1815-1895

Ha az ezredéves ünnepen, hol bemutatjuk a világnak ezer év haladását, eredményeit, kultú­ránkat, intézményeinket, össze tudnánk gyûjteni egy történelmi arcképcsarnokba mindazokat, kik ebben közremûködtek, vagy akik erre befolyással voltak, ugyancsak csodálkozva kiálthatna fel egy francia:

- Hol vannak innen az asszonyok?

Hja, biz ott nemigen volna asszony. Talán ott függne a falon a szép Zrínyi Ilona, de csak azért, mert olyan volt, mint egy férfi. Nem lehetetlen, hogy ott találnók Apafinét, Bornemisza Annát, mert egy kedélyes órája van az ezer évbõl. Szép, kackiás asszony hisz elég volt olyan is, aki nehéz kardot kötött karcsú derekára, Széchy Mária vagy Dobó Krisztina; ha úgy hozta a balszerencse, olyan is, akinek puha szíve kemény tudott lenni, mint az acél, Hunyadiné, Pókané - oroszlánoknak nemcsak a hímje bátor -, de a nemzet eszményeiért, haladásáért, kultúrára emelkedéséért küzdõ alakok közt alig találni asszonyt. Azok az asszonyok, aminõkrõl Sainte-Beuve írt esszéket, akik tollukkal a kezökben vagy csevegéssel a szalonjaikban, levelezéseikkel a nagy szellemekkel, sõt némelykor szerelmükkel is, egy szívükbe oltott kényszer behatása alatt hazájuk nagyságának emeltyûivé lettek, azok a holt asszonyok, akik Franciaország múltját úgy megszépítik, nálunk nincsenek: nekünk csak élõ asszonyaink vannak, akik támadnak bimbókból, mint a rózsák nyílnak, s elmúlnak, mint a rózsák. A holt asszonyok beillatozzák Franciaország kultúrtörténelmét, és szinte érezni, hogy a nemzet ragyogó múltja milyen tökéletlen volna nélkülök és milyen üres a Pantheon.

A magyar nõ szép, deli, eleven, kívánatos, jól süt, jól fõz, férjét meggyámolítja, gyerekeit fölneveli, jár mulatságokba, míg fiatal, a templomba, mikor öreg, s összes földi munkálkodása rendszerint ezekben találja határát is. A kivételek annyira ritkák, hogy szinte csodálatosaknak, különöseknek látszanak e lankasztó hazai levegõben, hol még ma is kicsinylõ hangon bölcselkednek arról, hogy az asszony kezébe a fõzõkanál való. Oly ritkaság egy-egy Veres Pálné, mintha egy pálma nõne fel a mi délceg jegenyéink és egyszerû fûzfáink között. Hogyan nõtt fel ebben a levegõben így?

Itt még senki se érzi szükségét Geoffrin asszony vagy a Scudéry kisasszony szellemének - itt õk még gúnyolt »kékharisnyák« volnának, Du Duffand marquise vagy a D’Epinay asszony emlékiratai senkit sem ejtenének bámulatba, Récamier vagy De Lambert asszonyok szalonjai üresen maradnának a szerdai és pénteki délutánokon. Itt még csak addig számít az asszony, míg szép és kívánatos - azontúl tartsa rendben a családbeliek fehérnemûjét, s ezzel betölti rendeltetését. Azok a nõk, akik húszéves koruktól hetvenéves korukig folyton frissek a szellemükkel, folyton érdekesek és lebilincselõk az egyéniségükkel, azok itt nincsenek, s nem is igen érzi a hiányukat senki. Szóval, az a szellemi erõ, melyet más fejlettebb társadalmakban a nõk képviselnek, az még embrióban alszik, s nem is igen ébresztgetik. Ha akad is egy-egy merész kezdeményezés, mint a Wlassicsé, aki kihámozni igyekszik ezeket a szunnyadó erõket - ez még mindig afféle korai mozdulatnak látszik.

De hogy a magyar asszonyban is megvan a nemes érc, melybõl a nagy társadalmak nagy asszonyai vannak gyúrva, annak egyik bizonyítéka Veres Pálné, a nõképzõ egyesület elnöke, kinek arcképét nem most elõször mutatjuk be a »Vasárnapi Újság«-ban. Úgy jelent õ meg a magyar társadalomban, mióta az újjászületett, mint az elsõ fecskék egyike - kit okvetlenül követni fognak mások. Elõtte köd, mögötte köd. A tudósai körében fonogató Lorántffy Zsuzsanna óta csak egypár jótékonyságáról ismeretes gazdag úrasszony képe csillogott elõ a múltak homályából, de valamely komolyabb nõi akcióra éppenséggel nem volt példa.

Veres Pálné az elsõ, aki mert s akinek sikerült, amit akart. Aki mint elsõ lépett ki a küzdelemre a magyar nõk magasabb kiképzésének kérdésében.

Hogy jutott eszébe, még akkor, mikor a nemzet legkiválóbb szellemei is ötödrendû dolognak tartották az ilyet? Sõt, ha felmerült a kérdés akademice, még amellett is disputáltak, hogy talán jó se lenne, ha a nõk többet tudnának, mint amennyit tudnak. Maga b. Eötvös József is azt tartotta: inkább a népet kell emelni bizonyos értelmi nívóra, a parasztasszony tudjon inkább harisnyát kötni, mint az úriasszony - filozofálni.

Ilyen viszonyok közt vetette fel Veres Pálné egy nõképzõ egyesület alapításának eszméjét. Nem volt már akkor fiatal - életének java része a táblabírói világba esett vissza, 1815-ben született. Szinte gondviselésszerû, hogy e Beniczky kisasszony lett a magyar nõnevelésnek elsõ reformátora, ki otthonában, a lázi kastélyban anya nélkül nõtt fel, s csak hézagos nevelésben részesült, olyanban, mint az akkori jobb módú kisasszonyok, ti. németben.

Beniczky Hermin apját és anyját elveszítvén, nagyatyjához, Sturman Mártonhoz került, Tót-Györkre. Itt fejlõdött ki érett hajadonná. Élénksége, szelleme, tudnivágya és vitatkozni képessége már ekkor is feltûnt a vidék úri lányai között. De a sok csapás által sújtott öregúr mogorva, apatikus volt, társaság igen ritkán jött a házhoz, még ritkábban ment s vitte unokáját valahova a gazda, a csinos, életerõs leányt így nevelte a magány (a legnagyobb tanítómester), gondolataival saját belsõ világa felé fordult. Valami kis könyvtárféle volt Tót-Györkön, nehány német könyv, részint filozofikus, részint szépirodalmi Zschokke: »Stunden der Andacht«, talán egypár Kotzebue színmû s effélék. A tudásért lángoló lélek falánkan nyelte e hézagos szellemi ismereteket, sokat meditált, gondolkozott egy-egy kifejezésen, amit az alapismeretek hiánya folytán nem értett, s ezeket apródonként valóságosan kitalálta. Így fejlõdött lassan-lassan a nyolcvanéves aggastyán közömbös hallgatagsága mellett a jelenkor egyik legkiválóbb magyar hölgye, s lelke a tót-györki olvasmányok hatása alatt bölcselkedõ; elemzõ irányt vett.

Ha udvarlókkal, enyelgõ, tréfálkozó fiatalokkal tölti meg házát az öreg Sturman, talán Veres Pálné is csak olyan lesz, mint a többi asszony, ha egypár könnyed regényt talál a polcokon, meglehet, szintén nem ez az eredmény. De a gondviselés, úgy tetszik nekünk, gondoskodik a maga kiválasztottjairól, s úgy intézi a mellékkörülményeket életükben, ahogy az õ céljainak kedvez, ahogy az általa szánt szerephez kell. Vagy csak véletlen minden, ami történik, és csak mi konstatáljuk utólagosan, hogy egy végzetszerû erõ lökte elõre a kiszemeltet?

Sokan nem hisznek a gondviselés ilyetén rendszeres segédkezésében. Vannak szerzõk, akik Róma õstörténetét mesének tartják, mert éppen úgy ugranak ki a Caesarok egymás után, amint Róma nagysága kívánja: a hódító után jön a békeszeretõ, azután a törvényhozó, stb. Pedig bolondság tõlük! A tényt, hogy Róma végtelen nagy lett, el kell fogadniok, s ha már ez megvan, szinte lehetetlen tagadni, hogy ehhez a körülmények és az uralkodók temperamen­tuma is hozzájárult. Ha az elõidézett fõ tény maga nem mese, milyen logikával vétessenek meséknek az elõidézõ körülmények, csak azért, mert kedvezõk voltak ama csodás tény bekövetkezésére?

Nagyból szõve példát a kisebbre - szükséges volt, hogy Beniczky Hermin épp egy olyan nagy mûveltségû, derék, csöndes, finom lelkû úrhoz menjen férjhez, mint Veres Pál, aki maga nem vágyik szerepre, de minden köztevékenységre van buzdító szava, aki megérti nejében a nemes tüzet, és nem siet azt eloltani, hanem ápolja. Egy maradi táblabírónál megtört volna a fiatal asszonyka szárnya - itt kibontódott a szép vanyarci kastélyban, hol a környék kiváló emberei sûrûn megfordulnak a kristálytiszta jellemû gazdánál. Odajár Szontagh Pál, nagy jövõjû fiatalember, minden szépért, nemesért buzduló, néha megjelenik Madách Imre is, s nagy irodalmi, politikai és társadalmi viták folynak, melyekben részt vesz a háziasszony, sõt hovatovább kezd azoknak központja lenni. Sûrû levelezés folyik éveken át Sztregova, Horpács és Vanyarc között. Olvasmányaikat kicserélik egymással. Madách aláhúzgálja a szebb helyeket, Veres Pálné is rábukkan ilyenekre a maga könyveiben, s figyelmezteti rájok barátait a margón. A mûveltség lassan döcögve jár még ebben az országban, csak úgy, ha tolják. Veres Pálné sok bámulatosat tud meg apródonként, egyik-másik fölemleget egy-egy érdekes mûvet Kisfaludytól, Kölcseytõl. Hogyan? Hát magyar könyvek is vannak? Szép magyar könyvek! Hát lehetséges ez?

Veres Pálné szeretné õket olvasni, de nem bírja annyira a nyelvet. Ekkor jelennek meg Kölcsey sorai, hogy »idegen nyelveket szép tudni, de a magyar nyelvet tudni kötelesség«. A fenkölt lelkû nõt erõs szégyenérzet fogja el, s lázasan lát hozzá a magyar nyelv teljes elsajátításához. Ilyen ereje volt akkor még egy nyomtatott szemrehányásnak!

A megmozdulás ideje volt ez már, Pozsony felõl friss, üde áram csapott be az országba. A diétáról nagy viták és beszédek híre szivárgott ki. Egy-egy buzgó hazafi lemásolta, hordta a zsebében és felolvasgatta másoknak is, azok szinte leírták és megint felolvasták másoknak. A francia forradalom eszméi ideértek, késõre, fáradtan, de ideértek, mint a távoli harangszó zúgása. Nem volt az csoda. A Notre-Dame tornya ugyan messze esik a nógrádi nemesi kúriáktól. Mindegy, ideért és a férfiak szívét áthatotta valami háborgó pezsgés. De mi köze ehhez az asszonyoknak? Ha a tyúkjaikat megültetik, a befõttjeiket megcsinálják, legfeljebb a pásztói, sziráki bálokra gondolnak még. Egy-egy nagyeszû asszony ugyan eltanulta a diák nyelvet is csupa tréfából, talán hogy megértse, ha a férfiak azt mondják róla »pulchra persona«, egy másik a szép termetével tónust ad a divatban, egy harmadik a tekintélyével valódi asszony-vicispán, s összeveszett házasfelekre ráparancsolja, hogy béküljenek ki, nõtlen fiatalokat összeboronál, pipogya férfiakat ráncba szed, de a szellemi mozgalmak, nemzeti aspirációk, akármilyen akkurátus legyen is - hogy azon korabeli kifejezést használjak - nem interesszálják. Tudákos asszony a neve már az olyannak, aki a »Honderû«-t járatja, és az Auróra köteteit ott tartja sorba állítva a klavíron. Inkább élcelõdés tárgya, mint az elismerésé. A csípõs közmondás: »hosszú haj, rövid ész«, mint dogma, kényelmesen terpeszkedik el a férfiak üres koponyájában.

Ekkor tanulja Veres Pálné a magyar nyelvet, s kezd mindent olvasni, amit a magyar irodalom napszámosai termelnek. Berzsenyit, Vörösmartyt könyv nélkül betanulja, a Széchenyi könyvei bõ anyagul szolgálnak Madáchcsali vitáihoz. Férje nem vonja el a könyvektõl, hanem engedi õt szellemileg emelkedni, mint az oszlop, mely támaszul szolgál a repkénynek, és nem bánja, hogy föléje nõ.

S jó szerencse, egy hosszadalmas betegség támadja meg. Jó szerencse, mert ez volt talán a fordulópont életében, ekkor vetette el talán azoknak a koszorúknak a magvát, melyek tavaly, midõn szépséges életpályája véget ért, elborították koporsóját.

Ágyához szegezve évekig, hol a gyógyszertárba nyargalt el a lovas ember, hol a könyvkereskedésbe, míg végre annyira kimûvelte lelkét, hogy mélyen sajnálkozni kezdett önsorsán, ismeretek nélkül eltöltött fiatal évein, s mint Guellin a világhírû kertész, legelõbb a saját muskátliján kezdte kipróbálni a gondozás eredményeit, saját serdülõ lánykája neveléséhez fogott nagy kedvteléssel.

Akkor a leánynevelés kicsibõl telt, kivált a protestánsoknál. A katolikus családok még beadhatták valami zárdába a leányaikat, de a protestánsok részére alig volt egy-két leányintézet, az is messze nehány nagyvárosban, s az is minõ! Többnyire a helybeli kántortól tanultak írni, olvasni, számolni, tetejébe egy kis zongorázást, mely azonban alig ment messzebb valamivel a Szeretnék szántani-n; a varrást, fõzést a mama tanította meg, a vallási dolgokat a pap az elsõ úrvacsoránál, a táncra beadták egy télre a városba valami rokonhoz, s ezzel be volt a nevelés fejezve, jöhet a jó parti, ha akar! A tehetõsebb úgynevezett kastélyos uraknál sem küldték a leányt szívesen idegenbe Kassára vagy Pestre, hanem oda is a falusi tanítójárt, s mikor már annak a tudománya kifogyott, valami ellenszenves vén német frajla vette át a nevelést, aki belecsepegtette az idegen szellemet és a beteges német szentimentalizmust a kisasszonyokba.

A »legjobb« képzettségû leány ismerte Schillert, Goethét, hallott, tudott egyet-mást mindenrõl, csak a saját hazájáról s irodalmáról, magyar nõi kötelességekrõl, nemzeti érzelmekrõl nem tudott semmit. Kálmán király eltörülte a boszorkányokat, de hasztalan. Ezek az idegen boszorkányok idejártak (egy akkori följegyzés szerint tízezer német gouvernante nyert Magyarországon elhelyezést), és megmételyezték leányainkat... Éppen így gondolta ezt ki valaha a ravasz Kaunitz, hogy az asszonyokat, a jövendõ generációk anyáit kell elõbb németekké tenni, a többi aztán csak forma.

*

Mindezt én írom most így, de negyven év elõtt csak talán a Veres Pálné szívét szorongatták ez állapotok, s az õ eszében forrtak, gomolyogtak alaktalan tervek és merész gondolatok: magyarrá nevelni a magyar úrilányokat; s beavatni õket a magasabb ismeretekbe is, s ezt próbálta ki törhetetlen gonddal, soha nem lankadó kedvvel a saját lányán, maga adván elõ neki a tudományokat, mindazt átöntötte szívébe és eszébe, ami nemes tartalom õbenne volt.

Ez évekig tartó házi tanfolyam alatt annyira szenvedélyévé vált a nevelés, hogy mikor egyszer csak kiröpült a leány a hajlékból, az anya meg volt semmisülve: Hát már most én mit csináljak? Miért éljek? Mivel foglalkozzam?

E töprengésekbõl hasadt ki az Országos Nõképzõ Egylet terve. Az elsõ megfogamzott gondolat. De hol volt az még a megvalósulástól! Meddig kellett öntöznie a szegény Belliot Magdolnának a seprûnyelet, hogy azon rügyek fakadjanak!

Merész, ábrándos terv volt az - egy egész kötetet érdemelne a hosszas küzdelem ezer és ezer akadályon keresztül. Hogy indult meg a nagyratörõ asszony kicsiny tót falujából a fõvárosba, hogy fölrázza a férfiakat. Õ, a gyenge asszony! Azok a vállukat vonogatták, a bajuszukat pödörték és mosolyogtak.

Némelyik korifeus megmondta magyarán:

- Kanállal akarja a tengert kimerni?

De Veres Pálné nem pihent, amit egy asszony föltett magában, száz férfi el nem rontja, írt a lapokba a nõnevelés mellett, izgatott, bejárta a nagy lapok szerkesztõit, az országgyûlés nagyfejû politikusait, kit kapacitált, kit kifárasztott; majd nyakába vette az országot, elindult szövetségeseket keresni a tekintélyesebb úrhölgyek közt, míg végre annyira vitte, hogy összejött (1867-ben május 24-én) Pesten az elsõ értekezlet, mely kimondta égetõ kérdésnek egy nõképzõegylet alakítását. Csak huszonkét úriasszony vett részt ezen az értekezleten. Huszonkét hang mondta ki a határozatot. Mindenki visszariadt volna e közönyben a további kísérletektõl, csak Veres Pálné nem.

Lassan, egyenként ostromolták meg az akkori tényezõfaktorokat, szóval, írásban, hízelgéssel, könyörgéssel, sokszor ravaszsággal.

Elmentek fûhöz-fához, újságíróhoz, miniszterhez, Deák Ferenchez. Az ország bölcse maga is kedvetlenül csóválta a fejét:

- Ezek az asszonyok folyton nyugtalankodnak!

(Folyton? Hiszen a magyarok bejövetele óta ez volt az elsõ mozgalmuk.)

Mindamellett megígérte Deák a támogatását, bár az igen lehangolta, amint azt Bónis Samunak mondotta a hölgyek fogadtatása után, hogy az egyik küldöttségi tagnak a múlt héten kiesett a gyereke a bölcsõbõl.

Ekkor jelent meg Veres Pálné röpirata: »Nézetek a nõi ügy érdekében«. Deák átolvasta figyelmesen, s azontúl teljesen meg volt az ügynek nyerve, kérvényüket õ nyújtotta be az országgyûlésnek s Eötvösnek is mondá:

»Az asszonyok jót akarnak. Az elszegényedett úrileány még most meghúzódik a rokonoknál, de idestova már nem lesznek rokonok, elõ kell készíteni az asszonyok számára is a kenyér-pályákat, s a kenyér-pályák számára az asszonyokat.«

De ki gyõzné, sorba elmondani az ezer és ezer legyõzött akadályt.

A Nõképzõ Egylet megalakult (1868-ban) 100 taggal, Veres Pálné lett az elnöke; bizony szerény kezdet volt; tizenkét tanítvány jelentkezett az elsõ évben, kivettek bérbe két szobácskát, s hozzáfogtak a nevelésükhöz.

Ha mint a regényekben szokás, átugrunk 28 esztendõt, nagy csoda tárul elénk. Dörzsölhetjük a szemeinket, ha nem álmodunk-e?

A nõképzõ egyesület a saját palotájában székel a Zöldfa utcában. Kapuja ki van tárva. A növendék leányok éppen most indulnak sétára a nevelõnõkkel. Jönnek ki hosszú sorban, csinos kalapjaikban, takaros szoknyácskáikban, szebbnél szebb rózsabimbók, és a nevelõnõk is immár többen vannak, mint amennyi tanítványt reménylett Veres Pálné huszonnyolc év elõtt...

*

Sok bajjal járt, de sok örömmel is. Amint lassan nõtt, nõtt ilyen hatalmassá az intézet. Istenem mennyi boldogság! Mikor az elsõ gyûjteményt megszerezték, mikor a könyvtárt meg­állapították, hát még mikor a házat fölépítették, hát még mikor kibútorozták, hát még mikor a ház másik felét hozzáépítették!

Hogy dagadhatott a Veres Pálné szíve! Bizony sokat ért meg. Megérte, hogy abban a szép nagy tanácsteremben odafüggesszék a mûvészkéz által festett képét, megérte, hogy egy szép napon odajáruljanak az ország összes kultúrális egyletei, leróni tiszteletüket az õ érdemeik és eredményeik elõtt. Eljött a királyi kegy is - feltûzték mellére a koronás aranykeresztet. Azt is látta ez a nagy terem. És végre megérte, hogy ahhoz a zöld tanácskozó asztalhoz, hol az õ szava dirigált több mint egy negyedszázadon át, egy szép napon csak odaültek az õ unokái is, a »kis bárónék«, az intézet volt növendékei, tanácskozó hölgyeknek, az intézet patrónusainak.

Hát mit kellett volna még megérnie?

Hiszen többet a legleleményesebb regényíró se gondolhatott volna ki, hogy életútját szebbé és teljesebbé tegye.

Dicsteljes pályáján végigrohanva tollammal (pedig úgy csábít valami a détail festésre), lehetetlen legalább meg nem említeni, az õ nagy és nemes munkatársait, gróf Teleki Sándornét, Gönczy Pálnét, Rudnay Józsefnét s Gönczy Pálné méltó folytatását, leányát Csiky Kálmánnét, az egylet Apponyiját, aki olyan beszédeket mond, hogy nem egy országgyûlési képviselõ irigyelné meg.

Igen tévedne azonban, aki azt hinné, hogy Veres Pálné egyebet se csinált, csak ezt az egyletet, ámbár ez a »csak« se volna csak. Tevékenysége mindenre kiterjedt és semmit se csinált mellékesen, mindent nagy verve-vel és egész akarattal. Férje halála után maga kezelte vanyarci birtokát, és sarkában volt minden mezei munkának, akár egy szenvedélyes ispán. Hajnalban kelt és sokszor felköltötte a cselédeket, meg akarta mutatni, hogy az özvegyasszony jószága se Csáky szalmája; amilyen elõkelõ dáma tudott lenni ott, ahol kellett, a szalonjában, éppúgy a sarkára is tudott állni, hol a meglazult fegyelem helyreállítása mutatkozott szükségesnek. S ha látta õt az ember vanyarci asztagjai mellett felügyelni a cséplõkre, egyszerû falusi ruhájában ez asszony Cincinnatust, szinte nehéz volt elhinni, hogy egy nagy szellemi forradalomnak a hõsnõje.

De ha a magyar asszonyok virtusaiban is túltett azokon akár mint gazda a kardosságával, akár mint vendéglátó a kedvességével (mindig volt a vanyarci kúrián négy-öt idegen hintó), télen azután egészen egy francia elõkelõ hölgy modorában élt. Leánya, Rudnayné, Borz utcai szalonjában, mint a Madame Adaméban, a magyar közélet jelesei gyûltek össze; államférfiak, írók, tudósok. Gyakorta megfordult ott Jókai, aki rendesen elfogult hölgyek elõtt. Szilágyi Dezsõ, aki még jobban tudja õket szóval tartani, mint a férfiakat, Szász Károly, aki szavalt valamit, Gyulai Pál, aki disputált valakivel, Vámbéry, aki az utazásait mesélte, suhogó bíboros palástjában Haynald érsek, utolérhetlen csecsebecse egy ilyen abbé-arcú bíbornok egy nõi szalonban, még ha a nõk protestánsok is, kivált ha oly szellemes a bíbornok, mint Haynald volt.

Szontagh Pál a klubban már elhasznált jóízû adomáit itt még mindig elmondhatta hatással, a páratlanul kedves Gyõry Vilmost itt is nagyon szerették, s természetesen el nem maradhatott Vadnai Károly, aki annyi ideig szerkesztette a nõk lapját, hogy esze, okossága bizonyos asszonyi fifikával vegyítve, e körben érvényesült legjobban. E szép, feledhetetlen estéken Rudnayné végezte a háziasszonyi teendõket, de Veres Pálné vezette a társalgást. Ott ült mindig fekete ruhában, melynek egyedüli ékessége fekete gyöngybõl állott; alig-alig szürkülõ haja egyszerûen lesimítva tapadt a halántékaira, szabadon hagyva nagy homlokát, melyen alig volt észrevehetõ ránc. Szép, formás arcú öregasszony volt, rendes, takaros, testtartásában egyenes, élete utolsó éveiben is. Villogó barna szemeinek átható tekintete mindent észrevett. Az esze meg sebesebben járt a vitatkozásban, élénk taglejtésekkel beszélt, s kissé lármásan szeretett vitatkozni (ami aztán egész boldoggá tette Gyulai Pált). Szédítõ gyorsan formulázta gondolatait, s õszinte nyíltsággal mondott ki igazságokat. Volt az elõadásában, észjárásában valami tetszetõs erõ, valami sajátságos csillámlás, s ezért volt élvezet hallgatni.

Erõs, hatalmas akarata, csodálatra méltó szívóssága sohasem hagyta el. Még a halálos ágyán is dolgozott. Onnan diktálta utolsó mûvét, »a lélektan«-t, a nõképzõ egyesület növendékei számára. A halál már fogta az egyik kezét - de az agyveleje még forrt, gondolkozott és alkotott.

Halála tavaly nyáron következett be...

De meghalt-e? Hiszen csak a teste porladozik a vanyarci kriptában a férjeé mellett, s az már úgyis erõtlen és gyenge volt. Ami benne értékes és becses volt, azt felosztotta Magyarország mûvelt hölgyei közt - s bár ezer meg ezer részre oszlott, mégis mindenki bírhatja egészen.

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A MINISZTERELNÖK ESTÉLYÉRŐL

Ha vesszük azokat az alapmotívumokat, melyek ez estélyt elõidézték, csak méltányolni lehet Bánffy büszke bátorságát, hogy ilyen módon gyûjtötte neje köré amaz úri hölgyeket, kik ragaszkodást és tiszteletet fejeztek ki egy rossz órában a kedves és szép miniszterelnökné iránt. Úgy hisszük legalább, hogy ez volt a motívum. De akármi volt is, egy bizonyos, hogy a miniszterelnöki palota áll még és le nem dõlt, pedig egy csomó polgári születésû hölgyvendége volt a kevély gobelines termeknek, s az arisztokrácia hölgyei közül csak kevesen voltak hivatalosak. Ah, lesz mit beszélni a városban a hét és kilenc pontos címerû kávéscsészék mellett! Hallatlan. Noch nie da gewesen! Milyen világ! Mon dieu, milyen világ!

De mindegy, a palota mégse dõlt le, s méltóságteljes kevély oldalfalának nagy fekete árnyéka ott reng most is csöndesen a napfényben csillámló Dunán - ellenben az országnak se történt semmi baja ezen borzasztó este óta (más lenne, ha fagyott volna ezen a hûvös estén), sõt merjük mondani, hogy ama pompás miniszterelnöki termek se néztek ki rosszabbul, mint egyébkor, mikor a haute-crème ott mozgott. Egy-két ismeretes családi gyémánt hiányzott - azokat olcsóbb és kisebb kövek pótolták -, de az asszonyok szemei csak olyan kékek, feketék és fényesek voltak, mint egyébkor, és senki a világon nem bírta volna kitalálni, aki mind a kettõt látta, de nem ösmerte, hogy mi különbség lehet a kettõ között - már ti. az ékszerek kövein kívül -, de aki csak az ékszereket akarja, annak kár a Lánchídon áthajtatni, az egyszerûen álljon a Bachruch kirakata elé.

Aki azonban már azelõtt látta itt az arisztokrácia nemes hölgyeit és a mostani társaságot, és tudja a különbséget a kettõ között, annak, ha egészséges észjárású ember, nem az motoszkált a fejében, hogy »nini, hisz itt máskor egy elõkelõbb társaság volt« - hanem sokkal inkább az, hogy nini, hiszen máskor is ilyen társaságot kellett volna ide gyûjteni -, mert hiszen a miniszterelnök voltaképpen Magyarországnak az elsõ tisztviselõje, s ha õ egyszer estélyt ad (amire az évi büdzsé egyik számtétele is ösztönzi), ezen az estélyen ki kell fejezve lennie annak, hogy õ Magyarország miniszterelnöke, amely országban ugyanis találtatnak a mûvelt lakosság között nem grófok és nem grófnõk is.

Egyszer megtörtént, hogy egy francia író részt vett egy fõvárosi banketten, ahol bemutatták Ráth Károlynak.

- Mi ez a nagybajuszú úr? - kérdé.

- Polgármester.

Azután bemutatták Kamermayer Károlynak.

- Hát ez a Károly úr?

- Ez is polgármester.

Végre bemutatták Gerlóczy Károlynak.

- De már ez a Károly?

- Ez is polgármester.

Az utazó író bejegyezte a naplójába, hogy egy nagy várost talált kelet felé, mely csupa Károlyokból és polgármesterekbõl áll. Nos, ama régebbi miniszterelnöki estélyekrõl följegyez­hette volna egy kis deduktív logikával, hogy talált egy országot, ahol csupa grófok és grófnõk laknak.

Ám, ha Bánffy Dezsõ, aki végre is származásra nézve arisztokrata (éspedig sokkal régibb a legtöbbjénél), elvonulva a miniszterelnöki polcról, estélyt ad, meghívja oda a maga osztálybelieit, ez rendben van, ahhoz senkinek semmi köze; azt is értjük, hogy az udvar spanyol etikettjén nem lehet rést ütni - ki tudja, mire jó az a spanyol etikett -, de hogy a népképviseleti gyökérbõl sarjadzott miniszterelnök kizárja a miniszterelnöki palota estélyeirõl a középosztály mûvelt hölgyeit, azon osztályét, mely Magyarországnak majdnem az egyetlen fönntartó oszlopa, ez igazán egy inzultus volt, amivel senki sem törõdött, mert senki azelõtt észre sem vette (minden egyéb más bajunk között). Bánffy végre ebben is egy korrekt lépést tett elõre. Minden bátorsága közt ez volt a legnagyobb bátorsága, mert még a vakmerõ emberek is, akik az ágyúgolyótól nem félnek, hátrahökkennek a kilátásban levõ gúnynyilaktól! Ah! Ezek az átkozott mérges szavú kis nyilak! Mennyivel sebesebben haladna a világ, ha az egyes nem félne a világtól!

De még más szempontból is nagy dicsérettel kell kiemelni ezt a szombati estélyt. Az elsõ példát, mely a magyar társas élet fejlesztésére jótékonyan kell, hogy hasson. Kétségen kívül oly magas helyrõl kellett annak indulnia, aminõ a miniszterelnök szalonja, hogy akceptáltassék, s ha lassan-lassan is, de követõkre találjon. Ti. arról az egyszerûségrõl van szó, melynek ellentéte egyik megölõ betûje a magyar társas összejöveteleknek. A miniszterelnöknél nem folyt a pezsgõ, nem álltak nagy garmadában a tengeri rákok és vadpecsenyék, egy kis teát hordtak szét a szolgák s valami kevés süteményt, ez volt az egész. De mindent pótolt a háziasszony szeretetreméltósága, ki ízléses fekete ruhájában igazán kedves és elõkelõ jelenség volt, s minden vendégével úgy tudott foglalkozni, hogy szinte azt kellett hinnie mindenkinek, kivált ha egy kis képzelõtehetség van benne (s az többnyire van), hogy õ az estély egyik központja. Ezért aztán mindenki jól érezte magát, jól mulatott, a pompás hangulattól megkapatva beleringatózott, és csak a Várból visszafelé hajtatva vette észre, hogy a feje nem kóvályog a pezsgõtõl, és hogy a gyomrát nem nyomja a homár, ami a magyar estélyek rendes következménye.

Hát igen, félreismerhetlen a célzatosság e nagy egyszerûséggel (kivált, ha azt Bánffy teszi, kinek szinte szenvedélye folyton-folyvást adni a nagy ebédeket), hogy példát kívánt adni a magyar társadalomnak, ennek a szerencsétlen magyar vendégszeretetnek, mely úgy néz ki, mintha a karlsbadi fürdõigazgatósággal állana albérleti viszonyban (ámbár nem akarok gyanúsítani), hol ha három vendéget várnak, tíz vendég számára sütnek-fõznek három nap, három éjjel, hol megtörténik - példák rá a gróf Vigyázó hajdani estélyei, hogy huszonhét ételt tálaltak föl elébünk, az ötödikig élvezett az ember, a tizedikig bámult, a tizediken túl kezdte lenézni az öreg Lucullust, de a huszadik ételnél már dühbe jött a vendég a szakácsmûvészetre és elhatározta, hogy holnap egy kis bablevest fõzet otthon.

Valóban a társas érintkezés csak úgy lehetõ, ha olcsóvá lesz, s ezt csak azok tehetik, akik elég kiválóak arra, hogy divatba hozzák. A társadalmi érintkezés hiánya már eddig is érezhetõ volt; egyik nagy faktora a mûvelõdésnek. Minden párizsi ember elmegy ebéd után csevegni valami szalonba, nemcsak az arisztokrata, hanem a legegyszerûbb polgár is. Négy-öt szalonba is elmehet, ahol jól érzi magát s mûveli lelkét a finomabb társalgás a gyöngédebb nemmel. Nálunk nincsenek ilyen szalonok. Itt mindenki elmegy kártyázni, s ha valahová vacsorára hívják, magával viszi a szódabikarbónát is, s mikor hazajön éjfél után szalasztja az inast a masszírozó doktorért.

Ez csak az egyik rossz oldala a mi társasági érintkezésünknek.

A másik az, hogy a nemzeti erkölcs annyi költekezést provokál, amennyit a szegényebb sorsú ember nem bírhat meg. Ha egy közepes hivatalnok néha-néha meg akarja hívni az ismerõseit (s ha lányos apa, kénytelen vele), mindenekelõtt kölcsönt kell fölvennie.

Ezért emeltük ki a miniszterelnök estélyének ezt az oldalát, s ezért írtuk meg az újságba - mert ha ezentúl a számtanácsos estélyt ad és nem akarja különbnek, mint a magyar miniszterelnöké volt - az bizony a tanácsosné asszony rendes konyhapénzébõl is kifutja.

A T. HÁZ A SZABAD ÉG ALATT

Akár szellemes vele kezdeni, akár nem, mégiscsak fontos szerepe volt ma az idõnek, s azt illik legelõbb említeni.

Az idõ szép volt, nem olyan õszintén szép, hogy az ember meg van bizonyosodva benne, hanem olyan kacéran mosolygó, hogy a következõ percben már elborulhat, sõt eshet is, s jaj akkor sok vitézi ruhának.

Ez esetben nem a szabad ég alatt folyik le a megnyitás, hanem a mulatságok csarnokában, s akkor meg se jelennek e sorok, mert akkor nem is látom a megnyitást, minthogy se gróf, se báró nem lappang a cikkecske alá írt »Ipszilon«-ban, hanem csak egy egyszerû népképviselõ, s a képviselõknek adott meghívókra az volt odajegyezve, hogy »ez a jegy a mulatságok csarnokába való belépésre nem jogosít«.

Jeles egy koponya lehet, akárkié legyen is, amelyikben ez a terv megfogamzott. Állami ünnepélyt csinálni s abból kizárni akarni a képviselõket. Érdemes volna ezt a rendezõi koponyát elõkeresni és egy barackot nyomni a búbjára.

De mondom, szép napfényes idõ volt, s hogy ez a sérelem csak a papíron maradt, ellenben a koponya így se biztos. Ámbátor hiszen már több sérelem is esett rajtunk az innensõ évezredben.

A királyi sátor a nagy iparcsarnokkal szemben volt fölállítva, és körülte gyülekeztek már kilenc óra óta a rengeteg számban meghívott nagy és kis urak, bennszülöttek és idegenek, mozgalmas és festõi képet nyújtva a szemnek s dacára, hogy egyre telt, hatalmasan telt a nagy kiállítási tér, a kocsik beláthatatlan sora kígyózott az Andrássy úton, roppant megtorlódásban imitt-amott. »Ma teszi le a vizsgát Rudnay fõkapitány« mondogatták az emberek, vetvén tekintetüket a sehol véget nem érõ kocsikra, melyek mint valami apró, fekete cserebogarak látszottak mászni a messze távolban.

Bent eleinte a megérkezettek közt egy-egy újabb, eredetibb szabású ruha is lekötötte az érdeklõdést. Jött Kossuth Ferenc zöld levelibéka kosztümben. Egymást döfködték a honatyák: »Nini, nézd csak!« Eleinte ez is elég látványosság volt. A kis Papp Géza pompásan nézett ki cseresznyepiros mentéjében mint magyar vitézke. De mindnyáját lefõzte Fenyvessy Ferenc, aki az inszurrekciós nemesek Mária Terézia korabeli ruhájában jelent meg, körbe elvágott, hátul elálló hosszú bekecs, nagy leffentyûs báránybõr kalpag, csak a copf hiányzott.

Meszlényi Lajoson aranyszínû atilla csillogott, általában a rikító színek voltak többségben, s teljesen megfordult az eddigi szokás; azelõtt a mágnásokon voltak pompás szövetek és gazdag ékszerek, s hova lejjebb eltûnt a ruhák pompája, élénksége; most a mágnások egyszerû, polgárias fekete ruhákat viseltek, s hova lejjebb nõtt a ruhák pompája, úgyhogy egypár lipótvárosi kereskedõ úgy nézett ki, mint a húszas években a híres Esterházy herceg, aki gombok helyett gyémánt foglalatú apró órákat rakott a mentéjére. Bánffy ízléses fekete ruhában jelent meg, a polgár miniszterek ragyogó színekben. A képviselõk csoportjában Apponyi volt a legegyszerûbb, igénytelen szabású, egészen dísz nélküli fekete posztó palástjában.

De hát annyi díszruha volt s annyi féle, hogy csakhamar megunta az ember és egyet se nézett meg többet. Bizonyos csömör fogta el. Az a képzelõdés kezdte fölverni, hogy valami papagájkiállításon van, s ha valakin meglátott egy-egy frakkot vagy polgári übercíhert, szinte a lelke örült meg, mint valami régen látott megszokott kedves ismerõsnek.

De jó szerencse, a honatyák szeme a ruhákról, mikor már éppen elunták, az érkezõ királyi családbeliekre fordulhatott. Minden perc hozott valami látnivalót. Most jött meg Koburg Lujza hercegnõ. Az amott a szép Izabella fõhercegnõ! Mi volt az most? Kinek szólnak az akaratlanul elröppent éljenek? Ki jön? Mintha friss szellõ lebbenne, nõi ruhasuhogás támad, Stefánia, az özvegy trónörökösné délceg alakja bontakozik ki.

Közben a nagykövetek páholya is megtelik. Itt van aztán sok mindenféle egyenruha, amit a földkerekség összes szabótalentumai kigondoltak. Hát igen, itt vannak a nagykövetek, mind itt vannak, s ez sokat ér, de mégis legtöbbet ér az, aki itt nincs. Agliardi nem jött el (szûk lett neki Macedónia), Locatelli helyettesíti. Ellenben a legboldogabb, bár a legutolsóbb lenne másképp e fényes társaságban, a perzsa konzul, a mi derék Schosbergerünk. Képzeljenek uraim olyan szerencsét. A kiállítás reggelére merénylet történt a sah ellen, persze otthon Teheránban, s most már mindenki a perzsa konzult keresi, megrohanják, kézrõl kézre adják, nagyurak, grófok, hercegek utat vernek maguknak az öklükkel, hogy eljussanak õhozzá, Schosbergerhez, tudakozódni, részvétet kifejezni, és Schosberger arca ragyog a mosolygástól, az örömtõl, és Schosberger azt feleli a tudakozódóknak:

- Kósza hír lesz az egész. Ostobaság az egész. Mert hiszen nekem tudnom kellene róla.

Ezt mondja és csak egyre ragyog az arca és fénylenek a kék, apró szemei.

- Nem igaz, nem igaz. Hogy volna igaz, ha én nem tudom?

És szájról szájra jár a hír e fényes gyülekezetben, melynek nagyjában az ocsúja is excellenciás urakból áll, hogy Schosberger mit mond.

- Schosberger így, Schosberger úgy. Schosberger semmit se tud. Schosberger nyugodt. Schosberger nevetgél. Schosberger azt mondja, hogy õneki nincsenek hírei.

Ami kevés érdeklõdést Schosberger meghagyott, azt a japán követ fiatal felesége emésztette föl, egy csinos mongol úrnõ. Igazán jó ötlet volt a japáni követ õexcellenciájától, hogy kedves nejét elhozta, akit Rohonczy legott észrevett, mire aztán, mintha csak a Ház karzatán volna, egyszerre feléje fordult a honatyai érdeklõdés.

Kicsiny, törékeny, graciózus alak; ferde vágású bársonyfekete szemeiben valami sajátszerû, bûvös ábrándosság ég.

De már türelmetlenül kezdik elõkeresni az atillák hátulsó zsebeibõl az óráikat a honatyák:

- A királynak már itt kellene lenni.

- Pont fél tizenegy!

- A király mégse jön. Hogy van az?

Perczel Béni gépiesen szól közbe, megcsörömpöltetve a fringiáját:

- Ne menjetek haza!

De jön is már a király. Távoli morajt hömpölyget a levegõ valahonnan a Fürdõ utcából. Jön a moraj, jön, jön, mindig közelebb. Dübörögni látszik már a föld is. Nem a négy fehér arab paripa lábdobajától, mely a király hintóját röpíti, hanem a tömeg örömmámorától.

Jön már a király! Jön már a királyné!

Megmozdul az egész mezõ. Új elhelyezkedés. Ki-ki igyekszik közelebb a bíbordrapériás sátorhoz, melynek barokk kupoláján a korona másolata fürdik a napsugarak özönében.

Megharsan a trombita. Itt van a király! Lázas hullámzás támad, és csakhamar nagy éljenzsivaj­ban feltûnik a király alakja az emelvényes sátor elõrészében: jobbról a király, balról a királyné. Mögöttük jó távol a kíséret, a fõhercegek és fõhercegnõk rangsorban. A király huszár­tábor­noki egyenruhában áll meg daliásan, katonásan, a királyné is a régi délceg, sugár királyasszony, de arcán látszik a bánat, szemének fénye megtört, fekete ruhája nagy, mély, soha le nem vethetõ gyászt hirdet, fekete legyezõjét váltig az arca elé tartja... el se veszi onnan, hacsak nem egy szempillanatra. Még szép is... Még ott van a régi kellem e finom, szelíd vonásokon, de ott van az örök felhõ is...

Közeledünk végre a történeti mozzanathoz. Most mindjárt vége lesz... mindjárt megnyílik a kiállítás.

Dániel Ernõ beszélni kezd. Beszédét, ahol a király neve elõfordul, orkánszerû éljenzés szakítja meg. Hát még ahol a királyné neve fordul elõ! Kecsesen bólint a fejével a fölséges asszony; egy mosoly jelenik meg az arcán, bágyadt, elillanó, s megint csak visszajön szomorúsága, az elûzhetetlen.

Egy kicsit hosszúra nyúlt a miniszter beszéde, s mire a király felelt, be sem végezhette, már megszólalnak a kiállítási harangok. Sehogy se klappolt össze a dolog. De a király megnyitója gyönyörû volt, dicséret illeti érte Bánffyt.

Éljenzett mindenki lelkesen, meghatva még Kossuth Ferenc is éljenzett, csak Ugron Gábor kritizált itt is:

- Különb beszédet tudtam volna én a király szájába adni ennél.

- Vajon?

- Csak rövidet, egypár szóból állót. Azt, hogy: »Ide jöttem hazámba, és sohase megyek innen vissza többé. Amen.« Akkor lenne itt még csak éljenzés.

Persze, persze. De már ettõl a beszédtõl is, melyet értelmes csengõ hangon, eléggé magyaros kiejtéssel mondott el a király, el volt mindenki ragadtatva. Ezer szerencse, hogy ezúttal messze állott a királyi sátortól, fringiájára támaszkodva, gr. Széchenyi Pál.

NÉMELY ÉSZREVÉTELEK A BANDÉRIUMRÓL

Boszorkányság volt-e mind az a látvány, amely a szempilla egyetlen mozdulatára elfut, vagy igazán lefolyt tény? Én láttam-e csak vagy mindenki? Mert álom és valóság közt csak ekkora a különbség. Egy ember álmodik-e vagy egész ország egyszerre lát egy álmot.

S ha álom az egész (az ezerkettedik éjszaka), vajon az incselkedõ dzsinn elõre taszított-e a jövendõ századokba, vagy hátra lökött a ragyogó múlt idõkbe?

Nagy porfelleg támad. Megdübörög a föld. Heroldok vágtatnak elõre riadó harsonaszóval, tajtékos lovakon. Lázas hullámzás támad a türelmetlen sokaságban.

- Jönnek! Jönnek!

Fehér kócsagtollerdõ rezeg a levegõben. Arany, ezüst csótáros paripák hányják-vetik a fejüket, nagy kényesen hordván a hátukon brokátba, bársonyba öltözött leventéket, mintha ezer király érkeznék nagy pompával. Messzirõl tündökölnek a kalpagok, csalmák forgóin a drágakövek.

...Hallgass el Seherezáde, én mesélek.

*

Ott várakoztak már kora reggel óta az országgyûlés gyalogos tagjai az új országház lépcsõin, hol két hatalmas árbócon lengett a magyar és horvát zászló. Minden új volt itt, a szép palota egy kõvé vált tündérmese, újak, szokatlanok voltak magok az emberek is. Nagy kardcsörtetve járt-kelt Perczel Béni fekete panyókájában, s éppen nem csodálkozott rajta, hogy már 9 órakor érkeznek a délre hirdetett ülésre. S micsoda marcona kemény alakok jöttek, mintha az õsök képei, régi magyar vitézek keltek volna életre rámáikból. Az ördög hinné el, hogy ezek hétköznap csöndes, báránytermészetû mamelukok. Pap Samu maga olyan daliásan néz ki és zordonan, mintha legalább tíz embert ölt volna meg (persze karddal és nem recepttel). Ucsu kucsmáján is kényesen fürdik a napfényben a kócsagtoll. Mintha az öreg Szvatopluk volna, ki Árpád elé hódolni jövén, magyar díszbe öltözik vala. Fenyvessy Ferenc a jó Gvadányi generálist jelképezi, de persze még hadnagy korából. Horánszky Nándor a büfében ül egy hosszú asztalnál, kezét búsan nyugtatva kardmarkolatján, mint a tépelõdõ Petur bán. Általában az egész asztal, mely körül csupa középkori daliák ülnek medvebõrös kucsmákban vagy hetyke fiatalos kalpagokban, úgy néz ki, mint a borozási jelenet a Bánk bánban. A bájos Melinda (a büfé leány) pogácsát, »kanapé«-t hord és pezsgõt. Az asztal különben is görnyed mindenféle finom hideg ételektõl, s ad libitum ehet-ihat mindenki két forintért akár fõrend, akár népképviselõ. Minden gyomor egyforma. (Drexler szerint) mindenik két forint terjedelmû. Ezzel is többet tudunk most már. Ezer év kellett ennek is a konstatálásához.

Gazdag színpompájában elkápráztató látványt nyújt a részint délceg, részint potrohos alakok nyüzsgése, zsongása, melybe sarkantyúpöngés és kardcsörgés vegyül vagy pedig a mentelánc zördül meg. Hadias, festõi kép ez. Csak egyetlen középkori vitézen csillanik meg egy modern szerszám. A vitéz orrán ugyanis egy rézbe foglalt pápaszem fénylik zordonan.

Nini, nini, ez biz a kis Sturm vagy mint Jókai nevezte el a Futtaky utódját: Csoszogi úr.

Még õ is szemrevaló és félelmetes.

*

Denique mégis a ruha teszi az embert.

De már megszólaltak a harsonák...

Rohan mindenki le az új országház udvarára, s megtelik a mezõ száz és száz bíborba-bársonyba öltözött középkori fõurakkal.

*

Betûrendben jönnek a városok és megyék. Elõl a zászlóvivõ. A törvényhozók lova mellett csatlósok lépkednek, akik a lovat átveszik, míg a törvényhozó leszáll, hogy részt vehessen a két Ház együttes ülésén. Így lehetett ez valamikor a rákosi országgyûléseken.

A bandérium már szögrül-végrõl le volt írva mai lapunkban, e ragyogó kép festésébe most nem bocsátkozunk (nem, mert idejét múlta, sokáig fognak arról még beszélni), de mert igazán lehetetlen leírni, csak némely általános észrevételekre szorítkozunk - hasznos tanulságul, ha majd a koronázás negyvenéves jubileumát üljük.

Az effektus kétségkívül így is rendkívüli volt. A külföldi diplomácia el volt kápráztatva.

Goluchowski így nyilatkozott:

- Ilyen pompáról nem volt még fogalmam se.

Noha Goluchowski lengyel - azt pedig Türr Pista mondta, végignézvén tegnap a hódoló menetet:

- Ilyet a világ egy nemzete se produkál, csak az orosz bírna, ha kedve volna hozzá, s csak a lengyelnek volna hozzá kedve, ha pénzzel bírná.

Igen, a bandérium csodaszép volt, sokkal különb, mint az 1867-iki koronázási bandérium, a korábbi királyok alatti bandériumokat nem is említve.

Már mikor a budapesti bandérium feltûnt, az volt a nézet: »Denique nem a ruha teszi az embert, hanem a ló.« De amint azután feltûnt az Abaúj megyei remek bandérium, egy csapat szürke dolmányos, hajporozott Mária Terézia korabeli lovag, kitört a meglepetés és tetszés moraja a tömegekben. S még tán ennél is nagyobb szenzációt keltett a brassói szászok nemes ízlésû Apafy korabeli ószász kosztümje, végtelen egyszerû fekete kapcsos menték, s nagy lefityegõ fehér csipke nyakkendõk.

Szóval, a szem hamar betelt a bár fényes, de semmitmondó úgynevezett mágnás ruhák nézésében. Az ember Grünbaum és Weinert érezte ki bennük, mígnem a többiekben a kor és a különbözõ régen eltûnt osztályok idéztek elõ fenséges hangulatot. Általában csak azok a bandériumok hatottak, melyek egyöntetû s valamely idõszakot vagy osztályt jellemzõ ruhába öltözködtek. A torontáli perzekútorok olcsó jelmeze százszor több hatást tett, mint az úgynevezett úrlovasok szeszélyesen összeválogatott ezerszínû s néha egész vagyonokat érõ ruhái.

A fõvárosi szabók maguk ízlésére hagyatva megmérhetetlen sablont vittek be a magyar díszöltözetbe. Az akadémia elõtt álló Széchenyi ruháit varrták meg különbözõ színû szövetekbõl.

Hogy a bandérium olyan világraszóló hatást tett, azt az egyöntetûen öltözött csapatoknak lehet köszönni, a szepesi lándzsásoknak, a liptói páncélos vitézeknek és az egri bandériumnak, melybõl egyszerre egy sereg Dobó István ugratott elõ. Volt is taps és éljenzés, amerre mentek.

Felejthetetlen benyomást keltett a Fehér megyeiek bandériuma fehér, aranyos zsinórú dolmányokban párducbõrrel (a párducot persze nem otthon lõtték).

Mondani sem kell, hogy ahány ember, annyiféle szemüvegen bámult, ámult a bandériumon. Én egy konok pénzügy bizottsági tag és egy nagy vadásznak ösmert gróf között állottam, elõttünk két szép asszony nézte az országház ablakából a már tikkasztó pompát.

A pénzügyi bizottsági tag váltig azt hajtogatta:

- Mennyi pénz lett itt pocsékká! Mennyi tömérdek pénz! Pedig voltaképpen ez se egyéb, mint egy nagyobb szabású veteránoskodás.

A vadász mindannyiszor felförmedt, amikor egy-egy farkas kacagányos lovas jött.

- Teringette! Hol lõtték azt a sok farkast? (Egyre nyugtalanabb lett.) Ezer ördög, ezek minden farkast kilövöldöztek.

A szõkébbik hölgyecske minduntalan megcsípte a társnõje szép fehér vállát:

- Nézd csak, Ilona, milyen termet, milyen vállak! Ugyan nézd már, édesem.

A nem egyöntetû úrlovasokból csak a tizenegy zászlóvivõ keltett nagyobb figyelmet. - Mintha megannyi fejedelem hozná tartomány zászlaját. Magyarország zászlaját, melyet báró Vay Béla vitt, széltében éljenezték az útvonalakon. Nagy érdeklõdés tárgya volt a régi Rácország zászlaja is, melyet a derék gróf Keglevich István lobogtatott, s melyért annyiszor harc folyt nemrég a parlamentben. Az érdekes zászló pórul járt. Keglevich leesett vele a lórul, és a zászló nyele kettétört.

Mikor késõbb a zászlókat a kupolaterem márványfalához támasztották, a törvényhozók sorba odamentek a zászló összekötözött nyelét veregetni.

- Rossz ómen - mondák.

- Persze, hogy rossz ómen - felelték az öregebb országnagyok -, de Szerbiára nézve.

Amire összerezzent Darányi miniszter. Mert ha Szerbiára valami nagy csapást akar a mennyei gondviselés mérni, mi lehetne az egyéb, mint egy jóravaló sertésvész.

KIRÁLYNÉ A TRÓNON

Hármat koppantottak a pálcás urak, s belépett a királyné, elpusztíthatatlanul nyúlánk termetével. Leült a trónon ura mellé balról Magyarország patrónája. Ezer szem szegzõdött a trónra, melyre újonnan hímezték Magyarország címerét ibolyavörös mezõre, s melynek mennyezetét két nagy hófehér strucctoll-bokor díszíti a hajdani nemzetiszín strucctollak helyett. De még több szem nézte a királynét.

Ott ült fekete csipkével áttört magyar ruhában, minden fekete volt rajta, minden, minden: haja átkötve gyászfátyollal magyarosan, a hajtûk és gyöngyök mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelenül szomorú... Egy mater dolorosa.

Ah, a régi arc ez még. Az, amelyet a bûbájos képekrõl ismerünk, a vékony, nemes vonások, az elõl lenyírt kicsi haj mint selyemrojt húzódik a homlokra, s fönt a dús hajfonat minden koronánál szebb korona. Õ az, õ. De a bánat már rajta hagyta a nyomait ez arcon, sokat pusztított - a kép még ugyanaz, csakhogy úgy tetszik, mintha ködben volna.

Nagy szempillái le vannak eresztve, élénk, kedves szemébõl nem látszik semmi, ott ül csöndesen, majdnem érzéketlenül, mintha nem látna senkit, nem hallana semmit. A lelke, oh a lelke másutt lehet. Egyetlen mozdulat, egyetlen tekintet nem jelzi érdeklõdését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával. Viszi, viszi a nagy bánatot mindenüvé és hiába koppantanak háromszor a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed attól, vele jön ide is.

És aztán elkezd beszélni Szilágyi, szép lassan, ahogy a trónnál illik. A király hovatovább figyelni kezd. Egy szó, egy gondolat megkapja és szeme ott csügg a nagy nemzeti szónok ajkán - de a királyné arcára semmi sincs írva. Semmi, semmi. Olyan fehér és olyan mozdulatlan.

Hát egyszer csak belevegyíti a szónok a királyné nevét is. Még csak a szemöldje se rezdül. Beszélhetnek a szoborról a szobornak.

De a királyné nevének hallatára egyszerre csak fölzúg az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szívekbõl szakadna ki egy érzelmi zivatar. Megremegnek a trónterem sárgás márványfalai. Valami csoda hang volt az, amit nem lehet leírni vagy megmagyarázni. Volt ebben az éljenben zsolozsma, harangzúgás, tengermorajlás, gyöngédség, érzés, még talán virágillat is.

S az érzéketlen felséges fej megmozdult. Gyöngén, alig látszólag intett köszönetet. Valami csodálatos kecs volt abban.

S az éljen fölharsant még erõsebben és nem akart megszûnni percekig, szállt, szállt föl a boltozatokig és megrengette a boltozatokat. A fehér strucctollak reszketni látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai és törvényhozói nem elégedtek meg a mámoros kiáltásokkal, kalpagjaikat, csalmáikat lengették, s egy sûrû erdõ támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból, kócsagokból, hûs szellõt támasztva a fojtó meleg levegõben. Ilyen legyezõje is kevés királynõnek volt még.

A szónok abbahagyja beszédét és várja, míg a féktelen lelkesedés lecsillapul. Hasztalan, nincs határa.

A királyné lesüti fejét... és az a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni... mindig jobban jobban. Elõször csak nem olyan fehér többé, aztán olyan, mint a frissen szûrt tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, aztán piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros.

Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné.

Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, s a régi ragyogás kicsillant belõlök.

S a szemekbõl, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. Százan és százan látták ezt a drága csöppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.

De csak egy percig tartott.

A felséges asszony szeméhez emelte csipkés zsebkendõjét, letörölte vele a könnyet. Az éljenzés megszûnt, a szónok folytatta a beszédet, s a királyné arcáról kezdett lassan-lassan lefogyni a pirosság, mint ahogy a kés pengéjérõl szemlátomást illan a ráfújt lehellet.

Egy perc és a király mellett újra ott ült a gyászba borult királyné, a Mater Dolorosa, halványan, csöndesen, érzéketlenül, mint egy fehér mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet.

KITÜNTETÉSEK

- Egy kis polémia -

Egy fõvárosi laptársunkat, széles unalmában a millenáris kitüntetésekrõl elmélkedvén, kétféle bosszúság fogja el. Az egyik amiatt, hogy kiket tüntettek ki rendjellel, s ezek közt persze a derék Tiller szabómester a legvörösebb posztó. A másik bosszúsága az, hogy kiket nem tüntettek ki rendjellel, s ezek közt van az én nevem is, három kiváló íróé mellett. Ez adja meg nekem a jogcímet a következõ kedélyes sorokra.

Mindenesetre köszönöm a jóakaratot (mi újságírók segítsük egymást), de nem osztom t. laptársunk kedvetlenségét, csak részben. Ti. abban a részben, hogy az csakugyan nem felel meg az igazságnak, hogyha a Klobusitzky, Morzsányi és Melczer képviselõtársaink szabója, Tiller úr, megkapta a rendjelet, miért nem kapta meg a mi szabónk, Grünbaum és Weiner is a rendjelet? Ez engem is bánt. Képviselõk közt még lehet különbséget tenni, de a képviselõk szabói közt különbségeket tenni nem helyes. Mert mit fog most már Grünbaum és Weiner gondolni felõlünk, akik nála varrattuk a ruháinkat? Bizonyára így fog töprengeni: »Micsoda pipogya képviselõk kerültek hozzám!«

De ami az írók kitüntetését illeti, bár a három fölhozott íróbul az egyik (Jókai) már többször részesült királyi kitüntetésben, ebbeli nézeteit tisztelt laptársunknak egyenesen kifogásolom. Szerintem az írók számára a rendjellel való kitüntetés már a foglalkozás sajátos természeténél fogva céltévesztett vagy legalábbis fölösleges.

Mert a miniszternek sokszor lehet szüksége a rendjelekre, mint manifesztációjára a változatlan vagy fokozódó fejedelmi kegynek, melybõl erejét meríti a sikeres kormányzásra. Sõt más állami hivatalnok is, kit fölülrõl a fõnöke nyom, alulról a felek molesztálnak, bizony rászorul lankadó munkakedvében egy kis élesztésre az államfõ részérõl. Mi egyéb fokozhatná a katona buzgalmát, hûségét, ha nem a legfõbb hadúrnak egy, a gomblyukon látható megelégedése? És mit szóljak a magas arisztokráciáról? Szegény nagyurak! Nekik olyan üres a világ, õk oly keveset érhetnek el - mert már születésükkor mindenük van: rangjuk, fényes nevük, nagy vagyonuk. Mi az ördög izgassa õket, kik elõtt minden nyitva áll, és csak egy bezárt hely van: a király rendjelkazettje. Ó, ez a kazett! Ebben még vannak kívánatos, elérhetetlen holmik!

A végére hagytam a filisztert. A filiszter éppen azért filiszter, hogy mindig azt nézze, amit a sablonemberek csinálnak. Ha azok faggyúgyertyát esznek, akkor a filiszter is azt eszik. Ennél még csak egy rosszabb faj van, a stréber; mert a stréber licitál; ha azt látja, hogy az elõkelõbbek faggyúgyertyát esznek, fogja magát, nemcsak azt eszi õ is, hanem folyadékká olvasztva issza is. Hisz azért stréber. Ezek persze törekszenek a rendjelre. Ezeknek ér is az valamit, néha sokat is.

De mit tegyen a rendjellel az író? Mitõl jó az neki? Többet érnének-e azért a Petõfi munkái, ha oda volna írva a címlapjukra: »Írta Petõfi Sándor, kir. tanácsos«?

Az íróság az egyetlen foglalkozás, melynek fénye, sikere a sokaság véleményére van alapítva. Ha tetszenek az író munkái, mindennap, minden lépten-nyomon megkapja az õ nemes hiúsága a maga táplálékát - nem szükséges azért a királyi kazettnek kinyílnia. Az õ illetékes faktora, aki biztassa, buzdítsa, kitüntesse, a közönség, ahonnan frissen, közvetlenül kapja a lelket üdítõ nektárt, és nem vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elõterjesztésére.

Hiszen a rendjeleknek is ez a céljuk azokra, akik másnemû funkciókban a hatalom legelsõ forrásától kell, hogy várják az elismerés jelét. De egy íróval szemben a leghatalmasabb király se egyéb, csak egy olvasó - aki két olvasó ellenkezõ véleményét már le nem bírja verni.

Hozzá tehetném még azt is, hogy egy író könnyebben tehet híressé egy királyt, mint egy király egy írót. De én azt nem mondom, mert örülök rajta, hogy olyan nagy király idejében élek, aki alatt a legnemzetibb író is álszemérem nélkül lehet lojális.

De a rendjeleibõl, megvallom, nem kívánok sem a magam, sem az írótársaim részére. Vagy ér valamit egyikünk-másikunk, és akkor megadja a nagyközönség elismerése, ami kijár, a kor divatjaihoz képest egyszer nagyobb, másszor kisebb mértékkel; vagy pedig nem ér egyikünk-másikunk semmit, s ezen a rendjel sem segítene. A király rendjelei sokkal hasznosabban s helyesebb fokozatban használhatók õfelsége egyéb hû alattvalóinál.

Mert ahol Arany János és Jókai, akik századokra szóló dicsõségére dolgoztak nemzetüknek, kisebb rendjeleket kaptak, a fönnálló rendjeladományozási rendszer szerint, mint egy nagyhasú fõispán, aki tizenöt évig csibukozik, és köpköd csempészett dohányból a megyeházán (a még magasabb rendjelek tulajdonosairól nem is szólok) - ott, aki az írók kitüntetését sürgeti, voltaképpen azok deklasszifikálását akarja.

Én nem akarok ezen rendszer ellen küzdeni. De konstatálom, hogy a rendszer olyan. Mert valaminõnek csak lennie kell. És ha egyszer olyan, ne kívánjunk az íróknak rendjeleket. Ezt követeli az egyszerû okosság.

Ha teszem azt - ad absurdum vive a hasonlatot -, egy olyan rendszer állana be (mondjuk, egy excentrikus királyné alatt), hogy táncolási képességek szerint osztanák az állami rendjeleket, akkor Tisza Kálmánnak alig juthatna egyéb a koronás ezüst érdemkeresztnél, Széll Kálmánnak se különb, Zichy Nándor gróf legfeljebb a Ferenc József-rend kis keresztjével kelletné magát a papoknál, Szuhányi Ferenc, Papp Géza és Meszlényi Lajos ellenben viselnék az aranygyapjút.

De ez esetben, tudom, tiltakoznának is nagyjaink, és mert okosak, azt mondanák: »Nem kell rendjel«.

Azért tehát, tisztelt laptársunk, hagyjon ön békét a mi becsületes, megviselt írói frakkjainknak, amelyek csöndesen és megelégedetten lógnak a fogasainkon, s többé-kevésbé hasonlítanak a valóságos excellenciás urak frakkjaihoz. Minek azokat a gomblyukakat piszkálni rajtok?!

Jól tessék engem megérteni, nem valami demokratikus hóbort vagy bohém gõg mondatja velem ezeket (ilyen bogarak nincsenek bennem), hanem egyszerûen az írói világ érdeke, a megóvás a deklasszifikálástól - és mert az írókra nézve fölöslegesnek is tartom a rendjeleket.

Ám, ha egyszer a királyunk azt mondaná: »Olvastam az ön könyvét, és igen jól mulattam vele«, ez bizony nekem is nagy örömet okozna, és egy álló esztendeig lenézném Gyulai Pált.

A SIKLÓ-ESET

Két okból is csúnya és sajnálatos az egész. Elõször sajnálatos az, hogy megtörtént, s hogy éppen a vendégeinkkel történt, akiket egész szívünkkel igyekeztünk jó hangulatba ringatni magunk és országunk iránt. De még sajnálatosabb és lehangolóbb magánál az esetnél azon mód, mellyel a sajtóban tárgyaltatik. Mert ez mutatja, hogy minden érzékünk elveszett. Csak a pártszenvedély sugallta marakodási ösztön nem. Elveszett ugyanis nemcsak az igaz érvelésre való törekvés, de az ország reputációjának kímélése se zseníroz, csak üthessünk azon egyet, akire éppen momentán a fogunk fáj. E kolosszális újságírói cinizmus nem törõdik semmivel a világon, üt, vág poroló pálcájával, ahol egy jól kikefélt posztókabátot lát, ha mindjárt a saját édesapja van is benne.

Így lehetett aztán olvasni, hogy a különben is túlzottan kiszínezett sikló-malõrért Dániel Ernõ a felelõs.

Azt is lehetett olvasni, hogy Vörös László az oka.

Lehetett olvasni, hogy az országban elharapózott rendetlenség és ázsiai rendszer az oka. (Pfuj urak, nem szégyenlik hazájukat rossz hírbe keverni az idegenek elõtt?)

Egy lap össze szidta a gépészt, minek ment hamarabb haza.

Egy másik lap a fûtõnek esett, hogy minek vállalkozott az utasok szállítására. De a boldogtalan fûtõ vigasztalódhat, mert ha nem vállalkozott volna a szállításra, akkor is szidták volna.

Egy harmadik lapnak az az álláspontja, hogy Országh Sándor a fõbûnös, azt kellene fölakasztani. (Országh ugyanis elnöke a sikló részvénytársaságnak.)

Egy negyedik újság, amelynek éppen a rendõrséggel van most torzsalkodása, Rudnay fõkapitányra okád tüzet és mérges nyálat a sikló-afférért. Mert õneki kellett volna elrendelni, hogy a sikló tovább járjon.

Akad továbbá lapvélemény, mely Barkassy miniszteri tanácsost vonta felelõsségre. Hogy mi módon gondolja õ az összefüggést a derék miniszteri tanácsos és a sikló között; az azon örökös titkok közt fog maradni, amiket a gondviselés fönnhagy kutatni az utókornak. A dolgot még az is komplikálja a késõbbi nyomozó tudósoknak, hogy Barkassy több mint egy hét óta valahol a külföldön utazik.

Az összes lapokat át nem lapozhatván, nem lehet tudni, nincsenek-e még többen is megtámadva a sikló-szerencsétlenségért. Például Menelik király vagy Baltik Frigyes evang. püspök.

De Bánffy Dezsõ megtámadtatását ez ötletbõl olvastam. Persze azon a címen, mert az õ vendégei voltak, akiket a baleset ért.

Nos, az összes támadásokból csak ez az egy pszichologikus, csak ezt az egyet érti az ember. Nem ugyan a házigazdai szerepe miatt, mert a házigazda az egész világon csak addig házigazda, míg vendégei el nem távoznak a házából (a házigazdaság végre is nem olyan örökös dolog, mint a delegátusság); hogy aztán a vendégekkel útközben mi történik, arról õ nem felelõs.

De mégis várható volt, hogy Bánffyt megtámadják az újságok. Mert Bánffy az elsõ magyar miniszterelnök, aki a sajtó és emberei iránt bizonyos szokatlan elõzékenységet tanúsított párttekintet nélkül; kitárta elõttük termeit, leereszkedés nélküli magyaros vendégszeretettel odaültette asztalához, összevegyítvén õket a legelõkelõbb elemekkel, bevezette családi tûzhelyéhez, ezáltal is kimutatván, hogy van érzéke annak a nehéz társadalmi problémának meg­oldásához, a magyar arisztokratizmusba belevegyíteni ama sajátos demokrata motívumo­kat, amelyek benne megvannak, törvényeiben, gondolkozásmódjában tért foglaltak, de minden irányban életre kelni nem tudtak. Hát természetes volt, hogy ezt a nemes államférfiút meg kell ezért marni. És éppen az újságoknak. És éppen akkor, midõn az újságírók tiszteletére rendez egy ünnepet a palotájában.

Semmi az. Így kellett ennek lenni. Mert mindig így volt. Ez az örök emberi. Sõt az embereknél szelídebb állatok is úgy csinálják. A jámbor méh is azt csípi meg, aki vele foglalkozik. De az okos kígyó is.

Bánffyt mi ennélfogva nem is védelmezzük. Õ rászolgált erre. Miért nem vitette haza a vendégeket! Vagy ha már nem, legalább be kellett volna az életüket biztosítani a Hegedüs Sándor valamelyik intézetében. De hát Bánffy nem elõrelátó.

Ám, legalább az újságoknak kellene elõrelátóknak lenniök, s néhány bõrhorzsolásért nem csapni olyan nagy riadalmat, s nem akarni mindenáron kompromittálni az országot, úgy tüntetve azt föl, mint egy rend, egy fegyelem nélküli Abderát egy hatodrendû balesetért, aminõk a nagyvárosokban minden lépten-nyomon elõfordulnak.

Hiszen olyan egyszerû és kényelmes lett volna megírni az igazat, hogy a miniszteri palota egyes vendégei az estély után a siklóhoz siettek. A fûtõ azt mondta, a sikló már nem jár ilyenkor. A miniszterelnök vendégei valami extrawurstot akartak. Az ördögbe is, az ember nem szereti, ha akadályt talál, kivált abban az órában, mikor a miniszterelnök vendége. Mindenik azt hiszi, hogy abból a nagy hatalomból õrá is ragadt valami, s még érzi egy darabig, mint a parfümöt, mely a hölgyek hajából áradt ki. A vendégek követelték, hogy a fûtõ vigye le õket. Hencegtek is egy kicsit, még fenyegették is, hogy így-úgy, még õ mer ellenkezni a miniszterelnök vendégeivel!

A fûtõkben pedig tudvalevõleg nem éppen mindig lakozik oroszláni bátorság (rendesen nem a tábornoki karból kerülnek ki), tehát a mi szerencsétlen fûtõnk nem tudott ellenállni, levitte õket, de rosszul, s megtörtént a sajnálatos baleset.

Amibõl azonban nem az következik, hogy nem jó a miniszterelnök vendégének lenni, hanem csak az, hogy nem jó a siklón járni, amikor már nem jár a sikló.

FELELET JÓKAI MÓRNAK

Jókai Mór mesterünk, az írók nagy mogulja, a »Kitüntetések« címû tegnapi cikkemre egy enciklikát bocsát ki, vagyis atyai barackot nyom a fejemre, körülbelül azt akarván kifejezni: »nem úgy van az, amice«, amelyre azonban röviden felelek. Csak egypár szót.

Nem csodálkozom, hogy Jókai nem helyesli a rendjelek felõl táplált nézetemet, vonatkozással az írói mesterségre. Ez egyéni dolog. Elég olyan fát láttam én már, amely szeretett lefelé nõni.

Ami az érveit illeti, azok igen könnyen kiparírozhatók. Õ ugyanis azt mondja, hogy az csak Deák Ferencnek állott jól, hogy az érdemrendeket negligálta. A kisebb embereknél bajos az ilyen.

Én ugyan egyetlen szót se szóltam a rendjelek ellen, sõt elismertem azoknak buzdító hasznos voltát másnemû foglalkozásokban, de ha már a nagyközönségnek írok, és olyan írói presztízzsel, mint Jókai Mór, mégis arra tanítanám az olvasót, hogy inkább Deák Ferenchez hasonlítson, mint Posner Károly Lajoshoz.

Még csak egyet említek ezen kívül.

Jókai azt mondja tárcája végén, hogy rendjelet visszautasítani nem lehet.

Erre mondják azt - így kiált föl -, hogy a legnagyobb szerénység a legnagyobb büszkeség.

De vajon kik mondják ezt? Szókratész, Demkó Pál vagy a Béla király névtelen jegyzõje? Én legalább sohase hallottam, és nem is akceptálom.

Hanem azt igenis mindenkor hangoztatni fogom, hogy vannak bizonyos pozíciók, ahol a személy nem jön számba, ahol a pozíció fényét és méltóságát fönntartani kötelesség, mert a pozíció az utódok öröksége és az elõdök megszentelt piedesztálja.

A BANDÉRIUM

Elámultak a külföldiek: még sohase láttak ilyet. Magok a magyarok se hitték, hogy oly szép lehessen a hódoló menet. A részeket mind ösmerték, ilyet is láttak, olyat is láttak már, de az egész együtt mégis egy nagy meglepetés volt még nekik is, mert utolérhetlen tündérmesébe való valami volt.

Türr István, aki immár nem hoz nekünk puskát (bár inkább elvinne egypár százezeret a nemzeti fegyvergyárunkból!), s aki ott volt a század második félének minden parádéjánál, elragadtatva kiáltott fel, a menetet nézve:

- Ilyet csak a lengyel tudna, ha tehetné, s csak az orosz tehetné, ha tudná.

Az elõbbinél megvannak a pompás történelmi kosztümök, az utóbbinál megvannak a különféle fajok festõi ruháikban.

Maga a király is, ki palotája erkélyérõl nézte a menetet, többször odaszólt a környezetéhez élénken:

- Bámulatos! Ilyet én nem is képzeltem.

Egy-egy csapatnál a bámulat felkiáltásai hallatszottak a királyi környezetben. S maga õfelsége is, mikor figyelmeztették, hogy az elhaladó jászok milyen remekül ülik meg a lovat, elõbbre ment egy másik ablakhoz, mondván:

- Még egyszer látni akarom.

Ez elejtett megjegyzésébõl interpretálták ki (mert a királyok szavai éppen úgy bõvülnek csoda módon, mint a Hatvani professzor subája), hogy a király még egyszer elprodukáltatja az egész menetet. Csak éppen azt kellett még hozzá kigondolni, hogy mikor. Ej hát bizonyosan, mikor a német császár itt lesz. S ez a kis kövér kacsa maradt meg a bandérium után, mely eltûnt, mint egy álom.

Úgy, úgy; eltûnt, szétoszlott, mint a köd, mint egy látomány. Aki nem látta, sohase fogja többé látni, de még sejteni se a szépségét, mert nemcsak a toll nem bírja leírni, de úgyszólván a szem sem bírta befogadni, ami eléje tárult, a szem kifáradt a káprázatos pompában, szinte megrészegedett és tompán, érzéketlenül nézte a vége felé. Jöhettek már a szebbnél szebb leventék buzogánnyal, lándzsával, õskori páncélingben vagy medvebõrös kacagányban. A szem kiállott a szolgálatból, az elme megtagadta a benyomások elfogadását. Csak a nagy fönséges hangulat maradt meg. Az ember úgy érezte, hogy az õsei kikeltek sírjaikból és elvonultak elõtte. Hogy az egész magyar történelem elléptetett a tengernyi sokaságnak közepette.

De hogy mi volt, hogy volt, elmesélni senki sem tudja.

Pedig ugyancsak rá voltak uszítva a menetre a modern kor »fogdmegei«, a fényképezõ készülékek, a város száz pontján. Maga a szép özvegy trónörökösné is egy kis kézi gépecskével dolgozott a királyi erkélyen. De milyen halavány dolgok ezek a valósághoz képest.

A »Vasárnapi Újság« mindamellett siet megmenteni lapjain ezekbõl, amit lehetett és ahogy lehetett. Csakhogy mit ér az, ha saját szemetekkel nem láttátok elõrobogni a hadias kunokat, alacsony nyalka lovaikon, egyszerû dolmányaikban; a Mátyás fekete seregének vitézeit, a nógrádiakat piros dolmányaikban, fekete mentéikben; Báthory Zsigmond korabeli ruháikban a brassói szászokat; páncél ingeikben a Rákóczi-féle szepesi lándzsásokat; Fejér megye párducbõrös vitézeit; Abaúj megye hajporos parókájú Mária Terézia korabeli csapatát; a torontáli perzekútorokat; egy csomó Csokonai Vitéz Mihályt Debrecenbõl; hét vagy nyolc Dobó Istvánt Hevesbõl; - de ki tudná azt mind elszámlálni?

Hát még a csatlósok, hát még az apródok, hát még a lovak, hát még a szerszámok, de hát még a többi...

[MIKSZÁTH NAGYVÁRADI TÓSZTJA]

Tisztelt uraim! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár ránk hagyta Péchy Tamás, hogy mindjárt elõször nem szokás beszélni, én mégis szólok, noha elõször vagyok életemben Nagyváradon. (Közbekiáltások: Elég rossz!) Kérem, az csak forma. Mert a nagyváradiak régi ismerõseim, olyan idõkbõl, amikor nincsenek itthon. Nekem Nagyváradból már semmi se új, csak az üres falak és a tér és a szobor, mely elhagyottan, némán várja szobortársát, kit mi tegnap elevenen kísértünk ide. (Zajos, szûnni nem akaró tetszés.)

Nemcsak az embereket ösmerem, de az apró részleteket is az itteni eseményekbõl, s jeléül érdeklõdésemnek, polemizálni akarok a múltkori Tisza-féle bankettel. (Halljuk! Halljuk!) A múltkori banketten azt mondták Gajári Ödönnek, hogy mióta Tisza Kálmán nem ül a hatalmon, azóta elfogytak mellõle a képviselõk, és Gajári csak maga van már. (Sal Ferenc közbeszól: Én mondtam a múltkor!) Hát nem úgy van a dolog. Gajári t. barátom nagy mester, nem felelt akkor semmit. Gondolta magában, hogy majd eleven képviselõkkel fog argumentálni, és most egy vagon képviselõt hozott ide. (Zajos derültség és tetszés.)

De tisztelt uraim, az különben is mellékes, hogy van-e Tisza Kálmán körül képviselõ sok vagy kevés, vagy egy se. Hát nem közömbös-e, hogy van-e a holdnak udvara vagy nincs? (Zajos tetszés.) Csak hold az azért, és a kellõ pillanatban ki fognak gyúlni a milliárd apró csillagok körülötte, habár némelykor nem is látszanak, azért azok mindig ott vannak. (Zajos tetszés.)

Igaza van Terényi Lajos tisztelt barátomnak, aki rám hivatkozott abban, hogy nemcsak itt, hanem mindenütt híres és tisztelt Tisza Kálmán. Amerre én jártam, mindenütt ott vannak az õ nyomai, és növekszik a nimbusza. Az õ emlékeivel van az ország tele, s ezek az emlékek be vannak futtatva az õ hazaszeretetével. Szegeden azt mondják: »Ezt a várost Tisza építette«. Debrecenben mondják: »Ezt az intézményt Tisza csinálta«. Irányzatok, rendszerek, eszme­áradatok támadnak szerte az országban, amelynek Tisza adott lökést. A törvényben ha valami rossz vagy jó van, mindjárt hozzáteszik: »Tisza csinálta«. Legendárius alak õ már, és szinte a szemünk elõtt látjuk bevonulni a történelembe, mûködésének fönséges boltívezetei alatt. (Zajos, hosszas tetszés.)

Nemrégen két fürdõhelyen voltam. Ischlben azt mondták: »Ebben a hotelben lakott Tisza, mikor a Jansky-ügyben a levélért jött«. Tegnap e teremben így szólott valaki hozzám: »Ebbõl a „Rózsabokor” kocsmából indult ki Bosznia elfoglalása«. De legjobban megragadt eszemben, mikor Elõpatakon jártam, és ott egy hidat mutogattak: »Ez az a híd, mely Tisza alatt leszakadt.« (Zajos derültség.)

Nos, uraim, végre eljutottam, ha az urakon végignézek és végtelen szeretetüket kontemplálom, ahhoz a hídhoz, mely sohase fog Tisza alatt leszakadni. (Nagy tetszés és taps.) Ez Nagyvárad. Éltetem ennek a hídnak a fõoszlopát, Sal Ferencet. (Szûnni nem akaró tetszés és éljenzés.)

[MIKSZÁTH BESZÉDE A BUDAPESTI ÚJSÁGÍRÓK EGYESÜLETE
ALAKULÓ KÖZGYŰLÉSÉN]

Tisztelt tagtársaim! Az idõ elõhaladottsága miatt csak pár szót szólok. Köszönöm a megválasztást, különösen azt, hogy egyetlenegy szavazat sem volt ellenem. Köszönöm és elfogadom. (Hosszan tartó élénk éljenzés.) A sablon ilyenkor az, hogy a megválasztott illõ szerénységgel indokolja és igyekezik kitalálni, hogy miért választották meg. (Derültség.) Én ezt nem teszem, inkább az urak indokolják, akik megválasztottak, dacára, hogy ismernek. (Élénk derültség.) Én csak azt indokolom, hogy miért fogadom el a megválasztást. (Halljuk!) Csak azt akarom bizonyítani, hogy én is ismerem magamat.

Nem az érdemeim vittek e szép bizalmi pozícióra, jól tudom, hanem éppen a fogyatékosságaim. Ez egy speciális eset, s éppen ez sorakoztatta önöket az én nevem körül. Annyira hiányzanak bennem minden más elõnyök, amelyek különbözõ pályára csábíthatnak, hogy világosan meg kell elégednem itt a latifundiumok országában azzal az egy ölnyi földdel, amelyen az íróasztalom áll. (Élénk tetszés.)

Több mint húsz éve élek ezen a kis területen, és nem tartottam azt soha kicsinynek. Legkevésbé tartom annak ma.

Az én íróasztalom az én váram és az én tündérem, megrázkódik olykor, ha magányosan együtt vagyunk, és majdnem emberi hangon szólít:

- El ne menj tõlem egy tapodtat se, mert mihelyt engem elhagysz, mindjárt nem vagy semmi. Elpusztulsz a tömegek szürkeségében! - És én tudom, hogy neki igaza van.

Jó elnök nem tudok lenni (Derültség), mert hisz ez is egyik fogyatékosságom. (Ellentmondás.) De pályám bizonyos fokig kifejezése annak, hogy mint állandó mesterség vétessék a hírlapírás (Nagy tetszés), és ne kétes egzisztenciák alázkodásának vagy a stréberek zajosan csörtetõ átvonulásának a betûkkel barázdált fehér mezõkön. (Helyeslés.) Ez okból érzem magamat jogosítva a választást elfogadni. (Hosszan tartó élénk éljenzés.)

Nem ígérhetem, hogy jó elnök leszek, de igyekezni fogok megpróbálni és azt hiszem, minden elnök társaim és a választmány mûködésétõl és példájától függ. Mert azt olvastam orvosi könyvekben, hogyha egy fehér ember bõrébe beleoperálnak egy szerecsenbõrt, az azon a helyen apránkint fehér lesz és vice versa. (Derültség.) Egyet ígérek, azt hogy hû tagtársuk leszek örökké. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.)

[A BUDAPESTI ÚJSÁGÍRÓK EGYESÜLETÉNEK ELSŐ
HIVATALOS JELENTKEZÉSE]

Méltóságos Igazgató Úr! Budapest, 1896. júl. 22.

A budapesti újságírók indíttatva vannak a régi szükségnek az érzésétõl, hogy kizárólag hivatásszerû budapesti újságírókból külön erkölcsi testületet alakítván, ebben a kartársak állandó illetékes, külön képviseletet és úgy anyagi, mint érdekeik istápolására alkalmas tényezõt találjanak: e hó 12-én tartott közgyûlésükön, megalakították a »Budapesti Újságírók Egyesületé«-t, amely immár meg is kezdte hivatalos mûködését.

Annál a kölcsönös viszonynál fogva, amely évezredes országos kiállításunk és a budapesti újságírók között természetszerûen megvan, kötelességünknek tartjuk méltóságodat mint az országos kiállításunk igazgatóját egyesületünk megalakulásáról tisztelettel értesíteni. Egyesületünk lévén az, amely szervezeténél, az összealkotásánál fogva a budapesti újságírókat erkölcsi testületbe foglalja össze, tisztelettel kérjük, hogy amennyiben országos kiállításunk érdekei is megkívánhatnók, méltóztassék az egyesületünkkel való érintkezést bölcs belátása szerint létesíteni. Biztosítjuk arról, hogy egyesületünk a kiállítást országos és nemzeti ünnepnek tekintvén, érdekeiért teljes önzetlenséggel kész a tõle telhetõ szolgálatok megtételére.

Kiváló tisztelettel lévén a »Budapesti Újságírók Egyesülete« nevében Mikszáth Kálmán, s. k. elnök.

NYILATKOZAT A FOGLYOKRÓL ÉS JÓKAIRÓL

Két lapban is olvastam a »Jókai, Mikszáth és a fogolymadarak« címû közleményt, de nem reflektáltam rá. Azt gondoltam, kánikula van, és ha a fiumei cápa eltûrheti, hogy minden nyáron elõvezetik az újságírók, a Vas megyei foglyok se nagyobb urak.

De most, hogy a Pesti Hírlap is átvette a különben kedélyes ötletkét, kénytelen vagyok nyilatkozni, elõször azért, mert az összes svábhegyi ismerõseim megneheztelnek, hogy abból a tömérdek fogolyból nekik nem küldtem.

Másodszor azért, mert ha a kormány megtudja, hogy ennyire dúskálok a jóban, még el találja tõlem venni azt az évi húszezer forint szubvenciót, amit az »Alkotmány« címû lap szerint azért húzok, hogy a néppárti gyûlések ezernyi sokaságát úgy írom le az összes lapokban, hogy »néhány ember lézengett Zichy Nándor gróf körül«.

És végül azért írom ezt a kis episztolát, mert ami nem igaz, az nem igaz.

Igaz pusztán az, hogy jó barátaink csakugyan küldenek nekünk foglyokat ide a hegyre, s mi viszont küldünk belõle jó barátainknak, minthogy nem lehet õket bebalzsamozni. De légbõl kapott állítás, hogy ilyen pokoli pazarlást vittünk volna végbe a nemes halottakkal, és hogy én olyan tarokk-kubus szerinti háborút folytatnék Jókaival. Ellenkezõleg a rendjel-kitüntetések polémiája óta a legnagyobb békében élünk egymással. Vasárnap délután és este rendesen a nagy Mester tündérszép kilátású verandáján foly a tarokk, miközben kétféle rakéta is van, egy ami Konstantinápolyból idelátszik, másik pedig a Jókai megjegyzéseiben.

A játékban gunyoros, kötekedõ a híres gazda, szidja a szerencsénket, a »körmünket«. »Az ördög vigyen el benneteket, fogtatok valamit.« A vacsora alatt (melyen a Feszty befolyása látszik) ügyes, enyelgõ, szeretetreméltó, de csak addig, amíg eszünk és iszunk. Az elsõ vonakodásnál megmordul, elkezd zsörtölni, duruzsolni:

- Ha már a pénzemet elvettétek, legalább ne hagyjátok itt a boromat, vacsorámat.

Nehéz hazaszabadulni, rendesen összevesz velünk, a végén megszid és azzal a kijelentésével sújt az elmenetelnél:

- Tolvajok! Többet ugyan nem játszom veletek! Ma is kiraboltatok alaposan!

S a hét elején csakugyan nem törõdik velünk, partnereivel, mintha nem is volnánk a világon, ott jár egész naphosszat ollójával, mikroszkópjával, késével a szõlõvenyigéi között, s egyformán megvan az öröme és haszna, ha talál vagy ha nem talál szõlõirtó férgeket, mert ha talál, cikkeket ír róluk, s a honorárium behozza a kárt, amit a féreg csinált, ha pedig nem talál férget, akkor a termésben van meg az öröm és a haszon.

Hanem a hét vége felé, amint közeleg a vasárnap, egyszerre elfordul szíve a természettõl, venyigéitõl, férgeitõl az õ partnereihez. Nagy tanácskozásokat tart Fesztyvel, a szakácsnéjával, a jövõ vasárnapi vacsora alkotásai felõl (a saját fantáziája nem elegendõ ehhez), s már pénteken reggel szétküldi a meghívó, figyelmeztetõ, csalogató, könyörgõ vagy a szituáció szerint fenyegetõ leveleket a partnerekhez, hogy valahogy el ne maradjon valamelyik. A múlt héten hozzám írt levele például így hangzik:

Kedves Elnököm!

Holnapután vasárnap!

Itt lesz Pista!⁷⁹

Lesz malacpörkölt!

Csinálhatsz 4 szólót, 3 ultimót!

Megtraktállak saját termésû fügével.

Mondok neked szenzációs újságot!

Instanciával járulok a kedves feleségedhez, hogy eresszen el!

Csak eljössz!

Látod, szegény Pistának múlt vasárnap „diurnumatlan”⁸⁰ kellett haza fogaskerekûzni. Van benned felebaráti szeretet?

Aztán piros tintával is írok.

Maradok érdemeden is felül szeretõ

igaz közkatonád

Jókai Mór.

Svábhegy, 1896. 14/8.

S ezzel félig-meddig okmányilag bizonyítom, hogy az egész fogoly-háborúzásnak köztünk nyoma sincs, ellenben meg kell vallani, nyomor sincs a Svábhegyen, mert a békének is éppúgy megvannak a maga áldozatai, mint a háborúnak. Csakhogy ezek egyszerû pulykák, kappanok és malacok.

Tudom, hogy a »Pesti Hírlap«-ot legjobban a szenzációs újdonság érdekelné a vasárnapra ígért menübõl. De sajnos, éppen csak ezt az egyet nem tartotta be Jókai. Interpelláltuk, de fölfortyant:

- Majd én ilyen Sobri Józsefeknek árulok el státusztitkokat!

[MIKSZÁTH FOGLYAI]

A nyár folyama alatt kis cikkecske jelent meg az »Új Idõk«-ben, amelyben azt írták meg, hogy Mikszáth és Jókai sok fogolymadarat kaptak ajándékba, s minekutána nem tudták elfogyasz­tani, a maradék foglyokat - egymásnak küldötték el ajándékba.

Mikszáth Kálmán erre az apróságra igen jóízû »Nyilatkozat«-tal felelt a »Pesti Hírlap«-ban, amely nyilatkozatra az Új Idõk megjegyzéseket tett. Most hát Mikszáth Kálmán még egyszer megszólal ebben az ügyben, s a következõ pótnyilatkozatot írta az említett lapba:

*

Tisztelt szerkesztõség! Azt hallom, hogy az urak rácáfolnak a múltkori démentire, melyet az Új Idõk által hozott fogolyversengésre írtam. Az urak azt akarják állítólag bebizonyítani, hogy tõlem hallották a fogolytörténetet, tehát be kell azt ösmernem.

Ej, ej, uraim, higgyék meg, nem tudják mit cselekesznek - mert hogyha tudnák, nem feszegetnék tovább a kérdést magyar nemzeti szempontból. Igen, igen, hiába csóválják a fejüket. Önök szégyenelni fogják, hogy megbolygatták, amirõl én azt mondtam: tagadom. Rám kellett volna hagyni az egészet - ne legyen igaz, ha én azt mondom, hogy nem igaz, s inkább önök szenvedjenek rövidséget, mintsem hogy... De majd sorjában mondom el. Mert az urak nem értik a csíziót, az urak nem tudják, hogy Budapest székváros külterületén nagy fogyasztási adókkal nyomorítják meg a szegény nyaralóközönséget, megbüntetve azt (mint okos államban illik), hogy nem külföldi nyaralóhelyre viszi a pénzét.

Az I. kerületi elöljáróság egy jól kitanított kézbesítõje legott megjelenik a szerencsétlen kiköltözöttnél egy megrubrikázott ívvel, amelyet ki kell állítani a rajta levõ kérdések szerint. Természetes, hogy nálam is megjelent az említett agent provocateur, akarom mondani, kézbesítõ, az ívvel együtt, melybe szerinte azt kell beírnom, hogy mit fogyasztok el cukorban, kávéban és egyebekben. De hát honnan tudhatom én azt elõre? Átolvastam nagy figyelemmel a nyomtatványt, de nem értettem meg. Beláttam, hogy ehhez magasabb intelligencia szükséges. Közöltem az ívet egy éppen nálam levõ tudós akadémiai tagtársammal, aki pedig nagy munkát írt a pénzügyekrõl, az se értette. Boldogtalan állam, sóhajtottam föl, kinek az eszéhez szerkeszted ezen csudálatos köznyomtatványaidat!

- Nem írom alá - mondám kereken a kézbesítõnek.

Lenézõleg mosolygott rám, mint az olyan szamár emberre, aki egy bagatell, egy kicsiség miatt difficilis csupa merõ naivitásból.

- De hiszen kérem, az egész csak egy szokás.

- Gyanús egy szokás!

- Csak éppen azért van az egész, hogy legyen. Forma... tessék elhinni, csak forma.

- Mit gondol, nem lesz semmi kártékony következménye? Mire való voltaképpen?

A kézbesítõ vállat vont.

- Merthogy kérem annak úgy muszáj lenni. Úgy rendeli a törvény.

- Eszerint mit írjak be? Mit gondol?

- Tessék beírni, hogy mit tetszik fogyasztani.

Eldobtam a fölemelt tollat gyanakodva:

- Adó lesz ebbõl, hallja maga!

- Dehogy, kérem alássan.

- Nem csal meg?

- Ha nem tetszik hinni, hát tessék beírni egy font kávét, egy font cukrot, az már csak nem sok, csak éppen annyit, hogy elég legyen téve a törvénynek.

Isten neki, hogy lerázzam a nyakamról, beírtam azon rovatokba, amelyeket megértettem, hogy egypár napi tartózkodásra jöttem ki a Svábhegyre, és elfogyasztok itt egy font cukrot, punktum. Nevettem magamban, arra gondolva, hogyha valaki valamikor megtalálja ezt az ostoba ívet, azt fogja hinni rólam, hogy valami kanárimadár lehettem, aki egy font cukrot fogyasztott el egy nyáron.

De biz azt hamarább megtalálták, mint gondoltam. Négyszer sem nyugodott le a nap a Disznófõ mögött, már nyakamon volt a következmény, ha jól emlékszem a számra, 18 forint fogyasztási adó.

Kiszúrtam szó nélkül, örülve, hogy nem több. Hiszen éppen úgy kihúzhatott volna az érdemes elöljáróság találomra egy nagyobb számot is, mondjuk tizennyolcezer forintot, s akkor nekem legott ki kellene költözködnöm az országból, mert nem bírnám kifizetni. Igazán hálás voltam, hogy olyan kicsi számot lökött rám az elöljáróság, mert mint a kucséber zacskójában bizonyosan összevegyülve kóvályognak fejében az aritmetika összes számai, nagyok, kicsinyek vegyesen, milyen szerencse, hogy kis szám jött ki.

Az én hálámat még az a körülmény se gyöngítette, hogy utólagosan megtudtam, miszerint a Svábhegy verzátusabb lakói nem fizetnek fogyasztási adót. És az természetes, azoknak van egy varázsigéjük, amirõl a többi új lakó nem tud. Õk azt írják be a famózus ív famózus rubrikáiba: Az összes fogyasztási cikkeket Szakál László helybeli kereskedõnél veszem. S ez a varázsmondat megszelídíti a Molochot, a Moloch összecsukja a kinyitott száját erre a szóra, behunyja a szemeit, mintha szenteltvizet fecskendeznének feléje, az elöljáróság eldobja az ilyen okos vallomást, mert az elöljáróság, tudniillik az elsõ kerületi elöljáróság, csak a bolondokra utazik. A balek is Szakál kereskedõtõl hozatja ugyan az élelmi cikkeket, de õ még nem tudja, hogy ezt kell beírni az egyik rubrikába nyolc centiméterre a margótól, három centiméterre a hivatalos ív felsõ szélétõl, a kipontozott lineák harmadikára, s minthogy ezt nem tudja, hát fizessen. Ezen sport, mely a közönség becsapásában kulminál, végre is nem éppen szép dolog. De ha az elöljáróság csinálja, hát végre is hivatalos aktus, és ha komolyan vesszük, csak egy egyszerû reciprocitás. Bizonyosan vannak emberek, akik az elöljáróságot is megcsalják, még talán az I. kerületet is, tehát egészen méltányos, hogy az elöljáróság is megcsalja azokat az õ íveivel, akiket lehet.

Én ebben semmit se találok. Nem is panaszképpen írom ezeket, tisztelt szerkesztõség, mert kinek is panaszkodnám? Az elöljáróságok ellen csak megint elöljáróságokhoz fordulhatnék bélyeges papírokon, prókátorokkal és protektorokkal. - Isten ments ettõl. Hiszen az igaz, hogy az illetõ közeg, aki a vallomási ívet viszi, föl is világosíthatná a becsületes fogyasztót, sõt az a nyomtatott vallomási ív is fölvilágosíthatná - de végre is ez csak az én szempontom (az adófizetõ önzõ szempontja), az elöljáróság egészen más erkölcsi szempontból veszi a dolgot: nem igazságot osztogat õ, hanem pénzt szed össze. Így áll a föladata magaslatán.

Nincs hát nekem semmi panaszom az I. kerületi derék elöljáróság ellen, hanem igenis van panaszom a tisztelt szerkesztõségre, mely éppen ezekben a szerencsétlen napokban teszi világgá, hogy az ország összes foglyait mi ketten esszük meg Jókaival. Látni véli az olvasó, amint azokat nagy döcögõ társzekereken szállíttatja hozzánk a Svábhegyre Radó Kálmán.

A rémület fogott el. Teremtõ Isten, el vagyunk veszve, ha az I. kerületi elöljáróság ezt megtudja. Ha egy font bevallott cukorért annyit kellett fizetnem, mit fognak követelni tõlem az önök által megszámlálatlanul odavetett foglyokért? Arra már az Esterházy-vagyon se lenne talán elegendõ.

Beláthatja a tisztelt szerkesztõség, hogy démentírozni kellett a foglyokról szóló közleményt, s nincs rá eset, ha olajba sütnének is, hogy bevalljam, még ha igaz lenne is, de mikor mondom, nem igaz.

Hagyják, tisztelt uraim, békén azokat a kedves halottakat (tudniillik a kérdéses foglyokat), s ne feszegessék a dolgot, hagyjanak meg engem annál az egy font cukornál, amit bevallottam. Nem olyan ország ez, ahol szabad volna kisütni valakirõl, hogy fogolypecsenyét eszik.

A VÁLASZTÁSOK

Közhit, hogy a parlamentarizmus süllyedõben van nemcsak nálunk, de mindenütt, még Angliában is, és hogy az országgyûlések nívója száll lejjebb, lejjebb. A szolidabb elemek visszavonulnak bizonyos dégoût-val, akik azelõtt méltósággal ültek a tanácstermekben, és mindinkább tért nyernek a stréberek, a kalandorok és haszonlesõk, akik elég ügyesek gazdagság és emelkedés forrásaivá átvarázsolni az egyszerû mandátumokat.

Hát igen, szinte szemlátomást fogy a törvényhozó testületek fényessége és nimbusza; az úgynevezett »legszebb polgári koszorú« nagyon gyanús virágokból van már fonva, s értékét nagyban vesztette a köztudatban. A »tiszta« mandátum fehér holló. Azt a luxust már csak a városok engedik meg maguknak (s azt is csak némely város), hogy valami kiváló embert szemelnek ki képviselõjökül, de ezt se teszik számítás nélkül, mert úgy okoskodnak, hogy az illetõ kiválóság jobban lendíthet a város ügyén és az övékén.

Sok víz folyt már el a nagy francia forradalom óta a Dunán, de azért még nem annyi, hogy a népuralomtól végképp csömört kaphasson a világ. Hiszen még arra nagyon fiatal. Tény pedig, hogy a disztingváltabb elemek, akik elõbb éreznek meg valamit, mint a sokaság, s akiknek ízlése lassankint tért hódít, már kezdenek jóllakni a parlamentarizmussal.

Egy konzervatív úr ismerõsöm adott ennek önkéntelenül hangot tegnap a kaszinóban. Kérdeztem tõle, föllép-e valahol? Mi egyébrõl beszélhetne most az ember?

- Nem - felelte.

- Kár - jegyzém meg.

Végignézett kevély tekintettel, s ez a mondás röppent el dölyfös, elbiggyesztett ajkain:

- Énrám még sohase szavaztak, és nem is fognak.

Éreztem, hogy ezekben a szavakban erõ van és igazság. Imponált nekem ez a mondat és az érzés, mely mögötte van. Az elsõ lázadó szó, de nem az utolsó a parlamenti rendszer komiszsága ellen, és az elsõ undor szavakban kifejezve. Szinte magasabbnak látszott nekem egy fejjel e mogorva fõúr, mint azelõtt. Az ördögbe is, egy ember, aki nem enged magára szavaztatni! Egy úriember, aki nem áll a mértékre, hogy a csõcselék ítéljen fölötte: kell - nem kell, igen vagy nem.

De az efféle jelek mellett (ámbár ezek is elõrevetett sötét árnyékok), kézzelfoghatóbb tények is mutatják, hogy a parlamentekben már nem a nemzetek legjobbjai ülnek. A finomabb lelkû szemérmesebb embereknek kezd derogálni a fórum (jellemzõbben mondva piac) lármája, tisztátalansága, de nincs is meg lényökben az a hajlékonyság (szelíd szót használok), mely a tömegek szeszélyét mindig kész eltalálni és követni, s mely a rossz tulajdonának is hízelegne. Ingyen falusi kerületet ma már Deák Ferenc, a nemzet bölcse, se kapna. S miért? Talán mert a nép romlott? Nem. Azért, mert a jelöltek voltak romlottak, fokról fokra romlottabbak harminc év óta, s a népet is megrontották, egészséges fogalmait megzavarván.

Boldog isten, mily rohamos süllyedés! Harminc év elõtt a nevesebb hazafival szemben meg se állhatott a jelentéktelenebb jelölt. Önként lépett vissza. Mintegy mázsálóra tette magát szerényen a másik mellé, s ha az többet nyomott egy lattal, maga is belátta, hogy az menjen az országgyûlésre. A választóközönség legnagyobb akciója a jelölt-keresésben nyilvánult, azon folyt a viszálykodás hetekig, hogy ki a különb ember, kit kell fölszólítani - maga a választás könnyen ment. Ha valaki pénzt költött, hogy titkolta! Ha mégis kisütötték rá, majd a föld alá bújt szégyenletében.

Egy választással késõbb, már költöttek a jelöltek, de a pénzt az elõkelõbb választók rakták össze lelkesedésbõl, még egy választással késõbb, már nem rakták össze a választók a pénzt, hanem a jelölt költött a saját zsebébõl.

És három évvel utána már akadtak, akiknek a költségét a kormány viselte - de ez nagy titok volt. Párbajok, ha valakire ráfogták. Rá három évre már nemigen titkolták. Még három év múltán már dicsekedtek vele, és akinek a választásához hozzá nem járult a kormány, az olybá tûnt, mintha nem sokat ér õ ember volna.

S amint lekopott a morális érzék a jelöltekrõl, azonképpen süllyedtek a választók, míg végre ott vannak szõröstül-bõröstül jelöltek és választók egyugyanazon bordában szõve, s egymáshoz hasonlítva, mint hosszú együttélés folytán a házasfelek. A kerületek ciklusról ciklusra drágábbak, s a képviselõház valahányszor megifjodik, mindig vedlettebb, korhadtabb, egészségtelenebb.

A jövendõ Házzal foglalkozva, nem minden szomorúság nélkül lehet az idõket megfigyelni. Eddig csak magra lett a Ház folyton gyöngébb, de most a szalmájára nézve is csúnyábbnak ígérkezik. A dzsentri elem elszegényedve visszahúzódik, a szereplõ õsi nevek letûnnek a jelölési hírrovatból, s egy meglehetõsen vegyes társaság látszik zsibongni a porondon. A Ház ornamentális alakjai, akik a couleurt adták, végképp lelépnek a színtérrõl, s velök többé nem találkozunk ottan.

Horváth Lajos nem vállal mandátumot Miskolcon. Ernuszt Kelemen megunta a parlamenti levegõt, Wekerle visszamegy egy meteorszerû szereplés után a büróba, ahonnan jött, Horváth Gyula szintén nem kívánkozik mandátum után, Szapáry Gyula keserû kiábrándulással távozik a népképviselõi pozíciórul, Jókai Mór nem lép föl többet. Az igaz, hogy nem is igen törték magukat utána a választókerületek. Egyetlenegy se szólította föl. Mészáros Károlyért, e különben derék, nagy vagyon hírében álló úrért ellenben majdnem verekedtek a kerületek. Krausz Lajos barátunk is kapott vagy tíz invitációt... Furcsán néz ki belülrõl ez az ország.

De mit kesergünk, a világot végre is nem tesszük jobbá, mint amilyen. Az antiopia venesa télen megváltoztatja a színét, de azért a nyári színével kell venni. A parlamentarizmus is a régi jó oldaláról tekintendõ, csak ideiglenesen változtatja a színét. Jön egy rázkódás, s újra a jó tulajdonai kerekednek felülre. Az angol alsóház romlottsága minden fogalmat meghaladott e század elsõ éveiben, de önmagától elundorodva önmagától reparálta meg magát e sokszor fönséges, sokszor visszataszító testület.

Ami végre is a fõdolog, a szabadelvû párt, az egyedüli komoly magyar politika letéteményese, elõreláthatólag nagy többséggel fog kikerülni az urnából. Bánffy olyan talentum a választásokban, hogy párját alig lehet találni, pedig a helyzet voltaképpen sohase volt oly kedvezõtlen a szabadelvû pártra, mint most, s mégis nagy lesz a többség. Azért mondom kedvezõtlennek a helyzetet, mert a szabadelvû pártnak éppen a legnyugodalmasabb felvidéki kerületei romlottak meg, amik azelõtt egy levélmárkába kerültek (azt a levélmárkát értem, amit Podmaniczky a jelölteket ajánló levélre ragasztott) most izgalmas csaták színterei lesznek. E kerületek megromlottak a néppárt fölburjánzása által, anélkül, hogy ez ellenében megjavultak volna az alföldi kuruc-kerületek. Honnan lesz tehát a nagy többség? Hát a boldogtalan véget ért Szapáry-pártból és az agóniában levõ nemzeti pártból. Maga a vezér is bujdosóban van földetlen földeken, ahogy a választási hírrovatokból kitetszik.

A szélsõbal is alighanem fog veszíteni, noha az alföldi kerületek keményen állnak elveik mellett, mint a szikla. A fõispánok itt némely helyütt nem is próbálkoznak, dacára a Bánffy kérlelhetlen taktikájának: »Ellenjelöltet mindenüvé«.

Egy ilyen alföldi fõispántól azt kérdezte ma az egyik miniszter:

- Nos, mi lesz a választásokkal nálad? Mit bírsz behozni?

- A status quot.

- No, az derék! De persze sok költséggel?

- Egész ingyen, kegyelmes uram.

- No, az derék!

Már éppen a vállát akarta megveregetni, amikor hirtelen elmevillanattal keresztülfutott az illetõ megye képviselõin, s fanyar mosollyal rájött, mit jelent a status quo. Hogy ugyanis egyetlen kormánypárti képviselõje se volt a megyének. E rossz megyék fõispánjainak van a világon a legjobb dolguk, tõlük senki se vár semmi eredményt, nyugodtan csibukoznak otthon, s ha feljönnek is ilyenkor a liberális klubba, csak azért jönnek, hogy fumigáló mosollyal mintegy gyönyörködve nézzék a kollégáik kínlódását. Nyájasan paroláznak a klub termeiben hemzsegõ kerületlesõkkel, s ha valamelyikbõl szavakban tör ki a föllépési furor, kárörvendõ arccal fordulnak feléje:

- Parancsolsz talán egy kerületet?

- Oh hogyne, persze.

A balekjelölt kap rajta, örül, köszöni a jóakaratot. A fõispán belülrõl mosolyog. Õ már tudja, hogy a jelölt öröme tiszavirág, egy éj alatt elhervad; huszonnégy óra múlva fölvilágosíttatván a boldog jelölt, megsavanyodott arccal keresi föl hirtelen szerzett fõispánját kijelentem, hogy nem kér a kerületbõl, s marad kényelmesen a status quo.

A közelgõ választásoknak nincs valami különös excentrikus karaktere, mint volt Szapáry alatt, ki a serdülõ grófokból szedett össze magának egy gyûjteményt. Bánffy egyetlen osztálynak se kedvez, hanem a birkózható elemet fölkarolja innen-onnan. Legtöbb elõszeretettel látszott elõtérbe tolni az író és újságíró világot. A küzdelemben ott lesznek az írókból az eddigieken kívül Herczeg Ferenc, Werner Gyula, Kenedi, Porzsolt, Lipcsey Ádám, Heltai Ferenc, Szõts Pál, az ellenzék újságírói közül Szatmári Mór, Rákosi Viktor és valószínûleg még többen; a zsidók sincsenek elhanyagolva, öt-hat új jelölt közülök is próbálkozik, s mert szívós a faj, a régiek is bizton megmaradnak (a keresztények nem tudják olyan ügyesen megtartani a kerületeiket), a zsidóság tehát okvetlenül megszaporodik, ami nem kis bosszúságot fog okozni elsõsorban a régibb zsidó képviselõknek.

Kettõs kerületekre igen kevés a kilátás. Bánffy két dolgot igyekezett elmellõzni, a kettõs föllépéseket és a paktumokat, az elsõket azért, mert új választás válhatván szükségessé, kétszer korrumpálják a népet, a másodikat azért, hogy a választók szavazási jogait ne alkudják el az egyezkedõ megyei korifeusok. Kettõs kerülete talán csak Wlassicsnak és Vörös Lászlónak lesz. Ezeknél lehetetlen volt megakadályozni, mert a jelen választások alatt ennek a két névnek volt különös vonzó röpte. Mondogatta is Bánffy valahányszor egy-egy küldöttség jelent meg õket fölkérni:

- Ej, hát mindig csak ez a Wlassics és ez a Vörös! Mintha nem is lakna már más az országban!

Kettõs kerülete esetleg Erdély Sándornak is lehet, ha... De errõl a »ha«-ról még ne beszéljünk. Ez különben is a legérdekesebb pontja az idei választásoknak. Jászberényen lesz a millió kíváncsiak szeme. Más érdekfeszítõ helyzet ezenkívül alig is mutatkozik az egész választási ostáblán, ahol még ma csak mintegy nagyjában odavetve állanak a figurák, a bástyák, a parasztok, a tornyok és a futók.

OLCSÓ KERÜLET

Mennyi a keserû panasz minden pártkörben, hogy megdrágultak a kerületek. »Az a gazember Tudomisénky odajött a kerületembe, s 30 ezeret ígért. Nekem nincs több 15 ezeremnél. Biztosan megbukom.« - »Engemet még mindig egyhangúlag választottak meg; egy garasomba sem került. Most sincs még ellenjelöltem, de ha jól nem tartom a választás napjáig ezt az egyhangúságot, rögtön jön a kétszázas deputáció, és nyakamra hozza Wlassicsot; így is biztosra veszem, hogy az utolsó pillanatban lép föl ellenem valami ólálkodó róka, s akkor oda van az öt éven át összekuporgatott befektetési tõkécském.«

Tehát drága a kerület. Pedig dehogy nincs olcsó kerület is! Hogy hol van? Akárhol van. Ha akarom Budán, ha akarom Piripócson.

Persze: azt gondolják, hogy valami kiválóság, tiszta jellem, tizenhárom próbás elvhûség, vagy ezek híján (ezek ti. nem okvetetlenül szükségesek) nagyúri rokonság, magas pártfogás kell ahhoz, hogy olcsó legyen a kerület. Nem, uraim! Ki beszél ma elvekrõl, eszmékrõl, irányokról, meggyõzõdésekrõl és hazafiságról? Talán még a malom alatt beszélnek, de már ott is hamisat kacsintanak a tetejébe. (A pártkörökben Irányi halála óta már szóba sem hoznak effélét.)

»Ravaszok az urak, de mink se estünk a fejünk lágyára: ha õk élni akarnak, mink is élni akarunk; igaz-e, sógor?« Tehát élni! Ez az egyetlen, meztelen jelszó. A fiskális, a bõrgyáros, a vicinális vállalkozó, a szolgabíró, a jegyzõ, de még az iskolában és vagyonában bukott úr is, sõt még a Parnasszusról legurult fûzfapoéta is élni akar. Jobban élni, mint ahogy most él. S hány van ilyen! »Hát ha pedig mink kenyeret és rangot adunk ezeknek a kupcihéreknek (s ez nem a legtriviálisabb megtisztelés): miért ne lássanak el õk is minket egy kis jóval: igaz-e, sógor?« - »Igaz biz’ a’, sógor.« És soha, de soha »nem igaz biz’ a’, sógor«. És csak valljuk be magunk is, hogy tökéletes, kifogástalan, arany igazsága van a komasógornak. Egy hónapig nap nap mellett éljent orgonázni, infámis rossz kortesnótákat gajdolni, porban vagy sárban kicaplatni a vasúthoz vagy a nagypiacra, ott órák hosszáig hallgatni oly unos-unott dolgokat, mint: Deák Ferenc hagyatéka, szabadelvûség zászlaja, közigazgatási reform, hivatalnoki szolgálati pragmatika vagy: külön vám-, pénz- és hadügy, vagy: nemzeti aspirációk, vagy végül názáreti Jézus és revízió - nem valami épületes mulatság a föld népének, föl nem ér egy jó szüreti délutánnal sem, kivált mikor már vagy harminc év óta hallgatja, anélkül, hogy jobb jött volna a rossz helyébe. Még az a szerencséje a jó sógornak és komának, hogy soha nem érti, mirõl van szó (s ez a népies esztétika szerint a »szavalat« legkiválóbb tulajdonsága: aludni lehet mellette), hiszen ha értené, csak nem hallgatna meg életében hússzor, harmincszor olyan hiábavalóságokat. Így pedig: »Aj, beh jó’ beszi’!« »Érti, sógor?« »Érti a turi fenye, de megvigyáztam, hogy még egyszer se köppintett.«

A képviselõjelölt pedig mindezt látja, hallja, érzi, sõt szagolja és tapintja - s mégis lemegy a kerületbe, föláll a hordóra s beszél, beszél, beszél...

Hát hogyne lenne neki drága a kerület!

Lám: nekem olcsó. Ülök a napokban a kávéházban, s újságot olvasok. Képtelennél képtelenebb képviselõjelöltek nevei rajzanak elõttem a betûk halmazában. (Úgy rémlik, hogy egy régi házmesterünkre is ráemlékszem a jelöltek közt; persze: függetlenségi, mert képviselõjelölti közfelfogás szerint ahhoz kell a legkevesebb spiritusz, csak elv kell, mentõl szentebb.) De a legképtelenebb név akkor ötlik elémbe, mikor azt olvasom, hogy a pimpóci kerületben a független választópolgárok Kopogó Menyhártot léptették föl nagy viadallal - és ezt az intézõ pártkör is igen-igen rokonszenvesen fogadta. Kopogó Menyhárt csak én vagyok ezen a kerek 48-as és független földgömbön. S erre ölembe ejtem az újságot, a meghatottság fészkelõdni kezd szívemben, kinézek az ablakon, kikeresek a házfedelek közt egy folt eget, hogy a messzibe bámulhassak, s elgondoljam az életem sorát: ugyan uramisten, hogy jutottam én ehhez a nagy kitüntetéshez? Milyen nagy megtiszteltetés, oh én édes atyám! Hiszen a te nagy alkotásod, a világteremtés szerint ugyanúgy voltunk berendezkedve, hogy az ember a bárónál kezdõdik, de ezt az 1848-iki törvénycikkek megváltoztatták, s ma már az ember - a képviselõnél kezdõdik. Tehát most már én is ember leszek. No, sohase hittem volna. Bámulom az égfoltot, és keresem azokai az érdemeket, amelyek engemet, a szegény poétát, a tántoríthatlan meggyõzõdésû polgár- és elvtársak eszébe juttathattak. No lássuk hát: fiskális nem vagyok; párbajom már évek óta nem volt; pártgyûléseken nem fordultam meg - az asztal alatt; rossz ortográfiájú írást éntõlem soha senki sem látott, tudom: hová kell tenni vesszõt, hová pontot; népgyûléseken sohasem voltam elsõ, mikor szaladni kellett; sohasem találtam föl olyan bölcs mondást, hogy ez s ez a miniszter gazember; nem voltam elsõ a várfokon Buda ostrománál; híres nevû apám sincs; pénzem sincs; sõt még csak adósságom sincs - hát mi ez?

Szaladok a pártkörbe - (éppen igen elegánsul voltam öltözve: akkor kaptam haza a legújabb ruhámat - »a vegyileg tisztító« mûhelybõl); szaladok a pártkörhöz, ti. Kossuth Ferenchez. A pártkör ágyban fekszik; náthás, de lehet vele beszélni. Egy ezer közül kiválasztott, mintafurcsaságú inas utamba áll, hogy õ bejelent, mert anélkül nem lehet bemenni a nagyságos pártelnökhöz. Jól van, Kokó! Addig széjjelnézek. Mennyi alázatos, lihegni is alig merõ várakozó. És ez mind abban jár, hogy a jövõ országgyûlésen megmentse a hazát; megmenti okvetetlenül, nem úgy, mint az eddigi fuserek. Csak õ hiányzott eddig, különben meg volna már az ország boldogsága. Egyikükben ráismerek a szerkesztõségek öt-hat év elõtti rémére, aki akkor abban szaladgált, hogy ami eddig még soha senkinek sem sikerült, sikerült végre neki: föltalálta a kormányozható léghajót, de isten õtet úgy segélje! Végre bejutok. Elmondom, hogy miben járok. Látom: a fogadtatás elég kegyes. Csak az nem tudatik: ki és mi vagyok? (hanem azért a fogadtatás mégis kegyes.) Megmondom. Akkor sem tudatik. Ez jó jel - dobban meg a szívem -: a képviselõjelölt annál kedvesebb, mentõl ismeretlenebb.

Megbeszéljük a jelölés dolgát.

- Tehát ön, Kopogó Menyhért úr, a pimpóci kerület jelöltje. Jelöltségét rokonszenvvel fogadjuk. Beírom, hogy ez a kerület az öné. A lelkes választók deputációja majd föl fog jönni önhöz.

- Kérem... hogy is mondjam csak: nem lehetne lelkes választók deputációja nélkül?

- Miért?

- Annak mindjárt egy százforintos reggelit kell fizetni Szikszaynál.

- Nos?

- Arra nekem nincs pénzem.

- Ni-nincs? hát a zászlók? voksok? fuvarbér? pedig milyen biztos jó kerület. Egész biztos. Több mint biztos, csak egy-két, öt-hatezer forint kell hozzá.

- Tetszik tudni mit: inkább szeretném, ha Bánffy Dezsõ ellen léptetne föl a párt.

- Mit? hisz az az ország legdrágább kerülete.

- Nekem az lenne a legolcsóbb: onnan deputáció sem jönne, oda zászló se kéne, fuvarpénz se kéne, egypár ezer forint se kéne, s csak úgy megbuknám ott, mint a pimpóci kerületben.

És õszinte hálával kell kijelentenem, hogy a Bánffy kerületét a legnagyobb szívességgel megkaptam.

Hát így kell olcsó kerületet szerezni.

A FÖLÖSLEGES LELKEK

Somlóvásárhelyen Meszlényi Pál néppárti és Bamberger Béla dr. kormánypárti álltak egy­mással szemben. A harc heves volt és ahogy mondani szokták, mind a két részre bizonytalan. A választási napon is egyre hullámzottak a sanszok, hol Meszlényi volt felül voksok dolgában, hol Bamberger. Szóval érdekes választás volt, mely mindvégig kellemesen csiklandozta a somlyóvásárhelyi kedélyeket. Szavaztak, egyre szavaztak, s a differencia alig volt jelentékeny. A jó isten tudja, hova fog eldõlni.

Végre kitûzték a zárórát is. Ilyenkor hág az érdeklõdés a legmagasabb fokra. A zárórát kitûzték, s a voksok már csak egyenkint lassan kezdtek csepegni ide-oda, ide-oda.

A számarány Meszlényinek kedvezett: egy szavazattal többségben volt.

- Hajrá, kortesek, fussatok! Még a halottakat is behozzátok!

Sápadt galoppinek hozták meg a hírt a Bamberger hadiszállására, hogy áll a dolog percrõl percre.

Lihegve jött a hírnök:

- Megfogtuk a Klempa szûrszabót, már csak három a kisebbségünk.

Más hírnök jõ:

- Végünk van, Meszlényiek két beteg embert vittek dunyhákban leszavazni; már öt a többségük.

A sápadt jelölt búsan kiáltja:

- Egy országot hat szavazatért!

S ím, ebben a kétségbeesett pillanatban megjelenik egy kék mándlis ember, aki azt mondja súgva:

- Nem vennének az urak voksokat?

- Dehogynem - kiált föl a Bamberger-párti fõintézõ. - Mennyi van?

- Harminc darab.

Harminc darab! Hisz az valóságos kincs. Az maga a mandátum. A jelölt majdnem a nyakába borult az ismeretlen mándlis embernek örömében.

- Mi a voksok ára? - kérdé mohón.

- Biz azok drágák - felelte a mándlis ember -, mivelhogy most õkigyelmék döntik el a dolgot.

- Mibe kerülnek?

- Tizenötezer forintba.

A szabadelvû generálstáb elkezdett tanácskozni. Hát borsos szavazatok, az igaz, tizenötezer forint sok pénz, minden szavazatra ötszáz forint esik, alkudni kell egy kicsit, de ha nem enged az eladó, hát mégis meg kell õket venni. Csak azt kell elõbb konstatálni, hogy jó voksok-e, nem szavaztak-e még le, s van valóban szavazati joguk, mert az efféle emberekkel szemben nem lehet eléggé óvakodni.

- Hol vannak azok a szavazatok?

- Itt a Turiék pajtájában.

- Lehet velök beszélni?

- Természetesen - mondja a mándlis ember -, egytõl egyig jó voks, tessék elhozni a lajstromokat, hogy meggyõzõdjenek az urak. Igaz portékáról van szó. Megkívánom, ami dukál, de különben akkurátus ember vagyok, aki adok a becsületre.

Bamberger emberei utánajártak a harminc léleknek, megvizsgálták a lajstromok után és miután mind a harminc szavazat jónak bizonyult, megadták nekik a tizenötezer forintot és ezzel most már a markukba nevettek:

- Mienk a gyõzelem!

És most minden olvasó azt hihetné, hogy Bamberger lett a képviselõ.

Ohó! Lassan csak. Nézzük csak meg elõbb a másik tanyát is.

Az ellenfél törzskaránál más tervek fõltek ez nap.

Meszlényiéknek száz emberük volt tartalékban, akiket a záróra utánra hagytak.

Miután azonban a záróra többségben érte õket, ekképpen okoskodának:

»Most már a gyõzelmünk teljesen biztos. Már ezekkel a meglevõ szavazatokkal is biztos lenne. De hát még a száz tartalék szavazattal. Az ördögbe is, mire való nekünk ez a száz szavazat? Ami fölösleges, az fölösleges. Tudjátok mit, urak, szakítsunk ki belõlük harminc lelket és adjuk el õket Bambergnek.«

Tetszett a pompás terv az istenfélõ táborban. Egészséges idea pénzhez jutni. Végre is száz tartalék-ember benne van tízezer forintjukba, ha mármost tizenötezerért eladnak belõlük harmincat, mindössze ötezer forint lesz a polgári haszon, s ennyit ez az idea testvérek között is megér.

S így lõn, hogy külön kiszakítottak harminc lelket, s a titokzatos mándlis ember elment õket megkínálni a Bamberger-féle fõhadiszállásra.

És még csak azt se lehet mondani, hogy megcsalta Bambergeréket. Mert a harminc eladott voks becsületesen hullt le az urnába a szabadelvû jelöltre.

Megjegyzendõ, hogy ebben a történetben mindenki jól járt; jól jártak Meszlényiék a 15.000 forinttal, jól járt a mándlis ember, aki megmaradt akkurátusnak és végül jól járt Bamberger is, aki ezek folytán takarosabb, szemrevalóbb kisebbséggel bukott meg.

HOGY LESZ AZ EMBER LÁNGÉSZ?

Ezzel a kérdéssel még keveset foglalkozott a tudós világ. Olyan valamit már régóta hirdetnek a lapok apróhirdetései közt, hogy franciául megtanít itt és itt (Dob utca 22. sz.) ez és ez nyolc hét alatt, szépen írni megtanulhat az ember negyvennyolc óráig, lángésznek lenni azonban nehéz mesterség. De már ennek a nyitja is ki van találva.

Mi kell hozzá?

Talán egy egyetem, mely kifejlessze az elmét. Ugyan, hagyjátok a pokolba az egyetemet. Talán egy könyvtár? Dehogy. Mindössze egy fõispán kell hozzá. Hiába rázzátok hitetlenül a fejeteket. Igen, igen, egy jó fõispán.

X barátunkat leküldték egy Pozsony vidéki városi kerületbe. A miniszter pártolólevelet írt a fõispánnak, választassa meg, ha lehet.

A fõispán megnézte a fiatal X urat és megtetszett neki. Csinos megjelenésû gentleman különben is. Mindjárt pertu szólította.

- Megleszel. (Az mindig jó jel, ha a fõispán pertu szólítja a jelöltet.)

A csinos megjelenésû fiatalember hitetlenül mosolygott erre a kijelentésre.

- Mennyi pénzt adjak az alkotmányos költségekre?

- Ingyen leszel meg.

A csinos megjelenésû megrázta a fejét:

- Tréfálsz, méltóságos uram?

- Nem szoktam tréfálni. Ez egy romlatlan város. Itt ingyen választják meg a zseniális embert.

X úr arcára kiült a mély búbánat.

- De hiszen nem vagyok zseniális. Azt énrólam senki sem mondta.

- Majd az leszel - mondta a fõispán jóslatszerûen. - Az éntõlem függ.

- Tõled, méltóságos uram? Ugyan ne méltóztass belõlem bolondot csinálni.

- Van énnekem, öcsém, olyan könyvem, hogyha te azt elolvasod, reggelig te leszel ebben a városban a legnagyobb talentum.

- No, azt szeretném én látni.

A fõispán kinyitotta az asztalfiókját, s egy kis könyvecskét nyújtott át a jelöltnek. A füzetke nem volt nagyobb, mint azok a régi daloskönyvek, amiket a zsebébe tehetett az ember. Amint föllebbentette, X úr látta, hogy nem nyomtatott könyv, hanem írott.

- Ez a tudás könyve, barátom.

- Mi van benne?

- Az összes itt lakozó családok curriculum vitae-je. Holnap elkezded a látogatásokat. Itt van ni, üssük föl valamelyik lapon. Ez itt a 628-ik házszám. Mikor a 628-ik házszám alá érsz, megállsz a kapu alatt, és elolvasod az instrukciókat, és a szerint viselkedsz és csevegsz odabent. Lássuk például mit mond a 628-ik házszámról. (Olvasni kezdte.) »Hellner Jakab rézöntõ, nagy tisztelõje Kossuth Ferencnek, különben bigott katolikus. A leánya szépen énekel és a színpadra készül, a felesége rajong a Jókai regényeiért.« Nos, kezded-e már érteni?

- Igen, igen, most már dereng elõttem.

- Hát az Isten áldjon meg. Indulj meg holnap a könyvecskével házról házra.

X úr szót fogadott. Megindult másnap, kezdte mindjárt a megyeház szomszédságában álló háznál, ahol egy ügyvéd lakott. A »Tudás könyve« ezt írta itt elõ:

»Kovásy Pál ügyvéd, nagy vadász, tavaly medvét lõtt Máramarosban. A Jogtudományi Közlönyben 1893-ban egy értekezése jelent meg a „telekkönyvi eljárásról”. A felesége Szabó Erzsébet, híres a befõttjeirõl, a királynénak is küldött belõlük; fiúk, Aladár, törvényszéki joggyakornok, szenvedélyes párbajozó.«

X úr átolvasta a kapu alatt az illetõ passzust és au fait lett mindennel. A »nagyságát« a konyhában találta, aki igen röstellte és mentegetõzni kezdett. X úr azonban sietett megjegyezni:

- Talán éppen a befõzöttjeivel foglalkozott nagysád, amiket az udvarnál is hallottam emlegetni?

Kigyúlt õnagysága arca az örömtõl, s majdnem az ölében vitte a vizitszobába az érdekes vendéget, aki ilyen csodálatos hírt hozott.

Az öreg ügyvéd bácsinak is jólesett, mikor az óraláncán csüngõ medvefogat látva, meg­kérdezte, hogy nem-e a híres máramarosi mackó foga, akit õ tudott ki az árnyékvilágból? - Hát még a jogtudományi közlöny értekezése! - Az öregúr majd a bõrébõl bújt ki, s rohant elõhíni a fiút, hogy a nagybecsû vendégnek bemutassa. A nagybecsû vendég kordiálisan, majdnem ismerõsen nyújtotta a kezét az úrfinak:

- Nini ni, maga az a híres vasgyúró?

Általános volt a meglepetés. X úr az egész családot faszcinálta, s mikor eltávozott, a kezüket csapták össze.

- Ilyen tájékozottság! Ez meseszerû, ez csodálatos! Ez aztán az igazi lángész!

Mire X jelölt úr bejárta az egész város kiválóbb családjait a könyvecske utasításai nyomán, csak egy nézet volt róla, melyet hirdettek, melyre esküdtek, hogy ekkora talentumot anya még nem szült; meg kell hajolni elõtte, és meg kell választani egyhangúlag.

Azért ér sokat egy jó fõispán, csakhogy még egy naiv város is kell hozzá. Az ember nem is tudná megmondani, melyik a ritkább.

A POÉTA JELÖLTSÉGE

Minden választásnak van külön története. Azaz két története. Amint a bukott jelölt panaszolja, és ahogy a gyõztes beszéli. Ez elõadások kevésbé variálnak; ha a kormánypárti jelölt hasalt el, annak a vármegye lanyhasága az oka vagy a választási elnök együgyûsége; ha pedig az ellenzéki szenvedett vereséget, akkor kiugrik a »Hallatlan Erõszak«, ez a régi jó ismerõsünk az országgyûlési beszédekbõl... Csak abból az egyetlen okból nem bukik soha senki, hogy véletlenül a másiknak több szavazója volt.

S ezek csak a harcoló jelöltek történetei! De hát még azoké, akik el sem jutnak a csatáig, hanem elmaradoznak útközben? Tessék nekem elhinni, hogy ezek közt vannak a jó témák.

Ilyen szerintem a poéta jelöltsége is. Hogy melyik poétáé? Megmondjam? Nem, nem, meg találna haragudni.

Nem szõke fürtös ifjú, amilyennek a poétát képzelik, ha nem tagbaszakadt, haragos arcú, torzonborz bajuszú öregúr, szigorú, szúrós fekete szemekkel. »Beretvált tigrisnek« hívják ismerõsei a háta mögött, mert ha igaz, hogy mindenki hasonlít valami állathoz, úgy õ csakugyan a tigrishez áll közel. De e tigrisbe egy fülemüle lelke jutott.

Kétségkívül különös ember, egy itt felejtett õslény egy jobb, tisztább korból, de azért a század végének a szele játszik az õ deres fürtjeivel is. A stréberség, ez a borzasztó járvány, egy gyenge pillanatában inficiálta a kiberetvált tigrist is. Elkezdett a fejében motoszkálni, hogy õ maga is föllép képviselõnek.

Egy napon, néhány héttel a választások elõtt, fölkeresett a vén tigris.

- Tudod-e, miért jöttem? - kérdé egészen összetörve, nyöszörgõ hangon.

- Bizony nem tudom!

- Képviselõ szeretnék lenni - mondá és a füléig pirult.

- Képviselõ? Te és képviselõ?

Felfortyant, indulatosan fölemelte a nagy kezét.

- Miért ijedtél úgy meg? Azt akarod mondani ugye, hogy nem helyesled? De nem erre nézve jöttem tanácsot kérni. Ott akarok ülni és törvényeket hozni, punktum. Elég sokat szenvedtem már és mérgelõdtem az ostoba törvényeiteken, amiket ti hoztatok, most már én akarok hozni hogy, mások is szenvedjenek és mérgelõdjenek az enyéimen.

- Jól van, jól, öreg, de legalább ne haragudj. Mondd meg egyenesen, mit akarsz tõlem?

- Csak arra az egyre taníts ki, milyen lépéseket tegyek?

- Hát mindenekelõtt, melyik párton akarsz föllépni?

Ez a kérdés megzavarta.

- Melyik a legjobb? - kérdé gyermeteg kíváncsisággal.

- Temperamentum dolga, nekem a mi pártunk a legjobb...

- Becsületedre mondod?

- Hogyne!

- No, hát akkor a te pártodra lépek, de már most mit kell tennem elõször?

- Eredj el Bánffyhoz!

- Ki az? - kérdé egy vizsgálóbíró szúrós tekintetével.

- Hát a miniszterelnök.

- Hm. És hogy kell oda elmenni?

- Frakkban vagy szalonkabátban.

- Kesztyûvel?

- A kesztyû sem árt.

- És a nyakkendõ?

- Lehet fekete is.

Roppant meghosszabbodott az ábrázata, s a két bajuszszárnya, mint két mókus fark mozgott ide-oda. Izgatottan járt fel s alá jó darabig, egyszer az izzadó homlokát is megtörülte a zseb­ken­dõjével, aztán hosszasan gondolkozott, végre nagy ímmel-ámmal kezdte az ellenvetéseit:

- Az nagy úr nekem. Hallod-e, nagy úr az. Nem beszéltem én még soha nagy úrral, nem is jó velük cseresznyét enni.

S behunyta a tiszta, értelmes szép szemeit, és a karjait leeresztette csüggetegen lábszáraira, a nyakát behúzta a válla közé. Szegény vén tigris olyan félénknek, gyámoltalannak látszott most.

- Ne, ne - szólt alázatosan, szelíden - ne kívánj te tõlem ilyen áldozatot!

Vállat vontam.

- Ha olyan gyáva vagy, mit bánom én.

- Nono (s egy percre nekibátorodott, felemelte a tigrisszerû fejét kevélyen) nem vagyok gyáva, és el is megyek, de mondjál valami kisebb urat... No tedd meg, gyerekem (mert te csak gyerek vagy hozzám képest) a kedvemért.

Olyan szépen kért, hogy nem állhattam ellent.

- Hát eredj el legalább Podmaniczkyhoz!

Láttam az ajkmozgásán, hogy még szólni akarna (alkalmasint, hogy még Podmaniczkyból is lelicitáljon), de mégse tette és egypár nap múlva csakugyan fölkereste Podmaniczkyt, akitõl elégedetlenül tért vissza, mert örült ugyan és igen helyeselte a poéta föllépése szándékát, de kerületet nem adott neki.

»Te tudod legjobban, édes barátom, hol léphetsz fel, hol van talajod és nexusod - azt magadnak kell kieszelni.«

A kiberetvált tigris álmatlan éjjeleken át töprengett, hogy hol van neki a talaja? Nézte a mappát, nézte, nézte, majd megvakult bele, de nem talált egy körömhegynyi talajt sem, ami az övé lenne. Ostobaság! Hiszen õ az egész országnak dalolt ötven esztendõn át, és most azt kérdezik: hol van a talaja? Hiszen az egész Olimpusz az övé! Vigye el az ördög! Az Olimpuszt a görögök elfelejtették benépesíteni szavazó polgárokkal! Haragudott, zsörtölõdött. Hát szokás a fülemülétõl kérdezni, melyik bokorból való? Mindenikre lerakhatja a fészkét. És megint csak nézte, nézte ennek a nagy Magyarországnak a mappáját, és a mappa hidegen, idegenül terpeszkedett el elõtte zöld, piros és kék vonalaival. Hogy futnak összevissza ezek a bolondos erek, folyamok, vasutak, szõrös hegygerincek, és egyik se nevet rá...

De nini, csakugyan kicsattan ismerõsen egy szó, mintha mondaná: Idenézz, »beretvált tigris«, én vagyok a Mártonfalva.

Ohó! Itt vagy? Téged kerestelek. De jó, hogy összeakadtunk, a téma és a költõ. A beretvált tigrisnek ugyanis van egy remek költeménye »A mártonfalvi réten« címmel, és íme, a mappán ott villog ki valahol Békés megye közepérõl ez az ismerõs szó »Mártonfalva«.

A »tigris« odadöfött ujjával a békési falura: »Itt lépek fél«, s ment re bene gesta a végrehajtó bizottsághoz, hogy van már kerülete: csak az a kérdés, neki adják-e? Szepegett egy kicsit, hogy nem adják, pedig valami ösztönszerû bizalma volt hozzá, hogy õt ott megválasztják.

- Hol van a kerület? - kérdik a végrehajtó bizottságban.

- Békésben - felelte a poéta félénken.

Minden arc kiderült. Persze, hogy odaadják. A végrehajtó bizottság tiszteli a hagyományokat, s ha már a Harruckernek olyan olcsón kapták egyszer Békést az aerariumtól, õk sem fösvénykednek Békéssel.

Podmaniczky megveregette a »beretvált tigris« vállát:

- Csak eredj, eredj, édes barátom, és választasd meg magadat.

Az öreg poéta boldog volt (világfájdalmas versei merõ ostobaságnak tetszettek elõtte e percben), hazament, levelet írt expressz a mártonfalvi jegyzõnek, hogy õ az, aki a »Mártonfalvi réten« címû költeményt szerzette, egyszersmind õ a szabadelvû párt jelöltje e kerületben, minélfogva e szívének kedves községben akarja megkezdeni a bemutatkozást (ezt a becsületes szót használta), írja meg a jegyzõ úr, él-e ott iránta hazafias kegyelet, s lehet-e kilátása?

Térült-fordult a posta, rátalált Mártonfalvára, és elhozta onnan a nótárius úr válaszát is: »hogy ott minden kész, szeretet várja, s a gyõzelem kimaradhatatlan, csak tessék jönni, de a circumstantiák nehézségeinek kellõ mértékbeni eltávolítására kívántató eszközök igénybevételi szándéklatainak szem elõtt való tartása mellett.«

Gyõzedelmes lobogtatással hozta hozzám a levelet.

- Itt van a válasz.

- Jó?

- Elég jó, de mit jelent a végén ez a szamárság?

Elolvastam és visszaadtam neki.

- Ez azt jelenti, hogy pénzt vigyél magaddal.

Szemkarikái tágra nyíltak a csodálkozástól, a szája is nyitva maradt.

- Lehetetlen, hogy azt jelentené. Ne izélj!

Elemeztem neki a rejtélyes mondatot, alkotmányos magyarázatokat beleszõve, mire megadta magát.

- Hát majd viszek.

- Mikor szándékozol indulni?

- Talán szombaton, de még nem határoztam el magamat egészen. Mit gondolsz? Menjek?

- Mit tudom én? Azt hiszem, mindenekelõtt az a fõ kérdés, hogy van-e elég monétád a választáshoz?

- Pénzem nincs - felelte õ -, de szombatig még szerzek... Mindenesetre szerzek szombatig - tette hozzá.

Majd valami borulatféle vonult át magas, ráncos homlokán, s két karját tûnõdve fonta össze a mellén:

- Mi a nézeted, mennyi pénz kell?

- Az a körülményektõl függ - feleltem -, te mennyit remélsz kapni?

Zavartan, kelletlenül rázogatta csontnyelû esernyõjét, mintha abból kellene kipottyannia a szükséges összegnek.

- Hogy mennyit? - (Fázékonyan vonogatta a vállait ide-oda.) - Magam se tudom. Mit nézel rám úgy? Bizony isten nem tudom. Végre is attól függ minden, hogy milyen kedvében lesz a Nagy Miklós.

- Miféle Nagy Miklós?

- Ej, hát a Vasárnapi Újság Nagy Miklósa!

- Nem értelek. Hogy jut ide Nagy Miklós?

- Hogy? Hiszen tõle akarok kérni elõleget.

- Megbolondultál - kiáltottam fel kacagva -, oh, ember, ember! Hát mit adhat neked a Nagy Miklós?

- Azt gondolom - felelte fönséges komolysággal és nyugalommal - ha nagyon meg találom szorítani, hát kinyomok belõle vagy száz forintot.

*

Csitt! Egy szót se szólj többet, jó poéta! Eredj haza, vén mamlasz, aki egy tisztább korból származol, s lelkedet még nem érte a gyakorlati élet piszokja. Ki jársz-kelsz e mindenféle zsírral megkent planétán, de csak az eget látod az õ csillagaival. Ne mozdulj odúdból egy tapodtat sem, ha ennyire járatlan vagy a képviselõség mesterségében, ne nyúlj hozzá, kérlek, a legprózább prózához a világon, és ne keveredj miközénk. Kár volna érted. Álmodjál, beretvált tigris, álmodjál, és ha valaki fel akar ébreszteni, vágd hozzá a kalamárisodat! Hanem engedd meg, hogy leírjam az esetedet, amelybõl egy szó sincs költve, hadd bámuljon rajtad a közönség, és hadd emlegessenek az unokáim is, mondván: »A mi boldogult nagyapánk még beszélt, érintkezett egy ilyen ártatlan naiv emberrel a XIX-ik század utolsó éveiben.«

[ELŐSZÓ AZ EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA

AZ 1897-ES ÉVRE C. KÖTETHEZ]

(Singer és Wolfner kiadóhivatalának)

Fogaras, október 23. 1896

Kaptam a sürgönyöket, már a másodikat, hogy az elõszó a körmünkre égett, hogy küldjem postafordultával, hogy már úgyis az utolsó,⁸¹ a tizedik.

Hát én hiszem, hogy sürgõs, de nekem is sürgõs dolgom van. Ha ezt a négy-öt napot föl nem használom, mandátum nélkül megyek haza.

Itt még sok igazítanivaló van. A városiak apprehendálnak, hogy igen keveset tartózkodtam köztük az ötéves ciklus alatt.

Mondtam nekik, hogy idejövet éppen egy olyan kerületen mentem keresztül, ahol viszont azért neheztelnek a képviselõre, hogy mindig a kerületben ült, ahelyett, hogy az országgyûlésen lett volna.

- Igen, igen - jegyzé meg a pártelnököm -, de legalább egyszer mégis el kellene jönni a forráshoz, ahonnan az erõt meríti az illetõ.

Hát erre is vissza tudtam vágni:

- Hol látta azt, kedves bátyámuram, hogy a patak a maga forrásához jöjjön? Csatangol szerteszét, de vissza nem jön.

A városiak végre is jó emberek, lehet velük beszélni; azonfelül többnyire pertu pajtásaim; de a falvak! A falvaktól fázom egy kicsit. Itt már képtelen vagyok a riposztokra, ha valami közbeszólással felém találnak suhintani. Az összes tudományomat éppen most szedem be, fel s alá járva a szobában; két napja magolom az elmondandó román beszédemet:

»Fratilor allegatori! Mulcamesce que meace primit qua candidat de deputat...«

Itt van ni! Már megint kiesett egy szó az eszembõl. Hogy melyik? Csak az egészrõl tudom mit jelent: »Köszönöm nektek választótestvérek, hogy elfogadtatok engem képviselõjelöltnek«, de hogy melyik közüle a »köszönöm«, melyik az »elfogadtatok«, nem vagyok a megmondhatója. Nem képzelhetik, kérem, milyen keserves munka! Vagy a szavakon volna több gumiarábikum, vagy az emlékezetem tábláján. És mégis meg kell lenni. A fõispán is, a kortesek is azt hajtogatják: »meg kell lenni; valamit neked is tenned kell a népért«. Hiszen belátom. Tanulok is, csak úgy csurog rólam a verejték: Mulcamesce qua meace primit... De legalább önök ne háborgassanak a sürgönyeikkel. Miképpen jut eszükbe olyasmi, hogy én most elõszót írjak az Almanachba?

Hivatkoznak a táviratban írói reputációmra, a közönségre, amely mohón várja az elõszót. Igen, igen, a hálás közönségre! Képzelem, milyen türelmetlenül csoszog már. Ígérik, hogy csak most az egyszer küldjem még el a kéziratot, ezzel letelik a tíz év (amennyit ígértem), s sohase kérnek többet. Figyelmeztetnek, ne csonkítsam meg az utolsó évben a virtust - tízszer írni ugyanazon témáról.

Ah istenem, olyan kábult a fejem. Nem is tudom, én vagyok-e én? Igazán én írtam volna önöknek a tíz elõszót?... Most hozza a hírt a hajdú, hogy az egyik zászlómat letépték és összetörték az idevaló magyar vargák, és hogy száz oláh vokssal most már többet kell behoznom. Lesz ami lesz; nem tesz semmit! Csak kérem, ne sürgönyözzenek többé, akár én vagyok én, akár nem én vagyok. Mert itt ilyenkor, a választás alatt, a sürgönyök, amiket kapok és küldök, sajnos nyílt titkok. Egy szót se, egy szisszenést se, kedves Singer és Wolfner urak! Isten ments, ha itt kisülne, hogy én vagyok az a bizonyos ilyen nevû író, aki húsz éve mûvelem jól-rosszul a magyar faj nyelvét, kultúráját. No, csak az kellene nekem! Még majd azt találnák mondani:

- Mit akar itt az úr? Miért nem megy követnek azokhoz, akiket szolgál, a magyarokhoz?

Jaj! Mindjárt a föld alá süllyednék szégyenletemben; jaj de meg volnék akadva, mert a feleletben vagy magamat kellene lekicsinyíteni, ami nem jó volna rám nézve, vagy a magyarságot kellene leszólnom, ami nem volna igazságos. Hiszen végre is elég szép a fajunktól, hogy Jókai Mórt megválasztja olyan tiszta magyar helyen, mint Karcag, azt a Jókai Mórt, aki hatvan éve szerzi a dicsõséget a magyar névnek. Mi ehhez képest az én húszéves munkásságom? Semmi. Ha kiszorultam a magyarok lakta vidékrõl, hát kiszorultam, punktum! Végre is ki tehet arról, hogy nincs elegendõ kerületünk, vagy hogy annyi nagy emberünk van? Az egyik a Kossuth szemeit fogta be, hát azért jár neki a mandátum, a másik a Tisza ablakait verte be, megilleti a polgári koszorú; a harmadik aktivus államtitkár, a negyedik az államtitkár unokaöccsének a sógornõjét vette nõül. Mindnyájának megvan a becsületes jogcíme. Nem vagyok bolond, hogy be ne lássam, mert ha be nem látnám is így lenne.

Olvasom, hogy Ernuszt Kelemen se jön be most a Házba, se Horváth Lajos, se Teleszky, se Csernátony, pedig ezek is jó magyarok... de, amint mondom, kevés a kerület, és sok a nagyember, aki ezeket kiszorítja.

Ami engem illet, oh én egy csöppet se panaszkodom, örülök, hogy élek. Hiszen elég jó hely ez, jó emberek, és nem is állok rosszul, kivált ha sikerül az oláh dikciót betanulnom, s ha önök a sürgönyeikkel és az írói voltomra való hivatkozással el nem rontják a sanszaimat.

Egypár községem már most is kezd gyanakodni, hogy a jó hangzású nevem Mike - szath (románul: kis falu) csak erre az alkalomra van fölvéve. Ez a néhány község nyilván ellenem fog szavazni, ámbár éppen ma reggel tanácskoztam a tisztiorvossal, nem üthetne-e ki e falvakban 27-ikére a trachoma (az egyiptomi szembetegség), úgyhogy hivatalosan eltiltassanak a bejöveteltõl a választás reggelén.

A doktor azonban difficilis ember, nagy szamár és méghozzá német, nincs alkotmányos érzéke. Nem forszírozom nagyon, mert nincs nagyobb baj. Azt hiszem megleszek, de addig még sokat kell bíbelõdni, s éppenséggel rá nem érek az elõszó megírására. Hová gondolnak, az istenért? Még ha ráérnék se volna szép és illendõ, hogy míg itt engem a románok választanak, azalatt is a magyarokat mulattassam.

A viszontlátásig uraim, amikor megint öt évig leszek az önöké.

Mikszáth Kálmán.

Ui. De nehogy ezt a levelemet közöljék le aztán bolondságból elõszónak.

M. K.

[BESZÉD A BUDAPESTI ÚJSÁGÍRÓK EGYESÜLETE HELYISÉGEINEK FELAVATÁSÁN]

Mélyen tisztelt uraim! A velem szemben ülõ Hieronymi Károly õexcellenciája azt állítja, hogy Angliában csak az ebéd legvégén szokás tósztozni. Az én tapasztalásom ellenkezõ. Azt hiszem, a pogány vallásból van átvéve, hogy amikor ebédhez ülnek és elõhozzák a tûznek, napnak és földnek közös produktumát, a keresztény népek egynémelyikénél imádkoznak. Nem tudom, mely népeknél van ez még meg, de azt tudom, hogy ezen imádság szokásban van a mi bankettjeinken, csakhogy idõk jártával az ebéd közepére csúszott (Derültség.), amikor is, ha mi magyarok többen vagyunk, az egyik föláll, és az elsõ poharat a magyar királyra üríti. (Lelkes éljenzés. A társaság tagjai fölállanak.) Ezt teszem én is e percben, bár nem azért, mert nemzeti szokás. Hiszen azon testület nevében beszélek, amely a szokásokat sokszor hagyja figyelmen kívül. Teszem azért, mert élõ szívek élõ érzése e szokást ebben a szerencsés korszakban megújította, megszépítette, úgyszólván megszentesítette. Ha nem volna is szokás, ezen szerencsés nemzedék alatt kellene kezdõdnie. Az isten éltesse Magyarország apostoli királyát és a felséges királynét, második szent magyarországi Erzsébetet. (Hosszas, lelkes éljenzés.)

És most, t. uraim, engedjék meg, hogy egy másik kötelességet teljesítsek, mintegy jelezve, milyen alkalomból gyûltünk itt össze. Nem történt semmi világraszóló esemény, hanem a mi életünkben mégis jelentékeny: újonnan keletkezett klubunk helyiségeit nyitottuk meg. Gondoltuk magunkban, egy víg napot csapunk most; csinálunk egy vendégséget. De ennek kellékei közt ott foglaltatik a vendég is, tehát mindenekelõtt hívjunk vendéget, hívjuk meg a jó barátainkat. Jó barátaink? Hát vannak nekünk jó barátaink? (Derültség.) Nekünk, kik harcban állunk mindenkivel? Már apáink, nagyapáink is harcban állottak és ellenségeket szereztek örökségül. Nekünk, akik lapjainkon keresztül egymást is paskoljuk (Derültség.), és csak abban a kis zugban szabad egymást szeretnünk, amelynek éppen megnyitását ünnepeljük.

De ha nincsenek barátaink, hát elgondolkoztunk, hogy mink van. Hát mink is van? Vannak témáink, akiket szeretünk. (Derültség.) Hívjuk meg tehát a témáinkat (Élénk derültség), a magyar közélet kimagasló csúcsait!

Nem »flanc« volt ez tõlünk, sem nem nyárspolgárias hiúság, hogy ezen nevekkel ékesítsük szerény lakománkat, hanem szívbeli szükség, mert e hatalmasokban, kik asztalunkat körülülik, ott ünnepeljük a mi munkánkat, a mi izzadságunkat is (Tetszés.); az õ nagyságukban benne van, mint a forgalomban levõ aranyban az a vegyi rész, amely õt keménnyé és forgandóvá teszi. (Elénk tetszés.) Isten hozta szegényes asztalunknál! Magyar vendégszeretettel osztjuk meg önökkel, ami tõlünk telik. Örömmel tölt el, hogy oly számosan jelentek meg; örömünket nem kis mértékben emeli az, hogy a kormány összes el nem foglalt tagjai megjelentek. (Élénk éljenzés.) Poharamat a jelenlevõ miniszterekre emelem. (Hosszas, élénk éljenzés.)

NYITRA, DRÁGA NYITRA

A tótság meg van mentve - akár terem már krumpli, akár nem. Sõt ha a fazekak drótozása is megszûnnék a világon - quod Deus avertat - a felvidék megélhetése biztosítottnak tekinthetõ. Mert hiába terem Magyarország egyéb dús földjein repce, acélos búza, ha választási elnököket csak a felföld bír adni.

Nyitra, drága Nyitra, mit beszél felõled a bolondos tót rigmus, hogy mikor még nyíltál... Hiszen most nyílsz te valójában, ez a te virágkorod!

Ha valaki azt mondja, hogy nyitrai születés, az ember szinte csettent rá a nyelvével: »De jó volna választási elnöknek«. Nincs az a képviselõ Magyarországon, aki nem óhajtana magának nyitrai választási elnököt (persze pro) - sõt ha a külföldön is híre megy a nyitrai remekléseknek, a nyitrai gyerekeket pici korukban elhordják szerteszét a világ alkotmányos országaiba (mint ahogy a genfi leánygyerekeket bonneoknak) a kormányok vagy a dinasztiák, hogy választási elnököket neveljenek belõlük.

Mert megengedem tisztelt olvasóim, hogy korrupció a választásokban a hamiskodás, az erõszak és brutalitás, de a lelemény jogosult. Oh hogyne? Ki akarná kizárni valahonnan az isteni leleményt, az elme egy kipattanó szikráját? Ha mindenütt helye van, bizonyára helye van a választásnál is, s ha tekintetbe vesszük, hogy a másik párt is leleményes (ha pedig nem leleményes, hát mért nem leleményes?), vitézi párbajnak tekintendõ az egész dolog (ti. az a része, mely a választók akaratának különbözõ kidomborítására irányul), s minden fifika csak egy tempó, amit egy más tempóval ki lehetne parírozni.

Mert azt kell venni, kérem alássan, hogy minden Nyitra megyei kabátos ember lehetne választási elnök, minélfogva a választási elnök szerepe is igen nehéz, lévén az ellenfelei is Nyitra megyeiek, és született választási elnökök. Innen is van, hogy Nyitra megyében soha nincs két egyforma választás, két egyforma terv, mint a festészetben nincs értéke a másolatnak. A nyitrai elnökök eredetiek és individuálisak. Megnézik a kerületet mûértõ szemmel, mint a szabó a posztót, hogy mit lehet belõle csinálni, és ahogy õk azt megcsinálják, az nem erõszak, merészség, hamis játék, hanem több, sokkal több, az mûvészet.

A nyitrai elnök sohase mondja például, hogy kevés a posztó. Ostobaság, hiszen õ posztó nélkül is tud varrni. Még kevésbé kifogásolja, hogy a posztó vörös és nem kék. Majd kékké válik a keze alatt. Nem habozó, csak óvatos, bátor, de körültekintõ, se istent, se embert nem néz, hanem a választási törvényt jól megnézi, mert õ nem végez fuser munkát.

Sohase mondja semmire, hogy: »nem lehet« (ez a szó nincs a Nyitra megyei lexikonban). Minden lehet, legfölebb annyit mond, ha nagyon gyanús és veszedelmes az anyag, amivel dolgozni kell:

- Egy kicsinykát nehezen fogja menni.

Szóval a nyitrai választási elnök egy tökéletes lény. Egy hazai institúciónak a legjobban kifejlõdött, legmagasabb fokot elért alakja.

- - - - - -

A szakolcai kerület éppen a szélén van Nyitra megyének és az országnak. A népe fanatikus bigott tótság, akik a papokra hallgatnak. S a papok szája nem gyepesedett be az idén. Egy csöppet se voltak röstek kitanítani a népet. A néppárt jelöltje Vaczulik Vince volt. A nép akarta is Vaczulik Vincét. Mert úgy volt fölállítva a kérdés a papok által: Vagy a pokol, vagy Vaczulik.

A nemes vármegye azonban Frideczky Timotheust jelölte, tehát Frideczky Timotheus megy föl az országgyûlésre, punktum.

Jó, jó, de hogy megy föl? Nehéz lesz egy kicsinykát. Tanakodtak, búslakodtak.

Ejh, hát mindenekelõtt egy jó választási elnököt kell elõvenni a raktárból, a többi aztán az õ gondja.

És találtak is legott jó elnököt, nomina sunt odiosa: híjjuk egyszerûen Elnök úrnak.

Az Elnök úr megértvén a szituációt, hogy az elbutított nép háromnegyed része Vaczulik Vincéé, és csak egynegyed rész sántikál Frideczky Timót után, latra vetvén továbbá minden körülményt, politikait, meteorológiait, helyrajzit, ekképpen nyilatkozott:

- Fogja menni, amici, hanem »rozum« kell hozzá. (Az észt hívják rozumnak tótul.)

Mikor azután elközelgett a választás határideje, az Elnök személyesen kiment egy csomó irányadó és hivatalos férfiúval a választás megejtésére alkalmas területre, és kijelölt az ácsoknak három helyet.

- Építsenek ide három bódét.

- Minek lesz a három bódé? - kérdé a jegyzõ, meg a pártelnök egyszerre.

- Szavazni fognak bennük amicenko.

- Nix-nux - tiltakoztak a derék urak -, csak két helyen lehet szavazni.

- Az nekem mindegy - felelte az Elnök ravasz szemhunyorgatással. - Csak építsék magok három bódét. Amit mondok, mondok.

- De kérem. A törvény azt mondja, hogy 1500 szavazaton túl két szavazatszedõ bizottság legyen, és sehol se mondja, hogy három lehet.

Az Elnök fölpattant.

- Hát én mondom? Én semmit se nem mondom. - Aztán vidám bonhómiával hozzátette: - A törvény egyébiránt szólja nekünk uraknak, akik tudjuk õtet olvasni, én pedig szólok ácsoknak, akik tudják bódékat építeni. Hát csak csinálják három.

Fölépült tehát a három bódé, mégpedig a taktikai célok szem elõtt való tartásával olyan ügyesen, hogy aki az egyik bódé perifériájába került, az többé azon a napon nem juthatott a katonai kordon s minden más akadályok miatt a többi bódéhoz, hanem mint leszavazott ember, mehetett isten hírével hazafelé vagy be a városba.

És mikor megérkezett a választási nagy nap, a két szavazó küldöttség elhelyezkedett a két elsõ bódéban, jegyzõkkel, bizalmi férfiakkal, ahogy a törvény rendeli, és akik törvényszerûen lettek megválasztva. A harmadik bódéba ellenben beültek a Frideczky párt kortesei, elnök, jegyzõ, ördög, pokol, csupa kedélyes, nyájas úriemberek; az egyik beült elnöknek, a másik odaállt bizalmi férfiúnak, ahogy megosztották a szerepeiket, megrakták az asztalt õk is választási lajstromokkal s mindenféle egyéb paksamétákkal, és akik odajöttek szavazni Vaczulik Vincére, hát fölírták emberséggel, egyetlen voksot se utasítván el, s a leszavazottakat kieresztették a másik ajtón, ahonnan többé nem volt visszatérés a választási helyre.

És ez igen jól esett az együgyû Vaczulistáknak, mert az igazi Elnök, ki az elsõ bódéban szedte az igazi szavazatokat, nagyon kellemetlenül viselte magát irántuk, kivált mindjárt az elején. Bejött vagy tíz ember és sorba mondta: Vaczulik Vince. Vaczulik Vince. Vaczulik Vince.

Az Elnök belenézett az iratokba.

- Vaczulik Vince nincs a lajstromban. Mars du pekta! (Eredjetek a pokolba.)

És minthogy más számtalan apróbb-nagyobb szekatúráról is gondoskodott a leleményes Elnök úr, a Vaczulik párthívei közt gyorsan elterjedt a hír (talán segítettek is terjeszteni táborukba betolakodott ravasz emberek).

- A harmadik bódéhoz menjünk szavazni, atyafiak. Ott a legjobb. Ott nyájasak az urak, és egy Vaczulik-voksot se utasítanak el.

Így lõn, hogy a Vaczulik párt egy része, mely jó helyen szavazott, megtizedeltetett - a másik része nem tizedeltetett meg, de az rossz helyen szavazott: egy nem létezõ bizottság elõtt.

... Ah Nyitra, drága Nyitra! Te még sohase nyíltál ennyire!

Írtam pedig ezeket anno Domini 1896. szent karácsony elõestéjén egy plébános tollbamondása után. Ha nem igaz, semmi az. Mindössze még többet tettek egy emberrel (ti. énvelem) bolonddá az idén a papok.