Fejezet
1 8 | alá szelídíteni; az öreg Bibók annak ígérte közülük a lovat,
2 8 | emelintve a fövegét.~Az egyik Bibók, aki a Horkán lecsúszott
3 8 | erre sejteni a nagyobbik Bibók s otthagyván a nyerget,
4 8 | No, majd kikergeti öreg Bibók uram a bikacsekkel. De bizony
5 8 | összecsapva. - Hisz az a Bibók Zsiga, aki a Thököly-csatákban
6 8 | egyszercsak megjelenik. Bibók Zsiga az, ha mondom, meg
7 8 | beleszeretett apránkint az öreg Bibók, a vén kecskének is jó a
8 8 | vállakba beleszeretett az öreg Bibók, s miután tanúk holtnak
9 8 | lelkem, hogy hazajött az öreg Bibók Vincéné ura, Bibók Zsigmond.~
10 8 | öreg Bibók Vincéné ura, Bibók Zsigmond.~Marjákné nem mindjárt
11 8 | adta fel a reményt. Az öreg Bibók felé fordult.~- Meghagyta
12 8 | kancsóból, majd oda tolta öreg Bibók elé vidáman.~- Igyék atyámuram
13 8 | kancsóból, melyhez az öreg Bibók hozzá se nyúlt -, könnyen
14 8 | úrnak mondom meg - felelte Bibók Zsigmond (mert csakugyan
15 8 | Marjákné és elújságolta a Bibók Zsigmond megérkezését, kit
16 8 | hallottál valaha valami Bibók Zsigmondról?~- Dehogynem -
17 8 | idevaló görgõi nemes, az öreg Bibók Vincének a fia.~- Mi történt
18 8 | kérdést intéztünk illetõ Bibók Zsigmondra vonatkozólag
19 8 | egyszerûen azt felelte, hogy Bibók Zsigmond meghalt, s felesége
20 8 | amikor idejöttem és a volt Bibók Zsigmondnét megismertem.
21 8 | lépett be, jelenteni, hogy Bibók Vince van itt a feleségével
22 8 | egymás után, elöl a fehérhajú Bibók, roskatag lábaival, melyek
23 8 | alispánnak:~- Ego sum Sigismundus Bibók.~Az alispánnak azonban mind
24 8 | és így szólt:~- Üljön le, Bibók bátya; kegyelmed is leülhet
25 8 | Mire hátravetette a fejét Bibók Zsigmond s nemesemberhez
26 8 | malomban. Kegyelmed mondja el, Bibók Vince, mi hozta hozzám.~
27 8 | fia kegyelmednek? - szólt Bibók Zsigmondra mutatva. - Tényleg
28 8 | morzsolgatta a bajuszát és Bibók Zsigmondhoz fordult.~- Hát
29 8 | érdekfeszülten csüggtek ajkain. - Bibók Zsigmond elõadása szerint
30 8 | atyámuram azt akarja - szólt Bibók kapitány -, hogy a tekintetes
31 8 | úr diadalmasan.~Az öreg Bibók szeme könnybe lábadt.~-
32 8 | akkor legalább mind a két Bibók özvegy lesz.~- Ostoba asszonyi
33 8 | külön beszédem lesz kenddel, Bibók kapitány.~Bibók kapitány
34 8 | kenddel, Bibók kapitány.~Bibók kapitány mélyen sóhajtott,
35 8 | kertben levõ házikóba, melyet Bibók Gábor, nagyapjuk, aki a
36 8 | azalatt az alispán kikérdezte Bibók kapitányt a lõcsei dolgok
37 8 | Nagyonis valószínû - vélte Bibók. - Hiszen a tanácsban is
38 8 | haddal. Nem hallott ilyesmit?~Bibók kapitány vállat vont.~-
39 8 | Ahogy akarja, kedves Bibók. Ezen átestünk.~- Azonfelül
40 8 | csak az én jelenlétemben.~Bibók úr kifakadt:~- Ejnye, a
41 8 | úr. Én is voltam katona.~Bibók ezredes megvetõleg legyintett
42 8 | dörmögte a juhász kedvetlenül.~Bibók uramra, mire visszatért
43 8 | belevétette azt is, hogy Bibók Zsigmond Flatt Zsuzsanna
44 8 | volt felesége, ezidõszerint Bibók Vincéné asszonyom irányában
45 8 | Volenti non fit injuria. Ha Bibók Zsigmondnak nem kell az
46 8 | asszonynak pedig nem kell Bibók Zsigmond, ellenben Bibók
47 8 | Bibók Zsigmond, ellenben Bibók Vince nem élhet Bibók Zsigmondné
48 8 | ellenben Bibók Vince nem élhet Bibók Zsigmondné nélkül és õ is
49 8 | kezeibe jusson, merthogy Bibók Zsigmond mindenféle rossz
50 8 | nap elmúlt szerencsésen. Bibók ezredes látogatásokat tett
51 8 | rongyos csavargó jött haza Bibók Zsigmond, mások megfordítva,
52 8 | megesküszik rá) az asztal alatt Bibók Zsiga is váltig a Vállay
53 8 | hajnal harapta el a végét, Bibók Zsigmond pedig életre-halálra
54 8 | mentsem meg az urától. Értem Bibók Zsigmondot.~- Mit tudtam
55 8 | asszonyok! Tegnap nem kellett Bibók Zsigmond, mikor a hûsége
56 8 | akarok maradni.~- Egyszerûen Bibók Zsigmondhoz ment, Zsigmondnak
57 8 | az ifiasszony. Mert most Bibók Zsigmondnál van a birtok,
58 8 | Görgõn. Hát még ami jött! Bibók ezredes csakhamar összetoborzott
59 8 | pincébõl. Elemében volt Bibók ezredes, ki a rendet tartotta
60 8 | valakit.~Csakhamar felhozatta Bibók a katonáival és odaállíttatta,
61 8 | meg semmit - egészíté ki Bibók.~- Szóval maga tökéletes
62 9 | kedvenc klasszikusaiból, Bibók ellenben átellenben mulatott
63 9 | meg a társzekerek jöttek.~Bibók uram észrevevén, hogy a
64 9 | hogy kik az urak? - mondá Bibók.~- Mi köze hozzá kendnek?
65 9 | punktum. Vezessen az úrhoz.~Bibók azonban nem hagyta magát
66 9 | katonák! - fordult hátra Bibók az ambituson gunnyasztó
67 9 | ha meg nem sérteném?~- Én Bibók ezredes vagyok. De inkább
68 9 | Ez még gyanúsabbá tette Bibók előtt a jövevényeket s türelmetlenkedve
69 9 | mókázzanak velem - pattant fel Bibók szigorún -, mert azt én
70 9 | az ablakon.~- Ejnye ni, Bibók uram - ripakodott rá a derék
71 9 | Ancsa, hol vagytok? Ugyan Bibók uram, szóljon valahol rájuk,
72 9 | elõhozták a katonák a lámpákat, Bibók uram engedelmet kért, hogy
73 9 | név ismeretes volt ekkor, Bibók levette a kalpagját és összeütötte
74 9 | kiképezve, s milyen ember Bibók ezredes?~- Ügyes, körmönfont
75 9 | talán nekik sem.~A szemfüles Bibók ezredesnek nem voltak ilyen
76 9 | színültig tele volt puskaporral.~Bibók most már sejteni kezdte,
77 9 | azonban éppen a nap hõse, Bibók uram nem vett részt (ürügyül
78 9 | támasztotta fel halottaiból.)[14]~Bibók uram felöltvén az orgonabokorba
79 9 | irdatlan közös kályha fûtött. Bibók elõvette vésõjét s a kályha
80 9 | még s azt is hihetik, hogy Bibók az anyjuk, de ha az igazi
81 9 | kémkedésre, amit föl nem venne Bibók uram egy országért, de egy
82 9 | ambituson, ezt tisztán kivehette Bibók. Ott járt fel s alá a kályhalyuk
83 9 | Most aztán mindent tudott Bibók uram, amit akart, s mikor
84 9 | a gondolatait azontúl is Bibók -, el kell beszélnem, de
85 9 | vartyog? - mordult rá kurtán.~Bibók zavarba jött, keresett valami
86 9 | szeretkeztem már vele.~- Bibók, Bibók, ne legyen szemtelen!~-
87 9 | szeretkeztem már vele.~- Bibók, Bibók, ne legyen szemtelen!~-
88 9 | tekintetes úr is…~- Ejnye Bibók, Bibók, maga derekasan be
89 9 | tekintetes úr is…~- Ejnye Bibók, Bibók, maga derekasan be van csípve -
90 9 | azért is megvakarta a fejét Bibók.~- A kutyafáját! Mind szanaszét
91 9 | Annyi, mint a kapitány.~Bibók tudott fegyelmet tartani.
92 9 | termett ott a két fiatal Bibók, meg is dicsérte őket, a
93 9 | nyergelni! - hangzott a Bibók vezényszava.~Lámpások fénye
94 9 | tüsszögő lovak körül. A Bibók paripáját, a Gúnárt is kivezették.
95 9 | mi történjék? - tudakolta Bibók.~- Semmi. Azokra nézve nincs
96 9 | amit nem értenék? - felelte Bibók, de látszott az elkényszeredett,
97 9 | uramat élve-halva, arra Bibók Zsigmond vállalkozik, az
98 9 | Zsigmond vállalkozik, az Bibók Zsigmondnak gyerekjáték,
99 9 | megcsikordultak a fogai.)~- Bibók is? - kérdé azután az alispán.~-
100 9 | hajnal táján, de az öregebb Bibók elmaradt, azt mondják, a
101 9 | Preszton.~- Az akasztófa Bibók volt - mormogta Görgey,
102 12| fordult meg.~- Hol van?~- Egy Bibók nevû szepesi nemes, az ottani
103 12| száguldva vitte Bécsbe, egyben a Bibók Zsigmond alázatos folyamodását,
104 12| Ugyancsak nem felejtette el a Bibók ügyét. Elolvasta a Bibók
105 12| Bibók ügyét. Elolvasta a Bibók visszaszármaztatott folyamodványát
106 12| õfelsége kérdezni találná.~Bibók elmondott mindent, felfedezését,
107 12| nádori méltóság kedvéért.~Bibók átvette a zacskót, meghajtotta
108 12| azt most kiszolgáltatom.~Bibók arca kigömbölyödött, apró
109 12| kályhalyukból veszi kiindulását.~Bibók mosolyra görbítette a száját.~-
110 12| elmulasztotta kend. Mondtam.~Bibók fölszisszent, mint a kígyó,
111 12| iddogáló három morva úr közt. Bibók, ki csak annyit tudott,
112 12| sovány eredménnyel hagyta el Bibók Bécset új gazdájával, a
113 12| mellett.~Hanem azért tûkön ült Bibók mégis. Az áthangzó csatazaj
114 12| fûszerét képezték.~Csoda-e, ha Bibók a maga kalandor természetével,
115 12| hírrel a palatinushoz.~Szóval Bibók nem mozdulhatott sehova
116 12| eseményeit is elbeszélték. Bibók ilyenkor velök töltötte
117 12| magisztrátus tekintélye - vélte Bibók uram.~- Lyukas az már, mint
118 12| fizetést. Nustkorbé a szégyen.« Bibók nyelve ellenben megcsúszott
119 12| járna.~Addig-addig botlott Bibók, hogy Klebe úr figyelmes
120 12| a becsületeseknek segít.~Bibók a vállait húzogatta és még
121 12| bírja a teljes bizalmát.~Bibók elérzékenyült s mind a két
122 12| beszélgetünk - jegyezte meg Bibók kedélyesen. - Az ember hosszút
123 12| így volna - bölcselkedék Bibók -, én most például rohannék
124 12| jobb a mámor - licitált Bibók.~- Én már lefekszem - erõsködött
125 12| vagy bort?~- Bort - felelte Bibók. - No, üljön hát vissza,
126 12| megbízható ember - kezdé suttogva Bibók -, s igen sok vétkét tudom.
127 12| hogyan kellene megszerezni?~Bibók az asztalra könyökölt, letette
128 12| szõrös kezét szép csendesen a Bibók karjára s rekedtes hangon
129 12| az az elfogatási parancs?~Bibók mosolygott.~- Találja ki,
130 12| Bolhának mondja? - nevetett Bibók.~- No hát aranyból. Úgy,
131 12| hallani fog rólam nemsokára.~Bibók úr a kezeit dörzsölte (tele
132 12| Arról fog esetleg hallani.~Bibók úr vállat vont.~- Hallok
133 12| nehéz hallásom van - szólt Bibók úr fennhéjázón.~- Vagyis
134 12| kell kiáltani - vigyorgott Bibók.~- Hm, értem kegyelmedet.~
135 12| egész tavaszig. Hanem iszen Bibók uram nem is volt kíváncsi.
136 12| is volt az a sok gyûrû a Bibók ujján.~Azonfelül is jól
137 12| nem egy sugárnyi éppen a Bibók fejében gyúlt ki.~Bibók
138 12| Bibók fejében gyúlt ki.~Bibók ugyan engedte a javát a
139 12| öszvért ábrázolja, akin Bibók lovagol. »A holdra ugató
140 12| még ebbõl a bírságból is a Bibók zsebébe ment.~Úr volt Bibók,
141 12| Bibók zsebébe ment.~Úr volt Bibók, hatalma delelõjén. A sztarosztával
142 12| nemzetes úr is üzenjen.~Bibók bosszúsan harapdálta az
143 12| epésen jegyezte meg:~- Bibók, Bibók, te valami rosszban
144 12| epésen jegyezte meg:~- Bibók, Bibók, te valami rosszban sántikálsz.~-
145 12| Ilyenkor mindig mogorva volt. Bibók nem vette szívére és vigasztalta:~-
146 12| Ezentúl rosszra fordult Bibók sorsa. Egy darabig még ott
147 12| egyre megy, a tény az, hogy Bibók nem bírta már bevárni a
148 12| lõcsei harang kongását.~Bibók azonban nem az az ember
149 12| a Kárászhoz kívánkozott Bibók. Ott majd meghúzza magát,
150 12| a pitvar felé fordulva.~Bibók kedvetlenül vakarta a fejét,
151 12| Ez a legkisebbik? - kérdé Bibók.~- Ez egyetlen. Se égen,
152 12| a gyereket, gazduram -, Bibók átvette a fiút, meghallgatta
153 12| vendégnek. Míg a borért odajárt, Bibók cserebogármalmot csinált
154 12| után barátságosan kérdezte Bibók:~- A gyerek édesanyja?~Kárász
155 12| úr - nevetett jókedvûen Bibók. - Azt hittem, csakugyan
156 12| egész.~Annyi bizonyos, hogy Bibók uram egy jó verset aludt
157 12| Mindjárt megijedt ettõl Bibók és visszakapált, hogy õ
158 12| különös állatot, s mikor Bibók kérdést intézett, hogy kaphatna-e
159 12| Görgõ felõl.~- Úgy?~- Egy Bibók Zsiga nevû - folytatá a
160 12| Bolondság, bolondság - dünnyögte Bibók maga elé. Majd nagyot húzott
161 12| beszédet, õt kímélve, de a Bibók jókedve már nem jött meg,
162 12| egészen elszomorítottam a Bibók Zsigánék esetével, mert
163 12| fokhagymaillata felhatolt Bibókhoz. Bibók le-lepillantott a zsalu
164 12| generális is jelen volt (Bibók felismerte) egy csomó fõtiszttel,
165 12| hagyhassa és mégse unhasson rá.~Bibók maga is korhely lévén, nem
166 12| és olyan haj, mint a len.~Bibók igen kedvesnek találta,
167 12| szón.~- Görgőrül? - szólt Bibók egy önkénytelen csodálkozó
168 12| Hogy hívják az apádat?~- Bibók Zsigmondnak - mondá a pesztonka
169 12| ököl szíven ütötte volna, Bibók tántorogni kezdett s azt
170 12| milyen nyomorban lehet. Még Bibók se volt olyan vadállat,
171 12| se sokkal kisebb erõ; még Bibók is azt kezdte most tervezni,
172 12| A mama mindent megtud.«~Bibók a város felõli bejáratnál
173 12| járkálók arra a pontra, ahol Bibók ült. Kisvártatva kisült
174 12| osztozkodásoknál…~- Szépek - dünnyögte Bibók úr gépiesen, mint olyan
175 12| a dúsgazdag Blom Klára.~Bibók egy szempillantás alatt
176 12| mindentudó lõcsei aggastyán.~Bibók szinte elszomorodott, hogy
177 12| is elõbb összehasonlítja Bibók a kis pesztonkával. De most
178 12| Tyûh! - szisszent fel Bibók. - Hajajaj! (Többet nem
179 12| Helyes kismacska, mi?~Bibók a kísérõ tisztre vetett
180 12| mégis hiányzik - nevetett Bibók, nem állhatva a túlságig
181 12| hosszabb, mint a többieké.~Bibók gúnyosan mosolygott.~- Ugyan
182 12| figyelmeztetéssel:~- Pszt! Megjött.~Bibók szétnézett erre, és õ is
183 12| kibontakozott a hölgycsoport és Bibók úr is látta még egyszer
184 12| nagy ellentétben állt a Bibók piszkos, zsírpecsétes öltönye.~-
185 12| Huh, minden csontom ropog. Bibók úr, legyen esze! Azután
186 12| Álruha - mentegetõzött Bibók és elbocsátotta.~- Hívott,
187 12| Nos, rágondolta magát?~Bibók úr hallgatott egy percig,
188 12| közönséges tök - jegyzé meg Bibók. - Nem adom olcsóbban. Hiszen
189 12| becsületérõl is - vitatta Bibók.~- Igen, de négyszáz arany
190 12| se engedek - hánykolódott Bibók. - Nem lehet. Egy Görgeyvel
191 12| kenderáztatók mellett egy sziklára. Bibók eközben nagy hibát követett
192 12| meg…~- Engedek - hörögte Bibók.~- Most már bízom az üzletben -
193 12| meg az eredményt? - kérdé Bibók.~- Hova menjek megmondani?~-
194 12| odalent van igénybe véve.)~Bibók igen nyájas volt a leánykához,
195 12| az urat?~- Görgey Pálnak.~Bibók elkomorodott, valami lelkiismeretfurdalásfélét
196 12| Inkább dögölj meg éhen, Bibók Zsigmond! (Haját felborzolva,
197 12| zárórán otthon kell lenni. Bibók nehéz lépteit még mindig
198 12| kifejezéseit - vágott közbe Bibók türelmetlenül -, mit bánom
199 12| érte a háromszáz aranyat.~Bibók arca ragyogott az örömtõl.~-
200 12| lassankint szétszéledtek. Bibók lepillantott az ablakon,
201 12| érdemesek sok fekete festékre. Bibók hallgatózott. Csak a békák
202 12| asszonyok. Be derék gyerek vagy Bibók Zsiga, hogy sohase hittél
203 12| fogorvosok ne törjék a fejüket a Bibók látóképességén, megjegyezzük,
204 12| Utálatos kerítõ! - dünnyögte Bibók -, hogy volt lelke idevezetni
205 12| Ez lesz a bíró - gondolta Bibók és kilépett az ajtó elé.~
206 12| keresem.~- Én vagyok - felelte Bibók. - Tessék besétálni.~A jött
207 12| leül kegyelmed - nógatta Bibók -, legalább az álmomat el
208 12| szoba, mint ez - felelte Bibók.~- Most úgy nézem, valaki
209 12| szerelmi találka - mosolygott Bibók.~A bíró összevonta szemöldjeit.~-
210 12| Juventus ventus - csillapítá Bibók, egyszersmind jelezni akarván,
211 12| megmondom? - tréfálkozott Bibók.~- Nagyon lekötelezne, barátom
212 12| hogy keményen megbüntessem?~Bibók vállat vont.~- Akkor hát
213 12| mert nem kívánja, hogy Bibók ide hiába fáradt légyen.~-
214 12| Inkább megeszem - jelenté ki Bibók kereken.~- Adj isten kedves
215 12| kerül sor - taktikázott Bibók is. - Sõt, ha nemzetes bíró
216 12| Egy kissé hamar engedett; Bibók nem az az ember volt, aki
217 12| Uram, Tropszky úr vagy Bibók úr, kedves barátom uram,
218 12| az ajánlatát, végre aztán Bibók is elgondolta, hogy ez már
219 12| Top - mondá a bíró és a Bibók markába csapott. - Tehát
220 12| kicsit, leszaladok a pénzért.~Bibók megütközve tekintett rá.~-
221 12| bólintott, hogy jó lesz, mire Bibók kinyitotta az ajtót és elöl
222 12| nem vetett ügyet, mikor Bibók oldalbadöfte.~- Nézzen csak
223 12| kalefaktor?~- Ott ment - mondá Bibók -, közvetlenül a fal mellett,
224 12| Gubó legyek - gondolta Bibók -, ha ez nem a tegnapi katonatiszt.)~-
225 12| veszem büntetõ cselekménynek.~Bibók a Nustkorb füléhez hajolt:~-
226 12| garádics elõtt elhaladtak, Bibók valami különös tárgyat pillantott
227 12| valószínûséget kezdett nyerni a Bibók értesítése. Fabricius rózsát
228 12| Háromszáz csikó van benne.~Bibók föltépte a pecséteket, és
229 12| Különös - szólt közbe Bibók, az emeleti ablakokra pillantva -,
230 12| Nem, nem - rázta a fejét Bibók - Ott van még a szeladon
231 12| volna a felelet, de azt Bibók nem láthatta.~- Még valami
232 12| lépett és ott lapult meg, Bibók ellenben a falhoz húzódott.~
233 12| szédület fogta el.~- Mátyás! Bibók! - kiáltá. - Ide. Hamar!~
234 12| kiáltá. - Ide. Hamar!~Bibók habozott, nem tudván, hova
235 12| szentjánosbogár. - Nosza Bibók, hajrá Bibók - biztatta
236 12| szentjánosbogár. - Nosza Bibók, hajrá Bibók - biztatta a megbénult kalandort -,
237 12| huszárjai és zsoldosai. Bibók futásnak ered az egyik sétaúton,
238 12| galoppba kezdett menni, Bibók is kénytelen volt szaladni,
239 12| János. Hajadonfõvel jött Bibók s amikor beszélhetett (ha
240 12| Görgeynek, hogy az elfogott Bibók alázatosan esedezik, engedtessék
241 15| asszony. Mikor a lengyel Bibók Zsigáné ide Görgőre talált
242 15| Görgeynek sikerült elfogatni Bibók Zsigmondot és a kastély
243 15| alispánt, mert ő tudta, hogy Bibók úr ki nem szabadul többé.
244 15| lássa a falu, kihez áll Bibók. Az alispán persze szóba
245 15| fölpiszkálásában. A selyma Bibók odalent a pincében úgy látszik
246 15| hogy amit meg nem tett Bibók Vincéné egykor szerelemből,
|