Fejezet
1 6 | ki ruházatát.~- A fiatal Fabricius - suttogták.~- Jól üli meg
2 6 | hallatszott a távolból. A fiatal Fabricius jön vissza. Ugyan hamar
3 6 | igazat mondott - kiáltá Fabricius messze hallható csengõ hangon -,
4 6 | gazember - felelte a fiatal Fabricius szenvedélyesen.~A fölháborodás
5 6 | gyávák? Nevezd meg õket Fabricius!~Az ifjú azonban, úgy látszik,
6 6 | No, mi az? - förmedt fel Fabricius meglepetve. - Ereszted el
7 6 | egy másik tacskó fogta a Fabricius lovát, magyaros zsinórzatú
8 6 | szemei vadul szikráztak. Fabricius sohase látta ezt az arcot,
9 6 | nemesember, lõcsei polgár fia, Fabricius vagyok, de azért összemérhetjük
10 6 | begyújtásával foglalkozott, a fiatal Fabricius üzent be, hogy az esemény
11 6 | szaladna és az ölében hozná be.~Fabricius megjelent és elbeszélte
12 6 | idegen fülek elõtt. (Majd Fabricius felé fordult.) Most már
13 6 | cseréltek volna egymással.~Fabricius érkezett meg elsõnek a segédeivel,
14 6 | rokonaival.~A köd lassan oszlott. Fabricius bosszankodva jegyezte meg:~-
15 6 | van zárva - pattant fel Fabricius. - Görgey nemesember.~-
16 6 | vágott közbe nekipirulva Fabricius. - Nagyon téved, tisztelt
17 6 | ha én mondom - erõsíté Fabricius nagy lendülettel. - De itt
18 6 | vélte Mecséry Károly.~Fabricius vállat vont közömbösen.~-
19 6 | csakhamar kitûnt, hogy a fiatal Fabricius, mint drezdai diák, ott
20 6 | rokonszenves volt neki a fiatal Fabricius, s azt tartotta, hogy a
21 6 | hogy csak a drezdai diák Fabricius áll elõtte és nem a hétfejû
22 6 | közéjük a kardját.~- Halt! Fabricius úr kilépett a körbõl.~-
23 6 | megnehezült a Görgey dolga, mert Fabricius támadott hidegen, kecsesen,
24 6 | lehetne tenni egy ellen, hogy Fabricius gyõz. Fabriciust azonban
25 6 | kezébõl, hanem fölvágódott a Fabricius feje fölé, s minthogy Görgey
26 6 | a kard elnyisszantotta a Fabricius balfülének egy darabkáját
27 6 | nem okozhatott sebet.~Maga Fabricius észre se vette ezt a megrövidítést,
28 6 | a vér.~- A füle vérzik, Fabricius úr.~- Csak talán nem? -
29 6 | Csak talán nem? - kérdé Fabricius meglepetve.~- Sõt el van
30 6 | el van vágva egy darabja.~Fabricius odakapott az ujjaival, az
31 6 | alkalmatlanságot okoztam.~Fabricius mosolyogva nyújtotta kezét,
32 6 | Van már a városban sánta Fabricius, az apám félszemû Fabricius (
33 6 | Fabricius, az apám félszemû Fabricius (a Thököly-harcokban szúrták
34 6 | szemét), lesz most egy csonka Fabricius is.~- Ne búsulj rajta -
35 6 | közt és behintette vele a Fabricius fülét, hogy a vérzésnek
36 6 | Görgey átült a Blom szánjára, Fabricius mellé, úgy hajtattak be
37 6 | szemeibõl melegség áradt Fabricius felé.~- Szeretném - felelte
38 6 | kapujában.~- Az - hagyta rá Fabricius. - Örülök, hogy megismerkedtem
39 6 | a Hulik tegnapi szavait. Fabricius helyeslõn bólingatott: »
40 11| nénitõl tanulta.~- Az én nevem Fabricius - mondá az ifjú és meghajtotta
41 11| Mikor én ekkora voltam…~Fabricius mérgesen ugrott hozzá.~-
42 11| voltak ilyen fennhéjázók, Fabricius úrfi. A csirke még akkor
43 11| segítene - vette át a szót Fabricius -, mert hogy négy forint
44 11| leszek az a bolond - felelte Fabricius.~- Hm - dörmögte Wilnerné -,
45 11| esõcsepp koppant a gyékényre.~Fabricius fölemelte a fejét és így
46 11| No, nézze meg az ember.~Fabricius elõhúzott a zsebébõl egy
47 11| lõcsei szenátorrá választott Fabricius Antalt nagykorúnak jelenti
48 11| a garabonciás diák ez a Fabricius úrfi - jegyzé meg Wilnerné
49 11| vala, hogy kit tisztelünk.~Fabricius szerényen mosolygott.~-
50 11| Nini! Hisz az te vagy, kis Fabricius. Krisztigot, bruder. No
51 11| Mindenekelõtt az a kérdés - mondá Fabricius -, hogy nem volna-e hajlandó
52 11| gyöngék a lábai.~Klebén kívül Fabricius is, de különösen a korponai
53 11| kinyomkodott helyeikre, pusztán Fabricius lépegetett gyalog, Quendel
54 11| valahol sok zab volna eladó?~Fabricius tagadólag intett a fejével,
55 11| Igen, igen - jegyzé meg Fabricius szórakozottan -, de az általános
56 11| Ahogy vesszük - érvelt Fabricius. - Mindent persze nem lehet
57 11| lesznek a topánkái - ellenveté Fabricius -, mert a füvet már átnedvesítették
58 11| lépegetni. Keskeny volt az út, Fabricius tehát elõrebocsátotta Rozálit,
59 11| koszorúba font hajfonatba, hogy Fabricius nem húzta ki onnan (pedig
60 11| hajdísznek. Pompásan állt neki.~Fabricius majd elnyelte a szemeivel,
61 11| maga elé mutat a kezével.~Fabricius elkacagja magát.~- Varangyosbéka
62 11| azért mondtam - jegyzé meg Fabricius kérlelõ hangon -, hogy nem
63 11| lesz katonáné, mivelhogy Fabricius se katona.~Fabricius azonban
64 11| mivelhogy Fabricius se katona.~Fabricius azonban el nem eresztette
65 11| önkénytelenül a kíváncsiság.~Fabricius megütõdve pillantott rá (
66 11| utólagosan.~Már késõ, késõ, Fabricius gyanút kapott. Itt valami
67 11| Azért ne is gondolj rá.~Fabricius megsuhogtatta kétszer-háromszor
68 11| okoztunk volna egymásban.~Fabricius Rozáliát kereste, éppen
69 11| való kis baba, ujjongott a Fabricius lelke belül. Elmosolyodott,
70 11| Haragszik? - kérlelte Fabricius Rozálit.~- Nem, nem, csak
71 11| mert nem felelhet - mondá Fabricius gúnyolódva.~- Oh, csak egyetlenegy
72 11| kiszélesedett egy helyen, Fabricius most már egyvonalban mehetett
73 11| cikláment.~Hát azt is megtette Fabricius, de azért el nem eresztette
74 11| Otrokócsy Rozália! - mondá Fabricius, majdnem lázasan, bizonyos
75 11| akarja, hogy olyat mondjak?~Fabricius elérzékenyült. E kis gyaloglás
76 11| Lutheránus - vallotta Fabricius önérzetesen.~- És a fiatal
77 11| És a fiatal leányzó?~Fabricius izgatottan függeszté rá
78 11| valóságosan fölragyogott a Fabricius arca.~- Mily kár - jegyzé
79 11| fogások. Rozáli mellett Fabricius ült, kit nagy tisztelet
80 11| nem lovagias ügy - felelte Fabricius. - Quendel úr itt találta
81 11| haragosok lecsendesítéséhez. Fabricius Gyurgyikot kezdte megdolgozni
82 11| ott mártogatta Rozálit is Fabricius, a frisset fújta azóta a
83 11| még táncoljunk? - kérdé Fabricius, miután elmélázva hallgattak.~-
84 11| Sikongás támadt, meg hahota. Fabricius észrevette a közeli szoknyasuhogásról,
85 11| esetleges merénylet ellen. Fabricius elkapta az egyik kezét s
86 11| nem érdemeltem meg - kezdé Fabricius szemrehányón.~- Már megint
87 11| Ez a válás - suttogta Fabricius lankadtan.~Rozália nem felelt,
88 11| felelt, csak sóhajtott. Fabricius ebbõl is értett.~- Lássa,
89 11| zsarnok! - incselkedett vele Fabricius, de ki lehetett abból érezni
90 11| keresnem? - kapott rajta mohón Fabricius.~- Tessék!~- És ha megtalálom?~
91 11| ahogy szokás.~- És? - kérdé Fabricius - »és?« - ismételte még
92 11| ha rendben van-e minden.~Fabricius, aki inkább a pokolba kívánta
93 11| megfeledkeztem - hagyta rá Fabricius, egy csöpp röstelkedést
94 11| eleresztette; az út porába esett.~Fabricius utána szaladt, hiszen neki
95 11| összehajtogatott keszkenõvel.~- Fabricius úr küldi Otrokócsy kisasszonynak
96 12| a legidõsebb szenátort, Fabricius Antalt és Mostel Ambrust
97 12| Hévvel ejtette ki e szavakat Fabricius, korholta is a bozontos
98 12| is a neve, humillime?~- Fabricius.~- Hát mit adna, rogo, a
99 12| Mária-kép!~- Mi az? - kérdé Fabricius elgondolkozva. Mostelre
100 12| bármily halkan súgta is Fabricius, rögtön meghallotta, s az
101 12| vágta le egy párbajban a Fabricius fülét, s most megint egy
102 12| megszaporodva, mert íme, már Fabricius is ott van az Otrokócsy-kisasszony
103 12| venni az okmányt. Az egy Fabricius ellenezte, végképpen ellenezte.~-
104 12| megbuktatja a tervet, akkor Fabricius az. Azt mondja, hogy ez
105 12| nyerni a Bibók értesítése. Fabricius rózsát vitt vagy küldött
106 12| magában sóhajtott: szegény Fabricius!)~- Nem, nem - rázta a fejét
107 13| ukkon poharat, a fiatal Fabricius egy csöppet se titkolta,
108 13| kupa bort) hajtotta fel, a Fabricius eszéhez tartja magát.~-
109 13| hogy teljességgel üres.~Fabricius a fejét rázta:~- Az igazsággal
110 13| is.~- Hogyhogy? - kérdé Fabricius gúnyosan.~- Bizony csak
111 13| miatt, aki magának kedves.~Fabricius elgondolkozott.~- Mit akar
112 13| õkigyelme nevetett gúnyosan. Fabricius ingerlékeny lett s a fakártót
113 13| város bírájával beszél.~Fabricius észhez jött, meghajtotta
114 13| beszéltek mindenfélérõl, de a Fabricius szava úgy elmaradt, mintha
115 13| megállj.~Észre se vette, hogy Fabricius is ott megy mellette, csak
116 13| magának rossz tanácsot.~Fabricius megragadta a kezét és szorította
117 13| volt ez? - kérdé sötéten Fabricius.~- Kedden késõ este volt,
118 13| azt az embert - lihegte Fabricius, s amint a kezét beletette
119 13| szívben, mint a kabáttól.~Fabricius úgy tett, mintha nem hallaná.
120 14| világfájdalomtól csöpögő verseket.~Fabricius, mikor a Rozália találkájáról
121 14| Rici? Szervusz Rici! (A Fabricius becézõ neve.) Kirándulok
122 14| kutya! - sziszegte utána Fabricius.~De már haza is ért és olyat
123 14| hagylak bántani senkinek.~Fabricius most aztán megnyitotta bensõ
124 14| vallomás nem történt. De õ (Fabricius) ekkoráig legalább abban
125 14| fejét, hadd csókoljam meg.~Fabricius a szobájába vonult, csak
126 14| látom.~- Nem értem - mondá Fabricius, aki akárhogy takargatta
127 14| és meglássam, mit nyom?~Fabricius némán biccentett fejével.~-
128 14| odamaradt a nemzetes asszony; Fabricius mindenféle mulatságot próbált
129 14| köpübe; ezt mind végignézte Fabricius, azután újra felment a szobájába,
130 14| ruhasuhogás hallható lett, a Fabricius szíve hevesen kezdett dobogni
131 14| gyöngyöt vette le a nyakáról. Fabricius nem mert ránézni, hogy az
132 14| volt.~- Hogyan? - szólt Fabricius elboruló homlokkal. - Kegyelmed
133 14| Rózának a kis asztalt behozni.~Fabricius eltûnt észrevétlen, de amint
134 14| itt van!~- Rozália - szólt Fabricius -, nem haragszik anyámra,
135 14| igaz, hogy szeret? - kérdé Fabricius hevesen.~- Hát nem vette
136 14| ki az a valaki? - dadogta Fabricius.~- Apám, akinek nincsen
137 14| még nagy gyerek Rozália.~Fabricius nem volt megelégedve e beszélgetéssel.
138 14| születésnapja van«, mire Fabricius újólag fölkereste egy ablakfülkében
139 14| mégis boldogtalan vagyok.~Fabricius ránézett csodálkozva. Miket
140 14| Rozáli aranyhajából húzta ki.~Fabricius bosszús lett, hogy megzavarták
141 14| György hadnagy úr.~Úgy? Fabricius amúgy is ideges volt, ez
142 14| katonára zordonan.~Az átadta, Fabricius pedig egyszerûen behajította
143 14| gondolkozhassék az eseten.~Fabricius tehát egy ilyen durvaságot
144 14| észrevette, hogy a keresztfia, Fabricius, mélyen belenézett a lenvirág
145 14| befelé nevetgélt. No, szegény Fabricius, ugyan eltalálta. Hiszen
146 14| mely Rozálit éri. Mert Fabricius legalább nem tudja, ki az,
147 14| Milyen elõzékeny, sõt kedves Fabricius iránt, pedig jól tudja,
148 14| már elterjedt a városban a Fabricius másik fülére vonatkozó megjegyzése,
149 14| hogy a nagyobb sértést Fabricius követte el, aki a Görgey
150 14| ok, akképpen határoztak: Fabricius sajnálkozását jelentse ki
151 14| Görgey pedig vonja vissza a Fabricius fülére vonatkozó megjegyzést,
152 14| Az öreg Gambrinus«-nál. Fabricius s Görgey egymás mellett
153 14| Gyuri iránt. Oh, ez a csúf Fabricius! De ez végre is az igazságtalanságoknak
154 14| neki. Oh, ez a bolondos Fabricius! Persze a csúf, a bolondos
155 14| Persze a csúf, a bolondos Fabricius is tetszett neki. Sõt az
156 14| túlságosan õhozzá hajló, és végre Fabricius honnan is tudhatná, hogy
157 14| hiúságod; azt fölébresztette Fabricius, hiúságod pedig fölnyitotta
158 14| egyikbõl táplálkozott a másik. Fabricius se elégedhetett meg sokáig
159 14| intézet kivonult sétálni, s Fabricius együtt mehetett Rozáliával,
160 14| különösen attól félt, hogy Fabricius árulja el magát. Azért aztán
161 14| gyanút elhárítson magától), s Fabricius ilyenkor úgy tûnt fel, mint
162 14| turbékoló párocska nyakán.~Fabricius maga is unta ezt (talán
163 14| Ugyanebben a kátyúban vesztegelt Fabricius dolga is. Rozáli még mindig
164 14| labanc fogságba került. Fabricius mindent elkövetett, hogy
165 14| rézöntõ -, hisz akkor a kis Fabricius volna a bíró.~- És miért
166 14| felösmerte nagy messzirõl Fabricius és a hang után indulva ráakadt.~-
167 14| Bámulója - mondá vidáman Fabricius.~Quendel úgy tett a kezeivel,
168 14| kuriózumot, elõször említé a Fabricius bíróságát, egyet rántott
169 14| azt szeretnénk mi látni.«~Fabricius neve szárnyra kelt és forgott
170 15| hogy lesz, mint lesz. A Fabricius pártja napról-napra erõsödik,
171 15| A medvecukortól, amit a Fabricius néni adott«… Bizony több
172 15| Mostel az eredményt, hogy Fabricius Antal Lõcse város bírájának
173 15| polgárok és engedelmeskedjetek Fabricius Antalnak!~Kívülrõl visszazúgott
174 15| kapukon: »Gyõzött a kis Fabricius!?« vagy ha rosszmájú ember
175 15| Gyurkó Görgey, és azért lett Fabricius parasztszerû.~- Népszerû -
176 15| tengerek feküdnének közöttük.~Fabricius elment, de a társaság még
177 15| kicsit mohón lát a dolgokhoz Fabricius, mindenki úgy van azzal
178 15| játszott a felolvasás alatt.~Fabricius konyhanémetséggel ismételte
179 15| rendeli a tanács - folytatá Fabricius, kiben egyre jobban nõtt
180 15| milyen jó. Hiszen te ismered, Fabricius.~- Nem ismerem - jegyezte
181 15| szenátorok ijedten ugráltak fel. Fabricius halotthalványan zuhant a
|