1874
MULATTATÓ APRÓSÁGOK
2. sz., január 9.
Alaptalan hír az, amit a lapok írnak, hogy Ghyczy Kálmán egy
nagyobb munkálatot készít, melyben kifejté azon módokat, mikkel az országot a
hinárból ki lehetne rántani. Ghyczy Kálmán legfeljebb élőszóval fogja
elmondani nézeteit a 21-es bizottságban, melynek működéséről
annakidején tudósítani fogjuk olvasóinkat. Kár, hogy a bizottság ülései nem
nyilvánosak, hanem titok homályába vannak burkolva. Alkalmasint valami
bankóprést rejtegetnek ott a honatyák, amin persze titokban és rohamosan
gyártják a haza állapotát jobbá. Így aztán van értelme a zárt ajtóknak.
*
Mint aki az
első gombot gombolja be rosszul kabátján - gombolhatja az aztán a többit
jól, mégsem fog összepasszolni a gúnyája.
Most egészen úgy
vagyunk.
Még bölcs és
célszerű intézkedéseink is annyira rosszul ütnek ki, mintha átok nehezedne
rajtok.
A megyék
kikerekítésére irányzott terv, melyet terjedelmesen ismertetünk lapunkban, s
mely különben akár politikai, akár közigazgatási, akár takarékossági
szempontból nagyon jóravaló törvény lesz, most véletlenül olyan rossz
időben jön, hogy igazi csapásává válik az országnak, s éppen az
ellenkezőjét érjük el vele annak, amit akarunk - legalább eleinte, mivel
nemcsak javul, hanem végképpen elromlik a közigazgatás a beállandó zavarokban,
a megyék költsége és dolga pedig nemhogy kevesbednék, de inkább megszaporodik a
periratok és telekkönyvek kicserélése alkalmával.
Egyszóval úgy vagyunk
biz azzal, mint mikor valaki épen akkor hurcolkodik más szállásra, mikor
tömérdek egyéb dolga van, és egy garasa sincsen.
12. sz., március 20.
Edelsheim-Gyulay,
az új katonai főparancsnok, egészen eltért hajdani elődeitől, kik
Magyarországon mindig ellenségeknek tekintették magukat. Ő az első
főparancsnok, ki nem fumigálja hazánkat, s fővárosunk társasköreibe
beolvadva együtt vesz részt velünk mindenben. Nemrég vizitelt a városházán a
polgármestereknél. Legközelebb pedig az »írói kör« tagjai közé lépett.
*
A »Hon« azon
állítása ellenében, mintha Csalomjai dicséretet nyert meséje, melyet a
»Vasárnapi Ujság« után mi is közöltünk, plágium lenne: meg kell jegyeznünk,
hogy ilyenforma eszme van ugyan Aesopusban; de ahhoz csak úgy hasonlít, mint
például a Dóczy »Csók«-ja a Schauffert »Sakk a királynak« című
művéhez. Akkor a »Csók« is plágium lenne. De még mennél nagyobb plágium a
»Hon« H. S. úr tollából származó pénzügyi vezércikkei, melyeket bizonyos,
bármikor megnevezhető könyvekben már 50 év előtt olvastak
őseink, sőt a »Hon« valamennyi cikkei is, mert csak az eredeti
bennök, ami rossz. De én azt azért mégsem tartom plágiumnak. A plágium egészen
más, s azt jelenti, hogy valaki valakinek szellemi tulajdonát »egészen«
elidegeníti, azaz, ha szabad e szót használni, ellopja; míg ellenben valakinek
eszméjét új alakban más nyelven átdolgozni nemcsak nem plágium, hanem érdem.
|