a kereskedelmi miniszter, akinek a költségvetését tárgyalják és õ maga, no meg szegény sztenográfusok.

S valóban az egész Ház ott kóválygott a folyosókon, hanem - hiszen minden napnak megvan a maga külön karakterisztikuma - ma a jobboldali folyosó volt in floribus.

Bittó István tegnap nagy ebédet adott. Ezt a tegnapi ebédet emésztették most a jobboldali folyosón.

A Bittó ebédje olyan szenzációt tett illetékes körökben, hogy az illetékes körökrõl azt lehetne hinni, azok ebédelni se szoktak. Ki volt ott? Ott volt Szlávy József, Apponyi Albert. Hát Szilágyi vajon ott volt-e? Érdekes volna tudni, mit ettek. Volt-e vajon tengeri rák?

Az ördögbe is... milyen sorrendben ültek az asztalnál? Ebbõl talán ki lehetne okoskodni az új minisztériumot államtitkárostól, mindenestül.

Maga a kis Bittó ott izgett-mozgott elevenen, kellemteljesen aprózva lépéseit, megszólított mindenkit, nyájas és beszédes volt. Még a Mészáros Nándor vállait is megveregette.

A jobboldali folyosó azon része, mely elhagyatott, kietlen szokott lenni máskor, s hová dühös pillantásokat vetettek ma a büfébe szállinkózó kormánypártiak, mindvégig pezsgett az élettõl... suttogtak, nevetgéltek.

A másik folyosón nyomott volt a hangulat. Mindenkinek az orra vére folyt. Prónay államtitkár kedvetlenül lépegette végig a szokott distanciát. Prileszky, aki olyan, mint a barát a régi esõt jósló kápolnákban (valahányszor borús idõ van, elbúvik a barát, csak a napfényen jön ki)... Prileszky ma nem mutatkozott. Vizsolyi felkötött karjával morózusan ült az olvasóteremben. Mindenkinek ott volt az arcán a bajóslatú hír: »Urunk Bécsbe megy«.

Egy vidám mosoly nem volt látható az arcokon egész délelõtt. Csak Csernátonynak mert mondani egy anekdotát egy habaréki, arra az erõs megjegyzésére, hogy a fõrendek azon a napon utaztak el Pestrõl, mikor a csavargók kiutasításáról szóló rendelet adatott ki.

Hát ez is úgy volt, mint hajdan Hardegg gróffal. Hardegg gróf diszgráciába jutott József császár elõtt, arról volt szó, hogy József császár tán meg is fogja öletni. Idõk múltával azonban közbejártak a császárnál, úgyhogy az megbocsátott Hardeggnek, de azon föltétel alatt, ha a két legostobább embert Bécsben meglövi maga helyett.

A rendelet reggeli nyolc órakor kelt, reggeli kilenc órakor pedig két Thun gróf elutazott a városból...

De ez az adoma sem melegített meg senkit, azaz átláthatatlan külsõ köd mintha rajta ült volna a kedélyeken.

A miniszteri szobában elhagyottan hevertek a miniszterek télikabátjai. Máskor itt mindig a kéregetõk tömege rajzik. Egy-egy frakkos alak bemegy mint jegyzõ, s kijön mint bíró. Fõispán bemegy mosolyogva, kijön savanyú ábrázattal. Az intimusok besompolyognak, vagy pedig ott cirkálnak a környéken magukban merengve ábrándos szemekkel, mint a szerelmesek: szeret-e szívbõl, színbõl, egy kicsit vagy sehogy sem? Már ti. hogy a miniszter szereti-e õket.

Ha mintha kormány se lenne, mindenki magamagának élt. A miniszteri szoba szép fehér kilincsére senki se tette a kezét.

- Hát nektek mi bajotok van? - kérdé részvéttel Helfy.

- Nekünk? Nincs nekünk más bajunk, csak az, hogy mindenikünk azt hiszi, hogy valami bajunk van.

A T. HÁZBÓL [jan. 29.]

Ennek a rovatnak az alakjai megtámadtak ma a folyosón, hogy miért nem írtam, már jó ideje »t. Ház«-at?

Milyen nevetséges kérdezõsködés! Hiszen tulajdonképpen nekem kellene kérdenem õtõlük Hiccsel: »Uraim, mikor folytathatom a karcolatokat?«

Semmi sem történik, tele van unalommal az egész Ház, mintha egészen elaggott volna. A világ legunalmasabb parlamentje. Még az osztrák parlamentben is esik néha valami, ha csak olyan is, mint a Rieger ötlete, hogy »kitûnõ asszonyság«-nak nevezi Mária Teréziát.

Bizony kitûnõ asszonyság volt, s én örökké sajnálni fogom, hogy nem az õ idejében éltem. Milyen felséges »t. Ház«-at lehetett volna írni arról a bizonyos pozsonyi diétáról a »moriamur pro rege nostro«. Hogy kiharsogott volna onnan a Prileszky Tádé hangja, s hogy csörgött volna Wahrmann oldalán a fényes acél, ha õk is ott lettek volna.

De minek panaszkodnám az idõk változásán; ami a kardot illeti, ott zireg-zörög az a báró Fejérváry oldalán is, mert õ beszél most a honvédelmi büdzsé végén. Kezével a miniszteri székbe fogózva.

Folyosók, mellékhelyiségek mind kiürültek. Hollá! nem tréfa dolog. Egy miniszter-jelölt ha beszél! Elõször szûz ember is, de másodszor ettõl függ talán tárcája. Vezérek, apró népek mindnyájan betódultak meghallani, hogy teszi le Fejérváry az »exámentet«.

Pezsgés, rég hallott zsongás élénkíté a padokat.

Mintha egy kis vég gyûlne a Házba! De mit ér az? Egy uncia vér egy dromedárban!

Fejérváry szép délceg jelenség, a molnárszín aranyzsinóros dolmány pompásan feszül domború mellére, tejszín arcát lágyan árnyékolja be a hetyke bajusz, s szépen nõtt fehér fogai, mint apró tõrnyelek, úgy csillognak elõ a szájából. Báró Kemény Gábor irigykedve nézi, hogy a kabinetben lesz immár nálánál is szebb ember...

Fejérváry higgadtan beszélt s elég államférfias modorban. Tiszát utánozva a külsõ mozdu­latokban (mint ahogy a népszínmû-énekesnõk szokták Blahánét), ami a magyarságát illeti, az olyan, mint egy akadémiai tagé, tudniillik egyetlen jó konstrukciót sem bírt kisodorítani, hanem azért sokszor hangzott helyeslés szavaiba, mert mondott némi vigasztalót is, ami még meghalt fõnökének érdeme.

- Derék két legények voltak! - jegyzé meg egy szélsõbali hang, a Fejérváry stílusát imitálva.

A Fejérváry beszéde volt a nap fõeseménye, utána üres Ház elõtt a pénzügyi büdzsé tárgyalása következett. Kovács Albert teológiai szempontból bírálgatta a pénzügyminiszter költség­vetését, s azt mondta, hogy »némely államban még az államadósságok is a nép hasznára vannak«. Egy pohár víz állott elõtte s azt szürcsölte. Mikor kiitta félig, abbahagyá szónoklatát, s áttolta a poharat Orbán Balázsnak, minélfogva az állt fel, s beszélt, míg a vízben tartott. A t. Ház nem unatkozott, ezalatt, mert valamelyik vidám honatya a Pálmai Ilka asszony arcképét köröztette, mely õt abban a bizonyos kosztümben ábrázolja, midõn ruhátlanul jelenik meg Rip van Winklében.

A kép szertejárt a padokban, öregurak homloka kiderült, némelyik megsodorintotta õsz bajszát is. A fiatalok pajkos mosollyal adták odább. Péchy az elnöki székbõl fel-feltápászkodott, hogy meglássa. A kép ezalatt veszedelmesen közeledett Irányi felé.

Ki tudja, mi lett volna a vége, ha ezalatt híre nem terjed ott benn, hogy a folyosókon párbaj készül.

- Kicsoda, micsoda? No, ideje is már. A külföld még majd azt hiszi rólunk, hogy nem vagyunk már vitéz nemzet.

Nosza, a folyosókra minden ember!

A folyosón ma szörnyû nehéz mozogni. Szapáry Gyula egy egész hadtestet hozott magával pénzügyi emberekbõl. Többnyire hosszú alakok, penészszínû arccal, mintha egy-egy ócska tallér változott volna át emberi ábrázattá.

Hát ki verekszik, miért verekszik? Olay Lajos verekszik. Csak? Kivel? Jankokovics fõispánnal.

Pázmándy Dénes oda sántikál Olayhoz.

- Csak nem kell kímélni. Fõispánt fõispánért. Engem meglõtt az egyik, te pedig sebesítsd meg a másikat. Akkor megint helyreáll az egyensúly.

A folyosó képe érdekes és mozgalmas. Tisza két sarkalatos híve, Csernátony és Bánffy között ül a folyosó szélsõ padjain, s feltûnõ vígan beszéli bécsi élményeit.

Jókain még a debreceni út fáradtsága látszik. Aranyos kedélye sugarait szórja azért jobbra-balra. Engem is elfog a galléromnál fogva.

- Neked is hoztam egy jó tárgyat, öreg. Írhatsz belõle novellát.

- Van is már Debrecenben jó tárgy?

- Van bizony. Ott az ispotály eklézsiát kell megnézni, ahol Könyves Tóth Kálmán a pap. No, még olyan világot nem láttam. Ha mameluk nem volnék, szeretnék debreceni koldus lenni. Azok még csak az igazi nagyságos urak.

Ott nevelte õket az eklézsia. Ami hazug elszegényedett ember van, az mind oda kerül a Rókus parókiába. Nagy szinekúra. Ezek az emberek, akiknek semmijök sincs, egy egész külön világot képeznek. Azoknak a királya a papjuk. És ez egy igazi fejedelem. Mert nemcsak törvényeket hoz, de ebédet is fõzet nekik, s még azonfelül az útjukat is egyengeti az istennél.

Hanem azt ne hidd, hogy ezek az emberek koldulnak. Azt nem teszik a világért sem, hanem beszedik magoknak az adót azoktól a szerencsétlenektõl, akiknek vagyonuk van. A szegények országában minden áldott héten országgyûlést tartanak, akkor az egyik koldusnak kihúzzák a nevét, s akire a sors esett, annak egy nagy pléh perselyt kötnek a nyakára, aminek a kulcsa otthon marad.

Ez a bizalmi férfiú aztán sorba járja a presbitereket és a gazdagabb polgárokat, akik a magok adományait berakják a perselybe.

A szegények státusának ez adószedõ követe felemelt fõvel állít be a küszöbökön:

- A Rókusz nevében jövök kegyelmetekhez.

S felmutatja a jelvényét igazolásul, mert jelvénye van, hogy nem valami pipogya ember, hanem valóságos igazolt tagja a rókusi köztársaságnak.

Ezzel a módszerrel szokták a debreceni szegények megreparálni a státusuk pénzügyeit.

*

Eddig tartott a Jókai novellája, amit nekem hozott. Még tán folytatta volna, ha valamelyik képviselõtársa el nem fogja tõlünk, s be nem viszi a tanácskozóterembe, ahol szinte a státus pénzügyeinek reperálásáról beszélnek.

Az unalom olyan, mint egy szétterjesztett mesebeli zsák. Ha vidáman hajlik is föléje valaki, legott belépottyan.

Ásítozott az elnök és a jegyzõk, ásítozott az elõadó és a miniszter. Ásítozott mindenki.

Csak a Ház órája járt, járt... de az is talán csak azért, mert az ásítozók segítették neki nyelni az idõt.

A T. HÁZBÓL [febr. 1.]

A padok benépesültek egészen. Még az elnöki emelvény elõtt is nagy tömegben állnak a képviselõk. Együtt van az egész Ház, kényelmesen lehet áttekinteni a színeit.

Mert színe van a Háznak, és színe van mindenik oldalának külön-külön. Ezúttal például a Ház »barna«. 1867-ben »fehér Ház« volt. Jövõre, úgy lehet, »zöld Ház« lesz.

S nemcsak ez a színe van meg a Háznak, hanem egy másik: az, amit nem a színek adnak az embereknek, hanem amit az emberek adnak a színeknek.

A gyûrött színehagyott kabátok a baloldalon, a jól táplált testek átellenben; bizonyos választékosság van itt, ott pedig egy kis elmaradás a divattól. A szélsõbalon még magyar ruha is akad, a két Madarász zsinórosan ül egymás mellett, Gyõrffy Petõ, Csanády, Kállay János még mind csizmában szeretik a hazát. A mozdulatok ruganyossága, testtartás, járás, nézés, mindez elüt egymástól.

Egy átlábolhatlan mélység van a két párt között: a ruhaszabás.

Herman például ott ahol van, elvan. De ültessük csak a bársonyos Gromon mellé, azonnal botrányossá válik. Andrássy Tivadar Szabó Endrével karonfogva nevettetõ látványt nyújtana. Egyszóval a ruha teszi a pártokat és az embereket; akin a ruha gyermekkora óta jól áll, arról biztos, hogy mameluk lesz, akin nem jól áll, kénytelen ellenzéki lenni. Lélekemelõ példa erre a két Odescalchy testvér, a kormánypárti Gyula herceg hetyke blúzával, a szélsõbali Artúr herceg a patkós csizmáival. A pártok még jobban különítik el az embereket a szokásaikban, modorukban, mint az ágy, melybõl származtak. Ha Nopcsa udvarmester két esztendeig lenne a baloldalon, fehérvári bicskát hordana a csizmaszára mellett. A pártoknak amalgamizáló ereje van.

De a karzatoknak is megvan a maguk jellemzõ színe. Így például mindjárt észrevenni a fõrendi karzatok zsúfoltságáról, hogy ma megint a kis mérges tengeri kígyót fogják mutogatni.

Gyönyörû asszonyok ülnek köröskörül. (A tüzes szemû, kedves zsidó lányok, akik úgy érdeklõdtek ennek a kérdésnek az elejeért, ugyan hová maradtak el egészen?) Csupa haute-crème, a társaság és a második legjobb társaság hölgyei. Fantasztikus kalapkák a fejeken. Színes bélésû mantillák hanyagul odadobva az üres karzati székekre. Vakító színpompa fent, vidorság, elevenség, harcias hevület idelenn... Pulszky Guszti mély gondolatokba merülve, Szilágyi Dezsõ trikóban, mint Komjáthy szokta mondani, Herman izgatottan, Irányi méltóságos pózban. Íme a színlap és személyzet a mai elõadásról!

A folyosók természetesen üresek, a büfében a szép Irma dobogó szívvel várja a villanyos csöngettyû zizegését, mert ez a »változás«, a Ház ilyenkor önti ki fölöslegét... vagy behúzza a külsõ tartalék csapatokat.

Dehogy mozdulna helyérõl egy is. Nagy halott felett tartanak ma prédikációkat. Lesz krokodilus könny elég, lesz ravasz bánat és fájó megnyugovás.

Míg az unalmas stimmelés tart (a kérvény-benyújtások, jegyzõkönyv felolvasások), a képvi­selõk a magukkal hozott lapjaikat olvassák kiterítve a padokban. A függetlenségi párt proklamációja képezi az általános eszmecserét.

»Ez aztán a taktika!« - gondolja magában Mocsáry. - »Sok programot csináltunk már az igaz, hanem még ilyet nem csináltunk egyszer sem. Olyan sikerült dolog ez, hogy amiatt ugyan még ókonzervatív is lehet az ember!«

- Mester! - mondja Szalay Imre Istóczynak megszorongatva a kezeit. - Megszaporodtunk az éjjel derekasan.

- Nem kérek belõle! - szólt Istóczy visszautasító mozdulattal baljóslatú hangon.

E pillanatban felemelkedett helyérõl a miniszterelnök. Csend lett. Kezdõdik a fõrendi üzenet! Mindenki Tiszát nézte, amint ott állt egy fél percig szégyenlõsen, kissé habozva. Elõször jön õ vereséggel a Ház elé. Nehezek õneki most a szavak.

Röviden beszélt, bús lemondással. Vagy csak a hallgatóknak rémlett úgy, hogy egy kis elégikus tónus vonul át a hangján. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy a »Ház« leveszi a javaslatot ezúttal a napirendrõl...

- Igaz! - kiáltá közbe Teleszky. - Nem érdemes a fõrendiházzal feleselni. Mindig az okosabb enged.

- A gyöngébb! - harsogtatta Lükõ a túlsó oldalról.

- És utasítsa a Ház a kormányt - folytatta Tisza -, hogy alkalmasnak mutatkozó idõben újra beterjessze.

- Majd a választás után - szólt csípõsen Ugron Ákos (aki még mindig mérges Tiszára azért, hogy Gábortól bocsánatot kért a múltkor, midõn õt nézte annak).

De Tisza gyorsan csap le, mint a héja, ha apró madár fut torka felé.

- Igenis a választások után, hogy hadd nyilatkozhassék a nép.

- Helyes! - rivalgá Prileszky ájtatosan. - A nép beszéljen. S kékes szemeit az ég felé emelte.

- Te pedig hallgass, Thaddus. Hiszen téged Pantocsek buktatott meg a nép elõtt.

- Nem igaz, mert Roszival buktatott meg. Az is úgy, hogy szélsõbali programmal lépett fel. Én magam is akartam, de nekem nem hitték el.

Irányi volt a következõ szónok. Az õ nagy figyelemmel hallgatott beszéde a mai ülés fény­pont­ja. Az igazi demokrácia nemes, tiszta hangja csengett a teremben... Mint mikor friss fuvallat fut át a búzák fölött, a baloldali és habaréki üres kalászok elkezdtek mozogni, sustorogni... Nem tetszett nekik a kemény hang, melyet a fõrendekkel szemben használt. Mire való az? Irritálni õméltóságaikat!

Egy fiatal, szõke emberke lépett ki most a sorompók elé:

- Ki ez? - kérdék mindenfelül.

- Nagy István, annak a híres Nagynak a fia... Hogy is hítták csak? Ejnye, nem jut eszembe.

- Nagy Fridrik?

- Ej dehogy... más.

- Nagy Kristóf?

- Nem, nem... Nagy Pálnak, felsõbüki Nagy Pálnak a fia.

Mire megtudtuk, hogy kicsoda, akkorára már leült. Úgy kelt fel, mint ismeretlen nagyság, s úgy ült le, mint ismeretes antiszemita.

»Istóczy Gyõzõ!« - kiáltá a jegyzõ.

Hogy aláhajlott a karzatról mindenki. A pántlikák hogy röpködtek, és a tollak hogy rezegtek a hölgyek kalapjain. A rettenetes ember fog szólani. A folyosókról bejöttek. Még az õrök is odalapultak az ajtónyílásokhoz. Az istenek õrizetére bízván a télikabátokat. Istóczy mindig sápadt, mintha trémája lenne. Szögletes homlokán hideg verejték gyöngyözik, ha beszél. Szemeit rendesen lesüti. Szenvedélyes szaggatott elõadása van, kezeit ritkán mozdítja, hanem a vállain emel egyet, valahányszor nyugponthoz ér.

Most nem a zsidógyûlölõ beszél ki belõle, hanem a taktikus. A függetlenségi párt mai proklamációját töri össze, azt mondván, hogy a függetlenségiek antiszemita kortesbõrbe bújt filoszemiták, s óva óvja tõlük a választókat.

Istóczy beszéde sok zúgást, sok derültséget és nagy szenzációt okozott.

- Úgy kell nekik - mondák a jobboldaliak nevetve.

Magok a függetlenségiek is elösmerték, a komolyabbak: »Úgy kell nekünk, ha nincs bátorságunk igazi színt vallani. Minden görbe útnak megvan a maga tövise.«

Csak Csernátony vigasztalta õket szokott szellemes, gúnyoló modorban a folyosón.

- No, azért ne ijedjetek még meg. Hátha az álantiszemitizmus még jobban prosperálhat, mint az igazi. Mondok én nektek egy történetet. A római piacon esett meg. Egy polgár maga köré gyûjtvén a csõcseléket, elkezdett röfögni és visítani, mialatt tógáját összefogta a hóna alatt. Ekkor egyszerre széthajította az öltönyt és megmutatta, hogy a malac nincs sehol. A közönség tapsolt és éljenezte.

»Páratlan mûvész. Fölségesen utánozza a malacot! Koszorút a nagy férfiúnak.«

Ekkor egy másik római polgár azt mondja a népeknek: »Nem olyan nagy dolog ez atyafiak, jertek el hozzám holnap, és én is meg tudom ezt csinálni«.

Másnap csakugyan nála gyûlt össze a nép. Õ kilépett éppen olyan ruhában, mint a tegnapi mûvész, s a tógáját is úgy tartá összefogva a hóna alatt, mint az. Midõn azonban visítani és röfögni kezdett, egyik fölkiáltott a nép közül: »Ez nem tökéletes!« »Kontár!« - ordítá egy másik: »Fogalmad sincs, a malac hangjáról te, léthûtõ!« - kiabáltak némelyek. »Kergessük el, kövezzük meg!«

Ekkor a polgár szétterjeszté tógáját nagy hirtelen, s felmutatta lábánál fogva a hóna alatt visító igazi malacot.

Még Herman beszédjérõl kell szólanom, melynek voltak egyes briliáns részletei, de mely irányában kissé zavart volt. A méltóságos urak a karzatról kigömbölyödõ ábrázattal bólingattak az antiszemitikus slágvortoknak. Tisza bosszúsan rázta meg fejét több ízben, s az eredmény az lett, hogy Pulszky Ágost »álcázott antiszemitáknak« nevezte el a mai proklamáció embereit.

- De hát mik vagyunk mi tulajdonképpen? - méltatlankodék Helfy. - Hiszen Istóczynak ellenkezõleg »álcázott filoszemiták« voltunk egy negyedóra elõtt...

- Hja, egy negyedóra nagy idõ nektek - mond Jókai. - Azóta már megváltozhattatok.

Azután Szilágyi beszélt hosszan, epésen Tiszát szorongatva, s palacsintává lapítva a kovászt, mellyel eszméinek tésztáját meghabarta, s mely kovász, hogy Hermannal szóljunk, »nem volt rossz, csak sok«.

A MAI ÜLÉSBŐL

A házassági törvényjavaslat tárgyalásának második napja. Karzatok teliden-tele, a képviselõk óriási számmal. Az írói ketrecekben ember ember hátán. Annyit jegyzett Tisza tegnap az elõtte álló ívpapírokra, hogy mindenki kíváncsi ma meghallgatni, mit jegyezett.

Csodálatos mulatság ez! Meg akarjuk tudni, mit mond valaki egy betegrõl, akirõl már tudjuk, hogy okvetlenül meg kell halnia.

Van abban valami megnyugtató talán, ha megtudjuk, hogy miben halt meg? Ha részletezik az egyes fázisokat, halálos vívódását, ha lefestik. Pedig hiszen csak arról van szó. Mert azt már csak Irányi hiszi, hogy a fõrendek életben hagyták volna, ha tökéletesebb.

Hm! Nem abból az indokból kellett annak sírba dõlnie, mint a régi spártai csecsemõknek, kiket a sziklára tettek ki, ha nem voltak elég erõsek.

...Ez nagyon is erõs volt nekik, dacára gyengeségének.

No de nem is a halott tisztességes eltakarítása okáért van itt tán a nagy érdeklõdés, hanem az élõk miatt... Hogy hátha azokból is sikerül valakinek valakit agyonütni a vita hevületében?

Fogjunk azonban hozzá az ülés vázolásához novellaírói stílusban.

Szép nyári nap volt. (Igen, igen, a február dacára is.) A képviselõház kapuján ki volt függesztve a táblácska: »Minden jegy elfogyott«.

S ez a legbiztatóbb jel arra nézve, hogy érdekes ülés lesz. Mert hogy mi lesz, azt egyenkint nem tudhatja elõre senki, hanem összesen valamennyien megérzik, mint a köszvényes láb az esõt.

A folyosókon már pont tízkor nagy tömegekben hullámzottak a képviselõ urak. Bizalom­telje­sen a mamelukok, dagadozó mellel a habarékok, csüggedten szemlesütve a szélsõbaloldaliak, akiket most divat lett szekírozni.

- Még horvát is szívesebben lennék ez idõ szerint, mint szélsõbaloldali - haragítja õket Szlávy Olivér.

- Nem minden ember egyforma - jegyzi meg jelentõségteljesen Mocsáry.

- De barátom - vág oda Csernátony, nagymestere a találó megjegyzéseknek -, nézd meg a kínaiakat. Ugye mind egyformák? Pedig csak azért, mert valamennyi a szemöldökét borotválja. Csak hát add meg. Mind egyformák vagytok ti azóta, ahogy leborotváltátok tegnapelõtt a szemöldökötöket.

A Házban az elsõ szónok Istóczy volt, ki Herman Ottó tegnapi szemrehányására kijelenti, hogy a »haszontalan, hitvány csavargó« kifejezés nem az õ lapjában volt, hanem a kecskeméti újságban.

- Semmi sem könnyebb - beszéli Komjáthy a környezetének -, mint a sértõ kifejezések alól kibújni. Nekem is van egy kliensem, aki mikor alperes volt, s felolvasták elõtte és a felperes elõtt egy dologban a marasztaló ítéletet, azt kérdezi az én kliensemtõl a bíró: »Van-e valami megjegyzése?« - Van, kérem alássan, egy kérelmem a bírósághoz. »Fellebbezni akar?« - Nem, kérem alássan, csak azt akarom megkérdezni, szabad-e nekem, tekintetes bíróság, azt mondani itt szemtõl-szembe a felperes úrnak, hogy alávaló gazember. »Nem szabad« - felelte a bíró szigorúan. - Hát akkor nem mondom, kérem alássan.

Kõrösi Sándor kétszer nyitotta ki az ajkait ma. Elõször az ülés elején mondván egy »három hasábos« beszédet, s az ülés végén egyszer kiejtvén egyetlen szócskát az »implicite«-t.

...Fájdalom ez az utóbbi keltett tartósabb hatást!

Hanem Hegedüs Sándort ma megszállta a szentlélek. Egyikét mondta azoknak a legirigy­lendõbb beszédeknek, melyeknek jelentékeny részét a gyorsírók és az »egy hang«-ok csinálják hozzá. (Zajos helyeslés. Hosszan tartó derültség. Élénk zaj. Mozgás. Nyugtalanság. Nyugtalanság stb.)

Hegedüs után Ugron szólott a szép tulipiros kisebbik Ugron. A fõrendiházi ellenzéket védelmezte.

Gondolta magában: »Hadd legyen már ilyen is«.

- Zeyk! Zeyk! - kiabálta szavaiba elõször egy hang, majd nevetve többen.

Hanem hát azt nem értette meg senki. Míg végre megmagyarázta valami erdélyi ember, hogy egy külföldi tudós munkában olvasható az a passzus, hogy a magyar felsõházban négyféle fõrendek vannak »hercegek, grófok, bárók és Zeykok«.

Ugron Ákos után akárki következett volna, biztos sikert arat.

Hátha még az az akárki Tisza Kálmán?

Õ kel fel. S a karzat, földszint olyan csöndes lett, hogy meg lehetett hallani a túlsó oldalon a Plachy Tamás nehéz szuszogását.

Tisza már sok jó beszédet mondott életében, de még így egy sem tetszett a mamelukoknak. Fõleg a tegnapi szónokokat paskolta, a két legkiválóbb beszédet, a Hermanét és a Szilágyiét szedvén szét nem a szokásos csûrt-csavart dialektikával, hanem a logika erejével, néhol éles szarkazmussal, szatírával váltotta fel a nehezebb fegyvert. S játszva bizonyos könnyed egyszerûséggel bánt el ellenfeleivel.

Látszott, hogy ez egyszer igaza volt.

A mamelukok kidülledt bámuló szemei édesen, büszkeséggel tapadtak rá. Sõt az ellenzék is érezte, hogy »milyen jó volna elcserélni Mocsáryért«.

KAPHATÓ KÖVETEK

(Folyosói történet)

A brassói oláhoknak, akik a circumspectus modort eltanulhatták ott helyben a brassói szászoktól, valami pörös huzavona ügyük van az eklézsiájuk nevében.

Amennyire úgy félfüllel hallottuk az ügyet, a templomnak kapnivalója lenne a közalapítványi vagyonból. Erre a »kapnivaló«-ra már évek óta adósságokat csinált az egyházi elöljáróság. Ezeket az adósságokat kezdik erõsen sürgetni, ha a templom nem fizetheti, fizessék a kötelezett elöljárók. Ez irányban a pör is folyik. Nincs itt hát más teendõ, mint bejönni Pestre Trefort miniszterhez, hogy bonyolítsa le hirtelen azt a kérdést, hogy a templomnak kapni kell.

Le is jöttek a brassói oláhok. Trefortot éppen otthon találták. Az volt az elsõ, hogy elmentek megkérdezni a minisztériumbeli kapustól: jókedvû-e?

A kapus azt találta, hogy õexcellenciája éppen mérges: egy beteg püspöke gyógyult meg.

- No, hát akkor erõsíteni kell magunkat. Akkor nekünk a saját képviselõnk nem elég, mert az csak minket képvisel, szerezni kell idegen képviselõket is, hogy nagyobb nyomatéka legyen a deputációnak.

Az országházi folyosókon minden oldalon van unatkozó ember, aki csak azért ácsorog ott, hogy valami szerencse érje. Némelyik hiába vár egy egész, néha két egész cikluson át, hiába vár örökké, másiknak ellenben mindég akad valami, beleszövik egyik vagy másik messzeható kombinációba, szekundánsnak hívják, vagy legalább partnernek, kiszemelik valami hivatalra, megszólítja a miniszterelnök, s karonfogva sétál vele két percig. A kisebb szerencsék közé tartozik, ha valamely vidéki küldöttség, s ilyen küldöttség mindennap akad kettõ-három (A miniszterek már elõre örülnek télen a hófúvásoknak. »Hm, most csak nem jön már deputáció sehonnan«), kér fel egy vagy más honatyát, csatlakozzék hozzájuk. Bizony lekötelezi vele Brassó városát örökre. Hogyha lesz még valamikor oláh lázadás, hát írást adnak, hogy õneki kivételesen semmi bántódása nem lesz.

A »folyosó aranyásói« közül akad erre is vállalkozó mindig. Minden szakmának megvannak a maga külön-külön egyéniségei. Olyanok, akik elvállalnak interpellációt, akármi legyen és akárkitõl jöjjön. Olyanok, akik zsirálnak, és akik zsiránst keresnek. Sokan protezsálással foglalkoznak passzióból, mások ellenben az intrikálásban élnek. Vannak, akik készek nyomba kocsira ülni s elhajtani a rákospalotai erdõcskébe. Továbbá ott vannak azok is, akik semmit se csinálnak, semmit se szólnak, hanem mindig azon tünõdnek, hogy hova csatlakozzanak. S végül azok, akik a különbözõ kérvényezõk karához csatlakoznak. Ma szegedi cívisek megyét sürgetnek, holnap már Csanád megyei nemesek a megye megtagadását kérik. Holnapután vasutat kunyorálnak Balassagyarmatnak, negyednap egyetemet Pozsonynak, ötödnap adóhalasztást magoknak.

Így lõn tehát, hogy a brassói deputáció »impozáns«-nak egészítette ki magát, mintegy hat-hét idegen képviselõvel. Csupa öröm volt õket megnézni, mikor megindultak a korridorról a miniszteri szoba felé.

A szögleten azonban találkoznak Beöthy Algernonnal.

- Hova mentek? - kérdezi Beöthy.

- Oláh templom vagyunk - felelék. - Megyünk Treforthoz deputációba. Gyere be velünk te is.

- Oláh templom vagytok? Biz én nem megyek. Azt se tudom, mirõl van szó.

- Ugyan minek is tudnád? Csak te gyere, úgyis fekete kabát van rajtad.

Erre aztán nekiestek az egyház presbiterei is a tekintélyes külsejû fekete úrnak, hogy ne vesse meg õket, hogy csak jöjjön be õ is, hiszen nem kell ott egyebet cselekedni, mint megállni és meghallgatni, amit az õ vezetõjük ékesen eldeklamál.

...Hát szegény Beöthy Algernon mit tehetett egyebet, mint azt, hogy isten neki, becsoszogott õ is a vörös szobába »oláh templom«-nak.

A vezetõ miután elköhintette magát, rágyújtott a dikciójára, s elõadta, hogy az ügy igazságos, és hogy ha õexcellenciája becses jó akaratát megnyerik, milyen fényes lap lesz az Brassó történetében, és hogy már annál is inkább sürgethetik a megoldást, mert huszonkét esztendeje húzódik ez az eset stb.

Trefort miniszter: Tisztelt küldöttség! Megértettem azt, amit önök mondottak, s magam is tanulmányoztam, s mondhatom Önöknek, hogy részemrõl minden lehetõt megtettem eddig is, s ezután is meg fogok tenni. Hanem hogy már huszonkét év óta húzódik ez eset, éppen az mutatja, mennyire bonyodalmas és komplikált. Azért hát mindenekelõtt türelmüket kérem, mert az ilyen dolgot nem lehet felületesen elintézni. Legyenek nyugton és türelemmel.

Az oláhok összenéztek, a lógós deputátusok nem különben. A vezetõ megrántotta a vicevezetõ szalonrokkját, az meg az utána következõét. Látszott is, hogy mind a hármuk ajkán valami felelet gyülekezett, de nem bírt konkrét alakot ölteni, mire a legvégzetesebb percben, midõn már a miniszter egy könnyed meghajlással éppen el akarta õket bocsátani, váratlanul elõrelép Beöthy Algernon, s így szól:

- Nagyméltóságú miniszter úr! Alázatos köszönettel vettük szavait, de tiszteletteljesen kijelentjük, hogy a türelemnek is van határa...

(Igaz! - mondá fojtott síri hangon a vezetõ.)

- Várunk igenis, kegyelmes uram - folytatá Beöthy még emeltebb hangon -, várunk még huszonnyolc esztendeig, de azontúl egy napot sem lehet.

A miniszter elnevette magát, úgyhogy kénytelen volt elfordulni, a lógós deputátusok közt hangos hahota tört ki, rohantak is kifelé nyakra-fõre, mit látván a fejvesztett oláhok, búsan szó nélkül cammogtak ki õk is.

Hanem tudom, megesküdtek rá, hogy ha még egyszer eljönnek húsz év múlva ebben az ügyben, Beöthy Algernont nem veszik be többé oláhnak.

A HARMADIK NAP

(Országházi karcolat)

Az üzenet-vita még mindig tart - oldalágon. Már mindenki és minden meg lett támadva. Van-e még valami szûz hely?

Hátha tud találni Mezei Ernõ?

A folyosók tömve vannak szivarozgató képviselõkkel és vidéki deputációkkal. Horváth Gyula fekete díszkötésben jár fel s alá. Amibõl nyilván kitûnik, hogy megint vasút kell Szentesnek. Néha karonkapja gróf Károlyi Sándor, suttognak, amibõl megint azt kombinálja ki az okos ember, hogy a tiszai kvótát is ma vetik ki.

Már három napja folyik róla a tanácskozás. Sehogy se bírnak megegyezni a Tisza melléki érdeklett birtokosok. Már végre beleszólt Andrássy Gyula is.

- Ugyan mit okoskodtok vele annyit. Bízzátok rám. A közös kvóta csak nagyobb dolog volt, mégse gondolkoztam rajta...

(Az meg is látszik - dörmögte az egyik érdekelt.)

- Jó formán a kalapomból húztam ki, mégis elsült...

- Az osztrákoknak.

Míg Mezei és Dárday Sándor beszéltek bent a teremben (Hermant cáfolgatva az egyik, a klérust korholva kissé - igen helyesen - a másik), azalatt a folyosón senki sem beszélt egyébrõl, minthogy kicsoda »Timoleon«.

Egy név, mely egy délelõtt lett ismertté! Egy könyv, amely alányom érdekességben tíz rossz beszédet. Hát nem valóságos csoda ez?

Ki az a Timoleon? A titokzatosság kíváncsiságot ébreszt. Minden ember azt kérdezte, ki írta a »Legújabb politikai divat« címû röpiratot.

- Salamon Ferenc.

- Lusta hozzá!

- Akkor hát Tisza István.

- Fiatal hozzá!

- Berzeviczy Albert.

- Nem elég goromba hozzá!

A jegyzõ ezalatt: »Jókai Mór«-t kiáltotta. Vége lett Timoleonnak és mindennek. A büfé vendégei otthagyták sonkaszeletjeiket, s a folyosót mintha hirtelen kisöpörték volna, csak a szerteszét szórt tömérdek még füstölgõ szivarvég hirdeti, hogy ezeket egyszerre nyelte el a terem.

Mély figyelemmel és csendben hallgatták a legnagyobb elsõ magyar embert, s beszédjében volt is egypár lendületes hely. Kivált, ahol azt mondja, hogy ha mi sirathatjuk Jeruzsálemet, hát mért ne sirathassák a szegény zsidók?

(Én miattam hadd sirassák - bódult bele egy jóízû antiszemita hang.)

Hanem nem gyújtott úgy, mint Jókai más beszédei. Egypár helyen ott tündöklött a Jókai humor egy egy szilánkja is, s kivált nagy derültséget keltett, midõn megjegyzé, hogy »Apponyi gróf háta mögött többen ülnek, mint a Szilágyi háta mögött«. Ami tényleg is igaz volt: mert Apponyi elõbb ült nehány paddal, mint Szilágyi.

Helfy volt benn az elsõ szónok, aki igazán a »tárgy«-hoz szólt kellõ objektivitással, és érdekesen hangsúlyozta a fõrendiház reformjának szükségét.

Vérszemet kapott erre két fiatal antiszemita: Gruber, aki a Háznál nõtt, saját termés és Vadnay Andor, akit vidékrõl liferáltak.

Gruber most még antiszemitább volt, mint a múltkor.

- Olyan modorban beszélt, mint egy Rabagas - jegyzé meg valaki a habarékon.

- Dehogy úgy, hanem úgy mint egy bálbizottsági elnök Körmöndön vagy Zilahon...

Vadnay Andor (a következõ szónok) a múltkori felszólalásával híressé tette Péchy Tamást.

Mert Péchy Tamás akkor mondta életében az elsõ kitûnõ élcet, midõn Vadnay mindjárt a szûzbeszédében oly kíméletlenül támadta meg Eötvös Károlyt:

- Figyelmeztetem a képviselõ urat, hogy nem szokás »mindjárt« így beszélni.

Ezen a »mindjárt«-on nyugszik a súly. Mert »azután« már szabad.

Hanem ma nem bántott Vadnay senkit: szelíden, csendesen mondta el a dolgát.

- Hm, megvan annak a maga oka.

- Ugyan mi?

- Eötvös van utána feliratkozva. Mégiscsak ravasz ember az az Eötvös.

A VITA VÉGE

Nagy hölgyközönség ült a karzatokon, a képviselõi padok is megteltek. Nem is hiányozik talán senki, csak a tisztelendõ urak.

Még akkor is látszanék, hogy szavazás lesz, ha Podmaniczky Frigyes alakja elõ nem bukkanna a korridoron.

Egy kicsit soványabb lett megint a báró, amióta utoljára láttuk az utolsó név szerinti szavazásnál karácsony elõtt. De amellett igen jó színben van, s remélhetõleg még igen sokszor fog szavazni.

Különben is ma nem volt érdemes fölballagnia.

Mert hiszen ma csak az lehet a jelszó, hogy a javaslatot vagy támogatni kell, vagy nem kell támogatni, de levenni mindenáron kell...

A napirend elõtt Simonyi Iván kelt fel, s kijelenté, hogy õ dacára Herman tegnapi felszólalásának, ott akar ülni és ott fog ülni, ahol eddig ült.

E hír (hogy a Pesti Napló stílusát használjam) villámgyorsan terjedt el mindenfelé; megsürgönyöztetett Kálnokynak, s az az összes európai udvaroknak tudtul adá, hogy Simonyi Iván nem fog a helyérõl elmozdulni.

Azután Tisza Kálmán következett. A képviselõk nagy része az elnöki katedra elé tódult, hogy jobban hallhassák. Mert ez idõ szerint határozottan Tisza a Ház legjobb szónoka.

Mennyire változnak az idõk! Valaha unalmasnak tartottuk. S ez is volt õ akkor! Tán õ emelkedett azóta? Nem! A mi ízlésünk hanyatlott! És a jó szónokok már kihaltak.

- Helyre, helyre! - kiabáltak a padokban ülõ képviselõk a katedra elõtti nagy csoportra. De senki se mozdult.

A miniszterelnök teljes egy óráig beszélt nagy figyelem közt. Most is, mint majdnem mindig, polemizált kivált Eötvös, és akire leginkább van gusztusa, Szilágyi Dezsõ ellen. Mai beszéde azonban nem csinált olyan frenetikus hatást, mint a múltkori, pedig valóságos krokikból állott ez is: nagy tarkaságban defilíroztatta el a hallgatóság elõtt az izenetvita különbözõ felmerült részleteit, s itt is, ott is csípett vagy karmolt egyet.

Természetes hogy ezután nyomban felkelt Szilágyi Dezsõ.

- Tudjuk, tudjuk, félreértett szavai megmagyarázása. Szilágyi ti. ezt a szólamot praktizálja, hogy már elõre élhessen ama miniszteri joggal, annyiszor beszélni egy tárgyhoz, ahányszor neki tetszik.

Szilágyi felszólalása után még csak azt döntötték el, hogy kétszerre vagy pedig külön-külön szavaznak-e a miniszterelnök határozati javaslatának elsõ és második részére. A mamelukság egyszerre akart készen lenni.

35 vótummal a »junktim szavazás« gyõz.

Ekkor következik a név szerinti szavazás a határozati javaslatra. Itt 40 lett a kormány többsége.

Móricz Pál följegyezte magának a két számot, harmadikul a mai dátumot, és rohant betenni a lutriba.

Természetesen a bécsi húzásra.

A reskontó most tehát így áll:

            6, 35, 40.

- Hátha ki nem jön, Pál úr?

- Ha ki nem jön - mondja -, elteszem »alkalmasabb idõre«.

A KÖLTSÉGVETÉSI VITA

- Ha az isten akarja, a kapanyél is elsül.

Az a csoda is megeshetett hát, hogy a költségvetésrõl szóló javaslat népes Ház elõtt tárgyaltatott, s igen érdekes vitát provokált.

A karzaton ott ült egy hajdani szép asszony, aki már több év óta nem jelent meg a képviselõi gukkerek színe elé.

A folyosón a következõ adomát beszélték róla. Hogy mikor még eljárt az ülésekre - mindennapos levén ott -, elnevezték »Hungáriá«-nak.

Ma hát így szóltak az egyik miniszterhez:

- Nézd, kegyelmes uram, itt van a szép »Hungária« is!

- Látom - mond a miniszter. - Hungária? Hiszen az az, de a tatárjárás után.

Vagy megesett, vagy meg nem esett ez a kis bonmot, de annyi bizonyos, odalenn a tanácsteremben is egy kis tatár invázió volt Tisza ellen a habaréki padokról, s Hungária (ez a másik, ez az örökké viruló, örökké szép) is szenvedett annyit, hogy Apponyi gróf (aki pedig meggondolva szokott beszélni) azt mondotta, hogy Horvátország politikai súlya is nagyobb ma az övénél.

De már erre elpirult Bedekovics a székében, s ez volt az elsõ színvallása életében.

Különben hogy megtartsuk a sorrendet, Horánszky volt az elsõ szónok, ki egészen úgy beszélt, mintha Apponyi már elõtte beszélt volna, pedig Apponyi utána beszélt. Mindenik beszéd eredetibb lett volna a másik nélkül, de természetesen magasan kiemelkedik az Apponyi gróf beszéde.

Apponyi különben sem szólal fel soha, ha nincsenek eszméi. Mindig tartalmas, magvas, átgondolt és komponált orációkat mond. Talán nem oly debatter, mint Tisza, nem is olyan rokonszenves politikai egyéniség (soha nem is lesz, mert eszméinek, gondolkozásmódjának talaja nem magyar), de mint szónoknak hasonlíthatatlanul több fényes tulajdonsága van emennél. Az öblös hang, mely végig cseng-bong a teremben, s mely minden modulációra alkalmas (nem úgy, mint a Tiszáé, kinek csak egy tónusa van), azonfelül melegség van a beszédeiben, és ami talán a legritkább dolog ma a mi parlamentünkben, van bennök szín. A nyugalom, mellyel beszél, a hangsúlyozás mûvészete, becsületére válnék egy Canningnek is. Hatalmas éljen hangzott fel s gratuláló kézszorítások.

- Te Pitt! Te Fox, te Sheridan!

Tisza izgatott volt a beszéd után. (Jobb szereti õ Szilágyi Dezsõt.) (Szilágyi Dezsõ is jobb szereti magamagát.)

Majdnem ingerülten riposztírozott Apponyinak, de nem oly szerencsésen, mint Szilágyinak szokott. Tisza arca ilyenkor vészjóslóvá válik, fejét hátrább veti, s õsz haja hátul a vállára ér.

Éppen mert ingerült volt, azért nem sikerült Apponyit lepogonyítani, pedig a réseket rögtön megtalálta a miniszterelnök, s oda is ütött, de nem elég találóan. (Nagyon el vagyunk már kényeztetve, tisztelt miniszterelnök úr.)

- Köszönöm Apponyinak, hogy nem bízik bennem - végzé kálvinista diákféle észjárással.

A jövendõ kor hogy fogja törni ezen a fejét, hogy ugyan mi köszönni való van abban, ha az emberben valaki nem bízik.

Hanem az is jó volt, mikor eldicsekedett vele:

- De a zsandárokat... a zsandárokat mégiscsak én csináltam.

Tisza után a részletes vita következett, s Somssich kezdett szólani »mély figyelem« közt.

Tisza azonban jónak látta e pillanatban távozni a terembõl, s valóban ilyenkor látszik meg mekkora nagy hatalom a mi urunk.

Ahogy felkelt, mindenki felkelt, ahogy diskurálni kezdett kifelé indulóban, mindenki diskurálni kezdett, s vége lett a nagy figyelemnek és a Somssich orációjának.

Hiába no! Minden, még az ellenzéki beszédek sikere is az õ szemöldök-rángásától függ.

SZOLNOK SZOLNOKAI

[febr. 16.]

- Mehet! - hangzik fel képzeletben a mozdonyvezetõ szava, s Matuska Péter felül a gõzkazán mellé.

Egy perc alatt röpülünk, mint a mesékben a táltosok hátán, elhagyjuk a fõváros nedves barna házfedeleit, a gyárak kéményeinek füstjét, vidék vidék után elénk ugrik, s hipp-hopp, ott vagyunk Szolnok városában.

A vagonok egyikében egy törvényszék van.

Matuska Szolnoknál le akarja tenni a törvényszéket. Ott van annak a helye, ahol a legszebb fõispánné van az országban. De különben is ott áll a megyeháza is. Ne álljon ott árván. Két ház több, mint egy ház. Itt kell elhelyezni a törvényszéket.

Polónyi boldogan bólingat a padban. Nagy kék szemeivel hálateljesen pislant a miniszteri padok felé, ahol azonban nincs ott ma az »Úr«, csak a mediumok terpeszkednek szóra­kozottan.

Azután a karzatra igazítja tekintetét, van-e ott vajon szolnoki ember, akinek megmondhatná egy kevély pillantás:

»Íme nézzetek ide! Ez az én mûvem!«

De szolnoki ember nincs a karzaton, hanem fájdalom van karcagi s vidékebeli idelenn. Össze van gyülekezve a környék. Éles, Grecsák, Turgonyi, Sárközy. Úgy néz ez ki, mint mikor valamely kukoricást kezdenek a hajtók körülállni, s ugrálnak ki a barázdákon belõle a nyulak, akiknek a fekhelye ott vagyon.

Éles Henrik csak azért szólal fel, bizonyosan csak azért, mert nem tartja jó kortesfogásnak a kormánytól, hogy két törvényszéket vesz el, s egyet ád.

Mert nem is valami nagy dolog két törvényszékbõl, a karcagiból és a jászberényibõl egyet csinálni, hanem egybõl kettõt, ez a bravúr a választások elõtt. Ez volt az õsapák metódusa. Halálos vétek attól elmenni.

Különben pedig mint okosabb õ szívesen enged, legyen hát a kettõbõl egy, isten neki, de tegyék Jászberénybe. Hiszen Lehel is ott tartotta az õ kürtjét.

Mire felháborodva felállt a Ház egyik legkedvesebb tagja, a ritka hajú Sárközy Aurél. Hogy hát kár örökké rendezkedni. Nem ér az semmit. Ma ide tesznek egy sifont, holnap amoda tolnak egy almáriumot. Az ördög elvitte azt a házat, ahol örökös hurcolkodás van. Halasztási indítványt ad be, hogy mindezek a dolgok maradjanak akkorra, mikorra a királyi táblát is decentralizálják. Mert qui habet tempus, habet etiam kerület!...

Turgonyi az õ hamisítatlan hangjával nem bánja, hogy két törvényszékbõl egy legyen, de bizonyosan Szolnokon legyen.

A Ház órája kezd a kettõ felé közeledni. Grecsák ígéri, hogy hosszabb lesz.

A képviselõk szívébõl kívánkozik az óhaj:

- Szálljunk ki ebédelni!

S mindenki kitûnõ étvággyal siet enni, ezen változatos vidéki kirándulás után.

SZOLNOK SZOLNOKAI

(A második nap az országházban)

[febr. 17.]

Mióta Csernátony megírta a »Rovás«-ban, hogy náthája van, azóta bizonyos tekintetben divatba jött a náthát is az államférfiúi kellékek közé venni.

Az unalmasabb beszédek alatt egész zsebkendõ-erdõ fehérlik elõ. Ha valamely szónok nyugponthoz ér, megindul a krákogás a habarék párton, s folyik végig a kormánypárton, azután átjön ellenállhatatlan erõvel a függetlenségi pártra. Azt ugyan agyon nem csengeti Péchy Tamás!

Tisza megjött Bécsbõl, annak is náthája van. Beniczky Ferenc ott járkál türelmetlenül a folyosón, várva, kap-e partnert a jövõ télre a törvényszéki elnökben a pikéthez. Beniczkynek is náthája van.

A folyosón unatkozva õgyelegnek a követek a Grecsák beszéde alatt.

- Hogy hát mért nem mentek be?

- Minek? Hiszen nem vagyunk mi se jászok, se kunok. Felsõmagyarországi emberek vagyunk. Semmi közünk a tanácskozáshoz.

Egy fiatal képviselõ azzal szellemeskedik, hogy a minisztériumot decentralizálni kellene, Trefort hadd menne Szegedre, Széchenyi Makóra, Szapáry Zágrábba, Kemény Gábor Turóc­szentmártonba.

- Hm! - szólítja meg egy gonosz mameluk. - Nem találkoztál te, kedves Feri öcsém, valamikor János fõherceggel?

- Én? - feleli zavartan - nem én soha!

- No pedig úgy nézem, mintha a te szellemedet is elfogta volna!

Általában a mai szolnoki vita csak a Polónyi beszéde alatt kezdett némileg érdekessé válni.

A jó Polónyi kézzel-lábbal igyekezett védeni Szolnokot. S igazi népies buzgalommal rúgta, ütötte, harapta mindazt, ami nem Szolnok, s dicsérte átkozottul akármi volt, csak Szolnoknak használjon. Még arra is rávette a lelke, hogy bókokat vágjon Paulernek.

- Remélem - úgymond -, a többség nem fogja elhagyni miniszterét.

Szokatlan kifejezés e padokról! Visszatetszõ zúgás kísérte Polónyi szavait pártja részérõl.

E kézzel-lábbal való munkának volt még egy kirívó szöglete, mikor Sárközy Aurél tegnapi beszédét, mellyel Karcag mellett foglalt állást, üresnek mondta, de azért per »tisztelt barátom« titulázta.

- Mondhatom, szép barátság! - mordult közbe Csanády.

Mire aztán felkelt személyes kérdésben Sárközy, s kijelenté, hogy »vele született modoránál« fogva addig, ameddig ezen párton fog még ülni (Felkiáltások: »Ugyan meddig?«) nem kívánja Polónyit utánozni.

E percben egy sürgönnyel lép be az egyik teremõr, hogy a sürgöny Grubert illeti. Hol van Gruber?

- Elutazott! - szól bele hangosan Szabó Kálmán. - Egy külön katolikus vonaton utazott el! - Mire szûnni nem akaró derültség támadt a baloldalon.

Azután Pauler beszélt, de õneki is náthája van; nem lehetett kivenni a szavait, pedig ugyancsak felültek a karzatról a jászberényiek, szolnokiak és karcagiak, kik ott farkasszemet néztek egymással.

Pauler felszólalása után szavazásra került a kérdés, s elfogadtatott általánosságban az igazságügyi bizottság javaslata, mely szerint Jászberényben marad a törvényszék, de a karcagi áthelyeztetik Szolnokra.

Eközben mindenki érdeklõdve várta, hogy hiszen már minden vidékbeli ember beleavatkozott, még Csiky Kálmán is, aki csak azért szól most, mert neki is lesz nemsokára ilyen dolga Nagyenyeden; szóltak a kunok és magyarok, no meg a tótok (lásd Matuska Péter elõadó beszédét), hát már most a részletes vitán hadd halljuk a jászokat!

Fölkelt tehát a jász is, magasabb egy fejjel a kunoknál és magyaroknál.

Megsimogatta szakállát, vékony darázsderekát kihúzta, s úgy kezdett szólani gróf Apponyi Albert.

Egész komikus volt, a Ház egyik legnagyobb szónokát olyan apró vidéki dongók között hallani zümmögni.

Röstellte õ maga is, s nem bírt átmelegedni a kérdés mellett. Mindamellett szépen, okosan s bizonyos diszkrécióval érvelt Jászberény mellett, s egy kicsit komolyabb mederbe vitte a vitát, mely kezdett már deguttáns lenni.

S a legsajnosabb, hogy ez a mandátum utáni izgatott szaladgálás is az ellenzéken esett!

- Mnyea! - mondaná most Karátsonyi Guidó, ha itt volna. - Mégiscsak szebb az, ha az ember készpénzen veszi a mandátumot - legalább nem tartozik érte!

És az ember csakugyan arra a hitre jön, hogy az »ingyen« mandátumnak is híg a leve.

A mai orátorok bizonyították!

A tisztelt Ház, mely csak náthás volt reggel, most már végképp megcsömörlött ezektõl a dolgoktól.

A törvényszéket rimánkodó szónokok hangja úgy nyikorgott fülében, mint a koldus talyigája kereke.

Ha már vidéket akarunk, hát jöjjön az igazi vidék!

S félbeszakítván a vitát (legyen belõle hétfõn azoknak is, akik most nincsenek itt), átment a kérvények tárgyalására.

Hanem hát sic fata tulere, itt is csak hazabeszélés következett újból. Ragadós betegség lett most abból.

Még Csernátonyt is elsodorta a nap divatja s még õ is, akit pedig méltán megillet ez a titulus: »a Ház méltóságának õre«, a fiumei vitorlahajósoknak támasztott egy kis kedvezõ szelet.

A T. HÁZBÓL [febr. 19.]

I. Csernátony álma

[febr. 19.]

Még mindig Szolnok szolnokai szónokolnak. Elálmosító dolog minden igaz szívû emberre a féllangyos atmoszférában. Négyes társasjáték az egész! A kibicek unatkozva dõlnek el székeikben, még »Kereki ura«, Csanády is beleunt, s közömbösen nézi képviselõtársai hátát.

Csernátony Lajos, aki a szélsõjobbon ül, behunyja szempilláit, s fejét bágyadtan ereszti le könyökére.

Persze hogy sötét lesz elõtte a terem, de nem sokáig. A sötétségbe rózsás színeket kever egy pajkos tündér. Még hallja az egyes szónokokat elhalón, de a szavak lassankint zenébe olvadnak át, s a rózsaszínû ködbõl elõlép Apponyi Albert alakja...

Hanem csodák csodája, egyszerre változni kezd arcban és termetben, a szakáll lehull és a bajusz is, a hosszú arc kigömbölyödött, s elõtte áll egy szempillanat alatt egy bûbájos szép hölgy, félmeztelenre vetkõzve s csábos táncot lejt a mediumon.

Az álmodó képviselõ meglöki erre álmában Vizsolyit.

- Nézd, csak nézd, mit csinál magából ez az Apponyi képviselõtársunk!

- Hüm! - mondja Vizsolyi. - Jó volna, ha képviselõtársunk volna! Nem Apponyi ez, fiam, de Pallasz istenasszony!

Ekkor kiugrik a körbe Sárközy Aurél, s az is hirtelen átváltozik egy szép asszonnyá.

- Júnó! - susognak a berkekben és ligetekben a fák illatos levelei. (Az öreg Urbanovszky zsebében gyulladt meg egy pakli kénes gyufa.)

Most végre elõlép szerényen szemérmesen Polónyi Géza, s õ is átváltozott egy szép hölggyé. Lesüti szemeit, s naiv ártatlansággal takarja ki hófehér nyakát.

- Pálmai Ilka! - rebegé Csernátony.

- Dehogy - helyreigazítja Vizsolyi -, hát nem látod, hogy maga Venus?

- Hüm! De hát mit keresnek itt ezek az asszonyok a képviselõházban?

- Ejh, de nehézfejû vagy. Paris fogja odadobni valamelyiknek az aranyalmát.

- Igaz, igaz... hiszen tudok valamit errõl a históriáról...

- Persze mert már tárgyaltuk a klubban elõzetesen.

- Aha, azért olyan ismerõs a tárgy. És hol van Paris úr?

- Ott ül ni, Szapáry mellett.

- Hisz az Pauler! A mi Paulerünk.

- Fájdalom a mienk. De nézd az aranyalmát kezében...

- Ah! Az van ráírva: »törvényszék«.

- És az a tömérdek mozgó alak ott hátul?

- Azok a trójai háborúra készülnek. De pszt, kezdõdik a játék!

Fölséges jelenet fejlõdött ki.

Paris úr feltette csiptetõjét szemére, kesernyés arca egyetlen tulipános mosoly lett, vízszínû szemei ravaszul pislogtak. Az almát feldobta egy-kétszer a levegõbe, mintha labdáznék vele, aztán meglóbázta kezét, célzott, s úgy tett, mintha elhajítaná.

A három istenasszony közül mindenik odakapott a levegõbe, hogy megfogja. De Pauler úr ravaszkodott. Hehehé. Az almát még nem dobtam el! Hehehe!

Ekkor újra kezdõdött a csábítás...

- Én okos vagyok és hatalmas! - mondá Pallasz, s méltóságteljesen lejtett el Pauler elõtt.

- Nekem velem született úri modorom van! - szólt Júnó.

- Én szerény és szép vagyok - kínálgatá magát Venus, s egy csókot vetett a miniszter felé.

Paris most ködbe burkolá magát, s újra dobásra készült.

Júnó valamit érzett magára hullani. Odakapott, s akkor látta ijedten, hogy egy nyíl fúródik gyönge testébe.

- Jaj neked, Karcag! - kiáltá, s elhanyatlott.

A pajkos Paris letette volt az almát és, a tegzet vette elõ.

Ezentúl csak két versenytárs maradt, Júnó és Venus.

Paris megnézte õket figyelmesen, hogy melyiknek kurtább a szoknyája.

Mindenik azt állította, hogy az övé a hosszabb szoknya.

Ekkor egy hirtelen elhatározással eldobta az aranyalmát Venus felé, mire az szemérmesen elpirult, s keblébe rejté, Júnó dühében átváltozott Apponyi Albertté, kit részvéttel néz vala Szilágyi Dezsõ és Pulszky Ágoston.

E pillanatban belépett az ajtó Jupiter, és odaült a Tisza Kálmán helyére.

A nimfák, istenek és szirének odarohantak hozzá visítva, rimánkodva.

- Oh, Jupiter! Bocsáss még Paris rendelkezésére egy kosár almát!

...Ohó, hohó! - riadt fel álmából Csernátony, és a zsebkendõjét kereste. Micsoda bolond dolgot álmodtam! Hiszen nem mitológia ez, hanem csak korteskedés.

II. A Teleki-vígjátékok a folyosón

- Hát te melyik várost pártolod? - kérdezik Jókaitól.

- Egyiket sem. Mert most én nem foglalkozom a magas politikával. A mameluk ember abban van elõnyben, hogy sohase tudhatja hol bukik meg. Hát egyformán haragszik minden kerületre.

- Mikor írod már meg, amit régóta ígérsz, »hogyan lettél filoszemita«?

- Elesett a kedvem az írástól egészen, mióta a Teleki vígjátékokat bírálom.

- Olyan jók?

- Olyan rosszak.

- Ugyan kik írhatják azt a sok rossz darabot?

- Az egyiknek szerzõjére ráösmertem tegnap. Az van benne az egyik jelenetben, hogy a haldokló anya a hamiskártyás fiától búcsúzva így zokog: »Ki fog téged védelmezni, fiam, ha én meghalok«? Mire feleli a fiú nagy pátosszal: »a királyi ügyész, édes anyám«. Hm, gondolom magamban, ezt a darabot csak egy ember írhatta...

- Kire gyanakszol?

- Ejh, hát kire másra? Scharf Móricra!

- És egy jó sincs a darabok közt?

- De van egy, az »elsõ szerelem«.

- No, az derék! Most már csak a »közbülsõ szerelm«-et kell majd megírnia valakinek.

III. A Kerkapoly sanszai

Míg az egyik szögletben a Teleki darabokról folyik a szó, azalatt a kálvinisták Tisza Lajosnak gratulálnak, s magok közt is megbeszélik a tegnapi nap eseményeit, nem vévén észre, hogy ott ül az egyik karszékben Pulszky Ferenc, a fõlutheránus, ki-kiröpítve diskurzus közben egy-egy jeles mondatot hol Tisza ellen, hol Tisza mellett.

- A Tisza-gyûlölet még nem oppozíció - mondja nagy fejét megrázva - és még nem is liberalizmus!

- Nem ám! - bólingatnak a mamelukok hálateljesen. - Mi vagyunk az egyedüli posszibilis párt.

- Addig, ameddig. Nem szeretnék a bõrötökbe lenni esztendõre, amikor Bosznia rendezését elõveszitek. No de ‘iszen itt lesz Guszti meg Dezsõ...

Ezalatt folyton zizeg odabenn a csöngettyû: zúgás, derültség hallik ki a nyíló ajtókon.

- Mi van?

- Karcag elesett végképpen - mondják a kijövõk.

- Requiescat! Mirõl is beszéltünk? Igaz, Kerkapolyról.

- Csodálatos, hogy olyan kevés szavazatot kapott! Õ már megért a kinevezésekre! Nincs már neki annyi népszerûsége, hogy megválasszák.

- Szerencséje, hogy a háziurakat nem szokás választani.

- Most nemrég az történt vele, hogy a barátjai kiküldtek egy embert puhatolózni Veszprém megyébe, ha vajon nem lehetne-e valamelyik kerületben megválasztani a jövõ országgyûlésre.

A »tapogatózó« bejárta a megyét, s a következõ jelentést nyújtotta be küldõinek.

Azon kerületekben, ahol a kegyelmes urat nem jól ösmerik, reményleni sem lehet.

Azon egyik kerületben ellenben, ahol a kegyelmes úr rokonai, komái és sógorai laknak, körülbelül ötven szavazat kerülne, de ezzel megválasztatni nem lehet.

Míg végre abban a kerületben, amelyet a kegyelmes úr már képviselt, csak agyonüttetni lehet.

———————————————————

Eközben újra zizeg a csöngyettyû.

- Mi van odabent?

- Jászberény tartja magát. Pauler cselhez fordul...

Kevés vártatva szomorúan jön ki Apponyi Albert.

A csata eldõlt: Jászberény elesett!

A csatahely felbomlik. Ki-ki elvonul a maga faltörõ kosaival, fustélyaival és álgyúival.

Csak a nagy füst kavarog ott a teremben és folyosókon egy darabig, míg ki nem szellõztetik a szolgák.

A T. HÁZBÓL [febr. 21.]

I. Fejezet: A terv megfogamzik

[febr. 21.]

»Ferbliben nincs rossz kártya!« - mondanák azok, akiknek kabátjuk ott maradt a Reáltanoda utcai vicomte-nál.

Az országgyûlésen is beüthet néha a legunalmasabb, legártatlanabb téma is.

Nincs abszolúte rossz sansz! És mondjuk ki, sohase tudhatja senki, mire virrad, még tán Kemény Gábor se tudja, pedig jós, s Hoitsy Pál tõle kérdezgeti: »Mikor lesz esõ?«

Jól álmodta meg azt Csernátony az én tegnapi karcolatomban, hogy a trójai hadra készülõdnek.

Íme itt a faló!

Polónyi diadalittasan jár két nap óta az utcákon, nagy prémes bekecsébe piros rózsabimbót tûzve. A szolnokiak vidám dáridót csapnak, mozsarakat ropogtatnak, ablakokat világítanak, két nap óta mulatnak. Beniczky Ferenc õméltósága orrán piros tulipánok nyílnak az örömtõl, Pauler pedig meg-megáll a tükör elõtt, s magára mosolyog:

- Ravasz kópé vagy, Tóni.

S míg ottan (ti. a Beniczky Ferenc orrán) bíbor, imitten gyász.

Karcagon feketébe öltöznek a deli lányok. Karcsú menyecskék siratják a törvényszéki aljegy­zõket.

Jászberény belügyminiszteri engedéllyel Gyász-Berényre akarná változtatni a nevét, de sajnálja érte az öt hatost is az átkos kormánytól.

Szidják, mint a bokrot Karcagon Sárközy Aurélt, Jászberényben Apponyi Albertet, pedig ha tudnák, ha tudnák...

A két reményvesztett férfiú sötéten zordonan összebúvik az ellenfelek örömriadalának közepette...

- Nincs veszve bármi sors alatt - mondja Apponyi Albert.

- Ki el nem csüggedett - szavalja folytatólag Sárközy.

- Kössünk szövetséget!

- Itt a kezem!

- A történelemben vannak példák...

- Vannak, alkalmasint vannak... - mondja habozva Sárközy.

- Most pedig tettre föl... Cselekedjünk!

A két lovag némán megszorítá egymás kezét s elváltak.

- Bosszú - sziszegé az egyik.

- Bosszú - visszhangozá a másik.

II. Fejezet: A rendezés

Tegnap nem volt ülés. A miniszterelnök nélkül nincs alsóház. A miniszterelnök pedig el volt foglalva a fõrendiházban. S egy bakter nem vigyázhat két falura.

Teleszky István szokta mondani a szélsõbaliaknak:

- Amikor a miniszterelnök nincs köztünk, akkor nincs a pártunkban semmi rend. Tinektek nincs miniszterelnökötök, tehát soha sincs nálatok rend.

Ebben van valami igaz. De most az egyszer nem találó.

Tegnap rend volt az ellenzék közt.

Kortesek keresték fel a képviselõi ebédlõ és vacsoráló helyeket. Súgások-búgások. Tegnap egy ellenzéki képviselõ egy nõvel sétált az utcán, egy képviselõtársa valami sikátorból eléje lépett, elsuhant mellette, és ezt súgta:

- Holnap pont tíz órakor a Házban légy!

A várszínházi thé dansant-on egy szép menyecske az ellenzéki képviselõknek a fülükbe sugdosta:

- Legyenek holnap tíz órakor a Házban, de pontban tíz órakor. Pszt! - S rózsás ujjait ajkaira helyezte.

A lustább emberek névtelen leveleket kaptak. Mind arról szólt, hogy legyenek holnap pont tíz órakor a Házban.

És kaptak névtelen leveleket a mamelukok is különbözõ ürügyekkel, de többnyire randevúk holnap tíz órára, de egyik sem a Házban.

Mindez igen szépen és ügyesen volt kicsinálva.

Senki sem sejtett semmi rosszat és semmi különöset.

Beniczky nyugodtan aludt otthon ágyában, Polónyi pedig látta álmában a szolnoki kivilágítást és hallotta a mozsárdurrogásokat: mennyei angyalok ringatták édes altató »éljen« zümmö­gésekkel.

III. Fejezet: A kivitel

A legmegátalkodottabb és legszomorúbb mamelukok is jókedvvel keltek fel ma, szép verõfényes nap van odakünn!

Az ördögbe is, mi történhetnék ma? Semmi!

Legfeljebb Tisza fogja összetörni a fõrendeket.

A képviselõház repertoárján nincs semmi különös.

A szolnoki javaslat harmadszori felolvasása, az írói törvény... Ma be se megyek a Házba!

És ásítozva fordultak a másik oldalra ágyaikban. Ez is jól esik nekik!

Ezalatt a kálvinista toronyban tizet mutogatott az óra.

A képviselõház épülete elõtt ott állott a rendes nyolc kormánypárti fiáker, mint máskor. E fiákerok szokták szállítani a kormánypárti voksokat nagy szorongattatások idején.

A fiákerok ott álltak most is, de nyugodtan. A kocsisok szundikáltak a bakokon, a lovak füle s hámistrángjuk le volt eresztve, s a nemes mameluk-szállító állatok háta nyugodalmasan betakarva pokrócokkal.

Minden csendes volt odakünn.

Ki hitte volna, hogy palotaforradalom készül odabent? Ki hitte volna, hogy Sárközy a szélsõbalt s Apponyi habarékokat gonosz terveibe vonta, hogy a trójai faló odabent van? Hogy telegramok mentek szép tegnap... s hogy a vasút összeesküvõket hozott a vidékrõl is?

Ha azonban figyelmesen megnézte volna valaki az ellenzékieket, látott volna az arcokon valami démoni titkolózást, de senki sem nézte meg figyelmesen.

Végre jó Péchy leült a székébe, megnyitotta az ülést. Lassan szállingóztak a mameluk-padokra. Míg ellenben legott feltûnhetett volna, hogy az ellenzék feltûnõ nagy számban van.

Figyelmes vizsgáló még egy jelenséget láthat vala: habarékok és szélbalok szórványosan átmennek ülni a kormánypadokra, hogy maszkírozzák azoknak a néptelenségét.

A karzaton kevesen vannak jelen, egypár csinos leányka, három szép menyecske, nehány vidéki ember, s ezek közt egy torzonborz alak, akinek összevissza van kötözve a feje fehér kendõkkel. Nézik is sokan csodálkozva.

- Ez bizonyosan a horvát tartománygyûlésrõl jön - elménckedik Prónay államtitkár.

Ez a jóízû ötlet befutja a mamelukokat, nevetnek neki, s akik nevetnek, azok nem gondolkoznak.

Pedig jó volna gondolkozni.

Míg az »elõzetes bejelentések« folynak, azalatt jön az »elõzetes manõver«.

Lihegve jönnek be galopinok, »habarékpárti mesterek«, hogy a fõrendiházban megkezdõdött a »hecc«: antiszemita vita folyik!

- Huh! Antiszemita vita! No, ezt már meg kell nézni. - Jámbor kormánypártiakból íziben felcihelõdik vagy kilenc lélek. - Hol a kalapom, hol a rokkom? Menjünk, nézzük meg az urunkat, mint csinál!

Tisztán, akadálytalanul marad most már a porond a csíny kiviteléhez...

Polónyi két nagy könyökét letette a padra, s bozontos fejét rájok nyugasztva, közömbösen nézte a világ folyását.

A miniszteri padokon Pauler ült, és bonbonokat majszolgatott a szájában nagy megelége­dettséggel, csak néha-néha pislogott át a szépen megfésült Kemény Gáborra és a halavány Széchenyire, kinek szemei a plafon felé voltak emelve áhítattal, s a szája mozgott: alkalmasint reggeli imáját morzsolta.

E pillanatban elõvétetik Szolnok és Jászberény ügye.

- No most, most... - Az ellenzéken felcsillognak a szemek.

Elfogadja-e a Ház a harmadszor felolvasott javaslatot?

- Nem, nem, nem! - hangzik a mennydörgõ kiáltás s egypár vékony nyöszörgõ »igen« a túloldalról.

Polónyi felugrik, mint a villámütött.

- Mi ez? Mi? - kérdi elvörösödve.

Pauler izgatottan feszeng székében, egészen elzöldülve, s kezét füléhez teszi tölcsérnek.

- Hihetetlen ez! Mi történik?

- Nem fogadjuk el! - zúg a két ellenzéken.

Péchy elhalványodott, kissé reszketeg hangon mondja:

- Akik a javaslatot elfogadják, álljanak fel!

A mamelukok felállnak, s megdöbbenve méznek egymásra.

- Kisebbség, kisebbség - hangzik a baloldalról.

Polónyi izgatottan rohan át a jobb pártra.

- Mit tegyünk? Cselekedjünk valamit! Gyorsan, gyorsan!

Ott senki sem hallgat rá, mindenki a fejét vesztette. Beáll a csüggedés, s a csüggedéssel a zavar.

Ez általános depravációban egy alak emelkedik ki: Biasini Domokos.

Neki akkor nincs ideája, mikor a többieknek van, illõ, hogy akkor legyen, mikor a többieknek nincs.

- Idõt kell nyerni. Kérjünk név szerintit!

Nehányan kirohannak a folyosóra, büfébe, könyvtárba, hogy elõszólítsák, ha ott valaki lenne. A telegram sivít, zizeg vészteljesen.

Ezalatt azonban az idõ telik.

Biasini és Polónyi aláírókat gyûjtenek a »név szerinti«-re.

Valakinek eközben eszébe jut, hogy a név szerinti nem használ.

- Halasztást kell kérni húsz képviselõnek!

Hej, hamar húsz képviselõit!

Folyik az aláírás, de szaporátlan, s a parlamenti gépnek menni kell, ha megindult.

- Nem marad egyéb hátra - nyakaskodik az elnök -, mint megszámlálni a képviselõket.

Nagy zúgás támad erre: »Hiszen világos a többség. Mért nem mondja ki?«

De Péchy nem enged. Óriási izgatottság közt elkezdõdik szakaszonkint a képviselõk megolvasása.

Az ellenzék örömzsivajjal nézi a két jegyzõt, Fenyvessyt s Berzeviczyt, s aggódva ügyel Biasiniékra...

Fenyvessy sietve olvas. Berzeviczy húzná az idõt, ha lehetne... de hasztalan minden, a mamelukok sehogy se gyûlnek.

Az ellenzékiek felágaskodnak s együtt olvassák lélegzetet elfojtva a felálló jobboldaliakat.

- Megvan! Összesen negyvennyolc! - Jelentik az elnöknek.

- Miért éppen negyvennyolc? - sóhajtja búsan.

Ekkor odarohan Biasini a halasztást kérõ irattal.

Mély aggodalommal az ellenzéken. Reménykedés amott.

Az elnök átnézi a névsort, s szomorúan visszaadja:

- Ez csak tizenöt képviselõ. A halasztáshoz húsz kívántatik.

Csüggeteg moraj fut végig a jobboldalon, Biasini újra körútra indul a hiányzó öt szavazatért. Polónyi rimánkodó arca feltûnik az aláírók elõtt. Coriolan a volscusokkal szövetkezik.

- Becsületes volscusok segítsetek engem Róma ellen.

Segítenének a volscusok, de mintha átok ülne a munkájukon. Míg a habarékokat és szélsõket olvassák a jegyzõk, közbe újra rohan az ívvel Biasini az elnökhöz.

- Megvan - lihegi végkimerüléssel.

Elnök csenget.

Halotti harangszó Karcagnak, Jászberénynek... jaj, végünk van...

Miután a vulkán tör az ellenzékrõl a méltatlankodás.

- A szavazás már be van fejezve... Most nem lehet!

- Jogtalanságot nem tûrünk. Halasztásnak helye nincs.

Az elnök most némi ingerültséggel rázza meg a csöngettyût.

- Halljuk az elnököt!

- Ne halljuk.

Végre szóhoz jut az elnök.

- Egy ív adatott be hozzám, tisztelt Ház, melyben húsz tag...

Sárközy felugrik, szólni akar, Csanády szintén felugrik, szólni akar, és dühösen rázza kezét.

A zaj nõttön-nõ, valóságos fergeteg... a jegyzõk a legutolsó embereket olvassák meg az Irányi szakaszban...

A habarékon is mind felugrálnak a képviselõk. Egyik a házszabályokat lobogtatja a kezében, másik átkiabál harsogva: »Igazságtalanság készül!«

Péchy maga is zavarban van, mit tegyen? Belemenjen, vagy ne menjen? Ej, ej no. Ilyenkor nincs itt az a Tisza! Tanácstalan fejével ide-oda kapkod, míg a csöngettyût folyton rezegteti...

Egy menõ deszkaszál milyen jó volna most!

Önkéntelenül forgatja újjai közt az iratot, s nagy zavarában olvasni kezdi a neveket.

- Nini, csak tizenkilenc!

Jehova segíts!

Hátán bizsegés fut végig, leteszi a csöngettyût, s fölveszi a pápaszemet.

Egy, kettõ, három... tíz... Bizony isten, csak tizenkilenc!

Most már bátran emeli föl magasra a csöngettyût, s hatalmas emelt hangon hirdeti ki.

- Kénytelen vagyok, t. Ház, konstatálni, hogy az íven csak tizenkilenc képviselõ van aláírva.

No iszen, támadt erre aztán falrengetõ hahota, s megnyúltak az orrok, leestek az állak a jobboldalon.

Minek is fog ilyenekbe Biasini, mikor nem tud húszig olvasni!

- Baross volt a jó jegyzõ - sopánkodának mások. - Baross mindig készen tartott a jegyzõi fiókjában húsz nevet...

Hanem hát most már ezen nem lehetett segíteni.

Vége van örökre vége!

Az elnök kihirdeti az ellenzék lázas örömújjongása közt az eredményt: Szolnok elesett!

A képviselõk rohannak Sárközynek és Apponyinak gratulálni, Apponyiék pedig rohannak a telegram hivatalba megsürgönyözni haza az eredményt.

Polónyi búsan kullog el, szintén a folyosón. Õ is telegrafírozni megy. A korridoron vállára üt egy gonosz habaréki.

- Mit gondolsz, ki fizeti a puskaport?

Azt a puskaport értette, amit a szolnokiak eldurrogtattak a törvényszék örömére.

A hatás leírhatatlan volt. Valódi lelkesedés uralkodott az ellenzéken.

A nagy örömben csak egyetlen képviselõben volt annyi filozófiai mélység, hogy merengve mondá:

- Jól volt szervezve, és sehogy sem foghatom fel, hogy nem akadt köztünk huszonnégy óra alatt áruló.

Mindenki Polónyira volt kíváncsi. Hol van Polónyi? Milyen arcot vághat most! Merre van Polónyi?

- Elment sürgönyözni Szolnokra.

- Vajon mit sürgönyözhet?

- Bizonyosan azt, mivel ott már két nap óta isznak a medvebõrre, hogy: »Atyafiak, józanodjatok ki«.

- De már azt se sürgönyözze - mondja Bánffy Béla -, mert ha kijózanodnak, akkor meg nem választják többé.

IV. Fejezet: Ki viszi a hírt Tiszának?

A nagy bolondos vereség megtörtént. Roppant lehangoló kedéllyel bújtak össze a mamelukok. Az orruk vére folyt. Egy ideig hallgatagon néztek egymásra. Prileszky mellébõl nehéz sóhajok szálltak föl. Darányi, aki késõn jött, felkiáltott: »Ha én itt lettem volna!« Dárday búsan dörmögé: »Most az lett, amit én indítványoztam«. Pauler mordul ült székén. Meg volt törve.

Legelõbb ocsúdott föl Csernátony. A vigasztaló igéket hirtelen összekereste elméjébõl.

Hiszen nem is olyan nagy baj az! Ne búsuljatok! Még nekünk szerencse az, majd meglássátok mert csodálatosak az isteni gondviselés útjai. Csak hadd örüljenek Apponyiék és Sárközyék, nem látnak tovább az orruknál. Mert vegyük csak, mi következik ebbõl. Az, hogy most mind a három kerület kormánypárti embert küld fel. Mert így fog okoskodni: »Meg vagyunk ugyan mentve egy idõre, de ha ellenzéki követet választunk, akkor bizonyosan elvesztik a törvény­székünket; ezt csak úgy tarthatjuk meg, atyafiak, ha kormánypártit küldünk fel. No, hogy Szolnok meg nem fog merni küldeni ellenzékit, nehogy eljátssza a kormány mutatkozott kegyét, az biztos. Bizony mondom nektek, a mi malmunkra való víz ez!«

Elhitték s örülének neki.

Hanem mikor aztán az a kérdés merült fel, hogy ki viszi meg a hírt Tiszának a fõrendiházba, egyszerre látatlanná tette magát minden ember. Egynek a foga fájt, a másik keresztkomának van meghíva.

Végre magára vállalta Széchenyi Pál. Õ a legfiatalabb miniszter. Õ szenvedjen. Õ legyen a szomorú hír vivõje.

Tisza nyugodtan kokettírozott a püspökökkel, s jegyezgetett közben, mikor betoppan Széchenyi Pál, s fülébe súgja.

- Szolnok elesett.

- Lehetetlen! - szólt a miniszter megrezzenve.

- Tény.

Mereven ránézett Széchenyire, szemei szikrákat szórtak a pápaszem alatt, ceruzáját ingerültem emelte fel, s sújtott vele egyet a levegõben.

Azután lehajtotta fejét, s szemrehányó hangon mondá:

- Már megint nem jöttek el!

- Nem jöttek. Csak negyvennyolcan voltak.

- És azok? - kérdé csendesen.

- Nyolcvanan! Nem volt mentség!

A nagy taktikus elgondolkozott kissé, s azután idegesen odaszólt.

- Hogy nem lett volna? Ki kellett volna menniök a terembõl ilyen végveszedelemben - a akkor... s akkor a Ház mindjárt nem határozatképes.

...Hogy fogja ez most Biasinit bosszantani, miért nem jut ilyesmi az õ eszébe?

A T. HÁZBÓL [febr. 23.]

Előszó a hatalmasokhoz

[febr. 23.]

Mit mondana ahhoz a politikai világ, ha teszem azt, Bismarck kérdezõsködvén a magyar viszonyokról és államférfiakról valakitõl, azt tudakolná nyájasan:

- Nos, mit csinál jelenleg Tisza Kálmán és Futtaki Gyula, e két kiváló státusférfiú?

Tudom, bosszantaná õexcellenciáját is és a magyar politikusokat is.

De Bismarck ezt nem kérdezi. Ez csak példa.

Hanem igenis, mindennap látjuk annak a példáját, hogy Magyarországon még az úgynevezett intelligens elemek elõtt is csak úgy homályosan dereng a magyar irodalmi világ.

És ez természetesen fájhat az íróknak. Még tán Tisza Kálmán is azt hiszi, hogy két író van Magyarországon: Jókai és Futtaki Gyula. Legalább sok dologból bírnánk erre következtetni, ha feszegetni akarnók ezt a kérdést és gúnyolódni fölötte.

Arcába szökik a vér a magyar íróknak, amint egybekvalifikálják õket önök banálisan, kegyetlenül a hírhajhászókkal, a reporterekkel, a revolver-zsurnalisztákkal.

És önök akarnak törvényt hozni az íróknak és védeni az õ szellemi kincseiket?

Mit akarnak önök védeni?

A Futtaki telegramjait, melyeket önök sugalmaznak?

Ösmernek is önök más szellemi kincseket!

Jobb volna abbahagyni az egészet! Hadd maradjon magára az a nehány bolond, aki azt hiszi, hogy ez a nemzet nemzet.

Ugyan ki elõl védik a magyar írók mûveit? Talán az egerek elõl?

Meg vannak azok védve jól a könyvkiadók padlásán.

Nem nyúl azokhoz soha senki, még önök se.

Hagyják hát meghalni lassan, csendesen azt a szegény magyar irodalmat.

Elég önöknek a nemzet erejének fejlesztéséhez az adóvégrehajtók és Futtaki Gyula!

Ezen szomorú elõszó után - könnyítve kissé a lelkemen - valamivel nyugodtabban lépek a t. Házba.

A Deák Ferenc helye

Egy igazi legenda lesz ebbõl kétszáz év múlva.

Történt is már ehhez hasonló eset.

Öreg krónikák följegyezték.

A híres törökölõ Kinizsi Pál márványsírkövére rálõtt egy török tiszt, amint arra ment.

A golyó visszapattant a sima márványról, s úgy fõbe kólintotta a jámbor muzulmánt, hogy hanyatt esett eszméletlenül, s elvihette hírét nagy Törökországba, hogy híres Kinizsi Pál még holta után is veri a törököket.

Ott ültek, üldögéltek a Házban, a honatyák ma is, tárgyalván a szerzõi törvényt nagy unalomban.

Írók persze nem valának ott. Jókai Kassán van, Futtakit meg valószínûleg felhívatta az udvar Bécsbe, hogy tanácsot kérjen tõle az ellenzék szervezkedése tárgyában. Egyszóval össze­beszéltek a laikusok prücsköt-bogarat.

Ekkor jött be fölséges hamleti léptekkel Éber Nándor.

Kékes szemeiben bizonyos aluszékonyság látszott s egész lényén a nagy politikusokhoz illõ bágyadtság.

Amint a padok felé lépdelt, megszólította Prónay. Hogy mit beszélt nekik Prónay, nem tudatik, de legközelebb hihetõleg meg fog látszani a »Times« magatartásán.

Édes diskurzus közt mindinkább kevélyebbé egyenesedett a tisztelt képviselõ úr nyaka, s miután a miniszterek is üdvözletet integetének neki, egyet sandított a Deák Ferenc helye felé, s elhatározta, hogy õ ma oda fog ülni.

Lassan, méltóságosan csúszott oda, aztán egy hirtelen elhatározással leereszkedett.

De jaj!... e pillanatban egyszerre eltûnik a honatya a padok alatt, csak hosszú lábai emelkednek az ég felé.

Oh jaj! - fut végig a Házon az ijedelem.

Káprázat-e vagy valóban megtörtént! Mi baj, mi az, beteg lett?

Meglehet, az volt a dologban csak, hogy a Deák Ferenc helye ki van a padból véve, s aki odaül, az a pad alá bukik.

De meglehet, a haza bölcsének szelleme taszította le... Mamelukok, ne merészeljetek Deák helyére ülni.

*

És ezzel bevégzem a mai karcolatot, mert valóban, mint múltkor a Szolnok eleste, most az Éber eleste volt a nap kiemelkedõ mozzanata.

Hiszen beszélni... beszéltek a javaslatról is, de zûrzavarosan, kelletlenül, s különféleképp fogták fel.

Másképp azok, akik könyveket szoktak írni, és másképp azok, akik könyveket sohase szoktak venni.

Még egy harmadik felfogás is lehetséges. Azoké, akik könyveket szoktak venni.

De ilyenek nincsenek.

Alászolgája!

A T. HÁZBÓL [márc. 2.]

Nemsokára elkezdõdik az ipartörvényjavaslat (vidéki kirándulások), aztán a kis üstök és a nagy katlanok közti harc fog kiütni. S valóban a szesz lesz legméltóbb befejezése a mostani parlamentnek, mert a természetben nem lévén ugrás, a szesz-disputáról könnyen át lehet menni a szeszkapacitációra: a választásokra.

Mindezek igen nagy harcok lesznek, ha ugyan marad még akkorra harcoló ember.

Mert rossz jelenségek mutatkoznak a vidéken. Míg itt ül s tanácskozik az öreg Ház, azalatt a kerületekben lázas nyüzsgölõdés közt kezd alakulni az új Ház.

A tarka pokróc, mellyel be van fedve a tanácskozóterem talaja, és a folyosó mozogni látszik az itt levõ képviselõk lábai alatt.

Mindenki érzi, hogy otthon ezalatt a vetés veszélybe juthat...

Még egyszer se volt ilyen bolond világ. Eddig legalább engedték, hogy minden ember levet­hesse nyugodtan a ruháját, mielõtt kimúlik, s csak azután jött elõ a kérdés, hogy ki öltözzék bele a ruházatba. Most máris osztozkodnak a mandátumokon, s megéljük a kerülethajhá­szásnak azt az utálatos következményét, hogy a Házat nem fog kelleni szétoszlatni, hanem magától szétszalad ijedten a mandátuma védelmére.

Erdélybe már is tucat számra szállítja a vasút a »talajelõkészítõk«-et.

Mert Erdélynek kettõs szerepe van Magyarországon.

Csernátony csinálta azt a pompás tréfát Erdélyre, mikor kérdezték tõle, hogy mi ér Erdélyben a legtöbbet.

»A vasútja, amely Magyarország felé visz.«

Három esztendeig csakugyan ez a vasútja a legdrágább kincse: Erdélybõl özönlenek be rajta szerencsét próbálni Magyarországra, s a szerencsének valóban mintha gondja lenne az erdélyiekre.

De minden harmadik évben aztán megfordul a szerep. »Magyarországnak kezd nagyon értékes lenni az útja, mely Erdély felé megy.«

A szerencsekeresõk innen tódulnak a kies bérces hazába. Egy kis mandátum ott könnyen akad. Kár, hogy nem nagyobb ez az Erdély, s különösen kár, hogy a medvéknek is nincs voksuk!

Kéz kezet mos. Valaha Erdély adta Magyarországnak a hõsöket, most mi adjuk Erdélynek a malelukokat!

A mai ülés lanyhán ment. Hiszen igaz, hogy csak a baja-szabadkai szárnyvasútról volt szó.

Minden arcon bánatos merengést fakasztott... Vasút! Vasút! Boldog vidék! Boldog vidéknek boldog követe.

Jóltáplált Latinovics Gábor úr õtisztelendõsége mint bajai képviselõ felszólalt, és elfogadta.

Meghiszem! - gondolták a többiek, olyan irigyen, mélabúsan nézve Latinovicsra, mint mikor a ferbliben valaki behúzza a nagy »zsinórt«.

Ezalatt a folyosón Jókai vigasztalta a párbaj miatt elítélt Szalayt.

- Mi az még? Hanem mikor én felettem ítéltek a »fekete világ«-ban. A vádló ügyész három hónapot indítványozott bûnös fejemre. Erre én felálltam, s a haditörvényszék elõtt tartottam egy olyan szép védbeszédet magam mellett, hogy csupa élvezet volt hallgatni... Még a nyáluk is csorgott a bíró uraknak.

»No - gondoltam magamban -, ezzel a beszéddel bizonyosan lefaragtam a három hónapból vagy hat hetet.«

Erre elhagytam a termet, s midõn kevés vártatva újra elõszólítottak, a kormányzó Pálffy tudtomra adja az ítéletet:

»Egy esztendei nehéz fogság!«

»De hát, hogy lehetséges az, kegyelmes uram, hiszen a vádló csak három hónapot indítványozott.«

»Igaz - felelt a kormányzó ingerülten -, de a beszédjéért kapja ön a kilencet. Máskor ne tessék dikciózni.«

...Ez volt az igazi igazságszolgáltatás, Imre fiam. Azért hát ne szidjátok ti Paulert!

*

A vasutak elintézése után a kérvények következtek, melyeket a kis Zeyk pergetett le minden ellentmondás nélkül. Akik a karzaton valami érdekes ülést vártak, azok csalódva mentek haza egy óra után, mert még a hatalmas szavú Eötvös is olyan immel-ámmal interpellált a szocialista kérdésben, mintha álomba akarná ringatni a Ház jelenlevõ tagjait, akiknek esze most odahaza jár a kerületek dolgain.

SZÉKELY BÁNJA! SZÉKELY TÁMAD

Csak nem fajult még el a székely vér,

Mindenik csöppje drága gyöngyöt ér.

Mikor õseink bejöttek, Pusztaszernél a hét vezér belecsurgatta vérét egy kisüstbe.

Ebbõl a kisüstbõl fejlett ki a magyar alkotmány.

A kisüst nemzeti szimbólum. Az székelyeknél még annál is több. A kisüst a székelyek fejõstehene.

Van is nagy riadalom! Mintha a Hargita bércei zúgnának...

- Haza se menjünk a kisüstök nélkül!

Elöljárónak világosi Gaál Jenõ megy bele a vitába tudományos apparátussal.

De a székely lófõk türelmetlenek immár, bánják is õk mi igaz, mi nem igaz, mit tanít a nemzetgazdasági tudomány.

Az igaz csak, hogy a kis székely nemzet kivándorol Romániába, ha a kisüstjeit tönkreteszik. Ezt pedig nem szabad engedni. Hiszen az egész nemzet csak félmilliónyi. Félmillió hõs! Az egész országból 70 ezer Ft lenne a kisüstök megváltási díja az új javaslat szerint. Mi esik ebbõl a székelyekre? Egy potom összeg! Ezért nem érdemes a székelyeket agyonütni.

S egyre több székely lépett ki a síkra.

Jött Ugron Ákos. Igazi székely bátorsággal döf egyet Szapáryn, úgyhogy az hihetõleg sose fogja többé eltéveszteni, melyik az Ákos és melyik a Gábor. S általában igen ügyesen védi a székelyek érdekeit.

Orbán Balázs, a Székelyföld tudós írója, szintén a pénzügyminiszter és az elõadó szavába mártja éles, de nem erõs pengéjû bicskáját.

Súlyosabb vértezetben Máriássy forgatta meg a buzogányát, majd Lázár Mihály bontá ki a vész-zászlót, s hítta Jókait.

- Jelenj meg, szellem! És ha székely képviselõ vagy, szólj most már te is! Hol vagy szellem?

Szólt volna még Bornemissza Ádám is, de az most el van keseredve a »Nemzet« ellen, amiért »Ödön«-nek szedeti a nevét következetesen.

- No, ez nem nagy dolog. Ezért kár bosszankodni.

- Igen ám, ha ez volna az elsõ eset, de a »Napló« meg örökké »Árpád«-nak hív. Hát nem vagyok bolond, hogy én Ödön meg Árpád helyett beszéljek a kisüstök érdekében.

Ebben tökéletesen igaza van, s különben is nem lehetett volna méltóbb befejezése a mai ülésnek, mint a Bochkor Károly beszéde.

Eddig mindenki azt hitte Magyarországon, hogy a legrosszabb szónok Karátsonyi Guidó, ki egyetlen nagy beszédével furcsán járt egy múltkori delegacionális ebéden Bécsben.

A legelsõ szónok felállt, s nehány szóval éltette a királyi párt és a királyi családot.

A második szónok Karátsonyi Guidó volt, ki így kezdte beszédét:

»Az elõttem szóló beszélt a politikáról és a közgazdaságról...«

A delegátusok nagy szemeket meresztének Guidó grófra.

»Miféle elõtteszóló? Hiszen, csak egy ember beszélt még. S az a királyért ivott! Nem szólt az a politikáról és közgazdaságról egy szót sem.«

Végre aztán egyik jó barátja rájött a turpisságra, s gyöngéden meglökte;

- Eltévesztetted a dolgot. Hiszen ezt a bankett végére készítette a titkárod.

A Bochkor szónoklata szinte ilyen konfúzus alkotás vala. Nem lehetett kivenni, mit akar. Annyi bizonyos, hogy ez a beszéd otthonra készült a választói elé, de itt elmondva nagyobb hatást tett. A Ház folytonos derültsége s néhol kitörõ hahotája kísérte. Nem annyira a kisüstök, mint a szélsõbal zsenírozza Bochkor Károlyt.

Bochkor beszéde meglágyította a kormányi szíveket is a góbék iránt (Igazán árva az olyan nemzet, akinek ilyenek a képviselõi!), s a részleteknél tekintet lészen a kis katlanokra.

A T. HÁZBÓL [márc. 9.]

I. Általános észrevételek

[márc. 9.]

Vége a szesz-vitának, s Goethét most így lehetne travesztálni:

»Zum Teufel ist der Spiritus, der Bocskor ist geblieben«.

Napirenden vannak a szerzõi javaslat pótrendelkezései, amelyekkel a bizottság azóta tatarozta ki a fogyatékosnak látszó opust.

Az elõadói széken ott ül kesernyés arccal Teleszky István, ki mindent Jókai felé fordulva magyaráz, s soha le nem veszi szemeit az ünnepelt íróról, mintha mondaná:

»Neked csináljuk ezt a törvényt, Móric. Szólj közbe, ha nem vagy vele megelégedve!«

A mai hulladékok közt legérdekesebbnek látszott a Futtaki-féle paragrafus, mely az arany pápaszem kedvéért szúratik be a törvénykönyvbe, hogy ti. védessenek a táviratok is.

- A lapokat kellene inkább megvédeni ezektõl a táviratokról - mondá nemrég Szapáry Gyula pénzügyminiszter, s ez volt eddig a legjelesebb mondása.

Herman Ottó kelt ki erélyesen az ellen, hogy mit keresnek a telegramok itt, ahol a szellemi kincsek védelmérõl van szó, az ellenzék helyeselte szavait, de Jókai közbeszólt, hogy csak tessék bevenni a törvénykönyvbe a Futtaki-féle paragrafust is. Ne legyen szabad Magyarországon ellopni mást, csak a kismacskát.

Teleszky is rámordult Hermanra:

»Ne lövöldözz ágyúval a verebekre, fiam, Ottó«.

S ezzel a táviratokat és kósza híreket védõ paragrafus bennmaradt örök idõkre a törvény­könyvben. Hallelujah! Futtaki gondolatai és eszméi védve vannak.

II. A camera obscura

Több mint hatszáz cikket írtam már a t. Házról. Születésétõl egész haldoklásáig kísértem tanácskozásait napról napra e rovatban.

Sok mindenfélét megírtam, vígat, szomorút elegyesen: de azt a témát még egyszer sem vettem elõ, amely pedig igen érdekes, egy pillantást vetni a camera obscurába, a dolgozó szobák rejtekeibe, ahol a honatyák beszédjeiket szülik, a titkos üstökbe, ahol gondolataik rotyognak, fõnek, megemészthetõkké válnak, s végre átugorva egy fázist, bekukkantani a gyorsíró terembe, ahol a megfésülés mûvelete folyik.

Jókai rendesen a folyosón készíti beszédeit. Mielõtt szólna, egy félóráig jár egyedül kezeit hátrakulcsolva. Beszédje mindig szerkesztve van: sokszor kiérzik az összhangzat az eleje és vége között.

Ha ilyenkor, midõn végiggondolkozik az elmondandókon, megszólítja valaki, a fejét rázza tagadólag: »Nem vagyok otthon«.

Tisza sohase szerkeszti beszédeit, és nem elõre gondolja át. Õ csak az egyes pontokat jegyzi fel magának egy elõtte álló ívre óriási betûkkel slágvortokban. Azért is laza szerkezetû minden beszéde, s legtöbbször hasonlít egy epigram-sorozathoz, a részletek elcsattannak, de az össze­függés a részletek közt erõszakolt.

Tisza csak ritkán nézi a beszédeit a gyors-irodában, olyankor, ha fontos kormánynyilatko­zato­kat tesz. Jókai mindig átnézi.

Igen kevés azon szónokok száma, akik az elmondott beszédjüknek utána ne nézzenek még egyszer. Ezek közé tartozik Bánffy Béla, Falk, Pulszky Ágost, Helfy, Mocsáry.

Istóczy mindig leírva adja oda a beszédeit a gyorsíróknak. Szenvedélyesen kontrollírozza azonban a közbeszólásokat, amit a beszédjébe tettek idegenek, s még nagyobb gondossággal vigyázza azon antiszemita közbeszólásokat és felkiáltásokat, melyek idegen beszédek alatt mondatnak innen-onnan. Jaj a gyorsíróknak, ha valamelyik kimarad.

Lázár, Dobránszky, Orbán Balázs és a kapacitások közül is nem egy leírva adják oda beszédjeiket. Dobránszky elõre rakja bele még a »helyes«, »igaz«, »úgy van« közbeszólásokat a saját akarata szerint, Orbán Balázs pedig a slágvortokat, amelyeket emeltebb hangon kell elmondani, aláhúzogatja veres ceruzával, a lágyan elmondandó helyeket pedig kék ceruzával jelezi. Szép tõle, hogy olyan mûvészi elõadásra törekszik.

Göndöcs is leírva adja beszédjét a Napló számára, de sohase lehet hasznát venni, mert a közbeszólások s kitörõ derültségek közt beszéde közben rendesen eltereltetik attól, amit mondani akart.

A legpedánsabb átnézõi beszédjeiknek az Ugronok, Kõrösi Sándor, Irányi Dániel, Szilágyi Dezsõ, Kármán, Simonyi Iván. Szilágyi ha nagyobb beszédet tart, rendesen ott marad ülés után, odahozatja a beszédjét, órákig korrigál néha egész lapokat kihúzgálva mint olyanokat, melyeket kétszer is elmondott az õ sajátos, terjengõs lapításai közben.

Hogy a rögtönzés némelykor milyen öntudatlanul történik, arra nézve egy érdekes epizód maradt fenn a gyors-iroda annáléban.

Egyszer - régen volt már - egy napon tartottak beszédeket Deáky Lajos és Deák Ferenc.

Deáky Lajos a megtartott beszéd után, melyben ellenezte a fennforgó javaslatot, beballag a gyorsírói irodába, s kéri a beszédét.

Az irodafõnök rendelkezik:

- Kérem a Deáky beszédjét.

Az illetõ gyorsíró, kinél nem a Deáky, de a Deák beszéde van, rosszul hallja a nevet, s átnyújtja a fõnöknek a Deák Ferenc beszédét, ki azt ismét Deákynak adja át...

Deáky olvassa figyelmesen pontról pontra, s a megelégedettség látszik arcán, míg nem az oráció legvégén egyszerre megütközve mondja:

- De kérem, mi ez itt? Hiszen én nem fogadtam el a javaslatot!

Ez eléggé jellemzi azon csodálatos és különféle lelkiállapotot, melynek az orátor, kivált a rögtönzõ, ki van téve, amikor a Ház színe elõtt szónokol.

Igazán hasonlítható a csata hevéhez, amikor egész öntudatát fogva tartja a láz úgy, hogy saját vére folyását se érzi.

III. A kis kakasok

Ezen száraz ismeretterjesztõ cikkely után most már engedjék meg, hogy a folyosóra mehessünk.

Ott sétál a miniszterelnök, ott ásítozik Bánffy Béla, Horváth Gyula a vízi emberekkel konferál, Tibád a kisüstöket szidja, Teleszky Bochkort dicséri, Lits Gyula az interpellációját mormolja, Zichy Jenõ a házibarát-ipart magyarázza, Farkas Balázs mindenkit azzal fogad, hogy »Ejnye, milyen pompás jó színben vagy«, ami egy doktortól igazi önmegerõltetés. Jókai ma egy tarka inget vett föl, mely tele van apró veres kakasokkal.

Hát ilyen szûk idõben ez is jó téma.

- Látszik rajtad, hogy kálvinista vagy, itt hordod a kakast - mondja Bánhidy.

- Nem azért van az - vág közbe a miniszterelnök, ki nem engedi a kálvinista vallást élcelni -, azért szereted te azt, mert valamikor Kakas voltál. Kakas Márton.

Ezzel mind a hárman eltûntek a teremajtón.

De a teremõr, aki beeresztette és hallotta a diskurzust, szinte részt akar venni az államférfiúi kedélyesség e szikráiban, s azt mondja nagy nevetve:

- Hátha még tudná a kegyelmes úr, hogy Jókai úr éppen a »Kakas« kocsma fölött lakik a Kerepesi úton.

Boldog ország az, ahol ilyen egyformán derültek a miniszterek, költõk, mamelukok és szolgák.

S ahol a kis kakasról beszélgetnek mind a négyen.

IV. A Mara Lőrinc emberei

A folyosó egyik elhagyott szögletében torzonborz külsejû, de becsületes, jámbor arcú oláhok könyököltek tiszta condrában s újdonatúj mellényekben.

- Hát ezek kik itt?

- Ezek bizony a Mara Lõrinc emberei.

- Ki az a Mara Lõrinc?

- Egy a mi embereink közül.

- Tehát mameluk?

- Igen, s nem arról nevezetes, hogy itt van, hanem arról, hogy miképp jutott ide. Ellenzéki ellenjelöltje takarékpénztári könyvecskét vitt le a kerületbe, s elosztotta bizonyos csoportok közt. Ez pedig arra volt számítva, nehogy a pénzt elköltsék, s azután elpártoljanak. A takarékpénztári könyvecske össze fogja õket tartani, mert oszthatatlan és csak a választás után látszott realizálhatónak. Azonban az oláhok szemében nem nagy értéke volt a könyvecskének, s megmutatták Marának, hogy »ugyan érnek-e ezek valamit?« Mara azt mondta, isten neki, beváltja, ha rá szavaznak. S úgy is történt, beváltotta a könyvecskéket, és ezek rászavaztak.

Így lett meg Mara követnek az ellenzék pénzén.

Érdekes kis történetke. Szétment a híre a folyosón, s mindenki érdeklõdve nézegette az oláhokat, akik a domnule Marát várták ott.

Végre megérkezett a képviselõ, s igen megörült az õ kedves választóinak.

Azok eleibe álltak most, s ékes szavakkal felkérték, hogy fogadja el a jelöltséget ezutánra is, õk föltétlenül ragaszkodnak hozzá.

Mara természetes, szívélyesen megrázta kezeiket, s késznek ajánlkozott õket képviselni új három évre. Mit nem tesz meg az ember a kedves oláhokért!

Mikor aztán mindent megbeszélgettek apróra bizalmasan, akkor egyszerre elõáll a legtekin­télyesebb oláh.

- Még egy kérésünk lenne, domnule.

- Mire nézve? - kérdé Mara nyájasan.

- A követválasztásra nézve.

- Igen? - vág közbe Mara kíváncsian. - Talán zászlókat küdjek?

- Oh, nem! Valami egyebet óhajtanánk, domnule.

- Csak ki vele, kedves barátaim!

- Hát küldjön nekünk a nagyságos úr valami ellenjelöltet is...

- Mit? - kiált fel Mara megütközve.

- Ejh, egy ellenjelöltet, domnule... hogy egy kis vígság legyen a kerületben.

...Mara olyan jó ember, hogy még ezt is megígérte nekik.

MACSKA A T. HÁZBAN

Ma a négyszáznegyvenhét igazolt képviselõ közül megjelent vagy kilencven a tisztelt Házban, ezek is csak azért, mert nyilvánvaló lett, hogy Tisza ma fog felelni Eötvösnek ama bizonyos toloncozás dolgában.

De a négyszáznegyvenhét igazolt képviselõbõl bárki jelent volna is meg (ha tán maga Sennyey Pál is), nem csinált volna olyan meglepetést és szenzációt, mint egy tarka macska, amely váratlanul ott termett ma nagy robajjal a hölgykarzaton éppen az ülés megnyitásának pillanatában.

A kiscica a középsõ karzaton tûnt fel, végiglépkedve székrõl székre nagy méltósággal. Azután megállt a mennyezeten, megrázta nyúlánk testét, és mereven nézett az elnökre.

Péchy legelõbb vette észre, amint rászegezte villogó, gonosz sárga szemeit, és összerezzent és megakadt.

A macska rémletes tekintete megijesztette. Azután a miniszterek hökkentek meg, nekik is úgy látszott, hogy õket fixírozza a derék állat, melynek bajusza úgy állt kétfelé, mint egy-egy gyilok.

Andrássy Tivadar azt hitte odalenn, hogy valami újmódi muff, s rohant egy gukkert keríteni valahonnan. Visontai Kovách László pedig a szolgáknak intett fel: hogy minek eresztették fel a hölgykarzatra jegy nélkül.

Az elnök valami házszabályról gondolkozott, hogy az oktalan állatoknak van-e alkotmányos joguk végighallgatni a beszédeket vagy nem? El szabad-e onnan távolíttatni vagy sem?

Valaki már azt is kisütötte, hogy az a Darányi macskája lesz, s eljött gazdáját meghallgatni.

Ezalatt a karzaton megindult a mélyen érdeklõdõ állat üldözése.

- Sicc! - kiáltották a szolgák.

- Sicc, sicc, sicc! - sipították a hölgyecskék, borzalommal nézegetve a cica körmeit, melyekkel makacsul fogódzott a sorompózatba.

De az üldözés folyton komolyabb arányokat öltött. S végre is az okosabb enged. A macska megriadva, még egyszer végignézett a t. Házon, azután kinyújtotta hegyes, piros nyelvét gúnyosan a miniszterek felé, s megriadva nagy robajjal ugrált székrõl székre, hol eltûnt alant, hol pedig felbukott a rekeszték-sorompón, amint átugrott a högykarzatról a fõrendiek és fõispánok karzatára, míg végre onnan egy merész szökéssel az elnöki mennyezetre vetette magát, meglebbentve annak a zöld függönyeit.

A Ház és a karzat babonás megdöbbenéssel nézte iramodását, csupán a Herman Ottó szemei szikráztak, akinek humánus érzelmeit sérti az, hogy valaki - hacsak egy macska is - üldöztessék, ha nem miniszter.

Végre a macska letûnt a horizontról önként, nem hagyva magát elfogatni, s a Ház csendben folytathatta tanácskozásait ezután.

Hanem azért teljes lehetetlenség volt elkerülni, hogy az elmés emberek ne csináljanak ebbõl az incidensbõl egy állatmesét.

*

A macskák beszédet tartottak a napokban.

Az egyik macska fölhozta az idõk rosszra fordulását.

Tisztelt macskák! Már nem bírunk megélni. A hölgyvilág szeretetét maguk részére hódították az ölebek. E gyalázatos, szemtelen faj. Csoda-e hát, ha most az antipudlizmussal van a levegõ szaturálva. Mi maradt nekünk? Semmi. Vagyis a munka, az egérfogdosás? De ki fog egeret fogni egy ilyen dzsentri fajból, mely a kényelemhez, asszonyi kezek cirógatásához volt szokva mindenha? Még egy menedék volt számunkra, a konyha s illetõleg a húsosfazekak, de a konyha hideg mai napság s a húsosfazekaknak immár semmi nyoma. El kell pusztulnunk.

Erre egy másik macska kifejtette, hogy »húsosfazekak« igenis vannak még egy helyütt, de csak egy helyütt, a képviselõházban.

Mire kiküldetett a tarka macska a viszonyok tanulmányozására.

Meg is jelent ma a karzaton, s hihetõleg minél elõbb be fogja terjeszteni az elaborátumot a nagy macskagyûlés elõtt a mameluk húsosfazekakról.

Kár, hogy megzavarták a derék állatot ezen dicséretes tanulmányában.

A CEGLÉDI ESET

Mi volt ma a napirenden?

A napirend elõtti dolgok.

Mert ma egy úgynevezett »kínos jelenet« jött közbe a Házban.

Kínos, de kinek? Hiszen mosolyogva hallgatta mindenki.

S az a felületes sajnálkozás és megbotránkozás, mely széltiben hangzik a ceglédi eset miatt, hasonlít ahhoz a kereskedõi párbeszédhez, melyben így kéredzkedett el fõnökétõl egy kereskedõsegéd az akasztásra:

- Kérek délelõttre szabadságidõt. Szegény nagybátyámat akasztják. Mégiscsak illendõ dolog elmenni.

Közbeszólt erre a fõnök:

- Nem ereszthetem el, sok a dolog ma, s elsõbb a kötelesség, csak azután jön az élvezet.

A képviselõk közül is sokan jöttek el ma a kínos jelenetet élvezni. Ott láttuk még az államtitkár követeket is, mert elsõbb az élvezet, mint a kötelesség. Hogyne!

A haldokló Ház fölélénkült. A közeli választási tusákból itt az elsõ fecske.

S az elsõ fecskének veres a tolla.

Cegléd, a híres Cegléd áll a vádpadon, az a Cegléd, mely künn járt illendõ tisztességgel unokák szívének megdobogtatásáért az öreg Kossuthnál. A tíz legmagyarabb város közül az egyik szégyenbe esett. Hát ugyan mibe kevélykedjünk ezután.

A legislegelsõ tárgy az Ugron panaszoló levele volt, melyet Tibád Antal olvasott el mameluki lelkesedéssel.

Tisza arcán derû látszott elömleni, míg hallgatta. (Talán az teszi olyan jókedvûvé õexcellenciáját, hogy a szegediek elhatározták tegnap lefesteni az õ portréját is.)

Igazi elkeseredést csak Rakovszky érzett.

- Hej, ha Turóc megye teszi ezt, összetörik a címereit!

Némelyek a fátumot szidták:

- Ezt a Verhovayt mindig az ellenségei mentik meg!

Ott künn a könyvtárszobában az öreg Pulszky szórja az elmélkedéseit a szélsõbalról:

- Rosszul áll a szénája ennek a pártnak! Pedig élelmes emberek! Az ördögbe is! Vannak okos emberek, akik teszik magukat, hogy bolondok és vannak bolond emberek, akik játsszák az okosat.

Eközben lihegve szállingóznak a terembe új meg új képviselõk, friss híreket hozva az esetrõl:

- Hoitsyt is megdobálták!

- Az még semmi. De képzeljétek mit tettek Hermannal?

- Ugyan mit?

- Lefogták és megnyírták a haját félrövidre.

Erre az élcre kitörne a derültség egész erõvel, ha Tisza nem kelne fel, aki kijelenti, hogy addig is, míg a panasz a mentelmi bizottságnál lesz, szigorúan fog intézkedni.

S valóban homlokán összegyûltek most a szigor redõi, pápaszemei úgy villogtak, mint a katona-szuronyok.

Már a levélolvasásnál nyüzsgölõdni kezdett Széll György s Tisza rövid nyilatkozata után, nadrágszíját kijjebb akasztva egy likkal, belefogott a ceglédi eset elmondásába.

Széll György nyárspolgári alak, kikent õsz hajjal, melynek a választéka veszedelmesen nagyobbodik, tömött bajusz, ritka deres szakáll, zavaros kék szemek s egy dohányszínû Kazinczy-kabát képezik ismertetõjeleit.

A szolgák eleibe tesznek egy pohár vizet, s õ szónokolni kezd.

Mély csend uralg a teremben. S az öreg Pulszkyval igazán megeshetnék, hogy bekukkanna a karzatra, s csodálkozva morogná:

- Mi? Széll beszél? Lehetetlen! Azt hittem a Guszti fiam!

Valóban Széll beszél. Õ most a legszívesebben hallgatott ember.

Pedig rossz elbeszélõ. Szakadozottan, kapkodva, döcögõsen mondja el a ceglédi ünnepélyt, hogy jöttek Verhovayék és Ugronék egy kupéban, hogy ragaszkodnak Verhovayhoz a nép ezrei, s azután miképp akarta Ugron az ünnepélyt megzavarni, mint jött feléjök levetett fejjel...

Erre a lapsus linguae-re kitört a harsogó kacaj.

- Hiszen ha a fejét levette volna, akkor nem verhetik be! - kiált közbe egy hang.

Mire aztán kiigazította magát Széll, hogy levett kalapot akart mondani, megivott egy korty vizet, s még kijjebb eresztette egy likkal a nadrágszíját.

Akárminõ rossz elbeszélõ azonban Széll, ahhoz mégis, úgy tetszik, nagyon ért, hogy kell az eseményeket gruppírozni.

A jó szónoknak az csak az egyik forsza, hogy mit kell elmondani, a másik ereje abban van, hogy mit nem kell elmondani.

Széll György hát nagyon szónok: félig.

Ugron közeledve az ünneplõkhöz, Verhovayt szidalmazta, mire a nép dühbe jött, s visszahátrálni kényszeríté a maga módja-útja szerint.

- Hiszen éppen ez az! - Kiáltozák a jobboldalról.

De vitéz Georgius Széll beszédét nem folytatá tovább mûvészi szempontból, hanem a rajzírók szokása szerint a képzeletre bízta kiszínezni a »módja-útját«.

A Ház hol zúgással, hol derültséggel hallgatta, de arról ugyan egyetlen ember sem volt meggyõzõdve, hogy Csatár és Verhovay »valóságos ártatlan bárányok«.

AZ ÉREM KÉT OLDALA

Makó város gyászban van, Széll György nagy pácba jutott. A világosságnak azt a mécsesét, melyet tegnapi elõadásával gyújtott a ceglédi esetre, ma eloltották Hoitsy, Prónay, Herman, Hegedüs.

Elõlépkedtek egymás után sorba mind a négyen, s kijelentették, hogy Széll György valótlan­ságokat beszélt tegnap.

Én összes bûnét az elhallgatásban hittem. Az lesz az igaz, gondoltam, amit elhallgat, de arra nem gondoltam, hogy az nem igaz, amit elmond.

Íme egy új fordulat megint!

Kisült, hogy Széll volt a farkas; õ mondta, hogy »ti zavartátok a vizet«.

Ma aztán elõjöttek a bárányok, és leleplezték a farkast, hogy õ zavarta a vizet.

Hja, valaha nagyobb szónok volt Széll György!

A szájhagyomány megõrizte a következõ toasztját, melyet otthon egy keresztelõn tartott volna állítólag.

»A makói anyaszentegyház szent lelkének rejtekébe felvétetve, szorgalmatos kegyességünknél fogva, ösztönöztetni kívánván, éljenek mind közönségesen.«

Az ilyes a legjobb stílus a világon! Nem érti senki, de mert nem érti, nem is cáfolja senki, hanem tetszik a népnek, mint olyas valami, ami felülmúlja értelmét.

Elhangozván a méla ünnepies csendben a négy cáfolat, mindenki Széll Györgyre szegezte szemét, mintha mondanák:

Állj elő vén Márkus.
Vedd le a fejedet.

De a vén Márkus nem állott elõ, zordon hallgatagságba burkolózék. S ezzel a »kínos ügy« eltétetett a jövõ hétre.

*

A sors egyébiránt azt akarta, hogy míg az ülés elejét egy olyan »kínos ügy« foglalkoztatta, melyben a nép veri be a hatalmasok fejét, az ülés végére meg olyan »kínos ügy« jusson, ahol a hatalmasok verik be a nép fejét. Mert hiába a különféleség gyönyörködtet.

Az Cegléd, emez meg Hont.

Az ördög legyen a ceglédi polgárok fölött polgármester, de ha még ezt is keresztülélte, akkor menjen utolsó fokozatul Hontba, Majthényi alatt a polgárnak.

A ragyogó homlokok a habarékon jelezték, hogy valami mennykövük van készen.

Mindenki egy könyv után tudakozódott, de nem a könyvtárnoknál (az akár hetekig ki se nyissa a szekrényeit), de a Ház asztalán az interpellációs könyv után. Ez az egyetlen könyv Magyarországon, mely némi sikereket mutat fel.

A könyvben Horánszky interpellációja volt jelezve.

Nagy érdeklõdéssel várta mindenki.

Senki sem hallgatta a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról a vitát. Pedig volt egy nagyobb szabású beszéd is, a Horváth Gyuláé.

Horváth Gyulát a folyosó és klub tette kedvelt emberré, szellemes észrevételei tetszenek a könnyebb vérûeknek, higgadtsága, éles ítélõtehetsége imponál a komolyabbaknak; a víz aztán naggyá is tette, s ezért õ specialitás, mert más embereknek a bor az emeltyûjök.

Mindene van már, népszerû még az ellenzék elõtt is, a kormánypártban pedig jóformán a vezérek közé küzdte fel magát, hanem benn a teremben vége van, amint egyszer odalép, ott már leveri még Móricz Pál is.

S íme egyszer nekirugaszkodik, kivág egy olyan beszédet, amely dicsõségére válnék Neptunnak, a vizek urának is, s ekkor éppen körül van öntve az egész téma elöl-hátul egy-egy olyan eset által, mely minden figyelmet abszorbeál.

A vízi vitát senki sem hallgatta.

Alig várták az ülés végét, melyet szándékosan halasztottak a kormánypártiak. Mert az éhes emberekrõl ki van mondva, hogy azok hamarabb csinálnak forradalmat, hanem az éhes képviselõkre az ellenkezõ áll: azok hamarabb csinálnak békét.

Jól elõrehaladt az idõ, midõn végre felállt Horánszky, a vicevezér a habarékon.

Elkeseredett hangon mondta el a Majthényi visszaéléseit, amit a választásoknál tesz, hogy járnak faluról falura a tisztviselõk korteskedni, hat postahivatalnokot hogy eleresztettek, mert más párthoz tartoznak, a korteskedések ott folynak a megyeházban páratlan presszióval, s ezalatt az egész megyében szünetel a közigazgatás.

Egy községben Fábián Gyula tisztviselõ tizennégy forintot hagyott a bírónak, hogy azon mulassanak, s persze szavazzanak a kormánypártra.

- Oh, oh! - sóhajt fel önkéntelenül hangosan Prileszky, mert eszébe jutott, hogy õ sokkal többet szokott adni ilyenkor.

A jobboldalról zajos ellentmondásokkal fárasztották a szónokot.

Hanem még hátra volt a tromf. A corpus delicti.

Horánszky egy levélborítékot vett kezébe, s átnyújtotta a teremtisztnek, hogy tegye le a Ház asztalára.

A borítékban benne volt az a tizennégy forint.

Megdöbbenve nézett mindenki a Ház asztala felé. Soha még nem feküdt azon oly piszkos tárgy.

Az elnök borzadva visszarázkódott.

- Hát mit csináljak én ezzel a pénzzel? - mondá...

Egy kortes a karzaton dühösen rázta nagy fejét:

- Szégyen, gyalázat! Ily olcsón venni falut!

- Szegény Majthényi - mondá a szélsõbal humoristája, Németh Albert -, ha tudta volna, hogy ide kerül az összeg, bizonyosan többet adott volna nekik... Igen ám? - tûnõdék aztán magában -, csakhogy akkor ide nem kerül...

Tiszát meglepte a Horánszky felszólalása, és megzavarta, mert õ több és alaposabb vádakat várt Majthényi ellen.

Hiszen ezek csak morzsák az õ despotizmusából!

Az elnökminiszter beszédjérõl megengedem, hogy a viszonyok közt elég okos volt, de az bizonyos, hogy rokonszenvet nem költött. Pedig Tisza replikáinak az a virtusa, hogy nemcsak jók, hanem a hallgatót az õ részére terelik.

Az ellenzék visszaadta az elõbbi modortalanságot, most õ bosszantotta és zavarta közbeszó­lásokkal, mégpedig igen sikerültekkel a túloldalt.

S ezeknek a mestere leginkább Németh Albert volt.

Aki aztán minden közbeszólás után odamordult a gyorsírókra:

- »Kérem az urakat, okvetlenül szíveskedjenek ezeket bevenni«.

Mert örökké az a panasza, hogy a gyorsírók ellenséges lábon állnak vele, kihagyják a legjobb észrevételeit, törnek a halhatatlansága ellen.

A gyorsírók kifárasztva már éppen bosszankodni kezdtek Németh Albertre, mikor Tisza végre bevégzé beszédjét azzal, hogy majd intézkedni fog a honti visszaélések ellen, mire elszólja magát Németh Albert halkan:

- Dehogy teszi, dehogy. Én magam se tenném.

Az egyik gyorsan meghallja félfüllel, s odaszól Némethnek mintegy megnyugtatásul:

- Bevettem, kérem, ezt is. Ne tessék többé apprehendálni.

Hanem még csak azért apprehendál meg majd igazán Németh Albert a gyorsírókra, mert ha ezt megolvassák róla a kerületében, száz adomája se mossa le ezt az egy vallomását.

A T. HÁZBÓL [márc. 22.]

A földadó-kataszteri munkálatok eredményei ellen érvényesíthetõ felszólalások elintézésének módjairól szóló törvényjavaslat volt a szõnyegen gyenge részvét mellett. Csak a karzaton ült nehány »végzett földesúr«. A »Ház« kezd végelgyengülésbe esni. Kriptaszerû csend uralkodik a folyosón és a büfében.

S ha lézeng is itt-ott egy-egy alak, mintha az orra vére folyna mindannyinak. Senki sincs többé otthonosan, csak Maszák Hugó és P. Szathmáry Károly.

Olyan biz ez, mint ahogy az ember egy pompás szálláson érzi magát a hurcolkodás elõtt.

A honatyák gondolataikba elmélyedve könyökölnek még helyeiken, s két könyökük közül rájuk vicsorog még a vizitkártyájuk s azon a saját édes nevük, de meddig... meddig?

Lenni vagy nem lenni, ez most a kérdés.

A vizitkártya búsan, szerényen lapul be a vájt mélyedésbe. A fekete litografírozott betûk kétségbeesetten susogják: »Ki ül itt majd esztendõre?«

Komor ossiani levegõ ez itt! Egy-egy sóhaj fakad fel néha a szívek fenekérõl, mintha az õsz hervasztó lehellete lenne...

Ha két képviselõ találkozik, s egymás arcába nézve kérdi: »hogy vagy«, nem az a felelet, hogy »köszönöm jól, vagy rosszul«, hanem az a felelet: »Nem tudom, azt írják otthonról, hogy meglehetõsen«.

(Mindenki otthonról tudja meg most, hogy miképp érzi magát.)

És a jelzõknek hitele is egészen megszûnt. Ki tudná azt most, mit jelent melyik szó?

A »meglehetõs« tán kétségbeejtõ, a »jó« tán reménytelen, mert hiszen a »több mint bizonyos« is több mint bizonytalan. Még a grammatikát is felforgatják ezek az átkozott választások, melyek már kezdik kilógatni az egyik lábukat.

Jó dolguk csak az »ünnepelt nagyoknak« van, akik nem szerzik a mandátumot, hanem akiknek dukál. Ilyen Csernátony. Õnélküle hiányos lenne a Ház. (Zsindely nem volna rajta.) Ilyen Jókai. (Cifrázat nem volna rajta.) Ilyen Horvát Boldizsár. (Gerenda nem volna rajta.) Szilágyi a kémény, Apponyi az ablak, Mocsáry a vízvezeték. Gróf Bánffy Béla is nélkülözhetlen bútor. Õt úgy jellemezte elõttem egyik barátja, hogy õ valóságos vekker, de megvan az a rossz tulajdonsága, hogy mindig vagy elõbb, vagy késõbb ébreszt, mint kellene. Mindegy, csak ébresszen!

De félre e borongós képekkel. Ahogy lesz, úgy lesz. Ne keserítsük még jobban a kesergõket. Tartsuk magunkat szorosan a nap történetéhez.

Annál is inkább, mert úgy rövidebbek lehetünk; nem lévén a mai napnak semmi története.

Néhány ember arról beszélgetett, hogy mi lesz ugyan a mai honti tusa eredménye. A kormány gyõz-e vagy Ivánkáék?

Egyik bennfentes mameluknak az az ötlete támadt, hogy bizony sokkal jobb volna, ha Ivánkáé lenne a diadal.

- Ugyan miért? - förmedtek rá a többiek.

- Mert egy emberrel ugyan kevesebbünk lesz akkor, de egy argumentummal több lesz a Tisza feleletében Horányszkynak. Hát micsoda nekünk egy ember?

Ez a hetyke alaphang azonban csak galgenhumor, mint a Kõrösi Sándoré, aki azzal incselkedik a folyosókon, hogy a választásokra Hajdúszoboszlóról fogad egy szélsõbaloldali embert, hogy olyan is legyen a debreceni kerületében.

A honti választáson kívül nincs más eleven kérdés. Ez pedig nem elég, tehát még mindig a »ceglédi hadjárat«-ról folyik a triccs-traccs.

Maguk a ceglédi áldozatok, mindenik a maga két segédeivel, egész kis tábor, együtt járnak-kelnek, súgnak-búgnak.

A harc borzadályos részletei közül most már kezdenek kibontakozni a mulatságosabbak is.

Kevéssel az Ugronon elkövetett »bizalmatlansági szavazat« után jött egy Abonyból odarendelt huszárkapitány az eszkadronjával.

- Hol vannak azok az antiszemita izgatók? - kiáltja fogcsikorgatva. - Szeretnék vagy egyet megkardlapozni közülük.

- Miért haragszik rájuk olyan nagyon a kapitány?

- Miért? - vág közbe vörös színûre bõszülve. - Mindenütt utánam járnak az ördögadták. Sehol sincs békém miattuk. Tavaly Pozsonyban untam meg õket, átmegyek feküdni Zalaegerszegre az õsszel, hát nem ott is velök kellett piszkolódnom? Onnan áthelyeztetem magamat ide, s ahol ni, megint itt vannak, s énnekem gyûlt meg velök a bajom megint. Hát erre, arra... mért szemeltek azok ki éppen engemet?

E kis tréfás epizód egészen jó kedvre hangolta a folyosót, nemcsak a közönyösöket, de magukat az áldozatokat és azok segédeit is, akik egészen el vannak bágyadva a tegnapi sok szaladgálástól a Széll György szállására, a Nyúl utca 7-ik számú házba.

Vér persze még mindig nem folyt.

Széll György, akárhányszor keresik is, nem található.

Herman Ottó állítólag ráunt már, s abbahagyta az egész dolgot, mindössze egy levelet írt Széllnek, mely így hangzik:

»Ezennel konstatálom, hogy ön a nyúl utcában lakik!«...

No, már ezt az egyet Széll György se tagadhatja.

A KEMÉNY-NAP

Úgy értem, hogy a báró Kemény Gábor napja.

Tisza Kálmán újdonatúj, kivasalt szürke ruhában jött fel a mai ülésre. Csoda, hogy ez alkalomból meg nem éljenezték a mamelukok, s még nagyobb csoda, hogy meg nem interpellálták a balok.

Borús nap lévén, az ülés is borús volt.

A karzaton csupa civilizálatlan arcok. Többnyire vidéki választók, kik jelölteket jöttek kikeresni.

A fiatal »földnélküli« követek igyekeznek is vickándozni, fickándozni a fórumon, hogy láthatóvá tegyék magukat elõttük. Többet ér most az atyafiaktól egy nyájas nézés, mint a legszebb hölgy legperzselõbb kacsintása!

A folyosón nincs egy lélek se. Mióta kijött a tilalom Kovách Lászlótól, hogy csak a hírlapírók jöhetnek a folyosóra, azóta azok se jönnek. A követek benn ülnek a teremben, tettetve magukat, mintha érdeklõdnének: úgy sem tart már a diligencia sokáig!

A büfében egyedül Gromon ül, s amint jóízûen szeldeli a sonkát, egy csöppet se látszik arcán a búbánat a fölött, hogy a szegény csángók áznak most.

Az olvasószobában Fekete Zsigmond gyûri magába az újságcikkeket.

Minden lehangolt, szomorú, sõt zordon. Csak Beöthy Algernon jár-kel vígan, sietve, hol itt tûnik fel, hol amott, mintha nagyon sok dolga volna. Élõ ember még arra nem emlékezik, hogy õ valaha rosszkedvû lett volna!

- Hiszen majd csak megválasztanak valahol - gondolja magában.

És úgy is lesz. Tréfának veszi a világot, s ez az õ legnagyobb bölcsessége.

———————————————————

A teremben ma két vasút tárgyaltatott. Az elsõ a gyõr-sopron-ebenfurti volt.

Lukács Béla az õ jóízû gömbölyû arcával és élénk elõadásával úgy el tudta hitetni, hogy ez a vonal szükséges, hogy mikor a punktumot odacsapta, sehonnan sem emelkedett fel senki, egész meghökkenve nézet rá báró Keményre, báró Kemény pedig Barossra, mire Baross ravaszkásan visszakacsintott báró Keményre, s báró Kemény szinte ravaszkásan visszakacsintott Lukács Bélára.

Erre Lukács Béla gyöngéden elpirult.

E kritikus pillanatban emelkedni kezd Madarász.

- Senki sincs ellene feljegyezve - mondja az elnök.

Madarász eközben felkel, s elkiáltja magát kaján irigységgel:

- Ni, hogy örül a miniszter!

Lett erre nagy derültség. S valóban mindenki Keményt nézte, kin felismerhetõ vala a lelki öröm.

Hanem egy vasút még hátra volt. A mostar-metkovicai.

Egy vasút az okkupált tartományokba! No ha ebbõl sem lesz vihar, hát akkor már csak aludttej foly az ellenzéki sorokban!

Vihar ugyan nem lett, de legalább szél volt. Felszólaltak a vasút ellen Madarász, Helfy, Herman, Apponyi Albert.

Helfynek egy érdekes mondása volt, hogy »a pénznek nincs szõre«, Madarásznak pedig egy mulatságos kérdése, hogy mit jelent a javaslat szövegében elõforduló »megfélegesíteni« szó. Minek következtében aztán Hegedüs megmagyarázta, hogy az magyar nyelven annyit jelent, mint csökkenteni. Az egész Ház a fejét csóválta bámulatában. S mindenki azzal ment haza, hogy ma végre tanult a tárgyaláson valamit.

Az ellenzék, noha jól látta, hogy kisebbségben van, név szerinti szavazást kért.

A név szerinti szavazásnál Podmaniczky nem vett részt.

Ez annyira megdöbbentette barátait, hogy tömegesen siettek tudakozódni a színházhoz, nem érte-e valami szerencsétlenség.

Hiszen a nemes bárót már tíz év óta, még ha a világ végén van is, valami titkos érzés, valami homályos, megmagyarázhatlan ösztön minden név szerinti szavazásra elõhozza!

A T. HÁZBÓL [márc. 29.]

- Minélfogva nem fogadom el a kormány javaslatát - mondja György Endre, és leül.

Az ember éppen erre az utolsó mondatra ér be az írói karzatra, még látja Györgyöt állani a padban egy percig, és látja arcán a szokatlan elevenséget s a szelíd rezignációt, amint leül.

De hát mi történhetett?

Csakugyan György Endre az? És csakugyan mondta õ ezeket a szavakat?

Vagy csak csalóka képzelet az egész, s ahelyett, hogy hallanám azokat, à la Cumberland, valamelyik szélsõbaloldali koponyáról leolvasom?

Nem biz az. Valóságosan György Endre nem fogadta el a javaslatot egy pompásan perdülõ beszédben, melyben annyi hév, annyi melegség volt, amennyit egy tudóstól nemigen lehetne várni.

Felfordult már a világ, ha a mamelukok közt is megeshetik, amit Mocsáry Lajos mond a saját táboráról nagy büszkén:

- Mindenikök úgy harcol, mint a portyázó arab, mindenik a saját ruházatában, fegyverzetében, a saját puskaporával, a saját szakállára.

És a György Endre ruházata és fegyverzete valóban sokkal díszesebb, mint a kormányé, csillogott rajta a liberalizmus, rosszalta a javaslatot, melynek nem lesz semmi reális haszna, hanem a kabátját nem merte egészen kigombolni, nem merte elmondani, hogy mit kellene hát tenni, és hol van a »bibi«, hogy a Prileszky nyelvezetét használjam.

Eközben nem hogy fogyott volna, hanem folyton szaporodék a feliratkozók száma: Az egyik jegyzõ elunta jegyezni és felkiáltott: »Azok iratkozzanak fel, akik nem akarnak beszélni«.

- No, én se akarok - hajtotta Németh Albert. - Három csizmadia van a kerületemben, azokkal én könnyen kibékülök. Az egyiknél megtalpaltatom a téli csizmámat, a másiknál a lányomnak csináltatok topánkát, a harmadiknak pedig küldök ajándékba egy kis malacot. Mégiscsak olcsóbb dolog, mintha beszédet csináltatnék.

- Szoktál is te beszédet csináltatni? Terem a te fejedben magától.

- De bizony csináltattam már egyszer valami pénzügyi kérdésnél, amihez nem értek. Egy nemzetgazdász ismerõsöm készítette. Megalkudtam vele barátságosan. Ha olyan lesz a beszéd, hogy »általános helyeslés« zúg fel a nyomában, akkor adok érte egy akó pompás asztali bort, ha pedig olyan lesz, hogy csak Csanády fogja helyeselni és az öreg Madarász, akkor adok érte három akó bort a saját termésembõl.

Míg Németh Albert a folyosón szõtte élményeinek rokkáján a színes szálakat, s míg György Endrét meggratulálták minden oldalról, azalatt Láng Lajos emelkedett fel, aki ritkán szól, de akkor se mond bolondot.

Nem hagyja sokáig ülni babérain Györgyöt (ki nagy szimpátiákat keltett az ellenzéknél), nekiront mindjárt beszéde elején és sikeresen cáfolja egyes állításait.

Lángnak az volt a szokása azelõtt, hogy beszédje elején mintegy bevezetésül felpiszkálta az ellenzéket, nagy ellentmondási viharokat zúdítván fejére, s ezzel elérte azt, hogy aztán véges-végig nagy figyelemmel hallgatták.

Ma már elhagyta ezt a taktikát, s simán, tárgyilagosan beszélt és oly nyugodtan, mint egy öreg parlamenti férfiú.

Láng Lajosnál sajátszerû az, hogy õ sohase volt »zöld«, se »vörös«.

Õ az egyedüli ember, akinek meg lehet bocsátani, hogy fiatalon mameluk, mert sose látszik rajta, hogy fiatal.

De meglátszik Tischler Vincén (nomen est omen, tudtam, hogy felszólal legalább az asztalosok érdekében), hogy tömérdek iparos van a kerületében, s igyekezett is bizonyítani, hogy az színig tejföl, amit õ most visz nekik haza innen.

Míg Tischler, Helfy és Turgonyi szóltak, ezalatt nagy elõkészületek történtek a színen egy szûzbeszédre.

Ha tizenhat éves leánykát készítenek az elsõ bálra, az lehet ilyenforma jelenet.

Ott ült a fiatal Andrássy gróf a Bánffy Béla háta mögötti padban liliom halványan, s két teleírott lapból magolt, egyre magolt...

Néha fölnézett a plafonra és felsóhajtott.

Kivette a kendõjét, s halálos hideg verejtéket törölt le a homlokáról.

- Bátorság! - biztatta Tisza Lajos. - Nem olyan nagy dolog az!

Mellette két oldalt két fráj ült, Rohonczy és Fáy Béla.

- Bele kell vágni behunyt szemmel - mondta Rohonczy.

- Katona dolog! - nyugtatta meg Fáy. - Én ugyan még nem próbáltam, de eddig bele nem halt még senki!

Eközben az óramutató egyre járt, lassan, méltóságosan a Péchy feje fölött. Turgonyi szavai kínosan peregtek le, s valahányszor esze behajlott kajlára, mintha végezni akarná, az ifjú gróf összerezzent... lélegzete elfúlt.

»Jaj, csak még egy percig ne!«

A matadorok, akik elõkészítették, összenevetgéltek a háta mögött. Még a miniszterelnök is oda mosolygott.

Hiszen olyan szép, poétikus dolog az, mikor az ember a szüzességét elveszti!

A gróf a legszebb nadrágját húzta fel ma, a fekete kabátja gomblyukában egy sárga tearózsa árasztá nemes illatát.

A gróf szelíden, rimánkodón nézett rá, mintha mondaná:

»Helyettem kis virág, tégy vallomást!«

Minden szem reá szegzõdött. Az egész Házban híre futott, hogy az Andrássy Gyula fia szól Turgonyi után. Dukál is. Hiszen a szabók is iparosok! Ki szónokoljon a szabókért, ha nem õ?

A folyosóról is bejött minden ember, s a katedrával szemben foglaltak helyet nagy tömegben, mint egy közelgõ »eseménnyel« szemben szokás.

A gonosz Szalay Imre átment kihívóan az egyik gyorsíró helyére, hogy közelebbrõl hallhassa. Apponyi Albert tölcsért csinált a tenyerébõl a füleihez, s mindezt elõlegesen. Neki látnia kellett e gyászos elõkészületeket.

A hölgyvilág a karzatról aláhajolt... a gyorsírók új, tiszta papirosokat rángattak elõ, s e kísérteties suhogás úgy hangzott, mintha hóhérok léptei csoszognának a vérpad deszkáin.

Turgonyi zsírtól csepegõ hangja elhal e pillanatban. Halotti csönd lesz, mint a végítélet napján. S e rémítõ némaságban felhangzott a jegyzõ szava:

- Gróf Andrássy Tivadar.

Az alacsony szõke ifjú fölemelkedik, mint egy élettelen rém, Fáy László magához ragadja a két teleírt papírlapot, és súgja az elsõ szót: »Tisztelt Ház«.

Andrássy elmondja ezt a két szót, szeme elõtt elhomályosul a világ, az öreg Péchy alatt az elnöki szék kezd lassan megmozdulni, aztán hirtelen szaladni kezd Péchyvel együtt, és rádõl Visi Imrére, aki az írói karzatról nézi a bús látványt.

Minden egy nagy káoszba gömörödik. Szatír arcok vigyorognak rá. Úgy tetszik neki, hogy Prileszky lólábakkal nyargal iszonyú dübörgéssel a padokon, s Teleszky István kakassá változva éjfélt kukoríkol a gonosz szellemeknek...

S egyszerre izzó vérvörössé lesz a terem... egy nagy csattanás... s minden ott áll a maga helyén, mint azelõtt.

A lidércnyomás megszûnt, s a gróf valóságosan ott a szemeink elõtt tanult meg beszélni fokról fokra, az elsõ mondatokat még gügyögve ejté ki, azután nyöszörögve folytatá, végre elveszté lassan a fátyolozottságot, utoljára pedig majdnem értelmesen ejtette ki a szavakat. Hanem az orátorságig persze nem vitte.

Akik Andrássy Gyulát fiatal korában hallották, mondják, hogy az õ elsõ föllépése se volt különb, sõt sokban emlékeztette õket rá a mai bemutató.

A fiatal gróf különben szõkében igazi alteregója papájának, bár nem olyan rokonszenves egyéniség, mint az volt.

Ami beszédje szerkezetét illeti, az, ha jól van elmondva, komoly hatást is tehetett volna, s nemcsak olyat, mely a hízelkedõ lapok rezüméjában van meg, de egyebütt nyoma se volt.

A fiatal képviselõnek, mikor beszédjét végezte, Tisza is gratulált:

»Nehezen ment; de a jég meg van törve«.

Andrássy Tivadar beszéde igazi kuriózum volt, s a premier gourmand-ok sokáig fognak rá visszagondolni még akkor is, midõn a György Endre kitûnõ szónoklata rég el lesz feledve, és csak Kónyi Manó fog emlékezni rája.

A T. HÁZBÓL [ápr. 23.]

»A jegyek mind elfogytak!« - mondja egy táblácska ma az országház kapuján.

Mindenki megáll, mielõtt belépne a lépcsõcsarnokba, és elcsodálkozik:

- Mi az ördög lehet itt, hogy a jegyek mind elfogytak? Hiszen Bécsben akasztjuk ma Schenk Hugót és nem itt!

S valóban nem kelthetne ma nagyobb csodálkozást ennél az sem, ha Szapáry azt jelentené ki:

»Az összes államadóságok elfogytak«.

Persze, hogy nem lenne igaz, de a jegyek elfogyása se igaz. A karzaton mindössze hét ember nézi a haza ügyeinek forgását. A kapus nyilván azért akasztotta ki a cédulát, mert el van rekedve: ne zaklassák a kérdezõsködõk.

Nem a jegyek fogytak el, hanem a jegykérõk és a képviselõ urak.

Vagy hetven-nyolcvan ember üldögélt fázékonyan a padokban, s amint egymásra néznek, a szemek tekintete szinte kérdezni látszik:

»Hát még mindig vagyunk?«

A folyosók unalmasak, a büfé üres, az olvasószoba néptelen.

Minden megváltozott. Csak a könyvek bõrtáblái meredeznek ki a régi színben a vaskos üvegszekrényekbõl.

A mamelukok, hogy egy eötvösi hasonlattal éljek, úgy csörögnek össze, mint egy kulcscsomó a miniszterelnök láncán; de a kulcsoknak mindenike, bár együtt vannak most, más-más zárba tartozik.

S ez nagyon meglátszik a kulcsokon.

Általában ködös, borongós a hangulat. A képviselõket háromféleképpen lehet osztályozni:

Azok, akik már elmondták a programbeszédjeiket, és most minden új beszéd elolvasásánál bosszankodnak, hogy »nini, hiszen ezt én is elmondhattam volna«. Következésképp nincsenek magukkal megelégedve.

Azok, akik még nem mondták el programbeszédjeiket, s kapkodnak, szimatolnak az okos argumentumok után, s mikor elolvasnak egy-egy beszédet, indignálódva kiáltanak fel: »Lám ni, ez a Jókai minden jó eszmémet elszedte.« Ezek sincsenek megelégedve.

Végül a harmadik osztályhoz sorozhatók azok, akiknek nem lehet programbeszédet tartani, mert nincs hol. Még ezek sincsenek megelégedve.

Ez általános elégedetlenségben elhal a hajdani vidorság. Nem pattognak az élcek. A minisz­terek elvesztették vonzerejüket. (»Ki tudja, meddig élünk, kié leszünk?«, ez az elkeserítõ gondolat zsibong az agyvelõkben.) A miniszteri szoba halkan nyitódik, csukódik. Senki se oson be nyájaskodni. A finom parfüm, mely a Szapáry hajából árad, nem bódító; most a ködmönszag van divatban.

Akik már megtartották a programbeszédeiket mégis bizonyos éclat-val lépnek fel, mintha mondanák:

»Mi már elvetettünk. Most csak az esõt várjuk.«

S a programbeszédek körül folyik a szó mindenfelé. Mert az a virtus, ki bír nagyobbat kigondolni.

Az egyik katolikus pap azzal dicsekszik, hogy Luther mondásával fejezte be a beszédét: »Itt állok, nem tehettem másképp«.

Egy kálvinista jelölt se volt kevésbé eszélyes az õ katolikus kerületében, ezzel kezdvén beszédét:

- Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mire hatalmas morgás futott át a választók táborán:

- Mindörökké. Ámen!

- Igenis mindörökké - folytatá a jelölt. - Most pedig térjünk át a többire...

S a többiben dicsérteték Tisza Kálmán.

Bent a teremben az ipartörvényjavaslat felett rágcsálódtak.

Legnevezetesebb volt az Irányi Dániel módosítása, amely a leányasszonyok és szolgáló leányok erényei felett õrködik.

Bizony nehéz feladat jutott a derék férfiúnak, hogy éppen neki kellett figyelmeztetni a t. Házat arra, hogy azokban az akasztófára való mesterinas suhancokban sok a gonoszság.

Nem is bírta volna õ azt most kifejteni, ha nem lenne itt szerencsére a latinok nyelve, amit az asszonyok nem értenek.

Elmondta hát deákul a dolgot, de a t. Ház, annyira befolyásolva van már a Kék macska-i irányzatokról, hogy az inasokat beleszabadította a tiltott gyümölcsbe.

S most már ki lehet függeszteni az országház kapujára egy másik fekete táblácskát is, hogy

»Az erkölcsök mind elfogytak«.

A T. HÁZBÓL [ápr. 26.]

Ma megint ott osonkodott Podmaniczky Frigyes, és ebbõl már kitalálják e rovat olvasói, hogy név szerinti szavazás volt.

A nemes báró semmit se öregedett a legközelebb múlt szavazás óta, és igen jó színben van.

A folyosón már messzirõl üdvözli Türr István, aki itt átutazóban van Korinthoszból.

- Szervusz, Frigyes! Nini, hol veszed te itt magadat?

És Podmaniczky el sem mosolyodik. Egész rendén találja azt, ha Türr csodálkozik azon, hogy itt látja, ahelyett, hogy Podmaniczky csodálkoznék azon, hogy Türrt, idegen országok vándorló lakosát találja e helyen.

Azután Vizsolyi veszi át a régen látott Podmaniczkyt.

- Eljöttél? - kérdi.

- Hát csak eljöttem - feleli mélabúsan -, ami közmunka, hát közmunka!

- Két komédia-házba járni nem bolondság!

De hagyjuk itt diskurálni Podmaniczkyt, s térjünk át komolyabb dolgokra.

Mert igazi csodák kezdenek esni Magyarországon, mióta a pozsonyi ökrök beleavatkoztak a közös ügyekbe. (Mert az okos emberek nem tudtak velök semmire menni.)

Jókai Illyefalván az ellenzéket támadja. (Hallatlan dolog ez, uraim. Eddig a kormánypárt mindég csak védekezett). Apponyiék, »az igazi római császárok« német újságot alapítanak.

Mindenki mozdul. Még visontai Kovách László is kiad egy borzasztó stílusban írt rendeletet az újságírók ellen, Szapáry gratulál neki: »Úgy jársz te azzal, mint én a magyar táblácskákkal Zágrábban. Mert a horvátok is derék gyerekek, kedves barátom, hanem a bohemien-ek még különbek.«

Visontai Kovách Lászlónak a predikátuma. Ez örökké maradandó lesz, de a rendelete csak egy napon élt volt, pedig egyetlen nyoma több mint tíz évi mûködésének.

Hanem ez is fölösleges volt; megtanulta ebbõl, hogy egy jó háznagynak nem szabad egyebet csinálni, mint csibukozni.

S még ez mind hagyján a csodák között. Megértük azt is végre éppen ebben a javaslatban, hogy a kormányé volt a liberálisabb felfogás, s nehány ember a nem igazi római császár táborából, restelkedve szavazott nemmel a kevésbé liberális Zichy Jenõ-féle módosítvány kedvéért.

És még ez is hagyján... a legnagyobb csoda a Péchy Tamás ébersége, akinek jámbor kék szemei, olyan vizsgán tekintenek szét minden neszre, minden mozdulatra, minden hangra, mint a hiúzé.

Kezdetét veszi a név szerinti szavazás. A csengettyû rezeg künt a helyiségekben. Bent összegabalyodik az egész Ház disputáló, nevetgélõ, pletykázó csoportokra.

A legtöbb ember nem mer kimenni a folyosókra, nehogy ott az ellenjelöltjével találkozzék. Kármán Lajos attól tart, hogy az öreg Pulszky odakünn ül. Pulszky pedig attól tart, hogy Kármán Lajos a Házban van, s nem jár többé be traccsra.

De csitt! Fenyvessy Ferenc olvassa a neveket.

Kihúzatott az »I« betû.

Az pedig nagyon fontos dolog, mert akit például Hentallernek hívnak, az addig haza is mehet, ha feleséges, kikérdezheti otthon a konyhán, »mit fõznek ma«, s a feketekávé után kényelmesen visszajöhet, de akit például Boros Béninek hívnak, az nincs se olyan közel, hogy mindjárt elvégezhetné a hazafiúi kötelességét (pedig ha valakit Boros Béninek hívnak, az okvetlenül le akarja rakni a Ház asztalára a rokonszenves igent), és nincs se olyan messze, hogy még addig elmehessen valahova. Annak ott kell várnia halálos unalomban.

Irigylik ilyenkor az olyan embert, teszem azt, mint Grünwald, aki mindjárt leszavazhat.

Csakhogy Grünwaldot nem volt mért irigyelni, mert Grünwald arra határozta el magát, hogy nem szavaz. Semmi áron sem szavaz.

Egy óráig tusakodott lelke az incselkedõ pártszellemmel. S nehéz verejtékcsöppek gyöngyöztek a homlokán. Azon ugyan nagy utat lehet befutni.

A lélek azt mondta: »Hiszen a kormány javaslata jobban megfelel nekem«.

A pártszellem közbekiáltott: »De nem kell, a pokolba vele«.

Grünwald egy darabig hagyta disputálni, azután így csillapította le õket: »Ne veszekedjetek, no, inkább nem mondok hát semmit«.

Kiment a folyosóra egy csoporthoz diskurálni, ahol Csanády perorált, ki most bizonnyal a Ház legboldogabb embere. Minden módosítványát elfogadták ma, az igaz, hogy csupa stiláris módosítványok csak, - de hát »a stélus is valami«.

Míg Grünwald künn a folyosón mulatozék, addig leõrölték bent apródonként a neveket.

Csodálatos nevek merülnek itt fel. Ismeretlen idegen hangzásúak.

Az álmodozó Trefort, ki most is a széken ül fel-felkapja néha fejét egy-egy névre, abban a hitben, hogy már az »új Házban« ül, de ott látván Dobránszky Pétert, megnyugszik benne, hogy ez még a tavalyi Ház.

Grünwald csak akkor mert már bemenni, mikor az elsõ szavazás megtörtént.

Be is ment, s élénk eszmecserébe bocsátkozott Apponyival.

Hanem akkor meg az »absensek lajstromát« kezdik olvasni, aminek »voks-böngészet« a parlamenti neve, egyszerre hangzik:

- Grünwald Béla.

Grünwald úgy tesz, mint aki nem hallja, még élénkebben beszél Apponyival, Fenyvessy pedig még egyszer olvassa: »Grünwald Béla«, mire a megszólított még élénkebben beszél Apponyival, minélfogva Fenyvessy észreveszi, hogy nem akar szavazni, s gyorsan átsiklik a szekvensre.

S itt jön aztán a ma Göndöccsel is vitézkedõ Péchy Tamás virtusa, melynek kiszínezésére festenem kellett Grünwald Béla mai állapotát egész részletesen.

Az elnök megállítja a jegyzõt, s így szól Grünwaldhoz:

- Kérem, a házszabályok szerint minden képviselõnek, aki jelen van, kötelessége szavazni.

- Úgy van! - kiáltja közbe Madarász.

- Tessék hát szavazni vagy »nem«-mel, vagy »igen«-nel!

- Már az elsõ felolvasásnál szavazott - feleli valaki segítségképpen. - És most nem tartozik többé szavazni.

Most az elnök jött pillanatnyira zavarba, de hirtelen így szólt:

- Hát akkor méltóztassék megmondani, miképpen méltóztatott szavazni?

Csak így kínnal lehetett aztán kiszorítani nagy nehezen Grünwaldtól a »nem«-et.

...S ennek az egy kicsikart »nem«-nek százszor jobban örült a miniszter, mint száz »igen«-nek.

A T. HÁZBÓL [ápr. 29.]

Kezdjük már egyetlenegyszer szellemesen: az idõjáráson.

Lucskos, pocsétás idõ van; a honatyák nadrágja fel van gyûrve. Csak Széll Kálmán ereszti le lomposan, mert õ a száraz napokon szokta fölhajtani.

A ruhatár megtelik esernyõkkel, melyek úgy feketednek ott, mint valami denevértábor.

A folyosókon, a büfében mindenütt aggodalmas arcokat lát az ember, s föl-fölhangzik különbözõ alakban a zokszó a fertelmes idõ ellen:

- Hogy menjek én le most a kerületbe? Hogy járjak én most faluról falura, nyakig érõ sárban? Minden jó gondolatom kicsírázik.

- Bizony rossz mulatság - feleli Ferenczy Miklós -, de ha a mezei munkák beállnak, még rosszabb. Én egyszer két hétig szónokoltam mindig sötétben: hajnal-szürkületkor, míg a nép szét nem széledt a mezõre és esti szürkületkor, mikor már haza szállingózott.

Egy másik csoportban az Orbán Balázs korteskedési szokásait dicsérik, aki három évig jár egyszerû székely posztóban idefent a fényes városban, hanem a választásokra, mikor a falvakba rándul, beleöltözik a virágos selyem atillájába, nyakába kanyarítja a színes aranyos mentét is.

»Hát ez mire való?« - kérdezi tõle egy mameluk egyszer.

»Hiszen te is felveszed a mentét, ha a királyhoz mégysz - felelé Orbán Balázs -, nekem is úgy illik, ha a másik szuverént, a felséges népet látogatom.«

A balfolyosó egyik kis csücskében meglapulva, Tisza Kálmán suttog Csernátonnyal.

Akik arra mennek, tiszteletteljesen, hangtalanul lépegetnek el a pokrócon, nehogy csacsogással megzavarják a két politikust, akik most az országot igazgatják itt.

Pedig meglehet, hogy csak csevegnek, s hogy Tisza megjõvén birtokairól, a hetényi kalandját beszéli, ahol kocsija az »Egyetértés« mai híre szerint annyira megfeneklett a hínárban, hogy õt magát is egy paraszt kapta föl s vitte ki a szörnyû sárból a partra, a kocsiját pedig vontató­ökrök szabadították aztán meg.

Ha csakugyan megtörtént, ügyes dolog. Mert most már bízvást megírhatja a »Nemzet«, hogy Tiszát tenyerén hordja a nép, és bízvást megírhatják az ellenzéki lapok: hogy Tisza kormányzása alatt sokat szerepelnek az ökrök.

Hanem nagyobb dolog ennél a Csanády Sándor esete.

Ugyan mi történt vele? Talán tudomásul vette a miniszterelnök valami válaszát? Nem. Csanády Sándorral az történt, hogy Nadányi Miklós kihítta duellumra, amiért Csanády a nevezett képviselõ kerületében olyan kifejezéseket használt némely dolgokra, aminõket Nadányi nem akar eltûrni:

- Hát én csak úgy beszéltem, mint a Házban szoktam - felelte Csanády ártatlanul.

- Hiszen éppen ez a baj, Sándor bácsi - mondá nagy õszintén az egyik szekundáns.

*

Mindezekbõl a dolgokból látható, hogy ma nem volt a Házban belsõ élet, hanem csak külsõ.

Göndöcsnek ugyan sikerült, hogy ma is tele volt a beszéde »derültséggel«, csakhogy ma nem az õ rovására nevettek, de a Herman Ottóéra. Az ipartörvényjavaslat paragrafusai gyorsan leperegtek. Mindössze egy kis vita volt a zajos tivornyák meggátlásáról az istentiszteletek alatt, de ez is békésen ért véget, s magában a tanácskozóteremben is megindult az élénkebb, könnyebb diskurálgatás; csak a megrögzött módosítványozók éldegéltek a csontokon.

A nap hõse Zichy Jenõ volt.

Már reggel az utcán feltûntek mindenkinek a piros plakátok: »Puttonyba az ipargróffal«. A folyosón is felkapták ezt a tréfás jelszót, mely még a pozsonyi diétákból maradt ránk mint kádencia a Pozsonyra. Az egyik jelölt ti. Pozsonyba, a másik puttonyba megy...

Sokan a nászutazásról megérkezett Hentallerrel pajkoskodtak.

- Én nem is tudtam - pirongatta Helfy -, mi dolog az, hogy be sem jelented elõlegesen a pártnak, hogy megházasodol, s hogy kit veszel el.

- Nem bolond - dörmögte zuhatagos hangján az öreg Prileszky -, amilyen párt ti vagytok, bizony még ellenjelöltet állítottatok volna ellenébe!

———————————————————

Idáig érve e karcolat megírásánál, szégyenkezve veszem észre, hogy csupán triccs-traccsot írtam: csupa pletykát, léhaságot.

Kedvem volna a papírkosárba dobni.

De hát elvégre is, mit szégyenkezzem?... Miért legyek erõvel komolyabb magánál a t. Háznál?

A T. HÁZBÓL [máj. 1.]

Ma csak 11-kor kezdõdött az ülés.

Már féltizenegyre ott voltam a folyosón. Régen óhajtottam már látni, hogy támad a t. Ház.

Hát úgy támad semmibõl, hogy legelõször felveszi az új atilláját a kapus, elõkeresi a nagy botot, mellyel a pókhálókat szedte le az imént a plafonról, aztán kiáll a kapu elé.

Egy másik egyéniség kidugja az épület homlokára a zászlót. A teremszolgák is felcihelõdnek.

Kevéssel az ülés megnyílta elõtt megérkezik a büfé.

Az elsõ zaj a tisztelt épületben, a szilvóriumos és sherrys poharak csörgése.

Végre elõcsoszog az öreg Lázár Ádám és beül a padjába.

Azután elõjön Urbanovszky, és nem azon csodálkozik, hogy még itt minden üres, hanem azon, hogy már az öreg Lázár itt van.

Egyenkint kezdenek szállinkózni most már. Lógázza magát borzas cilinderében Chorin, s egyenesen az olvasószobába ül be, mohón átbetûzi a lapoknak »választási mozgalmak« rovatát. Arca az olvasás alatt mind savanyúbb lesz, s oda van írva majdnem leolvashatólag ajkaira a sóhajtás:

»Istenem, mennyi kémény füstölög, s én még most sem tudom, hol fogok megebédelni!«

A »molyok« mind idõ elõtt gyûlnek össze, s öt perccel tizenegy elõtt vidám diskurzus folyik mindenfelé:

- Grecsák-idõket élünk! - panaszkodik Szathmáry Károly.

- Uraim, csodák történnek - beszéli egy népszerû függetlenségi szónok. - Most jövök a könyvkereskedõtõl, s az azon kesereg, hogy az Apponyi ellen írt röpiratot visszaküldte neki a jászberényi bizományosa, azzal a megjegyzéssel: »Ezt a könyvet én itt nem árulhatom, mert agyonütnének érte«.

Ezalatt elõkerül a jó Berzeviczy Irnák is, akirõl az a hír van elterjedve, hogy oly gondolkozva készíti a programbeszédjét: mindennap egy szót ír hozzá.

Kézdörzsölgetve tipeg be Busbach, aki gyanúba esvén a választói elõtt, ünnepélyesen felszólították, nyilatkozzék: nem-e antiszemita.

Évelõdik is vele váltig Hegedüs Sándor:

- Igaz-e, Péter, hogy Kaifás elé idéztek?

Végre telni kezdenek e terembeli padok.

A mediumon egész csoport zajong.

Gr. Teleki Samu a konstantinápolyi kalandjait beszéli Szapárynak. Komjáthy Béla a kunszentmártoniakhoz intézett nyílt levelét olvassa fel a kormánypártiaknak: mert arról tudja meg, jól van-e megcsinálva, hogy szidják-e nagyon. Urányi erkölcsös szivarszipkájával csinál szenzációt. A folyosón Szapáry István keresi a pénzügyminisztert.

- Sehogy se tudok Gyulához férni - panaszolja.

- Miért nem kérsz hozzá egy névjegyet Futtakitõl? - tanácsolja egy szarkasztikus mameluk.

Pont tizenegy órakor végre megjelent az elnök, s felül a kasszához, akarom mondani, a katedrába. A csengettyû megszólal. A zaj lecsillapodik, és megvan alakulva a parlament.

Az ember azt hitte volna, unalmas, rövid ülés lesz.

Egy ülés, amelyik Kemény Gáborral kezdõdik, nem sokat ígér...

De minden jóslat hiábavaló.

Kezdõdött unalommal, s végzõdött azzal a tizennégy honti forinttal, melyeket Horánszky tett le a Ház asztalára hetek elõtt, mint kormánypárti lelkek vásárlására szánt díjat.

Ez a tizennégy forint volt az utolsó csemege a Ház asztalán.

Ma már azt is elfogyasztották: most már hazamehetnek.

A dolog különben úgy történt, hogy a Kemény Gábor álomba ringató válaszai után egyszerre felkelt Tisza Kálmán, hogy a Horánszky múltkori interpellációjára feleljen.

Ez delejes erõvel hatott a képviselõkre. Mindenki felütötte a fejét. A büfébe a folyosókba egyszerre híre szaladt:

»A honti ügy!«

Nosza rohantak be mindenünnen. Mert azt mindenkinek jó tudni, mi a törvényes, és mi a nem törvényes. Meddig szabad a mameluknak elmenni, és meddig nem szabad a habaréknak panaszkodni? Majd megmondja azt mindjárt a miniszterelnök.

Meg is mondta, mégpedig eléggé világosan.

Tiszán meglátszott, hogy csodálkozik azon, hogy akad ember, aki azon csodálkozik, hogy visszaélések történnek a választási mozgalmakban.

Õ is tud ilyen eseteket az ellenpártról, de nem mondja el.

- Si fecisti nega - kiáltja közbe Szalay.

- Ah, nini - hökken meg Hegedüs -, Szalay latinul is tud.

Tisza elmondja továbbá, hogy nem igaz, mintha a megyei tisztviselõk nem dolgoztak volna a korteskedések alatt, mert elvégezett akták bizonyítják, hogy dolgoztak.

- Ugyan hány akta? - kíváncsiskodék Meszlényi.

Az öt ellenzéki postamestert pedig - folytatta - azért bocsátották el, mert a hivatalukat elhanyagolták.

Mindezek az argumentumok nagy zajt keltettek, zúgást az ellenzéknél, helyesléseket a túl­oldalon. Valóságos vihar kerekedék.

Horánszky csodálkozott rajta, hogy ez az öt postamester egyszerre lett hanyaggá, és hogy ezt egyszerre vette észre a felsõség, és az is különös, hogy mind az öt éppen ellenzéki.

Hát iszen van is benne valami rendkívüli...

Sokszor tört ki a derültség zuhataga is, kivált mikor Horánszky azt mesélte el, hogy egy megyei iktató úgy becsípett a faluzásban, hogy csendlegénynek kellett õt támogatnia, s erre egy jóakaratú mameluk lelkesen kiáltott fel:

- Hivatalos kötelessége volt!

Olyan elevenen festette Horányszky a nemes vármegyét, hogy Csernátony az élénk színek által megilletõdvén, önkéntelen beleszólt:

- A kinevezést kell behozni.

Horánszky beszéde tagadhatatlanul nagy hatást tett, s ezt nem bírta ellensúlyozni ma a Tisza virgonc filippikája sem, mely vég értelmében mégiscsak abba a hatalmi gondolatmenetbe szakadt ki: »akinek nem tetszik, tegyen ellene«.

A »Majthényi vármegye« megérdemelte ezt a szellõztetést.

Tiszának legjobb mentsége lett volna, ha így szól:

- Ezt a fõispánt én még a Deák-párttól örököltem. Jól harap, megtartom. Önök meg tõlem öröklik majd. Becsüljék meg önök is, mert ezen tanulja meg a magyar ember megutálni az erõszakot és abszolutizmust!

Horánszky nem vette tudomásul a belügyminiszter válaszát, de a Ház negyven szótöbbséggel megelégedett vele.

Most már csak a tizennégy forint iránt kellett határozni.

Az elnök azt indítványozta: »Adjuk oda, akitõl kaptuk, Horánszky képviselõnek«.

Horánszky a fejét rázta...

- Adjuk oda a miniszterelnöknek, hadd õ küldje el a megyének.

Tisza a fejét rázta.

- Küldje vissza az elnök - kiáltá egy hang.

Péchy a fejét rázta.

- Igen, az elnök bízassék meg - ismételte Tisza.

És az elnök nem rázta többé a fejét.

AZ ÚJ HÁZ A RÉGI HÁZBAN

Ha esõs idõ van odakünn, a büfébe becsurog. A plafon télen-nyáron mindig nedves, s az egyik oldalfalon mindenféle mappák képzõdnek a festékkel vegyített lucsok lecsepegése miatt.

Mikor a Sándor utcában sebesen hajt valamelyik fiáker, megreng Péchy alatt a katedra, az ablakok rezegnek az épületben, s a bolthajtásról hullani kezd a vakolat...

Semmi kétség tehát, hogy az ideiglenes országház egész komolyan megválni készül a közszolgálattól.

A Ház hivatalnokait mindenféle rossz jelek gyötrik.

Egy éjjel nagyot pattant a fal, és megrepedt kívül a kert felõl.

Egy idõ óta észrevették a bentlakók, hogy egyetlen patkány se mutatkozik az épületben.

Lõn ijedtség.

- Mit? Elmentek a patkányok? Vége van akkor! Oda vagyunk. Mert a patkány a legokosabb állat, az érzi meg legelõször a veszedelmet!

Egy szónak is száz a vége, az ideiglenes országházat nem lehet tovább használni. Azt odaajándékozzuk a horvátoknak. Vigyék el a földrengéses városukba.

Ma került tárgyalásra az új országház építésérõl szóló törvényjavaslat.

Biz az borsos dolog egy kicsit. Kilenc és egyfélmillió. Ez már nemcsak tisztelt Ház lesz, de drága ház is.

Lassankint gyülekeztek a föllegek az új javaslat felett.

Legelõbb Orbán Balázs ivott meg éhgyomorra egy pohár vizet, s ivás közben elmondott mellesleg egy beszédet az új országház ellen.

Utána Meszlényi Lajos ahhoz mérve, hogy nem akadémiai tag, mint Orbán Balázs, igen ügyesen áskálta a fundamentumot az országház alatt.

Eddig csak a langyos zefír fújdogált.

Most jött azután a förgeteg. Apponyi Albert eresztette ki öblös hangját. Kiszámította, hogy az új Ház nem tizedfél, de belsõ berendezéssel legalábbis tizenötmillió forintba fog kerülni. Ennyit pedig nem ér meg. Már egy szép országházhoz olcsóbban is hozzájuthat az ember. Öt-hat milliót megszavaz, de többet nem! Neki körülbelül olyan épület kellene, mint a Múzeum. (Hogy csak mégis a Múzeum felé húzza a szíve a nemes grófot!)

Ezalatt megjelent a fõispánok karzatán gróf Andrássy Gyula is. Olajbarna arca s szelíd kék szeme örökké a hölgykarzat felé volt fordítva.

Látszott is ott nehány nyugtalan, mosolygó fejecske, de a kis nádszékek nagy részét bozontos szakállú mándlis civisek és parasztok ülték. A Tisza Kálmán százharminc választója Nagyváradról, kikkel farkasszemet nézett a túlsó oldalról a hatalmas Czincz bácsi, annak a környéknek az omnipotens kortese.

Hanem a nagyváradi választók is jobbkor jöhettek volna. Mikor láthatnák megtörve, összetaposva az ellenzéket, Tisza erejének varázs alatt; de ma mintha megifjodott volna, tûz ült ki az arcokra, lelkesedés csillogott a szemekben, percekig zúgott fel néha a taps Apponyi s méginkább azután Somssich beszéde alatt.

A két tábor úgy tûnt fel, mintha majdnem egyformán lenne hatalmas mindkettõ. A vizavik úgy sziszegtek, mint a kígyók.

Mintha egy nagy tyúkszemmé vált volna az egész Ház. Minden szó fájt valahol.

A nagy »közbeszólók«, Szalay, Meszlényi, Csanády, a túlsó oldalról Móricz Pál, Kõrösi, Éles Henrik folytonos akcióban valának.

Aztán jönnek a »csendes gúnyolódók«. Szilágyi Dezsõ könyökére teszi a fejét, s fitymálva nevet a Tisza beszédjén, gróf Bánffy Béla beleásít a Somssich leghazafiasabb kifejezéseibe.

...Ezek a pártok bõszítõ eszközei!

Van is már olyan ingerültség, hogy a verejték gyöngyözik a Hegedüs Sándor homlokáról, mert minden szógyilok, ami Tisza felé röpül, az õ szívében akad meg elõbb. Jókai meg restelli, hogy itt ma nem enyelegnek, s hazaoson. A Prileszky arca ónszínûvé válik apródonkint. Horváth Gyula piros, mint a paprika, Csernátony komor, mint a felhõ.

Jókait útközben elfogja az egyik ellenzéki vezér, s így szól hozzá:

- Te, Móric! Olvastam én tõled egyszer egy igen szép dolgot bizonyos kaftánról. A török szultán egy fényes kaftánt ajándékoz egy gazdag bojárnak (mellesleg legyen megjegyezve, hogy mi szegény bojárok vagyunk). A szultán meghagyja, hogy az új kaftánt okvetlenül viselje. Igen, de most már ahhoz nem lehetett fövenni a bagaria bocskort, szép szattyán csizmát kellett hozatni, aranyos palástot, drága kardot, s ilyen ruhában aztán a bojár nem ülhetett fel a régi fakó szekerére, hintót vett. A hintót nem tarthatta a rongyos kocsiszínben, újat kellett neki építeni. De most meg már azt nem lehetett engedni, hogy a kocsiszín különb legyen a lakóháznál! Nosza, felépült az új kastély nagy fénnyel, amelybe azonban sehol sem illettek a régi ócska bútorok... és a többi meg a többi. Szépen megírtad te azt, Móric! Apropó, rászavazol erre a tizenötmilliós országházra?

- Ugyan eredj! Ne keseríts a regényeimmel - felelte Jókai kitérõleg.

A legtárgyilagosabb volt a Tisza Lajos beszéde. Az egyetlen ember, aki értette is a kérdést. Hanem egyes szúrós megjegyzései neki is voltak.

Különösen Orbán tájékozatlanságát mutatta ki élesen.

Orbán méregbe jött, mozgott, mint a meglóbázott mérleg nagy bajusza, mely a legjobb argumentum arra, hogy az új országházat építsük föl még akkor is, ha nincs hozzá elég tehetségünk: hiszen õ is a szakállából toldja ki mesterségesen a bajuszát, csakhogy impozáns legyen.

Orbán tiltakozik az ellen, hogy õ tájékozatlan. Sõt nagyon is tájékozott. Még többet is tud, mint amennyit mondott. Még azt is tudja, kinek vannak ott a közelben telkei.

Tisza gróf ingerülten szól közbe: - Nevezze meg!

S erre az egész jobboldalon fölzúg a méltatlankodás moraja:

- Nevezze meg!

Orbán behunyja a szemét és hallgat... roppant mélyen hallgat. Hallgatni végre is arany.

Kár, hogy nem korán reggel kezdte ezt a nagy hallgatagságot.

Somssich nagy hatást keltett beszéde után újra Tisza Lajos beszélt röviden.

- Mi jogon szól? - kiáltozták a szélsõbalról.

- És önök mi jogon kérdik? - felelte elmésen az elnök.

Az utolsó szó a Tisza Kálmáné volt, ki elevenen vagdalgatta az egyes szónokokat, folytonosan nagy zaj között.

Az ülés vége felé már olyan volt, mintha a babiloni tornyot építenék.

Ami itt különben indokoltabb, mint ott volt. Mert az összevissza zajongó babiloniaiak csak építettek, de tizenöt millió költséget nem kellett fizetniök.

A T. HÁZBÓL [máj. 3.]

Szép verõfényes nap volt. A sugarak, mint széles aranykéve, szûrõdtek be a folyosó ablakain, s szürke sávokat eregettek le a földig, melyek reszketeg táncban terültek el a pokrócokon.

A fõmamelukok (még a tegnapi nagyváradi bankettõl félálmosan) õdöngenek, a habarékok és ellenzékiek ruganyosan lépegetnek, élénken várakozva a Szilágyi beszédére. Mert Szilágyi fog beszélni. Ezt mutatja a karzat is, ahol a Pulszky-család hölgytagjai láthatók és sok elõkelõ hölgy, köztük Rudnayné a leányával.

A miniszteri szoba tájékán néhány fõispán ácsorog. A híres Majthényi László is. Egy képviselõ, aki szeret rossz vicceket csinálni, azt találta ki, hogy Tisza mindennap két fõispánt rendel fel, akik leckét vegyenek Majthényitõl a választásokra.

- Megtartottad már a beszámolódat? - hangzik egy fülkében a Baranyi hangja egy képviselõhöz.

- Meg már - sóhajt az (nem nevezem meg ki volt) -, beszámoltam már, kiszámolván neki ezer forintot borra.

A legnagyobb baja a Ház osztatlan kedvencének (mert õ senkinek se ellenjelöltje) Kónyi Manónak van, akit felelõsségre von az elnök, mért vette be a Naplóba Jókai tegnapi közbeszólását a Szalay beszédébe: »Ez nem fukszin!« - mert a közbeszólást õ nem hallotta.

Kónyi azzal védekezik, hogy ha benn van a Naplóban, akkor okvetlenül mondania kellett azt Jókainak.

- Meglehet, hogy halkan mondta csak - s amit a Ház figyelmén kívül dünnyög el valaki, azt nem szükséges a Naplóba bevenni.

Kónyi azonban nem hagyta a maga kifejezését. Elkezdtek kérdezõsködni itt is, ott is. Az elnök is, Kónyi is fültanúkat keresett. Nem találtak egyetlenegyet sem, pedig legalább két tanú kellene hozzá, hogy a miniszterelnök teljesen meg legyen nyugodva.

Hát mikor már végképpen lemondtak a keresésrõl is abban nyugodván meg, hogy azt Jókai mégiscsak halkan, a suba alatt ejtette ki, akkor egyszerre azzal jön egy ember, aki szintén keresni segített fültanúkat:

- No, találtam már egy képviselõt, aki hallotta.

- Ki az? - kérdé az elnök.

- Herman Ottó.

- Elég! Beveszem kettõnek.

Meg lévén állapítva, hogy Jókai csakugyan mondta e kifejezést, Szalay személyes kérdésben szót kért, hogy ne gyanúsítsa Jókai az õ szõlõbirtokosi mesterségét, mire Jókai szelíd tréfával engesztelékeny hangon válaszolt.

Azután elõguríttatott az új országház. Szontagh Pál szép beszéddel pártolta a javaslatot, utána Steinacker szólott, aki mindjárt a beszéde elején kijelenté, hogy »õ okleveles építész«. Jó is volt az így. Mert a beszédjébõl ugyan ki nem találta volna senki sem.

A vita eleinte szelíden, csendesen indult meg, de hovatovább mind ingerültebb lett a pártok hangulata. A közbeszólások, gúnyos vigyorgások, fitymáló mozdulatok, ingerkedõ grimaszok sûrûn váltogatták egymást. Senki se ült nyugodtan. Szakadatlan mozgás volt a benépesült padokban.

Somssich ritka példányát adta a változatos arcjátékok különbözõ nüanszainak.

Kivált a Móricz Pál és a Jókai beszéde alatt igazi tanulmány volt az arca. Szemei villogásában, felemelt karja lóbázásában, arcéle változásában voltak a gúnyolódó vagy haragvó feleletek.

S az ingerültség olyan ragadós, mint a kacaj.

Élcekben pattogott ki a bosszankodás, néha zúgásba csapott át, s egész malíciává fajult a Dobránszky beszéde alatt.

Szegény Dobránszky, õ valóságos üldözöttje a Háznak; a szélsõbal nem szereti, mert kormánypárti, a kormánypárt meg azért haragszik rá, hogy nem ellenzéki. Pedig határozottan jó ember. Megérdemelné, hogy habaréki legyen.

Minden bajt õrá kennek. Még Ugron Gábort is õ kövezi meg Erdélyben, amikor pedig ott van testestõl-lelkestõl. Még a nevét is elferdítik Dobzsanszkyra. Határozott pechje van. A beszédeit mindég szépen gondolja ki, de rosszul mondja el. A szeget mindég fején találja, csakhogy mindég a lábába megy valakinek...

Nagy világfelfordulása volt ez ma...

Huszár József palóc dialektusban tartotta szûzbeszédét.

- Nem szûzbeszéd az - jegyzi meg valaki, hiszen már a harmadik országgyûlésen képviselõ.

- Az meglehet, de beszédjének az a karakterisztikuma, hogy mindenik a legeslegelsõnek látszik közülök. Huszár még az új Házban is szûzbeszédet mond, ha mond. Apropó! Az mégis derék dolog lesz urak! Hogy már egyszer, ha felépül a palota, nem a beszédek lesznek csak szûzek, hanem a Ház is szûz lesz!

Huszár után Móricz Pál tartott beszédet.

Hogy a beszéd milyen volt, nem tudja senki, elveszett a zajban, csak azt hallottuk belõle, hogy Móricz úr hibáztatja a kormányt (de csak nem komolyan?), amiért a választások elõtt szavaztat meg velük ilyen nagy terhet, de már mindegy, azért Móricz úr mégis szembe néz az ádáz sorssal. (Az »ádáz sors« alatt érti az ellenjelöltjét.)

A legmeglepõbb volt, hogy midõn már Móricz rég elhallgatott, és Jókai kezdett beszélni nagy figyelem közt, egypár tréfás képviselõ azzal kezdte magát mulatni, elhíresztelték, hogy Móricz Pál nagyszerû beszédet tartott, »csattanós érvekkel és fordulatokkal bõvelkedõt«.

Ennek a mesterségesen hancúrozott véleménynek az lett a következménye, hogy vagy tíz szónok letörültette magát:

- Ha már Móricz Pál is nagy orátor - gondolták -, akkor nem érdemes erre a babérra vágyakozni.

Azok közt, akik letöröltették magukat, volt Prileszky Tádé is.

- Hát te mért lépsz vissza? - kérdezték.

- Barátocskáim, megmondom nektek õszintén. Én egy szép beszédet akartam mondani az új Ház mellett, mert mivelhogy rosszul hallok a balfülemre, mindig úgy értettem, hogy »tót stílusban« lesz építve. Hát ma értesülök aztán róla, hogy nem tót hanem gót. Ejh no! Mi közöm akkor hozzá.

Jókai beszéde után tetõfokra hágott az ingerültség. Az ellenzék fiatal gyerekei sziszegtek, az öregek zordon fenyegetõ arcokat vágtak.

A bõsz Somssichhoz odalépett egy fõmameluk, s elkezdte még jobban ingerelni:

- Te azt mondod, Pali bácsi, hogy itt állasz, nem tehetsz másképp, de hátha ez a felettünk levõ ház még egyszer majd azt találja mondani: »Nem állok itt tovább, nem tehetek másképp« - és összedõl. Mi lesz akkor?

A kis elegáns Fenyvessy Ferenc emelkedett fel.

- Még mindig nem Szilágyi! - sóhajták a karzaton, de hiszen elöljárónak Fenyvessy Ferenc is jó.

Nagyon is jó volt, mint a következés mutatta.

Csattanósabb vég nem is lehetett volna.

A fiatal szónok hangja olyan, mintha sást húzgálnának [az ember] füle mellett. Fiatal verve-vel kezdi csípkedni Magyar Jánost.

A párt már bele van melegedve, s majd minden lélegzetvételnél meghelyesli, tapsolja.

Fenyvessyt tüzeli a siker. Mint a röpülõ Daedalus, mindig bátrabban csattogtatja szárnyait.

Percekig zúg a taps, mikor bevégzi.

A miniszterelnök kel fel, õ akar szólani: de a tapsvihar nem engedi szóhoz jutni.

Egy ideig gondolkozva áll ott összevont karokkal, aztán hirtelen összeüti tapsra õ is a tenyereit.

Nosza erre a mamelukok. Azt hitték, hogy ez most így »sikk«. Felálltak és tapsoltak mind Fenyvessynek.

Az elnök szomorúan nézte a katedrából, hogy ez nem álom, hanem teljes színvalóság.

Tisza beszéde alatt a mediumra sereglettek nagy tömegben a képviselõk. Fenyvessy odament Magyar Jánoshoz. Jókai tréfálkozva mondá Fenyvessynek: »Minek bántod a papokat?« Ivánka ingerülten húzta el Fenyvessy elõl Magyar Jánost: »Minek beszélsz ilyen emberrel?«

A Ház már oszlott e pillanatban. Fenyvessynek sietnie kellett szekundánsokat keresni.

A T. HÁZBÓL [máj. 4.]

Lesz-e ma szavazás, vagy nem lesz?

Ez a kérdés foglalkoztat miden megéhezett embert.

A Ház tisztelt órája már a kettes szám felé baktat.

S a szónokok addig emlegetik, hogy a nép mennyire éhezik, hogy a Karok és Rendek is megéheznek.

A sötét színeket hatalmasan értik a szélsõbalon.

Egy szónok felkiált:

- A nyomorgó nép gyökeret eszik.

A derültebb színeket a kormánypárton kezelik. Hegedüs Sándor visszakiált.

- Gyökeret? Igaz, sárgarépát!

Hát lesz-e szavazás, vagy nem lesz?

Mert ha nem lesz, haza lehetne menni, lévén ma sokkal unalmasabb a hangulat, mint tegnap.

Oh, hisz azt nagyon könnyû lesz megtudni, lesz-e szavazás.

Körül kell járni az épületet: itt van-e Podmaniczky Firgyes, vagy nincs?

Mert ha nincs itt, akkor nem lesz szavazás.

És Podmaniczky Frigyes valóban ott volt, s míg azok ott benn a tizenöt milliót költötték, õ is elköltött a büfében egy »kanapé«-t jó étvággyal.

Podmaniczky Frigyes ugyan a közmunkatanács elnöke is, s neki dukálna szólni is ilyenkor mint szakembernek, de hisz a szakszerûséget úgy sem becsülik meg Magyarországon, hát inkább nem szól.

»Adj hangot, Dóci« - üsztökéli a lelkiismerete, de az intendánsi prakszis oda rúg ki, hogy a hang sokba kerül, azt kímélni kell.

Suttogva beszél s igen keveset.

- Az országház igen szép épület lesz, ha szépen megcsinálják. A gót stílusnál szebb ugyan a Jókai stílusa, azért nem megvetendõ a reneszánsz sem. Az országházat vagy a Tömõ térre kell építeni, vagy sehova; de országház okvetlenül kell. Én megszavazom, de nem helyeslem. Mert amit én helyeslek, arra én soha nem szavazok.

Szakavatott körökben körülbelül ezekben fejtette ki tarka nézeteit a báró, mialatt bent újra Dobránszkyt verte Ugron Ákos, aki ma igen szellemesen verve-vel szólott, úgyhogy Tisza se téveszti többé össze Gáborral.

Az egyik Ugron, akit hajigálnak, a másik Ugron, aki hajigálózik!

A tegnapi ülés utóbajainak egész sora következett. Tegnapi mondatok, megjegyzések feltámasz­tattak, s tologatták kijjebb a napirendet. Mint egy nagy zsíros ebéd után, sok lett a megterhelt gyomor.

Hanem szerencsére egy-egy dózis olvasztó limonádé minden nagyobb baj nélkül helyreállította a rendes érverést.

Délre harangoztak a kálvinista toronyban, mire el lehetett jutni az új országház vitájához keresztül a Szalay, Magyar János, Fenyvessy felszólalásain.

Ónody igen csinosan beszélt, rokonszenves arca és csengõ hangja van. Ezzel a fizikummal, biz isten, mint filoszemita is boldogulhatna.

Még Lázár Ádám volt csak hátra. Sehogy se lehetett kapacitálni, hogy »álljon el«. Inkább elengedett volna a többség egy gót oszlopot az új Házból.

Azután jöttek a zárbeszédek. Minden embernek volt még valami gondolata. De legtöbb Tiszának és legkevesebb Országhnak, aki pro domo sua beszélt, s aki a maga legkevesebb gondolatát mégis a leghosszabb köntösbe öltöztette...

De gondolat és argumentum ide-oda...

Hiszen minden szavaknál szebben beszél a voks.

Ott ültek a padokban elszánt arccal a mamelukok biztató-sûrûn, mint az erdõ.

Nincs mitõl tartani. Csináljunk punktumot! Szavazzunk!

Megint negyvennyolc többsége lett a kormánynak.

Hogy ingerkedik a sors velök ezzel a numerussal!

Az új országház megvan tehát.

Ivánka Imre még csak azt szerette volna indítványozni, hogy a szabadkõmûvesek építsék.

A T. HÁZBÓL [máj. 10.]

Járja a végét a t. Ház. Mélán hervadoznak a padokban a követek, mint az õszi virágok.

Kevesen vannak csak, kiket még haza nem fújt a korteskedés szele.

Én is, õk maguk is úgy tesznek egymással, mint a pap, aki benézett a majdnem néptelen templomba, s kifakadott: »Nem érdemes ennyi embernek misézni!«

»Nem érdemes ennyi embernek szónoklatot tartani« - gondolják õk.

»És nem érdemes ennyi emberrõl karcolatot írni« - gondolom én.

Hanem azért mégis feljárok minden délelõtt szorgalmasan. Mert aki egyszer ezt a levegõt megkóstolja, annak Merán lanyha éghajlata sem olyan édes. Attól nem lehet többé elszokni.

Történik valami vagy nem történik, az mindegy, azért az ismerõs arcokat és a fülkéket okvetlenül látni kell, hogy az ember elhiggye, miszerint semmije se hiányzik.

Aztán legalább valami ötlet vagy pletyka mégiscsak mindég terem.

Most is beszéli a miniszteri szoba környékén az öreg Prileszky, hogy milyenek a választók.

Õ egyet tanulmányozott közülök, valami Nagy Pál nevût (s valamennyi ennek a valóságos képmása). Nagy Pál uram fõ-fõ auktoritása egy nagy alföldi parasztvárosnak, mely két követet küld.

Kilenc év elõtt mind a két odavaló követ ellenzéki volt.

»Nincs semmi tekintélyünk a kormány elõtt - mondta Nagy Pál uram a három év lejártával. - Forduljunk a másik oldalra.«

Választottak hát két kormánypártit. Mikor ezeknek a mandátuma lejárt, Nagy Pál így szólott:

»Nem ér semmit, hanem legyen olyan is, ilyen is.«

Lett tehát egy ellenzéki s egy kormánypárti.

Ma ezek mandátuma is lejáróban lévén, Nagy Pál így beszél:

»Az egyik képviselõnk mindég azt mondja, hogy „nem”, a másik mindég azt mondja, hogy „igen”. Hát ki ne unná meg ezt az örökös egyformaságot? Küldjünk fel okosabb embereket!«

Minden helyzetet kipróbált, de egyikkel sem volt Nagy Pál uram megelégedve... Ez a választó természetrajza!

Míg ott künn a folyosón jóízû adomák és keserves panaszkodások hangzanak, azalatt a teremben arról tanácskoznak, hogy mikorra írjam én meg az utolsó karcolatot a t. Házról.

Tisza május huszadikát fogja ajánlani e célra õfelségének.

E kijelentés után képviselõk, hírlapírók kezdenek hazaszállingózni.

Hanem beavatottabb emberek útközben sietnek megállítani a széledezõket, s szeretet jele gyanánt megsúgják bizalmasan:

- Ne menj haza, megbánod, nagy botrányt mulasztasz el.

- Kicsoda, micsoda?

- »Kis levélke, drága kis levélke« - dúdolja Meszlényi Lajos.

A hír lassankint befutja az egész épületet, Ugron Gábor türelmetlenül megy át egyik padból a másikba. S amerre jár, mérgesen csikorog a csizmája.

A feloszlás processzusa most már meg van állítva, nemhogy fogyna a Ház, de ettõl a momentumtól kezdve folytonosan szaporodik. Nincs nagyobb embergyûjtõ, mint a botrány elõszele.

Türelmetlenül fészkelõdik mindenki, míg a csip-csup ügyek, a szeszadó fõrendi módosítások lefolynak, a temetkezési küldöttség megválasztatik s több efféle.

Huh, de borzalmas hosszúk voltak ma a szónokok! Az idõ lassan látszott fogyni. Kemény Gábor egy negyedóráig se beszélt, s máris felkiáltott valaki a szélsõ baloldalról: »Kolosszális tüdõ!«

Hegedüs beszédébe a világért sem szólt volna bele senki ezúttal, hogy csak minél elõbb vége lehessen.

Ah, valahára!

Felállott Ugron Gábor.

Minden ember megmozdult székén, s azután temetõi csend lett.

Igazi temetõben voltunk.

Péchy meglóbázta a lélekharangot, azután letette, és eldõlt székén.

A tenyerek tölcsérekké képzõdtek a fülek mellett.

S megindult a temetési szertartás.

A tisztelt halottjelölt ott ült a túlsó oldalon éppen vizavi Ugronnal a Móricz Pál háta mögött (hol különben Tisza Lajos szokott ülni vígabb szituációk között). Móricz nagy feje egészen eltakarta Dobránszkyt. Csak ha mozdult, piroslott elõ pozsgás, egészséges arca.

Ugron mesterül találta fel ezúttal a maga dolgát.

Legelõször egy szolgabírót trancsírozott fel à la Hont vármegye, ki igen jól nézett ki azzal a garnírunggal, melyet körüle rakott.

A szolgabírót elemésztvén, egy interpellációt vett fel a padról és felolvasá.

Az interpelláció a parlamenti sablon szerint a »punktum« szokott lenni minden felszólalásnál, a hallgatóság tehát megbotránkozva riadt fel:

- Hát csak ennyi? Mi a publikumnak egy szolgabíró itt, ahol hétköznap is egy-egy fõispánt esznek meg.

Hanem Ugron nem csinált punktumot, csak lélegzetet vett, s nyomban elõvette a második tálat.

Ebben volt Dobránszky.

Felgombolta kabátját, s kivett zsebébõl egy csomagot: régi, elsárgult levelek és vizitkártyák.

Mosolyogva babrált közöttük, mint a fösvény kincsei közt.

Szép daliás termete kiegyenesedett, szemei megvillantak ádáz haragban.

Soha még olyan csend, aminõ most támadt.

Farkas Balázs a harmadik padban ülõ képviselõ társai ütérverését olvasgatta mellékes mulat­ság­képpen. Legtöbbet ver a Hermané és legkevesebbet a Madarász Jenõé.

Eközben érces hangon mérte a fejszecsapásokat Ugron; hogy igenis Dobránszky rokonságban van a hazaáruló Dobzsánszkyakkal. Sõt hivatalt is kért tõlük, mégpedig oroszországi hivatalt...

- Szégyen! Gyalázat! - kiálták közbe a szélsõbalról.

A többi pártok mélyen hallgattak. A homlokok elkomorodtak. Az arcokon mintha a kétkedés volna leírva: »lehetséges-e az?«

- Itt a bizonyítékok - mennydörgé Ugron -, s egy levelet olvasott fel a csomagból, melyben több levél van, Dobzsánszky Adolfhoz és a hírhedt Dobzsánszky Olgához intézve, »kedves Olgám« vagy »kedves húgocskám« megszólítással.

Kínos szenzációt keltett e levél az egész Házban, mert bizonyítja, hogy írója kész lenne az oroszt szolgálni.

Soha még ilyen nagy bûnnel nem vádolták, mióta a világ áll, székelyek képviselõjét...

Úgy süvített itt ez a vád, mint egy orkán, mely felborzolta az emberek hajszálait. Az ajtók csikorogni látszottak, s úgy tetszett, hideg légáramlat suhan be száz nyíláson át, megborzad a háta az embernek, s az arcok megfehérednek.

A tüzesebbnek ökle is megmozdul.

De csend. Feláll maga Dobránszky védekezni. Halálos sápadtság ül az arcán. Izgatottságában könyökével törüli le homlokáról az izzadságcsöppeket.

Azt mondja: õ jó, becsületes magyar hazafi, emellett tanúskodik múltja, mûködése.

Habozva beszél, szaggatottan, nem a méltatlanság haragja tör ki szavaiban rakoncátlanul, a fölháborodás tüze nem csap fel szörnyû lángban...

A miniszterelnök hátrafordul és úgy nézi figyelmesen, aztán lassan, csendesen elfordul tõle.

Vajon mit gondolhat?

Azt-e, hogy ilyenkor a mérséklet már nem erõ?

S még folyton beszél szegény Dobránszky, munkájáról, amit ír, tanítványairól, akiket nevelt, ellenségeirõl, akik üldözik.

- Az itt a kérdés, írta-e a levelet vagy nem! - Kiált közbe Csernátony, aki egyetlen szerencsés megjegyzéssel gyakran hámozza ki a szóözönbõl a vita magját.

Azontúl aztán ez a kérdés vetõdik felszínre a Ház minden oldalán, hol innen, hol onnan hangoztatják türelmetlenül:

»Írta, vagy nem írta?«

Dobránszky, mintha szándékosan kerülné az egyenes feleletet. Csak annyit mond, hogy a Csertészrõl kelt, Péter aláírással ellátott levelek rágalmak és hamisítások.

Új bonyodalom! Még egy drámában se lehetne frappánsabb mese.

Akik nem szeretnek embert ölni, azok szabadabban lélegzenek. Hátha mégis ártatlan!

De Ugron bátran lép újra sorompóba, s kijelenti, jót áll arról, hogy a levelek a Dobránszky saját kezû írása.

S Dobránszkynak erre nincs aztán más felelete, csakhogy leül és hallgat.

S ettõl a perctõl a zajos Házban egyszerre beáll a hallgatás kínos rémletessége.

Nem zúg föl kárhoztató vihar, a nagy közbeszólók sziszegõ nyelve megáll, az elnök keze dermedten ereszti el a csengettyût, s õ is hallgat.

Így hallgatagon oszlik szét a Ház, mindenki tódul kifelé némán.

Maga Dobránszky is felkel, és megy ki az ajtó felé tartó csoporttal.

Senki se szólítja meg, mint ahogy máskor sietni szokott a megtámadotthoz egész csoport, észre nem veszi senki, olyan ott, mint az árnyék... megy a nagy tömegben egyedül...

A T. HÁZBÓL [máj. 13.]

Mikor jó Csanády Sándor fölébredett reggel és felöltözék, parókáját föltévén és nadrágszíját összehúzván, bizony nem gondolta volna meg, hogy ma még õ meg fogja ríkatni az ország legelsõ oszlopát.

Felment az ülésre tíz óra elõtt a derék öregúr, amiatt, hogy el ne mulasszon a haza ügyeibõl és a jegyzõkönyvi felolvasásokból egyetlen szócskát sem, forrón itta meg a reggelijét.

S íme amint odaigyekszik, éppen üt a kálvinista anyaszentegyház tornyán, és olvassa Csanády Sándor a négy vékonyat és tíz vastagot.

- Hopp, bizony már elkéstem - s kezdte hosszabbra szedni lépéseit.

Hát, amint odaér, még ott mindenütt pusztaság, a termeket szellõzik, egy öregasszony a korridort sepri.

Csanády Sándor az öregasszonytól bokrosodott-e meg, vagy attól, hogy még nincs a Házban senki, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy nagy fúriában elõkeresett egy szolgát és rárivallt:

- Mért nincs itt senki, he?

- Hát azért, kérem alássan, mert a fehér cédulára azt nyomatta ki a masina, hogy tizenegy órakor kezdõdik az gyûlés.

Csanády még dühösebb lett: »Ez a fickó az én stílusomat utánozza«.

- Nem szabad annak tizenegy órakor kezdõdni, mert én magam hallottam az elnök szájából pénteken, hogy tízkor lesz.

A szolga vállat vont, ha nem szabad, hát tegyen róla, õ azt se bánja.

Csanády pedig elkezdett fel s alá járni az országház elõtt. Iszonyú lassan teltek a percek. Azalatt ráért elábrándozni a régi Bocskai idõkön. Hej, más világ volt az akkor! Hej, Kereki, Kereki!

Így séta közben elért az utca szögletéig: hát ott csakugyan az áll a cédulán, tizenegykor tartatik az ülés.

Hallatlan ez! Hát már egy képviselõházi elnöknek sem lehet hinni. Tízet ígért, és tizenegyet vált be! No, ha ez se korrupció, hát akkor én nem vagyok Csanády Sándor!

De minthogy én Csanády Sándor vagyok, tehát ez okvetlenül korrupció. Fel is fogok ellene szólalni.

Most már mindjárt jobban telt az ideje. Mert addig az egy óráig a felszólalását komponálta, hogy minél hatásosabb legyen.

Szépen is volt az kieszelve. Tetszett neki.

Hanem olyan hatásra, aminõt tett, õ maga sem számított.

Tizenegykor végre együtt volt a Ház. Egy óra ide-oda, senki sem gondolt rá. Hiszen a nemzetek életében egy század is csak egy óra!

Aztán különben is egyébbel vannak elfoglalva a folyosókon most.

A szélsõbalok Jónás Ödönnel tréfálkoznak, hogy most már õ is muszkabarát lett.

A legtöbben Dobránszky után kérdezõsködnek. Itt van-e? Hol van? Mit csinál?

Egy fiatal képviselõ jön, aki azt mondja, hogy az õ neje ösmeri Dobránszky Olgát, együtt jártak nevelõbe.

Hiszen nem is kell neki egyéb, hogy mindjárt nevezetesség legyen. Hogy néz ki? Milyen korú? Mi vihette rá? Kár, hogy nem a feleségedet küldted fel a mai ülésre!

A temetésen járt követek adomákat beszélnek Mária Anna királynéról.

- Egyszer 1850-ben - beszéli Forgách Antal gróf - megvoltunk híva én és Chotek gróf ebédre a királyhoz, ebéd után pedig whisteztünk a királynéval. Én mindég nyerni engedtem õfelségét. Nota bene, a dolog kis pénzre ment. Chotek azonban úgy játszott, mint akárkivel mással. Midõn vége volt a játéknak egy pillanatra Ferdinand odalépvén a királynéhoz kérdé, melyikünk játszik jobban: »Chotek gróf - felelte a királyné - jobban játszik, de kellemetlenebbül«.

Herman Ottó merengve jár a csoportok közt, s egyre-másra szórja csípéseit a habarékok ellen.

- Vége annak a pártnak, örökre. - Mert mibõl kell állania egy jó pártnak, ha boldogulni akar, tessék például venni a kormánypártot. Legyenek benne pártgrófok, pártzsidók és párthordárok. Az egyesült ellenzékben eddig csak pártgrófok és pártzsidók voltak. Dolgozni, lótni-futni nem akart senki. Most már a pártzsidók is elhagyták egyenkint, az utolsó elveszett példány Chorin volt. Most már csak pártgrófjaik maradtak.

Ezalatt bent is elhelyezkednek, akik kevesen megjelentek. Nincs már semmi érdekes, kedves, ami vonzana. Csak még a Horváth Gyula javaslatai. Szentes for ever!

Az elnök csenget, Csanády megvadult ábrázattal feszeleg székén, s döfködi mogorván könyökével a padot.

Az elnök csengetés közben megpillantja a Csanády ráncos homlokát, s talán leolvassa róla háborgó gondolatait, siet tehát õ elõlegesen megmagyarázni, hogy a Ház miért gyûlik össze egy órával késõbb: A Mária Anna requiemje miatt!

Micsoda? - tombol lelkében Csanády. - Itt van ni! Most meg a témámat veszi el az elnök!

Ha ez nem visszaélés, hát akkor mi? Nem tud egyébrõl beszélni ilyenkor, mikor én akarom fölfedezni a mulasztását?

Föl is kel, s ropogósan megringatja csípõin a termetét elõbb, s csak azután kezd hozzá viharos dorgáló hangon, mely éppen úgy hangzik, mint mikor kukoricát morzsolnak.

- Ez visszaélés - süvíti, és sas szemeit körülhordozza a Ház padjain. - Mit mondanak önök ehhez?

- Azt mondjuk, hogy »eláll«! - Kiáltják a jobboldalról.

- Dehogy állok, nem vagyok én önökhöz hasonló, hogy elálljak.

- Nem bizony! - csattantja rá szarkasztikusan Csernátony.

- Én nem ösmerek olyan hatalmat, ami a Háznak a határozatát a gyûlés órájára nézve a Ház tudta nélkül megmásolja.

- Hát a földindulás? - vágja oda virgonc debreceni ésszel Kõrösi Sándor.

A »visszaélés« szó, melyet Csanády magától is legott »mulasztás«-nak szelídített, nagyon elérzékenyítette a nemes szívû Péchy Tamást, ki éppen az ülés elõtt vette egyik kedves rokonának halálhírét.

Midõn Tisza rövid védõ felszólalása után õ is szólni akart, szelíd kék szemeibõl kicsordultak a könnyek, s hangja szaggatottá, fuldoklóvá vált a zokogástól, majd végképp elhalt az érzékeny, ideges öregúr ajkain, és csak a könnyek csillogtak, s folytak alá arcán, és csak a zokogó zihálása hallatszott a síri csendben, mely erre a jelenetre támadt a meglepett Házban.

De csak egy szempillanatig tartott e csend. Tüstént kitört az éljen-vihar.

Az éljen kihangzott a folyosóra is. A megnyíló ajtón egymás hátán özönlöttek be a csodálkozók.

- Mi történik itt? Kinek éljeneztek? Csak nem tán Dobránszkynak?

- Az elnök sír!

Igen az elnök sír.

Még ezt se láttuk soha az országházban.

Sok fényes pálya ért itt véget. Sok ember ért itt már temetkezést.

De még könnyek eddig nem folytak.

Ezek az elsõ könnyek!

Hát még ez is kellett hozzá, hogy annál tarkább legyen az ülésszak.

Az elnök szóhoz akar újra jutni, de megint nem bír szólni. Újra éljeneznek.

Az éljenek jó törülközõ kendõ könnyekre.

S valóban megható volt, amidõn az elnök mentségének tudomásulvétele jövén szóba, az egész Ház felállott, mint az erdõ, s felállott maga Csanády is, a másik jó öregúr, akinek kevés híja, hogy szinte nem tört el a mécsese, s hogy õ is nem kezdett zokogni.

Hadd sírta volna végig ki magát a két öreg egy kicsiségért.

És az asszonyok a karzatokon mind elõszedték a kis csipkekendõket, s egyszerre minden szép szem tele volt csillogó harmattal.

Az asszonyok megkívánták a sírást az elnöktõl.

Így siratták meg a magyar parlamentben Mária Anna királynét. Anno 1884. május 12-én délelõtti 11 órakor.

Az elnök nem bírta vezetni a tanácskozást, elvonult, s átadta helyét a derék Kemény Jánosnak.

Harsogó éljenek zaja kísérte egész szobájáig, hol még azután is folytonos ovációknak volt tárgya. Tömegesen látogatták meg minden árnyalatú képviselõk és a miniszterek.

Tisza Kálmán is vigasztalta:

- Ugyan minek az, minek? Látod, ha én olyan érzékeny volnék, mint te, már régen kisírtam volna mind a két szememet!

FOGY A DIÁK

- Karcolat a méltsás házból -

Értem e cím alatt, hogy megfogyott a fõrendiház ellenzék derekasan, föl lehet azonban tenni, hogy csak úgy fogyott meg, mint a diák, aki a lábait nagyon aláeresztette az asztal alatt. A diák csak látszott fogyni, de az asztal alatt megvolt egész teljességében.

Az új országház építésérõl szóló törvényjavaslatnak a képviselõházban történt elfogadása alkalmából, mind azzal fenyegették privátim a kormánypártot:

- Azért csak meg ne rendeljétek valahogy a téglát és meszet, mert még hátra van a fõrendiház!

Rebesgették, hogy újra eljönnek az indigénák, azazhogy már haza sem mennek a lóversenyrõl.

Mind nem lett igaz. Rendes lefolyású ülés volt. Ami alatt nem azokat a rendes üléseket értem, mikor még tíz-tizenkét ember kongott a sárga terem padjaiban, akiket a jegyzõ költögetett fel szavazni, amint elszundikálnak, hanem segédcsapatok és külföldi segély nélkül való ülés volt, de a csatára való kilátás mégis több mint kétszáz fõrendi tagot hozott össze dacára a melegnek, mely a teremben kiállhatatlanná tette az idõzést. A karzatok is megteltek éppúgy, mint sollemnis alkalmaknál szokás. Fõrangú hölgyek foglalták el az elsõ sorszékeket, s az alsóház tagjai közül is sokan jelentek meg.

A két történelmi nevezetességû ülés óta nem volt itt ilyen nagy publikum! De hol van amannak az érdekes tarkasága? Hol van a harckész taláros papi tábor, mely zordonan ülte meg a terem másfél szekcióját? Hol vannak a proletár fõurak, a kataszter grófok, papír-inggallérjaikkal, kopottas kabátokban? Csupa egyöntetû nagyúr ül egymás mellett, aki Balitzky utódaitól és Brachfeldtõl került ki.

A karzati közönség csalódva néz szét az ismerõs arcokon. »Nem lesz hecc!«

De még van remény. Ki tudja, hátha?

Kár, hogy az elsõ szónok Ipolyi Arnold, ki mindjárt tönkretesz minden illúziót, mert Ipolyi hévvel pártolja a javaslatot, sõt még a gót stílt is pártfogásába veszi.

- Vége van! - döfködik egymást a karzatokon. - A papok átkeresztelkedtek már Tiszához!

Most már vége a reménynek is!

De nem még... Föláll Sztáray Antal és ellenzi a költséges országház építését, tekintettel az állam zilált pénzügyi viszonyaira, határozati javaslatot adván be, mely utasítsa a kormányt, hogy alkalmasabb idõben nyújtson be olcsóbb tervet.

Élénk helyeslés zaja riadózik a jobboldalon és a középen. S e hangok után ítélve nem éppen lehetetlen, hogy az ellenzéké a többség.

A karzat bizalma újra megnövekedik. Ez a helyeslés úgy hangzik, mint forró nyári délben hûs szellõ a mezõn, melytõl felfrissülnek a füvek.

De a hûs szellõt legott valóságos sirokkó váltja fel. Schlauch Lõrinc prédikál kenetesen a javaslat mellett. Még egy ily szónok és haza lehet menni ebédelni: mert megvan az országház!

Széchenyi Dénes franciásan beszélt. Volt a szónoklatában egypár kedélyes és igazán szellemes fordulat. Ma õ lett volna bizonnyal a nap hõse a karzatok elõtt, ha nem ül ott Andrássy Gyula gróf szinte egy beszéddel terhesen. De a jónak is elrontója a jobb!

Legõszintébb volt b. Andreánszky Gábor, a fõrendiház Szalay Imréje (akibõl nemsokára az alsóház Simonyi Ivánja lesz, ha lesz). Elég ügyesen beszélt s bizonyos szokatlan hangon itt e falak közt, hol az igazság is feszes ruhákba öltözködik.

Keglevich Béla gróf a címzéssel tett nagy szenzációt, eképpen szólítván a fõrendiházat: »Nagy méltóságú elnök úr, fõpapok és fõrendek!« A méltóságos cím kihagyása nyugtalan mozgást idézett elõ.

Az ülés legérdekesebb része az Andrássy beszéde. Egyikét hallottuk azoknak a friss, ötletgazdag és ízlésteljes beszédeknek, melyek Andrássyt magyar miniszterelnök korában oly szívesen hallgatott szónokká tették.

Tisza Kálmán szónoklata alatt, mely a déli szieszta után tartott, valamiféle futó forgószél kerekedett odakünn, s homokot, port fölszedvén, a magasba ragadta és odacsapta a tanácskozó terem üveglapjaira, megrázván azokat hatalmasan.

Az öreg méltóságos urak ijedten tekintettek fel.

- Csak a szél zúg künn - mondá Tisza Kálmán egy hirtelen ötlettel -, az rázza a házak fedeleit, mintha segítségünkre jönne bizonyítani, hogy nemsokára nagyon is sürgõs szükségünk lehet egy új, erõsebb országházra.

Az ülés példátlanul hosszú ideig, öt órán át tartott. A karzati publikum, mely egy ideig szívesen bámulta a Fratricsevics szép testõrruháját, a Bombelles gróf tengerész tiszti uniformisát és a Haynald bíborszín talárját, sokkal elõbb oszlott el, látván, hogy a kormány gyõzelme bizonyos. Lett is hatvan szavazattöbbsége. De hetvennégy ellenzéki szavazat mégis volt. S ez már olyan szám, hogy lehet vele valamit kezdeni.

AZ UTOLSÓ ELŐTTI ÜLÉS

A demokrácia benne van az orációkban mint flosculus, de senki se veszi komolyan. Sohase dúskáltunk jobban a címekben, mint most. Mindenkinek van valami titulusa. A kormány adakozó a címekben és találékony. Van már kormánybiztos, miniszteri biztos, legújabban »miniszteri kirendeltség« is támadt. Akinek tisztes õsei vannak, s elõ tudja õket vezetni, »kamarás« lesz. Aki apák és anyák híján vagyon, annak meg kell elégednie a királyi tanácsossággal.

A derék becsületes választók csak elámulnak aztán otthon, mikor a tekintetes úr hazajön egy hallgatagon eltöltött országgyûlési ciklus után, s rájuk rivall, hogy ezentúl õt már nagyságolni kell.

- Igenis, értjük a tekintetes urat.

- Mert én királyi tanácsos lettem...

- Elhisszük, teens uram.

- Hát akkor miért nem nagyságoltok?

- Már mint a tekintetes urat?

- Természetesen. A hivatal hozza magával.

- Miféle hivatal?

- Hát a királyi tanácsosság...

- Ühüm... hüm... Tessék talán jobban megmagyarázni, milyen hivatal légyen az?

- Ej, be nehézfejûek kendtek, hát nem tudják? Ha a király megakad valamiben, ezentúl tõlem kér majd tanácsot.

- De már azt nem hisszük, kérem alássan.

A királyi tanácsosokból, ha mind együvé hozná õket az ember, meg lehetne tölteni egy várost. De hát még a rendjelesekbõl? Azonfelül egyre-másra osztogatják a nemesi okleveleket. Olyan eset is akadt, hogy egy régi prédikátumos nemes ember még egy másik prédikátumot is kért. A kormány megadta: isten neki, írjon hát a neve elé két falut, ha az neki örömet okoz.

A tiszelt Házban már alig-alig látni képviselõt, aki még valami egyéb is ne lenne. A »tekintetes« cím Ghyczy elnökségével letûnt végképp. Akkor is zúgolódtak már ellene, s egy tréfás mameluk arra kérte a király háta mögött levõ minisztert, hogy neveztesse ki az egész szabadelvû pártot kollektív királyi kamarásnak. Majd meglássa, hogy az ellenzéket sprengolja vele.

De akármilyen hiúnak és cifrának alakult is át a Ház apránkint, egyetlenegy tekintetes úr mégis volt benne: tekintetes Szontagh Pál úr.

Alakján, ruházatán, szavain meglátszott a tekintetes íz. Õ volt az utolsó ember, aki fényt vetett erre a címre, mely kétszáz esztendeig volt a legtiszteltebb titulus Magyarországon.

Ma aztán õ is megszûnt tekintetes lenni. Tisza Kálmán a Házban nyújtotta át neki a valóságos belsõ titkos tanácsosi kinevezést.

Az utolsó tekintetes úr átugrotta a holmi nagyságos és méltóságos címeket, és egyszerre »kegyelmes« úr lett.

Nem volt egy csöppet sem meghatva, amint zsebre tette »a kitüntetõ okmány«t, csak a nyílt kék szemeiben tûnt fel valami gunyoros fény, amint a gratulánsok tömege közt a Ház egy másik nagy tiszteletben álló alakjával, Kemény Jánossal fogott kezet, mintha mondaná:

- Minket már nem tesz nagyobbakká a király sem.

Mind a két alelnök ugyanis kis termetû, s csak azért tartanak össze olyan nagyon, hogy még kisebb Bittót lenézhessék.

Szontagh Pál feldekorálása legalább is olyan örömet okozott ma, mint nehány nap elõtt Dobránszky dekolletírozása.

Szontaghot mindenki szereti, mert Szontagh is mindenkit szeret. Egyszerû, igénytelen: nemes kristálytiszta karakter, nagy mûveltséggel párosult hatalmas ítélõ tehetség.

»Egy ambuláns bibliotéka!« - szokták róla mondani az ellenségei.

»Egy rest zseni!« - szidják a barátai.

Õ pedig mindezzel nem sokat törõdik. Csak egyért bosszankodik nagyon, ha azt mondják, hogy »rossz tarokkista«.

Szontagh Pál azokból az emberekbõl való, akiknek már nem lesznek folytatásai az új generációban.

Jöhetnek nagyobbak, zseniálisabbak, de tiszteletre és szeretetre méltóbbak aligha s hozzá hasonlók pedig éppen nem.

Nem kis jelentõségû dolog, hogy egyszerû képviselõ oly kitüntetésben részesült, aminõ eddig Magyarországon csak az arisztokráciának és nagy méltóságokat viselt államférfiaknak jutott osztályrészeül.

Tisza Kálmánnak megvan az az érdeme, hogy társadalmi elõítéletek és formák nem kötik.

Ez is egy példa rá.

S valahányszor elborult arccal olvasom, hogy így meg amúgy haldoklik a dzsentri, jól esik elgondolnom, hogy a megyék fõispáni székeiben, és az oszlopos hivatalokban sohasem ült még annyi nemesember.

Hát talán nem is haldoklik az a dzsentri?

Vagy hogy mint a lámpa, akkor veti a legnagyobb fényt, mikor kialudni készül?

Ahogy lesz, úgy lesz, ne okoskodjunk felette.

Egy bizonyos, hogy kár Szontagh Pálban a »tekintetes úr«-ért.

Mert mint excellenciás, sokat fog ártani a demokráciának.

Megnépszerûsíti nagyurakat.

*

Különben pedig a mai ülés nem arra való volt, azon elmélkedni, ki mivé lett, hanem hogy: ki mivé lesz?

A kebleket fennen dagasztó immunitás már csak három napig tart.

Mindenki érzi a népítélet hûs szelét, mely megborzongatja testét, meglebbenti az oldalzsebét.

Még egy ülés, s aztán vége: a boldog hajlékot itt kell hagynia.

Komoran járnak-kelnek a képviselõk, még egyszer bepillantanak a büfébe, a miniszteri szobába, ha nyílik, hogy milyen volt: a székek piros szövete rájok mosolyog még egyszer, meglehet utoljára. A fülkék, folyosók megtelnek búcsúzó alakokkal:

- Mikor mégysz?

- Holnap. Hát te?

- Én is. Mikor jössz?

- Ki tudhatná azt?... Az a jövõ titka!

S ez a jövõbeli titok most a választók torkában van. A sovány fõrendiházi jegyzõ rezes kardja amint végig csörömpöl a folyosón, irigykedve nézik, hogy »ez még esztendõre is itt lesz«.

Csak Németh Alberthez nem hûtelen a jókedv. Lomhán lógázza magát erõs lépteivel.

Megáll egy csoport elõtt nagy komolyan, s elkeseredett arcot vágva kiált fel:

- Meguntam a szegénységet, gyerekek!

Csodálkozva néznek rá.

- Meguntam, fiúk - sóhajtja s, majdnem hogy a könnyei ki nem esnek -, fordítok a dolgomon, úr akarok lenni ezentúl...

Lekapja fejérõl szürke magyaros kalapját, melyet a választásokra cserélt fel a cilinderrel, s annak a belsejébõl kihull egy kortes toll, azt tûzi fel selyma mosolygással a kalapjára. Ott van rajta aranyos betûkkel: »Éljen Tisza Kálmán, Nagyvárad képviselõje«.

A toll nemzeti szín, de a piros része gyanús téglaszínû.

Ezzel a tollal jár a folyosón, tréfálózva vidáman, annak a jeléül, hogy egy jókedvû ember mégis van.

Bent a teremben a miniszterek felelnek sorra.

Ezek az utolsó feleleteik.

Siessen, akinek még valami kérdeznivalója van, mert kérdezni aztán többé nem lehet.

De nem siet senki be. Hiába sír-rí a villamos csengettyû.

Az se sír már sokáig. Elhallgat minden. Még Lázár Ádám is leül szomorúan.

S szája becsukva csendes, az orra rendes...

A T. HÁZBÓL [máj. 20.]

(Az utolsó ülés)

[máj. 20.]

- Kongassa meg, kegyelmes uram, még egyszer azt a csöngettyût. Aztán tegye le. Vége van!

Vegyünk még egy lélegzetet mi is; nézzünk körül utoljára, hadd lássuk, miként nézett ki ez a Ház?

Nem kell leszidni elhamarkodva. Majd évek múlva ítéljünk csak fölötte.

Én magam írtam meg napról napra a dolgait, mégsem tudom, milyennek mondjam. Mert a diéták is olyanok, mint a tudósok; meg kell kopaszodniok elõbb, s csak azután jutnak be az Akadémiába.

A rossz országgyûléseket is jóvá teszik a rosszabbak.

Ki tudja, milyen fényes parlament lesz még ebbõl valamikor; nem kell hát vele fumigatíve bánni.

No, még egy tekintet ide-oda! Hadd markoljak az eltûnõ alakok közé, kiknek arcán méla ünnepélyesség borong. Nincs itt most ellenzék, mamelukság, csupa szelíd bárányok ezek!

Ezek veszekedtek volna valaha? Lehetetlen az! Itt lobogtak olyan nagy lánggal a pártszenvedélyek? Álmodtuk mi ezt alkalmasint.

Hiszen itt az egész kép úgy veszi ki magát, mintha egy nagy család búcsúznék. Érzékenyen rázzák meg egymás kezét az öregek, s megjelenik a gyöngédség lágy fénye a szemekben.

Maga Tisza is búsan tekint végig mamelukjain. Gazda szeme már nem fogja hízlalni többé ezeket sem.

Szomorú hurcolkodás ez! Bent a büfében a szép Irma kisasszony hólyag darabokkal kötözi a sherrys és likõrös palackok karcsú nyakát. Ezekbõl már nem iszik, csak a jövõ generáció.

A tanácskozóteremben meg-megcsikordulnak a kulcsok a fiók-zárakban. Azok a folyton megújuló csattanások, zörrenések azt jelentik, hogy még egyszer megnézi mindenki a fiókját, nem-e felejtett ott valamit.

Némelyik névjegyét feszegeti le a padról. Elkeseredett lélek az, aki szándékosan arra tör, hogy a képviselõségének nyoma ne maradjon.

Az elnök fekete atillában, zsinóros mentében, kardosan lépett az emelvényre.

A képviselõk betódultak a folyosókról.

Most nem sajnálta a szivarját elhajítani senki sem. De nem is volt a szivareldobásnak az a nagy jelentõsége, mint egyébkor.

Mert akár hiszi el nekem a közönség, akár nem (pedig hiheti, mert nem programbeszédben mondom), a folyosói szivar a mértéke az emberi nagyságnak.

Egy félig égett cigarettát például eldob az ember, ha Németh Albert beszél, s bemegy õt hallgatni. De egy félig égett britannikánál már meggondolkozik, ahhoz legalábbis Somssich kell.

Apponyi Albert már egy egész britannikát ér, amelybõl csak egy szippantás esett. Hoitsy egy fél kuba, Eötvös egy fél kabanos, Tiszáért érdemes eldobni egy imént meggyújtott havannát is - de már egy bockra való ember nincs ez idõ szerint.

A képviselõknek csak az arca sollemnis, az öltözetük többnyire szürke gérokk, mintha útra készen állnának: csak Tisza Lajos és Csernátony jelentek meg fehér mellényben, fekete szalonkabátban.

A padok meglehetõs népesek. Mind összejöttek, akik Budapesten vannak. Még a beteg Törs Kálmán is megérkezett a bezárásra, kinek sokan siettek gratulálni felgyógyulásához.

A mediumon nincs egyetlen lélek sem. Mindenki a megszokott helyén ül, hogy még egyszer megmelegítse. (Már ti. õ a helyet és õt a hely.)

A válás meghatottsága tükrözõdik minden arcon és minden szemben, csak az öreg Szitányi (klubnéven »Urunk«) ül közömbösen a székin; hisz õ csak nyaralni megy és bizonyosan visszajön.

A jegyzõkönyv felolvasása után szokás szerint egy Dobránszky-féle levélrõl tesz ismét az elnök jelentést; mire szokás szerint hat becsületbíró és Jónás Ödön fészkelõdni kezd és Tisza Kálmán szokás szerint kicsinylõleg legyint a levegõbe kiterjesztett tenyerével, ami azt jelenti: »Mire való az?«

Szegény Dobránszky a levélírás betegségében hal el, mint ahogy az ószékely ballada Bíró Klárája a kendertilózásban szakadt meg, s halála után is mint kísértet örökké kendert járt tilózni...

Ott künn ezalatt a »folyosó-képviselõk« lesik az ünnepélyes momentumot, mikor egyszer egyenlõkké válnak a törvényhozókkal. Az öreg Pulszky jár-kél szivarozva egy rettenetes ódon, széles karimájú szalmakalapban. Figyelmezteti is Domahidy Ferenc, a szatmári fõispán, hogy hát szabad-e a régiségeket ki is hozni a Múzeumból?

Hm, õszkor már a Pulszkyak is itt lesznek mind a hárman.

S mind a három a közjogi alapon lesz, de mind a három más-más párton.

S ez annál nagyobb virtus, mert csak két párt van tulajdonképpen. (A harmadik Pulszky pártonkívüli leszen.)

Szerencse is, hogy nincs több.

Tudniillik, hogy nincs több párt. Mert Pulszky még van, több is.

Az unalmas jelentek után, interpelláció jön, de ez már nem komoly dolog, ez már inszcenírozva van, mint a »gödi csata«.

Az ellenség fehér fátyolt tesz a sapkájára, hogy megösmerjék »ellenség« voltát. Fenyvessy kíván kérdezõsködni a történelmi arcképcsarnok felõl. Trefort pedig felelni kíván. Vitézi torna a forma végett, hogy még egyszer villanjanak meg a fegyverek, mielõtt hüvelyükbe tennék.

S Fenyvessy hangja nem olyan most, mint mikor Magyar János leckézteté (mintha sást húzgálnának az ember füle mellett), hanem olyan, mint mikor a Mimikéknek, Ilonáknak udvarol (mintha édes szirup csepegne valamely megereszkedett bödönbõl).

S a Trefort felelete nem ingerült, mint máskor, hangja sem nyikorog, mint a koldus talyiga, hanem suhog, mint a papi talár.

Világos, hogy össze voltak Fenyvessyvel beszélve.

- Nosza, fiam, Fenyvessy, menjünk el azért az »éljen«-ért.

De csitt... a történelmi pillanat elérkezett.

Péchy feláll a katedrán mély csendben, komoly méltósággal. A jegyzõk is felállanak.

Máskor a Ház áll, s az elnök ül, most az elnök áll s a Ház ül.

Érces, de kissé fátyolozott hangon kezdi vázolni a lefolyt három évi tevékenységet.

- Százötvenhárom törvényt hoztunk - mondja.

Komjáthy közbekiált:

- Mind rossz!

Csanády Sándor nyugtalanul mordul rá:

- Ugyan ne izélj, Béla! Még majd azt hiszik, én bántom az elnököt!

S azontúl az öreg csak integetni mer, ha valami észrevétel terem meg a fejében, pedig terem. Bütykös nagy ujját fölemeli fenyegetõleg, vagy a fejét csapja szilajan féloldalt.

De az elnök hangja most egyszerre szaggatott, reszketeg lesz. Csanády elsápad, s ijedten dugja kezeit a pad alá.

Nem õ miatta lágyul az elnök szava, hanem most emlékezik meg a halottakról.

Aggodalmasan néznek oda mindenfelõl. Nem jó volna sírva zárni be az országgyûlést. Meg­siratják azt úgyis még az unokáink is. (Ez nem az én gondolatom, kérem, hanem a Madarász Jenõé.)

Már-már ereszkednek le a tisztes elnöki arcon a pillák... homályosul a szem... szakadozik a hang, s biz’ isten, legott eltörne megint a mécses, ha az írások közt a kezeivel ott settenkedõ Rakovszky meg nem ütné valahogy véletlenül a kardját.

S amint jó Péchy Tamás hallja a kardjának víg csörömpölését, egyszerre eszébe jut, hogy õ férfi. Erõssé izmosodnak ajkán a szavak, s olyan hatalmas öblös hangon zárja be a parlamentet, hogy szinte a kulcs reszelõs nyikorgását hallani az országház kapuján.

Feldörg az éljen királyra, királynéra és a hazára, s hogy pap se hiányozzék a szertartásnál, Latinovics Gábor az elnök egészségére mond egy toasztot.

- Hol a poharam? - motyogja szórakozottan Kállay János, és éljenez lelkesen az egész Ház.

Hanem ha már annyiban van is, hát Madarász mégsem hagyhatja szó nélkül a világ folyását. A trónbeszédet holnap mondja el a király, és azt holnapután íziben be kell vezetni a Ház jegyzõkönyvébe, nehogy azalatt, míg az Ház összejön, elhányja a beszédet otthon az udvari cselédség. Hát még egy ülés kellene erre nézve.

Zaj zajlik fel a baloldalon. Az utolsó zaj. Az elnök csengetett. S ez az utolsó csengetése.

Tisza áll fel, s azt mondja, hogy miután a király holnap így fog szólani: »Ezennel berekesztem az országgyûlést«, bajos volna embert kapni, aki holnapután megint kirekesztené az ország­gyûlést.

Erre aztán minden ember azt találta: »Tiszának igaza van«.

Az övé volt az utolsó szó, s még azonfelül neki volt igaza.

A parlamenti sikerek poharából még az alján levõ legislegutolsó csöppet is Tisza itta meg.

Most már mehetünk haza!

Péchy megint felállt, de úgy, hogy már vissza se üljön többé.

- Minden jót kívánok, az ülést bezárom.

Meglebbentek az elnöki szék függönyei, a jegyzõk leugráltak helyeikrõl, a képviselõk zsibogva, nagy robajjal csörtettek az elnökhöz, száz meg száz kéz nyúlt feléje elbúcsúzni. Mikor az elnök keze már úgy megizzadt, hogy csuromvíz lett, akkor az egymás kezeit szorongatták kifelé tolongva a tágra nyitott ajtókon. Habaréki ujj, szélsõbaloldali tenyér és kormánypárti marok nyúlt vegyesen össze-vissza erre is, arra is. Még azt se nézte senki, kitõl búcsúzik: csak úgy önkéntelenül csapódott kéz a kézhez.

A folyosóra teli kévékben szórta a nap fényét, s ezek a táncoló arany vásznak olyan bántók voltak ezekhez az érzékeny búcsújelenetekhez...

- No bizony - mondá vigasztalón Ernuszt Kelemen. - Hiszen nem válunk mi el. Csak a falak közül kimegyünk a gyepre, hogy ott újból verekedjünk egymással.

Hiszen éppen az a gyep... az a gyep... Könnyen a fûbe harap ott az ember!

Bánatos melankóliával ballagtak kifelé a szolgák búcsú hajlongásai közt.

Mészáros Nándor levette a tulajdon fogasáról a kalapját, és felsóhajtott. Ez volt az utolsó törvényhozói funkciója.

Csak Herman verte vígan a mellét, megfenyegetve öklével a világot, amint a kapun kiért:

- »Csak merjen most engem valaki nagyságos úrnak szólítani!«

- Szervusz, »egyén« - kiálta visontai Kováchra Ivády Béla.

Majd megszûnt az az élénk zsivaj is.

Az érdemes exképviselõk lassankint elszéledtek a foyer-ba.

Az utolsó láb is elcsoszogott: az Urbanovszkyé.

- A csend kezdte magát installálni a most már háborítatlan birodalmába.

Csak a büfében hallatszott még beszélgetés nesze.

Odescalchy Gyula van még ott.

Mindent bepakolt már a t. Ház Irmája. Csak egyetlen szem pogácsa maradt meg egy porcelán tányéron.

- No, még ezt megeszem - mondá a herceg -, s kétfelé törte.

A pogácsa kemény volt, de azért nem panaszkodott miatta. Mikor az utolsó falatot is lenyelte, azzal aztán teljesen be lett fejezve az 1881-iki országgyûlés.

Vége

Scarron