Fejezet

 9001 13|              féltek a hozzátartozói, mely a szent Mihály lován történik,
 9002 13|                amelyikhez tarisznya kell, a tarisznyába pogácsa, füstölt
 9003 13|                   napja, elmegy Késmárkra a Kramler bíró epitáfiumáért,
 9004 13|                még csak most készített el a lusta szobrász, pedig már
 9005 13|                  mégis tenni kell, amivel a világ száját bedugja. Ezt
 9006 13|                  ugyan hazahozhatta volna a villikus is, de a bíró maga
 9007 13|                   volna a villikus is, de a bíró maga akart elmenni.~-
 9008 13|              elmenni.~- No, ugye használt a tea - ujjongott bíróné asszonyom.~
 9009 13|                 útra, hogy megszabaduljon a koszttól és füstöléstõl.~
 9010 13|               ebben sem volt szerencséje.~A templom falába illesztendõ
 9011 13|                   élethûen teremtette oda a Kramler Károly alakját,
 9012 13|         összehuppadt vállával, hogy mikor a város kocsisa, Kuptor József,
 9013 13|                   Kuptor József, akit még a megboldogult szegõdtetett,
 9014 13|       megboldogult szegõdtetett, meglátta a vörös márványban kifaragva,
 9015 13|          kifaragva, önkénytelenül lekapta a kalapját és dicsértesséket
 9016 13|                   volt). Azután is, mikor a szekérre négyen fölemelték,
 9017 13|                    nagy tisztelettel bánt a ponyvákba takargatott kõvel
 9018 13|               ezer forintért nem adja ezt a megtiszteltetést, miszerint
 9019 13|          miszerint két lõcsei bírót vihet a lovain egyszerre, mert ilyen
 9020 13|          egyszerre, mert ilyen se történt a világ eleje óta közönséges
 9021 13|                   Vitte is vagy két napig a két bírót, mert nehéz volt
 9022 13|                két bírót, mert nehéz volt a kõ s nagy esõzések lévén,
 9023 13|                 ragadós sarakban gázoltak a kerekek. Bizony csak lépésben
 9024 13|                  lépésben mehettek. Aztán a napok már rövidek ilyenkor,
 9025 13|                  pedig nem lehetett járni a gyalázatos utakon. Már-már
 9026 13|              mellett, egy puskalövésnyire a község porgolátjaitól, a
 9027 13|                  a község porgolátjaitól, a rudas ló egy szakadéknál
 9028 13|             félrelépett és hátsó testével a mélységbe csúszott. Kuptor
 9029 13|                 csúszott. Kuptor leugrott a lovát kihúzni, de már késõ
 9030 13|             alácsúszó ló magával rántotta a szekeret, a korlátfa recsegve
 9031 13|              magával rántotta a szekeret, a korlátfa recsegve tört össze.
 9032 13|           Nustkorb uram egy szisszenéssel a különben jelentéktelen szakadékba
 9033 13|                  robajjal megindult utána a súlyos kõkolosszus és rázúdulva
 9034 13|              jajkiáltásig se hagyta élni. A kocsis segélykiáltására
 9035 13|                 lett semmi baja.~Most már a holttestet takargatta be
 9036 13|                  hullámzottak az utcákon. A fehér lepedõ véres volt
 9037 13|                   fehér lepedõ véres volt a kocsin, a kocsis ruhája
 9038 13|               lepedõ véres volt a kocsin, a kocsis ruhája is csupa vér
 9039 13|                 az, mi történt?~- Meghalt a bíró. Az elõbbeni bíró megölte
 9040 13|                  Az elõbbeni bíró megölte a mostani bírót.~Mint a tûz
 9041 13|             megölte a mostani bírót.~Mint a tûz futott végig a városon
 9042 13|                   Mint a tûz futott végig a városon a rémhír és annak
 9043 13|                tûz futott végig a városon a rémhír és annak részletei,
 9044 13|                   elérve az egyik kaputól a másikhoz, a legkisebb zugig
 9045 13|                 egyik kaputól a másikhoz, a legkisebb zugig mindenüvé
 9046 13|                   zugig mindenüvé és mint a hógomoly, növekedve észrevételekben
 9047 13|                  Az elõbbeni bíró megölte a mostani bírót, mivelhogy
 9048 13|                  mostani bírót, mivelhogy a mostani bíró ölte meg az
 9049 13|                   meg az elõbbeni bírót.~…A jó isten hárítsa el Lõcse
 9050 13|                hárítsa el Lõcse városáról a megpróbáltatásokat.~
 9051 14|                   ANYAI SZEM EREJÉRŐL ~ÉS A SZERELMI ÉRZÉSEK FÖLPISZKÁLÁSÁRÓL~
 9052 14|                  ÉRZÉSEK FÖLPISZKÁLÁSÁRÓL~A mai fiatalember, ha szerelmi
 9053 14|                  ha szerelmi bánat éri és a zöldszemű szörnyeteg megmarja,
 9054 14|                 szörnyeteg megmarja, vagy a halált keresi, vagy párbajsegédek
 9055 14|               múzsának neveznek, és ontja a világfájdalomtól csöpögő
 9056 14|                verseket.~Fabricius, mikor a Rozália találkájáról hallott,
 9057 14|                   ő is le volt sújtva. Ha a nap leesik az égről s elgurul
 9058 14|                 több is volt, mintha csak a nap hagyná el az eget. Ő
 9059 14|                  az eget. Ő maga esett ki a saját énjéből. Egy idegen
 9060 14|                  gyömöszölni, roskadozott a lába, zúgott a feje. A vén
 9061 14|                roskadozott a lába, zúgott a feje. A vén lábasházak hátrafelé
 9062 14|        roskadozott a lába, zúgott a feje. A vén lábasházak hátrafelé
 9063 14|                    mogorván ünnepélyesen. A furmányos szekerek kerekei
 9064 14|                  Ro-zá-lia. Az ablakoknál a kosaras rostélyok alól itt-ott
 9065 14|                 váltott ki belőle, mintha a halántéka ereit rángatná
 9066 14|            ugyanaz tartotta összeszorítva a szívét is.~Ment egyenest
 9067 14|                vagy Rici? Szervusz Rici! (A Fabricius becézõ neve.)
 9068 14|                   Kirándulok egy kicsinyt a vashámorhoz. Gyere te is.
 9069 14|                   te is. Majálist tartunk a vidéki szépekkel. Nemigen
 9070 14|               haza is ért és olyat rúgott a zöldre festett kapuajtón,
 9071 14|                kenyérsütés napja volt, és a kemence már anélkül is be
 9072 14|                 anélkül is be volt fûtve, a gyermek-szenátor azonban
 9073 14|                   öreg asszonyság.~- Csak a fejem fáj egy csöppet.~-
 9074 14|               kössek egy kis tormalevelet a homlokodra? Hátha kihúzná?~-
 9075 14|                     Nem húzza azt ki, nem a torma, de hat ökör sem.~
 9076 14|                   se ment, mint rendesen, a városházára, otthon ült
 9077 14|            szobájában az ablaknál s nézte a jövõ-menõ felhõket. Igazodtak,
 9078 14|       foszladoztak, meg megint tömörültek a színes párák. Nagy sürgés,
 9079 14|                 míg végre estefelé kitört a vihar, megmozdult az ég
 9080 14|             telefirkálta villámvonalakkal a nagy Igazító Kéz a mennyboltot.
 9081 14|       villámvonalakkal a nagy Igazító Kéz a mennyboltot. Éppen ez kellett
 9082 14|               kellett Fabriciusnak. Vihar a lelkében, vihar a természetben.
 9083 14|                   Vihar a lelkében, vihar a természetben. Csak zúgjon
 9084 14|                 természetben. Csak zúgjon a szél, csak ropogjon az ég;
 9085 14|           Köpönyeget se vett, úgy ment ki a viharba s kijutván a város
 9086 14|                   ki a viharba s kijutván a város kapuján, a csodálkozó
 9087 14|                 kijutván a város kapuján, a csodálkozó õrök tisztelgése
 9088 14|           tisztelgése mellett, nekiindult a harasztos erdõnek. A haragos
 9089 14|           nekiindult a harasztos erdõnek. A haragos természetet megfogta
 9090 14|          valamivel könnyebb lett lelkének a nehéz súly.~Mikor hosszú
 9091 14|              elmaradni, vagy Klösteréknél a lányok közt, vagy a városi
 9092 14|          Klösteréknél a lányok közt, vagy a városi pincében a szenátorokkal.~
 9093 14|                    vagy a városi pincében a szenátorokkal.~A szolgáló
 9094 14|                 pincében a szenátorokkal.~A szolgáló vacsorával kínálta,
 9095 14|           szolgáló vacsorával kínálta, de a fiatalúr leintette, hogy
 9096 14|                   Sokáig fel s alá sétált a szobájában, hallgatta a
 9097 14|                   a szobájában, hallgatta a zuhogó esõt, mely még csak
 9098 14|                   az ágyhoz lépett, leült a szélére, megfogta az öregasszony
 9099 14|                  megcsókolta és azután is a kezében tartotta szótlanul.
 9100 14|              önkénytelenül odább csúszott a fal felé, úgy, hogy most
 9101 14|                  felé, úgy, hogy most már a szenátor feje is elfért
 9102 14|                   szenátor feje is elfért a vánkoson. Lehajtotta a fejét
 9103 14|             elfért a vánkoson. Lehajtotta a fejét is, odanyomta az anyja
 9104 14|              mamácskám, máris nem fáj úgy a fejem, hogy odanyomtam magához.~-
 9105 14|                 anyai test melege kihúzza a fejedbõl?~- Nemcsak hiszem,
 9106 14|                ezzel összevissza csókolta a matróna kedves, okos fejét.~
 9107 14|                 anyjával alszik. Ha látná a város, nem tudom, mit szólna
 9108 14|                  milyen kópé voltál. Hogy a szegény bátyácskádhoz, aki
 9109 14|                szegény bátyácskádhoz, aki a másik ágyban hált egyedül,
 9110 14|            elalszol, titokban odakötötted a lábamat egy madzaggal az
 9111 14|               mikor elaludtál, eloldoztam a spárgát és úgy mentem át
 9112 14|                  spárgát és úgy mentem át a testvéredhez.~- Szóval megcsalt
 9113 14|                  fia arcát és nedves lett a keze.~- Azért jöttem ide,
 9114 14|                ide, mert ki akarom önteni a szívemet. Nem tudok hova
 9115 14|                 engem. Erõt vettek rajtam a gyengeségek. Ha erõs vagyok,
 9116 14|               bizalmam. Ha gyenge vagyok, a maga bölcsességéhez fordulok,
 9117 14|                    csak beszélj. Tedd ide a fejedet. (Megsimogatta a
 9118 14|                  a fejedet. (Megsimogatta a selymes hajat.) Ki bántott
 9119 14|           szerelmét (Tudtam - szólt közbe a nemzetes asszony), mely
 9120 14|                  ma már erõsebb mindennél a világon. Hogy a leány is
 9121 14|                 mindennél a világon. Hogy a leány is szereti-e? Nem
 9122 14|                   ekkoráig legalább abban a hitben élt, hogy szereti.
 9123 14|               szereti. Ezer édes szó bong a fejében, mindmegannyi tündércsengettyû,
 9124 14|                   melyek fenntartói ennek a hitnek. Egy-egy célzás,
 9125 14|                 össze ezekbõl memóriájába a gyermek-szenátor.) De hát
 9126 14|                  bíró uram elmondta, amit a találkáról tudott.~A nemzetes
 9127 14|                 amit a találkáról tudott.~A nemzetes asszony felkönyökölt
 9128 14|                 kérdezek, mama. Hova lett a georgina-rózsákból az egyik,
 9129 14|   georgina-rózsákból az egyik, mert ugye, a múlt vasárnap kettõ volt
 9130 14|             Rozáliának adtam.~- Látod, ez a baj, mert a bélai ember
 9131 14|                     Látod, ez a baj, mert a bélai ember a mi rózsánkat
 9132 14|                   baj, mert a bélai ember a mi rózsánkat mutatta akkor
 9133 14|              rózsánkat mutatta akkor este a bírónak, hogy a találkán
 9134 14|                akkor este a bírónak, hogy a találkán levõ hölgy hajából
 9135 14|               levõ hölgy hajából esett ki a lépcsõknél.~Elhallgattak.
 9136 14|                  potyogást mûvelt odakünn a házfedelen. Nem-e jégesõ? -
 9137 14|              ásítás közben kérdezné, hogy a nyelvét ne pihentesse túl
 9138 14|                  se nõtt meg olyan nagyra a virág, bármilyen üde volt
 9139 14|                édesanyám, kinek öntsem ki a szívemet másnak?~- Jó, jó.
 9140 14|              Mindjárt holnap rendbe hozom a dolgokat, vagy így, vagy
 9141 14|                uram, de elõbb nyújtsa ide a buksi fejét, hadd csókoljam
 9142 14|                  csókoljam meg.~Fabricius a szobájába vonult, csak úgy
 9143 14|                   ruhástól dõlt le, abban a hitben, hogy úgyse fog aludni,
 9144 14|                 hogy úgyse fog aludni, de a viharban való barangolásban
 9145 14|                früstökig mártogatta abban a csodálatos égi harmatban,
 9146 14|                   harmatban, mely lemossa a testrõl és a lélekrõl a
 9147 14|                 mely lemossa a testrõl és a lélekrõl a lankadtságot.~
 9148 14|                   a testrõl és a lélekrõl a lankadtságot.~Másnap a nemzetes
 9149 14|           lélekrõl a lankadtságot.~Másnap a nemzetes asszony alig várta
 9150 14|               nemzetes asszony alig várta a délutánt, magára vette a
 9151 14|                  a délutánt, magára vette a fekete selyemruháját, elõszedte
 9152 14|                  selyemruháját, elõszedte a három sor keleti gyöngyöt,
 9153 14|                mind fehérek és egyformák, a fekete csipkefõkötõre feltûzdelte
 9154 14|                  az arany lencseszemeket, a fülébe is beerõszakolta
 9155 14|                   fülébe is beerõszakolta a smaragdos függõket.~Fabriciusnak
 9156 14|            függõket.~Fabriciusnak feltûnt a nagy gála.~- Ejej, mama,
 9157 14|                amelyeknek se az alját, se a tetejét nem látom.~- Nem
 9158 14|                azért megyek, hogy valakit a mérõserpenyõre tegyek és
 9159 14|                   de csak egy esetben, ha a mérleg két serpenyõjéhez
 9160 14|               megyek oda, aszerint, amint a serpenyõ fogja mutatni.
 9161 14|                  billen, az én menyecském a leány, ha oda billen, az
 9162 14|                  ha oda billen, az ördögé a leány, bírja békével, ámen.~-
 9163 14|                 legközönségesebb festéke, a piros meg a fehér; hol olyan
 9164 14|     legközönségesebb festéke, a piros meg a fehér; hol olyan lett, mint
 9165 14|               fehér; hol olyan lett, mint a cékla, hol olyan, mint a
 9166 14|                  a cékla, hol olyan, mint a fal.~A nagyasszony ügyet
 9167 14|                    hol olyan, mint a fal.~A nagyasszony ügyet se vetett
 9168 14|               vetett rá többé, s ahelyett a szolgálóknak adogatta ki
 9169 14|                  szolgálóknak adogatta ki a szigorú utasításokat távolléte
 9170 14|                  koldust be ne eresszenek a pitvarba, nehogy ellopjon
 9171 14|                  ambitusra vigyék ki neki a karaj kenyeret. Az Ancsura
 9172 14|            kenyeret. Az Ancsura nézzen be a méhesbe, nem jött-e ki raj?
 9173 14|               szaladjon el Koch Jánosért, a perecesért, az majd leszedi.
 9174 14|              perecesért, az majd leszedi. A Zsuzsi pedig tömje meg a
 9175 14|                  A Zsuzsi pedig tömje meg a két ludat, és adjon nekik
 9176 14|                   Azután pedig törjék meg a mákot, de elõbb becsületesen
 9177 14|                becsületesen ki kell mosni a mozsár belsejét. Egyébiránt
 9178 14|              itthon lesz.~Azzal megindult a lépcsõkön katonás léptekkel,
 9179 14|                  suhogott, ropogott rajta a sok selyem, s szép hófehér
 9180 14|                 haja élénken kandikált ki a sok feketeségbõl. Szakasztott
 9181 14|           mindkettõjüket ismerték -, mint a megboldogult fejedelemasszony
 9182 14|           kimondott, az olyannak látszott a közönségesebb lelkek elõtt,
 9183 14|          közönségesebb lelkek elõtt, mint a gondviselés szózata. Zordon
 9184 14|                 volt, mikor haragudott és a szemöldökeit összevonta,
 9185 14|             szemöldökeit összevonta, mint a hegyek, amelyek közt született
 9186 14|                 született és nyájas, mint a havasi rét az õszi napfényben,
 9187 14|                jóságát arcára eresztette.~A szenátor onnan felülrõl
 9188 14|                  onnan felülrõl hallgatta a lépteit. Egyszerre megszûntek.
 9189 14|            lépteit. Egyszerre megszûntek. A szenátor kitekintett az
 9190 14|               látta, hogy az anyja megáll a két virágpad elõtt, mely
 9191 14|                  két virágpad elõtt, mely a liliputi udvart ékesíti
 9192 14|                  udvart ékesíti és letépi a georgina-rózsát, az egyetlent.
 9193 14|            georgina-rózsát, az egyetlent. A többiek, a megérkezendõ
 9194 14|                  az egyetlent. A többiek, a megérkezendõ testvérek,
 9195 14|                alusznak.~Sokáig odamaradt a nemzetes asszony; Fabricius
 9196 14|                 telt olyan lassan az idõ; a raj csakugyan kijött, ráült
 9197 14|                 Koch uram eljött, berázta a köpübe; ezt mind végignézte
 9198 14|            Fabricius, azután újra felment a szobájába, elõvette az ótestamentumot
 9199 14|                   de még mindég nincs itt a mama. Néhány aktát szedett
 9200 14|                  aktát szedett elõ, talán a munka szalasztja meg az
 9201 14|                  értett õ azokból semmit, a fekete betûk bolondjába
 9202 14|                táncoltak elõtte, végre is a kutyával, a Popráddal kezdett
 9203 14|              elõtte, végre is a kutyával, a Popráddal kezdett játszadozni,
 9204 14|            kezdett játszadozni, míg végre a füleit hegyezte Poprád,
 9205 14|                ruhasuhogás hallható lett, a Fabricius szíve hevesen
 9206 14|              kezdett dobogni és benyitott a nemzetes asszony.~Letette
 9207 14|          mantilláját egy karszékre, aztán a gyöngyöt vette le a nyakáról.
 9208 14|                 aztán a gyöngyöt vette le a nyakáról. Fabricius nem
 9209 14|             Megállj, hadd vegyem ki elõbb a fülbevalókat, mert egészen
 9210 14|               Ereszd meg egy kicsit hátul a mídert, mert mindjárt megfúlok
 9211 14|                   való már öregasszonynak a parádé. Puha zsölle, fehér
 9212 14|                történt?~Fabriciusné beült a zsölléjébe, de még mindég
 9213 14|        bekiáltotta Zsuzskát.~- Keresd meg a kötésemet, te kecskebéka.
 9214 14|                  Így ni. Most pedig eredj a pincébe és hozzál egy kis
 9215 14|                 hozzál egy kis sárgarépát a kanárinak, hadd énekeljen. (
 9216 14|              énekeljen. (Egyedül maradván a fiához fordult.) Hát tudod,
 9217 14|                  teljes kényelemben ülök. A kötõtûk és az eszem egyenletesen
 9218 14|               eredj, te golyhó, hiszen az a leány olyan ártatlan, mint
 9219 14|                leány olyan ártatlan, mint a ma született bárány.~Az
 9220 14|                 öröm ragyogása öntötte el a szenátor arcát.~- Oh, mamókám,
 9221 14|                  amennyi egy pók lehelete a liliomon.~- Hát hogy volt,
 9222 14|               hogy volt, mi volt akkor az a találka a vendéglõben?~Fabriciusné
 9223 14|                   volt akkor az a találka a vendéglõben?~Fabriciusné
 9224 14|                  Kérdeztem én mindent, de a beszéd végre csak beszéd.~-
 9225 14|                   fölötte áll annak, amit a könyvekbõl, s ahogy ti mondjátok,
 9226 14|          megállapítani. Az anyai tekintet a lélekbe fúródik. Az anya
 9227 14|              másképp nem, hát megszagolja a menye bûnét.~- Oh anyám,
 9228 14|              lenne!~- Az úgy is van. Mert a szeretetnek vannak olyan
 9229 14|                  annak énvelem gyûlik meg a baja, forgós teremtette.~
 9230 14|                   Fölrakta csípõjére mind a két kezét s kihívóan nézett
 9231 14|                  is.~Ezek után elbeszélte a nemzetes asszony a látogatása
 9232 14|             elbeszélte a nemzetes asszony a látogatása részleteit. Mohón
 9233 14|          részleteit. Mohón szürcsölte fel a szenátor, mint a szomjas
 9234 14|           szürcsölte fel a szenátor, mint a szomjas föld a harmatcsöppeket.~-
 9235 14|             szenátor, mint a szomjas föld a harmatcsöppeket.~- Nos,
 9236 14|                 és már itthon elgondoltam a tervet. Nem mentem üres
 9237 14|              azokról, amint jól tudod, az a babona él az itteni fejérszemély-világban,
 9238 14|                 lesz. Hát jól van, megyek a rózsával, többnyire künn
 9239 14|           rózsával, többnyire künn voltak a növendéklányok az ambituson,
 9240 14|                  ambituson, majd kiugrott a szemgolyójuk, úgy nézték
 9241 14|              szemgolyójuk, úgy nézték azt a rózsámat. Mind kérõ után
 9242 14|                   azt mondták, bent hímez a Klöster kisasszony szobájában.
 9243 14|            Csakugyan ott foglalatoskodott a keresztanyád oldala mellett.
 9244 14|               mikor egyszer csak ráviszem a szót nagy ravaszul a georginára,
 9245 14|             ráviszem a szót nagy ravaszul a georginára, hogy kinek adjam. »
 9246 14|                   az idén, de elvesztette a hajából, hát elvesztette
 9247 14|                  hajából, hát elvesztette a kérõt is. »Érdekes volna,
 9248 14|                 vesztette el« - kérdeztem a tervemhez híven. Kacagott
 9249 14|                  almavirágszín arcán azok a kis gödröcskék (ha láttad
 9250 14|                 Toncsi!). »Hát biz én azt a kerti vendéglõben vesztettem
 9251 14|        nyomozásnak, inkább csodálkozásnak a bátorsága fölött. »Örökségi
 9252 14|                 tanúk elõtt.« »Kik voltak a tanúi?« - kérdeztem. »Quendel
 9253 14|              felelte - és Görgey György.«~A fiatal szenátor felugrott,
 9254 14|                 Görgey György - ismételte a nevet sötéten. - Ezt jó
 9255 14|                  ezt?~- Nos, mondtam már, a tekintetébõl és abból az
 9256 14|          nyíltságból, amellyel elbeszélte a kerti látogatását. Egy bûnös
 9257 14|        viselkedett volna úgy.~- Maga mama a legjobb asszony a világon,
 9258 14|               Maga mama a legjobb asszony a világon, de az ilyenekhez
 9259 14|             valami rothad! - kiáltott fel a szenátor keserûen s kezét
 9260 14|              halántékára tapasztá, mintha a széteséstõl féltené fejét,
 9261 14|               nagyjából iszen igaz lehet. A vén gazember Quendel természetesen
 9262 14|              elõtt. Hát miért kellett azt a kerti vendéglõben aláírni,
 9263 14|        felkacagott édesdeden, hogy szinte a könnye csordult ki.~- Oh,
 9264 14|              tartottam, hogy azért mentek a kerti házba, mert az alispán
 9265 14|                    Hát persze. No persze. A szenátor a homlokára ütött.
 9266 14|             persze. No persze. A szenátor a homlokára ütött. Ez most
 9267 14|           természetesen õ nem jöhetett be a városba, se nem jelenhetett
 9268 14|                 táncoló lépésekben rohant a nemzetes asszonyhoz és elkezdte
 9269 14|                    De hát ne ugrálj, mint a Máriássy Gábor kosa, mikor
 9270 14|                veszteg, hadd beszéljem el a többit is.~- Hát tovább
 9271 14|                      Hát tovább is van?~- A java még csak most következik.~-
 9272 14|            Teljesen meg vagyok nyugtatva. A többi már engem nem is érdekel.~-
 9273 14|                  Rozálinak: »Hát sajnálta a rózsáját?« Mosolygott szegényke
 9274 14|               felelt: »Sajnáltam, de csak a rózsát és nem a kérõt«. »
 9275 14|                   de csak a rózsát és nem a kérõt«. »Természetesen -
 9276 14|       Természetesen - mondám -, mert csak a rózsát vesztette el, galambom,
 9277 14|            galambom, mivelhogy már hordta a hajában, tehát a kérõ meglesz.« »
 9278 14|                   hordta a hajában, tehát a kérõ meglesz.« »De abba
 9279 14|             bizonyos, hogy már itt is van a házban.« Mindketten kérdõleg
 9280 14|               félrebeszélek. »Sõt itt van a szobában - folytatám -,
 9281 14|                kicsikém, és kérem, legyen a fiamnak felesége.«~Lángba
 9282 14|                  felesége.«~Lángba borult a gyermek-szenátor arca.~-
 9283 14|       vakmerõséget cselekedtél, hiszen ez a dolog még meg nem érett.~-
 9284 14|                   úgy borult lángba, mint a tied most, s egy miatyánk
 9285 14|                  egyszer csak nincs többé a szobában.~- És aztán, aztán?~-
 9286 14|              házat tûvé tettük, kiabáltuk a nevét, sehonnan semmi nesz.~-
 9287 14|                   nézd, milyen nedves itt a selyemruhám.~A gyermek-szenátor
 9288 14|                 nedves itt a selyemruhám.~A gyermek-szenátor bizonytalanul
 9289 14|                    Oktondi vagy fiacskám! A nõ szíve a szemein át mutatkozik,
 9290 14|                 vagy fiacskám! A nõ szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága
 9291 14|                  át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a
 9292 14|                   a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén. Rozáli sír,
 9293 14|                 Rozáli sír, mert tele van a szíve és szeret, te pedig
 9294 14|                   most eredj és törüld le a könnyeit.~Nem mondatta magának
 9295 14|              ruhát vett föl és sietett át a szomszédba. De bezzeg nem
 9296 14|               udvarról hallotta csattogni a hangját, amint egy víg német
 9297 14|                   gitár kísérete mellett.~A szalon már akkor tele volt.
 9298 14|                tele volt. Ilyenkor jöttek a látogatók Klöster kisasszonyhoz,
 9299 14|                  elõkelõ katonatisztek és a helybeli patríciusok fiai,
 9300 14|              patríciusok fiai, úgyszintén a kisasszony barátnõi. Ilyenkor
 9301 14|                  egy kis hangverseny volt a társalgóteremben, valamelyik
 9302 14|               szavalt, egy másik énekelt, a harmadik táncolt. Irigyelt
 9303 14|                  megjelenni Klösteréknél. A kisasszony mindig ki tudott
 9304 14|                   eredetit, ami elbájolta a közönséget, s amirõl sokat
 9305 14|                   sokat beszéltek nemcsak a városban, hanem a környéken
 9306 14|                 nemcsak a városban, hanem a környéken is. Kivált télen
 9307 14|             leleményességet. Egyszer csak a múlt karácsonykor behoznak
 9308 14|                múlt karácsonykor behoznak a cselédek két teknõt és vizes
 9309 14|                   lesz itt, majd bejönnek a kisasszonyok, felgyûrt ingujjakkal,
 9310 14|                elkezdenek mosni - ugyanis a mosásból tettek vizsgát
 9311 14|                   mosásból tettek vizsgát a kisasszonyok -, de micsoda
 9312 14|               rokkák mellett ülve találja a belépõ e törékeny, piskótatestû,
 9313 14|            belépni látta, kiesett kezébõl a gitár. Blom Miklós odarohant,
 9314 14|              annyira belezavarodott, hogy a dalocska szövegét elfeledte.
 9315 14|              dalocska szövegét elfeledte. A leányok nevetgéltek, míg
 9316 14|                   egyik kisleány megsúgta a következõ sort, s Rozália
 9317 14|               Rozália tovább folytathatta a dalt, de fátyolozottan,
 9318 14|                  olvadékony hangja volna.~A hangverseny után némi játékok
 9319 14|                 némi játékok következtek, a »künn a farkas, bent a bárány«,
 9320 14|              játékok következtek, a »künn a farkas, bent a bárány«,
 9321 14|                    a »künn a farkas, bent a bárány«, meg a »lótuszvirág
 9322 14|               farkas, bent a bárány«, meg a »lótuszvirág utazása«, és
 9323 14|                mégis úgy tudta irányítani a helyzetet, hogy a keresztfia
 9324 14|              irányítani a helyzetet, hogy a keresztfia egyszer-egyszer
 9325 14|               hozzájárult, amivel tudott. A fiatal Révay Imre kuruchadnagy
 9326 14|                   ajánlkozott kunsztokra. A keleti bûvészetnek sok csínját-bínját
 9327 14|               fakasztani, vagyis csak azt a látszatot, mintha nagy víz
 9328 14|                   mire néhol az asszonyok a szoknyáikat kezdték emelni,
 9329 14|               egész csak szemfényvesztés. A dinnyemagot betette valami
 9330 14|                 folyadékot öntött, s íme, a dinnye nõni kezdett, levelezni,
 9331 14|             kezdett, levelezni, nyílni és a nézõk szeme elõtt pirinyó
 9332 14|                   egy kis asztalkára volt a bûvésznek szüksége.~- Rozáli,
 9333 14|           szüksége.~- Rozáli, hozd el azt a kis asztalkát az én szobámból.~
 9334 14|             szobámból.~Majd egyet fordult a vendégek közt és azt súgá
 9335 14|               keresztfiam, segíts Rózának a kis asztalt behozni.~Fabricius
 9336 14|               ajtóban, Rozáli, mint elõbb a gitárt, legott elereszté
 9337 14|                cipelt s megremegett, mint a nyárfalevél.~- Jaj, maga
 9338 14|               olyan vakmerõ volt?~Rozália a kezét nyújtotta.~- Haragudni?
 9339 14|              vette eddig észre? - felelte a leány mélán, álmodozón.
 9340 14|               piciny szemrehányás is volt a szavaiban.~- Hiszen reméltem,
 9341 14|               kell elõbb valakivel, annak a beleegyezésétõl függ.~-
 9342 14|          beleegyezésétõl függ.~- És ki az a valaki? - dadogta Fabricius.~-
 9343 14|                      Apám, akinek nincsen a világon senkije.~- Velünk
 9344 14|                 Rozália. Szolgája leszek, a helyet is megfújom, ahová
 9345 14|                melyben megfagyni látszott a mai nap minden virága.~E
 9346 14|                   Így ni. Mi vagyunk most a lovacskák. Gyû!~Nagy pajkosan
 9347 14|             lovacskák. Gyû!~Nagy pajkosan a nyerítést próbálta utánozni: »
 9348 14|         megelégedve e beszélgetéssel. Sõt a helyzettel sem. Hiszen minden
 9349 14|               némelyeket. Pokolra kívánta a sok tarkabarka alakot, kik
 9350 14|                 még csak zavartabbá tette a helyzetet.~- Rozália - szólt
 9351 14|              Rozália - szólt hozzá halkan a zsonglõrmutatványok alatt -,
 9352 14|             ugyebár írni fog édesapjának?~A leány a fejével biccentett.~-
 9353 14|                  fog édesapjának?~A leány a fejével biccentett.~- És
 9354 14|                   meg nekem egyet - szólt a szenátor -, hogy ne legyek
 9355 14|                  próbáltam mérlegre vetni a kettõt. Elárulok önnek valamit -
 9356 14|               suttogta rejtélyesen. - Önt a Szûz Mária küldte utamba,
 9357 14|                  s arca sápadt lett, mint a halotté), azt még ma nem
 9358 14|                még ma nem tudom. Ott bent a néni szobájában azt mondtam,
 9359 14|             baljóslatú rém suhog fölöttem a levegõben. Én mégis boldogtalan
 9360 14|               most odaszaladt s egyenesen a Rozáli aranyhajából húzta
 9361 14|                   el se búcsúzva osont ki a terembõl, mert elve volt
 9362 14|                  terembõl, mert elve volt a friss levegõre menni, valahányszor
 9363 14|                 virágbokrétát hoz lóbázva a kezében.~- Kinek viszi ezeket
 9364 14|             kezében.~- Kinek viszi ezeket a rózsákat, vitéz úr?~- Otrokócsy
 9365 14|                 nem bírt. Kitalálta, hogy a csokor a Rozália születésnapjára
 9366 14|                  Kitalálta, hogy a csokor a Rozália születésnapjára
 9367 14|                   érkezik, hogy tehát azt a hadnagy számon tartja, illetve
 9368 14|                 szólt.~- Mutassa csak azt a bokrétát - förmedt rá a
 9369 14|                   a bokrétát - förmedt rá a katonára zordonan.~Az átadta,
 9370 14|                Görgey hadnagy úrnak, hogy a bokrétája nagy örömet okozott
 9371 14|             bokrétája nagy örömet okozott a békáknak.~Lõcsén ugyanis
 9372 14|              vízvezeték volt már akkor, s a régi kutak vize csak arra
 9373 14|                 régi kutak vize csak arra a nem várt esetre vétetett
 9374 14|               esetre vétetett igénybe, ha a vízvezetéknek baja esnék.~
 9375 14|                 vízvezetéknek baja esnék.~A katona lõcsei fiú lévén,
 9376 14|                 lõcsei fiú lévén, ismerte a szenátort, egy szót se mert
 9377 14|             fordult s elvitte az üzenetet a sörházba, ahova a hadnagy
 9378 14|                üzenetet a sörházba, ahova a hadnagy egy nagy társaságban
 9379 14|                lépett be. Görgey, hallván a legény jelentését, mindössze
 9380 14|             jelentését, mindössze ezekkel a szavakkal hörpintette ki
 9381 14|                  szavakkal hörpintette ki a sörét:~- Úgy látszik, a
 9382 14|                   a sörét:~- Úgy látszik, a másik füle is viszket a
 9383 14|                   a másik füle is viszket a szenátor úrnak.~A hadnagynak
 9384 14|                 viszket a szenátor úrnak.~A hadnagynak jó idegei voltak,
 9385 14|               szokatlan melegséget érzett a szíve körül s egyszerre
 9386 14|              körül s egyszerre megkívánta a magányt.~Fizetett s elment.
 9387 14|               magányt.~Fizetett s elment. A társaság összenézett. Ebbõl
 9388 14|                   párbajjal.~Pusztán csak a magány kellett neki. A magány
 9389 14|               csak a magány kellett neki. A magány a víg hadnagynak!
 9390 14|             magány kellett neki. A magány a víg hadnagynak! Úgy csábította
 9391 14|                  nincsen senki. Ahol csak a fák susognak. Egy nagy sétát
 9392 14|                 sétát tett egyedül, kívül a város kapuján, hogy kedvére
 9393 14|                   érzett unokahúga iránt, a szép rokont látta benne
 9394 14|                  s tele tüdõvel szívta be a balzsamos esti levegõt.
 9395 14|                  harsonák zendülnének meg a levegõben. Immár vissza
 9396 14|                   Immár vissza is idézett a múltból bizonyos sóhajokat,
 9397 14|                  tudja, honnan, s rátapad a szemhéjakra, ahogy a mámor
 9398 14|              rátapad a szemhéjakra, ahogy a mámor kezdõdik, úgy jõ a
 9399 14|                  a mámor kezdõdik, úgy jõ a szerelem, váratlanul, nesztelenül;
 9400 14|                  van. Sõt már ott is volt a kezdete elõtt, mint ahogy
 9401 14|                 kezdete elõtt, mint ahogy a mámor sem az elsõ borcsöppnél
 9402 14|                  Klöster kisasszony abban a hitben, hogy Quendel úr,
 9403 14|                  azonban észrevette, hogy a keresztfia, Fabricius, mélyen
 9404 14|              Fabricius, mélyen belenézett a lenvirág szemekbe, az egész
 9405 14|             ügyletet nagylelkûen átutalta a régi firmához, t. i. az
 9406 14|                    az égiekhez, mivelhogy a házasságok állítólag az
 9407 14|                gyakorta kísérgette sétáin a leányt, sokat érintkezett
 9408 14|             fontosabb következményt ennek a legyeskedésnek. Fabriciust
 9409 14|              dolgozik; ha kedvel valakit, a szíve helyén egy máglya
 9410 14|             agyában, ha puha, olyan, mint a vaj, ha kemény, olyan, mint
 9411 14|                   acél, szóval jó fiú, de a középérzések hiányzanak
 9412 14|        felakasztják. Ami azt illeti, hogy a szépet csapja Rozálinak,
 9413 14|          Otrokócsy kisasszony voltaképpen a Görgey alispán lánya. A
 9414 14|                   a Görgey alispán lánya. A sors kegyetlen tréfáinak
 9415 14|                  se több, se kevesebb.~De a tréfákban is kegyetlenebb
 9416 14|                    de Rozália tudja, hogy a fekete ruhát azért kell
 9417 14|                 azért kell viselnie, mert a város még nem állt bosszút
 9418 14|                 közben vagy otthon, addig a városházán apja vesztére
 9419 14|                  alatt már ott lappangott a parányi mag, mely az elsõ
 9420 14|           megpattan s kiereszti csíráját.~A magány! Az a legnagyobb
 9421 14|          kiereszti csíráját.~A magány! Az a legnagyobb fecsegõ. Mi mindent
 9422 14|           Melódiák zsongtak fejében, mint a majálisról hazatérõ diákéban.
 9423 14|              hazatérõ diákéban. Fölnézett a csillagos égre és elõször
 9424 14|                   elõször látta meg, hogy a holdban levõ alak rõzsét
 9425 14|                rézsunt, míg végre leesett a Scheiben-hegyen. Mi lesz
 9426 14|                  támadtak s megfinomodtak a régiek, minden parányi rezgést
 9427 14|                    Úgy rémlett neki, hogy a föld piheg, a falevelek
 9428 14|                  neki, hogy a föld piheg, a falevelek lélegzenek. Hallani
 9429 14|                 lélegzenek. Hallani vélte a neszt, amint a vadrózsa
 9430 14|              Hallani vélte a neszt, amint a vadrózsa kelyhében alvó
 9431 14|            vadrózsa kelyhében alvó darázs a másik oldalára fordul szépséges
 9432 14|                   érdekes, kívánatos lett a világ, hogy ki sem lehet
 9433 14|               lakására ért, azzal fogadta a vártán álló Wlaszinkó, hogy
 9434 14|              akarnak. Azóta már elterjedt a városban a Fabricius másik
 9435 14|                  már elterjedt a városban a Fabricius másik fülére vonatkozó
 9436 14|                  vonatkozó megjegyzése, s a büszke, fiatal szenátor
 9437 14|            becsületsértés, hogy valakinek a füle viszket.~Trück Sebestyén
 9438 14|                 hogy sértésszámba veendõ.~A hadnagy meghajtotta magát
 9439 14|                  libertate Patriae folyik a sok vér és még nem is elegendõ,
 9440 14|                 megyei jegyzõt bízta meg. A négy úr összeült, egész
 9441 14|                   tömérdek sört megittak. A Görgey segédei azt vitatták,
 9442 14|                segédei azt vitatták, hogy a nagyobb sértést Fabricius
 9443 14|                 Fabricius követte el, aki a Görgey által egy hölgynek
 9444 14|       rózsabokrétát, nem tudni, mi okból, a kútba dobta. Blom Miklóst
 9445 14|                   érvelés egészen kihozta a sodrából.~- Milyen emberek!
 9446 14|                látszik, elõre elhatározta a mindenáron való komiszkodást
 9447 14|              mindenáron való komiszkodást a megyeiekkel, mert mint stréber,
 9448 14|               összebeszélt, mondván, hogy a virág csak élettelen holmi,
 9449 14|                 úr, ha az, hogy valakinek a füle viszket, sértés és
 9450 14|            Kijelentem ugyanis, hogy nekem a tenyerem viszket, ha kegyelmedet
 9451 14|                   Trücknek, kiütött rajta a méregszeplõ, elébe ugorván
 9452 14|          szétválasztották õket, és miután a párbajtanácskozás egy mellékpárbajt
 9453 14|       mellékpárbajt szült, az anyakancát, a Fabricius-Görgey esetet
 9454 14|                 esetet ki engedték osonni a lovagiasság elsorompózott
 9455 14|                 sajnálkozását jelentse ki a bokréta elkobzása miatt,
 9456 14|                 Görgey pedig vonja vissza a Fabricius fülére vonatkozó
 9457 14|               kedélyes vacsoránál, melyen a segédek is jelen lesznek,
 9458 14|            újabban keletkezett párbaj már a vacsora elõtt megtörténjék.
 9459 14|             mellett megállapították, hogy a párbaj a kora reggeli órákban
 9460 14|            megállapították, hogy a párbaj a kora reggeli órákban legyen
 9461 14|               kora reggeli órákban legyen a Scheiben-erdõben, mégpedig
 9462 14|              mégpedig kardra, elsõ vérre. A reggelihez megkívánható
 9463 14|                Miklós gondoskodik.~Minden a legnagyobb rendben folyt
 9464 14|                   Lõcsén. Szerencse, hogy a szó nem vér. A dolog ugyanis
 9465 14|            Szerencse, hogy a szó nem vér. A dolog ugyanis úgy történt,
 9466 14|               aligha volt még valaha kard a kezében, olyan bolondul
 9467 14|               elõre, hátra, hogy valahogy a maga egyik segédje, Blom
 9468 14|               Csakugyan vér szivárgott ki a Blom bal keze fejérõl.)~
 9469 14|                   Trück erre leeresztette a kardját:~- No, mi ez? -
 9470 14|                   lovagiasan visszatartva a vágástól.~- Megvan - hápogta
 9471 14|           hahotára fakadt Horánszky, hogy a dereka is belefájdult.~A
 9472 14|                  a dereka is belefájdult.~A nevetés ragadós. A segédek
 9473 14|           belefájdult.~A nevetés ragadós. A segédek hasonlóan kacagásba
 9474 14|                   holtáig vitatja, hogy õ a hivatalos felfogás embere,
 9475 14|                 felfogás embere, s miután a verekedési szabályok közt
 9476 14|                    hogy az elsõ vér kinek a vére legyen (bármily vérszomjas
 9477 14|                  volt is különben ezekben a pillanatokban), lovagi kötelességének
 9478 14|            tartotta az elsõ vér látásánál a fegyver további használatát
 9479 14|                   beszüntetni. Egyedül ez a helyes. Nem párbajkódexben
 9480 14|                 Ugyancsak megtörtént este a békülési vacsora is »Az
 9481 14|                    Róza egyhamar megtudta a bokrétaesetet. Bizony nagy
 9482 14|                 nagy igazságtalanság volt a szegény Gyuri iránt. Oh,
 9483 14|               szegény Gyuri iránt. Oh, ez a csúf Fabricius! De ez végre
 9484 14|                igazságtalanságoknak ahhoz a neméhez tartozott, amely
 9485 14|               amely tetszett neki. Oh, ez a bolondos Fabricius! Persze
 9486 14|                bolondos Fabricius! Persze a csúf, a bolondos Fabricius
 9487 14|                 Fabricius! Persze a csúf, a bolondos Fabricius is tetszett
 9488 14|                Hiszen nagy csacsiság volt a kútba dobni. S milyen szép
 9489 14|             Micsoda kutya szíve van ennek a Fabriciusnak, hogy nem sajnálta
 9490 14|                 sajnálta õket. Ámbátor ez a kutya szív túlságosan õhozzá
 9491 14|                  Hanem éppen abból támadt a baj, ha ugyan bajnak lehet
 9492 14|               szemmel Rozálit, mint ahogy a nõt szokás nézni. S édes,
 9493 14|                   Szemei kigyúltak, mikor a puha kezecskéje az õ nagy
 9494 14|                 egy percig. Hát még mikor a szoknyája egyszer-egyszer
 9495 14|                 szoknyája egyszer-egyszer a lábát horzsolta. Szilajan
 9496 14|                egy rejtelmes hang -, ahol a hiúságod; azt fölébresztette
 9497 14|                  növessze Gyuri érzéseit. A szerelemben különben sincs
 9498 14|                   És ez keverte össze itt a helyzetet. Két szerelem
 9499 14|                  az egyikbõl táplálkozott a másik. Fabricius se elégedhetett
 9500 14|                   elégedhetett meg sokáig a »lopott« mélabús beszélgetésekkel