Fejezet

  1 1 |        lombot ereszt, amelyik fölibe nő hetedhét országon minden
  2 1 |         parancsoló hang megmordul:~- No, mi az?~Semmi válasz nem
  3 1 |       eközben egyenesen tartotta.)~- No, szépen bántok velem - dühöngött
  4 1 |            fel csípõjére a kezeit.~- No, hát én azt a szegény vézna
  5 1 |    túróslepényt, meg egy libacombot. No mármost megyek és magammal
  6 1 |        megneheztelt a võlegény.~- Ej no, mi az? Mit morogsz, Görgey? -
  7 1 |      fenyegetõn emelte fel az égre)? No, jól van. Hollá hajdúk,
  8 2 |              te már kisasszony vagy, no, nevess hát egy kicsit az
  9 2 |          volt… Emlékezz csak vissza, no, erõltesd csak meg az eszedet -
 10 2 |            olyan volt, mint Rozália? No, ha ez így állna, mirõl
 11 2 |          asszonynál. Mari egy szent.~No, mármost mondjuk, hogy Rozália
 12 2 |        félvállról a gyermek halálát (no, mert nem volt az övék)
 13 2 |              Hát hogy kicserélték?~- No, azt én nem állítom - tiltakozott
 14 2 |              Katika, mind a kettõ.~- No, márpedig mi mégis leánynézõbe
 15 2 |       emlékszel-e rám, kis galambom? No, ugye nem? Ejnye, te csúnya
 16 2 |       gyereket odább, mert a mienk«. No, nézz meg hát jobban. Én
 17 2 |       rubintom. Az ám, az édesapuka. No, nézz oda hát, nézz oda!~
 18 2 |              hogy a madár miatt? Hm, no, hogy a madár miatt.~Mély
 19 2 |              Matyej kocsis kezébõl.) No, szépen vagyunk. Hát miért
 20 3 |            ébredhetne ezen a réven.«~No, ebben aztán igaza volt
 21 3 |          hogy képzelõdhetik ennyire. No, holnap én megyek oda aludni
 22 3 |          melegebb lenni, ha akart. - No, nem baj; ne féljen, nem
 23 3 |    leeresztette, szemeit lehunyta -, no semmi, minden jól van. Beszélje
 24 3 |       vettetek neked ágyat ezentúl.« No, már ez nekem mindjárt nem
 25 3 |              tud, mert én hortyogok. No, csak lássuk, mi fog ebbõl
 26 3 |              egy-egy kukoricacsutka. No, erre aztán én is kibújtam
 27 3 |             nevetett egyszersmind.~- No, csak az kellene, hogy megüssem.
 28 3 |             nyugton, sógorasszony.~- No, én is bemegyek. Mindenesetre
 29 3 |             temetõkhöz visz. Persze, no persze, hiszen különben
 30 3 |        szakállába dörmögött valamit. No, erre aztán én is felemeltem
 31 3 |              már messzirõl kiáltá:~- No, mi van a rabokkal, Baltazár?~-
 32 3 |              a legnagyobb ravaszság.~No, de egyelõre az a legsürgõsebb
 33 3 |              Jánosné Jánoki Mária.~- No, az isten verje meg azt
 34 4 |              ki többé a kúriámból.~- No, no - ellenkezett az alispán -,
 35 4 |             többé a kúriámból.~- No, no - ellenkezett az alispán -,
 36 4 |                míg a gyerek megnõ.~- No, az pedig szépen nyúlik -
 37 4 |              a játékosdi Erdélynek?«~No, hát ezentúl már nem lesz »
 38 4 |              fõurak is megmozdultak. No, már ez mégis gyalázat!
 39 4 | ezüstlakodalmat Munkácson ülik meg… (No, amikor az a lakodalom lesz,
 40 4 |            felcsípte ezt a herceget (no, most aztán még inget is
 41 4 |           megcsikorgatta a fogait:~- No, semmi az. Hiszen a fiú
 42 5 |          Nemsokára bejött a krumpli. No, hát az még nagyobb potentát
 43 6 |              értelem tekintetében.~- No, szépen kezdõdik az esztendõ!~-
 44 6 |          megragadta lova zabláját.~- No, mi az? - förmedt fel Fabricius
 45 6 |             homlokát és rápörkölt:~- No, ezt ugyan eltalálta kegyelmed.
 46 6 |       Mostelnek elég volt odanézni: »No, mi az?« és legott elcsendesedett.
 47 6 |             látok itt, komám uram.~- No no - jegyezte meg Brüneck
 48 6 |          látok itt, komám uram.~- No no - jegyezte meg Brüneck Máté.~-
 49 6 |       libbent el az átellenes falon. No, most valamelyik szenátor
 50 6 |         hiszik el. »Zsoldos katonák? No, az bizony nem lesz rossz« -
 51 6 |            lakatot, csak a száját.~- No, de valamit mégiscsak mondhat -
 52 6 |             beszélj! Kik és miért?~- No persze. Bolond vagyok, hogy
 53 6 |            nem teszi a gentlemant.~- No, a magyar nemesrõl mindent
 54 6 |         gally hosszúsága engedett.~- No, most már rajta!~A vívó
 55 7 |             Még hátra lenne a zálog. No, az meg éppen nevetséges,
 56 7 |             a valódi dámát ékesítik.~No, kapott ezen a gondolaton
 57 7 |          vezetõ pitvarba - kerültek. No, kutyateremtette, ezek azután
 58 7 |              híre menjen? Menjen hát no a híre. Írjon be a Marinak
 59 7 |           mondja? Hogy a fia mondja? No, hát én meg azt mondom,
 60 7 |              Ámbár, hm, isten tudja. No, megálljon csak. Én is csinálok
 61 8 |              neki a köpölyöző vas.~- No, ha csak akkor lesz háború,
 62 8 |              tűzhelyről, rárivall:~- No, mit akar ott?~A jövevény
 63 8 |           férkőzik be a családokhoz. No, majd kikergeti öreg Bibók
 64 8 |               Bibókné Fehér Vállai«. No, hát ezekbe a fehér vállakba
 65 8 |              menye! Ugye így mondja? No, hallja, ez valami irtózatos.
 66 8 |            tudja az ilyet eltartani. No hát, gondoltam, kéz kezet
 67 8 |              a látogató asszonyok.~- No, ez nehéz dió - gondolta
 68 8 |            két vérbefutott szemét.~- No, annak a bõrében se szeretnék
 69 8 |        Pálfalvi feleségének udvarol. No, mért rezzentél úgy össze?
 70 8 |            mikor visszajött Gyuri.~- No, van már valaki, Pali bácsi,
 71 8 |          nagybácsi úgy lehurrogta.~- No, hát én úgy fogtam fel -
 72 8 |             fölvetettem a kérdést.~- No ugye? Mert homályosan derengett
 73 8 |     polgármesternek, hogy meghalt.~- No, ugyan rosszul feleltétek,
 74 8 |            egyikre, hol a másikra.~- No, mi a szó? - kérdé végre.~
 75 8 |             akivel elõbb esküdött.~- No, ugye mondtam? - bizonykodott
 76 8 |        például a törvény megengedné? No, mért nem felel?~Habozva
 77 8 |           kapitány a mellére ütve.~- No, azt nem lehet egészen így
 78 8 |       szavába gúnyosan a kapitány. - No, úgy is jól van. (Megrázta
 79 8 |              legyintett a kezével.~- No, csak ne okoskodjék. Nem
 80 8 |              átalakított koponyán.~- No, ezt megnézheti akárki.~
 81 8 |              fiam, igyunk rá egyet. (No, erre aztán még jobban csodálkoztak.)
 82 8 |           rögtön jöjjön a dudájával. No, lett erre olyan mulatság,
 83 8 |          faraghasson vele valamit.~- No, itt nem sok faragni való
 84 8 |              bácsi az egész ládát.~- No, az bizony nem lesz rossz -
 85 8 |              és beletette a zárba.~- No, én most már elmegyek lefeküdni,
 86 8 |        hangosan az egyik Abhortis. - No, azt bizony nem tesszük.~-
 87 8 |             rendkívüli baleset ér.~- No, azt szeretnénk mi látni -
 88 8 |          kong, rezdül. Nem lehet az! No, csak az kellene még! Vonja
 89 8 |           királyi engedély kellenék, no meg hadak.~Elkedvetlenedõ
 90 8 |           fordított kifejezéseibe.~- No, no, ne tessék rajtam nevetni.
 91 8 |       fordított kifejezéseibe.~- No, no, ne tessék rajtam nevetni.
 92 8 |            ott marasztott éjszakára (no, lesz ebbõl otthon patália),
 93 9 |     egyszer-másszor lekaszaboljanak, no, az pedig lesz, nem adok
 94 9 |            Följebb fogd, te mamlasz. No, látod. Így ni. Ember vagy
 95 9 |         Palira.~- Az a ragyás ott.~- No, hát gyere csak ide, édes
 96 9 |             üt, hanem az, aki állja. No, mármost kössünk békét,
 97 9 |           értesülés, nem titkolom.~- No, hát nagy bolondot tett
 98 9 |              förmedt rá haragosan. - No, mi az?~- Staféta Osgyánból.~
 99 9 |       elõrelátás. Hazahozza Görgõre? No, csak az kellene még. Mintha
100 9 |    káromkodást.~- Cifra dolgok ezek! No, de legalább tõled szép,
101 9 |         mikor már az esküt letettük: No fiúk, most már az illendõség
102 9 |              úr, rosszban fõ a feje. No, bárcsak ott fõne már, ahova
103 9 |      várnának valamit vagy valakit…~…No isz ott kopog már a lova
104 9 |              úré, a Rákócziaké volt. No, az pedig olyan nyughatatlan
105 9 | mézeskalácsos sátrat pillantott meg. No, hát oda is be kell térni.
106 9 |     paráznaságért a városi tanács.~- No, lám, a vén kujon - szörnyülközött
107 10|               neki is harangoztak.~- No, az isten áldja meg, bíró
108 10|            Hátha - felelte Görgey.~- No, hát akkor vissza is fordulhatnak,
109 10|              én meg szeretlek téged. No, hát erre felelj, kis ördög!~-
110 10|       nyalánkságokat szokás hozni.~- No és mit akartál volna?~Felhúzta
111 10|        vaskapu egészíté ki a falat - no, ezt ugyan Botond se tudná
112 10|             Hehehe - kacagott fel. - No, ez igazán kapitális! Ki
113 10|         Tessék csak helyet foglalni. No, de ilyen nagy megtiszteltetés
114 10|         talpamra húsz-húsz pálcákat. No, ez nagy violencia. Igaz,
115 10|            úgy fájt, mint egy grófé. No, mondok, ezt nem hagyom
116 10|         öltözve - folytatá Görgey.~- No igen, hogy a saját ruháim
117 10|            lássa, hogyan jut hozzá«. No, ezzel az emberrel én semmit
118 10|      gyermekeiért minden áldozatot.~(No, ezt ugyan nem szívesen
119 11|            Mária a segítségét küldi. No, most rögtön szétfoszlik,
120 11|        pálinka gyulladt meg benne.~- No, ne olyan fennen, atyafiak!
121 11|        csirke még akkor csirke volt. No, az igaz, hogy én is csirke
122 11|      leeresztett az útra szegény. Ej no, bizony hiába vigyorog a
123 11|           mozgása jelezte a gégén.~- No, mit szól hozzá? - kérdé
124 11|       szörnyülközõ fejcsóválással. - No, nézze meg az ember.~Fabricius
125 11|        kiabálni. - Klebe öreg fickó! No, csakhogy egyszer már valami
126 11|           mondom, nem. Na moju dusu. No, no. Juhász szamarait értettem,
127 11|               nem. Na moju dusu. No, no. Juhász szamarait értettem,
128 11|       Fabricius. Krisztigot, bruder. No az derék. Hát te is hazajössz?
129 11|               Kastornak? Hát persze. No, hát úgy hítták a csillagot
130 11|              a szájára ütött.~- Jaj, no. Elfelejtettem, hogy ki
131 11|        szolgálni. Rozália! Kicsikém! No, ugyan mire való az?~Rozália
132 11|          ifjú incselkedni kezdett.~- No, ez bizony baj. Vigyázzon
133 11|             vidoran, szeszélyesen. - No és maga talán katona, vagy
134 11|              Quendel Fabriciustól.~- No hát kik vannak itt keresztény
135 11|        ropogtatnak nagy gondolkozva. No, adjon az isten jó estét
136 11|     elõzmények - folytatá Quendel.~- No persze - kacagott fel Gyurgyik -,
137 11|         kényelmetlenül feszengeni.~- No, semmi az - szólt közbe. -
138 11|     Megtalálta a pejkókat, hi-hi-hi. No, ez érzékeny jelenet lehetett.
139 11|          különben tolvajt kiáltok.~- No, csak az kellene még! -
140 11|            kend?~- Úgy? Hogy honnan? No, várjon egy kicsit, majd
141 11|        azután kinyitotta az ablakot. No, ez megint pompás mulatság
142 11|          magával hozta a dudáját is. No, csak az kellett a rézöntõnek: »
143 11|            támasztottak, odaszólt:~- No, mi lesz már, Klebe úr!
144 11|               kiáltá eléje lejtve.~- No, én pedig nem vagyok itt -
145 11|                 Csak úgy gondolom.~- No, majd megforgatom késõbb,
146 11|              vigyorgott õkegyelme. - No, csak az kellene most, hogy
147 12|          kétségem. Rákóczi bejött.~- No, majd kimegy, ha bejött -
148 12|         elfogatására küldte õt ki.~- No, és miért nem fogta el Görgey
149 12|    mennyezetre vetve föl.~- Úgy? Hm. No, úgyis jól van. Hát nézze
150 12|              amikor nekem tetszik.~- No, ez már beszéd - kiáltott
151 12|           nekem is megér, punktum.~- No, az ellen pedig tiltakozom,
152 12|         úrtól várjuk az elsõ szót.~- No jó - szólt az öreg. - Hát
153 12|            Hahaha! A katolikus búza? No, ilyet még Kollonich se
154 12|          ahol a szép lány megfordul. No, de nem azért szólom meg,
155 12|              Bort - felelte Bibók. - No, üljön hát vissza, bátya,
156 12|          mondja? - nevetett Bibók.~- No hát aranyból. Úgy, úgy,
157 12|             egy. Az kellett kölcsön.~No itt meg három városra való
158 12|           anyácska?~- Klebe úrtól.~- No, mit üzen Klebe barátom?~-
159 12|          Ahhoz magának semmi köze.~- No, ebben igaza van - jegyzé
160 12|             Gyalog jött?~- Gyalog.~- No, hát nincs szoba, édes lelkem,
161 12|            égen, se padláson több.~- No, az isten éltesse. Hanem
162 12|             megcsipkedte a képét.)~- No, nézze ezt a gyereket, mihelyt
163 12|       argumentum megfogta Kárászt.~- No, hát ez igaz. (S kezét nyújtotta
164 12|      Becsületére mondja?~- Mondom.~- No, hát akkor felvezetem a
165 12|             Hallom, fényesen ment.~- No, no.~- Milyen ember a Görgey?~
166 12|         Hallom, fényesen ment.~- No, no.~- Milyen ember a Görgey?~
167 12|              nyílnak ezen a helyen.«~No, hát ez akkor hagymázos
168 12|           mert nincs fekete ruhában. No, meg vagyunk mi azzal verve.
169 12|     kevélységek közt a legerõsebb.~- No, mit szól ehhez? He? A kirakat,
170 12|            Engem Milinek neveznek.~- No, hát gyere ide, kis Mili.
171 12|              kellett rá egy kortyot. No, azt meg is cselekedte a
172 12|        Aludni is kell egy keveset.~- No, már csak mégis megtisztel,
173 12|   egészségére - gúnyolódék a bíró.~- No, no, hiszen arra nem kerül
174 12|             gúnyolódék a bíró.~- No, no, hiszen arra nem kerül sor -
175 12|     szemlátomást enyhülni kezdett.~- No, üsse kõ, nem bánom, ha
176 12|             betette a bõrtárcájába. »No, csakhogy már idekerültél« -
177 12|          hogy az írást visszaadja.~- No, hát csak hagyja kegyelmed,
178 12|            nem vesz róla tudomást.~- No, nem bánom hát. Nem veszem
179 12|              cselekvõképességétõl.~- No, csakhogy a kezünkbe került
180 13|             tudom - felelte Gyuri.~- No, hát én tudom. Az a leány
181 13|                Aha! Ugye megijedtél? No, szépen vagyunk. Kisasszony,
182 13|          Micsoda? Hát az asszony is? No megállj.~Észre se vette,
183 13|           hiszen most is, ámbátor…~- No, csak ki vele, fenékig akarom
184 13|           mert odahúz a megyeiekhez. No, de körülbelül itthon is
185 13|              nyújtotta tehát neki.~- No, itt most már elválunk,
186 13|           bíró maga akart elmenni.~- No, ugye használt a tea - ujjongott
187 14|              vidáman kacagott fel.~- No, te igazán szép szenátor
188 14|              én lelkem meg az apádé. No, hát mármost hova megyek
189 14|              való az öregasszonynak. No, most elkotródhatsz. Mit
190 14|         okmányt aláírni.~Hát persze. No persze. A szenátor a homlokára
191 14|        örömében csókolgatni.~- Eredj no. Még megfojtasz. De hát
192 14|            rekedt hangon -, akkor…~- No, persze hogy megtettem,
193 14|          nesz.~- Istenem, istenem.~- No ne félj, nem veszett el.
194 14|         rántotta ki magát Rozália.~- No, fogjuk hát hamar azt az
195 14|              nézve befelé nevetgélt. No, szegény Fabricius, ugyan
196 14|        érvelésen Horánszky Mihály.~- No, hallja az úr, ha az, hogy
197 14|            leeresztette a kardját:~- No, mi ez? - kérdé Horánszky
198 14|             szakáll is kell ahhoz.~- No, ha csak az kell - vigyorgott
199 14|       kurrentáljuk, Quendel bácsi.~- No, mit akartok velem, amice? -
200 14|           szúnyogokat kergetne el.~- No, jól van, jó. Ne beszélj,
201 14|    Fabricius-kombináció ingerelte.~- No, csak az kellene. Éretlen
202 14|        dolgunkba? Hogy õ nem engedi? No, iszen azt szeretnénk mi
203 14|        Átadta a levelet Quendelnek. »No, tartsa a tenyerit«, s gyermekes
204 15|           befogatott és így szólt:~- No, ha térdig koptatom is a
205 15|           innen tíznapi járóföldre. »No, hát kombináljál vén tyúk« -
206 15|             hát Görgey Gyuri volt.~- No, mit akarsz? - kérdé mérgesen. -
207 15|         ezzel az ajtó felé indult.~- No, hát csak ne menj. Eredj
208 15|        fejedelem küldött ajándékba. (No, ha még a viceispánhoz mernének
209 15|              alispán »kuc-kuc«-nak. (No, ez rajta is fog maradni.)
210 15|                Tudom, hogy szeret.~- No, ha te tudod, akkor õ bizonyosan
211 15|      szemhunyorítással hozzátette: - no, meg azért, hogy egy darabban
212 15|       dohogta a jó úr röstelkezve -, no, végre megvan«.~- Olvassa