Fejezet

  1 1 |           sárga fogai voltak, mivel õ is a »haladók«-hoz tartozott. (
  2 1 |    cselédség szerette Apróékat s az õ kedvükért hallgatott.~-
  3 1 |             ugrani, mintsem hogy az õ unokáját megfenyítés érje. (
  4 1 |       bõrödben lenni«.~Úgy látszik, õ maga se érezte benne most
  5 1 |           szerencse incselkedett az õ útjában és olyan bolondos
  6 1 |          kell azt az embert. Azt az õ nagy lelkét. Még mindig
  7 1 |             nem olyan rideg aszkéta õ, amilyennek magát a világban
  8 1 |          lakomán. - Jobban az enyim õ, mint a tied. Ha én vagyok
  9 1 |       szívébõl. Ki rabolhatná el az õ Karolináját? Ki merné, mikor
 10 2 |            másik babát is és azt is õ fogja szoptatni. Iszen csak
 11 2 |             Hja, õneki könnyû, mert õ tudta, milyen pántlikájú
 12 2 |           pattant, hogy hátha az az õ Rozáliája voltaképpen az
 13 2 |            Rozáliája voltaképpen az õ Borbálájuk és Rozália meghalt.~
 14 2 |    meggyógyult. De nézzük, mit nyer õ. Mindent. Enélkül elveszett,
 15 2 |             különben sokat adott rá õ maga is, nemcsak mások.
 16 2 |             Marjákné hûséges lélek, õ látta a kis Rozáliát három-négy
 17 2 |          Rozáliát három-négy napig, õ segédkezett a fürösztéseknél,
 18 2 |             rossz, de neki jó, mert õ örökli Görgõt a kastéllyal,
 19 2 |        belõle az anya (ha csakugyan õ az), elárulja magát s nem
 20 2 |     észrevételeit, érezvén, hogy az õ összehasonlító megjegyzései
 21 2 |       lesznek az úr számára, melybe õ, mint a pampuskákba, tetszés
 22 2 |             kiereszteni zsákmányát, õ csak eldicsekedni jött vele
 23 3 |     Marjákné vette a kezelésébe, az õ metódusával, de nem sikerült.
 24 3 |            a tekintetes úrnak, amit õ álmában beszélt. A tekintetes
 25 3 |         tudja a tekintetes úr, hogy õ csak olyan nappali feleség.~
 26 3 |         takargatni kell, mert talán õ maga is ludas benne?~Elborult
 27 3 |            azzal az ígérettel, hogy õ szólásra bírja, csak bízza
 28 3 |           bízza rá; majd megmutatja õ, mennyivel jobban tud vallatni,
 29 3 |             hallja.~- Az uram se?~- Õ se. Elküldtem a városba
 30 3 |         amelyik pedig megbetegszik, õ maga gyógyítja, pusztán
 31 3 |         olyan nagyon, hiszen nem az õ gyereke?~- Azért, kérem
 32 3 |         ritkábbak lettek a levelek, õ is ritkábban sóhajtozott,
 33 3 |         étellel az ispánékhoz, majd õ most mindjárt abbahagyatja
 34 3 |       tudomást. Messze járt most az õ elméje! Olyan rejtélyeken
 35 3 |             az erek. Ahelyett, hogy õ is kifelé sietne, amint
 36 3 |             a császár.~- És hol van õ most?~- Nem tudom, hova
 37 3 |            nem itt van? Hát hol van õ most?~Nyugtalanul függesztette
 38 3 |          asszonyt. Pedig elég, hogy õ maga se él, se hal a rémülettõl.
 39 3 |        kivallogatta apránkint, hogy õ meg leginkább azért megy
 40 3 |      Bátorság, Mariska«, susogta az õ rekedtes hangján, melynek
 41 3 |             mondá a nagyasszony. Az õ puha szíve ilyenkor sem
 42 3 |         recsegés hangjából kiösmeri õ az ajtó erejét), s íme,
 43 3 |            eltisztult onnan, lépett õ is az elõtérbe, a gyér világosság
 44 3 |          hogy, úgymond, papot akar. Õ (Grodkovszky) ki akarta
 45 3 |         imposztor, mint te. Hogy az õ ügyében jártál? Hát mondd
 46 3 |        kijönni nem tud, levén pedig õ is a mindenható Isten teremtménye,
 47 4 |        volna és fölnevelem. Itt van õ bizonyosan. Százszor is
 48 4 |            hát a császáriak Jánost, õ ugyan ki nem adja, pozdorjává
 49 4 |    Lengyelországba. Majd megmutatja õ, mi lakik benne, ha mindjárt
 50 4 |         sárga szattyán csizmában és õ is hazagondol.~És hát az
 51 4 |     Jánosnak az is mindegy volt. Az õ makacsságának nem volt határa.
 52 4 |   makacsságának nem volt határa. Az õ nehéz, vastag koponyájába
 53 5 |         növények elhullatnak, az az õ kosztja, amit viszont õ
 54 5 |             õ kosztja, amit viszont õ lök ki magából, az meg az
 55 5 |           lök ki magából, az meg az õ kosztjuk). A pihenés erõt
 56 5 |         mégse megy a fejünkbe, hogy õ él. Pedig csak egyben tér
 57 5 |       Durst-patak mentén, de már az õ határukban. Noha a rendezõk
 58 5 |            rásegítsük erre.~S ezzel õ maga hajolt le, megnyomogatta
 59 6 |   meglendíté karját és felsõtestét, õ esett végig a padozaton,
 60 6 |      padozaton, amibõl kisült, hogy õ a részeg.~Az utcán ezalatt
 61 6 |       kiáltá le Baltazár -, mert ha õ itt volna, azóta már ti
 62 6 |          eszébe sem jutott, hogy az õ szavának foganatja ne lenne,
 63 6 |        társai, minthogy a tanácsban õ volt az egyedüli nemesember
 64 6 |           lerombolja, ami szemérmet õ furfangos statutumokban
 65 6 |            alispán kutyájára, tehát õ kezdte, de ez lehetett elhirtelenkedés,
 66 6 |         értünk rá konstatálni, hogy õ lõtt. Valaki közülünk még
 67 6 |          integetett a kezével, hogy õ akar szólani. De ez nem
 68 6 |         volt, neki hagyjanak békét, õ megy is, azt mondja, haza
 69 6 |             van, azt végezze õvele, õ szent felsége elég hatalmas
 70 6 |        kardok feszélyezték, mert az õ keze a hegyes és a hegyén
 71 6 |             Szent György lovag volt õ most a saját képzeletében,
 72 6 |           nem - tiltakozott Blom az õ szokott hebehurgyaságával. -
 73 6 |         foszthatnánk meg a tüdõt az õ legszentebb jogaitól? Miért
 74 6 |          jogaitól? Miért ne lehetne õ is faktor? Mindig csak azt
 75 6 |       kapott és amit még kapni fog, õ most már úr és bevégzett
 76 6 |        tudtára, akiket illet, isten õ szent felsége akaratából,
 77 7 |       semmit sem nélkülöztek úgy az õ kastélyaikban, mint a pénzt.
 78 7 |     disznóaprólékot küldöztek neki, õ pedig híreket - szóval nagy
 79 7 |       finomságból és udvariasságból õ is nyitva hagyta a mondatot.~-
 80 7 |    rikácsolta szikrázó szemekkel. - Õ mondja? Hogy a fia mondja?
 81 7 |      véradót. (A véradó nem kell az õ kis Marijának.)~A császárnak
 82 8 |           itt süllyedjek el, ha nem õ az), csak õ mondhatta, amit
 83 8 |   süllyedjek el, ha nem õ az), csak õ mondhatta, amit mondott: »
 84 8 |     asszonyom (mert isten vezeti az õ kiválasztottainak lépteit),
 85 8 |           az mindjárt. Lángész volt õ ezekben, hanem apránkint
 86 8 |            a mostani urának, akinek õ a hajdani menye! Ugye így
 87 8 |         öreg Vince hófehér hajával. Õ nem evett, csak a tányérjára
 88 8 |             hej, nem utolsó hely az õ bõrében lenni.~- Máskor
 89 8 |            Zsigmond (mert csakugyan õ volt). - Délután úgyis egy
 90 8 |          legalább részben, mert míg õ Bibókéknál járt, azalatt
 91 8 |            után az alispán (mármint õ) egy sajnálkozó nyilatkozatot
 92 8 |     amelyért nem boldogulhatott, de õ azt nem sejtette, mert különben
 93 8 |         abból az idõbõl, amikor még õ is patvarián volt, négyszemközt
 94 8 |       Zsigmondra mutatva. - Tényleg õ a fia? Nézze meg jól.~-
 95 8 |         fiam elveszti feleségét, de õ még java férfi, könnyen
 96 8 |         élek, egyik lábam a sírban. Õ még visszakaphatja az asszonyt.
 97 8 |      asszony bevallotta nekem, hogy õ maga is a nyugalomra vágyik
 98 8 |     Csakhogy az én jogos tulajdonom õ - vitatta a kapitány a mellére
 99 8 |         Zsuzsi nekem maradjon.~- Az õ kedvéért jöttem haza - fakadt
100 8 |            adja át neki az öreg úr, õ maga pedig húzódjék a kertben
101 8 |            volt, hogy kinek jutott. Õ azonban apróra szerette
102 8 |         uram egy darab területet az õ földjeibõl, hogy azt a szász
103 8 |         úrnál vannak Toporcon, mert õ az öregebbik, hanem azért
104 8 |       kedvére való látványtól, mert õ még a paradicsomot is bizonyosan
105 8 |          Bibók Zsigmondné nélkül és õ is szívesebben marad Vince
106 8 |           király õfelsége, hanem az õ saját nevükben a saját eszükbõl.
107 8 |         szászok, mondogatván: Azért õ mégis a markunkba kerül.
108 8 |              és nem szeretné, ha az õ házában megsértené valaki.~
109 8 |             mit mondana a világ, ha õ, Quendel, aki igazi királyokkal
110 8 |          hogy ezek a jobbak és hogy õ fizetett rá. Volt hát alkudozás,
111 8 |       télben-fagyban megjelentek az õ hívó szavára, s kiket meleg
112 8 |    házigazdájuknak, gondolják el az õ kedvéért, hogy semleges
113 8 |      mozgolódtak nehányan. - Hiszen õ a vármegye feje.~Az alispán
114 8 |            bégtõl. - »Azért - mondá õ -, mert ha ti valakit meg
115 8 |     legkönnyebb a védekezésem, mert õ adta ingerlékeny természetemet.
116 8 |   hatóságoknál emelt volna panaszt, õ maga akar bíráskodni. Én
117 8 |   elõterjesztéshez? Elég erõs ember õ ahhoz, hogy beletegye, ami
118 8 |           bosszankodásunk neveli az õ haragját a kitörésig, ha
119 8 |        végzetes puskakakast, s most õ, aki elõttünk járt, mikor
120 8 |  nemesemberek maradhassunk, akik az õ háta mögül el nem mozdulunk.
121 8 |         kegyelmetek és gondolja meg õ is, hogy milyen dicstelenség
122 8 |         hordozták körül a teremben. Õ kézzel-lábbal kapálózott,
123 8 |        viszont az bosszantott, hogy õ nem báró, minélfogva erõs
124 8 |        arisztokrata nyegleségeknek. Õ emelkedett most fel s korholó
125 8 |              Bár ebben az alakjában õ se fogadja el Quendel uram
126 8 |        õkegyelme a legéhesebb, s az õ éhsége adta neki az ötletet,
127 8 |           messze a kastélytól, hogy õ oda egy fényes vendégfogadót
128 9 |           Pál uramat, majd megismer õ bennünket.~- Nem, addig
129 9 |          uram engedelmet kért, hogy õ nem tudhatta, milyen elõkelõ
130 9 |              kötelessége volt, mert õ van megbízva ezekben a veszedelmes
131 9 |             el, ha a beszélgetés az õ dolgaira irányult, ellenben
132 9 |            voltak ilyen támpontjai, õ egyszerûen kíváncsi volt.
133 9 |            tudnának valamit, holott õ tud valamit, de nem mondhatja
134 9 |            a szép nagy Magyarország õ.~- Csak nem akarja talán
135 9 |            mondani…~- De igenis, az õ stafírungját vitték, megnéztem;
136 9 |         Feri úrfit költse kend fel. Õ mondta a múltkor az ebédnél,
137 9 |            hadd lássuk most már, ha õ vajon tud-e olvasni.~Ami
138 9 |            szegény Katalinunk Isten õ szent felsége kifürkészhetlen
139 9 |      pihenés számára szólítja be az õ ármádiáját.~Emlékezzetek
140 9 |           hát legyen úgy. Hiszen az õ szíve is magyarul vert.
141 9 |      fogadott szót Marjáknénak. (Ám õ lássa - dohogta Marjákné.)
142 9 |           miként ment tovább, az az õ dolga, mert Osgyánon túl
143 9 |        elemózsiája ott helyben, hát õ maga is elpusztul.~- Azt
144 9 |           ház is éghetett volna, ha õ a körmeit nyírta, ügyet
145 10|      feleségeinek szállítanak, mert õ maga keveset van itt. Néha-néha
146 10|             minden illedelem nélkül õ maga szaladt be elsõnek
147 10|     szereted az Istent, azért, mert õ se szeret téged. Hát az
148 10|         vagy üzenetet?~- Nem.~- Sem õ?~- Sem.~- Hogy lehet az?
149 10|      Quendel apó?~Quendel apó (mert õ volt), elsápadt az elsõ
150 10|       elsápadt az elsõ pillanatban, õ is felismervén a szepesi
151 10|             a fátum. Hát mit vétett õ az ördögnek, hogy ezt most
152 10|            i. az ördögnek). Oh jaj, õ hát a kislány atyja s istentelen
153 10|        Jobban bízott volna ebben az õ tervében, mint a Görgey
154 10|             miképpen áll elõ, azzal õ keveset törõdött, mint ahogy
155 11|         nézzen bele az én lelkembe, õ meg fogja neked mondani,
156 11|  útvonalakba a jelentkezõ utasokat. Õ viszi szét õszkor a diákokat
157 11|             diákokat az országba, s õ hozza haza nyarankint. Nagy
158 11|         szerezzen.~- És a kocsis?~- Õ maga a kocsis.~A fiatalembernek
159 11|      Ugyanis a lõcsei tudós asszony õ, a híres Wilnerné, ki a
160 11|          fölött, vajon itt hagyná-e õ a szekérkéjét? Világos tehát,
161 11|    parancsol, mert nem kisebb ember õ, mint Lõcse szenátora.~-
162 11|         mondja ezt a bolondot, mint õ szent fölsége a római császár,
163 11|          Nézze csak kisasszony, nem õ az?~- De õ - bizonyította
164 11|          kisasszony, nem õ az?~- De õ - bizonyította Rozália. -
165 11|           vagy legalább az ördög az õ porhüvelyében.~Quendel is
166 11|             az egyik betyár. Vagyis õ szökött a zsivány után.
167 11|           Rozálit a hátulsó ülésbe, õ maga elöl foglalt helyet
168 11|            És míg Rozáli elõrement, õ szándékosan hátramaradt,
169 11|          Quendel úrral utazik?~- Az õ parancsából történik.~-
170 11|           az ingerültség. Mit tudta õ, hogy ez az érdeklõdésnek
171 11|          ellen, hogy az Úr éppen az õ fiát szólongassa, mikor
172 11|          mélyen benõve, s bár, mint õ állítá, mindenkor az ég
173 11|         Hohó! Hisz ez a Sármány. Az õ Sármánya. Megismerte a hangját.
174 11|    csakugyan testestõl-lelkestõl az õ pejkói vannak ott s egy
175 11|      széttekintett a vendégeken, az õ utasain, szeme leginkább
176 11|          meg lehetett ismerni, hogy õ itt a legelsõ. Mind-mind
177 11|             Alig végzé be Gyurgyik, õ tette le a garast, vagyis
178 11|           kezdé -, elmondta vala az õ szerencséjét, fia születését,
179 11|            a rézöntõnek, a másikkal õ kanalazta a bort, ahogy
180 11|       erõvel hajítá el, hogy szinte õ maga is utána bukott, de
181 11|          törte a fejét. Azt mondja, õ is tud egy »Kunst«-ot, s
182 11|         Wilnertõl való - sóhajtá. - Õ nem volt túlságosan erõs,
183 11|            csüggött rajta mindenki. Õ volt a pillanat hõse. A
184 11|    hamarjában galyibát. Megkívánván õ is a testmozgást, beszaladt
185 11|              a másik jobbról fogta, õ pedig csak irgett-forgott,
186 11|       akarnék okozni Magdalénkának. Õ nem táncol most.~- Azt hiszi,
187 11|             szundikálásából, s hogy õ is lendítsen valamit, rendre
188 11|       legyen gyerek… (Különös volt, õ a gyerek figyelmezteti a
189 11|             azt állította, hogy sem õ nem ült a Molitoriszban,
190 11|             nem engedett; nagy volt õ az ilyen apró komiszságokban.~-
191 11|         beültette a hátulsó ülésre, õ maga megfogta a gyeplõt,
192 11|             hitte. A sejtés volt az õ legkedvesebb csemegéje.
193 12|           Esterházy Pál, vagy ahogy õ írta magát, Eszterhás, nyugodtan
194 12|       vissza, hát inkább odaadjuk.«~Õ talán így gondolta, mert
195 12|      Szepességrõl, Béláról való, az õ csodálatos szimatjával melléje
196 12|        Steféczihez, felösmeri, hogy õ varrta, mégpedig Görgey
197 12|             bátyika van itt?~De biz õ nemigen megy a királyi székvárosokba
198 12|         holdat ugató kutyá«-hoz. Az õ kocsmája lévén, ebben ütötte
199 12|             kerekedtek ki, itt volt õ otthon, a hozzátartozói
200 12|       szakácsok, kukták és lakájok, õ legfeljebb hálni járt oda
201 12|          öreg báró politikája, hogy õ mindennap kaphatott (érezte
202 12|            jött néha velök) viszont õ nem állott szóba; de farsang
203 12|             jár, vagyis voltaképpen õ se csinál semmit.~- De hisz
204 12|           ha nem javul meg s nem az õ tanácsa nyomán indul. »Igaz,
205 12|             teendõ, de iszen nem is õ húzza ezért a fizetést.
206 12|             éppen nem tagadta, hogy õ tudna egy arkanumot, amely
207 12|           úgymond, túlélni, hogy az õ kedves bélai barátjának (
208 12|        módot, amelyrõl viszont csak õ tud, s ugye megint ott volnánk,
209 12|          kitõl üzenjen Klebe úrnak, õ is arra szánta magát, hogy
210 12|            küld olyan helyre, ahova õ maga fél elmenni.~Talált
211 12|         Bibók és visszakapált, hogy õ harangöntõ mester Bélán
212 12|         Görgey kezébe. Messzebb van õ itt Görgeytõl, mintha tengerek
213 12|        tántorogtak odalent. Hej, ha õ is köztük lehetne! Mert
214 12|             lombozata eltakarta, de õ szemügyre vehette egy nyíláson
215 12|           Éppen ez a hiányzó fül az õ népszerûségi tõkéje. Azért
216 12|            meg szenátornak, mert az õ gyûlölete Görgey ellen még
217 12|           Bibók szétnézett erre, és õ is megpillantá, de a másik
218 12|       temetésén: »Derék fickó volt, õ húzta ki Lõcse városát a
219 12|            van?~- Ott van Görgõn.~- Õ is szolgál?~- Nem, õ nem
220 12|                Õ is szolgál?~- Nem, õ nem szolgál, csak én szolgálok.
221 12|     bizonyos fecsegõ lõcsei öregúr. Õ az, semmi kétség, megismerné
222 12|             romlott meg, mintsem az õ kis üzletét érte volna hasonló
223 12|                Személyesen, vagy az õ képiben?~- Személyesen.~-
224 12|          generális szereti, esetleg õ vette volna kezébe a megtorlást
225 12|        Utoljára is miért agyarkodik õ Nustkorbra? Hiszen Nustkorb
226 12|           róla.~A bíró fejét rázta. Õ nem tud semmirõl semmit.~-
227 13|       kísérte a vendéglõbe Rozálit (õ volt a felkötött állú kis
228 13|       gyászoltat a vén imposztor, s õ maga Görgeyvel devernál
229 13|           hintón küldte haza, arról õ nem tehet.~- Úri cselekedet
230 13|        Lõcse a nagy pofont, melyben õ nemcsak a Görgey egy elhamarkodott
231 13|             kalapemelve üdvözölték, õ nem is fogadta. Magamagával
232 13|            hírében állt, hanem mert õ volt az egyetlen nostrás
233 13|          lõcseieknek szóló felelet. Õ ugyan meg nem mondja, inkább
234 13| asszonyokról.)~Értette Nustkorb, és õ is hasonlókat üzengetett
235 14|            vallomás nem történt. De õ (Fabricius) ekkoráig legalább
236 14|            szánakozott rajtuk, mert õ maga is most épp olyan tüzes
237 14|         hogy bent nem égtek, míg az õ sorsa még bizonytalan. Öreg
238 14|          idõt, de bizony nem értett õ azokból semmit, a fekete
239 14|            mosolyogva felelte, hogy õ már kapott egyet az idén,
240 14|        Nustkorbot. És természetesen õ nem jöhetett be a városba,
241 14|             Mi történt azután?~- Az õ arca is úgy borult lángba,
242 14|       színtelenül, mintha nem is az õ édes, olvadékony hangja
243 14|      nyújtotta.~- Haragudni? Hiszen õ boldoggá tett!~- Hát szeret?
244 14|             Rozáliát, s tõle félti. Õ (Görgey) semmi okot nem
245 14|     egyszerre lelkének egyensúlyát. Õ maga nem gondolt eddig szerelemre,
246 14|       hitben, hogy Quendel úr, akit õ sokra tartott, férjet akar
247 14|         egész holtáig vitatja, hogy õ a hivatalos felfogás embere,
248 14|             tudhatná, hogy Gyuri az õ unokatestvére. Mégis úgy
249 14|          mikor a puha kezecskéje az õ nagy mancsában pihent egy
250 14|          tervezett házasságról, míg õ az apjával nem közli, a
251 14|            félszeg helyzet. Nemcsak õ maga merült el egyre jobban,
252 14|            Pali bácsival nem közli. Õ még azokhoz a jófajtájú
253 14|            kutya.~- Még azt mondja, õ nem engedi. Parancsoljon
254 14|             orrát a dolgunkba? Hogy õ nem engedi? No, iszen azt
255 14|          nem is gyanította, hogy az õ népszerûtlensége milyen
256 14|             kis puha kezecskéjét az õ ráncos tenyerén kétszer
257 15|          ösztöne apjához - ha ugyan õ az apja. Mindegy, azért
258 15|    hozassa-e el Quendel által, vagy õ menjen Lõcsére? Még mindig
259 15|           koponyájú aggastyán, hogy õ már csak a mankónál marad.~
260 15|             tanulja a bíróságot, ha õ maga az a bíró, akitõl tanulnia
261 15|             utcának nincs voksa, de õ részegíti meg a voksokat.
262 15|      venyigének nincs virága, mégis õ virágozza fel az elméket
263 15|             nagy potentát. Nem hogy õ félne valakitõl, õtõle féljenek
264 15|     népszerû az ember - folytatá az õ sajátos bölcseletét Quendel -,
265 15|          levegõ egyéb nedveibe s az õ finom orráig fölszállott.
266 15|              No, ha te tudod, akkor õ bizonyosan még jobban tudja,
267 15|            meg, hát a mi pecsenyénk õ - kiáltja a vérszomjas mészáros,
268 15|         sötét villámlásával, mintha õ volna itt a vádoló.~- Szemet