1878
SZEGEDI NAPLÓ TÁRCÁK

(KARCOLATOK, NEKROLÓGOK, RIPORTOK STB.)

A SZEGEDI BOSZORKÁNYOK

Teljes életemben együgyű embereknek tartottam a kisigaliakat,
kik szépen kiíratták a templomuk homlokzatára:
»Épült anno 1830 itt helyben Kis-Igalon«.

Pedig hát nem árt néha világosság okáért még ekkora bőbeszédűség sem; én magam is most olyan helyi tárcát építek itt össze, amire ugyancsak nagy betűkkel kell odaírni, hogy itt helyben íratott, mert bizony olyan kevés helyi lesz benne, mint - hogy nagyon találó példával éljek - amennyi tokaji bor van a tokaji borban.

Még csak egy csücskét láttam a derék városnak, s az éppen elegendő arra nézve, hogy ne legyen a kinézéséről semmi fogalmam.

Még csak mindössze annyi szegedi embert láttam, amióta itt vagyok, amennyit Budapesten is láthatok belõlük országos vásárok alkalmával; aztán a magyar ember mindenütt egyforma - nincs rajta semmi különösebb megfigyelni való. Ha csak azt nem veszem, hogy Budapesten magyarul gondolkozik a magyar ember, de németül beszél, míg ellenben Szegeden magyarul beszél, de németül gondolkozik.

Ez pedig nem valami szójáték, hanem a legigazabb valóság.

Aki látja a fõvárosban a magyar elem pusztulását, végig nézi az ipar és kereskedelem csarnokait, hol az itt munkálkodó elem sürög-forog, bizonyára kevés magyar arcot fedez fel ott, de annál több tarkállik a korcsma-asztaloknál. Mintha nem is volnának nappal magyarok Budapesten! De bezzeg éjjel átveszi uralmát az õs nemzetiség; a jókedvû kurjongatások, támadó és elintézés alatt levõ keleti kérdések zaja hirdeti hajnalig, hogy Árpád vitéz ivadékai még mindig egzisztálnak Budapesten.

Mennyivel más Szeged! Itt a magyar is mind német! Azaz, hogy nem is annyira német, mint inkább anglius. Itt pénznek veszi az idõt. Sétáló embert alig láthatni, a napi foglalkozás hullámoztatja fel s alá a népet. Éjfél elõtt pedig már csendes az egész város. A munkás embernek aludni kell.

El-eltûnõdtem az ellentéteken. - Aztán visszaidézem emlékezetembe mindazokat a nevezetességeket, amiket Szeged felõl tudok.

A szegedi híres kenyér, mely még a rimaszombatit is túlszárnyalja.

Hát a halászlé! melyet valaha a halálos betegnek is medicinául preskribált a csabai doktor. Nagyra is vannak azóta a csabaiak ezzel a tudományos emberükkel!

De mi ez még mind a legnagyobb nevezetességhez képest? Ki ne hallotta volna hírét a szegedi boszorkányoknak, akiknek még a császári kir. osztrák vasút sem kell, akik egy-egy seprû nyelén nyargalnak föl a Szent Gellérthegyre gyûlésekre, bankettekre.

No, már ilyet csakugyan érdemes lesz látni Szegeden!

Ha annyi sok volt azelõtt, akad azokból még most is; lehetetlen, hogy végképp magva szakadt volna.

Meg is kértem tegnap barátomat, hogy ösmertessen most meg mindezekkel a nevezetességekkel, ha már egyszer ideszakadtam.

El is vitt nyomban olyan helyre, ahol ehettem a világhírû szegedi kenyérbõl és halászlébõl.

Hogy semmi vágyam ne maradjon fenn, egész a végsõ határokig ment buzgalmában:

- Hát egy kis szegedi szappant nem ennél még? Az is híres ám.

- Soh’se bántsuk. Majd megeszi a muszka, ha bejön. Ahelyett inkább mutass egy negyedik nevezetességet. - Mit?

- Nos, mi egyebet, mint egy szegedi boszorkányt.

- Aha! Van az is bõven!

Megvallom, mindég el voltam fogulva az Alföld hölgyei iránt. Azt tartottam, nem szépek. Erre nézve egy személyes meggyõzõdésre is támaszkodhattam. Egy Debrecen melletti városban voltam a télen egyik barátommal, ahol éppen bál volt.

- No, ezt megnézzük - mondám - és meg is néztük. Hanem az is igaz, hogy nem volt benne köszönet. Négyszáz leány közül még csak egyetlen meglehetõs arcú sem volt.

- No, pajtás - szólok oda barátomnak -, a gondviselés annyira mindenét elpazarolta már a tejjel-mézzel patakzó róna megszépítésére, hogy az asszonyokról egészen megfeledkezett. - Olyan válogatott rútak rútja valamennyi, - mint a sötét éjszaka.

Erre a vállamat érinti valaki a hátam mögött.

Visszanézek, hát egy odavaló parasztember.

Megrezzentem. No, ez most mindjárt pozdorjává tör, amiért megcsúfoltam nõik szépségét. Nem is volna igazi alföldi szittya, ha még ezek után elevenen hagyna innen elmenni!

De az én emberem éppen nem mutatta azt, hogy meg akar enni. Szelíden nézett végig német ruházatunkon, aztán kétfelé törülte izmos növésû szõke bajszát.

- Hallják az urak! Van benne valami, hogy csúnyák ezek a mi vászoncselédeink. Az isten tehet arról; ahogy van, úgy van, hiábavaló beszéd lenne szépíteni, hanem hát valami nyomja a szívemet...

- Ki vele, földi!

- Látom, hogy az urak, megkövetem alásan, onnan Bécs tájékáról származtak ide, hát csak azt mondom én osztég, hogy amit magunk közt beismerünk, csitt legyen az odaát. Ne tudja meg a nímet, hogy olyan csúnya itt a fehérnép. Mert kinevetne.

Elmosolyodtam s tombolt bennen a szív örömében, midõn láttam, hogy itt milyen mélyen és milyen messze nyúlnak el szálai a százados versengésnek, melyet a két nemzet közt hasztalan igyekeznek elsimítni a vezetõi.

E jellemzõ epizód elbeszélése különben nem tartozik ide, csupán annyiból, hogy illusztrálja kellemes csalódásomat, midõn barátom, aki a szegedi nevezetességeket mutogatta meg tegnap, elvezetett a sétatérre s megmutatta, amit még kívántam: a híres szegedi boszorkányokat.

Oh, milyen kedves kis boszorkányok! Éppen olyanok, hogy angyaloknak is mondhatnám.

De a boszorkány név mégis jobban illik rájok, mert bûvölni tudnak.

Ott sétáltak a szegedi szép leányok, egyik különb a másiknál. Karcsúk, barnák, pajkosak s ugyancsak volna mit irígyelni a németnek tõlünk, ha meglátná õket.

S én íme most azzal kezdem, hogy leteszem eddigi meggyõzõdésemet, melyet az alföldi nõkrõl tápláltam, bár másrészt beismerem, hogy a szegedi boszorkányok a legveszedelmesebbek a világon.

Mert most nem õket égetik el.

Hanem õértök égnek mások.

Az isten legyen könyörületes minden igazhívõ léleknek, aki rájuk vetette a szemét, aki mint a pille, nekiröpül a gyertya lángjának.

A SZEGEDI VÁLASZTÁS

A választás elõtt

Régen volt már annyi rekedt torok Szegeden, mint amennyi holnap lesz.

Ma már korán reggel »éljen«-zaj ébresztette föl a lakókat. - A gyülekezõ párthívek »bevezetésül« megeresztett kurjongatásai még annak is, aki félálmában elfelejtette volna, eszébe juttatták, hogy Szeged ma választja meg képviselõit.

A két kerület sorsa közül azonban csak az egyik lévén kétes, ott, ahol Károlyi gróffal szemben Simonyi Ernõ küzd, a Kállay választása iránt kisebb volt az érdeklõdés. Ellene Meák kormánypárti jelölt pártját két fiákeren el lehetett volna szállítani ki - a határra.

Tíz-tizenöt emberbõl álló párt ez, mely jelvényét, a vörös tollat (lucus a non lucendo) mintegy restellkedve hordta a kabát azon részén, ahol ha akarom látszik, ha akarom nem látszik. Szomorúan kullogtak végig az utcákon egy-két szégyenkezõ nemzetiszínû zászló alatt. Ha meg nem szaporodnak a választás színhelyén, »nevetséges minoritás« lesz a vezeték- és keresztnevök.

A Széchenyi téren fölállított két bódé volt ma a búcsújárás színhelye. - Onnan fog kikiáltatni az eredmény. A »vörös-zöld« károlyisták tekintélyes csapatban vonultak ki korán reggel zeneszóval, zászlókkal, úgyhogy éppen nem lehetett megítélni pusztán szemmel, hogy a szinte derék számú simonyistákkal szemben ki lesz a »vivát«.

Simonyi mellett általában melegebb lelkesedés nyilvánult. Többször és élénkebben hangzott föl az éljenzés, mint a károlyiaknál, kikkel, eltérve az általános szokástól, egy közös hullámzó táborrá alakult a Simonyi-párt. Az ellenfelek egy csoportba verõdvén egymással beszélgetve várták a szavazás kezdetét, anélkül, hogy csak legkisebb zavar is elõfordult volna valahol. A szegedieket igazi politikai türelmesség jellemzi...

A szavazás alatt

8-kor megkezdõdött a szavazás, a Simonyi szavazatai rögtön a »plusz« minõségét vették föl, bár nem nagy arányban. Midõn azonban a felsõ tanyákról még mintegy kétszáz Simonyi-választó érkezett erõsítésül, az ellenzékiek közt örömriadal támadt. Remélni, bízni kezdtek a sikerben. Simonyi szavazatai folyton nagyobb mértékben nõttek úgy, hogy pont 12 órakor Simonyi Ernõnek 162 szótöbbsége volt.

A választás színhelye tarka képet nyújtott: az elkerített választókon kívül rengeteg számú kíváncsi nép tolongott a Széchenyi téren, kik a kihallatszó híreket vadászták. A tisztviselõi osztály szavazói félénk része is ott ólálkodott, s midõn meghallotta, hogy »Simonyi ügye jól áll«, felbátorodva mondogatta: »Ez esetben tán nem is lesz szükség az én szavazatomra; ha lesz, odaviszem Simonyinak.«

A tisztviselõ osztály azon része közül pedig, mely már leszavazott a kormány jelöltjére, mosolyogva jegyzé meg egy: »Erõs bizodalmam van, hogy derekasan elverik rajtunk a port.«

Szeged szép hölgyei közül is számosan voltak künn gyönyörködni a festõi csoportokban, s sokkal nagyobb õszinteséggel nyilváníták meggyõzõdésüket, mint sok hivatalnok. Szépeink majdnem kivétel nélkül Simonyi megválasztását óhajtva s arra izgatva sétálgattak ott. Némelyik keblére tûzte Simonyi kokárdáját is.

Este 6 órakor

a II. kerület elnöke kihirdeté Kállay gyõzelmét, Meák mindössze 80 és néhány szavazatot kapott.

A kállaysták képviselõjüket megéljenezve szép rendben eloszlottak.

Este 8 1/4 órakor

Veszelinovics Bazil választási elnök kihirdeti a választási eredményt, mely szerint Simonyi Ernõ 397 szótöbbséggel az elsõ kerület képviselõjévé megválasztatott.

Azon egetverõ éljenzést, mely az eredmény kihirdetését követte, leírni lehetetlen. Mintegy 10 000 fõnyi néptömeg tapsolva, ujjongva, lelkesedve »éljen«-ezte Simonyit. Azután a menet megindult az Iskola utca felé. Ezer meg ezer ember szakadatlanul éljenzett, szüntelen lelkesedve, hazafias dalokat énekelve adott kifejezést örömének. Az Iskola utca lakói az ablakokból üdvözölték a menetet, mely - közbevetõleg legyen fölemlítve - a »Szegedi Napló« szerkesztõségét lelkes ovációkban részesíté.

Õszintén be kell vallanunk, hogy a török ifjúság küldötteinek itt idõzése óta ily óriási néptömeget és ily határtalan lelkesedést nem láttunk. A sok éljen-zajba belevegyült néha az »abzug Tisza!« kiáltás és abcugolása Tisza helybeli fõmamelukjainak.

A lelkesedés még sokáig tartotta együtt a közönséget, melynek zöme a belvárosi népkörbe vonult, hol a gyõzelem örömére és a függetlenségi párt vendége, Németh Albert tiszteletére közvacsora rendeztetett.

És ezzel nálunk is be lett fejezve a »nagy nap«.

BALDÁCSI BÁCSI

Hát csak nem érhette meg teljesen a Bosznia okkupálását. Nem foglalhatta el ott a helytartói székét, amit egyik tréfás miniszterünk ígért neki azon esetre, ha nem gátolja haladásában az Andrássy külügyi politikáját.

Az öregúrnak megvolt az a tulajdonsága, hogy ha valami valószínû és lehetetlen dolgot mondott el valaki elõtte egyszerre, mindig a lehetetlent hitte el.

S ebben fekszik sok furcsa cselekedetének titka.

Hitte is ezt a helytartóságot egy kicsit. S bizony, ha nem lett volna olyan mulatságos szélsõbaloldalinak lenni, tán szegre is akasztotta volna egy idõre az opponálást, mint ahogy illik a leendõ bosnyák gubernátornak. - Annyi tény, hogy Andrássyt azóta nem gátolta hódításaiban.

De azért szélsõbaloldali maradt. A báró bácsinak nagyon kedvezett ez a talaj. Sokkal gazda­gabb volt, mintsem ne engedték volna meg azt neki, hogy magát vezérnek képzelje. S õ ámbár örökké nagy dolgokat mívelt, azok rendesen mindig furcsább színezetûek voltak, mintsem komolyan árthattak volna valakinek.

Így aztán megfért egymással a társadalom, meg az öregúr. Különc ember volt, de azért jószívû. Hatalmas, erõszakoskodó, de mégis generózus.

Egy ízben mint patrónus megharagudott valamiért a falujabeli plébánosra.

- Le kell a tõlem járó kegydíjból húzni huszonöt forintot büntetésül - rendelé a tiszttartónak.

- Nem lehet, méltóságos uram; a fõtisztelendõ úr már öt évre elõre vette föl a kegydíjat.

Jó Baldácsi bácsi összeráncolta a homlokát és kétségbeesett arcot vágott. Históriai nevezetességû vöröses haja szilárd elhatározással emelkedék az égnek, még az »S«-re kunkorodó két »huncutka« is.

- Ez baj. Ez nagy baj. Nagyon haragszom erre az emberre. Minden áron meg kell büntetni.

- De ha nem lehet, méltóságos uram - ellenveté a tiszttartó.

- Hüm... Ühüm! Ha nem lehet-e?... Maga nem diplomata, barátom. Taktika kell ehhez, domine. Én megtaláltam a modust...

S örömreszketve ugrott fel a díványról.

- Kíváncsi vagyok, méltóságos uram.

- Értesítse ön azonnal a plébánost, hogy én múlt héten elmúlt születésnapom alkalmából száz forintot ajándékoztam neki...

- S aztán mi fog történni?

- Az fog történni, hogy mindjárt holnap elküldi a nyugtáját a pénzért hehehe! - S mikor a nyugta itt lesz, nem fizetünk ki neki csak hetvenöt forintot. - Azt mondjuk, hogy a többi büntetésül itt marad, hehehe... Képzelje barátom, mennyire dühös lesz a plébános.

Az öreg sokáig örült ennek a rafinírozott griffnek, melylyel föltalálta, hogyan lehet valakin behajtani a bírságot még akkor is, ha nincsen pénze.

Báró Baldácsi bácsi kalandos ember volt, szerette a regényszerût, s sokra rá lehetett venni, ami ennek a jellegét viselte magán. Alapított bankot, de csak azért alapította, mert annak az alapszabályaiból világosan ki lehetett mutatni, hogy a Rothschildokat koldusbotra juttatja e bank húsz év alatt. Kõszénbányát fedeztek föl neki, amibe egyetlen darab szén sem volt; dehát a báró költekezett rá, mert a mérnök bebizonyította neki, hogy annak a bányának a rétege felterjed Bélától Bécsig s benyúlik az egész osztrák birodalomba. Nagy veszedelem idején meg lehet alulról gyújtani az osztrák tartományok alatt a földet. Így akart a báró befûteni a németnek.

Ez a kalandos eszme azonban nemsokára meghiúsult; akadt helyette más; ott volt az »erdélyi puccs«.

A jó Baldácsi bácsi ugyanolyan ártatlan volt az erdélyi puccsban, mint a ma született gyerek. A politikusok tréfásabb része azonban addig bosszantotta a bácsit a puccsal, hogy végre is egészen nekimelegedett s azt hitte, csakugyan õ vezeti azt.

Egyszer megállít engem az utcán. Éppen elõtte való nap tréfálkoztam vele az »Apróságokban« a »B. N.«-ban.

- Hallja maga Kákay Aranyos N° 3, maga nagyon maliciózus ember. Maga nevetségessé tette a puccsot az újságlapban. Pedig ha sikerült volna, még tán Oroszországot is elfoglalhattuk volna, s akkor olyan igaz, mint ahogy élek, miszerint magának szántam édes öcsém a kijevi kormányzóságot. Mappa és lajstrom van már nálam.

Mikor az a hordáros história esett meg Helfyn, a bárót nagy irígység és féltékenység fogta el ellene. Miután egyidejûleg azt híresztelte a fáma, hogy - Baldácsit is rendõrök õrzik, odaküldtem a szerkesztõség részérõl tudakozódni, ha igaz-e.

A báró ezt írta nekem egy mai nap is meglevõ cédulán.

»Még nincs semmi baj; hiszen tudhatja, hogy a rendõrség sohasem járhat helyes nyomon.«

Habár a puccsból nem lett semmi, Helfyre azóta folyton neheztelt azért a dicsõségért, hogy jobban kompromittáltatott a közvélemény elõtt, mint õ.

Most a debreceni nagy nap, tudom, kibékítette.

Éppen attól a várostól kapta a mandátumot, amelytõl Helfy.

Dicsõsége tetõpontján úszott.

De ez a mandátum nem volt elég erõs amellett a másik, mennyei mandátum mellett, mely a jó Baldácsi bácsit elszólította ebbõl a közösügyes érából - örökre. A mennyei hatalmak az általános mozgósítás idején megemlékeztek õróla is és - mozgósították.

El kellett mennie.

Ezt az egy végzést, bármily kellemetlen volt is, s bármennyire szeretett is pörlekedni, - nem támadhatta meg semmiségi panasszal, de mégcsak halasztási kérvényt sem adhatott be.

Nem lehetvén opponálni: csendesen, hirtelen elment. Maradjon ott nyugalomban... kalandos földöntúli álmok örök vánkosán pihenve... édesen.

A NÉPKERTBEN

Az öreg Deák Ferenc követte el azt a tréfát, mikor kérdezték: mi legszebb Zala vármegyében, - miszerint azzal felelt, hogy: bizony, Somogy vármegye.

Amit úgy értett a »haza bölcse«, hogy Zala megyébõl nagyon jól veszi ki magát Somogy odalátszó gyönyörû tájképe.

Én is azt mondhatnám, ha olyan tréfás ember volnék, mint az öregúr, hogy: ha Szegedet együtt akarod látni mindenestõl, eredj át Torontál vármegyébe.

Amit én viszont úgy értek, hogy a szegedi Népkert már Torontál vármegyébe esik, a Tisza elszeli azt a nemes várostól, egy cseppet sem törõdvén azzal, ha odatartozik-e vagy nem.

No, hanem hát ‘iszen arra való a nemes magisztrátus, hogy amit a gondviselés rosszul csinált, azt õ helyreigazítsa. Híddal nyergelte át a »hazafias« folyamot, s ezzel mintha csak az innensõ partra hozta volna a népkertet. Ami a hidat illeti, nem valami csodamû; maga a tekintetes hatóság is csak félannyira becsüli, mint a budapesti Lánchidat; egy új krajcár a vámja.

Ha ezt az új krajcárt hiány nélkül beleteszed egy kinyújtott, fekete marokba a hídfõnél, egy másik marok egy fehér cédulát nyújt feléd... s ezzel meg van szerezve a »juss«, átmenni az újszegedi Népkertbe.

Nem sok nézni való van rajta. Olyan az egész kert, mint egy fésületlen fõ; rendetlenül tenyészik rajta a növényzet, az utak elhagyottak, egyszóval vad költõi rendetlenség mindenütt. Ez ugyan nem hasonlít sem a versailles-i parkhoz, de még a boulogne-i erdõhöz sem. Az ember mindig azt hiszi, míg a végihez nem ér, hogy még csak ezután fog valahol kezdõdni. De biz az elõbb végzõdik be, mint ahogy elkezdõdnék.

No, de ez csak hétköznap van így.

Ami aztán a vasárnapot illeti - nem ösmerek olyan elvetemedett embert, aki ilyenkor meglássa a Népkertet és annak hiányait. Vasárnap nem látszik a kert a leányoktól. Mintha a birnami erdõ hömpölyögne végig a széles utakon, de ez erdõ minden fája egy-egy kikeményített, suhogó szoknya.

Egy nagy kirakat ez, ahol mind együtt van, ami szép Szegeden.

Én, aki teljes életemben konzervatív ember voltam s arisztokratikus elveknek hódoltam, nem zárhatom el szívemet a demokrácia fönsége elõl. Megdobban bennem a szív, mikor egy darabot látok itt Amerikából.

»Nini itt a Zsuzsi, a Perjesi kisasszonyok szobaleánya; vörhönyeges haja két nagy hódító var­kocsban lóg alá, amint dukál, selyem pántlikával megkötve, mely tavaly a Perjesi kisasszonynak nyári kalapján csinálta a furórét. A Pista fiú, a Kilityiék kocsisa sürög-forog körülte hõ szerelemmel, s hol-hol hátba üti vonzalma jeléül a termetes hajadont, majd meg kézen kapja s viszi be a kolonba, hol jámbor megadással húzza négy-öt darab cigánylegény a frisseket és a lassúkat.«

De itt vannak magok a Perjesi kisasszonyok is!... Azoknak a teens Gérok írnok úr kurizál; a kisasszonyok a magas arisztokráciához tartoznak, Gérok úr is. Nincsenek ugyan õsei sem a Perjesi kisasszonyoknak, sem Gérok úrnak, és ezt õk nem is mondják, de azért õk magas úri rend; mert a kisasszonyok a »Journál« szerint öltözködnek, ami pedig Gérok urat illeti, õbelõle még polgármester is lehet idõvel. Szépen indul s tudja játszani a dzsentrit; már a negyedik szivarszipkáját szítta feketére ez idén.

...Amott a mesterlegény vezeti karján imádottját, - suttognak lágyan, édesen. Ez a hatszázadik vasárnap délután, melyet így karonfogva töltenek együtt. A mesterlegény ma mondja el hatszázadikszor, hogy mihelyt úgy fordul a dolgok sorja, hogy egy kis mûhelyt kanyarít vágyainak a jószerencse, bizony de mindjárt megülik a lakodalmat. Kati hiszi szentül. Hogyne; hiszen már tizenkét év óta mondja Károly ugyanezt. Ha nem érezné, nem mondaná. Minden új hét egy-egy rózsát szed le az arcáról... ezek az öreg fák itt a sétaút két szélén, hétrõl hétre látják e rózsák hullását... Dehát én istenem, arra való a patika, hogy visszapótolja, amit a természet elszedett, mert hát már azt is kitalálta a vidék népies etikettje, hogy az ilyesmit módosan lehet kérni a patikárustól:

»Adjon egy garasért „valamit”; kétgarasért meg „tudja mit”.«

Okos ember az ilyen patikárus-fajta. Menten eltalálja, hogy fehérítõrül és pirosítórul van szó.

De mit színezgessük azt hosszan, amit néhány szó is jól elmond: Vasárnap itt van a Népkertben mindenki. Olyan bizonyos, hogy itt minden rendû és rangú ember találkozni fog ideáljával, miszerint el lehet mondani, hogy a szegedi ifjúságnak folytonos randevúja van.

Ha aztán ismeretlen létedre, mikor megláttad ott egész Szegedet, még azt is meg akarod tudni: ki kicsoda s cercle-t akarsz tartani felettük, annak is megvan a maga módja.

Én rájöttem erre.

Odaálltam a cukrászda elé, s kiszemeltem magamnak olyan asztalt, ahol két asszony-néni fagylaltozgatott. - Régi prakszisom ez már; melléjük telepedtem a harmadik üres székre, - és élvezettel hallgattam, mint mutatják be apródonkint egész Szeged városát.

- Aha! - sipított az egyik. - A kis menyecske is itt van. Meghalványították a mézes hetek. No persze. Hja! Úgy van az! Hanem azt hallom, a férjuram dühös. Azt hitte tízezer forint hozományt kap, s most kisült, hogy csak stafírungot kapott. S az is vékony stafírung.

Most egy kedves, barna lányon akad meg a másik öregasszony szeme.

- Nézze csak kom’asszony, milyen kényesen lépked ez a Bibor Erzsi! Ühm! Ühm... pedig bizony abban az egyetlenegy ruhájában jár egész nyáron. - Meghalnék a szégyentõl, ha az anyja volnék.

- Milyen svindli! - kiált föl elsápadva a Nr. 1. asszonyság. - A Kapornakyné is, nézze csak, új fodrokat rakott a ruhájára, azt hiszi, hogy a világot tévútra vezeti, mintha a ruha is új lenne. Ohó! Még nem vagyunk ennyire; még nincs annyira megromolva a társadalom. Tudjuk, ösmerjük ezt a sárga ruhát... Ohó ösmerjük... húsz év óta ösmerjük.

Egy magas szál férfi megy el mellettünk, ki nyájasan köszön a mellettem ülõ hölgyeknek.

- Ez is szép ember, komámasszony. Minden nap kétszer veri meg a feleségét. Igaz, hogy megérdemli az az asszony, de ami sok, mégis sok. Aztán meg kell gondolni, hogy mindenét ennek az asszonynak köszönheti. Jóformán mezítláb jött be Szegedre, s úgy vette el pénzeért a Karikás Terkát. Szegény asszony! Inkább az is követ kötött volna a nyakába s aztán... ott a Tisza, mély is, széles is...

- Teremtõ isten! Hát ezek mindent tudnak, mindenkit ösmernek! - sóhajték magamban.

A sóhajtásomra rámsandalított Nr. 2. asszonyság s így szólott.

- Annyi sok idegen arcot már régen láttam Szegeden. Egyik különösebb pofa a másiknál. Maholnap már nem is fogunk ösmerni senkit. Úgy fogunk itt élni, mint a vadak, csak bámulni fogunk egymásra. Most is valami Kákay Aranyos nevû ember ténfereg itt a városban...

Elsápadtam. Seregeknek ura! Hát ezek már rólam is tudnak!

- Oh! Oh! - selypített ismét Nr. l. - Hallottam róla. Mondják, hogy szörnyû neveletlen ember.

- De még milyen! Ösmerem a famíliáját is. Bolond az, komámasszony valamennyi. Ez is még meg sem melegedett itt, máris a Boriskába szerelmes. Hja, milyen történet ez!... milyen történet...

Be nem végezhette... azaz dehogynem végezhette be, dehogy... azt akarom mondani, hogy én nem bírtam végighallgatni, felugrottam s otthagytam õket. Mert attól féltem, hogy nemcsak a múltamat s jelenemet, hanem még a jövõmet is elmondják egyhuzamban. Arról pedig nem akarok hallani semmit.

Egy fordulót tesz még az ember a »holt Maros« felé és vissza...

Eközben egyre hûsebb lesz a lég, a szél lengetni kezdi a fák leveleit, s az este lassanként aláereszkedik sötét palástjával.

A tömeg mintha összebeszélt volna, kifelé rajzik. Mindenki megelégedett; egész Szeged meg van gyõzõdve róla, hogy jól mulatott künn a Népkertben.

De ha megkérdeznék, hogy tulajdonképpen miért mulatott hát jól, senki sem tudná megmondani.

S mialatt a túlsó hídfõnél összetorlódott tömeg protekcióért folyamodó hangon kiabál a hídõrök felé: »Egy jegyet kérek, bácsi.« »Ide nekem, az isten is áldja meg«, ...addig messze a táncoló sátor alul átszûrõdve hallik a muzsika hangja, hol lágyan, hol szilajan.

A nép még mindig mulat. Járják a csárdást. A megtermett vászoncselédek alatt szinte reng a föld.

Majdnem ide hallatszik.

Igazi herkulesi alakok vannak köztük. Széles váll, nagy fej, magas termet, valóságos szörny alakok, csúnya kiülõ arccsontokkal, kampós orral.

És nekem mégis úgy tetszenek.

Ami ugyan egyéni ízlésemet illeti; az én ideálom vékony legyen, karcsú legyen, légi termet legyen.

De mint politikus, I. Napóleonnal tartok, s minél vaskosabbak, erõsebbek a nõk; annál többre nézem.

Mert erõs anyák szülnek erõs katonákat.

S ez a fõ; nemsokára itt lesz a muszka.

HORVÁTH MIHÁLY MEGHALT

A távíró szomorú hírt hozott. Fekete lobogó leng a középületeken, fekete bánat ül a szívekben, a zúgó harangok sújtó gyászról szólnak:

Horváth Mihály meghalt.

Az arany toll, melyet Klió adott kezébe, s mellyel megírta a nemzet történetét, kihullt kezébõl, örökre.

Vajon ki veszi fel utána?

Aki fölvészi; annak azon kell kezdeni, hogy legelõször is egy szomorú lapot ír meg. Egy szomorú lapot, hogy õ meghalt.

Horváth Mihály nemcsak megírta a történelmet, hanem csinálta is. Õ maga is egy alakja e nemzet történelmének. Éspedig nem a legkisebbek közül való.

Az egész ország gyászol...

De Szegednek illik legjobban. Õt illeti meg az elsõ hely a koporsónál.

Horváth Mihály félig-meddig Szeged fia volt. Itt tölté gyermekéveit; s e várost képviselte mint férfi az országgyûlésen.

Különben Szentesen született az 1809. esztendõben; atyja ott seborvos volt, ki késõbb Szegedre költözvén, a kis Mihály itt járta iskoláit, a teológiai tanulmányokat pedig Vácott végezte. - Legelõbb ott a káptalanságnál kapott alkalmazást, majd dorozsmai lelkésszé lett, innen Kecskemétre, késõbb Nagykátára tétetett át. 1846-ban, mint már akkor kiváló szellemû pap és író, csanádi püspök lett, s elfoglalta helyét a felsõházban.

Szabadelvû beszédei, melyeket itt sûrûn tartott, csakhamar óriási népszerûséget szereztek neki, úgyhogy 1849-ben április 14-én, midõn a kultuszminiszteri tárcát elfoglalta, lelkesedetten üdvözölte a nemzet.

A szabadságharc lefolyása után neki is szöknie kellett. Erõsen volt kompromittálva. Franciaországba menekült. S valóban volt oka rá. Itthon azalatt õt is éppúgy, mint az »akkori« Andrássy Gyulát, in effigie fölakasztották. Franciaországból Zürichbe ment s itt írta halhatatlan mûveit, melyek nemzete elsõ történetírójává s európai hírû tekintéllyé tették.

Irodalmi mûködését Horváth korán kezdé meg egy nagybecsû mûvelõdéstörténeti vázlattal, mely a magyarok mûvelõdési viszonyait párhuzamba állítja a többi nemzetek mûveltségével.

E mûvével az Akadémiánál a Teleki-féle pályadíjat nyerte; nemsokára megírta az ipar- és kereskedés történetét Magyarországon az Árpádok kora és a késõbbi három század alatt.

1830-ban az Akadémia levelezõ tagjává választatott. - Említett szakmûvei úgy mély alaposság, mint szakszerûség által tûntek ki, s az Akadémia jutalmaiban részesültek. Legkiválóbb mûve, »A magyarok története«, Pápán 1842-46-ban jelent meg és 1850-52-ben Budapesten németre fordíttatott. Újabb irodalmi mûködését az egész mûvelt világ ismeri, s különösen nagyrabecsüli nemzetünk, melynek mûveivel örökbecsû kincseket ajándékozott.

Visszatérve, még nagyobb népszerûség övezte, s csakhamar a politikai pályára lépett. Itt állhatatosan a Deák híve volt, s pártállása sokat ártott történetírói tekintélyének. - Némelyekben mindig önállóan gondolkozott, s mint a legliberálisabb pap, ki a polgári házasság kérdésében is Deák pártján volt, a papi pályán nem vihette többre. Igaz, hogy püspöki állását visszanyerte, de csak »in partes infidelium«. A közvéleményben Scitovszky halála után mint vágy szájról-szájra szállott, hogy neki kellene elfoglalni az érseki széket, de természetes, ez a titkos nemzeti óhajtás nem teljesülhetett. Horváth Mihályra különb feladat várt. A korona jóvátette azt, hogy mellõzte; a trónörökös tanítójául hívatott meg s õ vezette be a magyar történelembe.

A magyar királyfi lelkületének idomításához õ is hozzájárult. És ezt jólesik tudni.

A múlt országgyûlésen a fõváros legtekintélyesebb kerületét, az öreg Deák fészkét, a belvárost képviselte. A legutóbbi idõkben sokat betegeskedett, s a fürdõk gyógyerejét kereste fel.

A halál kegyetlen volt hozzá: távol hazájától érte. A karlsbadi fürdõbõl vesszük elhunytának hírét, most éjjel.

Az elsõ megdöbbenés alig hagy szóhoz jutni. Az elsõ percben képtelenek vagyunk mérlegelni, mennyit vesztettünk. És tán sohasem is fogjuk megtudni. A toll, mely a megdermedt kézbõl kifordult, mennyit írhatott volna még! A fejbe, mely mozdulatlan, hidegen, becsukott szemekkel nyugszik a ravatalon, mennyi nagy gondolat záródott be örökre, hogy azt nem olvashatja el senki többé!

Nem sírhatunk annyit, hogy sok legyen érte. Ha megszoktuk is már a csapásokat, ez az egy mégis sokáig fog fájni. - Nagy üresség marad utána a tudomány mezején, a közéletben és az emberi szívekben.

Minden ház halottas ház ma. Olyan ember fekszik halva, aki óriási örökséget, sok kincset hagyott hátra.

S mindnyájan örököltük ezeket. Mindenki az egészet.

AZOK AZ ASSZONYOK!

Bolondok a királyok, hogy le nem teszik koronájukat egy asszonyi hajszál elõtt.

Csak a rövidlátóknak látszik úgy, hogy a királyok és miniszterek uralkodnak. Uralkodnak bizony az asszonyok.

A világtörténelem eseményei az õ hajszálaikkal vannak egymáshoz fûzve. Mindenben, mindenütt az asszonyok. A költõk dallamos ajkát az õ elbûvölõ arcuk mozgatá, a trónusok az õ leheletüktõl ingadoztak, sokszor pedig az õ parányi kezük tartotta azokat. Mindenütt ott az asszony. Még a keresztyén vallást is csak úgy hittük el szívesen, - ha a két isten mellé egy szép szõke asszonyt állít oda imádás tárgyául az õsfantázia.

Vajon mi történik õnélkülük?

Semmi, soha semmi. Philippovich vitézi kardjának hegyét is nyilván asszonyi pillantás teszi élessé Boszniában, sõt még engem is egy szép asszony abbeli fenyegetése bírt rá e tárca megírására, hogy ne merjek ám írni a szegedi nõi védegyletrõl, mert baj lesz.

Nem édes a szó, hogyha tiltva nincs... Most már éppen azért is merek. Azért is a szegedi védegyletrõl írok.

Pedig nehéz dolog lesz.

Mert a szegedi nõi védegylet olyan hermetice van elzárva a férfi-világtól, hogy a velencei »tízek« hajdani tanácskozásai és a bécsi kamarilla titkos cselszövényei »nyilvános hang­verseny« mellette!

De néha mégis szivárog ki valami, egy-egy erõsebb szónak a nesze, egy-egy ott támadt keleti kérdésnek a finom szálai, össze-vissza kuszálva olyan gordiuszi csomóvá, hogy azt ugyan ketté nem tudná vágni Nagy Sándor sem: mert az asszonyokkal szemben õ is csak hódoló volt és nem hódító.

De a belsõ forrongásból nem hat ki a külsõ világba semmi, ide illõ és díszes toalettben jelennek meg a határozatok, úgy, hogy nekünk nem marad egyéb hátra, mint hogy tisztelettel levegyük a szegedi nõk elõtt a kalapot s csak azt írjuk meg róluk, amit látunk; dacára, hogy jogunk lenne arról is írni, amit nem látunk, de képzelünk.

Sohasem tûnt fel elõttem komikusabbnak semmi, mint amikor 1870-71-ben a magyar ellenzék Franciaország földarabolásának meggátlásáról tanácskozott komolyan.

Íme, itt az analóg eset. S ami komikus volt a nagyszakállú, komor, mogorva férfiaknál, az itt olyan naiv és szeretetreméltó.

A szegedi nõk a háború nyomorainak meggátlására vetik össze szép fehér vállaikat. Ami keserûséget okoznak a boszniai felkelõk karddal, golyóval, azt õk mind el akarják simítani huszonöt árkus papirossal, amelynek »gyûjtõív« a neve.

Most ez a huszonöt árkus papiros a Szeged vendége. Bejárja a nagy alföldi várost házról házra, hatalmas úr minden gyûjtõív; mert a nemzeti érzület szülte s mert a hazafiság ragyogó ruhájába van öltözve, mégsem vet meg, mégsem kerül ki senkit, nincs benne semmi arisztokratikus negéd, a szerencsétlenség hírét hozza és újítja fel minden küszöbön, de azért mégis szívesen látott vendég, ki barátságos fogadásra talál mindenütt. Mert hát azok az asszonyok hozzák!

Még a méreg is jó, ha körülcukrozzák. Még tán az üres pénztárca is bankót izzad, ha egy nõi mosoly fényes sugarából egy szikra rápattan...

Van is egy pragmatikus tervem, melyet a szegedi új védegylet sikerei keltettek fel bennem, s mely Magyarországon egyszerre megszüntetne minden elégedetlenséget, minden panaszt, a melytõl szelíd mosolyba olvadna a nemzet savanyú ábrázata.

Nagy szó és mégis igaz. Aztán nem is valami ördöngõs mesebeli sárkánylábon fordul. Csak az kell hozzá, hogy adjuk át az uralkodást végképp az asszonyoknak. Õk legyenek a miniszterek. A legszebbik legyen a kormányelnök, a legpajkosabb a kultuszminiszter, a legszendébb vigye a hadügyi tárcát, a legcsacskább legyen a király oldala melletti miniszter.

A legszerelmesebb legyen a pénzügyér.

És a legügyesebbek, a legkedvesebbek legyenek az adóvégrehajtók.

És sohasem fog panaszkodni senki sem a nagy adó, sem a sok egzekúció ellen.

Nem lehet ezzel a tervvel elõállnom. Nincs alkalmam.

Mert a hétnek hat napján keresztül politikus vagyok, s mint politikusnak az az elvem, hogy »hosszú haj, rövid ész, semmit sem kell az asszonyokra bízni«.

Mikor aztán vasárnap átalakulok, mint a gubó, tárcaíróvá, akkor meg egyszerre az asszonyok lesznek a kedvenceim; azokkal szeretném átigazíttatni az európai kérdéseket: de hát mit ér, ha éppen ezen az egy napon nem szabad politizálnom.

Bezzeg hétfõn már más gondolatok fognak mozgatni. - Mert hát valljuk be õszintén, dacára annak, hogy tiszteljük a jótékonyságot; hogy ez a védegylet nagyon lábatlankodik az utunkban pártszempontból.

Mi az általános elégedetlenséget szítjuk, nagyobbítjuk, õk kicsinyítik és enyhítik. Hacsak nem olyan az, mint a verem, minél többet vesznek el belõle, annál nagyobb.

Én, aki már olvastam a »vörös könyvet«, megtanultam a gyanakodást, és megtanultam, abból, ami meg van írva, mindig azt olvasni el, ami nincs benne megírva.

És ellensége vagyok az új védegyletnek, mert a társadalmat akarja szétrobbantani. Nagy, titkos tervek fekszenek az egylet alapszabályaiban a sorok között. Egy függetlenségi forradalom ez.

Okoskodjunk csak kissé.

A védegylet célja mindazt pótolni a mozgósítottak családjának, amit Boszniába vesztettek.

Hogy csak egy dolgot vegyünk föl, hány nõ fogja például elveszteni e dicsõséges hadjáratban a férjét.

Mit gondolnak önök, hogy fogják nekik ezeket a hölgyeink pótolni?

Pedig fogják, mert hiszen benne van az alapszabályaikban.

Én sejtem, hogyan.

Úgy, hogy aláírják jótékony célra a saját férjeiket.

S odavarrják az özvegyek nyakába.

Szegény özvegyek!

TISSOT SZEGEDEN

Az egyszeri angol meglátogatván Magyarországot, mikorra hazakerült volna innen a maga ködös országába, egy mennykõ vastag könyvet írt a csodálatos magyar találmányú gépekrõl, minõ pld. a dunai gõzmalom és a kendertiló, bemutatván ábrákkal is a magyar találékonyság e remek szülöttét.

Nekik, mondá, milyen mesterséges, drága pénzbe kerülõ gépeik vannak, melyek semmivel sem végzik jobban föladatukat, mint a magyarok egyszerû találmánya!

Egy dél-amerikai mérnök, ki egy ízben Kiscsoltón is megfordult, s elõbb hideg, érdeklõdést is alig mutató arccal járta be az országot és nézte végig nevezetességeit, egyszerre fölvillanyozva kiáltott rám, amint a parasztházak ajtóin megpillantotta a fakilincset a madzag-húzóval.

»Uram! Meghajlok e nemzet nagysága elõtt. Önöket az isten is nagy dolgokra teremtette. Milyen találékonyság, s milyen egyszerûséggel párosulva!«

Ebbõl különösen az a tanulság, hogy minden szem másképp s mást lát meg.

És nem tudom: mit jegyzett fel emlékezetébe a »Milliárdok hazájának« szellemes írója a »Fillérek hazájá«-ról, Magyarországról s különösen az Alföld és Szeged felõl, de legalább arról mégis számot adhatok, hogy milyen benyomások elé vezettük fogékony, a magyarok iránt meleg rokonszenvet sugárzó lelkületét.

Megnézte a Makkos-erdõt s táncolt ott még csárdást is, vasárnap délelõtt kivittük Szõregre a templomot megnézni; ott éppen kalácsot osztogatott egy öregasszony a templom bejáratánál (amint ez már szokás a rácoknál, ha meghal valakijök), egy darabot odanyomott a Tissot Viktor markába is; megette jóízûen.

Amikor délben visszatértünk Szõregrõl, arra kért, hogy mutogassam meg neki, ami látnivaló van Szegeden.

- Én magam is idegen vagyok itt - mondám -, mindössze négy hete tartózkodom itt s éppen nem tudom, mi minden érdekes lehet itt.

- Nagyon sajnálom - szólt...

- Ne búsuljon uram, mert annyira már mégis vittem, hogy ami a legszebb Szegeden, azt nyomban megmutathatom. Menjünk a templom elé.

- Hogyan, a templom elé és nem a templomba?

- Természetesen. Itt az a divat, hogy az intelligens fiatalság odaáll a templom bejárata elé, mint megannyi cövek, hogy az istentisztelet múltával a kijövõ leányokat vegye kereszttûzbe.

- Ahá! Nos, tehát itt sem vallásosak már az urak.

- Nem hiszünk mi már egyéb vallást, csak a törököt; abból is csak a sokfeleség tartást.

- Ahá! Ön mond valamit. Ez a dogma Párizsban sem idegen. Jó dogma, megérdemli, hogy elterjedjen... Tehát menjünk a templom felé. Ön nyilván a homlokzatot akarja megmutatni, bizánci stíl, nemde?

- Semmi közöm a homlokzathoz. Jöjjön és bízza rám magát ön, meg fogja látni, ami legszebb Szegeden.

A templom elé értünk; ott álltak már a sztereotip alakok, a házasulandó vén és fiatal legények.

Ott volt Lajos úr fekete pántlikás szalmakalapjával, hosszú lábával türelmetlenül toporzékolva, amiért olyan soká nem csinál odabent »áment« a fõtisztelendõ úr. Egyik kezével folyton nyakkendõjét igazgatta.

- Nézze ön meg ezt az urat - mondám Tissot-nak. - Ezzel ma találkozni fogunk, bárhova menjünk is, mindenütt. Ön bámulni fog e sajátságos körülményen. Én is bámultam eleinte. De most már értem az egészet. Ez az úr egy féltucat példányban van meg Szegeden. A gondviselés, amikor teremtette, szórakozottságában azt hitte, hogy fotografus, s hat darabot állított ki belõle.

Ott volt továbbá az ismeretes szõke úr is, aki tudományos ember hírében élve, csak úgy félvállról nézegeti a lányokat. Szõke, kedvtelenül sarjadzó bajsza, mely merész szabású orra alatt szégyenli magát, egy cseppet sem nagyobb, mint amilyen a múlt héten volt, pedig eleget húzogatta egy hét óta.

Mereven, méltóságosan áll ott, egyik kezével a saját szürke kabátját fogva erõsen, mintha önmagába akarna kapaszkodni.

- Ez az úr is érdekes, monsieur Tissot!

- Igen? - kérdi Tissot csodálkozva. - Ösmerem, találkoztam vele a Makkos-erdõben. Ah, ön érdekesnek találja?

- Mindenesetre... vagy ha nem, legalább tiszteletreméltónak. Õ iró akar lenni, de erõs föltétele, csak akkor fogni bele az írásba, mikor a doktorátust leteszi...

- Nos, ez az a tiszteletreméltó vonás?

- Természetesen; a doktorátust még nem teszi le két esztendeig. Képzelheti ön, mennyit használ ez idõ alatt az irodalomnak, - ha nem ír.

Tissot mosolygott. Nem tudom, a szavaimon-e, vagy azon az édes látványon, ami kitárult elõtte.

Ott jöttek sorba valamennyien kis imádságos könyvükkel, amelybe belenéztek ugyan, de amelybõl imádságos szájuk, fogadni mernék, nem imádkozott; ott jött az Irma villogó fekete szemeivel, melyeknek égetõ tekintetétõl a francia író szinte elkapta a fejét, majd a szõke szépség, majd a karcsú Ilka, Terka, Julcsa, Marcsa, Borcsa...

- Nézzen ön oda - súgtam, karját megkapva... Ez a legszebb látnivaló Szegeden! - A Borcsa Nr. 1....

- Oh, oh! Valódi párizsi szépség. A Montpensier hercegnõkre emlékeztetõ. De miért nevezi õt »Borcsa Nr. 1«-nek?

- Azért, mert egy »Borcsa Nr. 2.« is van. Sõt éppen ma találtam egy Nr. 3-t is.

- Hát azt miért teszi, hogy megszámozza?

- Csupa babonaságból és célszerûségbõl. Lássa ön, az én tollamnak az inspiráció adja az erõt...

- Hogyan? Ön mind a három Borcsába szerelmes?

- Éppen ellenkezõleg. Egészen közönyös vagyok irántok, egyet pláne nem is ismerek, csak látásból, egyet pedig ki nem állhatok. Ezek csak tanulmányfejek. Mert én nem kutatom, mint ön, a templomok ereklyéit és régiségeit, nem nézegetem a puszták délibábjait, nem kutatom a hegyeket, én azt a nagy rejtélyt szeretem tanulmányozni, amelyiknek ember a neve.

- Kivált ha az az ember asszony, ugye?

- Én nem szeretek utazni és nem szeretek látni egyebet, csak embert. S ez nem kevés, monsieur Tissot. Küldjön ön nekem Franciaországból hét különbözõ nevelésû szép hölgyet, s akkor ön ideküldte nekem egész Franciaországot.

- Eh bien! Én azt megtehetem önnek, ha nem lesz sok.

- Isten ments! Csak példának okáért hoztam föl.

Ezek után elhatároztuk, hogy midõn 4-én visszatér Temesvárról, hova az éjjel utazik, a másik két Borcsát is látnia kell, sõt a Nr. 2-t meglátogatjuk, mert az híres földijére, Sand George-ra fogja emlékeztetni - halaványan.

- Tehát olyan kékharisnya-féle?

- Rettenetesen olyan.

Délutánig az alsóvárosi templomot tekintettük meg, hol nagy érdekkel tudakozódott minden felõl, s szorgalmatosan pótlá jegyzeteit, mindjárt ott melegiben.

Végre kifejezte óhaját, hogy szeretne valamely gyárat látni.

- Ma vasárnap van - mondám -, s a munka szünetel, errõl tehát le kell mondanunk, hanem gépet azt olyat mutatok a Népkertben, hogy még az angol találmányokat is fölülmúlja.

- Ön megint valami tréfát csinál. Annál jobb. Kocsizzunk ki elõbb Szõregre, hol megnézzük a szerb népies táncot s onnan elmehetünk a Népkertbe.

Úgy is lett - s én is beválthattam szavamat. - A cukrászdában a hátunk mögött csakugyan ott ült most is az a két derék asszony-néni, akikrõl tegnap háromhete írtam; most is szapulták a világot kegyetlenül, forgott a nyelvük, mint az orsó, lélegzetvétel nélkül, szakadatlanul.

- Hallja ön a madame-okat?

- Fájdalom, csakis õket hallom...

Egy félóra múlva megint megkérdeztem.

- Hallja ön még a madame-okat?

- Jaj, hallom bizony... Hogyne hallanám. Mikor állnak ezek el?

- Soha uram! Ezeknek a nyelve az a gép, amit a világ gépészei nem bírnak föltalálni: ez a perpetuum mobile, - az örök modony.

- De hát csak alszanak valamikor? S akkor nem beszélnek.

- Csalódik. Ha alszanak is, csak az egyik alszik egyszerre, de a nyelve alva is mozog és felelgetni látszik a másiknak, ki folyton belebeszél, belepletykázik a szendergésbe, hogy megédesítse...

A vacsoránál a francia pezsgõt igen olcsónak találta, mivel az hazájában is drágább három forintnál, - az igaz, hogy jobb is, a kenyér árát azonban nagyon sokallotta. Csodálkozva kérdezé, hogy ez hát az a híres Bánát, ahol annyi búza terem egy-egy szántóföldben, hogy Bernát Gazsi bátyánk szerint a kéve nem fér el rajta, hanem a szomszéd földjét is ki kell árendálni asztag-helyiségnek. Párizsban most a világkiállítás folytán megdrágult viszonyok közt is két krajcár egy adag kenyér a vendéglõben; Budapesten, Pozsonyban szintén, míg ott, ahol terem, ahol hajigálkozni lehetne vele, ott 3 krajcár.

Node ezen békétlenkedés nem igen tartott sokáig. Olyan szomorú, bûvös nótára gyújtott rá a cigány, hogy csak azt hallgattuk, édes merengéssel, fájó boldogsággal.

Úgy sírt, oly keservesen rítt a Rudi cigány kezében az az egyszerû szárazfa, mintha - ahogy a nóta mondja - öregapja lett volna rá hajdanában akasztva...

Odaintettem Tissot-hoz a cigányt, már az arca is nagyon mulattatta vendégünket.

- Micsoda nóta az, te Rudi?...

- Nem tudom kérem alássan, mert hát...

- Hát már hogy ne tudnád?

- Vigyen el a devla, ha tudom, csak úgy kaptuk azt készen Kecskemétrõl.

Tissot-nak magyaráztam a cigány válaszát, s miután megmagyaráztam, hogy a »les tziganes«-ek nem ismerik a kottát, bizony ugyancsak egész életében törheti rajta a fejét, miképp is kapták azt a nótát Rudiék »csak úgy« készen Kecskemétrõl.

No, de nem beszélek többet. Egy egész kötet kitelne az érdekes vendég ittmulatásának emlékeibõl. S szívesen idõznék azok közt még tovább is, ha lapunk szûk tere engedné.

Itt csak azt említem még meg, hogy vacsora után egy népies bálba tévelyedtünk, melynek kedélyessége jó benyomást gyakorolt Tissot-ra. Egészen el volt bájolva. Egy rakoncátlan polgártárs megkérdezte tõlünk, hogy kicsoda az az idegen arcú úr.

- Ez egy francia úr, aki azért jött Magyarországra, hogy a Hortobágyot lássa... Most oda megy Szegedrõl.

- Hogy híják?

A szellemes író megértette a magyarul intézett kérdést, s maga mondta meg nevét az egyszerû embernek idegenes kiejtéssel.

- Viktor Tiszó.

A polgártárs gyanús szemekkel mérte végig, aztán vállvonogatva mondá:

- Már az öreg hiba, ha Tiszának híjják a teens urat. Azzal a névvel nem lehet Hortobágyot megjárni - ha csak nincs asszekurálva az élete.

POLITIKA - A VONALON ALUL

A szegedi politizálásról akarok írni. S ilyenkor mindig eszembe jut Jókainak az a mondása, mellyel Gyulai Pálnak felelt, mikor az azt kérdezte: melyik a leghasznosabb háziállat?

- A regényíró feleljen neked, vagy a hírlapíró? - kérdé Jókai.

- Már akkor mindenesetre a gyakorlatiasabb hírlapíró.

- Ez esetben - mondá Jókai hirtelen - a leghasznosabb háziállat a patkány.

Sokáig törtem rajta a fejem; sehogysem fért bele ez a felelet. Eddig minden professzorom kár­tékony állatnak mutatta be a patkányt, s íme Jókai egyszerre fölrugtatja a leghasznosabbnak. Valami viccnek kell lenni az egésznek.

Pedig nem volt vicc!

Ezzel az érdemes patkánnyal nemsokára megösmerkedtem az »A Hon« negyedik oldalán a hirdetések közt; úgy állították oda a »patkányirtó szerek« ajánlgatója gyanánt. Milyen barbár presszió egy patkányra, hogy a saját faja pusztulását kell elõmozdítania; mintha csak azt mutogatná az embereknek: ez az a szer, amelytõl elpusztulunk.

Szegény patkány, eszembe juttatod a szegény Andrássyt!

A Hon patkánya csinos állat volt, úgy állott ott merészen kétfelé álló öldöklõ bajszával, mint egy szélsõbaloldali népvezér, s úgy lekonyította a farkát - mint egy mameluk.

Hitte volna-e akkor Jókai, hogy a negyedik oldal patkánya a »Hon« elsõ oldalának politikáját jelképezi! a bajuszszal az akkorit, a farkával a következõt: - a mostanit.

No, de nem errõl van itt szó. Itt a patkány a fõperszóna, és nem a »Hon«.

Valaha a patkány mindennapi vendége volt a Honnak, s ma a Hon mindennapi patkánya a kormánynak.

Azonban meg kell adni, hogy a patkány többet használt akkoriban a Honnak, mint most a Hon a patkánypolitikának. A patkány szépen jövedelmezett, minélfogva Jókai bátran mondhatta a leghasznosabb háziállatjának.

A szegedi politikusoknak mind vannak ilyen patkányaik.

Magas politika csupán a Dugonics-sétányon ûzetik esti hat és hét óra közt. Ez az úgynevezett »sétáló-kaszinó«. Itt európai szempontból megy a dolog. Itt osztatik fel a jövõ Európája olyan részletekre a monarchiák közt, aminõket azok megérdemelnek. A burkus kapja a legnagyobb darabot, a muszka cár detronizáltatik, s mire Miletics kiszabadul, akkorra már a republika elnöke fog székelni Szentpétervárott, s Philippovich is majdnem teljesen beveszi Boszniát. A mi királyunknak csak Magyarország marad meg; éppen elég arra, hogy csak minket szeressen.

Nagy vonás egy nemzettõl; el akarni veszteni egy birodalom felét, hogy a király szíve egészen az övé legyen. Nagy erõ jele egy nemzettõl azt hinni, hogy a király szeretete boldogabbá teszi, mint két tengerpart csapkodó hullámai; és nagy önérzet kifejezése meggyõzõdve lenni arról, hogy egy ország hatalmasabbá tesz egy királyt - mintha még három van mellette...

Az olasz nép darabokra apríttatik, a szerb fejedelemnek abból a kardjából, melyet tavaly a Nathálie fejedelemnõ fülbevalóival egyetemben elzálogosított - fehérvári bicsak lesz.

A »sétáló kaszinó«-t kivéve a szegedi politika leginkább »malom alatti«.

Kubik-Gümõs Máté azt szeretné, ha az okkupáció eltartana még vagy három esztendeig; mert Kubik-Gümõs Máté lócsiszár, s ilyenkor virágzik az üzlet, amikor Hadsi Lója emberei sûrûn lövöldözik ki a huszárgyerekek alól a remundákat.

Kuvasz Demeter, akinek a fiát kivitte a »violaszín pecsétû parancsolat«, nagy ellensége mindennemû hódításoknak s sehogy sem bírja fölfogni, mit kereskednek egymással szemben a királyok, mikor hát egész békén megülhetnének otthon a selyem kanapén az aranyos vakolatú szobában; az ördög sem bántja, még csak a »porciót« sem kérik tõlük.

Ellenben azt tartja Kanavász Borcsa, a »legkikapibb« szegedi menyecske, kinek az ura most a »szarvak« helyett a »borjút« cipeli Bosznia ékes mezõin, hogy szép dolog az a hadiláb, s ha az Andrássy olyan ember, amilyen ember, hát nem tágít addig, míg a félvilágot el nem foglalja a dicsõ hadsereg - ha harminc esztendeig tart is. Harminc év múlva oszt majd hazajöhet a férjem uram. Addig az ideig éppen megérik a hûségre.

Proletárius Demeter diplomavesztett fiskális pedig azon a véleményen van, hogy szûk a világ, sok az ember, nem bír megélni a földtekén egymás miatt. A hajat is megritkíttatjuk a borbéllyal, ha túlságosan sûrû, az embereket is meg kell ritkítani. Igen helyén van hát, hogy Phillippovichot borotválják egy kicsit.

A végrehajtó hivatalnok örül a sok bekövetkezõ haláleset fölvételnek, - míg az orvos teljesen föl van háborodva, - hogy az õ befolyása nélkül halnak az emberek.

Ilyen a szegedi politika! Mindenkinek megvan a maga patkánya, és ez látja el politikai kombinációkkal és reményekkel. És ezek a kombinációk néha eredetiek. - Miért is ütött ki hát ez a háború? - tûnõdik rajta a betût nem ismerõ alsórendbeli cívis.

- Mert hát attól fél õfelsége a királyunk, hogy a birodalmait elveszi a muszka.

- No bizony van is mitõl megijednie. Tegyen úgy, mint Harántos-Fekete János uram tett harmadéve, írassa át az országait alattomban az öccsére - József fõhercegre...

- Magyarországon mindenki politizál, de mindenki rosszul. Szeged sem kivétel. Itt is mindenkinek az esik zokon a nagy politikából, ami az õ egyéni kényelmét zavarja.

Még én magam is attól halványodnám el ijedtemben, ha egyszerre nem lenne kit szidni; ha minden jóra változnék, ha Tisza Kálmán is tisztességes útra térne.

...Hanem hát attól nincs mit tartani.

A SZEGEDI BÖRTÖNÖK

Az ellentétek egymás közelében feküsznek. Aki a szabadságot szereti, nézze meg a börtönt - s még jobban megszereti.

Pedig hát maholnap már a börtön is kényelmes hely lesz, amint egyre közelebb hozza felénk az idõ - Amerikát.

Ott már mindenki okos ember. - Csak még az állam a bolond, amiért szállást, ruházatot és teljes ellátást ad annak, ki a társadalmat megrövidíti s az általa pronunciált rendet felforgatja.

Az amerikaiak észre is vették az állam gyámoltalanságát s számító természetükhöz képest visszaélnek vele.

A szegényebbsorsú tolvajok a mostohább téli szezonra rendesen becsukatják magukat holmi négyhónapos vétségekért, s ott telelnek fedél alatt s pihenik ki magukat, hogy tavaszkor újult erõvel hozzálássanak az »üzlet«-hez.

Hanem lassan-lassan a bírák esze is megjön, s kezdik gyakorlatibb irányban venni a dolgot.

A híres kriminalista író Mr. Hawkinsról beszélik, hogy sok dolga lett volna Mr. Knigg-el, a híres tyúktolvajjal.

Mr. Hawkins ugyanis egyes-bíró Pennsylvániában, s Mr. Knigg is ugyancsak e területet válasz­totta mûködése színhelyéül. Régi ösmerõsök már együtt. Mr. Knigg rendesen kompareál õszkor. S Mr. Hawkins rendesen elítéli.

Azonban Hawkins bíró türelme a múlt õsszel végetért, s midõn október elején Knigg egy kisebb tolvajlásért elfogatott, így szólott hozzá:

- Én önt a köztársaság elnökének nevében halálra ítélem.

Mr. Knigg megrezzent.

- Úgy van, halálra ítélem: Fogházfölügyelõ úr, vitesse ön e foglyot börtönbe s rendelkezzék, hogy holnap reggeli 9 órára készen legyen a vérpad...

A fogházfölügyelõ teljesítette a parancs elsõ részét: a vérpad felállítására azonban éppen nem lett szükség, mert Mr. Hawkins csakhamar magához hívatta s így szólt hozzá:

- Ez a Knigg, ez egy elátkozott fickó. Az ördögbe is, ki kell rajta fognunk. Hagyja ön a börtönajtót tévedésbõl nyitva az éjjel.

Mr. Knigg megszökött, s azóta megszabadult tõle a tartomány. Átköltözött Washingtonba - hol enyhébb a törvénykezés. E praktikus kedélyeskedés mutatja a jövõ kor törvénykezését, épp ahogy a Knigg eljárása világot vet azon felfogásra, mellyel a közelgõ századok a börtön fogalmát övezik majd körül.

Mióta Szegeden vagyok, már szinte megismertem Szegedet. Mindent láttam már, amije a föld felett van, arra voltam még kíváncsi, amit a föld alatt õriz. Lakosait imitt-amott mind meg­ösmertem már, új arc ritkán bukkan föl köztük, még csak azokra a lakosaira vagyok kíváncsi, akik nem a maguk akaratjából laknak itt, s akik mégis a leghívebb lakosai, mert ha akarnak, se mehetnek el innen.

Muskó Sándor kir. ügyész úr volt szíves tegnap bevezetni abba a világba, amit õ teremtett s õ népesített be.

Szomorú világ az, de demokratikus. Az egyenlõség nagy elvén nyugszik; egyforma étel, egyforma ruha, egyforma bánásmód. - Az arisztokratikus ország külsõ, kábító fénye csak imitt-amott csillan meg; de mégis megcsillan, eljut még ide is, hacsak halványan is.

A »gazemberek királyának«, Rózsa Sándornak börtönét különösen is megmutatják az embernek; a hír és dicsõség még a börtönben sem ér véget, Rózsa Sándor még ott is különb ember volt a többinél.

Annak a két gyilkosnak, ki jelenleg ül benn, elég oka van kevélykedni, hogy a Rózsa Sándor cellájába csukták. Bizony nem is tették volna holmi pipogya emberekkel, zsiványarisztok­ratának való hely az.

A várban levõ börtönök egészen középkori színezetûek, s a vizsgálati foglyok számára vannak berendezve. Csak igen kevés embert csuknak egybe-egybe, legfeljebb hármat-négyet.

Csakis ezek a börtönök érdekesek. A világosság felülrõl jõ a kazamata-cellákba s nem valami gazdagon. A borzalmas kriptaszerû magányt meg nem zavarja semmiféle nesz a külsõ világból, s az örökös félsötétség ijesztõ árnyakat rajzol a falakra. Ha enyhíti valami e rideg sírjait a társadalom élõhalottjainak, az a példás tisztaság, aminõhöz foghatót hiába keresnénk a legtöbb magyarországi börtönben.

Egy egészen sötét karcer is van. Örökös éj uralg ott. Magamra csukattam az õrrel. - Istenem; milyen fekete világ az!

Egy tolvaj van benne bezárva egyedül. Megkérdeztük, ha lát-e? Egykedvûen bólintott a fejével, hogy: igen; szólni restellt; mintha már egészen elszokott volna a beszédtõl.

Vannak egészen érdekes alakok a rabok között.

Egy szép, délceg, sugár gyerek azért kesergi le napjait a szegedi várban, mert a feleségét felakasztatta három felbérelt emberrel. Hogy hát már ilyen bagatell dologért is becsukják mai napság az embert!

Van egy gyilkos, aki ezt az egész rabságot kutyában sem veszi. - Életébõl összevissza huszonöt esztendõn át ette már az ország kenyerét, s szinte jóízû az neki. El volt ítélve rablásért, azt kiállotta, el volt ítélve gyilkosságért, az is succedált neki, a király kegyelme fölmenté minden büntetéstõl. Most megint gyilkosságon érték; egy csöppet sem érdekli a szentencia. Csak mosolygott rajta, mikor a királyi ügyész halált kért fejére; »hajszen csak hadd boldondozzanak a vármegye urai, õt meg nem ijesztik; jobban tudja õ azt, mint Szeged vármegye, hogy õfelsége ugyan nem hagy senkit kivégezni, azóta, hogy a mekszikánusok a tulajdon édes öccsét agyonra lövették«.

A királyi ügyészt mintegy szeretni látszanak; mintha vigasztalást hozna a csikorgó ajtó, mely jöttét jelenti. Megvigyáztam ez arcokat, néz-e rá haragosan ha egy is. Nem; a megelégedés egy nagy árnya rezdül végig az arcokon, s mikor a kérdésre »van-e valami panaszuk? « - uniszónó felelik, hogy »nincsen«, e hangnak van valami sajátságos jóakaró, szívbõl fakadó jellege. A szerencsétlenség, a magány fölolvasztja e kérges szíveket, s jól esik nekik, hogy van mégis valaki a világon, aki rájuk gondol.

A várbeli börtönökrõl csak azért szóltam elõbb, mert ezeket láttam utóbb. Tulajdonképpen a kis kaszárnyáról kellett volna elõl emlékeznem, mert megérdemli.

Ez egy nagy börtön húsz év múlva.

Ez egy kis város - a börtönben.

Kár, hogy nem társadalmi cikket kell írnom, hanem tárcát, s nincs alkalmam kiemelni azon lelki megelégedést, amelyet magammal hoztam e börtönbõl, hol a javulás és a munka valódi csodákat mûvel. Itt nemcsak, hogy visszaadatnak a fegyencek a társadalomnak mint a meg­drótozott fazekak, hogy ismét csakhamar lyuk támadjon az összehúzott repedéseken; itt újjáteremtetnek, porcelán fazekakká gyúratnak ki, különbekké, mint valaha lehettek. - Nem ártana minden magyar embert, akár bûnös, akár nem, ilyen intézetbe helyezni el egy-két évre, mikor a népiskolát elvégzi, s akkor aztán igaza lehetne Széchenyinek, hogy »Magyarország - lesz«.

Valódi munkatelepen vagyunk itt.

Az egyik szobában vesszõt tisztítanak, a másikban ügyes kosarakká fonják azt meg a fegyencek. Amott a gyalu zakatol; s serényen készül az asztalos-munka. Az épület baloldalán az asszonyok és leányok gyékényeket fonnak a színház számára. Csupán egyetlen csinos arcot láttam a nõi fegyencek közt, egy barna menyecskét. Igazságtalanul ítélték el; - a férjét ölte meg. Azok a bírák, akik ott könyököltek a szentencia kimondásánál a zöld asztalnál, nem vették figyelembe, hogy nem szerette. Pedig de nagy ok az!

Itt is tiszták a börtönök s népesebbek. Tízen-tizenketten vannak elhelyezve egyikbe. - Egy közös prics a nyugvóhelyük, a feje fölött mindeniknek egy fekete tábla függ, melyre krétával rá van írva a neve. Ott künn csak számaik vannak. Ágynemûjük egy szalmazsák és egy pokróc. Vajon esik-e rajta édes fekvés? S eljön-e ide is a sûrû rostélyzaton keresztül is kápráztató tündérpalástban az alvók ringatója, a bûvös álom?

Van e börtönszobák lakói közt egy egészen ártatlan lény is, aki nem vétett soha senkinek semmit, s mégis idekerült, s mégis itt sorvad, itt szenved.

Egy féléves csecsemõ az.

Anyjával van itt; parányi arc, elsatnyult vézna kezecskék. Szegény kis teremtés! Ennek ugyan jól kezdõdik az élete! Egykedvûen néz körül a börtönszobában, s valami rideg, síri komorság terül el már e csecsemõ ábrázatán is. A bûn förtelmes menyasszonyai, a nõi rabok állják körül, bizony egy sem nyájaskodik ezzel a szegény poronttyal, még az anyja sem. Az anyai mosoly, ez a bájos napfény kikerüli az õ fonnyadt arcát... Ugyan mi lesz az elsõ szava, ha megtanul beszélni? Mi lesz az elsõ gondolata, ha tudni fog gondolkozni? - Máris két ránc vonul végig kis homlokán... A börtön neveli föl - a börtönnek. Jaj annak, aki ezt a kenyeret megkóstolja egyszer - visszatér az ahhoz mindenünnen.

Minõ élet lesz az, melynek az elsõ melegítõ emlékei hideg börtönbe vezetnek?

ENDRŐDI SÁNDOR

Irodalmi arckép

A fiatal nemzedék legzseniálisabb költõje.

Én ugyan magam jobban szeretem akár Bartókot, akár Ábrányi Kornélt és Szabó Endrét, de az egész irodalmi világ Endrõdit teszi legelsõnek. Márpedig az egész világnak, ha téved, igaza van.

Endrõdi igazi prototípje a költõknek, nem úgy, azok milyenek, - úgy, ahogy azokat képzeljük. Halvány arc, rendetlenül, összekúszált hajjal, komor borongó kedélyvilág, melynek felhõi ott ülnek folytonosan a homlokán.

Nyugtalan természet, olyan, mint a költözködõ madár, egy helyen nem bír sokáig elmaradni. E tekintetben igazi Csokonai - hatványra emelve.

A Balaton mellett született, az a legkedvesebb helye, mint madár a fészkét, ezt röpködi körül, úgyis mint költõ, úgyis mint ember. A nyarakat itt szokta tölteni a szabad természetben gyönyörködve, órákig elnézve a tündérszép Balaton szilaj háborgását vagy csendes gyûrûzését. Ha a tél a nagy városok (Grác vagy Budapest) szûk falai közé szorítja, valami sajátszerû lehangoltság vesz rajta erõt, mint a kalitkába zárt madáron. Unott, levert, kedvetlen, a társaságokat kerüli s odakint bolyong, ahol a szabad természetbõl, melyet oly végtelenül szeret, láthat legalább egy-egy darabot. Akárhányszor találkoztam vele késõn éjjel a Duna-parton, amint céltalanul bolyongott, gyönyörködve a fejedelmi folyam lassú hömpölygésében, fönséges mormogásában, mely az éj fölött uralkodik.

Endrõdi egyebekben is szelíd költõi lelkület, aki a szoba ablakából is nem az alant hullámzó népet, a csinos lábikrájú hölgyeket nézi (mint mi, sokkal boldogabb prózaírók), hanem a magasban kóválygó bárányfelhõket keresi föl tekintete. Ha ilyenkor megszólítja valaki, fölrezzen.

Ki tudja, mirõl gondolkozott volt, hova ragadta költõi képzelete? Álmodozó arcán a bosszankodás árnya suhan át, amiért le van rántva kedves gondolatvilágából.

Endrõdi mindenütt, mindenben hû a saját egyéniségéhez és sehol sem tagadja meg önmagát.

Nem énekel a hazaszeretetrõl, mert nem érzi azt oly nagy mértékben, hogy feszítené lantja húrjait. Kozmopolitikus szempontból fogja fel a dolgot, s az összes emberiséget érdeklõ nagy eszmék mozgatják, - ott, ahol és amennyiben ezek költészetében elõfordulnak, mert leginkább saját egyéni érzelmét festi, s azok nem emelkednek sem a bölcselkedés magaslatáig, sem nincsenek összefüggésben a koreszmékkel.

Endrõdi a természet, az alkony, a napsugár, a virágillat dalnoka.

Legelõször a »Fõvárosi Lapok«-ban tûntek fel mindinkább sûrûbben megjelenõ költeményei. 1875-ben egy füzetét adta ki Aigner Lajos a »Tücsökdalok« szerény címe alatt, mely az összes sajtó dicséretét kiérdemelte, a stíl szépsége, a mûforma kerekdedsége és azon igazi költõi érzés által, mely a heinei szellemû strófákat átlengte.

Költeményeibõl tavaly ismét egy kötetet adott ki a »Petõfi-Társaság«. E kötet végképp megállapítá költõi hírnevét, s a sajtó egyhangú dicsérõ véleménye állandó helyet biztosít Endrõdinek a »Magyar Parnasszuson«.

A most elõttünk fekvõ könyv, melyrõl mai irodalmi rovatunkban volt szó s mely szintén a Petõfi-Társaság kiadása, sem nem ront, sem nem emel a költõ hírnevén semmit. Ugyanazon elõnyök és hiányok.

Az elõbbiek között a gyönyörû színdús stíl és leírás, az igaz érzés és csin, ízlés és a forma szabatossága, az utóbbiak közt pedig az eredetiség- és gondolathiány, a túlhajtott világfájdalom, az alant szárnyaló egyhangúság. Tûz éppen nincs e versekben, sem igazi verve. Szerencse, hogy Endrõdi lírai költõ, s a saját érzelmeit kell rímbe szedni, mert alig ösmertünk még költõt, ki annyira nem ösmerte az emberi szívet, mint Endrõdi, s ki, ha nem önmagáról kellene írnia, sohasem tudna költõileg igazat mondani. Ezt mutatja a négy költõi beszély is, mely kötetében van s mely éppen nem állja ki a sarat, hacsak a szép leírásokat nem vesszük, melyek néhol, mint pl. a »Királyfi« címû versében egész remekek a magok nemében. Pl.:

...Száll a nap... a rózsa csügged
És lehajtja bús virágait.
Tovatűn az élet napja
S alkonyodik csöndesen.
Nézd! A Ganges fénylő habján
A szomorú nympheákat!
Szirmaikkal belevesznek
A hullámba s elsuhannak!
Mint fiatal, szép halottak:
Jéghidegen, hófehéren
Szállanak az örök éjű
Síri mélységek felé;
És a lombok, és a szellők;
A szerelmes csalogányok
Mind hiába sírnak értök...
Mély keservük hasztalan!
Száll az élet! Jer szivemre
Gazdag, dobogó szivemre,
Mely nagy, mint a végtelenség
S forró mint a déli nap!
Légy jegyesem, nőm, királynőm,
És uralkodj’ mérhetetlen,
Soha, soha el nem múló
Birodalmaim felett!
Mert amit látsz, fenn az ég és
Lenn a föld, - a messze tenger,
Bércek, völgyek, árnyas erdők,
Dús mezők, mind birtokom.

Szerelmes versei is sikerültek. Az õ szíve nem szilajan rohamos folyam, mint a Petõfié volt, hanem egyszerû patak, mely lassan csörög el kedvenc virágai mellett, meg-meg visszatér hozzájuk.

Mindig feledlek s nem tudlak feledni
Soha egy napra, egy kis percre sem.
Velem bolyongsz a sivatagban,
Velem a tengeren.
A sivatagban arra gondolok, hogy
Ily sivataggá tetted lelkemet,
És szüntelen csak egy nevet zokognak
Neved’ a - tengerek.

Ha nagyobb szabású tárgyhoz fog, szárnya lelankad s alant száll. Nem egy igazi költõ áll velünk szemben, hanem egy csinos verselõ, ki a tárgyhoz legközelebb álló fogalmakat csinosan kiköszörülve, ízléses formába önti. Ilyen az »Istenrõl« címû költeménye:

Azt, ami régi, szépen összehordjuk,
S megtömjük a műtárakat vele!
A műtáraknak majd minden szobája
Kopott, antik holmikkal van tele.
A becsület is ott ül a penészen,
S te isten! hidd meg, nem vagyok hazug, -
Neved, mint a legrégibb név a világon,
Maholnap szintén műtárakba jut.

Majd így végzi:

Új századot hoz az idők viharja,
Ha e mostani a színről lelép;
Talán az józanabb és nemesebb lesz,
Lélekben tisztább, elmében nagyobb,
S bolyongván a múltak nagy csarnokában,
Ünnepet ül, ha rád akadhat ott:
Kivesznek akkor téged a penészből.
S mint drága kincset megtisztítanak.
Oltáraidnál zsolozsmákat zöngve,
Eggyé olvadnak a jók és igazak; -
Csakhogy másként fognak majd elnevezni,
Megváltoztatják régi nevedet:
Nem »Isten« lész, kit ember megcsufolhat,
Igazság lész, vagy tiszta szeretet.

Lapunk szûk tere nem engedi, hogy jobban elemezzük állításainkat. Endrõdi különben azon költõink közé tartozik, kikkel nem utoljára találkozunk most, s nem is azok közé, kikkel szemben a kritikának valamikor nagyon kellene módosulnia. Õ a maga nemében bevégzett költõ, tehetsége nem engedi õt messzebb menni, s ott, ahol most áll, bizonyos bevégzettség jellemzi. Darabosság- és ízléstelenséggel nem vádolható a költészete, melybõl kivetni s melyhez hozzáadni valót alig találhat a kritika.

HAVI SZEMLE

Bodnár »Havi Szemlé«-je, melynek elsõ füzete elõttünk fekszik, olyan szerencsés körülmények közt lépett az irodalom fórumára, hogy már ismeretlenül is várva-várt vendég lett ott. Ritka dolog az egy irodalmi vállalatnál s majdnem lehetetlen lenne a par excellence politizáló országban, ha hirtelen meg nem magyarázná azon körülmény, miszerint Pulszky Ferenc, egyike a küzdtérrõl visszalépett veterán államférfiainknak, a politikai napi eseményekbe vágó esszét írt a »Havi Szemlé«-be.

A »Szegedi Napló« volt a legelsõ, mely ez esszé nagyfontosságú tartalmát már hetekkel a »Havi Szemle« megindulása elõtt kivonatilag közölte. S innen azóta elment az összes sajtóba mindig nagyobb gyûrûzésben Szítva az érdeklõdést Bodnár Zsigmond folyóirata iránt.

Pulszky cikke a »Válság« címet viseli s behatóan foglalkozik mai bajaink elõzményeivel és orvoslásával, felölelve a legközelebbi tíz-tizenkét év történetét, s röviden jellemezve a szereplõ államférfiakat, azok irányát s ügyesen gruppírozva azon nyomokat, melyeket mûködésük hagyott maga után.

E cikk különben annyira ösmeretes már, annyira megvan már beszélve, hogy kivonatolásával fölösleges dolgot tennénk. A lapokból bõven ismeretes részletek csak úgy bírnak még érdekkel, ha azokat az érdemes szerzõ szellemdús megjegyzései kíséretében olvashatja az ember.

Pulszky nem talál más menekülést a hínárból, ahová sodortattunk, mint vagy visszavonulni Boszniából s megtartani a dualizmust, vagy megtartani Boszniát s a perszonális unióra térni, mely megengedi, hogy magunk rendezzük háztartásunkat s készüljünk azon végzetes harcra, mely a szláv és magyar elem közt Bosznia elfoglalása által kikerülhetetlenné vált. A dualizmus megfér a megszállás ideiglenességével, a foglalással csak a perszonál-unió.

Érdekes, amint Pulszky egy-egy vonással találóan jellemzi az egyes államférfiakat. Beustról például azt mondja, hogy szellemdús, de szerencsétlen ellenfele volt Bismarcknak, kirõl a diplomaták azt tartották, hogy kitûnõ játékos, csakhogy minden osztásnál rossz kártyát kap.

Gróf Andrássy Gyuláról nem tud rokonszenv nélkül szólani:

»Andrássy fényes tehetségeit nem a tanterem képezte ki, hanem az élet. Volt országgyûlési képviselõ, honvéd, Kossuth követe Konstantinápolyban; számûzött forradalmár, Párizsban figyelmes tanúja a császárság cselszövevényeinek, késõbb kezelõje terebesi uradalmának, leg­kiválóbb tagja a kormánypártnak, végre kormányelnök. Mindez nem pótolta ki a fegyelmezett gondolatmenet hiányát, mert agyában felvillan ugyan a perc szükségei szerint a találó kép, az ügyes parabola, a finom epigramma, de politikája egész életében az esetrõl-esetre való politika volt, mely legközelebbi célját mindig felismerte, az ügyeket madártávlatból fogta fel, s a részletek kidolgozását mindig azokra bízta (mert õ maga a rendszeres munkához nem ért), kik békatávlatból látják a nagyvilágot. Az õ talaja az országgyûlés, mert elnök korában õ volt a találó visszavágások nagymestere, feleletei élesek, mint a beretva, váratlanok és fényesek, mint a villám.«

E nagy hírre vergõdött esszé majdnem felét foglalja el a tekintélyes nagyságú füzetnek, melynek ízléses kiállítását mindenekelõtt meg kellett volna dicsérnünk. A szépirodalmi rész sem halványítja az iránycikk által szült jó hatást, Dalmady Gyõzõ, Gyõry Vilmos és Csiky Gergely neveivel találkozunk benne.

A Dalmady verse a »Költészet« címet viseli s mint mindaz, amit Dalmady ír, egyszerû, igénytelen, de csinos, míg a Gyõry Vilmos »Királyi ajándék« címû, Mátyás király korából merített, rövid költõi elbeszélése, mind a szép, népies nyelv, mind a forma tekintetében, egyike a Gyõry legbecsesebb dolgozatainak.

Határozottan sikerült a Csiky hosszabb novellája is, melyben egy végrehajtót rajzol jóízû humorral. Itt jegyezzük meg, hogy Csiky Gergelyt mindamellett nem látjuk szivesen az elbeszélõ irodalommal foglalkozva azon siker után, melyet a színmûirodalom terén aratott, szívesen üdvözölnénk benne a Szigligeti után pusztán maradt válfaj mívelõjét; márpedig a beszélyírással nemhogy e célon acélozza erejét, hanem tompítja, mert a novella és színmû olyan két dolog, hogy csak az egyiket csinálhatja jól az ember, és nem volt még rá eset, hogy valaki mind a kettõt, mert az egyik genre-ben éppen az vétetik a szerzõ fényoldalának, ami a másikba hiba.

Acsády Ignác Taine-nek a francia forradalomról írt mûvérõl közöl igen érdekes tanulmányt. Világos értelemmel s éles, boncoló logikával szedi szét e kiváló szellem a forradalom ellen irányzott okoskodásait, s a politikai történetírás magasabb kritikájának szempontjából nyújt átnézetet e mû fölött.

A füzetet Sajóhegyi Frigyes tanárnak »A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata« címû értekezése s a kritikai szemle zárja be, melyben Saissy Amade, a szellemdús francia tanár a Hugo Viktor »L’art d’être grand père«-jérõl ír, nem annyira kritikát, mint inkább egy szellemdús hódolatot. A kritikai szemlében még ott találjuk a Haraszti Gyula elmefuttatását Zrínyi Miklósról és fõleg Kovács Gábor gyenge mûvérõl, melyet a költõ Zrínyi munkásságáról írt, s végre »Képzõmûvészeti szemlét« a mûcsarnok õszi kiállításáról.

Ez ismertetésbõl elsõ pillanatra kitûnik, hogy Bodnár Zsigmond - mennyire ezen elsõ füzet mutatja - oly erõket csoportosított vállalata köré s oly tapintattal állította össze az elsõ füzetet, hogy melegen és õszintén kell »Havi szemléjét« üdvözölnünk. Nagyérdekû vállalatnak ígérkezik ez s megérdemli a legkiterjedtebb pártfogást.

Általában óhajtandó lenne, hogy a sok felburjánzott hírlap helyett nálunk is gyökeret verjen a szemleirodalom, mely mint magasabb fokozata a folyóiratoknak, hol kivetkõzve a mindennapi pongyolaságból, iránycikkekben szabatosabban feldolgozva jelenik meg a napok által adott anyag, mely a közönséges napi sajtóban csak mint alaktalan gyurma jelenik meg.

MÉG VALAMI TÓTH EDÉRŐL

Nagy emberek minden lépése érdekes. Az emlékezet váltig megjárja a nyomokat, mik a megfutott pálya mentén föl-föltünedeznek... a letaposott fû is kedves emlék, ha az õ lábuk érintette, a tengernek szaladó patak is egy belõlük ittmaradt darab, ha könnyük belehullt: - pedig hol van az a »víz« már azóta?

Tóth Edének még nincs életrajza, mert nem nevezhetõ annak az Abafi Lajosé, ki leginkább csak az adatokat rakta gondosan össze anélkül, hogy a nagy költõ képét kidomborította volna belõlük.

Abafi ezen mûvében legtöbbször rám hivatkozik mint forrásra, s Tóth Ede jellemzésénél fõleg azon színeket használja, melyeket én vetettem föl imitt-amott. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a derék írónknak csak igen kevés anyag állott rendelkezésére Tóth Ede életrajzának vázlatszerû megírásához, másrészt nekem teszi kötelességemmé, hogy mindazon apróságokat, amire még emlékezem s amikrõl még nem írtam, nyilvánosságra hozzam; ki tudja, melyik mire lesz jó az életrajz írója elõtt?...

Balassagyarmaton láttam Tóth Edét elõször. Egy szürke, kopott köpenyegben járt, melynek gallérjáról két cifra bojtban végzõdõ vörös zsinór futott le. A zimankós télhez vékony ruházat volt ez úgynevezett »dáma köpönyeg«, mely mindenben megfelelt a mostani katonatiszti szalonköpeny formájának. Tóth Ede a Hubay társulatával volt ott, mint igen másodrendû és ismeretlen ember. Ha föltûnt valamivel, az leginkább szegénységet és világfájdalmat visszatükrözõ külseje volt.

Két mozzanatra emlékszem.

Gyerekember voltam még akkor, s a tekintetes vármegyét szolgáltam mint esküdt. Az egyik esküdttársamat (ha jól emlékszem Repetzky Ferencet) elneveztem »vadkutyának«. Ez a név rajta is száradt, bármennyire haragudott is érte. Különösen a szolgabíró kisasszonyai bosszan­tották igazán a vadkutya névvel.

Egy õszi napon künn ültünk a kastély verandáján valamennyien, a vadkutya, a kisasszonyok, a szolgabíró meg én, midõn nagy szerényen ott terem, mély hajlongások közt Tóth Ede.

- Én Tóth Ede színész vagyok. Tisztelteti a tekintetes urakat a direktor úr, és a mai darabhoz egy paszománytos mentét és egy vadbõrt kéret alásan kölcsön.

A Nelli nagysám ránézett az alázatosan ott álló szõke fiatalemberre, aztán mosolyogva mondá:

- Mente lesz, - hanem ami a vadbõrt illeti, elõbb még nyúznunk kellene.

Ez határozott célzás volt a vadkutyára, s édes hahota tört ki rá; a vadkutya, aki az egyik kisasszonyba szerelmes volt, lángba borult arccal rohant el, s maga a szegény Tóth Ede is mélyen elpirult. Azt hitte, õ van kigúnyolva, s hirtelen otthagyta a társaságot.

Az urambátyám azonban a kis Nellit ugyancsak megdorgálta a tapintatlanságért, aztán meggyõzõdésszerûleg mondá:

- A komédiás is ember, gyerekek, mívelt ember elõtt az is ember, gyerekek... Azért hát tisztelet annak is, gyerekek. - Azzal intett az András hajdúnak, hogy hívja vissza azt a szegény embert, akassza le neki a paszomántos mentét, a rosszabbikat, az ebédlõbeli sifonérból, aztán szedje össze az ágyak mellõl a tigris- és medvebõröket, hadd ékesítsék föl vele estére a Mátyás budai palotáját. Aztán mondja meg annak a színésznek, hogyha ki akar jönni estefelé a pincébe - ott leszünk.

Tóth Ede visszajött, elfogadta a tárgyakat, de a meghívásra vonatkozólag úgy nyilatkozott András elõtt, annak nagy bámulatára, hogy köszöni szépen, de nem szokott bort inni.

Pedig dehogynem szokott.

A »Rák« vendéglõben szoktak volt vacsorálgatni a színészek. Kisvárosban a bonton hozza magával itatni a színészeket. A nemesség régi erkölcseihez tartozik a közönyösség a színészek iránt s az udvariasság a színésznõkkel szemben. A »legkékebb vér« is, kinek méltóságán alul fekszik szóba állani holmi bankár és kereskedõ kisasszonyokkal, egész hódolólag övezik körül tiszteletükkel a színésznõket, kiknek származási fája éppen nem valami arisztokratikus, hanem sokszor a szobalányságig vezethetõ le.

A »Rák«-ban, ahol nagy dínomdánomok estek, elégszer láthattam Tóth Edét, de mint igénytelen személynek csupán egy dolgára emlékszem.

Egy mellékasztalkánál a makaó folydogált a szegényebb színészek közt, kiknek a szûken mért »havigage« nagyon megengedte azon óhajtás táplálást, hogy milyen jó lenne nyerni.

Tóth Ede is odakuporodott egyszer, eleinte csak »gibic«-nek, késõbb neki is nyervágya támadt. Kihúzott a zsebébõl egy papírcsomagot, kibontotta nagy nyomatékossággal s elõgurult belõle 6 darab »picula«, meg három »rézkopek« (ahogy õ nevezte e pénznemeket).

Az egyik piculát nagyszerényen odacsúsztatta a szomszédja kártyája mellé. Bizony szeren­csétlen lépés volt. A picula elúszott.

És aztán elúszott a többi tétel is. Nem maradt meg csak a három rézkopek. Búbánatos arccal csúsztatta vissza a zsebébe; mert tételnek már kicsi lett volna. Aztán fölkelt és otthagyta a kompániát.

- Ne búsulj, Tóth komám - mondja vigasztalásul az egyik kollégája. - Nagyobb baj is esett ennél a világon...

- Mindössze annyi, hogy megreggeliztem és megebédeltem holnapra - viszonzá Tóth Ede mosolyogva.

- No, sebaj, - holnap este úgyis te játszod az udvari szakácsot: valami majd csak akad a királyi konyhán.

Ez a színészies tréfa általános derültséget szült a »Rák«-ban, s a figyelmet egy pillanatra a vagyonvesztett komédiásra fordítá. Így maradt meg az én emlékemben is.

Azontúl elveszett Tóth Ede szemeim elõl, egész addig, míg mint »új csillag« tûnt föl a nemzet elõtt. - Akkor aztán megláttam õt abból az idõbõl is, mikor még nem volt semmi. Ha Tóth Ede nem lett volna nagy íróvá, bizonyára régen elfeledem ez említésre is alig méltó részleteket.

Így ellenben azóta is kutatom nyomait, amerre megfordulok.

Itt Szegeden is emlékeznek rá néhányan, egy telet töltött itt, s a Dugonics-sétányra vezetõ »Kereszt utcában« volt a kedvenc tanyája, ahol most az a fölirat áll: »Hegyi bormérés.«

Úgy emlékeznek rá, mint címeres korhelyre, ki az éjszakákat szenvedélybõl még cimborák nélkül is átvirrasztotta, csak azért, hogy ne kelljen aludnia. Itt csak egy picinyke esemény szálai õrzik emlékét, s az is csak adomaszerû.

Tóth Ede vakbuzgó ember volt állítólag már itt is, s amit késõbb majdnem egészen elhagyott, politizálgatni is szeretett.

Kákay Aranyos-féle »Árnyképeimben« megírtam már, hogy a politikában Kossuthot istenítette Tóth Ede, nagyon valószínû tehát, hogy Deákkal nem rokonszenvezhetett egy idõben, miért is sokat nyer valószínûségben a róla szárnyaló stikli. Szeged országgyûlési képviselõje akkoriban a Deák-pártivá lett H. M. lett. Tóthnak feltûnt, hogy annak a lajblija nincs valami felette díszes állapotban. (Bizonyosan ismeretes tubák-színû zsírpecsétes lajbliját viselte az öregúr.)

Tóth Edében ez azon ötletet szülte, hogy színésztársai közt hatosával egy félrõf posztóra gyûjtsön. A posztót meg is vették, s Tóth Ede fogalmazta hozzá a következõ tartalmú kísérõ anonim levelet.

Tisztelt hazafi!

Itt küldök önnek egy félrõf erõs posztót; csináltasson belõle tisztességesebb mellényt, s ha elkopik az egyik oldala, politikájának jelképéül fordíttassa ki.

A vidéki városok közül Rimaszombatban tartozkodott a nagy költõ legtöbbet; nagyszabású három mûvében meg is látszik ez: az ottani emberek és az ottani szólamok csillámlanak elõ. - Nem egy alakja van innen kiszakítva, ha nem is egészében, de legalább egyes részleteiben, ebbõl is, abból is egy darab.

Amint három év elõtt végigmentem e kedves kálvinista városban, melyhez engem is kellemes emlékek kötnek diákéveimbõl, s amint néhány estét ott töltöttem a »Három Rózsában«, sorba láttam színrõl Dáma Náci fiskális urat, a Lõrinc zsidót stb. Szombaton Feledy Gáspár uraimék is bejöttek Feledrõl, Panyitról, Jánosiból a hetivásárra. Szebbnél szebb Fínum Rózsik és Boriskák tették virítóvá a Nagytemplompiacot. - Csak ki kellett tudni válogatni a sok ismerõs közül, melyik a Gonosz Pista, s melyik Vágó Miklós.

Szinte lehetetlen volt elkerülni, hogy e nép közt járva-kelve, ne jusson eszembe a szegény haldokló költõ. Körülbelül éppen akkor temették...

Sokat kérdezõsködtem felõle; sokan ösmerték, sokan emlékeztek rá; itt is úgy, mint mulatós cimborára.

Együtt tartott a lump-kompániákkal, s mindig az utolsó volt, aki az ivóasztalt elhagyta.

Nemkülönben õ maga is sokszor említette, mikor hencegni akart a fiatalkori griffekkel.

»Milyen ember voltam én valaha. El sem képzelheti azt ön most felõlem, ha ilyen romnak lát, mi voltam én egykor! Látott volna csak Rimaszombatban a „Három Rózsánál” vagy egyszer; hej, de sok „drapák”-nak²¹ hágtunk a nyakára akkoriban csak egy éjszaka is.«

De mindezen kicsapongó fiatal évekre mutató nyomok dacára is egy dolog látszik nekem különös kiemelésre méltónak, s ez az, hogy Tóth Ede, bár most fényesen befutott pályája után minden tette élõvé válik az emberek emlékezetében, sehol sem hagyott rossz emléket, de még csak olyan fiatalkori csínyt sem, mely egy sokszor megszorult vándorszínész rovásán nem is mehet »meglátom« számba.

Nyomorokkal teljes múltja, melyet sokszor, mintegy édelegve benne, felfedett elõttem egy-egy bizalmas percében, egész mocsoktalan.

A nap útja volt az azért mindenütt - felhõk között.

Ha Tóth Ede másodrendû volt is mint színész, ki a közönség figyelmét sehol sem kötötte le maga iránt, magok a színésztársak elõtt mindig kiváló volt s különös megtiszteltetésben részesült, miután értelmi tehetségénél és higgadt meggondoltságánál fogva, önkénytelenül, minden szerénysége dacára is bizonyos fölényt gyakorolt. Darabjai a 70-es évek elején már meg voltak írva, s ezek közül a »Schneider Fanny«, »Kerekes András« és az »Oltár elõtt« (melyet késõbb »Kintornás család«-dá dolgozott át) egyre emelték tekintélyét »en famille«.

Hogy mennyire megbízható embernek tartották, mutatja az, hogy többnyire a színigazgatók intimusa volt, Budainénak összes pénzügyi [s] egyéb ügyeit õ vitte egy idõben igen ügyesen. Aradi Gerõnél titkár volt, Szatmárott pedig Klein Samu igazgatónál a könyvtárnoki-rendezõi tisztet viselte. Itt került elõször színre az »Oltár elõtt« címû darabja, melyben maga is, neje is játszott. Az a jelenet, melyet most a Kintornás családból ösmerünk, midõn Mari Bimbóékhoz betoppan, itt még élesebb volt, mert éppen akkor ért oda az elcsábított, elhagyott leány atyjával és gyermekével a templomba, midõn a csábító már az oltár elõtt állott új mátkájával, igen nagy hatást tett Szatmártt. S tán e hatás emléke volt az indító ok, hogy Tóth a »Falu rosszát« s utána a »Kintornás családot« megírja. Hogy aztán a darab írása közben éppen e jelenetet ejtette el s enyhíté egy szelídebbel, csak tisztultabb ízlését mutatja.

Ugyancsak Szatmárott írta meg a »Tûzoltók« címû alkalmi színmûvét, mely amint a társulat Gyõrbe vagy Pécsre ment, épp úgy változtatta a »Gyõri tûzoltók« címét a »Pécsi tûzoltókra«.

E darabjaihoz nagy sikerei után is végtelenül ragaszkodott.

- Mennyi sok jó eszme van azokban eltemetve, - mondá nemegyszer - ha én azokat most mind együvé szedhetném.

- Miért nem teszi?

- Tenném én nagyon szívesen, egy olyan színmû kerekednék ki az alakjaikból és eszméikbõl, hogy öt »Falu rosszával« is felérne - csakhogy akkor...

- Mi lenne akkor?

- Akkor azok a darabok mind agyon lennének ütve. Pedig valamennyijéhez egy-egy kedves, elválaszthatatlan emlék köt. Ön azt nem érti, mik azok nekem. Az egyiket egy szuszék tetején írtam, a szuszék-szögletbe kapaszkodva az egyik kezemmel. A tintát úgy kértem kölcsön a házban lakó vargától; fele víz volt annak is, egy negyedrésze meg égett papiros belekevert pernyéje. Mikor a legkomikusabb részleten dolgoztam, a szuszékkal átellenben lévõ ágyban a szállástadó gazdasszonyom gyereke sivalkodott rettenetesen, szünetlenül a hidegtõl. Szegény kis poronty, mintha most is hallanám! Mintha most is gagyogná: - »Edus bácsi, vigyen el a komégyiába.« - És a többi darab is... minden gondolat, minden sor egy darab az én életembõl. Nem engedem én azokat a kerek világért sem.

Az 1874-ik év végén majd mindennap együtt voltunk; ekkor már ünnepelt ember volt s teljes jólétben; testben beteg, de lélekben még üde, erõteljes. Betegségének ónsúlya nagyban hatott a kedélyhangulatára is, de néha-néha mégis felcsillant benne az õshumor és a fogékonyság a kedélyesség iránt.

Egyszer késõ éji 11 óra után jöttünk haza az »írói kör«-bõl a »Vas-utca« felé, melynek 10. számú házában lakott. Zimankós, téli idõ volt, szinte recsegett lábunk alatt az aszfalthoz fagyott hó. Tóthot az egész úton köhögési rohamok fogták elõ; a dohányfüst ártott meg neki. Meg-megállt, hogy kiköhögje magát. És az borzasztó köhögés volt! Eltartott egy-egy rohama tíz percig, s amint összerázkódott egész teste, azt hitte volna az ember, hogy a lelkét köhögi ki.

A »Vas-utcába« fordulva, az ott levõ dologház falazatánál egy részeg embert láttunk feküdni, kit valószínûleg a szomszéd-korcsmából dobtak ki. Mélyen aludt és még hortyogott is.

- Ez a szegény részeg tót megfagy itt reggelig - mondá Tóth Ede részvéttel -, ez persze most a korcsmában volna, ha pénze lenne. Csináljunk vele egy kis tréfát.

A tót napszámos-féle embernek egyik keze vánkos gyanánt volt a feje alá görbítve, míg a másik egész fesztelenül nyúlt végig a trotoáron.

Tóth kivett a zsebébõl öt hatost és az alvó tót atyafi markába tette.

- Milyen nagyot fog ez majd bámulni - szólt nevetve -, ha fölébred s meglátja, hogy pénze van.

S a rutinírozott tót tenyér még öntudatlanul is megérezte, hogy pénz csiklandozza; a hatosok érintésére, mint valami varázsütésre, gépszerûleg becsukódott.

- Ennyi tudománya csak egy tót markának lehet - nevetett föl Tóth Ede jóízûen.

Egy másik tréfa is, melyet velem tett, élénk világot vet játszi, romlatlan kedélyére, mely még a gyerekségekben is örömét találja.

Egyszer egy anonim levelet kaptam e rövid tartalommal.

»Mak« úr! Kié volt hát a puska?«

Máskor az ajtómra volt felírva krétával, hogy »Mak! Mak! Mak!«²² vagy némelykor ez: »Kié volt a puska, hé?«²³ amiért én akkori idõben igen nagy dühbe jöttem mindannyiszor.

És ez az ártatlan tréfa mind az akkor már beteg, lehangolt kedélyû nagy költõ dolga volt.

Gyermeteg kedélye legélénkebben fogadott fia, a kis Bénivel szemben nyilatkozott, kinek rendesen õ építette a kártyaházait s kit egyszer jelenlétemben úgy megtréfált, hogy midõn az édesdeden aludt, összekötötte egy spárgával annak a kis lábait, aztán kiment az elõszobába s ott a Friebeisz Pista bátyánk hangját utánozva elkiáltotta magát:

- Ide Béni, ide hamar! Cukrot hoztam neked meg a Lacinak. Aki elõbb ideér, annak adom.

Persze, hogy a szegény Béni fölriadása után rabságban találván magát, oda nem érhetett. Hanem azért a cukrot valami kerülõúton mégis megkapta.

Egyszer együtt ebédeltem a családdal. Tóth Ede kifogyhatatlan volt a gyerekkel való ingerke­désben.

- Aki a levest hamarabb megeszi, az lesz az angyal.

Nemes verseny fejlett ki a beteg költõ és a pirospozsgás fiúcska közt a levesevésben, a kis Benjámin arcára izzadságcsöppek gyûltek az igyekezetben, de azért mégsem õ lett az angyal.

El is szomorodott bele; morcsos lett. Tóthnak kellett õt ismét kibékíteni. Értett hozzá.

Elkezdte tanítani parulát adni:

- Keresztül... kasul... könyököm... szúrom. Pacs.

A beteg ember legelõször keresztülhúzta az egyik kezét a fiúcska duzzadt, kövér tenyerén; ez volt a keresztül, aztán ellenkezõ irányban, s ez volt a: kasul. Ekkor a könyökével bökött oda, ez volt a: könyököm, majd a körmével beleszúrt a rózsás kacsó kellõs közepébe, és ez volt a szúrom. Végre az õ saját nagy tenyerével belécsapott egy hatalmasat, s ez volt a pacs.

- Nagyot szóljon, mint a budai harang... vagy még annál is nagyobbat - kiáltá a csengõ nevetésbe tört fiú markába ismét egy nagyot csattantva.

Kifogyhatatlan volt az ily naiv bohóságokban. S ekkor volt elõttem a legtiszteletreméltóbb és legnagyobb. Csak egy ilyen ember alkothatta meg Samut, a molnárinast.

A zsurnalisztákat nem szerette, a kritikusokat még kevésbé. Különösen az öreg dr. Kovács Pálra haragudott élete fogytáig, amiért az õt valamikor »kaucsuk színésznek« nevezte.

Szegény Tóth azzal a gondolattal halt meg, hogy õ nagy színész volt, de nem értette meg a kor.

A fõvárosi elõkelõ színészeket sem kedvelte annyira, mint nyomorának társait, az ütött-kopott vidéki komédiásokat. Lelke minduntalan visszasírt azokhoz! Szinte kényelmetlen volt neki a nagyság, az ünnepeltetés, szinte megdöbbent tõle, mint valami ijesztõ rémtõl, mely messzire viszi el az édes otthontól, s neki a szegénység, a hányattatás volt az otthona!

A fõvárosi színészvilágból csak Soldosnét szerette, de azt aztán valamennyi helyett. - Ha vele beszélhetett, ünnepe volt, s mindenegyes szavát reprodukálta nem egyszer, ha sokszor.

De legszívesebben emlékezett vissza egy, Soldosnéval közvetlen a »Falu rossza« elõadása elõtt tett látogatására.

- El kellett hozzá mennem. Azt mondták, úgy illik, hogy a szerzõ tiszteletét tegye az ország kedvencénél. Ekkor már nem voltam színész (tette hozzá egy fájdalmas sóhajjal), csupán hitvány cibil ruhatáros. Megdöbbenve léptem be Magyar utcai szállására; mert ki ne lenne elfogódva e híres nõvel szemtõl szembe? Feszesen fogadott s helyet mutatott egy széken. Aztán megindult a tiszteletteljes diskurzus, kimért szabatos alakban, amint az két idegen közt szokás, kik sohasem látták egymást. Áttértünk darabomra s benne az õ szerepére. De bizony sehogy sem ment a beszélgetés fonala, nagy immel-ámmal öltöttük egymásba a szavakat anélkül, hogy tulajdonképpen valamit mondottunk volna. Soldosné maga is érezte e nyomott hangulatot, s egyszer csak hirtelen, mikor semmit sem gyanítottam volna, legnagyobb meglepetésemre az õ utánozhatatlan szeretetreméltóságával fölemelé két gömbölyû karját s magyar-menyecskésen odacsapja a lábához.

»Az istenugyse! mit feszeskedjünk? Most jut eszembe, hogy hiszen maga is csak olyan fajtánkbeli - komédiás.«

»S azzal aztán egy pillanat alatt régi bizalmas ismerõsök lettünk a világ legkedvesebb menyecskéjével.«

Halála elõtt néhány héttel sokat beszélt elõttem egy, a kisvárosi polgári életbõl merített színmûrõl, melyhez ha megéli a tavaszt, hozzá fog májusban. Iratai közt kell is lenni már nyomának. A meséjét is elmondta vázlatban.

Két kisvárosi kereskedõ cég lakik szemben; mind a kettõ gazdag és mind a kettõ rõfös kereskedés; az egyik a »Kutya cég«, a másik a »Macska cég«. Irtóztató ellenségeskedés foly köztük, mely gyûlöletté fajul. Mindenik a másik megrontásán dolgozik. A kutya-cég fõvezetõje azonban beleszeret a macskáék kisasszonyába és megkéri, - de a bosszút forraló apa csak úgy adja oda, ha a fõsegéd megesküszik, hogy három napig mindig igazat fog mondani a vevõknek.

Ebbõl származnak aztán a komikus helyzetek a darabban, s ez buktatja meg a kutya-céget, mert a vevõk, kik valódi brüsszeli csipkét - vagy mit tudom én, mit - kérnek, elutasíttatnak az igazság kijelentésével, hogy itt csak hamisított csipkék vannak. S egyszóval a kereskedésnek három nap alatt veszett híre megy.

Már nótákat is gyûjtött Tóth Ede e darabhoz. Különösen egy volt kedvére való. Gömör megyei nóta volt, egy közös barátunk, Szontagh Béla hozta.

A költõ szeme felcsillogott, sápadt, reszketeg ajkán édes mosoly játszott, valahányszor Szontagh elénekelte elõtte:

Megégett a kispanyiti állás
Édes rózsám, ki ad nekem szállást?
Beleégett kis kalapom fodra...
Máskor jobban vigyázz kalapodra!

Halála elõtt néhány nappal, mikor már nem jöhetett ki többé a levegõre, mikor már ágyban fekvõ beteg volt, felsóhajtott:

- Csak még egyszer mulathatnánk együtt a Szikszayban... csak még egyetlenegyszer...

Majd hozzátette:

- De szeretném még azt a nótát hallani Szontaghtól.

Fájdalmasan mosolygott.

- Az én darabomban? Elviszem én azt a másvilágra. De a nótája az itt marad... olyan ott nem lesz!

A költõ már ekkor látta a halált. Ott ült már az ágya szélén.

Az örökké megdermedt kézbõl kihullt a toll, melynek minden vonása az életet festette... Talán azért is nem tûrte meg ott a halál.

A SZÍNHÁZRÓL

Bizony szegénylegényesen vagyunk. Hanem hát azt mondta Kepes Gyula, az északsarki utazó, hogy a pólusoknál, ahol semmi eleven állat nem él meg, még a bolhának is nagyon megörültek.

Amilyen, olyan ez az önök színháza, de mégiscsak »diátrum«, s az ember, ha beül esténként a megszokott zugba, amit itt páholynak csúfolnak, mégiscsak azt hiszi, hogy élvez. A festett életnek megvan az az elõnye az igazi fölött, hogy sokkal mulatságosabb.

Aztán az különben is relatív fogalom, hogy mi mulattatja az embert. Láttam már én udvari színielõadást is, bizony nem ért az egy ütet taplót sem; aztán láttam már én színi elõadást otthon, csendes szülõfalumban, a pajtában is, és az mulattatott legjobban. A hõs Brunszvik király históriájából volt összetákolva; a hõs Brunszvik nincs megelégedve a címerével, s világgá indul különb címert szerezni, s öl, küzd, viaskodik, amerre kalandos útja viszi.

Fiatal fogékony lelkem lobbot vetett.

Egy napon elszöktem otthonról, hogy elbujdossam a nagyvilágba, elõkelõbb címert keresni éppen, mint Brunszvik király. Az igaz, hogy gyermeki elhatározásomra a dicsvágyon kívül nagy befolyást gyakorolt azon körülmény is, hogy otthon eltörtem az anyám kedvenc korsóját, melyért felhõs délutánnak bekövetkezését várhattam.

A szomszéd faluig, Kürtösig jutottam el; ott elõvett az éhség, betértem hát a nagybátyámhoz, Veres Gáspárhoz.

Ott aztán kivallattak szögrõl-végrõl, mi járatban vagyok, s mikor elbeszéltem, a jó Gáspár bácsi nagyot nevetett rajtam s hozzálátott a kapacitáláshoz.

- Nagy bolond vagy, öcsém; hova, merre mennél, te? Egy tizenkét éves gyerek otthon üljön az anyja szoknyája mellett. Az csak a mesékben van úgy, hogy a gyerekek legyõzik a királyokat és a hétfejû sárkányokat. Aztán mire való neked a gyõzedelem? Most is nagyobb úr vagy te a nádorispánnál, még tán a királynál is.

Nagy szemeket meresztettem rá, s mohón szíttam magamba a kábító szavakat.

- Még tán a habsburgi grófok tollat fosztottak valahol Bergengóciában, mikor már a te õsapád sallangos zacskóból tömte a tajtékpipáját a portáján; és azt jegyezte a neve után: »de Kis-Csoltó«.

Szívem lázasan dobogott a kevélységtõl, s csupán azt jegyeztem még meg:

- De a címerünk, kedves Gáspár bácsi... a címerünk. Egy kecske kék mezõben... Hát mit ér egy kecske?

- Többet ér, mint a kétfejû sas: mert a kétfejû sas sokkal kisebb, sokkal gyengébb állat a kecskénél, aztán annak a húsát nem lehet megenni, míg a kecskéé olyan, mint a csirkepecsenye. Különben, ha megnõsz és ki akarod cserélni a királlyal, tudom, szívesen cserél veletek. Hagyd abba, hát fiam a fantáziákat... szépen haza fogsz menni...

- Igen ám; de mikor eltörtem otthon a korsót...

- Ttyû ezer ráncos, ez már nagy eset... ezen már nem segít semmi, csak a vitézség és bátorság, vagypedig diplomáciai intervenció.

Végre ezt a legutóbbit kellett választani. Maga Gáspár bácsi vezetett haza, s én addig a kapunál vártam dobogó szívvel, míg ki nem eszközölte bent az anyámnál, hogy semmi bántódásom ne essék a néhai korsó miatt.

És ezen gyermekkori eset mindig fölfrissül emlékemben valahányszor színházba megyek, de sehol sem újult az fel annyira, mint itt Szegeden, mivel itt majdnem minden elõadás után világgá akarok szaladni.

De most nem azért, hogy címert keressek, mint hajdan a jó Brunszvik király, hanem azért, hogy Feuillet, Sardou és Offenbach fenyegetõ, megbántott árnyai ûznek - a »Prófétá«-hoz.

És mégis, ha kivetkõzöm esztétikai kosztümömbõl, be kell vallanom, hogy minden hiányok dacára is jó mégis, hogy van egy hely, ahol esténként unatkoznunk lehet. És higgyék meg önök, hogy egy bizonyos fokig az unalom is szórakoztat.

Az ember a szokás rabja. Szontagh Pál, Balassagyarmat érdemes képviselõje beszélte egyszer nekem, hogy mikor a kufsteini börtönben üldögélt, estefelé mindennap egy patkány jött elõ a falüregbõl s végig ment a celláján. A patkánynak ezt a mindennapi vizitjét annyira megszokta, hogy amikor egy napon aztán ki nem jött, Pali bátyánk egészen elszomorodott, s mintha valamije hiányoznék, sajátságos leverõ, nyomott hangulat vett rajta erõt.

Én is megszoktam már a színházat.

A páholyunkban van egy kiálló szög; abba mindennap belevágódik egyszer-kétszer a térdem, hanem azért a világért sem veretném beljebb, mert hát konzervatív hajlamaimnak szinte jólesik, hogy ez az egész színházi élvezet együtt jár azzal a szöggel; anélkül tán nem is érne az semmit.

Mindenütt mindenben vannak örömök, csak tudni kell azokat fölkeresni.

Egyik barátom egy olyan látcsövet bocsátott rendelkezésemre, amelyiknek az a tulajdonsága van, hogy sokkal homályosabbak, kisebbek és távolabb esõk rajta keresztül a tárgyak, mint puszta szemmel. Hova lennék én csak egy nap is enélkül? Ez az igazi megszépítõje a szegedi színháznak és az elõadásoknak.

Hát még a publikum? - Ott aztán akár marokszámra vár a leleményes emberre az élvezet.

Legelõször is azon kezdi az ember minden nap, hogy végignézi nagy izgatottsággal az összes páholyokat, ha nincs-e bent valamelyikben az ideálja: a Borcsa. Nincs; soha nincs ott. Ezért aztán bosszús lesz és rossznak, kiállhatatlannak tartja a színészeket, akik nem tudnak semmi életet önteni a darabba. Ha az illetõ ember véletlenül újságcsináló, lerántja õket a lapban - maga is azt hiszi, hogy rosszul játszottak. S õk maguk is azt hiszik másnap, szegények! S bizony sohasem jut eszébe senkinek, hogy ebbõl az egész darabból egy szép, örökösen mosolygó tündérarc hiányzott... a nézõtéren.

De hát nem nehéz vigasztalódni sem: az embernek rendesen akad egy szép vizavíja.

A mi páholyunknak például van ilyen; a páratlan számú napokra egy barna, a párosakra egy szõke. Az ember szíve örökösen ezekre játszik »pár« és »unpár«-t. Soha még nem tárult elém kedvesebb nüánszokban a gregoriánus kalendárium.

Órákig elnézegetem õket (már t. i. azt, amelyik ott van, mert soha nincsenek ott egyszerre), hogyan mulatnak. (Rendesen jól.) Megértik-e a kétértelmûséget és a sikamlós kifejezéseket (rendesen meg) és bosszankodnak-e rajtok (rendesen nem).

De még itt nem fogynak ám ki az érdekes alakok.

A földszinten egy öreg úr ül, aki minden, a színpadon jól sikerült mozzanat után kihúzza a tubákszelencéjét, nagyot csattant a fedelére, az orrához veszi a boldogító port és egy hatalmasat prüsszent. Ez a pikszis-csattanás és prüsszentés a hévmérõm. Amint elmélyedve álmodozom hátrahúzódva helyemen, szomorú múltamnak emlékein, e prüszzentésre mindig fölriadok és az ujjamon jelezem, hányadik. Ha sok volt - arról tudom, hogy - jól ment az elõadás. Igaz! az operettekre otthon szokta hagyni a szelencéjét.

A karzaton van egy suhanc, ki folyton belebeszél a színpadon küzdõ hõsök dolgaiba.

Mikor az intrikus rá akar szedni valami becsületes embert valamivel, amirõl tudni való, hogy vesztét okozza, a karzati hang beleszól, vékony beteges sipítással:

- Ne higgyen neki, kérem.

Mikor a gerolsteini hercegnõ közkatonából lett fõvezére úrnõjével felesel, azt sem állhatja szó nélkül.

- Ne okoskodjék az úr; látja, hogy mérges.

És azonfölül is folytonosan hallom és vigyázom naiv észrevételeit, melyeknél csak egy alattam ülõ házaspár megjegyzései érnek többet.

Ha valami nõi hiba szellõztetik a világot jelentõ deszkákon, a férj rendesen megérinti a feszült figyelemmel hallgató asszonykát.

- Hüm! Ez neked szól.

Hanem hát ezek az átkozott komédia-darabok mind úgy vannak összekomponálva, hogy kisvártatva meg a férjekre jár ki a rúd.

- Ez meg neked szól - dupláz rá vissza a menyecske s úgy oldalba döfi, hogy szinte meging bele...

...És ezek mulatnak aztán igazán nagyon jól.

AZ UTOLSÓ NÉV

- Halottak napjára -

Jókainak van egy alakja, egy kincssóvárgó ember, aki drágaköveket indul keresni, s odavezetik a temetõbe, hol csonkán, törötten meredeznek a legdrágább kövek, a sírkövek. Királyok, hadvezérek, költõk feküsznek ott alant csendesen... Egy kõ jelöli fekvõ ágyukat. Pénzt, vért áldoztak a dicsõségért, hatalomért, amíg éltek. S hol van az most? Ott a lehámló, elmosódott betûkben a - sírköveken. Drágán szerzett kövek düledékdarabjain.

Itt egy betû, ott egy betû s a világtörténelem együtt.

Bölcsen rendelte azt a gregoriánus kalendárium, hogy a halottaknak is legyen egy napjuk, amikor az elevenek elmenjenek hozzájuk vizitbe és megkérdezzék tõlük, mi van odalenn. És azok megfeleljenek némán, és mégis világosan: hogy ottan nincsen semmi. Hogy a temetõ egész a fenekéig föld és semmi más; hogy a poklot itt hagyták s hogy a mennyországot nem vitték el magukkal. Hogy ott igaz minden, amint hazugság minden egész a temetõig. Sõt még a temetõ kapuján az a biztató szó is hazugság, hogy »feltámadunk«. Az igazság ott benn kezdõdik a földben, hol a férgek uralkodnak, és fellakmározzák ma a koldust, holnap a királyt; és sose beszélnek felõle; hogy melyiknek a hullája volt jobbízû.

A kegyelet körutat tesz ma, a tárgyat, melyet felöleljen, ott künn keresi a temetõben, pedig ha igazán a kegyeletet keresi, közelebb keresse egy tágasabb temetõben - a szívben. Ott nyugszanak azok, akiket szeretünk s akik nincsenek már. Puhán vetett ágy az! Játszi tündérálmok édes szendergésbe ringatják azokat, akik itt pihennek.

Királyok, költõk, hadvezérek, kikrõl milliárd holt betû fog regélni a késõ századokban, jut-e majd nektek örök pihenésül egy ilyen vetett ágy?...

Végre is egyre megy. Nem fogtok ugyan feltámadni többé, de visszatértek; a levágott fûnek új sarja támad... fû mindig lesz.

De vannak halottaink, akik vissza nem térnek többé.

Én ezt a temetõt járom ma, ahol ezek feküsznek.

Remegve lépek a rideg sírokhoz. Milyen tündérmezõ lehetett valamikor a temetõ, mikor még nem volt temetõ, mikor még e tér növényzetét nem csípte meg a dér, mikor a fák hulló levelei még zölden hajoltak egymáshoz, mikor a rideg sírok helyén róna volt; s a róna virágoktól piroslott.

Melyik sírhoz lépjünk elõbb? Nincs ezek között sem elsõ, sem utolsó. Egyforma valamennyi.

Festetlen, durva fejfa áll az egyiknél; szegényes, elhagyott. A részvét nem vetõdik még környékére sem: Vajon ki fekszik alant? Valaki felírta ceruzával a festetlen fejfára, hogy »A becsület«. Rokonai, ismerõsei nem voltak; valami bolondos fickó juxból állított neki fejfát. Hogy még erre is ráért!

A másik sírban egy sárga-fekete koporsó, kiverve rajta a kétfejû sas s aranyos szögekkel a halott neve:

»Itt nyugszik a Hazafiság!«

Milyen gúny, hogy éppen ilyen színû koporsóba fektették!

És ezután jönnek a többi sírok, ahol az »Igazság« fekszik. Egy szép, vak istenasszony, akinek itt még a lábait is elvágták. Sántán bicegett egy ideig. - Azután kitépték a szívét. Ezt már nem bírta kiállni; meghalt. A temetésére nem jött el senki.

Még kínosabb vége volt annak, aki a mellette való sírban fekszik. Lassú méreggel öletett meg bizonyos rendszer szerint; nagy ceremóniával, sûrû könnyhullatások között temették el, s óriás szobort állítottak sírjához rikító betûkkel írva fel rá:

»Itt fekszik halva a politikai szemérem.«

Sokan azt rebesgették, hogy nem is halt meg, hogy csak tetszhalott. A lelketlenek meghökkentek, félelem fogta el õket. Felnyitották a sírt és agyonütötték még egyszer... hogy soha többé fel ne támadhasson.

És ezután is beláthatatlan sorban domborodnak a sírok a nemzeti temetõben. Minden ott van már, ami kedves volt, ami drága volt.

A kegyelet elfárad, mire a sírokat végigjárja, a könny forrása kiapad, mire a térdek az utolsónál megrogynak, hol a kétségbeesés angyala áll, sötét fenyegetõ arccal, két fojtogató karját birokra kitárva.

És még itt sem ér véget nagy temetõ. A sírok háta mögött egy óriási üreget vájnak bérenc kezek.

Vajon kit készülnek ebbe a nagy sírba tenni? Ki halt meg itt, hogy olyan óriási sír kell neki? Vagy ki haldoklik még?

A felirat masszív betûi is készek már. Most illesztgetik egymás mellé:

Itt fekszik halva...

Vajon mi lesz a folytatás?

A betûk szépen kiadják még ezt a szót: »Magyarország«.

El van végezve a halála, minden kész a temetésre.

Legyen is meg már a temetés. A sírkõ is megvan, csak a felirat teljes szövege hiányzik; a név. Még azt ki lehet cserélni.

Legyen ott annak a neve utolsónak, aki ezeket a sírokat saját kezeivel ásta, aki azokat, kik ott feküsznek, eltemette. Legyen a legújabb sírkõ feliratának a folytatása:

...Tisza Kálmán

Legyen az õ nevenapja ezentúl minden évben ilyenkor.

VÁLASZTÁSI MANŐVER

Egyszer egy Pozsony vidéki emberrel sehogy sem bírtam elhitetni, hogy én nem vagyok »doktor«. Hiába magyaráztam neki, hogy mi Nógrád megyeiek belemegyünk ugyan a tudományba, de csak az ügyvédségig.

Nekünk olyan a tudomány, mint a fürdõ: csak lábvizet veszünk belõle, azontúl már méltóságunkon alul esik tanulni, s én talán a föld alá bújnék szégyenletemben, ha valami fejedelmi rendelet (mert már maholnap ezt is megéljük) doktorrá promoveálna.

Én csak prókátor szeretek maradni, az is csak azért hogy tulajdonképpen legyek valami. A kollégák haragja ne érjen, egyetlen klienst sem kaparászok el elõlük.

Már ötéves ügyvéd leszek ide s tova, s mindössze egyetlen ember akadt eddig, aki tanácsot kért tõlem.

Egy potrohos hasú ember volt ez az »éldes nép«-bõl, aki kedden megállt a városháza elõtt, megbámulta a ménkõ nagy épületet, azután felém settenkedett, tüzet kért virginiámból a pipájába s mellesleg megkérdezte:

- Adjon már tanácsot az úr, kire adjam be a voksomat?

Végignéztem a kérdezõt. Õ volt az elsõ ember, aki tanácsomat kéri. Kopott ruha volt rajta: hálából el akartam találni az intencióját.

- Szavazzon Bakayra [!]

Most õ nézett végig: azután furfangosan mosolygott vastag, tömött bajusza alul, mintha mondta volna: »No bezzeg tudom már, kit akarnak az urak!«

Szapora léptekkel ment föl a lépcsõkön s harsány, határozott hangon szavazott le - Pulszkyra.

Képzelem, hogy mennyire meg van elégedve azóta magával, amiért így lefõzött.

Bizony vékonyan álltunk. Ha végignéztem a gyér zöld tollakon, elhagyott a reménység.

Fõkortesünk államférfiúi gondoktól felhõs homlokkal járt-kelt a városház folyosóján. Kemény léptei alatt kísértetiesen kongtak az ódon kövek.

Hol-hol megállt, kalapját beljebb a szemére húzta, vagy kijjebb tolta a homlokára, amint a kilátás emelkedett vagy fogyott.

Némelykor fölkiáltott:

»Eh, nem kell csüggedni!«

Kevés idõ múlva csüggedt arccal jegyzé meg:

»Milyen szégyen éri megint ezt az országot!«

Egy ízben felém jött, megfogta a kabátom gallérját s így szólt bánattól rezgõ hangon:

- Most sajnálom elõször életemben, kedves öcsém, hogy nem házasodtam meg, amikorra dukált: ha most két fiam lenne, két Pulszky-szavazóval állna itt több.

Én a világért sem szóltam ellene ennek a kalkulusnak. Mindössze azt kérdeztem tõle, hogy hát olyan rosszul állunk-e igazán?

- Sadova elõtt vagyunk édes öcsém!

- S nem volna már semmi mód a gyõzelemre?

- De van még egy. - Egyetlenegy.

- És az?

- Ha most a bakaysta, amennyi csak van, mind elveszítené a fejét, aztán minden pulszkysta két bakaysta fejét találná meg.

- Ne ûzzön tréfát komoly dolgokkal. - Hátha, teszem azt, hatalmunk lenne?

- Miféle hatalom? - kérdé, szemeit csudálkozva meresztve rám.

- Hja, maga nem lakott vármegyét, ha nem tudja, mi az a hatalom. A hatalom az, hogy például egy atyának és anyának két törvényes fia közül az, amelyik a mi pártunkon van, mint nemes ember szavaz, a másik ellenben, aki ellenesünk, semmi elfogadható bizonyítékot nem bír fölhozni amellett, hogy õ is nemes ember. Bizony bátyám, mégiscsak szép dolog ez az alkotmány!

- Szép ám... csakhogy vannak keserû poharai is, s mi azokból iszunk ma este.

- Jó gyomortisztító a keserû ital is... nem kell lebecsmérelni. Aztán meg ki tudja... Hátha valami non putarem segít... Hátha valami hadicsel vihetne diadalra?

Az öreg a homlokát tapogatta meg a tenyerével, mintha valami jó gondolatot akarna onnan elõkotorászni. Bizony pedig üres volt annak az esze fiókja egészen.

- Hadicsel, furfang! - kiáltott föl élénken. A’ bizony meglehet, édes öcsém. Már ez aztán más dolog. A svékusok is ezzel nyerték meg a csatát... izé... mellett.

- Igaz a!

- Nos öcsém, a furfangnak én is barátja vagyok. Csakhogy nem én magam szeretem kigondolni, belém csupán végrehajtó erõt öntött a természet. Ha jól emlékszem, azt mondja erre Hugó Viktor, hogy... izé... Milyen talentum ez a vén Hugó Viktor. - No hát, gondoljon ki valamit délutánig, édes öcsém.

- Ha lehetne.

- Magának az könnyen megy; tegyen úgy, mintha valami regényt írna; amelyben furfanggal kellene keresztülvinni a követválasztást. Azaz hogy mégse úgy tegyen, mert akkor mindjárt belekeveri a Borcsáját,... egye meg. Merõ ízetlenség. Mikor ránk erõszakolja országos nevezetességnek.

- Azon pedig nem lehet segíteni. Hova lenne az olyan író, akinek ideálja nincs? Az a mesterségéhez tartozó eszköz. Tõlem még a perrendtartás is megtiltja a Borcsát lefoglaltatni.

- Jól van, jól, - csak menjen már, és legyen leleményes.

Aggodalmas arccal hagytam el a küzdelem színhelyét, vissza-visszatekintve a térre, hol a tömeg hullámzott. Mindenegyes zöld toll, mely az utcán virított édes nyugpont volt szememnek. Egészen belejukkoltam magam az egyenlõtlen játékba.

Sokkal hidegebben tudtam volna lenni; ha fölöttem szavaznak odafönn.

Elmélyedve lépegettem az úgynevezett »szegedi aszfaltot«, midõn egy császári-királyi hang megszólal mellettem.

- Nun? Wer soll leben?

- Ej vasz? Mir ist alles einz - felelte egy másik, jó borízû hang.

Odanéztem: két régimódi finánc cserélte ki politikai véleményét egymásközt.

A földbe gyökereztek lábaim, szájamat eltátottam, a virginia kiesett a fogaim közül, a monokli lecsúszott a szemhéjam alul.

- Megvan a hadicsel! - kiáltám magamban, s minden tagom reszketett örömömben.

Kolumbusz nem örülhetett annyira Amerikának, mint én ötletemnek; pedig nagyon egyszerû, - minden érdeme az, hogy egyszersmind praktikus.

Éppen kapóra jött szembe egy fõemberünk, aki elõtt kiönthettem »szûm« titkát.

- Mi újság? - kérdé mohón.

- Sok. Gyõztünk.

- Lehetetlen!

- Becsületemre mondom. - Hanem elõbb kerítsen nekem valahol vagy kilenc darab fináncot.

- Tyû öcsém, ha Szegeden kilenc darab fináncot látnak meg egy csomóban, az egész város kiköltözködik Dorozsmára.

- Márpedig azt nem szeretném...

- Tudom, a Borcsa végett.

- Minélfogva engedek a kilencbõl hármat. Hattal is játszva visszük keresztül Pulszkyt.

- Hogy-hogy? - kiáltá álmélkodva - bagoly legyek, ha értem.

- Nagyon szimplex dolog pedig az egész. Ha nekünk hat fináncunk van, beeresztjük a bakaysták közé azon meghagyással, hogy dicsérjék ott a jelöltjük hazafiúi érdemeit és államférfiúi tehetségét egy félóráig. Egy félóra múlva mindnyája lehajigálja a fehér tollat.

- Ez aztán valami! Ezt nevezem én magas politikának! Hüm, hüm. Persze, hogy gyõztünk. Ne menjek sürgönyözni az öregnek?

- Várjon legalább, míg fináncunk lesz.

- Az a legkönnyebb.

- Hol vegyem.

- Legutolsó esetben elmégy Aradihoz, hogy öltöztessen föl neked 6 kóristát finánc ruhába. Azok aztán istenigazában eljátsszák a korteskedõ fináncokat.

- Én azt hiszem, ez a legutolsó eset a legelsõ is. Ha Aradi úr ki nem ránt bennünket, akkor nincs finánc.

Sebesvágtatva rohanok Aradihoz.

- Uram, - kezdém neki - most önön nyugszik az ország szeme.

- Nem látom.

- Mit?

- Hát az ország szemét.

- Mindegy, azért mégis önön nyugszik. A kormány sorsa az ön markában van.

Aradi görcsösen összeszorította a markát.

- Öntõl függ, ha Pulszky legyen-e a képviselõ?

- Arra igazán kíváncsi vagyok.

- Adjon ön nekünk a társulatából hat cakumpakk kiállított fináncot, akik a Bakay-választók közé keveredvén, ott Bakay urat agyba-fõbe dicsérjék.

- Ön túlságosan követelõ. Csak imént hozattam kívánságukra a balettet, s most még ebbe a másik komédiába is nekem kelljen befolyni. Soha, uram. Én az embereim közül egyetlenegyet sem engedek. Anélkül is annyi a bajom...

- Hagyja el, tudom a kulisszák mögötti afgán viszályt... Hanem hát legalább engedjen át hat finánckosztümöt...

- Nem bánom.

- Jó, köszönöm; embert majd keresek én beléjök jó pénzért.

Össze is hozattam hirtelenesen hét embert. Mondtam, hogy gyûjtsék össze a legismertebb vállalkozó fickókat, akik a tanyaiak elõtt megteszik a hatást, s akik pénzért mindenre készek.

Marcona kinézésük volt; úgy néztek ki, mint valami olasz brávók.

Elmondtam nekik illõ elokvenciával, milyen manõverre kívánom fölhasználni.

- Önök azonfelül, hogy dicsõítésre méltó bravúrstiklit követnek el, illõ jutalomban fognak részesülni. (Általános helyeslés.)

- Önök álruhába öltöznek. Készek-e önök erre?

Egy hang lelkesen: »Mindenre.«

- Önök finánc ruhát öltenek magukra? (Általános mozgás.)

Egy hang legmélyebb indignációval: »Soha!«

- Ennyire nem alacsonyodtunk! - kiáltá egy másik.

- Fináncok nem leszünk még tréfából sem - ordíták uniszónó.

Most aztán elkezdtem rábeszélõleg hatni rájok, ékes retorikai fogásokban adván elõ, hogy hajdan fejedelmek is öltének: (Közbeszólások jobb és balfelül: »de nem fináncruhát«) hogy a cél szentesíti az eszközöket stb.

Nagy nehezen rávettem õket a finánc szerepre.

- Hát azután mi lesz a teendõnk?

- A bakaysták közé mennek.

- Helyes!

- És ott agyba-fõbe dicsérni fogják Bakayt.

Az én embereim összenéztek. Egyik a másikat döfködte meg; míg egyenkint az ajtó felé kezdtek húzódni. Az ajtónál a legszájasabbik föltette a kalapját s nekem agyarkodott reszelõs hangjával:

- De hallja az úr! Fogjon magának az úr bolondot a familiája közül. Arra még vállalkoztunk volna, hogy fináncok legyünk - hanem hogy tetejébe még Bakayt is dicsérjük már olyan nincs, még a Dárius kincséért sem.

- ...És ezen múlt a Pulszky megválasztása.