Fejezet

 5501 10|            szisszent fel az ideges Görgey a füleit befogva.~- Ez afféle
 5502 10|                  Talán anélkül is elhiszi a basa, ha beviszem az írást
 5503 10|              félpercig sem kellett várni; a vaskapu egyik kockája csikorogva
 5504 10|            turbános fej lett látható bent a támadt nyílásnál.~- Te vagy
 5505 10|                   Juszuf erre visszatolta a vaskockát és elcsoszogott.~-
 5506 10|            egyszerre érdekelni kezdett ez a keleti romantika. Úgy tetszett
 5507 10|          Természetesen igazi.~- Kutya meg a macska - csodálkozott az
 5508 10|                   része lesz benne.~De mi a basa engedélye nélkül is
 5509 10|                   az olvasót, ahova tilos a belépés. Mindenekelõtt ámulatba
 5510 10|                    kupolás elõcsarnokkal, a bal szögletben karcsú minarettel.
 5511 10|                   misztikus vörös fénnyel a lépcsõs feljáratnál. A hold
 5512 10|            fénnyel a lépcsõs feljáratnál. A hold sarlója szabadon játszhatott
 5513 10|              sarlója szabadon játszhatott a maga sejtetõ színeivel s
 5514 10|                csodalámpájának szellemei. A fantasztikus holdfény (a
 5515 10|                  A fantasztikus holdfény (a törökök e kedves égiteste)
 5516 10|            törökök e kedves égiteste) még a kastélynál is szebben bûvölte
 5517 10|             kastélynál is szebben bûvölte a kertet, mely az épület hátterében
 5518 10|              épület hátterében kezdõdött. A buja növényzet mintegy pihegni
 5519 10|                 mintegy pihegni látszott, a langyos este páráit beszíva
 5520 10|            langyos este páráit beszíva és a magáét kilehelve. Virágok,
 5521 10|             mintegy zsámolyául szolgáltak a nagy fáknak, melyekhez függõágyak
 5522 10|           mellette s egyet-egyet lódított a hintán, mely fehér sávot
 5523 10|               fehér sávot írt le röptében a kúszó növényeknek a földön
 5524 10|              röptében a kúszó növényeknek a földön vonszolt palástjára.~
 5525 10|            vonszolt palástjára.~Távolabb, a lombozatok rostélyzatán
 5526 10|                 odaesett darabja, melybõl a csillagok följebb tolódtak.
 5527 10|                   Nem tükör az, hanem tó, a ráma kardpengéi sások körülötte,
 5528 10|             kardpengéi sások körülötte, s a kardpengékre szúrt csillagok,
 5529 10|                  fehér liliomok… Hát azok a többi mozgó, hajladozó fehérségek?~…
 5530 10|          fehérségek?~…Nyisd ki még jobban a szemedet, vagy talán hunyd
 5531 10|                aludni az éjjel, mert azok a basa odaliszkjai, akik most
 5532 10|               basa odaliszkjai, akik most a fürdéshez vetkezõdnek…~A
 5533 10|                  a fürdéshez vetkezõdnek…~A tavon innen egy kis tûzszikra
 5534 10|                  tûzszikra piroslik. Ahol a tûzszikra pislog, ott van
 5535 10|                 tûzszikra pislog, ott van a basa csibukja s ahol a csibuk
 5536 10|                van a basa csibukja s ahol a csibuk van, ott keresendõ
 5537 10|                   van, ott keresendõ maga a basa is; egy puha zsölleszékben
 5538 10|                lombmennyezet alatt s nézi a mámorító jelenetet. Sárga
 5539 10|              izzadó homlokát meg-megtörli a fehér burnusza ujjával,
 5540 10|                apró, kiégett fényû szemei a tóra, inkább csak megszokásból,
 5541 10|                   csak megszokásból, mert a gondolata másutt jár.~Hiába,
 5542 10|              alkotva, hogy mindent megun. A paradicsom is pusztán kis
 5543 10|                 támadtak, s ez nem csoda. A kor illendõ méltánylást
 5544 10|           szeleburdit. Annak már joga van a válogatáshoz. Az már filozóf,
 5545 10|                   az összehasonlításokat, a tapasztalatokat, szóval
 5546 10|                   tapasztalatokat, szóval a tudást. Az nem pazarolhatja
 5547 10|                folyvást fejében motoszkál a képe. Fõzi a terveket, miképpen
 5548 10|            fejében motoszkál a képe. Fõzi a terveket, miképpen nyerhetné
 5549 10|                miképpen nyerhetné meg. Az a kérdés, kiféle-miféle leány?
 5550 10|              kérdés, kiféle-miféle leány? A bimbónak mindenekelõtt a
 5551 10|                  A bimbónak mindenekelõtt a tõjét kell megnézni. Mert
 5552 10|              gyanút kapna és eltávolítaná a leánykát. Talán Vargáné
 5553 10|               boldogulni? Hátha szegények a szülei és könnyelmûek? Nem
 5554 10|                    Hiszen így szokták ezt a mecénások. Vagy nem alkalmazhatná-e
 5555 10|                nagy fizetéssel valaminek? A pénz végre is nagy kerítõ.
 5556 10|            érettebb menyecskék vonzották, a harminc évesek, vagyis akik
 5557 10|           annyinak mondták magokat, t. i. a harmincöt évesek, most ím
 5558 10|          harmincöt évesek, most ím elérve a tisztes kort, a természet
 5559 10|                 ím elérve a tisztes kort, a természet szent törvénye
 5560 10|           törvénye az akkori eltávolodást a maga korabeli fehérnéptõl
 5561 10|                  ismét egy eltávolodással a maga korabeli fehérnéptõl (
 5562 10|                 Ezeket forgatta elméjében a becsületes, jámbor Hilil
 5563 10|               hogy semmi se veszhessen el a természetben, tehát a serdülõ
 5564 10|                  el a természetben, tehát a serdülõ lánykák iránti epekedés
 5565 10|                 iránti epekedés sem, csak a beosztásban mutatkozik némi
 5566 10|                   hogy odakünn megszólalt a Varga efendi sípja.~- Mit
 5567 10|                    Mit akar? - mordult rá a basa.~- Fényes ábrázatod
 5568 10|                   mehet vissza Szabadkára a pestis-komisszió miatt,
 5569 10|                 érek most rá firkálni. Ez a Varga is mindenféle embereket
 5570 10|    alkalmatlankodjék velök.~- Azt mondja, a vendége annak a lánykának
 5571 10|                   mondja, a vendége annak a lánykának az apja, akinek
 5572 10|                 lánykának az apja, akinek a virágot és datolyát vittem
 5573 10|                   Ah! Úgy? - kiáltott fel a basa élénken és felugrott
 5574 10|                 basa élénken és felugrott a székrõl. - Eredj és bocsásd
 5575 10|                  idegen embert, vezesd õt a kék szobába.~Az eunuch földig
 5576 10|              aztán szép csendesen kiverte a csibukja hamvát egy tulipán
 5577 10|                egy picinyt fel s alá járt a kavicsos ösvényen, alkalmasint
 5578 10|                    majd hirtelen elhagyta a kertet, a palota bejáratához
 5579 10|               hirtelen elhagyta a kertet, a palota bejáratához kerülve,
 5580 10|        bejáratához kerülve, felcsoszogott a lépcsõkön s egyenest benyitott
 5581 10|            lépcsõkön s egyenest benyitott a kék szobába, ahol már várta
 5582 10|           üdvözölve födelem alatt - mondá a basa, kezeit mellén összetéve.~
 5583 10|            Egyszerre azonban benne rekedt a szó, egy pillantást vetve
 5584 10|                 szó, egy pillantást vetve a basára, ki e tekintettõl
 5585 10|                akaratlanul tört ki belõle a felkiáltás:~- Nini, nini!
 5586 10|             pillanatban, õ is felismervén a szepesi viceispánt. Ez aztán
 5587 10|              szepesi viceispánt. Ez aztán a fátum. Hát mit vétett õ
 5588 10|             Hiszen inkább azt hitte, hogy a kedvében cselekszik (t.
 5589 10|                  ördögnek). Oh jaj, õ hát a kislány atyja s istentelen
 5590 10|                bûnös gondolatáért, melyet a bakfis iránt táplált, nyomban
 5591 10|                 táplált, nyomban utolérte a bûnhõdés. Nemcsak a szégyenkezés
 5592 10|              utolérte a bûnhõdés. Nemcsak a szégyenkezés bántotta a
 5593 10|                   a szégyenkezés bántotta a helyzetért, nemcsak a bosszankodás
 5594 10|            bántotta a helyzetért, nemcsak a bosszankodás az inkognitó
 5595 10|           inkognitó összeomlásáért, hanem a babonás emberek félelme
 5596 10|            félelme is ránehezült. Nemcsak a nagytekintélyû alispánt
 5597 10|              látta magával szemben, hanem a bosszuló végzetet is, éppen
 5598 10|               bosszuló végzetet is, éppen a lányka apjának személyében.
 5599 10|                 süllyedhetett egyszeriben a föld alá (ez lett volna
 5600 10|              tehetett, mint hogy hirtelen a tréfa rongyaiba öltöztette
 5601 10|                tréfa rongyaiba öltöztette a sajnálatos eseményt.~- Hehehe -
 5602 10|                savanyú képet vágott ehhez a rendkívüli szerencséhez,
 5603 10|                 Hiszen énértem is meghalt a Jézus.~Görgey elmosolyodott
 5604 10|              látom, Mohamedbõl is kiveszi a maga részét.~- Hát mit tudja
 5605 10|                    el is pirult, hogy még a nyaka is téglaszínû lett. -
 5606 10|                      Az embert beleviszik a rossz üzletek. Oh, istenkém,
 5607 10|              rossz üzletek. Oh, istenkém, a rossz üzletek. Nem lehet
 5608 10|                  oly romlottak.~- Hogyan, a rossz üzletek?~- Hát a belgrádi
 5609 10|                    a rossz üzletek?~- Hát a belgrádi basa. Sok pénzem
 5610 10|               poggyászt már csomagolnak s a szegény Quendelnek még aztat
 5611 10|                nem voltam nemes ember, de a talpam éppen úgy fájt, mint
 5612 10|            annyiba, ezért izzadásba hozok a basát, minélfogva megkentem
 5613 10|               basát, minélfogva megkentem a nagyvezírt, mert a Quendel
 5614 10|              megkentem a nagyvezírt, mert a Quendel talpai csak vannak
 5615 10|              olyanok, mint más talpak, de a kezei hosszúk. Most már
 5616 10|                   ráparancsolta nagyvezír a fizetést, de mibõl? Nem
 5617 10|              mibõl? Nem volt egyebe, csak a hárem, meg az eunuchok,
 5618 10|               hárem, meg az eunuchok, meg a sok keleti pokrócok s egyéb
 5619 10|                  fejsze, magamnak kellett a portékát megtartani, elevent
 5620 10|                 Ejnye, nini, nem gyújt rá a tekintetes alispán úr? Dohányt
 5621 10|                   hat hordóval. Mert ezek a szamarak dohányt tartják
 5622 10|                   nem fér. Hát itt van ez a kis erdõcském, idehoztam,
 5623 10|             botránkoztatni. Azóta itt áll a portéka, úgyszólván raktáron,
 5624 10|                  se nem jó, kivált télen, a legszebb georgiai leány
 5625 10|                 óta és aligha el nem megy a sárguló õszi levelekkel.
 5626 10|               õszi levelekkel. Otthon meg a birkák hullják magokat,
 5627 10|             bõröket, zsidóknak. Azonfelül a mienk Isten se pihen. Csak
 5628 10|                  Csak múlt héten égett el a putzdorfi majorom, istállók,
 5629 10|                 béresházak. Nem is képzel a tekintetes úr, mennyi mindenféle
 5630 10|                   Görgey.~- No igen, hogy a saját ruháim ne kopjanak.
 5631 10|                  ember végre is használja a saját övé portékáját. Mi
 5632 10|                   közepette, mely szintén a saját portékája, s melyet
 5633 10|                 emelte fel Quendel, s még a hajaszálai is égnek meredtek.~-
 5634 10|                   enyim asszony. Gondolja a tekintetes úr a másvilágra
 5635 10|                  Gondolja a tekintetes úr a másvilágra és gondolja arra
 5636 10|                gondolja arra is, hogy még a tekintetes úr is lehet valamikor
 5637 10|               gondoljon arra is, hogy nem a pokol a legrosszabb hely
 5638 10|                 arra is, hogy nem a pokol a legrosszabb hely és hogy
 5639 10|                  legrosszabb hely és hogy a katlan, amelyikben az ördögök
 5640 10|           bennünket fõzni fogják (ámbátor a tekintetes urat talán azok
 5641 10|               Görgey most már majd eldõlt a nevetéstõl s csupa elõrelátásból
 5642 10|                  egy szófára, mely drága, a Koránból beleszõtt mondatokkal
 5643 10|                  Hanem azért örülök, hogy a gondviselés hozzájuttatott
 5644 10|          gondviselés hozzájuttatott ehhez a titkához, mert ezzel bátorságot
 5645 10|               bízzam. Olyan lesz ez, mint a diákcsere, a titka úgy lesz
 5646 10|                lesz ez, mint a diákcsere, a titka úgy lesz megõrizve
 5647 10|                   egyetlen biztos módszer a titoktartásra. De üljön
 5648 10|                   is.~Szemlátomást vidult a Quendel arca s fürgén szaladt,
 5649 10|                   egy vastányéron.~Miután a két úr megkapta a csibukját,
 5650 10|                  Miután a két úr megkapta a csibukját, Quendel apó a
 5651 10|                  a csibukját, Quendel apó a kinyitott ablakra mutatva,
 5652 10|               bizalmas hangon:~- Nem akar a domine spectabilis kinézni?~-
 5653 10|               lesz egyhamar esõ.~- Hm, de a szép levegõjû éjszaka, a
 5654 10|                  a szép levegõjû éjszaka, a gyönyörû holdvilág… és a
 5655 10|                  a gyönyörû holdvilág… és a kicsikék ott lubickolnak
 5656 10|                  kicsikék ott lubickolnak a tóban. (Quendel apó hamiskásan
 5657 10|                apó hamiskásan hunyorított a balszemével.) Van köztük
 5658 10|                vén kujon!~- Nem bánja meg a tekintetes úr! - vigyorgott
 5659 10|                  de kóstolásnak fuccs, ha a halál aztat mond tótul,
 5660 10|           ékesszólással nem bírta kihúzni a tervei gyûrûjébõl s belevonni
 5661 10|             tervei gyûrûjébõl s belevonni a selymaságba, hogy aztán
 5662 10|                 ebben az õ tervében, mint a Görgey által kilátásba helyezett
 5663 10|                 lesz.~- Hát csak vasember a tekintetes úr? Hogy van-e
 5664 10|                   tegyek egy kis zsámolyt a lába alá? Így ni. Most már
 5665 10|                Így ni. Most már hallgatom a tekintetes urat.~- A lányomról
 5666 10|            hallgatom a tekintetes urat.~- A lányomról van szó, Quendel
 5667 10|                  titkos redõiben olvas ez a rendkívüli ember s most,
 5668 10|             rendkívüli ember s most, mint a nyársra húzott pecsenyét,
 5669 10|                   levében s aztán bedobja a moslékos dézsába.~- Nem
 5670 10|                 Kegyelmed jól tudja, hogy a házam Görgõn sivár, rideg
 5671 10|                  medvebarlang, minélfogva a kislánykámat Osgyánba adtam
 5672 10|               kislánykámat Osgyánba adtam a nõvéremhez, Darvasnéhoz.
 5673 10|           Darvasnéhoz. Darvasné, valamint a férje is meghaltak pestisben,
 5674 10|                   és ma temették el õket, a lánykát tehát, akit Darvasék
 5675 10|              lánykát tehát, akit Darvasék a pestis elsõ föllépésénél
 5676 10|                    Vargánéhoz küldtek ide a szabadkai erdõbe, most el
 5677 10|               Görgey Jánosékhoz Toporcra, a sógorném derék, finom úriasszony
 5678 10|                  úriasszony és szereti is a lánykát (mélyen sóhajtott,
 5679 10|               sóhajtott, megakadt, mintha a lélegzete elfúlt volna és
 5680 10|              János bátyám ismét föllázadt a császár ellen.~Quendel uram
 5681 10|         mozdulatot tett s nagyot harapott a csibuk borostyánszopókájába,
 5682 10|       borostyánszopókájába, majd beletört a foga.~- Föllázadt?~- Nem
 5683 10|           elkezdett föl s alá szaladgálni a szobában, s hadarni összevissza
 5684 10|                   mit hallott, honnan jön a veszedelem és kitõl jön
 5685 10|                   jön Lengyelország felõl a vereckei szorosnál, s Esze
 5686 10|            csapattal, hogy csatlakozzanak a zászlajához.~- Biztosan
 5687 10|             Quendel.~- Oly biztosan, mint a száraz szalmáról tudom,
 5688 10|                   csóvával érintik. De mi a kõ lelte? Üljön le hát nyugodtan.~-
 5689 10|                  hogy én most üljek, mint a pecsérkegomba fûbe, mikor
 5690 10|                felõl. Ojjé, ojjé! Hát jön a Rákóczi-gyerek! Isten hozta!
 5691 10|                  hozta! Isten hozta! Jaj, a szegény császár, szegény
 5692 10|             ereszteni.~Vigyorogva gondolt a sok hadiköltségre s rohant
 5693 10|            barátom Quendel, nem úgy verik a cigányt. Elõbb még más dolga
 5694 10|              engedelmeskedett. Összeesett a díványon, mint egy gombolyag,
 5695 10|                 ajka idegesen rángatózott a türelmetlenségtõl.~- Ott
 5696 10|                  hogy Toporcra se vihetem a leánykámat, mert Toporcot
 5697 10|                  Toporcot elõreláthatólag a császári erõ fogja felperzselni,
 5698 10|                 küldhet fel róla Bécsbe: »A lázadó Görgey János várát
 5699 10|                 Egyszerû kúria biz az, de a jelentésben vár lesz belõle.
 5700 10|                 és arról, kivel beszél, s a legnagyobb nyájassággal
 5701 10|                   nyájassággal igyekezett a megjegyzését jóvá tenni:~-
 5702 10|                   olyan okos fejben, mint a tekintetes úré?~- Azt határoztam,
 5703 10|                  Lõcsére viszem és beadom a Klöster Matild intézetébe.~-
 5704 10|                meglepetve.~- Igenis, mert a fal mégiscsak fal. Háborúban
 5705 10|              mégiscsak fal. Háborúban nem a fenyves erdõ a legegészségesebb,
 5706 10|              Háborúban nem a fenyves erdõ a legegészségesebb, hanem
 5707 10|                   legegészségesebb, hanem a körülkerített város.~- Hm,
 5708 10|                  utálják, és az is semmi, a tekintetes úr ellenben ellenség,
 5709 10|                   nem fogják tudni, kinek a lánya.~- Ne higgyünk aztat.
 5710 10|              Görgey fenyegetõn emelte fel a két ujját.~- Akkor Quendelné
 5711 10|               Akkor én is hallgatok, mint a sír.~- Csak tessék diktálni,
 5712 10|               legyalulni valót.~- Helyes. A lánykát eszerint elviszi
 5713 10|                  értenyi.~- Kifizeti érte a tartásdíjat félévenként,
 5714 10|                bõvebb adatokat kívánna…~- A hazudozást csak tessék énrám
 5715 10|                  út, megérdemlek. Csak az a kérdés még, mikor induljam?
 5716 10|                szoktam. Hanem (Quendel úr a homlokára ütött) egy nagy
 5717 10|          borzasztó baj jutotta eszembe.~- A zab?~- Nem a zab, hanem
 5718 10|                   eszembe.~- A zab?~- Nem a zab, hanem az áspiskígyó,
 5719 10|           feleségemnek s ott vagyok, ahol a faggyú terem.~Görgey elgondolkozott.~-
 5720 10|           gondoltam.~- Nem hiszek - rázta a fejét Quendel. - Ezek az
 5721 10|                lehetne - faragcsált odább a terven Görgey -, hogy kegyelmed
 5722 10|               intézetben Hilil basáról, s a titkot mégis csak ketten
 5723 10|               ösmeri Salitius Pétert, aki a télen telepedett le Lõcsén?
 5724 10|               régóta vannak ilyenek, akik a mások pöreit viszik s minden
 5725 10|                  fakadt ki Quendel apó. - A minap megbíztam, hajtson
 5726 10|                 valamit? - hát azt feleli a szemtelen: »Csináltam, amit
 5727 10|                  Csináltam, amit lehetet, a követelésbõl az enyím felét
 5728 10|                enyím felét behajtotam, de a kegyelmed felét, aztat már
 5729 10|                 nõtestvér, özvegyasszony, a mienk Ancsura, Górafalván,
 5730 10|               gyere be velem Lõcsére, ezt a kislánykát, Otrokócsy Rozálit (
 5731 10|                  Ancsurka ki nem állhatja a feleségemet és már tizenöt
 5732 10|                 lesz? Mi?~Görgey megfogta a kezét s megrázta magyarosan.~-
 5733 10|       megmagyarázom én Rozálinak is, hogy a csacskaság mily veszedelmekkel
 5734 10|              gyermek. Biztosítom, megérti a saját helyzetét. Kegyelmed
 5735 10|                  Az ember szívesen meghoz a gyermekeiért minden áldozatot.~(
 5736 10|                   egy csöppet se rontotta a Quendel kedvét. A siker
 5737 10|                rontotta a Quendel kedvét. A siker embere volt. Hogy
 5738 10|                   siker embere volt. Hogy a siker miképpen áll elõ,
 5739 10|                    mint ahogy nem törõdik a növény, hogy a fûtés által
 5740 10|                nem törõdik a növény, hogy a fûtés által kicsikart melegtõl,
 5741 10|                   növekedését. Rögtön élt a jussal s vidáman rikkantva
 5742 10|                   vidáman rikkantva ütött a Görgey vállára:~- Szervusz
 5743 10|             vacsorára, szerényre.~S ezzel a nyakába borult, átölelte
 5744 10|          csattanós csókkal pecsételte meg a nevezetes mozzanatot.~Görgey
 5745 10|                      Azt már nem tehetem, a szegény Vargáék derék, jó
 5746 10|                 sérthetem meg õket; aztán a lányommal is beszélni kell,
 5747 10|                    Hamiskásan hunyorított a hiúzszemeivel.) Behívok
 5748 10|                 De Görgey mégsem engedett a csábításoknak, aláíratta
 5749 10|                  csábításoknak, aláíratta a pestis-cédulát, melyet a
 5750 10|                  a pestis-cédulát, melyet a rimaszombati bírótól kapott,
 5751 10|                nézve Quendellel, elhagyta a kéjlakot, egy fényes tallér
 5752 10|                  tallér borravalót nyomva a kapun álló eunuch markába,
 5753 10|                 rendeletébõl tevén mehess a paradicsomba - hálálkodott
 5754 10|             hálálkodott az eunuch.~Aminek a magyarázatát abban adta
 5755 10|                hazamenet Varga uram, hogy a törökök szerint a paradicsomba
 5756 10|                    hogy a törökök szerint a paradicsomba vezetõ út napokig
 5757 10|                 fák tartanak árnyékot, de a gyümölcsük oly magasan van,
 5758 10|        legyõzhetetlen éhség töri pocsékká a lelket. Gyalog tehát a török
 5759 10|           pocsékká a lelket. Gyalog tehát a török még a paradicsomba
 5760 10|                  Gyalog tehát a török még a paradicsomba se szeret elindulni.~
 5761 11|                   s előreküldte Presztont a kocsival a szabadkai korcsmához,
 5762 11|          előreküldte Presztont a kocsival a szabadkai korcsmához, mondván,
 5763 11|                 kinyújtóztatom egy kicsit a csontjaimat.« A reggeli
 5764 11|                egy kicsit a csontjaimat.« A reggeli után, mely keménymagos
 5765 11|                   harmattól csillámlottak a füvek, s a bólingató lombok
 5766 11|                  csillámlottak a füvek, s a bólingató lombok sötétjén
 5767 11|                 sáv kezdte magát átverni, a fölbukkanó nap pirosló palástjának
 5768 11|                  egy olyan alak képződött a bányában, hogy egy kis fantáziával
 5769 11|         miasszonyunknak lehetett tartani, a gyermek is oda volt csöppentve
 5770 11|                   mint szemefényét őrizte a ládája alján. Most aztán
 5771 11|                  hogy talán örömet okozna a lánykának, ha neki ajándékozná.
 5772 11|          szerették.~Míg Varga uram átadta a követ, addig Zsuzsa asszony
 5773 11|               követ, addig Zsuzsa asszony a kendőjével integetett a
 5774 11|                   a kendőjével integetett a pitvarajtóból, ámbátor az
 5775 11|               olvasni, majd kiszedi annak a velejét Varga.~Ezt ismételgette
 5776 11|                   érteni az erdőben, ahol a fák fölfogják az emberi
 5777 11|               emberi hangot és kieresztik a magukét a lombjaik zúgásában.~
 5778 11|                   és kieresztik a magukét a lombjaik zúgásában.~Így
 5779 11|                   mégis elváltak, de csak a török oszlopig mentek, Görgey
 5780 11|                  mentek, Görgey ott leült a talapzatra, Róza pedig virágot
 5781 11|                   mikor végre előkocogott a Quendel apó két lovacskája,
 5782 11|                húgocskám.~Fürgén leugrott a fürhéces kocsiról, derékon
 5783 11|                   kocsiról, derékon kapta a kisleányt és a kocsiba emelte: »
 5784 11|              derékon kapta a kisleányt és a kocsiba emelte: »Hopszahopp«.
 5785 11|                  Hopszahopp«. Keze érezte a harmatos test üde melegét,
 5786 11|                harmatos test üde melegét, a szív lüktetését, orra a
 5787 11|                   a szív lüktetését, orra a selyemhaj illatát, de azok
 5788 11|                selyemhaj illatát, de azok a gerjedelmek megszűntek,
 5789 11|                volt. Nem volt egyéb érzés a szívében, csak a gyöngédség.
 5790 11|              egyéb érzés a szívében, csak a gyöngédség. A nagyúri lány,
 5791 11|              szívében, csak a gyöngédség. A nagyúri lány, aki őrá van
 5792 11|                 többé ingerrel reá nézve. A legmegrögzöttebb alkoholista
 5793 11|     legmegrögzöttebb alkoholista sem érzi a szomját, mikor az oltári
 5794 11|               oltári szent kehelyt tartja a kezében, bármilyen zamatos,
 5795 11|                  bor is van benne.~Görgey a lánya mellé kapaszkodott
 5796 11|                  mint egy nagy leány, aki a mai nappal belép az életbe.
 5797 11|                   nappal belép az életbe. A szabadkai korcsmához közeledve,
 5798 11|               tudja, mikor látlak - mondá a leányának -, de a gondolatom
 5799 11|                   mondá a leányának -, de a gondolatom mindig veled
 5800 11|                veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted,
 5801 11|                  őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is. Légy
 5802 11|                  Most pedig add nekem ezt a virágot.~Rozália szeméből
 5803 11|               Rozália szeméből kibuggyant a könny, átnyújtotta a néhány
 5804 11|           kibuggyant a könny, átnyújtotta a néhány szál erdei növényt
 5805 11|                  magához vonva, ezt súgta a fülébe:~- Tudod, mit gondoltam?
 5806 11|                mit gondoltam? Vidd el ezt a virágot apuci annak az embernek
 5807 11|                   apuci annak az embernek a sírjára, akiről az éjjel
 5808 11|             fordul. Egyébiránt neked adom a gombát is.~Görgey nem tudott
 5809 11|             tudott felelni, némán átvette a virágokat, meg a gombát;
 5810 11|                  átvette a virágokat, meg a gombát; ezek után otthagyván
 5811 11|               után otthagyván vesztegelni a kocsit, sietve ment a korcsma
 5812 11|         vesztegelni a kocsit, sietve ment a korcsma felé, ahol megtalálta
 5813 11|           megtalálta Presztont. Szabadkán a Hilil basa elösmervénye
 5814 11|                  szó nélkül átbocsátották a pestis-őrök.~- Most pedig
 5815 11|                      Most pedig ne kíméld a lovat, hajtsunk haza!~De
 5816 11|                  mikor már megelõzte õket a hátul maradt szekérke.~-
 5817 11|                     szólt hátra Preszton, a kocsi által fölvert porban
 5818 11|              fölvert porban is megösmerve a gazdát -, ha ez nem Quendel
 5819 11|                ott mellette?~- Úgy nézem, a felesége.~- Hm, csakugyan
 5820 11|                   Nagy stílben dolgozott. A pazarlásai is jövedelmezõ
 5821 11|           észjárású embernek látszott, de a pénzt megérezte, bárhol
 5822 11|                   lett légyen, mint ahogy a birka megérzi a sót a föld
 5823 11|                mint ahogy a birka megérzi a sót a föld alatt is, különös
 5824 11|               ahogy a birka megérzi a sót a föld alatt is, különös ösztönbõl-e
 5825 11|                  különös ösztönbõl-e vagy a fû ízérõl, nem tudni, de
 5826 11|              összeverõdik és nyalni kezdi a földet. Quendel úr egypár
 5827 11|                  s azalatt összevásárolta a kereskedõktõl a zabot (mert
 5828 11|            összevásárolta a kereskedõktõl a zabot (mert hát a kuruc
 5829 11|           kereskedõktõl a zabot (mert hát a kuruc nem jár gyalog - s
 5830 11|                  kuruc nem jár gyalog - s a lovas kurucot a labanc is
 5831 11|                gyalog - s a lovas kurucot a labanc is csak lovon éri
 5832 11|                  is csak lovon éri utol), a marhakupecektõl az ökröket
 5833 11|         megérkezett volna szép védencével a nõvéréhez, mikor a Ljeszkova-erdõben,
 5834 11|             védencével a nõvéréhez, mikor a Ljeszkova-erdõben, valami
 5835 11|                valami két puskalövésnyire a juhakoltól, egyszerre elõugrik
 5836 11|            juhakoltól, egyszerre elõugrik a sûrû bükkösbõl két marcona
 5837 11|              megrakott rézcsatos tüszõvel a meztelen hasukon.~- Stoj!
 5838 11|           kiáltják fenyegetõen.~Az egyik, a magasabbik, megragadja a
 5839 11|                  a magasabbik, megragadja a rudas ló kantárját, a másik
 5840 11|          megragadja a rudas ló kantárját, a másik hirtelen elvágja késével
 5841 11|                  hirtelen elvágja késével a hámistrángot és a nyaklószíjakat.
 5842 11|                 késével a hámistrángot és a nyaklószíjakat. Quendel
 5843 11|           kirabolni, mikor semmim sincsen a világon, csak ez a beteg
 5844 11|                sincsen a világon, csak ez a beteg leánykám, akit az
 5845 11|                    Teszed le mindjárt azt a bicskát! Ne okozzál fölösleges
 5846 11|            embereknek, hogy összevagdalod a hámokat. Hát van neked lelked,
 5847 11|                 Értsük meg egymást. (Majd a leánykához fordult, ki halálsápadtan
 5848 11|                 ki halálsápadtan remegett a hátsó ülésben s magyarul
 5849 11|                   tótul tette hozzá, hogy a támadók is hallják: »Ne
 5850 11|              minket bántani«. Aztán ismét a támadókhoz szólt. »Pénzem
 5851 11|                Vagy pedig elõvegyem én is a pisztolyomat?«~- Hallgass,
 5852 11|                tót. - Hát nem látod, hogy a lovaid kellenek?~- Oh, istenem,
 5853 11|                 engem, öreg embert és ezt a beteg gyermeket így hagytok
 5854 11|                anya hordott benneteket is a szíve alatt.~- Ne locsogj
 5855 11|                 te ahhoz! Hogy ki hordott a szíve alatt, arról most
 5856 11|               most ne legyen szó, de hogy a hátán hordjon ez a két dög,
 5857 11|                   hogy a hátán hordjon ez a két dög, arra most nagy
 5858 11|               most nagy szükség van, mert a megyei darabontok üldöznek
 5859 11|                üldöznek bennünket - szólt a zömökebb betyár, de már
 5860 11|                  már akkor fel is pattant a nyergesre, társa pedig a
 5861 11|                  a nyergesre, társa pedig a rudasra, s otthagyva a siránkozó
 5862 11|              pedig a rudasra, s otthagyva a siránkozó és fenyegetõdzõ
 5863 11|               oldalán.~Quendel tajtékzott a dühtõl és a bosszúságtól.
 5864 11|            Quendel tajtékzott a dühtõl és a bosszúságtól. Káromkodott,
 5865 11|                bosszúságtól. Káromkodott, a haját tépte, leugrott a
 5866 11|                   a haját tépte, leugrott a kocsiról s egy nagy követ
 5867 11|               összezúzná valamelyiket, de a kõ meg se mozdult, tehetetlenül
 5868 11|          megbátorodott és legott rátalált a veleszületett kíváncsiságra.~-
 5869 11|                 Persze, hogy azok voltak, a holló vájja ki a szemeiket!~-
 5870 11|                  voltak, a holló vájja ki a szemeiket!~- Igazi zsiványok
 5871 11|                  De még milyenek! Nyilván a híres Safranyik bandájából.
 5872 11|            bennünket.~- Nem ér az semmit. A lovainkat elvitték.~- Megölik
 5873 11|             lovainkat elvitték.~- Megölik a lovakat?~- Bánom is én,
 5874 11|                naiv beszédre bosszúsan. - A baj az, hogy elvitték és
 5875 11|                   és most már itt vagyunk a legborzasztóbb állapotban.~
 5876 11|                közepén lenni, mérföldekre a falvaktól s hozzá a napszállat
 5877 11|           mérföldekre a falvaktól s hozzá a napszállat csak egy-két
 5878 11|           dörgéssel írta fel s törülte le a villám. Erõs háború készül
 5879 11|              imádkozzak hozzá? - kérdezte a leányka, a kezeit összetéve.~
 5880 11|              hozzá? - kérdezte a leányka, a kezeit összetéve.~Quendel
 5881 11|               hogy felelt volna, elkezdte a szekeret húzni, de biz az
 5882 11|                lehet - hörögte Quendel -, a kocsiládában vannak ezüst-arany
 5883 11|                  ezüst-arany marháim, meg a kontraktusaim, amelyeket
 5884 11|           kötöttem. Hiszen éppen az ebben a gyilkos méreg, hogy vagy
 5885 11|                  legalább egy tinóm volna a valóságban, mely a szekerkét
 5886 11|                  volna a valóságban, mely a szekerkét elvontassa. Nem,
 5887 11|           szekerkét elvontassa. Nem, nem. A láda tartalmát nem bírom
 5888 11|                van némi reménységem, hogy a betyárokat csakugyan üldözik
 5889 11|              betyárokat csakugyan üldözik a darabontok, mert ha nem
 5890 11|                  olyan rövidesen és talán a láda tartalmát is megdézsmálták
 5891 11|                 ahelyett, hogy imádkoznék a kisasszony, sokkal okosabb
 5892 11|                  nagyot. Megeshetik, hogy a hang figyelmessé teszi a
 5893 11|                  a hang figyelmessé teszi a darabontokat. Én kiáltanék,
 5894 11|                 zavarta meg az erdõt, még a rigó sem hagyta abba a füttyét.~
 5895 11|                még a rigó sem hagyta abba a füttyét.~Figyeltek, sehol
 5896 11|                  én.~Quendel úr kikereste a ládából, s messze eltartván
 5897 11|                  azt magától, átnyújtotta a kisasszonynak.~- De vigyázzon
 5898 11|              cifrázott karabélyt, felállt a kocsiban s három egymás
 5899 11|               irányába lõtt. Nagyot szólt a lövés s a golyó a középsõ
 5900 11|                    Nagyot szólt a lövés s a golyó a középsõ fába fúródott.~
 5901 11|                   szólt a lövés s a golyó a középsõ fába fúródott.~A
 5902 11|                  a középsõ fába fúródott.~A golyó irányát követvén szemeikkel,
 5903 11|             szemeikkel, észrevették, hogy a középsõ fába egy mélyedés
 5904 11|                   vájva s abba pléhtáblán a Szûz Mária képe beillesztve,
 5905 11|          beillesztve, alul egy mécsessel. A nép azokat a helyeket jelöli
 5906 11|                   mécsessel. A nép azokat a helyeket jelöli meg így,
 5907 11|                évtized elõtt bosszúból, s a púpjára kirakták a nála
 5908 11|           bosszúból, s a púpjára kirakták a nála talált hatvan ezüst
 5909 11|                ismeretlen tetteseknek nem a pénze kellett, csak az élete.
 5910 11|                 csak az élete. Bizonyosan a családtagok állították oda
 5911 11|                családtagok állították oda a szentképet s mécsest gyújtottak
 5912 11|                  önkénytelenül odasietett a fához. Kedvetlenül csóválta
 5913 11|                  Kedvetlenül csóválta meg a fejét.~- Sto bohov! (Száz
 5914 11|                  Quendel tótul. - Tudja-e a kisasszony, hogy a Szûz
 5915 11|                Tudja-e a kisasszony, hogy a Szûz Máriát lõtte át. Épp
 5916 11|                 Szûz Máriát lõtte át. Épp a szíve táján lyukasztotta
 5917 11|               szíve táján lyukasztotta ki a golyó.~Rozáli rémült tekintetet
 5918 11|                  rémült tekintetet vetett a fa felé, mintha valami bûnt
 5919 11|            nálamnál okosabb emberek, hogy a golyónak nincsen esze. Sõt
 5920 11|                  eszembe jutott, hogy itt a közelben egy juhakol van,
 5921 11|                 közelben egy juhakol van, a Szirmayaké. Ahol juhakol
 5922 11|                   van, ott juhász is van. A juhásznak pedig, ha lova
 5923 11|                 messze innen és megveszem a szamarait, vagy legrosszabb
 5924 11|                 maradjon itt és vigyázzon a kocsira. Ha vihar talál
 5925 11|                  talál lenni, ne távozzék a kocsiról, ne meneküljön
 5926 11|                   kocsiról, ne meneküljön a fa alá, mert a villám a
 5927 11|                 meneküljön a fa alá, mert a villám a fákba szeret ütni.~
 5928 11|                   a fa alá, mert a villám a fákba szeret ütni.~Az öreg
 5929 11|                fákba szeret ütni.~Az öreg a mentõgondolat által felvillanyozva,
 5930 11|                    fiatalos hévvel vágott a dombnak, csak imitt-amott
 5931 11|                látta, hogy Rozália nem ül a ládán, hanem leszállt a
 5932 11|                   a ládán, hanem leszállt a kocsiról és ott térdepel
 5933 11|              térdepel imádkozásba merülve a szent Szûz képe elõtt. A
 5934 11|                  a szent Szûz képe elõtt. A lehanyatló nap, mely semmit
 5935 11|                   se törõdött azzal, hogy a mennybolt másik felén sötétlõ
 5936 11|            eljárás), ragyogó glóriát vont a lányka feje körül. Messzirõl
 5937 11|                  abból az aranyos fénybõl a szöszke haj s mi a napsugár.~-
 5938 11|                fénybõl a szöszke haj s mi a napsugár.~- Imádkozhatsz
 5939 11|          Imádkozhatsz kis bohó - dörmögte a gunyoros öreg úr -, ha már
 5940 11|                  Az imádkozó azonban hitt a jóságában. Ibolyaszín szemei
 5941 11|                 szemei ájtatosan tapadtak a szelíd arcára és a mosolygó
 5942 11|               tapadtak a szelíd arcára és a mosolygó kisdedre, melyet
 5943 11|                 mosolygó kisdedre, melyet a karján tartott.~- Oh, szent
 5944 11|                  veled is tanácskozik, ha a mi sorsunkat intézi. Tudom,
 5945 11|             sorsunkat intézi. Tudom, hogy a kis fiacskád, mikor nagyra
 5946 11|                 nõtt, értünk halt meg. Ha a te szíved fájdalma olyan
 5947 11|                  részt vett belõle, akkor a te szívednek is olyan nagynak
 5948 11|          kegyességedbe és ments meg abból a rettenetes állapotból, amelyben
 5949 11|            anyácska…~Némán rebegte ezeket a szavakat, vagy csak gondolta,
 5950 11|               kezdett valami, mintha azok a vörösinges ministránsgyerekek
 5951 11|    ministránsgyerekek ráznák meg hirtelen a csöngettyûiket, kiket az
 5952 11|                  oltárnál sürögni-forogni a plébános körül.~Rozália
 5953 11|                 Ki tudja, hol jár már, de a csöngettyûk szava nem álom.
 5954 11|                  élesebben, világosabban, a domb túlsó oldaláról, azután
 5955 11|                gyékényes szekér, aminõkön a vásznat, csipkét szállítják
 5956 11|               vásznat, csipkét szállítják a Szepességrõl a dunai tartományokba.
 5957 11|                 szállítják a Szepességrõl a dunai tartományokba. Ezek
 5958 11|     viaszkereskedõk tesznek óriás utakat, a Vas megyei tyúkászok és
 5959 11|                   Vas megyei tyúkászok és a körmöcbányai fazekasok.
 5960 11|                   körmöcbányai fazekasok. A középrendûek ezeket használják,
 5961 11|                  Budáig vagy Bécsig küldi a szekereit, fölszedve s belekombinálva
 5962 11|             belekombinálva az útvonalakba a jelentkezõ utasokat. Õ viszi
 5963 11|             utasokat. Õ viszi szét õszkor a diákokat az országba, s
 5964 11|             vannak berendezve útjai, mint a hajójáratok a tengereken.
 5965 11|                 útjai, mint a hajójáratok a tengereken. Minden áldott
 5966 11|                 utasok tájékozódhassanak. A hazatérõ utasokat még útiköltséggel
 5967 11|                  útiköltséggel is ellátja a Molitorisz-kocsi s behajtja
 5968 11|                behajtja az otthonvalókon. A lõcsei tanács különös szigorral
 5969 11|                 különös szigorral õrködik a közlekedési vállalat életrevalósága
 5970 11|        meghatározza, hány utas vehetõ fel a megrakott kocsira s mennyi
 5971 11|                  vehetõ fel, mint amennyi a kocsira fér, de mert a városi
 5972 11|            amennyi a kocsira fér, de mert a városi tanács figyelme a
 5973 11|                  a városi tanács figyelme a lovakra is kiterjed, egyúttal
 5974 11|                   felváltva gyalogoljanak a kocsi mellett, hogy mekkora
 5975 11|             egészen üres illúzió az, hogy a szabadság boldoggá teszi
 5976 11|                  szabadság boldoggá teszi a polgárokat).~Úgy látszik,
 5977 11|                   eset forgott fenn, mert a gyékényes kocsi mellett
 5978 11|                   kopott, úrias ruhákban. A dombról lefelé a megizzadt
 5979 11|                ruhákban. A dombról lefelé a megizzadt lovak szaporábban
 5980 11|            szaporábban kezdték szedegetni a lábaikat, a szekér sebesebben
 5981 11|            kezdték szedegetni a lábaikat, a szekér sebesebben gurult,
 5982 11|                 szekér sebesebben gurult, a lovak nyakán a csengettyûk
 5983 11|         sebesebben gurult, a lovak nyakán a csengettyûk vígabban szóltak,
 5984 11|              vígabban szóltak, minélfogva a gyalogló ember, akinek a
 5985 11|                  a gyalogló ember, akinek a kalapja mellé zöld gally
 5986 11|             Szepes, mikor még te nyíltál,~A történelembe de sok szépet
 5987 11|                   előtt olyannak tűnt fel a kocsi közeledése, mint egy
 5988 11|                 csodalátomány. Szűz Mária a segítségét küldi. No, most
 5989 11|            szétfoszlik, eltűnik. Behunyta a szemét, de behunyt szemmel
 5990 11|               behunyt szemmel is hallotta a csengőket és a lovak kocogását.
 5991 11|                   hallotta a csengőket és a lovak kocogását. Hátha mégis
 5992 11|            elnémult, vége van.~Kinyitotta a szemét. A gyékényes szekér
 5993 11|                 van.~Kinyitotta a szemét. A gyékényes szekér az ő kocsijuk
 5994 11|             nyúlánk, szőke fiatalúr abban a szempillanatban előbújt
 5995 11|                   szempillanatban előbújt a gyékény alul és leugrott.~-
 5996 11|             Rozáli szíve úgy dobogott, és a torkát úgy szorította valami
 5997 11|          bennünket.~- Mindjárt gondoltam! A szíjak el vannak vágva.
 5998 11|                   szíjak el vannak vágva. A lovakat elhajtották. (Nyugtalanul
 5999 11|                 barátja van velem. Elment a közeli juhakolba, hogy lovakat
 6000 11|                   lovakat szerezzen.~- És a kocsis?~- Õ maga a kocsis.~