1874
MULATTATÓ SZERKESZTŐI JEGYZETEK

2. sz., január 9.

CSALOMJAI: BÖRTÖNRENDSZER

E szép művet a január 2-i Kisfaludy-Társaság-i gyűlésen olvasta fel Greguss Ágost nagy hatással. Köszönet a szerzőnek, ki Lapunkat is megtiszteli vele, s ezáltal alkalmat nyújtott nem kevés élvezetet szerezni olvasóinknak.

            Szerk.

14. sz., április 3.

[CSALOMJAI LEVELÉHEZ]

1.

Ha okulást nem is, de szellemi gyönyört mindenesetre. A nyomtatott betût nem azért tûri meg a magyar ember, hogy az tanácsot osztogasson. Okulni eleget okulhat a paptól ingyen. Az újság csak arra való, hogy az õ mullattatására gáncsoskodjék a kormány dolgaiban, akár van igaza, akár nem. Ezt nem a saját lapom olvasóira mondom, hanem egyáltalán azon szomorú tapasztalatra jutottam, hogy a nép számára írt, higgadt, mulattatva oktató lapoknak csak ötödrész annyi olvasója van, mint a trágár tartalmú sületlenséggel telt zuglapoknak, amiknek olyan brilláns helyzete van, hogy a külföldi lapokéval versenyezhetnek.

2.

Kötelességünket tettük meg vele, addig is, míg sokkal illetékesebb egyének beleavatkoztak volna, s csak elégtételünkre szolgál, hogy mind a »Vasárnapi Ujság«, mind a Kisfaludy-Társaság úgy fogta fel a dolgot, mint mi. Hanem még egyet! Nem tartja ön kissé különösnek, hogy »Börtönrendszer« címû szatírájának felolvasásakor is éppen a »Hon« és »Athenaeum« nyilatkoztak arról az összes hazai sajtóval szemben eklatánsan kedvezõtlenül. Ezekbõl az urakból nagy »Jámbor«-ság rí ki.

3.

Bocsánatot kérek... de már ezt nem hagyhatom helyben. Ez veszedelmes kérdés. Tisztelt barátunkkal, a N. L. [= Nógrádi Lapok] szerkesztõjével történt, hogy egyszer itt Pesten egy békés vérû ügyvéddel ült egy asztalnál. Hárman voltunk. Barátunknak arcán éppen ott virított egy friss vágás. - Mitõl van az, uram? - kérdé tõle a szelíd pörvesztõ. - Hja édes fiskális úr, ez bizony szerkesztõi üzenet egy ócska fringiától. - Istentelenség, uram, istentelenség! és ön megvívott? lám, lám, pedig másképp okos embernek látszik - sajnálkozott a patvarkerítõ. - Tudja-e, uram, hogy nincs rá eset, hogy én kimennék valakivel. - Barátunk disputába elegyedett, felhozta, hogy vannak esetek, amikor lehetetlenség nem a kardhoz nyúlni, az ügyvéd cáfolgatta, mindig tüzesebben; barátunk sem akart tágítani, s mikor már argumentum­mal nem gyõzte, egypár olyan nógrádi gorombaságot nyomott oda pontnak a bizonyítások végére, hogy a stemplifogyasztó dühbe jött, felugrott és provolkálta... - Hehe...- kacagott fel furfangos barátunk jóízûen - ugye megmondtam, spektabilis, hogy vannak esetek, amikor kardhoz »kell« nyúlnia az embernek.

17. sz., április 24.

FRANKENBURG ADOLF: A SEHONNAI

Frankenburg Adolf veterán humoros írónk, ki már régóta hallgat, végre megszólalt régi, jóízû kedélyességgel. Adjuk e csinos paródiáját, bizony ráillik sok jeles férfiára e tejjel-mézzel patakzó hazának. Csakhogy a mi embereink nem olyan õszinték, mint a versbeli sehonnai.

                        (Szerk.)

18. sz., május 1.

M. E.: A »MAGYAR NÉPLAP« SZERKESZTÕJÉHEZ

Köszönöm a jóakaratot, de én magam nem látom szükségét a védelemnek. H. D. [= Horváth Danó] úr, az »Ipoly« volt szerkesztõje, jó barátom, s legfeljebb túlzott egy kicsit a kicsinyítésben, éppúgy, mint ahogy túloz a fentebb említett s több más lap a dicséretben, sõt te magad is a védelmezésben. Én le tudom a kellõ mértékre szállítani a két elõbbit és bár nem helyeslem is, mégis jól esik részedrõl az utóbbi.

Szíves üdvözlet

Szerk.

34. sz., augusztus 22.

SOMOGYI ANTAL: HOGY LETT A FÖLD OLYANNÁ, AMINÕ MOSTAN?

Ajánljuk olvasás végett ezen mindenki által megérthetõ nyelven írt értekezését Somogyi Antal volt orsz. képv. úrnak, ki azt a »Magyar Néplap« számára átengedi.

Szerk.

52. sz., december 25

GAJDÁCS PÁL: A JÓ BARÁTOK.

Jelen kivételes esetben azért közöljük a komoly irányú tartalomnak szánt rovatban is e beszélyt, mert kedves dolgot vélünk tenni olvasóinknak, ha azt az utolsó számmal bevégezve mint önálló egészet adhatjuk.