Fejezet
1 7 | de hát végre is jobb, ha Quendel uram vagy Blom uram fizet
2 7 | Péterhez. Vagyis más szavakkal Quendel uram, Blom uram, vagy a
3 7 | vagy a magyarországi, mert Quendel uram egyszersmind borkereskedéssel
4 7 | ugyanezek viszik egyúttal a Quendel uram borait Kelet felé;
5 7 | Szepesség két hírhedt nábobja, Quendel és Blom egyívású leányai,
6 7 | és Blom egyívású leányai, Quendel Mária és Blom Klára (Miklósnak
7 7 | leibici Blom és a bélai Quendel unokái azoknak, kik a török
8 7 | villogó bogárszemekkel.) Quendel ellenben csak november elején,
9 7 | beszélték a Klári hozományát, de Quendel apó, akit nagy különcnek
10 7 | tapintatos kérdést intézett Quendel uramhoz, hogy mennyi hozományt
11 7 | mondatot.~- Hm - felelte Quendel -, és mennyit kínált fel
12 7 | ennyi? - szólt fitymálva Quendel. - Hm. Tehát arra való ez,
13 7 | tegnapelõtt és hallván a Quendel ajánlatát, tizenhat városi
14 7 | A haramia! - hörögte Quendel. - Tönkre akar tenni. (Lecsapta
15 7 | mikor az ajtót föltépte Quendel uram!~- Az isten szerelméért! -
16 7 | Írja be a kisasszony, hogy Quendel Gáspár a tizenhat házzal
17 7 | várost? - hüledezett, a Quendel uram tekintetét fürkészve. -
18 7 | szepesi várost - tette hozzá Quendel és nagyot fújt, mint aki
19 7 | tüdejével.~- És képes erre?~Quendel elmosolyodott.~- Amit egy
20 7 | elmosolyodott.~- Amit egy Quendel kimond, az olyan, mint a
21 7 | Engem jelent… Engem, Quendel Gáspárt, hahaha.~A járókelõk
22 7 | elszakadt tagokat. Alkalmasint Quendel a vörös posztó a szemükben.
23 8 | jött, és többen azért, mert Quendel uram, aki a múlt hónap elején
24 8 | legyet lenyel, a kis vézna Quendel azonban már régen ellenszenves
25 8 | nemességnek szól a bécsi Burgból.~Quendel uram megérkezése tehát némi
26 8 | házában megsértené valaki.~Quendel egyébiránt maga se titkolta,
27 8 | hiába faggatták mindenünnen.~Quendel apó bizony kellemetlen volt
28 8 | mit mondana a világ, ha õ, Quendel, aki igazi királyokkal áll
29 8 | Legjobb, ha felhozatja Quendel bácsi az egész ládát.~-
30 8 | nem lesz rossz - kacagott Quendel uram -, se nekem, se nektek.
31 8 | hozva. Este az is kisült. Quendel uram vacsora után csakhamar
32 8 | közvélekedést. Nini, a kis Quendel! Hisz ez egy kapitális emberke!
33 8 | a negyedik padban a kis Quendel. De bizony nem lehetett
34 8 | csak annyiban hozta zavarba Quendel uramat, hogy elvesztette
35 8 | hamarább mehessünk ebédelni. Én Quendel Gáspár de Paszta et Alsókend (
36 8 | koszorú. (Felkiáltások: Éljen Quendel!) Bár ebben az alakjában
37 8 | alakjában õ se fogadja el Quendel uram nagylelkûségét, mert
38 8 | párologjék! Hanem mégis a Quendel uram indítványában van benne
39 8 | huszárt figyelmeztetvén:~- Quendel uramhoz kell vinni a tálat
40 8 | is kenyérben maradhattam.~Quendel uram arca csupa napsugár
41 8 | volt a legutolsó távozóknak Quendel, aki magát az alispán gráciájába
42 8 | magának haszontalan költséget Quendel uram.~- Hiszen úgy értek,
43 9 | hevenyészett sátor alatt. A Quendel uram készülő vendéglőjének
44 10| nini! Mit keres maga itt, Quendel apó?~Quendel apó (mert õ
45 10| keres maga itt, Quendel apó?~Quendel apó (mert õ volt), elsápadt
46 10| szegény fejem - mentegetõzött Quendel apó siránkozó hangon, de
47 10| megkentem a nagyvezírt, mert a Quendel talpai csak vannak olyanok,
48 10| alispán jóízûen.~Erre aztán Quendel apó rezes, borostás arca
49 10| ehhez Quendelné asszonyom?~Quendel apó megrázkódott, mint mikor
50 10| hátha én megmondanám neki?~Quendel úr megütõdött e szavakon
51 10| Kezeit elhárítólag emelte fel Quendel, s még a hajaszálai is égnek
52 10| is.~Szemlátomást vidult a Quendel arca s fürgén szaladt, mint
53 10| úr megkapta a csibukját, Quendel apó a kinyitott ablakra
54 10| ott lubickolnak a tóban. (Quendel apó hamiskásan hunyorított
55 10| tekintetes úr! - vigyorgott Quendel úr, sunyi nézéssel.~- Hagyj
56 10| Most én atya vagyok, Quendel úr, és képtelen minden más
57 10| A lányomról van szó, Quendel úr - kezdé Görgey -, teljesen
58 10| mintha nem is az enyém lenne.~Quendel apó megreszketett. Álmot
59 10| föllázadt a császár ellen.~Quendel uram élénk mozdulatot tett
60 10| Magyarország fegyverben lesz.~Quendel apó fölugrott, elkezdett
61 10| Biztosan tud? - lihegte Quendel.~- Oly biztosan, mint a
62 10| dehogy ülöm - pattant fel Quendel úr, egyszerre minden tiszteletrõl
63 10| visszatartotta.~- Ohó, barátom Quendel, nem úgy verik a cigányt.
64 10| parancsoló hangon mondta, hogy Quendel akaratlanul engedelmeskedett.
65 10| kilátások mellett, mit gondol, Quendel úr, mire határoztam magamat?~-
66 10| talán nem? - szólt közbe Quendel úr meglepetve.~- Igenis,
67 10| basa kicsoda. Fogat fogért, Quendel uram. Mert az én titkom,
68 10| tegyek. Amit ember megtehet, Quendel megtesz. S amit Quendel
69 10| Quendel megtesz. S amit Quendel megtesz, az tiszta munka,
70 10| ébren. Akkor szoktam. Hanem (Quendel úr a homlokára ütött) egy
71 10| Nem hiszek - rázta a fejét Quendel. - Ezek az emberek iszen
72 10| pernahajdert - fakadt ki Quendel apó. - A minap megbíztam,
73 10| egymással pertu - mondá Quendel úr érzékenyen, csendesen. -
74 10| egy csöppet se rontotta a Quendel kedvét. A siker embere volt.
75 11| mikor végre előkocogott a Quendel apó két lovacskája, melyeket
76 11| elbúcsúzott leányától és Quendel uramtól.~- Ki tudja, mikor
77 11| megösmerve a gazdát -, ha ez nem Quendel úr.~- Ugyan? - ravaszkodott
78 11| csakugyan pompás szemed van.~Quendel vérbeli üzletember volt.
79 11| és nyalni kezdi a földet. Quendel úr egypár óráig dangubált
80 11| hámistrángot és a nyaklószíjakat. Quendel apó nem veszti el lélekjelenlétét,
81 11| az erdõ lejtõs oldalán.~Quendel tajtékzott a dühtõl és a
82 11| egy-két tyúklépésre van. Quendel úr nyugtalanul tekintgetett
83 11| ellenünk esküdött - morogta Quendel -, még az Isten is.~- Ne
84 11| leányka, a kezeit összetéve.~Quendel ahelyett, hogy felelt volna,
85 11| gyalogolni.~- Nem lehet - hörögte Quendel -, a kocsiládában vannak
86 11| hangja kellene ide - mondá Quendel úr, mintegy önmagához. -
87 11| Adja csak ide, elsütöm én.~Quendel úr kikereste a ládából,
88 11| alája mindszentek napján.~Quendel most visszaemlékezett az
89 11| Száz isten) - káromkodott Quendel tótul. - Tudja-e a kisasszony,
90 11| fölrezzent, széttekintett. Quendel többé nem volt látható.
91 11| fel élénken -, ha ez nem Quendel Gáspár, vagy legalább az
92 11| ördög az õ porhüvelyében.~Quendel is megismerte Klebét, jó
93 11| talán nem a híres bélai Quendel?~- De bizony.~Erre aztán
94 11| bujdosom el szégyenletemben.~Quendel apó odaért s barátságosan
95 11| hogy nem volna-e hajlandó Quendel bácsi itt hagyni a kocsiját,
96 11| csontjaimat - tiltakozott Quendel úr. - Hogy gondolsz olyat?~-
97 11| szekeremen is akad - jegyezte meg Quendel vidáman -, azzal megsegítem
98 11| egy gyalogol egyszerre.~Quendel azonban fumigatíve petyegette
99 11| odakötötték a nagyhoz s Quendel úr felültette Rozálit a
100 11| maga helyét a gyékény alatt Quendel úrnak, mert kár volna, ha
101 11| Fabricius lépegetett gyalog, Quendel kocsijának a lõcsét fogva.
102 11| még beszélgetni is ráért Quendel apóval, aki emberségesen
103 11| tagadólag intett a fejével, Quendel pedig folytatta a fecsegését
104 11| laposmellûek…~- Ugyan, ugyan, Quendel bácsi…~Quendel úr a szájára
105 11| Ugyan, ugyan, Quendel bácsi…~Quendel úr a szájára ütött.~- Jaj,
106 11| lehet tudni - szúrta közbe Quendel.~- Ahogy vesszük - érvelt
107 11| áll az egész mesterség.~Quendel apó nem bírt erre felelni,
108 11| és hátraszólt:~- Bizony Quendel úr is leszállhatna, hiszen
109 11| Mit beszél? - kérdezte Quendel úr a füleit hegyezve.~-
110 11| megnyomkodva a pipáját -, hogy Quendel nemes ember és még a királyt
111 11| dörrenését.~- Hát tudja?~- Quendel bácsi mesélte az imént.~-
112 11| Quendelhez, vagyis hogyan jutott Quendel a leánykához, ki nem tudja
113 11| nevelõben volt valahol, s most Quendel viszi a szüleihez? De hát
114 11| szülõk bizalmas barátja Quendel, de hisz akkor nem kérdezte
115 11| csatlakozzék.~- Hol vette Quendel bácsi ezt a kislányt? -
116 11| kérdeztem, hol vette kegyelmed?~Quendel a vállait rángatva, féltréfásan
117 11| Isten ments, édes öcsém. Quendel apónak megvan a maga mestersége
118 11| kisasszony és hova viszi.~Quendel apó ezek után szintén komolyra
119 11| fenyegette meg Fabriciust Quendel, pipáját a lõcshöz ütögetve.~-
120 11| arról az édesapja, hogy most Quendel úrral utazik?~- Az õ parancsából
121 11| Lutheránus - felelte helyette Quendel, mire valóságosan fölragyogott
122 11| találtál volna? - tudakolta Quendel Fabriciustól.~- No hát kik
123 11| csecsemõt keresztelték, Quendel úr nagy elõrelátással kiosont,
124 11| valami félszer alá, gondolá Quendel és körülszimatolta a kisebb-nagyobb
125 11| megint összekerültünk!~Mire Quendel apó visszaszármazott a malomépület
126 11| kereskedõ felemlítette: »Quendel úr elveszett.«Erre a varázsnévre
127 11| Micsoda? Csak talán nincs itt Quendel? De bizony itt van õkelme. -
128 11| Lehetetlen. Az igazi Quendel volna itt? - Természetesen
129 11| volt, punktum, porzót rá.~Quendel uram türelmetlenül fészkelõdött
130 11| elhallgatott elõzmények - folytatá Quendel.~- No persze - kacagott
131 11| Nem addig a - tiltakozott Quendel úr, kit nagy érdeklõdéssel
132 11| puha szívem van.~- Halljuk Quendel uramat! - avatkozott bele
133 11| akarok rátérni - folytatá Quendel apó. - Mikor e vendégszeretõ
134 11| hogy a molnár haragszik Quendel bácsira. Lehetségesnek látszott
135 11| Gyurgyikon függött. Csak maga Quendel tett úgy, mintha észre se
136 11| meglepetés várt a társaságra; a Quendel arca volt komoly és a Gyurgyikét
137 11| képzeljék - hámozta ki végre Quendel úr -, a pejkóimat találtam
138 11| borosbögrét a másik után. Quendel ellenben fölemelte a hangját
139 11| otthonról. Becsülje meg magát Quendel úr, azt mondom, mert én
140 11| mordizom adta! - kiáltott fel Quendel - hát még tetejébe tagadja
141 11| én lovaimon - mennydörgé Quendel.~- Nem is az enyimen - incselkedett
142 11| tartva a komáját támogatni.~Quendel úr dacosan rázta meg fejét.~-
143 11| szerelméért« - kiáltozá Klebe úr. Quendel képébõl kikelve, ösztönszerûleg
144 11| ügy - felelte Fabricius. - Quendel úr itt találta az elrablott
145 11| úgy látszik, igen tetszett Quendel úrnak, hogy õt fogják, alkalmasint
146 11| hogy Gyurgyik uram odalép Quendel uramhoz, röviden bocsánatot
147 11| szónak bent kell lenni), mire Quendel úr kezét fogja nyújtani (
148 11| nyújtani (jól jegyezzük meg, Quendel nyújtja elõször a kezét),
149 11| elõször a kezét), erre aztán a Quendel kezét Gyurgyik uram megrázza,
150 11| mint az ökröt a vágóhídra, Quendel elé, az elõbbi valami bocsánatot
151 11| valami bocsánatot makogott, s Quendel úr a kezét nyújtotta, Gyurgyik
152 11| Gyurgyik úr megrázta a Quendel kezét, hogy annak minden
153 11| minden porcikája ropogott, s Quendel úr felette fanyar arcot
154 11| uramat bosszantotta úgy a Quendel úr kívánsága (mégiscsak
155 11| jókedv szinte bugyborékolt. Quendel is megpillantott az ablaknál
156 11| köze ahhoz a kisasszonynak. Quendel úr akkor mehet, amikor neki
157 11| Molitoriszhoz oda volt kötve a Quendel kocsija, a Quendel kocsijához
158 11| kötve a Quendel kocsija, a Quendel kocsijához oda voltak kötve
159 11| oda voltak kötve hátul a Quendel pejkói; olyan hosszú volt
160 11| Jablonkán aztán hámot szerzett Quendel úr (a Sváby ispánjától),
161 11| követelt a két személytõl. Quendel úr azt állította, hogy sem
162 11| teljes számú utasa - vitatta Quendel -, ergo, nem vesztett ezzel
163 11| kocsijában, mint egy török basa.~Quendel megrezzent a török basa
164 11| könnyû volt rajta segíteni. Quendel úr bõven hagyott ott pénzt,
165 11| magokkal bizonyos okok miatt (Quendel úr szájához vitte a jobbkeze
166 11| hogy nincsen, sajnálkozott Quendel úr. (Isten ments attól -
167 11| függelék.~Tekintetbe vétetvén a Quendel úr utasításai, a szegény
168 11| volt és elmesélte, hogy Quendel apó új növendéket hozott.
169 12| kölcsön, márpedig mért hízzék Quendel az én búzámon?~Ezalatt meghozta
170 12| érdekelhette volna. Õk a Quendel szerencséjén csodálkoztak,
171 12| urak jártak át Görgõre, a Quendel vendéglõjébe, most az elmúlt
172 12| megfogyott a szava.~- A Quendel vendéglõjét bérelte?~- Ühüm.~-
173 13| elõ az utazásra. Az öreg Quendel fog érte jönni, s azon ürügy
174 13| Így történt aztán, hogy Quendel apó kikérte Otrokócsy Rozáliát
175 13| találkozás így történt; Quendel úr kísérte a vendéglõbe
176 13| egymáshoz ez a két unokatestvér.~Quendel apó szemügyre vette a kuruc
177 14| vendéglõben vesztettem el, mikor Quendel úr… mikor is volt az, Matild
178 14| a tanúi?« - kérdeztem. »Quendel úr - felelte - és Görgey
179 14| kisasszonyt is.~- Miért? Quendel úr megjelenik s elkéri növendékét
180 14| igaz lehet. A vén gazember Quendel természetesen elvihette
181 14| találkozott Rozálival, mióta Quendel apó Görgey Pál kívánságára
182 14| kisasszony abban a hitben, hogy Quendel úr, akit õ sokra tartott,
183 14| Apját fogadalma szerint csak Quendel útján értesítheti, tehát
184 14| de ki tudja, hol van most Quendel. Lehet, hogy a szabadkai
185 14| honnan jõ a hang. Hát a kis Quendel apó volt, éppen a terebélyes
186 14| országban kurrentáljuk, Quendel bácsi.~- No, mit akartok
187 14| mondá vidáman Fabricius.~Quendel úgy tett a kezeivel, mintha
188 14| annak adom, akinek akarom.~Quendel megvetõleg legyintett a
189 14| megvolna hozzá a többsége?~Quendel a szerénységbe vegyített
190 14| nemeslevele van.~De már akkor Quendel apó nem volt ott, már akkorra
191 14| temetésnek vége lett, elterjedt a Quendel fenyegetõ kijelentése, mint
192 14| mindenütt, belegöngyölgetve a Quendel úr ingerkedõ nyilatkozatába.~
193 14| ingerkedõ nyilatkozatába.~Quendel apó nem is gyanította, hogy
194 14| a két idõs nõ mulattatta Quendel urat.~Rozáli csakhamar visszajött
195 14| ütött a közepébe; az öreg Quendel behunyta a szemeit, úgy
196 14| élvezte.~- Ez a borravaló, Quendel bácsi, most már csak egyet
197 15| asszony szakácsné lett a Quendel bérlőjénél s különösen az
198 15| szöszke lengyel asszony és a Quendel bérlője közt bizonyos gyöngéd
199 15| töprengések közepett hozta el Quendel úr a Rozália levelét. Rozália
200 15| semleges helyre hozassa-e el Quendel által, vagy õ menjen Lõcsére?
201 15| levele után, újra megjelent Quendel Görgõn és egy potrohos vevõt
202 15| fel a serpenyõt, de hogy Quendel menekül a vendéglõjétõl,
203 15| bogyói nedvével legjobban.~Quendel úr, aki most Lõcsén tartózkodott,
204 15| Fabriciusé lett a gyõzelem. Quendel sokat segített ellenkezésével.
205 15| nem fél, mert alszik.~*~Quendel apó be se várta, míg az
206 15| A füle miatt - mondá Quendel.~- Nem értem.~- Úgy van
207 15| az õ sajátos bölcseletét Quendel -, mert valamije nem van,
208 15| sohase válunk el többé.~Quendel a fejét rázta.~- Engedjél
209 15| vászonnépnek - tette hozzá Quendel úr nevetve.~- Ad vocem vászonnép,
210 15| mozdulatlan.~Az utolsó napon a Quendel kis kocsija gördült be,
211 15| láthatatlanságba a sások közé.~Quendel apó idegesen dobolt ujjaival
212 15| nyugtalanul fordult feléje.~- Quendel, úgy látszik, másképp gondolja.~-
213 15| kivéve, senki se gondolt a Quendel apó károgásaira.~…Pedig
214 15| apó károgásaira.~…Pedig Quendel apónak alkalmasint igaza
215 15| már az esetedet, elmondta Quendel.~- De én valami olyat akarok
216 15| rájok az átellenben falatozó Quendel, szája elé tartván az alispán
217 15| csodálkozott Görgey.~- Quendel hozta. Elõbb nem értettem,
218 15| mindennek vége, vége…~Az elsõ Quendel volt, aki feldúlt arccal
|