1887
PARLAMENTI KARCOLATOK

AZ ÚJ HÁZ

(Nekrológ és beköszöntõ)

Innen-onnan megnyílik az új országgyûlés - az elsõ ötéves parlament. Jobbadán a régi elemek, mindössze egy negyed részében új.

Az újakról még nem lehet mondani semmi jót, a régiekrõl pedig már nem lehet mondani semmi rosszat, mert elég szomorúság az nekik, hogy immár képviselõkbõl Haluska Jánosokká változának.

Sok jó erõ kimaradt kétségkívül, s ezekbõl a leghosszabb prédikációs halott Szilágyi Dezsõ. Éppen olyan különös, hogy õ kimaradt, mint amilyen különös, hogy Éles bejött.

Szilágyi elbukott, de mégsem egészen jó tragikai hõs, mert sajnálkozást nem ébreszt: míg ellenben a többi bukottakat legalább önnön pártjaik siratják. Sok krokodilkönnyet ejtenek a szélsõbalon a számfejtõ Enyedi Lukácsért, sok sóhaj lebben el az ékes szavú Bartháért, a hosszú hajú Hermanért és a bikahangú Polónyiért.

Nem szép volt a nemzettõl, hogy így bánt el Polónyival, s e mélyen elszomorító hazafiatlanság egyedüli mentségét abban találja, ha a szimmetria kedvéért történt: - amennyiben a kormánypárt is skartba tette gigászi hangú szónokát, Vámost. (Ha nekik nincs, nekünk se legyen.)

A kormánypártnak is vannak veszteségei, de a nagy nyereségtõl észre sem veszi ezeket. Nagy kár Beniczkyért, aki azonban a malõrjével rehabilitálta legalább a nemzetet, mert kisült, hogy az egy államtitkárt is meg tud több helyen buktatni. Halálos vétek György Endréért, akivel vége van az egyszerûségnek a Házban. Mert eddig akármilyen kopott, gyûrött kabátban elmehetett a képviselõ az ülésekre, gondolva magában: »hiszen még rosszabban lesz Görgy Endre«. Szathmáry Miklós is a veszteségrovatba jön. Derék öregúr volt, holtig híven szavazott volna. Zsilinszky Mihály, a Ház egyik jegyzõje is odavan. Örökén immár nagyban dulakodnak.

Elõsoroljam-e a habarékpárt veszteségeit is? Azokat sirassam-e, akik elbuktak, vagy azokat, akik meglettek és apródonkint fognak elvérezni? Apponyi sebeire legalább termett balzsam: a Szilágyi kimaradása, de mit mondjunk vigasztalót Bittó Istvánnak, aki az idén is hiába kopogtatott a közvélemény kapuján.

(Õ azt hiszi, azért hiába, mert mélyen elaludt a kapus, én azonban hiszem, hogy azért, mert nagyon is ébren volt.)

Ejh, végre is ne búsuljanak az urak, hiszen megmondta az öreg Deák, hogy a kisebbség csak nagyobbodik, amikor fogy, mert annál nagyobb kisebbség lesz.

Summa summarum a Ház meglesz valahogy. A pártok csakhamar hozzátörõdnek a veszteségekhez, s minden a maga rendjén foly odább. Az öreg Boértól (ki igazán elmondhatja, hogy mind jobban szilárdul állásában) átveszi majd a csöngettyût Péchy Tamás, s megindul minden úgy, amint ment. Egy-két alak hiányozni fog imitt-amott. A büfében sokáig emlegetni fogják Odescalchy Gyulát, a jobboldali folyosón árván, szalmaözvegyül fog üldögélni Kemény János, a Bánffy Béla szeme keresni fogja egyszer-kétszer az elegáns Szereday Aladárt, a Göndöcs gyémántgyûrûje nem villan meg többet húsos ujjain, s a Ház gyorsírói elszoknak a »derültség« leírásától. De végre is - amint Hunyady László szerint ama bizonyos nógrádi földbirtokos (Madách) mondja: - »az ember gyenge, gyenge«, el fognak felejteni mindenkit. Még magát Hunyady Lászlót is.

Ám, ha valakinek emléke maradandó lészen: az a jó Csanády Sándor. Õvele nem egy ember, de egy egész korszak tûnik el. Mikor az ócska jegyzõi atillát számûzték, már akkor volt eszemben: »No öreg, most már rajtad van a sor. A vén atillát kiküszöbölték, neked is el kell múlnod.«

Ki fogja ezentúl megolvastatni a képviselõket? Ki fogja figyelemmel kísérni a protokollumot? A Ház is olvasatlan marad, a jegyzõkönyv is. És kibõl élnek meg az élclapok velem együtt?

Utoljára is kisül, hogy nincs vesztes senki, csak én. Ki adja vissza nekem Prileszkyt? Ki adja vissza nekem a nevetõ embert - Sághyt?

Hát egészen kipusztították a tisztelt Házból a humort? Hol van Zimándy, a Trefort kalapácsa, hol van Róth Pál és Pantocsek? Miért kellett végképpen kiirtani a patikáriusokat? Hát már igazán nem beteg a nemzet?

De mindegy, vigasztalódjanak a tisztelt kimaradottak, nem a nemzet sujtó ítélete volt az, hanem csak a véletlennek játéka. Lám, ezelõtt három évvel éppen Komjáthy Béla, Gyõry Elek, Helfy Ignác maradtak ki. S akiknek egy kerületük sem volt akkor, ma már mindenikük kettõben duskál. Furcsa logika ez a t. néptõl.

A parlament legelsõ hetében éppen e dupla kerületek fogják élénkké tenni a folyosót. Hogyne! Minden kimaradott magát tartja a legérdemesebbnek, hogy »behozzák«.

Éppen e kerületek, e végsõ menhelyek tartják még függõben, hogy a Ház voltaképpeni képét lerajzolhassuk. Hiszen még Szilágyi is bejöhet. Egyik erdélyi kerületbõl hihetõleg bekerül Bartha, Pozsonyból Beniczky, Nagybányáról György Endre, Karcagról Enyedi Lukács. Aztán arra is kell számítani, hogy valaki meghal azon ideig.

Hát még a megsemmisítendõ választások: a szabadkai és székesfehérvári? A dunaszerdahelyit majd elfelejtettem. Megannyi nyílás, amelyen át a reménysugár veti ki csillámló fodrait.

Egyszóval kisül a végén, ha még ezek a kimaradt alakok is be találnak jutni, hogy több mint száz új ember jött be a Házba, de a régiek közül senki sem hiányzik.

S akkor aztán igazán nem lesz semmi változás.

Azazhogy egy mégis lesz. A múlt országgyûlés elején úgy találtuk a Pulszkyakat, hogy mind különbözõ párton ültek.

Ezúttal pedig úgy találjuk, hogy mind egy párton vannak.

Az ember, hiába, mégis mindig talál valamit.

VADÁSZAT KÉPVISELŐKRE

(Egy nem választható, megválasztott mameluk felszólalása)

A szélsõbal körében, minthogy az ismeretes Károlyi Gábor-féle petíción kívül is, mely elõrevetette árnyékát, több petíciót szándékoznak beadni szélsõbali képviselõk ellen azon a címen, hogy nincsenek bent a választási lajstromokban, sajátságos mozgás van.

Igaz, hogy az most nem is tréfadolog. Mert a tavalyi Ház nagyon szigorúan változtatta meg a házszabályokat. Most már nem azoknak kell bizonyítani, akik peticionálnak, hogy »nem választó« az illetõ kérvénnyel megtámadott képviselõ, ami sok üggyel-bajjal járt, hanem az illetõ megpeticionált képviselõnek kell bizonyítani, hogy õ bizony választó - most hát hamar kisül a turpisság, és a drága áron szerzett mandátumba sajtot lehet takargatni.

Hát biz az nagy szerencsétlenség, ha már valakin megesett. Sajnálatra méltó történet, tehát tragédia. De a házszabályokban benne van, hiába, nem lehet ellene tenni. Aki nincs bent a lajstromban, ne legyen bent a Házban. (Hiszen a karzatra azért még mindég eljárhat.)

A szélsõbal azonban nem úgy gondolkozik. Az a szerencsétlen és nem egészen kollegiális ötlete támadt némelyeknek, hogy: »Uccu, keressünk mi is a mamelukok közt olyanokat, akik nincsenek bent a választási lajstromokban. Keressünk azután tíz aláírót a választókból és peticionáljuk meg. Cseréljük ki a mi hadifoglyainkat az õ hadifoglyaikkal. Így lesz az jó és épületes.«

Mint halljuk, lázasan folyik a munka, a keresgélés és már eddig hat kormánypárti képviselõt találtak. Egyszóval nagyon jól megy.

Hanem hát nem elég magyaros tempó ez, tisztelt képviselõ urak. A menekültek után szaglászni s azokat kivonszolni.

Aki futhat, hadd fusson.

És nem vág a dolog egészen a programba.

Mert kit üldöznek önök?

Azokat, akik az adójukat ki nem fizették.

Hát olyan nagy bûn nem adózni? Ej, ej, ne legyenek olyan rossz akarattal az õsi erkölcsökkel szemben.

Több kollegialitást és több kegyeletet a hagyományok iránt!

Önök azt vetik fel védelmükre:

- »Igen ám, de ha a mieink közül fölfalnak valakit a mamelukok, nekünk is föl kell falni valakit.«

Csakhogy ez nem elég keresztényies.

Nézzék önök. A vademberek akárhányszor megesznek egy-egy európai fehér embert, de azt még sohasem hallottam, hogy mi szelíd emberek valaha megettünk volna egy vadembert.

Legyenek önök szelídek, és hagyjanak nekünk békét!

A »SKRIBÁK«

(A t. Ház mint házasságszerzõ)

Ivánkovics János, akit most Herman Ottó helyett bírunk a Házban, egy mulatságos kérvénnyel fogja gazdagítani az új Ház legközelebbi munkaprogramját.

A szegedi törvényszék és járásbíróság írnokai kezdeményezésére negyvenöt törvényszék és járásbíróság írnokai, kik a szegedi kolomposokhoz csatlakoztak, petíciót nyújtanak be a parlamenthez.

Vajon mit kérhetnek a szegény nyomorgó írnokok a nemzet törvényhozó testületétõl?

Ha ezt valaki feladná találós mesének, bízvást kitûzhetne ezer aranyat annak, aki eltalálja, mert nem nyerné meg senki.

Abba még a megboldogult cinkotai kántos is belesülne, ha élne: hogy mit kérnek a hazai írnokok?

Hát ugyan mit kérhetnének? Lakbérfölemelést?

Nem.

Pótlékot?

Dehogy.

Fizetésjavítást?

Azt sem.

Hát akkor ugyan mit?

Titulust, uraim, titulust. Becsületemre mondom, titulust kérnek.

Elõadják, hogy ez a közönséges cím »írnok« milyen rettenetes nyûg rajtuk egy egész életen. Hogy ezzel a címmel még megházasodni sem lehet, mert a leányos apák azt mondják: »Mit? Egy írnok meri emelni szemeit az én leányomra. Nem. Soha!«

Oda terjed hát alázatos kérésük a képviselõházhoz, vegye le róluk az írnok elnevezést, és utasítsa a minisztert, hogy az õ címük elgyen ezentúl »harmadosztályú irodatiszt«.

Nem tudom, mit határoz a tisztelt Ház, de látom ebbõl, hogy ez országban, ahol az írnokoknak sincs egyéb kívánnivalójuk, mint a titulus, még boldog emberek lakhatnak, akiket könnyû megelégedettekké tenni.

Ha a Ház enged az ártatlan és ostoba, de idõk jeléül érdekes kérésnek, úgy nem lesz többé írnok az országban, és nem lesz többé kosár a lányos házaknál.

ÚJ HONATYÁK

(Életkép)

A szabadelvû klubban, mely nyáron olyan holt volt, mint egy temetõ, ismét elevenség, zsibongás van. Az öregek elõtt, akik a habitué címre tarthatnak jogos igényt, új varázst nyernek a termek, melyeket Móricz Pál, a gazda, igen ügyesen csinosíttatott ki.

Estefelé megtelnek. Új arcok, szokatlan alakok népesítik be. Az új képviselõk ragyogó arccal, pezsgõ életkedvvel járnak-kelnek, látszik rajtok, hogy szinte nem bírnak betelni a dicsõséggel.

Mindez olyan tündéri nekik. Az újdonatúj fogas, melyen hótiszta lapon, mihelyt már belépnek, a saját nevüket látják ragyogni.

Milyen csodálatos és szemkápráztató minden!

E jámbor süldõ honatyák azzal jönnek ide szerényen, félénken, hogy elõbb megtudakolják a tapasztaltabb ismerõseiktõl:

- És hol kell nekem jelentkezni?

- Hát sehol.

Áhítatosan, félénken, szorongó szívvel lépik át a szent küszöböt, s egyszerre ott találják az elõszobában a külön fogast a saját nevükkel. Hát lehet még ennél valami boldogítóbb érzés?

Egyszerre otthon érzik magukat. Odabent csupa barátságos, nyájas arcok. A csillár kedélyesen szórja fényét, a kártyaasztalok reményteljes zöldje üde pompában virít.

Sok ez egy napra. A miniszterek ott mozognak, kelnek, diskurálnak fesztelenül. Maga a hatalmas miniszterelnök is, kit a fiatal képviselõ (még hónapokkal ezelõtt szolgabíró) csak regeszerû elbeszélésekbõl ismert, most ott van elevenen, s majd az egyik, majd a másik csoportnál áll meg és ismerkedik új táborával.

Minden belépõ érdekli õket. Lassú suttogás támad köztük, mikor egy-egy ismertebb képviselõ belép:

- Ni, Csernátony Lajos!

Ezer meg ezer kérdés tolul ajkukra:

- Ugye az, kérlek, Vizsolyi? Mutasd meg nekem Tisza Lajost. Nincs itt még Baross? Melyik az a Visi Imre?

Odajárulnak rendre a tekintélyesebbekhez és bemutatják magukat, de az »öregek« között elvegyülni még nem tudnak, jobban vannak õk egymás közt, közös témáikkal.

- Mégy a megnyitásra?

- Milyen színû a mentéd?

- Kivel mégy egy kocsiban?

- Honnan indulunk?

- Aztán mit kell ott csinálni?

- Bemutattak már Tiszának?

Ezeken a kérdéseken mindenik körösztülmegy.

Egyszerre a közügyekhez való tekintélyesen rideg arcot vágnak.

- Apropó! Van-e már helyed a Házban?

- Oh, hogyne!

- És hol ülsz?

- Jobbra hatodik pad, harmadik hely.

- Szent isten! Ember, hogy kerülhettél olyan messzire?

- Borzasztó, kérlek. De én nem tudtam errõl idejekorán.

- Mily szerencsétlenség! Engem meg egészen a habarékhoz ültettek.

Így sopánkodnak gyönyörteljesen, tele tüdõvel szíva be a megcsontosodott, petrifikált mamelukok szivarfüstjét.

Minden, amit látnak, amit beszélnek és hallanak, most még úgy éri õket, mint a szûz fehér tajtszipkát az elsõ füst.

Persze néhány hónap múlva ezek a szûz tajtszipkák is kiszívódnak: és nem jut eszükbe sopánkodni az olyan kicsinységeken, hogy nem kaptak »jó helyeket« a Házban. (Jó ott minden hely, csak belül legyen.)

Szemök kinyílik. Mindent más színben fognak látni.

A képviselõi élet langyos tavaszi verõfénye ködbe vész. Az illúziók szétfoszlanak.

S aki most hõvérûen arról álmodik, hogy három év múlva államtitkár lesz, szárnyaszegetten megelégszik azzal, ha négy év múlva »gibic« lehet valamelyik tarokk-asztalnál.

Ennyire mindenki viheti.

Nem értem persze a »rokonszenves gibiceket«. Mert az már magasabb rangosztály.

A KÉPVISELŐHÁZ ELSŐ ÜLÉSE

Minden úgy volt, mint hajdanában. A Sándor utca környéke korán megnépesedett. Kíváncsi hazafiak várták az új honatyákat, amint egyenkint szállinkozának. Csak elvétve jött egy ismerõs. Már tíz óra elõtt jóval megtelt a folyosó egészen. Csak még a büfé csendes és kihalt. Az új képviselõk valóságosan kifáradtak az önbemutogatásban. Ösmerkedtek, de annyian annyival egyszerre, hogy a következõ tournál megint mint ismeretlenek jöttek össze a folyosó más tájékain. Hiába, ahhoz is idõ kell, hogy az ember annyi új arcot megfigyeljen.

Végre, nehány perccel tíz óra után betódultak a tanácsterembe, hol mindenki a maga helyét foglalta el. A jobboldal bizony valóságos erdõ, úgyhogy jócskán átnyúlik a baloldalra, most már hát lesznek »baloldali jobboldaliak« is.

A Ház tömve volt, de mégis sajátságosan nézett ki, mert hiányzott a feje. Az elnöki emelvény üresen tátongott, mígnem fölbukkant ott végre a visontai Kovách László alakja, aki ha Ház nincs, mégis tisztviselõje marad a Háznak, s fölkérte Boér Antalt, mint a legidõsebbet, hogy foglalja el az elnöki széket.

Boér Antal az idén se tagadta, hogy a legöregebb.

Beült az elnöki katedrába, morgott valamit, s ezzel a morgásával egyszerre kihívta a Ház különbözõ tájékairól a hat legfiatalabb embert korjegyzõknek. De milyen csinos tejképû fiatalemberek ezek!

Boldog isten, hiszen már Tisza István is kiesett a huszonhat évével veteránnak.

Széchenyi Aladár gróf (a miniszter fia) felolvasta a miniszterelnök átiratát s a holnapi szertartás rendjét.

Erre a szokásos duett következett. Felállott Irányi Dániel, elmondta a mondókáját sárga-fekete zászló és a megnyitás módja ellen.

Mire Tisza is elmondta a duett második strófáját, hogy 1867 óta mindig így volt, hát most is csak úgy lesz. Ezen nem lehet segíteni.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA

Már tíz óra felé fogat fogat után robogott Budára, a királyi palotába. A Ferenc József téren és a budai hídfõnél nagy tömegek gyûltek össze gyönyörködve a csillogó-villogó magyar díszruhákban.

A képviselõk és fõrendek az udvari kápolnába gyülekeztek, hol az ország prímása mondta a díszmisét. Õfelsége a király az oratóriumban foglalt helyet, honnan többször kihajolt végignézni a festõi képen, mely a középkor mesés pompájával hatott a szemlélõre.

A miniszterek a kápolna balján foglaltak helyet, jobbról a fõrendek ültek és szétszórva vegyesen a képviselõk. Kivált az utóbbiak nagyobb számmal jelentek meg az idén, mint annak elõtte.

A mise után a lépcsõkön felállított testõrök sora közt mentek fel a trónterembe, hol sokan voltak olyanok is, akik a misét mellõzve, egyenesen a trónteremben várták be az ünnepélyt. Ezek közt volt József fõherceg is. A kormánypárti képviselõk képezték a jelenlevõk zömét, de képviselve volt minden párt, s még a szélsõbalról is ott láttuk Csávolszky Lajost, Prónay Dezsõt és Gyõry Eleket. Az egybegyûltek mind díszruhát viseltek, kivételt csak néhány szász képviselõ tett, kik frakkban jelentek meg. Az egyik pláne a fiacskáját is elhozta a kápolnába. Ilyenek a jó családapák.

Szép ruha (mert az efféle ünnepélyeknél végre is a ruha a fõdolog) nem egy volt, de a legjobban feltûnt Miklós Gyula a tigris-bõrrel, gróf Dessewffy az ízléses dókájával, Mohay Sándor a sárga csizmáival, Csekonics Endre gróf az ékszereivel, Tisza Kálmán a Benczúr-kép-féle kosztümöt viselte.

Pont tizenkét órakor végre hallatszott az ajtónálló koppanása, a szárnyas ajtók szétnyíltak, s belépett kíséretével a király. Elöl az országzászlósok jöttek a kereszttel és a felemelt karddal, aztán a miniszterek és a király, ki fehér kócsagtollas medvebõrös fövegét kezében tartva folytonos éljenzés közt lépett fel a trónra, amelynek homlokzatán, a széleken három-három strucctoll, piros, fehér és zöld jelzi, hogy az a magyar király trónusa.

Õfelsége átvevén a trónbeszédet Tiszától, nyugodt, mindenütt hallható hangon olvasta fel, mire újra fölharsant az »éljen«.

Aztán levette fövegét, lelépett a trónról és eltávozott a termeibe.

A MANDÁTUMOK

Ma voltaképpen »néma ülés« volt a Házban, mert semmihez sem lehetett hozzászólni, abból állván a napirend, hogy Benedek Elek korjegyzõ felolvasta a neveket, s Regele igazgató beszedte a mandátumokat, melyek csakhamar irtóztató halommá növekedtek a Ház asztalán.

Mert volt azok közt egy-egy tízfontos mandátum is, amit izzadva cipelt hóna alatt az illetõ honatya. Voltak azonban elegáns mandátumok, melyeket csak úgy a pénztárcából húzott ki a gazdájuk (úgyis majd minden mandátumnak az a születési helye). Ezek az »egyhangúak« voltak. Néhány konvencionális sorból áll az egész.

Voltak hótiszták, voltak elgyûröttek, kivált a fiatal képviselõké, kik két hónapig sokszor forgatták, gyönyörködve elnézegették, dúdolgatván hozzájok a Boccaccióból: »Kis levélke, drága kis levélke.«

Mennyivel más a »nagyfejû« veteránok mandátuma. Az csak egy rideg közönséges papírdarab, melynek nincs semmi delejes ereje. Maga Tisza Kálmán pedig éppen csak akkor bontotta fel a folyosón. Azon módon volt még elcsomagolva, bepecsételve, ahogy Nagyváradon a postára adták. Beadta, nem is látta soha, nem kíváncsi rá.

Bezzeg az újdonsült képviselõket még most is meg lehet ijeszteni, ha egy öregebb rájuk szól:

»No, rendben van-e a mandátum?«

»Rendben van, urambátyám.«

»Hm. Rajta van-e az ötven krajcáros stempli?«

»Az ugyan nincs. Hát rajta kellene lenni? Csak tán nem?«

»De rajta ám.«

»Lehetetlen az« - lihegi legott ijedten, s felizgatva siet megnézni valamelyik ismerõse mandátumát, ahol mindjárt kisül, hogy csak tréfálódzott a vígkedélyû urambátyám, és hogy üsse meg a ragya azt a stemplit, még ide nem bírta magát bevenni. (Hanem azért ne tudja meg Wekerle, hogy itt még van egy kis üres hely.)

A mandátum-átadás voltaképpen igen unalmas aktus, de mégis pótolja az »ismerkedési vacsorák«-at, mert a felolvasott nevek viselõi sorba megjelennek a Ház asztala elõtt, s mintegy »bemutatódnak« az érdekesnél érdekesebb alakok.

De amilyen édes egy mandátum, olyan nagy teher »kettõ«. Csapás, ha az embernek egy sincs, de még nagyobb csapás, ha kettõ van. Szegény Helfyt, Gyõryt, Komjáthyt, akik két-két csomag­gal érkezének, mint akik ikreket hordanak az emlõjükön, majd szétszedték a kimaradottak a szeretetükkel a folyosón.

Végre déltájban valamennyi képviselõ megszabadult »édes terhétõl«, s kezdetét vette az osztályokba való kisorsolás.

A sok mandátum már akkor alig fért el a széles asztalon.

Podmaniczky Frigyes bánatos melankóliával nézegette:

»Ejnye, de régen láttam ennyi pénzt egy rakáson!«

A HÁZ ATMOSZFÉRÁJA

Kégl György szerint ugyan nincsen a világon külön levegõ: se jobb, se rosszabb, mert ha a föld forog a nap körül, akkor mindennap úgyis belefordul minden levegõbe. De hogy a képviselõ­háznak »külön« levegõje van, azt még Kégl György sem fogja tagadni.

Csodálatos levegõ az, mely szédítõ gyorsasággal gyúrja át azokat, akik belélegzik.

Mondjuk például, hogy Nagy János országos képviselõvé váalsztatott, és rányomatta végzetes címét a vizitkártyájára.

Nagy János eddig szorgalmas ügyvéd volt, aki reggeltõl estig dolgozott irodájában, s fogadta a feleket, eljárt a tárgyalásokra, csinálta a periratokat, s ami üres ideje fennmaradt, azt is arra fordította, hogy egyes speciális jogi ágakban tökéletesbítse magát és tanulmányokat írjon. Egyszóval Nagy János úgy volt ösmeretes, mint a legpedánsabb munkásságú ember, aki ernye­detlen szorgalmával nagy vagyont fog szerezni, s szép jövõt nyit meg maga elõtt.

Nagy Jánost sohasem látta sétálni senki. A doktor úr mindig sietett. A kávéházban sem üldögélt, a vendéglõben gyorsan evett.

Hiába hívogatták cimborái ide-oda, õ mindig csak az íróasztalánál érezte magát jól. Ha elment is velök, örökké kirítt onnan, s többnyire megszökött a kompániától. A cimborák nem bírták dr. Nagy Jánost átgyúrni.

Azután jött a szerelem. Bocsánat, ha a dr. Nagy János nõsülési hajlamait így merem nevezni. A szerelem, e hatalmas láz, bevette magát a dr. úr tervei közé, de ez is csak úgy mint egy »teendõ«. Meg akart nõsülni. De hogy sok idõt ne kelljen pazarolnia a feleségkeresésre, az apróhirdetések útján keresett és talált feleséget. Esküvõje éjjelén egy nagy viszontválaszt írt a Schwarcz kontra Sternberg-ügyben. A szegény menyasszony egyedül virrasztott hófehér ágynemûi közt.

Az idén megválasztották képviselõnek, s mint mondám, ráíratta vizitkártyájára a végzetes címet »orsz. képviselõ«.

Ez volt a kezdet kezdete.

Most, hogy megnyílt a Ház a múlt héten, dr. Nagy János is feljött az ülésre. Ott átbumlizott részint a folyosón, részint a teremben egy délelõttet. Eleinte roppant idegenül érezte magát. Izgett-mozgott széken. Ki-kiszaladt a folyosóra. Izgatottan húzogatta ki az óráját, negyvenszer is megnézte. Türelmetlenül kérdezõsködött:

- De hát itt kell nekem végig maradni?

- Úgy illik új képviselõnek.

- De az idõ barátom, az idõ...

- Az csak Angliában pénz.

Denique az elsõ délelõtt mégiscsak elmúlt, úgy minden dolog nélkül. Másnap jött a megnyitás Budán, Nagy János ott volt, végighallgatta a hosszú misét az udvari kápolnában, és találgatta a belépõkrõl, hogy kik lehetnek: aki bejött és keresztet vetett magára, az bizonyosan habarékpárti vagy fõrendi tag; aki nem vetett keresztet, hanem megcsörrentette a kardját, az nyilván valami kálomista kuruc.

Mise után meghallgatta a trónbeszédet, hazament, gyorsan evett, s aztán újra hajtatott a Deák-szobor leleplezésére. Az elõszobában több ismert kliens várta.

Az elsõ írnok (bocsánatot kérek a t. írnok úrtól, de már csak így szólítom) belépett hozzá:

- Itt van Burnusz János, Strobel Regina, Kukla Demeter, a Brokát cég fõnöke.

- Mit akarnak?

- Beszélni akarnak a principális úrral.

- Nem lehet.

- Nem lehet? De kérem, roppant fontos ügyben jöttek. Mit mondjak nekik, miért nem lehet?

- Azért, mert képviselõ vagyok.

S ezzel fogta magát, kiosont a hátulsó ajtón, úgy ment el a szobor leleplezésére.

Eltelt egy egész nap.

Szombaton be kellett adni a mandátumokat, kisorsolták az osztályokat. Nagy János megint átbumlizott a folyosókon egy fél napot.

Ma reggel már fél tízre ott volt a folyosón, és várta az ülés megnyitását.

- Ma választjuk meg a tisztikart - mondá, kezeit vígan dörzsölgetve.

Aztán meg-megállt egy-egy diskuráló csoportnál. Hallgatta adomáikat, s maga is mondott. Az idõ pompásan telt.

- Hátha átnéznénk a büfébe is.

- Menjünk. Míg az osztályjegyzõk elreferálják az igazoltak névsorát. Az úgyis unalmas.

Nemsokára megkondult odabent a csöngettyû.

- Menjünk be választani.

Tisza valóban felállt, és a rögtöni választást indítványozta, de a jó öreg Irányiéknál még nem készült el mára a jegyzõ, minélfogva a Ház elhalasztotta a tisztviselõválasztást holnapra, és az ülés váratlanul hirtelen véget ért.

Nagy János bosszankodva kelt fel helyérõl:

- Hát már most mi az ördöggel töltse az ember a délelõttet?

Kiment a többi képviselõtársaival sétálni.

- Hova mégy te erre - kérdem tõle, amint éppen találkoztunk a Huzela kereskedése elõtt.

- Tudom is én - mondá -, csak úgy kószálok.

- Hát hogy van az, hogy te most nem vagy otthon? Talán mosat a feleséged, vagy a lakást festik?

- Nem biz az - szólt akadozva -, hanem hát izé... képviselõ vagyok.

És még tán mostanáig is ott sétál céltalanul a Váci utcán, ha ugyan nincs a klubban, várván a délutáni pártkonferenciát.

A SOMOGYI LEVÉL

Azt lehet mondani, hogy szinte kellett ez a levél. Az idén sem Albrecht fõherceg nem mondott toasztot, sem valamelyik közös generális el nem szólta magát, nem volt semmi téma exordiumnak a felirati vitához, nem volt semminemû fundamentum, amelybõl az ellenzékeik támadjanak és a mamelukok védekezzenek. Ez a botránykõ hát tulajdonképp köszörûkõ, amelyen a »bemutatónál« eszüket élesíthetik a különbözõ pártállású követek. A vita meg van mentve. A »löllei konferencia« klasszikus földjén, hiába, mindig történik valami.

Úgyis vétetik ez a levél minden párton mint szükséges élénkítõszer. Csak talán Tallián fõispán restelli egy kicsit és Orczy, a belügyminiszter. Pedig a fõispán nem hibás, mert ami abban a levélben van, az mind olyan, ami bátran benne lehet a többi fõispánok leveleiben is. Egy úgynevezett »bizalmas« fõispáni levelet nem is képzelhet az ember anélkül, hogy efféle titkok ne legyenek benne, mert különben miért lenne »bizalmas«?

Azt, hogy a kormánypárt is költ, de az ellenzék is költ a választásoknál, ma már minden bolond ember tudja, csak nemrég olvastuk hitelesen egy kormánypárti lapban a Horánszky úr számláit. Ami pedig azt a fõispáni óhajt illeti, hogy a kaposvári választás ne semmisíttessék meg, képzeljenek, önök uraim, olyan fõispánt, aki nagy erõfeszítéssel keresztülvisz egy jelöltet, de azt aztán kész szívvel hagyja idefent kibuktatni.

Ilyen fõispánok nincsenek és nem lesznek még Apponyi miniszterelnöksége idejében sem. (Pedig addig még ráérnének születni.)

Egyetlen nyereség az egészbõl, hogy a felirati vita élénk lesz, és hogy a közönség nagy érdekfeszültséggel várja az Orczy válaszát.

Orczy ugyan nem fog válaszolni, csak post festa, mikor már a kaposvári választás vagy igazolva lesz a bizottságok által, vagy mesemmisítve, nehogy ezáltal prejudikáljon az illetõ bíráló bizottságnak, mely végre is esküt tett, hogy igazságosan fog ítélni, némelyik bíráló bizottsági tag, mint például Jellinek Artúr, pláne két személyben is esküdött, amennyiben ti. egy mellette álló szittya (báró Wasmer Adolf), aki hûségesen morogta Tibád után az eskü­szavakat, eltévesztette némileg a dolgot.

- Én... - olvasta elõ Tibád.

- Én - visszhangoztak az esküvõk.

- Itt mindenki a nevét tessék mondani... Esküszöm.

- Én Jellinek Artúr esküszöm - ismétlé engedelmesen Jellinek Artúr.

Mire a mellette álló lassú szittya, aki ugyan nem Tibádtól, de oldalt Jellinektõl hallotta a Jellinek Artúr szót, gépiesen morogta:

- Én Jellinek Artúr esküszöm.

Így esküdött meg két Jellinek Artúr. (De a III-ik bizottságba sajnos csak az egyik jutott.)

Hogy dõl el hát a kaposvári mandátum sorsa, tudni nem lehet, még bajosabb volna eltalálni, mit felel Orczy, de ha én volnék Orczy, hát a Péchy Tamás egyik történetkéjét mondanám el az ellenzéknek.

Péchy Tamás ugyanis azt meséli, hogy az õ fiatal korában volt Abaújban egy adminisztrátor, aki valamelyik kedvenc emberét akarván megválasztatni követnek, annak az ellenjelöltje ellenében mindenféle eszközt fölhasznált. Többi közt majd mindenik fõemberhez írt egy »bizalmas« magánlevelet, amelyben az ellenjelöltet mindennek elnevezte a világon, csak becsületes embernek nem.

Egy ilyen levelet elfogott valahogy az ellenjelölt, minélfogva mérgesen rohant nyomban az adminisztrátorhoz:

- Uram, elégtételt kérek - kiáltá. - Fegyveres elégtételt!

- Miért? - kérdé a fõispán hidegen.

- Ezért ni! - szólt s meglobogtatta kezében az adminisztrátor levelét. - Ezt az úr írta.

- Valóban, én írtam a levelet, de nem önnek. Nézze csak meg a címet, kinek szól.

- Tekintetes Mocskay János úrnak.

- No, lássa. Ha feltörte és elolvasta a levelet, amely nem önnek szól, akkor azért nem adok elégtételt, mert nem tartom becsületes embernek, akivel vívni lehetne... Ha pedig nem olvasta, akkor azért nem adok elégtételt, mert nem tudhatja, mi van benne.

- Hm. Uhm... - dohogta fejvakarva az ellenjelölt.

- Hát most tisztázzuk a dolgot. Olvasta az úr, vagy nem olvasta?

- Nem olvastam - hörgé hirtelen elhatározással az ellenjelölt.

Ilyen az abaúji felfogás. Nem tudom, milyen a t. Ház felfogása.

Azt az egyet azonban vaktában is látom, hogy legjobb lenne, ha a fõispánok nem tudnának írni, s az ellenzékiek nem tudnának olvasni.

A KÉPVISELŐSÉG MESTERSÉGE

(Hasznos tanácsok az új képviselõknek egy öreg képviselõtõl)

Bevezetés

Még egészen friss a mandátumotok, gyerekek, egészen hótiszta, ahogy mondani szokták. Még a választási elnökötök porzója is rajta van. Csak közönséges homok, pedig bizony aranypor is lehetne azért a pénzért...

De mindegy, úgyis aranyos papír az, nem csoda, hogy annyian törik magukat érte, mert olyan, mint a wolwichi bûvös kancsó, melybõl mindenki olyan nedût iszik, aminõre a szíve vágyik.

A szegény együgyû ember csak a napidíjakat látja benne. A számító, okos ember elébe tett létrának becsüli, melyen a magasba mehet, ha eresztik. A szónoki temperamentum kevély rá, hogy immár az egész ország színe elõtt mennydöröghet, és a sztenográfusok jegyezni fogják szavait az utókor számára. Van olyan species is, aki az udvari estélyekre való meghívást becsüli az egészben a legtöbbre; az ügyvéd a klientelája nagyobbodását, a partihajhász a megnövekedett sanszait látja ebben a papírban.

Sõt nekem magamnak van egy ismerõsöm, züllött alak, garázda vén korhely, utcai botrányokat csináló, aki meglátván minap a mandátumomat, elábrándozva sóhajtott fel:

- Nekem de jó volna!

Azt hittem, a napidíjakat áhítja, hát csak úgy a szokás kedvéért kérdeztem a szegény ördögtõl:

- Ugyan mit csinálna vele?

- Mit? - kiáltá és a bedûlt szemei lázas fényben csillogtak. - Minden este összetûznék a rendõr­ség­gel és sohasem vihetnének be.

Lám még ennek is becses lenne a mandátum, csakhogy megint más szempontból. Egyszóval, úri dolog az, gyerekek. Csak egy baja van, hogy megszerezni nem nagyon könnyû, de meg­tartani nagyon nehéz. Mert sok csínja-bínja van. Vagy az ember un rá a választóira bizonyos okoknál fogva, vagy a választók unnak rá az emberre némelykor ok nélkül; de tegyül fel, hogy a választók is szeretik az embert, az ember is a választókat, akkor esetleg a minisztereket nem szereti (ami egyébiránt a mi pártunkon nagy ritkaság) vagy a miniszterek nem szeretik. S ez mind olyan, ami halálos kimenetelû lehet.

Azért hát a legfõbb dolog a fiatal képviselõnek, hogy hosszú életû lehessen, kettõt megtanulni, elõször:

Hogyan kell bánni a választókkal?

Az asszonyoknak kezet csókol az ember, de egyiknek sem udvarol. A miniszterekrõl fumigatíve beszél otthon és fenyegetõdzik, hogy csak ezt merje tenni egyik vagy másik, õ akkor ellene fog szavazni. Ez örökké imponál a váalsztóknak.

A fõemberek nevenapjára üdvözlõ sürgönyt küldjön. A választási elnök gyerekeinek egy-egy barackot el ne felejtsen nyomni a fejükre. Egy disznótorra minden évben elmenjen.

A képviselõ mindennap korán keljen, hogy a »Budapesti Közlöny«-t átolvassa, s ha van benne valami kerületbeli kinevezés, azonnal értesítse az illetõt táviratilag, hogy az abban a gyanúban legyen holtig, mintha a képviselõnek is köze volna a kinevezésben.

Minden új képviselõnek föl kell állítani otthon tervbe egy leendõ minisztert a belsõ barátjaiból, olyant, akirõl meg van gyõzõdve, hogy sohasem lesz azzá, s ennek a büdzséjébõl építeni a légvárakat a választók számára ilyenformán:

- Most nehéz viszonyok vannak. Elhanyagolnak bennünket. De ez nem sokáig tart, csak míg Tisza a kabinetjét rekonstruálja, amikor az én tisztelt barátom (itt az illetõ képviselõ vezeték- és keresztneve következik) veszi át (itt a tárca neve következik). Már megígérték neki. Bizonyos. Csak az idõpontot nem lehet tudni. A t. barátom határozott ígéretét bírom, hogy elsõsorban (s itt következik a kerületnek minden kívánsága) ezeket veszi a programjába.

A választók két-három cikluson át rendesen türelmesen megvárják az illetõ jó pajtás minisz­terségét, mely csodálatos konfliktusok miatt mindig a küszöbön van, de mindig elodázódik.

Mert a választó olyan kétlábú tollas lény, akinek a »várakozás« a tápláléka. Más ember akkor nyugtalan, ha valamit vár. A választó akkor kezd nyugtalankodni, mikor már semmit se vár.

De hát ez csak az egyik fele, még azt is tanuljátok meg:

Hogyan kell bánni a miniszterekkel?

No, ehhez aztán sok tapintat és nagy invenció kell, fiatal barátaim. Elmondom nektek példákban a magam praxisát.

A minap kapok kerületembõl egy megbízást, megyek is rögtön Fabiny miniszterhez, s elõadom neki, hogy X aljegyzõt nevezze ki albírónak, ilyen és olyan fontos érdek követeli stb.

- Hm - mondá a miniszter megnézve a kérvényezõ iratait -, hiszen ennek még alig van valami szolgálati ideje. Hát azt gondolod te, hogy olyan könnyû bírákat kinevezni! Nem tréfadolog az, barátom. Nem lehet, punktum.

- Jól van, kegyelmes uram - mondám hirtelen feltalálva magamat -, ha nehezedre esik kinevezni egy albírót, paratus sum, van nekem olyan megbízásom is, hogy csapass hát el egyet, Y albírót. Ilyen és olyan fontos érdek követeli stb.

Mire a meglepetés zavarával ugrott fel székérõl a miniszter.

- Elcsapni bírót? Hova gondolsz? Hisz az még nehezebb!

- Hja, kegyelmes uram - mondám bánatos panaszló hangon -, ha se kinevezni, se elcsapni nem lehet... akkor...

- Akkor hát - vágott szavamba nagy kegyesen -, akkor mégis inkább kinevezek egyet.

S ki is nevezte a védencemet. Kénytelen volt. Olyan ügyesen állítottam az alternatíva elé.

De ez csak az egyik griffem volt. Van nekem ilyen száz is. Tíz évi képviselõsködés alatt az öt ujjamba gyûjtöttem minden praktikus rafinériát.

Ha én valamit ki akarok vinni, egy dolgot, hát addig elõ sem adom az illetõ szakminiszternek, míg én a magam eszétõl ki nem gondolok hozzá még egy másik dolgot. Éspedig egy nehezebbet.

Akkor aztán odaállok a miniszter elé nagy bocsánatkérésekkel:

- Engedd meg, kérlek, kegyelmes uram, hogy egyszerre két dologgal rohanlak meg, de a kényszer, a kötelesség stb.

- Mi az? - kérdezi a miniszter rendesen savanyú arccal.

Elmondom elõször a könnyebb dolgot, az igazit, azután elmondom a nehezebb dolgot, a fikciót. A miniszter arca elborul, kedvetlenül vakarja a fejét. Dörzsöli kezét, morog, izgatottan kalimpál a lábaival.

- ...Bizony barátom, nem tudom én... majd utánanézek, majd meglátom... ez mégis szörnyûség... Hiszen ha csak magad volnál...

Eközben diplomatikus visszavonulással, mintegy megsajnálva, hogy a szegény miniszter milyen nagy zavarban van, nagylelkûen lemondok az egyik kérésemrõl, a nehezebbrõl, a kigondoltról.

Erre kiderül a miniszter ábrázata, a kezembe csap, megszorongatja érzékenyen és így szól:

- Te mégis jó ember vagy, Károly. Meglesz a másik kívánságod.

Csalhatatlan metódus, egy kincs, amit én most nektek elárultam, mellyel minden minisztert meg lehet fogni, mellyel mindent el lehet érni s még a miniszter van az embernek lekötelezve - de ezzel a metódussal csak a magamforma malõrös ember élhet.

Mert amilyen szerencséje van némelyiteknek, egyszer a miniszter meg találja tenni mind a két kívánságotokat s akkor jöttök aztán zavarba a nem létezõ védenccel, és kisül az én nagyra híresztelt befolyásomnak a titka.

Vigyázzatok, kérlek, rá ne jöjjön a kormány még legalább ebben a ciklusban.

A FŐRENDIHÁZI »VITA«

Ma volt az elsõ komoly ülés a fõrendiházban, mely azúttal megelõzte a képviselõházat, tárgyalásra tûzvén ki a felirati javaslatot.

Csöndesen bóbiskáltak a méltóságos urak székeikben, ami nem is csoda, mert álmosító morcsos õszi idõ van odakünn. Brr! Az embernek szinte a hideg fut végig a hátán e barát­ságtalan teremben. Szinte érezzük, hogy ez a temetõ elõszobája.

Mind a régi alakok. Semmi különös, semmi feltûnõ. Csak az elnöki székben ül a halálfejû Sennyei helyett a jóképû aggastyán, báró Vay Miklós.

Gyulai Pál olvassa a felirati javaslatot, olyan keserû hangon, mintha restellne õfelségével szóba állani. Üres, de elég lendületes frázisok.

A felolvasás után néma csend következik.

Az elnök fürkészõ tekintettel néz szét:

- Kíván valaki a javaslathoz szólani?

Semmi nesz, semmi mozgás. Dehogy kíván, dehogy.

Vay Miklós kétségbeesve integet a szemöldökeivel a szónokhírben álló méltóságok felé.

»Istenem, istenem, csak legalább egy felszólaló akadna, hogy meg legyen mentve a becsület, hogy nyoma legyen a mai tárgyalásnak az annálékban.«

Zichy Nándor grófra hatott az elnök szemöldökmozgatása és könyörgõ tekintete. Felállt és elmondott egy »Pesti Napló«-beli vezércikket. (Értem, nem a »Pesti Napló« hasábjait, hanem az Urváry papírkosarát.)

Hogyan szerezte meg a papírkosárból a nemes gróf e gyöngeségben szenvedõ cikket, azt csak az utána következõ szónok, Somssich Pál tudná megmondani, aki mint somogyi ember, praxist szerezhetett az effélékben.

Igen, a nagy Somssich is felállt, de õ is, mint Zichy, csak azt mondta el, hogy nem kíván semmit se mondani a javaslatról.

S ezzel az általános vita minden izgatottság nélkül véget ért.

Az elnök ekkor így szólt:

- Akik a javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállni.

Mind felálltak. És ebben nem volt semmi érdekes.

De ha az elnök azt mondta volna:

»Akik a javaslatot elfogadják, méltóztassanak prüsszenteni« - mind prüsszentett volna. És az legalább mulatságos intermezzo lett volna.

Ezután a részletes tárgyalás következett, mely idõ alatt így morfondírozott magában Hunfalvy Pál:

- Haj jaj, a macska féljen, de nem én! Megvillogtatom ma az eszemet. Megmutatom ezeknek a laikusoknak, hogyan kell tömören magvas eszméket csempészni bele egy üres, kongó irományba.

És felállván, a harmadik kikezdésnél egy közbeszúrást javasolt, hogy a pénzügyek javítását »a kormányzat és igazgatás rendszerének egyszerûsítésével is óhajtjuk elérni«.

De Tisza Kálmán nem az az ember, aki azt megengedné (hogy valaki, pláne olyan valaki, akit Pálnak hívnak), elõre megkösse a kezeit, minélfogva kijelentette, hogy az eredeti szöveg sokkal jobb.

Az eredeti szöveg tehát megmaradt úgy, ahogy volt. És ezzel véget ért a vita.

Nyugodt lelkiismerettel ment haza mindenki, mert hiszen megmondta Zichy Nándor, hogy:

»Minek a sok beszéd, bekövetkezett már a tettek kora«.

Ezt a mai tárgyalásnál mondta, ahol beszélni kellett volna.

Félek, hogy ahol majd tenni kell, ott megint mond Zichy Nándor valamit.

A T. HÁZBÓL [okt. 18.]

Salutem lectoribus stb.

Vagy száz levelet kapott már e rovat írója e nyáron, melyekben az olvasók visszaemlékeznek rá a múlt évekrõl és kérdezõsködnek: »vajon folytatni fogja-e még a rovatot?«

Hát hogyne folytatná, amíg önöknek tetszik? Avagy kihaltak-e már a mamelukok? Avagy nincsenek-e még mulatságos alakok a habarékpárton és szélsõbalon?

Önöket alkalmasin az konfundálja, hogy maga a szerzõ is mameluk képviselõ lett.

Ne tessék amiatt aggódni.

Annyian vagyunk mi hála istennek, hogy bízvást megengedhetjük magunknak azt a luxust, az igazat megírni egymásról.

És ha tán imitt-amott ki is szalad a tollból egy-egy ellenzéki hang, nem veszi azt ott nálunk senki zokon. De miért is vennék?

Hiszen az ellenzéki zsurnalisztika írta össze ilyen rettenetesen nagyra ezt a pártot.

De meg látom én azt, ha csak magunk nem ellenségeskedünk egymással, bizony nem tudom én, kivel fogunk akkor verekedni.

Itt van mindjárt az elsõ ülés...

Azt hittem, csatát fogok leírni. Ellenséges ágyúütegek rombolását, lándzsák villogását, kardok csörgését.

Kerestem Mars asztalfiókjában a színeket, hogy méltón lefesthessem az ádáz küzdelmek elsõ hevét. A rémletes szörnyû pillanatot, mikor a két tábor elõször csap össze...

S íme mi történt?

Az, hogy Falk Miksa beült az elõadói székbe, egypár szóval ismertette a javaslatát, aztán közönyösen behunyta a szemeit, mintha mondaná: »Most pedig menj a világba, szegény magzatom.« (Minden három évben szokott szülni egyet.)

De bizony ott terem Irányi Dániel is méltóságteljesen, s kibontja õ is a fakóvörös pólyákból szülöttjét, melyrõl azonban elõre lehet tudni, hogy sohase lesz »kir. tanácsos«.

A keresztelési beszédet bízvást el is hagyhatta volna az öregúr. Nem hat ma már ez a hang. Kevés a naiv ember, és aki van, az se szófogadó.

Milyen fönségesen mennydörgé a mamelukokra: tegyék le mandátumukat, mert erkölcstelen alapon bírják; - szétnéztem: de egynél sem vettem észre semmi ilyes szándékot. Még Éles Henrik, a »holt lelkek« képviselõje is fagyos gúnnyal mosolygott.

Sokkal inkább megfelelt az alkalomnak Apponyi Albert gróf rövid általános kritikája, melynek kapcsában õ is benyújtá a harmadik felirati javaslatot.

Együtt volt már mind a három javaslat. Péchy Tamás hátradõlt székében, jámbor megadással lecsendesíté a napi lármát a csengettyûjével s nagy, mély lélegzetet vett, mint õ hitte a békés levegõ legutóljából: »Most aztán hadd jöjjön a viadal!«

Fluger Károly a nagytermetû, daliás szõke levente lépett elõ elsõnek, s mint a kormánypárt elõõrse, meghajtá a szász lobogót a Falkék javaslasta elõtt.

No, most jön már az igazi roham.

A jegyzõ felolvasta az elsõ tigris nevét:

- Beöthy Ákos!

Mély temetõi csönd támadt a teremben. Hátakat borsóztató hideg szél lebbent meg a kormánypárti oldalon. Olyan volt ez a név, mintha egy éles kardpengét húznak ki a hüvelybõl, mely hosszú éveket ír le suhogva-villogva a levegõben.

Fölállt Beöthy Ákos, hátravetette a fejét délcegen s mondá:

- Tisztelt Ház! Én ugyan kész vagyok támadni, de csak holnap. Ma még nem lehet. Ma még semmi rosszat nem mondhatok a kormányról, se a javaslatról. Hanem majd holnap.

A mosoly derûje egyszerre démoni rútakká festé a kormánypárti arcokat. Oh, hogy csillogtak, vigyorogtak ördögi szemeikben azok a gonosz apró gnómok.

Az elnök zavartan nézett szét a Ház összes vidékein: hogy ki akar hát szólani.

Senki, senki!

A jegyzõk kíváncsian fordították befelé az elnöki katedra két fekete táblácskáját, ahová a szónokok neveit jegyzé a Szathmáry Györgybe bújt Klió.

Olyan fekete volt a tábla, mint az ében. Egyetlen név sem fehérlett rajta.

Az ellenzék összes nagy szónokai röstelkedve húzogatták fejüket a váll-lapockáik közé, mintha mentegetõznék mindenik: »Non sum paratus.«

Tisza maga is meghökkent, és így tûnõdött magában:

- Ezeknek az én ellenfeleimnek vagy a puskaporuk kevés, vagy a támadási anyagjuk nem elég. Puskaport nem adhatok nekik, mert azt is adnék, ha lehetne, de támadási anyagot, azt miért ne adnék? Adok is nekik. Ha semmit sem tudnak megtámadni ma, hadd támadják meg holnap legalább a mai beszédemet.

S ezzel fölkelt, és egy nagy hatású polemikus beszédet mondott, cáfolva fõleg Irányi túlzott vádjait.

A T. HÁZBÓL [okt. 19.]

Megteltek a padok és a karzat. A miniszteri szék valamennyi.

Sõt hogy semmi híja ne legyen a parlamentarizmusnak, elkészült Beöthy Ákos is. Egy átvirrasztott éj nyomai látszottak meg tüskés arcán.

Noha valóságos beszédínség ütött be a tisztelt Házba, mégis bizonyos ellenséges indulattal hallgatott meg ma minden beszédet.

Pedig Beöthy Ákos olyan kedves volt, õszintén diskurált, mintha a Hangl-asztalnál ülne. Elnevezte Tiszát varázslónak, aki a mesebeli kisasszonyt, a közvéleményt, megbabonázta. Elpanaszolta, hogy nincs számbavehetõ befolyásos ellenzék. (Helyeslés a jobboldalon.) Lefaragott egyet-mást Tisza Kálmánról, kiegészítette Deák Ferenc egyik mondását. (Hm, most már teljes az öreg Deák.) Kimondta a történelem verdiktjét... s felhozott rapszodikus elõadásában sok mindenfélét, olyant is, ami pártjának sem tetszett... De õneki magának minden nagyon tetszett, amit mondott.

A Ház már elunta a beszédje közepén, bekövetkeztek hát azok a rémítõ ásítások, amelyekbe minden hatás belepottyan. Fel-feltört az emberi keblekbõl az önzõ óhaj:

- Bár csak bevégezné már.

- Nem lehet az - mondá a tapasztalt Csernátony -, még hátra van a hidrafej.

Hát csakugyan elõ is csillant egy negyedóra múlva a körmondatok és hasonlatok tömkelegében a hidrafej... a hadsereg.

- No de most már csak vége lesz.

- Nem lehet az - mondá újólag Csernátony -, mert még hátra van a fõnixmadár.

De már a fõnixet kevesen várták meg, a folyosókra tódultak ki a képviselõk, mígnem új szónokot jelentett az elnöki harangszó.

- Ki az? Ki beszél?

- Asbóth János.

- Micsoda? Asbóth János! Szûzszónok. A Ház angolja. De már azt meg kell hallgatni.

Sok jó alak van az új képviselõk közt, sok érdekes arc, köztük igazi báli szépségek, mint Pap Samu, a bájos doktor. Annak talán még a körme is rózsaszínû. Aztán ott van Kiszely Vendel. Csak a mézeskalácsos szíveken láthatni olyan arcokat. Szép délceg levente Földváry Elemér; székelyben, noha mindnyájunk elõtt Tibád a minta, mégis valljuk be, jobban veszi ki magát Mikó Árpád. Sugár termetével ékesen magaslik ki, mint a libanusi cédrus, Koczkár Zsigmond. Szendén kéklenek a Hock János szemei, mint a damaszkuszi halastavak... Egyszóval, múlnak az évek... Istenem, hol van az az idõ, mikor még Krajtsikot is »szép Krajtsik«-nak nevezték...

De ha még százszorta szebb legények ülnék a honatyai székeket, egynek se volna olyan okos, sokat ígérõ ábrázata, mint az Asbóth Jánosé.

Az pedig szörnyû szerencsétlenség.

Mert vegyük például, hogy egy embernek ostoba arca van, az már egy elõvélelmet teremt, hogyha megszólal, nagy esztelenségeket fog mondani, s ha csak valami meglehetõset mond, mindenki elbámul rajta: ninini, nem olyan bolond ember ez.

De jaj az okos arcú embernek. Beszélhet az ékesen, mint Démoszthenész, csöppentett színméz logikával, mint Deák Ferenc, szellemesen, mint Fenyvessy Ferenc, annak mégis vége van - mert az ábrázata még magasabb skálát mutogat.

Én mindjárt gondoltam, hogy Asbóth János nem felel meg a várakozásoknak. Lehetetlen az arca miatt.

Beszédjét úgy kezdte, hogy õ sincs elkészülve.

Pedig jobb lett volna, ha azzal kezdi, hogy el van készülve - és el is lett volna készülve.

De mint gentleman, hiába, csak igazat mondhatott.

Ki is világlott kifogástalan gentlemansége - noha, kivált a beszéd második része, nemcsak magvas volt, hanem néhol lendületes is. Csak azzal a szerencsétlen tarokkal ne személyeskedett volna.

Utána Eötvös Károly emelt szót. Igazi pihent ész. Öntötte, ami három évig meggyûlt benne.

Jóízû hangja, tõrül metszett kiszólamlásai a régi céhbeli atyamesterekre emlékeztetnek. Vagdalkozott jobbra-balra, hátra, elõre, köröskörül, felöklelte a habarékpártot, nekiment a kormánypártnak, a minisztereknek, megcsipkedte Asbóth Jánost, de megkegyelmezett Falk Miksának, hasonlítván õt jó Toldy Miklóshoz, aki mindig eljött, ha az ország címere veszélyben volt, a címert megmenteni.

Beszélt, beszélt... az óra lassan mászott a zöld mennyezet felett, a percmutató bejárta egyszer körbe az egész mezõt, s Eötvös még mindig beszélt.

A képviselõk fejei lankadtan ereszkedtek le a padokra. Krajtsik elaludt, a miniszterek kiszöktek, a szélsõbaliak kényelmetlenül feszengtek székeiken - Eötvös azonban még mindig beszélt. Már vége felé nem volt témája se, hanem azért mégis beszélt.

De mert a természetben semmi sem örök, minden megszûnik, végre Eötvös is megszûnt beszélni.

S milyen szerencsétlenség! Nem lévén több szónok, Tisza hosszabb polemikus felszólalása és az elõadók rövid beszédjei után be kellett rekeszteni a felirati vitát.

No, erre meg aztán én nem voltam elkészülve - aki gyönyörûen elterveltem magamban, hogy fogom bemutatni az olvasóknak rendre a vita folyamán az érdekesebbnél érdekesebb új embereket. Most pedig be kell érnem, hogy mint egy hirtelen bevégzõdött vadászat után szokás, sovány jelentést tegyek a mai eredményrõl.

- Elesett, uraim, egy hidra, egy fõnix, két ellenjavaslat, megsebesült egy hajtó és egy szûzszónok.

A T. HÁZBÓL [okt. 20.]

Sok tarka jelenete volt a mai ülésnek. Eötvös, aki tegnap vehemensen kergette a habarékokat az üres fazekak mellõl a húsosfazekakhoz, ma az Apponyi tegnapi lendületes visszavágására válaszolt, új pótvitát provokálva. Az elõadók apró-cseprõ dolgokról jelentéseket tettek. Általában nagy nyüzsgés-mozgás észlelhetõ a földszinten. Haluska Jánosok, szép asszonyok és érdeklõdõ fiatalság tömte meg a kakasülõket. Nehány fõispán kis eljött, mert hiszen éppen fõispánakasztásra folyik a készülõdés.

De még addig sok cigarette fogy el a folyosókon, hol mosolyogva nézegetik a szerencsétlenül járt Gosztonyi kiragasztott kiáltványát: melyben szomorodott szívvel jelenti, hogy ötszáz osztrák forintokat elvesztett a Ház helyiségeiben, s kéri a megtalálót, adja vissza nevének titokban tartása mellett, az összeg felét.

E manifesztumban sok a humor. Mert az az eset, amit Gosztonyi képzel, éppenséggel lehetetlen. Miután csak kétféle megtaláló van.

A becsületes, aki visszaadja az egészet.

Van aztán a nem becsületes megtaláló, aki vissza nem ad egy garast sem.

Hanem olyan megtaláló, aki becsületes is legyen, de csak kétszázötven forint erejéig, és aki gazember is legyen, de szinte csak kétszázötven forint erejéig, olyan naiv megtaláló ma már nincs.

Csak olyan naiv vesztõ van még.

Eközben bent a teremben megválasztották a delegátusokat, Fenyvessy Ferenc interpellált, elmaradt bíráló bizottsági tagok esküt tettek, kivévén a magyar Bradlaughot, Baranyi Ödönt. Azt sehogy se tudja megkapni Péchy Tamás, s még õneki áll feljebb, hogy micsoda - hát nem bíznak õbenne, vagy mi?

Végre elérkezett az ünnepélyes pillanat.

Felállott halovány arcával báró Orczy Béla, a belügyminiszter, e nemes tisztes alak, Wenckheim Bélára emlékeztetõ. Gentleman tetõtõl-talpig, akit tisztességtelen dolognak még az árnyéka sem érhet.

- Helyre, helyre! - Kiáltják mindenünnen. Úgy ül ott a többség, mint egy sötét erdõ. Maga a kormánypárt is komor és aggodalmas. Nehéz a felelet ebben a dologban. A fõispán kétségkívül hosszabbra írta a levelet, mint kellett volna. Egypár sor innen-onnan bízvást elmaradhatott volna. De olyan derék ember, annyira szükséges azon a pozíción, hogy nagy kár volna érte.

- Halljuk, halljuk!

Megremeg a csöngettyû a Péchy kezében.

Ez a lélekharang egy fõispánnak szól.

- Nem az - mondják a beavatottak -, nem fogja elejteni a fõispánt.

- De hát akkor kit fog elejteni? Valakit okvetlenül kell.

- Úgy van, mert akörül forog a kérdés, hogy valódi-e a levél, s mihelyt valódi, lehetetlen rá ki nem mondani az anatémát.

De már nincs idõ viatkozni. Síri csönd támad a teremben. Orczy már olvassa a kérdést, s így adja meg rá a választ:

- Tisztelt Ház! Az interpellálók azt kérdezik tõlem, valódi-e ama közlemény, mely az »Egyetértés«-ben jelent meg?

- Halljuk! Halljuk!

- Ezt, tisztelt Ház, csak akkor tudnám megmondani, ha az eredeti levél megvolna, hogy azzal összehasonlítsam, de nem vagyok abban a helyzetben, mert az, sajnálatomra, eltûnt.

Huh! Micsoda tombolás lett erre. Az ellenzék mozogni kezdett, mint a viharcsapkodta nádas. Vegyítve kitört a derültség és a taps. Percekig zúgott, morajlott a helyeslés a kormánypárti patkós vonalon. Gúnyos sziszegés hangjai hasadtak bele túlfelõl.

- Ez nem válasz! - kiálták a szélsõk. - Ez egy tréfa! Igent vagy nemet tessék mondani!

- Majd ha az eredeti megkerül - feleselték vissza jobbról.

A meglepetés frappáns hatása nyilvánult mindenfelõl. Erre nem volt senki sem elkészülve.

Sorba ugráltak fel: Eötvös, ki szellemesen, pompásan beszélt a maga álláspontjából, majd Szalay Imre, de a csatát már akkor megnyerték a mieink, Orczy, mint a kísértetek elõl szokás, egy bûvkört csinált maga körül ezzel az ötlettel, s noha még belekényszerítették egy felszólalásba, nagy óvatosan nem hagyta magát onnan kicsalogatni.

Igaz, hogy csak egy ötlet volt. Majdnem furcsa fegyver egy miniszter kezében.

De hát ki mondhatja, hogy oly fegyver ellen, mely gyalázatos módon éppen az illetõ miniszter fiókjából lett elcsenve, nem-e elég jó minden fegyver?

Egy rossz tréfát kiparíroztak egy jó tréfával... Ez volt a mai nap története.

A TISZA EXPOZÉJA

(Karcolat)

Azért nem titulálom ezt a karcolatot »A t. Házból«, mert noha a Háznak ma volt tulajdonképpen a legfontosabb ülése, a karcolatok szempontjából mégis a legsoványabb.

Mert csak egyetlen beszéd volt s az is humor nélkül való. Ámbár aranyos napfény játszott rajta.

Tisza tartotta az elsõ expozéját.

Egy expozé pedig tudvalevlõleg, akárki tartja is, olyan száraz szokott lenni, hogy szinte bele lehet csiholni.

A padok szépen megteltek. A fõvárosban maradt képviselõk teljes számmal megjelentek. A karzatokon egypár börze-ember lázas kíváncsisággal leste szavait.

A Ház pénzügyi kapacitásai éldelegve könyököltek padjaikban. Helfy ajkain szatirikus mosoly lebegett, Gaál Jenõ fontoskodva izgett-mozgott, Horánszky Nándor a szakállát rágcsálta, a kimaradt Enyedi Lukács az írói karzatról csillogtatta a pápaszemét - melyen át a számok gyomrába lát.

A nemzetgazdászati könyveken hízott elmék tulajdonosai jelentõségteljesen pislongattak egymásra, a szemeikkel diskurálva.

»Most lesz, ami lesz« - kiáltá az egyik pénzügyi tudós szeme a másiknak.

»Miket fog ez most összebeszélni« - felelte vissza a doktrinéri szem.

»De milyen vakmerõség is az, hogy egy ember, aki nem ennek a szakmának élt, ebben a szakmában akarja vezetni az országot« - kancsalított a harmadik szem.

»Felsül az elsõ állításnál... « hadarta szaporán egy gúnyolódó szempilla. De hogyisne! Egy ember, aki nyilván nem olvasta se Leroy-Beaulieut, se Steint, se Rocbert, se Careyt, de a »Neue Freie Presse« közgazdasági cikkeit sem, mellyekkel mi szoktunk feszíteni. Elolvassuk szerdán, s bámultatjuk magunkat csütörtökön a belõlük szítt tudománnyal, a folyosói triccs-traccs közt. És elfelejtjük õket pénteken.

»Megfogjuk, megfogjuk!« - hunyorgatta az ötödik szem.

A generális pedig fölállt azzal a bámulatos nonchalanceszal, mintha a legközönyösebb ügyben szólalna fel. Semmin se látszott a nagy beszédeket még a nagy embereknél is megelõzõ láz és készülõdés. Csak az a különbség volt, hogy most még a cilinderének belseje is tele volt rakva mindenféle számjegyzetekkel. Hanem aztán egyéb nem is volt. Még Wekerlét is otthon hagyta. (Ez a vonás tetszett nekem a legjobban.)

Elkezdett beszélni ünnepélyes csöndben. Egy negyedóráig csak hallgatták, hallgatták a kritikus tudósok, de bizony nem csinált az semmi lapszust, hanem mondott olyanokat az õ józan eszével és mély judíciumával, hogy Leroy-Beaulieu is »helyest« kiáltott volna neki.

A mamelukok is féltették most az egyszer a vezért, hanem amint túl volt a kezdeten, egyszerre észrevették átmelegedve, hogy ezt a lovat is csak úgy üli õ meg, mint a többit.

Fölhangzott gyakran a »helyeslés« és tetszészaj.

Csak az ellenzék hallgatta még mogorván. De amint a jövõ perspektíváját tárta elõ, áttetszõ színekben, az igazság cifraság nélküli ruhájában, õszinte nemes egyszerûséggel, elõsorolva, hogy az egyes miniszteriumokban már az idén sem lesz túlkiadás, még az öreg Helfy is elkezdett a fejével bólintgatni.

Ilyen világos, meggyõzõ expozét még magyar pénzügyminiszter nem adott.

De sem ilyen megnyugtatót.

Valóságos öröm csillogott a szemekben, midõn vázolá, hogy a »deficit« mint fog megszûnni.

Esztendõre már kisebb lesz, két esztendõ múlva már csak akkora lesz, mint az öklöm, három év múlva pedig lesz hárommillió - plussz!

Plussz! Hárommillió és plussz. Elég! Elég!

Rohantam ki a terembõl.

- Hova szaladsz? - kérdezték az ajtóban álló képviselõk.

- Futok azzal a hárommillióval. Eresszetek! Félek, hogy visszavonja.

De nem vonta vissza. Nehány perc múlva felhangzott a viharos éljen-zaj.

Az expozénak vége volt.

A képviselõk kitódultak:

- Hatalmas volt! - kiáltá egy maliciózus kormánypárti. - De attól félek, el fogja rontani a háború... Biztos!

- Meg kell adni - szólt kedvetlenül egy habarékpárti. - Mert már hallottam vagy négy pénzügyi expozét életemben. De valahányszor végighallgattam egyet, mindig kevesebbet tudtam az állam pénzügyi helyzetérõl, mint annak elõtte. Ez az elsõ expozé, amelybõl megértettem a dolgainkat.

- Ilyet csak olyan okos ember mondhatott, akinek eszét még meg nem zavarták a pénzügyi könyvek, s fejében nem kóvályognak zûrzavaros teóriák.

- Nekem csak az a kifogásom ellene - vette fel ismét a szót az elébbi habaréki ember -, hogy a nagy taktikus ezzel a beszéddel is egy taktikai húzást tett. Olyan programot adott, hogy három évig lehetetlen a pénzügyi politikáját támadni.

- Az ám!

- De hát akkor, mire valók vagyunk mi itt?

- Hiszen ha azt valaki tudná!

- Hej hej! - rikkantott fel egy szélsõbaloldali képviselõ a korridoron. - Ha én errõl a beszédrõl tegnapelõtt tudtam volna!

- Hát mit csináltál volna?

- Vettem volna vagy tizenötezer forintnyi magyar rentét.

Mindenki megelégedetten ment haza, kivévén a könyveken hízott elmék gazdái, a doktrinérek, akik búsan tûnõdhetnek rajta, hogy a nagy emberek születnek - és nem puskáznak se Leroy-Beaulieubõl, s Steinbõl, se Say Léonból, hanem ha nekik úgy tetszik, még Wekerlét is otthon hagyják.

MIBŐL JÖN BE AZ A HÁROMMILLIÓ PLUSSZ?

Bevezetés

Sokféle szakember ül az országgyûlésen, mióta uralkodó divattá lett, hogy csak egy dologhoz kell érteni. Azóta mindenki eltagadja a tudománya többi részét. Horváth Gyula katonatisztekrõl beszél történeteket, Grünwald Béla Berlinrõl, Ugron Gábor megmaradt a keleti regék mellett, gróf Bánffy Béla régi erdélyi krónikákat melegít föl, báró Wasmer Adolf tarokk-esetekkel tartja magát közkedveltségben, Krajtsik Ferenc szerelmi históriákkal grasszál, Darányi Ignác Kulisszatitkaival okoz feltûnést, Zalay István borászati sérelmekkel jajgat, Beöthy Algernon szellemes aperçuket gyárt. Egyszóval valami szakmája mindenkinek van, még Szomjas József­nek is, aki örökös háborúban áll a fináncokkal. Amennyi violencia a mi kedves bátyánkkal történik folyton-folyvást s mindég a pénzügyminiszteri közegek részérõl, az valami hallatlan. Az csak úgy lehetséges, hogy Tisza külön titkos rendeletben kiadja: »Vigyázzatok legkivált erre a Szomjas Józsira, mert az nagy macher.«

Ezer meg ezer esetrõl tud õ (de nem is beszél másról sohasem). Köteteket lehetne írni azokról az istentelenségekrõl, amiket a fináncok elkövettek rajta. De ezek mind vérlázító tragédiák. Nem is lehet azokat bolygatnom kormánypárti állásomnál fogva. De különben sem szeretem a szomorú történeteket.

Szorítkozom csupán azokra, ahol a fináncok húzták a »rövidebbet«.

Mert ezek az igazi kedves történetek.

Úgy adom hát azokat elõ a Múzsa segítségével, mintha a sokat szenvedett honatya maga beszélné.

I. Csodálatos metamorfózis

A múlt tavasszal egy borjút vágattam otthon, és minap egy frisling sertést ölettem.

Minthogy kétfelé lakik a família, a velem született méltányosságnál fogva a két néhai állat felerészét otthon hagytam, felerészét pedig magammal hoztam Pestre.

Az állomásnál megcsíp egy finánc, kibontja a két állat földi maradványait, s arcára kiül a mogorvaság.

- Tudja-e kérem, hogy állatokat csak egészben szabad szállítani?

- Nem tudom.

- Tehát tudja meg!

- Miféle bolond szabály ez?

- Azért van, hogy a mészárosok ne károsodjanak.

- Úgy? Értem.

- De már most mi az ördögöt csináljak? - vakarta fejét a finánc.

- Hát vegyük egy egész állatnak - mondám nyájasan.

- Jól van, vegyük - szólt a finánc kissé megkönnyebbülve -, csakhogy milyen állatnak vegyük, mikor az egyik fele borjú, a másik fele sertés?

- Hát vegyük az egészet borjúnak.

- Nem lehet. Nem engedhetem. Mit szólna ahhoz a sertés? Mert az más tarifa alá jön. Hanem vegyük akkor az egészet sertésnek.

- Azt meg én nem engedhetem - kiáltám, tudva, hogy a sertés több akcist fizet. - Mit szólna ahhoz a borjú?

Egy darabig így kötekedtünk egymással, szilárdan állva mindenik a maga propzíciója mellett, miközben megkínáltam a fináncot egy jó szivarral, miközben õ ismét megkínált a dohány­zacskójából szûz gálócsi dohánnyal. (De fölséges dohány volt, de nagy bánata lehetett, akitõl elvette!) A sok huzavona közt megbarátkoztunk, megkérdeztem, hova való fi, õ is visszakér­de­zett, mire aztán odáig jöttünk a diskurzusban, hogy kár két eleven magyar embernek indulatba jönni két holt állatnak a minemûsége iránt.

- Bánom is én! - szólt.

- Nos, én se bánom. Ön is enged, én is engedek, hogy valami dûlõre jussunk.

- Tessék hát megmondani, mi legyen?

- Tudja mit? Vegyük a két féloldalt egy egész báránynak. A bárány úgyis szelíd állat. Nem lesz semmi kifogása ellene.

- Üsse meg a kõ! Legyen hát bárány.

S bejegyezte legott ebben a minõségben.

...Így lett hivatalosan a sertés és a Manci borjú ártatlan bárány a holta után.

II. A jószívűség skálája

Az meg éppen tegnapelõtt történt velem, hogy egypár kiló húst küldettem fel magamnak a tisztemmel, meghagyván neki, írja fel a feladási vevényre: tartalma »hal«, mert így sürgõsebben szállítják a házhoz. Szavamra mondom, nem az az indok vezetett, hogy a haltól nem jár fogyasztási adó.

De természetesen kiszagolták, hogy nem hal. Nem volt halszaga. Felbontották, s megbírságol­tak hatvan forintig.

De már ez dühbe hozott. Hatvan forint sok pénz! Tizenkét napig kell nekem ennyi pénzért hallgatnom a Házban. Hát már most beszédre fogom a dolgot, s hatvan forint árát veszekszem a fináncokra. Legott elmentem a vámházba, s találomra benyitottam az elsõ ajtón.

Egy szõke nyurga emberke írdogált ott az asztalnál: elõtte adtam ki az elsõ mérgemet, elmondván neki, hogy miképp jártam s milyen lázító skandalum ez, úgy bánni a becsületes állampolgárokkal. Maholnap kénytelen az ember kiköltözködni ebbõl az országból.

A fiatalember végighallgatott szelíden, majd így szólt:

- Igen sajnálom a dolgot, de én csak a fogalmazó vagyok, én a bírságnak csak a tizedrészét engedhetem el. Hanem méltóztassék bemenni a Nr. 23-ba, ott van a titkár, az elengedheti a harmadrészét.

Nem voltam rest, bementem a 23-ba, ott egy barna, csinos külsejû gentleman fogadott.

- Mi tetszik?

Rágyújtottam az elõbbi kitörésemre:

- Hallják az urak! Mit akarnak az urak velünk, becsületes állampolgárokkal? Hát járja ez? Tessék, itt ez a vérlázító végzés. Egypár font nyomorult húsért 60 forint bírság stb.

A Nr. 23 ura udvarisan dörzsölte a kezeit:

- Igaz, igaz, de én csak a harmadrészét engedhetem el, mert én csak a titkár vagyok. Hanem méltóztassék bemenni a Nr. 9-be, ott van az osztálytanácsos, az elengedheti a felét.

A következõ percben már ott voltam a Nr. 9-ben. Egy pohos úr piszkálta bent a pipaszárát. Sehogy se akart neki szelelni.

- Mit akarnak az urak velünk, becsületes állampolgárokkal? Hát járja ez? Tessék itt az a végzés stb.

A pohos úr barátságosan mosolygott.

- Ne is tessék folytatni. Én szívesen elengedem a bírság felét, hanem ha a minisztertanácsos úrhoz méltóztatik fáradni, az elengedheti a kilenctized részét.

Gondoltam magamban: »Ma jó napom van! Így még nem jártam a fináncokkal. Mégis van ezek közt sok jóravaló, becsületes ember, s minél följebb, annál jobban vannak megválogatva. Mégiscsak nagyeszû ember ez a mi generálisunk!

Régi haragom irántuk, mint a napfény sütötte jég megolvadni kezdett, amint a miniszteri tanácsosnál bekopogtam.

Elmondtam neki az ügyállást, azt is, hogy hozzá utasítottak, mint akinek joga van a bírság kilenctized részét elengedni.

- Igen, igen. És el is engedem önnek. De már az az egytized nem tõlem függ.

Nagy megelégedéssel hagytam ott a jószívû miniszteri tanácsost.

»Teringette! - Dörmögtem magamban künn az ajtó elõtt. - Ezt ugyan szépecskén lefaragtuk. Egytizedrész! Mi az? Az csak hat forint.«

De holla! S tûnõdve álltam meg a lépcsõknél. Eszembe jutott a fogalmazó, akinél elõször voltam. A fogalmazó azt mondta, hogy õ a bírság tizedrészét van jogosítva elengedni.

Hátha most mennék el hozzá: hogy engedje el azt az õ tizedrészét - akkor aztán nem fizetnék egy garast sem.

Vagy tán... ötlet ötletet keregetett fejemben. Nini, nini! Meg kellett volna kérdezni a miniszteri tanácsostól, hogy van-e még sok fokozat fölfelé?

Mert ha még van vagy három-négy, akkor az utolsónál nyilván nekem fizetnének valamit.

Visszamegyek, megkérdezem õméltóságától.

Ejh, nem megyek biz én.

Legyünk egyszer nagylelkûek. Kiszúrom azt a hat forintot. Mert végre is hadd tartsa be a »generális«, ha már megígérte egyszer, azt a bizonyos hárommillió pluszt.

A KAPOSVÁRI MANDÁTUM

A képviselõház elsõ számú mellékterme egy kis négyszögletû szoba, középen egy szintén négyszögletû zöld asztallal. Rendszerint itt verik el a port a megtámadott mandátumokon - azaz a mandátumok megtámadóin. Ma is itt törvénykeztek a hírhedt kaposvári választás fölött.

Nem kell hinni, hogy ez valami félelmetes módon megy végbe. A fõszerepet a négyszögletû zöld asztal játssza. Az asztal egyik végében ül a bíráló bizottság, az asztal két oldalán a támadó és védõ ügyvédek, a még fennmaradt helyeken - körben és szerteszét - ülnek vegyesen reporterek, képviselõk, kíváncsiak.

A bíráló bizottságnak - a 3-ik - ma hat tagja vett részt az ülésen. Vargits Imre, az elnök (akit ismernek az olvasók a Scarron karcolataiból), Hannibal József, az elõadó, ki az elnök jobbján ült, míg balról Jellinek Artúr alakja pirult, nem a somogyi választás, hanem szakállának színe miatt. Egyik szélrõl Rácz Athanáz unatkozott, rettentõen, ahogy csak egy petrifikált mameluk tud, másik szélrõl pedig Horánszky jegyezgetett. A hatodik volt Eötvös Károly, aki folyton járt-kelt, hol eltûnt egy órára, hol visszajött, tette magát, mintha nem törõdnék az egész históriával, s végül mégis õ csípte meg a Széchenyi prókátorát egy olyan fogas kérdéssel, amibe az belezavarodott. A régi képviselõk, akik már hozzá vannak szokva az efféle dolgok­hoz, közönyösen veszik a tárgyalást, nekik mindegy, akármit beszélnek az ügyvédek, ellenben az újak még nagy érdeklõdéssel kísérik azt; s mikor az egyik védõ azzal aposztrofálta a bíráló bizottság tagjait, van-e közöttük egy is, aki elmondhatná, hogy a választás egy krajcárjába se került? - Jellinek meghökkenve mondá: »Ugyan kérem, ne tréfáljon.«

Az érdeklõdõ képviselõk közül ott láttuk reggeltõl estig Urbanovszkyt, az öreg Madarászt, Szalay Károlyt, Polónyit, Benedek Eleket, a közönségben pedig Ivánka Zsigmondot. A jó öregúr az egész tárgyalás alatt édesen aludt - de mindegy, azért mgis szitt egy kis honti levegõt.

A tárgyalás avval kezdõdött, hogy a Széchenyi-párt ügyvédei még 33 bizonyítványt terjesz­tettek be, melyekbõl az a meglepõ eredmény tûnt ki, hogy Széchenyinek a mandátum nem került semmibe. Ellenben a Körmendyek borzasztóan vesztegettek, sõt maga Körmendy osztogatta a pénzt a falukban.

A bizonyítványok azoktól száramznak, kiket a Körmendyek avval vádoltak, hogy megvesz­tegették. Nem voltak híjával a humornak se a levelek.

A németládiak avval védekeznek, hogy éppen az õ falujuk csupa Körmendy-szavazatot adott, s ha pénz lett volna, »annak nagyobb láttatja lenne«. (A kis hamisak!)

Egy odvaló elöljáró pedig azt mondja, hogy tréfáltak, mikor azt hirdették, hogy van pénz, »a balpártiak is tréfálhattak volna«.

Gécen állítólag azt mondta volna Körmendy, hogy »Széchenyinek köszönhetik a vásárt, de van is köszönet benne, mert esik a vásár napján az esõ s kívánja, hogy mindenkit, aki Széchenyire szavaz, leljen ki a hideg a választás napján«.

Egy Tauffer Sámuel nevû polgártárs hit alatt bizonyítja, hogy Körmendy egyszerre 60 krajcárt fizetett el zsemlére. (Nagy megdöbbenés).

Egy Francz József nevû hazafi bevallja, hogy õt Körmendy megvesztegette - negyven krajcárért.

Sokkal erõsebb váddal lépett fel Czompó József uram Magyarládról. Ez a derék férfiú azt vallja, hogy Körmendy avval térítette el a népet Széchenyi pártjáról, hogy Széchenyi Pesten építtetett egy palotát s egy pallérnak 50 ezer forint borravalót adott, hogy az építési költségbõl 600 000 forintot a zsebébe csúsztathasson.

A szentjakabi bíró azon panaszkodik bizonyítványában, hogy õt a balpárt »úgynevezett illetlen kitüntetésben, macskazenében részesítette«.

És aztán persze a vádak fele arról szólt, hogy Körmendy avval fenyegetõdzött: ha a balpárt gyõz, elengedik az adót, ha a jobbpárt, visszajön a robot.

Hanem a legnagyobb ágyút Márffy Emil somogyi földbirtokos, Széchenyi fõkortese sütötte el.

Úgy látszik, ez a válasz a »somogyi levélre«.

Körmendy állítólag négyszemközt bevallá neki, hogy õ Somogyból és Szlavónia egy részébõl püspökséget akar csinálni s a képviselõség csak gradus ad Parnassum neki - a somogyi püspökséghez.

Volt még egy másik (ennél komolyabb természetû) vád, mely szerint Körmendy elõbb 5 000 forintért vissza akart lépni a jelölségtõl, majd a választás után 6 000 forintért a kérvényezéstõl.

...Ezzel a harsogó fináléval végzõdött a bizonylat olvasás.

Ezután átvették a tért az ügyvédek.

A verifikáló tárgyalás nem egyéb, mint nehány fogas prókátor vitája. Az egyik nyakon csípi az ellenzéki jelöltet és fojtogatja, a másik a kormánypártit. Puffognak a frázisok meg az argumentumok. Az avatatlan hallgató azt hiszi, hogy rajtuk dõl a választás sorsa, pedig tényleg egyetlen egy mandátumvita se volt még, amelynek eredményét elõre ne tudták volna még az újságírók is.

A mai tárgyalás ügyvédei kivétel nélkül abba a hibába estek, hogy túlságos pátoszt használtak. Pedig hát azokat a petrifikált mamelukokat, akik e választásban döntenek, nem lehet se agyonbeszélni, se megindítani.

Arculcsapott morál... hozsannát üvöltõ értelmetlen intelligencia... politikai jellemtelenség... szervilizmus... árúba bocsátott alkotmány... pártfegyelem mint kísértet... különbözõ fokozatú gazemberek... Lázadás, terrorizmus... megvásárolható jelölt...

Ezek voltak alaphangjai a felszólalásoknak mindkét oldalról.

A kérvényezõk részérõl dr. Preyer Hugó budapesti és Matolcsy kaposvári ügyvédek voltak jelen, a mandátumot ifj. Csorba Ede kaposvári és dr. Darvai Fülöp budapesti ügyvédek védték.

Preyer Hugó hevesen, szaggatottan beszélt, néhol vervevel és hatással (ti. ránk újságírókra), de sokszor egészen a gyönge frázisok birodalmába tévedt.

Egy ízben az elnök meg is akasztá beszédében, amikor javában ostorozá vala a szervilizmust, mely nem pirul, hanem ujjong bûne fölött.

Volt azonban a délutáni beszédében egy passzus, mely bizonyára kibékíté vele az elnököt is. Ez így hangzik:

»A képviselõ olyan, mint egy Vénusz, akármilyen piszkos habokból kel ki, ha kikelt, olyan tiszta, mint a gyöngy.«

No már, ez aztán szép volt. Ivánka Zsiga irigykedve nézett az õ vizaví Vénuszára, Madarász papára, aki sajnos már csak a nagymamákká élemedett Vénuszok közt foglalhatna helyet.

Szerencséjére Preyernek ellenfelei se voltak különbek. A híres ifjú Csorba, aki nemrég még szélbali apostol volt Somogyban, izmos, tagbaszakadt alak, öblös hanggal, de a fogásai nem a legfifikusabbak, így midõn a fõérve az volt, hogy az ellenzék tanúi érdekelt felek, akik nem vehetõk figyelembe, mert - választók.

Azt mondám, szerencséjére Preyernek, pedig hát több itt a szerencséje Csorbának...

No, de ne vágjunk a holnap elébe, amikor kihirdetik az eredményt.

Darvai Fülöp, a választás másik védõje, szintén két beszédet tartott, s annyira feltüzelte magát, hogy az elnök õt is mérsékletre inté két ízben.

A tárgyalás, mely délelõtt 11 órakor kezõdött, megszakításokkal, esti 8-ig húzódott. Ekkor az elnök felfüggesztette holnap délelõtti 11-ig, 12 órakor pedig kihirdetik a htározatot.

Nincs már egyéb hátra a határozatnál.

A határozatnál... de hát mi lesz a határozat?

Holnap délig ezen a kérdésen töpreng lázasan a kétegyhaza és a - somogyi püspökség.

Mi lesz, mi lesz?

Preyer úr számos hasonlatai közt ezeket mondá: Mint kísérteteket látom elvonulni azon választásokat, melyeket a pártfegyelem igazolt... de én nem hiszek a kísértetekben.

Ej, ej, Preyer úr, ön elfeledte, hogy holnap van halottak napja... a kísértetek napja...

A NAP KRÓNIKÁJA

Megint eseményteljes nap volt. Eldõlt a Széchenyi Pál miniszter mandátumügye, melybõl az egész nyáron éltünk. A közvélemény fejõs tehene volt. Szinte kár érte. Hátráltatta is a végmegoldást a III-ik bizottság, amennyire csak lehetett.

Egy ellenzéki tag tegnapelõtt, hogy mint az elalvó mécsben még egy darabig tarthassa az olajat, azt indítványozta, el kellene kérni a belügyminiszteriumtól az ott levõ mandátum­példányt is átnézés végett.

- Írjunk a miniszteriumnak.

- Nem lehet - vágott közbe haragosan Vargits Imre, az elnök, aki már úgyis felette bosszan­kodott azon, hogy ilyen soká húzódik, s nem mehet haza Buziásra.

- Nem lehet? Miért?

- Azért - szólt az öregúr humorral -, mert a belügyminiszterium iratai eredetiben az »Egyetértés«-nél kaphatók.

Ezen aztán nevetett az ellenzéki és meg valamennyi mameluk is, és nem kérték el összehasonlítás végett a belügyminiszternél levõ jegyzõkönyv-példányt.

Minek is az? Hisz a bizottság már akkor is tisztában volt azzal, hogy Széchenyit igazolják.

Ma végre megtörtént.

A Pálok szerencsések voltak. Széchenyi Pál éppúgy, mint Hoitsy Pál.

Az egyik különös ügyben gyõzõtt az ellenzék, a másik különös ügyben gyõzõtt a szabadelvû párt.

S noha mindkét esetben más egyén, más párt gyõzött, mégis mindkét esetben egy gyõzetett le: az igazság.

*

Szentesen régi sebek újultak ki. Zajos, elmérgesedett ülése volt Károlyi Tibor gróf elnöklete alatt a Körös-Tisza-Maros ármentesítõ társulatnak még szerdán, de amelyrõl csak ma kaptunk tudósításokat.

A makóiak nagy haddal jövén fel, éles támadásokkal ostromolták Horváth Gyulát, illetõleg nem az õ személyét, hanem a kormánybizottság volt közegeit s ezeknek gazdálkodását.

Valamint akkoriban a kis tiszai zsilipen a víz, úgy tört ki most a panasz, a szóáradat az érdekeltekbõl.

Azt persze elfelejtették azóta, hogy Horváth Gyula hõsies elszántsága és szívóssága mentette meg õket annak idején a veszedelembõl.

Akkor lefestették az arcképét, ünnepelték, tömjénezték. Hja! Donec eris felix...

Most beszakadt a kis tiszai zsilip, s elmosta a víz nemcsak a hullámzó vetéseket, hanem a Horváth Gyula tagadhatatlan érdemeit is.

Barátai megkevesedtek. S a gyûlésen kétszer is leszavazták.

Legfontosabb volt, hogy az eddigi ezer forint védelmi összeg helyett egy kilométernyi gátra csak százötven forintot szavaztak meg akképpen gondolkozván: ha ezer forint sem volt elég egy kilométerre, akkor bizonyosan százötven forint sem lesz elég. Hát a két »nem elég« közül az olcsóbbikat választják.

Horváth Gyula férfiasan küzdött e badar határozat ellen - mely védetlenül hagyja a gátakat -, de hiába, hiszen a Petõfi juhásza is úgy volt elkeseredve, hogy a saját szamarát ütötte agyon a botjával.

*

Ugorjunk át Pozsonyba. Ott ma folyt a képviselõválasztás a Baross helyére.

A nagy Szilágyi Dezsõ zászlait lengette a szél. Szegény Szilágyi végre révpartra jutott.

Csakhogy a dolog nem ment egészen simán. Mert ott volt - hogyne lett volna ott - Molecz Dani. Csodálatos egy név ez a Molecz Dani.

Senki sem látta, de mindenki ismeri. Molecz Dani minden harmadik évben hallat magáról.

Föllép és leszavaztatik.

Nem is azért lép fel, hogy meglegyen. Oh, dehogy. Molecz Dani nem akar feljönni. Dani csak a forma miatt van. Mert ha Molecz Dani feljönne, akkor Molecz Dani nem maradhatna otthon.

Pedig Molecz Daninak mindég otthon kell maradnia, hogy a város nagy nevû követeit mindig legyen kivel ijesztgetni.

Azért ma is egész délutáni két óráig tartó voks-ingadozás után végre meglett Szilágyi Dezsõ - és otthon maradt Molecz Dani.

VAJON MI LEHETETT?

A képviselõház mai ülésén egy különös jelenet játszódott le, melyet avval a kérdéssel kell kezdenünk is, végeznünk is, ami e sorok elébe van írva.

Éppen Neppel beszélt a dohányjavaslat mellett. Dohányszagú volt már az egész Ház e nagy vitától, és egy aluszékony képviselõ, aki még a Hegedüs beszéde alatt szunnyadt el, a Neppel beszéde alatt már arról álmodott, hogy angyalok röpködnek a Házban dohánylevelekbõl készült szárnyakon, magyar trafikot szívnak és egy csempészt az elnöki asztalon ünnepélyesen leguillotínoznak egy dohányvágó késsel.

Tehát éppen Neppel beszélt, midõn belépett a terembe Unger Alajos, leült a helyére, kivette a zsebébõl a »Pikáns Lapok«-at, s belemerült az olvasásába.

Egyszerre elmosolyodott (valahol a közepe felé olvashatott), hunyorított a szemével, s elvitte a lapot az elsõ padsorba, Irányi Dánielnek, rámutatván annak egyik oldalára, hogy olvassa el az is.

Irányi Dániel elolvasta a kérdéses közleményt, és arca elborult. Azután végigolvasta az egész lapot, és arca még jobban elborult. Végül fölkelt, és a lappal egyenesen Fabiny igazságügy-miniszter elébe járult, aki az egész ülés alatt módfölött unatkozott, és éppen nem várta, hogy Irányi a »Pikáns Lapok«-at hozza oda neki mulattatóul.

A szélsõbal vezére megmutatta Fabinynak is a kérdéses passzust, amit az igazságügy-miniszter elolvasott, megrázta utána a fejét és egyes részeit lejegyezte magának egy darab papirosra.

Pár perc múlva az egész karzat azon törte a fejét: vajon mi lehetett az?

S vajon Fabiny Kozma fõügyész számára készítette-e a jegyzeteket, vagy pedig... saját használatára?

MIT CSINÁL KOSSUTH LAJOS?

Unalmasan szövõdik a dohányvita. Sohasem láttam én ilyen Házat. Se beszélni nem akar, se hallgatni. Türelmetlenül viseli magát a szónokok iránt. Ma valaki belekiáltotta a Madarász beszédébe »Halljuk«, s ez derültséget okozott. Ki ne nevetne azon, hogy Madarász Józsefet hallani akarja valaki...

Ilyenkor az okos ember kimenekül a folyosóra. Ni, éppen ott ül az egyik széken a »Kossuth palatinusa«, Helfy Ignác: azzal most jó lesz szóba állni, mert tele van olaszországi élményekkel.

- Beszélj valamit, kedves Náci bátyám. Hogy van Kossuth?

- Jól. Köszönöm.

- De az nem elég, nekem több kell.

- Hát nagyon jól van.

- De nekem egy egész tárcára való kell róla.

- Hát pompásan van, jó étvággyal eszik, reggel kel, este fekszik és közben dolgozik.

- Ebbõl bajos egy tárcát megírni.

- Én pedig ennél többet most se tudok - mondja Helfy, s csökönyös hallgatagságba merül.

Hanem iszen majd kiugratom én belõle a kétheti élményeit.

- Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr nagyon meg van elégedve a politikai viszonyainkkal?

- Nem igaz - pattant fel Helfy -, ki mondta neked azt a bolondot?

- Azt hallom, Somssich járt nála a nyáron, és az meggyõzte a szabadelvû párt politikájának helyességérõl. Hogy, azt mondják, ingadozik az öregúr.

De már erre méregbe jött a palatinus; ebbe a »csapdába« beleugrott:

- Olyan szilárd az, mint a szikla - mondja hévvel. - Annyi igaz, hogy ott járt Somssich a múlt nyáron, s ez jól is esett Kossuthnak. De politikáról nem beszélgettek.

- A derék Somssich! Hogy eljut õ szépen mindenüvé!

- Az öregúr különösen azért örül neki, mert legkivált kortársai iránt érdeklõdik: most is elkérdezte Ghyczy Kálmánt, Andrássy Gyulát, az öreg Pulszkyt, hanem azért ismeri ám a fiatalokat is. Beksicsrõl tudakozódott és dicsérte. Hermant nagyon szereti. Általában él-hal a természettudományokért: »Ezeknek köszönöm - mondja - minden életkedvemet«. Nincs az az apró mozzanat közügyeinkben, amit ne tudna. Most, hogy levétettük magunkat...

- Egy képre?

- Igen, egy képre; hát amint ott vagyunk a fotográfusnál, azt mondja nekem: »hogy vígabban vegye ki magát, beszéljen valamit«. De mit? kérdem. »Mondjon nekem például egy beszédet a dohányjavaslat ellen«. Úgy is lett. A dohányjavaslat elleni beszédemet még Turinban kezdtem. Úgy vagyok levéve. Mutatta is aztán az öregúr a képet Ruttkaynénak: »Nézd meg Helfyt, és szagold meg, mert olyan híven van eltalálva, hogy még a dohányszagnak is meg kell érzõdni rajta.«

- Ruttkayné eszerint vele lakik?

- Kettecskén élnek. Egy szakácsnéjuk van és egy inasuk, tehát négyen vannak. Ruttkayné virgonc asszony, aki egészen beleélte magát a turini társaságba, vizitekre jár, s látogatásokat fogad. Kis szalonja valóságos zsongó fészek. Ott ki- s bejárnak a látogatók. Míg a Kossuth dolgozószobája, melyet egy ajtó választ el amattól, csendes remeteszoba. Mondta is az öregúr a Ruttkayné lakosztályára mutatva: »Az ott a nagyvilág, - de ez a zug itt Magyarország«. És az; mert magyar folyóiratok, könyvek hevernek az asztalokon. Magyarország mappája a falon, s minden egyes tárgy Magyarországra emlékeztetõ.

- Hát a fiai?

- Azok sûrûn látogatják. Minden két-három hétben ott van az egyik vagy a másik.

- Képzelem, sokat politizáltatok két hétig.

- Természetesen. A kis turini szobában is eleget hangzott »Tisza így, Tisza úgy«.

- Mit tart Tiszáról az öregúr?

- Nagyra becsüli - mondá Helfy. - Rendkívüli tehetségesnek tartja, bámulja szívósságát, nagy szorgalmát és éles ítélõtehetségét, aminõ ritka államférfiúnak jut osztályrészül - de kifogásolja a diktatúrát, amit gyakorol.

- Ej, kérlek, azt kellene tudnia, hogy itt most mindenki diktandó szeret cselekedni, míg a Kossuth idejében mindenki diktálni akart.

- Bocsásd meg - szólt eközben Helfy -, de csengetnek odabenn. Most már itt hagylak. Ki tudja, milyen okos ember beszél.

Ott bent Szendrey Gerzson szónokolt.

A javaslatnak nem ártott szegény ember semmit, de az én tárcámat alaposan tönkretette, mert csak az isten a megmondhatója, hogy az én tisztelt bátyám milyen érdekes dolgokat vallott volna még Kossuthról.

A T. HÁZBÓL [dec. 2.]

Kapom a szemrehányó leveleket régi olvasóimtól: mi annak az oka - kérdik -, hogy ezelõtt hat esztendõvel a karcolatokban olyan okosan beszéltek az ellenzéki képviselõk, hogy csak úgy sziporkázott az elméjük, a mamelukok ellenben obskúrusan együgyûek valának, mostan azonban a mamelukok beszélnek okosan, s az ellenzékiek elmebeli ereje van megrokkanva.

Hát felelhetnék a bibliával: hogy bent a paradicsomban az utolsók látszanak elsõknek, de mondhatnám azt is, hogy hiszen ez már azóta a harmadik Ház: a gyenge eszû mamelukok kipusztulhattak azóta, az okos ellenzékiekkel együtt.

De nem mentegetõzöm, csak protestálok ellene, mert a gyanú analóg azzal, amivel a szegény öreg Pulszkyt sújtották, hogy kicserélte a drágaköveket - hát hogy én is kicseréltem volna a pártok eszét.

Vizsgálatot kérek magam ellen!

Ott van mindjárt a tegnapi nap. Jó Eötvös Károly már napok óta rémíti a kormánypártot, hogy egy iszonyatos interpellációt fog beadni megint a somogyi madátum ügyében; hanem ha Károlyi Gáborral enyhén bánnának, hát akkor azt mndja, az õ rettenetes haragja is kiengedne.

De nem enged ki haragja, megtartja, valljuk meg, rendkívül szellemes interpellációját, mellyel még Széchenyit is megnevettette.

Thaly közbekiált: »Nekem ilyen madátum nem kellene.« (De kellene ám Eötvösnek a Károlyi Gábor számára.)

Az egyik orátoruk felzokog: hogy mi lesz az õsi szerszámból, a dohányvágóból? - és azért nem fogadja el a javaslatot.

A másik szónokuk, Polónyi, egy kíméletlen pletykát hurcol a Ház színe elé. Az izgalom a tetõpontra hág. A méltatlanságtól sápadtan jár a folyosókon a közügyek egy öreg harcosa, ki ott õszült meg azon a porondon, ahol most erkölcsileg le akarják fejezni.

S még bömbölve beszél a derék Polónyi; nem jut eszébe az a pillanat évek elõtt, mikor ugyanezen a helyen, egy ilyen utcai pletykával az õ fejére sújtott Füzesséry Géza.

Az akkor fájt neki... Nem jut-e eszébe, hogy ez most másnak fog fájni?

Mennyi tárgy csak egy ülés alatt a szatíra szónak! Milyen kedvem lett volna odakiáltani: »Uraim, mielõtt az általános lefejezés kezdõdik, gondoljátok meg, hogy mindnyájatoknak van feje s mindeniteknek csak egy!«

De erõt vett rajtam a szelídség! Ejh, nem írok egy sort sem errõl a napról. Elengedem az ellenzéknek. Hiszen szeretem õket, jók, csak egy kicsit ügyetlenek. Úgy vannak, mint némely ember a társaságban, váltig nem tudják, mit csináljanak a kezükkel és a lábukkal, hol leütnek, hol eltaposnak valamit, amit nem kellett volna. S errõl a csörömpölésrõl, ha törik valami, azt hiszik, »akció« volt.

De mindegy, mint csöndes kontempláló lélek, egyszerûen átugrom a zivatart, s áttérek a szelíd polgárias dohányvitára, ahol olyan sovány beszédek mondatnak vala, mintha már egy évig benn hevertek volna a dohányszárító pajtában. Csak a Gulneré volt másforma: akár a nyirkos kapadohány.

Pedig milyen szép téma ez. A tótok költõje, Sladkovics, pompásan énekelte a pipáról:

»Kis pipácskám nem érsz többet két-három garasnál,
Mégis reád veti szemét az Uralkodó.«

A pipa! Ez van hát szóban. A pipa, ahova az õsi virtusok utolsó szusszanatja szorult, s most ezt a pipát bolygatja Tisza Kálmán.

És mi történik? Nemhogy forradalom ütne ki, nemhogy a pipát védelmezné az ellenzék, hanem elindul cserkészni emberekre.

Búsan jár a folyosón szegény Szomjas József, keserûen bámul ki a büfé ablakán a futó felhõkbe Vargits Imre, lehorgasztott fõvel üldögél a folyosón Rónay János. Bezzeg megszólalnának a nagy dohányzók, ha mernének. De így csak a cigarette-szívó Helfy és a bockszírozó Neppel küzd elkeseredetten.

Vontatottan megy a részletes tárgyalás, s hogy olyan kínos ne legyen a szekírozás, közbül veszik az indemnity-javaslatot pihenõnek.

Az idõ lassan telik, az elnök csendesen szunyókál székén, de az õ szíve is vérzik: hogy mit pipázunk már ezután.

Ott künn a folyosón azalatt pezsgõ élet van; a tegnapi nap kínos eseményein rágcsálnak. Hanem dicséretére legyen mondva a folyosónak, senki sem hiszi, hogy a hitvány pletykának csak egy körömfeketényi alapja is lehessen.

A kérdés most már csak az: ki csinálhatta vajon a pletykát? Hol a rejtélyes forrás, amelybõl kiindult?

Végre egy ellenzéki képviselõ süti ki:

- Én Széchenyi Pálra gyanakszom.

- Hogyhogy?

- Mert neki állott érdekében, hogy az Eötvös interpellációját egészen agyonnyomja egy még izgatóbb epizód.

Ez ellenzéki ötlet, tisztelt olvasók. Hát ne tessék engem vádolni azzal, hogy nem oly szellemesek, mint azelõtt.

A T. HÁZBÓL [dec. 4.]

- Perl öcsém - mondá reggel Eötvös a segédjének -, ma bal lábbal keltem fel. Ma dühös vagyok. Végezze el a pörös ügyeket, Perl öcsém, aztán jöjjön fel a karzatra és nézze meg, hogy mit csinálok. Ma fogom megbuktatni a negyedik kormányt.

Így fölpaprikázva ment a Házba, kacéran lógázva köpcös termetét. Nagy kopasz gömbölyû fejébõl zöld fényben csillámlott apró gyíkszeme.

Bent a parlament épületében méla csönd honolt, a bélyeg- és illetékrõl szóló javslat folydogált. Kelletlenül, hullámtalanul, mint a réti víz. Egy-két követ dobott bele majd Apponyi, majd Horánszky, de azok nem nagy gyûrûket csináltak.

Ám bármily sima volt is a Ház képe, bizonyos jelekbõl észre lehetett venni, hogy lesz »valami«. Mert, mint a kártyajósnõ, ha végignéz a kártyákon, el tudja találni hozzávetõleg a jövõt, még jobban eltalálhatja a szakértõ az egyes alakokról a történendõket.

Ha Podmaniczky a folyosón van: akkor szavazás lesz.

Ha Dõry Jankó a büfében üldögél: az akkor fizetésfölvételi nap.

Ha Fenyvessy Ferencen fekete kabát díszeleg, akkor sok asszony van a karzaton.

Ha a karzaton sok asszony van, akkor Fenyvessy Ferenc fog beszélni.

De nemcsak sok hölgy volt a karzaton, nemcsak fekete »bon-jour« kabát fedte a Fenyvessy karcsú testét, de még Károlyi Gábor gróf is mejelent, farkasszemet nézve gróf Károlyi Istvánnal.

Hogy Károly Gábor ott van, az csak azt jelentheti, hogy már megint találtak Eötvösék egy elégett várost, ahol a lisztákban (amelyek persze szintén elhamvadtak szerencsétlenül) benne volt a gróf mint szavazó, vagy azt jelentheti, hogy Eötvös nagy támadásra készül; ha pedig Károlyi István gróf is itt van, no akkor bizonyos az, hogy valami kaszinói csemegét is találnak.

Így aztán ki lehetett találni, hogy Eötvös és Fenyvessyé a mai nap.

Eötvös meg akarja buktatni Tiszát.

Fenyvessy meg akarja buktatni Keglevichet.

De a két levente napjai viszontagságteljesen folyt le.

Ezt beszélem most el a Múzsa segítésgével. Cserbe ne hagyj lantom!...

Alighogy megnyílt az ülés, bedöcögött Eötvös, szétnézett szúrós szemeivel és így szólt:

- Hol van Tisza?

- Beteg.

- Lehetetlen az! Nem szokása.

- De bizony beteg - mondják a szomszédjai. - Az elnök bejelentette, hogy nem jõ be.

Eötvös dühösen csapta le jegyzeteit a padra.

- Milyen taktika! Milyen orr! Megérezte.

- Hát minek neked Tisza?

- Meg akartam enni.

- De ha nincs itt.

- Mindegy. Az én fogam már ki van élesítve. Valakit mégiscsak meg kell harapnom. Ki a helyettese?

- Wekerle.

- Wekerle? No, az nekem csak a félfogamra való. Hanem ha mellé veszem Hegedüs Sándort nyomtatéknak, akkor talán kitelik egy porció.

És Eötvös most már megnyugodott a konstellációkban.

Ám a szép Fenyvessy is hamisan kacsingatott szét a karzatokra, viruló arcán bizonyos titokzatosság ömlött el, mintha mondaná, »csak türelem hölgyeim, türelem, majd az ülés végén!«

S azzal odasétált a jegyzõi pulpitus elé (ahol mindig az Olay Szilárd síri árnyát látom lebegni lelki szemeimmel), bejegyezte magát, hogy az intendáns-ügyben akar interpellálni.

- Mit akarsz az intendánssal? - kérdi a jegyzõ.

- Meg akarom buktatni.

- Az lehetetlen!

- Nekem is?

- Neked is. Mert már lemondott.

Fenyvessy Ferenc elhalványodék.

- Lemondott? - hebegte. - Kitõl hallottad?

- Maga Orczy mondta az imént.

- Malheurben vagyok - mormogta Fenyvessy szomorúan. - Nincs a politikában szerencsém. Ez mégis gyalázat tõle.

- Hogy lemondott?

- Hogy ma mondott le, mielõtt elmondottam a nagy beszédemet ellene.

- Hát már most mit szándékozol tenni? Kitörüljem az interpellációt, vagy bent hagyjam az Olay-könyvben?

- Nem lehet. Várj egy kicsit. Okvetlenül interpellálnom kell, mert idecsõdítettem egy csomó asszonyt a karzatra. Annyi asszonyt el nem bolondíthatok egyszerre. Várj egy kicsit, míg valamit kigondolok.

Hamleti tûnõdés repesztgette agyát a fél ülés alatt, míg a szónokok pro és kontra kardoskodtak a bélyegjavaslat körül.

Már most hát mit csináljak? Mirõl interpelláljak? Kit támadjak meg? (Homloka gyöngyözni kezdett a nagy fejtörésben.) Lássuk csak, ki van itt még? A Pulszkyakra már rátette a kezét Polónyi, csinálván Pestnek is egy Wilson-ügyet. Múzeum, képtár, opera - ez már ki van aknázva. Micsoda közintézetek vannak még? A kórház? De mit lehet mondani a kórházról. A betegeket senki sem lopja el. Fegyvergyár? Hm! Ez új falat! De ezt még csak ezután fogják kezelni. Közkönyvtárak? Teringette, hátha ki lehetne sütni az öreg Szilágyi Sándorra, hogy az aranyos kötésekrõl levakargatja az aranyport és eladja dekaszámra Wahrmannak. Csinos kis affér lenne! Nem, nem... ez egy sem alkalmas most. De hohó, van egy államférfiúi ötletem! Meg­­maradok a témámnál. Hisz így legalább biztosra megyek. Elmondom a dikciómat Keglevich ellen, mire a miniszter kijelenti, hogy már vége van, hogy már lemondott. És az egész világ azt fogja hinni, hogy az én interpellációmnak az elõszele fújta el. Ez igazán pompás lesz.

És most már Fenyvessy Ferenc is belenyugodott a konstellációkba.

Így alakult át a helyzet a két nagy támadóra nézve.

A Ház órája az egy felé járt. Az elnök fáradtan köhécselt emelvényén. A folyosó oszladozni kezdett, a terem népesedni. Csak egypár szélbali ült búsan egy szögben, szíve mélyébõl sajnálkozva, hogy az ország kincsei el nem vesztek. De kár, de kár!

Orczy csendesen húzódott meg miniszteri székén. Tisza Kálmán helye siváran tátongott, láthatóvá téve Wekerlének az ifjúság hamvától ragyogó bajusztalan arcát, midõn felállott Eötvös Károly, s jóízû humorjával megkezdte az ostromot.

Csengõ kacajba zörgött össze a balvidék egy-egy sikerült élce fölött. Sõt a mamelukarcokon is lopva játszadozék a mosolygás, de Eötvös egyre élesebb, durvább lett, mire idegesen fészkelõdni kezdett a Ház patkója három részén megtelepült, hatalmas tábor.

- A vezér betegen fekszik! Jaj, mi lesz most velünk?

De Wekerle még mindig csak mosolygott.

Az ádáz támadás marólúgja szertefröccsent. Eötvös kiszatirizálta a pénzügyi törvényeket, megcsipkedte Wekerle Sándort, megszúrta csípõsen az elõadót, Dárdai Sándort, útközben egy nagyot ütött a jó öreg Kõrösi Sándorra, s megmarta a vérig Hegedüs Sándort.

Aztán körülnézvén, de több Sándort nem találván, leült az ellenzék helyeslõ morajával koszorúzva.

- Erre tessék kadenciát mondani - kiáltották a szélsõbalról.

Maga Eötvös kevélyen vetette magát hátra székén, mintha mondaná:

- Hadd hallom, no, azt a replikát, »szógám«!

Hát bizony akár vakmerõség, akár nem, mégiscsak felállott Wekerle Sándor, a »miniszteri megbízott« (amint késõbb nevezte Eötvös) és szót kért.

- Halljuk! - kiabálta szánakozó gyöngédséggel Eötvös, mint a jó öreg Toldy Miklós, mikor egy ifjonc leventécske állt ki a sorompóba, hogy a lándzsáját a vén bajvívóval összemérje.

Igazán érdekes kép volt. Nyomasztó csönd nehezedett a Házra. Mindenki Wekerlét nézte, csak Rohonczy Gida nem, akinek a szeme örökösen az Eötvös nagy fejére volt szegezve: váltig azon töprenkedett, hogy az õ idei karfioljai voltak-e nagyobbak vagy ez a fej?

A »miniszteri megbízott« beszélni kezdett... Állításról állításra visszavágott Eötvösnek, s egyszerre minden fej megmozdult, a meglepetés sziszegése rezgett végig a Házon. A nagy debatter odakölcsönözte a tehetségét is mára Wekerlének.

Egy fényes beszédet csapott oda a »generális metódusában« és ragyogó sikerrel. A meg­támadott támadó lett, s a Ház felzúgó harsány helyeslései közt kezdte döngetni Eötvöst, csípõsen, meggyõzõen s mégse durván.

Az ellenzéki vezér arcáról apródonkint eltûnt a gúnyos vigyorgás, egy-egy vágásra idegesen kapkodott a fejével, míg végre izgatottan felugrott:

- Micsoda minõségben szól most a képviselõ úr?

S ezzel a felkiáltással elvesztette a csatát... Beismerte, hogy õ a gyöngébb. Segítségért kiáltott a házszabályokhoz.

A segítség nem jött meg, mert Péchy Tamás szereti fenntartani a békét a külföldi poten­tátokkal, de ha itthon az õ terrénumán esik egy kis apró háború, ahol az ellenzéket verik - mint igazi lutheránus ember -, annak még örülni is tud. Nyomban megmagyarázta tehát, hogy Wekerle igaz alapon beszél, hát csak beszéljen.

Könnyû volt Wekerlének most, rátérdepelhetett a ledömöckölt Eötvösre egészen, s üthette tetszés szerint, míg végre a többség éljenzése közt, diadallal ült helyére.

Eötvös sajnálatosan vergõdött aztán a Hegedüs felszólalására adott válaszban.

Mennyivel szerencsésebb volt Fenyvessy Ferenc! Neki végre sikerült legyûrnie a rettenetes sárkányt, aki, mint a mesékben mondják a sárkányról, hét fejjel uralkodott, tüzet lehelt és mindennap fölebédelt egy szüzet.

Fenyvessy interpellált és gyõzött.

Orczy kijelentette, hogy az intendáns beadta lemondását és most már kész a lemondását elfogadni. (Már ti. most, miután Fenyvessy interpellált.)

- Éljen! - hangzott föl erre a teremben.

S ez az »Éljen« volt a szegény Keglevich temetésén a legszomorúbb zsolozsma.

KÉT NYERGEN

(Egy kis elmélkedés)

A legrokonszenvesebb a szélsõbalpárt lenne, ha tudna rokonszenves lenni.

Az õ zászlója a legtetszetõsebb, de nem jól fogja a kezében.

- Nincs vezér! - panaszkodnak már õk magok is.

Irányi a felhõk között jár - Ugron meg a saját szántóföldjein. Mocsáry kiérdemülvén bejutott nem a fõrendiházba (ahova az elavult mamelukok kerülnek), hanem a fõrendi karzatra a képviselõházban. Onnan nézi búsan az idõk szomorú folyását.

Helfy? A derék jó Helfy minden esztendõben kizarándokol Kossuthhoz, szerény, nem akar több szerepet, mint amennyit eddig vitt, beelégszik azzal, ha tõle tudakolják: »Kossuth Lajos mit üzent?«

De hát az öregeket kár csipkedni. Azok már meg nem változnak az én kedvemért, pedig igazán nem ártana egy egészen rokonszenves szélsõbal.

Azért hát az Ugron Gábor nyakába kell sózni, ha nem jól mennek a dolgok. Õ az oka. Õ kezeli rosszul a vezérséget - csak úgy mellékfoglalkozásképp, pedig úgy neve, mint fényes talentuma, természetszerûleg õt állítja a párt élére.

Éppen a tegnapi ülés alatt gondolkoztam ezen, s összekombináltam a motívumokat, amik Ugron Gábor egyes föllépéseit eredményezik.

Nem lesz egészen érdektelen, ha lerajzolom.

Udvarhelyen például esõs idõ van. Nagy felhõk gyülekeznek. A gazdatiszt beállít Ugronhoz.

- Milyen az idõ odakünn? - kérdezi Ugron Gábor.

- Ölbe kell vinni maholnap a kutyát, hogy ugasson.

- Mit gondol, meddig esik?

- Ez bizony országos esõ, ahogy nézem. Eltarthat az egy hétig is. A kalendárium is azt mondja.

- Akkor hát semmi munka?

- Éppen semmi.

- Akkor hát leszaladok egy kicsit Pestre.

És leszalad.

Útközben az állomásokon összeszedi az összes kapható lapokat. Mert most már õ nem gazda, de politikus. Megveszi még a tegnapi, tegnapelõttieket is, ha megkapja, mert otthon rá nem ért elolvasni, minthogy õ otthon gazda és nem politikus.

Az út hosszú, a kupé kellemes, útközben tehát »offé« lesz az eseményekkel - kivévén azt az esetet, ha valamelyik napról nincsenek lapjai. Ha a hiányzó számokban nagy esemény történt, biz az el van veszve a fiatal vezérre nézve. No de a nagy eseményeket mindig ki lehet találni a következményeikbõl. S így Ugron Gábor mégis mindent tud.

Amit a Ház két hétig tárgyalt, azt õ egyszerre kapja. Kolozsvártól Váradig mind átéli. Néha ugyan megesik, hogy valamelyik párttagja után tudakozódik: »ejnye, mért nem jár most ez a Pali vagy Feri az ülésekbe?«

- Hiszen meghalt - mondják neki.

- Lehetetlen! Mikor?

- Már egy féléve. Hát nem tudod?

- Nem én. Bizonyosan nem bontottam fel aznap az újságomat.

Hát Váradig, amint mondom, elolvassa a lapokat, a politikai híreket, a pletykát, az országgyûlési tárgyalásokat, egyszóval mindent. Akkor elkezdi magát unni és végignézegeti a kupékat: ismerõsöket keres.

Talál is rendesen. Az Alföldön nagy a forgalom, örökké járnak-kelnek az emberek. Megszólítja õket, s ki ne beszélne Ugronnak szívesen?

Megindul a diskurzus, a magyar ember mind egyforma, mind ellenzéki a vasúti kupéban s mind kormánypárti odahaza, mikor magában gondolkozik.

Az is jellemzõ sajátsága a magyarnak, hogy örökké a gravámeneket keresi, s mindnek van valami fontos panasza és a kormánynak valami különös turpisságára mindnyája rájön.

Természetesen telebeszélik az Ugron fejét. Ilyenkor megnyílik a magyar szív, s kicsordul belõle, ami a fenekén van. Szó szót szül. És e szavak nem nélkülözik a nemzeti sujtást.

A vonat eközben begurul a pesti indóházba.

Ugron kocsiba ül, és a Házba siet. Hadd lássa a párt, hogy itt van.

Mire az országház kapujához ér, a nap aranyos sugarakban mosolyog. Az égbolt tiszta, felhõtlen.

- Teringette! - morogja. - Kiderült, haza kellene mennem. Megyek is holnap okvetetlen. Föl kell használni ezt a szép idõt.

De azután így okoskodik tovább:

- De ha már eljöttem, hát ne legyek itt hiába. Hadd lássa az ország, hogy itt voltam. Valamit csinálni kell, mert elfelejtik az embert, ha nem beszél.

Elgondolkozik.

- Mit is fecsegtek csak azok az én útitársaim? Igaz! A Pallavicini-dolgot szellõztették a kataszterrel. Hát ez éppen jó lesz, Tiszát dühbe hozom vele, s pártomat fölvillanyozom. Jobb volna ugyan más nagyobb beszédet mondani a tárgyalandó javaslatokról, de nincs idõm hozzá, csak nem leshetem itt hetekig.

Ugron tehát bemegy a terembe, s bevárván míg az éppen beszélõ szónok abbahagyja, feláll és a vasúti kupéban hallott témát, sziporkázó elméjével, mérgezett tõrré idomítva, beledöfi a kormány szívébe.

A témáról aztán kisül, hogy egészen a légbõl van kapva; Ugron fejet csóvál: »Ej, ej, hogy felültettek azok a becsületes képû derék utasok!... Csak már legalább arra emlékezném, hogy melyik mondta!«

De nem sokáig bánkódik, mert egypár perc múlva úgyis vége az ülésnek s õ már akkor nem politikus többé, de gazda; re bene gesta rohan az indóházba - hazafelé.

...Azért nem lehet az Ugron Gábor dolgait rossz néven venni; nem csoda, ha elhamarkodja, abban a rettenetes sietségben...

A T. HÁZBÓL [dec. 8.]

Mozgalmas, tarka ülés volt. Hol a folyosó volt tele, hol a tancsterem.

Eötvös Károly...

- Menjünk be!

Eötvös ma igen sima volt, amiért a pártja elõtt sem volt hatása.

- Már most hát mit csináljak? - sopánkodék a ravasz státusférfiú. - A múltkor goromba voltam és ezért megharagudtak rám a jobboldaliak, ma finom voltam és ezért megharagudtak rám a saját pártfeleim, anélkül, hogy a mamelukok kiengesztelõdtek volna.

Eötvös után »Perlaky Elek«-et kiáltotta a jegyzõ.

- Menjünk ki!

Pedig kár volt kimenni, mert Perlaky igen okosan szólott, s útnak indítá a tisztelt Házat Anglián keresztül Franciaországba és Amerikába.

Frankhon területén Sadi Carnot pertu pajtása, Pázmándy Dénes volt a cicerone, az õ túlságos fantáziájával ecsetelve a francia munkások állapotát, amely persze jobb, mint a magyarországiaké. Olyan kényesen berzenkedve kukorikolt egy félóra hosszat, mintha õ maga volna a gall kakas.

A galambõsz Perczel, kit Baranya küldött, amerikai élményeirõl festett képet, ellenzéki rámában. A karzat azt hihette, hogy maga az öreg Kolumbus beszél.

A Házban majd minden embernek van valami tartománya, amihez csak neki van jussa. Helfyé Itália, Csernátonyé Anglia, báró Kemény Jánosé Erdély, Zichy Jenõé Szerbia, György Endréé volna Bulgária, ha György Endre megvolna, a Grünwald Béláé Németország, Jókaié a Tündérország. Mindenik a maga országából bizonyít.

Hanem Amerikát oda nem engedhette Madarász József. Micsoda? Ki mer itt Amerikáról beszélni? Amerikáról csak õ beszélhet, mert neki egy testvérbátyja lakik ott, hát õ csak jobban tudhatja, mint az olyan emberek, akiknek nincs is testvérbátyjuk.

Madarász apa is azt bizonyítja, hogy Amerikában tejben-vajban úsznak a munkások, míg itthon az éhhalál környékezi õket. Szederkényi Nándor gyönyörûen festi le, amint hallani kínos nyögéseiket a lészák alatt; haldokolnak, vonagló ajkaikon az utolsó szó: »Tisza az oka a halálomnak«.

Csodálatosnál csodálatosabb képek váltják fel egymást a daráló szónokok ajkain: Thaly már kecskékkel szántatja az országot, de legjobban kibontakozik a ködbõl a verébképû Szendrey Gerzson. (Szegény Csanády Sándor, megfakult öreg oszlop, most már nem érezzük többé hiányodat.)

Az igaz, hogy két hangon beszél az »új csillag«, de okosan. Micsoda pompás ideái vannak! Hogy azt mondja, az olyan zsidó, aki történelmi magyar nevet vesz fel, száz forintos bélyeget tegyen a kérvényére. (Ej, ej, Gerzson! Mennyi sok szép pénzecskét összehozhatna a kormány a régi palatinusok és országnagyok áruba bocsátott neveiért.)

Ott künn borús, morcsos az ég, a tanácsterem hármas ablakán alig szûrõdik be annyi világosság is, amennyi az orációkból. Altató szürke félhomály van. S a félhomályhoz olyan jól illenek az ellenzéki dajkamesék.

A folyosón mozgalmas élet van ezalatt. Visi Imre a háborút hirdeti, nagy trémába hozva a népfölkelõket. Jókai a javaslat 7-ik paragrafusát várja, mert ahhoz õ módosítványt szándékozik beadni, s mint igazi mameluk, rendkívül izgatott ilyen vakmerõ cselekmény küszöbén; Fáy László jóízû vadászeseteket beszél el; egy képviselõ, aki most jött haza Rómából, szomorú arccal panaszolja, hogy az ájtatos zarándokok sok pénzét nyerték el útközben a makaón...

Egyszerre felhangzik a csengettyû belülrõl, reszketegen, hívogatólag.

Szavazás!

Nem, nem! Még Tisza beszél elõbb.

Szép csendes, nyugodt hangjával, tiszta, egyszerû logikájával szétszedi a sok apró szónokot, kit leteper, kit meglegyint, az egyiket megcibálja, a másikat csak félrelöki, a harmadikat megmosolygja...

S aztán?

Aztán feláll az a nagy erdõ a háta mögött és a javaslat el van fogadva.

A PULSZKY-FÉLE VIZSGÁLAT

Mindenekelõtt kijelentem, hadd tudja az olvasó, kivel van dolga, hogy a vizsgáló bizottság egyik parlamenti tagja vagyok.

Magam sem tudom, hogy jutottam bele, mert a mûdolgokhoz abszolute nem értek. Hosszú évek óta nem láttam egyéb képeket, mint amik a gyufadobozokon vannak és a boltok cégtábláin, s egyéb ritkaságokat, mint egy »pro libertate« garast az Olay Lajos óraláncán.

Hanem van egy antik melltû a nyakkendõmbe szúrva; nyilván az szúrt szemet a miniszternek, s kinevezett a bizottságba.

Föltettem azonban magamban, hogy lelkiismeretesen végzem a rám mért feladatot, kérlel­hetetlen szigorú bíró leszek s felkutatom, mi igaz a vádból.

Mert abból a föltevésbõl indultam ki, hogy nem zörög a haraszt hiába. Valami reális alapnak csak kell lenni.

Lehetetlen, hogy csak úgy a semmiért indult volna meg, s öltött volna oly nagy arányokat a gyanú.

Kikérdeztük Komlóssyt. Nem tud semmit. Kikérdeztük Polónyit is. Ravasz úriember õkelme. Õ nem úgy tett, mint egykor Füzesséry õvele. A szegény Füzesséry jóhiszemûleg beugrott a vádba s egész határozottan lépett fel, Polónyi saját magán tanult s enyhe kifejezések és egy csomó »azt mondják« mögé húzta meg magát. De mindegy; hátha mégis tud valamit. Faggattuk, semmit sem árult el. Én még négyszemközt is elõvettem, hogy valami vezérszálat kicsikarhassak tõle.

Egy körömfeketényi világosság sem derengett sehonnan.

Azután elõvettük az egyes reportereket és azokat az urakat, akiktõl õk hallották a hírlelést.

Mondhatom, hangulatkeltõ szcénák fejlõdtek ki.

Zápolyák, Zrínyiek, Hunyadiak, Báthoryak, Balassák állottak a kutató bizottság elõtt. Természetesen a Szendrey Gerzson Zápolyái és Balassái.

De nekem ez akkor nem jutott eszembe. Engem csak az a mometnum hatott meg, hogy a Zápolyák, Hunyadiak, Báthoriak kincsei lettek elcserélve, s ím maguk a Zápolyák, Hunyadiak és Báthoryak járulnak elénk tanúskodni.

S amint elnéztem ezeket az urakat, felsóhajtottam magamban:

- Teringette! Ki a bûnösebb? Pulszky-e, aki kicserélte a drágaköveket hamisakkal, vagy a belügyminiszter, aki kicserélte az igazi Báthoryakat és Rákóczyakat ezekkel?

Hanem sem a reporterek, sem a Zápolyák nem tudtak semmit. Sehogy sem ment a dolog. Mindenki azt mondta, hogy valaki mástól hallotta, s az a valaki is mind azt mondta, hogy szinte mástól értesült.

A végén egészen a humor mezejére csapott át a vizsgálat. Amint lihegve, komoly arcokkal kergetjük nyomról-nyomra a nagy semmit.

Az elsõ nap még csak megvoltunk, mert akkor még legalább a Pulszky papa volt haragos, s ez némi ünnepélyes színt adott nekünk; de már másnap, harmadnap õ is kacagott - s egész szánalmasan néztünk ki.

- No mondod-e még - kötekedett velem Grünwald Béla -, hogy van a dologban valami reális alap?

- Hát ha akarod, mondom.

- De nem mernél rá fogadni?

Dühbe jöttem, hogy az én ítélõtehetségemet mosolyogják.

- Hát fogadjunk! - mondom.

Egyszerre négyen is nyújtották a kezüket.

- Száz bock.

- Száz bock!

- De neked kell kikutatni, mert mi, úgy látszik, képtelenek vagyunk.

- Jó. Utánalátok.

S valóban utánaláttam, és ki is kutattam a reális alapot. Megvan.

Hanem hát az nem ment könnyen. Bizottság! Gondoltam magamban. Bizottsággal akartok ti titkokat felturkálni! Nevetséges! Ha egy ügyet bizottságra bíznak, az annyit tesz, hogy azzal semmi se történjék. A bûnhöz nem bizottság kell, hanem detektív.

Fogtam magam, felöltöttem a legócskább ruháimat, és a Múzeum legbelsõbb szolgáival adtam magam cimboraságba, együtt mentem velük borozni, megösmerkedtem az Esterházy-képtár szolgájával, pertu lettem vele, s azután környékeztem meg ebben az ügyben.

De hasztalan. Semmit sem tudtak. A reális alapnak sehol sem akadtam a nyomára.

Már-már végképpen csüggedni kedztem, midõn egy nap (gondolom a hó elsején), egy hírlap-szerkesztõségbe léptem, hogy egy elburkolt ügyes hirdetést tegyek a lapba ugyancsak e vizsgálat érdekében.

- Bent van a szerkesztõ úr?

- Igen.

- Ki van bent nála?

- A reporter. Éppen számolnak. Tessék talán egy kicsikét várni.

Megálltam az ajtónál, s hallottam a nyitott ajtón át, amint számolnak.

- Tehát sorját négy krajcárjával száímtva - szólt egy vastag uralkodó hang, nyilván a szerkesztõé.

- Igen - felelte hihetõleg a reporter.

- Tessék specifikálni - szólt az elõbbeni hang.

- »Kettõs gyilkosság a Józsefvárosban« - zengé az utóbbi vékonyabb hang - száz sor = 4 frt.

- Igen, négy forint. Lássuk a következõ tételt.

- A »Megõrült csirke«; 40 sor = egy forint hatvan krajcár.

- Ostobaság! - mond a szerkesztõ. - Annyiért egypár épeszû csirkét lehetne venni. No, mondja csak...

- A Pulszky-ügy - referálja monoton hangon a reporter - 24 sor, kilencvenhat krajcár...

- No, ezt ugyan megehette volna! - rivallt rá mérgesen a szerkesztõ. - Menjünk tovább!

De ne menjünk. A világért se menjünk. Hohó! Hiszen megvan, amit keresek. Heuréka! Megtaláltam.

Ez a kilencvenhat krajcár volt az egyedüli reális alap az egész Pulszky-ügyben.

A szegény jóhiszemû reporter, aki ott künn a hírek szabad mezején a nagy semmiben böngészget, megtalálta a veszedelmes hírecskét, mely úgy szálldogált ott gazdátlanul, mint a dunyhából kirázott pehely.

Õ megírta, a lapban kiadták.

Huszonnégy sor lett belõle; ennek az ára, ha a Pulszkyak bûnösöknek találtatnak, 96 krajcár és egypár dicsérõ szó; ha ellenben a Pulszkyak ártatlanokká válnak, 96 krajcár és egypár pirongató szó.

A dicséret vagy az ócsárlás szerencse és esélyek dolga, de a kilencvenhat krajcár, az egész biztos, reális alap.

...Elõ hát azzal a száz bockkal!

A MAI ÜLÉS

Ma egy órára volt összehíva az ülés, ami annyit jelent a Péchy Tamás virágnyelve szerint: »Ma nem történik semmi. Ha bejöttök, itt lesztek, ha be nem jöttök, itt nem lesztek.«

Nem is ígérkezett semmi különös. Josipovich Géza felolvasta a cukor-, hús- és sör-javaslatot oly vékonyka hangon, hogy Thaly, a nagy közbeszóló, kénytelen volt a fullánkját kiölteni:

- Ki olvas ott! Tán Szunyog Szabolcs?

És ez ráillett a jegyzõi hangra és Szunyogh Szabolcsra is, akit az új parlament még nem látott. (Lehet, hogy csak a Josipovich hangjában él.)

Azután a kérvények következtek. A kérvények olyanok, mint egy bálban a négyes elõtt a táncosnõk: mindeniknek megvan a maga angazsírozott táncosa. Azok nem is hagyták cserben. Thaly az iparosok kérvényét pártolta, Kõrösi Sándor egy öreg postaszolga nyugdíját szeretné fölemelni, Tisza Lajos gróf pedig a szegedi bírósági segédszemélyzet fizetésemelési kérvényét támogatta melegen.

Most már ki is lett volna merítve a napirend, amidõn felszólalt Ugron Gábor, interpellálván Fejérváryt, hogy miért lett egyszerre nyugdíjazva a honvédség négy legmagyarabb érzésû tábornoka, mellyel a honvédség mintegy le van fejezve, hogy ily tömeges nyugdíjazásnak oka csak politikai lehet. Felhozta azt is panaszképp, hogy honvédtábornok miért nem lehet táborszernagy?

- Graef! - kiáltá egy hang a jobboldalról.

- Az csak zsandár! - viszonzá valaki balról.

Fejérváry rögtön feállt, s azon melegiben megfelelt az interpellációra; a nyugdíjazások tömegessége véletlenség, mert az illetõ tábornokok egytõl-egyig maguk kérték a nyugdíjazást, minthogy valamennyien öregek.

- Albrecht fõherceg még öregebb! - zúgta bele a nagy emberölõ Polónyi.

- Az más - folytatá a hadügyminiszter zavartalanul -, mert a hadtestparancsnoknak nem kell örökké lovon ülni; ott a testi erõ hiánya nem számít, ha megvan a szellemi.

(Albrecht fõhercegnél pedig megvan, mert aki még olyan jóízû toasztokat tud mondani, mint õfensége, az még beválik - de már ezt nem Fejérváry mondta, hanem én mondom.)

Egy hasonlatot is mondott a miniszter, ami egy katonától nem tréfadolog. Elösmeri, hogy a nyugdíjazott tábornokok díszei voltak a honvdségnek, s aztán így folytatja: »Igaz, a fa dísze a levelekbõl áll, de ha ezek lehullanak, a törzs megmarad, s újra kihajt.« Az ezutáni fõtisztek is csak magyarok lesznek.

És ebben igaza volt Fejérvárynak.

Mert biz az szomorú, hogy a fényes negyvennyolcadiki nevek rendre eltûnnek a honvédség lajstromából, de hát ez a természet változhatlan törvénye: eltûnnek azok nemsokára a föld színérõl is... Hiszen már negyven éve lesz innen-onnan, ahogy a háromszínû zászló utoljára lengett csatába rohanó huszárok hadoszlopa élén. Amelyik csemetét elültették akkor, öreg korhadt fa lett azóta...

Ugron, sok verve-vel, szellemesen felelt meg a hadügyminiszter férfias, nyílt válaszára. Hogy maguk kérték nyugdíjazásukat? Olyan az, mint a török pasáknak küldött selyemzsinór, mely annyiban nem egészen akasztás, mert megengedi nekik azt az élvezetet, hogy önkezükkel végezzék ki magukat. Lehetetlennek tartja, hogy ezek az öreg tábornokok egyszerre kapták volna meg lábukba a köszvényt, s egyszerre untak volna rá a hadiszolgálatra.

No, ebben bizony van is valami különös.

Hanem hát a természet csodái végre is ki nem fürkészhetõk.

De annál kifürkészhetõbb a többség, mely meghajolt a bevégzett tények elõtt, és tudomásul vette a választ.

Miért ne? Hiszen vannak népfajok, ahol az öregeket egy bizonyos koron túl agyonütik és megeszik.

Már ennél mégis csak többet ér a »nyugdíj«.

- A »nyugalmazott generális«-okat hogy sajnálja ez az ellenzék - tünõdött magában Tisza Lajos gróf -, s az én szegedi írnokaimat az ördög sem sajnálja, pedig azok szívesen volnának »nyugalmazott tábornokok«.

ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 13.]

A képviselõk lassan gyülekeztek, az ülés kezdetén csak a mérsékelt ellenzék volt jelen teljes számmal.

Nagy esemény készült e pártban: szûzbeszéd. Ez olyan, mikor egy meddõ és megvénhedett családban váratlanul gyereksírás hangzik föl. Nagy az öröm, édes pír játszik a szülõk arcain, becézgetve fogják körül a nagyreményû csecsemõt, s andagolva hallgatják a rég nem hallott hangokat.

Más, boldogabb pártokon ez mindennapos esemény. De a mérsékelt ellenzéken fehér holló. Meddõ párt, melynek nincs ifjúsága, s mely csak örömtelen emlékeken rágódik.

A mai szûzbeszédet Bolgár Ferenc, a különben ismert katonai író tartotta. Elõtte azonban Thaly beszélt. Az újoncjutalék megajánlása volt szõnyegen.

Thaly ma higgadtan beszélt, bár a nyugalmazott honvédtábornokokat is szóba hozta újólag. Ma azonban inkább a szemrehányás moll hangján szólt Fejérváryhoz, hogy mért nem nevezték ki a honvédtábornokok valamelyikét ezredtulajdonosnak vagy a testõrség fõkapitányának.

Utána Bolgár Ferenc nevét szólítá a jegyzõ. Bolgár rokonszenves külsejû ember, értelmesen, szakavatottan, bár még a kezdet nehézségeivel küzdve beszélt. Neve elõször egy párbajgyben lõn ismeretes, midõn alezredes ellenfelét agyonlõtte. Az a lövés jó protektora volt. Magyarországban egyáltalán a pénz, asszonyok, rokonság és Tisza Kálmán mellett jó protektor a mandátumhoz a pisztolycsõ is. Az mindegy, akár meglövik az embert (csak úgy ne, mint Literatyt), akáõr õ lõ meg másokat. Egész csapat meglõtt ember van a Házban, akik hálára vannak kötelezve a pisztolycsõ iránt.

Bolgár e nélkül is megérdemelte helyét a parlamentben. Higgadtan, okosan beszélt, a törvényjavaslatot elfogadta, de sürgette a véderõtörvény revizióját. Statisztikai adatokkal bizonyította, hogy nálunk a katonát a mai hadszolgálat elsatnyítja, s derültséget keltett azzal a kimutatással, hogy hadseregünk 267 718 fõnyi állományából évente 281 634 a beteg, ami persze úgy értendõ, hogy egy katona többször is maródit jelent. Õ ennek okát a hiányos élelmezésben látja.

Fejérváry báró ma is kicsiholt egypár ügyes élcszikrát, mellyel megnevettette a Házat. A miniszter jól tudja, hogy a tréfa a legjobb fegyver a mi parlamentünkben, és ezt a fegyvert ügyesen forgatja. Nem ismerte el, hogy igaz az, amit Bolgár állított hadseregünkrõl, mert akkor az csupa rokkantakból állana, márpedig hiszi, hogy a Monarchia lakossága, de különö­sen a Monarchia szép neme ezt el nem ismeri. Ami pedig a beszállásolást illeti, Bolgár azt állítá, hogy azon ezredekben legjobb a katonák egészségi állapota, melyek saját hadkiegészítõ kerületeikben, otthon fekszenek, mert hazulról is kapnak élelmet, mire Fejérváry báró sietett megjegyezni, hogy a territoriális rendszer el van fogadva, de hogy minden katona mamájánál maradjon, az lehetetlen. (Képzelhetni, micsoda kaviár lesz ez a vicc holnap a Stibli-hadnagyoknak.)

Thalynak azt felelte a miniszter, hogy Máriássy szolgálati ideje alatt sok kitüntetésben részesült, hogy véletlenül nem abban, amit Thaly szánt neki, arról nem tehet.

- Amelyben Fejérváry részesül - csördítette közbe Thaly.

- Legyen Thaly a miniszter - felelt Fejérváry -, akkor õ fog tenni javaslatot.

E szavakat is nagy derültség követé a jobboldalon.

Volt még néhány személyes felszólalás az ellenzék részérõl, ahol ma zokon vették a miniszter tréfáit, az elnököt is megrótták, amiért jogát néha átengedi Fejérvárynak, s a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadták.

Ezután a marhaegészségügy rendezésérõl szóló szakaszt vették elõ. Ezt a törvényjavaslatot minden párt a magáévá tette, sõt az ellenzékiek meg is dicsérték a kormányt érte. Hosszúra nyúlt a részletes tárgyalás, a Ház gazdái mind fölszólaltak, ki a saját állatgyógyász tapasz­talatait, ki az apjáét beszélte, vég nélkül döcögtek át a vitán a gebék, ökrök, juhok árnyai a múltból, régmúltból, jelenbõl és jövõbõl, míg végre a 14-ik szakasznál megszakíttatott a tárgyalás s a holnapi ülésre halasztatott.

ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 15.]

Tisza Kálmán ma válaszolt Eötvösnek a kaposvári mandátum ügyében az összminisztériumhoz intézett interpellációjára.

A válasz elõre látható volt. Tisza Kálmán ma ismét abba a nem irigylendõ helyzetbe került, midõn barátjai rossz ügyét az õ erõs, hatalmas egyéniségével kellett megvédenie.

Ez az egyéniség rideg, egyenes, puritán. Mint egyed, megközelíthetlen. Szikla nem áll szilárdabban gránitalapján, mint õ áll a liberalizmus és alkotmány talapzatán. Õ Magyarország premierje, és minden érdek billentyûinek birtokosa, megbukhatik Debrecenben, Ugrán, de Széchenyi Pál, a minisztertárs nem bukhatik meg Kaposvárott. Õvele megküzdhetett egykor gyõzelmesen, saját birtokán egy huszonnégy éves, ismeretlen nevû fiatalember, de Széchenyit (és a többi hívét) megvédi akár egy ország közvéleményének viharával, akár a mélységes poklok haragjával szemben.

A képviselõk tíz órára nagy számmal foglalták el a padokat. A hangulat, mint a kaposvári kérdésnél mindig, izgatott volt. Egyik oldalon az ellenzék örökké hullámzó két árnyalata, másik oldalon a kormánypárt csöndes, hallgatag nagy tábora.

Az Eötvös által aposztrofált miniszterek, Széchenyi kivételével (ki beteg), egymás után adták meg a választ, ami már magában is különös érdekességet kölcsönzött az ülésnek. Tisza válasza abban kulminált, hogy sem a központi választmánynak, se a miniszternek nem szabad bele­avat­kozni a szabály és törvény szerint kiadott mandátum érvényességébe; hogy nem tartja a fölség jogai közé azt, hogy egy, a képviselõház által végrehajtott verifikáció fölött ítéljen. (Eötvös ugyanis azt kérdezte interpellációjában, milyen jelentést tesz Széchenyi mandátumáról õfelsé­gének?) És végül, hogy az nem férne össze a tisztességgel, ha Széchenyi lemondással a mandátumról megbélyegezné a bíráló bizottság többségét.

Orczy és Fabiny válaszai ugyanazon tenorban voltak tartva, mint a miniszterelnöké: a beavatkozás a Ház jogkörének korlátozása lett volna.

Eötvös hosszasabban polemizált a miniszterekkel. Beszéde, mint rendesen, most is humoros részekben bõvelkedett, melyekkel megnevettette a háborgó ellenzéket. Fullánkjait kivált a bíráló bizottság kormánypárti tagjaival éreztette, no meg Fabinyval, akit ma keményen szorongatott úgy, hogy az másodszor is szót emelt védelmére. Tisza Kálmánt azzal bosszan­totta, hogy nagyon megdicsérte Deák Ferencet, mint akinek befolyása alatt ilyen eset nem történhetett volna.

Tisza Kálmán se maradt adósa. Viszontválaszában õ meg azt hangsúlyozta, hogy a Ház megrovást nem fogad el senkitõl - és e senki között ott van Eötvös Károly képviselõ is.

Csakhogy e senki között ott van az egész közvélemény is. Ez a legnagyobb Senki minden senkik között.

A többség persze elfogadta a válaszokat.

»ÜZENET« VITA

Csak ma olvastam a Helfy Ignác képviselõ úr cikkét a »Népzászló«-jában, mely lap arról nevezetes demokrata organum, hogy mágnás ruhákban, kardosan, kalpagosan mutogatja be pártja nagyjait.

Csak ma olvastam, mondom, a Helfy cikkét, melyben megírja, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia mit csinál. Szívesen olvassa azt minden magyar - én is. És örül rajta, hogy az öregúr még mindig fiatal, friss kedélyû.

De annál jobban megsavanyodott Helfy képviselõ úr, aki énvelem polemizál a cikkben, és úgy fest le a demokrata organum olvasói elé, mint aki elferdítve adtam elõ azt, amit Kossuth Lajos felõl õ közlött velem s különösen tagadja, mintha Kossuth Tisza államférfiúi bölcsességét hangsúlyozta volna. És persze nem igaz az sem, mintha Kossuthot Somssich a múlt nyáron tett látogatása alkalmával átvitte volna a mi pártunkra.

Hiszen persze, hogy nem igaz - s így Helfy Ignác képviselõ úrnak teljes igaza van. Annál is inkább, mert az meg teljesen igaz, hogy ezt a nem igazat én mind így írtam meg, csakhogy (s ezen a »csakhogyon« van a súly) az én cikkem a következõképpen hangzott:

Ma az unalmas dohányvita alatt megszólítottam Helfy Ignácot a folyosón.

- Beszélj valamit, kedves Náci bátyám, hogy van Kossuth?

- Jól. Köszönöm.

- De nekem ez nem elég, nekem egy egész tárcára való kell.

- Nem tudok én semmit. Hagyj békét.

Hanem iszen gondoltam magamban, majd kiugratom én belõle a két heti élményeit, hiába merül el csökönyös hallgatagságba.

- Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr meg van elégedve a politikai viszonyokkal?

- Nem igaz - pattant fel Helfy -, ki mondta neked ezt a bolondot?

- Azt hallom, Somssich járt nála a nyáron és meggyõzte a szabadelvû párt politikájának helyességérõl. Hogy, azt mondják, ingadozik az öreg.

De már erre méregbe jött a »palatinus« stb.

No, aki az ilyen hangon írt cikkbõl ki nem érzi, hogy tréfa, az már aztán kemény szélsõbaloldali ember.

Kivált Helfy képviselõ úron csodálkozom, aki fiatalkorában ugyancsak ebben a »mesterségben« dolgozott, mikor a Magyar-Magyart szerkesztette, s a humoros »Giardinetto« kedvelt olvasmány volt.

Mennyit kellett az én tisztelt bátyámnak öregednie, hogy már a saját hangját sem ösmeri meg.

De képzelem én, körülbelül miben lehet az indító ok. A t. képviselõ úrtól ugyanakkor azt kérdeztem: »mit tart Kossuth Tiszáról« - mire õ megjegyezte, ahogy azt le is írtam, »becsüli szorgalmát s elösmeri tehetségét, de rosszalja a diktatúrát, melyet gyakorol«. (Az »államférfiúi bölcsességrõl«, amit Helfy úr polemikus cikkében említ, egy szót se írtam.)

Ez a rész nem tetszett a szélsõbaloldali uraknak, s ezek aztán nekironthattak Helfynek: »Micsoda, hát ilyen üzeneteket hozol te nekünk Turinból? Tiszának csinálsz te reklámokat? Ezt meg kell okvetlenül cáfolni!«

Így jött létre ez a kedélyes polémia, s így volt kénytelen Helfy képviselõ úr az én cikkem tréfás tenorját komolyan venni s egyik kifejezésemet átidomítani másformára, hogy a cáfolatot jó szívvel megtehesse. Én csak azzal zárom be e különben enyelgõ módon tartott kis vitát: hogy én abban semmi veszedelmet nem látok a szélsõbaloldalra nézve, ha a Tisza nagy tehetségeit Kossuth elösmeri.

Mert mi, akik a kormánypárton vagyunk, mindnyájan elismerjük a Kossuth Lajos nagy tehetségeit s még sincs, hála istennek, semmi bajunk.

A T. HÁZBÓL [dec. 18.]

Éppen délre harangoztak, mikor Zách Felicián... vagy hova beszélek, Polónyi Géza belépett a tanácsterembe.

Ott ültek már mindnyájan, a mai darab személyzetébõl. Trefort megszegett nyakkal, fejének hava pompásan illik a támlásszék bíborához. Mögötte a méltóság komolyságával az érdekes, halovány arcú államtitkár Berzeviczy. A szélsõbal elsõ padjában Irányi Dániel merengett; hátul a »habarék saraglyában« Komlóssy Ferenc fészkelõdik.

Mosolygó képpel, kis bajuszkáját pödörgetve, ott könyököl Irányival csaknem átellenben Pulszky Károly.

Minden megvan, amit csak kívánni lehet.

Fegyvessynek megvan a nagy karzat, a nagy karzatnak megvan a nagymosás, Pulszkynak mindjárt meglesz az elégtétel. Polónyinak pedig megvan a reklám és a dicsõség, hogy olyan figyelemmel hallgatják - mintha legalább is Eötvös Károly lenne.

Csak még valami hiányzik.

A triposzt be kellett volna hozatni a Múzeumból a Ház mediumára s beleültetni Polónyit, hogy azon ülve hallgassa a részletes hosszú jelentést, melyet az apró-cseprõ házbeli ügyek elintézése után Trefort mintegy válasz gyanánt felolvasott - illetõleg felolvastatott.

Annyira benne van a kormány a kölcsönzésben, hogy a miniszter még a hangot is kölcsönkéri - erõtlen levén a magáé.

A jelentést Berzeviczy olvasta fel helyette.

Érdekfeszülten figyelt a Ház. Maga a miniszterelnök is otthagyta ismeretes székét (melyhez az ellenzék szerint oly makacs szívóssággal ragaszkodik), s átült a Treforték tájékára.

A padok majdnem egészen megteltek. Fej fej mellett barnállott. A Múzeumba bezzeg nem járnak ennyien. A hiányzó ásványok és érmek vonzóbbak, mint a meglevõk.

A bizottság jelentése után, mely a Pulszkyak magánjellemét hótisztára mossa, mintegy szabadabban lélegzett fel a Ház, s midõn Trefort kijelenté, hogy ami pedig a kezelési hiányokat illeti, azok iránt is intézkedni fog, zajos helyeslés morajlott végig a terem minden részében.

Most állott fel Polónyi, a restaurátor.

- Kérjen bocsánatot! - kiáltá a jobboldalról Miklós Gyula.

- Öntõl, t. képviselõ úr? - kérdé Polónyi szétnézve, hogy ki szólt közbe, de meg nem találta a sok ismeretlen új fej közül.

Azután nekiindult járatlan utakon a »mea culpa« vezeklõ hangján, hogy a Pulszkyakat restaurál­ja. De talán nem azért, mert erre a Pulszkyaknak van szükségük, hanem õneki volt fõleg szüksége a restaurálásra. Csakhogy sokkal könnyebb a müncheni restaurátornak (aki ma bizonyosan sokszor csuklott) Szent Sebestyént csinálni Szent Jánosból, mint õneki magából gyöngéd embert.

Pedig lágy és gyöngéd volt. Elösmerte, hogy a vádaknak az a része, mely a vezetõ egyéniségek magánjellemébe vágott, teljesen alaptalan.

- Helyes, helyes! - zúgott fel a Ház viharosan. (Sohasem kóstolt még Polónyi ilyen tömött helyeslést.)

Ha itt megállott volna, akkor... akkor egészen másféle karcolatot írnék most róla.

De hiába, Napóleon is abban hibázta el, hogy nem tudta, mikor kell megállani.

Polónyi is úgy járt, mint Napóleon. De Napóleon alkalmasint nem járt volna úgy, ha már elõtte lebegett volna a Polónyi esete.

Mindegy, ne keresgessük a hasonlatokat e két férfiú között, mert nem olyan könnyû ezeket megtalálni, mint a múzeumi érmeket.

Elég az hozzá, hogy Polónyi e helyen, ahol a nobilis követelményeknek eleget tett, nem állott meg, hanem az a gonosz dzsinn, mely »veszélyes népszónoki talentumának« billentyûit veregeti, csak nem hagyta békén, piszkálta, ösztökélte:

»No, mondd el hát, amit tapasztaltál. Hadd lássák, milyen legény vagy te. Mennyire bele­tanultál a képzõmûvészeti dolgokba. Hogy fognak bámulni Hajdunánáson: ménkõ gyerek a mi követünk, tud az mindenhez a világon. Megtáncoltatja az, ha nekigyürekezik, a szakembereket is.«

És Polónyi nem restellt unalmas részletességgel felhurcolni minden apró, kicsinyes hibát és rendetlenséget, amit a Múzeumban és az Esterházy-képtárban észrevett, nyers, zsíros nyelve nehezen bicsaklott meg a sok mûszavakban, a spanyol maestrók nevei, a képek idegen nyelvû címei meggyötörték a szegény jó lelket, de csak mégis mindent elmondott, amit tudott és nem tudott, hogy hazafiúi lelkiismeretét megnyugtassa. Egypárszor meg is nevettette a Házat, mely elég figyelmesen hallgatta e tereferét.

Csak a miniszterelnök hagyta ott a Polónyi elcsavarodásánál a termet s a képviselõi padok elõtt elhaladván, kezet szorított Pulszky Károllyal.

- Helyes! - kiáltá egy mameluk, aki látta a kézszorítást. Neki úgy tetszett szórakozottságában ez az egyszerû kézszorítás, mintha ezzel a »generális« hozzászólt volna a dologhoz. És meglehet, el is találta... Az igazi szónok így is tud beszélni.

Polónyi után Komlóssy szólalt fel. Õ is tudomásul veszi a miniszter válaszát, de azt az egyet nem ösmeri el, hogy az ultramontánok csinálták volna a Pulszky-pletykát. Õ maga »ultra­montán«-nak vallja magát.

- Csak tessék! - kiáltottak közbe a kálvinisták.

- Mert aki a vallásához ragaszkodik - folytatta Komlóssy -, mind ultramontánnak nevezheti magát.

- Ohó! Ohó! - zúgtak a katolikusok.

Majd Pulszky Károly állott fel.

- Személyes kérdésben kérek szót.

- Nem lehet! - hangzott a baloldalról.

- Halljuk! Halljuk! - tombolt a kormánypárt.

Pulszky tehát beszélhetett. Arca halvány volt, hangjából kirezgett az izgatottság.

Nagy csend támadt.

No, most kezdõdik a kínos jelenet. Kár is volt ráereszteni Polónyira, mert ebbõl most nagy »szcéna« lesz.

De Pulszky Károly nyugodtan szólott s egyszerûen visszautasítván a Polónyi által most felhozottakat, talán enyhébb is volt, mint kellett volna.

Erre még egyszer felelt Polónyi, de mindég csendesebb, szelídebb hangon. Közbe békítõn beleszólt Trefort. Ekkor már két óra volt.

A padok ürülni kezdtek.

- Ejh, menjünk haza! - mondák a képviselõk. - Mit várjunk még itt? Hiszen már barátságosan beszélgetnek!